TDK Absztrakt füzet 2023

Állatorvostudományi Egyetem

Tudományos Diákköri Konferencia

Tudományos Diákköri Konferencia előadásainak összefoglalói 2023

Állatorvostudományi Egyetem Tudományos Diákköri Konferencia

Tudományos Diákköri Konferencia előadásainak összefoglalói 2023

Felelős szerkesztő: Prof. Dr. Sótonyi Péter Szerkesztő: Dr. Bartha Tibor, Dr. Rácz Bence, Kováts Adrien Kiadó: Állatorvostudományi Egyetem A szerkesztőkhöz eljuttatott absztraktokat változtatás nélkül közöljük.

Az esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk!

ISBN 978-963-7149-41-2

A dolgozatok megtekinthetők az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárában © Dr. Sótonyi Péter, Dr. Bartha Tibor, Dr. Rácz Bence, Kováts Adrien Budapest, 2023

Tartalomjegyzék Program. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 A TDK konferencia bíráló bizottsága. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Magyar nyelvű absztraktok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Angol nyelvű absztraktok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 A TDK konferencia támogatói. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213

3

A konferencia időpontja 2023. november 22. (szerda) 8.30 óra Helyszín: Állatorvostudományi Egyetem (1078 Budapest, VII. István u. 2. H épület) Az előadások időtartama 8 perc PROGRAM 8:30 MEGNYITÓ - AULA Köszöntőt mond: Dr. Rácz Bence, egyetemi tanár, a TDK társ-elnöke 8:45 - SZEKCIÓÜLÉSEK Előadások az Aulában, a Hetzel Henrik Tanteremben, a Tolnay Sándor tanteremben és az Anatómai és Szövettani Tanszék Múzeumában Az utolsó előadást a BÍRÁLÓ BIZOTTSÁG ÜLÉSE követi.

18:00 DÍJKIOSZTÓ ZÁRÓÜLÉS ZÁRSZÓ Prof. Dr. Sótonyi Péter, rektor, TDK elnök Ezt követően az előadók és témavezetőik, valamint a zsűri tagjai számára fogadás az Aulában.

4

Állatorvostudományi Egyetem Tudományos Diákköri Tanácsa Elnök: Prof. Sótonyi Péter egyetemi tanár, rektor, TDK elnök Titkár: Mátyási Klaudia, V. évfolyam Bíráló Bizottság: Dr. Arany-Tóth Attila, egyetemi docens Dr. Bakos Zoltán, egyetemi docens Dr. Balka Gyula, egyetemi docens Prof. Bartha Tibor, egyetemi tanár, rektorhelyettes Prof. Bodó Gábor, egyetemi tanár Prof. Cseh Sándor, egyetemi tanár Dr. Csikó György, egyetemi docens Dr. Csintalan Csaba, egyetemi docens Dr. Farkas Orsolya, tudományos főmunkatárs Prof. Farkas Róbert, egyetemi tanár Dr. Farkas Szilvia, egyetemi adjunktus Dr. Fodor Kinga, egyetemi docens Prof. Gál János, egyetemi tanár Prof. Gálfi Péter, egyetemi tanár Dr. Gáspárdy András, egyetemi docens Prof. Halasy Katalin, egyetemi tanár, professzor emerita Prof. Hornok Sándor, egyetemi tanár Prof. Hornung Erzsébet, egyetemi tanár, professzor emerita Dr. Hullár István, egyetemi docens Dr. Jerzsele Ákos, egyetemi docens Dr. Jurkovich Viktor, tudományos főmunkatárs Dr. Könyves László, egyetemi docens Dr. Kosztolányi András, egyetemi docens Dr. Lehel József, egyetemi docens Dr. Makra Zita, egyetemi adjunktus Dr. Manczur Ferenc, egyetemi docens Prof. Mándoki Míra, egyetemi tanár Dr. Marosán Miklós, egyetemi docens Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens Prof. Németh Tibor, egyetemi tanár, rektorhelyettes Dr. Neogrády Zsuzsa, egyetemi docens Prof. Ózsvári László, egyetemi tanár, rektorhelyettes Dr. Pásztiné Gere Erzsébet, tudományos főmunkatárs Dr. Psáder Roland, egyetemi docens Prof. Rácz Bence, egyetemi tanár, a TDK alelnöke Prof. Rátky József, egyetemi tanár Dr. Süth Miklós, rektori főtanácsadó, tanszékvezető Dr. Szabó Krisztián, tudományos munkatárs Dr. Szalay Ferenc, egyetemi docens Dr. Vetter Szilvia PhD, központvezető Dr. Vizi Zsuzsanna, klinikai állatorvos

5

Magyar nyelvű összefoglalók

6

A Rothschild zsiráf hátsóvégtagjának anatómiai atlasza Anatomical Mapping of a Rothschild Giraffe Hindlimb Szerző:

Azzopardi, Neal, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, III. évfolyam Témavezetők: Dr. Hazai Diana, egyetemi adjunktus; Dr. Kondor Milán, tanszéki állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék) A Rothschild-zsiráf (Giraffa camelopardalis rothschildi) az északi zsiráffaj négy elismert alfajának egyike. Jelentős természetvédelmi értéket képvisel, mivel a Nemzetközi Természetvédelmi Unió a közel veszélyeztetett kategóriába sorolta.

Ennek az alfajnak a megőrzése rendkívül fontos. A patás állatok végtagjai, amint azt különböző esettanulmányok is bizonyítják, gondos figyelmet és gondozást igényelnek. Ezért alapvető fontosságú, hogy az e fajok kezeléséért felelős állatorvosok - akár vadon, akár fogságban - átfogó ismeretekkel rendelkezzenek bonyolult anatómiájukról. Ez a tudás lehetővé teszi számukra, hogy hatékonyan kezeljék az egészségügyi problémákat, és optimális támogatást nyújtsanak az általános természetvédelmi erőfeszítésekhez.

Bár a zsiráfok anatómiájáról létezik szakirodalom, hiányoznak a kifejezetten a végtagok izmaira és érrendszerére összpontosító átfogó vizuális források.

A korábbi tanulmányok elsősorban leíró információkat és ábrákat közöltek, és csak a hátsó végtagokra fordítottak korlátozott figyelmet. Bár a csontozattal kapcsolatos kutatások és a radiológiai értelmezések hozzájárultak a megértéshez, a leíró képek hiánya továbbra is fennáll. Felismerve ezt a hiányosságot, csoportunk arra a következtetésre jutott, hogy a zsiráf hátsó végtagjának izmait és érrendszeri struktúráit szemléltető képi atlasz kifejlesztése elengedhetetlen a meglévő szakirodalom kiegészítéséhez.

A projekt során egy elhunyt, 10 napos nőstény Rothschild-zsiráfborjú részletes boncolását végeztük el, és a folyamatot fényképek segítségével aprólékosan dokumentáltuk. Ezeket a képeket gondosan feldolgoztuk és felcímkéztük, a meglévő szakirodalomra és az összehasonlító anatómiára támaszkodva.

Munkánk elsődleges célja egy olyan anatómiai atlasz elkészítése volt, amely bemutatja a zsiráf hátsó végtagjában lévő izmok és erek közötti bonyolult kapcsolatot. A post-mortem képek segítségével célunk az volt, hogy az állatorvosok és a kutatók számára átfogó és klinikailag releváns ismereteket nyújtsunk a zsiráf anatómiájáról. Az állat makroszkópos anatómiájának bemutatásával atlaszunk értékes forrásként szolgál a zsiráfok egészségügyi ellátásában és tudományos vizsgálataiban résztvevők számára.

7

Akut fázis fehérjék összehasonlítása akut pancreatitis során experimentális kutya modellben Comparison of acute phase markers during experimentally induced acute pancreatitis in dogs Szerző:

Babits Emma Léda, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Kanyorszky Eszter Tünde, klinikai állatorvos; Dr. Manczur Ferenc, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék) Az akut fázis reakció a szervezetben összetett kaszkádszerűen lejátszódó folyamat, amely a szerzett védekezés részeként értelmezhető. Számos részből áll, mint a láz, leukocytosis, megváltozott hormonszintek, fokozott véralvadás és komplementrendszer aktivitás, illetve plazmaproteinek és az akut fázisú fehérjék koncentrációjának változása. Utóbbiaknál beszélhetünk pozitív, illetve negatív markerekről annak megfelelően, hogy mennyiségük nő vagy éppen csökken a szervezeti válasz során. A szérum koncentrációik változásának mértéke több patológiás esetben párhuzamba állítható a kórkép súlyosságával. Ezáltal igen hasznosak lehetnek számos betegség diagnózisának felállításában, illetve azok lezajlásának monitorozására.

Kutyákban igen gyakori az akut pancreatitis előfordulása, amely súlyos kimenetelű, akár halálos megbetegedés is lehet.

Kutatásunkban az akut fázis fehérjék közül a C-reaktív protein, a szérum amyloid-A-t (SAA) és a haptoglobin változását vizsgáltuk kutyákban mesterségesen előidézett hasnyálmirigy gyulladás során. A kísérlet során cerulein injekciós alkalmazásával váltottunk ki hasnyálmirigy-gyulladást tíz kísérleti beagle kutyában, majd a beadás napján és további hét napig vettünk tőlük vérmintákat a biokémiai változások monitorozására.

Eredményeinkkel mi is megerősítettük a CRP, mint korai diagnosztikai paraméter alkalmasságát kutyák heveny hasnyálmirigy gyulladásának nyomon követésére. Kutatásunkban kimutattuk, hogy a SAA szint megemelkedik ugyan, de a betegség megjelenéséhez képest pár napos időbeni késéssel. Ez klinikai diagnosztikai szempontból nem kedvező, hiszen a minél jobb prognózis érdekében elengedhetetlen a korán megkezdett terápia. Továbbá azt sem tudtuk megerősíteni, – más kutatási eredményekkel ellentétben - hogy nagyobb szenzitivitással rendelkezne CRP-nél.

A haptoglobin általunk mért, szinte csak pillanatnyi megemelkedése alkalmatlanná tette a kórkép lezajlásának monitorizálására.

8

A csökkent AgRP neuron-funkció hatása a testsúlyra, élettartamra és viselkedésre kalória restrikciós egerekben The effect of impaired AgRP neuronal function on body weight, lifespan and behaviour in calorie restricted mice Szerző: Témavezető:

Balkó Eszter Fruzsina, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, III. évfolyam Dr. Rácz Bence, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék)

A hipotalamikus agouti-related peptidet (AgRP) és neuropeptid Y-t (NPY) kifejező neuronok kritikus szerepet játszanak az éhségérzet kialakításában. Az AgRP neuronok kizárólag a hypothalamus arcuatus magjában találhatók, és a POMC neuronokkal együtt a táplálékfelvétel és energiaháztartást szabályozó ún. melanokortin rendszer alapját képezik. Az AgRP neuronok viselkedésre gyakorolt hatása azonban kevésbé tisztázott, és esetlegesen fontos kapcsolódási pontot jelenthet különböző mentális betegségekkel, táplálkozási zavarokkal, mint az anorexia nervosa is. Kísérleteinkben a neonatális kortól csökkent AgRP neuronszámmal rendelkező AgRP(DTR) egérmodellt vizsgáltuk ad libitum és kalória restrikciós (CR) diéta mellett. Az állatokkal viselkedésteszteket végeztünk, hogy felderítsük, milyen hatással vannak az AgRP neuronok az állatok felderítő viselkedésére és szorongására. Mivel ezek a neuronok elsősorban éhezés és negatív energiaegyensúly esetén aktívak, így vizsgáltuk a normál és csökkent mennyiségű AgRP neuronnal rendelkező állatok CR-hoz való alkalmazkodását is. A CR-ról számos tanulmány kimutatta, hogy sikeresen alkalmazható az öregedési folyamatok lassítására és az élethossz megnövelésére.

Tekintve az AgRP neuronok éhezésben játszott szerepét, kísérleteinkben azt a hipotézist is megvizsgáljuk, hogy az AgRP neuronok elengedhetetlenek a CR kedvező élettani hatásainak megjelenéséhez. Eredményeink az AgRP neuronok egy korábban ismeretlen ivarspecifikus szerepére utalnak az éhezési periódusukhoz való metabolikus és viselkedésbeli alkalmazkodásban.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-23-2 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

9

Morfológia vs. genetika: egyedek és populációk közötti hasonlóság vizsgálata a görög karsztvipera (Vipera graeca) esetében Morphology vs genetics: Exploring similarities between individuals and populations in the case of the Greek Meadow Viper (Vipera graeca) Szerző:

Bancsik Barnabás, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam Témavezetők: Dr. Mizsei Edvárd, projektkoordinátor; Dr. Szabó Krisztián, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Biológiai Intézet) Az élőlények változatosságának jellemzésére széles körben alkalmazunk morfológiai és genetikai adatokat. Veszélyeztetett populációk esetében Különösen fontos a változatosság feltárása, a jelentősen elkülönülő és genetikai leromlással fenyegetett populációk azonosítása, mert az ilyen információk nélkül nehezebbé válik a természetvédelmi beavatkozások tervezése.

A múltban főként morfológiai bélyegek alapján zajlott a populációk különbözőségének vizsgálata, ma már azonban elérhetővé és elterjedtté váltak a genetikai és genomikus módszerek is. Már a molekuláris genetikai módszerek elterjedése előtt is világossá vált a konzervációbiológusok számára, hogy az alacsony változatosságú, esetleg beltenyésztett populációk fokozott figyelmet érdemelnek, ezért ennek indikátoraként megjelent a fluktuáló aszimmetria (FA) vizsgálata. A kétoldali szimmetriával rendelkező állatok embrionális fejlődését zavaró környezeti vagy genetikai hatások összefüggésben állnak az alapvetően szimmetrikus morfológiai bélyegek aszimmetriájának mértékével.

Dolgozatomban a veszélyeztetett görög karsztvipera (Vipera graeca) morfologiai es RADseq adatok alapjan vetem ossze az egyedek és populációk elkülönítésének eredményeit, valamint vizsgálom, hogy van-e összefüggés a FA es a genomi beltenyésztettség értékei között. Továbbá vizsgálom ez utóbbi értékekre milyen hatással van az élőhelyek mérete és hőmérséklete.

16 populációból 305 viperaegyed négy szimmetrikus morfológiai bélyegét számoltam le, valamint ezekből a populációkból 72 egyed RADseq SNP adatait bocsátották rendelkezésemre. A morfológiai és genetikai hasonlóság vizsgálatához Euklideszi es Nei-féle távolságmatrixokat hoztam létre, es klaszterezést alkalmaztam. A FA jellemzésére három indexet (FA1, FA11, FA12), a beltenyésztettség mérésére pedig az Fis értékeket számítottam ki a genomi adatokból.

Az egyedek a morfológiai bélyegek alapján nem mutattak populációk szerinti klasztereződés, míg a genomi adatok alapján a populációk zöme külön ágat alkotott.

A populációk közötti morfológiai és genomi távolságmátrixok között nem találtam összefüggést. Az egyedek és populációk FA értékei nem mutatott összefüggést a genomi Fis értékekkel, azonban mindkettőt befolyásolta a populációk latitudinális helyzete.

Az eredmények alapján, a görög karsztvipera esetében a vizsgált morfológiai bélyegek nem alkalmasak a populációk megkülönböztetésére, míg a genomi adatok egyértelműen alkalmasak. A FA jelenlétét valószínűleg nem a populációk genetikai állapota, hanem inkább az embriók fejlődését zavaró környezeti tényezők (pl. klimatikus viszonyok) befolyásolják.

10

Hazai házityúk állományokból izolált baktériumtörzsek érzékenységi vizsgálata Susceptibility testing of bacterial strains isolated from domestic flocks of chickens Szerző: Témavezető:

Barnácz Franciska Vera, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A 21. század egyik legnagyobb globális kihívása az antimikrobiális rezisztencia terjedése, ami maga után vonja nemcsak az állategészségügyben, hanem a közegészségügyben használt hatóanyagok felhasználási szokásainak a felülvizsgálatát.

Kutatásunk során célul tűztük ki, hogy Magyarországon országos és regionális szinten átfogó módon vizsgáljuk a nagylétszámú házityúk állományok kommenzalista (Enterococcus spp., Escherichia coli, Staphylococcus spp, Clostridium perfringens) törzseinek rezisztencia profilját, majd összehasonlítottuk eredményeinket klinikai esetekből izolált törzsek és humán esetekből rendelkezésre álló törzsek adataival. Vizsgálataink során minimális gátló koncentráció (MIC) érték meghatározást végeztünk. Összesen 1282 mintát vizsgáltunk és 21 080 MIC-értéket határoztunk meg.

Az Enterococcus spp. izolátumok (n=499) érzékenysége kimagasló volt amoxicillinre (79%) és amoxicillin-klavulánsavra (80%) is, valamint elfogadható mértékű vankomicinre (69%). Ugyanakkor a rezisztencia magas volt doxiciklinre (95%) és enrofloxacinra (94%). Az Escherichia coli törzsek esetén (n=411) viszont a legtöbb hatóanyaggal szemben magas volt a rezisztencia, ezek közül is kiemelendő az amoxicillin (62%), a neomicin (72%), a doxiciklin (51%), a florfenikol (63%), az enrofloxacin (53%) és a potenciált szulfonamid (100%). A kolisztinnel szemben tapasztalt 28%-os rezisztencia elfogadható mértékű. Staphylococcus spp. izolátumok esetén (n=227) a törzsek kimagasló érzékenységet mutattak amoxicillinre (88%), florfenikolra (67%), elfogadható mértékű volt az érzékenység tilozinra (40%), viszont a vankomicin esetén tapasztalt 24%-os rezisztencia aggodalomra ad okot és további vizsgálatokat sürget. Az izolált Clostridium perfringens törzsek (n=145) kiváló érzékenységet mutattak amoxicillinre (79%), ceftriaxonra (79%), illetve imipenemre (89%) és vankomicinnel szemben is elfogadható a megfigyelt 77%-os érzékenység.

Eredményeinket Escherichia coli törzsek esetén összehasonlítva a klinikai esetekből származó és a humán egészségügyből kapott eredményekkel, megállapítottuk, hogy a penicillinek esetén mindhárom csoport esetében nagyon hasonló módon alakult a rezisztencia (62%; 73%; 52%). A többi hatóanyag esetén viszont az állategészségügyben jelentősen nagyobb volt a rezisztencia mértéke. Összességében elmondhatjuk, hogy vizsgálataink alátámasztják a nemzeti szintű és regionális szintű rendszeres felmérések végzésének szükségszerűségét. Az adatok humán egészségügyi helyzettel való összehasonlítása és időbeli követése pedig segíthet az Egy Egészség tükrében a közös gondolkodásban és a helyes terápia kiválasztásában.

11

A baicalin és a dezoxinivalenol hatásának vizsgálata csirke eredetű háromdimenziós májsejttenyészeteken Studying the effects of deoxynivalenol and baicalin in chicken derived three dimensional hepatic cell cultures Szerző:

Batta Laura Nóra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezetők: Vörösházi Júlia, PhD hallgató; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék) A mikotoxinok gombák által termelt másodlagos anyagcseretermékek, melyek közül kiemelkedő fontosságúak az egyes Fusarium fajok által termelt trichotecén vázas mikotoxinok. Ezek egyik fontos képviselője a dezoxinivalenol (DON), melynek fő sejtszintű hatása a fehérjeszintézis gátlása, illetve reaktív oxigéngyökök (ROS) képződésének serkentésén keresztül oxidatív stressz kialakulását okozhatja, károsíthatja a sejtmembránok integritását, illetve gyulladásos folyamatok beindulásához vezethet. E tulajdonságai miatt lényeges olyan vegyületek kutatása, amelyekkel ezek a káros hatások kivédhetők. A baicalin (BAI) a bajkáli csucsóka (Scutellaria baicalensis) gyökeréből izolált flavonoid, melynek antioxidáns, gyulladáscsökkentő, antimikrobiális és daganatellenes hatása régóta ismert.

TDK munkám során a DON gyulladásos válaszra gyakorolt, illetve a BAI ezzel szemben kifejtett protektív hatását vizsgáltuk csirke eredetű háromdimenziós (3D) májsejttenyészeteken, melyeket mágneses 3D bioprinting módszerrel hoztunk létre.

A sejtkultúrákat kétféle DON (2 és 20 µg/ml), háromféle BAI (5, 15 és 45 µg/ml) koncentrációval, illetve ezek kombinációival kezeltük. A sejtek metabolikus aktivitását CCK-8 (Cell-Counting Kit-8) teszttel határoztuk meg. A sejtkárosodás mértékének vizsgálatához a laktát-dehidrogenáz (LDH) enzim extracelluláris aktivitását mértük.

A gyulladásos folyamatok nyomon követése céljából az interleukin-6 (IL-6), az interleukin-8 (IL-8) és az interferon-γ (IFN-γ) mennyiségét határoztuk meg csirke specifikus ELISA tesztek segítéségével.

A sejtek metabolikus aktivitását mindhárom BAI koncentráció növelte, míg a DON-nal való kezelés csökkentette a kontroll tenyészetekhez képest. Mindkét koncentrációjú DON-nal kezelt tenyészetek esetében mindhárom BAI növelte a sejtek életképességét. Az LDH aktivitását az összes alkalmazott BAI koncentráció csökkentette, míg a kisebb koncentrációjú DON növelte. Továbbá a magasabb DONnal kezelt tenyészetek esetében a legmagasabb BAI csökkentette az LDH aktivitást.

Az IL-6 szintje az alacsonyabb DON-kezelt sejtek esetében a legkisebb BAI koncentráció, míg a magasabb DON-nal kezelt tenyészetek esetében a két kisebb BAI kezelés hatására emelkedett . Az IL-8 koncentrációja az alacsonyabb DON-nal kezelt csoportokban a két kisebb BAI kezelés hatására növekedett.

A kezeletlen sejtekhez képest a legmagasabb BAI, míg a kisebb DON koncentráció esetében a középső és a legmagasabb BAI konccentráció csökkentette az IFN-γ mennyiségét. Ezzel szemben a magasabb koncentrációjú DON kezelés esetében a középső koncentrációjú BAI növelte az IFN-γ koncentrációját.

Az eredmények alapján elmondható, hogy a DON negatív hatással volt a sejtekre, melyet bizonyos koncentrációban alkalmazva a BAI képes volt mérsékelni. Ezen hatásai miatt feltételezhető, hogy további, in vivo kísérletek elvégzése után a jövőben akár takarmánykiegészítőként is alkalmazható lehet gazdasági haszonállatainkban, javítva az állatok egészségi állapotát, ezáltal a termelést.

12

Nyulak fogászati betegségei: malocclusio és következményei Dental diseases in rabbits: malocclusion and their consequences Szerző: Témavezető:

Berger Melina Edith, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Hetényi Nikoletta, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A nyulak fogai egész életükön át folyamatosan nőnek, ami hajlamosít a fogászati rendellenességek kialakulására. Ez az összetett oktanú kórkép magában foglalja a fogak minőségi változását, a fogak rendellenes záródását (malocclusio) és a nem fogászati eredetű következményeket.

Két adatgyűjtéses vizsgálat történt. Az elsőben német nyúltartók állatainak (n=82) tartási körülményeiről, takarmányozásáról és egészségi állapotáról gyűjtöttem adatokat, különös tekintettel a fogászati betegségekre. Az állattartók többsége (87,2%) naponta egyszer (57,1%) etetett tápot, jellemzően pellet típusút (75,6%).

A széna az esetek 96,2%-ában folyamatosan a nyulak rendelkezésére állt és az állattartók jelentős része (47,4%) naponta etetett zöldségféléket is. A nyulak 33,3%-ánál alakult ki fogászati betegség, ami döntően az őrlőfogakat (20,6%), kisebb részben pedig a metszőfogakat (9,5%) vagy mindkettőt (3,2%) érintette. A bakoknál gyakrabban alakultak ki az elváltozások (43,3%). A fogászati betegségek nagyobb arányban érintették a 4 évnél idősebb nyulakat (54,8%), mint a fiatalabbakat.

A magyar eredmények az Exo-Pet Állatgyógyászati Centrum adatbázisában található azon nyulaktól származnak (n=150), amelyeket malocclusio-val vagy incisivus malocclusioval diagnosztizálták. Az állatok 61,3-a volt bak és >90% feletti volt a törpenyulak aránya. A nyulak többségét (76,0%) malocclusion-val, 24%-ot pedig malocclusion-val és incisivus malocclusion-val diagnosztizálták. A legkevésbé érintett fog a bal felső (1,7%) és a jobb felső 6-os (2,1%) rágófogak és a metszőfogak (2,1%) voltak.

A leggyakrabban pedig a jobb alsó 2-es (6,5%) és a jobb felső 2-es (6,3%) metszőfogak szorultak korrekcióra. A nyulak 17,4%-ánál alakult ki fogászati tályog, közülük 38,5% esett át műtéten a vizsgált időszak alatt. A fogászati problémákon túl a legfontosabb kórképek között volt az elhízás (14,8%), a szemkönnyezés (10,9%) és az emésztőszervi probléma, mint csökkent bélmotilitás és az ileus (5,5%).

A következtetések levonása érdekében több tényező és a fogászati betegségek közötti összefüggés vizsgálatát végeztük el. Ezek alapján úgy tűnik, hogy az idősebb kor és a törpe fajta bizonyult a legfontosabbnak. Mindkét adatgyűjtésben igazolódott a metszőfogak kisebb mértékű malocclusio-val való érintettsége, mint a rágófogaké.

Mivel a nyulakat alapvetően megfelelően, szénára alapozva etették (német adatok), a takarmányozás és a fogászati betegség között nem állt fenn összefüggés.

13

Teknősök herpesz- és adenovírusainak kimutatása és genetikai összehasonlító vizsgálata Detection and genetic comparison of herpes- and adenoviruses in turtles Szerző:

Berta Péter Patrik, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Papp Tibor, tudományos főmunkatárs; Dr. Marosi András, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék) A teknősök vírusainak vizsgálata még mindig marginális területnek számít. A védett fajokat is gyakran tizedelő herpeszvírusok e rend fajainak legfontosabb kórokozói, s mellettük adenovírusok is számos kórképben felbukkantak. A leírt vírusok mindössze kis százalékában határozták meg azok teljes genom szekvenciáját; a több mint tucatnyi adenovírus-kimutatás esetében például még egyszer sem. Ennek dacára mégis lehetséges volt új nemzetséget létrehozni a teknősök (Testudines) saját adenovírusai számára (Testadenovirus). Kutatásunk célja volt, hogy a rendelkezésemre bocsátott, kereskedésben elhullott, 17 fajt képviselő, 33 teknős egyedből herpesz- és adenovírusokat mutassunk ki, s ezek további genetikai jellemzését elvégezzük, utóbbiak esetében törekedve a teljes-genom meghatározás előkészítésére. Az egyedeket felboncoltam, majd a belső szervekből vett mintákból kivont DNS-ből kétkörös-PCR-ek segítségével kíséreltem meg az említett vírusok kimutatását. A szűrés mindkét víruscsalád esetén a DNS-polimeráz gén egy-egy szakaszára irányult; a megfelelő méretű PCR termékeket megszekvenáltam. A kapott nukleotid szekvenciákat összevetettük az NCBI adatbázisában lévőkkel. Herpeszvírusra pozitívnak bizonyult egy kínai háromélű teknős (Mauremys reevesii), egy kirgiz teknős (Testudo horsfieldii), egy görög teknős (Testudo hermanni), egy csíkos iszapteknős (Kinosternon baurii), egy barna sisakteknős (Pelusios castaneus) és egy mór teknős (Testudo graeca). Megállapítottuk, hogy a mór teknősben talált vírus a GenBank-i testudinid alphaherpesvirus 3 szekvenciával mutat 97%-os nukleotid egyezést, míg a többi egyedből származó szekvenciák a testudinid alphaherpesvirus 1-gyel voltak 99,5%-ban azonosak. Adenovírusra pozitívnak bizonyult két indiai csillagteknős (Geochelone elegans), egy leopárdteknős (Stigmochelys pardalis) és két kínai háromélű teknős. A Testadenovirus nemzetségbe sorolható, két eddig ismeretlen vírustörzset találtunk a fentiekből négy esetben: két csillagteknős és a leopárdteknős esetén az egyiket, egy háromélű teknősben pedig a másik törzset. Egy másik kínai háromélű teknősben pedig egy Siadenovirus nemzetségbe sorolt, a súlyosan veszélyeztetett sulawesi teknősökben korábban komoly veszteségeket okozó tünetegyüttes egyik kórokaként leírt vírus volt kimutatható. Egyik testadenovírus-tartalmú minta Illumina módszerrel történő teljes-genom meghatározását is megkíséreltem, sajnos sikertelenül. Ugyanakkor sikeresek voltak a testadenovírusok hexon-génjét célzó PCR-jeim és ezek termékeinek szekvenálása. Továbbá sikerült összehasonlító filogenetikai vizsgálattal (tanglegram) megerősítenem kutatócsoportunk hipotézisét, hogy Testadenovirus nemzetség ismert tagjai (jelenlegi számuk 19) és gazdafajaik (15) párhuzamos evolúciós (koevolúciós) utat jártak be.

14

Antibakteriális és biofilm feltörő szerek hatásának vizsgálata az antimikrobiális rezisztencia terjedésére és biofilm épülésére Pseudomonas aeruginosa törzseken Study of the effects of antibacterial and biofilm disrupting agents on the spread of antimicrobial resistance and biofilm formation in Pseudomonas aeruginosa strains Szerző: Témavezető:

Bodnár Barbara, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Veres Adrienn Mercédesz, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A kutyák kimagasló arányban érkeznek fülészeti panaszokkal az állatorvosi rendelőbe. Ennek egyik leggyakoribb oka a külső hallójárat gyulladás, amelyet másodlagosan, a nagyszámban multirezisztens Pseudomonas aeruginosa baktérium okozhat, melyet rezisztencia mechanizmusai és biofilmépülési képessége miatt nehéz kezelni.

Kutatásunk fő célja egy állatgyógyászati fülészetben használható potenciális szerkombináció vizsgálata volt, ahol a komponensek hatékony antibakteriális és potenciális biofilm-feltörő tulajdonsággal rendelkeznek és kombinációban való alkalmazásuk révén egymás hatékonyságát növelik. A marbofloxacin második generációs fluorokinolonként az egyik leghatékonyabb antibiotikum a P. aeruginosa elleni védekezésben. A geraniol egy monoterpén alkohol, mely kiváló biofilmellenes hatással bír. Az etilén-diamin-tetraecetsav (EDTA) fém kelátorként a marbofloxacin hatását potencírozni képes. A három hatóanyag, illetve ezek kettes, hármas kombinációinak antibakteriális és biofilmellenes hatását vizsgáltuk kutya külső hallójárat gyulladásából vett és biofilmtermelő kontroll P. aeruginosa törzseken. A minimum gátló koncentráció (MIC) vizsgálatával sorozatpasszálást végeztünk a biofilmtermelő P. aeruginosa ATCC® 27853™ törzsön. Megfigyeltük, hogy a biofilmellenes anyagokkal való kombinálás gátolja-e a rezisztencia terjedését marbofloxacinra nézve. Emellett kíváncsiak voltunk, hogy a P. aeruginosa antimikrobiális rezisztenciája összefüggésbe hozható-e a baktérium efflux-pumpa funkciójával. Ehhez huszonkettő P. aeruginosa klinikai izolátumot és egy kontroll törzset (ATCC® 27853™) vizsgáltunk a hatóanyagokkal és kombinációikkal egy efflux-pumpa gátló (EPI) hatóanyag karbonil-cianid-3-klorofenilhidrazin (CCCP) jelenlétében és anélkül. Továbbá a hatóanyagok és kombinációik biofilmfeltörő tulajdonságát vizsgáltuk a P. aeruginosa ATCC® 27853™ törzs biofilmjén kristályibolya és MTS-formazán festési eljárásokkal. Kutatási eredményeink a hatóanyagok bizonyos kombinációi között szinergizmust, részleges szinergizmust vagy indifferens hatást tártak fel. A CCCP-vel végzett rezisztencia vizsgálati eredményeink alapján az antibakteriális ellenállóképesség hátterében nem efflux-pumpa funkciója áll a vizsgált izolátumok esetében az adott szerek jelenléte mellett. A biofilm-feltörést vizsgáló kísérletünk eredményei által arra következtettünk, hogy a vizsgált hatóanyagok és kombinációinak biofilmfeltörő hatása nem volt számottevően nagyobb a kombinációban való alkalmazáskor, mint önálló marbofloxacin használatakor.

