krónika
UNIVET
VII. Állatorvosi Vándortúra Sümegtõl Révfülöpig a szeszélyes júliusban
2021-ben, ahogy szinte minden fontosabb rendezvény, úgy a szokásos vándortúra is elmaradt, de szerencsére idén nekünk kedvezett a csillagok állása, és július 3-án, tizennégyen gyûltünk össze Sümegen, hogy megtegyük az elõttünk álló közel száz kilométert. Utunk ezúttal is az Országos Kéktúra nyomvonalán haladt a Keszthelyi-hegység peremétõl egészen a Balatonfelvidékig. Aki ismeri a környéket, az tudja, hogy nem a szintkülönbségtõl kell tartani, hanem a hosszú, aszfaltos szakaszoktól, ahol gyakran alig van árnyék, és mivel az elõzõ héten hõségriadót hirdettek az országban, azt gondoltuk, izzasztó napoknak nézünk elébe, de mint kiderült, az idõjárás ezt másként gondolta. CSERHALMI DÁNIEL Hétfõ reggel, a kötelezõ csoportkép után szántók között haladva hagytuk el Sümeget, és hamarosan már a Tátikahegy felé sétáltunk a tikkasztó melegben. Tavasszal a környéket medvehagymaszõnyeg borítja, de most csak egy-két hírmondója maradt a növényeknek. Miután felkapaszkodtunk a romokhoz, a csúcsról megpillantottuk aznapi úticélunkat, Zalaszántót, ahol KözépEurópa legnagyobb buddhista sztupája magasodik a falu felett. A domb lábánál
26
aztán egy rövid zápor frissítette fel a levegõt, majd mi is felkapaszkodtunk a csúcsra, de rövid pihenõ után már a szállásunk felé battyogtunk. Ezúton is köszönjük a Turul étterem kedvességét, akik a szünnapjuk ellenére is kinyitottak, és olyan vacsorát kaptunk, hogy még másnapra is jutott belõle az útra. Az ország középsõ és keleti felében tombolt a kánikula, kedd reggel azonban a környéken szakadt az esõ. Mindenki a csapadékradart böngészte, mert senki nem akart bõrig ázni, az idõ meg egyre csak telt, míg végül tizenegy óra körül nekivágtunk az útnak. Ugyan már csak szemerkélt az esõ, de minden vizes volt, így a ruhák, és a bakancsok is hamar átáztak, épp ezért ezúttal senki nem akart felmászni a közeli Rezi-várhoz. Mire beértünk a faluba, a nap is kisütött, de ez csak ideig-óráig tartott. Ahogy átvágtunk a szõlõhegyen Hévíz irányába, a horizonton újabb sötét felhõk tornyosultak, ezért szaporáznunk kellett a lépteinket, de egy rövid zivatar így is megkínált némi csapadékkal. A központban már érezhetõ volt, hogy a csapatot egy kicsit megviselte az egész napos tortúra, ráadásul még át kellett gyalogolni Keszthelyre, és már igencsak késõre járt. Végül vacsorára értünk be a városba, de ha már ott voltunk a Balaton partján, sötétedéskor még lerobogtunk a strandra egy rövid fürdés erejéig.
Hegyeken-völgyeken át Szerdán ismét verõfényes reggelre ébredtünk, majd hosszú kilométereken keresztül aszfalton gyalogoltunk Gyenesdiáson át, ahol a kéktúra végre ismét erdei utakon kanyargott. Felmásztunk a Festetics-kilátóba, majd végtelen hosszú, poros és egyhangú ösvényeken keresztül értünk be Vállusra, ahol végre némi friss vízhez jutottunk. Innen felkaptattunk a szõlõhegyre, és elõször láttuk meg a Tapolcai-medence tanúhegyeit. Egy újabb megerõltetõ nap után jól esett késõ estig a kertben beszélgetni, miközben legurítottunk néhány frissítõt. A túráról minden évben forgatunk
2022 III.
