A konferencia időpontja 2024. november 19. (kedd) 8.30 óra
Helyszín: Állatorvostudományi Egyetem (1078 Budapest, VII. István u. 2. H épület) Az előadások időtartama 8 perc
PROGRAM
8:30 MEGNYITÓ - AULA Köszöntőt mond: Dr. Rácz Bence, egyetemi tanár, a TDK társ-elnöke
8:45 - SZEKCIÓÜLÉSEK
Előadások az Aulában, a Hetzel Henrik Tanteremben, a Tolnay Sándor tanteremben és a Zimmerman Ágoston tanteremben
18:00
DÍJKIOSZTÓ ZÁRÓÜLÉS
ZÁRSZÓ
Prof. Dr. Sótonyi Péter, rektor, TDK elnök
Ezt követően az előadók és témavezetőik, valamint a zsűri tagjai számára fogadás az Aulában.
Állatorvostudományi Egyetem
Tudományos Diákköri Tanácsa
Elnök: Prof. Sótonyi Péter
egyetemi tanár, rektor, TDK elnök
Titkár: Szopkó Dorina, II. évfolyam
Bíráló Bizottság: Dr. Arany-Tóth Attila, egyetemi adjunktus
Dr. Bakos Zoltán, egyetemi docens
Dr. Balka Gyula, egyetemi docens
Prof. Bartha Tibor, egyetemi tanár
Prof. Bodó Gábor, egyetemi tanár
Prof. Cseh Sándor, egyetemi tanár
Dr. Csikó György, egyetemi docens
Dr. Csintalan Csaba, egyetemi docens
Dr. Farkas Orsolya, tudományos főmunkatárs
Prof. Farkas Róbert, egyetemi tanár
Dr. Farkas Szilvia, klinikai állatorvos
Dr. Fébel Hedvig, kutatóprofesszor
Dr. Fodor Kinga, egyetemi docens
Prof. Gál János, egyetemi tanár
Prof. Gálfi Péter, egyetemi tanár
Dr. Gáspárdy András, egyetemi docens
Prof. Halasy Katalin, egyetemi tanár, professzor emerita
Prof. Hornok Sándor, egyetemi tanár
Prof. Hornung Erzsébet, egyetemi tanár, professzor emerita
Dr. Hullár István, egyetemi docens
Dr. Jerzsele Ákos, egyetemi docens
Dr. Jurkovich Viktor, tudományos főmunkatárs
Dr. Könyves László, egyetemi docens
Dr. Kosztolányi András, egyetemi docens
Dr. Lehel József, egyetemi docens
Dr. Makra Zita, egyetemi adjunktus
Dr. Manczur Ferenc, egyetemi docens
Prof. Mándoki Míra, egyetemi tanár
Dr. Marosán Miklós, egyetemi docens
Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens
Prof. Németh Tibor, egyetemi tanár, rektorhelyettes
Dr. Neogrády Zsuzsa, egyetemi docens
Prof. Ózsvári László, egyetemi tanár, rektorhelyettes
Dr. Pásztiné Gere Erzsébet, tudományos főmunkatárs
Dr. Psáder Roland, egyetemi docens
Prof. Rácz Bence, egyetemi tanár, a TDK alelnöke
Prof. Rátky József, egyetemi tanár
Dr. Süth Miklós, intézetigazgató, rektorhelyettes
Dr. Szabó Krisztián, tudományos munkatárs
Dr. Szalay Ferenc, egyetemi docens
Dr. Vetter Szilvia PhD, központvezető
Dr. Vizi Zsuzsanna, klinikai állatorvos
Magyar nyelvű összefoglalók
A Hipoallergén Terápia Szerepe a Kutya Hízósejtes Daganatának Kezelésében
Role of Hypoallergenic Therapy in the Treatment of Canine Mast Cell Tumour
Szerző: Abela, Celine, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Vajdovich Péter, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Kórélettani és Onkológiai Tanszék)
A kutya hízósejtes daganatainak (MCT) kialakulásának oktani hátterét nem derítették még ki pontosan. Az allergiában szenvedő betegek folyamatos expozíciója tartós tünetekhez vezet, ami a hízósejtek rendellenes fejlődését okozhatja. Egyes korábbi megfigyelések szerint úgy ítélték meg, hogy a hipoallergén étrend egy lehetőség lehet a kutyák MCT-k kockázatának csökkentésére.
Célunk volt bebizonyítani az MCT-t hordozó kutyák hipoallergén étrendjének előnyeit. Sőt, megpróbáltuk kiszűrni allergiás tüneteiket a kórtörténetükben, illetve annak összefüggését az MCT kialakulásával.
Összesen 100 kutyát vontak be a vizsgálatba, köztük 45 kutyát a terápia hatékonyságának teljes körű adataival. Meghatároztuk a teljes túlélési időt (OST) és a relapszusmentes periódusokat (RFP) is. 48 hím és 52 nőstény (53 semlegesített) volt köztük 45 különböző fajtához és korcshoz. Egyedülálló és többszörös elváltozást 64, illetve 36 esetben találtunk. Allergiás tüneteket 16 esetben említettek a tulajdonosok. Stádium A nyirokcsomók érintettségét 31-ben mutatták ki. A kutyákat szakaszokba soroltuk. A kutyák számát a következőképpen határoztuk meg: 1. szakasz: 39, 2. szakasz: 21, zsálya 3: 14, 4. szakasz: 15, 5. szakasz: 11. Egy mastocitémiás kutya volt. A daganatok legnagyobb átmérőjének átlaga 3,5 cm volt. A tumor fokozatait hisztopatológiai vagy citológiai értékeléssel vizsgáltuk. Különböző fokozatú esetek száma az alábbiak szerint: Patnaik „1”: 31, „2”: 33, „3”: 29, Kiupel: „1”: 54, „2”: 39, illetve (7 esetet nem értékeltek) . A daganatok helyét is kimutatták. A kutyákat műtéttel (74. sz.) és kemoterápiával kezelték vinblasztinnal (34. sz.), mastinibbel (29. sz.), toceranibbal (6. sz.) és csak prednizolonnal (15. sz.). Hipoallergén diétát 43 esetben az első vizsgálat után azonnal biztosítottunk.
A megműtöttek medián OST-ja 935, a nem 263 nap volt (P = 0,183). Az operált kutyák medián RFP-je 168, a nem 168 nap volt (P = 0,6539). A hipoallergén diétát kapók medián OST értéke 935 volt, míg a nem 298 naposoknál (P = 0,6341). A hipoallergén étrendben részesülők medián RFP-je 468 volt, míg a nem 91 naposoknál (P = 0,0457). A hipoallergén diétát kapók medián OST értéke 935 volt, míg a nem 298 naposoknál (P = 0,6341). A nem allergiás kutyák előrehaladottabb stádiumban voltak, mint az allergiások (átlag: 2,52 ±1,46; átlag: 1,63 ±0,70). Ezen túlmenően, a nem allergiás kutyák előrehaladottabbak voltak, mint az allergiások (átlag: 2,05 ±0,82; átlag: 1,63 ±0,60). A kemoterápia okozta mellékhatások gyakrabban fordultak elő allergiás kutyáknál, mint nem allergiás kutyáknál (átlag: 0,33 ±0,47; átlag: 0,13 ±0,33).
Megállapíthatjuk, hogy a hipoallergén diéta hasznos volt a hízósejtes daganatos betegek enyhítésében, különösen a relapszusmentes időszakban. Sőt, úgy tűnik, hogy az allergia hatással van a hízósejtes daganatos kutyák klinikai teljesítményére, mivel az allergiás betegek kevésbé előrehaladott klinikai tüneteket és kevésbé rosszindulatú daganatokat mutatnak
Kedvtelésből tartott nyulak felső légúti mikrobiomjának
elemzése, illetve antibiotikum-érzékenységi vizsgálata
Analysis of the upper respiratory microbiome and its antimicrobial resistance in pet rabbits
Szerző: Ambrus Dorottya, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Dr. Papp Antal, klinikai állatorvos; Dr. Pintér Krisztina, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Egzotikusállat- és Vadegészségügyi Tanszék)
A nyulak felső légúti megbetegedései egyre gyakrabban fordulnak elő az állatorvosi rendelőkben, hiszen folyamatosan nő a házikedvencként tartott nyulak száma és az igény a gyors és hatékony kezelésükre. Ez ellen gyakran a legnagyobb akadályt az antimikrobiális rezisztencia terjedése jelenti. A kutatás céljául tűztük ki, hogy házikedvencként tartott nyulak vizsgálatával megállapítsuk a nyulak felső légutaiban leggyakrabban elforduló és legjelentősebb baktériumfajokat, továbbá felmérjük ezek rezisztencia profilját. Ennek ismeretében csökkenthető lehet a felesleges antibiotikum felhasználás, amely nagyban hozzájárul az antibiotikum rezisztencia terjedéséhez, valamit elősegíti a nyulak eredményes gyógykezelését. Kutatásunk során különös figyelmet szenteltünk a Pasteurellaceae család tagjaira főleg a Pasteurella multocidára, valamint vizsgáltunk Bordetella, Staphylococcus, Pseudomonas és Moraxella törzseket is. Összesen 73 nyúlból vettünk orrtampon mintát, amelyekből különböző baktériumtörzseket izoláltunk, majd PCR vizsgálatokkal, illetve 16S rRNS szekvenciaanalízis segítségével elvégeztük a fajazonosítást. Ennek során egy új Moraxella PCR reakciót is kifejlesztettünk. A Pasteurella törzsek esetében megállapítottuk az alfajt, LPS genotípust, Heddleston szerotípust és a buroktípust is. A klinikailag releváns baktériumtörzsek rezisztencia viszonyait korongdiffúziós vizsgálat segítségével mértük fel 11 antibiotikummal szemben. A leggyakrabban kimutatott baktériumfajok a Staphylococcus nemzetségbe tartoztak (n=20). Magasabb rezisztenciát penicillin G-vel (50%) és augmentinnel (40%) szemben mutattak. Alacsony volt a rezisztencia mértéke doxiciklinnel (10%), klóramfenikollal, marbofloxacinnal és szulfametoxazol-trimetoprimmel (5%) szemben. A Moraxella törzsek voltak a második leggyakoribbak (n=18). Rezisztenciát 2 antibiotikummal szemben tapasztaltunk: pradofloxacin (11,1%) és penicillin G (5,6%). A Pasteurella nemzetségbe tartozó törzsek a harmadik leggyakoribbnak bizonyultak (n=11) és 3 antibiotikummal szemben találtunk rezisztenciát: augmentin (45,5%), szulfametoxazoltrimetoprim (18,2%) és penicillin G (9,1%). A Pseudomonas nemzetségbe tartozó törzsek voltak a negyedik leggyakoribbak (n=8), minden törzs MDR-nek bizonyult. Leghatékonyabbnak a marbofloxacin bizonyult 100%-os érzékenységgel, de viszonylag magas volt az érzékenység a gentamicinre (75%), tulatromicinre (62,5%), pradofloxacinra (62,5%) és enrofloxacinra (62,5%). Legritkábbnak a Bordetella fajok bizonyultak (n=3) és csak az augmentinnel szemben mutattunk ki rezisztenciát (100%). A kapott érzékenységi profilok a szakirodalomban fellelhető megfigyelésekkel, valamint a baktériumfajokat jellemző ab ovo rezisztencia tényével is többségében megegyeznek.
Hazai vadbegyűjtő helyek járványvédelmi és élelmiszerlánc-biztonsági jellemzői
Disease control and food safety characteristics of wild game storage sites in Hungary
Szerző: Antal Márton, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Gyurcsó Adrienn, továbbképzési igazgató (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)
A vadbegyűjtő helyek ellenőrzése több ok miatt is kiemelt jelentőségű: a vadhúst fogyasztó személyek egészségének védelme, járványügyi okok miatt, valamint vadvédelmi szempontból. Ezek az egységek gyakran lakott területen találhatóak, így a járványügyi előírások szigorú betartása a házi állatállomány védelmét jelenti.
A vadbegyűjtő helyek vizsgálatával a kutatás célja az volt, hogy naprakész adataink legyenek arról, hogy a közfogyasztásra szánt lőtt vad tárolására kialakított hűtőkamrákban megvannak-e a feltételek a lőtt vadak tárolásához.
Az ellenőrzéseket 2023 őszén a fő vadászati idényben kezdtük, amikor még a 43/2011. VM rendelet volt hatályban, így a járványügyi előírások betartása mellett az ebben foglaltakat néztük. Minden helyszínen egy-egy ellenőrzési lap került kitöltésre. 2023 novemberében a vadbegyűjtő helyekre vonatkozó új jogszabály (60/2023. AM rendelet) lépett hatályba, ezért az addig használt ellenőrzési lapokat módosítottuk.
Vizsgálataink során 2023-ban 20, 2024-ben 13, így összesen 33 ellenőrzési lap került kitöltésre. Több helyen élelmiszer-higiéniai és járványügyi szempontból jelentős hiányosság került megállapításra. Kiderült az is, hogy a járványvédelmi megelőző intézkedésként elrendelt fokozott takarítás és fertőtlenítés okozta rozsdásodás miatt a hűtőkamrák felületeit folyamatosan karban kell tartani. Néhány esetben a kilőtt gímszarvas bikák függesztett tárolásának feltételei nem voltak biztosítottak a hűtőkamrák nem elegendő belmagassága miatt. Megállapítottuk, hogy a vadbegyűjtő helyek alkalomszerű hatósági ellenőrzése szükséges.
Pest vármegyében az elmúlt évben megtekintett 13 vadbegyűjtő hely közül egy teljesen megfelelő volt, 5-nél egy, 6-nál kettő és egynél pedig három hiányosságot állapítottunk meg. Ezek határidőre történő pótlását az eljáró állategészségügyi hatóság elrendelte. A lőtt nagyvad nyomon követhetősége a vadazonosító krotáliával minden esetben biztosított volt.
Kutyák tüdőfibrózisának diagnosztikája
PET-CT segítségével
Diagnosis of pulmonary fibrosis in dogs using PET-CT
Szerző: Bagi Benjamin, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Psáder Roland, egyetemi docens; Dr. Máthé Domokos, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)
Az idiopatikus tüdőfibrózis (IPF) az emberek és kutyák (CIPF) körében egyaránt ismeretlen eredetű betegség, amely az interstitialis tüdőbetegségek heterogén csoportjába tartozik. Kutyákban jellemző rá a fajtaprediszpozíció, a betegség döntő hányadban középkorú és idős West Highland White terrierekben (WHW terrier) fordul elő, de a genetikai hátterét még nem azonosították. A restriktív légzési nehezítettség progrediáló jellege, a jellegzetes CT-lelet (tejüveg-homály, mozaikszerű attenuáció, hálózatos mintázat), valamint a tüdőszövet kórszövettani vizsgálata együttesen szükséges a CIPF diagnózisához.
Kutatásunk célja az volt, hogy a CIPF diagnosztikai céljára kifejlesztett 68Ga-izotóppal jelzett hidrazid radiofarmakon segítségével igazoljuk a fibrózis jelenlétét a tüdőszövetben élő állaton, és kvantifikáljuk a betegség súlyosságát anélkül, hogy tüdőbiopsziát vennénk kórszövettani vizsgálatra. Vizsgálataink az oxidált kollagén jelenlétét és a teljes tüdő-térfogaton mérhető arányát célozták. A hidrazid molekulák a kollagént keresztkötő lizil-oxidáz enzim végtermékéhez, az allizinhez kémiailag kötődnek (reverzibilis kondenzációval). A vizsgálatba a klinikai kép, kórlefolyás és a bronchoszkópos vizsgálat alapján 3 WHW terriert válogattunk be az Állatorvostudományi Egyetem Endoszkóp Laboratóriumának beteganyagából. A betegekről a Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet Mediso AnyScan PET/CT készülékével készítettünk statikus PET és CT felvételeket. A tüdő oxidált kollagén-tartalmát jellemző PET térfogati adatokat a VivoQuant 1.22 szoftverrel elemeztük. A radiofarmakont korábban patkánykísérletekben validáltuk.
Mindhárom állatnál a várt normál tüdőeloszlástól eltérően, a patológiás fibrosis miatt bekövetkező nagy arányú hidrazid-felvétel volt ábrázolható a PET képeken. A CT képeken a tüdőállományban észlelt patológiás elváltozások helyzete megfelelt a PET képeken legjobban halmozó területekkel. A klinikai képpel megegyezően a tüdő térfogatában nagyobb arányban volt észlelhető a radiofarmakon-felvétel a súlyosabban károsodott tüdejű, erős tüneteket mutató állatokban. Kísérletünk eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgált radiofarmakon kötődött mindhárom beteg fibrotikus tüdőszöveteihez. Az oxidált kollagén PET mérése alkalmas lehet a CIPF diagnosztikájára, fontos szerepet játszhat a különböző terápiás stratégiák nyomonkövetésére. Így további vizsgálatokat kell végezni nagyobb esetszámon, és a non-invazív módszer validációja céljából tüdőbiopsziás kontroll vizsgálatra is szükség lesz.
A szívférgesség megelőzésének és kezelésének összefüggései magyarországi állatorvosi praxisokban
Prevention and treatment of heartworm disease in veterinary practices in Hungary
Szerző: Baranyi Kata, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Karancsi Zita, egyetemi tanársegéd; Dr. Jerzsele Ákos, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
Az éghajlatváltozás következtében a szívférgességet okozó Dirofilaria immitis 2007-es autochton megjelenése óta egyre elterjedtebb hazánkban és az ország egész területén számolni kell az előfordulásával. Ez komoly kihívást jelent az állatorvosi gyakorlatban. A jelenlegi ajánlások szerint, az olyan endémiás területeken, mint amilyen Magyarország is, célszerű egész évben védekezni a szívférgesség ellen.
A kutatásunk célja a hazai állatorvosok szívférgességgel kapcsolatos megelőzési és kezelési szokásainak felmérése. Ennek érdekében kérdőíves felmérést végeztünk, amelyben 144 állatorvos vett részt. A kapott válaszokból regressziós és korrelációs vizsgálatok készültek.
Az eredmények alapján megállapíthatók földrajzi eltérések a diagnosztikai eljárások alkalmazásának gyakoriságában, a szűrővizsgálatok elvégzésében és a megelőzésére irányuló rendszeres preventív kezelések használatában. A választ adó állatorvosok közt a leggyakrabban alkalmazott diagnosztikai teszt az antigénteszt volt, míg a Knott-tesztet és a PCR vizsgálatokat ritkábban alkalmazták. Az alföldi és az északmagyarországi régióban szignifikánsan több kutyát diagnosztizáltak szívférgességgel, de a preventív kezelésben részesített állatok aránya is kisebb volt ezeken a területeken. Megelőzésként a választ adó állatorvosok többsége a makrociklikus laktonokon belül a milbemicin-oxim és moxidektin hatóanyagokat alkalmazta. Elmondható továbbá, hogy a kezelési protokollok közül a moxidektin és doxiciklin kombinációs terápia gyakrabban került alkalmazásra, mint a melarzomint tartalmazó komplex terápia, annak ellenére, hogy a nemzetközi ajánlások szerint az utóbbit kell előnyben részesíteni. Negatív korrelációt találtunk a megelőző kezelés megkezdési ideje és a diagnosztizált esetek száma között, ezért indokolt a korai és rendszeres prevenció alkalmazása.
Mindezek ismeretében megállapítható, hogy a szívférgesség megelőzése egyre nagyobb jelentőséggel bír, aminek a sikeres menedzseléséhez elengedhetetlen, hogy az állatorvosok naprakész ismeretekkel rendelkezzenek és hogy a tulajdonosokat együttműködésre ösztönözzék.
Teljes értékű, nyers kutyaeledelek
ásványianyag vizsgálata
Mineral analysis of complete raw dog feeds
Szerző: Bocsárdi Anna Zsófia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam
Témavezetők: Dr. Moravszki Letícia, egyetemi tanársegéd; Dr. Freiler-Nagy Ágnes, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)
A társállatok számának növekedésével nő az érdeklődés a helyes táplálásuk iránt, ennek következményeként egyre inkább elterjednek az olyan irányzatok, mint a nyersetetés. Az utóbbi években megjelentek a kereskedelmi forgalomban a teljes értékűnek mondott, készen megvásárolható nyerseledelek. Teljes értékűnek, azaz komplettnek nevezzük azt az eledelt, ami az állat alapvető táplálóanyag igényeitfehérje, zsír, rost, szénhidrát és ásványianyag- kielégíti. Vizsgálatunkban Magyarországon elérhető, teljes értékű eledelek ásványianyag-összetételét határoztuk meg és az eredményeket háromféle nemzetközi ajánlással (National Research Council (NRC), European Pet Food Industry Federation (FEDIAF), Association of American Feed Control Officials (AAFCO)) hasonlítottuk össze. Mivel a nyersetetés során kihívást jelent a megfelelő Ca:P arány biztosítása, így saját mintáink esetében is vizsgáltuk.
A makroelemeket (Ca, P, K, Mg, Na) induktív csatolású plazma optikai emissziós spektrometriával (ICP-OES), a mikrolemeket (Mn, Fe, Cu, Zn, Se, I) és nehézfémeket (As, Ba, Co, Cd, Cr, Hg, Ni, Pb, Sb, Sn, Ti, V) induktív csatolású plazma tömegspektrometriával (ICP-MS) határoztuk meg.
Hét gyártó 37 termékét vizsgáltuk, melyből 23 db csak egyféle húsforrást tartalmazott. Csak 1 minta volt, ami az összes ásványianyagra nézve megfelelőnek bizonyult az NRC és a FEDIAF ajánlásai alapján, az AAFCO kritériumainak egy sem felelt meg. Az NRC-hez hasonlítva átlagosan 2,38 ásványianyag koncentrációja nem volt megfelelő (szórás: ±1,06, medián: 2); a minták 81,1 %-ában volt kettő vagy annál több ásványianyagból hiány vagy többlet. A FEDIAF-hoz hasonlítva átlagosan 4,11, míg az AAFCO esetében 4,54 elem mennyisége nem volt megfelelő (FEDIAF szórás: ±1,35, medián: 4; AAFCO szórás: ± 1,41, medián: 5), esetünkben 36 termék tartalmazott 2-nél több ásványianyagot nem megfelelő koncentrációban. A mangán volt a legtöbbször határérték alá, míg a kalcium a legtöbbször határérték felé eső elem. A Ca:P arány az esetek 78%-ában megfelelő, 16%-ban alacsony és 6%-ban magas volt. Két mintában mértünk magasabb ólomszintet, mint a megengedett. A csak vadhúst tartalmazó 6-szoros, míg a vadat, lazacot és marhát tartalmazó több, mint 23-szoros koncentrációban tartalmazta. Az egyféle húsforrást tartalmazó minták közül a FEDIAF ajánlásai alapján a legkevésbé megfelelő ásványianyag profillal rendelkező eledel a nyúl alapú, ahol az ásványianyagok 56,4%-a megfelelő.
A kutatásunk alapján elmondható, hogy az általunk vizsgált teljesértékűként árult eledelek- egy minta kivételével- valójában nem fedezik a kutyák ásványianyagszükségletét. Az eredményeink beillenek a vonatkozó szakirodalomba, ezért azt mondhatjuk, hogy további hazai kutatásokra és a gazdák részéről nagyobb körültekintésre van szükség annak érdekében, hogy biztosítani tudják házikedvenceik teljesértékű táplálását.
Subchondralis cisztás léziók gyógykezelése
autológ spongióza csonthengerekkel press-fit
beültetéssel
extraartikuláris feltárásból
Autologous cylindrical cancellous bone grafts treating subchondral bone cysts via a „press-fit” technique through an extraarticular approach
Szerző: Bodó Barnabás Tamás, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Pál Zsófia, klinikai állatorvos; Dr. Bodó Gábor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)
Lovak sántaságot okozó megbetegedései közül gyakori elváltozás az ízületi felszín alatt kialakuló subchondralis cisztás lézió (SCL). Jelen munkában azon eseteket gyűjtöttük össze, ahol a ciszta ürege az ízületi felszínen keresztül sebészileg nem férhető hozzá. Az eddig leírt sebészi gyógykezelések egyike sem biztosított tökéletes megoldást ezekre az esetekre. Az Állatorvostudományi Egyetem Lógyógyászati Munkacsoportja egy új műtéti eljárással kezelte ezeket a betegeket. Ezt a műtéti technikát először az ECVS (European Collage of Veterinary Surgeons) éves találkozóján 2024 júliusában szóbeli előadás formájában tették közzé. Ezen esetek retrospektív feldolgozását tartalmazza ez a TDK dolgozat. Az Állatorvostudományi Egyetem Lógyógyászati Tanszékén 2008-2024 között kilenc, a Berlini Egyetem Lóklinikáján pedig 2024-ben egy ló került műtétre az ízület felől nem hozzáférhető SCL-val. A beültetendő spongióza csonthenger ugyanazon ló külső csípőszögletéből lett kivéve, majd extraartikularis minimál invazív feltárásból az ízfelszínnel párhuzamosan beültetve a Mozaikplasztikából átvett ún . „pressfit” technika segítségével. A graftok vételére és beültetésére egy altatásban, általános anesztéziában került sor. Tíz lóból kettő esetben az SCL korábbi húzócsavaros műtétje nem járt sikerrel, ezért került sor a fent említett beavatkozásra. A lovak 2-4/5 fokú sántaságban szenvedtek a műtétek előtt. A diagnózis felállításához a klinikai tünetek, radiológiai vizsgálat és intraartikularis érzéstelenítés volt szükséges. Az SCL-ek lokalizációja a következő volt: a csüdcsontban 5/10, a csánkízületben 2/10 (os tarsale tercium, distalis intertarsalis ízület), a hármas metacarpalis csont condylusában 2/10, egy esetben a proximalis rádiuszban és egy másikban a pártacsontban diagnosztizáltak cisztát. Ezen számok magukban foglaltak egy olyan esetet is, ahol egy végtagon két cisztás elváltozás került kezelésre, egy a csüdcsontban és egy a distalis metacarpus condylusában. A 13 beültetett graftból 10 esetben 8,5mm-es, egy esetben 6,5mm-es és egy lónál két darab 4,5mm-es oltványt ültettek be a sebészek. A műtét után négy héten át szigorú boxpihenő, majd kézen séta (első két héten 2x5 perc naponta), majd a műtéttől számított két hónap elteltével kis karámba való kiengedés volt előírva a műtött lovaknak. A tulajdonosok 6-8 hónap elteltével kezdhették meg ismételten a lovak munkába vételét. Általánosságban 9/10 lónál tekinthetjük a leírt eseteket sikeresnek. Ebből 6/10 lónál a műtét előtti vagy a feletti aktivitás (definíció szerinti siker), 3/10 lónál nagy mértékű javulás (definíció szerinti javult kategória), míg egy esetben (1/10) nem volt javulás (definíció szerint változatlan) tapasztalható. A három javult eset jelenleg még rehabilitációját tölti, ezért nem kizárt, hogy idővel ők is a sikeres kategóriába kerülnek.
A pulzáló elektromágneses terápia hatása a lovak főbb hematológiai és biokémiai paramétereire
Effects of pulsed electromagnetic therapy on the major haematological and biochemical parameters in horses
Szerző: Bouwer, Werner, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam
Témavezetők: Kiss Dávid Sándor, egyetemi docens; Tóth István, egyetemi docens; Pongrácz Lászl, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)
A pulzáló elektromágneses mezővel végzett (PEMF) terápiát, a fizioterápia egyik fajtáját széles körben alkalmazzák az orvostudomány különböző területein, elsősorban a humán gyógyászatban. Mivel azonban az állatgyógyászatban egyre növekszik a költséghatékony és hatékony kezelési módok iránti kereslet, a PEMF-terápia alternatívát jelent, amikor a hagyományos kezelések elérése korlátozott. Annak ellenére, hogy a szóban forgó módszert már régóta alkalmazzák a lógyógyászatban, a PEMF lovakra gyakorolt sejt-, szövetspecifikus hatásai javarészt ismeretlenek, sőt a legalapvetőbb a vérparaméterekre gyakorolt hatásai is szinte teljes mértékben feltáratlanok. A kutatások hiánya miatt a PEMF-terápia lovakon történő alkalmazása részben ellentmondásos, részbe tudományosan megalapozatlan, ami természetszerűleg kérdéseket vet fel a módszer hatékonyságával és optimális használatával kapcsolatban.
Munkánk célja az volt, hogy megvizsgáljuk az akut PEMF-terápia hatását a lovak vérparamétereire, és betekintést nyújtsunk ezeknek a változásoknak a jelentőségébe.
A kísérletbe öt, aktív sportlovat vontunk be. A PEMF-terápia alkalmazása előtt levételre kerültek a kiindulási (kontroll) vérminták. Ezután öt egymást követő napon át végeztük a PEMF-terápiát (napi egyszeri beavatkozással), majd az utolsó napon minden egyedből nyolc különböző időpontban vettünk vért, és 78 biokémiai és hematológiai paramétert elemeztünk.
Az eredmények alapján elmondható, hogy a PEMF-terápia hatására számos vérparaméter szignifikánsan megváltozott. A legfontosabb eredmények között szerepel a húgysavszint csökkenése, a közvetlen bilirubinszint növekedése, a retikulocitaszám csökkenése, a globulin- és összfehérje-szint csökkenése, valamint az alfa-amiláz aktivitásának növekedése. Ezenkívül csökkent a szabad és a teljes vasmegkötő kapacitás is.
Ezek az eredmények fokozott májfunkcióra utalnak, ami potenciálisan fokozza az epetermelést és -áramlást. Lehetséges, hogy a sejtek méregtelenítési folyamatait felfelé szabályozták, és a vörösvértestek élettartamát meghosszabbíthatták, a vörösvértestek felgyorsult érésével párhuzamosan. Ez javíthatja az oxigénszállítási kapacitást, ami potenciálisan fokozhatja a szövetek oxigénszállítását. Ezenkívül a megfigyelt változások a krónikus gyulladás csökkenését és az immunválasz fokozódását jelzik.
Témavezetők: Dr. Joó Kinga, kutató állatorvos; Dr. Farkas Róbert, professzor emeritus (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)
Napjainkban a lovakat érintő parazitás fertőzések közül a strongylidák okozta parazitózisok a legelterjedtebbek, melyet főként a kis, és elvétve a nagy strongylidák okoznak. A féregtelenítésre használt hatóanyagokkal szemben kialakuló rezisztencia veszélye miatt fontos az anthelmintikumok hatékonyságának rendszeres ellenőrzése. Kutatásunk célja, a hazánkban is gyakran alkalmazott ivermektin hatékonyságának vizsgálata a strongylidákkal szemben, valamint a strongylida-típusú peték újramegjelenési idejének megállapítása ivermektinnel kezelt lovak esetében.
A Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Dióspusztai Ménesének 53 angol telivér kancájától bélsármintát gyűjtöttünk, majd ivermektin (0,2 mg/ttkg) hatóanyagú készítménnyel (Noromectin paszta, Norbook Laboratories Ltd.) történt a kezelésük. Ezt követően a 2., 4., 5., 6. és a 7. héten ismét bélsármintákat vettünk. A strongylidatípusú peték grammonkénti számát (PPG) Mini-FLOTAC módszerrel határoztuk meg. A kezelés hatékonyságának értékelésénél Bayesi hierarchikus modellt alkalmaztunk.
A vizsgált 53 ló kezelés előtti bélsármintái közül 41-ben (77,36%) fordultak elő strongylida-típusú peték, az átlagos PPG érték 385 volt. A kezelés követő 2. héten a bélsár peteszámcsökkenés 99,9%(CI=99,8% – 100%), a 4. héten 98,61%(CI=98.,2% –98,9%) az 5. héten 93,25% (CI=92.4% – 94%), 6. héten 79,2% (CI=77,8% – 80,7%) a 7. héten pedig 71,1% (CI=69,3% – 72,9%) volt.
A második héten kapott eredmények alapján kijelenthető, hogy az ivermektinnel szemben a strongylidákban nem alakult ki rezisztencia. A strongylida-típusú peték újramegjelenési ideje a 6. héten következett be, hamarabb, mint, amit a hatóanyag bevezetésekor tapasztaltak (8-10 hét), ez pedig a rezisztencia kialakulásának előfutára lehet. Jelen eredmények kiemelik a bélsár peteszám meghatározás alapján történő féregellenes kezelések fontosságát, amellyel megőrizhető lehet az anthelmintikumok hatékonysága, továbbá felhívják a figyelmet a további rezisztencia vizsgálatok jelentőségére.
A FEDO.HU online fedeztetés tervező rendszer eredményei a kuvasztenyésztésben
The results of the FEDO.HU online mating planning system in kuvasz breeding
Szerző: Czigány Csenge Ágota, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Maróti-Agóts Ákos, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállattudományi Tanszék)
A Fedezés tervező online keresőrendszert (FEDO.HU) 2020-ban indította el a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület (MKFE) a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetségével (MEOESZ) és az Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési és Genetikai Tanszékével (ÁTE-ÁTLT) együttműködve, azzal a szándékkal, hogy segítsen megelőzni ebben az őshonos fajtában (32/2004. (IV.19.) OGY határozat) a beltenyésztettség növekedését. A rendszer ötletét az angol Kennel Club - Mate Select online szolgáltatásából merítettük, amely rendszer szabad elérése 2020ban megszűnt.
Napjainkban a kedvtelésből tartott fajtatiszta kutyáknál, nem a haszonvét a fontos szinte kizárólag a „megfelelő küllem” a tenyészcél. Ezért, és a legalább száz éve folytatott beltenyésztés miatt a genetikai betegségek felszaporodtak és sokszor az eredeti haszonvétre alkalmatlanná váltak kutyáink.
A kuvasz fajtában ezt elkerülendően próbáljuk segíteni a tenyésztők munkáját. A kiválasztott tenyészpártól tervezett alomra, a törzskönyvi adatokból, gráfelméleti módszerrel meghatározott beltenyésztettségi együthatót (BTE) számol a FEDO. HU rendszere. A tenyésztő egyesület döntése alapján a tenyészállatok számított BTE értéke nem lehet magasabb, mint az egyesületi élőállomány átlagos BTE-ja.
A FEDO.HU rendszer első kétéves éles működésének eredményeit vizsgáltam dolgozatomban.
A rendszerben regisztrált állatok száma 8201. A rendszerrel, indulása óta 17198 próbafedeztetést számoltak ki. A kiindulási átlagos BTE érték a tenyésztőegyesület élő állományában 5,36%-os volt 2021-ben, ez mára 5,07%-ra változott. A legmagasabb regisztrált új BTE 9,83% volt.
Tapasztalataink alapján a nem hivatásszerűen kutyákat tenyésztők, hobbitartók könnyen rábírhatóak az egészséges, alacsony BTE-jú almok létrehozására, hiszen őket nem kell a beltenyésztés szükségességének helytelenségéről meggyőzzük. Sokkal nehezebb a feladat a tenyésztéssel megélhetésként foglalkozók esetében, mert az évtizedes hibás gyakorlat és sokszor az anyagi érdek miatt nehezen változtatható meg a tenyésztéshez való hozzáállásuk.
Laboratóriumi húsokkal kapcsolatos fogyasztói
attitűdök és kockázatészlelés Magyarországon
reprezentatív lakossági vizsgálat alapján
Consumer Attitudes and Risk Perception Towards Lab-Grown Meat in Hungary: A Representative Population Study
Szerző: Dorkó Annamária, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam
Témavezető: Szakos Dávid, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Alkalmazott Élelmiszertudományi Tanszék)
A fenntarthatóság és az alternatív fehérjeforrások kiemelkedő szerepet játszanak a XXI. század élelmiszeripari diskurzusában. A fogyasztói magatartás és döntések jelentős hatással vannak az élelmiszerlánc működésére, különösen az új technológiák, például a laboratóriumi húsok megjelenésekor. A társadalmi elvárások és a hagyományos táplálkozási szokások közötti feszültségek folyamatosan alakítják a piaci dinamikát. Az alternatív fehérjeforrások, így a laboratóriumi húsok is, egyre nagyobb figyelmet kapnak, mivel a hagyományos húsfogyasztás növekedése mellett a fenntartható megoldások keresése sürgetőbbé vált. A laboratóriumi húsok elfogadása azonban sok esetben politikai és társadalmi tényezőkön is múlik, így elengedhetetlen, hogy a fogyasztói attitűdök és aggodalmak felmérése prioritást élvezzen a technológiai innovációk bevezetése során.
A kutatás során 1003 felnőtt korú fogyasztó válaszait elemeztük, amely minta a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2022-es népszámlálási adatainak megfelelően reprezentatívnak tekinthető nemek, életkorcsoportok és lakóhely szerint. Ennek köszönhetően lehetőségünk nyílt a magyar társadalmon belül fogyasztói csoportok azonosítására és a laboratóriumi hússal kapcsolatos különböző attitűdök részletes megértésére, amelyhez hierarchikus, agglomeratív Ward-féle klaszterezési módszert alkalmaztunk.
Az eredmények rávilágítottak arra, hogy a magyar társadalom kicsivel több mint kétharmada már hallott a laboratóriumi húsról, jellemzően internetes forrásokból tájékozódtak ezzel kapcsolatban. Bár a fogyasztók egy része elismeri a lehetséges előnyöket, jelentős mértékű kockázatészlelés figyelhető meg a lakosság körében, és a többség elutasítóan viszonyult ehhez a fehérjealternatívához. A kutatás során három, egymástól szignifikánsan eltérő csoportot sikerült meghatározni, amelyek eltérő attitűdöket képviseltek a laboratóriumi húsok piaci bevezetésével kapcsolatban. Ez a kutatás átfogó képet nyújtott a magyar lakosság laboratóriumi húsokkal kapcsolatos attitűdjeiről, így segítve a jogalkotókat és a vállalkozásokat a stratégiai döntések meghozatalában.
A kutatás eredményei jól hasznosíthatók a laboratóriumi húsok piaci bevezetését megelőzően a fogyasztók ismereteinek és véleményének számszerűsítésében, lehetővé téve a kockázatok és lehetséges előnyök, valamint a társadalmi hozzáállás figyelembevételével történő megalapozott szakpolitikai döntések meghozatalát. A célzott tájékoztatás, a fogyasztói ismeretek bővítése, valamint az érintett ágazati szereplők bevonása támogatja a fenntartható élelmiszerfogyasztást és az élelmiszerlánc-biztonság fenntartását.
A Dirofilaria immitis prevalenciája
Magyarországon 2023-ban
The prevalence of Dirofilaria immitis in Hungary in 2023
Szerző: Fábián Péter, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Dr. Karancsi Zita, egyetemi tanársegéd; Dr. Kovács Dóra, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
A D. immitis által okozott szívférgesség súlyos, életet veszélyeztető, szúnyog közvetítette kardiopulmonáris megbetegedés kutyákban, amely egyre gyakoribb kórkép mind a tengerentúlon, mind az európai országok területein, ezzel Magyarországon is. A betegség nevével ellentétben a kifejlett féreg elsősorban nem a szívben, hanem a tüdő artériákban telepszik meg és okoz károsodást. Előrehaladott esetben ez jobb szívfél elégtelenséget eredményez, ugyanis a férgek méretéből adódóan belenyúlnak a tüdő artériákon keresztül a jobb szívfélbe, súlyosabb esetben az üres vénába, kialakítva ezzel a vena cava szindrómát.
A megbetegedés megelőzésében fontos szerepet játszik az aktuális hazai előfordulás meghatározása, hogy információt kapjunk a kutyák fertőzésnek való kitettségéről, az időben megkezdhető védekezés érdekében. Ezért vizsgálatunk célja volt, hogy meghatározzuk a D. immitis fertőzés 2023-as magyarországi prevalenciáját kutyákban, valamint elvégezzük a diagnosztizálásra használt tesztek (Knott és ELISA) megbízhatóságának statisztikai összehasonlítását. Megállapítottuk ezeknek a teszteknek pozitív és negatív prediktív értékeit, valamint meghatároztuk szenzitivitásukat és a specificitásukat. Megvizsgáltuk, hogy a fertőzés előfordulása eltér-e az ország különböző területein, és függ-e az állatok nemétől és életkorától. A vizsgálat 2023. márciusától 2024. februárig tartott, ezalatt 1071 vérmintát gyűjtöttünk valamennyi vármegyét érintve, olyan kutyákból, amelyek megfeleltek a kutatásban való részvétel feltételeinek, miszerint az állat Magyarországon született és sosem járt külföldön, betöltötte a 12 hónapos életkort, valamint az elmúlt egy évben nem részesült makrociklikus laktonnal történő preventív kezelésben. A mintákból Knott és ELISA teszteket hajtottunk végre, továbbá PCR analízissel különítettük el a D. immitis és D. repens okozta pozitivitást, ugyanis az utóbbi is mikrofiláriák kialakítására képes.
Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a D. immitis prevalenciája Magyarországon 12,0%, míg a kevert fertőzésé, ahol D. repens is jelen van, 3,92%. A minták alapján a Knott-teszt specificitása 93,0%, szenzitivitása 80,0%, pozitív prediktív értéke 60,0%, negatív prediktív értéke pedig 97,0%. Az ELISA teszt esetében a specificitás 94,0%, a szenzitivitás 87,0%, a pozitív prediktív érték 67,0%, a negatív prediktív érték 98,0%. A szívférgesség előfordulását befolyásolja, hogy milyen jellegű területen él az állat, mennyi idős és hogy ivartalanított-e az egyed. Mindezek ismeretében elmondható, hogy a szívférgesség továbbra is endémiásan jelen van Magyarország teljes területén, valamint, hogy a kor előrehaladtával védekezés nélkül nő a fertőződés esélye. Emiatt elengedhetetlen szerepe van a praktizáló állatorvosoknak, hogy megfelelő védelmet nyújtsanak, ezzel visszaszorítva a fertőződés, valamint a betegség kialakulását.
A baicalin antioxidáns hatásának vizsgálata mikotoxinkezelt csirke eredetű 3D májsettenyészeteken
Investigating the antioxidant effect of baicalin on mycotoxin-treated 3D hepatic cell cultures of chiken origin
Szerző: Fáczán Zsófia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam
Témavezetők: Vörösházi Júlia, PhD-hallgató; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)
A mikotoxinok a gombák másodlagos anyagcseretermékei, melyek közül kiemelten fontos a Fusarium fajok által termelt dezoxinivalenol (DON). Elfogyasztása koncentrációtól, illetve időtől függően citotoxicitással, immuntoxicitással és a reprodukciós képesség csökkenésével járhat. Ezen káros hatások megelőzése céljából fontos olyan vegyületetek vizsgálata, amelyek képesek mérsékelni a toxinnal szennyezett takarmány elfogyasztása után jelentkező tüneteket. Ilyen vegyület lehet a baicalin (BAI), mely a Scutellaria baicalensis gyökerében található meg. TDK munkám során a DON oxidatív folyamatokra gyakorolt, illetve a BAI védő hatásását vizsgáltuk csirke eredetű 3D májsejttenyészeteken. A sejteket két DON (2 és 20 µg/ml= DON2 és DON20), három BAI (5, 15 és 45 µg/ml=BAI5, BAI15 és BAI45) koncentrációval kezeltük 24 és 48 órán keresztül. A sejtek metabolikus aktivitását CCK-8 módszerrel, a sejtkárosodás mértékét pedig a laktát-dehidrogenáz (LDH) extracelluláris aktivitásának mérésével határoztuk meg, amely eredményekből a sejtek életképességére lehet következtetni. A nukleáris faktor eritroid-2-hez kapcsolódó faktor 2 (NRF-2) és a 8-hidroxi-dezoxi-guanozin (8-OHdG) mennyiségének mérésével pedig az oxidatív homeosztázis állapotát vizsgáltuk.
24 óra után a sejtek életképessége növekedett a kontrollhoz képest a BAI, illetve a kombinációs kezeléseket követően is, míg a DON a sejtek életképességének csökkenését eredményezte. 48 óra elteltével a BAI5 és a BAI45 hatására életképesség növekedést tapasztaltunk, illetve mindhárom koncentrációjú BAI kezelés DON-nal együttesen alkalmazva növelte a sejtek életképességét. A 24 órás inkubáció során a BAI kezelések csökkentették az LDH aktivitást, míg a DON20 növelte azt, mely növekedést a BAI45 mérsékelt. 48 óra után azonban mindkét alkalmazott DON koncentráció csökkentette az LDH enzim aktivitását, illetve a DON2-vel kezelt sejtekben a BAI45 hatására további csökkenést tapasztaltunk. Az NRF-2 szintje 24 óra elteltével a BAI45 hatására csökkent, míg a DON20 kezelés hatására növekedett. Továbbá, a DON2-vel kezelt tenyészetekben a BAI15, míg a DON20-al kezelt sejtekben a BAI15 és a BAI45 csökkentette az NRF-2 szintet. A 8-OHdG mennyisége 48 óra után mindkét DON koncentráció hatására csökkent, míg a BAI45 kezelés növekedést eredményezett. Emellett a DON20-al kezelt kultúráknál a BAI5 és a BAI45 a 8-OHdG menynyiségének növekedését okozta. Eredményeink alapján elmondható, hogy a DON csökkentette a sejtek életképességét, de ez a hatás nem volt citotoxikus, és a BAI hozzáadása képes volt ezt a csökkenést mérsékelni. A DON negatív hatását a sejtek oxidatív állapotának befolyásolásán keresztül fejtette ki, mellyel szemben a BAI antioxidáns tulajdonsága érvényesült, azonban a 48 órás inkubációt követően a BAI esetében prooxidáns hatást is tapasztaltunk. Emellett eredményeink alapján feltételezzük,a hosszabb kitettséget követően a sejtekben védekező útvonalak aktiválódtak a homeosztázis fenntartása érdekében.
Egy új, kloákához-asszociált csirke nyirokszövet (kloáka tonsilla) karakterizálása és ontogenezise
Cloacal tonsil: a novel mucosa-associated lymphoid organ in chicken cloaca (characterization and ontogeny)
Szerző: Farkas Ábel Húr, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, III. évfolyam
Témavezetők: Dr. Nagy Nándor, egyetemi tanár; Dr. Heinzlmann Andrea, egyetemi docens (Semmelweis egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék)
Bevezetés: Madarakban a bélhez-asszociált lymphoid szövet (GALT) nagyszámú nyirokszervet tartalmaz, amelyek a béltraktus cranio-caudalis tengelyén haladva elszórtan helyezkednek el. Ide tartozik az esophagus-, pylorus-, és coecalis tonsillák, a Peyer-plakkok, vagy a B sejtek éréséért felelős bursa Fabricii. A nagyobb nyirokszerveken kívül, számos kisebb, elszórtan csíracentrumot tartalmazó nyirokszövet (bursa Fabricii perifériás redő, dorsalis diffúz infiltrált terület (DIA)) is tartozik a GALT-hoz. A kloákához-asszociált nyirokszövetek sajátos anatómiai helyzete felveti annak a lehetőségét, hogy a szervezetbe bejutó külvilágból származó antigéneknek és fertőző ágenseknek egyik lehetséges útvonala a kloákán keresztül vezet.
Célkitűzés: Tudományos diákköri munkám kiemelt célja a kloákában található nyirokszövetek morfológiai (hisztológia, immuncitokémia, konfokális-, és elektronmikroszkópia) karakterizálása és ontogenezise. Előzetes megfigyelésünk szerint a felnőtt csirke rectum-kloáka-bursa Fabricii régió paraffinos sorozatmetszésein a DIA-n és a perifériás redőn kívül, a bursa kivezető járatának ventrális része, specifikusan a colorectum felé tekintő kloákaredőben, egy lymphoid szövetben gazdagon infiltrált terület figyelhető meg, amit korábban nem írták le a szakirodalomban.
Módszerek és Eredmények: Immuncitokémiai módszerekkel igazoltuk, hogy a bursa kivezető csövének koláka felé tekintő részében kiterjedt nyirokszövet található. A kloáka nyirokszövete a DIA-hoz képest ventrálisan helyezkedik el. CD45 expreszszió szerint nagyszámú lympho-myeloid sejt koncentrálódik a lamina propriában. Igazoltuk, hogy a lymphoid szövet a felszíni hámhoz kapcsolódik, és B-, valamint T-dependens régiókba szerveződik. A B sejtek csíracentrumokban (GC) tömörülnek, amelyek a CSF1R+/74.3+ dendritikus sejteket és TIM4+ makrofágokat tartalmaznak. A GC-k között T sejtekben gazdag interfollikuláris lymphoid szövet található. A nyirokszövet különálló tonsillaris egységekből áll, amelyeket kollagénben gazdag kötőszövet izolál a környezettől.
Összefoglalás: Hisztológiai és immuncitokémiai módszerekkel egy új lymphoepitheliális szervet karakterizáltunk, amely a kloákához asszociáltan a GALT-hoz tartozik. A nyirokszervet kloáka tonsillának neveztük el, mert következetesen megtalálható a csirke kloáka falában és a részletes immunhisztokémiai vizsgálat igazolja, hogy a kloáka tonsilla egységei a pylorus-, és a coecalis tonsillákhoz hasonlítanak.
A Deiters sejtek inozitol-1,4,5-triszfoszfát
vezérelte intracelluláris Ca2+ koncentráció
változásának modellezése
Modelling of inositol-1,4,5-triphosphat induced intracellular Ca2+ concentration changes in Deiters cells
Szerző: Fazekas Fruzsina, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam
Témavezető: Dr. Berekméri Eszter, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
A halláskárosodás az egyik leggyakoribb érzékszervi rendellenesség. A Cortiféle szerv a halántékcsont részeként a pars petrosa csontos képletében található. Spirális morfológiája megnehezíti a hallás sejtszintű mechanizmusainak vizsgálatát. A szőrsejtek körül lévő támasztó sejtek szintén fontos szerepet játszhatnak a fiziológiás hallás kialakításában, ennek ellenére kevés figyelem irányul rájuk. Ilyen támasztó sejtek a Deiters sejtek is, amelyek szoros kapcsolatban állnak a külső szőrsejtekkel, így szerepet játszhatnak azok fejlődésében, regenerációjában és a hallásküszöb kialakításában. Ezen sejtek preparálása azonban igen körülményes a belső fül csontos struktúrája miatt. A legtöbb kutató fiatal, három hetesnél nem idősebb egerekkel dolgozik, mert ilyenkor a csontosodás még nem teljes. Viszont az egerek két hetes koruk előtt nem reagálnak külső hangingerekre, így az eredmények a 14. nap előtt nem feltétlen reprezentatívak a felnőtt egerek hallását illetően.
Matematikai modellekkel képesek lehetünk kiváltani a körülményes preparálást, azonban a támasztó sejtekre még nincs felállított modell. Célom ezért egy általános modell tesztelése és módosítása volt (melyet eredetileg asztrocitákra állítottak fel), ami megbízhatóan leírja a Deiters sejtek kalcium kezelését. A modell validálásához egerek Deiters sejtjeinek funkcionális kalcium képalkotó felvételeit használtam (15 napos BALB/c törzsű egerek, n = 34; bazális, középső és apikális fordulatokból preparált sejtek, 100 μM ATP-vel indukálva). A sejtek kalcium kezelését legjobban leíró paraméter kombináció megtalálása érdekében megközelítőleg 800 000 paraméter kombináció került tesztelésre. A matematikai modell megfelelőnek bizonyult a hallószerv fő részeiben található sejtek kalcium kezelésének leírására. Ennek köszönhetően jó kiindulási alap lehet egy részletesebb, Deiters sejtekre felállított modell kialakításához. Mindemellett hozzájárulhat ezen kutatási terület fejlődéséhez.
Kutyák táplálékallergiájának megítélése tulajdonosi és állatorvosi szemszögből
The perception of food allergy in dogs from the perspectives of dog owners and veterinarians
Szerző: Fehérpataki Lilla, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Fodor Kinga, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)
Az Állatorvostudományi Egyetem Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézetében végzett kutatásom keretében a kutyák táplálékallergiájának megítélését vizsgáltam kutyatartók és állatorvosok perspektívájából. A felmérés alapjául két online kérdőív szolgált: az egyiket kifejezetten a kutyatartó tulajdonosok, a másikat állatorvosok számára állítottunk össze. A kérdőívek széleskörű elérhetőségét elsősorban kutyákkal foglalkozó közösségi platformokon és állatorvosi online csoportokban tettük lehetővé. A 6 hetes adatgyűjtés során összesen 292 tulajdonosi és 86 állatorvosi kitöltés érkezett az ország különböző régióiból.
A kutatás során azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált, azaz az allergiával terhelt populációban a keverék kutyák magasabb arányban (21,38%) szerepeltek, mint a fajtatiszták. A felmérésből kiderült, hogy az esetek 30,5%-ában nem állt rendelkezésre állatorvosi diagnózis a táplálékallergiával kapcsolatban, ami egyértelműen negatívan befolyásolta a kezelés hatékonyságát. Rákérdeztünk arra is, hogy a válaszadó mivel etette kutyáját a tünetek megjelenését megelőzően, és arra a következtetésre jutottunk, hogy nyersetetés mellett kisebb (8,28%) valószínűséggel jelentkeztek táplálékallergiás tünetek, mint a kereskedelmi forgalomban kapható tápoknál (69,9%). Mindkét csoport, azaz a kutyatartók és az állatorvosok is egyetértettek abban, hogy táplálékallergia esetén a három leggyakoribb klinikai tünet a dermatitisz, a pruritusz és a lábvégek nyalogatása ill. rágása. Az allergénforrások tekintetében a válaszadók többsége a csirke (76%) és egyéb baromfi félék (54,8%) iránti túlérzékenységet jelezte. Felmérésünk ugyanakkor megerősítette, hogy a gazdák körében gyakori a fogalmi összekeverés az allergia és az intolerancia között, továbbá, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható hipoallergén tápok és eledelek összetétele nem mindig megbízható, és a táplálékallergia kimutatására szolgáló laboratóriumi diagnosztikai módszerek sok esetben pontatlanok. Az állatorvosok 85,6%-a szerint az eliminációs diéta tűnik jelenleg a leginkább megbízható módszernek mind diagnosztikai, mind terápiás célokra.
A válaszokból látszik, hogy a kutyatartók ismeretei a táplálékallergia fogalmával és diagnosztikájával kapcsolatban jelentős hiányosságokat mutatnak, továbbá a pontos állatorvosi diagnózis hiánya nagyban hozzájárul a táplálékallergia menedzselésével kapcsolatos nehézségekhez. A kapott eredmények arra is rámutattak, hogy szükséges lenne az állatorvosok és tulajdonosok közötti kommunikációt hatékonyabbá tenni, ami által sok félreértés elkerülhetővé válna.
Lovak tarsocruralis ízületi felszínének artroszkópos és makroszkópos összehasonlító vizsgálata
kadaver végtagon
Comparative study of equine tarsocrural joint articular surface using arthroscopic and macroscopic evaluation in cadaver limbs
Szerző: Fenyvesi Zsófia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezető: Dr. Bodó Gábor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)
Napjainkban a nagy teljesítményű verseny-és sportlovakat érintő mozgásszervi problémák legnagyobb hányada ízületet érintő károsodás, az ebből fakadó sántaság és teljesítménycsökkenés pedig az egyik leggyakoribb oka a lovak állatorvosi kezeléseinek. A tarsocruralis ízület különösen nagymértékben prediszponált a különböző, ízületi felszínt érintő rendellenességek kialakulására, és az osteochondralis fragmentumok megjelenése is rendkívül gyakori ezen a területen.
Az ízületek patológiás elváltozásainak diagnosztizálására és egyben kezelésére az egyik leggyakrabban használt eszköz az artroszkóp, mellyel olyan intraarticularis csontos és lágyszöveti képletek is azonosíthatóak, amelyek röntgen- vagy ultrahangvizsgálattal nem képezhetőek le megfelelően. Azonban, mint minden képalkotó diagnosztikai módszernek, természetesen ennek is vannak korlátai.
Kutatásunk célja elsősorban az volt, hogy összehasonlítsuk az artroszkópos vizsgálat eredményeit a kórbonctani vizsgálat során makroszkóposan azonosított porcsérülésekkel, és megállapítsuk az artroszkópia szenzitivitását és esetleges limitációit az ízfelszíni károsodások detektálásában, különösen nagy hangsúlyt fektetve a plantaris recessus vizsgálatára.