15

Anatómiai sebészeti támpontok a kutyák thoracolumbalis sebészetében Anatomical Surgical Landmarks in Thoracolumbar Surgery of Dogs Szerző:

Breuer Toni-Björn Matthias, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Németh Tibor, egyetemi tanár; Dr. Forterre Franck, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti Tanszék) Az utóbbi években a thoracolumbalis régiót érintő műtétek egyre nagyobb fontossággal bírnak az állatorvosi sebészetben, mivel ezen technikákkal számos mellkasi és ágyéki gerincet érintő kórkép hatékonyan kezelhetővé válhat. A részletes anatómiai tudás elengedhetetlen a sebész számára, hogy értelmezni tudja az anatómiai sebészeti támpontokat az operáció során, amelyek segítenek megtalálni az elváltozás pontos helyét. Ezen támpontok különböző anatómiai képletek a gerincoszlop mentén, melyek könnyen és biztonsággal felismerhetők reprodukálható módon a beavatkozás alatt.

Az ember- és állatorvoslásban számos különböző tanulmányt végeztek annak érdekében, hogy csökkentsék a helytelen irányból megközelített gerincműtétek számát. A pontatlan helyről megközelített műtéteknek számos negatív következménye lehet a páciens számára, egyúttal növelheti az operáció idejét.

E kilenc tetemmel végzett kutatás célja, hogy feltárja a thoracolumbalis régió anatómiai és sebészeti támpontjait a tizenegyedik háti- és első ágyéki csigolya közötti szakaszon. Mind a csontos, illetve lágyszöveti képletek leírásra kerültek, melyek segítenek a tájékozódásban preoperatívan és intraoperatívan egyaránt, hogy csökkentsük a radiológiai eszközök használatát, így a sugárzásnak való kitettség mértékét, továbbá a műtét és az altatás idejét.

A tetemek thoracolumbalis régióját hasi fektetésben boncoltuk. A boncolás során a támpontot adó képleteket értékeltük, beleérve a processus mamillaris-ok pozícióját, az L6 és L7 csigolya viszonyát a linea intercristalis-hoz a m. spinalis et semispinalis thoracis et cervicis tapadási pontjaival együtt.

A boncolással különböző csontos és lágyszöveti tájékozódási pontok konzisztensen felkereshetőek voltak. A csontos struktúrák, köztük a vertebra anticlinaris tövisnyúlványa, a különbség az L1 harántnyúlványa, az utolsó borda és a linea intercristalis között, amely az L6 és L7 csigolyák közötti részben halad. A processus mamillaris-ok használata szintén értékes információval szolgálhat, mivel ezek a Th13 és L1 csigolyánál a legkönnyebben hozzáférhetők. A Th11-et érintő műtétek esetén javasolt a facet ízület orientációját is értékelni. A lágyszöveti képleteket, melyek egyaránt jelen voltak mind a kilenc kutyában, beleértve a m. spinalis et semispinalis thoracis et cervicis tapadási pontját a fascia lumbodorsalis-on a Th11 magasságában.

Továbbá a tapadási ínak pozíciójának értékelése és a lumbalis izmok tapadási pontja az L1 járulékos nyúlványához szintén használható.

Az anatómiai és sebészeti támpontok értékelése preoperatívan és intraoperatívan is fontos, mert ezzel csökkenthető a pontatlan helyen történő műtéti feltárás és potenciálisan csökkenthető az ebből adódó hosszabb műtéti idő. A megfelelő preoperatív előkészületek elvégzése minden esetben fontos, hogy elkerülhessük a nem megfelelő helyről végzett műtétekkel járó komplikációkat.

16

Szarvasfélék genetikai ivarazonosítása izotermális amplifikációval Genetic sex detection of cervids by isothermal amplification Szerző: Témavezető:

Bujtor Zsófia Krisztina, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Zenke Petra Zsuzsanna, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A tenyésztett- és vadonélő állatfajok ivarának, illetve ivararányának ismerete központi szerepet játszik (vad)gazdálkodási és konzervációbiológiai szempontból is, ezért intenzíven kutatott terület. Magyarország agancsos fajainál, a dámszarvasnál, gímszarvasnál és európai őznél szintén nagy jelentőséggel bír az állományok optimális ivararányának fenntartása, ezért az adott vadászati idényben csak meghatározott számú, fajú és ivarú állat kilövése engedélyezett. Azonban előfordulhatnak olyan esetek, amikor az előírt feltételek nem teljesülnek, ezek illegális elejtésnek minősülnek. A vadfeldolgozó üzemek hűtőházában leadott, külső jegyeik alapján ivarra már nem azonosítható zsigerelt tetemeknél genetikai vizsgálattal meghatározható az állat ivara, ez adott esetben kimutathatja az illegális elejtést, amely orvvadászatnak minősül.

Kutatásunk célja egy olyan genetikai módszer kidolgozása volt, amely lehetővé teszi a három hazai szarvasféléből származó szövetminták egyszerű, gyors és akár a helyszínen történő DNS-alapú ivarazonosítását. Vizsgálataink alapjául a hurok által közvetített izotermikus sokszorosítási (Loop-mediated isothermal AMPlification, LAMP) módszert választottuk, mivel ezzel a technikával minimális laborműszer és eszköz segítségével is megvalósítható a releváns DNS markerek rövid időn belüli sokszorosítása és kimutatása költséghatékony módon.

Kutatásunk során a három szarvasfélére univerzálisan használható, az Amelogenin X és SRY gének konzervált szakaszaira tervezett LAMP-primereket először ismert fajú és ivarú kontroll DNS-mintákon teszteltük. A reakciók eredményeit interkaláló festék utólagos hozzáadásával történő kimutatással ellenőriztük, majd a reakcióelegy összetételét és idejét optimalizáltuk. A terepen történő ivarellenőrzés egyszerűsített megvalósításához kidolgoztuk a direkt sokszorosítás módszerét NaOH oldatban előkészített húsmintákra. A módszerrel a vártnak megfelelően a nőstény és a hím mintákból is kimutatható volt az Amelogenin X génszakasz, amíg a hím specifikus SRY génszakasz igazolását célzó reakció a hím eredetű mintáknál adott pozitív eredményt.

Kifejlesztett módszerünk a validálási lépések után alkalmas lehet a gímszarvas, dámszarvas és európai őz eredetű minták rövid idő alatt megvalósítható ivarmeghatározására, az esetleges illegális vadászati tevékenységek mértékének kimutatására, hozzájárulva így a vadászat tisztaságának megőrzéséhez.

17

A veleszületett immunválasz manipulálása vírus RNS-sel és DNS-sel Manipulation of innate immune response with viral RNA & DNA Szerző:

Commins Katie Teresa, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Lőrincz Márta, egyetemi adjunktus; Gulyás Dominik Ádám, osztálymérnök (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék) Az immun-onkoterápia napjainkban a daganatok innovatív kezelésévé válik.

A daganatspecifikus ellenanyagok terápiás potenciáljának kiaknázása mellett az immunrendszer celluláris effektor mechanizmusai bizonyulnak a legfontosabb irányvonalnak. A nukleinsav-oltások alkalmazása az utóbbi formában kíván beavatkozni.

Az in fluenzavírus negatív, egyszálú RNS-e és az egyszálú, hajtűvégű parvovírus DNS a kórokozóval összefüggő molekuláris mintázatként (PAMP-ként) működnek, melyek a szervezet toll-like receptoraihoz (TLR-ek) is kapcsolódnak. A veleszületett immunitás indul be, miközben közvetetten az adaptív immunrendszert is stimulálja a kezelés, így felbecsülhetetlen daganatellenes védelmet nyújt. Az influenzavírus RNS a retinsavval indukálható gén I (RIG-I) aktiválását is eredményezi, míg B hajtűje aktiválja a nukleotidkötő oligomerizációs domén receptorokat, a NODszerű receptorokat (NRLS). A RIG-I és az NRLS aktivációja – bár különböző formákban – gátolja a daganatok kialakulását.

Kísérletünkben ezen a két vírus nukleinsavának a daganatokra kifejtett hatását vizsgáltuk. Veseadenokarcinómát BALB/C egerek bőre alá implantáltunk, majd intratumorális vakcinakezelést alkalmaztunk az állatokon. Az 1. csoport tisztított influenza RNS-t és anti-OX40 adjuvánst, a 2 csoport egyedei tisztított parvovírus DNS-t és az anti-OX40 adjuvánst kapott kezelésként. Az egereket naponta ellenőriztük a túlélési idő mediánjának és az átlagos primer tumor időbeni változásának követése céljából. Vért is vettünk citokinszintek vizsgálta meghatározása miatt. A primer daganat metasztázisait szövettani vizsgálatokkal követtük. Az eredményeinket kezeletlen daganatos (kontroll) egerek csoportjával (3. csoport) hasonlítottuk össze.

Eredményeink szerint az 1. csoport lényegesen ígéretesebb volt, mint a 2. csoport. Az influenzavírus RNS-sel kezelt csoport szignifikánsan magasabb medián túlélési időt ért el, mint a másik két csoport, és a tumora méretei is lényegesen kisebbek voltak. Ugyan mindhárom csoportban ki lehetett mutatni tüdőmetasztázisokat, de a legalacsonyabb előfordulási arányt az 1. csoportban észleltük. A citokinszintek jelentős változását nem tapasztaltuk a három csoportot összehasonlítva.

A keletkezett adatok alapján megállapíthatjuk, hogy kezeléseink a jövőbeli kutatásokhoz hatékony alapot adnak. Az összetétel- és a kezelési gyakoriság módosításával lehetséges az eddig elért eredmények javítása.

18

Trichomonas gallinae nitroimidazol és protonpumpa-gátló hatóanyagokkal szembeni érzékenységének vizsgálata Study of the susceptibility of Trichomonas gallinae to nitroimidazole and proton pump inhibitors Szerző:

Csiki Boglárka Bianka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezetők: Dr. Kerek Ádám, egytemi tanársegéd; Dr. Mag Patrik, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék) A Trichomonas gallinae egy egysejtű obligát parazita, amely madarakat fertőz.

Elsősorban a galambfélék terjesztik közös etető vagy itató használatával, illetve fiókák etetésekor begytejjel. A garat és a nyelőcső területén okoz leggyakrabban elváltozásokat, ezen felrakódások gátolhatják a madarakat az evésben, ivásban vagy akár a légvételben is, így a fertőzés potenciálisan halálos kimenetelű lehet. A Trichomonas gallinae gazdasági és természetvédelmi szempontból is nagy jelentőségű parazita, mert egyaránt haszonállatokat és szabadon élő madárfajokat is veszélyeztet.

Kezelésére jelenleg 5 nitroimidazol származékokat használhatunk, amelyeket azonban élelmiszertermelő állatok esetén tilos alkalmazni, ezen felül pedig a kezelt nem élelmiszertermelő állatokban, például nagy értékű versenygalambokban már számos rezisztens törzset leírtak. Jelen kutatás célja volt, hogy alternatív kezelési lehetőségeket keressünk a fertőzéssel szemben.

A Trichomonas gallinae egysejtű parazitákat városi galambokból steril mintavevő pálca segítségével gyűjtöttük, légcsőből. A mintákat a levételt követően 37 ºC-on egy speciális táplevesben szállítottuk, majd tároltuk. 24 órás inkubációs idő után Bürker-kamra segítségével határoztuk meg az élő trofozoiták számát (db/ml). A hatóanyagok közül a ronidazol, metronidazol, szeknidazol és tinidazol esetén 14 V/V% dimetil-szulfoxidot (DMSO) tartalmazó törzsoldatot készítettünk. A protonpumpagátlók közül a pantoprazol és a rabeprazol hatóanyagokból desztillált vízzel készítettünk törzsoldatot, míg az omeprazol, ezomeprazol és lanzoprazol törzsoldata 24 V/V% etanolt tartalmazott.

Eredményeink alapján a ronidazol esetén 2 μg/ml hatóanyag koncentrációra volt szükség a paraziták teljes eradikációjához, amely egybe vág más szakirodalmi adatokkal. Ugyanehhez a metronidazol, tinidazol és szeknidazol hatóanyagok 4 μg/ml-es koncentrációjára volt szükség. A protonpumpa-gátló hatóanyagok közül az omeprazol volt a leghatékonyabb, amelynél 250 μg/ml koncentrációnál figyeltük meg a paraziták teljes eradikációját, míg a pantoprazol és ezomeprazol esetén ehhez 1000 μg/ ml koncentrációra volt szükség. A rabeprazol jóval kevésbé bizonyult hatékonynak, ennek a hatóanyagnak 2000 μg/ml koncentrációjára volt szükség a paraziták teljes eradikációjához. Összességében elmondhatjuk, hogy eredményeink alapján a protonpumpa-gátló hatóanyagok jó alternatív kezelési módszerei lehetnek a Trichomonas gallinae fertőzésnek, a benzimidazol szerkezetű anyagok fejlesztése pedig ígéretes lehetőséget ad a jövőben új, alternatív és biztonságosabb hatóanyagok előállítására és tesztelésére.

19

Hazai pulyka állományokból izolált baktériumtörzsek érzékenységi vizsgálata Susceptibility testing of bacterial strains isolated from domestic turkey flocks Szerző: Témavezető:

Csirmaz Bence, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) a 21. század állat- és közegészségügyének az egyik legnagyobb kihívása. Globális jelentőségét támasztja alá a két egészségügyi terület szoros és egyben elválaszthatatlan összefüggése. A baromfiágazat, különösen a pulykaágazat, kiemelkedően fontos, hiszen itt az egyik legnagyobb az antibiotikum felhasználás, ami hozzájárul a rezisztencia terjedéséhez.

Kutatásunk során minimális gátló koncentráció (MIC) érték-meghatározás segítségével összesen 20-féle hatóanyagra nézve végeztünk érzékenységi vizsgálatot, Enterococcus spp., Escherichia coli, Staphylococcus spp. és Clostridium perfringens törzseknél országos és regionális szinten; amelyek kommenzalista eredetűek voltak.

Végezetül eredményeinket állati eredetű patogén törzsek és humán törzsek eredményeivel hasonlítottuk össze. Összesen mintegy 1338 db, pulykából izolált törzs érzékenységét vizsgáltuk, 19 908 db MIC-érték meghatározásával. Az eredmények alapján az Enterococcus törzsek (n=470) jó érzékenységet mutattak az legtöbb antibiotikumokra, de magas volt a rezisztencia mértéke a fluorokinolonok (90%) esetén. Az Escherichia coli (n=470) esetében az érzékenység kolisztin esetén elfogadható szintű (72%) volt, de a többi antibiotikumra nagymértékű rezisztenciát tapasztaltunk. Staphylococcus spp. (n=166) esetében a 18%-os vankomicin rezisztencia további vizsgálatok elvégzését indokolja, annak genetikai hátterének kiderítése érdekében. Clostridium perfringens esetében (n=162) az összes vizsgált β-laktám hatóanyagra 80% feletti érzékenységet tapasztaltunk, azonban a 34%-os vankomicin rezisztencia aggodalomra ad okot. Összehasonlítva az állati kommenzalista, klinikai patogén törzsek és humán törzsek rezisztencia adatait, megállapítható, hogy az állati eredetű törzsek hasonló rezisztencia profilt mutatnak az egészséges és beteg állatokból származó törzsek esetén, míg a humán minták általában érzékenyebbek voltak. Az eredmények azt sugallják, hogy az állati eredetű baktériumok hozzájárulhatnak az AMR terjedéséhez a humán populációkban.

Eredményeink felhívják a figyelmet az antibiotikumok felelőtlen használatának veszélyeire az állattenyésztésben, különösen a pulykaágazatban. Az AMR kezelése és megelőzése érdekében szükség van a szigorúbb szabályozásra és a tudatosabb antibiotikum felhasználásra mind az állat- és közegészségügyben. Eredményeink alátámasztják a rendszeres felmérések, monitorozások létjogosultságát, ami elengedhetetlen az AMR problémakörének kezelésében és megelőzésében.

20

A sertés-parainfluenza vírus 1 prevalenciájának felmérése és genetikai jellemzése Magyarországon Prevalence estimation and genetic characterization of porcine parainfluenza virus 1 in Hungary Szerző: Témavezető:

Czétényi Anna, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Igriczi Barbara, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Patológiai Tanszék)

A sertés-parainfluenza vírus 1 a (PPIV-1, Porcine parainfluenza virus 1; species: Porcine respirovirus 1) paramyxovírusok családjába tartozik. E család tagjai különböző légúti, idegrendszeri megbetegedést okozhatnak számos haszon-, és társállatfaj esetén, valamint némely paramyxovírus zoonotikus tulajdonsággal is bír. A PPIV1-et először Hongkongban írták le 2013-ban sertések vágóhídi végbél- és orrtamponmintáinak vizsgálata során, majd Amerikában, Ázsiában és számos európai országban is kimutatták jelenlétét. Az eddig megjelent filogenetikai vizsgálatok szerint az európai és észak-amerikai törzsek egymástól függetlenül fejlődtek és a vírus fertőzött állatok által juthatott el Ázsiába. A vírus patogenitásáról és globális elterjedtségéről kevés információ áll rendelkezésre, de az irodalmi adatok alapján feltételezhető, hogy hozzájárul a sertések légzőszervi betegség komplexének (PRDC) kialakulásához. Korábbi kutatások arról számoltak be, hogy a PPIV-1 replikációja a sertések légúti traktusát érintő enyhe klinikai betegséget vagy elváltozásokat okozott.

Kutatásunk célja a PPIV-1 előfordulási gyakoriságának és genetikai sokféleségének meghatározása volt a magyar sertésállományokban, valamint a Szlovákiában még le nem írt PPIV-1 vírus első kimutatása az országban. A vizsgálatba bevont 24 magyar és 2 szlovákiai sertésállományból 236 rágókötélmintát gyűjtöttünk, amelyeket valós idejű RT-qPCR módszerrel vizsgáltunk. A vírust jelenlétét 10 magyar (42%), illetve 1 felvidéki állományban mutattuk ki, amely az első tudományos bizonyíték a PPIV-1 jelenlétére Szlovákiában. 3 magyar és 1 szlovákiai PPIV-1 pozitív állományból további keresztmetszeti mintavételezésre került sor, aminek keretein belül a 181 orrtamponminta közül 34 esetben (18,78%) mutattuk ki a vírus jelenlétét. A magyarországi telepeken a 6 hetes állatoknál volt a legmagasabb a kimutatási arány (40-75%), míg a szlovákiai telep esetén ez a 2 hetes malacok esetén volt megfigyelhető (60%).

A PPIV-1 F (fúziós) génjének szekvenciáját hét esetben tudtuk meghatározni, a filogenetikai elemzés 93,53% és 94,65% közötti hasonlóságot mutatott a magyar és szlovákiai törzsek között. Az újonnan azonosított magyar és szlovákiai törzseket is az I. kládba soroltuk, más európai törzsekkel együtt.

További széleskörű vizsgálatok szükségesek légzőszervi klinikai tüneteket mutató állományokban a vírus patogenezisének pontosabb megértése, valamint a PRDC-ben betöltött lehetséges szerepének meghatározása érdekében.

21

Kutyák és macskák szembetegségeit okozó egysejtű paraziták molekuláris vizsgálata Molecular investigation of protozoan parasites that are potential causes of eye lesions in dogs and cats Szerző: Témavezető:

Daly Glenn Derek, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Tuska-Szalay Barbara, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

A fertőző eredetű szembetegségek hátterében többnyire baktériumok és vírusok állnak, azonban egysejtű paraziták is okozhatnak hasonló elváltozásokat.

Többek között opportunista protozoonok, mint például az Acanthamoeba fajok és a Toxoplasma gondii felelősek számos olyan betegség megnyilvánulásáért, amelyek mind az emberek, mind az állatok szemét érintik. Az Acanthamoeba nemzetség tagjait súlyos betegségek kórokozójaként tartják számon, beleértve a granulomatózus amőbás agyvelőgyulladást (GAE) és az Acanthamoeba szaruhártyagyulladást (AK). Az Acanthamoeba fertőzésből eredő szemgyulladásokat humán egészségügyben ezidáig széles körben vizsgálták, míg az állatorvostudományi szakirodalomban kevés adat található róluk. Kutatásunk során célul tűztük ki, hogy egysejtű parazitákat találjunk, különösképp Acanthamoeba fajokat, olyan kutya és macska betegekből, akik szemészeti problémával fordultak állatorvoshoz, majd megvizsgáljuk a kettő közötti összefüggést. A felhasznált adatok összegyűjtése állatorvos szemész szakorvosokkal együttműködésben történt, akik 115 kutyától és 45 macskától gyűjtöttek mintát a számunkra. A vizsgálat során kötőhártya tampon mintavétel történt olyan állatokból, amelyeknél kötőhártya-, szaruhártya-, vagy szemhéj gyulladást tapasztaltak. A mintapopuláció változatos életkorú és fajtájú állatot tartalmazott, melyek Magyarország különböző helyeiről származtak. Kimutatási módszerként hagyományos PCR módszert végeztünk, mely során a mintákat különböző egysejtű parazitákra vizsgáltuk meg. Bár egyes Acanthamoeba fajok az emberek szembetegségeinek ismert kórokozói, vizsgálataink során nem tudtuk igazolni az Acanthamoeba és más protozoonok jelenlétét, úgymint Leishmania és Trichomonas fajokat, amelyek fő szerepet játszhatnak különböző szembetegségek előfordulásában a kisállatgyógyászatban.

22

Magyarországi vadon élő kérődzők Mannheimia haemolytica és Biebersteinia trehalosi hordozásának vizsgálata Examination of the presence of Mannheimia haemolytica and Biebersteinia trehalosi in Hungarian wild ruminants Szerző: Témavezető:

Dani Réka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Tóth Gergely, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

Az elmúlt tíz évben a hazai gímszarvas-, dámszarvas-, őz- és muflonállomány szinte folyamatos növekedést mutatott. A legelőkön vagy erdőszéleken elkerített területen tartott szarvasmarhák, birkák közvetlen közelében is gyakran vehetünk észre vadon élő kérődzőket.

Juhok, kecskék és szarvasmarhák esetében a Mannheimia haemolytica és Bibersteinia trehalosi okozta pasteurellosis gyakran előforduló és jelentős gazdasági kárt okozó betegség. Felmerül a kérdés, hogy a szarvasfélék lehetnek-e rezervoárjai ezen baktériumoknak, így fenntartva a ridegen tartott állataink pasteurellosisát. Ám nem találtunk szakirodalmi publikációt, miszerint a hazánkban is előforduló vadon élő kérődzőkben is jelen lennének ezek a kórokozók, illetve okozhatnak-e megbetegedéseket és gazdasági károkat. Azonban tudomásunkra jutott egy korábbi őz pasteurellosis eset a NÉBIH ÁDI-ban.

Passzív mintavétel keretében a NÉBIH ÁDI budapesti intézetének törzsgyűjteményét néztük át és figyeltük az új eseteit. Itt egy-egy őz, muflon és indiai antilop esetet találtunk, ami vizsgálatunk tárgyát képezte. Az aktív mintavétel keretében, elsősorban a Zselic térségből összesen 87 db orrtampon mintát gyűjtöttünk, melyek 45 vadászaton elejtett és 14 tenyésztett élő gímszarvasból, 4 elejtett dámvadból és 22 elejtett őzből származtak. A győri és a nyíregyházi állatkertekből szintén kaptunk 1-1 dámvadból, illetve sörényes juhból származó mintát. A mintavételbe vont állatokon légzőszervi betegség tünetei nem voltak megfigyelhetők. Az orrtampon mintákból baktérium tenyésztést majd fajspecifikus PCR vizsgálatokat végeztünk. Az ÁDIban izolált törzsek szerotípusát meghatároztuk passzív hemagglutinációs módszerrel. Az általunk gyűjtött tampon mintákból a tenyésztéses vizsgálat valamennyi esetben negatív eredménnyel zárult, a PCR vizsgálat egy őz esetében pozitív lett M. haemolyticára. Az ÁDI-ból kapott törzsek között 2 vadból származó B. trehalosi (T4 és T3 szerotípusú) és egy M. haemolytica (nem besorolható szerotípusú) fordult elő.

Jelen dolgozatban először publikáljuk őz, muflon és indiai antilop fajokban a M. haemolytica és B. trehalosi jelenlétét és kórtani szerepét. A vizsgálataink alapján azonban úgy véljük a hazai vadon élő kérődzők nagyon csekély hányada hordozza ezen kórokozókat, sporadikus megbetegedések azonban előfordulnak. Az eredményeinket tekintve azt gondolhatjuk, hogy az erdeinkben élő kérődzőknek nincs különös szerepe a pasteurellosis fenntartásában, ám átfogóbb képet csak további vizsgálatok után kaphatunk.

23

Hazai baromfitelepek járványvédelmi helyzetének vizsgálata az alkalmazott tisztítóés fertőtlenítőszerek aspektusából Biosecurity of Hungarian poultry farms-cleaning and disinfectant monitoring Szerző: Témavezető:

Darabos Réka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Kovács László, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék)

Az állattenyésztésen belül a baromfitartás az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat. A nagylétszámú állattartó telepek járványvédelme az ipari állattartással párhuzamosan fejlődött, napjainkban is kiemelkedően fontos kutatási területnek tekinthető. A baromfitenyésztő üzemek megfelelő higiéniai körülményeinek megteremtéséhez elengedhetetlen az istállók tisztítása, fertőtlenítése („C&D = cleaning and disinfection”), mely tényező alapköve a magas színvonalú termelésnek, az állatjóllétnek, az élelmiszer-biztonságnak és a fogyasztóvédelemnek egyaránt. Az ebből eredő költségek kiszámítása komoly gyakorlati hasznot jelenthet az állattartóknak.

Kutatásunk célja volt vizsgálni a magyarországi baromfiállományok járványvédelmi helyzetét, felmérni a C&D protokollokban leggyakrabban alkalmazott hatóanyagokat illetve azok felhasznált mennyiségét és éves költségét. Az országos szintű állomány-higiéniai felmérés során összegyűjtött adatokat online rögzítettük, a kérdőív kitöltésére névtelen módon biztosítottunk lehetőséget a telefonon felkeresett állattartók esetében, a személyes teleplátogatás során felvett adatokat pedig anonimizált formában rögzítettük.

Vizsgálatunkban elvégeztük többek között a végtermék ágazat és a tenyésztési szektor összehasonlítását. Eredményeink alapján kijelenthető, hogy a glutáraldehid valamint a kvaterner ammóniumvegyületek a legelterjedtebb fertőtlenítő hatóanyagok a hazai telepeken. Vizsgálatunkból kiderült, hogy a tenyész telepeken az átlagos fertőtlenítőszer költség madár/évre számolva duplája, mint a végtermék telepek átlagos felhasznált fertőtlenítőszer költségeinek. A tenyész ágazatban a felhasznált tisztítószer mennyiség madár/évre számolva átlagosan 0,006 liter, a végtermék telepeken 0,005 liter. Fertőtlenítőszerek esetén szintén madár/évre számolva átlagosan 0,03 liter fogy a tenyész telepeken, míg a végtermék ágazatban csupán 0,006 liter.

24

A hőstressz és az istállóhűtés hatása a tejelő tehenek viselkedésére és termelésére Effects of heat stress and barn cooling on the behaviour and production of dairy cows Szerző: Témavezető:

Dávid Blanka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Jurkovich Viktor, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állatvédelmi Jogi, Elemzőés Módszertani Központ)

A hőstressz okozta negatív hatások miatt felmerülő problémák menedzselése állatorvosi szempontból is jelentős feladat, hiszen a klímaváltozás hatására az évi hőstressz-határérték feletti napok száma egyre emelkedik, mely jelentős károkat okozhat a nyári hónapokban. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a javuló istálló hűtés (hatékony, 1,8-2,5 m/s légsebességű ventilátor beszerelése) milyen hatással van az állatok hőérzetére, illetve az elszenvedett hőstressz mértékének csökkenésével hogyan változik a tejtermelés és a tehenek viselkedése. A felszerelt ventilátor hatását két darab, húsz tehénből álló csoporton vizsgáltuk, melyek közül a kísérleti csoport istállójába új, hőmérséklettől függő teljesítményű ventilátorok lettek beszerelve, míg a kontroll csoport istállójában maradt a telepen használt régebbi típusú ventilátor (max. 0,5-0,8 m/s légsebesség). Megállapítottuk, hogy a kísérlet alatt a napi átlagos THI-érték 68 fölé emelkedett mindkét csoport istállójában, illetve a négy vizsgálati alkalomból három során a napi hőmérséklet átlaga meghaladta a 25°C-ot, azaz az állatok jelentős hőstressznek voltak kitéve. A kísérleti csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt a tehenek testhőmérséklete a hasonló istállóhőmérséklet és THI mellett. A két csoportban az állatok viselkedésében is volt különbség, ugyanis a hatékonyabb ventiláció esetén az állatok több időt töltöttek takarmányfelvétellel a 20. laktációs hét után, míg a kérődzéssel töltött idő hasonló volt a kontroll csoportéhoz.

Feltételezhetően a megnövekedett evéssel töltött időnek köszönhetően szignifikánsan magasabb volt a tejtermelés a kísérleti csoport teheneinél. A nagyobb termelés másik oka lehet az alacsonyabb testhőmérséklet miatti kisebb metabolikus hőterhelés. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a nagyobb teljesítményű ventilátorok pozitív hatással voltak a tehenek tejtermelésére és viselkedésére.

25

Recept a bajhoz – A leggyakoribb élelmiszerhigiéniai hibák népszerű ételreceptekben A Recipe for Trouble – The Most Common Food Hygiene Mistakes in Popular Recipes Szerző:

Dorkó Annamária, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, III. évfolyam Témavezetők: Dr. Süth Miklós, egyetemi docens; Dr. Kasza Gyula, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élelmiszerhigiéniai Tanszék) Az élelmiszerlánc-biztonság a termőföldnél kezdődik és a fogyasztó asztalánál ér véget. Az élelmiszerlánc első szakaszait jogszabályok fedik le, és a szereplők tevékenységét ellenőrzi a hatóság, a fogyasztók élelmiszerbiztonsági gyakorlata azonban – természetesen – nem tartozik a szabályozott tevékenységek közé. A legtöbb élelmiszer-eredetű megbetegedés a háztartások helytelen élelmiszerhigiéniai gyakorlatára vezethető vissza. A lakosság kockázatészlelésének és kockázatelkerülési magatartásának fejlesztéséhez a kockázatkommunikáció az egyik megfelelő eszköz. A kockázatkommunikáció tudományos és gyakorlati alapjai folyamatosan fejlődnek, hiszen nyomon kell követni a fogyasztók szokásainak és tudásának változását, az őket érő információk hatásait és a magatartásukra ható egyéb tényezőket. Jelen kutatás ehhez kíván hozzájárulni azáltal, hogy a napjainkban népszerű online receptgyűjtemények szövegeinek feldolgozásával rámutat azok leggyakoribb élelmiszerhigiéniai hibáira, majd javaslatot tesz olyan kockázatkommunikációs intézkedésekre, amelyek ezek mérséklését célozzák.