Az artroszkópos vizsgálat során először dorsomedialis, majd dorsolateralis, végül plantarolateralis irányból megközelítve képeztük le a tarsocruralis ízületet. A boncolás során az ízület felnyitásával makroszkóposan is vizsgáltuk a porcot, a talált elváltozásokat leírtuk és fényképekkel dokumentáltuk.
A dorsalis recesszuszban artroszkóppal 16/20 esetben (80%) találtunk elváltozást a distalis intermedialis tarajon és a medialis trochleán, illetve 15/20 esetben (75%) a medialis malleoluson. A kórbonctani vizsgálat során 17/20 esetben (85%) írtunk le károsodást a distalis intermedialis tarajon, 19/20 esetben (95%) a medialis trochleán, és 18/20 esetben (90%) a medialis malleoluson. A dorsalis recesszuszra az artroszkópia szenzitivitását 80%-osnak állapítottuk meg. A plantaris recesszuszban artroszkóppal összesen 6 végtag érintettségével találtunk 9 elváltozást, míg makroszkóposan 11 végtagon 16 elváltozást. A plantaris recesszuszra vonatkozóan az artroszkópia szenzitivitása az eredményeink szerint 56%.
Az elváltozásokat artroszkóppal összesen 54/75 esetben (75%) értékeltük első- és 21/75 esetben (25%) másodfokú károsodásnak, míg makroszkóposan 51/99 esetben (52%) első-, 38/99 esetben (38%) másod-, és 10/99 esetben (10%) harmadfokú elváltozásként írtuk le.
A kutatás eredményei segítik a tarsocrurális ízület károsodásainak megfelelő diagnózisát az artroszkópia limitációinak figyelembevételével, illetve referenciaként szolgálnak a plantaris recessus rutinszerű vizsgálatával kapcsolatban.
Hazai nagylétszámú pulyka állományokból izolált Clostridium perfringens törzsek
toxintermelésért felelős génjei és antibiotikumérzékenységük közötti összefüggés
Correlation between genes responsible for toxin production and antibiotic susceptibility of Clostridium perfringens strains isolated from turkey farms
Szerző: Ferró Kristóf, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam
Témavezető: Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
Korunk egyik legnagyobb kihívása az antimikrobiális rezisztencia globális terjedése, amely közös gondolkodásra sarkallja az állat- és közegészségügy területén dolgozó szakembereket. A Clostridium perfringens a baromfiipar számára még ma is jelentős gazdasági károkat okozhat, kommenzalista törzsei pedig nemcsak rezisztenciagének, hanem toxintermelésért felelős gének természetes hordozói és fenntartói is lehetnek.
Célul tűztük ki, hogy felmérjük a magyarországi nagylétszámú pulykaállományokból izolált kommenzalista Clostridium perfringens törzsek antimikrobiális érzékenységi profilját minimális gátló koncentráció (MIC) meghatározásával, különös tekintettel állat- és közegészségügyi szempontból kiemelten fontos hatóanyagokra. Kutatásunkat PCR vizsgálattal egészítettük ki, amellyel a fajra jellemző major és minor toxingének jelenlétét vizsgáltuk, majd összefüggéseket kerestünk a gének jelenléte és az antimikrobiális rezisztencia profil között.
Összesen 146 pulykából izolált kommenzalista törzset vizsgáltunk 14 különböző hatóanyagra, amelyek közül hat rendelkezett klinikai törésponttal. Kiszámítottuk a vizsgált populáció MIC50 és MIC90 értékeit, mindkét érték az imipenem klinikai töréspontja alatt volt, azonban amoxicillin és klindamicin esetében csak a MIC50 érték volt ezen határérték alatt. A Clostridium perfringens törzsek által okozott fertőzések kezelésében régóta használt penicillin iránti érzékenység csökkent, a törzsek mindössze 44,5%-a volt érzékeny rá, míg amoxicillinnel szemben 87,7%-uk mutatott érzékenységet. A legalacsonyabb érzékenységet a linkomicin esetében tapasztaltuk, ahol a törzsek csupán 11,6%-a volt érzékeny.
A PCR vizsgálatok során a vizsgált törzsek mindegyike hordozott alpha major toxingént, 23,9%-uk béta major, 15,8%-uk béta2 minor, 3,4%-uk netB minor és 2,7%uk epszilon major toxingént hordozott. A toxintermelésért felelős gének jelenléte és a törzsek antimikrobiális érzékenységi profilja között azonban nem mutattunk ki összefüggést, statisztikai elemzéssel nem találtunk szignifikáns különbséget a MICértékek és a toxintermelésért felelős gének megléte vagy hiánya között.
Összességében elmondhatjuk, hogy a Clostridium perfringens törzsek megőrizték érzékenységüket a kezelésükben elsődlegesen választandó béta-laktám antibiotikumokkal szemben, a rendszeres felmérések segíthetnek az időbeni trendek meghatározásában. A jövőben érdemes nagyobb mintaszámmal megismételni a vizsgálatokat, és a multirezisztens törzsek további vizsgálatát újgenerációs szekvenálás segítségével folytatni.
Szemészeti készítmény fejlesztése szárazszem betegség kezelésére kutyákban
Development of an ophthalmic product for the treatment of dry eye disease in dogs
Szerző: Fischer Daniella, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Dr. Farkas Orsolya, tudományos főmunkatárs; Dr. Karancsi Zita, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
A keratoconjunctivitis sicca (KCS) nagy jelentőségű és gyakori szemészeti probléma mind az állat-, mind a humánegészségügyben. A leginkább predesztinált kutyafajták a West Highland white terrier, a Cavalier King Charles spániel, a Cocker spániel és a bulldogok, melyekben a KCS eléri a 10-20%-os előfordulást. Az állatok kezelése többnyire ciklosporin tartalmú szemkenőccsel történik, azonban az esetek kb. 25%-ban a terápia sikertelen. A pimekrolimusz hatékony lehet a KCS terápiájában, de nem érhető el engedélyezett állatgyógyászati szemkenőcs készítményként. Általánosságban elmondható, hogy a szemészeti készítmények alkalmazásának sikerességét sok esetben negatívan befolyásolja csekély biológiai hasznosulásuk, így egyre inkább előtérbe kerül a hagyományos készítmények helyett az újabb, innovatív technológiával készült gyógyszerek alkalmazása.
Kutatásunk fókuszában egy új, pimekrolimuszt tartalmazó szemészeti készítmény fejlesztése állt, továbbá olyan in vivo kísérleti KCS modell létrehozása, amelyben a gyógyszerjelölt készítmények terápiás hatása tanulmányozható. A modellben új-zélandi fehér nyulakon (7 nyúl/csoport) Concanavalin A injekció alkalmazásával alakítottunk ki KCS-t. A kezelés során alkalmazott, pimekrolimusz tartalmú készítményeket (0,1%; 0,5% ill. 1% pimekrolimusz hatóanyagtartalom) a Szegedi Tudományegyetemen állították elő. További kezelési csoportjainkban a kontroll (vivőanyag) és referenciaként hagyományos (kukoricaolaj vivőanyag), 0,5%-os pimekrolimusz tartalmú kezelőoldatot is használtunk. A kezelések során a könnytermelést Schirmer-teszttel mértük 1, 2 és 3 percnél. A mérések a KCS kialakítása előtt 3 és azt követően 7 napon át tartottak. A kapott értékek különbségeiből statisztikai analízist végeztünk.
Eredményeink alapján az egyes kezelési napokon az adott percekben mért könynytermelés különbségeiben szignifikáns különbséget nem találtunk a csoportok között, a p érték valamennyi esetben 0,05 felett volt. Azonban 10%-os szignifikancia szint mellett a 7. napon, a 2 percig tartó Schirmer-teszt mérésnél és az 5. napon, a 3 percig tartó Schirmer-teszt mérésnél különbséget kaptunk a 0,5% tartalmú, újfajta pimekrolimusz készítményt kapó csoport és a referenciakészítményt kapó kontroll csoport között a könnytermelés mennyiségében. Ezek az eredmények értékes kiindulópontot szolgáltatnak a KCS modell továbbfejlesztéséhez, egy egyszerűbb, standardizáltabb kísérleti rendszer kialakításához, továbbá a szemészeti készítmény további teszteléséhez és fejlesztéséhez.
A ló mell- és hasüregének CT anatómiája
CT anatomy of the equine thorax and abdomen
Szerző: Földes Bence, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Tóth Péter, egyetemi adjunktus; Dr. Kapiller Mátyás, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)
A ló mell- és hasürege méretéből fakadóan nehezen vizsgálható terület, ultrahang és röntgen segítségével sem lehet teljesen leképezni, pónikban pedig a rektális vizsgálat sem lehetséges. A computer tomográfia (CT) plusz információval is szolgálhatna a klinikum számára ezen terület vizsgálata kapcsán, mivel a kis- és közepes méretű lovak vizsgálatára is alkalmas lehet a 90 cm átmérőjű gantry.
A tanulmány célja, hogy választ kapjunk arra, hogy fiziológiás esetben milyen szervek képezhetőek le, és mik a vizsgálati módszer limitációi. Tudomásunk szerint a ló ezen testtájairól nem áll rendelkezésre részletes CT anatómiai leírás, célunk ennek a hiánynak a pótlása is volt. Ehhez egy felnőtt, metatarsus törés miatt véglegesen elaltatott póni kancát használtunk, amely nem rendelkezett ismert patológiás elváltozással a vizsgált területen, kólikás tüneteket nem mutatott. A mell- és hasüregéről jó minőségű CT és anatómiai keresztmetszeti képek összehasonlító vizsgálatát végeztük el.
Az eutanázia után CT vizsgálatot hátfekvésben rögtön elvégeztük. Helikális, 16 szeletes multislice szkennert használtunk 90 cm gantry átmérővel, 2 mm szelet vastagsággal, 135 kV és 450 mA expozíciós értékekkel, 0.75s rotációs idővel. Az így nyert felvételeket később két beállítással WL=45 HU, WW=250 HU és WL=260 HU, WW=3500 HU is vizsgáltuk. A vizsgálat után a kadavert azonos pozícióban rögzítve -18oC-on lefagyasztottuk, majd fagyott állapotban egy Reich Plastination Band Saw HL-30 típusú fűrésszel a manubrium sternitől kezdve a rectumig 39 darab 2 cm vastag szeletekre vágtuk. A szeletek caudalis felületéről készült fényképeken és az ezekkel identikus CT felvételeken az egyes struktúrák a Nomina Anatomica Veterinaria 6. kiadását használva megjelölésre kerültek. A hasüregi képletek beazonosításakor arra a következtetésre jutottunk, hogy a flexura pelvina tartalommal telt és hátratolódott a csontos medencébe, a vakbél csúcsát pedig a bal csípőszöglet magasságában találtuk meg.
A klinikum szempontjából legfontosabb szervek jól felismerhetőek és vizsgálhatóak a CT felvételeken, a vizsgáló módszer így akár a klinikai diagnosztikában is hasznos lehet. Továbbiakban érdemes lenne az anatómiai standardet leírni, az eljárást hím ivarú állaton is elvégezni a kismedence eltérő anatómiája miatt, illetve több klinikai esetet feldolgozni. Az összehasonlító tanulmány precízebbé tételéhez az anatómiai szeletek vastagságát csökkenteni lehetne.
Az embrionált tyúktojás pihentetésének hatása a víruskihozatalra
The effect of standing embryonated hen eggs on virus yield
Szerző: Fornet Fanni, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Lőrincz Márta, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)
A konvencionális vírusvakcinák esetében a patogéneket egyrétegű sejtvonalakon, primer szövettenyészeteken, illetve embrionált tojáson termelik. Minden esetben a cél a lehető legmagasabb víruskihozatal. A vakcinatermeléshez használatos tojások minősége eltérhet egymástól, a vírusok szaporodási potenciálja is különböző lehet, továbbá számos más környezeti tényező is hozzájárulhat a vakcinavírusok kihozatalához, például a keltetőben lévő embrió keltetési hőmérsékletének megakadása.
Az embrionált tyúktojások keltetése nagy területet igényelhet egy vakcinagyárban, ezért az optimális termelés érdekében legtöbbször az adott vírus szaporításához megfelelő korú tojások szállítását választják a cégek a nulla napos embrióval szemben. A nem nulla napos embrionált tojások keltetői hőmérsékletről való kikerülése lehető legrövidebb idő alatt kell, hogy megtörténjen, ebből kifolyólag a tojások szállítása garantáltan temperált járművekben történik. A kirakodás gépesített módon zajlik, a tojások a 37 ̊C-ra állandósított hőmérsékletű pihentetőbe kerülnek.
Kísérletünk célja annak meghatározása, hogy a szállítójármű és a pihentető tér közötti időszakban a szobahőmérsékleten történő tárolás milyen hatást gyakorol a beoltott vírus mennyiségére. A szállítókocsin elhelyezett tojások mennyiségükből adódóan sokáig képesek a hőmérsékletet tartani. Vizsgálatunk szükséges lehet egy iparban is használatos protokoll leírásához a legmegfelelőbb víruskihozatal érdekében.
Ehhez kísérletünkben 3 alkalommal 200 darab 9 napos embrionált tyúktojást vizsgáltunk. A tojások érkezése után két tálca azonnal, további két tálca 1 óra múlva, majd a maradék tojások két alkalommal 4, egy alkalommal 6 óra szobahőmérsékleten állás után kerültek keltetői hőmérsékletre (37 0 ̊C). A vírusoltásokra minimum 24 órás várakozás után került sor, majd 72 órás inkubációs periódust követően a tojásokat hűtőszekrénybe tettük egy éjszakára (legalább 8 óra), ezután végeztük az allantois leszívását. Minden munkafolyamat előtt az összes tojást lámpáztuk és a tálcánként hat megjelölt tojás tömegét is meghatároztuk. Az első két tojásszállítmány barnahéjú, míg a harmadik fehérhéjú tojásokat tartalmazott. A learatott vírusokat virológiai vizsgálattal ellenőriztük vissza.
Az allantois kihozatal alapján megállapítottuk, hogy az első vizsgálat során a hat óra várakozás jelentősen csökkentette az allantois mennyiségét (főleg a B jelű termosztátban). A másik két esetben nem találtunk jelentős különbséget az allantois kihozatalban (a két különböző termosztát használatának, illetve a tojások szobahőn töltött idejének függvényében). Ezek alapján megállapítottuk, hogy a hatórás várakozási idő alatt a felhasználható allantois mennyisége kevesebb lesz, míg a négy órányi várakozás szobahőmérsékleten nem okoz ilyen jellegű változásokat.
Egyes DNS vírusok monitorozása Budapest környéki béka populációkban
Monitoring of certain DNA viruses in frog populations near Budapest
Témavezetők: Dr. Papp Tibor, tudományos főmunkatárs; Dr. Herczeg Dávid, tudományos munkatárs; Dr. Szabó Krisztián, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
A kétéltűek populációi világszerte drasztikusan zsugorodnak vagy eltűnnek. A közismert környezeti okok mellett, ebben fertőző betegségek, köztük vírusok is, jelentős szerepet játszanak. A ranavírusok súlyos lokális elhullásokat okozhatnak, s Magyarországon előforduló kétéltűekben is kimutatták már jelenlétüket, igaz csupán az érzékeny qPCR módszerrel, így genetikai jellemzésük sem történt meg. Az elmúlt évtizedben két új béka herpeszvírust írtak le Nyugat-Európa több országából is, s e fertőzésekre utaló tüneteket már itthon is jelentettek, ám a kórokozó(k) kimutatása és karakterizálása nélkül. Kétéltűekből mindössze néhány fajban detektáltak eddig részleges cirkovírus szekvenciát, két esetben bizonyítottan a gazda genomjába beépült maradványokat, ún. endogén vírusokat, de ez idáig még nem írtak le belőlük teljes genommal rendelkező, fertőző (exogén) cirkovírust. Vizsgálatunk célja volt, hogy frissen gyűjtött tampon mintákból a fenti vírus csoportok képviselőit mutassuk ki polimeráz láncreakció (PCR) segítségével és genetikailag jellemezzük ezeket. Mintáinkat 14 Budapest közeli élőhelyről gyűjtöttük, összesen 56 barna varangy (Bufo bufo) és 48 erdei béka (Rana dalmatina) egyedből. A ranavírus esetében a fő kapszid fehérje génjét, a herpeszvírusok esetében a DNS-polimeráz gént, a cirkovírus esetében a rep gént célozta a szűréshez használt PCR. További primereket terveztem, hogy ranid herpeszvírus egy variábilisabbnak vélt génjét (ORF97) teljes hoszszában feltárjuk valamint hogy a cirkovírus teljes genomját megismerjük (vagy endogén voltát igazoljuk). Ranavírust két erdei béka egyedből sikerült kimutatni, karakterizálásuk folyamatban van. Ranid herpeszvírus-3 jelenlétét négy különböző élőhelyről származó 12 erdei békában igazoltuk. A részleges DNS-polimeráz gén (1200bp) és a teljes ORF 97 gén (3750bp) szekvenciák alapján e hazai törzs 3-4 %-ban tér el a nyugat-európai prototípustól. Bufonid herpeszvírust két élőhelyről, 1-1 varangyból detektáltunk, ezek rövid szekvenciája azonos volt a svájci prototípuséval. Varangy mintákat vizsgálva 10 állatból sikerült kimutatni részleges cirkovírus rep gén jelenlétét, további 13 esetben is specifikus méretű terméket kaptunk a szűréshez használt erősen degenerált primerekkel, ám ezekből még nem tudtunk értékelhető szekvenciát nyerni, míg a fennmaradó egyedeknél nem eredményezett terméket a PCR. A varangy cirkovírus esetén saját primereinkkel igazoltuk annak endogén voltát, és azonosítottuk az integráció helyét a gazda kromoszómán. Erdei béka minták esetén, egy galamb cirkovírus szennyeződés kimutatásán túl, egy eddig ismeretlen ciklovírus felfedezését is eredményezte ez a PCR vizsgálat.
Házityúkban engedélyezett antibiotikum tartalmú készítmények in vivo hatása az antibiotikum rezisztencia kialakulására
In vivo effect of an amoxicillin-containing formulation on the development of antibiotic resistance in chickens
Szerző: Füzi Vanessza, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezető: Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
Napjaink egyik meghatározó szemlélete az állat- és közegészségügyet összekötő Egy Egészség koncepció, amely szorosan kapcsolódik az antimikrobiális rezisztencia globális terjedéséhez. Különösen nagy jelentőséggel bír az antibiotikumok takarmányon vagy ivóvízen keresztül történő alkalmazása, mivel az ezek által okozott szelekciós nyomás nemcsak a bélmikrobiom összetételét, hanem annak antimikrobiális rezisztencia génkészletét is megváltoztatja. Célkitűzésünk az volt, hogy megvizsgáljuk a házityúkok számára engedélyezett amoxicillin hatóanyag tört dózisának (1/4x) és terápiás dózisának (1x) hatását konvencionális körülmények között az állatok súlygyarapodására, a bélmikrobiom összetételére, valamint az antimikrobiális rezisztencia génkészletére.
A kezelések a 14. naptól kezdődően szignifikánsan jobb súlygyarapodást eredményeztek a negatív kontrollcsoporthoz képest. A bélmikrobiom összetételében minden esetben a Bacillota törzs dominált, amit a Pseudomonadota törzs követett, de törzsszinten jelentős változás nem történt a kezelések hatására. Családszinten viszont megfigyeltük, hogy az életkor előrehaladtával a Lactobacillaceae család vált meghatározóvá, és ezen a szinten a kezelések már szignifikáns összetételbeli változást eredményeztek. Az 1/4x amoxicillin dózis hatására a Turibacteriaceae család vált dominánssá, míg az 1x dózis az Enterobacteriaceae család túlsúlyát eredményezte. Összesen 781 antimikrobiális rezisztencia gént azonosítottunk a kezelést megelőzően, amely a kezelést követően 637-re csökkent. Az antibiotikum-hatóanyag csoportokkal szembeni rezisztenciamechanizmusokban is jelentős változásokat tapasztaltunk az egyes kezelések hatására, ez a negatív kontrollcsoport esetében nem volt megfigyelhető. A kiterjedt spektrumú béta-laktamáz gének közül egy CTX-M-1 gént tudtunk kimutatni az 1/4x amoxicillin dózissal történő kezelés után, míg a TEM-1 és TEM-135 típusú gének a kezelés előtt és után is hasonló arányban fordultak elő. A plazmidon hordozott gének aránya, valamint a mobilis genetikai elemek előfordulása jelentős csökkenést mutatott az 1/4x amoxicillin dózis hatására. Összességében elmondhatjuk, hogy vizsgálataink alapján az amoxicillin dózisa jelentősen befolyásolja az antimikrobiális rezisztencia génkészlet alakulását, amely szoros összefüggésben áll az antibiotikum bélmikrobiomra gyakorolt szelekciós nyomásával. A jövőben érdemes további hatóanyagok bevonásával folytatni az ilyen vizsgálatokat, mivel az így kapott eredmények hozzájárulhatnak az antimikrobiális rezisztencia terjedésének átfogóbb megértéséhez.
Városi környezetben élő varjúfélék szerepe
társállatok egyes protozoon-fertőzöttségeiben
The role of urbanized corvids in protozoan infection of companion animals
Szerző: Gaál Klaudia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezető: Dr. Tuska-Szalay Barbara, PhD-hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)
Az utóbbi évtizedekben folyamatosan nő a kedvtelésből tartott állatok száma. Ezzel párhuzamosan, az urbanizáció következtében a nagyvárosi környezet egyre több vadon élő állatfaj számára is tud új élőhelyet és táplálékot nyújtani. Míg korábban elsősorban falvakban, tanyákon és mezőgazdasági területeken fordultak elő bizonyos varjúfélék (Passeriformes: Corvidae), ma már nagy számban láthatók városi parkokban és házak udvaraiban egyaránt. Ezen környezeti változásokból kiindulva kutatásunk fő célja volt megvizsgálni, hogy egyes urbanizálódott varjúfélék potenciális forrásul szolgálhatnak-e kedvtelésből tartott állatok egysejtű parazitás fertőzéseinek. A tanulmány során összesen 285 egyed agyszövetéből és szájüregéből (szájtampon) történt mintavétel. A madarak többségét Budapesten a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér és Dömsöd környékén lőtték ki állománygyérítés céljából. A minták nagy részét szarka (Pica pica; n = 279); néhány szajkó (Garrulus glandarius; n = 4) és dolmányos varjú (Corvus cornix; n = 2) tette ki. A mintákból a DNS-t a QIAamp DNA Mini Kit segítségével vontuk ki, majd azokat konvencionális PCR vizsgálatnak és a pozitívakat szekvenálásnak vetettük alá.
Tíz szarka agymintájából sikeresen kimutattuk a Toxoplasma gondii (Apicomplexa: Sarcocystidae) jelenlétét. A 18S rRNS gén hosszú szekvenciája alapján ez a genotípus 100%-ban egyezett az erősen patogén RH és ME49 törzzsel. További 9 szarka Lankesterella (Apicomplexa: Lankesterellidae) pozitívnak bizonyult. A minták között azonos 18S rRNS szekvenciát mutató genotípus csak 98.7%-ban (1021/1034 bp) egyezett a génbanki adatok közül hozzá legközelebb álló genetikai változattal (mezei poszátából), ami alapján valószínűleg új faj. A Trichomonadida egysejtűek kimutatását célzó PCR alapján 8 szarka szájtampon mintája mutatott pozitivitást. Együttes fertőzés nem volt jelen egyik madárban sem.
Eredményeink szerint a városi környezetben egyre nagyobb számban jelenlévő varjúfélék lehetőséget teremthetnek egyes egysejtű paraziták terjedésének. Ezek közül a szarkák Toxoplasma-fertőzöttsége származhat macskák ürülékéből vagy köztigazdák elfogyasztásából, és a fertőzött szarkáktól, mint zsákmányállatoktól a kutyák és macskák is fertőződhetnek. Azonban az újonnan kimutatott Lankesterellafaj úgy tűnik, gazdaspecifikus, így a társállatként kint (például aviáriumban) tartott madarakat nem veszélyezteti azáltal, hogy ha a fertőzött szarkán vért szívó vektorokat az utóbbiak megeszik.
Az állatgyógyászat és az állatorvosi kísérő szakmák problémaköre, szabályozásának
feltárása Európában és Amerikában
Exploring the problems and regulation of competitive and alternative veterinary medicine and veterinary allied health professions in Europe and America
Szerző: Gál, Noëlle, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Dr. Túri Ágnes, állatorvos; Dr. Gerencsér Ferenc, szakjogász; Dr. Ózsvári László, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)
A kiegészítő gyógyászat népszerűsége az elmúlt évtizedben a humán gyógyászathoz hasonlóan az állatgyógyászatban is megnőtt. A kiegészítő és alternatív állatgyógyászát (CAVM) tevékenységek széles körét foglalják magukban, amelyek nem mindegyike alapul tudományos ismereteken és tényeken. Dolgozatunkban feltérképeztük Európában és az Amerikai Egyesült Államokban az állatorvosi kísérő szakmák szabályozottságát, részletezve a szigorúbb rendszerrel bíró országok és államok törvényeit. A téma különböző aspektusainak összegyűjtésével és elemzésével az volt a célunk, hogy a vizsgált országok különbségei és hasonlóságai áttekinthetőek legyenek, ezzel elősegítve egy esetleges szabályozási rendszer felállítását Magyarországon.
Az Európai országok között nincs egységes szabályzás a CAVM módszerek alkalmazására, a legtöbb országban az általános állatvédelmi és etikai szabályok, valamint az állatorvosi tevékenységet definiáló törvények korlátozzák a nem állatorvosi diplomával rendelkező terapeuták munkáját. Az adatgyűjtés során az EU állatorvosi homeopátiára és a CAVM módszerekre vonatkozó szabályozását rögzítettük és kielemeztük. E-mailt küldtünk ki tízen-kilenc európai ország állategészségügyi főigazgatójának, melyben a CAVM-re vonatkozó jogi szabályozások után érdeklődtünk az adott országban. Kilenc országból kaptunk választ. Ezek közül hat ország jelezte, hogy rendelkezik a kiegészítő és alternatív állatgyógyászati területeket érintő törvényekkel, három pedig azt, hogy nem. Ezen hat válaszadóból választottunk ki négy országot (Anglia, Ausztria, Csehország, Németország), melyek részletes leírással rendelkeznek.
A CAVM tevékenységek az Amerikai Egyesült Államokban az ötvenből huszonhárom állam jogszabályaiban szerepelnek. Ezek közül kilenc államban - Louisiana, Massachusetts, Új-Mexikó, Ohio, Oregon, Pennsylvania, Dél-Karolina, Vermont és Wisconsin – a CAVM tevékenységeket nem csak állatorvosok végezhetik.
Dolgozatunk rávilágít arra, hogy az „alternatív” kifejezést ki kell zárni a CAVM tevékenységek módjából, mivel az félreérthetően azt sugallja, hogy ezeket a módszereket a kortárs orvoslás mellett alternatívaként alkalmazhatóak.
A CAVM által felölelt, tudományos tényeken alapuló módszereket, mint például a homeopátia, akupunktúra, csontkovácsolás, oszteopátia és fitoterápia, az állatorvoslás széleskörű ismerete révén kell beépíteni az állatorvosi szakmába. Mindannyiunk érdeke a CAVM terapeuta képzések kontroll alatt tartására, a régóta fennálló módszerek csoportosítása és az újonnan megjelenő módszerek akkreditálása, valamint az összes érintett módszer alkalmazásának szabályozása.
Antivirális
Matriptáz/TMPRSS2 Gátló Vegyületek in Vitro Farmakológiai Jellemzése
In Vitro Pharmacological Characterization of Antiviral Inhibitors of Host Matriptase/TMPRSS2
Szerző: Gamba, David, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Pásztiné Gere Erzsébet, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
A korona- és influenzavírusok terjedésének egyik feltétele a kettes típusú transzmembrán szerin proteázok hatékony működése, így ezek az enzimek jelentős farmakológiai célpontok lehetnek a virális légúti fertőzések kezelésében. A vírusmutációk és az egyre gyorsabban kialakuló járványok miatt új antivirális gyógyszerek kifejlesztése kiemelkedően fontos közegészségügyi szempontból is. Kutatásunkban hét különböző, 3- amidinofenilalanin típusú matriptáz / TMPRSS2 inhibitort (MI- 21, MI- 463, MI- 472, MI- 485, MI- 1903, és MI- 1904) vizsgáltunk. A vegyületek citotoxicitását lumineszcenciás és a citokróm P450 (CYP) izoenzimekre gyakorolt hatását fluorimetriás vizsgálatokkal mértük meg. Az egyes gátlószerek metabolikus fogyási arányát 120 perces időtartam alatt folyadékkromatográfiával- tandem tömegspektrometriával követtük nyomon primer humán hepatocitákban, és a mérési adatok alapján különböző farmakokinetikai (PK) paramétereket, mint a felezési időt, a máj extrakciós arányt és a biohasznosulást határoztuk meg. Ezenkívül in vitro jellemeztük a kiválasztott enzimgátlók antivirális hatását az influenza A vírus H1N1 és H9N2 altípusok ellen.
Eredményeink szerint az MI- 21 kivételével az összes többi inhibitor jelentősen gátolta a CYP3A4 izoenzimet, de egyik vizsgált vegyület sem mutatott gátló hatást a CYP1A2, CYP2C9, CYP2C19 és CYP2D6 aktivitásra. A farmakokinetikai paraméterek elemzése alapján az MI- 463, az MI- 472, az MI- 485, az MI- 1900 és az MI- 1904 vegyületek jobb stabilitással rendelkeztek, mint az MI- 21 és az MI- 1903 gátlószerek, amelyek 120 percet követően jelentős mértékben bomlottak. A 24 órás inkubációs időszak után az MI- 463 és az MI- 1900 inhibitorok szignifikáns H1N1 ellenes hatást mutattak, valamint az MI- 463 H9N2 vírusfertőzés esetén is hatékonynak bizonyult 20 és 50 μM koncentrációkban.
Összefoglalva, az MI-463 és az MI-1900 vegyületek hatékony vegyületek egyes influenza vírusok sejtekbe való belépésének megakadályozására a gazdasejt matriptáz/TMPRSS2-aktivitás számottevő gátlásának köszönhetően.
A Toxoplasma gondii Szeroprevalencia és a Kockázati Faktorok Felmérése Macskákban, Budapest Vonzáskörzetében
Survey of Toxoplasma gondii Seroprevalence and Risk Factors in Cats in the Budapest Area
Szerző: Gulyás Eszter, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam
Témavezető: Dr. Dunay Miklós Pál, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti Tanszék)
Vizsgálatunk célja a Toxoplasma gondii (T. gondii) szeropozitivitás előfordulási gyakoriságának felmérése volt a budapesti és a Budapest vonzáskörzetében élő macskapopulációban.
A vizsgálathoz 123 macskától vettünk vérmintát Budapesten az Állatorvostudományi Egyetem Kisállatklinikáján (N = 38) és Törökbálinton a Vahúr-Vet állatorvosi magánrendelőben (N = 85). Az állatok kora 0,5 és 18 év között (4,77 ± 4,44) változott. A méréseket a kereskedelmi forgalomban kapható ID Screen® Toxoplasmosis Indirect Multi-species Enzyme Linked Immunosorbent Assay (ELISA) kit segítségével végeztük.
Minden macska tulajdonosa részletes kérdőívet töltött ki a macska alapadatairól és életkörülményeiről. A kérdőív paraméterei (ivar, fajta, életkor, tartási hely, előélet, lakhely, vírusfertőzöttség, krónikus betegségek fennállása, nyers hús etetés, együtt tartott állatok) és a szeropozitivitás összefüggéseit Pearson-féle chi-négyzet (χ2) teszttel és logisztikus regresszióval vizsgáltuk.
A vizsgált populációban 31,7%-os szeropozitivitást mutattunk ki, és megállapítottuk, hogy a fertőzöttség prevalenciája az életkorral szignifikánsan növekedett (p = 0,002). A szabadtéri életmód és a T. gondii-fertőzés között is összefüggést találtunk. A szabadban élő macskák szignifikánsan nagyobb arányban voltak szeropozitívak (38,8%), mint a kizárólag lakásban tartott macskák (18,6%) (p = 0,022).
Eredményeink a vizsgált populációban alacsonyabb arányú T. gondii szeropozitivitást igazoltak a korábbi magyarországi, illetve más európai régiókban végzett aktuális vizsgálati eredményekhez viszonyítva. Egy 2007-ben publikált, nagyobb mintaelemszámú (N = 330) magyarországi felmérés a jelenleginél magasabb, 47,6%os pozitivitást állapított meg. A legújabb nemzetközi eredmények a vizsgált populációk inhomogenitása miatt rendkívül nagy szórást mutatnak (20,8 - 68,8%).
A vizsgálatainkat és eredményeinket összefoglaló kéziratot a European Journal of Microbiology and Immunology folyóirat (Q2) minor revízió után közlésre elfogadta.
Hazai nagylétszámú pulyka állományokból izolált
kommenzalista Enterococcus baktériumtörzsek
antimikrobiális érzékenységi profilja
Antimicrobial susceptibility profile of commensal Enterococcus bacterial strains isolated from turkey farms
Szerző: Hajduk Eszter, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Nemes-Terényi Melinda, mesteroktató (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
Az elmúlt évtizedekben az antimikrobiális rezisztencia egyre szélesebb körben való terjedése figyelhető meg, ami összefüggésbe hozható az antibiotikumok túlzott, sokszor helytelen használatával. Az intenzív állattartás hozzájárul a patogén kórokozók terjedéséhez, és mind az állat-, mind a közegészségügy területén egyre fontosabbá válik a mikroorganizmusok rezisztenciaviszonyainak vizsgálata.
Célul tűztük ki, hogy felmérjük Magyarország nagylétszámú pulykaállományaiból izolált kommenzalista Enterococcus törzsek állat- és közegészségügyi szempontból jelentős antibiotikum hatóanyagokkal szembeni érzékenységét, minimális gátló koncentráció érték (MIC) meghatározás segítségével. Ezt követően eredményeinkből gyakorisági táblázatot készítettünk, hatóanyagonként meghatároztuk a vizsgált populáció MIC50 és MIC90 értékeit, majd eredményeinket összehasonlítottuk nemzetközi epidemiological cut-off value (ECOFF) értékekkel, valamint indikatív ECOFF-érték meghatározást végeztünk. Végül eredményeinket humán rezisztencia adatokkal vetettük össze.
Magyarország hét regionális közigazgatási egységéből származó, összesen 470 törzs érzékenységi vizsgálatát végeztük el. Korrelációs vizsgálatot végeztünk az egyes hatóanyagokkal szemben meghatározott rezisztencia mértékei között, és több esetben magas pozitív korrelációt figyeltünk meg (amoxicillin és amoxicillin-klavulánsav, amoxicillin és vankomicin). Ez arra utal, hogy kapcsolat van Enterococcus törzsek között ezen hatóanyagokkal szemben kialakuló rezisztencia esetén. A rezisztencia mértékében meghatározó tényező a hasznosítási irány, amely a legtöbb vizsgált hatóanyag esetén szignifikáns különbséget mutatott. A törzsek többsége megőrizte érzékenységét amoxicillin hatóanyaggal szemben, a rezisztencia mértéke mindössze 11,1%-os volt. A legnagyobb mértékű rezisztenciát tilozinnal (62,6%) és florfenikollal (51,1%) szemben találtuk. Eredményeinket a humán rezisztencia adatokkal összevetve, a legnagyobb hasonlóságot az aminoglikozid hatóanyagokkal szembeni rezisztencia mértékében figyeltük meg.
Eredményeink rámutatnak a szisztematikus felmérő vizsgálatok jelentőségére, és az adatok humán rezisztencia adatokkal való összehasonlításának fontosságára. A vizsgálatok rendszeres megismétlése időbeli trendek nyomon követését teszi lehetővé, a multirezisztens törzsek esetén pedig érdemes tovább vizsgálni a rezisztencia genetikai hátterét új generációs szekvenálás segítségével.
Sertésből izolált baktériumok érzékenysége potenciált szulfonamidokkal szemben
Susceptibility of bacteria isolated from swine against potentiated sulfonamides
Szerző: Heim Nóra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, III. évfolyam
Témavezető: Dr. Mag Patrik, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
A potenciált szulfonamidok (PSA) az AMEG D kategóriába tartozó antibakteriális szerek. Kutatásunk során sertések légzőszervi betegség komplexében (PRDC) résztvevő baktériumok érzékenységét vizsgáltuk három potenciált szulfonamiddal szemben, valamint vizsgáltuk a szinergizmus mértékét a kombinációk két hatóanyaga között.
Kutatásunk első lépéseként meghatároztuk a VetPath program keretében sertésekből izolált 12 Pasteurella multocida, 14 Streptococcus suis, 13 Actinobacillus pleuropneumoniae és 10 Glaesserella parasuis törzs minimális gátló koncentrációját (MIC) trimetoprim-szulfametoxazol (TRP-SX), trimetoprim-szulfaklórpiridazin (TRP-SKP) és trimetoprim-szulfadiazin (TRP-SD) hatóanyagok 1:19 arányú kombinációjával szemben, négy különböző táplevesben. Ezt követően NAD-dal kiegészített kation-adjuvált Müller-Hinton levesben (CAMHB) ismételten meghatároztuk a potenciált szulfonamidok MIC-értékét, ezúttal 1:5, 1:10, 1:19 és 1:40 arányban is. Végül vizsgáltuk a törzsek érzékenységét külön a három szulfonamid komponenssel és trimetoprimmal szemben is, hogy ki tudjuk számítani a frakcionált gátló koncentráció (FIC) indexet, ami a szulfonamid és a trimetoprim hatóanyagok közötti szinergizmusról ad tájékoztatást.
P. multocida esetén a TRP-SX és a TRP-SD kombinációk MIC-értékei egyaránt ≥128 µg/ml voltak, tekintet nélkül a két hatóanyag arányára. A TRP-SKP kombináció MIC50-értéke 32 µg/ml volt az összes vizsgált aránynál. S. suis törzseknél a MIC50-érték TRP-SX esetén 32 µg/ml-ről 8 µg/ml-re, TRP-SKP esetén pedig 16 µg/ ml-ről 2 µg/ml-re csökkent a szulfonamid arányának növekedésével, míg a TRP-SD kombináció MIC50-értéke mindegyik vizsgált aránynál 32 µg/ml volt. A. pleuropneumoniae törzseknél a MIC50-érték TRP-SX és TRP-SD esetén 2 µg/ml-ről 1 µg/ml-re, TRP-SKP esetén pedig 2 µg/ml-ről 0,5 µg/ml-re csökkent a szulfonamid arányának növekedésével. G. parasuis törzseknél a MIC50-érték TRP-SX és TRP-SKP esetén 2 µg/ml volt, tekintet nélkül a trimetoprim és a szulfonamid komponensek arányára, míg TRP-SD esetén a MIC50-érték 4 µg/ml-ről 2 µg/ml-re csökkent a szulfonamid arányának növekedésével.
A FIC-értékekről elmondható, hogy ahogyan a trimetoprim és a szulfonamid közötti arány növekedett, a FIC-érték az összes vizsgált baktérium esetén egyre nagyobb volt. A vizsgált S. suis, A. pleuropneumoniae és G. parasuis törzsek felénél határoztunk meg egyértelműen szinergista hatást (FIC ≤ 0,5), mindhárom PSA esetén, míg a P. multocida törzsek esetén csupán a TRP-SKP hatóanyagnál tapasztaltunk egyértelmű szinergizmust.
A kutya fiziológiás epesavprofiljának meghatározása vérből LC-MS/MS módszerrel
Determining the physiological bile acid profile of dogs from blood using LC-MS/ MS method
Szerző: Hemző Vivien, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Németh Krisztián, tudományos segédmunkatárs; Dr. Sterczer Ágnes, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)
Az epesavak (ES) olyan szteroid vegyületek, amelyek fontos szerepet játszanak különösen a lipidanyagcsere és a koleszterinhomeosztázis fenntartásában. Hatékonyan emulgeálják a zsírokat, segítik azok lebontási termékeinek felszívódását, és kulcsfontosságúak a zsírban oldódó vitaminok hasznosításában. Ezek mellett befolyásolják a glükóz- és lipidanyagcserét, valamint a bélmikrobiom állapotát. Az epesavtartalom és -összetétel változása számos betegség, pl. májbetegségek, valamint gyulladásos folyamatok diagnosztizálására is használható biomarkerként.
Munkánk során az egészséges kutyák fiziológiás szérum ES-profiljának meghatározása mellett elsőként vizsgáltuk, hogy a táplálék adása milyen hatással van a szérum összepesav mennyiségére és összetételére. Az LC-MS/MS módszer finomításával, megfelelő mintaelőkészítést alkalmazva költséghatékonyabban tudtuk elkülöníteni az azonos moltömegű, szerkezeti izomer epesavakat. Hat egészséges kutyában 12 órás koplaltatást, majd etetést követően az első hat órában óránként, majd kétóránként még három alkalommal (0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 8, 10, 12 óra) nyert vérmintákból párhuzamosan meghatároztuk az összepesavértéket és az epesavprofil összetételét. E mérések eredményei alapján már megállapítható, hogy külön-külön meghatározva az epesavvegyületek koncentrációit (beleértve a rendkívül alacsony koncentrációban rendelkezésre állókat), majd ezek értékét összeadva az LC-MS/MS módszerrel kapott eredmény a többszörösét adja a jelenlegi klinikai rutin összepesav referenciatartományának. Az etetés utáni ES-szintek az 1-2. és a 3-5. órában mutattak magas koncentrációt. Hangsúlyos eredménynek számít, hogy míg az összepesav rutinszerű mérését biztosító spektrofotometriás módszernél rendkívül jelentősen befolyásolja az eredményeket a hemolízis, addig az LC-MS/MS módszerrel végzett meghatározást nem befolyásolja. Ez a különbség meghatározó klinikai relevanciával bír. Az egészséges kutyáknál nagy egyedi variábilitást láttunk az ES-profilokban, viszont a legtöbb kutyánál a TCA-szint dominált, a glicin-konjugált ES-ak szintje pedig szinte alig volt mérhető. Emellett közelebb jutottunk az optimálisnak tekinthető mintavételi időpontok végső meghatározásához.
Humán érzelmeket kódoló szag- és hangingerek feldolgozásának
EEG-vizsgálata felnőtt kutyákon
EEG investigation of the processing of human emotion encoding odour and vocal stimuli in adult dogs
Témavezetők: Dr. Andics Attila, tudományos főmunkatárs; Dr. Kosztolányi András, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
A különféle érzelmeket kódoló jelek elkülönítése esszenciális lehet a szociális kapcsolatokban, hiszen lehetővé teszi a másik fél belső állapotának, motivációinak értékelését, így a helyzethez illő viselkedés megválasztását is. Ez a képesség fajon belüli és interspecifikus kapcsolatokban is előnyös lehet. Korábbi viselkedéses kutatások szerint az emberrel évezredek óta közös szociális környezetben élő, kooperációra szelektált kutya nemcsak elkülönít egyes emberi érzelmeket, hanem annak megfelelően reagál, és eltérő modalitású érzelmi jelek integrálására is képes. Az emberi érzelmi jelek dekódolását támogató neurális mechanizmusok a kutyaagyban azonban feltáratlanok.
Hipotézisünk, hogy léteznek különböző emberi érzelmekre, azok előjelére specifikus, ugyanakkor az érzelmi jel modalitásától és a jeladó személy nemétől független mintázatok a kutya agyi reakcióiban.
Ennek tesztelésére két eltérő előjelű érzelmet (örömöt és félelmet) közvetítő női és férfi szag- és hangingereket mutattunk be egészséges, felnőtt kutyáknak (N=35) agyi reakciójukat elektroenkefalográffal (EEG) mérve. A bemutatott szagingerek korábbi kísérletekben validált izzadságminták voltak (örömteli és félelemkeltő szituációkban gyűjtve). Hangingerként természetes nonverbális vokalizációkat (nevetés és sikítás) használtunk. A kapott adatokon teljesítmény spektrum analízist végeztünk hat frekvenciasávra fókuszálva (delta: 1-4 Hz, théta: 4-8 Hz, alfa: 8-12 Hz, béta: 12-30 Hz, alacsony gamma: 30-60 Hz és magas gamma: 60-100 Hz). Az érzelmek és a nem hatásait általánosított lineáris kevert modellel teszteltük. A szagingerekre adott reakciókat elemezve minden frekvenciasávban találtunk érzelem alapján elkülönülő agyi mintázatot. Általánosságban alacsonyabb volt a jelerősség a félelem-, mint az örömingerekre. A delta sávban ez a hatás nemtől független volt, a théta és alfa sávokban csak a férfi, a béta, alacsony és magas gamma sávokban viszont csak a női ingerekre volt jelen. Az öröm szagingerek esetén egyedül a théta, a félelemnél pedig a magas gamma sávban láttunk nemek szerinti különbséget: mindig a férfi szagokra volt magasabb a jelerősség, mint a nőire. A jövőben sor kerül a hangingerekre adott reakciók elemzésére is.
Eddigi eredményeink elsőként írják le az emberi érzelmeket közvetítő szagok elkülönítésének neurális korrelátumait kutyáknál. Az ellentétes előjelű érzelmek elkülönítése több frekvenciasávban is megjelenik, ami arra utal, hogy a feldolgozás több különböző neurális folyamat bevonásával történhet. Az is valószínűsíthető, hogy létezik a kutyaagyban az emberi örömnek és félelemnek egy nemtől független kódja, amely a legalacsonyabb frekvenciasávban jelenik meg; a magasabb frekvenciatartományokban az érzelmi ingerek részben nemtől függően kódolódnak.
A projekt során részt vettem a kísérlettervezésben, a felhasznált minták gyűjtésében és előkészítésében, az adatgyűjtésben és az adatelemzés egyes fázisaiban.
A hármas metacarpalis csont distalis része denzitásának komputertomográfiás vizsgálata 31 sántaságmentes ugrólóban
Computed tomographic evaluation of bone density in the distal third metacarpal bone in 31 non-lame showjumpers
Szerző: Höhl, Aileen, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Nagy Annamária, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)
Korábbi kutatások főként angol telivér versenylovak csüdtájékának mágneses rezonancia (MRI) és újabban a komputertomográfiás (CT) vizsgálattal detektált elváltozásaira összpontosítanak. A csüdízület csontos elváltozásainak jelentőségét felismerték sportlovakban is, azonban korlátozott publikáció található fan-beam CT eredményekről díjugrató lovak csüdtájékán, illetve nincs adat objektív CT vizsgálatról.
Tanulmányunk célja az volt, hogy leírja a hármas metacarpalis csont (McIII) distalis részén a csont denzitásának mértékét és eloszlását sántaságmentes díjugratásban versenyző lovakban, a Hounsfield egység (HU) átlagértékeinek vizsgálatával. Harmincegy sántaságmentes ugróló (melyek kórelőzményében nem szerepelt elülső csüdízületi elváltozás) elülső csüdízületeiről készült fan-beam CT-felvételeit elemeztük. Az átlagos HU értékeket a McIII distalis részének tíz területén mértük: a medialis és lateralis condylus dorsalis és palmaris részein, a medialis és lateralis parasagittalis árkokban, valamint a sagittalis tarajon dorsalisan és palmarisan. Leíró statisztikai elemzéseket végeztünk, és páros t-tesztet alkalmaztunk a különböző területeken mért átlagos HU értékek összehasonlítására. Lineáris logisztikus regresszióval vizsgáltuk az egyes területeken mért legnagyobb denzitás és az életkor, illetve a versenyzési szint közötti esetleges összefüggéseket.
Az átlagos HU érték dorsalisan minden mérési ponton magasabb volt, mint a palmaris részeken (p<0,001). A medialis és lateralis oldalak összehasonlításakor az átlagos HU érték nagyobb volt a medialis dorsalis részen, mint a lateralis dorsalis részen (p<0,001). A condylusok és a parasagittalis árkok palmaris részén magasabb volt az átlagos HU érték a lateralis, mint a medialis oldalon, míg dorsalisan a medialis oldalon volt magasabb a HU érték (p<0.001). Az átlagos HU érték minden mérési ponton szignifikánsan különbözött a bal és a jobb elülső végtag között (p<0,001). Szignifikáns pozitív összefüggés volt a medialis condylus dorsalis és palmaris részén mért átlagos HU-értékek és az életkor (dorsalis: p=0,002; palmaris: p=0,025), valamint a versenyzési szint (dorsalis: p<0,001; palmaris: p=0,011) között. A lateralis condylusnak csak a dorsalis részén volt szignifikáns pozitív összefüggés az életkorral (p=0,045) és a versenyzési szinttel (p=0,010).
A tanulmány fő limitációja a viszonylag alacsony esetszám. Továbbá nem zárható ki, hogy egyes lovak korábban elülső csüdízületi kórképben szenvedtek.
Összefoglalva, dorsalisan nagyobb mértékű denzitást mértünk, mint palmarisan a McIII distalis epifíisének valemennyi régiójában sántaságmentes, díjugratásban versenyző lovakban, ami tükrözi ezen sportlovak populációjában a McIII distalis részének terhelési eloszlását.
Az özönnövény-borítás hatása homoki
parlaggyepek fenológiájára
The impact of the invasive plant cover to the sand grasslands’ phenology
Szerző: Horváth Levente Áron, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam
Témavezetők: Dr. Lengyel Attila, tudományos munkatárs; Dr. Kis János, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
Az emberiség az elmúlt 100 év során elképesztő mértékben átalakította környezetét. A klímaváltozás, különböző, nem őshonos fajok betelepítése, és a mindenhová eljutó rakományok „potyautasaiként” utazó élőlények miatt az őshonos társulásokba megérkeztek a „betolakodók”. A növények esetében ezek az invazív fajok elsősorban gyors reprodukciójuknak, tág tűrőképességüknek és eltérő fenológiájuknak köszönhetően nőttek őshonos versenytársaik fölé. Magyarországon az egyik legjobb példák erre a Észak-Amerikából betelepülő selyemkóró (Asclepias syriaca) és magas aranyvessző (Solidago gigantea). Kutatásunk során arra kerestük a választ, hogy ez a két faj megváltoztatja-e egy homokparlaggyep virágzási fenológiáját az egész év folyamán, tehát az invazív növény hatására az őshonos fajoknak elcsúszik-e a virágzási periódusa. Ehhez kvadrátpárokat alkalmaztunk, az egyik kvadrátban nem voltak jelen az invazív fajok, míg a másikban ők adták a fő borítást. A fajokat felosztottuk 4 kategóriába: korai egyévesekre, korai évelőkre, késői egyévesekre és késői évelőkre. A selyemkóró jelenléte pozitívan hatott több korán nyíló évelő faj (pl. Poa angustifolia) virágzó tőszámára, míg sok kései egyévesre (pl. Xeranthemum annuum) negatívan hatott. Ez annak köszönhető, hogy a selyemkóró tövek viszonylag későn és alacsony denzitással jelennek meg, emiatt a korán nyíló fajokat nem árnyékolják le, viszont felnyitják az őshonos gyepet. Később viszont már az invazív faj tövei leárnyékolják a későn nyíló fajokat. A magas aranyvessző sok korán nyíló faj (pl. Viola arvensis) virágzó tőszámára pozitívan hatott, de köszönhetően a faj magas denzitásának, a későn nyíló évelő fajokra negatív hatása van, főleg a Caryophyllaceae családra. Összességében a magas aranyvesszőnek sokkal több faj virágzó tőszámára volt hatása, mint a selyemkórónak. Fenológiai eltolást egy esetben sikerült észlelni, a selyemkóró miatt a Cerastium semidecandrum később hozott virágot. A magas aranyvessző esetében ezt nem sikerült kimutatni egy fajjal kapcsolatban sem.
Az ovum pick-up hatása a szívfrekvencia paraméterekre
szarvasmarhában
Effect of ovum pick-up on heart rate parameters in cattle
Szerző: Horváth Luca Sára, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Vincze Boglárka, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti Tanszék és Haszonállat-gyógyászati Klinika)
A transzvaginális petesejt aspiráció (másnéven ovum pick-up, OPU) a napjainkban sikeresen alkalmazott, minimál invazív petesejt gyűjtési technika szarvasmarhában. Az állattenyésztésben egyre nő az igény a genetikailag kiemelkedő, nagy teljesítményű utódok nagyszámú előállítására. Erre a célra az in vitro embrió előállítás nagyszerű lehetőség, azonban sikerességének alapvető feltétele a megfelelő menynyiségű és minőségű petesejt nyerése donor állatokból, amit az OPU-val biztosítani tudunk. Az OPU-hoz szükséges felszerelés és a technika már egy jól bevált protokoll alapján működik szarvasmarhában, ami a szakirodalom alapján nem jár káros következményekkel és többször is ismételhető, viszont az állatjóllétre gyakorolt hatásáról eddig nem rendelkeztünk adatokkal.
Munkánk során a beavatkozás által kiváltott stresszhatás mérését tűztük ki célul. A stressz monitorozására a szívfrekvencia-variabilitás (heart rate variability, HRV) különböző jelzőszámait használtuk, mivel ezek jól tükrözik a vegetatív idegrendszer működését, illetve lehetőségünk van a két ág – a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszer – aktivitásának külön vizsgálatára. A méréshez szükséges adatokat a Televet 100 nevű EKG felvevő készülékkel rögzítettük.
Kutatásunkban 4 húshasznú szarvasmarhával dolgoztunk. Az első mérés során még petesejt leszívás, illetve az állatok bármiféle manipulációja nélkül rögzítettük a nyugalmi EKG-t. Az elektródák állatra való felhelyezése után hagytunk némi időt az adaptációra, majd körülbelül 8-10 percig mértük a szívjeleket. Ezek az adatok szolgáltak referenciaként. Következő alkalommal a folyamat eleje (elektróda felhelyezés, adaptációs idő) az előző vizsgálattal megegyezett, azonban utána transzvaginális petesejt aspirációt végeztünk. A teljes vizsgálat alatt rögzítettük az állatok EKG-ját és feljegyeztük azokat az időpontokat amikor az állaton valamilyen beavatkozás történt: epidurális anesztézia, bélsár eltávolítása a rektumból, péra és gáttájék megtisztítása, OPU készülék hüvelybe helyezése, punkció(k) és aspiráció folyamata.
Az állatok R-R távolságai csökkentek az OPU beavatkozás során, azonban különbözőképpen reagáltak a beavatkozásra. A nyugtalanabb tehenek a második alkalommal kisebb mértékben voltak izgatottak, és ez az SDNN és RMSSD változásaival volt összefüggésben. Megfigyelhető volt az egyedi reakció, amelyet a HRV-paraméterek változásai is tükröztek.
A központi idegrendszer zsírsav profiljának változása
mézelő méhekben acetamiprid kezelés hatására
Impact of Acetamiprid on Fatty Acid Composition in the Central Nervous System of Honey Bees
Szerző: Huber Fanni Sára, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Mackei Máté, egyetemi adjunktus; Dr. Neogrády Zsuzsanna, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)
A nyugati mézelő méhek számának globális csökkenése az elmúlt évtizedekben komoly fenyegetést jelent a mezőgazdaságra és az ökoszisztémára. A kaptárelhagyási szindróma, vagyis a Colony Collapse Disorder (CCD) világszerte leírt jelenség elsődleges jellemzője a dolgozó méhek számának csökkenése, miközben a család nem mutatja szembetűnő klinikai jeleit betegségnek. Kezdetben a kórképet kizárólag olyan okoknak tulajdonították, mint egyes paraziták (Nosema, Varroa) jelenléte vagy egyéb fertőző megbetegedések előfordulása. Mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a CCD egy összetett folyamat, melyért több tényező is felelős, többek között az éghajlatváltozás, környezetszennyezés, fertőzések és mindezek mellett kiemelt szerepe lehet az egyes növényvédő szereknek való kitettségnek is.