A szakirodalmi áttekintés tapasztalatai alapján a kutatás a nyers csirkehús alapanyag felhasználásával készülő recepteket helyezte fókuszba. A legnépszerűbb receptmegosztó weboldalakon elérhető receptek közül 500 db recept szövegét elemeztük. Az elemzés során gyűjtött ételkészítési gyakorlatokat az élelmiszerlánc-biztonsági hatóság élelmiszerhigiéniai ajánlásai alapján osztályoztuk. Összesen 132 rossz élelmiszerhigiéniai gyakorlatot azonosítottunk, amely alapján a receptek több, mint negyedében (26,4%) előfordult kockázatos ételkészítési instrukció. További 48 potenciálisan rossz élelmiszerhigiéniai gyakorlatot tartalmazott a receptek 9,6%-a.

A háztartások konyhája az utolsó „védelmi vonal” az élelmiszerlánc-biztonság tekintetében, azonban az eredmények alapján az online receptekben található információk nem készítik fel a fogyasztókat erre a szerepre. A nyers csirke helyes előkészítésére vonatkozó információkra érdemes lenne hangsúlyt fektetni mind a felnőttek, mind a gyermekek élelmiszerbiztonsági tudatosságának formálását célzó kockázatkommunikációs kampányok során. A kutatás rávilágított továbbá, hogy hasznos lenne az ilyen típusú internetes tartalmak gépi tanulásos szövegelemzését végző webes szöveg-monitoring robot fejlesztése, amely kockázatkezelési feladatokban is alkalmazható lenne.

26

Bacillus kivonatok hatásai csirke eredetű bél explant tenyészeten Effects of Bacillus extracts on ileal explant cultures of chicken origin Szerző:

Dudás Réka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Tráj Patrik, PhD hallgató; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék) A brojlernevelés során a cél minél rövidebb idő alatt előállítani a piaci igényeknek megfelelő terméket. A rendkívül intenzív tartás megviseli az állatok szervezetét, az őket érő stressz összetett oktanú betegségek kialakulására hajlamosít. Mióta az Európai Unióban tilos az antibiotikumok alkalmazása profilaktikus és hozamfokozó célból a gazdasági haszonállatok esetében, több figyelmet kapnak az alternatív, természetes hozamfokozók. Ilyenek például a probiotikumok. Ezek az anyagok befolyásolják a mikrobióta összetételét, hatással vannak az immunrendszer patogénekre adott válaszára, valamint a gyulladásos folyamatok lefolyására. Pontos hatásmechanizmusuk azonban sok esetben nem tisztázott. Vizsgálatunk során a Bacillus licheniformis és a Bacillus mojavensis egy-egy törzséből készült kivonatok (Biovéd 2005 Kft.) hatását vizsgáltuk csirke eredetű bél explantokon.

A kísérletben 3 hetes csirke ileumából nyert explantokat használtunk. Ezeket kontrollként 0,6 és 3% dextrózzal, valamint 0,6% és 3%-ban dextrózra szárított Bacillus licheniformis és Bacillus mojavensis kivonattal kiegészített DMEM F12 tápfolyadékban tenyésztettük 12 órán keresztül. Kombinált kezelési csoportokat alakítottunk ki az előbbi kezelések mellett 50 µg/ml poliinozin-policitidilsavval (poly I:C, virális nukleinsav-analóg) kezelve az explantokat. A kísérlet végeztével a sejtek metabolikus aktivitását CCK-8 teszttel vizsgáltuk. A tápfolyadékból mértük a laktát-dehidrogenáz (LDH) aktivitást, az interleukin-1β (IL-1β), interferon-γ (IFN-γ) és Regulated on Activation, Normal T-cell Expressed and Secreted (RANTES) citokinek koncentrációját, míg a sejtek lizátumából a malondialdehid (MDA) és a kaszpáz-3 koncentrációt határoztunk meg. A poly I:C szignifikánsan csökkentette az explantok metabolikus aktivitását és az LDH aktivitást a tápfolyadékban, azonban a Bacillus kezeléseknek ezekre a paraméterekre nem volt hatása. A poly I:C-vel kezelt gyulladásos csoporthoz képest a Bacillus licheniformis 0,6%-ban alkalmazva szignifikánsan csökkentette az IFN-γ és IL-1β citokinek szintjét, 3%-ban alkalmazva pedig szignifikánsan emelte a kaszpáz-3 koncentrációját a sejtekben. A poly I:C-vel kombinált Bacillus mojavensis 3%-os kezelés sziginfikánsan emelte az MDA koncentrációját.

Az eredmények alapján az alkalmazott Bacillus licheniformis kivonat gyulladáscsökkentő hatású lehet, illetve sejtkárosító gyulladásos folyamat során képes lehet elősegíteni a programozott sejthalált, míg a Bacillus mojavensis 3% koncentrációban prooxidánsnak bizonyult. A vizsgált Bacillus fajok, illetve törzsek hatásának pontosabb megértése érdekében további vizsgálatok elvégzése szükséges.

27

Különböző antibiotikum törzsoldatok hígítási sorának stabilitás vizsgálata táplevesben, 37 °C-on történő inkubálás mellett Stability study of the dilution series of different antibiotic stock solutions in culture medium incubated at 37 °C Szerző: Témavezető:

Ecsedi Bence Gergő, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Napjaink egyik legjelentősebb problémája az antimikrobiális rezisztencia terjedése, amelynek vizsgálatához minimális gátló koncentráció (MIC) és minimális baktericid koncentráció (MBC) érték meghatározásokat végzünk, 1 és 3 napos inkubációs idővel. Az evolúciós és koszelekciós vizsgálatok pedig általában 10-12 napos vizsgálatokat igényelnek. A szakirodalomban igen kevés információ áll rendelkezésre az antibiotikumok tápközegben, hosszabb ideig történő stabilitásáról. Kutatásunk célja az volt, hogy nyolc különböző antibiotikum törzsoldat (amoxicillin, cefotaxim, neomicin, oxitetraciklin, florfenikol, enrofloxacin, kolisztin, potenciált szulfonamid) és azok táplevesben történő 10-es alapú hígítási sorának stabilitását meghatározzuk 37 °C-on, 12 napos inkubációs idő mellett.

Vizsgálatunk során minden hatóanyagból 40 ml törzsoldatot készítettünk, amelyeknek ezután a 10-es alapú hígítási sorát tripton-szója levesben készítettük el, majd 37 °C-on inkubáltuk, mintát vettünk belőlük az elkészítést követően közvetlenül, valamint az 1., 2., 5., 7., 9. és 12. napokon. A mérési napokon vett mintákat hígítottuk, hogy a hatóanyagok a méréshez megfelelő koncentrációban legyenek jelen, melyhez SCIEX Exion LC™ 2.0 típusú ultramagas nyomású folyadékkromatográfiás (UHPLC) rendszert használtunk SCIEX QTRAP 4500-as tripla kvadrupólus tömegspektrometriás rendszerrel kapcsolva.

A vizes törzsoldatok közül a neomicin, a florfenikol és a potenciált szulfonamid oldatai bizonyultak stabilnak (>95%) a vizsgálat teljes időtartama alatt. A florfenikol a táplevesben is megőrizte stabilitását végig (100%), a potenciált szulfonamid kismértékű bomlást mutatott (<15%), a neomicin viszont már az első napon is jelentős mértékben bomlott. Az amoxicillin, az oxitetraciklin és a kolisztin esetén a vizes oldatok stabilabbnak bizonyultak, mint a táplevesben hígított oldatok; azonban mind a vizes oldatok mind a táplevesbe kevert oldatok esetén jelentős mértékű bomlás volt tapasztalható, a vizsgálat 12. napjára átlagosan a kiindulási koncentrációk 2-25%-a volt kimutatható. Ezek közül az oxitetraciklin bomlott a legnagyobb mértékben, aminek csupán átlagosan 2%-a volt kimutatható a 12. napon. A cefotaxim és enrofloxacin esetén a vizes oldatokban és a táplevesben hasonlóan alakult a stabilitás, a 12. napra előbbi koncentrációjának 3,6%-a, utóbbi 88,7%-a volt kimutatható.

Eredményeink különösen fontosak azoknál a hatóanyagoknál, amelyek már 24 óra alatt jelentős mértékű bomlást mutattak, ezek figyelembevétele fontos a MIC vizsgálatok, méginkább az MBC vizsgálatok során; valamint a hosszú távú evolúciós és koszelekciós vizsgálatok esetén is. Összességében megállapíthatjuk, hogy a tápközegben végzett stabilitásvizsgálatok is nélkülözhetetlenek az eredmények validálásához a későbbiekben.

28

Hazai víziszárnyasokból izolált baktériumtörzsek érzékenységi vizsgálata Susceptibility study of bacterial strains isolated from domestic waterfowl Szerző: Témavezető:

Eszes Petra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A 21. század egyik legjelentősebb problémája az antimikrobiális rezisztencia globális terjedése. Különösen fontos a rendszeres és széleskörű vizsgálatok végzése a helyzetkép felmérése érdekében, nyomon követve az időbeli változásokat.

A víziszárnyas ágazat a baromfiipar egy jelentős szektora, mely sok esetben kevésbé vizsgált, az antibiotikum felhasználása kevésbé ellenőrzött. Célul tűztük ki kacsák és ludak elhullását okozó patogén törzsek minimális gátló koncentráció (MIC) értékének meghatározását állat-és humánegészségügyi szempontból jelentős hatóanyagokra; valamint eredményeink humán rezisztencia adatokkal történő összehasonlítását.

Egy éves gyűjtőmunka során összesen az ország 141 településéről származó elhullott kacsából és lúdból, 349 izolált patogén kórokozó MIC-érték vizsgálatát végeztük el. A legtöbb vizsgált patogén Escherichia coli (199 db) és Salmonella spp.

(63 db) volt, melyet a Pasteurella multocida, Erysipelothrix rhusiopathiae, Riemerella anatipestifer, Streptococcus spp. és Staphylococcus aureus követett. Az Escherichia coli minták 65%-a volt érzékeny kolisztinre és 64%-a volt érzékeny enrofloxacinra; ellenben neomicinre 98%-os, potenciált szulfonamidra 100%-os rezisztenciát tapasztaltunk. Salmonella spp. esetén a törzsek 67%-a volt florfenikolra és 57%-a doxiciklinre érzékeny, viszont neomicinre 100%-os volt a rezisztencia. A Pasteurella multocida törzsek (19 db) nagymértékben érzékenyek voltak imipenemre (89%), amoxicillin-klavulánsavra (79%), florfenikolra (74%) és ceftriaxonra (74%). Az Erysipelothrix rhusiopathiae törzsek (18 db) 96%-a rezisztensnek bizonyult amoxicillinre és 72%-a érzékeny volt ceftriaxonra. A Streptococcus spp. (15 db) 80%-a ceftriaxonra, 73%-a imipenemre, 67%-a amoxicillin-klavulánsavra volt érzékeny. Staphylococcus aureus esetén (8 db) imipenemre 75%-os, vankomicinre viszont csak 50%-os érzékenységet találtunk. A Riemerella anatipestifer törzseknek 100%-a érzékeny volt amoxicillinre.

A humán és állatorvosi rezisztencia adatok összehasonlítása során Escherichia coli esetén jelentős különbségeket, Salmonella spp. esetén viszont nagyon hasonló eredményeket kaptunk penicillin, tetraciklin és fluorokinolon hatóanyagok esetén. Összességében elmondhatjuk, hogy a dél-alföldi régióra koncentrálódó víziszárnyas ágazat esetén az Escherichia coli és Salmonella spp. okozta fertőzések dominálnak. Eredményeink számos esetben jól tükrözik a nemzetközi irodalomban leírt helyzetet, mely mindenképpen alátámasztja az ágazat reprezentatív és időszakos vizsgálatainak szükségszerűségét. A multirezisztens törzsek genetikai hátterének felderítésére pedig indokolt lehet új generációs szekvenálással tovább vizsgálni a törzseket.

29

Az intracelluláris Ca2+ szint elemzésének automatizálása erősen polarizált sejtekben Automating the analysis of intracellular Ca2+ levels in highly polarized cells Szerző: Témavezető:

Fazekas Fruzsina, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, II. évfolyam Dr. Berekméri Eszter, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék)

A kalcium a szervezet fontos biogén eleme, amely rendkívül tág szerepkörrel rendelkezik, ezért számos kutatás foglalkozik mechanizmusaival. Gyakran ezen kutatások során kalcium szint monitorozás zajlik, melynek eredményeit számítógépes programok segítségével elemzik. Az elemzéshez hozzátartozik az úgynevezett „region of interest” – rövidítve ROI – felhelyezése is, ami a felvételen vizsgálni kívánt területek kijelölését jelenti. A ROI-k meghatározása azonban manuálisan történik, amire nincs egységes eljárás, megrajzolásuk ezért szubjektív. A szóban forgó programok emellett sokszor nem érhetők el ingyenesen. Fejlesztésük megszűnt, ezáltal elavultak, és támogatásuk fokozatosan lejár az operációs rendszerek újabb verzióival. Az elemzési folyamat nincs bennük automatizálva, elvégzésük ember- és időigényes folyamat. Az eredmények értékelése szempontjából fontos kiemelni, hogy nem nyílt forráskódot használnak, így nem tudni, milyen algoritmusok alapján dolgoznak az adatokkal. Projektünk célja egy nyílt forráskódú, mindenki számára elérhető és testre szabható, automatizált elemző program megírása volt, amely objektív módszereket alkalmaz a ROI-k felhelyezéséhez. A program az R programozási nyelven íródott, amely az egyik legelterjedtebb nyelv a biológia tudományában. Fontos szempont volt a lehető legkevesebb R csomag használata. A legtöbb csomag nem kerül az R programmal együtt letöltésre, ezeket a felhasználó maga tölti le egyesével.

Mivel az R nyílt forráskódú nyelv, így a csomagok bárki által fejlesztésre kerülhetnek. Előfordulhat, hogy egy frissítés során a csomagba tartozó parancsok valamelyikét átdolgozzák, ami eredményezheti a már megírt program működésbeli változását.

A csomagok egyenként történő letöltése ezenfelül lehet lassú, így nem felhasználóbarát. Oka, hogy az R a lassabb programozási nyelvek közé tartozik, ami a kód megírása során kezdetben nehézséget is jelentett. A kísérleti adatok nagysága miatt a futási idő jelentősen megnőtt, ezt idővel azonban sikerült gyorsítani. Elkészült programunkkal sikeresen mértünk különböző típusú, polarizált sejteket. Ez új lehetőségeket kínál majd a kutatóknak, hiszen jelenleg nincs hasonló ingyenes, nyílt forráskódú program, amit ilyen elemzésekre lehetne használni. A továbbiakban cél a program átfordítása Python programozási nyelvre is, a még szélesebb körű alkalmazhatóság érdekében.

30

Szarvasmarhából izolált Pasteurella multocida törzsek antibiotikum érzékenységi vizsgálata Antibiotic susceptibility of Pasteurella multocida strains isolated from cattle Szerző: Témavezető:

Fodor Vivien, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Tóth Gergely, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

A nyálkahártyák természetes lakója, a Pasteurella multocida, fakultatív patogén baktériumként világszerte számos megbetegedést okozhat emlősállatokban. A szarvasmarhák légzőszervi komplex megbetegedésének (BRDC) egyik fő bakteriális kórokozója, amely a többi patogén és hajlamosító tényezők hatására komoly károkat okozhat az intenzíven tartott tejelő és húsmarha- állományokban egyaránt. A borjakban, ritkábban felnőtt állatokban kruppos tüdő- és mellhártyagyulladást, bronchitist idézhet elő. E betegség elleni küzdelemben nagy szerepe van az antimikrobiális szereknek, azonban ezeknek a hatóanyagoknak a nem megfelelő használata az emberiséget fenyegető antibiotikum rezisztenciát előremozdította. Ezért is fontos számunkra az antibiotikum- érzékenységek folyamatos monitorozása, hogy a megfelelő gyógyszerválasztással és azok szakszerű felhasználásával lassítsuk, megállítsuk az egyre jobban súlyosbodó rezisztencia terjedését.

Vizsgálatunk célja 50 különböző magyarországi településről származó, szarvasmarhából izolált Pasteurella multocida baktériumtörzs antibiotikum- érzékenységének megállapítása volt, különböző módszerekkel. A minimális gátló koncentrációt 10 különböző antibiotikumra (penicillin, amoxicillin, ceftiofur, florfenikol, spektinomycin, oxitetraciklin, tulatromicin, tilmikozin, enrofloxacin és danofloxacin) határoztuk meg leveshígításos mikromódszerrel a CLSI előírásai alapján. Ennek eredményeképpen az 50 különböző baktériumtörzs florfenikolra és ceftiofurra a legérzékenyebb, előbbi esetében csupán 1, utóbbinál pedig 3 törzs mutatott rezisztenciát.

Mérsékelt érzékenységet és rezisztenciát mutatott számos törzs a többi antibiotikummal szemben. A legtöbb rezisztenciát mutató törzset (42%) amoxicillin és oxitetraciklin vizsgálatakor találtuk. A határértékekhez képest legmagasabb MIC értéket, több mint 256µg/ml értéket kaptunk spektinomycin, tulatromicin és tilmikozin esetében. Kiugróan magas MIC értéket tapasztaltunk amoxicillinnél is (64µg/ml).

A kapott eredményekből ezután meghatároztuk a MIC50 és MIC90 értékeket, valamint a nemzetközi trendekkel is összevetettük a végeredményeket.

A másik módszerünk a korongdiffúziós teszt volt, melynek során a törzseket érzékenynek találtuk florfenikolra, ceftiofurra, amoxicillinre és penicillinre. Ezzel a módszerrel vizsgálva a legtöbb rezisztens törzset oxitetraciklinnél (30%) és a makrolid antibiotikumoknál (18% tulatromicin és 22% tilmikozin) figyeltük meg. Mivel a két módszernél egyes hatóanyagoknál a kapott eredmények nem teljesen korreláltak, számos kérdéses törzset egy harmadik fajta módszerrel, E-teszttel is megvizsgáltuk. Az amoxicillin értékeinek eltérését pedig a leveshígításos eredmények alapján részleges rezisztencia magyarázhatja, mely korongdiffúziós teszttel nem látható.

31

Széklet mikrobiota transzplantációja és hatása krónikus enteropathiában szenvedő kutyákra Fecal microbiota transplantation and its effect on dogs with chronic enteropathy Szerző:

Fujita Yui, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Pápa Kinga, egyetemi adjunktus; Dr. Sterczer Ágnes, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék) A dysbiosis a bél mikrobiotikus összetételének kedvezőtlen változása, ami összefüggésbe hozható gyomor-bélrendszeri diszfunkciókkal. A dysbiosis kezelésének a célja a bél mikrobiom helyreállítása és működésének támogatása. Az egyik legígéretesebb gyógykezelési eljárás a fekális mikrobióta transzplantáció (FMT). Az FMT során donor kutyából származó bélsármintát juttatunk be a beteg recipiens bélcsatornájába. Ez történhet orális kapszulák beadásával, továbbá endoszkópia vagy végbélen keresztüli beöntés során, azzal a céllal, hogy visszaállítsuk a bélbarrier integritását.

Az FMT az állatorvostudományban egy új eljárás, ami jelenleg még nincs standardizálva, ezért a kisállatokban való alkalmazása további kutatást igényel.

Tanulmányunk célja az FMT-vel kapcsolatos ismeretek bővítése, valamint a bélsárdonor program kidolgozása és bevezetése Magyarországon. Célul tűztük ki a donorprogram továbbfejlesztését ESBL (kiterjesztett-spektrumú béta-laktamáz) termelő E.coli törzsek kizárására irányuló vizsgálattal, ami jelenleg általában nem része a donorok bélsárvizsgálatának. Tanulmányoztuk továbbá az FMT hatásait öt krónikus enteropátiás kutyán.

Az FMT során frissen ürített vagy fagyasztott bélsármintát dolgoztunk fel és adtunk be rektálisan öt, krónikus enteropátiás kutyának két-három alkalommal, kéthárom hetes időközönként. Két egészséges donor kutyánk volt. A kiválasztás kritériumai voltak a negatív vér- és bélsárvizsgálatok, a bélsár kedvező mikrobióta összetétele – amit dysbiosis indexszel (DI) vizsgáltunk –, valamint ESBL-termelő E. coli mentessége. A recipiens kutyák közé olyan betegek tartoztak, akik a konvencionális terápiákra nem reagáltak megfelelően. Többük kedvezőtlen dysbiosis indexszel is rendelkezett.

Az eredmények azt mutatják, hogy bélsár előkészítési módszereinkkel jó minőségű mintákat tudtunk előállítani. Az FMT jól tolerálható volt, és javította a krónikus enteropátiás betegek bélsárminőségét és általános állapotát. A donor-jelöltek szigorú feltételeket követő szűrése alkalmas volt arra, hogy megelőzzük az enteropatogének bélsárral történő átadását a FMT során. A vizsgálat fontos része a leggyakrabban használt antibiotikumokra többnyire rezisztenciát mutató ESBL-termelő baktériumok szűrése is. Összefoglalva, az FMT-módszert kidolgozó és hatásait vizsgáló kutatásunknak ígéretesek az eredményei. A krónikus bélbetegeink kedvezően reagáltak az FMT-re, ezért elmondhatjuk, hogy az FMT lényeges eleme lehet a betegség komplex kezelésének a jövőben.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a tanulmány lényegi limitációja a kis elemszám. További kutatásokra van tehát szükség nagyobb számú krónikus enteropátiás beteg bevonásával, annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjunk az FMT hatékonyságáról.

32

Hazai nagylétszámú pulyka állományokból izolált Escherichia coli baktériumtörzsek ECOFF (Epidemiological cut-off value) értékének meghatározása Determination of the ECOFF (Epidemiological cut-off value) value of Escherichia coli bacterial strains isolated from domestic turkey farms Szerző: Témavezető:

Gál Csaba, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Kerek Ádám, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A 21. század egyik legnagyobb kihívása az antimikrobiális rezisztencia globális terjedése. Ahhoz, hogy időben tudjunk reagálni a jelen helyzetre, rendszeres felmérésekre van szükség. A kommenzalista, a klinikai esetekből származó minták és a humán rezisztencia helyzetének összehasonlítása megteremti az Egy Egészség koncepciót az állat- és közegészségügy között.

A baromfiágazat rendelkezik az egyik legnagyobb antibiotikum felhasználással, ami maga után vonja a rezisztencia széleskörű elterjedését is. Célul tűztük ki, hogy országos és regionális szinten felmérjük a pulyka ágazat helyzetét Escherichia coli baktérium esetében, állat- és közegészségügyi jelentőségű antibiotikumokra nézve.

Ennek során minimális gátló koncentráció (MIC) érték meghatározás segítségével vizsgáltuk az izolált kommenzalista, valamint klinikai esetekből származó törzsek érzékenységét, majd összehasonlítottuk eredményeinket humán rezisztencia adatokkal. Végezetül epidemiological cut-off value (ECOFF) értékeket határoztunk meg a bimodális megoszlást mutató adatokra. Összesen 470 pulyka eredetű Escherichia coli törzs MIC-értékét határoztuk meg 15-féle hatóanyagra, amely során 7050 MIC-értéket kaptunk. Az adatok megoszlása alapján országos szinten amoxicillin-klavulánsav hatóanyagra 128 µg/ml, ceftriaxonra 0,25 µg/ml, imipenemre 8 µg/ml, spektinomicinre, doxiciklin hatóanyagokra 1024 µg/ml, florfenikolra 128 µg/ml, kolisztinre pedig 4 µg/ml ECOFF-értéket határoztunk meg. Regionális bontásban a közép-magyarországi és nyugat-dunántúli régiók esetén amoxicillin hatóanyagra sikeresen megállapítottuk az ECOFF-értéket, amely előbbi esetében 32 µg/ml, utóbbi esetében 16 µg/ml volt. Regionálisan enrofloxacin esetében egyedül a dél-alföldi régióban volt elfogadható a 0,5 µg/ml koncentráció. Kolisztin hatóanyagra a legtöbb régióban 1 µg/ml értéket kaptunk, egyedül a nyugat-dunántúli régióban tapasztaltunk nagyobb értéket (4 µg/ml ). Amoxicillin esetén mind a kommenzalista és a klinikai törzsek rezisztenciája ugyanolyan mértékű volt (73%), az ennek megfeleltetett ampicillin hatóanyagra nézve a humán törzsek is nagyon hasonló mértékű rezisztenciát mutattak (52%). A többi hatóanyagra állatorvosi vonalon sokkal kedvezőtlenebb a rezisztencia helyzete.

Eredményeink alátámasztják az ECOFF-értékek meghatározásának létjogosultságát, amelyek hozzájárulhatnak a területi antibiotikum használati szokások alapján kialakuló antimikrobiális rezisztencia megfelelő időben és módon történő menedzsmentjéhez. A rendszeres felmérések és a humán adatokkal való összehasonlítás pedig az Egy Egészség koncepcióját teremtik meg.

33

Macskákban előforduló Trichomonas fajok molekuláris vizsgálata Magyarországon Molecular investigation of Trichomonas species in cats in Hungary Szerző: Témavezető:

Gilbert, Júlia Franciska, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Tuska-Szalay Barbara, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

A Trichomonas fajok az urogenitális traktus, a szájüreg és a gyomor-bélrendszer nyálkahártyáján előforduló ostoros egysejtű paraziták. A macskák trichomonosisa, melyet a Tritrichomonas foetus okoz, többnyire krónikus hasmenéssel jár.

Az egysejtű jelenlétét mind bizonytalan eredetű, mind fajtatiszta, valamint hím és nőstény macskáknál is leírták. A hiányos adatok ellensúlyozására a vizsgálatunk célja a Trichomonas fajok előfordulásának meghatározása volt macskákban Magyarország egész területén. Ehhez 117, Magyarország 16 különböző helyéről származó házimacskától gyűjtöttünk szájtampon-, végbéltampon-, és friss bélsármintákat. Ezenkívül, öt vadmacskát is megvizsgáltunk. A DNS kivonást követően, a mintákat a 18S RNS gént és az ITS gént célzó PCR vizsgálatnak vetettük alá. A 179 levett minta alapján a vadmacskákban nem volt igazolható a Trichomonas fajok jelenléte, azonban 13 házimacska (11,1%) pozitív volt T. foetus-ra és kettő (1,7%) Pentatrichomonas hominis-ra. Ezenfelül, egy mintában egy genetikailag eltérő Trichomonas fajt találtunk, amely akár egy új fajt képviselhet. A 16 fertőzött állat közül nyolc (50%) mutatott klinikai tüneteket, mint például hasmenést, azonban a kimutatott protozoonok együttes előfordulása egyik macskamintában sem fordult elő. A vizsgálataink alapján elmondható, hogy a pozitív PCR mintákat tekintve nem volt különbség a mintavételi módszerek között. Más bélben előforduló parazita, például Giardia duodenalis és Cystoisospora rivolta három (2,6%) macskában volt detektálható. Jelen tanulmány elsőként igazolja, hogy a T. foetus és a zoonotikus potenciállal rendelkező P. hominis jelen van a hazai macskapopulációban, azonban feltehetően még nem terjedt el az egész országban.

34

A székely ló fajtarekonstrukciós állományának filogenetikai vizsgálata a mitokondriális D-loop szekvencia alapján Phylogenetic analysis of the breed reconstruction of the Szekler horse based on the mitochondrial D-loop sequence Szerző: Témavezető:

Gyurkó Brigitta, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Dr. Maróti-Agóts Ákos, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A székely ló, amelyet a kilencedik magyar lófajtaként is szokás említeni, a Kárpátok kistermetű szívós hegyi lova. Számos írás elismerően beszél a fajtáról, mely ősi jegyeket hordoz mind testalkat, mind tűrőképesség szempontjából. A fajta fenntartására, megszilárdítására már történtek a múltban is kísérletek, amelyek közül talán a legismertebb a Pettkó-Szandtner Tibor nevéhez fűződő zsuki ménes megalapítása.

A fajta története a II. világháborúval ért véget, a meglévő állományok szétszóródtak, a törzskönyvek megsemmisültek, és a székely ló, mint fajta kezdett feledésbe merülni.

A székely ló legújabb fajtarekonstrukciója 2012-ben kezdődött ifj. Bodó Imre vezetésével, és így 2020-21-re Kászonban létrejött egy fenotípusában többnyire egységes állomány.

TDK dolgozatom célja a székely ló fajtarekonstrukciós állományának filogenetikai vizsgálata a mitokondriális CR régió alapján. Munkám a tanszéken hasonló témában 2021-ben írt, és 2023-ban megjelent angol nyelvű cikk kibővítése, a 2022-es és 2023-as adatokkal, mintákkal.

Munkám során 77 székely ló mitokondriális DNS-ét vizsgáltuk, melynek eredményeképpen 77 polimorf hely, 15 haplocsoport és 53 haplotípus került azonosításra.

A minta haplotípus diverzitása (Hd) 0,977, nukleotid diverzitása (Pi) pedig 0,02105 volt. A haplocsoportok A-tól R-ig terjedő betűkkel jelöltek, melyek közül jelen esetben az A (7), B (7), C (1), D (4), E (2), G (4), H (2), I (5), J-K (1), L (9), M (4), N (6), O’P (4), Q (18) és R (1) haplocsoportok voltak a jellemzőek. A B, L és különösen a Q haplocsoport a fajtában nagyobb arányban fordult elő. A 2022-23-as új kancacsaládok túlnyomórészt a meglévő haplocsoportokba tartoztak és azok arányát nem változtatták meg.

Az új C és a H haplocsoport 1-1 kancacsaládban fordul elő.

A leggyakoribb haplocsoportok közül a B a Közel-Keleti, az L az Európai, a Q pedig az ázsiai lovak génállományára jellemző. Mindezek alapján a székely ló eredetét tekintve sokszínűnek mondható, ám a Q haplocsoport jelentős előfordulása továbbra is a keleti származást helyezi előtérbe.

35

Állatorvosi hivatás az állattartó szerint Veterinary profession according to the animal owner Szerző: Témavezető:

Gyurman Csenge, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Fodor Kinga, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

Dolgozatom célja, hogy felmérjem a magyarországi állattartók ismereteit, véleményét az állatorvosi képzésről és az állatorvosi munka bizonyos körülményeiről.

Majd megvizsgáljam, hogy ismereteik és véleményük milyen befolyással vannak elégedettségükre a hazai állatorvosi ellátással kapcsolatban.

A felmérést online kérdőívvel végeztem és 2311 hasznos kitöltés érkezett rá.