A világ népességének növekedésével párhuzamosan növekvő élelmiszer- és takarmányigény a peszticidek széleskörű használatát indokolja. A leggyakrabban használt szerek közé tartoznak a neonikotinoidok, közöttük az acetamiprid, amely újabb generációs hatóanyagként kedvezőbb toxicitási profillal bír. Korábbi vizsgálatok azonban kimutatták, hogy az acetamiprid számos fajban, így méhekben is oxidatív stresszt okozhat szubletális kitettség esetén is. Ugyanakkor kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy a hatóanyag hogyan befolyásolja a zsírsav-anyagcserét. Mivel a foszfolipidek és különösen a molekulákba épült zsírsavak döntő szerepet játszanak a sejtmembrán szerkezetében, a méhek központi idegrendszerében az oxidatív egyensúly felborulása mellett, a zsírsavanyagcsere megváltoztatása is potenciálisan veszélyeztheti a sejtek életképességét.
Munkánk során az acetamiprid zsírsav profilra gyakorolt hatásait vizsgáltuk. A méhek cukorszirupba kevert hatóanyagot fogyasztottak 48 órán keresztül. Ezt követően az agydúcot sztereomikroszkóp segítségével, folyamatos hűtés mellett boncoltuk, majd a mintákat homogenizáltuk és gázkromatográfia-tömegspektrometria (GC-MS) módszerrel határoztuk meg a 15 legnagyobb mennyiségben jelen lévő zsírsav mennyiségét.
Kutatásunk során a laurinsav (C12:0), mirisztinsav (C14:0), palmitinsav (C16:0), sztearinsav (C18:0) és alfa-linolénsav (C18:3; n-3) koncentrációjának jelentős növekedését figyeltük meg a nem kezelt, kontroll méhekhez képest. Az össz-zsírsav, valamint a többszörösen telítetlen (PUFA) és telített zsírsavak (SFA) koncentrációja szintén nőtt. Továbbá, az említett zsírsavak arányában is szignifikáns változások voltak megfigyelhetőek. E változások arra utalnak, hogy az acetamiprid által kiváltott hatások nem csak a kutatócsoportunk által már leírt redox-homeosztázissal kapcsolatos változásokat, hanem lipid metabolizmust érintő hatásokkal is jár a központi idegrendszerben. Eredményeink segíthetik a neonikotinoidok által kiváltott káros folyamatok jobb megértését méhekben, mely mind alapkutatási, mind alkalmazott tudományi és agrárstratégiai szempontból kiemelt jelentőséggel bír az új védekezési lehetőségek jövőbeni kidolgozása kapcsán.
Halközösségek
Machine Learning (ML) alapú modellezése komplex folyami élőhelyen
Machine Learning based fish community modelling in a complex floodplain ecosystem
Szerző: Jandó Benedek, Állatorvostudományi Egyetem, zoológus szak, II. évfolyam
Témavezetők: Dr. Szűts Tamás, tudományos főmunkatárs; Verbőczyné Füstös Vivien, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
Változó világunkban a biodiverzitásváltozás monitorozása elsődleges szerepet tölt be a trendek és az élőlények környezettel való interakcióinak megértésében. Nincs ez másképp a halak esetében sem, amelyek számos kiterjedt vízi életmódú taxon mellett gyakran képezik tárgyát vízi ökológiai vizsgálatoknak. Folyami élőhelyek esetén azonban a gyorsan változó és nehezen megközelíthető környezet akadályozza az átfogó mintavételt, ugyanígy a teljes közösséget lefedő modellezést is. Ebből adódóan hiányos ismeretekkel rendelkezünk a folyami halközösségek szerveződéséről.
A rendszertelen mintavétel „kifoltozására” és az extenzív monitoring támogatására jelenthetnek megoldást a Machine Learning (ML) alapú modellezési megközelítések, amelyek megfelelően képesek felismerni és alkalmazni a halak és környezetük közötti komplex kapcsolatot. Ennek ellenére hullámtéri halközösségek kiterjedt modellezésére korábban nem alkalmazták őket. Kutatásunkban Európa egyik legnagyobb természetközeli állapotban megmaradt hullámterének halközösség modellezésére tettünk kísérletet kaszkádolt neurális hálók felhasználásával, különböző mintavételi módszerekkel (eDNS és elektromos halászgép) gyűjtött adatok alapján.
A rendelkezésre álló halfaunisztikai minták rendszertelenül és eltérő tulajdonságokkal rendelkező mintavételi módszerekkel lettek felvéve. Ezenkívül a környezeti háttérváltozók komplex természetűek (pl: víztestek konnektivitása), illetve a halközösségek gyakorisági összetétele is egyenetlen. Annak érdekében, hogy ezek a problémák a lehető legkevésbé befolyásolják a modell teljesítményét a különböző torzítottságú mintavételeket szimultán alkalmaztuk, az egymással megfeleltethető mintákat összeolvasztottuk, a fajokat pedig hasonló élőhelypreferencia, élőhelyhasználat és életmód alapján robusztus funkcionális csoportokba rendeztük. Továbbá két diszkrét modellezési tartományt határoltunk le, amelyek a korábbi hullámtéri hidrológiai modellezéseket követik és egy átlagos, illetve egy árvízi állapotnak feleltethetőek meg.
A modell validálását követően megkíséreljük az átlagos és árvízi vízállások melletti hullámtéri halközösségek szimulációját a lehatárolt víztestekben. Azt kívánjuk igazolni, hogy a kaszkádolt neurális hálókon alapuló megközelítés kielégítően képes közösségi modellek megalkotására a fennálló biológiai eredetű nehézségek megfelelő kezelésével és kiküszöbölésével.
Nyugat-nílusi vírus vizsgálata
Examination of West Nile virus in corvids
varjúfélékben
Szerző: Kakuk Veronika, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Dr. Forgách Petra, egyetemi adjunktus; Dr. Erdélyi Károly, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)
A nyugat-nílusi vírus (West Nile virus, WNV) világszerte elterjedt zoonotikus arbovírus, mely a természetben a vektor szúnyogok és a madarak mint fenntartó gazdák között cirkulál. Alkalmi gazdák lehetnek emlős fajok, köztük kiemelt jelentőséggel szerepelnek a lovak és az emberek. Habár a megbetegedés többnyire szubklinikai formában zajlik, előfordulhat neuroinvazív tünetegyüttessel járó fertőzés, amely akár halálhoz is vezethet. A WNV kiemelt humán- és állategészségügyi jelentősége miatt számos országban monitorozzák mind a vektor, mind a rezervoár fajokat. A surveillance célja, hogy még az emberi megbetegedések előtt lehessen észlelni egy esetleges járvány kialakulását, így pedig időben megtenni a megfelelő lépéseket a lakosság védelme érdekében. Ez azért is különösen fontos, mert jelenleg célzott kezelés nem létezik a betegség ellen, illetve vakcina is csak lovak részére van forgalomban.
Korábbi kutatások az újvilági varjúfélék populációiban különösen magas mortalitást figyeltek meg a WNV fertőzés következményeként, így elterjedten monitorozzák is őket. Habár az európai fajok fertőzésre való érzékenysége nem ilyen kiemelkedő, a nagy WNV esetszámmal rendelkező Olaszországban ezekre a fajokra is kiterjedő komplex aktív és passzív surveillance rendszer van életben.
Jelen dolgozat célja a varjúfélék szerepének megfigyelése a nyugat-nílusi láz magyarországi járványtanában. Ezen belül célunk volt tanulmányozni a WNV okozta mortalitás mértékét, mivel hazánkban nem fordul elő hasonlóan tömeges elhullás varjúfélékben, mint amilyet az Amerikai Egyesült Államokban korábbi WNV járványok alatt tapasztaltak.
A kutatás során a beérkezett mintákat reverz transzkripciós (RT) real-time PCRrel, valamint ELISA-teszttel vizsgáltuk. 2022-ben passzív surveillance (azaz elhullott varjúfélék vizsgálata) során begyűjtött dolmányos varjú (Corvus cornix) minták közül 8 lett pozitív. Az általunk aktív surveillance keretében megvizsgált 50 debreceni madár véréből 4 szerológiai minta volt WNV pozitív, ami 8%-os szeroprevalenciának felel meg. Ugyanakkor a befogott és kiirtott dolmányos varjakra alapozó víruskimutatás teljesen negatív eredménnyel zárult, nem jelezte előre a járvány kitörését annak ellenére sem, hogy ezzel egy időben szúnyogban már detektáltuk a WNV jelenlétét. Mindezekből levonható az a következtetés, hogy hazánkban a varjúfélék közül a dolmányos varjak inkább a WNV passzív monitoringjához járulhatnak hozzá. Továbbá tekintettel az Olaszországban észlelt nagyszámú pozitív szarka (Pica pica) mintára, a jövőben érdemes lehet ezt a fajt is aktív monitoring kereteiben vizsgálni.
A magyar szürke szarvasmarha fajta filogenetikai célú vizsgálata mitokondriális DNS szekvenciák
alapján, teljes reprezentációjú mintán
Phylogenetic analysis of the Hungarian grey cattle breed based on mitochondrial DNA sequences in a fully represented sample
Szerző: Kemény Balázs, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam
Témavezető: Dr. Maróti-Agóts Ákos, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállattudományi Tanszék)
A nemzeti szimbólum, törvénnyel védett nemzeti kincs magyar szürke szarvasmarha fajta eredetével kapcsolatos elméletek eddig legtöbbször nem tudományos kutatásokon alapultak.
Ezért kutatásunk célja az volt, hogy a fajta elérhető legreprezentatívabb mintáján végezzük el a filogenetikai kutatásokra széleskörben használt mitokondriális nem kódoló kontroll régió (CR) szakasz vizsgálatát.
A vizsgálati minta tervezését az MSZTE tenyésztőegyesület elektronikus törzskönyvi adatbázisát felhasználva végeztük, ami a II. világháború után regisztrált egyedek elérhető adatait tartalmazza. A „founder mintázás” során a mitokondiális DNS nőági öröklődési tulajdonságait kihasználva először a hortobágyi tehéncsaládokat azonosítottuk (109 db), majd az élő állomány tehéncsaládjaiból jelöltünk ki a mintákat. A mintákat a NÉBIH-ÁDI laborjába küldött vérmintákból kaptuk. Az így tervezett és a vizsgálathoz használt minta ’teljes reprezentációjú’ volt.
A vizsgált 109 mitokondriális CR minta alapján a 43 haplotípust (h) azonosítottunk. A minta haplotípus diverzitása (Hd) 0,884, nukleotid diverzitása (π) pedig 0,00477. A Tajima D teszt eredménye -2,30622, ami szignifikáns (P < 0.01) volt.
Az elvégzett haplocsoportosítás eredményei alapján az összes tehéncsalád a T haplocsoportba tartozik. Az Európában leggyakoribb T3 haplocsoportba 96, a T1-be 4, a T1’2’3’-ba 6, a T2-be 2 és a T4-be 1 család tartozott.
Eredményeink alapján a magyar szürke szarvasmarha fajtát, mivel nem volt megtalálható benne az őstulkokra jellemző R, E, P és Q haplocsoport, amelyek a T haplocsoport előtt alakultak ki, tekinthetjük kizárólag a taurin típusú szarvasmarhák leszármazottainak.
Ez az eredmény nagy jelentőségű a podóliai szarvasmarhák, annak is fenotípusosan is elkülönülő hagyományos fajtáinak (Maremman, magyar szürke) filogenetikai múltjának feltárásában.
A PPARγ, ERα, ERβ, TRα és TRβ expressziójának
változása zearalenon
kezelés hatására hypothalamusban és cerebellumban in vivo egér modellen
Changes in the expression of PPARγ, ERα, ERβ, TRα, and TRβ in the hypothalamus and cerebellum following zearalenone treatment in an in vivo mouse model
Szerző: Kiss Ágnes, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Kiss Dávid Sándor, egyetemi docens; Dr. Jócsák Gergely, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)
Az endokrin diszruptorok olyan molekulák, amelyek képesek befolyásolni az emberi és állati szervezet hormonrendszerét, mivel utánozhatják vagy blokkolhatják a természetes hormonok hatásait. Kísérletünk során a széles körben előforduló Fusarium gombák által termelt, és az élő szervezetbe elsősorban szennyezett gabonafélék elfogyasztásával bejutó zearalenon (ZEA) nevű endokrin diszruptor vegyület hatását vizsgáltunk. Ez a gombatoxin, az ösztrogén receptorok agonista vagy antagonista hatásával modulálja az egészséges hormonális és fejlődéstani folyamatokat, ezáltal különböző megbetegedéseket, patológiás folyamatokat okozva a szervezetben.
Kísérletünk célja megvizsgálni, hogy a ZEA milyen hatással van az ösztrogén (ERα, ERβ), pajzsmirigyhormon (TRα, TRβ)-, valamint a peroxiszóma proliferátor aktivált receptorokra (PPARγ) az élő szervezetben. Vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy a ZEA detektálható módon képes-e megváltoztatni a vizsgált receptorok expresszióját, valamint, hogy az általunk mért eredmények milyen viszonyban vannak korábbi, in vitro körülmények között vizsgált kutatásokkal.
Munkánk során a ZEA lehetséges endokrin diszruptor hatásait vizsgáltuk 18 napos egerekben, in vivo körülmények között, különös tekintettel a TRα, TRβ, ERα, ERβ és PPARγ mRNS expressziójára Az állatokat három különböző koncentrációjú, 40 μg-, 5 mg-, és 10 mg-os ZEA oldattal kezeltük, majd ezt követően eltávolítottuk a hipotalamuszt és a kisagyat és az azokból származó minták mRNS tartalmát kvantitatív real-time PCR módszerrel mértük.
Az eredményekből kiderült, hogy a ZEA in vivo körülmények között már kis mennyiségben is jelentősen megváltoztatta az ERα és a PPARγ expresszióját. Az ER-k esetében szubtípusonként és agyterületeként is eltérő eredményt kaptunk. Az ERα vizsgálatánál a 40 µg -os ZEA-oldatos kezelés esetében szignifikáns hormonreceptor növekedést tapasztaltunk a cerebellum mintájában, míg a többi koncentrációjú kezelés során, valamint a hipotalamuszban és az ERß vizsgálatánál, nem történt jelentős változás. A TRα és TRβ expressziós szintjei szignifikánsan nem változtak a kezelés hatására, azonban a PPARγ esetében, 40 µg-os kezelések hatására mRNS expresszió növekedést láthatunk a hipotalamusz sejtjeiben.
A közölt eredmények alapján elmondható, hogy a ZEA, mint endokrin diszruptor, valóban beavatkozik a hormonrendszer működésébe, azonban a hipotézisünkben foglaltak csak részben helytállóak, mivel az alkalmazott vizsgálati körülmények között, a ZEA, a korábbi in vitro eredményekkel ellentétben, kevésbé szembetűnően változtatta meg az expressziós szinteket.
A dorzo- és ventromediális hipotalamikus magok
gátló bemeneteinek feltérképezése egér agyban a szociális homeosztázis aspektusából
Mapping of the inhibitory inputs of the dorso- and ventromedial hypothalamic nuclei in the mouse brain from the aspect of social homeostasis
Szerző: Kovács Bereniké Dorka, Állatorvostudományi Egyetem, zoológus szak, II. évfolyam
Témavezető: Dr. Puska Gina, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
A hipotalamusz szerepet játszik az autonóm idegrendszer és a hipofízis működésének szabályozásában, mellyel hozzájárul a homeosztázis fenntartásához. Az utóbbi években a homeosztázis fogalmát a szociális interakciók egyensúlyára is kiterjesztették, melynek kialakításában a hipotalamusz szintén fontos funkciót lát el. Ezen változatos, ugyanakkor egymással összehangolt feladatok elvégzésében többek között részt vesz a termoregulációban és az energiafelhasználás kontrolálásában kulcsfontosságú dorzomediális (DMH), és az agresszív és szexuális viselkedések irányításában fontos ventromediális hipotalamikus mag (VMH) is.
Célul tűztem ki a DMH és a VMH bemeneteinek feltérképezését, hangsúlyt fektetve a gátló neuronoktól érkező vetületekre, hiszen az idegrendszer finomszabályozási mechanizmusai elősorban gátlások révén valósulhatnak meg. Vizsgálatom során a szociális homeosztázisban részt vevő hálózatokra fókuszáltam. Mivel a DMH-t és VMH-t ilyen módon összehasonlító vizsgálat még nem született, eredményeim hiánypótlónak számítanak.
Munkám során egy retrográdan, a terminálisoktól a sejttestek felé terjedő idegi nyomjelző anyagot, a kolera toxin B alegységet (CTB), injektáltam a célterületekre hím C57/B6 egerekben. A gátló bemenetek vizsgálatára használt egértörzsben a GABA vezikuláris transzportert kifejező sejtekben egy zöld fluoreszcens fehérje is termelődik. Ezáltal a gátló GABAerg sejtek fluoreszcenciáját detektálhatjuk a más színű fluoreszcenciával jelölt CTB mellett. A kettősen jelölt neuronok számát egy elemző szoftver gépi tanuláson alapuló alkalmazásával határoztam meg.
A DMH-ba és VMH-ba vetülő sejtek összevetése során számos hasonlóságot, valamint eltérést találtam. Mindkét területre a szociális viselkedés szabályozásában szerepet játszó laterális szeptumból (LS) és a mediális preoptikus areaból (MPOA) jelentős GABAerg bemenet érkezik. Míg az LS esetén szinte kizárólagosan gátló jellegű, addig az MPOA-ból serkentő sejtek is vetülnek mindkét magba. Emellett a DMH és VMH jelentős gátló bemenetet kap az amigdala mediális magjából, míg a bazolaterális amigdala csak a VMH-ba ad, serkentő bemenetet. A szociális ingerek továbbításában szerepet játszó poszterior intralaminaris talamikus magtól (PIL) a DMH jelentős serkentő beidegzést kap, míg a VMH elsősorban a tőle laterálisan elhelyezkedő és reproduktív viselkedésben fontos peripeduncularis maggal (PP) áll kapcsolatban. Szintén szenzoros átkapcsoló állomás a parabrachiális mag (PBN), valamint a nucleus tractus solitary (NTS), melyek hasonló mértékű, elsősorban serkentő beidegzést küldenek a DMH és VMH magokba. Az eredmények elemzése során feltárt agyterületek funkcióiból arra következtethetünk, hogy a szociális viselkedésben szerepet játszó területekről érkező változatos gátló és serkentő bemenetek összessége teheti lehetővé, hogy az egyes hipotalamikus magok egy bonyolult összehangolt hálózat révén megvalósítsák a szociális és fiziológiás egyensúly közötti harmonikus kapcsolat fenntartását.
Polifenolok vizsgálata kutya in vitro endotoxémia modellben
Investigation of polyphenols in a canine in vitro endotoxemia model
Szerző: Kranyik Rebeka Gabriella, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Móritz Alma Virág, PhD-hallgató; Farkas Orsolya, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
A kutyák krónikus gyulladásos enteropátiájának (CIE) kezelése a modern kisállatgyógyászat fő kihívásai közé tartozik. A betegség során idült gyulladás keletkezik a béltraktusban, ami hosszú távon a bélbarrier károsodásához, bakteriális endotoxinok (LPS) keringésbe kerüléséhez, ezáltal endotoxémia kialakulásához vezethet, tovább súlyosbítva a krónikus gyulladásos folyamatokat. A CIE kezelésére különböző antibiotikumokat és immunszuppresszív szereket használnak, azonban ezek a hatóanyagok számos mellékhatással rendelkeznek, valamint az antibiotikumok használata hozzájárul a rezisztencia terjedéséhez is. Kísérleteink célja olyan gyógyhatású vegyületek keresése volt, amelyek a jövőben kiegészítő szerként jöhetnek szóba a CIE kezelése során. A polifenol vegyületek közé tartozó flavonoidok antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásáról a szakirodalom számos említést tesz. In vitro vizsgálataink tárgyául a vegyületcsoportba tartozó hatóanyagok közül a kvercetint, luteolint és a szőlőmag proantocianidineket választottuk. Kutatásunkban először perifériás vérben található mononukleáris sejteket (PBMC) izoláltunk egy egészséges kutyából, majd a tenyészeten Escherichia coli eredetű LPS-sel gyulladást és oxidatív stresszt váltottunk ki, ezzel modellezve az endotoxémiát. Mindeközben a sejtkultúrákat kvercetinnel, luteolinnal és szőlőmag proantocianidinnel önmagukban, valamint LPS-sel kombinálva is kezeltük. A polifenolokat 25 és 50 μg/ml koncentrációban alkalmaztuk. A sejtek életképességét CCK-8 teszttel, a reaktív oxigén származékok mennyiségét (ROS) DCFH-DA próbával vizsgáltuk, ezután a sejtek felülúszójából ELISA módszerrel meghatároztuk a tumor nekrózis faktor-α (TNF-α) mennyiségét.
Kísérleteinkkel bizonyítottuk, hogy a kvercetin, a luteolin és a szőlőmag proantocianidinek in vitro, 25 és 50 μg/ml-es koncentrációban alkalmazva szignifikánsan csökkentik az intracelluláris ROS koncentrációt az LPS-sel kezelt csoporthoz képest. A TNF-α koncentráció mérésekor azt az eredményt kaptuk, hogy a gyulladás során megemelkedett TNF-α mennyiséget csak a luteolin csökkenti szignifikánsan 25 és 50 μg/ml-es koncentrációban az LPS-sel kezelt csoporthoz viszonyítva.
Összességében elmondhatjuk, hogy a kvercetin, a luteolin és a szőlőmag proantocianidin a jövőben ígéretes kiegészítő szerek lehetnek a kisállatgyógyászatban a kutyák krónikus gyulladásos bélbetegségének terápiájánál. Klinikai használat előtt azonban további in vitro és in vivo vizsgálatok szükségesek eredményeink megerősítésére.
3D nyomtatott, egyedi, intraosseális protézisek macskákban
3D-printed custom-made intraosseal prosthesis in cats
Szerző: Kun-Szabó Regina, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Sebesztha Bence, klinikai állatorvos; Dr. Zólyomi Dorottya, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti Tanszék)
Társállatainknál az amputáció szükségességének változatos okai lehetnek: trauma, tumorreszekció, ischaemia, de fertőző vagy veleszületett eredet is húzódhat a háttérben. Ennek orvoslására ma már kisállatok számára is lehetőség van protézisek beültetésére; azok közül is kiváltképp az intraosseálisan implantált típusok élveznek előnyt, mert ezek arányaiban kevesebb protéziselégtelenséghez vezetnek házi kedvenceinknél, mint a hagyományos, foglalattal rendelkező társaik.
Kutatásunkban három, egy évesnél idősebb, tibia magasságában egyoldali hátsóláb-vesztett macskának ültettünk be intraosseális protéziseket. Célunk az volt, hogy az amputációjuk előtti lábfunkciójukat és járásképüket a lehető legjobban rekonstruálhassuk, a rehabilitációjuk alatt fokozatosan róva terhelést az érintett végtagjaikra.
A műtéteket implantátumtervezési folyamat előzte meg más egyetemekkel (eleinte a DE-vel és a PTE-vel, jelenleg a BME-vel) folytatott kooperációval megvalósulva. A három műtét között is változott az implantátum felépítése, de minden esetben egyedi, titánium, intraosseális, úgynevezett „ITAP” implantátumokat alkalmaztunk, melyek szervezetbe integrálódását két síkon is állandósítottuk: egyrészt kortikális csavarokkal erősítettük meg a csonthoz viszonyított kapcsolódási stabilitásukat, másrészt az intraosseális rész porózus kialakításával a kedvezőbb csontintegrációra is erőfeszítéseket tettünk.
A sikert vagy sikertelenséget a posztoperatív időszak szövődménymentessége, majd terhelés után a műtött láb aktív használatának mértéke alapján kívántuk megállapítani, továbbá a csontintegráció megvalósulását igazoló kontrollröntgen, -CT és szövettani vizsgálatokat végeztünk. Az első betegnél a felépülés korai fázisában szeptikus szövődmények okozta implantátumelégtelenségről számoltunk be. A második betegnél már elértünk az álló felépítménnyel megvalósuló sikeres lábhasználat és az aktív terhelés fázisáig, mely után viszont implantátumtörés miatti részleges implantátumeltávolítást kellett eszközölnünk. Az eltávolított darabból szövettani vizsgálatot végeztünk, mely bizonyította az adott terület megfelelő csontintegrációjának létrejöttét. Harmadik betegünk műtét utáni periódusa úgyszintén komplikációmentesen zajlott, jelenleg a felépítményének a tervezése és a gyártása folyik.
Az intraosseális protézisek témaköre az állatorvoslásban nemcsak magyar viszonylatban, de nemzetközi téren is csupán szegényes szakirodalommal büszkélkedhet. Ennek egyik oka, hogy az ilyen egyedi implantátumok megtervezése sok időt és magas anyagi befektetést igényel. Mégis a kutatási eredmények fejlődésétől azt várjuk, hogy a sikeres implantációs beavatkozások számának növelése (és a kutyapáciensek bevonása), a saját korlátain belül, de megnöveli majd az esetszámokat és elérhető lehetőséget nyújthat olyan végtagvesztett állatok számára is, akik bármilyen oknál fogva nehezebben képesek adaptálódni az újonnan létrejövő életkörülményeikhez, illetve akik egyéb protézisfajtákat visszautasítanak.
Egy újonnan nemesített befejezőkan hatása az általános robusztusságra, a telepi
állategészségügyi helyzetre, antibiotikumhasználatra és az „Egy Egészség” szemléletre
Genetic improvement potentials of a newly bred sire line, and its potential effects on general robustness, veterinary status, antibiotic usage and the One Health Initiative
Szerző: Kurucz Gergő, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Búza László, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Élelmiszerhigiéniai Tanszék)
A sertéstenyésztés során az apai vonal genetikai javító hatásának jelentősége gyakran alulértékelt, pedig a megfelelő apaállatok alkalmazásával gazdasági, környezeti és állatjóléti szempontból is előnyös tulajdonságokat fejleszthetünk az utódokban. A Topigs Norsvin Duroc (TND) kanvonal, amely 2023-ban jelent meg Magyarországon, külföldön már bizonyított. A célunk az volt, hogy igazoljuk, e fajta megfelelő vonalspecifikus takarmányozás mellett képes felülmúlni a versenytársakat növekedési erély, takarmányhasznosítás, húsminőség és robusztusság terén. Ezek a tulajdonságok nemcsak az eladási értéket és fogyasztói elégedettséget növelik, hanem csökkenthetik az antibiotikumhasználatot és az állatjólétet is javítják, miközben mérséklik a telepek környezeti terhelését.
Kutatásunkat hat magyarországi konvencionális sertéstelepen végeztük, összesen 913 almot vizsgálva. A vizsgálatok végeztével megállapítottuk, hogy a telepek nem alkalmazták a TND számára specifikusan előírt takarmányozási útmutatót, és az adatgyűjtési gyakorlatuk is hiányos volt. Ennek ellenére a TND több szempontból is kiemelkedő eredményeket ért el versenytársaihoz képest. Az élveszületett malacszám 0,63-mal magasabb volt, bár az átlagos születési súly 0,08 kg-mal kisebb. A TND alacsonyabb elhullási arányt mutatott a fiaztatói fázisban (0,98%-ponttal kevesebb, egyes telepeken akár 5,23%-kal is), és a választási átlagsúly 0,32-0,4 kg-mal magasabb volt. Az ADG a fiaztatói fázisban 16 grammal jobb volt. A rejtett heréjűség előfordulása a TND esetében csak a negyede volt a versenytársakénak (VT), és kevesebb esetben volt szükség gyógykezelésre. Az emésztőszervi megbetegedések miatti gyógykezelés is ritkább volt: TND-nél 2, míg VT-nél 5 alomnál történt. A TND-nél kevesebb és alacsonyabb kategóriájú antibiotikumokat használtak, és a battérián is előnyösebb eredményeket produkált. A hizlalásba vitt TND utódok 0,3 kg-mal voltak nagyobbak, és akár 3,08 kg-mal is meghaladták a VT-t. A TND FCR-je 0,04 kg-mal jobb, az ADG pedig 25,96 grammal nagyobb volt. Bár a mechanikai sérülések miatti elhullás kicsit magasabb volt (0,35%-ponttal), a vágóhídra szállított TND állatok nagyobb hasított testtömeget (2,55 kg-mal) adtak, és az FCR a hasított testfélre vetítve is kedvezőbb volt (2,79 kg vs. 2,88 kg). Összességében elmondható, hogy a TND robusztussága és genetikai előnyei jelentős gazdasági és környezeti hasznot hoznak, és támogatják a One Health kezdeményezést az állattenyésztésben.
Az APTT és a PT mint prediktív markerek alkalmazása daganatos kutyák esetében
The use of aPTT and PT as predictive markers in canine oncology patients
Szerző: Levy, Narkis, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezető: Dr. Vajdovich Péter, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Kórélettani és Onkológiai Tanszék)
A véralvadási rendellenességek gyakran megfigyelhetők kutyák onkológiai betegeinél, és összefüggésbe hozhatók a betegség előrehaladásával és a daganat súlyosságával. Ez magyarázható a daganatok közvetlen hatásával a véralvadási útvonalakra vagy közvetett hatással a szervezetben a daganatok okozta gyulladásos folyamatokra.
A Prothrombin Idő (PT) és az Aktivált Parciális Tromboplasztin Idő (aPTT) széles körben alkalmazott véralvadási vizsgálatok, mind az emberi, mind az állatorvosi orvoslásban, amelyek a véralvadási kaszkád különböző útvonalait mérik. Az emberi onkológiában ezeket a markereket a rákbetegek véralvadási zavarainak vagy tromboembóliás események kockázatának figyelemmel kísérésére, valamint az antikoaguláns terápia kezelésére használják. Ezzel szemben az állatorvosi onkológiában ezek használata egyre gyakoribb, de még nem teljesen elfogadott. Míg a PT és aPTT alkalmazása a véralvadás monitorozására az állatorvosi onkológiai betegeknél egyre gyakoribb, prognosztikai értéküket a daganattal összefüggő véralvadási zavarok tekintetében még vizsgálták széleskörűen. Tanulmányok azt sugallják, hogy a meghoszszabbodott véralvadási idők összefüggésben állnak a rák előrehaladott stádiumával, és rosszabb kimenetelre utalhatnak, így jelen tanulmány célja a PT és aPTT potenciáljának értékelése, mint a betegség előrehaladásának prediktív markerei a kutyák onkológiai betegeinél.
Retrospektív elemzést végeztünk több mint 100 kutya rákos betegen, akiket az Á.H.O.K. Állatorvosi Hematológiai és Onkológiai Központban vizsgáltak meg. A PT és aPTT értékeket a daganat típusa, stádiuma, áttétek és klinikai eredmények függvényében értékeltük. Ezenkívül paraneoplasztikus leletek, különösen gyulladásos folyamatok jelenlétét is kimutattuk. A statisztikai elemzéseket a dolgozatban mutatjuk be.
Hipotézisünk szerint a meghosszabbodott PT és aPTT hypocoagulabilis állapothoz társul, amelyet gyakran a disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) okoz előrehaladott vagy agresszív rákos esetekben. Továbbá, a PT vagy aPTT izolált meghosszabbodása az extrinsic vagy intrinsic útvonal érintettségére utal. Ezzel szemben a rövidült PT és aPTT hypercoagulabilis állapotra utal, amelyet valószínűleg a tumor által kiváltott szisztémás gyulladásos válasz és fokozott trombingeneráció okoz. Emellett vegyes koagulopátiák, amelyekben a PT és aPTT időszakosan változik, előfordulhatnak előrehaladott vagy áttétes betegségben szenvedő betegeknél. Ezek a különbségek a tumor tömegének változásai, a gyulladásos válaszok vagy a kezelések mellékhatásai miatt következhetnek be.
Spermium mélyhűtés különböző kaméleon fajokban
Cryopreservation of spermatozoa in different species of chameleons
Szerző: Lopez, Léonard André Richard, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Ziszisz Árisz, klinikus állatorvos; Dr. Somoskői Bence, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Egzotikusállat- és Vadegészségügyi Tanszék)
A krioprezerváció jelentős lehetőséget kínál a genetikai sokféleség megőrzésére, különösen a ritka és veszélyeztetett fajok, például a kaméleonok esetében. Az asszisztált reprodukciós technikák (ART) gyakoriak az emlősöknél, azonban ritkán kerülnek alkalmazásra hüllőkben. Az általunk megvizsgált szakirodalmi adatok alapján ez az első kaméleon spermiumok mélyhűtésére irányuló kutatás. Más hüllőfajokkal folytattak már ez irányú kutatásokat, például krokodilok és kígyók esetében. A kaméleonokkal végzett vizsgálatok eddig ismeretlen területe még nagyobb kihívás elé állította a projektet.
Keveset tudunk a hüllő spermiumok sikeres krioprezervációjának ideális körülményeiről, még kevesebb információ áll rendelkezésre az általunk vizsgált fajok tekintetében. A kísérletben résztvevő fajok spermium morfológiájáról is minimális információ áll rendelkezésre. A kutatás során három faj spermiumát fagyasztottuk, majd olvasztottuk ki: sisakos kaméleon (Chamaeleo calyptratus), szőnyegkaméleon (Furcifer lateralis) és párduckaméleon (Furcifer pardalis).
Kutatásunk célja három kereskedelmi forgalomban kapható spermahigító hatékonyságának összehasonlítása: Triladyl®, Biladyl® és CaniPlus Freeze®, amelyeket a Minitube® gyárt. Céljaink közt szerepelt a kaméleon spermiumok életképességének és mozgékonyságának értékelése a mélyhűtést megelőzően és azt követően. A spermiumok tenyésztett és vadon fogott kaméleonokból származtak. A mintákat post mortem, hűtött tetemek ductus spermaticusából gyűjtöttük, és a megfelelő spermahigítókkal mélyhűtöttük, majd felolvasztást követően értékeltük a spermiumok életképességét és mozgékonyságát.
A vizsgálatba 9 egyedet vontunk be, melyből 4 egyed mintái mutattak megfelelő motilitást ahhoz, hogy elvégezzük a minták előkészítését és mélyhűtését. A mintagyűjtést követően az élő spermiumok aránya átlagosan 88,78% volt, melyet megfelelőnek ítéltünk a fagyasztási eljárás alkalmazásához. A kiolvasztás után az élő spermiumok aránya átlagosan 26,88% volt mindhárom hígítót tekintve. Vizsgálataink alapján a Biladyl® és a CaniPlus Freeze® teljesített a legjobban, az ezzel kezelt minták sorrendben 30,8% és 29,3% élő spermiumot tartalmaztak átlagosan. Ezek az eredmények nem csak azt mutatják, hogy a spermiumok képesek túlélni a krioprezerváció folyamatát, de azok felolvasztás után is alkalmasak lehetnek további felhasználásra. Noha ennek a kutatásnak számos pozitív eredménye van, amelyek további kutatásra sarkallnak bennünket a témában, meg kell említeni a limitációit is. A kaméleon spermiumok morfológiája pontosan nem ismert, így ezen vizsgálatok alapján nem mondható ki, hogy a kiolvasztott és életben lévő spermiumok alkalmasak lesznek-e további reprodukciós felhasználásra. Mindazonáltal ezek a kaméleon spermiumokkal kapcsolatos első vizsgálati eredmények jó alapot biztosíthatnak a jövőbeni kutatások számára.
Magyar agarak hematológiai, biokémiai és vérgáz paraméterek vizsgálata futóedzés során
Examination of Hematological, Biochemical, and Blood Gas Parameters in Hungarian Sighthounds During Running Training
Szerző: Madarász Noémi, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezető: Dr. Vajdovich Péter, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Kórélettani és Onkológiai Tanszék)
Megállapítások: Az agarak izmai más fajtákhoz képest több (80%-100%) IIa típusú gyors összehúzódású rostot tartalmaznak, amelyek inkább anaerob anyagcserére támaszkodnak, mint az I típusú lassú összehúzódású rostok, amelyek inkább aerob anyagcserére támaszkodnak, más kutyafajtákhoz képest. A legtöbb kutyafajta futás közben nem képes a maximális oxigén felfogyasztási rátája (VO2max) felett futni. Ezek a tulajdonságok teszik az agarakat különleges futóteljesítmények elérésére, mint. pl. arra, hogy 100 m-t 5,33 másodperc alatt (67 km/h) fussák.
Célok: 1) Összehasonlítani az összes kutya futás előtti és utáni hematológiai, klinikai kémiai és vérgáz paramétereit. Vizsgálni kívántuk ezeknek a paramétereknek a változásait a kutyák mérete, kora, és testtömeg alapján is. 2) Összehasonlítani a laboratóriumi paramterek változását a futó teljesítményekkel. Célunk olyan paramétert keresni, amely változása mutatja a kutyák futóteljesítményét. A klinikai paraméterek (testhő, pulzus, légzés), vagy a laboratóriumi paraméterek közül kívántuk a teljesítményt legjobban mutatót kiválasztani. Anyag és módszer: Összesen 35 kutyát vizsgáltunk, ebből 27-nek lett értékelhető eredménye (9 kan, és 18 szuka). A kutyák terepen átlagosan 400 m-t futottak. A kutyák átlagos marmagasságuk 68 cm, testtömegük 28,59 kg volt. A mintagyűjtések Jászberényben, Zsámbékon és Csorváson történtek. Vérmintákat vettünk a futás előtt, majd azután 5 perccel, és ezt követően 40 perc és 1 óra között. Felvettük az össze időpontban mért klinikai adatokat (szívverés- és légzésszám, hőmérséklet. Továbbá a vérmintákban mértük a rutin hematológiai paramétereke ADVIA 2120-as automatával, valamint a vérgáz és elektrolit-értékeket ABL80-Flex analizátorral, és a biokémiai paramétereket Becmann Coulter 460-as biokémiai automatával.
Eredmények: A hematológiai paraméterek közül mindegyikben volt szignifikáns változás a 3 időpontban mért értékekben, kivéve az eosinophil granulocyta- és a thrombocyta-számban. Kifejezett eltérés a Ht-érték emelkedésének következtében alakultak. Az átlagok a futás előtt, 5 perccel és 40-60 perccel a futás után az alábbiak: 54, 71 és 53%. A biokémiai paraméterek közül csak a laktát-dehidrogenáz értékek nem mutattak változást, ugyanakkor, a változások a normál-értéktartományon belül maradtak. A sav-bázis paraméterek közül a normálérték tartományon túli változást a pH, a HCO3-, a BE, laktárértékek mutattak. Laktát-értékek futás előtt, 5 perccel és 40-60 perccel a futás után az alábbiak: 1,03, 12,69 és 1,84 mmol/l. A vérgáz és elektrolit paraméterek közül csak a káliumion-érték nem mutatott változást. A klinikai mutatók közül egyik sem, azonban a Ht-, és a laktátértékek változása összefüggésbe volt hozható a futóteljesítménnyel. Összefoglalás: Az agarak futásakor szignifikáns változások alakulnak ki a vérben, ugyanakkor, ezek többnyire nem lépik túl a normálérték tartományt a Ht-, és a laktát-értékek kivételével. Ezek a mutatók ugyanakkor, a futóteljesítményt is jelezhetik.
Új
vírusok metagenomikai kimutatása
vietnami denevérekből
Metagenomic detection of novel viruses from Vietnamese bats
Szerző: Maloschik Emma Ilona, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam
Témavezetők: Dr. Görföl Tamás, tudományos munkatárs; Dr. Szabó Krisztián, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
A denevérek fontos szerepet játszanak a különféle víruscsaládok természetes rezervoárjaiként, amelyek közül sok más emlősöket, így az embert is megfertőzheti, mely járványok kialakulásához vezethet. A WHO betegség prioritási listáján is több denevér eredetű vírus által okozott megbetegedés található (pl. COVID-19, Nipah, Ebola), de szerepel rajta az „X betegség” is, mely a természetben előforduló, de még nem ismert, potenciálisan humán járványokat okozni képes betegségeket jelöli. Célunk olyan új vírusok felfedezése és genetikai jellemzése volt vietnami denevérmintákból, melyek közelebb vihetnek a virális diverzitás megismeréséhez, esetleg az ellenük való hatékony védekezés kidolgozásához.
A metagenomika módszertára hatékony eszköz az új vírusok felfedezésére, különösen mivel kedvező esetben az Illumina szekvenálásból származó rövid olvasatokból gyakran összeállítható a teljes vírusgenom is. Vizsgálatunkban 2017-ben, Vietnámban gyűjtött denevér guanó mintákból származó szekvenciákat elemeztünk. Denevér példányonként lettek a minták szekvenálva, ami lehetővé tette az eredmények egyedekhez kötését. Összesen 55 egyedtől származó mintát vontunk a vizsgálatokba és számos víruscsaládból mutattunk ki új vírusokat. A mintákban koronavírusokat, adenovírusokat, circovírusokat, hepatitis B vírust, hepatitis E vírusokat, herpeszvírusokat, picornavírusokat, genomovírusokat és parvovírusokat találtunk. Két víruscsoportot vizsgáltunk meg alaposabban. Koronavírusok közül 7-et találtunk, melyek többsége alfakoronavírusnak bizonyult, de volt közülük egy sarbecovírus is. A sarbecovírus (ezek közé tartozik a SARS-CoV-1 és -2, valamint a MERS) genom alig 60%-át sikerült az Illumina readekből összeállítani, ezért amplikon-alapú Nanopore szekvenálással határoztuk meg a genom hiányzó részeit. Az alfakoronavírusok közül az egyik a sertések között járványos hasmenést és pusztulást okozó egyik koronavírushoz közeli vírust is találtunk. Két Hepatitis E vírust is találtunk, melyek közül az egyiknek a teljes, a másiknak közel teljes genomját sikerült meghatároznunk. A Hepatitis E vírusok évente több mint 20 millió embert fertőznek meg világszerte, több tízezer halálesetért felelősek. Csak kevés denevér eredetű Hepevírus ismert, valószínűleg zoonotikus potenciállal bírnak. Eredményeink valószínűsítik, hogy a Hepevírusok elterjedtebbek a denevérekben, mint azt eddig gondoltuk és viszonylag fajspecifikusak is lehetnek. Eredményeink hozzájárulnak a koronavírusok és Hepevírusok diverzitásának jobb megértéséhez és újabb példái annak, hogy még rengeteg felfedezni való vírus kering a denevérekben.
A gyulladásos válasz vizsgálatára alkalmas in vitro bél-máj modellrendszer kialakítása sertésben
Development of porcine enteral and hepatic cell culture models for studying the inflammatory response
Szerző: Mátyási Klaudia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Lajos Andrea, PhD hallgató; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)
Egyre növekvő húsigényű társadalmunkban a sertéságazat termelékenységének növelése kulcsfontosságú, azonban az antimikrobiális rezisztencia terjedése globális közegészségügyi és állategészségügyi kihívás. A rezisztens baktériumtörzsek kialakulásának veszélye miatt fontos az antibiotikumok helyettesítésére szolgáló alternatív hatóanyagok keresése. Célunk az antimikrobiális peptidek (AMP) vizsgálatára alkalmas sejtmodellek kidolgozása volt, így tanulmányozva az AMP-k gyulladáscsökkentő és immunmoduláns tulajdonságait, és ezáltal segítséget nyújtva a sertéstartásban előforduló komplex kóroktanú enterális kórképek visszaszorításában. Munkánk során sertés eredetű primer májsejt- és vékonybélhám explant-tenyészeteket hoztunk létre, így vizsgálva a szisztémás gyulladásos folyamatokban kulcszszerepet betöltő bél-máj tengelyt. A kezeléshez olyan gyulladáskeltő molekulákat választottunk, melyekkel való fertőzöttség jelentős termeléskiesést okoz a sertéságazatban, így a sejttenyészeteket Escherichia coli eredetű lipopoliszachariddal (LPS) és Staphylococcus aureus eredetű lipoteikólsavval (LTA) (mindkét esetben 10 µg/ml és 50 µg/ml), Salmonella Typhimurium eredetű flagellinnel (100 ng/ml és 250 ng/ml), valamint virális nukleozid analóg poliinozinsav-policitidilsavval (poli I:C) (50 µg/ml és 100 µg/ml) kezeltük. A sejttenyészetek életképességének feltérképezéséhez CCK-8 tesztet és az extracelluláris laktát-dehidrogenáz (LDH) aktivitásának mérését, a redox homeosztázis nyomon követéséhez hidrogén-peroxid mérésére alkalmas Amplex Red tesztet, valamint malondialdehid koncentráció meghatározást alkalmaztunk. A gyulladásos citokinek koncentrációjának mérését multiplex Luminex xMAP segítségével végeztük el.
Az életképességi vizsgálatok eredménye szerint a májsejttenyészetek metabolikus értékeinek és LDH aktivitásának változásai kifejezettebbek voltak a gyulladáskeltő molekulákkal való kezelést követően, mint a vékonybélhám explantátumok esetében. A redox homeosztázis nyomonkövetése során a hidrogén-peroxid koncentrációja minden gyulladáskeltő molekulával történő kezelést követően növekedett a májsejttenyészetekben. A gyulladásos citokinek közül a májsejttenyészetekben az IL-4, az IL-6, az IL-8, illetve a TNF-α koncentrációja emelkedett meg szignifikánsan a kontroll csoporthoz képest LPS és LTA kezelések hatására, míg poli I:C hatására az IL-6 koncentráció mutatott jelentős emelkedést. A vékonybélhám explant-tenyészetekben az IL-6 koncentráció szignifikánsan megnőtt a flagellin, illetve poli I:C kezelések hatására, míg az IL-8 koncentrációja az LPS kezelés következtében emelkedett meg jelentősen. Mindezek alapján az általunk kialakított sertés bélhám explantés májsejt-tenyészetben egyaránt találtunk olyan gyulladáskeltő ágenseket, melyek egyes gyulladásos citokinek mennyiségének markáns emelkedését okozták, így az általunk kialakított modellrendszer rendkívül ígéretes lehet az antimikrobiális peptidek gyulladáscsökkentő és immunmoduláló hatásának vizsgálatához.
Indonéz ugrópókok (Araneae:
integratív taxonómiája
Salticidae)
Integrative taxonomy of Indonesian jumping spiders (Araneae: Salticidae)
Szerző: Mayer Ádám Sándor, Állatorvostudományi Egyetem, biológus MSc szak, I. évfolyam
Témavezetők: Dr. Szűts Tamás, tudományos főmunkatárs; Dr. Szabó Krisztián, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
Földünket 1650 óta földrajzilag felfedezettnek tekintjük, viszont az ismert földrészek élővilágáról még mindig keveset tudunk. Kiemelkedik az ismeretlen fehér foltok közül Új-Guinea, mely földünk második legnagyobb szigete és utolsó érintetlen vadonja. Indonéz oldala elmarad ugrópók taxonómiai kutatások terén Pápua Új-Guineától, így Batanta szigetéről sincs semmilyen adatunk. Dolgozatomban 7 Batanta szigetéről gyűjtött fajt írok le, melyek közül 4 a tudományra új faj (Cosmophasis batanta sp. nov., Cytaea spicupes sp. nov., Myrmarachne flangeless sp. nov., Zenodorus lucernus sp. nov.) és 3 faunára új faj (Coccorchestes rufipes Thorell, 1881, Diolenius phrynoides (Walckenaer, 1837), Pristobaeus beccarii (Thorell, 1881)). Mindemellett korábban Új-Guinea területéről gyűjtött múzeumi példányok alapján 2 fajhoz készítettem új leírásokat (Zenodorus arcipluvii Peckham & Peckham, 1901, Z. durvillei (Walckenaer, 1837)) és írtam le egy új fajt (Zenodorus danniellae sp. nov.).
Laboratóriumi húsok összehasonlító elemzése más alternatív fehérjeforrásokkal fogyasztói
preferenciák alapján
Comparative Analysis of Cultured Meat and Other Alternative Protein Sources Based on Consumer Preferences
Szerző: Mester Emma, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam
Témavezető: Szakos Dávid, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Alkalmazott Élelmiszertudományi Tanszék)
Az élelmiszerlánc környezeti fenntarthatóságát fokozódó szakpolitikai és fogyasztói érdeklődés övezi. A növekvő népesség növekvő fehérjeigényt támaszt, amely a korlátos környezeti erőforrások mellett komoly élelmezésbiztonsági kihívást jelent.
A téma komplexitását jelzi, hogy ezen a területen az élelmiszerbiztonsági tényezőket, a gazdasági, valamint a társadalmi szempontokat is szükséges figyelembe vennünk.
Napjainkban több lehetséges alternatív fehérjeforrás érhető el, amelyek piaci lehetőségeit számos szempont befolyásolja. Kutatásunk célja, hogy a fogyasztói szempontok bemutatásán keresztül támogassuk a szakmai párbeszédet. A vizsgálat feltérképzete a magyar lakosság preferenciáit és igényeit a húsfogyasztással, valamint az alternatív fehérjeforrásokkal – köztük növényi alternatívákkal, rovarfehérjékkel és laboratóriumi hússal – kapcsolatban.
A kérdőíves felmérésben 1003 felnőtt korú magyar válaszadó vett részt, a kvantitatív minta reprezentatívnak tekinthető nemek, életkorcsportok és NUTS-2 régiók szerinti lakóhely alapján. Az adatokat statisztikai próbák segítségével elemeztük az SPSS szoftver használata mellett. A demográfiai tényezők hatását one-way ANOVA próbával vizsgáltuk 95%-os konfidenciaszint mellett.
Az eredmények alapján a konvencionális hústermékekhez, illetve kínálatban már hosszabb ideje megtalálható, a fogyasztók által jobban ismert és elfogadott termékekhez – például a szója vagy zöldborsó alapú alternatívák – képest a laboratóriumi húst a felmérés résztvevőinek jelentős része kétkedéssel fogadta és elutasította. Érdemes azonban kiemelni, hogy a rovar eredetű fehérjékből előállított termékekhez képest a mesterséges húsok némileg magasabb elfogadottsággal rendelkeznek. Az elemzés során nagy hangsúlyt helyeztünk a demográfiai tényezőknek a fehérjeforrások elfogadására gyakorolt hatásának vizsgálatára. Az eredmények alapján a laboratóriumi hús fogyasztásával szemben a férfiak, a fiatalabb korú és a fővárosban lakó válaszadók kevésbé elutasítóak. Az, hogy a fogyasztó községben vagy városban lakike, azonban az eredmények alapján nem befolyásolta szignifikánsan preferenciákat. A kutatás tapasztalatai alapján naprakész képet kaphatunk az alternatív fehérjeforrások egymáshoz, illetve a hagyományos hústermékekhez viszonyított fogyasztói elfogadottságáról és a kapcsolódó preferenciákról, azok demográfiai meghatározottságáról. Látható, hogy a laboratóriumi húsokat alapvetően elutasítják a hazai fogyasztók, azonban bizonyos demográfiai csoportok esetében magasabb nyitottság mutatkozik erre az alternatívára. Az eredményeket érdemes figyelembe venni a lakossági kommunikáció során, valamint a szakpolitikai döntések előkészítéséhez is hasznos támpontot nyújthatnak.
Telocyták vizsgálata egészséges lovak szívében
Investigation of telocytes in the equine heart
Szerző: Mészáros Gyula Károly, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Kovács Szilvia, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék)
A modern kardiológia egyik fő kihívása a különböző szívbetegségek következtében jelentkező morfológiai vagy funkcionális elváltozások regenerációja, amelyre az őssejtalapú terápiák kutatásával próbálnak megoldást találni. A kardiológiai őssejtkutatásokhoz kapcsolódik a 2005-ben Popescu és munkatársai által leírt telocyta sejtpopuláció vizsgálata is.
2010-ig ezeket a sejteket Cajal-féle interstitialis sejteknek nevezték a megegyező morfológiai és immunhisztokémiai tulajdonságaik miatt. A telocyták olyan kötőszöveti sejtek, amelyek kis sejttesttel és hosszú citoplazmanyúlványokkal, úgynevezett telopodokkal rendelkeznek. Funkciójukat tekintve szerepet játszhatnak a sejtek közötti jelátvitelben, ingerületvezetésben, az őssejtek gondozásában. Lehet mechanikai szerepük is, illetve részt vehetnek különböző immunregulációs folyamatokban. A telocyták kimutatására jelenleg az immunhisztokémiai módszerek közül a CD34, CD117, CD28, vimentin és a PDGFR‐α alkalmazható, de az előfordulást transzmiszsziós elektronmikroszkóppal szükséges igazolni. A sejtpopuláció jelenlétét az elmúlt években számos humán és állati szövetben igazolták. Kardiális telocytákat 2015 óta mutatnak ki különböző szívterületeken emberben, lóban és sertésben. A telocyták, morfológiai változását vagy megfogyatkozását leírták szívinfarktusban, szívelégtelenségben, szívamyloidosisban és különböző aritmiákban szenvedő humán betegekben. A lovakban előforduló telocyták jelenlétét jelenleg különböző inak és a tüdővénák területén igazolták Kutatásunk célja, hogy igazoljuk a lovak szívében előforduló telocyták jelenlétét a szív különböző részein, különös tekintettel a betegségek által gyakran érintett területekre.
A humán kutatások során használt immunhisztokémiai jelölések közül a vimentin jelölést sikeresen elvégeztük lovon. Az elektronmikroszkópos vizsgálatokat két egészséges ló szívén végeztük el, melyek más, nem toxikus megbetegedés miatt kerültek végleges elaltatásra. A mintavétel közvetlen az eutanázia után történik. A vizsgálandó területek kimetszését a szívüregek fali és sövényi részeinek különböző magasságából, a szívfülcsék területeiről, a mitralis és tricuspidalis, illetve a semilunaris billentyűkből és a szív ingerképző és ingerületvezető rendszerének képleteiből vettük. A különböző szívterületekről vett mintákat a megfelelő fixálás és előkészítés után transzmissziós elektronmikroszkóppal vizsgáltuk. Vizsgálataink során a fent említett területek mindegyikén igazoltuk a telocyták jelenlétét, illetve elsőként igazoltuk lóban a telocyták és őssejtek kapcsolatát. Az eredményeink alapján megtervezhető egy nagyobb mintaszámmal dolgozó kutatás, amelyben összehasonlítható az egészséges lovakban és a különböző szívbetegségekben szenvedő lovak szívében előforduló telocyták száma és morfológiai sajátosságaik.
Comprehensive evaluation of canine cranial cruciate ligament rupture: predisposing factors, treatment strategies, and post-operative physiotherapy techniques
Szerző: Michael, Georgia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Ipolyi Tamás, klinikai állatorvos; Dr. Biksi Otilia, klinikai állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti Tanszék)
Az elülső kereszteződő szalag szakadás (EKSZ) az egyik leggyakoribb ortopédiai elváltozás, és vezető kórok hátsó láb sántaság esetén. Jelen tanulmány lehetőséget nyújt az EKSZ rehabilitációs folyamatának átfogó elemzésére, három fő témára fókuszálva: hajlamosító tényezők, kezelési lehetőségek – konzervatív, avagy műtéti -, és posztoperatív fizioterápiás kezelés.
A tanulmány módszerét illetően egy online kérdőívet alkalmaz, melyet olyan kutyatulajdonosoknak küldtünk ki, amelyek kutyái EKSZ érintettek voltak. A válaszadók közül 56-an töltötték ki sikeresen a kérdőívet. Az eredmények alapján az látható, hogy az esetek 60.7%-ban degeneratív folyamatok, míg 26,8%-ban trauma áll az elváltozás hátterében. A hajlamosító tényezőket tekintve a fajtákat méret szerint csoportosítva, 62,2% nagytestű, 37,8% kistestű kutyáról van szó. A nemek szerinti megoszlás 39,3% hím és 60,7% nőstény, ebből 59,1% volt ivartalanítva és 61,8% ivaros. A túlsúlyos résztvevők aránya a következőképpen alakult: a túlsúlyosnak minősített kutyák aránya 28,6%volt, 50,0%-a volt fiziológiás súlyú, míg a tulajdonosok 21,4%-a pedig nem tudta megítélni kutyája kondícióját. A kormegoszlás a következő volt: 5,4% serdülő (2 év alatti), 28,6% felnőtt (2-5 év), 39,3% idősödő (6-9 év) és 26,7% idősek (10 évesek és idősebbek). Ami a kezelési megközelítést illeti, a válaszadók 89,3%-a választotta a műtéti megoldást, míg csak 10,7% választotta a konzervatív kezelést. Az egyes kezelések hatékonysága a következő: konzervatív kezelés: 33,3% sikeres és 66,7% sikertelen, sebészi kezelés: 90,0% siker és 10,0% sikertelen. A sebészeti technikák arányát és egyéni sikerességi arányát tekintve a megoszlás az alábbiak szerint alakul: a TPLO volt a leggyakrabban választott eljárás (70,0%), ezt követi az extracapsuláris szalagpótlás (20,0%) majd az intrakapszuláris szalagpótlás (2,0%). A TPLO sikerességi aránya 97,1%, az extrakapszuláris szalagpótlás 70,0%, az intrakapszuláris szalagpótlás pedig 0,0%. Végül a fizioterápia a rehabilitáció részét képezte a résztvevők 84,6%-nál. Ezek közül 56,8% számolt be teljes gyógyulásról (1. fokú sántaság), 34,1% enyhe diszkomfortról (2. fokú sántaság), 9,1% mérsékelt sántaságról (3. sántaság) számolt be.