Ezen nagy elemszám miatt átfogó következtetéseket lehet levonni. A kérdőív 17 kérdésből állt, melyből 5 vonatkozott a válaszadó személy demográfiai adataira.

A válaszadóknak 64%-a nem tudja, hogy Magyarországon csak egyetlen helyen van állatorvos képzés, de 55% tudja, hogy az állatorvosi képzés 5,5 évig tart.

A kitöltők közül a legtöbben (25%) azt gondolják, hogy 1-2 millió forintba kerül egy új röntgen készülék. 11% 1 millió forint alatti összeget írt.

Hazánkban állatorvos hiány van a kitöltők 67,3%-a szerint.

A megkérdezettek 72,8%-ának van helyes ismerete arról, hogy az állatorvos megtagadhatja az ellátást, kivéve, ha az állat életveszélyes állapotban van. Az állattartók 63%-a választotta azt, hogy az állatorvosi rendelők magántulajdonban vannak.

A kérdést kitöltők 85%-a inkább elégedett vagy nagyon elégedett a magyarországi állatorvosi ellátással. A személyek elégedettségét pozitívan befolyásolja, ha van állatorvos ismerősük, ha tudják, hogy mennyi ideig tart a képzés és az, hogy tudják, hogy az állatorvos megtagadhatja az ellátást, kivétel, ha az állat életveszélyes állapotban van. Azon emberek, akik szerint állatorvos hiány van, kevésbé elégedettek az állatorvosi ellátással, mint azok, akik szerint nincs hiány. Továbbá azok, akik magasabbnak jelölték meg egy kisállatpraxisban dolgozó állatorvos havi nettó átlagkeresetét, kevésbé elégedettek, mint, akik alacsonyabb összeget jelöltek meg. Az állattartók saját jövedelme nincs hatással elégedettségükre.

Az eredmények alapján láthatjuk, hogy bizonyos területeken még jelentősen hiányosak az állattartók ismeretei az állatorvosi képzésről és munkáról. Valamint, hogy az állattartók ismeretei a hivatásról hatással vannak elégedettségükre. Ezen eredményeket felhasználhatjuk az állattartók edukálására és a velük való kommunikációnk fejlesztésére. Ezzel befolyásolhatjuk az állattartók véleményét, növelhetjük elégedettségüket, csökkenthetjük a minket érő stresszt és növelhetjük praxisunk bevételét.

36

A székely ló fajtarekontrukciós állományának testméreteinek vizsgálata hagyományos és VATEM módszerrel Study of the body sizes of the breed reconstruction population of the Szekler horse using conventional and VATEM methods Szerző: Témavezető:

Halmágyi Maja, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Dr. Maróti-Agóts Ákos, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A székely ló törzskönyvezése a második világháború után megszűnt, a méneskönyvek megsemmisültek. A napjainkban zajló fajtarekonstrukcióban résztvevő egyedeket küllem alapján válogatják a fajtarekonstukciós állományba. A székely ló hiteles küllemi leírásához Hankó Béla 1941-ben megjelent közleményét használják.

A 2012 óta zajló munkában évről évre új, a fajtaleírásnak megfelelő egyedeket, küllemi bírálatokon ítélik a programba fel, vagy fel nem vehetőnek. A testméreteket 2020-ig csak a hagyományos módszerekkel rögzítették, de 2021-től a hagyományos testméretfelvétel mellet a VATEM módszert is bevezették. Dolgozatomban a VATEM rendszert használva összehasonlítom a programban mért méreteket, illetve kézzel mért adatokat. Továbbá vizsgálom, hogy a VATEM módszerrel végzett „fenotipizálás” mennyiben szolgálja a fajtarekonstrukciós folyamat dokumentálását.

Vizsgálatunkban a bottal mért marmagasságokat vetettük össze a VATEM-ben mért adatokkal. A megmért lovak száma 2021-ben 25, 2022-ben 8 2023-ban 22.

Vizsgálataink alapján a bottal és VATEM-mel mért marmagasságok közötti Blant-Altman analízis eredményeként az adatpontok 98,2%-a százaléka beleesik a 95%-os megegyezőségi tartományba. A VATEM módszer az eredmények a tapasztalatok alapján a mérésre a továbbiakban is megbízhatóan használható. A VATEM módszerrel további 11 (mellkasmélység, szár-átmérő,hátközép magasság, törzshos�szúság, ferdetörzshosszúság, farbúb magasság, vállszélesség, mellkasszélesség, has szélesség, csípőI szélesség, csípőIII szélesség, farhosszúság) a lótenyésztésben fontos testméret is meghatározható a videófelvételek alapján.

A VATEM optometriai módszer eredményesen alkalmazható a lovak gyors, pontos és biztonságos méretfelvételére. A székely ló fajtarekonstrukciójának dokumentálásában fontos szerepet játszik a több irányból készített felvételek segítségével végrehajtható „fenotipizálás” is. A „fenotipizálás”, amely a lineáris, egy dimenziós méréseknél összetettebb feldolgozási módszereket is lehetővé tesz (pl.:a testarányok komplex összehasonlítása geometriai morfometriával).

37

A cathelicidin-2 immunmodulátor hatásának vizsgálata csirke eredetű bélhámsejt explantokon The immunmodulatory effects of cathelicidin-2 on chicken intestinal epithelial explant model Szerző: Témavezető:

Hanyecz Viktória, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Dr. Papp-Sebők Csilla, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

Napjaink egyik meghatározó problémája az antimikrobiális rezisztencia, a multirezisztens kórokozók ugyanis nagy veszélyt jelentenek mind a humán-, mind az állategészségügyben. Számos kezdeményezés irányul az antibiotikum-felhasználás visszaszorítására az állatgyógyászatban, azonban ez nem elegendő a probléma orvoslásához, különféle antibiotikum-alternatívák kutatása, fejlesztése is elengedhetetlen a hosszútávú megoldáshoz. E kutatások egyik lehetséges iránya az antimikrobiális peptidek (AMP-k) vizsgálata. Az AMP-k olyan oligopeptidek, melyek közvetlenül, vagy az immunrendszerre kifejtett hatásuk segítségével képesek elpusztítani a mikróbákat. Jelen kutatómunka során egy természetes AMP, a csirke cathelicidin-2 (Cath-2) hatását vizsgáltuk csirke eredetű bélhám explant modellen.

A vizsgálatok során Staphylococcus aureus eredetű lipoteikólsavval (LTA-val) gyulladást váltottunk ki a brojlercsirke vékonybélből frissen izolált explantokon, melyeket 5, 10 és 25 nmol/ml koncentrációkban Cath-2-vel kezeltünk. Ezt követően CCK-8 teszt segítségével mértük a metabolikus aktivitásukat, és az extracelluláris laktát-dehidrogenáz (LDH) aktivitásának meghatározásával következtettünk a sejtek membránjának épségére. Luminex módszer felhasználásával megállapítottuk a proinflammatorikus hatású interferon gamma (INF-γ) és az anti-inflammatorikus hatású interleukin-10 (IL-10) koncentrációjának változását, valamint a gyulladás mértékének feltérképezése céljából ezen citokinek arányát is figyelembe vettük.

A mérések alapján megállapítottuk, hogy a Cath-2 nem változtatta meg az általunk izolált explantok metabolikus aktivitását és membránjának épségét. Ezen kívül kimutattuk, hogy az LTA-val kezelt csoportokban szignifikánsan emelkedett az INF-γ koncentrációja az LTA-mentes kontrollcsoporthoz viszonyítva, azonban a Cath-2 nem okozott csökkentést az LTA-val kezelt csoportokhoz képest. Az IL-10 koncentrációja az LTA-mentes kontrollcsoporthoz képest szignifikánsan csökkent az LTA, illetve az LTA és 5 nmol/ml, valamint 10 nmol/ml Cath-2 tartalmú kezelés hatására. Mindemellett az LTA és 25 nmol/ml Cath-2 tartalmú kezelés szignifikánsan növelte az IL-10 koncentrációját a csak LTA-val kezelt csoporthoz képest. Az INF-γ és IL-10 koncentrációjának arányának vizsgálatából azt állapíthattuk meg, hogy valamennyi LTA tartalmú kezelés szignifikánsan növelte az arányszámot az LTA-mentes kontrollcsoporthoz képest, viszont az egyidejűleg adott Cath-2 25 nmol/ml koncentrációban szignifikánsan csökkentette ezt az értéket a csak LTA tartalmú kezeléshez képest.

A vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált AMP jelentős immunmodulátor hatással rendelkezik, ugyanis képes volt az LTA IL-10 csökkentő hatását ellensúlyozni, valamint az IFN- γ/IL-10 arányból látható, hogy az LTA által kifejtett gyulladást sikeresen mérsékelte. Mindezek alapján a csirke cathelicidin-2 alkalmas jelöltnek tekinthető különféle bakteriális eredetű betegségek káros hatásainak mérséklésére.

38

A farokszőrzet hosszának és minőségének hatása kutyák faroktövén mért vérnyomására Effect of fur quality and fur lenght of the tail base on blood pressure measurement in dogs Szerző: Témavezető:

Haris Dóra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Falus Fruzsina Anna, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)

Házi kedvenceink esetében bizonyítottan problémát okozhat a magas vérnyomás és annak káros következményei. Ennek megállapítására a kisállatgyógyászatban az indirekt vérnyomásmérés mára már rutinvizsgálattá vált. A Belgyógyászati Tanszék és Klinika Kardiológiai és Nefrológiai Munkacsoportjának kutatásai és a szakirodalom alapján a High Definition Oscillometry (HDO) készülékkel mérhető indirekt módon a legpontosabban a vérnyomás a faroktőnél mérve, testhelyzettől függetlenül. Kutatásunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a farokszőrzet hossza és minősége befolyással van-e a mért vérnyomásértékekre.

A kutatásban összesen 35 kutya vett részt, melyek közül 7-et zártunk ki. Minden állat esetében HDO vérnyomásmérő készüléket és ugyanazt a mérési protokollt alkalmaztuk. Az állatok vérnyomását három különböző állapotban mértük meg: teljes szőrzetben; a ventrális oldalon 180°-ban történő szőrnyírás után; illetve teljes, 360°-os szőrnyírás után. A farokkörméretet megmértük a nyírás előtti és utáni állapotokban. Minden állat esetében mindhárom szőrállapotban legalább négy mérést végeztünk, így összesen 400 feletti mérést végeztünk el. A mérések után páros előjel próbával összehasonlítottuk a különböző szőrállapotokban mért szisztolés és diasztolés értékeket, az artériás középnyomást és a pulzust.

A vizsgált 28 kutyát kontroll- illetve célcsoportra osztottuk. A kontrollcsoportba (n=9) tartoztak a rövidszőrű kutyák, melyeknél a farokkörméret csökkenése teljes szőrnyírás után > 10% volt. A csoportot 6 kan és 3 szuka alkotta, életkoruk 6,8 ± 4,5 év, testtömegük 19,1 ± 5,8 kg volt. A célcsoportba (n=19) tartoztak a hosszabb szőrű kutyák, melyeknél a farokkörméret csökkenés >10% volt. A kutyák közül 13 kan és 6 szuka volt, életkoruk 8,2 ± 3,4 év, testtömegük 25,6 ± 13,8 kg volt.

A kontrollcsoport vérnyomásértékei nem mutattak szignifikáns változást szőrnyírás után (p=0,095; medián -6 [1. kvartilis -13, 3. kvartilis -3] Hgmm, szisztole).

A célcsoport vérnyomásértékei, a szőrnyírás előtti értékekhez viszonyítva, szignifikánsan csökkentek mind a félig nyírt (p=0,001; medián -10 [1. kvartilis -40, 3. kvartilis -1,5] Hgmm, szisztole), mind a teljesen lenyírt állapotban (p=0,012; medián -9 [1. kvartilis -41, 3. kvartilis -2] Hgmm, szisztole). A legnagyobb vérnyomáscsökkenést hosszú és/vagy sprőd szőrzetű kutyáknál tapasztaltuk szőrnyírás után.

Eredményeink alapján elmondható, hogy a szőrzet befolyásolja a HDO készülékkel, faroktőn mért vérnyomások eredményét. Hosszúszőrű vagy sprőd szőrzetű kutyáknál fals magas értékeket mérhetünk, így ezeknél az állatoknál a vizsgálat ismétlését javasoljuk a farok szőrzetének lenyírása után.

39

Házinyúl eredetű baktériumtörzsek antibiotikum-érzékenységének vizsgálata Examination of antibiotic resistance among bacterium strains originated from domestic rabbits Szerző: Témavezető:

Harmath Angéla Noémi, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Somogyi Zoltán, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az antibiotikum-rezisztencia globális problémája a köz- és állategészségügyet egyaránt érinti. Az Escherichia coli egy olyan Gram-negatív baktérium, amely megbetegedésért felelős valamennyi háziállatfajban, köztük nyulakban is. A kezdeti hasmenéses tünetek súlyosbodhatnak és vérzéses bélgyulladás, vagy életet veszélyeztető szeptikémia is kialakulhat. A Pasteurella multocida szintén egy Gram-negatív kórokozó, amely általában tünetmentes formában van jelen a nyálkahártyákon. Ha az immunrendszer gyengül hajlamosító tényezők hatására, jelentkeznek az első tünetek főleg légző, vagy egyéb szerveket érintő megbetegedés formájában. A Gram-pozitív baktériumok közül nagyüzemi nyúlállományok esetén gyakoriak a Staphylococcus fajok okozta kórképek, amelyek helyi gennyesedéssel, tályogképződéssel, valamint légzőszervi tünetek következtében akár elhullással is járhatnak.

Kutatásom során mikrohígításos módszerrel 18 féle antibiotikum (amoxicillin, amoxicillin-klavulánsav, ceftiofur, cefkvinom, neomicin, gentamicin, oxitetraciklin, doxiciklin, tilozin, tilmikozin, tilvalozin, tulatromicin, linkomicin, tiamulin, florfenikol, kolisztin, enrofloxacin és szulfametoxazol-trimetoprim) minimális gátló koncentrációját, valamint az ezekből számolt MIC50 és MIC90 értékét határoztuk meg 104 db P. multocida, 85 db E. coli és 13 db Staphylococcus faj, házinyúl-eredetű izolátuma esetén.

Az amoxicillinre és amoxicillin-klavulánsavra a legtöbb P. multocida és Staphylococcus érzékeny, azonban az E. coli izolátumok nagy része rezisztens volt.

A ceftiofur és cefkvinom hatékonynak bizonyultak mindhárom kórokozóval szemben, az összes minta közül kizárólag az E. coli törzsek esetén tapasztaltunk rezisztenciát. A neomicin és a gentamicin vizsgálata során nagy számú izolátumnál figyeltünk meg rezisztenciát mindhárom baktériumfaj esetén. Az oxitetraciklin és doxiciklin tekintetében változatos eredmények születtek, azonban csak az E. coli izolátumok esetén állapítható meg egyértelműen a rezisztencia. A tilozin, tilmikozin, tilvalozin, tulatromicin és linkomicin antibiotikumok MIC értékei az E. coli és Staphylococcus fajok esetén kiugróan nagyok voltak. A P. multocida izolátumok kisebb része mutatott érzékenységet ezen hatóanyagokkal szemben, azonban MIC értékeik megoszlása egyenletesebb volt. A tiamulin vizsgálata során az E. coli törzsek egyértelmű rezisztenciája volt megállapítható. A P. multocida és Staphylococcus fajok vizsgálata során azonban változatos eredmények születtek. A florfenikolra a P. multocida izolátumok többsége érzékeny volt, azonban a másik két baktériumfaj rezisztenciát mutatott.

A kolisztin vizsgálata során mindhárom kórokozó MIC90 értéke meghaladta a 16 µg/ ml-es értéket. Az enrofloxacinnal szemben a P. multocida izolátumok érzékenyek, de a legtöbb E. coli és Staphylococcus rezisztens volt. A szulfametoxazol-trimetoprim esetén az E. coli és Staphylococcus izoltámok nem voltak érzékenyek, azonban a P. multocida izolátumok MIC50 értéke igen kedvező, 4 µg/ml volt.

40

Baromfi eredetű multirezisztens Enterococcus baktériumtörzsek antibiotikum érzékenységi és metagenomikai vizsgálata Antibiotic susceptibility and metagenomic analysis of multiresistant Enterococcus bacteria strains of poultry origin Szerző:

Horváth Ákos, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd; Dr. Mag Patrik, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék) A 21. század egyik nagy jelentőséggel bíró kihívása az antibiotikumrezisztens kórokozók egyre nagyobb térnyerése. Ezen kórokozók közé sorolhatók egyes Enterococcus fajok, amelyek az állat- és közegészségügyben egyre nagyobb gondot okoznak, antibiotikumrezisztens törzseik révén. Kutatásunk során magyarországi házityúk és pulyka állományokból, összesen 969 mintából baromfifélékre engedélyezett hatóanyagokkal előszűrést végeztünk, majd a 218 darabra szűkített mintákat a humán egészségügyben fontos hatóanyagokra történő antibiotikum érzékenységi vizsgálattal tovább szűrtük. A humán egészségügyben fontosnak számító linezoliddal és vankomicinnel szemben rezisztenciát mutató izolátumok rezisztenciaprofilját metagenomikai vizsgálatokkal térképeztük fel.

Vizsgálatunk során az előszűrt 218 mintából 196 (89,9%) minősült multirezisztens (MDR) kórokozónak. Ezen 196 izolátumból az általunk figyelembe vett szempontok alapján 8 feltételezhetően kiterjedt gyógyszerrezisztens törzs (XDR), 1 pedig feltételezhetően pánrezisztens törzs (PDR) kórokozónak bizonyult. A baromfifélékre engedélyezett hatóanyagok között a rezisztencia mértéke 97,7% és 42,2% között változott.

Ezen hatóanyagok közül az enrofloxacin bizonyult a leghatékonyabb, a linkomicin pedig a legkevésbé hatásos antibiotikumnak. A humángyógyászatban alkalmazott hatóanyagok közül az imipenem bizonyult a leghatékonyabbnak, csupán a vizsgált minták 7,3%-a számított rezisztensnek. A vizsgált minták 15,6%-a bizonyult rezisztensnek vankomicinnel szemben, 19,3%-a pedig linezoliddal szemben. A European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) epidemiológiai határértékei alapján a nem vad típusú csoportba tartozott a minták 36,2%-a linezoliddal szemben, 71,1%-a vankomicinnel szemben. Metagenomikai vizsgálatra 42 MDR törzset választottunk ki, amelyek vankomicinre és/vagy linezolidra rezisztensek voltak.

Közülük öt törzs esetén találtunk vankomicin, 14 törzs esetében pedig peptid antibiotikumokkal szembeni rezisztenciáért felelős gént. Fenotípusosan 18 törzs mutatott linezoliddal szembeni rezisztenciát, azonban a metagenomikai vizsgálat során linezolid rezisztenciáért felelős gént nem találtunk.

Kutatásunk az ágazatban jelenlévő rezisztens Enterococcus törzsek terjedését támasztja alá, hiszen az előszűrt 218 izolátum 89,9%-a MDR kórokozónak bizonyult.

A baromfifélékre engedélyezett hatóanyagok többségénél 50% feletti rezisztenciát tapasztaltunk, míg a humán készítmények közül csak azitromicinnél volt ilyen magas az érték (62,4%). A vankomicinnel és linezoliddal szembeni értékek aggodalomra adnak okot, mivel ezeket a hatóanyagokat egyáltalán nem használják a haszonállat gyógyászatban.

41

Hazai nagylétszámú házityúk állományokból izolált Enterococcus baktériumtörzsek ECOFF (Epidemiological cut-off value) értékének meghatározása Determination of ECOFF (Epidemiological Cut-Off Value) for Enterococcus bacterial strains isolated from large-scale domestic chicken farms Szerző: Témavezető:

Horváth Áron, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az antimikrobiális rezisztencia meghatározó tényezővé vált az emberiség jövője szempontjából, új kihívásokat állítva az állat- és humánegészségügy számára. Kutatásom középpontjában az Enterococcus nemzettség áll, amelynek közegészségügyi jelentősége nagy, kiváltképpen a multirezisztens és nozokomiális fertőzésekhez köthetően.

Korábban Magyarországon olyan átfogó tanulmány nem készült, ami a baromfiágazat kommenzalista Enterococcus törzseinek állat- és közegészségügyi szempontból jelentős antimikrobiális hatóanyagokkal szembeni érzékenységét vizsgálta országos és regionális szinten. Vizsgálataink során minimális gátló koncentráció (MIC) értékek meghatározását követően az eredmények felhasználásával epidemiológiai küszöbértékek (ECOFF) meghatározását végeztük el a vad-típusú és nem vad-típusú törzsek elkülönítése érdekében. Továbbá eredményeinket összehasonlítottuk humán rezisztencia adatokkal.

Az országos ECOFF-értékek tekintetében amoxicillin esetén 8 µg/ml értéket állapítottunk meg, ami egybevág a European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) eredményeivel. Amoxicillin-klavulánsav esetén viszont jóval magasabb értéket kaptunk (32 µg/ml), mint az EUCAST által megállapított 8 µg/ml érték. Doxiciklin esetén 2 µg/ml értéket kaptunk, szemben az EUCAST 0,5 µg/ml értékével. Florfenikol esetén eredményünk nagyon hasonló az EUCAST által meghatározott törésponthoz. Enrofloxacin esetén viszont sokkal nagyobb (16 µg/ml) értéket állapítottunk meg, szemben az EUCAST 0,5 µg/ml értékéhez. Ennek az oka valószínűsíthetően arra vezethető vissza, hogy a baromfiágazatban jellemző a fluorokinolon hatóanyagok túlzott mértékű felhasználása. Vizsgáltuk a humán egészségügy számára tartalékolt vankomicin hatóanyagot is, ebben az esetben eredményeink egybevágtak az EUCAST eredményeivel (4 µg/ml). Regionális szinten jelentős eltéréseket figyeltünk meg, számos esetben a törzsek ECOFF-értéke kedvezőbb volt az országos, illetve az EUCAST értékeihez képest. A humán adatokkal összevetve az eredményeket, megállapíthatjuk, hogy a humán E. faecium törzsek ampicillin rezisztenciája csaknem teljes (98,5%), szemben az állati minták 21,44%-os értékével. Az életmentő vankomicin hatóanyaggal szembeni humán rezisztencia mértéke szintén meghaladja (43,6%) az állati eredetű mintákét (34,8%).

Eredményeink alapján indokolt a rezisztencia regionális szintű monitorozása, valamint az ECOFF-értékek meghatározása is, hiszen a vad-típusú törzsek és a nem vad-típusú törzsek közötti töréspont megállapítása hozzájárulhat a hatékony dózis kiválasztásához, ezáltal megalapozva a kezelés hatékonyságát, minimalizálva a rezisztencia kialakulásának esélyét.

42

Az acetamiprid redox-rendszerre gyakorolt hatásainak vizsgálata mézelő méhek agydúcában Redox homeostasis-related effects of acetamiprid in the brain of western honeybees Szerző:

Horváth Evelin, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezetők: Dr. Mackei Máté, egyetemi adjunktus; Dr. Fébel Hedvig, kutatóprofesszor (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék) Az elmúlt évtizedekben a beporzó rovarfajok populációinak drasztikus csökkenése figyelhető meg, mely ökológiai és agrárgazdasági szempontból is napjaink egyik legégetőbb problémáját jelenti. Ezen fajok eltűnésének hátterében számos ok állhat, többek között az egyre nagyobb visszhangot keltő kolónia-összeomlás kórkép, aminek kialakulásában több tényező együttes hatása játszik szerepet. Ilyen faktorok közé tartozik az intenzív mezőgazdasági munka során alkalmazott növényvédőszereknek való kitettség.

A neonikotinoid inszekticidek csoportjába tartozó acetamiprid világszerte széles körben alkalmazott, biztonságosnak gondolt hatóanyag, melynek mézelő méhekre gyakorolt hatásainak további vizsgálata elengedhetetlen, ugyanis számos esetben leírtak a fajra vonatozó negatív következményeket, az elérhető tanulmányok száma azonban igen kevés és nem adnak választ a kialakult hatások hátterében álló sejtszintű folyamatokra.

Jelen dolgozat az acetamiprid akut, szubletális hatásait vizsgálja a nyugati mézelő méh (Apis mellifera) agydúcának redox-homeosztázisára. A kísérletünkbe bevont méhek 50-50 egyedet tartalmazó csoportjait különböző koncentrációjú acetamipriddel kezeltük, amit az állatok ad libitum az etetőoldatukhoz keverve vettek fel (8,75 mg/l; 17,5 mg/l és 35 mg/l). A 48 óráig tartó kezelést követően nyert mintákban bekövetkező oxidatív stressz kimutatására és mértékének meghatározására a hidrogén-peroxid (H2O2), malondialdehid (MDA), glutation (GSH-GSSG), glükóz6-foszfát-dehidrogenáz (G6PDH) és szuperoxid-dizmutáz (SOD) koncentrációit és enzimaktivitását mértük.

Eredményeink alapján a vizsgált mintákban a H2O2 koncentráció szignifikáns növekedést mutatott mindhárom kezelési koncentrációban. A lipidperoxidációs folyamatokat, membránkárosodást jelző MDA koncentrációja is szignifikánsan emelkedett mindhárom csoportban. A GSH-GSSG arány szignifikáns csökkenést mutatott a kezelt csoportokban, ami a redox-homeosztázis fenntartásáért felelős glutation-rendszer kimerülését jelzi. Ezzel együtt a pentóz-foszfát ciklus szabályozó enzimének, a G6PDH-nak enzimaktivitása is szignifikánsan csökkent minden csoportban. Az oxidatív stressz elleni védelem kulcsenzimének, a SOD-nak aktivitása szignifikánsan kisebb volt a legnagyobb kezelési koncentráció esetében a kontrollcsoporthoz viszonyítva, melynek hátterében az antioxidáns rendszer zavara állhat.

A kutatásunk során nyert eredmények alátámasztották a hipotézist, mely szerint az acetamipridnek való kitettség oxidatív stresszt okoz a mézelő méhek központi idegrendszerében, mely a más kutatócsoportok által megfigyelt kognitív károsodásban is közrejátszhat. Eredményeink az acetamiprid hatásainak részletes vizsgálata révén jelentően hozzájárulhatnak a neonikotinoid inszekticidek beporzókra gyakorolt káros hatásainak vizsgálatához, mely jelentős szerepet játszhat a kolónia-összeomlás kórkép kialakulásában.

43

Kutya lágyszöveti szarkóma grade meghatározás digitális patológiai módszerekkel Canine soft tissue sarcoma grading using digital pathology Szerző: Témavezető:

Kállai Petra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Horváth Dávid Géza, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Patológiai Tanszék)

Kutyákban a lágyszöveti szarkómák az egyik leggyakrabban diagnosztizált heterogén tumorcsoport. Ezen daganatok várható kiújulása és áttétképzési hajlama szoros összefüggést mutat a szövettani grade-el, amelyet hagyományosan patológus határoz meg a tumor differenciáltsági foka, az osztódó sejtszám és a nekrotikus területek kiterjedése alapján. A grade pontos és reprodukálható prognosztikai faktor kell, hogy legyen, ugyanakkor eltérések lehetnek a vizsgálók közötti szubjektivitásból adódóan. A digitális patológia elterjedésének köszönhetően egyre nagyobb teret nyert a digitalizált metszetek kvantitatív, objektív, reprodukálható analízise.

Kutatásunkban 50 hematoxilin-eozinnal festett, különböző kutyákból származó szövetmintát digitalizáltunk, továbbá QuPath nyílt felhasználású metszetelemző szoftver segítségével állapítottuk meg az osztódó sejtalakok számát és az elhalásos területek kiterjedését. A digitálisan korrigált grade-et a patológus által hagyományosan megállapítottal összevetve bíráltuk el a szoftver teljesítményét. A vizsgált 50-ből 39 esetben (78%-ban) volt egyezés a grade-k között, a kappa értéke 0,669 volt, mely jelentős egyezést mutat a szoftver és a patológus osztályozása között. A jelentős egyetértésben szerepe lehetett a differenciáltság kizárólagos manuális elbírálásának és az elhalásos területek egyszerűbb értékelésének. Bár az osztódó sejtalakok felismerése bizonyult a leginkább bonyolultnak, jelentősen eltérő osztódó sejtszámok sem tudták így nagymértékben befolyásolni a grade-t. Részben digitalizált grading rendszerek potenciálisan gyorsabbá, objektívebbé és reprodukálhatóbbá tehetik a diagnosztikai munkát, de a programok betanítása nem nélkülözheti szakértő patológusok közreműködését.

44

A krónikus stressz molekuláris hatásainak vizsgálata macska eredetű primer húgyhólyaghámsejt-tenyészeten The molecular effects of chronic stress examined on feline primary uroepithelial cell culture Szerző:

Kárpáti Karina, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezetők: Dr. Hatala Patrícia, PhD hallgató; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék) Az alsó húgyúti megbetegedések gyakran fordulnak elő házimacskákban, ezért pontos diagnosztikájuk kiemelt jelentőséggel bír a klinikai gyakorlatban. A betegség során produkált tünetek hátterében állhat többek közt húgykövesség, daganatos elváltozás, bakteriális húgyúti fertőzések vagy anatómiai rendellenesség.

Amennyiben az előbb említett kórokok egyike sem igazolódik be, ismeretlen oktanú, tehát idiopatikus húgyhólyaggyulladásról beszélhetünk (angolul feline idiopathic cystitis, FIC), mely betegség pontos kórfejlődése mai napig ismeretlen. Mivel az említett alsó húgyúti megbetegedések hátterében az esetek több, mint 50%-ban FIC áll, ezért a patogenezis vizsgálata kiemelt jelentőséggel bír. Korábbi kutatások alapján valószínűsíthető, hogy a krónikus stressz, mint környezeti tényező fontos szerepet játszhat a tünetek kialakulásában és kiújulásában, ezért jelen TDK munka során vizsgálni kívántuk a noradrenalin – mint a kórkép során legfontosabb stresszhormon – FIC kórfejlődésében betöltött szerepét.

Annak érdekében, hogy más, potenciálisan befolyásoló tényezők hatását kiküszöböljük, in vitro körülmények között vizsgáltuk a hormon közvetlen molekuláris hatását macska eredetű primer húgyhólyaghámsejt-tenyészeten. A sejttenyészet létrehozásához húgyhólyaghámsejteket izoláltunk egy végleges elaltatásra került macska húgyhólyagjából, majd a kinyert sejteket 6 napig tenyésztettük. A tenyésztést követően 10, 100 és 1000 μmol/l koncentrációjú noradrenalin-oldattal kezeltük a sejteket krónikus, intermittáló stresszhatást imitálva, 3x1 órán keresztül, a kezelések között egy órás regenerációs időt tartva, majd vizsgáltuk a kezelés gyulladásra, a sejtek redox állapotára és barrier funkciójára kifejtett hatását.

Eredményeink alapján elmondható, hogy az alkalmazott noradrenalinkezelés képes volt a húgyhólyaghámsejteken pro-inflammatorikus válasz létrehozására és oxidatív stressz kiváltására azáltal, hogy növelte a tápfolyadék SDF-1- (stromal cellderived factor 1) és H2O2-koncentrációját. Továbbá, az alkalmazott kezelés képes volt csökkenteni a tenyészetek glükózaminoglikán (GAG) koncentrációját, a tight junction sejtkapcsolatok claudin-4 fehérje tartalmát, illetve a TER értékeket, ezáltal bizonyítva a stresszhormon permeabilitást fokozó hatását. A kapott eredmények alapján elmondható, hogy a 3x1 órás intermittáló noradrenalinkezelésnek – mint a rekurrens stressz modelljének – direkt molekuláris hatása volt a húgyhólyaghámsejtek gyulladásos válaszára, oxidatív állapotára és a húgyhólyaghámsejtek integritására, igazolva ezzel, hogy a hormon kulcsszerepet játszhat a FIC kórfejlődésében a krónikus esetekben, és hogy az emelkedett noradrenalinkoncentráció hatással lehet a betegség tüneteinek kialakulásában szerepet játszó húgyhólyagban bekövetkező változásokra.

45

Tájszerkezet hatása az üregekben fészkelő hártyásszárnyúakra Magyarországi falvakban The effects of landcape structure on cavity-nesting Hymenoptera in Hungarian villages Szerző:

Kerekes Tímea, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam Témavezetők: Dr. Török Edina, tudományos munkatárs; Dr. Kis János, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék) A biodiverzitás csökkenése világszerte egyre nagyobb problémát jelent, amely az ökoszisztémák stabilitásának és funkcionalitásának elvesztését veszélyezteti.

A rovarok számának csökkenésével olyan folyamatok sérülnek, mint például a beporzás, vagy a biológiai védekezés (különféle kártevők számának csökkentése a természetes ellenségek által) és ezek a folyamatok a mezőgazdasági termelésre is jelentősen kihatnak. Ugyanakkor az intenzív mezőgazdasággal járó tájszerkezet változás a rovarok csökkenésének egyik fő kiváltó oka, így ezen tényezők hatásának kutatása és megértése kiemelkedő fontosságú.

Ebben a kutatásban magyarországi falvakban vizsgáljuk a tájszerkezet hatását az üregekben fészkelő magányos darazsakra és méhekre, illetve parazitoidjaikra.

16 komplex (erdős) és 16 egyszerű (mezőgazdasági) tájszerkezettel körülvett település központjába és szélére helyeztünk ki nád-fészekcsapdákat annak érdekében, hogy felmérjük a magányos darazsak, méhek és parazitoidjaik abundanciáját a területen.

Megvizsgáltuk a falvakban mért Normalizált Vegetációs Index (NDVI) hatását is, amely az adott helyen lévő növényzet denzitását és egészségét tükrözi.

A darazsak és a parazitoidok egyedszáma magasabb volt a komplex tájszerkezettel körülvett falvakban, a méhek egyedszámára azonban a tájszerkezet nem volt hatással. Emellett a darazsak esetén a komplex tájszerkezetben a falvak szélében magasabb volt az egyedszám, amíg az egyszerű tájszerkezetben az egyedszám független volt a fészekcsapda falun belüli pozíciójától. Pozitív kapcsolat volt az NDVI és a méhek egyedszámára között mind komplex, mind egyszerű tájszerkezet esetén.

Ezzel ellentétben a darazsak egyedszámát nem befolyásolta jelentősen a falvakban található növényzet, csak az egyszerű tájszerkezetben elhelyezkedő falvakban figyelhettünk meg csekély mértékű növekedést a NDVI növekedésével. A parazitoidok mennyisége egyszerű tájszerkezetben a NDVI növekedésével jelentősen növekedett.

Az eltérő életmódjuk és környezeti igényeik miatt a tájszerkezet eltérően hat a magányos méhekre és darazsakra. Amíg a darazsak számára a nagyobb léptékű táji tényezők kiemelkedően fontosak voltak, a méhek számára a lokális vegetáció játszott lényegesebb szerepet. A parazitoidok hasonló mintázatot mutattak, mint a gazdák (méhek és darazsak) mintázata, így rájuk feltehetően a gazdák mennyisége van legjelentősebb hatással. A főleg mezőgazdasági területek által dominált egyszerű tájszerkezetben a növényzetben gazdag falvak potenciális menedékként szolgálhatnak a darazsak és méhek, illetve feltételezhetően más élőlénycsoportok számára is, ezzel hozzájárulva a biodiverzitás megőrzéséhez.

46

Protostrongylidosis előfordulásának és gyógykezelésének vizsgálata juhokban Studies on protostrongylidosis and its treatment in sheep Szerző: Témavezető:

Király Dóra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Farkas Róbert, professor emeritus (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

A protostrongylidosisként ismert gócos tüdőférgesség világszerte jelen van a juhés kecskeállományokban. A Protostrongylidae családba tartozó ún. kis tüdőférgek magyarországi előfordulása régóta ismert, de a parasitosis elterjedtségével és gyógykezelésével kapcsolatos kutatást az utóbbi időszakban nem végeztek. A vizsgálatoknak két célja volt. (1) Adatokat szerezni, arról, hogy a legeltetett hazai juhállományokban milyen gyakorisággal fordul elő a bántalom. (2) A juhok kezelésére is engedélyezett eprinomektin hatóanyagú Eprecis injekcióval (Ceva Santé Animale) eredményesen gyógykezelhetők-e a fertőzött állatok?

Az ország 11 vármegyéjének 36 településén tartott 46 juhállományból ún. pool bélsármintákat, gyűjtöttünk. Egy juhászatban a fertőzöttnek talált 24 juh közül 12 állat Eprecis injekcióval volt egyszer kezelve, a hatóanyagra számított dózissal (0,2 mg/ttkg). A másik 12 juh kezeletlen maradt. A két csoport mindegyik egyedéből, hetente egyszer, négy héten át bélsármintát vettünk. A tüdőféreglárvák vizsgálata ún. poharas Baermann-féle lárvaizolálással, a fertőzöttséget okozó faj(ok) megállapítása az első stádiumú lárvák morfológiai vizsgálatával történt.

Kilenc juhállomány (19,6%) volt fertőzött a világszerte előforduló négy tüdőféregfaj közül eggyel vagy többel. A juhok protostrongylidosisa mindkét országrészben előfordul az állományok féregtelenítése ellenére.

A gyógykezelés hatékonyságának vizsgálatakor mindkét csoport egyedei fertőzöttek voltak egy vagy több kis tüdőféregfajjal. A kezelést követő 9. napon gyűjtött bélsárminták vizsgálatakor a 12 kezelt juh közül 8 volt fertőzött, a 17. napon kettő.

A 22. majd a 31. napi mintákban nem fordultak elő tüdőféreglárvák. A kezeletlen juhok többsége (7-11) fertőzött maradt. Megállapítható, hogy a vizsgált készítmény egyszeri adagjával megszüntethető a juhok fertőzöttsége.

47

Magyarországi sertésekből izolált salmonella törzsek részletes jellemzése Detailed characterization of salmonella strains isolated from Hungarian pigs Szerző: Témavezető:

Kis Endre, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Albert Ervin, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Patológiai Tanszék)

A salmonella okozta megbetegedések napjainkban igen komoly problémát jelentenek mind élelmiszerhigiéniai, mind állat- és humánegészségügyi szempontból.

Számos, a sertésben megjelenő nem gazdaspecifikus törzs képes az embert is megfertőzni. További nehézségeket okoz az új, virulensebb szerotípusok, mint a monofázisos Salmonella Typhimurium (MST) gyors elterjedése, valamint a törzsek nagyarányú antibiotikumokkal szembeni rezisztenciája. Kutatásunk célja a magyarországi sertésekben enterális tüneteket okozó salmonella törzsek szerotípusának és rezisztenciatulajdonságainak felderítése volt.

A dolgozatomban felhasznált minták magyarországi sertéstelepek enterális tüneteket mutató állataiból származtak, melyek diagnosztikai vizsgálatok céljából érkeztek az üllői Haszonállat-diagnosztikai Központ laboratóriumába. 2020 és 2022 között 49 gazdaság 57 telepének 87 beküldéséből összesen 111 minta felelt meg kritériumainknak. A kórokozó kimutatására a mintákból elődúsításos szelektív-differenciáló tenyésztést alkalmaztunk. A salmonella izolátumok szerotípusának meghatározását egy külsős laboratóriumban végeztettük el. A törzsek antibiotikumérzékenységi vizsgálatát 12 hatóanyag bevonásával korongdiffúziós, vagy a minimális gátlókoncentráció meghatározására alkalmas tesztekkel, mikrohígításos teszttel vagy grádiens tesztcsíkokkal végeztük.

A 111 izolátumból 87 esetén tudtuk figyelembe venni a szerotipizálás eredményeit. Így összesen 16 különböző szerotípust tudtunk meghatározni, melyeknek több mint 70%-át a S. Typhimurium és annak monofázisos variánsa adta. A maradék 30% között 14 további, többségében állati- és humán fertőzések szempontjából fontos szerotípust azonosítottunk.

A sertések enterális tüneteinek kezelése során alkalmazott klinikailag releváns hatóanyagok változó arányú rezisztencia értékeket mutattak, amelyek közül kiemelkedően nagy arányú ellenálló képességet figyeltünk meg tetraciklin (76%), valamint gentamicin (40%) esetében.

Vizsgálataink során a domináns szerotípus az MST volt, amely több mint 55%-os arányt mutatott az összes tipizált izolátum között. Az MST arányának hirtelen növekedéséről több európai és Európán kívüli ország kutatásai is beszámoltak az elmúlt 20 év távlatából, mind sertés, mind humán eredetű mintákat vizsgálva. Az európai adatokat saját eredményeinkkel összevetve azonban elmondható, hogy hazánkban kimagasló az MST elterjedtségének mértéke a sertéseredetű mintákban, amely a törzsek kiemelkedő virulenciája és zoonotikus potenciálja miatt humánegészségügyi kérdéseket is felvet.

48

A neuromodulátorok szerepének vizsgálata egerekben asszociatív tanuláson alapuló sztochasztikus jutalmazás során Investigating the role of neuromodulators during associative learning-based contingent rewarding in mice Szerző:

Kispál Réka Katalin, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam Témavezetők: Dr. Hangya Balázs, tudományos főmunkatárs; Dr. Szabó Írisz, tudományos munkatárs; Dr. Puska Gina, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Biológiai Intézet) A jutalom előrejelzési hiba (RPE) a tényleges és a várt jutalom közötti különbség.

A megerősítéses tanulás elmélete szerint adott cselekvés értékének frissítése az RPE alapján történik. Kimutatták, hogy a dopamin (DA) felszabadulása a ventrális striátumban (VS) az RPE-t követi klasszikus kondicionálás során. Azonban a DA felszabadulása a prefrontális kéregben (PFC), amely agyterület az értékalapú döntéshozatalban kulcsfontosságú szerepet tölt be, sokkal kevésbé tanulmányozott. Már bizonyították, hogy a bazális előagyi kolinerg neuronok fontos szerepet játszanak asszociatív tanulás során, a jövőbeli kimeneteleket előrejelző ingerek feldolgozásában. Korábban már igazolták, hogy a noradrenalin (NE) felszabadulása követi a veszély előrejelzési hiba modelljét, a RPE-ral való kapcsolatát azonban még nem vizsgálták. Célul tűztük ki a DA, acetilkolin (ACh) és NE szerepének vizsgálatát az asszociatív tanulásban, és felszabadulásuk összefüggésének vizsgálatát az RPE-ral.

Kísérleteink során egereket (n=15) tanítottunk egy pavlovi kondicionáláson alapuló hangdetekciós feladatra 50%-os jutalmazási protokollal, amely során két hang (4 és 10 kHz) jelentette a feltételes ingereket, az egyik hang 100%-ban kihagyást, az az jutalmazatlan próbát, a másik 50%-ban kihagyást és 50%-ban jutalmat kódolt. Mindeközben a DA, ACh és NE felszabadulást szálfotometriával mértük. Szimultán mértük a DA felszabadulást a PFC-ből és VS-ból, illetve a NE/ACh felszabadulást a PFC-ből és a bazolaterális amigdalából (BLA). A viselkedésbeli változást az egerek stimulus alatti várakozó nyalási aktivitásán keresztül vizsgáltuk.

Ahogy az várható volt, a várakozó nyalások száma csökkent a kihagyott jutalmak után, de növekedett a jutalmazott próbák után. A DA felszabadulás nem csak a VS-ban, hanem a PFC-ben is hasonló mintát követett. Ezenkívül szignifikáns pozitív korrelációt találtunk a DA felszabadulása és a várakozó nyalási ráta különbsége között mind a VS, mind a PFC esetében. Az ACh esetében egyik agyterületen sem tapasztaltunk hasonlót. A két agyterület fluoreszcencia változása és a várakozó nyalási ráta változása között nem volt megfigyelhető egyértelmű irányú korreláció. A NE felszabadulás a BLA-ban a DA-hoz hasonló tendenciát követett, a PFC-ben azonban a jutalmazott próbák után csökkent, a kihagyott jutalmak után pedig nőtt. Továbbá a PFC-ben negatív, a BLA-ban leginkább pozitív korrelációt figyeltünk meg a NE felszabadulás és a várakozó nyalási ráta változása között.

Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a várakozó nyalásban bekövetkező változások önmagukban jelzik a RPE változásait asszociatív tanulás során, amellyel korrelál a dopaminerg rendszer aktivitása mind a striatális, mind a frontális kérgi célpontok esetében. A kolinerg rendszer azonban eredményeink alapján nem követi a RPE változásait. A várttal ellentétben a noradrenerg rendszer az RPE-vel ellentétes aktivitást mutatott a PFC irányába.

49

A telepi járványvédelem és az állatjólléti indikátorok közötti kapcsolat a nagyüzemi pulykatartásban The correlation between on-farm biosecurity and animal welfare indicators in large-scale turkey production Szerző:

Klaucke, Christopher, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Dr. Kovács László, PhD hallgató; Dr. Jurkovich Viktor, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék) Mivel a baromfitermékek iránti világszintű kereslet folyamatosan növekszik, a haszonállatok jóllétének biztosítása a modern állattenyésztés egyik fontos szempontjává vált. Ezen tanulmány célja, hogy megvizsgálja a pulykák jóllétét különböző kereskedelmi termelési rendszerekben, és feltárja annak összefüggéseit a gazdaságon belüli biológiai biztonsági intézkedésekkel. A munka során komplex módszertani megközelítést alkalmaztunk, amely a gazdaságban végzett megfigyeléseket, felméréseket, valamint a gazdaságok vezetőivel és állatorvosokkal készített interjúkat kombinálta. A különböző termelési rendszerekből származó pulykákat különböző mutatók, többek között a viselkedés, az egészségi állapot, az élettér és a pulykák jóllétének értékelésére használt egyéb releváns tényezők szempontjából vizsgáltuk. Ezzel párhuzamosan értékeltük a gazdaságokban alkalmazott biológiai biztonsági protokollokat, különös tekintettel a betegségek kitörésének megelőzésében való hatékonyságukra.

A vizsgálat célkitűzése volt összefüggéseket keresni a telepi járványvédelem és a pulykák jólléte között. A jól strukturált és végrehajtott biológiai biztonsági protokollokkal rendelkező gazdaságokban több természetes viselkedést, kevesebb stresszel kapcsolatos viselkedést, kevesebb fizikai sérülést, valamint jobb általános pulykaegészségügyet és kondíciót figyeltünk meg. Fontos, hogy a telepen megvalósított fokozott telephigiénia, illetve járványvédelem pozitív hatásai túlmutattak a betegségmegelőzésen, befolyásolták a pulykák komfortérzetét és fizikai jóllétét egyaránt.

Eredményeink szerint a biológiai biztonság és az állatok jólléte között kapcsolat áll fenn a pulykatenyésztésben. A hatékony biológiai biztonsági gyakorlatok hozzájárulnak a pulykák jóllétéhez azáltal, hogy minimalizálják a stresszorokat és a betegségekkel kapcsolatos kihívásokat. Az egészséges pulykák ellenállóbbak a kórokozókkal szemben, ami növeli a biológiai biztonsági intézkedések hatékonyságát. Ez a kölcsönhatás rávilágít a pulykatartás egységes megközelítésének fontosságára, amely magában foglalja mind a betegségmegelőzést, mind az etikus állattartást. Ezen túlmenően az összefüggés gazdasági következményei is hangsúlyosak, mivel a biológiai biztonságot és az állatjóllétet összehangoló gazdaságok nagyobb termelékenységet és kevesebb termelési veszteséget tapasztalnak. Ezek az eredmények hangsúlyozzák a pulykatenyésztés fenntarthatóbb és etikusabb megközelítési lehetőségét, ahol a madarak egészségét és jóllétét a betegség elleni védekezés szempontjából kiemelten fontosnak tekintjük.

A járványvédelem és az állatjóllét közötti ezen bonyolult szimbiotikus kapcsolat felismerésével és optimalizálásával a pulykaágazat résztvevői olyan környezetet teremthetnek, amelyben a biológiai biztonsági gyakorlatok és az állatok jólléte összekapcsolódnak, ami egészségesebb, boldogabb, ellenállóbb állományokat és fenntarthatóbb baromfitenyésztési rendszert eredményez.

50

Magyar és külföldi állatorvostan hallgatók kiégésének összehasonlító vizsgálata Comparative study of burnout among Hungarian and foreign veterinary students Szerző: Témavezető:

Körtvélyesi Boglárka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Dr. Fodor Kinga, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

Tudományos diákköri munkám keretében bekapcsolódva egy, Dr. Fodor Kinga által vezetett kutatásba, a budapesti Állatorvostudományi Egyetem hallgatóinak mentálhigiénés egészségügyi állapotát vizsgáltam meg új szemszögből. Az kérdőíves felmérésen alapuló vizsgálat során összevetettem a magyar és az angol évfolyamon hallgatók által adott válaszokat.

A kérdőív 81 kérdése központjában az állatorvostan hallgatók kiégése áll, a kérdések segítségével, melyet a Maslach Kiégés Leltár hallgatói változata alapján állítottak össze, felmértük többek között az egyetemhez fűződő érzelmeket, a szenvedélybetegségek meglétét, a mentális betegségek előfordulását, illetve az alapszükségletek kielégítésének mértékét.

Az eredmények szöveg-szöveg közötti összefüggéseinek kiderítéséhez Cramerféle együtthatót számoltunk és Khí-négyzet próbát alkalmaztunk.

Az eredményekből kiderült, hogy az állatorvostan hallgatók határozottan érintettek a kiégés szindróma tekintetében. A feltevés, miszerint az évfolyamok előrehaladtával a tünetek súlyosbodnak beigazolódott a kérdésekre kapott válaszok alapján. Mivel az angol és magyar évfolyamon tanulók között a legtöbb kérdésnél nem jellemző nagy eltérés, feltételezhető, hogy a származás kevésbé befolyásolja a kiégés mértékét, ehelyett inkább a választott szakmától vagy a megtanulandó tananyag mennyiségétől és nehézségétől függ. A kutatásból egyértelműen látszik, hogy mind a magyar, mind az angol évfolyamon hallgatók nagy arányban küzdenek komoly alvásproblémákkal és fizikai, lelki terhekkel. A válaszokból továbbá kiderül, hogy a hallgatóknak saját bevallásuk szerint is szükségük van mentális segítségnyújtásra, lelki támogatásra. Összességében kijelenthető, hogy az állatorvosi szakmát választók körében már a tanulmányok során is jelenlévő probléma a kiégés szindróma. Az eredmények alapján egyértelmű, hogy szükséges nem csak opcionális, hanem akár tananyagba iktatott mentálhigiénés segítség, hogy a felmerülő problémák és tünetek leküzdésében a leendő állatorvosok megkapják a megfelelő segítséget. Ugyanennyire fontos, hogy a prevencióra is nagyobb hangsúly legyen fektetve.

51

A cecropin A immunmodulátor hatásának vizsgálata csirke eredetű hepatikus sejtmodellen Investigation of the immunomodulatory effect of cecropin A on a chicken hepatic cell culture Szerző:

Kósa Mária, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezetők: Dr. Márton Rege Anna, PhD hallgató; Dr. Mátis Gábor, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék) Az antimikrobiális rezisztencia növekedése világszerte súlyos problémát jelent, mely hatással van az állat- és a humánegészségügyre egyaránt. A probléma orvoslása érdekében megnőtt a kereslet az antibiotikumokat helyettesítő alternatív hatóanyagok alkalmazása iránt. Az antimikrobiális peptidek (AMP-k) kis méretű oligopeptidek, melyek természetes körülmények között is megtalálhatóak a szervezetben a veleszületett immunitás részeként. Az antibiotikumokkal szembeni jelentős előnyük, hogy közvetlen antimikrobiális hatásuk mellett a rezisztencia kialakítására való hajlamuk alacsonyabb, valamint immunmodulátor hatással is rendelkezhetnek. Az AMP-k alkalmazása az állatgyógyászat területén is kedvező megoldást kínál, azonban a peptidek haszonállatokban kiváltott sejtszintű hatásairól még csak csekély mennyiségű adat áll rendelkezésre.

A máj jelentős szerepet játszik a homeosztázis fenntartásában, valamint a gyulladásos folyamatokban, ezért kísérletünkben a cecropin A nevű AMP immunmodulátor hatását csirke eredetű májsejt-nem-parenchimális sejt ko-kultúrákon vizsgáltuk. A kísérlet során a cecropin A-t különböző koncentrációkban (1; 3,125; 6,25; 12,5 és 25µg/ml) önmagában, és a virális nukleinsav-analóg poliinozin-policitidilsavval (Poly I:C, 50µg/ml) kiváltott gyulladás mellett is alkalmaztuk. A felülúszóból történő mintavétel után a sejtek életképességét az extracelluláris laktát-dehidrogenáz (LDH) aktivitásának kolorimetriás mérésével vizsgáltuk. Emellett a cecropin A (1; 3,125 és 6,25µg/ml) immunválaszra kifejtett hatását az interleukin (IL)-6, IL-10 és interferon (IFN)-γ szintjének Luminex-módszerrel, valamint a transzformáló növekedési faktor (TGF)-ß1 koncentrációjának ELISA-módszerrel történő mérésével követtük nyomon.

Eredményeink alapján a cecropin A alacsonyabb koncentrációinak (1; 3,125; 6,25µg/ml) hatására nem változott az LDH aktivitása, azonban magasabb koncentrációi (12,5; 25µg/ml) esetén szignifikáns csökkenés volt észlelhető a membrán integritásában. A sejttenyészetekhez önmagában adott 1 µg/ml koncentrációjú, valamint Poly I:C-vel kiváltott gyulladás esetén az 1 és 6,25µg/ml – valamint IL-6 esetén 3,125µg/ml – koncentrációjú cecropin A az IL-6, IL-10, és INF-γ termelésében szignifikáns csökkenést eredményezett. TGF-ß1 esetén az önmagában alkalmazott cecropin A 6,25µg/ml-es koncentrációjú oldatának hozzáadása szignifikáns csökkentést mutatott a citokin termelésére vonatkozóan.

Kísérletünkben az alacsony koncentrációban alkalmazott cecropin A nem befolyásolta a sejtek életképességét, így vélhetően biztonságosan alkalmazható lenne az élő szervezetben, nagyobb dózisának használata azonban a máj szempontjából megfontolandó. Emellett eredményeink alapján immunmodulátor hatással is rendelkezik a vizsgált paraméterekre vonatkozóan, mivel képes volt befolyásolni az IL-6, IL-10, IFN-γ és TGF-ß1 termelődésének mennyiségét. Mindezek alapján a cecropin A ígéretes jelölt lehet a jövőben új antimikrobiális hatóanyagok fejlesztésére.

52

A hypothalamikus éhség-szabályozó AgRP sejtek hatása a rágcsálók tanulására Effect of hypothalamic hunger-regulating AgRP cells on learning in rodents Szerző: Témavezető:

Kovács Dóra, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, III. évfolyam Dr. Rácz Bence, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék)

Egy szervezet működéséhez elengedhetetlen a tápanyagok pótlása és az energiaellátás, melyet a táplálkozás folyamata során tesz meg az élőlény. A táplálékfelvétel és az energia-anyagcsere szabályozás több agyterület által is befolyásolt, azonban a legfőbb mediátor a hypothalamus nucleus arcuatus régiója. Az itt található AgRP és POMC neuronok felelősek az éhségérzet és a jóllakottság érzet kialakításáért.

A táplálékfelvételt, illetve a táplálékkeresési folyamatot egy pszichobiológiai élmény az étvágy indítja be, és egy elégedettségi érzés zárja le, melyet jóllakottságnak nevezünk. A gyomorban termelődő ghrelin receptorspecifikusan kötődik az AgRP sejtekhez, melyek gátolják a jóllakottságért felelős melanocortin idegsejtek működését, így indukálva az éhség érzetet. Ismert, hogy az éhség érzet kialakításán túl ezen idegsejtek számos kognitív képességet is tudnak befolyásolni, azonban ennek szabályozása és háttere még nem ismert. Kutatásomat egereken végzem, munkám célja annak megállapítása, hogy az AgRP sejtek valóban hatással vannak-e az állatok tanulási képességére, memóriájára. A vizsgálat elvégzéséhez az egereket két csoportba soroltuk. Az egyik csoportba olyan állatok kerültek, melyekben normálisan működtek az AgRP sejtek, a másikban pedig azon egerek kerültek besorolásra, melyekben újszülött korban az AgRP sejtek nagy részét kiirtottuk, így vizsgálhatóvá vált a tanulási különbség a két csoport között. A vizsgálatokat ún. IntelliCage rendszerrel végeztem, amely rádiófrekvenciás azonosító chip segítségével képes volt adatokat gyűjteni az állatok ketrecben folytatott tevékenységéről. A két csoport között fennálló esetleges tanulási különbségek detektálására varianciaelemzést (ANOVA) végeztem.

Eredményeink szerint ad libitum diéta esetében jól detektálható, trendszerű változások figyelhetőek meg az AgRP-hiányos egerek felfedező és tanulási viselkedésében, amelyek pontos természetét és mibenlétét további vizsgálatokkal szükséges a jövőben kutatni..

53

Szarvasmarhákból izolált Mannheimia haemolytica és Bibersteinia trehalosi törzsek antibiotikum érzékenységi vizsgálata Antibiotic sensitivity of Mannheimia haemolytica and Bibersteinia trehalosi strains isolated from cattle Szerző: Témavezető:

Kovács Fruzsina, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Tóth Gergely, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

A Mannheimia haemolytica és a Bibersteinia trehalosi által előidézett légzőszervi megbetegedések szarvasmarhákban gyakori, jelentős gazdasági kárt okozó kórképek. Ezek leküzdésére igénybe vett antibiotikumok széleskörű használatával az antibiotikum rezisztencia mértéke is növekszik az egész világon. A hatástalanná váló kezelések következtében fennáll a veszély, hogy nem leszünk képesek kontrollálni a betegségeket. Az állattenyésztésben romlik a termelés gazdaságossága és az állati termékek biobiztonságát is egyre kevésbé lehet garantálni. Ezért mérsékelnünk kell az antibiotikumok használatát, elősegíteni a prudens antibiotikum-felhasználást.

Ennek első lépése, hogy időről időre felmérjük a fennálló rezisztenciaviszonyokat és ajánlásokat fogalmazunk meg a megfelelő szerhasználatot illetően.

Kutatásunk célja az volt, hogy meghatározzuk a magyarországi szarvasmarhaállományokban előforduló, légzőszervi betegségekből izolált M. haemolytica és B. trehalosi törzsek antibiotikum-érzékenységét két különböző módszer segítségével. Összesen 39 magyarországi helyről 46 törzset vizsgáltunk (35 db M. haemolytica, 10 db B. trehalosi, 1 db M. glucosida). Egy származási helyről csak külön szerotípusba tartozó törzseket válogattunk be.

Az antibiotikum érzékenységi vizsgálatot 11 antibiotikummal (amoxicillin, ceftiofur, enrofloxacin, florfenikol, gentamicin, oxitetraciklin, szulfometoxazol-trimetoprim, penicillin, tiamulin, tilmikozin, tulatromicin) végeztük el, amelyek 10 antibiotikum osztályt képviselnek. Korongdiffúziós és leveshígításos mikromódszert is alkalmaztunk és ezek eredményeit egymással összehasonlítottuk.

Vizsgálatunkban a minimális gátló koncentráció (MIC érték) meghatározása során a legtöbb baktérium érzékenységet mutatott oxitetraciklinre, enrofloxacinra, amoxicillinre, florfenikolra, gentamicinre, szulfometaxazol-trimetoprimra és ceftiofurra. Oxitetraciklin, florfenikol, tulatromicin esetében a MIC értékek és a korongdiffúziós próba során kapott értékek nagymértékben korreláltak egymással. Viszont enrofloxacin, amoxicillin, gentamicin, szulfometoxazol-trimetoprim, tiamulin, tilmikozin, penicillin esetében a kapott eredmények eltértek. Ceftiofurnál a leveshígításos mikromódszer alkalmazásával találtunk rezisztens baktériumtörzseket, viszont a korongdiffúziós próba során nem. Nemzetközi vizsgálatokhoz hasonlóan a florfenikol bizonyult a legbiztonságosabb antibiotikumnak, vele szemben figyeltük meg a legkevesebb rezisztenciát mutató törzset. A tiamulin, a penicillin-G tekintetében viszont nagyfokú rezisztencia volt észlelhető.

54

A sebészi terápia hatékonyságának vizsgálata pre- és posztoperatív klinikai és radiológia adatok elemzésével Hansen I. típusú porckorongsérves kutyákban Evaluation of the efficacy of surgical therapy by analysis of pre- and postoperative clinical and radiological data in dogs with Hansen type I disc disease Szerző: Témavezető:

Laczkó Lehel, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Németh Tibor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti Tanszék)

A kutyák leggyakoribb gerincbetegsége a Hansen I típusú porckorong sérv, mely 3,5% prevalenciával fordul elő. A betegség degeneratív jellegű, melynek kóroktanát sikerült korábban megismerni. Genetikai vizsgálatok igazolták azt az összefüggést, miszerint a betegség lényegében csak a chondrodystropiás kutyafajtákban fordul elő. A betegség prognózisát sok dolog befolyásolhatja, melyek közül döntően fontos faktornak vélik a kialakult gerincvelő kompresszió mértékét, melyet megfelelő diagnosztikai módszer kiválasztásával, illetve annak alkalmazásával lehet kvalitatíve és kvantitatíve értékelni. A prospektív klinikai vizsgálatba bevont betegek esetében standard műtéti beavatkozáson (hemilaminectomia) estek át. A kutatás egyik célja az volt, hogy bizonyítsa vagy cáfolja a gerincvelő kompresszió mértékének prognosztikai faktorként való alkalmazhatóságát. Feltételeztük, hogy pozitív korreláció áll fent a kompresszió súlyossága és a peroperatív neurológia státusz között, illetve a dekompresszió mértéke és a posztoperatív neurológiai státusz között. A kompresszió mértékét két módon is számszerűsítettük: az MRI vizsgálatokkal meg tudtuk határozni a sérvtartalom teljes térfogatát, míg CT vizsgálatokkal a gerincvelő minimális keresztmetszeti átmérőjét tudtuk megmérni. Célunk volt továbbá két mérési metodika közül meghatározni a jobb prognosztikai értékű módszert. A képalkotó vizsgálatok méréseit pre- és postoperatív is elvégeztük, és azok számszerű értékeit vetettük össze a pre- és posztoperatív klinikai státuszt jellemző adatokkal (pl. módosított Frankel skála, önálló vizeletürítés visszatérésig eltelt napok száma stb.). Szignifikáns összefüggést találtunk a preoperatív gerincvelő átmérő és az önálló vizeletürítés vis�szatéréséig eltelt napok száma között (p=0.01282).