Összefoglalva, ez a tanulmány azt találta, hogy a CrCLR-rehabilitációt követően 55,4% teljes gyógyulásról, 32,1% enyhe diszkomfortról és 12,5% közepes sántaságról számolt be. A dolgozat értékes betekintést nyújt a rehabilitációs folyamatba, és segíthet az állatorvosoknak és a tulajdonosoknak döntéseinek megalapozásában. A pontosság javítása érdekében azonban további kutatásokra van szükség nagyobb mintaszámmal, és az állatorvosi értékelések elengedhetetlenek a tulajdonosok elfogultságának és félreértelmezésének csökkentése érdekében.
Hazai nagylétszámú baromfiállományokból izolált multirezisztens Escherichia coli törzsek kiterjedt spektrumú béta laktamáz (ESBL) termeléséért felelős génkészlet genomikai vizsgálata
Genomic analysis of the gene pool responsible for the production of extendedspectrum beta-lactamase (ESBL) by multi-resistant Escherichia coli strains isolated from poultry farms
Szerző: Miletics Hunor Bendegúz, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam
Témavezető: Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
Az antimikrobiális rezisztencia globális terjedése közös gondolkodást és cselekvést tesz szükségessé az állat- és közegészségügy területén. A multirezisztens (MDR) Escherichia coli (E. coli) törzsek közül különösen azok, amelyek kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) enzimet termelnek, jelentős közegészségügyi kockázatot hordoznak, elsősorban a nozokomiális fertőzések esetében. Kutatásunk célja a magyarországi nagylétszámú baromfiállományokban előforduló kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) termeléséért felelős gének előfordulásának felmérése volt. A mintagyűjtést és előzetes szűrést követően a kiválasztott törzsek esetében meghatároztuk a minimális gátló koncentrációt (MIC), olyan antibiotikum hatóanyagokra, amelyek közegészségügyi szempontból kiemelten fontosak. Az MDR törzseket tovább vizsgáltuk az ESBL termelés fenotípusos kimutatására alkalmas módszerrel, majd új generációs szekvenálást végeztünk a genetikai háttér felderítése céljából.
A 420 MDR törzsből az ESBL előszűrés során cefotaxim és cefotaxim-klavulánsav hatóanyagok esetében, amennyiben a kombinációs hatóanyag alkalmazásakor legalább 3-szoros MIC-érték csökkenést tapasztaltunk, feltételeztük, hogy a törzs ESBL-termelő. Hasonló megközelítést alkalmaztunk az amoxicillin és amoxicillinklavulánsav esetében, ahol ez a béta-laktamáz termelésre utalt. Ezeknek a kritériumoknak 253 törzs felelt meg, amelyek genetikai hátterét új generációs szekvenálással térképeztük fel.
Összesen 23 esetben CTX-M-típusú gént (CTX-M-1, CTX-M-15, CTX-M-27), 159 esetben TEM-típusú gént (TEM-1, TEM-12, TEM-30, TEM-32, TEM-35, TEM79, TEM-104, TEM-122, TEM-135 és TEM-150), 4 esetben SHV-típusú gént (SHV75 és SHV-187), és 3 esetben OXA-típusú gént (OXA-1, OXA-699) azonosítottunk. A fenotípusos vizsgálatok alapján az ESBL-termelő törzsek 81,6%-ában sikerült azonosítani a rezisztenciáért felelős géneket. A vizsgált törzsek 55,1%-ánál az ESBLtermelésért felelős gének plazmidon helyezkedtek el, míg 18,9%-uk mobilis genetikai elem volt. Emellett 12 olyan törzset is azonosítottunk, amelyek pánrezisztensek voltak, tehát az összes vizsgált hatóanyagra rezisztenciát mutattak. Összességében megállapíthatjuk, hogy az ESBL-termelésért felelős gének elterjedése aggasztó, különösen annak fényében, hogy a gének nagy aránya plazmidon vagy mobilis genetikai elemként található, ami jelentősen növeli a horizontális génátvitel lehetőségét. Eredményeink alátámasztják a hasonló rendszeres felmérések szükségességét.
Genotoxikus hatások vizsgálata mikronukleusz teszttel városi környezetben élő kockás
siklókon (Natrix tessellata)
Evaluation of genotoxic effects in dice snakes (Natrix tessellata) from urban habitats using the micronucleus assay
Témavezetők: Dr. Mészáros Boglárka, tudományos munkatárs; Dr. Szűts Tamás, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
Az emberi populáció rohamos növekedése a városiasodás folyamatának fokozódását, valamint a természetes élőhelyek feldarabolódását és degradációját, ezáltal pedig a biodiverzitás csökkenését eredményezi. A városi élőhelyekre az emberi tevékenységekből származó genotoxikus hatású szennyező anyagok magas koncentrációja jellemző. Ezen genotoxikus vegyületek olyan szennyező anyagok, melyek az élő szervezetek genetikai anyagát károsítják. A folyamat során kialakuló deformált sejtmagok és mikronukleuszok fontos biomarkerek a genotoxikus anyagok hatásainak kimutatásában és jól alkalmazhatók különböző szennyező anyagok vagy környezeti tényezők DNS károsító hatásának felmérésére.
Kutatásunk során, a Balaton partján élő kockás sikló (Natrix tessellata) populációkban mikronukleusz teszt segítségével vizsgáltuk a siklókat érő genotoxikus hatás mértékét. Célunk az volt, hogy kiderítsük, hogy egy intenzív városiasodással és emberi tevékenységgel jellemezhető élőhelyen mely tájhasználati, lokális és lineáris struktúrákkal kapcsolatos környezeti változók befolyásolhatják az egyedeket érő genotoxikus hatás érvényesülésének mértékét.
Vizsgálatunk során, 25 mintavételi helyszínen 3-3 egyedtől vettünk vérmintát. A genotoxikus hatás becsléséhez minden egyed esetében meghatároztuk az 1000 vörösvérsejtben előforduló normális sejtmagot, deformált sejtmagot és mikronukleuszt tartalmazó sejtek arányát. A mintavételi helyeket tájhasználati szinten a települések belterületével, illetve a városi területek, utak, valamint vízi növényzettel borított területek méretével, míg lokális szinten a vegetáció borítottságával, a partot borító mesterséges kövezés területével, illetve a kikötők nagyságával jellemeztük. A lineáris struktúrák hatását az élőhelyhez legközelebbi út, a főút, valamint a vasúttól való távolsággal becsültük meg. Predikciónkkal ellentétben, tájhasználati skálán a vízi növényzet borítottságának mérete pozitív, míg a városi területek mérete marginálisan szignifikáns, negatív összefüggést mutatott az abnormális sejtmagok számával. Emellett tájhasználati skálán a vízi növényzet borítottság mérete, illetve lokális szinten a vegetáció borítottság is pozitív összefüggésbe hozható a vérsejtekben megtalálható mikronukleuszok számával. Feltételezéseink szerint a vízi növényzet képes kiszűrni és magában felhalmozni a tóba bemosódó szennyező anyagokat. Ebből adódóan a több nádassal borított területen élő siklókban a táplálékláncon keresztül nagyobb mértékben akkumulálódnak a genotoxikus hatású vegyületek.
Összességében elmondható, hogy a fokozott emberi tevékenységből eredő, genotoxikus hatású szennyező anyagok a kockás siklók szervezetében felhalmozódnak, melyek így megfelelő bioindikátor fajként szolgálhatnak a természetes élőhelyeket érő genotoxikus hatású szennyező anyagok jelzésére.
Gímszarvas (Cervus elaphus) és szikaszarvas (Cervus nippon) közti hibridizáció vizsgálata
az írországi Killarney Nemzeti Parkban
Hybridisation study between red deer (Cervus elaphus) and sika deer (Cervus nippon) in the Killarney National Park, Ireland
Szerző: Murphy, Emma Anne, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Zorkóczy Orsolya, tudományos segédmunkatárs; Dr. Zenke Petra, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)
A gímszarvas (Cervus elaphus) Európa szerte elterjedt, kiemelt kulturális, szakrális, és gazdasági értékkel rendelkező faj. Az IUCN listáján a nem fenyegetett kategóriába tartozik, ugyanakkor a kis méretű és alacsonyabb genetikai változatossággal rendelkező populációi különösen sérülékenyek. Különböző emberi behatások tovább veszélyeztethetik az állományokat, mint például az orvvadászat, vagy az invazív fajokkal való hibridizáció. Írországból a jelenlegi kutatások szerint a fiatalabb Dryas periódus alatt a gímszarvas vagy teljesen kipusztult, vagy mindössze egy maradvány populáció maradt meg, melynek nyomait a mai Killarney területén található állomány őrizte meg. Ebből kifolyólag a helyi állomány védelme fontos, különösen azért, mivel annak genetikai integritását a vele hibridizációra képes szikaszarvas jelenléte folyamatosan veszélyezteti.
Célkitűzések: (i) gímszarvasra kifejlesztett tetramer mikroszatellita markerek, illetve a mitokondriális kontroll régió alkalmazhatóságának felmérése szikaszarvasban; (ii) Írországból származó gím- és szikaszarvas minták alapján azok genetikai diverzitásának becslése; (iii) a két szarvasfaj geno- és haplotípusa alapján azok egymástól való elkülöníthetőségének vizsgálata; (iv) a vizsgált markerek alapján hibridizációra utaló genetikai mintázatok keresése.
A kutatásban a Killarney Nemzeti Parkból 11 gímszarvas és 14 szikaszarvas mintát, valamint 16 magyarországi gímszarvas mintát vizsgáltunk az eredetileg gímszarvasra leírt tíz mikroszatellita markerre és a mitokondriális kontroll régióra. A PCR során sokszorosított termékeket kapilláris elektroforézis segítségével, illetve Sanger szekvenálással analizáltuk. Kiszámítottuk a haplotípus diverzitást, a tényleges és effektív allélszámokat, a megfigyelt, illetve várható heterozigozitást, valamint az identitás valószínűség (PI) értékét mindkét fajnál.
A felhasznált markerek mindegyike megfelelő PCR terméket adott szikaszarvasban. A vizsgált értékeken a legnagyobb diverzitást a magyar gím populáció mutatta, amit az ír gímek követtek, majd a szikaszarvas. Az allélkészlet alapján tízből kilenc markernél a két faj jól elkülöníthetőnek bizonyult és az ír minták közt nem találtunk olyan egyedet, ahol keveredtek volna a két fajra jellemző allélek. A mitokondriális kontroll régió vizsgálatával a magyar gímszarvasoknál öt, az íreknél két, míg szikaszarvasnál egy haplotípust mutattunk ki, amely minden esetben megfelelt a várt fajnak. Az eredmények alapján minden vizsgált gímszarvas marker működőképesnek bizonyult a szikaszarvasban. Valamennyi vizsgált mutató alapján az ír gímszarvas polimorfabbnak bizonyult a szikaszarvasnál, de a magyar gím állományhoz viszonyítva alacsonyabb genetikai diverzitást mutatott.
A két faj jól elkülöníthető volt a használt markerek alapján az ír populációban, és hibridizációra utaló nyomokat nem találtuk a vizsgált mintákon.
Molekuláris ivar-meghatározási módszer fejlesztése afrikai ökörbékában (Pyxicephalus adspersus)
Developing an in silico PCR-based molecular sexing method in the African bullfrog (Pyxicephalus adspersus)
Szerző: Nagy Máté, Állatorvostudományi Egyetem, biológus MSc szak, II. évfolyam
Témavezetők: Dr. Szabó Krisztián, tudományos munkatárs; Balogh Emese, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
Az afrikai ökörbéka (Pyxicephalus adspersus) ZZ/ZW ivari kromoszómarendszerrel rendelkezik, de molekuláris ivarmeghatározására még nincs kifejlesztve módszer. A faj hím egyedei jóval nagyobbra nőnek, mint a nőstények, de a fenotípusos ivar csak az ivarérést követően állapítható meg, viszont egy olcsó és egyszerűen használható genetikai marker segítségével akár már a juvenilis egyedek genetikai ivara is azonosítható volna. Ezen kívül a molekuláris szexálás segítheti az afrikai ökörbéka populációk védelme érdekében folytatott konzervációbiológiai kutatásokat, továbbá a hobbiállat-tenyésztők számára is felhasználható lehet a genetikai marker korai ivarmeghatározásra. A poikilotherm gerincesek ivardetermináns régiói kevésbé konzerváltak, mint a melegvérűeké, ezért ezeknél az állatoknál gyakran előfordulhat, hogy eltérő lókusz felelős az ivardeterminációért, és még a közeli rokon fajok esetében is különbözhet az ivarmeghatározási rendszer. Emiatt a molekuláris szexálásra fejlesztett markerek csak egy-egy fajon vagy egyes esetekben csak egy génuszon belül működnek. Kutatásunk célja olyan olcsó és egyszerűen használható PCR-alapú markerkészlet fejlesztése volt, amely lehetővé teszi az afrikai ökörbéka molekuláris ivarmeghatározását. A genetikai ivarmarkerek fejlesztéséhez az NCBI adatbázisba feltöltött afrikai ökörbéka genomot használtuk, amely egy nőstény egyedből származik, így mindkét heteromorf ivari kromoszómát tartalmazza. Az adatbázisból letöltött ivari kromoszómák illesztése során a Geneious Prime program Mauve eszközének segítségével 168 potenciálisan ivarhoz kötött szakaszt azonosítottunk, amelyek a markerek alapjául szolgáltak. A 168 szakaszból előzetesen 25 lókuszra terveztünk primerpárokat, amelyek tartalmaztak megfelelő méretű inszerciós/deléciós különbségeket, ezzel lehetővé téve az egyszerű méret szerinti elkülönítést az agaróz gélen. Ezek közül a tesztelés során négy markert ítéltünk ivarmeghatározásra alkalmasnak.
A PCR-termékeket Sanger-féle módszerrel megszekvenáltuk az adatbázisba feltöltött szekvenciákkal való egyezés validálása érdekében. A markereket 26 ismert ivarú (14 hím, 12 nőstény) egyeden teszteltük le, izomszövetből és vérből kivont DNS minták felhasználásával. Az izomszöveteket juvenilis békákból nyertük, amelyek ivarát az ivarmirigyek morfológiája és szövettan alapján határoztuk meg, a vérmintákat pedig ivarérett egyedektől vettük, amelyek fenotípusos ivarát morfológiai bélyegek segítségével állapítottuk meg. A PCR-tesztek által meghatározott ivar mind a négy marker esetében egyezett a korábban megállapított fenotípusos ivarral, és a megszekvenált amplikonok illesztése során sem találtunk eltérést a referenciagenomhoz képest, így kijelenthetjük, hogy a fejlesztett markerek ivari kötődése 100%-os.
A pata hegyfalvastagságának összehasonlítása komputertomográfiás és röntgenfelvételeken, valamint anatómiai
metszeteken
Comparison of dorsal hoof wall thickness measurements using computed tomography, radiography and gross anatomy
Szerző: Obitayo, Sarah- Marie, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezető: Dr. Nagy Annamária, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)
A szakirodalomban elérhető referencia adat a lovak hegyfalának röntgenfelvételeken mért vastagságáról, azonban komputertomográfiás (CT) vizsgálattal kapott eredményekről és a CT, valamint röntgenfelvételeken végzett mérések összehasonlításáról még nincs publikáció. Korábban már használtak radiodenz markert a hegyfal röntgenvizsgálata során, de tudomásunk szerint markerrel és anélkül végzett méréseket még nem hasonlítottak össze.
Dolgozatom fő célja az volt, hogy összehasonlítsuk a hegyfal dorsalis vastagságát és a hegyfal dorsalis vastagságának a patacsont palmaris hosszához (HVPPH) viszonyított arányát a röntgen, CT és anatómiai méréseken. További célunk volt, hogy összehasonlítsuk a röntgenfelvételeken markerrel és marker nélkül végzett méréseket. Hipotézisünk az volt, hogy szignifikáns különbség lesz a röntgenen és a CT-n mért eredmények között, de nem lesz különbség a CT és az anatómiai mérések között. Feltételeztük, hogy a röntgenfelvételeken markerrel és anélkül végzett mérések statisztikailag nem különböznek egymástól. A kutatás során 60 végtagot vizsgáltunk. Először 30 kadáver patán végeztünk méréseket lateromedialis röntgenfelvételeken (markerrel és anélkül), sagittalis CT felvételen és a sagittalis síkban kettévágott patáról készített fotókon. Az adathalmaz bővítése céljából bevontuk a kutatásba további 30 lónak az elülső patájáról készült röntgen és CT felvételeket. A hegyfal vastagságát minden felvételen három standardizált mérési ponton mértük, valamint megmértük a patacsont palmaris hosszát és kiszámítottuk a HVPPH arányt. A különböző modalitások méréseit Wilcoxon próbával vagy páros t-próbával hasonlítottuk össze.
A 60 végtag adatai alapján röntgenfelvételeken a hegyfal minden mérési ponton vastagabb volt, mint CT felvételeken (p<0.01). Kadáver patákon a proximalis és distalis mérési pontokon a CT és anatómiai mérések nem különböztek szignifikánsan, a röntgen mérések szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a CT és anatómiai mérések (p<0.01). A középső mérési ponton és a HVPPH arány esetében a három modalitás szignifikánsan különbözött egymástól (p<0.01). A markerrel és anélkül végzett mérések összehasonlításakor a proximalis és középső mérések szignifikánsan nagyobbak voltak a markerrel jelölt végtagon (p<0.01), a HVPPH arányban viszont nem volt szignifikáns különbség.
Összességében a CT mérések jelentősen kisebbek voltak a röntgenfelvételeken végzett méréseknél, eredményeink alapján a röntgenfelvételekre felállított referenciatartományok nem alkalmazhatóak CT felvételek értékelése során. A markerrel végzett mérések szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a mérések marker nélkül, amit figyelembe kell venni, ha egy patáról markerrel és anélkül készített röntgenfelvételeket hasonlítunk össze.
Hőstressz által indukált ivarváltásra való hajlam
összehasonlítása erdei és antropogén területeken élő populációk között erdei békánál (Rana
dalmatina)
Heat-induced sex reversal in agile frogs (Rana dalmatina) from populations living in woodland and anthropogenic habitats
Szerző: Örkényi Zoltán, Állatorvostudományi Egyetem, biológus MSc szak, II. évfolyam
Témavezetők: Dr. Bókony Veronika, tudományos tanácsadó; Balogh Emese, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
Az emberi tevékenység nyomán számos változás indukálódik a környezetben, melyek biológiai következményeinek megértése az ökológia és a természetvédelem fontos céljai közé tartozik. Az emberi eredetű változások közismert formája az életterek (levegő, víz, szárazföld) hőmérsékletének emelkedése, például a városi hősziget hatás és az árnyékoló vegetáció hiánya révén. E mikroklimatikus változások különösen érzékenyen érintik a természetvédelmileg oly fenyegetett kétéltűeket, többek között azért, mert az egyedfejlődésük korai szakaszában tapasztalt szélsőséges hőmérsékletek hatására ivarváltáson eshetnek át. Az ivarváltott egyedek fenotípusos ivara eltér a genotípusos ivaruktól, ami hatással lehet a fitneszükre és ezáltal a populációdinamikára is. Mivel az antropogén környezet gyakrabban okozhat ivarváltást, szelekciós nyomást gyakorolhat az ivarváltási hajlamra, így az megváltozhat mikroevolúció vagy fenotípusos plaszticitás útján. Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy eltér-e az antropogén és erdei élőhelyek között az ivarváltási hajlam mikroevolúciós adaptáció eredményeként erdei békák (Rana dalmatina) populációiban. Ebben az XX/XY ivari kromoszóma rendszerű fajban a lárvakori hőstressz hatására az XX nőstényekből fenotípusos hímek fejlődnek ki, és ilyen ivarváltott egyedek viszonylag nagy arányban fordulnak elő a vadon élő populációkban, főleg a városi és mezőgazdasági területeken. A kísérletünk során azonos körülmények között neveltünk fel három erdei és három antropogén élőhelyről származó egyedeket pete koruktól az átalakulás utáni két hónapos korig. Az állatok felét a lárvafejlődés 3. hetében hatnapos hőstressznek tettük ki, majd összehasonlítottuk az ivarváltási arányokat. Ahogy vártuk, magasabb volt az ivarváltási arány a hőkezelt (26,67%), mint a kontroll csoportban (8,33%), azonban a hőkezelésnek ez a hatása hasonló mértékű volt mindkét élőhelytípusból származó egyedeknél (a kezelés és a származási élőhelytípus interakciójának nem volt szignifikáns hatása). Az antropogén populációk esetében mind a hőkezelt, mind a kontroll csoportban kb. 2,33-szor gyakoribb volt az ivarváltás, mint az erdei populációk megegyező csoportjaiban, bár ez a különbség csak marginálisan volt szignifikáns. Az egyes testvércsoportok között viszont jelentős variabilitást tapasztaltunk az ivarváltási rátában. Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy az erdei békáknál az ivarváltásra való hajlam mértéke örökölhető és az antropogén populációkban magasabb, ami az élőhelyükön gyakrabban előforduló hőhullámok következtében nagyobb számú ivarváltást eredményez ott, mint a természetes élőhelyeken. Az, hogy az antropogén területekről származó egyedek kontroll és hőkezelt körülmények között is magasabb ivarváltási rátát produkáltak, mint az erdeiek, mikroevolúciós elkülönülésre utal a két élőhelytípus között, azonban további vizsgálatok szükségesek annak kiderítésére, hogy ez a fokozott ivarváltási hajlam adaptív-e.
A Reveal XT szívmonitor hosszútávú alkalmazása lovakban
Long-term use of the Reveal XT heart monitor in horses
Szerző: Orosz Júlia Sára, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Bakos Zoltán, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)
A beültethető szívmonitor hosszútávú használatáról egy ló esetében már korábban beszámoltak, azonban pontos diagnosztikai szerepe még mindig nem tisztázott. Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a Reveal XT szívmonitor hosszútávú alkalmazhatóságát a normális szívritmus és egyes ritmuszavarok rögzítésére felnőtt lovakban. Tizenkét állatba ültettük be a szívmonitort álló helyzetben, bódítás és helyi érzéstelenítés mellett. A populációban egy ló korábban kialakult, perzisztens pitvarfibrillációban szenvedett. A többi állat egészséges volt. A szívmonitorok által a beépített humán algoritmus segítségével rögzített események a következők voltak: az összes epizód száma, kamrai tachyarrhythmia, gyors kamrai tachyarrhythmia, asystole, bradycardia, pitvari tachycardia, pitvarfibrilláció, valamint a pitvari tachycardiában és pitvarfibrillációban töltött idő százalékos aránya. Az adatgyűjtés időtartamának medián értéke 1169 nap volt. A szívmonitorok megfelelő működését a lókardiológiában validált és régóta használt Televet II EKG-készülékkel ellenőriztük. Rendkívül nagy számban tapasztaltunk fals pozitív észlelést az asystole és a bradycardia esetében. A pitvarfibrillációt illetően öt lóban fals pozitív, egy egyedben pedig fals negatív észlelés fordult elő. A jelen vizsgálat azt mutatta, hogy a Reveal XT szívmonitor hosszútávú használata megvalósítható, a lovak által jól tolerált, és a készülékek megbízhatóan, szövődmények kialakulása nélkül működtek. A humán algoritmus nem volt használható a vizsgált populációban az aritmiás epizódok automatikus detektálására. A készülék képes volt a pitvarfibrillációt felismerni, de a rögzített, pitvarfibrillációban töltött idő százalékos aránya pontatlan volt, és a tárolt EKG-kat manuálisan kellett értékelni. Mivel az alkalmazott szívmonitor humán elemző algoritmusa eredményeink alapján nem képes azonosítani a bradyarrhythmiákat lovakban, ez az eszköz nem alkalmas az ájulásos esetek kóroktanának pontos meghatározására ebben a fajban.
A skizofrénia sejt- és molekuláris szintű mintázatai post mortem humán agyszövetben
Cellular and molecular patterns of schizophrenia in post mortem human brain tissue
Témavezetők: Dr. Adorján István, tudományos munkatárs; Dr. Puska Gina, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
A skizofrénia (SCH) egy súlyos neuropszichiátriai zavar, melynek pontos mechanizmusát a mai nap nem ismerjük. Korábbi eredményeink alapján a dorsolateralis prefrontalis kéregben a calretinin (CR) interneuronok sűrűsége alacsonyabb a SCH csoportban, azonban ez single nucleus mRNS szekvenálásos adatok alapján a CR gént kódoló gén (CALB2) expressziójának szintjén nem figyelhető meg számottevően (Batiuk et al., 2022).
Korábbi eredményeink lehetséges magyarázata, hogy skizofréniában az CR mRNS átíródik, de a sejtek egy részében zavart szenved a transzláció folyamata. Ennek tesztelésére olyan in situ mRNS-hibridizációs kísérletet (RNAscope technika) terveztünk, melyben egyszerre jelöltük a CR mRNS-t és a fehérjét. Alaphipotézisünk az volt, hogy a SCH mintákban több olyan sejtet fogunk találni, amiben jelen van a CR mRNS, de nem, vagy csak nagyon alacsony mennyiségben fejeződik ki a fehérje. Munkám egyik részét az képezte, hogy újraelemeztem azon minták adatait, amelyekből rendelkezésre állt mind fehérje, mind mRNS szintű (szekvenálásos) adat, hogy összevessem a CR-immunreaktív sejtek sűrűségét és a CALB2 génexpresszió mértékét. Valamint ugyanezekből az esetekből származó szövetmintákon elvégeztük a fent ismertetett RNAScope kísérletet. A metszeteket fluoreszcens szkennerrel digitalizáltuk és manuálisan annotáltuk, melynek során a sejteket 5 fő kategóriába soroltuk: 1) magas fehérje és sok mRNS; 2) magas fehérje és kevés mRNS; 3) alacsony fehérje és sok mRNS; 4) alacsony fehérje és kevés mRNS; illetve 5) csak mRNS fehérje nélkül.
Az egysejt-szintű mRNS szekvenálás adataiból többlépéses klaszteranalízist követően elkülönítettem a kizárólag calretinint (CR) kifejező interneuronokat, és minden esetre kiszámoltam az átlagos CR génexpresszió értékét. Ez alapján elmondható, hogy a szövetben mért CR sejtsűrűsége és az átlagos sejtmagi CR-génexpresszió szintje sok esetben nem mozog együtt. Az RNAScope kísérlet eredményei alapján a legnagyobb különbségeket az első (sok fehérje – sok mRNS) és az ötödik (nincs fehérje – sok mRNS) kategória mutatta. Egyrészt a SCH csoportban általánosan alacsonyabb volt az első kategóriába tartozó sejtek aránya, másrészt magasabb volt a csak mRNS-t tartalmazó sejtek aránya. Az utóbbi csoportba tartozó sejtek jelentős része az első kérgi rétegben koncentrálódott. A többi kategóriában jelentős eltérést nem tapasztaltunk. Eredményeink alapján a kísérlet támogatta kiindulási hipotézisünket. azonban a különbség nem az alacsony fehérje- és magas RNS-tartalmú CR sejteket érintette, hanem a csak CR mRNS-t kifejező populáció aránya volt magasabb a SCH csoportban. Ez a jelenség utalhat esetleges kompenzációs mechanizmusra, de a jelenség értelmezéséhez további vizsgálatok szükségesek. A CR egy fontos kalcium-kötő fehérje, mely központi szerepet játszik az idegi jelátvitelben, ezért skizofréniában való esetleges szerepének feltárása hozzájárulhat a kórkép etiológiájának jobb megértéséhez.
Első hazai tapasztalatok kutyák
hemodialíziskezelésében
First experiences in hemodialysis treatment of dogs in Hungary
Szerző: Papp Liliána, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, I. évfolyam
Témavezető: Dr. Falus Fruzsina Anna, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)
Az extrakorporális művesekezelést az állatorvoslásban régóta kutatják, ugyanakkor klinikai elérhetősége napjainkban is korlátozott. 2019 óta hazánkban egyedülálló módon az Állatorvostudományi Egyetem Kisállatklinikáján intermittáló hemodialíziskezelés elvégzésére is lehetőség van. Ezzel a kezeléssel súlyos akut vesekárosodásban (AKI) vagy különféle toxikózisokban szenvedő állatok veseműködését tudjuk helyettesíteni. Kutatásomban a 2019 júniusa és 2024 augusztusa között elvégzett 78 hemodialíziskezelés eredményeit elemeztem.
A kutatásban összesen 28 kutya vett részt, melyből 27 állat súlyos akut vesekárosodásban szenvedett, 1 pedig még tünetek nélkül, toxineltávolításra érkezett. Vizsgáltuk a kutyák kórházba kerüléskori klinikai állapotát, az AKI kiváltó okait, a dialíziskezelésekről valamint a túlélésről gyűjtött információkat. Összehasonlítottuk a túlélő és nem túlélő állatok adatait is.
Kórházi felvételükkor a betegek 60,7%-a euvolaemiás, 32,2%-a enyhén vagy közepesen dehidrált, 7,1%-a pedig túlhidrált volt. Oliguriát a kutyák 25%-ánál, anuriát 46,4%-ánál, polyuriát, illetve normál vizeletprodukciót pedig az állatok 14,3‒14,3%ánál találtunk. A páciensek 60,7%-ánál figyeltünk meg étvágytalanságot, 89,3%-nál hányást, szájfekélyt és melaenás bélsarat pedig 32,1-32,1%-ban. A kutyák beérkezéskori szérum kreatininszintje 1218,7 546,2 µmol/l, karbamidszintje pedig 72,4 33,4 mmol/l volt. Hyperkalaemiát az esetek 57,1%-ában írtunk le. Az AKI kiváltó oka 25%ban babesiosis, 14,3%-ban fagyálló mérgezés, 10,7%-ban szőlőmérgezés, 10,7%-ban post operatív AKI, 7,1%-ban akut a krónikuson vesekárosodás, 3,6%-ban Lyme nephritis, illetve 28,6%-ban ismeretlen volt.
A betegek 39,3%-ának volt szüksége vértranszfúzióra, 32,1%-ának pedig tápszondán keresztüli táplálásra. A legrövidebb kezelés 1, a leghosszabb 6 alkalomból állt, de a legtöbb esetben 3-4 dialízisre került sor. Egy kezelés átlagosan 4,6 ± 0,8 órán át tartott. Komplikációk tekintetében túlzott véralvadás 10, ödémaképződés 9, vérzés 7, dermatitis 2 esetben fordult elő. A kezelés hatékonyságát mutató karbamid redukciós ráta átlagosan 0,42 ± 0,14 volt. Nem találtunk különbséget a túlélő és nem túlélő csoport klinikai-, valamint dialíziskezelésre vonatkozó paraméterei között. A betegek 39,3%-a térhetett haza a terápia után. A túlélők 63,6%-a esetén teljes gyógyulás ment végbe, 36,4%-uknál pedig krónikus vesebetegség maradt fent. A legjobb túlélést (100%) a szőlőmérgezett csoportban tapasztaltuk. Eredményeink alapján elmondható, hogy az általunk kezelt betegcsoport jellemzői, továbbá a dialíziskezelések hatékonyságára és kimenetelére vonatkozó adatok nagyon hasonlóak a külföldi szakirodalomban leírtakhoz.
Kutyák szájnyálkahártyájáról, harapott sebekből izolált Pasteurella fajok előfordulása és
antibiotikum-érzékenységének vizsgálata
Prevalence and Antibiotic Sensitivity of Pasteurella Species Isolated from the Oral Mucosa and Bite Wounds of Dogs
Szerző: Pintér Ágnes, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Tenk Miklós, egyetemi docens; Dr. Pintér Krisztina, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)
A házi kedvencként tartott és segítőkutyák szájflórája igen változatos, mégis kevéssé kutatott terület. Pedig ezen állatok harapása számos baktériumfajt képes bejuttatni az emberi szervezetbe, ezáltal sebfertőzést, immunszupresszált emberekben akár komolyabb szisztémás megbetegedéseket is kialakítva.
A jelen dolgozat célja a különböző életkorú, fajtájú és egészségügyi státuszú kutyák szájflórájában előforduló Pasteurella fajok (Pasteurella canis, Pasteurella dagmatis, Pasteurella multocida, Pasteurella pneumotropica, Pasteurella stomatis, Frederiksenia canicola) kimutatása nyálkahártyáról és harapott sebből származó mintákból. A hatékonyabb gyógykezelés érdekében felmértük az izolátumok érzékenységét a szakirodalomban leírt és az állatorvosi praxisokban alkalmazott antibiotikumokkal szemben.
A juhvéres és Pasteurella-szelektív agarra szélesztett tampon minták vegyes tenyészeteiből morfológiai, illetve biokémiai sajátságok alapján választottuk ki a telepeket, melyeket a továbbiakban fajspecifikus-PCR-rel vizsgáltunk, illetve 16S rRNS szekvenálásra és MALDI TOF MS biotipizálásra küldtünk. Az azonosított törzsek érzékenységét 12 antibiotikummal (amoxicillin-klavulánsav, cefalexin, cefovecin, enrofloxacin, penicillin G, ampicillin, neomicin, tetraciklin, eritromicin, klindamicin, linkomicin, szulfametoxazol-trimetoprim (SXT)) szemben vizsgáltuk korong diffúziós módszerrel.
Munkánk során 55 szájnyálkahártyáról vett mintából 75 törzset izoláltunk. Ebből 42 Frederiksenia canicola-t, 12 Pasteurella canis-t, 7 Pasteurella dagmatis-t, 6 Pasteurella stomatis-t és 1 Pasteurella pneumotropica-t azonosítottunk. Egy harapott sebből származó mintából Pasteurella canis-t, egy másikból Frederiksenia canicola-t izoláltunk.
A vizsgált törzsek 100%-a ellenálló volt linkomicinnel szemben, továbbá csökkent érzékenységet tapasztaltunk klindamicinnel, eritromicinnel, valamint amoxicillin-klavulánsavval szemben. Kutatásunk során 15 MDR (multi-drug resistance) törzset izoláltunk, melyek többségében 3, egy törzs esetében 4 antibiotikum osztállyal szemben rendelkeztek rezisztenciával. Vizsgálataink alapján a tetraciklin, ampicillin, SXT, penicillin G, cefalexin, cefovecin és enrofloxacin bizonyult hatékonynak a Pasteurellákkal szemben.
A fogászati beavatkozások és a légúti megbetegedések kezelésére általánosan alkalmazott antibiotikumok ellen kialakuló rezisztencia problémát jelent. Így ezek helyett célszerű az AMEG (antimikrobiális tanácsadó ad hoc szakértői csoport) D kategóriás tetraciklint, ampicillint, SXT-t vagy penicillin G-t alkalmazni harapott sebek kezelésére, mint elsődleges választás.
A metacarpalis condylusok denzitásának komputertomográfiás vizsgálata angol telivérekben
Computed tomographic evaluation of the bone density of the metacarpal condyles in Thoroughbred racehorses
Szerző: Putnoki Vivien, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Dr. Nagy Annamária, egyetemi docens; Dr. Boros Koppány, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)
Az álló helyzetű komputertomográfiás (computed tomography, CT) vizsgálat szélesebb körben való elterjedésével egyre gyakrabban használjuk ezt a képalkotó eljárást lovak sántaságdiagnosztikájában. Komputertomográfiás vizsgálattal nem csak a patológiás elváltozások detektálhatók, hanem a csont denzitásának objektív mérésével a csontok terhelés hatására bekövetkező adaptációja is nyomon követhető. Korábban nem volt olyan kutatás, amelyben egy évnél hosszabb ideig dokumentálták volna fiatal versenylovak metacarpalis condylusainak denzitásváltozását CT vizsgálat segítségével.
Kutatásunk fő célja az volt, hogy CT vizsgálattal megállapítsuk, hogyan változik a metacarpalis condylusok denzitása a tréning és a versenyzés első két évében angol telivér versenylovakban, továbbá, hogy megvizsgáljuk az esetleges denzitásbeli eltéréseket a hármas metacarpalis csont (McIII) distalis részének különböző területei, illetve a bal és a jobb végtag között.
A kutatásban 40, sántaságmentes éves angol telivér versenyló vett részt, melyek elülső csüdízületéről a tréning megkezdése előtt, valamint körülbelül hat hónapos időközönként további négy alkalommal készültek CT felvételek. A McIII distalis epifízisének nyolc területén (a lateralis és medialis parasagittalis árok, valamint a lateralis és medialis condylus dorsalis és palmaris részén) standardizált sagittalis rekonstrukciókon mértük a denzitást jellemző átlagos Hounsfield Unit (HU) értékeket, majd páros t-próbával eltéréseket kerestünk az egyes időpontokban mért denzitás, a jobb és bal oldali végtagok, valamint az egyes végtagok medialis és lateralis, illetve dorsalis és palmaris területei között.
Az első és a második vizsgálati időpontban mért HU értékek között minden területen szignifikáns eltérés volt (p<0,001). A második és harmadik időpont között csak a lateralis parasagittalis árok dorsalis (p=0,035), és a lateralis condylus palmaris részén volt szignifikáns eltérés (p=0,002). A harmadik és a negyedik, valamint a negyedik és az ötödik időpont összehasonlításakor a lateralis condylus dorsalis részének kivételével minden területen szignifikáns különbséget detektáltunk (p<0,028). A condylusok dorsalis részén a medialis oldal HU értéke szignifikánsan magasabb volt az első négy vizsgálati időpontban, mint a lateralis oldalé (p<0,001). A dorsalis területeken a legtöbb esetben magasabb HU értéket tapasztaltunk, mint a palmaris részen. Az esetek döntő többségében, két mérés kivételével (a lateralis parasagittalis árok dorsalis (p=0,006) és palmaris (p=0,022) területén a negyedik időpontban) nem volt különbség a jobb és bal oldali végtagok között.
A kutatás eredményei alátámasztják a tréningben eltöltött idő hossza és a metacarpalis condylusok denzitása közötti pozitív összefüggést fiatal versenylovakban. Továbbá az egyes területek közötti eltérésekből következtethetünk arra, hogy a medialis condylus dorsalis része van a legnagyobb terhelésnek kitéve.
Ehet-e húst egy állatvédő?
Can an animal protector eat meat?
Szerző: Schuszter Blanka Rebeka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Dr. Fodor Kinga, egyetemi docens; Bozsó Dorottya, tanszéki mérnök (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)
Az Állatorvostudományi Egyetem Laborállattudományi és Állatvédelmi Tanszékén végzett kutatásom során elsőéves állatorvostanhallgatókat kérdeztünk húsfogyasztási szokásaikról a húsevés és az állatvédelem összefüggésében. Az online elérhető kérdőívet összesen 90 magyar, 137 angol-, és 80 német nyelvű képzésben részt vevő hallgató töltötte ki. Vizsgálataink során azt is szerettük volna megtudni, hogy a világ különböző országaiból, kultúrcsoportjaiból és vallási környezetéből érkező hallgatók között mennyire eltérő a húsevéshez való hozzáállás.
Eredményeink alapján az egyetemisták többsége fogyaszt húst, ez az arány a német nyelvű képzésben részt vevőknél 52,5%, az angoloknál és a magyaroknál 74,4% és 70,8%. A legnagyobb mennyiségben csirkét fogyasztanak (minden csoportnál több, mint 90% arányban), ugyanakkor jelentős volt azok száma is, akik fontolgatják a jövőben a növényi alapú étrendre való áttérést. A kizárólag növényi étrendet követők száma a magyaroknál 2,2%-, az angoloknál 5,8%, a németeknél pedig 7,5%, és közülük senki nem jelezte, hogy bármikor is tervezné a húsevésre való visszatérést.
A húsmentes étkezés okaként minden csoport elsősorban az állatvédelmet jelölte meg, és többnyire 1-5 éve élnek kizárólag növényi étrenden. Érdekes adat, hogy a német nyelvű képzésben részt vevő kitöltők 25%-a állatkínzásnak tartja a húsfogyasztást. A húst nem, de más állati eredetű terméket fogyasztó magyar és angol hallgatók a tojást, a németek pedig a mézet jelölték meg, mint leggyakrabban választott élelmiszer. Érdekes ellentét mutatkozott abban, amit a húst fogyasztók és a növényi alapú étrendet követők véleményeznek egymásról. Eredményeink alapján a kitöltők túlnyomó többsége személyes döntésnek tartja, hogy milyen étrendet követ, ugyanakkor a húst fogyasztók körében arányaiban többen jelölték, hogy a sajátjukkal ellentétes irányzatot helytelennek tartják. A társállatok táplálása kapcsán nem volt jelentős eltérés a válaszadók között az alapján, hogy fogyaszt-e húst, vagy nem. A többség helytelen gyakorlatnak tartotta, ha valaki a ragadozó háziállatát (kutya, macska) kizárólag növényi eredetű táplálékkal eteti.
Felmérésünkkel a húsevés és az állatvédelem kapcsolatának csak egy szegmensét vizsgáltuk, a téma alaposabb kibontásához egyéb szempontok (divatdiéták, vallási megfontolások stb.) figyelembevételére, és rákérdezésére is szükség lenne, amely egy következő, jövőbeli kutatás témája lehet.
Hazai nagylétszámú baromfiállományokból izolált kommenzalista Staphylococcus törzsek
antibiotikum-érzékenységi profilja
Antibiotic susceptibility profile of commensal Staphylococcus strains isolated from hungarian poultry farms
Szerző: Sebő Hunor, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezető: Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
Az antimikrobiális rezisztencia korunk legnagyobb kihívása, ami közös gondolkodásra sarkall az állat- és közegészségügy területén. A Staphylococcus nemzetség tagjai zoonotikus jelentőséggel bírnak, nagyüzemi baromfitenyésztésben betöltött szerepük kiemelkedő.
Célul tűztük ki, hogy felmérjük Magyarország nagylétszámú házityúk és pulyka állományaiból izolált kommenzalista Staphylococcus törzsek érzékenységi profilját minimális gátló koncentráció (MIC) érték meghatározás segítségével, kilencféle állat- és közegészségügyi szempontból fontos antibiotikumra nézve, az eredményekből készített gyakorisági táblázatok mellett pedig kiszámoltuk a MIC50 és MIC90 értékeket, továbbá összehasonlítottuk az így kapott eredményeinket a klinikai töréspontokkal, valamint az EUCAST által meghatározott epidemiológiai határértékkel (ECOFF). Végezetül lehetőségünk volt eredményeinket összehasonlítani humán rezisztencia adatokkal.
Összesen 23 nagylétszámú házityúk telepről 227 törzsnek és 21 nagylétszámú pulykaállományból 166 törzsnek a vizsgálatát végeztük el. A hatóanyagokkal szembeni rezisztencia mértéke közötti korrelációs vizsgálatok több esetben erős pozitív kapcsolatot mutattak ki, viszont jellemzően negatív korrelációs kapcsolatot nem tudtunk kimutatni. A klaszterelemzés és főkomponens analízis során a minták három fő klaszterbe voltak besorolhatók. A rezisztencia mintázatában a legkevésbé volt meghatározó, hogy az izolátumok légúti vagy kloáka tamponmintából származtak, a hasznosítási irány viszont a legtöbb hatóanyag rezisztencia mértékében szignifikáns különbséget mutatott. Házityúk esetén a legnagyobb mértékű rezisztenciát tiamulinnal szemben (82,8%) mutattuk ki, amit a doxiciklin követett (74,4%). Pulyka esetén szintén ugyanez a sorrend volt megfigyelhető, tiamulinra 90,4%-os, doxiciklinre 79,5%-os volt a rezisztencia. Eredményeinket összehasonlítva a humán rezisztencia adatokkal azt kaptuk, hogy a fluorokinolonokkal szemben az állategészségügyben jóval nagyobb a rezisztencia mértéke, mind a házityúk és pulyka állományokban, mind a humán kórházakban. A leginkább hasonló mintázat a makrolid hatóanyagok esetén volt megfigyelhető.
Összességében elmondhatjuk, hogy eredményeink több nemzetközi felmérés eredményeivel egybevágtak, ugyanakkor az eltérő tanulmányok hátterében az egyes országok eltérő antibiotikum felhasználása állhat. Eredményeink alátámasztják a rendszeres felmérések végzésének létjogosultságát, az időszakosan megismételt vizsgálatok időbeli trendek felállítását teszik lehetővé. A multirezisztens törzsek genetikai hátterének feltérképese érdekében pedig a jövőben érdemes új generációs szekvenálást végezni.
Artériás vérgáz analízis légzőszervi-, illetve szív- és érrendszeri beteg kutyákban
Arterial blood gas analysis in dogs with respiratory- and cardiovascular diseases
Szerző: Simó Lili, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Psáder Roland, egyetemi docens; Dr. Manczur Ferenc, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)
Az artériás vérgáz analízissel az állatok oxigenizáltsági és ventillációs állapotáról kapunk képet, melyet az egyes légzőszervi, valamint szív- és érrendszeri betegségek jelentős mértékben képesek befolyásolni. Az artériás vérgáz paraméterekből (paO2, paCO2, pH) következtethetünk a betegség súlyosságára és a kezelés hatékonyságára is. Kutatásunk célja az volt, hogy növeljük a módszer diagnosztikai értékét, és kiderítsük, van-e olyan artériás vérgáz paraméter, melyben a légzőszervi és a kardiológiai betegségben szenvedő kutyák eltérést mutatnak.
A dolgozat elkészítéséhez 25 légzőszervi, illetve szív- és érrendszeri betegségben szenvedő kutyából vettem artériás vért a fontosabb sav-bázis paramétereinek (paO2, paCO2, pH és laktát) összehasonlítására. A 25 kutyából 16 szenvedett légzőszervi-, négy szív- és érrendszeri betegségben és négy egyednél mindkét típusú betegség fennállt. Az esetek az ÁTE Kisállatklinikájának Műszeres Diagnosztikai Osztályra kardiológiai kivizsgálásra vagy légzőszervi endoszkópiára érkező betegei közül lettek kiválasztva. Az artériás vérvétel minden esetben bódítás és kiegészítő oxigén adása nélkül történt az eredmények egységes összehasonlítása érdekében. A vérvétel az a. femoralis vagy az a. dorsalis pedis szúrásával történt, a vérgáz analízis a mintavételt követően rögtön, az ÁTE Kisállatklinika Intenzív Osztályán található EPOC® Critical Care/vérgáz analizátorral történt (Woodley Equipment Company Ltd. , UK).
A 25 betegből 11 (44%) volt hypoxaemiás, 12 kutyánál (48%) találtunk eltérést az artériás vér normális szén-dioxid szintjétől, és 19 (76%) esetben volt emelkedett az alveolo-arteriális (Aa)-grádiens értéke. A három betegségcsoporton (légzőszervi beteg, szív-és érrendszeri beteg, légzőszervi- és szívbeteg) végzett elemzések alapján elmondható, hogy az artériás vér parciális oxigén nyomása a légzőszervi betegek csoportjában szignifikánsan alacsonyabb volt a normál értéknél (p<0,05). Az Aa-grádiens értéke szignifikánsan (p<0,05) emelkedett volt a csak légzőszervi betegségben szenvedő és a vegyes (légzőszervi- és szívbeteg) csoportban is. A betegségek összehasonlító vizsgálata során klinikai jelentőséggel bíró szignifikáns eltérést egyik artériás vérgáz paraméter esetében sem állapítottunk meg. Kutatásunkkal nem tudtunk meghatározni olyan artériás vérgáz paramétert, amely a klinikus állatorvos számára támpontként szolgálna a légzőszervi-, valamint a szív- és érrendszeri betegségek elkülönítő kórjelzésében. Azonban az eredményeink alapján meg tudjuk erősíteni az artériás vérgáz vizsgálatok hasznosságát az egyes légzőszervi- és szívbetegségek súlyosságának megítélésében.
Orsóférgek elleni kezelés
hatékonyságvizsgálata Magyarországon
Efficacy study of ascarids in horses in Hungary
Szerző: Simon Zsófia Zoé, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Dr. Joó Kinga, kutató állatorvos; Dr. Farkas Róbert, professzor emeritus (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)
Az egy év alatti csikók legjelentősebb belső élősködői az orsóférgek, amelyek súlyos fokú fertőzöttség esetén elhullást is okozhatnak, ezért a hatékony gyógykezelés kiemelt fontosságú. Az elmúlt években számos alkalommal igazolták az orsóférgek rezisztenciáját több anthelmintikummal szemben. Vizsgálatunk célja a fenbendazol és az ivermektin hatékonyságának vizsgálata, továbbá 12 hazai ménes orsóféreg-ellenes kezelési protokolljának értékelése.
A Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok Dióspusztai Ménesének 3–7 hónapos korú angol telivér csikói vettek részt a kísérletekben. Először két hatóanyaggal a ménes saját féregellenes protokolljának hatékonyságát vizsgáltuk 23 csikón. Az állatok az első kísérletben a fenbendazol 6,6 mg/ttkg adagját (Fenbendanin 50 mg/g belsőleges por, Vim Spectrum Srl., Koronka, Románia) kapták egy alkalommal. Egy másik kísérletben 23 csikó az ivermektin (Noromectin paszta, Norbook Laboratories Ltd) 0,2 mg/ ttkg adagjával volt kezelve. A harmadik vizsgálatban 19 csikó kezelésére került sor, amikor a korábban vizsgált fenbendazol hatóanyagú készítménynek a gyártó által javasolt fenbendazol adagját (10 mg/ttkg) kapták a csikók. Mindhárom kísérletben az egyedi bélsárminták gyűjtése közvetlenül a kezelést megelőzően majd a féreghajtást követő 14. napon történt. Az orsóférgek grammonkénti peteszámát Mini-FLOTAC módszerrel határoztuk meg. A vizsgált két hatóanyag hatékonyságát az Állatorvos
Parazitológusok Világszövetsége által 2023-ban közölt irányelvek alapján állapítottuk meg. A csikók orsóféreg-elleni gyógykezelésének hazai gyakorlatát 12 ménesben vizsgáltuk egy általunk összeállított kérdőív alapján.
A fenbendazol alkalmazása során a bélsár peteszámcsökkenése 6,6 mg/ttkg dózis esetén 82,7%-90,2% (90% CI), míg 10 mg/ttkg dózisban 89%-99,9% között mozgott (90% CI). A 0,2 mg/ttkg dózisban alkalmazott ivermektin esetén a peteszámcsökkenés pedig értéke -378,6% – 83,2% (CI 90%).
A Fenbendanin por alacsony dózisban (6,6 mg/ttkg) alkalmazva nem bizonyult hatékonynak, a 10 mg/ttkg adagban történő kezelés esetén jelentősen javult a hatékonysága, de a kapott érték konfidencia intervalluma alapján ezt az értéket inkonkluzív kategóriába sorolják, azaz ez alapján sem rezisztenciát, sem hatékonyságot nem lehet megállapítani. Felmérésünk szerint a fenbendazol hatóanyagú készítményt több ménesben nem a leírásban szereplő dózisban adagolják. Tudomásunk szerint elsőként igazoltuk hazánkban az ivermektin orsóférgekkel szembeni rezisztenciáját. Ez azért is fontos, mert a felmérésben részt vevő ménesek felében történik a csikók orsóféreg-elleni kezelése az ivermektinnel. Eredményeink felhívják a figyelmet a megfelelő hatóanyag és dózis kiválasztásának fontosságára a csikók orsóféreg-fertőzöttséggel szembeni védekezésekor. A fenbendazol hatékonyságának további vizsgálatát tervezzük, és javasoljuk annak rutinszerű elvégzését minden praktizáló lovas állatorvos számára.
A TN Duroc kanok utódainak húsminőségi
és termelési mutatói
Meat quality parameters and production/performance indicators of offsprings of TN Duroc boars
Szerző: Somosi Szabolcs, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezető: Dr. Búza László, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Élelmiszerhigiéniai Tanszék)
Magyarországon 2023. második féléve és 2024. első féléve közt végzett kutatásunk célja az volt, hogy bebizonyítsuk, hogy a TN Duroc utódok vonalspecifikus takarmányozás mellett a legtöbb termelési mutatóban és a húsminőségi mutatóban meghaladják versenytársaikat. Külföldön, ahol a TN Duroc kanok évek óta állnak termelésben és az utódok a számukra megfelelő takarmányozást kapják, az előző tételmondatunk igazolható. Szerettük volna ugyanezt Magyarországon is bebizonyítani. Sajnos a vonalspecifikus takarmányozás bevezetésére egyik telep sem volt hajlandó, azonban így is össze tudtuk mérni azonos körülmények között a TN Duroc és versenytárs utódok teljesítményét. A TN Duroc legfontosabb tenyészcéljai közé tartozik a robusztusság növelése, a hízók hatékony teljesítménye a hizlaldán, a húsminőségi mutatók, a carcass-kihozatal és az alomméretre gyakorolt hatás. Ezeknek a tenyészcéloknak megfelelően kijelenthető, hogy a fiaztatói fázisban a vizsgálatunkban bizonyítottnak látszik a TN Duroc apaállatok pozitív hatása az alomméretre, nagyobb növekedési eréllyel rendelkeznek, és robusztusságban is fölülmúlják az egyéb genetikákat, hiszen kisebb az elhullási százalék. A battérián szintén megőrzik a nagyobb növekedési erélyüket, jobb napi súlygyarapodási és fajlagos takarmányértékesítési értékekről tudok beszámolni. A hizlaldai fázist értékelve A TN Duroc alulmarad a versenytárs genetikával szemben a napi súlygyarapodásban. A vágóhídon pedig vegyes eredményeket lehet összegezni, hiszen a kevesebb vágáskori kieső (elkobzott állati részek) és a kissé magasabb (de nem szignifikáns) színhús-százalék a versenytárs genetika mellet szól. Ugyanakkor jelen vizsgálatban a TN Duroc utódok nagyobb karajátmérővel és kisebb szalonnavastagsággal rendelkeztek a vágóhídi mérések során. Ahhoz, hogy a hizlalási fázis alatti kedvezőbb takarmányhasznosítást és nagyobb napi súlygyarapodást, valamint a húsminőségi mutatókban elért kedvezőbb eredményeket bizonyítani tudjuk, szükség lenne TN Duroc specifikus takarmány mellett is összevetni a különböző genetikákat. Összegzésképpen elmondható, hogy célkitűzésünket részben elértük, bizonyítottuk, hogy azonos, de nem a TN Duroc számára kedvező körülmények között is számos termelési és húsminőségi mutatóban a TN Duroc fölül tudja múlni versenytársait.
Platina(II)-komplexek felvétele és megoszlása egészséges és rákos sejtvonalakban
Uptake and distribution of platinum(II) complexes in healthy and cancerous cell lines
Szerző: Szabó Julianna Flóra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Dr. Berlinger Balázs, tudományos főmunkatárs; Dr. Andócs Gábor, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani Tanszék és Mobilklinika)
A platinaszármazékok alkalmazása különböző daganatos betegségek terápiájában több évtizedes múltra tekint vissza. Ugyanakkor klinikai használatukban komoly akadályt jelent az egészséges sejtekben való akkumuláció okozta toxicitás, valamint az egyes rákos sejtek által mutatott rezisztencia. Korábbi kutatások sikerrel vizsgálták a ciszplatin és a karboplatin sejttranszport-mechanizmusait, antineoplasztikus hatását és toxicitását, viszont az egyes sejtek platinafelvételének számszerűsítése egészen néhány évvel ezelőttig technológiai akadályokba ütközött. A jelen kutatásban alkalmazott SC-ICP-MS (single cell inductively coupled plasma mass spectrometry) módszer ezekre jelenthet megoldást. Kísérleti munkánk fő célkitűzése, hogy az SC-ICP-MS technológia segítségével tumoros és egészséges sejtvonalakon vizsgáljuk a különböző koncentrációban alkalmazott ciszplatin- és karboplatin-kezelés hatását.