55

Kutyák cutan mastocytomáiban az osztódó sejtalakok kvantitatív vizsgálata digitális képelemző szoftverrel Quantitative analysis of mitotic cells in canine cutan mast cell tumors with digital pathology software Szerző: Témavezető:

László Fruzsina, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Horváth Dávid Géza, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Patológiai Tanszék)

A mastocytoma kutyákban általában a cutis vagy a subcutis rétegében található hízósejtes tumor, ebben a fajban a leggyakrabban előforduló bőrdaganat típus. A klinikai stage az egyik legfontosabb prognosztikai faktor, mely szoros összefüggést mutat a tumor szövettani grade-jével. A terápia és a sebészi ellátás tervezése szempontjából ezért elengedhetetlen meghatározni a tumor grade-t, melyhez több vizsgálati szempont közül nagy prognosztikai értéke miatt a mitotikus sejtszám tekinthető a leginformatívabbnak. Ennek meghatározásához már elérhetővé váltak digitális patológiai rendszerek is. Vizsgálatunk során a QuPath szoftver osztódó sejtalakok beazonosításával történő grade meghatározási teljesítményét hasonlítottuk össze egy szakértő patológuséval. 39 esetből 19-ben egyezett meg a manuális és a digitális besorolás, tehát az esetek 48,7%-ában. A Cohen’s kappa értéke -0,284 volt, tehát az algoritmus és a patológus osztályozása közt szignifikáns összefüggést nem találtunk.

Ennek oka feltehetően az, hogy a betanítást nem szakértő végezte, így nem állt rendelkezésre megfelelő minőségű adathalmaz a szoftver számára. A mesterséges intelligencia és a digitális patológiai rendszerek implementációja a diagnosztikába jelentősen megkönnyítheti a patológusok munkáját, de a saját, illetve más tanulmányok eredményei is jól szemléltetik, hogy az emberi tényezőt nem lehet mellőzni. Egy gyakorlott patológus által betanított algoritmus a közeljövőben valószínűleg hatékonyabb diagnosztikai teljesítményre lesz képes, mely esetben a patológusok a diagnózis validálására összpontosíthatnak.

56

Féregellenes szerekkel szembeni rezisztencia kialakulásának genetikai vizsgálata Caenorhabditis elegans nematoda modell segítségével Investigating the genetic background of resistance to anthelmintics using the nematode model Caenorhabditis elegans Szerző:

Lengyel Diána, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Csikó György, egyetemi docens; Vellainé Dr. Takács Krisztina, egyetemi docens (ELTE, Természettudományi kar, Embertani tanszék; Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék) A haszonállattartásban a különböző parazita férgek okozta fertőzések világszerte jelentős gazdasági kárt okoznak. A modern féregellenes hatóanyagok rendszeres alkalmazása jelentősen mérsékelte a termeléskiesést és a fertőzött egyedek elhullását. Azonban tartós adagolásuk klinikailag is jelentős mértékű rezisztencia kifejlődését és elterjedését okozta a napjainkban rendelkezésre álló gyógyszerekkel szemben. Ennek kialakulásában a túlhasználat mellett a szakszerűtlen adagolás (pl. alul dozírozás), és nem megfelelő hatóanyag választása (pl. téves diagnózis) is szerepet játszik. Napjainkra az antimikrobiális szerekkel szembeni rezisztencia mellett, a féreghajtókkal szembeni fokozott ellenállás jelenti a másik számottevő kihívást az állatorvosok és állattartók számára.

Vizsgálatunkban célul tűztük ki annak vizsgálatát, hogy a szubletális dózisban adott ivermectinnek – mint a gyakorlatban az egyik leggyakrabban alkalmazott nematoda-ellenes szernek - milyen közvetlen hatása lehet a kezelt nematodákra.

A kísérleteinket a Caenorhabditis elegans nevű talajféreggel (Ordo: Rhabditida) végeztük. Könnyű tenyésztése és fenntartása miatt ez a faj a nemzetközi tudományos életben elfogadott és gyakran használt modellállat, beleértve a parazitikus nematodákkal kapcsolatos vizsgálatokat is.

A kísérletek során Bristol N2 vadtípusú C. elegans törzset alkalmaztunk, melyeket NGM (nematode growth medium) táptalajon tartottunk fent és E. coli OP50 baktériumtörzs tenyészetével tápláltuk. A kezeléshez 2,5 nM ivermectin-tartalmú NGM agarlemezeket használtunk. A kezelés előtt szikrontenyészetet hoztunk létre, tehát minden lemezen L4 lárvákat tartottunk fent. Ezeket az állatokat mostuk át az ivermectint tartalmazó lemezekre, valamint a kontroll állatokat ivermectint nem tartalmazó NGM agarlemezekre. Az 5 órás inkubáció eltelte után a kontroll és a kezelt csoportokból mRNS-t nyertünk ki. Majd három kiválasztott CYP (citokróm P450) gén, illetve négy pgp (P-glikoprotein) gén kifejeződését vizsgáltuk qPCR módszerrel.

Eredményeink azt mutatják, hogy az ivermectin kezelés hatására a cyp13A12 és a cyp13B1 gének expressziója lecsökkent, valamint a pgp5 és a pgp12 transzporterfehérjét kódoló gének kifejeződése megemelkedett. Mind a lebontó enzimek men�nyiségének és aktivitásának csökkenése, mind a szállító molekulák megnövekedett mennyisége és aktivitása csökkent gyógyszerhatáshoz vezet.

Vizsgálataink elősegíthetik, hogy pontosabb információt kaphassunk a féregellenes szerekkel szembeni rezisztencia kialakulásáról és terjedéséről. Ezen ismeretek segítségével szakszerűbb féregellenes gyógyszerhasználat érhető el, továbbá új támadáspontú és hatásmechanizmusú antiparazitikumok fejlesztés válik lehetővé.

57

Az elefánt hátulsó lábvég vérellátásának CT alapú 3D rekonstrukciós vizsgálata 3D Reconstruction and Analysis of the Anatomy of an Elephant's Hind Foot using CT Szerző:

Lenzing, Franka, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezetők: Dr. Reinitz László Zoltán, egyetemi adjunktus; Dr. Petneházy Örs, kutató állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék) Az afrikai elefánt (Loxodonta africana) az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó 3 ismert faj egyike. A Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature; IUCN) a fajt a veszélyeztetett fajok Vörös listáján tartja számon, 2021-től “súlyosan veszélyeztetett” státusszal. Emiatt a faj védelme, ideértve az egyedek egészségvédelmét is, kiemelten fontos.

Ez a faj a legnagyobb ismert szárazföldi emlős, egyes egyedeinek súlya a 6000 kg-t is elérheti, emiatt a lábvég állapota kritikus az állat egészségének szempontjából. A fogságban tartott elefántok eutanáziájának egyik fő oka a lábvégen tapasztalt különböző elváltozások. Ezek megfelelő kezeléséhez szükséges az érintett terület mélyreható anatómiai ismerete. A kis populáció és az elpusztult egyedek tudományos célú felhasználásnak szigorú szabályozottsága miatt, ugyanakkor csak korlátozott számban áll rendelkezésre erre vonatkozó szakirodalom.

A Kaposi Mór Oktató Kórház, Dr. Baka József Diagnosztikai, Onkoradiológiai és Kutatási Központjában lehetőséget kaptunk egy elpusztult 19 éves nőstény elefánt jobb hátsó lábának CT vizsgálatára. Egy natív sorozatot követően 48 ml. bárium alapú kontraszt anyagot fecskendeztünk az a. tibialis caudalis-ba, majd a felvételsorozatot megismételtük. A képsorozatokat a 3D Slicer programmal értékeltük.

A hátsó lábvég valamennyi csontjáról részletes 3D modellt készítettünk, amelyeken keresztül igazoltuk a canalis tarsi meglétét és a fajban először írtuk le a sinus tarsi-t. Feltérképeztük a csontokat ellátó erek eddig nem azonosított belépési pontjait a calcaneus-on, a talus-on és a lábközépcsontokon. Továbbá elkészítettük az artériás hálózat modelljét is. A rekonstrukció során nem tudtuk követni az ereket a talpig, illetve az egyes ujjakig részletes vérellátásáig, de azonosítottuk és leírtuk a talppárna bilaterális vérellátását, valamint a lateralis és medialis oldalt összekötő arcus plantaris profundus-t. A kutatás célja a csontok és az erek színes, 3D modelljének elkészítése és vizsgálata volt. A kapott eredmények értékes, új anatómiai információkat tartalmaznak, amelyek könnyen hozzáférhetővé tehetőek oktatási anyagként az állatorvostan-hallgatók, állatorvosok, állattartók és eme veszélyeztetett faj iránt érdeklődők számára.

58

Stressz iránti sérülékenység agyi hálózati jellemzőinek feltérképezése poszttraumás stressz zavar modellben Brain-wide mapping underlying stress vulnerablity in posttraumatic stress disorder modell Szerző:

Maróthy Róbert Dániel, Állatorvostudományi Egyetem, biológus MSc szak, II. évfolyam Témavezetők: Dr. Tóth Máté, tudományos főmunkatárs; Balla Gyula, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék) A poszttraumás stressz zavar (PTSD) a traumát átélők 10-20 %-ánál kialakuló pszichiátriai kórkép, melyet tartós félelmi generalizáció jellemez (biztonságos környezetben is markáns szorongásos reakciók). Habár bizonyos agyterületek (prefrontális kéreg, amigdala és hippokampusz) térfogati és/vagy aktivitásbeli eltérése ismert PTSD esetén, a specifikus tünetekhez, így a maladaptív félelmi generalizációhoz társuló hálózat szintű elváltozásokat nem tisztázottak.

Dolgozatomban egy rágcsáló PTSD modellben megjelenő félelmi generalizáció teljes agyi hálózati aktivitásának sejtszintű felbontással történő feltérképezését mutatom be. Modellünkben hím Long-Evans patkányokat tettünk ki kontrollálatlan lábsokknak (trauma), amit 4 héttel később a félelmi válasz mérése követett mind a trauma kontextusában (tanulás mérése), mind biztonságos környezetben (generalizáció mérése). Utóbbi teszt alapján sérülékeny és ellenálló csoportokat azonosítottunk (felső és alsó 25% dermedési válasz arányában), melyeket a félelmi generalizáció időpontjában perfundáltunk és koronális agyi metszetein immunhisztokémiával jelöltük az akut neuronális aktivitás marker c-Fos fehérjét. Automatizált mikroszkópia segítségével láthatóvá tettük és digitalizáltuk a metszeteket, amiket a Waxholm Space Atlas volumetrikus atlaszterébe helyeztünk el a régiók azonosítása céljából.

A c-Fos pozitív immunjelekeket neurális hálók segítségével szegmentáltuk, binarizáltuk és hozzárendeltük az atlasz régiókhoz, így kvantifikálva az agyi régiók neuronális aktivitását.

Eredmények részben megerősítik a szakirodalom által PTSD-ben kulcsfontosságúnak tartott agyi területek aktivitásbeli eltérését (cinguláris kéreg, hippokampusz CA1), másrészt új régiók esetében is találtunk markáns aktivitásbeli különbségeket (például retrospleniális kéreg, inzuláris kéreg). Továbbá kimutattuk, hogy teljes hálózati működés tekintetében is markáns különbségek láthatók az ellenálló és sérülékeny csoportok között, nevezetesen az ellenálló egyedeknél szignifikánsan erősebb funkcionális kapcsoltságot figyeltünk meg modulokon belüli aktivitás-korrelációknál, mint a sérülékeny populációnál. Eredményeink egyrészt új régiók funkcionális szerepére hívhatják fel a figyelmet a félelmi generalizáció mechanizmusát illetően, másrészt szélesebb hálózati eltérésekre is rámutathatnak ezen maladaptív elváltozások mögött.

59

Az ultrahang állománydiagnosztikai szerepe a borjúkori légzőszervi tünetek felderítésében The role of ultrasound examination in the herd diagnosis of calf respiratory symptoms Szerző:

Marton Endre, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Vass-Bognár Barbara, tanszéki állatorvos; Dr. Jurkovich Viktor, tudományos főmunkatárs; Dr. Orodán Tamás, állatorvos (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék) A BRDC (szarvasmarhák légzőszervi betegség komplexe) egy borjakban is megjelenő összetett oktanú betegség, melynek a korai diagnosztizálása elengedhetetlen az eredményes kezeléshez, megelőzéshez. A tüdő ultrahangos vizsgálatával már a szubklinikai kórképeket is felismerhetjük. Kutatásunk célja a tüdő-ultrahang gyakorlati alkalmazása BRDC diagnosztizálására nagy létszámú tehenészetekben és a borjúkori légzőszervi betegségek hatásának vizsgálata a későbbi termékenyítési indexre.

Kutatásunk során 10 hazai nagy létszámú tejtermelő tehenészeti telepen 243 darab 4-6 hetes korcsoportba tartozó borjút vizsgáltunk meg. Az állatokon fizikális vizsgálatot végeztünk és a Wisconsini Egyetem útmutatója alapján pontoztuk a tüneteket (0 pont: tünetmentes; 9 pont: súlyos klinikai tünetek). Emellett minden állaton elvégeztük a tüdő ultrahangos vizsgálatát, melyet szintén pontoztunk (0 tünetmentes, 5: súlyos tünetek). Adatokat gyűjtöttünk a vizsgált borjak betegségeiről, selejtezésről, a termékenyítési indexről, illetve a vizsgált telepek BRDC elleni vakcinázási protokolljáról.

Az ultrahangos vizsgálat alapján adott pontszámok átlaga 1,92+1,42 volt, míg a klinikai tünetek (Wisconsin-pontszám) átlaga 0,86+1,33 volt. A statisztikai vizsgálat alapján a két pontozási módszer eredménye között a korreláció gyenge, de szignifikáns (p<0,0001). A fizikális vizsgálatnál eggyel nagyobb pontszám 0,44-gyel nagyobb ultrahang pontszámmal járt együtt.

A telepek felén vakcinázták a borjakat a légzőszervi kórokozók ellen. A vakcinázott és nem vakcinázott telepek között nincs igazolható különbség az ultrahang pontszámban, a fizikális vizsgálat pontszámában és a termékenyítési indexben. Viszont az 5-ös UH pontszámot kapott borjak aránya 4,8% volt a vakcinázott és 10,3% a nem vakcinázott állományokban. Az ultrahang pontszámban és a termékenyítési indexben nincs szignifikáns összefüggés azoknál a borjaknál, amelyek üszőkorukban sikeresen termékenyültek. A vizsgált állatok közül a termékenyített és kiesett állatok aránya is megegyezik a vakcinázott (termékenyített 88,5%; kiesett 11,5%) és nem vakcinázott telepeken (termékenyített 89,5%; kiesett 10,5%). Eredményeink alapján az ultrahanggal a tüdőelváltozásokat még a klinikai tünetek megjelenése előtt, már szubklinikai stádiumban, vagy a klinikai tünetek elmúltával is lehet detektálni. Az ultrahang vizsgálat érzékenyebb, mint a fizikális vizsgálat, az állatok rosszabb pontszámot kaptak, mint fizikális vizsgálattal, és a tünetmentes állatok tüdején is lehetett UH elváltozásokat találni.

A vakcinázott és nem vakcinázott telepek hasonló eredményei alapján, illetve, hogy az ultrahang-pontszám nem volt összefüggésben a későbbi termékenyítési mutatókkal, feltételezhetjük, hogy a tartástechnológia, az egyedi borjúketrecek kialakítása és a borjúitatás menedzsmentje és maga a vakcinázási protokoll is befolyásolhatja ezeket az eredményeket, de ennek igazolásához további vizsgálatokra lenne szükség.

60

Szarvasmarhákból izolált Mannheimia haemolytica és Bibersteinia trehalosi törzsek szerológiai vizsgálata Serological examination of Mannheimia haemolytica and Biberstenia trehalosi in cattle Szerző: Témavezető:

Mc Grath Lucy Mary, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Tóth Gergely, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

A szarvasmarhák légzőszervi komplex betegsége (BRDC) a szarvasmarhatartásban világszerte az egyik leggyakrabban előforduló és legnagyobb gazdasági károkat okozó betegség. A BRDC multifaktoriális természete átfogó kutatást és célzott megelőzési stratégiát tesz szükségessé, mely magában foglalja az előforduló törzsek azonosítását és szerotipizálását, a vakcinázást és a megfelelő tartáskörülményeket. Így enyhíthetjük a betegség káros állategészségügyi hatásait és termeléscsökkenést. A magyarországi szarvasmarhákban előforduló Mannheimia haemolytica és Bibersteinia trehalosi törzsek legutóbbi nagyobb átfogó szerológiai vizsgálatát 24 éve publikálták, így időszerűvé vált a téma újbóli vizsgálata. Összesen 72 M. haemolytica, 2 M. glucosida és 8 B. trehalosi törzset vizsgáltunk, melyeket a legutóbbi 6 év (2017-2023) során, BRDC klinikai tüneteit mutató, magyarországi szarvasmarha -állományokból izoláltak. A törzseket passzív hemagglutinációs módszerrel szerotipizáltuk. A törzsek faj szintű határozását PCR-rel is megerősítettük.

A munkánk során az A2 (43.1%, 31/72) az A1 (41.7%, 30/72) és az A6 (11.1%, 8/72) szerotípusok bizonyultak a leggyakoribbaknak. 2-2 törzset (2,8%) A16-os és A11-es szerotípusúként határoztuk meg, mely utóbbi a Mannheimia glucosida fajt jelenti.

A B. trehalosi tekintetében a T4-es szerotípus dominált, a törzsek 75%-át tette ki(6/8), míg a T15-ös szerotípust 1 esetben (12,5%) észleltük. Egy-egy M. haemolytica (1.3%, 1/72) és B. trehalosi 12.5%, 1/8) nem besorolható szerotípusú volt.

A kutatásunk bepillantást enged a magyarországi szarvasmarhákban légzőszervi pasteurellosist okozó törzsek szerotípusainak megoszlására. Korábbi megállapításokkal ellentétben, de az előző magyarországi adatokkal összhangban, a M. haemolytica A2-es és a B. trehalosi T4-es szerotípusai elsődleges kórokozóknak tekintendők szarvasmarhák légzőszervi betegségei esetében és további vizsgálatra érdemesek. Ez a tény rávilágít a jelenleg elérhető vakcinák korlátjaira: mivel a védelem szerotípus függő és a vakcinák többsége csak a M. haemolytica A1-es szerotípusát tartalmazza, így nem biztosítanak teljes körű védelmet. A vizsgált baktériumok szerotípusainak átfogó vizsgálata és megértése segíti a BRDC ellen használt vakcinák fejlesztését.

61

A Bacillus licheniformis hatásának vizsgálata IPEC-J2 sejttenyészeten The effect of Bacillus licheniformis on IPEC-J2 cell line Szerző:

McDonagh Lawlor Nicole, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Farkas Orsolya, tudományos főmunkatárs; Dr. Palkovicsné Pézsa Nikolett, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék) Az egyre intenzívebb modern állattenyésztés növeli a haszonállatok iránti keresletet. A nagyüzemi sertéstenyésztésre jellemző intenzív tenyésztési gyakorlatokhoz kapcsolódó zsúfoltság és stressz miatt gyakoriak az Escherichia coli (E. coli) és a Salmonella enterica serovar Typhimurium (S. Typhimurium ) által okozott emésztőrendszeri megbetegedések.

Ezek a kórokozók oxidatív stresszt idézhetnek elő és károsíthatják a bél barrier funkcióját, ami a termelés csökkenéséhez, klinikai tünetek megjelenéséhez vagy akár az állatok elhullásához vezethet. Az antibiotikumok betegségmegelőzésre és a hozamfokozására történő alkalmazása a múltban jelentős szerepet játszott az antimikrobiális rezisztencia kialakulásában és fokozódásában. Az Európai Unió jelenleg szigorúan szabályozza az antibiotikumok állatgyógyászatban történő felhasználhatóságát, különösen az élelmiszertermelő állatok esetében. Mindez növeli az igényt olyan takarmánykiegészítők és kezelések iránt, amelyek nem vezetnek rezisztenciához, pozitívan befolyásolják az állatok egészségét és termelékenységét, miközben megőrzik a bél barrier integritását.

Kísérleteinkben egy probiotikus baktérium, a Bacillus licheniformis (B. licheniformis) védőhatásának hatékonyságát vizsgáltuk E. coli és S. Typhimurium patogén baktériumtörzsekkel szemben sertés bélhámsejt (IPEC-J2) tenyészeten.

Kísérleteink első fázisában a Neutral Red módszer segítségével megállapítottuk, hogy 10^8 CFU/ml koncentrációban a B. licheniformis nem befolyásolja az IPEC-J2 sejtek életképességét, ezért ezt a koncentrációt alkalmaztuk a további kísérletek során. Ezt követően a DCFH-DA-módszert alkalmaztuk a sejtek intracelluláris redox állapotának vizsgálatára.

Három különböző kezelési módot alkalmaztunk; a probiotikummal történő elő-, egy- és utóidejű kezelést.

Végül megvizsgáltuk, hogy a B. licheniformis hogyan befolyásolja a patogén baktériumok IPEC-J2 sejtekhez történő tapadását.

Eredményeink alapján a B. licheniformis jelentősen mérsékeli az E. coli és a S. Typhimurium által kiváltott oxidatív stresszt IPEC-J2 sertés bélhámsejtekben.

Továbbá ez a probiotikum a patogén baktériumok tapadását is gátolja. A B. licheniformis tehát hozzájárulhat a probiotikumok állatok egészségére gyakorolt pozitív hatásaihoz.

62

A p53-as géncsalád expresszójának mérése cink-oxid inhaláció után Measurement of the gene expression rate of certain p53 family genes in experimental animals after metal oxid fume inhalation Szerző: Témavezető:

Michelberger, Vincent, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Szücs-Somlyó Éva, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

A p53 géncsalád kulcsfontosságú szerepet tölt be a tumorok kialakulásának megelőzésében azáltal, hogy elősegíti a DNS-javító mechanizmusok működését vagy helyrehozhatatlan károsodás esetén apoptózist indukál. DNS-károsodás endogén- és exogén okból is létrejöhet, többek között különböző fém-oxidok belélegzésének következtében kialakuló oxidatív stressz miatt. Főként a cink-oxid hosszabbtávú, szubtoxikus koncentrációjú inhalációja előidézhet egy speciális tünetegyüttest, melyet fémfüst-láznak (MFF) vagy öntőláznak neveznek. A fémfüst-láz foglalkozási betegség, mely elsősorban a hegesztőket és a fémipari dolgozókat érinti és krónikus asztmához is vezethet.

Munkánk célja az volt, hogy egérmodellen szubtoxikus koncentrációjú cinkoxid belélegzésének hatására öntőlázat váltsunk ki, illetve vizsgáljuk a tünetegyüttes patomechanizmusát és a p53-as rendszernek az abban betöltött szerepét. A p53-géncsaládon belül több, tumorszuppresszióval összefüggő gén expresszióját mértük realtime PCR segítségével tüdő- és mediastinális nyirokcsomó mintákon.

Kísérleteinkben egyidőben 4 Balb-C egeret ZnO-füstnek tettünk ki 3 egymást követő napon keresztül napi 4 óra időtartamban. Az állatokból a szövetmintákat 3 és 12 órával a kezelést követően vettük.

Eredményeinkben a kezelés befejezése utáni 12 órás mintavételi időpontban több p53-családba tartozó gén, úgymint az Atm, Brca1&2, Chek1&2, Ccnb1 és E2f1 fokozott génexpressziós szintjét mutattuk ki. Kiemelendő, hogy az említett gének expressziója a 3 órás mintákban kontrolszinten mozgott.

Kísérletünk segítséget nyújthat a fémfüst-láz kialakulásához vezető korai sejtfolyamatok megértéséhez. Az említett gének döntő szerepet játszanak a DNSjavításban, a sejtciklus szabályozásában és a sejtproliferációban, beleértve a mitózis és az apoptózis folyamatát is. Vizsgálataink megerősítették a cink-oxid belélegzése által egerekben okozott lehetséges szimpla- és kettősszálú DNS-károsodást, ami bizonyítékot szolgáltathat a betegség kialakulását az oxidatív stresszel magyarázó elméletre és a további immunreakciókra is. Tudomásunk szerint elsőként vizsgáltuk a p53 géncsaládot az öntőlázzal összefüggésben. Az MFF patomechanizmusának tanulmányozása során eredményeink a korábbi vizsgálatokhoz képest átfogóbb megismerést tesznek lehetővé, azonban a teljes folyamat feltárásához további kutatásokra van szükség.

63

Toxicitás és expresszió mértékének vizsgálata zebradánió transzgenezis során QF2 és Tol2 rendszerekben Examination of toxicity and expression levels of QF2 and Tol2 systems used in zebrafish transgenesis Szerző:

Mihályi Vivien, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Korsós Gabriella, tudományos segédmunkatárs; Dr. Enyedi Balázs, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék) A zebradánió (Danio rerio) laborállatként való tudományos felhasználása rendkívül széleskörű. Jelen tanulmányban vizsgált, transzgenikus vonalakat többek között gyulladásos folyamatok modellezésére alkalmazzák.

A kísérlet azzal a céllal készült, hogy bemutassuk a transzgenezis során használt QF2, valamint Tol2 rendszerek esetében a halakra gyakorolt toxicitás, illetve expres�szió mértékét.

Munkám során AB (vad típusú) és Casper (pigmenthiányos mutáció) halak keresztezéséből származó, egysejtes stádiumban levő ikrák injektálásával hoztam létre a transzgenikus halvonalakat. Dolgozatomban három QF2 és három Tol2 rendszerben injektált plazmid hatása kerül bemutatásra. Ezek közül kettő a Krt4 és ITGA11 promóterek használatával szövetspecifikusan, epithelialis, valamint mesenchymalis sejtekben fejeződik ki, míg a harmadik rendszer egy ubiquitin promóter segítségével általánosan, valamennyi szövetben expresszálódik.

A toxicitás vizsgálata során a halak túlélését monitoroztuk, és túlélési görbén ábrázoltuk. Az ubiquitin promótert kódoló plazmidok sikeres injektálását követően valamennyi szövetben történik expresszió, így elsősorban ezeknél volt várható toxikusságot jelző szignifikáns különbség, mely a QF2 rendszer esetén igazolódott is.

A többi esetben nem tért el jelentősen a transzgenikus állatok túlélése a kontroll csoportokhoz viszonyítva.

Az expresszivitás mértéke spinning-disc konfokális mikroszkóp segítségével készített felvételeken kerül bemutatásra. A felvételeken kimutatható, hogy a QF2 rendszer expressziója jelentősebb a Tol2 rendszeréhez képest. Összességében az a következtetés vonható le, hogy amíg a QF2 rendszer erősebb expressziót, de jelentősebb toxicitást is eredményezett, addig a Tol2 rendszer alacsonyabb szintű expresszió mellett, kevésbé bizonyult toxikusnak. Az eredmények fényében érdemes mérlegelni, hogy egy adott kutatásban várunk-e olyan prominens változást, vagy dolgozunk-e olyan erős expressziójú szenzorral, amely kimutatható Tol2 rendszer alkalmazása mellett is, vagy szükségessé válik-e a jóval toxikusabb QF2 rendszer használata.

64

Egzotikus kisemlősök – tengerimalac (Cavia porcellus), nyulak (Oryctolagus cuniculus), patkány (Rattus norvegicus domesticus) és egy hörcsög (Mesocricetus auratus) – 28 szövettani mintájának elemzése és klinikai tünetekkel összehasonlítása Comparing histopathological results of 28 biopsy samples from small exotic mammals – guinea pigs (Cavia porcellus), rabbits (Oryctolagus cuniculus), rats (Rattus norvegicus domesticus, and a hamster (Mesocricetus auratus) with presenting clinical signs Szerző:

Molnar Lily, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Csatári Dóra, PhD hallgató; Dr. Gál János, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Egzotikusállat- és Vadegészségügyi Tanszék) Az egzotikus kisemlősök egyre népszerűbbek házi kedvencként; és a kutyákhoz és macskákhoz hasonlóan fajspecifikus betegségek is érintik őket. Azonban lényegesen kevesebb átfogó epidemiológiai vizsgálatot végeznek egzotikus emlősökön.

Jelen tanulmány célja a kistestű egzotikus emlősállatok szövettani eredményeinek összehasonlítása klinikai tünetekkel. A Budapesti Állatorvostudományi Egyetem Egzotikus Klinikáján huszonnyolc mintát vettünk kórszövettani vizsgálat céljából.

A mintákat négy hónapon keresztül gyűjtöttük és dolgoztuk fel. Tizenkilenc minta tengerimalacból, három nyúlból, öt patkányból és egy szíriai aranyhörcsögből származik. A rutin kórszövettani vizsgálat alapján különböző daganatos és nem daganatos folyamatokat diagnosztizáltunk. Az egyes fajok elváltozásainak előfordulási gyakoriságainak kiszámításához az átlagos havi látogatásokat vettük, és összehasonlítottuk a négy hónapos gyűjtési időszak alatti elváltozások átlagos havi észlelésével. Ez megmutatta, hogy a patkányoknál a legmagasabb a havi elváltozások gyakorisága, 50%-kal, ezt követi a tengerimalacok 14,6%-a, a hörcsögök esetében 7,6%, a nyulak esetében pedig 4,2%. A legtöbb szervrendszeri érintettséget a tengerimalacok mutatták (n=5), ezt követték a nyulak és a patkányok kettővel, a hörcsög eggyel.

Tengerimalacoknál a legtöbb elváltozás a méhből származott (52,6%). Általában a reproduktív traktus volt a leginkább érintett szervrendszer (46,4%), a méh elváltozásai túlnyomórészt nem daganatosak voltak, hiperplasztikus proliferációt (58,3%) találtunk nagy számban, szinte mindig petefészekciszták kíséretében. A neoplasztikus elváltozások pedig az összes vizsgált egzotikus kisemlős elváltozások 53%-át tették ki, és ezek 60%-a rosszindulatú volt. A rosszindulatú daganatok esetében a karcinómák előfordulása bizonyítottan a legmagasabb (56%), leggyakrabban az emlőszövetben (60%). A vizsgálatban a szisztémás klinikai tünetek általában hiányoztak, és csak az állatok 21,4%-a mutatott klinikailag releváns elváltozásokat. Fontos, hogy minden állatorvos megfelelő ismeretekkel és rutinnal rendelkezzen ezen állatfajok klinikai vizsgálatához és diagnosztizálásához. A kutatásunk eredményei hasznos információkkal szolgálnak az állatorvosok számára az egzotikus kisemlősök lehetséges betegségeiről és előfordulási esélyeikről, amikről eddig kevés megalapozott adattal rendelkezünk.

65

Rehabilitációs programok lehetőségeinek felmérése agresszív kutyák számára: összehasonlító tanulmány az Egyesült Államokról és Norvégiáról Exploring Rehabilitation Programs for Aggressive Dogs: A Comparative Study of the US and Norway Szerző: Témavezető:

Mørk Nora Elizabeth, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Kiss Annamaria, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A TDK dolgozat egy összehasonlító kérdőíves elemzést mutat be az agresszív kutyák lehetséges rehabilitációs programjairól az Egyesült Államokban és Norvégiában. Vizsgálatra kerültek a legfontosabb szempontok, mint a speciális rehabilitációs módszerek, a pszichoaktív szerek használata, valamint a kutyák előélete. A tanulmány online kérdőívből nyert kutatási adatokon alapul, mely különféle közösségi média platformokon került kiküldésre. Olyan személyek kerültek fókuszba, akiknek volt már személyes élménye agresszív kutya rehabilitációjával, tartásával kapcsolatban .

Az agresszív kutyák rehabilitációja összetett és folyamatos kihívást jelent. A TDK elsődleges célja, hogy azonosítsa a hasonlóságokat és a különbségeket az Egyesült Államok és Norvégia területén az agresszív kutyák rehabilitációjával kapcsolatos megközelítésekben.

25 kérdésen keresztül összesen 60 norvég és 32 amerikai válaszadó vett részt, értékes betekintést nyújtva saját gyakorlatukba.

Az összehasonlító tanulmány eredményei számos jelentős mintát és különbséget mutattak a két ország között. Nevezetesen az Egyesült Államokban a rehabilitációs programok gyakrabban számoltak be gyógyszeres beavatkozásokról az agresszió kezelésére, míg Norvégia inkább olyan – nem gyógyszeres – módszerekre támaszkodott, mint a viselkedésmódosító tréning.

A kutyák előéletét illetően megállapításaim szerint az Egyesült Államokban elsősorban menhelyről fogadják be a kutyákat, míg Norvégiában a legelterjedtebb a kutyák tenyésztőktől való beszerzése. Ez a különbség a kóbor kutyapopulációk, a tenyésztési gyakorlatok és a kulturális attitűdök eltéréseiből adódhat. A dolgozatban végzett elemzés azonban az agresszió megjelenésének mintáján hasonló korú és fajtájú kutyák előfordulását tárja fel, függetlenül a beszerzés helyétől.

A tanulmány a képzési módszereket is vizsgálta, különböző megközelítéseket mutatva be. Az Egyesült Államokban a kutyatulajdonosok gyakrabban alkalmaztak averzív technikákat és eszközöket rehabilitációs programjaik során, míg Norvégia a pozitív megerősítő módszereket részesítette előnyben. Ezek a különbségek a jogszabályi különbségekből adódhatnak.

A tanulmányból kiderül, mennyire hangsúlyos ezen terület felmérésének fontossága, hiszen lényeges eredmények tárultak fel az agresszív kutyák rehabilitációs programjainak kidolgozásával és értékelésével kapcsolatban. Az eredmények betekintést nyújtanak abba, hogy a rehabilitációs programok hogyan növelhetik hatékonyságukat pszichoaktív szerek beépítésével, a viselkedésmódosító tréning megfelelő formáinak alkalmazásával, valamint a leendő kutyatulajdonosok oktatásával a jó hírű kutyatenyésztők felismerésében, a hatékony kutyakiképzési technikákban és a szakmai segítség forrásaiban. További kutatások utat mutathatnak az agresszív kutyák standardizált, univerzális rehabilitációs programjának kidolgozásában, elősegítve a hatékonyabb és humánusabb rehabilitációs gyakorlatokat, amelyek a kutyák és embertársaik számára egyaránt előnyösek.

66

Gyógynövénykivonatokat tartalmazó készítmény antimikrobiális hatékonyságának in vitro meghatározása In vitro determination of the antimicrobial efficacy of a composition containing herbal extracts Szerző:

Nagy Dominika, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd; Dr. Kovács László, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék) A globális szintre emelkedett antimikrobiális rezisztencia közös gondolkodásra sarkallja az állat- és közegészségügy területének szakembereit. Új, az antibiotikumokat részben vagy egészben kiváltani képes alternatív megoldásokra van szükség; ilyen alternatívaként jöhet szóba a növényi illóolajok használata. Kifejezetten igaz lehet ez az egyébként nagy mennyiségű antibiotikumot felhasználó, élelmiszertermelő állatokat tartó üzemekben.

Kutatásunk célja egy többféle növényi illóolaj kivonatokat (mentol, eukaliptusz, kakukkfű, kámfor, ajwain, bazsalikom és kurkuma) tartalmazó készítmény in vitro hatékonyságának tesztelése hagyományos agardiffúziós, valamint minimális gátló koncentráció (MIC) érték meghatározás módszerével; az állat- és közegészségügyi szempontból is fontos fakultatív és obligát patogén baktériumtörzsek (Escherichia coli, Staphylococcus aureus, Salmonella spp., Enterococcus spp.), valamint Candida albicans gombafajra nézve. Ezen kívül vizsgálatainkat vitális festési eljárással egészítettük ki.

Vizsgálataink során az agardiffúziós és mikrodilúciós vizsgálati módszerek hasonló eredményeket mutattak. A szaporodás gátlását leginkább Staphylococcus spp. izolátumok esetén tudta kifejteni a készítmény, az agardiffúziós gátlási zóna mérete 15,89±2,15 mm volt, a mikrohígításos módszer során a 2-8x hígítások esetén tapasztaltunk zavarosodás csökkenést. A többi fajnál a legtöményebb koncentrációknál volt tapasztalható nagyobb gátlási zóna átmérő (Enterococcus faecalis 6,58±0,67; Escherichia coli 5,17±1,27 mm; Pseudomonas aeruginosa 5,56±2,01 mm; Candida albicans 7,58±1,00 mm), illetve kisebb mértékű zavarosodást a táplevesben (2-8x hígítások). A készítmény egyetlen esetben sem tudta a baktériumok szaporodását teljes mértékben gátolni; így sem bakteriosztatikus, sem baktericid hatásról nem beszélhetünk. A vitalitás vizsgálatok során az 50%-os életképesség csökkenést (EC50) csak egy esetben – egyetlen Salmonella Typhimurium törzs esetében tapasztaltuk, ott is csak a készítmény 1:1 arányú hígítása esetében. Összességében elmondhatjuk, hogy a készítmény ígéretes lehet Staphylococcus aureus okozta fertőzések, illetve Salmonella spp. okozta fertőzések kiegészítő terápiájában. Eredményeink alapján érdemes a készítményt további in vivo, konvencionális állatkísérletbe bevonni, különös tekintettel vizsgálni a Salmonella Typhimurium okozta fertőzés során az ürítés csökkentésére, valamint a súlygyarapodásra, a takarmányértékesítésre és a fajlagra gyakorolt hatásának vizsgálatát. Emellett érdemes lehet a vizsgálatokat kiegészíteni kórszövettani vizsgálatokkal. Az ilyen új alternatív antibiotikum terápiák vizsgálata az állat- és közegészségügy tükrében az Egy Egészség szemlélet fontos mozgatórugóit képezik.

67

Enterococcus faecium hatásának vizsgálata bélhámsejt - baktérium kokultúrán Effect of Enterococcus faecium on intestinal epithelial cell - bacterial coculture Szerző:

Nagy Eszter, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Farkas Orsolya, tudományos főmunkatárs; Dr. Palkovicsné Pézsa Nikolett, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék) Az Escherichia coli (E. coli) és Salmonella törzsek által okozott bélbetegségek jelentős gazdasági veszteséghez vezethetnek az élelmiszertermelő állatokban, és veszélyt jelenthetnek az emberi egészségre is. Az említett patogének oxidatív stres�szt váltanak ki a bélrendszerben és a bél barrier funkcióját is károsítják. Ezek a hatások együttesen klinikai tünetek kialakulásához vagy akár elhulláshoz is vezethetnek.

A gasztrointesztinális betegségek leküzdésére és hozamfokozásra a sertéságazat nagyrészt az antibiotikumok profilaktikus alkalmazására támaszkodott. Az antibiotikum-rezisztencia miatti aggodalomra való tekintettel az Európai Unióban már lassan két évtizede betiltották az antibiotikumok növekedésserkentőként való használatát, illetve további, 2022-ben életbe lépett rendelkezésekkel szabályozzák az antibiotikumok felelős használatát az állatgyógyászatban. A gasztrointesztinális traktus egészségének megőrzésére alkalmas alternatív takarmánykiegészítők bevezetése a sertéságazat, és az emberi egészség szempontjából is fontos jelentőséggel bír.

A probiotikumokat már hosszú ideje használják az állatgyógyászatban, de sok esetben még nem teljesen ismert a pozitív hatásukért felelős pontos hatásmechanizmus és a hatékonyságuk mértéke.

Jelen dolgozatban az Enterococcus faecium (E. faecium) probiotikus baktérium IPEC-J2 sertés eredetű bélhámsejteken kifejtett védőhatását vizsgáltuk a patogén E. coli és S. enterica ser Typhimurium (S. Typhimurium) baktériumokkal szemben.

Neutral Red próbával meghatároztuk, hogy az IPEC-J2 sejtek életképességét az E. faecium 10^7 és 10^8 CFU/ml koncentrációban alkalmazva nem befolyásolja. A további kísérletekben ezeket a koncentrációkat alkalmaztuk. A sejtek intracelluláris redox állapotának vizsgálatához DCFH-DA próbát alkalmaztunk, melynek során három különböző kezelést alkalmazva (elő-, egyidejű és utókezelés) adtuk hozzá a sejtekhez az E. faeciumot, valamint a patogén baktériumokat. A probiotikus törzs hatását a bélhámsejtek paracelluláris permeabilitására FD4 fluoreszcens próbával teszteltük.

Kutatásunk eredményei azt bizonyítják, hogy az E. faecium jelentősen csökkenti a sertés-bélhámsejtekben az E. coli és S. Typhimurium által kiváltott oxidatív stres�szt, és emellett képes mérsékelni a barrier funkció károsodását. További in vitro és in vivo vizsgálatok szükségesek az E. faecium pozitív hatásának hátterében álló folyamatok felderítésére.

68

A Fővárosi Állat- és Növénykert gyűjteményében tartott mérgeskígyók elhullási okainak elemzése 2009-2023 között Analysis of the mortality causes of venomous snakes at the Budapest Zoo and Botanical Garden between 2009-2023 Szerző:

Nagy Flóra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Dr. Tóth Tamás, egyetemi adjunktus; Dr. Sós-Koroknai Viktória, állatorvos doktor (Állatorvostudományi Egyetem, Egzotikusállat- és Vadegészségügyi Tanszék) Az állatkerteknek kiemelt szerepe van a mérgeskígyó fajokkal kapcsolatos edukációban, és a veszélyeztetett fajok védelmében. Ahhoz, hogy sikeresen gyógykezeljük őket, elengedhetetlen betegségeik patomechanizmusának ismerete. Ebben segít a post mortem elváltozások elemzése és segítségükkel az elhullások okainak felderítése.

Dolgozatomban a Fővárosi Állat- és Növénykertben 2009 és 2023 között elhullott mérgeskígyók jellemző post mortem elváltozásait foglaltam össze. A retrospektív vizsgálatban 19 mérgeskígyó faj összesen 71 példánya szerepel. A dokumentált 71 kígyó 12,7%-ának elhullási körülményeiről nem állt rendelkezésre álló információ. További 32,4%-ról nem készült kórszövettani jegyzőkönyv, de a boncolásuk során talált elváltozások rögzítve lettek.

A 71 kígyó közül 23-nek volt ismert a kora, legnagyobb számban 6-10 éves kor közötti kígyók hullottak el (13 példány), amelyet a 11-15 éves kor közötti intervallum követett (4 példány). A tanulmányban szereplő kígyókból 25-nek volt ismert a neme, ebből 15 nőstény és 10 hím volt.

Az elhullási okok között leggyakrabban fertőző eredet fordult elő, összesen 24,2%-ban. A vizsgálatok Mycobacterium spp. és Aspergillus spp. fertőzéseket diagnosztizáltak. Szintén gyakoriak voltak a szisztémás, több szervet érintő megbetegedések (22,6%). Összesen 7 állat esetében volt szükség eutanáziára, jellemzően hosszú koplalás és elhúzódó krónikus betegségekből kifolyóan.

A legtöbb post mortem elváltozás emésztőszervi eredetű volt, ezt a kiválasztószervi megbetegedések követték. Leggyakoribb emésztőszervi elváltozás a hepatitis (19,4%), valamint az enteritis (16,1%) voltak. A kiválasztószervi rendellenességek nagy részét nephrosis okozta (41,9%), míg a második leggyakoribb elváltozás a nephritis volt (12,9%), amelyet daganatos elváltozások (3,2%) követtek. Szintén gyakori elváltozás volt a köszvényes megbetegedés, mely összesen a kígyók 35,5%-ában fordult elő.

Az eredmények alapján láthatóvá vált, hogy számos tényező van hatással az állatkerti intézményekben fogságban tartott mérgeskígyókra. Bár az adatok néhol hiányosak voltak, a megismert, mérgeskígyók morbiditását és mortalitását okozó betegségek segíthetnek a tartási körülményeik javításában, továbbá abban, hogy mindenkor a legmagasabb szintű gondozásban részesüljenek.

69

Különböző fehérjetartalmú tápok hatása a házi tücsök növekedési ütemére és élettartamára Effects of varying dietary protein level on the growth and life span of house cricket Szerző:

Nahaji Péter, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Hetényi Nikoletta, tudományos munkatárs; Dr. Bersényi András, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék) Az alternatív fehérjeforrások, mint a rovarfehérje jelentősége világszerte növekszik. Az Európai Unióban a rovartartalmú élelmiszerek jelenleg az „új élelmiszerek” kategóriába tartoznak és takarmányozási célú felhasználásuknak is egyre bővülő jogi keretei vannak. Gazdaságos előállításuk egyik meghatározója az életkornak és fajnak legoptimálisabb takarmányozás alkalmazása.

A kísérletek célkitűzése az volt, hogy különböző fehérjetartalmú tápok hatását vizsgálja a házi tücsök (Acheta domesticus) növekedési ütemére és túlélési arányára.

Három kísérleti csoportot alakítottunk (n=120/csoport) ki 4 ismétléssel (A, B, C és D; n=30/ismétlés), amelyek 15-20-25% nyersfehérje tartalmú takarmányt fogyasztottak (összetevők: kukorica keményítő, zsírtalanított szójaliszt, napraforgó olaj). A vizsgálat során két kísérletet végeztünk el (I. és II. Kísérlet), amelyek esetében csak a tücskök életkora tért el, az etetett takarmányok megegyeztek. Az I. Kísérlethez „1’-es méretű (2-3 mm) tücsköket használtunk és 9 hétig tartott, míg a 6 hétig tartó II. Kísérlethez „3”-as méretű (6-8 mm) tücsköket soroltunk véletlenszerűen a kísérleti csoportokba. A tücskök egyedszámát és súlyát hetente mertük.

Egyik kísérlet során sem volt szignifikáns különbség a csoportok átlagos egyedi zárósúlyában és a túlélési arányokban. Az I. Kísérletben a legnagyobb egyedi átlagsúlyt (0,1673±0,0492 g szemben a 0,0904±0,0458 g [15% fehérje] és 0,0874±0,0412 g [25% fehérje]) a 20% fehérjét tartalmazó csoportban mértük, a csoportok túlélési aránya 12,5%-20,0%-20,0% (15-20-25% fehérje) volt. A II. Kísérletben az átlagos egyedi testsúlyok a takarmány fehérjetartalmával együtt nőttek (0,1337±0,0359 g; 0,1742±0,0327 g és 0,1990±0,0325 g) de a túlélés szempontjából a 15%-os fehérjetartalmú (20,8%) takarmány volt a legelőnyösebb (12,5%-20% fehérje; 14,2%-25% fehérje). Az ivarérettséget elsőként az 5. héten egy hím és egy nőstény egyed érte el (25% fehérje), ezt követően a 6. héten további ivarérett nőstény egyedeket találtunk (15% és 25% fehérje).

A 15%-os fehérjetartamú táp alkalmazása a kicsi elérhető testsúly miatt nem javasolt egyik életkor esetében sem. A II. Kísérlet alapján az ivarérés és a testsúly együttes figyelembevételével a 25%-os fehérjetartalmú takarmány etetése a legmegfelelőbb. Mindkét kísérletben nagy arányú volt az elhullás, aminek oka további vizsgálatokat igényel.

70

Hazai madárkullancslégy fajok gazdapreferencia-vizsgálata A study on the host preferences of Hungarian louse flies Szerző: Témavezető:

Németh Anna, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Keve Gergő, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

A kullancslegyek obligát vérszívó, ízeltlábú ektoparaziták, melyek számos melegvérű állatfajon élősködhetnek. A kullancslegyek családjába (Hippoboscidae) több mint 200 faj tartozik, melyek közül a legtöbb madarak parazitája. Vektor szerepük régóta ismert, számos kórokozó terjesztésében játszanak szerepet, így állategészségügyi jelentőségük vitathatatlan. Mivel a hazánkban előforduló madárkullancslegyekről jelenleg csak korlátozott információ áll rendelkezésre, kutatásunk célja a Magyarországon jelen lévő fajok szélesebb körű feltérképezése, illetve a parazita-gazda kapcsolatok mélyebb megismerése volt. Ócsán már 2015 óta távolítanak el parazitákat, köztük kullancslegyeket a gyűrűzés céljából befogott madarakról, 2022-ben pedig további 7 helyszínen folytatódott a kutatás: Fenékpusztán, Tömördön, Dávodon, Szalonnán, a Kolon-tónál, a LajtaHanságon, és Barbacson.

Ez idő alatt összesen 236 db kullancslegyet gyűjtöttek be különböző verébalakúakról (Passeriformes), harkályalakúakról (Piciformes), és bagolyalakúakról (Strigiformes), valamint 18 kullancslégy példányt a madarak közvetlen környezetéből. Az eltávolított paraziták 6 különböző fajba tartoztak: A leggyakoribb (168 db) az Ornithomya avicularia volt, ezt követte az Ornithoica turdi (24 db), majd az Ornithomya biloba (23 db), és az Ornithomya fringillina-(17 db). Mindezen felül 3 db Ornithomya chloropust, valamint egy példány Ornithoctona laticornist is sikerült azonosítani morfológiai módszerek alapján. Legjobb tudomásunk szerint, ez az első dokumentált alkalom, hogy az utóbbi fajt Magyarországon leírták. A 193 befogott madárból mindössze egyszer fordult elő, hogy 2 különböző kullancslégyfaj volt ugyanazon a madáron. A madarak kullancslégyfertőzöttségének átlagos intenzitása 1,295, míg a madarak kullancslégyfertőzöttségének medián intenzitása 1 kullancslégy/ fertőzött madár volt.

A befogott madárfajokat négy kategóriába soroltuk élőhelyeik alapján, így nádi-, mezei-, erdei-, valamint vegyes habitusú (erdei és mezei) madarakat különítettünk el egymástól. Fisher-féle egzakt próba segítségével megállapítottuk, hogy a különbség bizonyos kullancslégyfajok gazdapreferenciájában erősen szignifikáns. Az O. avicularia sokkal gyakoribb volt nádi madarakon, mint az O. turdi, amely inkább mezei és erdei madarakon fordult elő (p=0,0004). Ugyanez a különbség nem volt elmondható az O. avicularia és az O. fringillina fajok esetében (p=0,418).

71

Szarvasmarha állomány nyerstej és nyers tejtermékeinek antimikrobiális rezisztencia génkészlet (ARG) változásának nyomon követése a termelés helyétől a fogyasztóig Changes in the antimicrobial resistance gene set (ARG) of raw milk and raw milk products on cattle farm from field to table Szerző: Témavezető:

Németh Virág Alexandra, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

A 21. század egyik legalapvetőbb társadalmi igénye a megfelelő élelmiszerbiztonság, amely ma már szétválaszthatatlanul összekapcsolódik az állati és emberi veszélyforrások feltérképezésével. Ilyen kockázati tényező a 21. század meghatározó globális problémája, az antimikrobiális rezisztencia és az annak hátterében levő rezisztencia gének potenciális terjedésének lehetősége az élelmiszerek útján.

A nyers tej és az abból készült nyers tejtermékek iránti fogyasztói igények jelentős mértékben nőttek, az egészségügyi kockázatok ellenére, azok tápanyagösszetételét és ízét illető pozitív hatásuk következtében. Bár számos jótékony hatását írták le a nyers termékek fogyasztásának, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nyers tej és tejtermékek fogyasztása súlyos egészségügyi kockázattal jár, hiszen kiváló forrásai lehetnek az átvihető bakteriális, vírusos és protozoás megbetegedéseknek, amelyek egyben antimikrobiális rezisztenciagéneket is hordozhatnak magukban.

Kutatásunk során célul tűztük ki, hogy a tejfeldolgozáson keresztül („szántóföldtől az asztalig”) nyomon követjük egy tejtermelő kisgazdaság nyers tej és abból készült nyers tejtermékeinek az antimikrobiális rezisztencia génkészlet változását egészen a fogyasztóig, új generációs szekvenálás segítségével.

Vizsgálataink során minden esetben öt párhuzamos mintavételezést követően vizsgáltuk a minták rezisztencia génkészletét, valamint azok fágon vagy plazmidon való hordozását, illetve azok potenciális mobilitását. Összességében mintegy 112-féle antimikrobiális rezisztencia gént azonosítottunk. Megfigyeltük, hogy a nyers tejmintákhoz képest, az abból készült nyers sajt rezisztencia génkészlete jelentősen csökkent, azonban ennek egy hónapos érlelését követően jelentős mértékű feldúsulást tapasztaltunk, ami a kezdeti géngyakoriságot is meghaladta. Különösen aggasztó, hogy a mintákban kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) géneket is azonosítottunk, mint az OXA-662 gén (100% lefedettség, 99,3% azonosság) és az OXA-309 gén (97,1% lefedettség, 96,2% azonosság). Megfigyeltük, hogy volt olyan gén, amely csak az egy hónapos érlelés után jelent meg a termékben (sul1), ami kontaminációra utal.

Mindegyik minta esetén a fluorokinolonokkal szembeni, azon belül pedig az efflux pumpák működését szabályozó gének fordultak elő a leggyakrabban. Összességében elmondhatjuk, hogy kutatásunk létjogosultságát támasztja alá a termékpálya során tapasztalt génkészlet változás, valamint a nyers termékek közvetítésével potenciálisan bekövetkező horizontális géntranszfer lehetősége. Különösen aggasztó az ESBL gének jelenléte. Mindenképpen megfontolandó az élelmiszerbiztonság új szemléletű megközelítése és vizsgálata új generációs szekvenálás segítségével.

72

Irodalmi áttekintés és kérdőíven alapuló retrospektív tanulmány: A FIP neurológiai és ocularis formájának gyógykezelése a GA441524 nukleozid analóggal A literature review, retrospective and prospective study of: The Treatment of Neurological and Ocular Feline Infectious Peritonitis with The Nucleoside Analogue GS-441524 Szerző: Témavezető:

O'Shaughnessy, Niamh, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Vizi Zsuzsanna, egyetemi oktatósegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék)

Feline infectious peritonitis (FIP) egy halálos betegség macskáknál, amely a macskacoronavírus mutációjából ered, és körülbelül 1-2% -ban fordul elő az esetekben. A FIP két formában nyilvánul meg: nedves és száraz, néha idegrendszeri vagy szemészeti tünetek kíséretében. Mostanában a háziállat tulajdonosok GS-441524 nevű nem engedélyezett antivirális nukleozid analógot használnak macskáik FIPben szenvedő kezelésére, és jelentős eredményekről számolnak be. Jogi szempontból elérhető gyógyszerek nem mutattak eredményt a FIP kezelésében, de komoly problémát jelent a tudományos dokumentáció hiánya a GS-441524 forrásával kapcsolatos illegális piacról.

Ez a tanulmány célja volt annak rendszeres értékelése, hogy a nem engedélyezett GS-441524-hez hasonló kezelést alkalmazzák-e azoknál a macskáknál, akiknél felmerült a gyanú a neurológiai és szemészeti FIP-re, ami korábban gyógyíthatatlan volt. Egy online felmérést végeztek el különböző nagy közösségi médiatámogató csoportok és GS-441524-hez hasonló gyógyszerelosztási hálózatok tagjai között. A felmérés azokra az egyénekre irányult, akik legalább 84 napig kezelték macskáikat ezekkel a nem engedélyezett gyógyszerekkel. A 230 vizsgált felmérés közül 190 felelt meg a beillesztési kritériumoknak, és körülbelül 33%-uk Franciaországban, 28%-uk az Egyesült Államokban, 12%-uk pedig Magyarországon és Ausztriában tartózkodik, valamint kisebb százalékok származnak különböző más országokból is.

A válaszadók többsége (körülbelül 87%) arról számolt be, hogy macskáik egészségi állapota jelentős javulást mutatott egy hét alatt a kezelés megkezdése után. A felmérés időpontjában a macskák körülbelül 96% -a még mindig életben volt, és körülbelül 61% -uk gyógyultnak számított, további 35% pedig megfigyelés alatt állt az 84 napos időszak alatt. Egy kis rész (4%) visszaeső FIP tüneteket tapasztalt, és ugyanennyi százalék nem élt túl annak ellenére sem, hogy GS-441524-hez hasonló kezelést kapott. A szövődmények főként a savas GS-441525-hez hasonló terápia tulajdonosok által adott bőralatti injekcióival voltak összefüggésben, ami fájdalmat, injekció helyi sérüléseket és vese károsodást okozott.

Fontos elismerni ennek a tanulmánynak a korlátait, ideértve a tulajdonosok által jelentett adatokra való támaszkodást, az orvosi szakemberek bevonását és a nem engedélyezett gyógyszerek összetételének ellenőrzésének lehetetlenségét.

Mindazonáltal értékes betekintéseket lehet nyerni ezeknek a macskatulajdonosok által megosztott tapasztalatokból. Bár szokatlan és nem mentes az orvosi és jogi kockázatoktól, a tulajdonosok véleménye alapján otthoni GS-441524-hez hasonló terápia látszólag előnyöket kínál a FIP-re gyanúsított macskáknak.

73

A szállítási idő és különböző mélyhűtési módszerek hatása kutya mellékhere eredetű spermiumok minőségére Effects of delivery time and different cryopreservation methods on canine epididymal sperm Szerző:

Obst Lina, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Somosköi Bence, tudományos főmunkatárs; Török Dóra, tudományos segédmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék) Az elmúlt években drasztikusan csökkenő biológiai sokféleség új kihívásokkal szembesít. A genetikai anyag hagyományos in vitro konzerválási módszerei mellett szükség van olyan protokollok kialakítására, amely alkalmas veszélyeztetett fajok hím egyedeinek, illetve genetikailag kiemelkedő hímek szaporító anyagának mélyhűtésére. Az epididimális spermiumok tárolása alkalmas módszer e cél elérésére, azonban a minta szállításának ideje és a fagyasztási technika kulcsfontosságú tényezők, amelyek befolyásolják a sikerességet.

Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a kutya mellékhere spermiumok fagyasztási utáni minőségét izolálás után, illetve 24 órás 4°C-on történő tárolás után. A mélyhűtéshez két különböző módszert alkalmaztunk (ultrarapid mélyhűtés [UR] és vitrifikáció [VF]).

A spermiumokat keverék kanok (N=10) mellékheréinek farki részéből nyertük ki, kasztrálást követően azonnal, illetve 24 órás hűtve tárolást követően, majd UR és VF módszerekkel mélyhűtöttük. A vizsgált paraméterek a következők voltak: total (TM) és progresszív motilitás (PM), normál morfológiai arány, akroszóma hibák aránya, levált fejek aránya, farokhibák aránya és proAKAP4-koncentráció.

A TM tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget az UR és a friss csoport között. A PM tekintetében nem volt szignifikáns különbség az UR 24 órás csoport és a friss csoportok között (Friss 0 óra és Friss 24 óra), de az UR 0 órás csoportban szignifikánsan alacsonyabb PM-t mértünk, mint a friss 0 órás és 24 órás csoportban. A VF csoportokban szignifikánsan alacsonyabb TM és PM értékeket kaptunk mind a friss, mind az UR csoportokhoz képest. Ami a morfológiai elemzést illeti, a 24 órás hűtve tárolás egyik mélyhűtési módszer esetében sem volt hatással az általunk vizsgált morfológiai paraméterekre (p=0,1). Ezzel szemben a mélyhűtésnek szignifikáns hatása volt (p<0,0001) a normális morfológiájú sejtek arányára. A normál morfológiájú sejtek aránya szignifikánsan alacsonyabb volt az UR csoportban és a VF csoportban is a friss mintákhoz képest. A mélyhűtés szignifikáns hatását figyeltük meg az akroszóma hibák esetében is (p=0,0137). Az UR (p=0,04) és a VF (p=0,01) csoportban az akroszóma hibát mutató spermiumok aránya szignifikánsan magasabb volt a friss mintákhoz képest. A levált fej és farok defektusok esetében a hűtve tárolás mellett a fagyasztási módszernek sem volt hatása.

A proAKAP4 szintjét vizsgálva a friss és a VF csoportban magasabb koncentrációt találtunk, mint az UR csoportban.

Vizsgálatunk alapján elmondható, hogy a TM értéket nem befolyásolta a 24 órás inkubáció. A progresszív motilis sejtek aránya nem csökkent szignifikánsan a fagyasztás előtt 24 órán át inkubált csoportban a frissen fagyasztott mintákhoz képest. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a frissen elhullott egyedek esetében ajánlott a herék (illetve velük együt a mellékherék) 24 órás, 4 °C-on történő tárolása a jobb motilitás megőrzése érdekében.

74

A virális kvázi-speciesben bekövetkező változások nyomon követése víziszárnyasokból izolált Influenza A in vitro adaptálódása során Observation of the quasispecies of the influenza A virus isolated from waterfowl during in vitro adaptation Szerző:

Oláh Barbara, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Dr. Tenk Miklós, egyetemi docens; Dr. Zádori Zoltán, témacsoport vezető; Dr. Mészáros István, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék) Az influenza A vírus Európában endémiásan előforduló, elsősorban baromfi fajok, vadon élő madarak és egzotikus, kedvtelésből tartott madárfajok gyakran tünetmentes, máskor magas lázzal, nagyfokú elesettséggel, légúti, esetenként idegrendszeri tünetekkel, vérzésekkel és hasmenéssel járó betegsége. Magas mutációs rátája és széles gazda specificitása miatt madár és emlősfajok széles körét képes megfertőzni és hozzájuk adaptálódni, melynek jobb megértése hozzá segíthet minket a hatékonyabb védekezéshez.

Vizsgálataink célja a madárinfluenza vírus in vitro adaptációjának, valamint a madárinfluenzában korábban egyáltalán nem tanulmányozott, ismeretlen funkciójú NEG8 fehérjéjének a vizsgálata volt.

Első lépésben megvizsgáltuk a kacsa eredetű DuO sejtvonal fogékonyságát hét különböző szerotípusú madárinfluenza törzsre. Kiválasztottunk két különböző szerotípusú H3N8 és H5N9) izolátumot, melyeknek részletesen jellemeztük a releváns biológiai tulajdonságait (citopatogén hatás, fertőző titer (fluorescent focus unit (FFU)/ml), növekedési görbe, kópiaszám) és sorozat passzálást végeztünk velük DuO sejtvonalon, nyomon követve a biológiai tulajdonságaikban bekövetkező változásokat.