A kísérletekben két egér eredetű karcinóma-sejtvonalat, a C26-ot (kolorektális karcinóma) és 4T1-et (emlőkarcinóma), valamint egy kutya veséből származó egészséges hámsejt-vonalat, az MDCK-t használtuk. A sejttenyészeteket 24 órán át exponáltuk ciszplatin és karboplatin különböző koncentrációival (10, 20 és 40 μM), majd háromszor átmostuk és lecentrifugáltuk. A sejttenyészetek morfológiai változásait Olympus IX70 inverz fáziskontraszt-mikroszkóppal, a sejtszámot pedig Merck ScepterTM 3.0 sejtszámlálóval monitoroztuk. A sejtek fémkomplex-felvételét és a komplexek sejtek közti eloszlását Perkin Elmer NexION2000 készülékkel vizsgáltuk. A mérési eredmények értékelése során azt tapasztaltuk, hogy a különböző sejtvonalak azonos platinakomplex expozíciók mellett különböző mértékben vettek fel platinát, a nagyobb gyógyszerkoncentrációk pedig növelték a sejteken belül mért platina mennyiségét. Ez utóbbi összefüggés több sejtvonal esetén egyenesen arányos volt bizonyos koncentráció tartományokban. A ciszplatinnal kezelt sejtekben a platina nagyobb koncentrációt ért el, és több sejt által került felvételre, mint a karboplatinnal kezeltekben. Szintén ciszplatin hatására adott koncentrációszint felett látványos sejthalált figyeltünk meg minden sejtvonal tenyészeteiben, amely a sejtek fragmentációjához vezetett. Ezt az SC-ICP-MS módszer a sejtszám növekedéseként érzékelte. A jelenséget kiváltó expozíció nagyobb volt 4T1-ben és MDCK-ban, mint C26ban, ami ezen sejtvonalak nagyobb ellenállóképességét demonstrálja a platina citotoxikus hatásaival szemben. A karboplatinnal kezelt tenyészetekben nem tapasztaltunk morfológiai elváltozásokat, és a fragmentáció jelenléte sem volt bizonyítható. Ez azt mutatja, hogy a ciszplatin sejtkárosító hatása azonos koncentrációk esetén nagyobb, mint a karboplatiné. Az eredményeink alátámasztják számos korábbi kutatás eredményeit, valamint a kérdéses szerekkel kapcsolatos klinikai tapasztalatokat.
Örökerdő és vágásos üzemmód aljnövényzeti szintre gyakorolt hatásainak összehasonlítása mecseki őshonos
fafajú erdőkben
Comparison of the effects of continuous cover forestry and rotation forestry management on understorey vegetation levels in native forests in the Mecsek Mountains
Szerző: Szilágyi Sarolta, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam
Témavezetők: Dr. Ódor Péter, tudományos tanácsadó; Horváth Csenge Veronika, tudományos segédmunkatárs; Dr. Kövér Szilvia, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
Közép-Európában az elmúlt két évszázadban a vágásos üzemmód (VÜ) dominálta az erdőgazdálkodást, amely homogén, egykorú erdőállományokat hoz létre nagy intenzitású zavarást jelentve az erdei életközösségek számára. Ezzel szemben az örökerdő üzemmód (ÖÜ) fenntartja a folyamatos erdőborítást és többkorú, heterogén szerkezetű erdőket eredményez. Magyarországon a VÜ aránya az erdőterületek 90%-át, míg az ÖÜ alig 5%-át teszi ki (ide sorolva az átmeneti üzemmódot is), de összhangban a nemzetközi törekvésekkel az ÖÜ arányának növekedése várható a közeljövőben. Emiatt különösen fontos feltárni a két üzemmód közötti ökológiai különbségeket.
A kutatás célja a VÜ és az ÖÜ aljnövényzeti diverzitásának és fajösszetételének összehasonlítása a Mecsek két erdőtömbjében. Két mintaterületen (egy VÜ-ban és egy ÖÜ-ban) összesen 40 mintaponton vizsgáltuk az aljnövényzet összetételét és diverzitását. Ennek során az összes lágyszárú és az 50 cm magasság alatti fásszárú egyedeket vettük figyelembe. Az adatelemzéshez általános lineáris modelleket, ordinációs módszereket és PERMANOVA tesztet alkalmaztunk.
Több szempont szerint is eltér az ÖÜ és a VÜ aljnövényzeti szintje. A VÜ-ben magasabb a fajszám és a borítás, valamint magasabb a lombkorona záródáshiány mértéke (amely a diffúz fény mennyiségére ad egy közelítő értéket). Zárterdei fajok nagyobb relatív frekvenciával fordultak elő az ÖÜ-ben, míg a VÜ-ben a bolygatástűrő, generalista és nyílt vegetációban előforduló fajok jelentek meg magasabb arányban. Összességében elmondható, hogy az ÖÜ-ben nagyobb arányban fordultak elő erdei fajok. Az egyéves, illetve évelő lágyszárúak aránya a VÜ-ben volt magasabb. Az ÖÜ-ben nagyobb relatív frekvenciával fordultak elő graminoid és fásszárú fajok (fák, cserjék, félcserjék a szeder (Rubus fruticosus agg.) kivételével). A szeder jelenlét aránya jelentősen nagyobb volt a VÜ-ben. Az ordináció alapján a két gazdálkodási mód aljnövényzeti összetétele részben átfed, viszont a PERMANOVA elemzés szignifikáns eltérést (p=0,003) mutat ki közöttük. Az eredmények fényében elmondhatjuk, hogy az ÖÜ hatékonyabban tartja fent a természetes erdők szerkezeti jellemzőit, mint a VÜ. Az ÖÜ-ben nagyobb arányban fordulnak elő erdei fajok, míg a VÜ-ben a bolygatástűrő és generalista fajok gyakoribbak. Az ÖÜ jobban megőrzi a vegetáció faji- és funkcionális összetételének erdei jellegét, ezáltal hatékonyabb lehet a biodiverzitás megőrzésében.
Az állatorvossá válás motivációs tényezői
Motivational factors for becoming a veterinarian
Szerző: Szücs Laura Eszter, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Ózsvári László, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)
Kutatásunk fő fókusza az állatorvosi szakma iránt érdeklődő középiskolások és az Állatorvosi Egyetemre felvételt nyert magyar diákok motivációs háttere volt. Egyetemünkre főként az ország központi régióiból iratkoznak be a diákok (50,0%), a vidéki vármegyék közül Győr-Moson-Sopron vármegye adta a legtöbb diákot (6,1%). Egyértelmű a női többség, mind az érdeklődő középiskolások mind a beiratkozó diákok közel 80%-a nő. 2022 óta nagymértékben megemelkedett az önköltséges képzésen tanuló diákok száma, a jelenleg a beiratkozó diákok 11,4%-a kezdi meg ilyen formában a tanulmányait. Az egyetemválasztás során meghatározó tényező, hogy hazánkban nincs másik állatorvosképzés (4,4), de ezen kívül az ÁTE legvonzóbb tulajdonságai a diploma munkaerőpiaci értéke (3,9), a színes hallgatói élet (3,8) és a gyakorlatiorientáltság (3,6).
Az állatorvosi hivatást főként az állatok szeretete és gyógyítása miatt választják a diákok, de a tudásvágyat és a munkaerőpiaci elhelyezkedési lehetőségeket is többen említették. A középiskolások az egyetemistáknál magasabbra értékelték a külső (extrinsic) és alacsonyabbra a belső (intrinsic) motivációs tényezőket. Összességében elmondhatjuk, hogy míg a nők esetében az érdeklődő és a ténylegesen felvételt nyert diákok motivációs profilja #fixme erős hasonlóságot mutatnak, addig a férfiak körében az eltérések igen jelentősek, tehát sok esetben nem azok a diákok nyernek felvételt az egyetemre, akik középiskolásként még érdeklődtek.
A szakterületek kiválasztása során komoly befolyásoló ereje van a személyes tapasztalatoknak, gyermekkorban tartott állatoknak. A kisállattartás és ennek megfelelően a kisállatgyógyászat volt a legnépszerűbb szakterület. A lovas és haszonállatos praxisban főként azok gondolkodnak, akiknek volt kapcsolata ezekkel az állatokkal gyerekkorában. Amennyiben például azt szeretnénk hogy több haszonállatpraxis iránt érdeklődő diák nyerjen felvételt az egyetemre, akkor már fiatalon el kell kezdeni támogatni a vidéki, agrárium iránt érdeklődő, haszonállatokkal közelebbi kapcsolatot ápoló diákokat (pl. általános és középiskolai programok, mezőgazdasági technikumok és az állatorvosképzés közötti szakadék áthidalása). Ezen túlmenően megfontolandó lenne olyan további programok létrehozása, amelyek segítenek megismertetni a középisoklás és az egyetemi diákokat az állatorvoslás minél több szakterületével, a hivatás által kínált lehetőségekkel.
Antibakteriális szerekben passzált Pseudomonas aeruginosa törzs genotípusos vizsgálata
Genotypic analysis of a Pseudomonas aeruginosa strain passaged in antibacterial agents
Szerző: Takáts Luca, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Dr. Veres Adrienn Mercédesz, egyetemi tanársegéd; Szabóné Kaszab Eszter, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
Manapság a kutyatulajdonosok egyre gyakrabban keresik fel az állatorvosi rendelőket fülfertőzés gyanújával. A külső hallójárat gyulladás gyakran előforduló betegség, amelynek hátterében több tényező mellett a baktériumok, azon belül is a második leggyakoribb előfordulással a potenciálisan multirezisztens Pseudomonas aeruginosa bír. Ez a Gram-negatív pigmenttermelő opportunista kórokozó az egyik leggyakoribb nozokomiális fertőzésekhez társuló baktérium. A betegség kezelése kihívást jelenthet, ugyanis a baktérium számos rezisztencia mechanizmussal rendelkezhet, illetve jelentős a biofilmképző képessége is. Ebből adódóan a rezisztencia mechanizmusok genetikai hátterének feltárása nemcsak az állatgyógyászatban használt antibakteriális szerek felhasználhatósága miatt lehet jelentős, hanem az antimikrobiális rezisztencia terjedésének megértése, lassítása miatt is, amely komoly közegészségügyi jelentőséget is magával hordozhat. Kutatásunk a Gyógyszertani és Méregtani Tanszék Pseudomonas aeruginosa ATCC® 27853™ biofilmtermelő referencia törzzsel végzett kísérletén alapszik. A kísérlet során marbofloxacin, geraniol és Tris-EDTA, illetve ezek kettes, hármas kombinációinak antibakteriális és biofilmellenes hatását vizsgálták. Az önálló és kombinációs minimum gátló koncentrációk (MIC) vizsgálatával 10 napon keresztül sorozatpasszálást végeztek a törzsön. A hatóanyagok egyes kombinációinak bizonyos koncentrációjú együttes alkalmazásakor szinergizmust mutattak ki, illetve a kombinációs partnerek együttes jelenléte késleltette a MIC értékének emelkedését marbofloxacin antibakteriális szerre nézve. A passzálási sorozatból bakteriális szuszpenzió mintákat vettünk a 2., 6. és 10. napon nukleinsav kivonáshoz, majd újgenerációs szekvenáláshoz. Erre alapozva célunk a hatóanyagokkal passzált baktériumizolátumok genotípusos vizsgálatával annak felmérése volt, hogy a kombinációs partnerek jelenléte okoz-e észlelhető-e változást genomikai szinten.
A kutatás során a szekvenálási adatok önmagukban nem nyújtottak egyértelmű magyarázatot a marbofloxacin elleni rezisztencia alakulásával kapcsolatban, azonban ez felvetette a szükségességét transzkriptomikai elemzések bevonására a továbbiakban, amely mélyebb betekintést nyújthat a vizsgált rezisztencia mechanizmusok fenotípusos kifejeződésébe.
Kutyák kemoterápiáját követő mellékhatásos eseményeinek predikciója machine learning felhasználásával
Prediction of Adverse Events Following Chemotherapy in Dogs Using Machine Learning
Szerző: Tamás Gergely, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezetők: Dr. Márialigeti Márton, tanszéki állatorvos; Serebrenik Áron, MSchallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Kórélettani és Onkológiai Tanszék)
Kutatásunk célja egy olyan, mesterséges intelligenciát használó predikciós modell (neurális háló) létrehozása, ami általános klinikai adatok és a rutin vérvételi eredmények alapján előrejelzi a kemoterápia miatt fellépő mellékhatásokat. Kutatásunkhoz az Állatorvosi Hematológiai és Onkológiai Központban 2023.09.16 és 2024.01.30 között kezelt betegek retrospektív adatait használtuk fel. Összesen 2708 vérvételt vizsgáltunk, ebből 719 volt ténylegesen kemoterápiás beadáshoz köthető, és végül 683-at használtunk fel.
A kialakult mellékhatásokat a Veterinary Cooperative Oncology Group Common Terminology Criteria for Adverse Events (VCOG-CTCAE) alapján osztályoztuk súlyosság szerint. Az adatok értékeléséhez statisztikai módszerek mellett egy korrelációs mátrixot és klinikai szempontból megalapozott feltételezéseket használtunk. A machine learning modell betanításához végül ezekkel a szelektált adatokkal dolgoztunk. Így 7 féle citotoxikus szerrel történő kezelést (doxorubicin, vincristin, vinblastin, ciklofoszfamid, CCNU, mitoxantron, carboplatin), az ekkor készített rutin laboratóriumi eredmények egy részét, illetve a betegek általános klinikai adatait (testtömeg, fajta, kor, ivar, ivarosság, testtömeg változás) vetettük össze a beadás után esetlegesen kialakuló mellékhatásokkal. A modell az előbb leírt bemeneti adatok alapján adott becslést a mellékhatások megjelenésére. A modell betanítása során az adatbázis 90%-án tanult és a maradékon értékelte a teljesítményét. Egy állat különböző kezelései kizárólagosan csak a teszt adatbázisban vagy a tréning adatbázisban szerepeltek, mellyel elkerülhető volt az adabázisok adatainak keveredése is.
A végső modell 99,6%-os pontossággal tanulta meg a tréning adatbázist, míg az általa nem látott teszt adatbázison 84,5 %-os pontosságot ért el. A működő modell teljesítményét összevetettük öt onkológiával foglalkozó állatorvos teljesítményével. A modell által használt adatok alapján ahhoz hasonló becslést kellett végezniük a mellékhatások kialakulásának esélyével kapcsolatban. Ezeket az adatokat korábban sem a modell tanításához, sem pedig a teszteléséhez nem használtuk, a betegek egyéb adatait a klinikusok sem ismerhették. A teszthez használt adatok nagyobb arányban tartalmaztak mellékhatásos eseményeket, a modellek betanítása során ez jellemzően rontotta a pontosságot. Az állatorvosok átlagosan 59,4% pontosságot értek el a predikcióban, a modell ezen a teszten 72% pontossággal találta el, hogy lesz-e mellékhatás.
A mellékhatások kialakulása gyakran vezet a kezelések halasztásához, ezért ezek előrejelzése kritikus fontosságú lehet. A felhasznált adatok heterogenitása magas, sok a bemeneti dimenzió, ezért egyszerűsítéseket kellett alkalmaznunk. A felmerülő mellékhatások között arányaiban kevés súlyos mellékhatás fordult elő. Noha a jelenlegi kutatás eredményei biztatóak, egy nagyobb adatbázis, szélesebb körből (több klinikáról) vett mintákkal, és lehetőleg prospekítv módon vizsgálva, ennél jobb eredményeket is hozhat.
Újabb szaporodásbiológiai protokollok eredményei tejelő tehenészetekben
Results of recent ovulation synchronisation protocols in dairy cattle
Szerző: Torák Nikoletta Gabriella, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Szelényi Zoltán Viktor, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti Tanszék és Haszonállatgyógyászati Klinika)
Tejelő szarvasmarhák körében hazánkban is kiterjedten használnak különböző ovuláció szinkronizálási programokat. A jelenleg legelterjedtebben használt módszer az ún. Double Ovsynch módszer, amely alkalmazása elsősorban tejelő szarvasmarhák első termékenyítése előtt javasolt. A módszer lényege, hogy a laktáció negatív energia egyensúlyának szakaszában a ciklusos petefészek működés szinkronizálásával maximalizálni tudjuk a vemhesülési eredményeket. Két, eltérő tejtermelési nívójú, de magas szinten termelő magyarországi gazdaságban több éven át végeztük a fenti program alkalmazását. Az involúció végén valamint a korai vemhességek bírálatakor transzrektális ultrahangvizsgálatot, az ellenőrző vemhességbírálatkor rektális palpációt végeztünk. Célunk a munkával az volt, hogy hazai körülmények között is teszteljük a módszerek eredményességét, valamint nagyszámú vizsgálattal kerestük a választ arra, hogy milyen, a szakirodalomban eddig nem közölt tényezők befolyásolhatják a szinkronizálások eredményességét. Adatinkat statisztikai elemző szoftverrel vizsgáltuk. Retrospektív klinikai vizsgálatunkban két hazai gazdaságban 2542 szarvasmarha első termékenyítésének eredményességét vizsgáltuk és az eredményességet befolyásoló tényezőket elemeztük. A vemhesülési eredmények tekintetében nem volt különbség a két gazdaság között (45,8 vs. 47,8%) annak ellenére, hogy a laktációs tejtermelésük mintegy 2000 kg-mal különbözött a gazdaságok állatainak. Ugyanígy az egyes vizsgálati években sem mutatott különbséget az állatok vemhesülése (42,9 vs. 45,7 vs. 49,7%, p=0,06). Szignifikánsan rontotta a vemhesülési eredményeket a termékenyítés hónapja, a nyári hónapokban a legalacsonyabb (39%) míg a téli hónapokban a legmagasabb (52,9%) vemhesülési eredményeket értük el. Szignifikánsan különbözött a laktáció sorszáma szerint az állatok vemhesülési aránya (1. lakt.:47,8%, ≥ 5. lakt.:31,9%) valamint a vemhességi veszteségeik mértéke (1. lakt.:7%, ≥ 5. lakt.:25%) is. A laktációt megelőző szárazonállás hossza is statisztikailag szignifikáns hatást gyakorolt a vemhesülési eredményekre, növekvő szárazonállással romlottak a vemhesülési eredmények. Nem befolyásolta az eredményeket, hogy a laktáció korábbi (35 nap körül) vagy későbbi (55 nap) szakaszában indítottuk meg az ovuláció szinkronizálási programot. Jobb vemhesülési eredményeket értünk el ivar válogatott szaporítóanyag alkalmazásával (42.2 vs. 69.0 %, p<0.001). Eredményeink alapján az alkalmazott módszer állományszintű szaporodási mutatókra gyakorolt hatását is tudtuk vizsgálni. Eredményeink alapján a jövőben prospektíven tudjuk a szaporodásbiológiai előrehaladást tervezni tejtermelő szarvasmarha állományokban.
Streptococcus hillyeri: Egy, a lovak mikrobiomjában
újonnan azonosított baktérium PCR-alapú kimutatása és a
hordozás arányának vizsgálata
Streptococcus hillyeri: PCR-based detection of a newly identified bacterium in the equine microbiome and analysis of the carriage rate
Szerző: Tóth Dominika Eszter, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezető: Dr. Albert Ervin, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Patológiai Tanszék)
A modern lótartás számos új kihívást jelent az állatorvosi praxisokban, ezért kiemelt fontosságú a lovakat potenciálisan megbetegítő kórokozók feltérképezése. A már ismert patogének mellett újabb baktérium-, illetve vírusfajokat tudunk kimutatni a rendelkezésre álló új típusú genomikai vizsgálatoknak köszönhetően. Egy korábban ismeretlen baktériumot, a Streptococcus hillyeri-t először 2010-ben izolálták egy ló légcsőváladék-mintájából, és erről egy 2019-ben közölt cikk számolt be. Azóta is ez az egyetlen elérhető közlemény a fajjal kapcsolatban. A baktérium előfordulási arányáról, kórokozóképességéről semmit nem tudunk. Ezért is keltette fel figyelmünket, amikor az Állatorvostudományi Egyetem Lógyógyászati Klinikáján, szeptikus mellhártyagyulladásban elhullott ló mellüregi folyadékgyüleméből közel színtenyészetben S. hillyeri-t izoláltak, ami a faj patogenitására utal. Hogy a baktérium előfordulási arányáról lovakban többet megtudjunk, kimutatására tesztmódszert fejlesztését és lovak mintáinak vizsgálatát tűztük ki célul.
Tesztmódszernek egy nagy érzékenységű nukleinsav-kimutató módszert, a PCR-t választottuk. A rendszer tesztelésekor meghatároztuk annak analitikai szenzitivitását (detekciós limit, LOD) és specificitását. A real-time PCR-rel pozitív minták eredményét egy hagyományos PCR-rel erősítettük meg. A hordozás arányának felméréséhez lovak rutin diagnosztikai mintáiból indultunk ki, amelyek többségükben orr- és méhtamponok voltak. A 89 minta 2 különböző klinikáról származott.
Az egy PCR reakcióban biztosan kimutatható legkisebb mennyiségű, növekedni képes baktérium (Colony Forming Unit, CFU) mennyisége 19,3 CFU/reakció volt, és a teszt más vizsgált bakétriumfajokkal nem adott keresztreakciót. A 89 klinikai mintából a real-time PCR-t használva összesen 7 erős és 4 gyengén pozitív (Ct > 35) eredményünk származott. A pozitív eredményeket, két gyengén pozitív kivételével, sikerült megerősíteni a hagyományos PCR segítségével.
Kutatásunk alapján elmondható, hogy a kifejlesztett PCR rendszer alkalmas a biológiai minták vizsgálatára. A Streptococcus hillyeri jelen volt a vizsgált lovak 11,4%-ban, de a légzőszervi mintákban gyakrabban fordult elő (14,6%), mint a nemi utakból származókban (2,5%). Eredményeink alapján a S. hillyeri jelen van a lovak mikrobiomjában, és fakultatív patogénként viselkedhet. Megbetegítőképességének kockázati tényezői, illetve a hordozási arány pontosabb becslése további vizsgálatokat igényelnek.
A Batrachochytrium dendrobatidis kétéltűkórokozó varangymérgekkel szembeni érzékenységének vizsgálata
Susceptibility of the chytrid fungus Batrachochytrium dendrobatidis to toad toxins
Szerző: Tóth Gábor Ábris, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam
Témavezetők: Dr. Ujszegi János, tudományos munkatárs; Balogh Emese, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Zoológiai Tanszék)
A Batrachochytrium dendrobatidis (röviden Bd) rajzóspórás gomba által okozott kitridiomikózis egy rendkívül nagy hatású kétéltűbetegség, mely már legalább 90 faj kihalásában játszott szerepet az elmúlt évszázadban. A betegség különböző régiókban eltérő súlyossággal jelentkezik, aminek okai a helyi elterjedésű Bd-vonalak eltérő fertőzőképességében és a kétéltűpopulációk eltérő hatékonyságú védekezésében keresendők. Kétéltűeknél a kémiai védekezés az elsődleges védelmi vonal a kórokozókkal szemben. A Bufonidae családba tartozó varangyok körében elterjedt védekezési mód a szteránvázas bufadienolid vegyületek termelése. A méregtermelésben jelentős különbségeket találtak nemcsak a családba tartozó fajok között, hanem a fajokon belül, a különböző populációk között is. A bufadienolidok a Bd elleni védekezésben is hatékonyak lehetnek, ezt azonban eddig kevés tanulmány vizsgálta, és az sem ismert, hogy hatékonyabb-e a Bd-vel együtt élő varangypopulációk mérge a lokális elterjedésű Bd-vonal ellen, mint a más régiókban előforduló Bd-vonalak ellen. Hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, és megvizsgáljuk, mennyire érzékeny a Bd a varangyok által termelt méregre, 5 európai ország 1-1barnavarangy-populációjában gyűjtött méregminták ugyanezen élőhelyekről származó Bd-izolátumokra gyakorolt növekedésgátló hatását vizsgáltuk teljes faktoriális elrendezésű in vitro kísérletben. A méregminták bufadienolid komponenseinek számát és mennyiségét HPLC-MS segítségével meghatároztuk, majd kezeltük a folyadékban nevelt Bd kultúrákat a különböző hígítású méregmintákkal és meghatároztuk a növekedésre gyakorolt gátló hatás mértékét a folyadék-kultúrák optikai denzitásának mérésével. Eredményeink egyértelműen alátámasztják, hogy a bufadienolid szekrétumok gátolják a Bd növekedését, továbbá azt mutatják, hogy a gátlás hatékonysága függ a méregminta és a Bd-izolátum származási helyétől is. Nem találtunk olyan mintázatot, hogy a mérgek rendre az ugyanabból a régióból származó Bd-izolátum ellen lennének a leghatékonyabbak, sem olyat, hogy a Bd-izolátumok tűrőképessége rendre az ugyanonnan származó méreggel szemben lenne a legnagyobb. Azt azonban kimutattuk, hogy a gátlás hatékonysága átlagosan kisebb az azonos származású méreg-Bd párosítások esetén, mint a nem ugyanonnan származó párosításoknál. Ennek hátterében állhat a Bd-vonalak adaptációja a lokális varangypopulációk mérgének jobb eltűrésére. A továbbiakban az egyes bufadienolid komponensek hatékonyságában rejlő különbségek feltérképezésével tervezzük kideríteni, hogy mi okozza a mérgek gátlóképességében és a Bd-vonalak érzékenységében tapasztalt különbségeket.
A macskák fogfelszívódási betegsége, a lehetséges háttérokok vizsgálata
Feline tooth resorption, investigation of possible background factors
Szerző: Uitz Márton Zoltán, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Dunay Miklós Pál, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti Tanszék)
A macskák fogfelszívódási betegsége (TR/FORL) egy rendkívül elterjedt, előrehaladott stádiumban erős fájdalommal járó, ismeretlen patogenezisű kórkép. A kialakulásáért felelős faktorokat több évtizede kutatják, azonban ezek mindmáig ismeretlenek. A magas prevalencia miatt feltételezzük, hogy a kiváltó faktorok a legtöbb macskában vagy a környezetükben jelen vannak. Kutatásunk a szájüregi mikroflóra dysbiosisának vizsgálatára, és ezen belül a foszforhalmozó Lampropedia fajok szerepének vizsgálatára irányult. A foszforhalmozó Lampropedia fajok a fogak felszínén a lokális Ca:P egyensúlyt befolyásolhatják, ezért lehetséges kóroki szerepük a szakirodalomban már felmerült, de megerősítő vizsgálatok nem történtek.
Kutatásaink az ÁTE Kisállatklinikáján, a fogászati szakrendelésen zajlanak. Eddig 31 TR/FORL betegség tüneteit mutató macskából vettünk plakk- és nyálmintákat, illetve vérmintákat kiegészítő laboratóriumi vizsgálatokra, és az eredményeket a tulajdonosok által kitöltött kérdőív adataival és a szájüregi vizsgálat során dokumentált adatokkal összevetettük. A vérminták Ca és P koncentrációját, Ca:P arányát, illetve a nyálminták Ca:P arányát az ÁTE Kórélettani és Onkológiai Tanszékének Központi Laboratóriumában, Olympus AU400 kémiai analizátorral állapítottuk meg. A plakk- és nyálmintákból a foszforhalmozó Lampropediák mennyiségi kimutatására az ÁTE Patológia Tanszékén qPCR vizsgálatot végeztünk, egyedileg tervezett primerrel, Quantabio Q qPCR cycler készülékkel. Két macska esetében lehetőségünk nyílt a teljes szájüregi baktériumflóra metagenomikai vizsgálatára is. Ez a vizsgálat az ÁTE Kisállatklinikáján található Oxford Nanopore MiniON készülékkel, a Bioinformatikai Központ közreműködésével történt.
A vér és a nyál Ca:P aránya között Pearson-féle korrelációs analízissel gyenge pozitív korrelációt állapítottunk meg, de az összefüggés statisztikailag nem bizonyult szignifikánsnak. Az általunk vizsgált populációban mindkét fenti arány alacsonyabb volt a szakirodalomban publikáltnál. A Lampropediák kimutatását célzó qPCR vizsgálatok során minden egyes szájüregből származó minta negatív lett. A pozitív kontrollunk az American Type Culture Collection Global Bioresearch Centerből beszerzett Lampropedia hyalina (ATCC43383) törzs volt, a negatív kontrollunk pedig a metagenomikai analízis során negatívnak minősült két szájüregi minta. Sem a qPCR, sem a metagenomikai vizsgálat nem igazolta a vizsgált, TR/FORL betegséggel terhelt macskapopuláció szájüregében a Lampropedia jelenlétét. A hipotézisünk nem nyert igazolást. A korábbi publikációkkal megegyezően a páciensek adatai, életkörülményei és a TR/FORL betegség jelenléte és stádiuma között nem találtunk szignifikáns összefüggést. Jövőbeni célkitűzésünk a metagenomikai vizsgálatok széleskörű kiterjesztése és a bakteriális dysbiosis lehetséges szerepének további vizsgálata a TR/ FORL betegség hátterében.
Matriptáz gátlók repozicionálása
Streptococcus suis fertőzések ellen
Repositioning of matriptase inhibitors against Streptococcus suis infection
Szerző: van Niekerk, Ashley Anzet, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezető: Dr. Pásztiné Gere Erzsébet, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)
A nagyüzemi sertéstartásból származó malacok az elválasztás utáni időszakban a legfogékonyabbak a környezeti patogénekre az immunrendszerük legyengülése miatt. A Streptococcus (S.) suis elleni antimikrobiális rezisztencia növekvő előfordulása bizonyítja, hogy új terápiás stratégiákra van szükség beleértve a gyógyszerek repozicionálását a fertőzések elleni hatékony küzdelemben. Vizsgálatunkban baktériumtörzsek érzékenységét tíz különböző 3-amidinofenilalanin (Phe(3-Am)) származékkal szemben teszteltük a minimális gátló koncentráció érték meghatározásával. A proteáz inhibitorok, így az MI-432, MI-471 és MI-476 vegyületek jelentős antibakteriális hatást mutattak S. suis ellen. A vegyületek gyógyszerkölcsönhatási potenciálját humán máj mikroszomális citokróm P450 (CYP450) mérésekkel határoztuk meg. Munkánk során nem tumoros IPEC-J2 sejteket és primer sertés májsejteket fertőztünk S. suis kezeléssel 24 órán keresztül inhibitorok jelenlétében vagy hiányában, és megvizsgáltuk ezen inhibitorok feltételezett jótékony hatását a sejtek életképességére (Neutral red assay). interleukin (IL)-6 szint változásra (ELISA technika), valamint az intra- és extracellulrális redox státuszra (DCFH-DA és Amplex red módszer).
Az inhibitorok (az MI-432 kivételével) megakadályozták a S. suis által kiváltott sejthalált, és csökkentették a proinflammatorikus IL-6 szintet. Azt is megállapítottuk, hogy mindhárom inhibitor antioxidáns hatást fejtett ki S. suis fertőzés esetén. A CYP3A4 aktivitást a vegyületek koncentrációfüggő módon gátolták humán mikroszomális preparátumokon.
Összefoglalva az eddigi eredményeket, a 2’,4’-diklór-bifenil csoportot tartalmazó potenciális antivirális Phe(3-Am) származékok in vitro jótékony hatásúak a sejtek redox állapotára, valamint az IL-6 citokin termelésre. Ez arra utal, hogy ezek a vegyületek hatékony gyógyszerjelöltek a S. suis fertőzés ellen antibakteriális hatásuk miatt.
Arany nanorészecskék hatása a hipotalamikus melanocortin sejtek mitokondriális működésére
The effects of gold nanoparticles on the mitochondrial activity of the hypothalamic melanocortin cells
Szerző: Varga Lili, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam
Témavezetők: Dr. Kiss Dávid Sándor, egyetemi docens; Vámos Eszter, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)
Az arany nanorészecskék sok olyan kedvező tulajdonsággal bírnak, melyek lehetővé teszik a szervezeten belüli gyógyszerhordozóként való felhasználásukat, ugyanakkor egyre inkább bebizonyosodik, hogy diagnosztikai és egyéb terápiás alkalmazásuk is lehetséges. A központi idegrendszeren belül a hipotalamusz az elsődleges agyterület, amivel a nanopartikulák kapcsolatba lépnek, mivel ezen neuroendokrin központ mind funkciója, mind lokalizációja szempontjából különösen érzékeny a szisztémás keringésben megjelenő külső faktorokra. Az itt található AgRP és POMC sejtek a melanocortin rendszer részei, így a homeosztázis befolyásolásán keresztül a szervezet teljes metabolikus működésére is hatással vannak. E feladatukban a mitokondriumaik működésének dinamikus adaptálódása kulcsszerepet játszik. Célunk feltérképezni, hogy hogyan változik a POMC sejtek mitokondriális aktivitása az arany nanorészecskék hatására, koncentráció és expozíciós idő függvényében, in vitro körülmények között.
Vizsgálatainkat egérből izolált, immortalizált POMC sejtkultúrán végeztük. Az arany nanorészecskékkel (Sigma no.741965; 20 nm, spherical) történő „kezelést” három különböző koncentrációban (6,54x104; 6,54x107; 6,54x1010 db/ml) alkalmaztuk, 1, 4, 15 és 24 órás inkubációs időkkel. A mitokondriális aktivitás mérését platealapú rendszeren, Seahorse XFp Analyzer készülék (Agilent Technologies, California, USA) segítéségével végeztük. A mérés során az oxigén fogyasztási ráta paramétereit rögzítettük. A mitokondriális aktivitás paraméterei a mérések során nagyfokú eltérést mutattak az alkalmazott nanorészecske-koncentráció és az inkubációs idő függvényében. A kísérlet során a maximális légzési kapacitás vizsgálatakor nem tapasztaltunk jelentős eltérést a kontroll csoporthoz képest, az ATP termelés esetében azonban a legtöbb csoportnál drasztikus csökkenés volt detektálható.
Az elvégzett kísérlet alapján azt feltételezzük, hogy az arany nanorészecskék általánosságban véve gátolják a POMC sejtek mitokondriális aktivitását, amivel módosíthatják.
a hipotalamusz vezérelte homeosztatikus folyamatokat. Az in vitro kísérlet alapján arra következtetünk, hogy ez in vivo esetben az energia homeosztázis egyensúlyának felbomlását okozhatja, azáltal, hogy a jóllakottság érzet csökken, az éhségérzet nő és egy táplálékfelvétel serkentésére irányuló út aktiválódik a szervezetben, azonban ennek bizonyítására további kutatásokra van szükség.
A 2022-ben talált magyarországi Hyalomma rufipes populáció fennmaradásának vizsgálata
Investigation of the survival of the Hyalomma rufipes population discovered in Hungary in 2022
Szerző: Varga Tekla, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezető: Dr. Keve Gergő, PhD-hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)
A Hyalomma rufipes illetve Hyalomma marginatum kullancsok egyedeinek időszakos megjelenése Magyarországon egy évszázadok óta ismert jelenség. Ezek az itthon nem őshonos fajok vándormadarakon táplálkozva érkeznek hazánkba, elsősorban Afrikából. E paraziták köz- és állategészségügyi jelentősége elsősorban a Krímikongói vérzéses láz vírusának terjesztésében rejlik. 2022-ben az Állatorvostudományi Egyetem munkatársai Európában először bukkantak szaporodni képes H. rufipes populációra a Kis-Balaton környékén. A kutatás célja ennek a populációnak az életképességének, illetve esetleges nagyságának felderítése volt. Ennek felmérése céljából 2022 és 2024 között 1502 darab kullancsot gyűjtöttünk össze személyesen, valamint az érintett térségben dolgozó állatorvosok és szakemberek segítségével, összesen kilenc állatfajról. Bár a vizsgált területen több őshonos kullancsfaj (Dermacentor spp., Ixodes spp., Haemaphysalis spp.) is jelen volt, Hyalomma nemzetségbe tartozó fajt nem találtunk. Ennek ellenére, a térségben a szintén invazív Rhipicephalus sanguineus s.s. hím egyedét azonosítottuk, amely újabb bizonyítéka az említett faj hazai jelenlétének. Bár a felméréseink alapján nem tudtuk igazolni a 2022-ben talált H. rufipes populáció fennmaradását, a kutatás természetéből adódóan ezt teljesen kizárni sem lehet. Az eredménynek a jelentősége így is kiemelkedő, elvégre nagyban hozzájárul a jövőbeni járványügyi kockázatok felméréséhez, valamint a hazai kullancsfauna jobb megismeréséhez. Az ilyen, és az ehhez hasonló monitoring vizsgálatok elengedhetetlenül fontosak a hatékony megelőzési és kontroll stratégiák kialakítása szempontjából.
Lovak „shivers” betegségének elkülönítő kórjelzése más neurológiai és ortopédiai kórképektől
How to differentiate shivers from other neurological and orthopedic diseases
Szerző: Zwiebel, Aleksandra Lee, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam
Témavezető: Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)
A „shivers” (magyar megnevezés a szakirodalom nem elérhető) a lovak krónikus degeneratív neuromuszkuláris betegsége, amely egyrészt a hátsó lábak felemelésekor azok jellegzetes izomremegésével és túlhajlításával jár, másrészt a ló hátralépése is rendellenes. A betegség számos lófajtában előfordul, etiológiája ismeretlen. A végleges diagnózis a perifériás és központi idegrendszer szövettani vizsgálatával állítható fel, az ante mortem diagnózis pedig a klinikai tüneteken és más lehetséges okok (ortopédiai vagy neurológiai) kizárásán alapul. Feltételezésünk szerint, mivel a végső diagnózis megállapítása nem lehetséges képalkotó és/vagy specifikus laboratóriumi vizsgálatokkal, sok lovat tévesen diagnosztizálhatnak „shivers”-esként. Célunk az volt, hogy felmérjük, mennyire megbízhatóan lehet jellegzetes klinikai tünetek alapján a „shivers” diagnózisát felállítani. Részletes kérdőívet tettünk közzé online platformokon, hogy összegyűjtsük a korábban „shivers”-szel diagnosztizált lovak adatait. Kutatásunk következő lépésében a Draper et al. (2014) által végzett vizsgálatok során is alkalmazott módszert választottuk, videofelvételeket gyűjtöttünk a lovakról meghatározott mozgásformák során: lépés egyenes vonalon, hátralépés, kiskörön mozgás, a hátsó lábak felemelése, illetve minden olyan helyzetről, ahol a ló klinikai tüneteket mutat. Ezeket a videókat ezután, -a lovak egyéb adataira vakon-, három független, specialista („board-certified”) állatorvos értékelte. Az értékelők közötti egyezőséget a Fleiss kappa-teszttel vizsgáltuk. Összesen 18 félvér lovat gyűjtöttünk össze, köztük 3 kancát és 15 herélt lovat, melyek 5-20 év közötti korúak voltak (SD: 4,7). A „shivers” elsődleges diagnózisát 15 esetben az ellátó állatorvosok, 3 esetben a patkolókovácsok, 2 esetben pedig a tulajdonosok állították fel. A specialisták által végzett másodlagos értékelés során a 18 esetből összesen 9-ben volt teljes egyezőség annak a tekintetében, hogy a ló érintett-e a vizsgált betegségben vagy sem. Az értékelők között gyenge egyezést találtunk, a „shivers” kórjelzése szempontjából (kappa érték: 0,318). Összefoglalva, az eredmények azt mutatták, hogy a megbízható diagnosztikai módszerek hiánya miatt sok lovat tévesen diagnosztizálnak „shivers”-esként. A vizsgálat kimutatta, hogy még a specialisták is eltérően értékelik a klinikai tüneteket, ami a végső diagnózis felállításakor nagyfokú szubjektivitáshoz vezet. A diagnosztikai értékelésnek ez az inhomogenitása téves következtetésekhez vezethet a témával kapcsolatos kutatások során, illetve klinikai esetekben nem megfelelő kezelést eredményezhet. Az kórjelzés megbízhatósága valószínűleg növelhető valós idejű helyszíni diagnosztikai megfigyelésekkel. A tanulmány felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy a „shivers” kórjelzésekor ne csak a klinikai tünetekre hagyatkozzunk, hanem zárjunk ki minden más lehetséges kórokot.
Angol nyelvű összefoglalók
English abstracts
Role of Hypoallergenic Therapy in the Treatment of Canine Mast Cell Tumour
A Hipoallergén Terápia Szerepe a Kutya Hízósejtes Daganatának Kezelésében
Author: Abela, Celine, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Péter Vajdovich, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Clinical Pathophysiology and Oncology)
In the development of canine mast cell tumours (MCT) an underlying aetiology is not yet identified. It is established that continuous exposure in patients with pet allergy leads to persistent symptoms, which might be an abnormal development of mast cells. According to some previous observations, it was considered that a hypoallergenic diet could be an option to reduce the risk of canine MCTs. We aimed to prove the benefit of a hypoallergenic diet of MCT-bearing dogs. Moreover, we tried to screen their allergic symptoms in their history, and its connection to MCT development.
Altogether 100 dogs were involved in the study, 45 with full data of the efficacy of their therapy. Overall survival times (OST), and relapse-free periods (RFP) were also determined. There were 48 males, and 52 females (53 neutered) belonging to 45 different breeds and mongrels. Single and multiple lesions were found in 64 and 36 cases, respectively. Allergic symptoms were mentioned by the owners in 16 cases. Stage Lymph node involvement was detected in 31. Dogs were classified into stages as follows, stage 1: 39, stage 2: 21, stage 3: 14, stage 4: 15, stage 5: 11. There was one mastocytemic dog. The average of the largest diameter of the tumours was 3.5cm. Tumour grades were examined by histopathological or cytological evaluation. Number of cases with different grade as follows, Patnaik “1”: 31, “2”: 33, “3”: 29, Kiupel: “1”: 54, “2”: 39, respectively (7 cases were not graded). Tumour locations were also detected. The dogs were treated by surgery (No. 74), and chemotherapy as vinblastine (No. 34), mastinib (No. 29), toceranib (No. 6), and prednisolone only (No. 15). Hypoallergenic diet was provided right after the 1st examination in 43 cases. The median OST for those that were operated on was 935 and those that were not 263 days, respectively (P = 0.183). Median RFP for dogs that were operated was 168 and those that were not 168 days, respectively (P = 0.6539). Median OST for those that received hypoallergenic diet was 935 and those that were not 298 days, respectively (P = 0.6341). Median RFP for those that received hypoallergenic diet was 468 and those that were not 91 days, respectively (P = 0.0457). Median OST for those that received hypoallergenic diet was 935 and those that were not 298 days, respectively (P = 0.6341). Non-allergic dogs were found in more advanced stage than allergic (mean: 2,52 ±1,46; mean: 1,63 ±0,70, respectively). Moreover, non-allergic dogs were found in more advanced grade than allergic (mean: 2,05 ±0,82; mean: 1,63 ±0,60, respectively). Side effects due to chemotherapy was more common in allergic dogs than non-allergic ones (mean: 0,33 ±0,47; mean: 0,13 ±0,33).
In conclusion, hypoallergenic diet was useful in alleviating patients with MCTs especially in RFP. Moreover, it seems that allergy has an impact on the clinical performance of the dogs with MCTs as allergic patients show less advanced clinical symptoms and less malignant tumours.
Analysis of the upper respiratory microbiome and its antimicrobial resistance in pet rabbits
Kedvtelésből tartott nyulak felső légúti mikrobiomjának elemzése, illetve antibiotikum-érzékenységi vizsgálata
Author: Ambrus Dorottya, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Dr. Antal Papp, clinical veterinarian; Dr. Krisztina Pintér, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Exotic Animal and Wildlife Medicine)
Upper respiratory tract infections of rabbits occur more and more frequently in veterinary clinics, as the number of rabbits kept as pets is constantly increasing along with the demand for their quick and effective treatment. One of the greatest obstacles to this is often the spread of antimicrobial resistance. For this reason, the aim of this research was to identify the most common and most significant bacterial species in the upper respiratory tract of rabbits and to determine their resistance profiles by examining rabbits kept as pets. This knowledge will help to reduce the unnecessary use of antibiotics, which greatly contributes to the spread of antibiotic resistance, and helps to promote the effective medical treatment of rabbits.
During the research, particular attention was paid to members of the Pasteurellaceae family, especially Pasteurella multocida, and also Bordetella, Staphylococcus, Pseudomonas, and Moraxella strains were examined. A total of 73 rabbits were sampled by nasal swabs, from which various bacterial strains were isolated, and species identification was performed by PCR assays and 16S rRNA sequencing analysis. During this process, a new Moraxella PCR reaction. was developed. Furthermore, the subspecies, LPS genotype, Heddleston serotype, and capsule type of the Pasteurella strains were also determined. The resistance profile of clinically relevant bacterial strains were assessed using disk diffusion tests against 11 antibiotics. The most frequently detected bacterial species belonged to the Staphylococcus genus (n=20). They showed higher resistance to penicillin G (50%) and augmentin (40%). The level of resistance was low against doxycycline (10%), chloramphenicol, marbofloxacin, and sulfamethoxazole-trimethoprim (5%). Moraxella strains were the second most common (n=18). Resistance were observed to two antibiotics: pradofloxacin (11.1%) and penicillin G (5.6%). Strains belonging to the Pasteurella genus proved to be the third most common (n=11), and resistance were found to three antibiotics: augmentin (45.5%), sulfamethoxazole-trimethoprim (18.2%), and penicillin G (9.1%). Strains of the Pseudomonas genus were the fourth most common (n=8), and every strain proved to be multidrug-resistant (MDR). Marbofloxacin was the most effective with 100% susceptibility, but susceptibility was also relatively high for gentamicin (75%), tulathromycin (62.5%), pradofloxacin (62.5%), and enrofloxacin (62.5%). Bordetella species proved to be the rarest (n=3) and we detected resistance only to augmentin (100%). The obtained susceptibility profiles largely correspond with observations found in the literature, as well as with the ab ovo resistance characteristics of the bacterial species.
Disease control and food safety characteristics of wild game storage sites in Hungary
Hazai vadbegyűjtő helyek járványvédelmi és élelmiszerlánc-biztonsági jellemzői
Author: Antal Márton, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Gyurcsó Adrienn, director (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Veterinary Forensics, Law and Economics)
The inspection of game collection sites is of great importance for several reasons: protecting the health of people consuming game meat, ensuring public health standards, and safeguarding wildlife. These sites are often located in inhabited areas, making the strict adherence to epidemiological regulations crucial for the protection of domestic animals.
The aim of this study was to gather up-to-date data on the game collection sites whether the facilities designed for storing hunted game meat with the necessary conditions. The inspections began in the fall of 2023, during the main hunting season, when the 43/2011 VM regulation was still in effect. Therefore, compliance with the epidemiological guidelines and the requirements of this regulation were checked. A checklist was completed at each site. In November 2023, a new regulation (60/2023 AM decree) concerning game collection sites came into effect, therefore the original checklist was modified.
A total of 33 checklist were completed during our inspections (20 in 2023 and 13 in 2024). Several sites had significant food hygiene and public health deficiencies. It was also revealed that due to the increased cleaning and disinfection measures rusting of equipment was observed which requires continuous maintenance of cold storage surfaces. In some cases, the height of the rooms for hanging large game, such as red deer stags were not suitable in the cold storage unites. We concluded that occasional official inspections of game collection sites are necessary.
In Pest County 13 game collection sites were inspected last year. One was perfect, five sites had one deficiency, six had two deficiencies, and one had three deficiencies. The veterinary authority ordered the correction of these issues. The traceability of large game through the use of their ear tag identification was ensured in everywhere.
Diagnosis of pulmonary fibrosis in dogs using PET-CT Kutyák tüdőfibrózisának diagnosztikája PET-CT segítségével
Author: Bagi Benjamin, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Dr. Psáder Roland, associate professor; Dr. Máthé Domokos, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)
Idiopathic pulmonary fibrosis (IPF) is a disease of unknown origin in both humans and dogs (CIPF) and belongs to a heterogeneous group of interstitial lung diseases. It has a breed predisposition in dogs, and is predominantly found in middle-aged and elderly West Highland White terriers (WHW terriers), but its genetic background has not yet been identified. The progressive nature of restrictive dyspnoea, the characteristic CT findings (milk-glass opacity, mosaic attenuation, reticular pattern) and the histopathological examination of lung tissue are required for the diagnosis of CIPF.
The aim of our study was to confirm the presence of fibrosis in lung tissue of a living animal using a 68Ga isotope-labelled hydrazide radiopharmaceutical developed for CIPF diagnostic purposes and to qualify the severity of the disease without taking a lung biopsy for histopathological examination. Our assays were aimed at the presence of oxidized collagen and its measurable ratio in total lung volume. Hydrazide molecules are chemically bound (by reversible condensation) to allysine, the end product of the collagen cross-linking enzyme lysyl oxidase. Based on clinical presentation, pathological course and bronchoscopic examination, 3 WHW terriers were selected for the study from the patient material of the Endoscopy Laboratory of the University of Veterinary Medicine. Static PET and CT scans of the patients were obtained with the Mediso AnyScan PET/CT machine of the Institute of Biophysics and Radiobiology, Semmelweis University. PET volume data characterizing the oxidized collagen content of the lungs were analyzed using VivoQuant 1.22 software. The radiopharmaceutical was previously validated in rat experiments.
In all three animals, in contrast to the expected normal lung distribution, a high uptake of hydrazide due to pathological fibrosis was depicted on PET images. The location of the pathological lesions in the lung tissue on CT images corresponded with the areas that were most accumulative on PET images. Consistent with the clinical image, a higher proportion of radiopharmaceutical uptake in lung volumes was detected in animals with more severely impaired lungs and severe symptoms.
Based on the results of our experiment, we can conclude that the tested radiopharmaceuticals were associated with fibrotic lung tumours in all three patients. The measurement of oxidized collagen PET may be useful for the diagnosis of CIPF and may play an important role in monitoring different therapeutic strategies. Thus, further studies in a larger number of cases and a lung biopsy control study will be needed to validate the non-invasive method.
Prevention and treatment of heartworm disease in veterinary practices in Hungary
A szívférgesség megelőzésének és kezelésének összefüggései magyarországi állatorvosi praxisokban
Author: Baranyi Kata, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Dr. Zita Karancsi, assistant lecturer; Dr. Ákos Jerzsele, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
Due to climate change, Dirofilaria immitis, which causes heartworm disease, has become increasingly prevalent in our country and is expected to occur throughout the country since the autochthon appearance in 2007. This poses a serious challenge to veterinary practice. According to current recommendations, in endemic areas such as Hungary, it is advised to protect against heartworm disease throughout the year.
The aim of our study is to survey the prevention and treatment practices of Hungarian veterinarians in relation to heartworm disease. Therefore, a questionnaire survey was carried out in which 144 veterinarians participated. From the responses received, we performed regression and correlation analyses.
The results show geographical variations in the frequency of diagnostic procedures, screening tests and the use of regular preventive treatments. Among the responding veterinarians, the most frequently used diagnostic test was the antigen test, while the Knott test and PCR tests were used less frequently. Significantly more dogs were diagnosed with heartworm disease in the Alföld (Great Hungarian Plain) and Northern Hungary regions, but the proportion of animals receiving preventive treatment was also lower in these areas. As a preventive treatment, the majority of responding veterinarians used milbemycin oxime and moxidectin among the macrocyclic lactones. Additionally, among the treatment protocols, the combination therapy of moxidectin and doxycycline was more frequently used than the complex therapy with melasomine, even though international recommendations suggest that the latter should be preferred. A negative correlation was found between the time of initiation of preventive treatment and the number of cases diagnosed, indicating the necessity of early and consistent prevention.
In the light of the above summarized information, it can be concluded that the prevention of heartworm disease is becoming increasingly important, and up-to-date knowledge of veterinarians and encouraging owners to cooperate are essential for its successful management.
Mineral analysis of complete raw dog feeds
Teljes értékű, nyers kutyaeledelek ásványianyag vizsgálata
Author: Bocsárdi Anna Zsófia, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year
Supervisors: Dr. Moravszki Letícia, assistant lecturer; Dr. Freiler-Nagy Ágnes, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)
As the number of companion animals increases, so does the interest in their proper feeds and as a result trends such as raw feeding are becoming more and more widespread. In recent years, pre-prepared raw foods, said to be complete, have appeared on the market. Complete food satisfies the animal’s basic nutritional needs - protein, fat, fiber, carbohydrates and minerals as well.
In our study, we determined the mineral composition of complete foods available in Hungary and compared the results with three international recommendations (National Research Council (NRC), European Pet Food Industry Federation (FEDIAF), Association of American Feed Control Officials (AAFCO)). Since it is a challenge to ensure the correct Ca:P ratio during raw feeding, we also examined it.
The macroelements (Ca, P, K, Mg, Na) were determined by inductively coupled plasma optical emission spectrometry (ICP-OES), the microelements (Mn, Fe, Cu, Zn, Se, I) and heavy metals (As, Ba, Co, Cd , Cr, Hg, Ni, Pb, Sb, Sn, Ti, V) were determined by inductively coupled plasma mass spectrometry (ICP-MS).
We examined 37 products from seven manufacturers, of which 23 contained only one type of meat source. There was only 1 sample that proved to be adequate for all mineral elements according to the recommendations of the NRC and FEDIAF, none of them met the criteria of AAFCO. Compared to the NRC, an average concentration of 2.38 mineral elements was inadequate (standard deviation: ±1.06, median: 2); in 81.1% of the samples there was a deficiency or excess of two or more mineral elements. Compared to FEDIAF, on average 4.11, while in the case of AAFCO 4.54 elements were inadequate (FEDIAF standard deviation: ±1.35, median: 4; AAFCO standard deviation: ± 1.41, median: 5), in our case 36 products contained more than 2 mineral elements in inappropriate concentrations. Manganese was most often below the limit value, while calcium was the element most often over to the safe upper limit. The Ca:P ratio was adequate in 78% of cases, low in 16% and high in 6%. In two samples, we measured lead levels higher than the permitted level. The one containing only game meat contained 6 times higher, while the one containing game, salmon and beef had 23 times higher lead concentration than the safe upper limit. Based on the recommendations of FEDIAF, among the samples containing a single meat source, the food with the least adequate mineral element profile is rabbit-based, where 56.4% of the mineral elements were adequate.
Based on our research, it can be said that the foods sold as complete, apart from one sample, do not actually cover the mineral needs of dogs. Our results fit in with the relevant literature, so we can say that further domestic research and greater caution on the part of owners are needed to ensure that pets are fed correctly.
Autologous cylindrical cancellous bone grafts treating subchondral bone cysts via a „press-fit” technique through an extraarticular approach
Author: Bodó Barnabás Tamás, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Dr. Pál Zsófia, clinical veterinarian; Dr. Bodó Gábor, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)
A common lesion in horses with lameness is subchondral cystic lesion (SCL) under the articular surface. In this study, we have collected cases where the cyst cavity was not surgically accessible through the articular surface. None of the surgical treatments described so far in similar cases has provided a perfect solution. A new surgical procedure, which was first published as oral presentation at the ECVS (European Collage of Veterinary Surgeons) annual meeting in July 2024, has been used to treat these patients. This technique has been developed by the Equine Research Group of the University of Veterinary Medicine Budapest. A retrospective analysis of these cases is presented in this TDK thesis.
Nine horses were operated at the Department of Equine Medicine at our University Equine Clinic between 2008 and 2024 and one at the University of Berlin Equine Clinic in August 2024. Cillindrical cancellous bone grafts were harvested from the external iliac crest of the same horse and then implanted by extra-articular minimally invasive exploration using the so called „press-fit” technique. The grafts were harvested and implanted under the same general anaesthesia. In 2/10 horses, previously applied lag screw fixation through the cyst has been unsuccessful, that is why has the above mentioned procedure was performed as a second treatment option. The horses suffered from 2-4/5 degrees of lameness before the operations. Clinical signs, radiological examination and intra-articular anaesthesia were necessary to establish the diagnosis. The localization of SCLs was as follows: 5/10 in the first phalanx, 2/10 in the hock (os tarsale tertium, distal intertarsal joint), 2/10 in the condyle of the third metacarpal bone, one cyst in the proximal radius and one in the second phalanx. These figures included one case where a cyst in the first phalanx and the distal condyle of the metacarpus on the same limb was treated. Of the 13 grafts implanted, 10 were 8.5mm grafts, one was 6.5mm and two were 4.5mm grafts. Following surgery, the horses were box rested for four weeks, followed by hand walking (2x5 minutes per day for the first two weeks), and then were let out in small paddocks two months after the surgery. After 6-8 months, owners were allowed to start working the horses again. In general, 9 out of 10 horses were successful in the cases described. Of these horses, 6/10 performed on pre-operative or higher activity level (defined as success), 3/10 horses showed a large improvement (defined as improved), while one case (1/10) showed no improvement (defined as unchanged). The three improved cases are currently undergoing rehabilitation, so it is possible that they will eventually be placed in the successful category later.
Effects of pulsed electromagnetic therapy on the major haematological and biochemical parameters in horses
A pulzáló elektromágneses terápia hatása a lovak főbb hematológiai és biokémiai paramétereire
Author: Bouwer, Werner, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year
Supervisors: Kiss Dávid Sándor, associate professor; Tóth István, associate professor; Pongrácz László, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)
Pulsed electromagnetic field (PEMF) therapy, a type of physiotherapy, has been widely utilized across various medical fields, primarily in human medicine. However, with the growing demand for cost-effective and efficient treatment modalities in veterinary medicine, PEMF therapy is now being explored as an alternative when conventional treatments are limited. Despite its long-standing use in equine therapy, the specific physiological effects of PEMF on horses remain largely unexamined, particularly in terms of its influence on blood parameters. This lack of research has made the application of PEMF therapy in horses a controversial topic among veterinarians, raising questions about its effectiveness and optimal usage.
The aim of this study was to investigate the impact of acute PEMF therapy on the blood parameters of horses and to provide insights into the significance of these changes. The experiment involved five actively working horses. Blood samples were collected before the administration of PEMF therapy, followed by a treatment regimen over five consecutive days. On the final day, blood was drawn from each horse at eight different time points, and 78 biochemical and hematological parameters were analyzed.
The results demonstrated that PEMF therapy significantly influenced several blood parameters. Key findings included a decrease in uric acid levels, an increase in direct bilirubin, a reduction in reticulocyte count, decreases in globulin and total protein levels, and an increase in alpha-amylase activity. Additionally, free and total iron-binding capacities were reduced.
These findings suggest enhanced liver function, with potential increases in bile production and flow. Cellular detoxification processes may have been upregulated, and red blood cell (RBC) lifespan possibly extended, alongside accelerated RBC maturation. This could result in improved oxygen transport capacity, potentially boosting oxygen delivery to tissues. Furthermore, the observed changes indicate a reduction in chronic inflammation and an enhanced immune response.
Examination of the strongyle egg reappearance period in horses following ivermectin treatment
Author: Csanádi Lilla, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, graduating
Supervisors: Dr. Kinga Joó, research veterinarian; Dr. Róber Farkas, professor emeritus (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)
Horses remain globally at constant risk of strongylid infections, with cyathostomins being particularly prevalent and abundant. It is essential to routinely monitor the efficacy of anthelmintics against equine nematodes. This study aimed to evaluate the efficacy of ivermectin against equine strongyles and estimate the strongyle egg reappearance period (ERP) following ivermectin treatment.
Fecal samples were collected at a Hungarian National Stud Farm from 53 Thoroughbred mares and then were immediately treated with ivermectin (0.2 mg/ kg, Noromectin Equine Paste, Norbrook Laboratories Ltd). Fecal Egg Counts (FECs) were determined at 2, 4, 5, 6, and 7 weeks post-treatment using the Mini-FLOTAC technique. The fecal egg count reduction (FECR) was calculated at two weeks post-treatment to evaluate efficacy using a Bayesian hierarchical model, and the ERP was estimated following current guidelines.
In the present study, 41 (77.36%) out of 53 were strongyle egg count positive pre-treatment, the average eggs per gram (EPG) was 385. The FECR was observed to be 99.9% (CI=99.8% – 100%) in the 2nd week, 98.61% (CI=98.2% – 98.9%) in the 4th week, 93.25% (CI=92.4% – 94%) in the 5th week, 79.2% (CI=77.8% – 80.7%) in the 6th week, and 71.1% (CI=69.3% – 72.9%) in the 7th week.
The FECR did not indicate any evidence of resistance to ivermectin. Data suggested an ERP of 6 weeks, which is notable reduction from historic data. The decrease in ERP has emerged as a likely consequence of treatment-intensive deworming practices employed worldwide and represents a lack of anthelmintic performance.These findings underscore the need for implementing FEC-based management strategies to preserve anthelmintic efficacy and reduce the strongylid infection pressure on pastures.
The results of the FEDO.HU online mating planning system in kuvasz breeding
A FEDO.HU online fedeztetés tervező rendszer eredményei a kuvasztenyésztésben
Author: Czigány Csenge Ágota, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Ákos Maróti-Agóts DVM, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)
The Hungarian Kuvasz Breed Care Association (MKFE) launched the Breeding Planning Online Search System (FEDO.HU) in 2020 in cooperation with the Hungarian Association of National Associations of Dog Breeders (MEOESZ) and the Department of Animal Breeding and Genetics of the University of Veterinary Medicine Budapest (ÁTE-ÁTLT), to help prevent the increase of inbreeding in this indigenous breed (OGY Decision 32/2004 (IV.19.)). The idea for the system was inspired by the online service of the English Kennel Club - Mate Select, which is no longer freely available since 2020.
Today, the breeding objective for purebred pet dogs is not profitability but almost exclusively „good looks”. Genetic diseases have proliferated because of this and inbreeding for at least a hundred years, often rendering our dogs unfit for their original breeding purpose.
We try to help breeders avoid this in the Kuvasz breed. For the litter planned from the selected breeding pair, the inbreeding coefficient (COI) determined from the pedigree data using a graph theoretic method is calculated by the FEDO.HU system. At the decision of the breeders’ association, the calculated COI of the breeding animals must not be higher than the average COI of the association’s living stock.
The results of the first two years of live operation of the FEDO.HU system was examined in my thesis.
The total number of animals registered in the system is 8201. Since its launch, the system has been used for 17198 tests. The initial average COI of the breeders’ association’s livestock was 5.36% in 2021, which has now been reduced to 5.07%. The highest new COI recorded was 9.83%.
Our experience has shown that non-professional dog breeders and hobby breeders can be easily persuaded to produce healthy litters with low COI, as they do not need to be convinced of the inappropriateness of inbreeding. The task is much more difficult for those who grow litter for a living because decades of faulty practice and often financial interest make it difficult to change their attitude toward increasing.
Consumer Attitudes and Risk Perception Towards Lab-Grown
Meat in Hungary: A Representative Population Study
Laboratóriumi húsokkal kapcsolatos fogyasztói attitűdök és kockázatészlelés
Magyarországon reprezentatív lakossági vizsgálat alapján
Author: Dorkó Annamária, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year
Supervisor: Dávid Szakos, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Applied Food Science)
Sustainability and alternative protein sources play a significant role in the food industry discourse of the 21st century. Consumer behavior and decisions have a considerable impact on the operation of the food chain, especially with the emergence of new technologies such as lab-grown meat. The tensions between societal expectations and traditional dietary habits continuously shape market dynamics. Alternative protein sources, including lab-grown meat, are receiving increasing attention, as the search for sustainable solutions has become more urgent alongside the rising consumption of traditional meat. However, the acceptance of lab-grown meat often depends on political and social factors, making it essential to prioritize the assessment of consumer attitudes and concerns during the introduction of technological innovations.
In the study, we analyzed the responses of 1,003 adult consumers, a sample considered representative according to the demographic data from the 2022 census by the Central Statistical Office (KSH) in terms of gender, age groups, and geographic distribution of respondents. This allowed us to identify consumer groups within Hungarian society and gain a detailed understanding of various attitudes toward labgrown meat, utilizing hierarchical, agglomerative Ward clustering methods.
The results highlighted that just over two-thirds of Hungarian society has heard of lab-grown meat, with most acquiring information from online sources. While some consumers acknowledge its potential benefits, a significant level of risk perception is observed among the population, and the majority reacted negatively to this protein alternative. During the analysis, we identified three distinct groups, each representing different attitudes toward the market introduction of lab-grown meat. This research provides a comprehensive overview of the Hungarian population’s attitudes toward lab-grown meat, thus assisting policymakers and businesses in making strategic decisions.
The findings of the study are valuable for quantifying consumer knowledge and opinions regarding the market introduction of lab-grown meat, enabling informed policymaking that considers risks, potential benefits, and societal attitudes. Targeted communication, enhancing consumer knowledge, and involving relevant industry stakeholders support sustainable food consumption while maintaining food chain safety.
The prevalence of Dirofilaria immitis in Hungary in 2023
A Dirofilaria immitis prevalenciája Magyarországon 2023-ban
Author: Fábián Péter, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Dr. Zita Karancsi, assistant lecturer; Dr. Dóra Kovács, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
Heartworm disease caused by D. immitis is a serious, life-threatening, mosquito-borne cardiopulmonary disease in dogs, which is becoming increasingly common both overseas and in European countries including Hungary. Contrary to the name of the disease, the adult worm colonises and causes damage primarily in the pulmonary arteries, rather than in the heart. In advanced cases, this results in right heart failure, as the worms’ size allows them to reach through the pulmonary arteries into the right heart, and in more severe cases into the vena cava, causing caval syndrome. Identifying the current local prevalence is important in preventing the disease, so that information about the exposure of dogs to infection can be obtained and timely control measures can be taken. Therefore, the aim of our study was to determine the Hungarian prevalence of D. immitis infection in dogs in 2023 and to perform a statistical comparison of the reliability of the diagnostic tests (Knott, ELISA). We have calculated the positive and negative predictive values of these tests and determined their sensitivity and specificity. We also examined whether the prevalence of infection differs between areas of the country and whether it depends on the sex and the age of the animals. The study lasted from March 2023 to February 2024, during which time 1071 blood samples were collected from dogs in all counties that met the eligibility criteria of having been born in Hungary, never having been abroad, being at least 12 months old or older and not having received any preventive treatment with macrocyclic lactones in the last year. Knott and ELISA tests were performed on the samples and PCR analysis was used to separate positivity caused by D. immitis or D. repens, which is also capable of forming microfilariae. Based on our results, we found that the prevalence of D. immitis in Hungary is 12.0%, while the prevalence of mixed infection with D. repens is 3.92%. Regarding our results, the Knott’s test has a specificity of 93.0%, a sensitivity of 80.0%, a positive predictive value of 60.0% and a negative predictive value of 97.0%. ELISA shows a specificity of 94.0%, a sensitivity of 87.0%, a positive predictive value of 67.0% and a negative predictive value of 98.0%. The occurrence of heartworm disease is influenced by the type of area the animal lives in, the age of the dog and whether it has been castrated. In consideration of the above, heartworm disease remains endemic throughout Hungary, and the risk of infection increases with age if no preventive measures are taken. For this reason, it is essential that practising veterinarians provide adequate protection to reduce the risk of infection and thus the development of disease.
Investigating the antioxidant effect of baicalin on mycotoxin-treated 3D hepatic cell cultures of chiken origin
A baicalin antioxidáns hatásának vizsgálata mikotoxin-kezelt csirke eredetű 3D májsettenyészeteken
Author: Fáczán Zsófia, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year
Supervisors: Júlia Vörösházi, PhD-student; Gábor Mátis, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)
Mycotoxins are secondary metabolites of fungi, of which deoxynivalenol (DON) produced by several Fusarium species is of particular importance. Depending on the concentration and time of consumption, they can cause cytotoxicity, immunotoxicity, and reproductive impairment. To prevent these harmful effects, it is important to investigate compounds that can reduce the symptoms after ingestion of feed contaminated with this toxin. One such compound is baicalin (BAI), a compound found in the roots of Scutellaria baicalensis.
This study investigated the effects of DON and the protective activity of BAI on oxidative processes in 3D liver cell cultures of chicken origin. Cells were treated with two concentrations of DON (2 and 20 µg/ml= DON2 and DON20),three concentrations of BAI (5, 15 and 45 µg/ml=BAI5, BAI15 és BAI45), and the combinations of these concentrations (DON+BAI) for 24 and 48 hours. The metabolic activity of the cells was determined by CCK-8 method, and the cell damage was evaluated by measuring the extracellular activity of the lactate dehydrogenase (LDH), which results indicate the viability of cells The status of oxidative homeostasis was assessed by measuring the amount of nuclear factor erythroid 2-related factor 2 (NRF-2) and 8-hydroxydeoxyguanosine (8-OHdG).
After 24 h, cell viability was increased by all applied BAI concentrations and by the combination treatments, whereas the two types of DON treatment resulted in a decrease. After 48 hours, an increase was observed in the case of the BAI5 and BAI45, and all three BAI when used in combination with DON. During the 24 h incubation, BAI treatments reduced the LDH activity, while the DON20 increased it, which was moderated by theBAI45. In contrast, after 48 h both DON concentrations lowered the LDH activity, and a further decrease was observed in cells treated with the DON2 combined with BAI45. After 24 h, NRF-2 levels were reduced by the BAI45 and increased in response to DON20. Furthermore, in cultures treated with DON2, BAI15 reduced NRF-2 levels, whereas in cells treated with DON20, BAI15 and BAI45 treatments decreased its amount. The levels of 8-OHdG was decreased after 48 h by both DON concentrations, while they were increased by BAI45. In addition, in the cultures treated with DON20 combined BAI5 and BAI45, also an increase was observed. These results suggest that DON reduced cellular viability, but this effect was not cytotoxic and could be mitigated by BAI. DON exerted its negative effects by affecting the oxidative state of the cells, against which the antioxidant property of BAI was dominated. However, after 48 h of incubation, a prooxidant effect of the BAI was also observed. Moreover, it is likely that after prolonged exposure, protective pathways in cells were activated to maintain the cellular homeostasis.
Cloacal tonsil: a novel mucosa-associated lymphoid organ in chicken cloaca
(characterization and ontogeny)
Egy új, kloákához-asszociált csirke nyirokszövet (kloáka tonsilla) karakterizálása és ontogenezise
Author: Farkas Ábel Húr, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 3rd year
Supervisors: Dr. Nándor Nagy, professor; Dr. Heinzlmann Andrea, assistant professor (Semmelweis University Budapest, Department of Anatomy and Histology)
Introduction: In birds, the gut-associated lymphoid tissue (GALT) contains a large number of lymphatic organs, which are scattered along the cranio-caudal axis of the intestinal tract. These include the esophageal-, pyloric-, and coecal tonsils, Peyer’s patches, or the bursa Fabricii, a peculiar organ responsible for the avian B cell development. In addition to the larger lymphatic organs, many smaller lymphatic tissues with scattered germinal centers (bursa Fabricii peripheral fold, dorsal diffuse infiltrated area (DIA)) also belong to the GALT. The specific anatomical position of the lymphatic tissues associated with the cloaca raises the chance that one of the possible routes of external antigens and infectious agents entering the body leads through the cloaca.
Objective: The main objective of my student research work is the morphological (histology, immunocytochemistry, confocal, and electron microscopy) characterization and ontogenesis of the cloacal lymphatic tissues. According to our preliminary observation, using the serial paraffin sections of the rectum-cloacal-bursa Fabricii region of the adult chicken, in addition to the DIA and the peripheral fold, the ventral part of the bursa duct, specifically in the mucosal fold facing to the colorectum, is rich in lymphoid tissue, which has not been described before.
Methods and Results: Using immunocytochemistry, we confirmed that there is extensive lymphatic tissue in the ventral fold of the bursa duct opening to the cloaca. This lymphatic tissue is located ventral to the DIA. According to CD45 immunoreactivity, numerous lymphomyeloid cells are concentrated in the lamina propria. With double immunofluorescence, we demonstrated that the lymphoid tissue is connected to the surface cloacal epithelium and is organized into B- and T-dependent regions. B cells cluster in germinal centers (GCs), which contain CSF1R+/74.3+ dendritic cells and TIM4+ macrophages, respectively, while the interfollicular lymphoid tissue, located between the GCs, is rich in T cells. Lymphatic tissue of the bursa duct consists of individual tonsillar units separated in the lamina propria by collagen-rich connective tissue septum.
Summary: Using histological and immunocytochemical methods, we describe a novel lymphoepithelial organ associated to the duct of the bursa of Fabricius. Detailed immunocytochemical characterization confirms that this lymphoid organ is consistently found in the cloacal of the chicken and consists of tonsillar units identical to the pyloric and coecal tonsils. We named this lymphoid tissue as the cloacal tonsil.
Modelling of inositol-1,4,5-triphosphat induced
intracellular
Ca2+ concentration changes in Deiters cells
A Deiters sejtek inozitol-1,4,5-triszfoszfát vezérelte intracelluláris Ca2+ koncentráció változásának modellezése
Author: Fazekas Fruzsina, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year
Supervisor: Dr. Eszter Berekméri, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
Hearing losses are the most prevalent sensory disorder. The hearing organ of Corti is located in a bony capsule in the pars petrosa of the temporal bone. Its spiraling morfology makes it difficult to ivestigate the cellular mechanism of hearing. The supporting cells near the hair cells are equally important in proper hearing, however they receive little attention. One type of the supporting cells are the Deiters cells which are in close connection with the outer hair cells, and therefore may influence their development, regeneration and the hearing threshold. The preparation of these cells is difficult because of the bony structure, so most researches work with mice no older than three weeks, when ossification is not complete. On the other hand, young mice do not respond to external sounds before two weeks of age, hence results before day 14 may not be representative of the hearing of adult mice.
Matematical modells could replace the difficult preparation, but there are no modells for the supporting cells. My aim was to test and modify a general mathematical modell (originally set up for astrocytes) for the Deiters cells, which could relaibly describe their calcium handling mechanis. To validate the modell I used funcional calcium imaging recordings of Deiters cells from mice (day 15, BALB/c, n=34, turns: basal, middle, apical, induced with 100 μM ATP). To find the best describing parameter combination I tested approximately 800 000 parameter sets. The matemathical modell is suitable for predicting the calcium transients of the Deiters cells in the major part of the hearing organ and hence could be a good start to establish a more detailed modell for these cells. In addition it may help the development of this research area.
The perception of food allergy in dogs from the perspectives of dog owners and veterinarians
Kutyák táplálékallergiájának megítélése tulajdonosi és állatorvosi
szemszögből
Author: Fehérpataki Lilla, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Kinga Fodor, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)
In the framework of my research conducted at the University of Veterinary Medicine Budapest, within the Institute for Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science, I examined the perception of food allergy in dogs from the perspectives of dog owners and veterinarians. The survey was based on two online questionnaires: one specifically for dog owners and the other for veterinarians. The broad accessibility of the questionnaires was ensured primarily through online platforms related to dogs and veterinary online groups. During the six-week data collection period, a total of 292 owner and 86 veterinary responses were received from various regions of the country.
Based on the research, we observed that in the studied population, that is, among dogs suffering from allergies, mixed-breed dogs were represented in a higher proportion (21.38%) than purebreds. The survey revealed that in 30.5% of cases, there was no veterinary diagnosis available concerning the food allergy, which clearly negatively impacted the effectiveness of the treatment. We also asked survey respondents what they fed their dogs before the onset of symptoms and concluded that raw feeding was associated with a lower (8.28%) likelihood of developing food allergy symptoms compared to commercially available food (6.99%). Both groups, i.e., dog owners and veterinarians, agreed that in the case of food allergies, the three most common clinical symptoms were dermatitis, pruritus, and licking or chewing of the paws. Regarding allergen sources, the most of respondents indicated hypersensitivity to chicken (76%) and other poultry species (54.8%). However, our survey confirmed that the conceptual confusion between allergy and intolerance is common among owners. Furthermore, the composition of commercially available hypoallergenic food is not always reliable. In addition to this, laboratory diagnostic methods for detecting food allergies are often inaccurate. According to 85.6% of veterinarians, the elimination diet seems to be the most reliable method currently for both diagnostic and therapeutic purposes. The responses indicate that dog owners have significant knowledge gaps regarding the concept and diagnosis of food allergies, and the lack of an accurate veterinary diagnosis greatly contributes to the challenges of managing food allergies. The results also highlighted the need to improve communication between veterinarians and owners, which would help avoid many misunderstandings.
Comparative study of equine tarsocrural joint articular surface using arthroscopic and macroscopic evaluation in cadaver limbs
Lovak tarsocruralis ízületi felszínének artroszkópos és makroszkópos
összehasonlító vizsgálata kadaver végtagon
Author: Fenyvesi Zsófia, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisor: Dr. Bodó Gábor, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)
Nowadays, the majority of musckoloskeletal problems affecting high-performance sport horses manifest in the form of joint damage, and the resulting lameness and diminished athletic function are the leading complaint for veterinary referral. The tarsocrural joint is particularly highly predisposed to the development of various abnormalities affecting the articular surface, and osteochondral fragments are also very common in this area.
Arthroscopy is one of the most commonly used tools for the diagnosis and treatment of pathological changes in the joints, allowing the identification of intra-articular bony and soft tissue structures that cannot be adequatly visualised by X-ray or ultrasound. However, as with all diagnostic imaging modalities, it has limitations.
The main aim of our research was to compare arthroscopic findings with macroscopically identified cartilage lesions during pathological examination and to assess the sensitivity and possible limitations of arthroscopy in the detection of articular surface damage, with particular emphasis to plantar pouch, for which limited information is available in the literature to date.
Arthroscopic and pathological examinitation was performed on a total of 20 cadaver hind limbs. During the arthroscopic examinitation, the tarsocrural joint was first imaged dosromedially and then dorsolaterally, finally plantarolaterally. This work was followed by macroscopical examination after dissection and opening the joint. Findings were described and photographed.
In the dorsal pouch, arthroscopic lesions were found in 16/20 cases (80%) on the DIRT and medial trochlea, and in 15/20 cases (75%) on the medial malleolus. Pathological examination revealed lesions on the DIRT in 17/20 cases (85%), on the medial trochlea in 19/20 cases (95%) and on the medial malleolus in 18/20 cases (90%). For dorsal pouch, the sensitivity of arthroscopy was found to be 80%. In the plantar pouch, a total of 9 lesions were found in 6 limbs by arthroscopy, while 16 lesions were found in 11 limbs by macroscopic examination. For plantar pouch, the sensitivity of arthroscopy was 56% according to our results. In total, 54/75 lesions (75%) were classified as first grade and 21/75 lesions (25%) as second grade lesions by arthroscopy, while macroscopically 51/99 lesions (52%) were classified as first grade, 38/99 lesions (38%) as second grade and 10/99 lesions (10%) as third grade lesions.
The results of this study will help in the proper diagnosis of tarsocrural joint lesions, accouting the limitations of arthroscopy, and will serve as a reference for the routine examination of plantar pouch.
Correlation between genes responsible for toxin production and antibiotic susceptibility of Clostridium perfringens strains isolated from turkey farms
Hazai nagylétszámú pulyka állományokból izolált Clostridium perfringens törzsek toxintermelésért felelős génjei és antibiotikum-érzékenységük közötti összefüggés
Author: Ferró Kristóf, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year
Supervisor: Dr. Ádám Kerek, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
One of the greatest challenges of our time is the global spread of antimicrobial resistance, which prompts professionals in both veterinary and public health to collaborate and think collectively. Clostridium perfringens continues to cause significant economic losses in the poultry industry, and its commensal strains can naturally harbor and maintain not only resistance genes but also genes responsible for toxin production.
Our goal was to assess the antimicrobial susceptibility profiles of commensal Clostridium perfringens strains isolated from large-scale turkey farms in Hungary, using minimal inhibitory concentration (MIC) determination against key substances of veterinary and public health importance. We complemented our study with PCR analysis to detect the presence of major and minor toxin genes specific to the species, and we explored potential correlations between the presence of these genes and the antimicrobial resistance profiles.
A total of 146 commensal strains isolated from turkeys were tested against 14 antimicrobial agents, six of which had clinical breakpoints. We calculated the MIC50 and MIC90 values for the tested population: both values were below the clinical breakpoint for imipenem, but only the MIC50 value was below the breakpoint for amoxicillin and clindamycin. Sensitivity to penicillin, which has long been used to treat infections caused by Clostridium perfringens, decreased, with only 44.5% of strains showing sensitivity, whereas 87.7% of the strains were sensitive to amoxicillin. The lowest sensitivity was observed against lincomycin, with only 11.6% of the strains being susceptible.
All of the tested strains were positive for the major alpha toxin gene, with 23.9% carrying the major beta gene, 15.8% carrying the minor beta2 gene, 3.4% carrying the minor netB gene, and 2.7% carrying the major epsilon gene. However, no correlation was found between the presence of toxin genes and the antimicrobial susceptibility profiles, as statistical analysis did not reveal significant differences between MIC values and the presence or absence of toxin genes.
In conclusion, Clostridium perfringens strains have retained their sensitivity to the beta-lactam antibiotics, which are the primary treatment option, and regular monitoring can help establish long-term trends. In the future, it would be beneficial to repeat the study with a larger sample size and to further investigate the multi-resistant strains using next-generation sequencing.
Development of an ophthalmic product for the treatment of dry eye disease in dogs
Szemészeti készítmény fejlesztése szárazszem betegség kezelésére kutyákban
Author: Fischer Daniella, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Dr. Orsolya Farkas, senior research fellow; Dr. Zita Karancsi, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
Keratoconjunctivitis sicca (KCS) is a major and common ophthalmological problem in both animal and human health. The most predisposed breeds of dogs are the West Highland white terrier, the Cavalier King Charles spaniel, the Cocker spaniel and bulldogs, in which KCS reaches an incidence of 10-20%. The animals are mostly treated with cyclosporine eye ointment, but in about 25% of cases the therapy is unsuccessful. Pimecrolimus may be effective in the therapy of KCS but is not available as an authorised veterinary ointment formulation. In general, the success of ophthalmic formulations is often negatively affected by their poor bioavailability, therefore the use of conventional formulations is increasingly being replaced by innovative formulations.
The focus of our research was to develop a new ophthalmic formulation containing pimecrolimus, and to establish an in vivo experimental KCS model in which the therapeutic effect of the drug candidates can be studied. In this model, we developed KCS in New Zealand white rabbits (7 rabbits/group) using Concanavalin-A injection. The preparations containing pimecrolimus (0.1%; 0.5% and 1% pimecrolimus) were produced at the University of Szeged. In our further treatment groups, we used both control (vehicle) and conventional (corn oil vehicle) 0,5% pimecrolimus containing treatment solution as reference. Tear production during the treatments was measured by Schirmer test at 1, 2 and 3 minutes. Measurements were taken for 3 days before and 7 days after the development of the KCS. Statistical analysis was performed on the differences in the values obtained.
Based on our results, no significant difference was found between the groups in the amount in tear production measured in the given minutes on each treatment day, with a p value above 0.05 in all cases. However, at a 10% significance level, we obtained differences in tear production between the group receiving the 0.5% pimecrolimus preparation and the control group receiving the reference treatment on day 7, at the 2-minute Schirmer test measurement, and on day 5, at the 3-minute Schirmer test measurement. These results provide a valuable starting point for the further development of the KCS model, the design of a simpler, more standardised experimental system, and the further testing and development of the new ophthalmic formulations.
CT anatomy of the equine thorax and abdomen
A ló mell- és hasüregének CT anatómiája
Author: Földes Bence, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Dr. Péter Tóth, assistant lecturer; Dr. Mátyás Kapiller, veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)
Due to the size of the horse’s thoracic and abdominal cavities, these regions are challenging to examine thoroughly, and even with ultrasound and X-ray imaging they cannot be fully visualized, and in ponies even rectal examination is impossible. Computed tomography (CT) could provide additional valuable information for clinical practice when examining these areas as the 90 cm diameter gantry could accommodate small- and medium-sized horses.
The aim of this study was to determine which organs can be imaged under physiological conditions and to identify the limitations of this diagnostic method. To our knowledge, no detailed CT anatomical description exists for these regions in horses, and we aimed to address this gap. For this purpose, an adult pony mare was used which was euthanized due to a metatarsal fracture, with no known pathological changes in the examined area and no signs of colic. Comparative study of high-quality CT images and anatomical cross-sectional images of the pony’s thoracic and abdominal cavities was accomplished.
Immediately after euthanasia, a CT scan was performed on the animal in dorsal recumbency. A helical 16-slice multislice scanner with a 90 cm gantry diameter, 2 mm slice thickness, 135 kV, and 450 mA exposure settings, and a 0.75-second rotation time was used. The resulting images were later reviewed with two settings: WL=45 HU, WW=250 HU and WL=260 HU, WW=3500 HU. After the scan, the cadaver was frozen in the same position at -18°C, and in a frozen state, it was sliced into 39 sections, each 2 cm thick, from the manubrium sterni to the rectum using a Reich Plastination Band Saw HL-30. The structures were labelled on photographs of the caudal surfaces of these slices and on the corresponding CT images using the 6th edition of the Nomina Anatomica Veterinaria. Upon identifying the abdominal structures, we concluded that the pelvic flexure was filled with contents and had shifted caudally into the bony pelvis, while the apex of the cecum was found at the level of the left iliac region.
The most clinically significant organs were easily identifiable and well visualized in the CT images, suggesting that this method could be useful in clinical diagnostics. In the future it would be worthwhile to establish anatomical standards, perform the procedure on male animals due to the differing anatomy of the pelvis, and process more clinical cases. To improve the precision of comparative studies, the thickness of the anatomical slices could be reduced.
The effect of standing embryonated hen eggs on virus yield
Az embrionált tyúktojás pihentetésének hatása a víruskihozatalra
Author: Fornet Fanni, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Lőrincz Márta, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)
In the case of conventional virus vaccines, pathogens are produced on monolayer cell lines, primary tissue cultures, or embryonated eggs. In all cases, the aim is to maximise virus yield.
The quality of the eggs used for vaccine production may differ, the multiplication potential of the viruses may also be diverse, and various other environmental factors may contribute to the yield of vaccine viruses, such as the stagnation of the incubation temperature of the embryo in the hatchery.
The hatching of embryonated hen eggs can require a large area in a vaccine factory, and therefore companies usually choose to supply eggs of the right age for the multiplication of a given virus instead of a zero-day-old embryo for optimal production. „Non-zero” day old embryo eggs must be transported from hatchery temperature in the shortest possible time, hence eggs are transported in temperature controlled vehicles. Unloading is carried out mechanically, and the eggs are placed in a resting area at a temperature of 37 ̊C.
The aim of our experiment is to determine how the storage of the eggs at room temperature between the transport vehicle and the resting area affect the amount of virus inoculated. Eggs placed in the transport vehicle can maintain it’s temperature for a long time due to the eggs volume, Our experiment may be useful in an industrial protocol for obtaining the best virus yield.
For this purpose, we performed 3 experiments with 200 9-day-old embryonated chicken eggs. Two trays of eggs were incubated (37 0 ̊C) immediately upon arrival, two more trays after one hour and out of the remaining eggs 2 were incubated after 4 hours and one after 6 hours at room temperature. Virus inoculation was performed after a minimum of 24 hours. After an incubation period of 72 hours, the eggs were placed in the refrigerator overnight (minimum 8 h), after which the allantois was harvested. Before each procedure, all eggs were lamped and the weight of the 6 marked eggs per tray was also determined. The first two batches of eggs contained brownshelled eggs and the third batch contained white-shelled ones. The antigenicity of the collected viruses was confirmed by virological testing.
Based on the allantois yield, we found that waiting six hours in the first test significantly reduced the allantois yield (especially in thermostat B). In the other two cases, no significant difference in allantois yield was found (considering the function of the two different thermostats and the time that the eggs were left at room temperature). Based on these results, it was concluded that the amount of allantois that can be used will be less during the six-hour waiting period, whereas waiting four hours at room temperature does not cause such changes.
Monitoring of certain DNA viruses in frog populations near Budapest
Egyes DNS vírusok monitorozása Budapest
környéki béka populációkban
Author: Fülei Zsombor Nimród, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year
Supervisors: Dr. Tibor Papp, senior research fellow; Dr. Dávid Herczeg, research fellow; Dr. Krisztián Szabó, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
Amphibian populations are drastically shrinking or disappearing worldwide. In addition to the well-known environmental factors, infectious diseases, including viruses, play a significant role in this process. Among them, ranaviruses (RV), which can cause severe local mortality events, have already been detected in Hungary by the sensitive qPCR method, yet no genetic characterisation has been done. In the last decade, two new frog herpesviruses have been described from several Western European countries, and signs resembling these infections have been reported in our country as well. Still, the causative agents have not been detected and characterised. In amphibians, only a few species have been described with partial circovirus (CV) sequences, in two cases these were proven to be endogenous viruses, residues incorporated into the host genome. Yet, amphibians remain a class without a complete genome of an infectious (exogenous) circovirus described. Our study aimed to detect representatives of the above-listed virus groups in Hungary, from freshly collected swab samples by polymerase chain reaction (PCR) and to characterise them genetically. Our samples were collected in 14 habitats near Budapest, from a total of 56 common toads (Bufo bufo) and 48 agile frogs (Rana dalmatina). During the screening of viruses, we targeted the major capsid protein gene of RV, the DNA polymerase gene of herpesviruses and the rep gene of circoviruses. Additional primers were designed to reveal the full length of a gene (ORF97) of the detected ranid herpesvirus, which was presumed to be more variable, and to obtain the full genome of the circovirus (or to confirm its endogeneity). We detected RV in two agile frogs but their genetic characterisation is still ongoing. The presence of ranid herpesvirus-3 was confirmed in 12 agile frogs from four different habitats. Based on partial DNA polymerase gene (1200bp) and full ORF 97 gene (3750bp) sequences, this Hungarian strain differs from the Western European prototype by 3-4%. Bufonid herpesvirus was detected from one toad in each of two habitats, with short sequences identical to the Swiss prototype. When screening the common toad samples, using the highly degenerate CV primers, we could verify the presence of a partial rep gene in 10 individuals. Additionally, 13 individuals provided a specific size amplicon without reliable sequence, while the remaining individuals yielded no PCR product at all. Using primers designed by us, we confirmed that the toad circovirus is endogenous, and we identified its site of integration into the host chromosome. In the case of agile frog samples, the CV monitoring PCR resulted in the description of a novel cyclovirus sequence and as a side finding the detection of a pigeon circovirus contaminant.
In vivo effect of an amoxicillin-containing formulation on the development of antibiotic resistance in chickens
Házityúkban engedélyezett antibiotikum tartalmú készítmények in vivo hatása az antibiotikum rezisztencia kialakulására
Author: Füzi Vanessza, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisor: Dr. Ádám Kerek, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
One of the defining perspectives of our time in veterinary and public health is the One Health concept, which is closely linked to the widespread dissemination of antimicrobial resistance. The use of antibiotics through feed or drinking water is particularly significant, as the resulting selective pressure not only alters the composition of the gut microbiome but also its antimicrobial resistance gene pool.
Our aim was to investigate the effect of amoxicillin, authorized for use in chickens, administered at a reduced dose (1/4x) and at a therapeutic dose (1x), under conventional conditions, on the weight gain of the animals, the composition of the gut microbiome, and the antimicrobial resistance gene pool.
From day 14, the treatments resulted in significantly better weight gain compared to the negative control group. In terms of gut microbiome composition, the Bacillota phylum was dominant in all cases, followed by the Pseudomonadota phylum, with no significant changes at the phylum level due to the treatments. However, at the family level, we observed that with age, the Lactobacillaceae family became predominant, and at this level, the treatments led to significant compositional changes. The 1/4x amoxicillin dose resulted in the dominance of the Turibacteriaceae family, while the 1x amoxicillin dose led to an overrepresentation of the Enterobacteriaceae family.
A total of 781 antimicrobial resistance genes were identified before treatment, which decreased to 637 after treatment. Significant changes in resistance mechanisms against different antibiotic classes were also observed after treatment, except in the negative control group. Among the extended-spectrum beta-lactamase genes, we detected the presence of a CTX-M-1 gene after the 1/4x amoxicillin treatment, while the TEM-1 and TEM-135 genes were found in similar proportions before and after the treatments. The proportion of plasmid-borne genes, as well as mobile genetic elements, showed a significant decrease after the 1/4x amoxicillin treatment.
In summary, our findings indicate that the dose of amoxicillin significantly influences the composition of the antimicrobial resistance gene pool, which is likely linked to the selective pressure exerted by the antibiotic on the gut microbiome. In the future, it would be worthwhile to include additional active substances in similar studies, as the results obtained may contribute to a more comprehensive understanding of the spread of antimicrobial resistance.
The role of urbanized corvids in protozoan infection of companion animals
Városi környezetben élő varjúfélék szerepe társállatok egyes protozoonfertőzöttségeiben
Author: Gaál Klaudia, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisor: Dr. Barbara Tuska-Szalay, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)
In recent decades, the number of pets has been steadily increasing due to changes in animal husbandry practices. At the same time, urbanization has also provided new habitats and food source for an increasing number of wildlife species in urban environment. While certain corvids (Passeriformes: Corvidae) were previously found primarily in villages, farms and agricultural areas, they are now commonly seen in parks and house yards alike. Based on these environmental changes, the primary goal of our research was to investigate whether some urbanized corvids could potentially serve as sources of protozoan parasitic infections in pets.
In the present study, samples were collected from the brain tissue and oral cavity (oral swab) of 285 individuals. Most of the birds were exterminated for population control around Liszt Ferenc International Airport Budapest and around Dömsöd. The majority of samples originated from Magpies (Pica pica; n = 279), in addition, from some Eurasian Jays (Garrulus glandarius; n = 4) and Hooded Crows (Corvus cornix; n = 2). DNA was extracted from the samples using the QIAamp DNA Mini Kit followed by conventional PCR analysis, and the positive samples were sequenced.
The presence of Toxoplasma gondii (Apicomplexa: Sarcocystidae) in the brain tissues of 10 Magpies was successfully justified. Based on a long sequence of the 18S rRNA gene, this genotype was 100% identical to the highly pathogenic RH and ME49 strains. Another 9 Magpies tested positive for a Lankesterella sp. (Apicomplexa: Lankesterellidae). Among these samples the genotype sharing the same 18S rRNA sequence matched only 98.7% (1021/1034 bp) to the closest genetic variant in the GenBank database (from Common Whitethroat), therefore it probably represents a new species. Based on the PCR targeting Trichomonadida, oral swab samples of 8 Magpies showed positivity. Co-infection was not proven in any of the birds.
Our results show that the increasing presence of corvids in urban environments may provide opportunities for the spread of certain protozoan parasites. Among these, Toxoplasma infection of Magpies can arise from feces of cats or the consumption of intermediate hosts, in addition, dogs and cats can also get infected from infected magpies as prey animals. However, the newly detected species of Lankesterella appears to be host-specific, thus companion birds (e.g. in aviaries) are not at risk from eating vectors that suck blood from infected magpies.
Exploring the problems and regulation of competitive and alternative veterinary medicine and veterinary allied health professions in Europe and America
Az állatgyógyászat és az állatorvosi kísérő szakmák problémaköre, szabályozásának feltárása Európában és Amerikában
Author: Gál, Noëlle, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Dr. Ágnes Túri, veterinary practice manager; Dr. Ferenc Gerencsér, veterinary lawyer; Dr. László Ózsvári, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Veterinary Forensics, Law and Economics)
The popularity of complementary medicine in the veterinary feild has risen in the last decade, similar as in human medicine. Complementary and alternative veterinary medicine (CAVM) encompasses a wide range of activities, not all of which are based on scientific knowledge and evidence.
In our thesis, we have mapped the regulation of the para-professional veterinary activities in Europe and the United States of America, elaborating on the laws of countries and states with more stringent systems. By gathering and analysing different aspects of the topic, our aim was to provide an overview of the differences and similarities between the countries studied, thus facilitating the establishment of a possible regulatory system in Hungary.
There is no uniform regulation of the use of CAVM methods among European countries. In most countries general animal welfare and ethical rules, as well as laws defining veterinary practice, restrict the work of non-veterinary therapists. In our data collection, EU legislation on veterinary homeopathy and CAVM methods were recorded and analysed. An email was sent out to the Director General of Veterinary Medicine of nineteen European countries asking about the legal regulations on CAVM in their respective countries. We received a reply from nine countries. Six countries replied that they have legislations in place in the area of complementary and alternative veterinary medicine, while three replied that they do not. From these six respondents, we selected four countries (England, Austria, Czech Republic, Germany) with detailed descriptions.
In the United States of America, CAVM activities are covered in the legislation of twenty-three out of fifty states. In nine of these states - Louisiana, Massachusetts, New Mexico, Ohio, Oregon, Pennsylvania, South Carolina, Vermont and WisconsinCAVM activities may be performed by persons other than veterinarians.
Our thesis highlights the need to exclude the term „alternative” from the way CAVM activities are conducted, as it misleadingly suggests that these methods can be used as an alternative to contemporary medicine. The scientific evidence-based methods embraced by CAVM, such as homeopathy, acupuncture, chiropractic, osteopathy and phytotherapy, should be incorporated into the veterinary profession through a broad knowledge of veterinary medicine. It is in all our interests to keep CAVM therapists’ training under control, to form consensual grouping of the already established methods, to accredit emerging methods, and to regulate the use of all methods involved.
In Vitro Pharmacological Characterization of Antiviral Inhibitors of Host
Matriptase/TMPRSS2
Antivirális Matriptáz/TMPRSS2 Gátló Vegyületek in Vitro Farmakológiai Jellemzése
Author: Gamba, David, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: dr. Pásztiné dr. Gere Erzsébet, senior associate researcher (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
It has been well established that various corona- and influenza viruses undergo activation by type II transmembrane serine proteases for entry into host cells, making these host-cell proteases attractive pharmacological targets for the treatment of respiratory infections caused by these viruses. Additionally, due to the shortage of other effective pharmaceutical compounds, virus mutations, and the looming threat of future airborne pandemics, novel drugs for the treatment of viral infections are imperative for public health. In this study, seven different 3-amidinophenylalanine-based inhibitors (MI-21, MI-463, MI-472, MI-485, MI-1903, and MI-1904) of host-cell proteases matriptase and TMPRSS2 were investigated. The cytotoxic effects and inhibitory capacity of the protease inhibitors on cytochrome P450 (CYP) enzymes were evaluated with fluorometric assays. Metabolic depletion rates of each inhibitor were determined over a 120-min period by liquid chromatography-tandem mass spectrometry in primary human hepatocytes, and various pharmacokinetic (PK) parameters, including half-life, intrinsic clearance, hepatic extraction ratio, and bioavailability, were calculated. Furthermore, the antiviral efficacy of selected protease inhibitors against influenza A virus subtypes H1N1 and H9N2 was evaluated in vitro as well. Except for MI-21, all other inhibitors significantly inhibited CYP3A4, and none of the compounds showed inhibitory activity on enzymes CYP1A2, CYP2C9, CYP2C19, and CYP2D6. Analysis of calculated PK parameters revealed that inhibitors MI-463, MI-472, MI-485, MI-1900, and MI-1904 boasted better stability than MI-21 and MI-1903, and these results were complimented by the similar findings of the depletion study, in which MI-21 and MI-1903 retained the lowest % of their parent compounds after 120 min. After a 24-hour incubation period, inhibitors MI-463 and MI-1900 displayed significant anti-H1N1 properties and MI-463 also showed robust antiviral effects against H9N2 at 20 and 50 µM. Our findings suggest that MI-463 and MI-1900 can be used to prevent entry of these viruses into cells by suppression of host matriptase/TMPRSS2.
Survey of Toxoplasma gondii Seroprevalence and Risk Factors in Cats in the Budapest Area
A
Toxoplasma gondii Szeroprevalencia és a Kockázati Faktorok Felmérése Macskákban, Budapest Vonzáskörzetében
Author: Gulyás Eszter, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year
Supervisor: Dr. Miklós Pál Dunay, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Surgery)
This study aimed to survey the current distribution of Toxoplasma gondii (T. gondii) seropositivity within the cat population in Budapest and surrounding area.
Therefore, blood samples of 123 cats aged 0.5-18 years (4,77 ± 4,44) were collected in Budapest, at the Small Animal Clinic of the University of Veterinary Medicine (N = 38), and in Törökbálint, at the Vahúr-Vet private veterinary clinic (N = 85). The measurements were performed by the commercial ID Screen® Toxoplasmosis Indirect Multi-species Enzyme Linked Immunosorbent Assay (ELISA) kit.
Each cat owner completed a detailed questionnaire about the cat’s basic data and living conditions. The associations between questionnaire parameters (sex, breed, age, lifestyle, origin, residence, presence of virus infections and chronic diseases, raw meat feeding, co-housing with other pets) and seropositivity were tested using Pearson’s chi-square (χ2) test and logistic regression.
The results indicate an overall 31.7% of seropositivity, which was significantly increasing with age (p = 0.002). Association was also detected between the outdoor lifestyle and T. gondii infection. A significantly higher proportion of cats living outdoors were seropositive (38.8%) compared to those living exclusively indoors (18.6%) (p = 0.022).
Finally, our study indicates a lower T. gondii seropositivity rate in cats compared to previous studies from Hungary, as well as from other European regions. A Hungarian survey with a larger sample size (N = 330) published in 2007 found a higher positivity rate of 47.6% than the current one. More recent international results show a large variation (20.8% and 68.8%) due to the inhomogeneity of the populations studied. The manuscript summarizing our studies and results was accepted for publication in the European Journal of Microbiology and Immunology (Q2) after minor revision.
Antimicrobial susceptibility profile of commensal Enterococcus bacterial strains isolated from turkey farms
Author: Hajduk Eszter, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Melinda Nemes-Terényi, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
In recent decades, the widespread emergence of antimicrobial resistance has been observed, closely linked to the overuse and often improper application of antibiotics. Intensive animal farming contributes to the spread of pathogenic microorganisms, and the study of microbial resistance is becoming increasingly important for both animal and public health.
Our aim was to assess the sensitivity of commensal Enterococcus strains isolated from large turkey flocks in Hungary to antibiotic agents that are significant for animal and public health by determining the minimum inhibitory concentration (MIC) values. Following this, we created frequency tables from our results, and we determined MIC50 and MIC90 values for the study population per agents. We compared our findings with international epidemiological cut-off values (ECOFF) and performed an indicative ECOFF determination. Finally, we compared these results with human resistance data.
We conducted susceptibility testing on 470 strains from seven regional administrative units in Hungary. A correlation study between the resistance levels to the different antibiotics revealed a high positive correlation in several cases (e.g., between amoxicillin and amoxicillin-clavulanic acid, and between amoxicillin and vancomycin), suggesting a connection in the resistance patterns of Enterococcus species to these antibiotics. The purpose of use was a significant factor in determining resistance levels for most of the tested antibiotics, showing notable differences. The majority of strains remained sensitive to amoxicillin, showing a resistance rate of only 11.1%. The highest resistance rates were found against tylosin (62.6%) and florfenicol (51.1%). When comparing our results with human resistance data, we found the greatest similarity in resistance levels to aminoglycoside antibiotics.
Our findings underscore the significance of systematic survey studies and the importance of comparing data with human resistance information. Regular repetition of these studies allows monitoring of trends over time. In cases of multi-resistant strains, further investigation of the genetic background of resistance using next-generation sequencing is warranted.
Susceptibility of bacteria isolated from swine against potentiated sulfonamides
Sertésből izolált baktériumok érzékenysége potenciált szulfonamidokkal szemben
Author: Heim Nóra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 3rd year
Supervisor: Dr. Patrik Mag, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
Potentiated sulfonamides (PSA) are antibacterial agents belonging to the AMEG D category. In our study, we investigated the susceptibility of bacteria involved in Porcine Respiratory Disease Complex (PRDC) to three potentiated sulfonamides and the degree of synergism between the two active substances in the combinations.
As the first step of our study, we determined the minimum inhibitory concentrations (MIC) of 12 Pasteurella multocida, 14 Streptococcus suis, 13 Actinobacillus pleuropneumoniae, and 10 Glaesserella parasuis strains, isolated from pigs under the VetPath program, against the combinations of trimethoprim-sulfamethoxazole (TRP-SX), trimethoprim-sulfaclorpyridazine (TRP-SCP), and trimethoprim-sulfadiazine (TRP-SD) in four different broth media (ratio of 1:19). Subsequently, we reassessed the MIC values of the potentiated sulfonamides in cation-adjusted MuellerHinton broth (CAMHB) supplemented with NAD, this time in 1:5, 1:10, 1:19, and 1:40 ratios. Finally, we examined the strains’ sensitivity to the three sulfonamide components and trimethoprim individually, enabling the calculation of the fractional inhibitory concentration (FIC) index, which provides insight into the synergy between the sulfonamide and trimethoprim agents.
In the case of P. multocida, the MIC values for the TRP-SX and TRP-SD combinations were consistently ≥128 µg/ml, regardless of the ratio between the two agents. The MIC50 for the TRP-SCP combination was 32 µg/ml across all examined ratios. For S. suis strains, the MIC50 value for TRP-SX decreased from 32 µg/ml to 8 µg/ml, and for TRP-SCP from 16 µg/ml to 2 µg/ml as the ratio of sulfonamide increased, while the MIC50 for the TRP-SD combination remained at 32 µg/ml across all ratios. For A. pleuropneumoniae, the MIC50 values for TRP-SX and TRP-SD decreased from 2 µg/ ml to 1 µg/ml, and for TRP-SCP from 2 µg/ml to 0.5 µg/ml as the sulfonamide ratio increased. In G. parasuis strains, the MIC50 value for TRP-SX and TRP-SKP was 2 µg/ml, regardless of the trimethoprim-to-sulfonamide ratio, while for TRP-SD, the MIC50 decreased from 4 µg/ml to 2 µg/ml with an increase in the sulfonamide ratio.
Regarding the FIC values, as the ratio between trimethoprim and sulfonamide increased, the FIC value for all bacteria tested increased. For half of the S. suis, A. pleuropneumoniae and G. parasuis strains tested, a clear synergistic effect (FIC ≤ 0.5) was determined for all three PSAs, whereas for P. multocida strains, only the TRP-SKP active substance showed a clear synergistic effect.
Determining the physiological bile acid profile of dogs from blood using LC-MS/MS method
A kutya fiziológiás epesavprofiljának meghatározása vérből LC-MS/MS módszerrel
Author: Hemző Vivien, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Dr. Krisztián Németh, junior research fellow; Dr. Ágnes Sterczer, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)
Bile acids (BAs) are steroid compounds that play a crucial role, particularly in maintaining lipid metabolism and cholesterol homeostasis. They effectively emulsify fats, facilitate the absorption of their breakdown products, and are essential for the utilization of fat-soluble vitamins. In addition, BAs influence glucose and lipid metabolism as well as the condition of the gut microbiome. Changes in bile acid content and composition can serve as biomarkers for diagnosing various diseases, such as liver disorders and inflammatory processes.
In our study, in addition to determining the physiological serum BA profile of healthy dogs, we were the first to examine how feeding affects the quantity and composition of serum bile acids. By refining the LC-MS/MS method and using appropriate sample preparation, we were able to cost-effectively separate bile acid structural isomers with identical molecular weights. Blood samples were collected from six healthy dogs following a 12-hour fasting and during the first six hours after feeding at hourly intervals, followed by three additional samples taken every two hours (0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 8, 10, 12 hours). From these samples, we determined both the total bile acid content and the bile acid profile composition. Based on the results of these measurements, it can already be established that determining the concentrations of bile acid compounds individually (including those available at extremely low concentrations) and then summing these values using the LC-MS/MS method yields a result that is significantly higher than the reference range for total bile acids used in current clinical routines. Postprandial BA levels showed high concentrations during hours 1-2 and 3-5. An important finding is that while hemolysis has a significant impact on results using the spectrophotometric method for routine total bile acid measurement, it does not affect the results made using the LC-MS/MS method. This difference has substantial clinical relevance.
Among healthy dogs, we observed significant individual variability in BA profiles; however, in most dogs, TCA levels dominated, while glycine-conjugated BAs were barely detectable. Additionally, we have moved closer to the final determination of optimal sample collection times.
EEG investigation of the processing of human emotion encoding odour and vocal stimuli in adult dogs
Humán érzelmeket kódoló szag- és hangingerek feldolgozásának EEGvizsgálata felnőtt kutyákon
Author: Herzog Fruzsina Eszter, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year
Supervisors: Attila Andics, senior research fellow; András Kosztolányi, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
Differentiating between emotional states can be essential in social relationships, as it allows animals to evaluate the internal state and motivations of others, and enables appropriate behavioural responses. This ability can be beneficial in intra- and also in interspecific relationships. Previous behavioural research has shown that dogs, who have lived in the social environment of humans for thousands of years and were selected for cooperation, can not only discriminate certain human emotions, but also respond accordingly and integrate emotional cues of different modalities. However, the neural mechanisms that support the decoding of human emotional cues in the dog brain remain unexplored.
We hypothesise that there are specific activity patterns in the dog brain corresponding to different human emotions and their valences, independent of modality and the sex of the person giving the stimuli.
To test this, we presented healthy adult dogs (N=35) with emotional odour and vocal stimuli from males and females differing in their valence (joy and fear), and measured their brain responses using electroencephalography (EEG). The odour stimuli were sweat samples validated in previous experiments (collected in joyful and fearful situations). For vocal stimuli, natural non-verbal vocalisations (laughing and screaming) were used. For data analysis, we performed a power spectrum analysis focusing on six frequency bands (delta: 1-4 Hz, theta: 4-8 Hz, alpha: 8-12 Hz, beta: 12-30 Hz, low gamma: 30-60 Hz and high gamma: 60-100 Hz). The effects of emotion and sex were tested using generalised linear mixed-effects models.
By analysing the responses to odour stimuli, we found distinct emotion-based patterns of activity in all frequency bands. Power was generally lower for fear- than for joy-conveying stimuli. In the delta band, this effect was sex-independent, being present only for male stimuli in the theta and alpha bands, and only for female stimuli in the beta, low and high gamma bands. For joy odours, we detected a sex difference only in the theta band, and for fear odours only in the high gamma band: power was always higher for male odours than for female odours. In the future, we will also analyse the responses to the vocal stimuli.
We are the first to reveal the neural correlates of human emotional odour discrimination in dogs. The finding that emotion discrimination incorporates multiple bands, indicates the involvement of different neural mechanisms in emotional processing. Our results suggest that there is sex-independent encoding of emotional valence in the lowest frequency band, with emotional stimuli being partially encoded in a sex-dependent manner in higher frequency bands.
I was involved in designing the experimental protocol, the collection and preparation of the samples used, data collection and various stages of data analysis.
Computed tomographic evaluation of bone density in the distal third metacarpal bone in 31 non-lame showjumpers
A hármas metacarpalis csont distalis része denzitásának komputertomográfiás vizsgálata 31 sántaságmentes ugrólóban
Author: Höhl, Aileen, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Nagy Annamária, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)
Existing research focuses mainly on the description of magnetic resonance (MRI) and, more lately, computed tomographic (CT) findings in the fetlock joint of Thoroughbred racehorses. The importance of osseous lesions in the fetlocks of non-racing sports horses has been recognised, but there are limited publications on fan-beam CT findings in the fetlock of showjumpers and no objective CT findings have been reported.
The aim of the study was to describe the densification pattern in the distal aspect of the third metacarpal bone in non-lame showjumpers by assessing the mean Hounsfield Unit (HU) values.
Fan-beam CT images of both front fetlock regions of 31 non-lame showjumpers with no clinical signs or history of metacarpophalangeal joint disease were analysed. The mean HU values were obtained in ten regions of interest in the distal third metacarpal bone in all limbs: in the dorsal and palmar aspects of the medial and lateral condyles, of the medial and lateral parasagittal grooves and of the sagittal ridge. Descriptive data analyses were performed and paired t-tests were used to compare mean HU in different regions of interest. Linear logistic regression was performed to investigate associations between regions with the greatest densification and age and competition level.
The mean HU was greater in the dorsal aspect than the palmar aspect at all measurement sites (p<0.001). A comparison between medial and lateral sides revealed that the mean HU was greater in the medial dorsal aspect, than in the lateral dorsal aspect (p<0.001). In the palmar aspect of the condyles and parasagittal grooves, there was greater mean HU laterally than medially, while dorsally the mean HU was greater in the medial aspect (p<0.001). There was a significant difference between the left and right forelimbs at all measurement sites; the greatest difference was seen in the palmar condyles (greater HU in the right than in the left forelimbs (p<0.001). There was significant positive association between mean HU in the dorsal and palmar aspects of the medial condyle and age (dorsal: p=0.002; palmar p=0.025) and competition level (dorsal: p<0.001; palmar: p=0.011). In the lateral condyle, significant positive association with age (p=0.045) and level (p= 0.010) was only seen in the dorsal aspect.
The main limitation of this study is a relatively small sample population. Furthermore, it cannot be ruled out that some horses had previous metacarpophalangeal joint disease.
In conclusion, there was greater degree of densification in the dorsal than the palmar aspect in all regions of distal third metacarpal bone in non-lame showjumpers, which reflects the loading pattern in this population of sports horses.
The impact of the invasive plant cover to the sand grasslands’ phenology
Az özönnövény-borítás hatása homoki parlaggyepek fenológiájára
Author: Horváth Levente Áron, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year
Supervisors: Attila Lengyel, PhD, research fellow; Kis János, PhD, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
Over the past 100 years, humanity has transformed its environment incredibly. Climate change, the introduction of various non-native species, and the cargoes where organisms travelling as ‚stowaways’ have led to the arrival of ‚invaders’ in native communities. In the case of plants, these invasive species have outgrown their native competitors mainly due to their rapid reproduction, wide tolerance and different phenology. In Hungary, the best examples of this are the silkweed (Asclepias syriaca) and giant goldenrod (Solidago gigantea), which were introduced from North America. In our research, we sought to find out whether these two species alter the flowering phenology of a sand bar grassland throughout the year, i.e. whether the invasive plant causes the flowering period of native species to shift. To do this, we used pairs of quadrats, one quadrat with no invasive species present and the other with invasive species providing the main cover. Species were divided into 4 categories: early annuals, early perennials, late annuals and late perennials. The presence of silkweed had a positive effect on the number of flowering buds of several early-flowering perennial species (e.g. Poa angustifolia), while it had a negative effect on many late annuals (e.g. Xeranthemum annuum). This is due to the relatively late emergence and low density of silkweed sprouts, which does not shade out early flowering species but opens up native grassland. Later, however, the invasive species’ sprouts shade out the late-flowering species. Giant goldenrod has had a positive effect on the flowering number of many early-flowering species (e.g. Viola arvensis), but due to the high density of the species, it has a negative effect on late-flowering perennial species, especially in the Caryophyllaceae family. Overall, giant goldenrod had an effect on the number of flowering buds of many more species than silkweed. Phenological shift was observed in one case, with Cerastium semidecandrum flowering later due to silk borer. In the case of giant goldenrod, this was not detected in any species.
Effect of ovum pick-up on heart rate parameters in cattle
Az ovum pick-up hatása a szívfrekvencia paraméterekre szarvasmarhában
Author: Horváth Luca Sára, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Boglárka Vincze, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Obstetrics and Food Animal Medicine Clinic)
Transvaginal oocyte aspiration (also known as ovum pick-up, OPU) is a minimally invasive oocyte collection technique successfully used in cattle today. There is an increasing need in animal breeding to produce large numbers of genetically outstanding, high producing progeny. For this purpose, in vitro embryo production is a great opportunity, but its success depends on obtaining sufficient quantities and quality of oocytes from donor animals, which can be ensured by oocyte pick-up. The equipment and technique for OPU is already based on a well-established protocol in cattle, which, according to the literature, has no adverse consequences and can be repeated several times, but no data on its impact on animal welfare are available. Our aim was to measure the effect of stress induced by the intervention. To monitor stress, we used different parameters of heart rate variability (HRV), as they reflect the function of the autonomic nervous system and allow us to separately assess the activity of the two branches, the sympathetic and parasympathetic systems. The data for the measurements were recorded using an ECG recorder called Televet 100.
In our research we worked with 4 beef cattle. In the first measurement, we recorded the resting ECG without oocyte aspiration or any manipulation of the animals. After placing the electrodes on the animals, we waited some time for adaptation and then measured the heart signals for about 8-10 minutes. These data were used as a reference. Next time, the beginning of the procedure (electrode application, adaptation time) was the same as in the previous examination, but afterwards transvaginal oocyte aspiration was performed. During the whole study, the animals’ ECGs were recorded and the times at which the animals underwent any intervention were noted: epidural anaesthesia, removal faeces from the rectum, cleaning of the vulva and the perineum, insertion of the OPU device into the vagina, puncture(s) and aspiration procedure.
The R-R distances of the animals decreased during the OPU intervention, but they responded differently to the intervention. The more agitated cows were less agitated in the second session and this was associated with changes in SDNN and RMSSD. An individual response was observed, which was also reflected by changes in HRV parameters.
Impact of Acetamiprid on Fatty Acid Composition in the Central Nervous System of Honey Bees
A központi idegrendszer zsírsav profiljának változása mézelő méhekben acetamiprid kezelés hatására
Author: Huber Fanni Sára, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Dr. Máté Mackei, assistant professor; Dr. Zsuzsanna Neogrády, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)
The global decline in western honey bee populations over recent decades poses a significant threat to agricultural productivity and ecosystem health. In the past 15 years, a phenomenon known as Colony Collapse Disorder (CCD), has been observed worldwide. The hallmark of CCD is a significant loss of worker bees, while the colony itself shows no clear signs of disease. Initially, this issue was attributed solely to factors such as parasites like Nosema and Varroa, or the presence of other infectious diseases. However, it has since become evident that CCD is a complex process involving multiple factors, including climate change, pollution, infections, and pesticides.
The growing demand for food and feed due to the expanding global population has made the widespread use of pesticides essential. Among the most commonly used pesticides are neonicotinoids, with acetamiprid being a newer generation compound that has a more favorable toxicity profile. However, previous studies have shown that acetamiprid can induce oxidative stress in various species, including bees, even at sub-lethal levels of exposure. Despite this, there is limited information on its impact on fatty acid metabolism. Given that phospholipids are essential for maintaining cell membrane structure, disruptions in oxidative balance in the central nervous system, along with alterations in fatty acid metabolism, could potentially compromise cell viability.
We investigated the effects of acetamiprid on the fatty acid profile of honey bees. Bees were treated with acetamiprid mixed into sugar syrup for a period of 48 hours. After dissecting the brainstem on ice under a stereomicroscope, the samples were homogenized, and the concentrations of the 15 most abundant fatty acids were analyzed using gas chromatography-mass spectrometry (GC-MS).
We observed significant increases in lauric acid (C12:0), myristic acid (C14:0), palmitic acid (C16:0), stearic acid (C18:0), and alpha-linolenic acid (C18:3, n-3). Total fatty acid concentrations, as well as polyunsaturated fatty acids (PUFA) and saturated fatty acids (SFA), also showed increases. In addition, significant changes in the ratios of these fatty acids were noted.
These findings suggest that acetamiprid not only affects redox homeostasis, as previously reported by our research group, but also impacts lipid metabolism in the central nervous system. Our results provide important insights into the detrimental effects of neonicotinoids on bees, which has both fundamental scientific importance and practical implications for agricultural strategies aimed at developing new protective measures.
Machine Learning based fish community modelling in a complex floodplain ecosystem
Halközösségek Machine Learning (ML) alapú modellezése komplex folyami élőhelyen
Author: Jandó Benedek, University of Veterinary Medicine Budapest, zoology major, 2nd year
Supervisors: Tamás Szűts, senior research fellow; Vivien Verbőczyné Füstös, assistant research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
Surveying biodiversity is essential in our changing world to reveal the trends and to understand the underlying mechanisms of community alterations. This is also true for fish, which are one of the most frequently studied taxa in freshwater ecology. However, the rapidly changing environment makes the monitoring and the extensive community modelling relatively hard. This is where Machine Learning (ML) approaches come in perspective, with their exceptional ability to model complex ecological data, like fish-habitat relationships. Beside their promising features, ML methods have not been utilized in floodplain fish community modelling.
In this study, we tried to evaluate a methodological framework based on Cascaded Neural Networks to sufficiently model the floodplain fish community of one of the largest European remnant floodplain ecosystem. With this approach we also aim to provide a proper example of managing problems of biological origin which may appear in Machine Learning based community modelling.
The irregular manner of available fish faunistic data, the different features of the applied sampling methods (eDNA and electrofishing), the complexity of the environmental explanatory variables (e.g. lateral connectivity) and the unequal frequency distribution of fish makes the preliminary analyses and data transformations even more necessary than in other cases. To tackle these problems, we used the two different sampling methods simultaneously with adjusted spatial scale and merged samples. In addition, fish were classified to robust functional groups by their habitat preference, habitat use and lifestyle traits. Based on the previous hydrological models, we delineated two discrete modelling area which correspond to an average and a flood condition.
After the model training and validation, we will attempt to simulate the fish communities of the delineated floodplain waterbodies and the corresponding main channel on a waterbody scale. We would like to prove that Cascaded Neural Networks are able to deal with complex community modelling, with the proper preliminary assumptions and alterations.
Examination of West Nile virus in corvids
Nyugat-nílusi vírus vizsgálata varjúfélékben
Author: Kakuk Veronika, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Petra Forgách, senior lecturer; Károly Erdélyi, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)
West Nile virus (WNV) is a worldwide zoonotic arbovirus that circulates in nature between vector mosquitoes and birds as maintenance hosts. Accidental hosts are mammalian species, with horses and humans being particularly important. Although in most cases, the disease is subclinical, infection with neuroinvasive symptoms may occur, which can even lead to death. Due to the high importance of WNV for human and animal health, the virus activity in vector and reservoir species is being monitored in many countries. The surveillance aims to detect the emergence of a possible epidemic before human cases occur so that appropriate measures can be taken in time to protect the residents. This is particularly important because there is currently no specific treatment for the disease, and vaccines are only available for horses.
Previous research has found exceptionally high mortality in New World corvid populations due to WNV infection; therefore, they are widely monitored. Although the WNV-susceptibility of European corvids seems to be lower, in Italy, where many human and horse infections are reported yearly, corvids are used in a complex active and passive surveillance system.
This thesis aims to monitor corvids’ role in the epidemiology of West Nile fever in Hungary. In addition, we studied whether the same rate of mass mortality of crows as seen during previous WNV epidemics in the United States of America could be observed in our country.
The samples received were analysed using real-time reverse transcription (RT) PCR and ELISA. In 2022, 8 hooded crows (Corvus cornix) were found dead and examined within passive surveillance, and they tested positive. Four serological samples of the 50 birds tested in Debrecen within the active surveillance were WNV positive, corresponding to a seroprevalence of 8%. Despite detecting WNV in mosquitoes collected in the same area, the virus detection conducted simultaneously based on captured and euthanised corvids ended with negative results and did not predict an outbreak.
Therefore, it can be concluded that in our country, hooded crows are more likely to contribute to the passive monitoring of WNV activity. These findings are crucial for understanding the disease’s dynamics. Furthermore, given the significant number of positive samples of magpies (Pica pica) detected in Italy, there is potential for this species to be used in active monitoring as well, offering hope for enhanced surveillance strategies in the future.
Phylogenetic
analysis of
the Hungarian grey
cattle breed based on mitochondrial DNA sequences in a fully represented sample
A magyar szürke szarvasmarha fajta filogenetikai célú vizsgálata mitokondriális DNS szekvenciák alapján, teljes reprezentációjú mintán
Author: Kemény Balázs, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year
Supervisor: Ákos Maróti-Agóts, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)
Theories about the origin of the Hungarian Grey cattle breed, a national symbol and a national treasure protected by law have mostly been based on non-scientific research.
Therefore, our study aimed to investigate the mitochondrial non-coding control region (CR) stage, widely used for phylogenetic research, on the most representative sample of the breed available.
The study sample was designed using the electronic pedigree database of the Breeders’ Association of the MSZTE, which contains available data on individuals registered after World War II. In the „founder sampling”, we first identified the Hortobágy cow families (109) by exploiting the female heritability properties of mitochondrial DNA, and then selected samples from the living herd cow families. The samples were obtained from blood samples sent to the NÉBIH-ÁDI laboratory. The sample thus designed and used for the study was ‚fully representative’.
From the 109 mitochondrial CR samples tested, 43 haplotypes (h) were identified. The haplotype diversity (Hd) of the sample was 0.884 and nucleotide diversity (π) was 0.00477. The result of Tajima D test was -2.30622, which was significant (P < 0.01).
Based on the results of the haplotype grouping, all the cow families belong to haplotype group T. The most common haplotype group in Europe, T3, included 96 families, T1 4, T1’2’3’ 6, T2 2 and T4 1.
Based on our results, the Hungarian Grey cattle breed can be considered descendants of Taurine cattle only, as it did not contain the ancestral haplogroups R, E, P, and Q, which evolved before haplogroup T.
This result is of great importance for the elucidation of the phylogenetic past of the Podolian cattle, including its phenotypically distinct traditional breeds (Maremman, Hungarian Grey).
Changes in the expression of PPARγ, ERα, ERβ, TRα, and TRβ
in the hypothalamus and cerebellum following zearalenone treatment in an in vivo mouse model
A PPARγ, ERα, ERβ, TRα és TRβ expressziójának változása zearalenon kezelés hatására hypothalamusban és cerebellumban in vivo egér modellen
Author: Kiss Ágnes, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Dr. Dávid Sándor Kiss, associate professor; Dr. Gergely Jócsák, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)
Endocrine disruptors are molecules that can influence the hormonal system of both humans and animals by mimicking or blocking the effects of natural hormones. In our experiment, we examined the effects of Zearalenone (ZEA), an endocrine disruptor compound produced by the widely occurring Fusarium fungi, which primarily enters the body through the consumption of contaminated grains. This mycotoxin, by acting as an agonist or antagonist of estrogen receptors, disrupts and modulates healthy hormonal and developmental processes, thereby causing various diseases and pathological conditions in the body.
The aim of our experiment was to investigate how ZEA affects estrogen (ERα, ERβ), thyroid hormone receptors (TRα, TRβ), and peroxisome proliferator-activated receptors (PPARγ) in vivo. We sought to determine whether ZEA can detectably alter the expression of these receptors and how our measured results compare to previous studies conducted under in vitro conditions.
In our study, we examined the potential endocrine-disrupting effects of ZEA in 18-day-old mice under in vivo conditions, with a particular focus on the mRNA expression of TRα, TRβ, ERα, ERβ, and PPARγ. The animals were treated with three different concentrations of ZEA solution: 40 μg, 5 mg, and 10 mg, after which the hypothalamus and cerebellum were removed, and the mRNA content of the samples was measured using quantitative real-time PCR.
The results revealed that even small amounts of ZEA significantly altered the expression of ERα and PPARγ in vivo. For ERs, we observed varying results depending on the subtype and brain region. In the ERα analysis, a significant increase in hormone receptor expression was observed in the cerebellum sample with the 40 μg ZEA treatment, while no significant changes were observed with other concentrations, in the hypothalamus, or in the ERβ analysis. The expression levels of TRα and TRβ were not significantly altered by the treatment; however, for PPARγ, an increase in mRNA expression was observed in hypothalamic cells after the 40 μg treatment.
Based on the presented results, it can be concluded that ZEA, as an endocrine disruptor, indeed interferes with the functioning of the hormonal system. However, our hypothesis is only partially supported, as under the applied experimental conditions, ZEA altered expression levels less conspicuously compared to previous in vitro findings.
Mapping of the inhibitory inputs of the dorso- and ventromedial hypothalamic nuclei in the mouse brain from the aspect of social homeostasis
A dorzo- és ventromediális hipotalamikus magok gátló bemeneteinek feltérképezése egér agyban a szociális homeosztázis aspektusából
Author: Kovács Bereniké Dorka, University of Veterinary Medicine Budapest, zoology major, 2nd year
Supervisor: Dr. Gina Puska, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
The hypothalamus plays a vital role in regulating the autonomic nervous system and the pituitary gland, thereby contributing to the homeostatic balance. Recently the definition of homeostasis has been extended to the balance of social interactions, in which the hypothalamus has a significant role. In the execution of these various, however, synchronized tasks, numerous hypothalamic nuclei are involved. Such nuclei are the dorsomedial- (DMH) which is of key importance in controlling thermoregulation and energy expenditure, and the ventromedial hypothalamic nucleus (VMH) which manages aggressive and sexual behaviour.
The aim was to map the inputs of the DMH and VMH with an emphasis on the projections from inhibitory neurons since the finetuning of the neuronal mechanisms is primarily achieved via inhibitions. During the research, the focus was on the neural circuits contributing to the social homeostasis. Since there is no such study that compares the DMH and VMH in this aspect, the results of this research can fill this gap.
For this, a retrograde neural tracer, which travels from the axons towards the soma, the cholera toxin B subunit was injected into the target area in male C57/ B6 mice. For the identification of the inhibitory inputs, a mouse strain was used in which the vesicular GABA transporter expressing cells produce a green fluorescent protein. Thereby the fluorescence of the GABAergic neurons is detectable beside the CTB which is marked by differently coloured fluorescence. The double-marked neurons were counted with machine learning-based analysing software.
During the comparison of the cells projecting to the DMH and VMH, many similarities and differences were found. Both areas receive significant GABAergic inputs from the lateral septum (LS) and the medial preoptic area (MPOA) which take part in the regulation of social behaviour. Whereas from the LS exclusively inhibitory neurons project, from the MPOA excitatory cells also provide inputs to these nuclei. Moreover, both the VMH and DMH get strong inhibitory input from the medial nucleus of the amygdala whilst the basolateral amygdala only projects to the VMH by excitatory neurons. The posterior intralaminar thalamic nucleus (PIL), which takes part in the transmission of social impulses, innervates the DMH with excitatory neurons whereas the VMH is connected to the more lateral peripeduncular nucleus (PP) that plays a key role in the reproductive behaviour. The parabrachial nucleus (PBN) and the nucleus tractus solitary (NTS) are also sensory relay stations sending excitatory innervation in a similar quantity towards both nuclei.
From the functions of the unravelled brain regions, we can draw such conclusions that the sum of the various excitatory and inhibitory inputs from the regions controlling social behaviour enables the hypothalamic nuclei to establish a harmonic relationship between the physiological and social balance through a complicated and synchronized network.
Investigation of polyphenols in a canine in vitro endotoxemia model
Polifenolok vizsgálata kutya in vitro endotoxémia modellben
Author: Kranyik Rebeka Gabriella, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Alma Virág Móritz, PhD student; Orsolya Farkas, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
The treatment of chronic inflammatory enteropathy (CIE) in dogs is one of the major challenges of modern veterinary medicine. The disease causes chronic inflammation in the intestinal tract, which can lead to long-term damage to the intestinal barrier, the circulation of bacterial endotoxins (LPS) and the development of endotoxemia, further worsening the chronic inflammatory processes. Various antibiotics and immunosuppressive agents are used to treat CIE, but these agents have several side effects, and the use of antibiotics also contributes to the spread of antibiotic resistance. The aim of our experiments was to search for medicinal compounds that could be considered as complementary agents in the treatment of CIE in the future. The antimicrobial, anti-inflammatory and antioxidant effects of flavonoids, which are polyphenolic compounds, are well-documented in the literature. In our in vitro studies, we selected quercetin, luteolin and grape seed proanthocyanidins as the active compounds belonging to this group of compounds.
First, we isolated peripheral blood mononuclear cells (PBMC) from a healthy dog and then induced inflammation and oxidative stress in the culture by using LPS of Escherichia coli origin to model endotoxemia. Cell cultures were also treated with quercetin, luteolin and grape seed proanthocyanidin alone and in combination with LPS. Polyphenols were applied at concentrations of 25 and 50 μg/ml. Cell viability was assessed by the CCK-8 assay, reactive oxygen species (ROS) by the DCFH-DA assay, and tumour necrosis factor-α (TNF-α) was determined from cell supernatants by ELISA.
Our experiments have demonstrated that quercetin, luteolin and grape seed proanthocyanidins significantly reduce intracellular ROS concentrations in vitro at concentrations of 25 and 50 μg/ml compared to the LPS-treated group. When TNF-α concentrations were examined, we found that only luteolin at 25 and 50 μg/ml significantly reduced TNF-α elevated during inflammation compared to the LPS-treated group.
In conclusion, quercetin, luteolin and grape seed proanthocyanidin may be promising supplementary compounds in the future for the treatment of chronic inflammatory bowel disease in dogs in small animal medicine. However, further in vitro and in vivo studies are needed to confirm our results before clinical use.
3D-printed custom-made intraosseal prosthesis in cats
3D nyomtatott, egyedi, intraosseális protézisek macskákban
Author: Kun-Szabó Regina, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Bence Sebesztha Dr., clinical veterinarian; Dorottya Zólyomi Dr., junior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Surgery)
In our companion animals, the reasons for the need for amputation can be varied: trauma, tumour resection, ischaemia, but also infectious or congenital causes. Prostheses can now be implanted in pets to remedy this, with intraosseously implanted types being particularly favoured as they are proportionately less likely to lead to prosthetic failure in our pets than their conventional socketed counterparts.
In our study, we implanted intraosseous prostheses in three cats over one year old with unilateral hindlimb loss at tibia level. Our aim was to reconstruct as best as possible their leg function and gait pattern before their amputation, gradually imposing loads on their affected limbs during their rehabilitations.
The surgeries were preceded by an implant planning process in cooperation with other universities (firstly the DE and the PTE, now the BME). The design of the implants varied between the three operations, but in each case we used unique titanium intraosseous implants, called “ITAP”, whose integration into the body was made permanent on two planes: on the one hand, we reinforced their stability of attachment to the bone with cortical screws, and on the other hand, we also made efforts to improve their bone integration by making the intraosseous part porous.
Success or failure was to be determined by the absence of complications in the postoperative period and the degree of active use of the operated leg after loading, and control radiographs, CT and histological examinations were performed to confirm the achievement of bone integration. In the first patient we reported implant failure due to septic complications in the early phase of recovery. In the second patient, we reached the stage of successful use of the foot with a standing superstructure and active weight-bearing, after which we had to accomplish a partial implant removal due to implant fracture. A histopathological examination of the removed piece was performed, which demonstrated the proper bone integration of the site. The post-operative period of our third patient was also without complications, and the design and fabrication of his superstructure is currently in progress.
The field of intraosseous prostheses in veterinary medicine has a paucity of literature not only in Hungary but also internationally. One of the reasons for this is that the design of such unique implants requires a lot of time and high financial investment. Yet, it is expected that the development of research (and the involvement of canine patients) increase the number of successful implantation procedures, within its own limits, but will increase the number of cases and may also provide an accessible option for limb-loss animals who, for whatever reason, find it more difficult to adapt to their new living conditions or who refuse other types of prostheses.
Genetic improvement potentials of a newly bred sire line, and its potential effects on general robustness, veterinary status, antibiotic usage and the One Health Initiative
Egy újonnan nemesített befejezőkan hatása az általános robusztusságra, a telepi állategészségügyi helyzetre, antibiotikum-használatra és az „Egy Egészség” szemléletre
Author: Kurucz Gergő, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Laszlo Buza, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Food Hygiene)
The genetic improvement potential of sire lines is often undervalued in pig production, despite the fact that selecting the right boars can enhance traits in offspring that are economically, environmentally, and welfare-friendly. The Topigs Norsvin Duroc (TND) boar line, introduced in Hungary in 2023, has already proven itself internationally. Our aim was to demonstrate that, with appropriate line-specific feeding, this breed can outperform competitors in terms of growth potential, feed conversion, meat quality, and robustness. These traits not only increase the market value and consumer satisfaction but also reduce antibiotic use, improve animal welfare, and lessen the environmental footprint of farms.
Our research, conducted across seven conventional pig farms in Hungary, examined 913 litters. We found that the farms did not follow the TND-specific feeding guidelines, and data collection was often incomplete. Despite this, TND achieved outstanding results in several areas. The number of live-born piglets was 0.63 higher, although the average birth weight was 0.08 kg lower. The TND showed a lower mortality rate during the farrowing phase, with a 0.98 percentage point reduction (and in some cases up to 5.23 percentage points), and the average weaning weight was 0.320.4 kg higher. The average daily gain (ADG) during farrowing was 16 grams better. The incidence of cryptorchidism in TND was only one-quarter of that in competitors (VT), and fewer medical treatments were required. Digestive disease treatments were also less frequent, with only 2 litters treated in TND compared to 5 in VT. TND required fewer and lower-category antibiotics, and results in the nursery phase were also superior. TND offspring entering the fattening phase were 0.3 kg heavier, with a difference of up to 3.08 kg compared to VT. TND’s feed conversion ratio (FCR) was 0.04 kg better, and ADG was 25.96 grams higher. While the mortality rate due to mechanical injuries was slightly higher (by 0.35 percentage points), TND pigs delivered a 2.55 kg heavier carcass weight, and the carcass-corrected FCR was also more favorable (2.79 kg vs. 2.88 kg). In conclusion, the robustness and genetic advantages of TND bring significant economic and environmental benefits, supporting the One Health initiative in livestock production.
The use of aPTT and PT as predictive markers in canine oncology patients
Az APTT és a PT mint prediktív markerek alkalmazása daganatos kutyák esetében
Author: Levy, Narkis, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisor: Péter Vajdovich, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Clinical Pathophysiology and Oncology)
Coagulation abnormalities are often observed in canine oncology patients and are thought to correlate with disease progression and neoplastic severity. This can be explained by the cancer direct effect on the coagulation pathways or indirect effect through the inflammatory response of the body to the tumor.
Prothrombin Time (PT) and Activated Partial Thromboplastin Time (aPTT) are widely used coagulation assays, both in human and veterinary medicine, which measure different pathways of the clotting cascade. In human oncology these markers are used for monitoring cancer patients who are at risk of coagulopathies or thromboembolic events and for managing anticoagulation therapy. In contrast, their use in veterinary oncology is growing but has not been established yet. While PT and aPTT are used for monitoring coagulation in veterinary oncology patients, their prognostic value for cancer-related coagulopathies is still under investigation. Studies have suggested that prolonged clotting times are associated with advanced-stage cancers and may predict worsened outcomes, thus, this study aims to evaluate the potential of PT and aPTT as predictive markers for disease progression in canine oncology patients. We conducted a retrospective analysis on more than 100 canine cancer patients presented to Á.H.O.K. Állatorvosi Hematológiai és Onkológiai Központ, Állatpatika. We assessed PT and aPTT values in relation to tumor type, stage, metastasis and clinical outcomes. In addition, paraneoplastic findings, particularly the presence of inflammatory processes, were detected. The statistical analyses will be provided in the thesis.
According to our hypothesis, prolonged PT and aPTT are associated with hypocoagulable state, often driven by disseminated intravascular coagulation (DIC), in advanced or aggressive cancers. Moreover, isolated prolongation of PT or aPTT suggests involvement of the extrinsic or intrinsic pathway, respectively. Conversely, shortened PT and aPTT are linked to hypercoagulable state, likely associated with systemic inflammatory response and increased thrombin generation induced by the tumor. Additionally, mixed coagulopathies, where PT and aPTT fluctuate over time, may occur in patients with advanced or metastatic disease. These differences may be caused due to changes in the tumor burden, inflammatory responses or as side effects of the treatments.
These findings suggest that monitoring of PT and aPTT in canine oncology patients could provide valuable predictive information. Future studies are needed to further establish the value of these tests as reliable prognostic markers for cancer related coagulopathies in dogs.
Cryopreservation of spermatozoa in different species of chameleons
Spermium mélyhűtés különböző kaméleon fajokban
Author: Lopez, Léonard André Richard, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Dr. Árisz Ziszisz, clinical veterinarian; Dr. Bence Somoskői, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Exotic Animal and Wildlife Medicine)
Cryopreservation offers significant potential for the conservation of genetic diversity, particularly in rare or endangered species such as chameleons. ARTs, or “Assisted Reproductive Technics” while common in mammals, are rare in reptiles and research on them is often not conducted as deemed less important, and/or less relevant. As far as we know, this is the first attempt to the cryopreservation of chameleon spermatozoa. Researches have been attempted on other reptilian species like the crocodilians and in snakes to try and lead the way to an increased level of research on this particularly interesting field of reptilian reproduction. But the lack of research on chameleons themselves made this study all the more challenging.
Little is known about the ideal protocols for successful sperm cryopreservation in these reptiles, even less in species like the ones treated in this study, namely the veiled chameleon (Chamaeleo calyptratus), the Carpet Chameleon (Furcifer lateralis) and lastly the panther chameleon (Furcifer pardalis). Little is also known on some basic reproductive informations of chameleons, such as the spermatozoa morphology.
This study aims to evaluate the efficacy of three commercially available extenders: Triladyl, Biladyl, and Caniplus freeze, all manufactured by Minitube®; we aimed at evaluating the viability and motility of chameleon spermatozoa post-cryopreservation. Semen samples were collected postmortem from ductus spermaticus from cooled dead animals from captive and wild caught chameleons and subjected to cryopreservation using the respective extenders, followed by thawing and assessment of sperm viability and motility.
From the 9 animals we collected, 4 gave us good enough initial motility to try and proceed with cryopreservation of the samples. The mean live percentage of spermatozoa at collection (fresh) was 88.78 %, which is substantial enough to try the freezing process. It resulted in a mean live percentage post-thawing of 26.88% across all medium of preservation, with the Biladyl and Cani-plus performing best, each with a mean live percentage of 30.8% and 29.3% respectively. These results showed that not only the spermatozoa were able to survive the cryopreservation process but to an extent beyond expectation.
While this study has a number of positive outcomes which encourages us to do more research on the topic, limitation are to be noted. Indeed, no morphological analysis was performed, renders us unable to predict if the live spermatozoa that were recover would be fit for further reproductive uses. Nonetheless, these results should not be overlooked but rather used as a seeping stone for further research on the topic.
Examination of Hematological, Biochemical, and Blood Gas Parameters in Hungarian Sighthounds During Running Training
Magyar agarak hematológiai, biokémiai és vér-gáz paraméterek vizsgálata futóedzés során
Author: Madarász Noémi, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisor: Dr. Péter Vajdovich, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Clinical Pathophysiology and Oncology)
Findings: Greyhound muscles contain a higher proportion (80%-100%) of fasttwitch type IIa fibers, relying more on anaerobic metabolism compared to other breeds, which primarily use aerobic type I fibers. Most dog breeds cannot exceed their VO2max while running. These characteristics allow greyhounds to achieve exceptional speeds, such as running 100 meters in 5.33 seconds (67 km/h).
Objectives: 1) Compare pre- and post-exercise hematological, biochemical, and blood gas parameters in all dogs, examining changes based on size, age, and weight. 2) Correlate these changes with running performance, identifying clinical or laboratory parameters that best reflect performance.
Materials and Methods: We examined 35 dogs, with 27 producing evaluable results (9 males, 18 females). They ran an average of 400 meters. Average height at the withers was 68 cm, body weight was 28.59 kg. Samples were collected in Jászberény, Zsámbék, and Csorvás. Blood was drawn before running, 5 minutes after, and between 40 minutes and 1 hour post-exercise. Clinical data (heart rate, respiration, temperature) were recorded at each time point. Routine hematological parameters were measured using the ADVIA 2120, blood gas and electrolytes with an ABL80Flex analyzer, and biochemical parameters with a Beckman Coulter 460.
Results: Significant changes were seen in hematological parameters at the three time points, except for eosinophil granulocyte and platelet counts. Hematocrit (Ht) values showed a marked increase: 54% before running, 71% after 5 minutes, and 53% after 40-60 minutes. Among biochemical parameters, only lactate dehydrogenase remained unchanged. Acid-base deviations beyond normal ranges were observed in pH, HCO3-, base excess, and lactate values. Lactate levels were 1.03, 12.69, and 1.84 mmol/L at the same intervals. Potassium levels were the only blood gas parameter without changes. Ht and lactate changes correlated with performance.
Conclusion: Greyhound running induces significant changes in blood parameters, though most remain within normal ranges, except for Ht and lactate, which may indicate performance.
Metagenomic detection of novel viruses from Vietnamese bats
Új vírusok metagenomikai kimutatása vietnami denevérekből
Author: Maloschik Emma Ilona, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year
Supervisors: Dr. Tamás Görföl, research fellow; Dr. Krisztián Szabó, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
Bats play a crucial role as natural reservoirs for various viral families, many of which can infect other mammals, including humans. Several bat-origin viruses are listed on the WHO’s priority list of diseases (e.g., COVID-19, Nipah, Ebola), as well as „Disease X,” which refers to unknown, naturally occurring diseases with pandemic potential. Our aim was to discover and genetically characterize new viruses from Vietnamese bat samples, contributing to viral diversity understanding and potentially informing effective prevention strategies.
Metagenomics is a powerful method for discovering new viruses, as in some cases, the complete viral genome can be assembled from the short Illumina reads. In our study, we analyzed sequences from bat guano samples collected in Vietnam in 2017. The samples were sequenced individually, allowing the results to be linked to individual bats. A total of 55 samples were included, and we identified new viruses from various families, including coronaviruses, adenoviruses, circoviruses, hepatitis B virus, hepatitis E viruses, herpesviruses, picornaviruses, genomoviruses, and parvoviruses.
We focused on two viral groups in detail. Among the coronaviruses, most were alphacoronaviruses, but one sarbecovirus (related to SARS-CoV-1, SARS-CoV-2, and MERS) was also detected. Although we could only assemble about 60% of the sarbecovirus genome from Illumina reads, we completed the missing sections using amplicon-based Nanopore sequencing. One of the alphacoronaviruses was closely related to a swine coronavirus that causes epidemic diarrhea and death among pigs. We also identified two Hepatitis E viruses, one with a complete and another with a nearly complete genome. Hepatitis E viruses infect over 20 million people globally each year, causing tens of thousands of deaths. Only a few bat-origin Hepeviruses are known, and their zoonotic potential is suspected. Our findings suggest that Hepeviruses may be more widespread in bats than previously thought and might show relative host specificity. These results contribute to a better understanding of coronavirus and Hepevirus diversity and emphasize that many undiscovered viruses are likely circulating in bats.
Development of porcine enteral and hepatic cell culture models for studying the inflammatory response
A gyulladásos válasz vizsgálatára alkalmas in vitro bél-máj modellrendszer kialakítása sertésben
Author: Mátyási Klaudia, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Dr. Andrea Lajos, PhD student; Dr. Gábor Mátis, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)
In our society with an increasing demand for meat, improving the productivity of the swine industry is essential. However, the spread of antimicrobial resistance poses a global public and animal health challenge. Due to the risk of developing resistant bacterial strains, it is crucial to seek alternative agents to replace antibiotics. Our aim was to develop cell models suitable for investigating antimicrobial peptides (AMPs), with a focus on their anti-inflammatory and immunomodulatory properties, and to help mitigate enteric diseases of complex etiology in swine farming.
We established primary porcine liver cell and small intestinal epithelial explant cultures to study the gut-liver axis, which plays a key role in systemic inflammatory processes. We selected for treatment pro-inflammatory molecules that are known to cause significant production losses in the swine industry. The cell cultures were treated with lipopolysaccharide (LPS) from Escherichia coli and lipoteichoic acid (LTA) from Staphylococcus aureus (both at 10 µg/ml and 50 µg/ml), flagellin from Salmonella Typhimurium (100 ng/ml and 250 ng/ml), and the viral nucleoside analog polyinosinic-polycytidylic acid (poly I:C) (50 µg/ml and 100 µg/ml). To assess the viability of the cell cultures, the CCK-8 test was applied and the extracellular lactate dehydrogenase (LDH) activity was measured. For monitoring redox homeostasis, Amplex Red assay for hydrogen peroxide measurement was used and malondialdehyde concentrations were also determined. The concentrations of inflammatory cytokines were measured using multiplex Luminex xMAP technology.
According to the viability assays, metabolic changes and LDH activity were more pronounced in the liver cell cultures after treatment with pro-inflammatory molecules compared to the small intestinal epithelial explants. In terms of redox homeostasis, hydrogen peroxide levels increased in the liver cell cultures after all pro-inflammatory treatments. Among the inflammatory cytokines, the concentrations of IL-4, IL-6, IL-8, and TNF-α significantly increased in the hepatic cell cultures compared to the control group after LPS and LTA treatments, while poly I:C significantly elevated IL-6 levels. In the small intestinal epithelial explants, IL-6 concentrations significantly increased after flagellin and poly I:C treatments, while IL-8 concentrations markedly rose following LPS treatment. Based on these findings, we identified pro-inflammatory agents that caused significant increases in certain inflammatory cytokines in both porcine intestinal epithelial and liver cell cultures. Thus, the model system we developed is highly promising for studying the anti-inflammatory and immunomodulatory effects of antimicrobial peptides.
Integrative taxonomy of Indonesian jumping spiders (Araneae: Salticidae)
Author: Mayer Ádám Sándor, University of Veterinary Medicine Budapest, biology MSc major, 1st year
Supervisors: Dr. Tamás Szűts, senior research fellow; Dr. Krisztián Szabó, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
Our planet is viewed as geographically explored since 1650, but the knowledge of the species inhabiting it is scarce. One of the unknown white spots is New Guinea, the second largest island and the last untouched wilderness on Earth. The Indonesian side of the island lags behind Papua New Guinea in terms of salticid taxonomic research, and we have no data on Batanta Island as well. In my thesis I describe 7 species collected from Batanta Island, 4 of which are new to science (Cosmophasis batanta sp. nov., Cytaea spicupes sp. nov., Myrmarachne flangeless sp. nov., Zenodorus lucernus sp. nov.) and 3 species new to fauna (Coccorchestes rufipes Thorell, 1881, Diolenius phrynoides (Walckenaer, 1837), Pristobaeus beccarii (Thorell, 1881)). In addition, based on museum specimens previously collected from New Guinea I rediscribe 2 species (Zenodorus arcipluvii Peckham & Peckham, 1901, Z. durvillei (Walckenaer, 1837)) and describe one new species (Zenodorus danniellae sp. nov.).
Comparative Analysis of Cultured Meat and
Other Alternative Protein Sources
Based on Consumer Preferences
Laboratóriumi húsok összehasonlító elemzése más alternatív fehérjeforrásokkal fogyasztói preferenciák alapján
Author: Mester Emma, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year
Supervisor: David Szakos, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Applied Food Science)
The environmental sustainability of the food chain is attracting increasing political and consumer attention. A growing population creates a rising demand for protein, which poses significant food security challenges, especially given the limited environmental resources. The complexity of the issue is highlighted by the need to consider food safety factors alongside economic and social aspects.
Today, several potential alternative protein sources are available, with their market opportunities influenced by various factors. The aim of our research is to support professional dialogue by presenting consumer perspectives. The study mapped the preferences and needs of the Hungarian population regarding meat consumption and alternative protein sources, including plant-based alternatives, insect proteins, and lab-grown meat.
A survey was conducted with 1003 adult Hungarian respondents, and the quantitative sample is considered representative based on gender, age groups, and place of residence according to NUTS-2 regions. The data were analyzed using statistical tests with SPSS software. The impact of demographic factors was examined using one-way ANOVA test at a 95% confidence level.
According to the results, compared to conventional meat products and those that have been on the market for a longer period and are more familiar and accepted by consumers—such as soy or pea-based alternatives—the concept of lab-grown meat was met with skepticism and rejection by a significant portion of the respondents. However, it is worth noting that compared to insect-based protein products, labgrown meat had somewhat higher acceptance.
The analysis placed a strong emphasis on examining the impact of demographic factors on the acceptance of protein sources. Based on the findings, men, younger individuals, and those living in the capital are less likely to reject lab-grown meat. However, whether the consumer resides in a village or a town did not significantly influence preferences.
Based on the research results, we can gain an up-to-date view of the consumer acceptance of alternative protein sources compared to conventional meat products and the related preferences, as well as their demographic determinants. It is evident that lab-grown meats are generally rejected by Hungarian consumers, but there is higher openness towards this alternative among certain demographic groups. These findings should be considered in public communication and can provide useful insights for preparing policy decisions.
Investigation of telocytes in the equine heart
Telocyták vizsgálata egészséges lovak szívében
Author: Mészáros Gyula Károly, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Szilvia Kovács, veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Anatomy and Histology)
One of the main challenges in modern cardiology is the regeneration of morphological or functional alterations resulting from various heart diseases, for which researchers are seeking solutions through stem cell-based therapies. The study of the telocyte cell population, described by Popescu and colleagues in 2005, is related to cardiac stem cell research. Until 2010, these cells were referred to as Cajal-type interstitial cells due to their similar morphological and immunohistochemical properties. Telocytes are connective tissue cells characterized by small cell bodies and long cytoplasmic extensions known as telopodes.
Functionally, they may play a role in intercellular signaling, impulse conduction, and the maintenance of stem cells. They may also have a mechanical role and participate in various immunoregulatory processes. Currently, immunohistochemical methods for detecting telocytes include CD34, CD117, CD28, vimentin, and PDGFR-α, but their presence must be confirmed using transmission electron microscopy. The presence of this cell population has been validated in numerous human and animal tissues in recent years. Cardiac telocytes have been identified in various regions of the heart in humans, horses, and pigs since 2015.
Changes in the morphology or depletion of telocytes have been described in human patients suffering from myocardial infarction, heart failure, cardiac amyloidosis, and various arrhythmias. In horses, the presence of telocytes has currently been confirmed in various tendons and areas of the pulmonary veins. Our research aims to confirm the presence of telocytes in the hearts of horses in different regions, particularly in areas frequently affected by diseases. Among the immunohistochemical markers used in human research, we successfully performed vimentin staining in horses. The electron microscopy examinations were carried out on the hearts of two healthy horses that were euthanized due to other non-toxic diseases. Sampling was conducted immediately after euthanasia. We excised samples from various heights of the wall and septal regions of the heart chambers, areas of the auricles, as well as from the mitral and tricuspid valves, and the structures of the impulse-generating and conduction system. After appropriate fixation and preparation, samples taken from different cardiac regions were examined using transmission electron microscopy. During our investigations, we confirmed the presence of telocytes in all the aforementioned areas and, for the first time, validated the relationship between telocytes and stem cells in horses. Based on our findings, a larger study can be planned to compare the number and morphological characteristics of telocytes in the hearts of healthy horses versus those suffering from various heart diseases.
Author: Michael, Georgia, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Dr. Tamas Ipolyi, clinical veterinarian; Dr. Otilia Biksi, clinical veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Surgery)
Cranial cruciate ligament rupture (CrCLR) is one of the most prevalent orthopaedic conditions and the primary cause of hindlimb lameness in dogs. This study was designed to offer a comprehensive analysis of the entire rehabilitation process of CrCLR, focusing on three primary areas: predisposing factors, treatment approaches (surgical intervention versus conservative treatment), and post-operative physiotherapy treatment. For the methodology of this study an online questionnaire was developed and distributed to dog owners whose pets had experienced CrCLR. Of the respondents, 56 participants successfully completed the questionnaire in its entirety. What arises from the results is that degeneration was identified as the leading cause of rupture, accounting 60.7% of cases, while traumatic incidents contributed to 26.8%. Regarding predisposing factors, such as breed, gender, neuter status, age and overweight status, breeds were categorized according to size, with 62.2% being large breeds and 37.8% small breeds. The gender distribution was 39.3% males and 60.7% females, of which 59.1% were neutered and 61.8% spayed, respectively. The proportion of overweight participants was as follows: 28.6% of dogs classified as overweight, 50.0% were at a physiological weight and 21.4% of the owners were unable to recall the weight status of their dog at the time of the incident. The age distribution was: 5.4% adolescent (under 2 years), 28.6% adult (2-5 years), 39.3% senior (6-9 years) and 26.7% geriatric (10 years and older). With respect to the treatment approach, 89.3% of respondents selected surgery as treatment, while only 10.7% chose conservative treatment. The efficacy of each treatment is as follows: conservative treatment: 33.3% success and 66.7% failure, surgical treatment: 90.0% success and 10.0% failure. In relation to the proportion and individual success rate of surgical techniques the distribution is as stated below: TPLO was the most chosen procedure (70.0%), followed by extracapsular suture (20.0%) and intracapsular suture (2.0%). TPLO had a 97.1% success rate, extracapsular suture 70.0%, and intracapsular suture 0.0%. Lastly, physiotherapy was part of the rehabilitation for 84.6% of participants. Of these, 56.8% reported full recovery (1st degree of lameness), 34.1% indicated mild discomfort (2nd degree of lameness), and 9.1% reported moderate lameness (3rd degree of lameness). In conclusion, this study found an overall success rate of 55.4% reporting full recovery, 32.1% reporting mild discomfort and 12.5% moderate lameness following CrCLR rehabilitation. Valuable insights into the rehabilitation process are emerging form this study, with the potential to help veterinarians and owners make informed decisions. However, further research with a larger sample size is needed to improve accuracy, and veterinarian evaluations are essential to reduce owner bias and misinterpretation.
Genomic analysis of the gene pool responsible for the production of extended-spectrum betalactamase (ESBL) by multi-resistant Escherichia coli strains isolated from poultry farms
Hazai nagylétszámú baromfiállományokból izolált multirezisztens Escherichia coli törzsek kiterjedt spektrumú béta laktamáz (ESBL) termeléséért felelős génkészlet genomikai vizsgálata
Author: Miletics Hunor Bendegúz, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year
Supervisor: Dr. Ádám Kerek, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
The global spread of antimicrobial resistance necessitates collaboration and joint efforts between animal and public health sectors. Among the multidrug-resistant (MDR) Escherichia coli (E. coli) strains, those producing extended-spectrum beta-lactamase (ESBL) enzymes pose a significant public health risk, particularly in nosocomial infections.
The aim of our research was to assess the presence of genes responsible for extended-spectrum beta-lactamase (ESBL) production in large-scale poultry flocks in Hungary. After sample collection and preliminary screening, we determined the minimum inhibitory concentration (MIC) of key antibiotics relevant to public health for the selected strains. The MDR strains were further analyzed for ESBL production using phenotypic expression methods, followed by next-generation sequencing.
Out of the 420 MDR strains, during the ESBL prescreening, if the MIC value for cefotaxime and cefotaxime-clavulanic acid showed at least a 3-fold reduction in MIC with the combination, the strain was presumed to be an ESBL producer. A similar approach was applied for amoxicillin and amoxicillin-clavulanic acid, where this pattern indicated potential beta-lactamase production. A total of 253 strains met these criteria, and their genetic background was mapped using next-generation sequencing.
We identified CTX-M-type genes (CTX-M-1, CTX-M-15, CTX-M-27) in 23 cases, TEM-type genes (TEM-1, TEM-12, TEM-30, TEM-32, TEM-35, TEM-79, TEM-104, TEM-122, TEM-135, and TEM-150) in 159 cases, SHV-type genes (SHV-75 and SHV187) in 4 cases, and OXA-type genes (OXA-1, OXA-699) in 3 cases. Among the phenotypically confirmed ESBL-producing strains, we were able to identify resistance genes in 81.6% of cases. In 55.1% of the examined strains, the genes responsible for ESBL production were located on plasmids, while 18.9% of the genes were found on mobile genetic elements. Additionally, we identified 12 strains that were pan-resistant, meaning they were resistant to all the antibiotics tested.
In conclusion, the extent of the spread of genes responsible for ESBL production is alarming, especially considering the high proportion of genes carried on plasmids and mobile genetic elements, significantly increasing the likelihood of horizontal gene transfer. Our findings support the need for similar regular monitoring studies in the future.
Evaluation of genotoxic effects in dice snakes (Natrix tessellata) from urban habitats using the micronucleus assay
Genotoxikus hatások vizsgálata mikronukleusz teszttel városi környezetben élő kockás siklókon (Natrix tessellata)
Author: Molnár Szonja Szilvia, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year
Supervisors: Boglárka Mészáros, research fellow; Tamás Szűts, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
The rapid growth of the human population causes the acceleration of the urbanisation process, as well as the fragmentation and degradation of natural habitats, thereby resulting in biodiversity loss. The urban habitats are characterised by high concentrations of genotoxic pollutants originating from human activity. These genotoxic agents are pollutants that damage the genetic material of living organisms. The deformed nuclei and micronuclei formed during the process are important biomarkers for detecting the effects of genotoxic substances and can be utilized to assess the DNA-damaging effect of various pollutants or environmental factors.
In this study, we used the micronucleus assay to assess the effect of genotoxic agents on the dice snake (Natrix tessellata) populations inhabiting the lakeside of Lake Balaton. Our aim was to determine which landscape, local and linear structure related environmental variables influence the amount of genotoxic effects affecting the snakes in a habitat characterised by intensive urbanisation and human activity. During our survey we collected blood samples from 3 snakes at each of the 25 study sites. In order to estimate the genotoxic effect, we determined the ratio of cells containing normal nucleus, deformed nucleus and micronucleus in 1000 cells per individual. We characterised the study sites on landscape level by the inner area of settlements and the size of urban areas, roads and aquatic vegetation cover, while on local level by the vegetation cover, area of artificial paving of the lakeside and the size of harbours. We estimated the effect of linear structures with the habitats’ distance from the nearest road, mainroad and railway track.
Contrary to our prediction, we found that on landscape level the size of aquatic vegetation cover had a positive, while the size of urban areas had a marginally significant, negative effect on the number of abnormal nuclei found in the blood samples. In addition, on landscape level the size of aquatic vegetation cover and on local level, the ratio of vegetation cover positively affected the number of micronuclei in dice snakes. According to our assumptions, aquatic vegetation is capable of removing and accumulating the pollutants from natural waters. Consequently, snakes inhabiting areas with larger reed covers will accumulate a higher concentration of genotoxic agents through the food chain.
In conclusion, the genotoxic pollutants resulting from increased human activity accumulate in dice snakes, which can thus serve as suitable bioindicator species to signal the presence of genotoxic agents polluting natural habitats.
Hybridisation study between red deer (Cervus elaphus) and sika deer (Cervus nippon) in the
Killarney National Park, Ireland
Gímszarvas (Cervus elaphus) és szikaszarvas (Cervus nippon) közti hibridizáció vizsgálata az írországi Killarney Nemzeti Parkban
Author: Murphy, Emma Anne, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Orsolya Zorkóczy, assistant research fellow; Dr. Petra Zenke, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)
The red deer (Cervus elaphus) is widespread throughout Europe and holds significant cultural, sacred, and economic value. On the IUCN Red List, it belongs to the Least Concern category. However, small populations with lower genetic diversity are particularly vulnerable. Various human impacts can further endanger these animals, such as poaching and hybridization with invasive species. Current research suggests that during the Younger Dryas period, red deer either became extinct in Ireland or survived only as a remnant population, traces of which remain in today’s Killarney herd. For this reason, protecting the local herd is important, especially since its genetic integrity is constantly threatened by the presence of sika deer, which are capable of hybridizing with them.
Objectives: (i) to assess the applicability of tetramer microsatellite markers developed for red deer and the mitochondrial control region in sika deer; (ii) to estimate the genetic diversity of red deer and sika deer samples from Ireland; (iii) to examine the distinguishability of the two deer species based on their genotypes and haplotypes; (iv) to search for genetic patterns indicating hybridization based on the investigated markers. In this study, we examined 11 red deer and 14 sika deer samples from Killarney National Park, as well as 16 red deer samples from Hungary, using ten microsatellite markers originally described for red deer and the mitochondrial control region. The amplified PCR products were analyzed using capillary electrophoresis and Sanger sequencing. We calculated haplotype diversity, actual and effective allele numbers, observed and expected heterozygosity, and the probability of identity (PI) values for both species.
All the markers used produced suitable PCR products in sika deer. The Hungarian red deer population exhibited the highest diversity in the analyzed values, followed by the Irish red deer and, lastly, the sika deer. Based on the allele set, the two species were clearly distinguishable at nine of the ten markers in the Irish samples, where we found no individuals exhibiting a mix of characteristic alleles from both species. In the mitochondrial control region, five haplotypes were detected in the Hungarian red deer, two in the Irish red deer, and one in the sika deer, which corresponded to the expected species in all cases.
Based on these results, all the red deer markers tested were found to be functional in sika deer. Across all examined indicators, the Irish red deer were more polymorphic than the sika deer but displayed lower genetic diversity compared to the Hungarian red deer. The two species were distinguishable based on the markers used in the Irish populations, and no signs of hybridization were found in the examined samples.
Developing an in silico PCR-based molecular sexing method in the African bullfrog (Pyxicephalus adspersus)
Molekuláris ivar-meghatározási módszer fejlesztése afrikai ökörbékában (Pyxicephalus adspersus)
Author: Nagy Máté, University of Veterinary Medicine Budapest, biology MSc major, 2nd year
Supervisors: Dr. Krisztián Szabó, research fellow; Emese Balogh, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
The African bullfrog (Pyxicephalus adspersus) has a ZZ/ZW sex chromosome system, however, a method for molecular sexing is yet to be developed. Males grow considerably larger than females, but phenotypic sex can only be determined following sexual maturation. However, with the aid of an affordable and easy-to-use genetic marker, the sex of even juveniles can be identified. In addition, molecular sexing could assist conservation biology research in the protection of African bullfrog populations. Additionally, it could also be used by breeders to identify the genetic sex of individuals at an early stage of ontogeny. In poikilothermic vertebrates, the sex-determining regions are less conserved than in warm-blooded animals, so different loci may often be responsible for sex-determination in these animals. Furthermore, in these taxa even closely related species may have different sex-determination systems. Consequently, markers developed for molecular sexing may only work within a single species or, in some cases, within a single genus. The aim of our research was to develop an inexpensive and easy-to-use PCR-based marker set that enables the molecular sexing of the African bullfrog. For the development of these genetic markers, we used the African bullfrog genome uploaded into the NCBI database, which was sequenced from a female bullfrog and thus contains both heteromorphic sex-chromosomes. The alignment of the sex-chromosomes, downloaded from the database, was performed using the Mauve tool in the software, Geneious Prime. We identified 168 potentially sex-linked sequences which served as the basis for the markers. From the 168 sequences, we designed primer pairs for 25 loci that contained insertion/deletion differences of appropriate size, which allows for the easy differentiation of PCR products on the agarose gel by size. Out of the 25 designed markers, we deemed 4 to be suitable for identifying genetic sex during testing. The PCR products were sequenced using the Sanger method to confirm their alignment with sequences uploaded into the database. We tested the markers on 26 individuals of known sex (14 male, 12 female) using DNA samples extracted from muscle tissue and blood. The muscle tissues were obtained from juvenile frogs, whose sex was determined by morphology and histology of the gonads. Blood samples were collected from mature individuals, whose phenotypic sex was determined based on morphological traits. For all four markers, the genetic sex determined using the PCR tests matched the previously established phenotypic sex, and no differences were observed in the sequenced amplicons aligned to the reference genome. Therefore, we can conclude that the developed markers show 100% sex linkage.
Comparison of dorsal hoof wall thickness measurements using computed tomography, radiography and gross anatomy
A
pata hegyfalvastagságának összehasonlítása komputertomográfiás és röntgenfelvételeken, valamint anatómiai metszeteken
Author: Obitayo, Sarah- Marie, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisor: Dr. Nagy Annamária, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)
There are published radiographic reference ranges for dorsal hoof wall thickness, but reference ranges for computed tomographic (CT) measurements have not been established and no comparison between radiographic and CT measurements have been made. Radiodense markers have been used to highlight the dorsal hoof wall on radiographs, but to our knowledge, measurements obtained with and without markers have not been compared.
Our main objective was to compare radiographic, CT and anatomical measurements of the dorsal hoof wall thickness and the dorsal hoof wall to the palmar length of the distal phalanx (DHWDP) ratio. We also aimed to compare measurements obtained on radiographs with or without radiodense markers. We hypothesised that there would be significant difference between radiographic and CT, but not between CT and anatomical measurements and that radiographic measurements obtained with and without a marker would not be different.
A total of 60 limbs were included. First 30 cadaver limbs were evaluated. Lateromedial radiographs with and without markers, and sagittal CT reconstructions were obtained. Feet were sawed in the sagittal plane and photographs were acquired. To expand the data pool, images of further 30 forelimbs from horses that had undergone foot radiography and CT were added. The thickness of the dorsal hoof wall was measured at three standard locations. The palmar length of the distal phalanx was also measured and the DHWDP ratio calculated. A Wilcoxon signed rank test or paired t-tests were performed to compare measurements of different modalities.
Radiographic measurements were significantly greater than CT measurements at all measurement sites when analysing the pooled data of 60 feet (p<0.01). In cadaver limbs, at the proximal and distal measurement sites, CT and anatomical measurements were not significantly different, but radiographic measurements were significantly greater than both CT and anatomical measurements (p<0.01). At the middle measurement sites, all modalities were significantly different from each other. For the DHWDP ratio, all modalities were significantly different from each other (p<0.01). When comparing radiographs with and without a marker, the proximal and middle measurements were significantly greater in feet with a marker (p<0.01); the DHWDP ratios were not significantly different.
In conclusion, the significant difference between CT and radiographic measurements indicates that radiographic reference ranges for dorsal hoof wall thickness cannot be applied to CT studies. The use of dorsal hoof wall markers results in greater dorsal hoof wall measurements than measurements obtained on plain radiographs, which should be considered if sequential radiographs with and without a marker are compared.
Heat-induced sex reversal in agile frogs (Rana dalmatina) from populations living in woodland and anthropogenic habitats
Hőstressz által indukált ivarváltásra való hajlam összehasonlítása erdei és antropogén területeken élő populációk között erdei békánál (Rana dalmatina)
Author: Örkényi Zoltán, University of Veterinary Medicine Budapest, biology MSc major, 2nd year
Supervisors: Dr. Veronika Bókony, scientific advisor; Emese Balogh, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
Human activities induce numerous changes in the environment, and understanding the biological consequences of these changes is one of the key goals of ecology and conservation. A well-known form of human-induced change is the increase in the temperature of habitats (air, water, land), for example, due to the urban heat island effect and the lack of shading vegetation. These microclimatic changes particularly affect amphibians, which are already highly threatened in terms of conservation, partly because extreme temperatures experienced during the early stages of their development can lead to sex reversal. In sex-reversed individuals, the phenotypic sex differs from their genotypic sex, which can impact their fitness and thus population dynamics. Since anthropogenic environments may more frequently cause sex reversal, they can exert selective pressure on the propensity for sex reversal, potentially altering it through microevolution or phenotypic plasticity. In our study, we tested whether the propensity for sex reversal differs between agile frog (Rana dalmatina) populations from anthropogenic and forest habitats as a result of microevolutionary adaptation. This species has XX/XY sex chromosome system, and heat stress during the larval stage results in XX females developing into males. Such individuals are found at relatively high rates in wild populations, especially in urban and agricultural areas. In our experiment, we raised individuals from three forest and three anthropogenic habitats under identical conditions, from the eggs until two months after metamorphosis. Half of the animals were exposed to six days of heat stress during the third week of larval development, after which we compared the sex-reversal rates. As expected, the sex-reversal rate was higher in the heat-treated (26.67%) than in the control group (8.33%). However, the effect of heat treatment was similar in both habitat types (the interaction between treatment and habitat type had no significant effect). In the anthropogenic populations, sex reversal was approximately 2.33 times more frequent in both the heat-treated and control groups compared to the corresponding groups in forest populations, although this difference was only marginally significant. We also observed significant variability in sex-reversal rates among sibling groups. Our results suggest that the propensity for sex reversal in agile frogs is heritable and higher in anthropogenic populations, which results in more frequent sex reversal due to the higher incidence of heatwaves in their habitats compared to natural habitats. The fact that individuals from anthropogenic areas produced higher sex-reversal rates under both control and heat-treated conditions than those from forests suggests microevolutionary divergence between the two habitat types. However, further research is needed to determine whether this increased propensity for sex reversal is adaptive.
Long-term use of the Reveal XT heart monitor in horses
A Reveal XT szívmonitor hosszútávú alkalmazása lovakban
Author: Orosz Júlia Sára, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Zoltán Bakos, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)
The long-term use of an implantable cardiac monitor (loop recorder) in a horse has been reported previously, but its exact diagnostic role is still unclear. The aim of our study was to investigate the long-term applicability of the Reveal XT cardiac monitor for recording normal heart rhythm and some arrhythmias in adult horses. Twelve animals were implanted with the device in standing position under sedation and local anaesthesia. One horse in the population had a history of persistent atrial fibrillation. The other animals were healthy. The events recorded by the cardiac monitors using the built-in human algorithm were as follows: total number of episodes, ventricular tachyarrhythmia, fast ventricular tachyarrhythmia, asystole, bradycardia, atrial tachycardia, atrial fibrillation, and percentage of time spent in atrial tachycardia and atrial fibrillation. The median duration of data collection was 1169 days. The proper functioning of the cardiac monitors was verified with a Televet II electrocardiograph, which has been validated and used in equine cardiology. We observed an extremely high number of false positive detections for asystole and bradycardia. For atrial fibrillation, false positive detections occurred in five horses and false negative in one individual. The present study showed that long-term use of the Reveal XT cardiac monitor is feasible and well tolerated by the horses, and the devices performed reliably without complications. The human algorithm could not be used for automatic detection of arrhythmic episodes in the study population. The device was able to detect atrial fibrillation, but the recorded percentage of time spent in atrial fibrillation was inaccurate and stored ECGs had to be manually interpreted. Since the human analysis algorithm of the cardiac monitor could not identify bradyarrhythmias in horses based on our results, this device is not suitable for accurately determining the aetiology of episodic collapse in this species.
Cellular and molecular patterns of schizophrenia in post mortem human brain tissue
A
skizofrénia sejt- és molekuláris szintű mintázatai post mortem humán agyszövetben
Author: Örvényesi-Petik Sára Krisztina, University of Veterinary Medicine Budapest, biology MSc major, 2nd year
Supervisors: Dr. István Adorján, research fellow; Dr. Gina Puska, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
Schizophrenia (SCH) is a severe neuropsychiatric disorder with poorly understood etiology. Based on our previous findings, the density of calretinin (CR) interneurons in the dorsolateral prefrontal cortex is lower in SCH. However, single nucleus mRNA sequencing suggests that the expression level of the gene encoding CR (CALB2) is not significantly lower (Batiuk et al., 2022).
One possible explanation may be that in schizophrenia, CR mRNA is transcribed, but the translation process is disrupted in a subset of cells. To test this, we designed an in situ mRNA hybridization experiment (RNAScope technique) in which we could simultaneously label the CR mRNA and protein. Our hypothesis was that in the SCH group, we would find more cells in which CR mRNA is present, but the protein is either not expressed or expressed at very low levels.
One part of my work included reanalysing the data from those samples for which both protein and single-cell sequencing mRNA level data were already available (N=5 SCH, 5 CTR), to compare the density of CR-immunoreactive cells and the level of CALB2 gene expression. Furthermore, we performed the RNAscope experiment on tissue samples from the same cases. The sections were digitized using a fluorescent scanner and manually annotated, during which the cells were classified into five main categories: 1) high protein – high mRNA 2) high protein – low mRNA 3) low protein – high mRNA 4) low protein – low mRNA and 5) no protein – high mRNA.
From the single-cell mRNA sequencing data, I subsetted the CALB2-expressing interneuron clusters following a multi-step cluster analysis, and calculated the average CALB2 gene expression value for each case. Based on this, we concluded that the density of immunoreactive CR cells and the average nucleus CALB2 mRNA levels are often not inferable from one another. In case of the RNAScope experiment, the largest differences were observed between the first category (high protein – high mRNA) and the fifth category (no protein – high mRNA). The proportion of cells in the first category was generally lower in the SCH group, while the proportion of cells containing only mRNA was higher. A notable portion of the latter group of cells was concentrated in the first cortical layer. We did not detect any significant differences in the other categories.
The experiment generally supported our hypothesis; however, the difference did not arise from the density of low protein and high RNA content cells, but rather from the presence of cells in layer 1 of the SCH group that expressed only mRNA. Further investigations are needed to interpret this finding. As CR is an important calcium-binding protein that plays a crucial role in neuronal signalling, elucidating its potential role in SCH may help us to understand its elusive etiology.
First experiences in hemodialysis treatment of dogs in Hungary
Első hazai tapasztalatok kutyák hemodialíziskezelésében
Author: Papp Liliána, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 1st year
Supervisor: Dr. Fruzsina Anna Falus, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)
Extracorporeal renal replacement therapies have been studied in veterinary medicine for decades, but its clinical availability is still limited. Since 2019, the Small Animal Clinic of the University of Veterinary Medicine has been offering intermittent hemodialysis treatment, a unique service in Hungary. This treatment can be used to replace kidney function in animals suffering from severe acute kidney injury (AKI) or various toxicoses. My research analysed the results of 78 hemodialysis treatments performed between June 2019 and August 2024.
A total of 28 dogs were involved in the study, of which 27 animals had severe AKI and 1 was submitted for toxin removal. We examined the clinical parameters of the dogs on admission to the hospital, the causes of AKI, and data about the dialysis treatments and survival. We also compared data from surviving and non-surviving animals.
On admission to the hospital, 60.7% of patients were euvolaemic, 32.2% were mildly or moderately dehydrated and 7.1% were overhydrated. Oliguria was found in 25% of the dogs, anuria in 46.4%, and polyuria and normal urine production in 14.314.3% of the dogs. Inappetence was observed in 60.7% of patients, vomiting in 89.3%, and oral ulcers and melena in 32.1-32.1%. The dogs had serum creatinine levels of 1218.7 546.2 µmol/l and urea levels of 72.4 33.4 mmol/l on arrival. Hyperkalaemia was described in 57.1% of the cases. The underlying cause of AKI was babesiosis in 25%, antifreeze poisoning in 14.3%, grape poisoning in 10.7%, post-operative AKI in 10.7%, acute on chronic kidney injury in 7.1%, Lyme nephritis in 3.6%, and unknown in 28.6%.
39.3% of patients required a blood transfusion and 32.1% required tube feeding. The shortest treatment was 1 session, and the longest was 6 sessions, but in most cases, 3-4 dialyses were performed. On average, a treatment lasted 4.6 ± 0.8 hours. Regarding complications, there were 10 cases of excessive coagulation, 9 of edema formation, 7 of hemorrhage and 2 of dermatitis. The average urea reduction ratio, indicating treatment efficacy, was 0.42 ± 0.14. No difference was found between the surviving and non-surviving groups in clinical and dialysis treatment parameters. 39.3% of patients were able to return home after therapy. Of the survivors, 63.6% recovered completely and 36.4% had chronic kidney disease. The best survival (100%) was observed in the grape-poisoned group.
Based on our results, the clinical characteristics of our patient population and the data on the efficacy and outcome of dialysis treatments are very similar to those previously reported in the literature.
Prevalence and Antibiotic Sensitivity of Pasteurella Species Isolated from the Oral Mucosa and Bite Wounds of Dogs
Kutyák szájnyálkahártyájáról, harapott sebekből izolált Pasteurella fajok előfordulása és antibiotikum-érzékenységének vizsgálata
Author: Pintér Ágnes, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Miklós Tenk, associate professor; Krisztina Pintér, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)
The oral microbiome of pet and assistance dogs is diverse, yet relatively understudied. Through dog bite the human body can be exposed to a range of pathogenic bacteria, with the potential for subsequent wound infections and in immuncompromised individuals the onset of systemic disease.
The aim of the present study was to investigate the prevalence of Pasteurella species in the oral mucosa of pet dogs from different age groups, breeds and health statuses as well as in bite wounds caused by dogs. Based on the relevant literature and the antibiotics used in veterinary medicine, antibiograms of the isolates were assessed.
Swab samples from the oral cavity or bite wound were streaked on sheep blood agar and Pasteurella-selective agar, following incubation, colonies were selected based on their morphology and biochemical properties. Pure cultures of these colonies were identified through species-specific PCR or 16S rRNA sequencing and MALDI biotyping. The susceptibility of the strains to 12 antibiotics was determined using the Kirby-Bauer disc diffusion method.
A total of 75 Pasteurella strains were isolated from the 55 oral swab samples. Of these, 42 strains were identified as Frederiksenia canicola, 12 as Pasteurella canis, 7 as Pasteurella dagmatis, 6 as Pasteurella stomatis and 1 as Pasteurella pneumotropica. From the bite wound samples a P. canis and a F. canicola strain were identified.
All the strains were resistant to linkomycin and decreased susceptibility to clindamycin, erytromycin and amoxicillin-clavulanic acid was observed. 15 strains were identified as MDR (multi-drug resistant), most of them resistant to three classes of antibiotics. Our measurements indicate that tetracycline, ampicillin, sulphamethoxazole-trimetoprim (SXT), penicillin G, cefalexin, cefovecin and enrofloxacin could be effective treatments.
Development of resistance to antibiotics commonly used for dental procedures and for the treatment of respiratory diseases is a significant concern. Therefore, use of AMEG (Antimicrobial Advice Ad Hoc Expert Group) „Category D” antibiotics (tetracycline, ampicillin, SXT or penicillin G) is recommended as first-line treatment of bite wounds.
Computed tomographic evaluation of the bone density of the metacarpal condyles in Thoroughbred racehorses
A metacarpalis condylusok denzitásának komputertomográfiás vizsgálata angol telivérekben
Author: Putnoki Vivien, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Dr. Nagy Annamária, associate professor; Dr. Boros Koppány, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)
With the increasing use of standing computed tomography (CT), this imaging modality is being increasingly used in equine lameness diagnosis. Not only pathological changes can be detected with CT; it also facilitates objective measurements of bone density, allowing monitoring of adaptive changes that occur in response to training. To date, no research has documented CT changes in the density of the metacarpal condyles of young racehorses with a follow up of >1 year.
The aim of this study was to describe changes in density of the metacarpal condyles in Thorougbred racehorses during their first two years of training and racing. We also aimed to investigate potential differences in density among different areas of the distal part of the third metacarpal bone (McIII), and between the left and right limbs.
Forty non-lame Thoroughbred yearlings were included in the study. Computed tomographic examination of the metacarpophalangeal regions were performed prior to the start of racehorse training, and subsequently four times, approximately six months apart. The mean Hounsfield Unit (HU) measurements were obtained on standardised sagittal reconstructions in eight regions of the distal epiphysis of McIII (the lateral and medial parasagittal grooves, and the dorsal and palmar regions of the lateral and medial condyles). A paired t-test was used to investigate differences between mean HU measured at subsequent examinations, between the right and left limbs, and between medial and lateral, and dorsal and palmar aspects.
There was a significant difference between the HU values measured at the first and second examinations at all measurement sites (p<0.001). Between the second and third examinations, differences were only detected in the dorsal aspect of the lateral parasagittal groove (p=0.035) and in the palmar aspect of the lateral condyle (p=0.002). Comparing the third and fourth, and the fourth and fifth examinations, significant differences were seen in all regions except the dorsal part of the lateral condyle (p<0.028). In the dorsal aspect of the condyles, the mean HU value of the medial side was significantly greater than of the lateral side at the first four examinations (p<0.001). In most cases, the dorsal regions had higher HU values than the palmar regions. For the majority of measurements, there was no difference between the right and left forelimbs, except in the dorsal (p=0.006) and palmar (p=0.022) aspects of the lateral parasagittal groove at the fourth examination.
Our results indicate that the density of the metacarpal condyles of young racehorses increases with time spent in training. Furthermore, based on evaluation of mean HU measurements in different regions, it appears that the dorsal aspect of the medial condyle is exposed to the greatest loading.
Can an animal protector eat meat?
Ehet-e húst egy állatvédő?
Author: Schuszter Blanka Rebeka, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Dr. Kinga Fodor, university associate professor; Dorottya Bozsó, departmental engineer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)
As part of my research at the Department of Laboratory Animal Science and Animal Welfare of the University of Veterinary Medicine, we asked first-year veterinary students about their meat consumption habits in relation to meat consumption and animal welfare. A total of 90 Hungarian, 137 English and 80 German students completed our online questionnaire. As part of our research, we also wanted to find out how different the attitudes towards meat-eating are among students from different countries, cultural groups and religious backgrounds.
According to our results, the majority of university students consume meat: 52.5% of German students, 74.4% of English students and 70.8% of Hungarian students. Most of them chose chicken over any other type of meat (more than 90% of all groups), but there was also a significant number of those who were considering switching over to a plant-based diet in the near future. The number of people eating an exclusively plant-based diet was 2.2% among the Hungarians, 5.8% among the English students, and 7.5% among the Germans, and none of them said that they planned to return to a meat-based diet at any time. Most of the students cited animal welfare as the reason for their meat-free diet, and most have been on a plant-based diet for 1-5 years. It is a significant statistic that 25% of German students consider eating meat to be cruelty to animals. Among those who did not include meat in their diet, other animal products were chosen, with Hungarian and English students citing eggs, while German students cited honey as the most commonly chosen nutrient of animal origin. There was an interesting contrast in the opinions of meat and plant-based dieters. Based on the previous results, most of the respondents consider the type of diet they follow to be a personal choice, but at the same time, among those who eat meat, a proportionally higher number of respondents indicated that they consider the diet opposite to their own to be wrong. However, when it came to feeding pets, there was no significant difference between students who ate meat and those who did not. However, the majority considered it wrong for someone to feed their carnivorous pet (dog, cat) exclusively with food of plant origin.
With our survey, we examined only one segment of the relationship between eating meat and animal welfare, for a more thorough elaboration of the topic, other aspects (fad diets, religious considerations, etc.) would need to be taken into account and questioned, which could be the basis of a subsequent, future research.
Antibiotic susceptibility profile of commensal Staphylococcus strains isolated from hungarian poultry farms
Hazai nagylétszámú baromfiállományokból izolált kommenzalista
Staphylococcus törzsek antibiotikum-érzékenységi profilja
Author: Sebő Hunor, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisor: Dr. Ádám Kerek, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
Antimicrobial resistance is one of the greatest challenges of our time, prompting joint efforts in the fields of veterinary and public health. Members of the Staphylococcus genus is of zoonotic significance, with their role in industrial poultry farming being particularly prominent.
Our objective was to assess the sensitivity profile of commensal Staphylococcus strains isolated from large-scale chicken and turkey flocks in Hungary using minimum inhibitory concentration (MIC) values for nine antibiotics of veterinary and public health importance. In addition to generating frequency tables from the results, we calculated MIC50 and MIC90 values and compared our findings with clinical breakpoints and the EUCAST-defined epidemiological cut-off values (ECOFF). Lastly, we had the opportunity to compare our results with human resistance data.
A total of 227 strains from 23 large-scale chicken farms and 166 strains from 21 large-scale turkey flocks were examined. Correlation analyses between the levels of resistance to different antibiotics showed a strong positive correlation in several cases, but we generally did not detect negative correlations. Cluster analysis and principal component analysis classified the samples into three main clusters. The resistance pattern was minimally influenced by whether the isolates were derived from respiratory or cloacal swabs; however, the purpose of use (chicken vs. turkey) showed significant differences in the resistance levels to most antibiotics. In chickens, the highest resistance was observed against tiamulin (82.8%), followed by doxycycline (74.4%). A similar pattern was seen in turkeys, with tiamulin resistance at 90.4% and doxycycline at 79.5%. When comparing our results with human resistance data, we found that resistance to fluoroquinolones was much higher in veterinary settings (chickens and turkeys) than in human hospitals. The most similar resistance pattern was observed with macrolide antibiotics.
In summary, our findings are in line with several international surveys, although the varying results of different studies may be attributed to differences in antibiotic use across countries. Our results support the justification for regular surveys, as repeated periodic studies allow for the identification of temporal trends. To map the genetic background of multidrug-resistant strains, next-generation sequencing should be considered.
Arterial blood gas analysis in dogs with respiratory- and cardiovascular diseases
Artériás vérgáz analízis légzőszervi-, illetve szív- és érrendszeri beteg kutyákban
Author: Simó Lili, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Dr. Roland Psáder, associate professor; Dr. Ferenc Manczur, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)
Arterial blood gas analysis provides insight into the oxygenation and ventilation status of animals, which can be significantly influenced by various respiratory and cardiovascular diseases. Arterial blood gas parameters (paO2, paCO2, pH) allow us to assess the severity of the disease and the effectiveness of the treatment. The aim of our research was to enhance the diagnostic value of this method and to determine whether there is an arterial blood gas parameter that differs in dogs with respiratory or cardiovascular disease.
For this study, arterial blood was drawn from 25 dogs with respiratory and/or cardiovascular diseases, and their most important acid-base parameters (paO2, paCO2, pH, and lactate) were compared. Out of the 25 patients 16 had respiratory-, four had cardiovascular- and four patients had both diseases. The cases were collected from the dogs that came to the Diagnostic Imaging Unit of the Small Animal Clinic for a cardiology examination or a respiratory endoscopy. The arterial blood sampling was done without sedation or additional oxygen therapy in every case to detect the differences in each group. The blood was taken from the femoral or dorsal pedal artery and analyzed immediately after sampling with an EPOC® Critical Care/blood gas analyser (Woodley Equipment Company Ltd., UK) at the Intensive Care Unit of the Small Animal Clinic.
Out of the 25 patients, 11 (44%) were hypoxemic, 12 dogs (48%) showed an abnormal carbon dioxide level, and 19 patients (76%) had elevated alveolo-arterial (Aa)gradient value. Based on the analysis of the three disease categories (respiratory disease, cardiovascular disease, both respiratory- and cardiovascular disease), it can be stated that the oxygen arterial partial pressure was significantly lower (p<0.05) than the normal value in the group of patients with respiratory disease. The Aa-gradient value was significantly elevated (p<0.05) in both the respiratory disease group and the group with both respiratory and cardiovascular disease. Comparing the three disease groups, no significant difference with clinical relevance was found in any of the arterial blood gas parameters.
In our study, we couldn’t find any arterial blood gas parameter that could differentiate respiratory from cardiovascular diseases. However, our results confirmed the usefulness of arterial blood gas analysis when evaluating the severity of the disease in a patient with respiratory or cardiovascular disease.
Efficacy study of ascarids in horses in Hungary
Orsóférgek elleni kezelés hatékonyságvizsgálata Magyarországon
Author: Simon Zsófia Zoé, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Dr. Kinga Joó, research veterinarian; Dr. Róbert Farkas, professor emeritus (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)
The most significant internal parasites of foals under one year of age are ascarids, which can lead to mortality in cases of severe infection. Therefore, the appropriate treatment of ascarid infections in young horses is of critical importance. In recent years, resistance of ascarids to multiple anthelmintics has been documented on several occasions. The objective of our study was to examine the efficacy of fenbendazole and ivermectin, and to evaluate the ascarid treatment protocols of 12 Hungarian stud farms.
The subjects of the experiments were 3–7-month-old Thoroughbred foals from the Dióspuszta Stud of the Bábolna National Stud Farm. First, we tested the efficacy of the stud’s own deworming protocol using two active ingredients on 23 foals. In the first trial, the foals received a single dose of fenbendazole at 6.6 mg/kg body weight (Fenbendanin 50 mg/g oral powder, Vim Spectrum Srl., Corunca, Romania). In another experiment, 23 foals were treated with ivermectin (Noromectin paste, Norbrook Laboratories Ltd) at a dose of 0.2 mg/kg body weight. In the third trial, 19 foals were treated with the previously tested fenbendazole product at the manufacturer’s recommended dose of 10 mg/kg body weight. In all three trials, individual fecal samples were collected immediately before treatment and on the 14th day post-deworming. The ascarid egg counts per gram were determined using the MiniFLOTAC method. The efficacy of the two active ingredients was assessed according to the guidelines published by the World Association for the Advancement of Veterinary Parasitology in 2023. The domestic practice of foal ascarid treatment was examined in 12 stud farms using a questionnaire we developed.
When fenbendazole was administered, the reduction in fecal egg count ranged between 82.7%-90.2% (90% CI) at a dose of 6.6 mg/kg, and between 89%-99.9% (90% CI) at a dose of 10 mg/kg. For ivermectin administered at a dose of 0.2 mg/kg, the reduction in egg count ranged between -378.6% and 83.2% (90% CI).
Fenbendanin powder, when applied at a low dose (6.6 mg/kg), was not effective. At a dose of 10 mg/kg, its efficacy improved significantly, but based on the confidence interval, this value was classified as inconclusive, meaning that neither resistance nor efficacy could be determined. According to our survey, fenbendazole-based products are not administered at the recommended dosage in several stud farms. To our knowledge, we were the first to confirm resistance to ivermectin in ascarids in Hungary. This is particularly important because, in half of the surveyed stud farms, foals are treated against ascarids with ivermectin.
Our results highlight the importance of selecting the appropriate drug and dosage for effective control of ascarid infections in foals. We plan to conduct further studies on the efficacy of fenbendazole and recommend its routine testing for all practicing equine veterinarians.
Meat quality parameters and production/performance indicators of offsprings of TN Duroc boars
A TN Duroc kanok utódainak húsminőségi és termelési mutatói
Author: Somosi Szabolcs, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisor: Dr. László Búza, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Food Hygiene)
The aim of our research conducted in Hungary between the second half of 2023 and the first half of 2024 was to prove that TN Duroc outperforms its competitors in most production/ performance indicators and meat quality parameters with line-specific feeding regime. Abroad, where TN Duroc boars have been in production for some years and the offsprings receive the right feed for them, our previous item sentence can be verified. We wanted to prove the same in Hungary. Unfortunately, neither farm was willing to introduce line-specific feeding, but we were still able to compare the performance of TN Duroc and its competing successors under the same conditions. TN Duroc’s most important breeding goals include increasing robustness, efficient finisher performance, meat quality indicators, carcass yield and impact on litter size.
In accordance with these breeding goals, it can be stated that during the farrowing phase, TN Duroc boar animals seem to have a positive effect on litter size, they have a higher growth rate, and they surpass other genetics in robustness, as they have a lower mortality rate. They also retain their higher growth vigor on nursery, I can report better daily weight gain and specific feed efficacy values. Evaluating the fattening phase, TN Duroc loses out slightly to competing genetics in daily weight gain. At the slaughterhouse, mixed results can be summed up, as fewer confiscated carcasses at slaughter and a bit (but not significantly) higher percentage of lean meat speak in favor of competing genetics. However, in the present study, TN Duroc offsprings have larger loin diameters and smaller back fat thicknesses during slaughterhouse measurements. In order to demonstrate better feed utilization and higher daily weight gain during the finisher phase, as well as better results in meat quality indicators, it would be necessary to compare different genetics with TN Duroc line specific feeding.
In conclusion, we have partially achieved our objective, proving that even under the same conditions but not favorable to TN Duroc, TN Duroc can outperform its competitors in many production indicators and meat quality indicators.
Uptake and distribution of platinum(II) complexes in healthy and cancerous cell lines
Platina(II)-komplexek felvétele és megoszlása egészséges és rákos sejtvonalakban
Author: Szabó Julianna Flóra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Balázs Berlinger, research associate professor; Gábor Andócs, research associate (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Animal Hygiene, Herd Health and Mobile Clinic)
The use of platinum derivatives in the treatment of various cancers has a history going back several decades. However, the clinical use of these drugs is seriously hampered by toxicity due to accumulation in healthy cells and resistance by some cancer cells. Previous research has successfully investigated the cell transport mechanisms, antineoplastic effects and toxicity of cisplatin and carboplatin, but quantifying platinum uptake by individual cells was technologically challenging until a few years ago. The SC-ICP-MS method used in the present research may provide a solution to these problems.
Two murine carcinoma cell lines, C26 (colorectal carcinoma) and 4T1 (mammary carcinoma), and a healthy epithelial cell line from a canine kidney, MDCK, were used in the experiments. The cell cultures were exposed to different concentrations of cisplatin and carboplatin (10, 20 and 40 μM) for 24 h, washed three times and centrifuged. Morphological changes in cell cultures were monitored using an Olympus IX70 inverse phase-contrast microscope, while cell counts were measured with a Merck ScepterTM 3.0 cell counter. The cellular uptake and intercellular distribution of platinum complexes were measured using a Perkin Elmer NexION2000.
While evaluating the results, we found that different cell lines exposed to the same concentrations of platinum complexes take up platinum to different extents, and higher drug concentrations increased the amount of platinum measured within the cells. This latter relationship was directly proportional for several cell lines over certain concentration ranges. In cisplatin-treated cells, platinum reached higher concentrations and was taken up by more cells than in carboplatin-treated cells. Additionally, significant cell death was observed in cultures of all cell lines when the exposure surpassed a certain concentration, leading to cell fragmentation. This was detected by SC-ICP-MS as an increase in cell number. The exposure level that induced this phenomenon was greater in 4T1 and MDCK than in C26, demonstrating the greater resistance of these cell lines to the cytotoxic effects of platinum. No morphological lesions were observed in carboplatin-treated cultures, and the presence of fragmentation was not demonstrated. This indicates that the cell-damaging effect of cisplatin is greater than that of carboplatin at the same concentrations. Our results support the findings of several previous studies and the clinical experience with the agents in question.
Comparison of the effects of continuous cover forestry and rotation forestry management on understorey vegetation levels in native forests in the
Mecsek Mountains
Örökerdő és vágásos üzemmód aljnövényzeti szintre gyakorolt hatásainak összehasonlítása mecseki őshonos fafajú erdőkben
Author: Szilágyi Sarolta, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year
Supervisors: Péter Ódor, scientific advisor; Csenge Veronika Horváth, assistant research fellow; Szilvia Kövér, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
In Central Europe, the last two centuries have been dominated by rotation forestry management (RF), which creates homogeneous, even-aged forest stand. RF stands are characterised by high levels of disturbance to forest communities, while continuous cover forestry (CCF) results in multi-aged, heterogeneous forests. In Hungary, the share of RF accounts for 90% of the forest area, while the share of OA is less than 5% (including transitional forestry management), but in line with international efforts, the share of CCF is expected to increase in the near future. So it is particularly important to explore the ecological and silvicultural differences between the two management regimes.
The aim of the study was to compare the diversity and species composition of the understorey vegetation of RF and CCF management in a site-pair in the Mecsek Mountains. In two sample sites (one RF and one CCF), the understorey vegetation was investigated on a total of 40 sample plots for the comparison of species composition and diversity. For the understory analysis, all herbaceous and woody species below 50 cm in height were considered. General linear models, ordination methods and PERMANOVA test were used for data analysis.
In several aspects, the understorey vegetation levels of the CCF and the RF differ. The RF has a higher number of species, understorey vegetation cover, and a higher degree of canopy closure deficit (which gives an approximation of the amount of diffuse light). Closed forest species occurred with a higher relative frequency in the CCF, while disturbance tolerant, generalist and open vegetation species occurred in higher proportions in the RF. Overall, forest species were more abundant in the CCF. The proportion of annual species and perennial herbs was higher in the RF. Graminoids and woody species (incl. trees, shrubs, and subshrubs except blackberries (Rubus fruticosus agg.)) were more abundant in the CCF. The relative abundance of blackberries was significantly higher in the RF. Based on ordination, the understorey level of the two management types partially overlapped, but PERMANOVA analysis revealed a significant difference (p=0.003) between them.
Our results indicate, that the CCF is more efficient than the RF in maintaining the structural characteristics of natural forests. The CCF has a higher proportion of forest species, whereas in he RF, disturbance tolerant and generalist species are more abundant. CCF better preserves preserves the forest characteristics of the species and functional composition of the vegetation, and can therefore be more effective in conserving biodiversity.
Motivational factors for becoming a veterinarian
Az állatorvossá válás motivációs tényezői
Author: Szücs Laura Eszter, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Laszlo Ozsvari, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Veterinary Forensics, Law and Economics)
The goal of our study was to uncover the main motivational factors of those who chose veterinary medicine as a career amongst both Hungarian first year veterinary students and interested high schoolers. Most students enrolled in UVMB came from the central regions of Hungary (50.0%) most students from the countryside came from Győr-Moson-Sopron county (6.1%). Feminization of the profession is apparent as almost 80% of the first year students and high schoolers are female. Since 2022 more and more students enrolled in self-founded courses (11.4% as opposed to 1%). When choosing UVMB the most important factors were the following: there is no other veterinary medicine course in Hungary (4.4), valuable diploma on the job market (3.9), colourful student life (3.8) and practice oriented studies (3.6).
The profession is most appealing to those who love animals and want to cure them, but a thirst for knowledge and job opportunities are also commonly mentioned as important factors. High schoolers valued extrinsic motivational factors more and intrinsic ones less than first year students did. In case of women, the motivational patterns of those who are interested and those who are actually admitted to the university are very similar, whereas amongst men they differ substantially. This means that in the latter case most of those students who were interested in high school do not enrol at the end.
The choice of area of expertise is affected by personal experiences, and the animals kept throughout childhood. Keeping small animals and therefore small animal practice was the most popular. Equine and farm animal practices were the most popular amongst people who had contact with these animals as a child. So, if the goal is to have more people enrol who are for example interested in a farm animal practice, we should focus from an early age, on helping students who have a strong connection to these animals (i.e. elementary and high school programmes bridging the gap between agricultural vocational schools and the university). Also, we should consider creating other programmes where elementary and high school students can get acquainted with the many areas of expertise the veterinary profession can offer.
Genotypic analysis of a Pseudomonas aeruginosa strain passaged in antibacterial agents
Antibakteriális szerekben passzált Pseudomonas aeruginosa törzs genotípusos vizsgálata
Author: Takáts Luca, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Adrienn Mercédesz Veres, assistant lecturer; Eszter Szabóné Kaszab, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
Nowadays, dog owners are increasingly visiting veterinary practices with suspected ear infections. Inflammation of the external ear canal is a common disease caused by a number of factors including bacteria, with the second most common being potentially multiresistant Pseudomonas aeruginosa. This Gram-negative pigment-producing opportunistic pathogen is one of the most common bacterium associated with nosocomial infections. The management of this disease can be challenging, as the bacterium can have multiple resistance mechanisms and has a significant biofilm-forming capacity. Therefore, the exploration of the genetic basis of resistance mechanisms may be important not only for the use of antibiotics in veterinary medicine, but also for the spread of antimicrobial resistance, which may have serious public health consequences.
Our research is based on an experiment of the Department of Phramacology and Toxicology with a biofilm-producing reference strain of P. aeruginosa ATCC® 27853™. In the experiment, the antibacterial and anti-biofilm effects of marbofloxacin, geraniol, and Tris-EDTA, and combinations of two or three of these were investigated. The minimum inhibitory concentration (MIC) was tested by a series of passages on the strain for 10 days. These were sampled on days 2, 6 and 10 for nucleic acid extraction and then for next-generation sequencing. Synergism was found when the active substances were used in combination, and the combination partners delayed the increase in the MIC value of marbofloxacin. Based on this, our aim was to genotype bacterial isolates passaged with the active substances and explore whether a change at the genomic level could explain this.
Although the sequencing data alone did not provide a clear explanation for the development of resistance to marbofloxacin, it highlighted the need to include transcriptomic analyses in the future, which may provide deeper insights into the phenotypic expression of the resistance mechanisms under investigation.
Prediction of Adverse Events Following Chemotherapy in Dogs Using Machine Learning
Kutyák kemoterápiáját követő mellékhatásos eseményeinek predikciója machine learning felhasználásával
Author: Tamás Gergely, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisors: Márton Márialigeti, department veterinarien; Áron Serebrenik, MSc-student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Clinical Pathophysiology and Oncology)
The aim of this research was to develop a predictive model using artificial intelligence to predict chemotherapy-related adverse events based on general clinical data and routine blood test results taken during treatment. Retrospective data was collected from patients’ records treated at the Veterinary Hematology and Oncology Centre between 16 September 2023 and 30 January 2024, extracted from the Doki for Vets and LabSoftLims systems. In total, 2708 blood samples were investigated, of which 719 were directly related to chemotherapy administration, and ultimately 683 of these events were used for this research.
Adverse events were classified by severity according to the Veterinary Cooperative Oncology Group Common Terminology Criteria for Adverse Events (VCOG-CTCAE). In addition to statistical methods, a correlation matrix and clinically grounded assumptions were used to evaluate the data. These selected data were then utilised to train the machine learning model. Treatments involving seven types of cytotoxic agents (doxorubicin, vincristine, vinblastine, cyclophosphamide, CCNU, mitoxantrone, carboplatin), routine laboratory results obtained during these treatments, and general clinical data of the patients (body weight, breed, age, sex, neuter status, weight change) were collected together with the potential adverse events post-administration. The input data for the machine learning model consisted of clinical and laboratory data. The model predicted the presence of adverse events (whether an adverse event would occur or not). The model was trained on up to 90% of the data and performance evaluation was done on the remaining portion. Different events for the same animal were exclusively included either in the test set or the training set, thereby creating a separate event pool for the training and test datasets.
The best model achieved 99.6% accuracy on the training set and 84.5% accuracy on the unseen test set. We compared the performance of the working model with that of five veterinary oncologists. The clinicians were given 25 data sets used by the model and asked to make similar predictions regarding the likelihood of adverse events. These data sets were neither used for model training nor for testing, and the clinicians were not aware of other patient data. This contains more adverse events, which can make the accuracy lower according to what we have seen during training. The veterinarians achieved an average prediction accuracy of 59.4%, the model achieved 72% accuracy on this test.
The occurrence of adverse events often leads to treatment delays, making their prediction critically important. The heterogeneity of the data used was high, with many input dimensions, necessitating simplifications. Severe adverse events were relatively rare. Although the current research results are promising, a larger database with samples from a broader range (more clinics) and preferably examined prospectively could yield even better results.
Results of recent ovulation synchronisation protocols in dairy cattle
Újabb szaporodásbiológiai protokollok eredményei tejelő tehenészetekben
Author: Torák Nikoletta Gabriella, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Zoltán Viktor Szelényi, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Obstetrics and Food Animal Medicine Clinic)
The different methods for synchronizing the first ovulation are widespread under our circumstances. Currently the Double Ovsynch method is the method of choice for first service in dairy herds. The method is used in the negative energy balanced phase of lactation, whereas the synchronization of ovulation before the first artificial insemination leads to maximized pregnancy rates. The method was carried out in two dairy farms - with excellent, but different milk production level in Hungary. We carried out transrectal ultrasonography at the end of the involution and at early pregnancy diagnosis while confirmation of pregnancy was carried out with transrectal palpation. Our aim was to successfully apply the synchronization method and to achieve a large number of synchronized animals to evaluate the factors which may effect pregnancy success. Our data were analyzed by a computed statistical analysis software. Our retrospective clinical study was evaluating pregnancy data of 2542 dairy cows’ first service conception rate, and we also analyzed factors effecting pregnancy rate. According to pregnancy rates there was no difference between the two farms (45,8 vs. 47,8%), however the milk production rate of the study animals differed with 2000 kilograms in the standard lactation.Similarly the years of the study also did not show statistical difference (42,9 vs. 45,7 vs. 49,7%, p=0,06). Season influenced our pregnancy rate results. In summer months pregnancy rate was as low as 39%, whereas in winter months we achieved significantly better results (52,9%). Parity also showed significant effect for pregnancy rates (1. lact.:47,8%, ≥ 5. lact.:31,9%), and pregnancy losses also differed significantly according to parity (1. lakt.:7%, ≥ 5. lakt.:25%). The length of the dry off before calving also showed effect. with increased length of dry off, pregnancy rates became worse, respectively. Our results were not influenced by the days in milk where the protocol was initiated (35 DIM vs. 55 DIM). Better results were achieved when using sex sorted semen (42.2 vs. 69.0 %, p<0.001). Based on our results we are able to monitor the effect of the method on herd level reproduction parameters. The study enables us for prospective clinical evaluation in dairy herds under our circumstances.
Streptococcus
hillyeri: PCR-based detection of
a
newly identified bacterium in the equine microbiome and analysis of the carriage rate
Streptococcus hillyeri: Egy, a lovak mikrobiomjában újonnan azonosított baktérium PCR-alapú kimutatása és a hordozás arányának vizsgálata
Author: Tóth Dominika Eszter, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisor: Dr. Ervin Albert, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pathology)
Modern equine husbandry presents many new challenges to veterinary practices and therefore the identification of pathogens that could potentially infect horses is of paramount importance. In addition to known pathogens, new bacterial and viral species can be detected thanks to the availability of new generation genomic methods. A previously unknown bacterium, Streptococcus hillyeri, was first isolated from a horse tracheal sample in 2010 and was reported in a paper published in 2019. Since then, it remains the only available publication on the species. Nothing is known about the prevalence or pathogenicity of the bacterium. This is why it attracted our attention when S. hillyeri was isolated in a near monoculture from the pleural effusion of a horse that died of septic pleuritis at the Department of Equine Medicine of the University of Veterinary Medicine Budapest, indicating the pathogenicity of the species. To learn more about the prevalence of the bacterium in horses, we aimed to develop a test method for its detection and to investigate samples from horses.
The test method chosen was a highly sensitive nucleic acid detection method, PCR. The system was tested to determine its analytical sensitivity (limit of detection, LOD) and specificity. The results of samples positive by real-time PCR were confirmed by conventional PCR. To estimate the carriage rate, we started from routine diagnostic samples of horses, most of which were nasal and uterine swabs. The 89 samples were from 2 different clinics.
The minimum amount of Colony Forming Unit (CFU) that could be reliably detected in a PCR reaction was 19.3 CFU/reaction and the test did not cross-react with other species of bacteria tested. From 89 clinical samples, a total of 7 strong and 4 weak positive (Ct > 35) results were obtained using real-time PCR. All positive results, except two weak positives, were confirmed by conventional PCR.
Based on our study, it can be concluded that the developed PCR system is suitable for the analysis of biological samples. Streptococcus hillyeri was present in 11.4% of the horses tested but was more frequent in respiratory samples (14.6%) than in those from the genital tract (2.5%). Our results suggest that S. hillyeri is present in the equine microbiome and may act as a facultative pathogen. Risk factors for its pathogenicity and a more accurate estimation of its carriage rate require further studies.
Susceptibility of the chytrid fungus
Batrachochytrium dendrobatidis to toad toxins
A Batrachochytrium dendrobatidis kétéltűkórokozó varangymérgekkel szembeni érzékenységének vizsgálata
Author: Tóth Gábor Ábris, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year
Supervisors: János Ujszegi, research fellow; Emese Balogh, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Zoology)
Chytridiomycosis, caused by the chytrid fungus Batrachochytrium dendrobatidis (Bd for short), is a highly impactful amphibian disease that has already contributed to the extinction of at least 90 species in the last century. The severity of the epidemics varies from region to region, due to different virulence of locally distributed Bd lineages and differences in the immune defenses of amphibian populations. Chemical defenses are the first line of defense against pathogens in amphibians. A common method among toads of the family Bufonidae is the secretion of bufadienolide compounds. Significant differences in toxin production have been found not only between toad species, but also between populations. Bufadienolides may also be effective against Bd, but few studies have investigated this so far, and it is not known whether the toxin mix of toad populations coexisting with Bd is more effective against locally distributed Bd strains than against Bd strains found in other regions.
To answer this question, and to investigate the sensitivity of Bd to the toxins produced by toads, we examined the growth inhibition effect of toxin samples collected from common toad populations in 5 European countries on Bd strains isolated on the same localities in an in vitro experiment using a full factorial design. We determined the number of bufadienolide components and the total bufadienolide quantity in the toxin samples using HPLC-MS, then treated the liquid Bd cultures with the toxin samples at different concentrations and determined the extent of growth inhibition by measuring the optical density of the cultures.
Our results provide clear evidence that bufadienolide toxins inhibit Bd growth and show that the degree of inhibition depends on the origin of the toxin sample and the Bd isolate. We did not find a pattern that for a given toxin mix the inhibition was always the greatest against the Bd isolate from the same locality, nor that the tolerance of a Bd isolate was always highest against the toxin mix from the same region. However, we have shown that the inhibition is on average lower in case of toxin mix-Bd pairs of the same origin than in case of pairs not of the same origin. This may be due to the adaptation of Bd strains to better tolerate the toxins of local toad populations. We plan to investigate the effectiveness of the individual bufadienolide compounds to find out what causes the differences in the inhibitory capacity of toxin mixes and the sensitivity of Bd strains.
Feline tooth resorption, investigation of possible background factors
A macskák fogfelszívódási betegsége, a lehetséges háttérokok vizsgálata
Author: Uitz Márton Zoltán, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Miklós Pál Dunay, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Surgery)
Feline Tooth Resorption / Feline Odontoclastic Resorptive Lesion (TR/FORL) is a highly prevalent disease of unknown pathogenesis with severe pain in advanced stages. The factors responsible for its development have been investigated for decades but remain unknown. Due to its high prevalence, it is assumed that the causative factors are present in most cats or their environment. Our research was focused on the dysbiosis of the oral microflora, including the role of polyphosphate accumulating (PPA) Lampropedia species. PPA Lampropedia species may affect the local Ca:P balance on the tooth surface and their possible pathogenic role has been suggested in the literature, but no confirmatory studies have been performed.
Our research is conducted at the Small Animal Clinic of the UVMB, in the dental unit. To date, plaque, saliva and blood samples from 31 cats with symptoms of TR/ FORL have been taken for further laboratory tests, and the results have been compared with the data from the questionnaire filled in by the owners and findings documented during the oral examination. The Ca and P concentrations, Ca:P ratios of blood samples, and Ca:P ratios of saliva samples were measured at the Central Laboratory of the Department of Pathophysiology and Oncology of the UVMB, using an Olympus AU400 chemical analyser. For the quantitative detection PPA Lampropedia from plaque and saliva samples, qPCR was performed at the Department of Pathology of the UVMB, using a custom-designed primer, and a Quantabio Q qPCR cycler. In two cats, we also had the possibility to perform metagenomic analysis of the entire oral bacterial flora. This analysis was conducted with the Oxford Nanopore MiniON at the Small Animal Clinic of the UVMB, in collaboration with the Bioinformatics Centre of the UVMB.
A weak positive correlation was found between blood and saliva Ca:P ratios using Pearson’s correlation analysis, but the correlation was not statistically significant. In our study population, both ratios were lower than those published in the literature. All samples from the oral cavity tested negative in qPCR tests for the detection of Lampropedia. Our positive control was a Lampropedia hyalina strain (ATCC43383) obtained from the American Type Culture Collection Global Bioresearch Center, and our negative controls were the two oral cavity samples that were found to be negative in metagenomic analysis. Neither qPCR nor metagenomic analysis confirmed the presence of Lampropedia in the oral cavity of the TR/FORL disease-affected cat population studied. Consequently, our hypothesis was not confirmed. Consistent with previous publications, no significant correlation was found between patient data, living conditions and the presence and stage of TR/FORL disease. Our future objective is to expand metagenomic studies and further investigate the possible role of bacterial dysbiosis in the background of TR/FORL disease.
Repositioning of matriptase inhibitors against Streptococcus suis infection
Matriptáz gátlók repozicionálása Streptococcus suis fertőzések ellen
Author: van Niekerk, Ashley Anzet, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisor: Dr. Pásztiné Gere Erzsébet, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)
Piglets from industrial pig farming are most susceptible to environmental pathogens during the post weaning period as a result of their weakened immune system. Streptococcus (S.) suis serves as one of these pathogens which is often treated with antimicrobial agents. The increasing occurrence of antimicrobial resistance against zoonotic bacteria such as S. suis proves the need for new therapeutical strategies, including the repositioning of drugs. In this study, susceptibilities of bacterial isolates were tested toward ten different 3-amidinophenyalanine (Phe(3-Am)) derivatives via the determination of minimum inhibitory concentration values. The protease inhibitors, such as the compounds MI-432, MI-471, and MI-476, showed remarkable antibacterial effects against S. suis. Their drug interaction potential was evaluated by using human liver microsomal cytochrome P450 (CYP450) measurements. In our work, non-tumorigenic IPEC-J2 cells and primary porcine hepatocytes were infected with S. suis for 24 h in the presence or absence of inhibitors and the putative beneficial impact of these inhibitors was investigated on cell viability (Neutral red assay), on interleukin (IL)-6 levels (ELISA technique), and on IC and EC redox status (DCFH-DA and Amplex red method). All the protease inhibitors (except MI-432) prevented S. suis-induced cell death and reduced proinflammatory IL-6 levels. It was also found that MI-432 and MI-476 had extracellular antioxidant effects in an intestinal cell model upon S. suis infection. Whereas all three inhibitors had intracellular antioxidant effects in the same model upon S. suis infection. Concentrationdependent suppression of CYP3A4 function was proven via application of all three inhibitors at concentrations 10, 25 and 50 µM to human microsomal preparations. In conclusion, our study indicates that the potential antiviral Phe(3-Am) derivatives with 2′,4′ dichloro-biphenyl moieties exert beneficial effects on IC and EC ROS status as well as IL-6 cytokine production in vitro. This suggests that these drugs are effective candidates against S. suis infection due to their antibacterial effects.
The effects of gold nanoparticles on the mitochondrial activity of the hypothalamic melanocortin cells
Arany nanorészecskék hatása a hipotalamikus melanocortin sejtek mitokondriális működésére
Author: Varga Lili, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year
Supervisors: Dr. Dávid Sándor Kiss, associate professor; Eszter Vámos, assistant research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)
Gold nanoparticles (AuNPs) have numerous beneficial properties, enabling their use as intracellular drug carriers, while their potential for diagnostic and therapeutic applications is increasingly being recognized. Within the central nervous system, the hypothalamus is the first area where nanoparticles interact with the brain, as this neuroendocrine centre is particularly sensitive to factors in the systemic circulation due to its function and localisation. AgRP and POMC neurons within the hypothalamus are integral components of the melanocortin system, which influences metabolic function in the whole body by maintaining homeostasis. The dynamic adaptation of mitochondrial function is essential in this regulatory process. Therefore, this study aims to investigate how gold nanoparticles affect the mitochondrial activity of POMC neurons in relation to concentration and exposure time under in vitro conditions.
For this purpose, we used immortalized POMC cell cultures derived from mice. The cells were treated with gold nanoparticles (Sigma, product no. 741965; 20 nm, spherical) at three different concentrations (6.54x10⁴, 6.54x10⁷, and 6.54x10¹⁰ particles/ml), with incubation periods of 1, 4, 15, and 24 hours. Mitochondrial activity was measured using a Seahorse XFp Analyzer (Agilent Technologies, California, USA), which recorded oxygen consumption rate (OCR) parameters.
Our results revealed significant variations in mitochondrial activity depending on nanoparticle concentration and incubation duration. While no significant differences were observed in the maximal respiratory capacity compared to the control group, a noteable decrease in ATP production was detected across most experimental conditions.
Based on these findings, we hypothesise that gold nanoparticles generally inhibit mitochondrial activity in POMC cells, potentially altering hypothalamic homeostatic regulation. In vivo, this could disrupt energy balance by decreasing satiety, increasing hunger, and activating pathways that stimulate food intake. However, further research is required to confirm these mechanisms and their broader implications.
Investigation of the survival of the Hyalomma rufipes population discovered in Hungary in 2022
A 2022-ben talált magyarországi Hyalomma rufipes populáció fennmaradásának vizsgálata
Author: Varga Tekla, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisor: Dr. Gergő Keve, PhD-student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)
The periodic appearance of Hyalomma rufipes and Hyalomma marginatum ticks in Hungary has been known for centuries. These non-native species arrive in our country primarily from Africa, feeding on migratory birds. The public and animal health importance of these parasites lies primarily in the spread of Crimean-Congo haemorrhagic fever virus. In 2022, researchers from the University of Veterinary Medicine in Budapest discovered, for the first time in Europe, a reproducing population of H. rufipes in the vicinity of the Kis-Balaton. The aim of the research was to investigate the viability and potencial size of this population. To assess this, between 2022 and 2024, a total of 1502 ticks were collected from nine animal species, both through personal collection and with the help of veterinarians and experts working in the affected area. Although several native tick species (Dermacentor spp., Ixodes spp., Haemaphysalis spp.) were present in the study area, no species of the genus Hyalomma were found. Nevertheless, a male individual of the invasive species Rhipicephalus sanguineus s.s. was identified in the area, providing further evidence of the native presence of this species. Although our surveys could not confirm the persistence of the H. rufipes population found in 2022, the nature of the research does not allow us to completely exclude it. The significance of this result is nevertheless outstanding, as it greatly contributes to the assessment of future epidemiological risks and a better understanding of the Hungarian tick fauna. Such monitoring studies are essential for the development of effective prevention and control strategies.
How to differentiate shivers from other neurological and orthopedic diseases
Lovak „shivers” betegségének elkülönítő kórjelzése más
neurológiai és ortopédiai kórképektől
Author: Zwiebel, Aleksandra Lee, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year
Supervisor: Dr. Orsolya Korbacska-Kutasi, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)
Shivering is a chronic degenerative neuromuscular disease of horses with characteristic intermittent muscle tremor and hyperflexion or hyperextension while walking backward and picking up the hindlegs. The disease has unknown etiology and can be seen in several breeds. Definitive diagnosis is made by histopathological evaluation of the peripheral and central nervous system and ante mortem diagnosis is based on the clinical signs and ruling out other potential causes such as stringhalt, upward fixation of the patella, and other orthopedic or neurologic causes. Our hypothesis is that since definitive diagnosis is not possible through imaging and/or specific laboratory tests, many horses may be misdiagnosed as shivers. Such false diagnosis of the disease may lead to inappropriate treatment and training strategies which might worsen the original disorder. Our aim was to evaluate how reliably diagnosis of shivers can be made based on specific clinical signs. We created a detailed questionnaire to Hungarian online platforms (including: nationale, medical history, diet and training regimens) to collect horses previously diagnosed with shivers. During the next step of our research, based on the studies conducted by Draper et al. (2014), we collected specific recordings of the horses when walking in a straight line, walking backwards, turning in sharp circles and picking up the hindlegs; as well as any other videos where the horse is demonstrating clinical signs. These videos were then evaluated by three independent board certified specialists blinded to any other data of horses and interrater reliability was tested by Fleiss kappa test. Altogether we collected 18 warmblood horses which included 3 mares, 15 geldings, of age between 5-20 years (SD: 4.7). The primary diagnosis of shivers was established by practitioners in 15, by farriers in 3 and by owners in 2 cases. In the secondary evaluation performed by the specialists, 3 horses were considered as shivers and 6 horses were considered as non-shivers by all three interpreters. In 9 cases there was disagreement between any of the interpreters. The interrater reliability showed a weak agreement with a kappa value of 0,318 when diagnosing shivers. In conclusion, the results demonstrated that the lack of reliable diagnostic methods causes many horses to be incorrectly diagnosed with shivers. The study showed that even board certified specialists evaluate clinical signs differently leading to a high subjectivity when establishing the final diagnosis. This inhomogeneity in diagnostic evaluation can lead to false conclusions when conducting research on the topic or to inappropriate treatments in clinical cases. Agreement might have been better with real-time onsite diagnostic observations. The study draws attention to the significance of excluding any other possible causes systematically, not just relying on clinical signs when diagnosing shivers.
A TDK Konferencia támogatói:
Az Állatorvostudományi Egyetem
Rektora
Alpha-Vet
Aritmia Kutatás Gyógyítás Alapítvány
(Prof. Dr. Merkely Béla)
ÁTE Doktori Iskola
ÁTE Hallgatói Önkormányzat
ATEV Fehérjefeldolgozó Zrt.
Biológiai Intézet
Boehringer Ingelheim
CEVA-PHYLAXIA
Dr. Csepi Rita
Dr. Drávai Gyuláné
Dr. Lorászkó Gábor
Dr. Pák András
Dr. Székely Állategészségügyi Kft
Elanco Hungary Kft.
Europharmavet Kft.
Fenyves Béla alapítvány
Hutyra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum
Kom-Vet Okavango Kisállatrendelő
Magyar Állatorvosi Kamara
Magyar Állatorvosok Világszervezete
Magyar Buiatrikusok Társasága
Magyar Kisállatgyógyász Állatorvosok Egyesülete
Magyar Lógyógyász Állatorvosok Egyesülete
Magyar Országos Állatorvos Egyesület – Baromfi-egészségügyi Társaság