Az adaptálódás során a H5N9 stockok végtitere a harmadik passzásig csökkent (105 FFU/ ml), majd a 9. passzásig 105-106 FFU/ml között ingadozott. Ezután 107 FFU/ml-re nőtt majd a 15. passzás után elérte a 108 FFU/ml-es titert. A H3N8 szerotípussal jelenleg a 7. passzálásnál tartunk és hasonló adataink vannak a végtiter változásáról. Ebben az esetben is a 3. pas�szásig egy jelentősebb csökkenést (107-ről 105 FFU/ml) tapasztaltunk, amit egy 105-106 FFU/ml közötti ingadozás követett. A végtiterek változásával együtt a vírus növekedési görbéjének lefutásában és a fertőzés hatására megjelenő apoptotikus sejtmagok számában is lényeges változásokat tapasztaltunk.

Az új generációs (Illumina) szekvenálással kapott, nagy lefedettségű szekvencia adataink azt mutatták, hogy passzálások során mind a két szerotípus esetén csökkent az SNP-k (small nuclear polymorphism) frekvenciája a vírus mintákban, ami a quasi species homogenizálódására utal és véleményünk szerint a kevésbé adaptálódott változatok kiszelektálódásának következménye. Több esetben észleltük a quasi species belső heterogenitását olyan aminosavak tripletjeiben melyekről ismert, hogy a vitrulenciát, patogenitást, gazda specificitást befolyásolhatják (pl. hemaglutinin fehérje 126., 138. és 159. aminosavja).

A negatív szálú nyolcas szegmensről leíródó, NEG8 fehérjét eddig csak humán influenzában tanulmányozták, szerepe a vírus fertőzési ciklusában jelenleg ismeretlen. Az in silico elemzéseink egy transzmembrán domén jelenlétét tárták fel a fehérjében, majd transzfekciós vizsgálataink igazolták a fehérje endoplazmás retikulumban történő lokalizációját, mely a fertőzött sejtekben (más vírus fehérjék jelenlétében) sem változott. Eredményeink arra utalnak, hogy a fehérje expressziója sejthalált indukál a transzfektált sejtekben.

75

Felmérés a Kedvtelésből Tartott Norvég Tengerimalacok Egészségügyi Állapotáról Health Survey of Pet Guinea Pigs in Norway Szerző: Témavezető:

Olsen, Elena, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Hetényi Nikoletta, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

A tengerimalac (Cavia Porcellus) népszerű hobbiállat Norvégiában. A dolgozat célkitűzése volt, hogy adatokat gyűjtsön a Norvégiában kedvtelésből tartott tengerimalacok egészségi állapotáról és tartási körülményeiről, beleértve az állatjólléti szempontokat is.

A 100 kérdésből álló online kérdőív a két legnagyobb, 3300, illetve 1400 tagú norvég tengerimalac tartó Facebook csoportban lett megosztva. Összesen 284, Norvégia egész területéről származó állattartó válaszolt a kérdésekre. Az adatgyűjtés 2023. február 7. és augusztus 10. között történt.

A tengerimalacok tartásával kapcsolatos legfontosabb információforrás az internet (n=217, 21,9%) és a szociális média (n=182, 18,3%) volt. A tulajdonosok többsége tisztában volt a tengerimalacok társas mivoltával, mivel csupán 3,5%-uk (n=10) rendelkezett csupán egy állattal. A válaszadók 60%-a (n=168, 59,3%) legalább naponta biztosított a tengerimalac számára friss zöldséget, ennélfogva 63,7%-uk (n=181) nem alkalmazott C-vitamin kiegészítést. Az adatgyűjtés időpontjában az állatok 96,5%-a (n=274) egészséges volt. Az egészségügyi problémák közül a külső élősködők (n=102, a tünetek 20,2%-a), a köhögés és/vagy tüsszentés (n=47, 9,3%), és a túlnőtt karom (n=31, 6,2%) voltak a leggyakoribbak.

Az alapvetően megfelelő tartási körülmények ellenére a tengerimalacoknál felmerültek a tartási körülményekkel összefüggő, ezáltal elkerülhető egészségügyi állapotok is. Fontos lenne, hogy az állatorvosok szerepe játszanak a tengerimalac tartók oktatásában különös tekintettel a takarmányozásra és arra, hogy az állattartók képesek legyenek felismerni a viselkedési és egészségügyi problémákat.

76

Sport-és Hobbilovak Takarmányozási Viszonyainak Felmérése Magyarországon 2022 Június és 2023 Szeptember Között Survey of the Nutrition of Sport and Leisure Horses in Hungary, 2022-2023 Szerző: Témavezető:

Pál Zsófia, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék)

Az alábbi tanulmány egy hiánypótló felmérés a magyarországi lótulajdonosok takarmányozási szokásairól, valamint takarmányozástani ismereteik mélységéről.

A kutatás alapját egy anonim online kérdőív képezte, melyet 2022 júniusa és 2023 szeptembere között nyolcvan véletlenszerűen kiválasztott, a díjugratás, díjlovaglás és lovastusa szakágak valamelyike felé elkötelezett lótartó töltött ki. A kitöltők neme, életkora és lovaik országon belüli lokációja ismeretlen.

A felmérésben leggyakrabban szereplő lófajta a magyar sportló volt (31%), a lovak átlagéletkora 10,5 év, azok változó intenzitású munkát végeztek.

A kitöltők 54%-a ismeretlenként jelölte meg lova testsúlyát, és mindössze 5%-uk mérte azt legalább félévente egyszer. A mérésre használt eszközök a mérleg és a súlymérő szalag voltak. A lovak Body Condition Score (BCS) értéke a lótulajdonosok 66%-a által egyáltalán nem került megállapításra.

Az alkalmazott tartástechnológia, a legelőn töltött órák száma, a lovak takarmányozásának helye és a takarmány kimérésének módja változó volt.

A leggyakrabban etetett tartósított szálastakarmány a réti széna (92,5%), önmagában vagy más tartósított szálastakarmánnyal kombinálva. A tartósított szálastakarmány beltartalmi értéke az esetek 85%-ában nem került meghatározásra laboratórium által.

A lovak 81%-a fogyasztott abraktakarmányt, 76%-uk kereskedelmi forgalomban kapható, teljes értékű lótápot, és 96%-uk valamilyen takarmánykiegészítőt.

A lótartók 86%-a tartotta kiemelkedő fontosságúnak a takarmányozást a ló teljesítményének fenntartásában és javításában, de csupán 46%-uk kérte állatorvosa tanácsát a témában. A kitöltők sportlótakarmányozással kapcsolatos tudásukat egy 1-től 5-ig terjedő skálán átlagosan 3,6-ra, míg a takarmányozási hibákkal összefüggő betegségek témakörében szerzett ismereteiket átlagosan 3,5-re értékelték.

Saját bevallásuk szerinti tudásukat sok esetben nem tükrözték az általuk alkalmazott takarmányozási módszerek, ugyanakkor a tulajdonosok 92,5%-a bővítené takarmányozástani ismereteit.

A lótartók tudatos takarmányozásra való tanítása és szemléletük formálása jelentős mértékben kiküszöbölhetné a takarmányozási hibákat. Ebben a folyamatban az állatorvosok nagyobb szerepvállalására lenne szükség.

77

Morfometriai vizsgálatok balatoni sügereken (Perca fluviatilis) Morphometric studies on European perch (Perca fluviatilis) in Lake Balaton Szerző:

Pallos Réka, Állatorvostudományi Egyetem, biológus MSc szak, II. évfolyam Témavezetők: Takács Péter, tudományos főmunkatárs; Dr. Szűts Tamás, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Biológiai Intézet) A nehezen definiálható testalakot matematikai módszerekkel leíró morfometriai módszerek széles körben használják a biológia területén is. Egyebek között a morfometriát a halbiológiában is használják, például egyes fajok jellemzésére, illetve halállományok elkülönítésére is. Vizsgálatunk eredeti célja a Balatonban élő európai sügér állomány (Perca fluviatilis) morfológiai és morfometriai jellegeinek alapján a faj populációs szerkezetének feltárása volt. Az előzetes elemzések alapján azonban úgy tűnik, hogy a mérő személye, gyakorlottsága, szakmai tapasztalata jelentős hatással lehet az elemzések eredményeire. Így a vizsgálatunk első fókusza ezen metodológiai probléma feltérképezése lett. Jelen vizsgálatunkban annak igyekszünk utánajárni, hogy a különböző tapasztalattal rendelkező személyek által elvégzett morfometriai mérések eredményei mennyire lesznek eltérőek. A mérések többszöri ismétlésével az egyes mérők tanulási folyamatát, tapasztalatszerzését is vizsgáltuk.

Az adatokat hat, a morfometriai mérések terén különböző mértékű tapasztalattal rendelkező mérő személy szolgáltatta. A vizsgálatokat három állományból származó 80 halegyedről készült fényképeken végeztük el hagyományos, távolság-alapú morfometriai módszerrel. A mérők összesen 21 morfometriai változót rögzítettek minden fotón, háromszori ismétléssel. Az előzetes eredmények szerint a vizsgálatban résztvevők eredményei egymástól szignifikánsan eltérnek, és a mérések megbízhatóságát (az adatsorok szórását) is jelentősen befolyásolja, a mérést végző személy gyakorlottsága, tapasztalata, illetve a képek minősége is. Ugyanakkor a különböző mérők adatsorainak elemzése a legtöbb esetben a vizsgált három populáció hasonló elkülönülésmintázatát mutatták. Tehát az alkalmazott módszert még a kevésbé tapasztalt mérők is használhatják állományok elkülönítésére. Viszont különböző mérők adatsorainak összevetésekor mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a hagyományos morfometriai vizsgálatok eredményeire a mérő személye alapvető befolyással van.

78

A mikrobiális transzglutamináz enzim hatása a félkemény tevesajt minőségére The Effects of Microbial Transglutaminase on the Quality of Semi-hard Camel Cheese Szerző: Témavezető:

Pataki Fanni Anna, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Darnay Lívia, adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Élelmiszerhigiéniai Tanszék)

A tevetej az elmúlt években egyre népszerűbbé vált, világszerte a szuperélelmiszerek közé sorolják. Bioaktív fehérjéinek, antimikrobiális enzimjeinek köszönhetően számos gyógyhatása van, többek között az I. tipusú diabétesz és a fertőző betegségek (rotavírus, Staphylococcus aureus, Listeria monocytogenes, Escherichia coli) terápiájában alkalmazhatóak. A tehéntejben lévő béta-laktoglobulinra allergiás gyermekek számára megfelelő alternatívát nyújthat a tevetej. A tevetejtermelés a KözelKeleti és az Észak-Afrikai országokban bír a legnagyobb jelentőséggel, de feldolgozott tejtermékek közül a sajtok csupán a helyi fogyasztók számára elérhetőek. A kutatásom célja a félkemény sajt készítése pasztőrözött tevetejből, illetve tevetejporból, melyhez célom a megfelelő mennyiségű borjúgyomoroltó enzim (2,94 IMCU/L; 14,7 IMCU/L; 22,9 IMCU/L) és mikrobiális transzglutamináz (MTG) enzim készítmény (Activa YG, Probind CH - 0,6 U/g fehérje) meghatározása volt. Ennek érdekében vizsgáltam, hogy 4 hetes érlelési időt követően ezek az enzimek hogyan befolyásolják a színt, a pH-t, a kihozatalt, a szárazanyag tartalmat, és az állományalakulást, illetve melyik enzimkoncentráció az optimális tevetejpor és pasztőrözött tevetej esetén. Eredményeim azt mutatták, hogy a pasztőrözött tevetejből készült sajtok esetében az MTG alkalmazása mind az Activa YG, mind a Probind CH enzimkészítménynél befolyásolta a sajt kérgének sárga színezetét és csökkentette a sajtok végső pH értékét. Bár a sajtok kihozatala 10-20%-kal csökkent az MTG kezelés hatására, a szárazanyagtartalom értéke 10%-kal magasabb lett és ez legalább 20%-kal keményebb állományt is eredményezett az optimális borjúgyomoroltó enzim koncentráció mellett mind a pasztőrözött, mind a tevetejporból készült sajtok esetében. Az oltó enzim adagolás befolyásolta az állománykialakulást és mindkét MTG készítmény esetén a magasabb (14,7 IMCU/L pasztőrözött tevetejnél, 22,9 IMCU/L tevetejpor esetén) oltó enzim koncentráció volt kedvezőbb. Megállapítottam, hogy az optimális borjúgyomoroltó enzim koncentráció pasztőrözött tevetej esetében 14,7 IMCU/L, tevetejpor esetén 22,9 IMCU/L.

79

Egyes gének expressziója növényi alapú termékkel kezelt Clostridium perfringens-ben Expression of selected genes in plant-based product treated Clostridium perfringens Szerző:

Pereira, Rachel, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Dr. Csikó György, egyetemi docens; Dr. Palócz Orsolya, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék) A Clostridium perfringens különböző enterális kórképet okozhat számos fajban, beleértve a súlyos és gyakran elhullással járó nekrotikus bélgyulladást újszülött malacokban. Az egyetlen hatékony kezelési lehetőség az antibiotikum adása, ugyanakkor világszerte csökkenteni kell az antimikrobiális szerek használatát. Ezt a problémát az antibiotikumok alternatíváival, például növényi takarmány-adalékanyagokkal küzdhetjük le. A növényi alapú készítmények kedveltek, mivel számos olyan jótékony tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek ideális takarmány-adalékanyaggá teszik ezeket az állattartás számára. Potenciális antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásuk miatt előnyösek lehetnek a haszonállatok betegségeinek megelőzésében.

A vizsgálatunk célja egy növényi eredetű tesztanyag hatásmechanizmusának feltárása volt C. perfringens-en. Kísérletünkhöz a tesztanyag három szubletális koncentrációját használtuk, amelyekkel a Clostridium perfringens (ATCC 13124) tenyészeteket 24 órán keresztül kezeltük. A baktériumtenyészetekből mRNS-t izoláltunk, amelyből kvantitatív PCR analízissel pilus- és exoenzim-kódoló géneket teszteltünk.

A pilus és az exotoxinok rendkívül releváns patogenitási tényezők. Az alkalmazott két kisebb tesztanyag koncentráció a legtöbb vizsgált célgén expresszióját fokozta, ezzel ellentétben a nagy koncentráció több vizsgált gén expressziójában jelentős csökkenést okozott, például a kappa toxin (colA), klosztriparin (cloSI), perfringozin O (pfo) és a három vizsgált exo-alfa-szialidáz (nan) gén vonatkozásában. Eredményeink szerint a vizsgált anyag potenciálisan megelőzheti a Clostridium perfringens okozta enterális betegségeket malacokban vagy más haszonállatokban. Eredményeinket a jövőben célszerű lenne ellenőrizni állatkísérletekben, hogy megbizonyosodjunk a vizsgált anyag kedvező hatásáról. A funkcionális takarmány- adalékanyagok rendszeres használata megakadályozhatja az antimikrobiális rezisztencia kialakulását és terjedését, mivel jelentősen csökkentheti a haszonállatok antibiotikum fogyasztását.

80

Hazai galamb állományokból izolált Escherichia coli baktériumtörzsek ECOFF (Epidemiological cut-off value) értékének meghatározása Determination of the ECOFF (Epidemiological cut-off value) value of Escherichia coli bacterial strains isolated from domestic pigeon flocks Szerző: Témavezető:

Pincés Tamara, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az antimikrobiális rezisztencia 21. században betöltött jelentősége az Egy Egészség tükrében a rendszeres antimikrobiális vizsgálatok végzésének létjogosultságát támasztja alá, különösen igaz ez, a baromfiágazat egyes területein. A galambok olyan minor élelmiszertermelő állatok, amelyek szerepe sokszor alábecsült, holott nagy távolságok megtételével jelentős mértékben hozzájárulhatnak a rezisztencia terjesztéséhez.

Kutatásunk során célul tűztük ki, hogy hazai galambállományokból izolált, országos szinten gyűjtött Escherichia coli törzseknek az állat- és közegészségügyi szempontból fontos hatóanyagokra meghatározzuk a minimális gátló koncentráció (MIC) értékét, ezáltal a törzsek érzékenységét. Ezt követően epidemiológiai töréspontot (ECOFF) határoztunk meg azokra a hatóanyagokra, ahol az adatok bimodális megoszlása ezt lehetővé tette. Összesen 134 galambból izolált Escherichia coli törzset vizsgáltunk és 2010 MIC-értéket határoztunk meg. Amoxicillin esetén 82,8%-os rezisztenciát figyeltünk meg, amoxicillin-klavulánsav hatóanyagra azonban már csak 55,2%-os volt a rezisztencia mértéke, ami alátámasztja az Escherichia coli törzsekre igen gyakran jellemző β-laktamáz termelő törzsek jelenlétét. Előbbi hatóanyagra 64 µg/ml, utóbbira 128 µg/ml ECOFF-értéket állapítottunk meg. Ceftriaxon esetén szintén nagymértékű rezisztenciát tapasztaltunk (43,3%), a 0,125 µg/ml ECOFF-érték viszont megegyezett a European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) által megállapított törésponttal. Imipenem esetén a törzseknek csupán 7,5%-a volt rezisztens, viszont 2 µg/ml ECOFF-értéket határoztunk meg. Neomicin esetén a 91,8%-os rezisztencia igen nagy, az ECOFF-érték 256 µg/ml volt, amely eredményeink az aminoglikozidok állatgyógyászatban történő több évtizedes túlhasználatát támasztják alá. Spektinomicin esetén 44,8%-os, doxiciklin esetén pedig 65,7%-os rezisztenciát állapítottunk meg. A kritikusan fontos hatóanyagok közül enrofloxacinra 21,6%-os rezisztenciát mutattunk ki, a meghatározott ECOFF-érték viszont igen nagy, 32 µg/ ml volt. Kolisztin esetén a megfigyelt rezisztencia 11,2%-os volt, az ECOFF-értékünk a nemzetközileg tapasztalt értékhez közeli, 4 µg/ml volt. Potenciált szulfonamidra viszont 100%-os rezisztenciát tapasztaltunk, ami viszont sokkal rosszabb helyzetképet mutat, más országokhoz képest. Összességében elmondhatjuk, hogy eredményeink alátámasztják a galambok körében rendszeresen végzett felmérések létjogosultságát. Számos esetben a szakirodalomban leírt eredményekhez hasonló értékeket kaptunk, az eltérések az eltérő antibiotikum felhasználással magyarázhatók.

81

Madarak kullancsfertőzöttségének vizsgálata Investigation of tick-infestation among birds Szerző: Témavezető:

Pitó Andor, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Hornok Sándor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

A jelen munka elsődleges célja az volt, hogy a korábbi hazai madárkullancs felmérések célcsoportjait kiterjessze, azaz a vízi (vizes élőhelyekhez kötődő) madárfajokat is bevonja a vizsgálatokba, különös tekintettel arra, hogy ezek a madarak általában hosszú távú vonulók.

2021 márciusa és 2023 augusztusa között 904 valódi-kullancsot (Ixodidae) gyűjtöttem összesen 40 madárfaj, 350 egyedéből. Ezek a kullancsok hét fajhoz tartoztak: Ixodes ricinus (n=447), Ixodes frontalis (n=31), Ixodes festai (n=2), Ixodes arboricola (n=36), Ixodes lividus (n=4), Haemaphysalis concinna ( n=382), Dermacentor reticulatus (n=2). Az I. ricinus nimfái március-május környéki előfordulási maximumot mutattak, míg lárvái jellemzően május-júliusban fordultak gyakrabban elő a madarakon. Ezzel szemben a H. concinna aktivitása általában a nyár folyamán tetőzött (nimfák június-júliusban, lárvák később július-augusztusban). Érdekes módon két ornitofil faj, az I. frontalis és az I. arboricola a téli hónapokban (október és április között) volt a legaktívabb. Fontos, hogy a vízi madarak szignifikánsan kisebb arányban voltak kullancsokkal fertőzöttek, mint az énekesmadarak. Számos új kullancs-gazda kapcsolatot fedeztünk fel, köztük az I. ricinus-t nyári lúdból (Anser anser), D. reticulatus-t nagy kócsagból (Ardea alba) és foltos nádiposzátából (Acrocephalus schoenobaenus). Európában először gyűjtöttünk kullancsot két ragadozó madárfajból, valamint törpegémből (Ixobrychus minutus). A jellemzően nádasban előforduló madárfajok leggyakrabban H. concinna-val voltak fertőzöttek, és a legtöbb kullancs a torkukon volt megtalálható, szemben a főként erdei környezetben élő madarakkal, amelyeken az I. ricinus dominált, és a kullancsok egyenletesebben oszlottak el a szem körüli bőrfelszínek, csőrzug és a torok között. Az egyetlen litvániai foltos nádiposzátából (A. schoenobaenus) gyűjtött I. apronophorus szekvenciáját azonosnak találtuk oroszországi (Nyugat-Szibéria) kullancsok korábban közölt szekvenciáival. Összefoglalva úgy tűnik, hogy a vízimadarak kevésbé fontosak a kullancsok terjesztésében, mint az énekesmadarak. Az ebbe a kategóriába tartozó újonnan feltárt kullancs-gazda kapcsolatok azonban eddig elhanyagolt szerepüket igazolják.

Az eredmények arra utalnak, hogy az élőhelytípus nemcsak a fajösszetételre, hanem a madarak kullancs-fertőzöttségének testtájéki lokalizációjára is jelentős hatással lehet. Adatainkkal a szibériai és közép-európai madárpopulációk közötti vonulási kapcsolat és génáramlás is megerősítést nyert.

82

CBD farmakokinetikai vizsgálata Connemara pónilovakon Pharmacokinetic study of CBD in Connemara ponies Szerző:

Pónya Ágnes Eszter, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Wermer Kata Alina, PhD hallgató; Dr. Cserhalmi Dániel, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Növénytani Tanszék) A kannabidiol (CBD) egyre nagyobb népszerűségnek örvend a lótulajdonosok körében, elsősorban a terápiás tulajdonságai miatt, mint például fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és szorongásoldó hatás. Ezeknek köszönhetően potenciális alternatívának bizonyulhat egyes betegségek hagyományos kezelésében, többek között az arthritis, vagy akár a lovak nyugtalansága és különböző viselkedészavarok.

Kutatásunk célja a CBD farmakokinetikai tulajdonságainak vizsgálata Connemara pónikban.

A kutatásba 10 lovat vontunk be, és az állatok egyszeri, 2 mg/ttkg-os olaj alapú CBD dózist kaptak szájon át. Vérmintát a beadás előtt (0) és után a következő időpontokban gyűjtöttünk: 0.5, 1, 2, 3, 4, 6, 8, 12, 24, 48, 72, 168, 288, 336, 384 óra. A vérplazmában a CBD, valamint metabolitjai, a 7-hidroxi-kannabidiolt (7-OH-CBD) és 7-karboxi-kannabidiol (7-COOH-CBD) koncentrációja lett meghatározva célzott ultra-nagyhatékonyságú-folyadékkromatográfiával kapcsolt nagyfelbontású tandem tömegspektrometriás mérés (UHPLC-MS/HRMS) segítségével.

A CBD a gyógyszerbeadást követően 2 órával (Tmax) érte el a maximális plazmakoncetrációt (Cmax), ami 24,47±3,721 ng/ml volt. A 7-OH-CBD metabolit detektálható volt 1 és 24 óra között, míg a 7-COOH-CBD mérhető volt minden mintában egészen 384 óráig.

A beadott CBD dózist jól tolerálták az állatok, a vérparaméterek a karbamid és klorid kivételével mind normál tartományban maradtak. A fizikális vizsgálat során a CBD beadást követően a pulzusszámban csökkenés volt megfigyelhető.

Tanulmányunk felhasználható a CBD biztonságos és pontos dózisainak meghatározására lovakban, valamint a CBD alkalmazásának további kiterjesztésére póniknál.

83

A hazai macskatartás jellemzői, és a macskák között előforduló viselkedészavarok, különös tekintettel a PTSD-re The characteristics of national cat ownership and the incidence of behavioral problems with special attention to PTSD Szerző: Témavezető:

Puskás Laura, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Sátori Ágnes, külső előadó (Állatorvostudományi Egyetem, Törvényszéki Állatorvostani, Jogi és Gazdaságtudományi Tanszék)

Dolgozatomban célom volt feltérképezni a hazai macskatartás jelenlegi állapotát, és a macskáknál előforduló viselkedészavarok előfordulását, különös tekintettel a poszttraumás stressz szindrómára (PTSD). A kutatás nem reprezentatív, de a nagy elemszám lehetővé teszi, hogy átfogó következtetéseket vonjunk le. A macskatulajdonosok egy 64 kérdést tartalmazó kérdőívet töltöttek ki, amely 2023.04.01. és 2023.06.03. között volt elérhető az interneten. A kérdéssort összesen 2490 fő töltötte ki.

Jellemző trendként figyeltem meg, hogy a hazai macskatartók körében is terjed a felelős állattartás. Az eredmények alapján a válaszadók 92,6%-a családtagként tekint macskájára. A tulajdonosok mind kedvenceik fizikai igényeit, mind a mentális jóllétüket fontosnak tartják. Egyre többen ivartalaníttatják macskájukat (94,4%), és a mikrochip használata is egyre elterjedtebb (44,1%). A gazdik 51,5%-a évente egyszer viszi állatorvoshoz macskáját, 21,2%-a ennél gyakrabban. Mindezek ellenére a macskák többségénél megfigyelhető volt valamilyen viselkedészavar, mint a kényszeres viselkedés, a szorongás vagy az eliminációs problémák. A leggyakoribbak között szerepelt a zajfóbia (46,1%), a tűzijátéktól való félelem (27,8%) és a túlzott tisztálkodás (17,6%).

A macskák viselkedésproblémáit számos kutatás vizsgálta már, azonban az őket érintő PTSD-ről még nem született átfogó kutatás, így a mi fókuszpontunkban ez állt. A beérkezett adatok alapján a macskák közel kétharmada (66,5%) élt át traumatikus eseményt, melynek hatására több mint harmaduknál (35,4%) viselkedésváltozást figyeltek meg. A kérdőívben szereplő összes macska 0,7%-nál született diagnózis, továbbá 9,2%-nál felmerült a PTSD gyanúja. A tulajdonosok 64,3%-a úgy gondolja, hogy érintett lehet egy macska PTSD-ben, azonban 22,8%-uk bizonytalan volt a tudásában a szindrómával kapcsolatban. Ez felveti annak szükségességét, hogy az állatorvosok és az állattulajdonsok figyelmét felhívjuk a betegségre. Macskáknál kiemelten fontos lehet ennek a jelentősége, mert ők különösen érzékenyek a stresszre, és a krónikus stressz számos káros egészségügyi következménnyel járhat náluk. A jövőben hasznos lenne ezzel kapcsolatban egy kifejezetten macskákra szabott standard kérdőív összeállítása, amely útmutatóként szolgálhatna a szakemberek és a tulajdonosok számára. Összességében a kutatás során aktuális képet kaptunk a hazai macskatartási szokásokról és az előforduló viselkedésproblémákról, továbbá a korábbiakban eddig nem vizsgált poszttraumás stressz szindrómáról.

84

Az angol telivérek verseny előtti mozgásszervi vizsgálatának hatástanulmánya Impact assessment of lameness evaluation of thoroughbred racehorses before the race Szerző: Témavezető:

Rábai Viktória, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, I. évfolyam Dr. Bodó Gábor, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)

A Kincsem Parkban 2021 óta folynak előzetes szűrővizsgálatok a galoppversenyeken induló angol telivéreken. A vizsgálatok elvégzésére a Kincsem Park vezetése az Állatorvostudományi Egyetemet kérte fel. Ezt a feladatot minden verseny előtti pénteken ill. vasárnap közvetlen a versenyek megkezdése előtt a Lógyógyászati Tanszék munkatársai végezték el. A szűrések során a lovak megtekintéses mozgás�szervi vizsgálaton estek át, amely a ló álló helyzetben történő megtekintését, majd lépésben és ügetésben egyenes vonalon történő vizsgálatát jelentette. A vizsgált időszakot 2021 és 2022 teljes versenyszezonja, valamint 2023-as szezon első fele jelentette, a 101. Magyar Derbyvel bezárólag. Ezalatt 737 ló nevezett, 5204 alkalommal, melyből 716 ló 4635 futása volt érvényes. Az inspekció során a lovakat 2 csoportba osztottuk: másodvizsgálatra javasolt és sántaságot nem mutató lovak csoportjára.

Az érvényesen futott lovak közül 238 (33,2%) került legalább egyszer másodvizsgálatra. A Másodvizsgálatos lovak listáját megkapta a pályaállatorvos, aki a verseny napján a ló akkori állapota szerint döntött a lejelentés vagy versenyengedély megadása mellett. A másodvizsgálatos lovak 15,7%-ánál, míg a versenyzésre alkalmasak 2%-ánál született olyan döntés ez alatt a két és fél év alatt, hogy a ló nem indulhatott a versenyben. A versenyek során 22 ló sántult le, 1000 startra vetítve ez 4,7 lovat jelent. Eutanáziára 5 alkalommal került sor, így a fatális mozgásszervi balesetek száma 1.1/1000 start. A lesántult lovak 13,6 %-a, az elaltatott lovak 60%-a másodvizsgálatos volt.

85

Hazai természetes vizek vízi penész (Oomycota) fertőzöttségének vizsgálata, annak állategészségügyi és ökológiai jelentősége Study on the occurrence of water mould (Oomycota) in natural waters in Hungary; its veterinary and ecological importance Szerző:

Renkó Evelin Julianna, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Dr. Eszterbauer Edit, tudományos tanácsadó; Dr. Tenk Miklós, egyetemi docens (HUN-REN Állatorvostudományi Kutatóintézet, Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék) A vízi penészek az oomikóták vagy petespórás gombák (Oomycota) közé tartozó, gombaszerű fonalas organizmusok, amelyek között szaprotrófok, valamint növényi és állati kórokozó fajok is megtalálhatók. A halakon főleg másodlagos fertőzésként, immunhiányos állapotban okoznak betegséget. A vízben élő oomikóták legjelentősebb halpatogén képviselői a Saprolegniales rendbe tartoznak, mint pl. a Saprolegnia parasitica, amely a halak, kétéltűek és rákfélék minden fejlődési szakaszát képes megfertőzni és elpusztítani. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a vízben élő szaprotróf, illetve növénypatogén oomikótákról sem, amelyek – mint az utóbbi néhány évben kiderült – esetenként képesek megfertőzni a halakat. Jelen tanulmány célja a magyarországi természetes vizekben megtalálható vízi penészek előfordulásának és diverzitásának vizsgálata volt.

A hazai természetes vizekből, 63 mintavételi helyről összegyűjtött víz vagy halról vett bőrkenet mintákból, a vízi penész fajokat antibiotikumot tartalmazó táptalajon izoláltuk. Az izolátumokból DNS-t tártunk fel, gomba-specifikus ITS-rDNS PCR-t, majd DNS szekvenálást végeztünk. Az izolátumok faj szintű azonosítása DNS szekvencia alapján történt. A fajok filogenetikai rokonságát maximum likelihood módszerrel vizsgáltuk. A 138 mintából 88 esetben volt sikeres az izolálás, amelyből 61 esetben tudtunk vízi penész fajt kimutatni.

Az izolátumokból 11 különböző vízi penész fajt azonosítottunk. 12 db halmintából az ikrakárosító Saprolegnia australis-on és Saprolegnia ferax-on kívül, az ismert halpatogén Saprolegnia delica-t és Saprolegnia parasitica-t is kimutattuk. A 41 vízi penészre pozitív vízmintából 3 Pythium fajt, 1 Achlya, és 6 Saprolegnia fajt azonosítottunk. Ezek közül két új Pythium és Saprolegnia fajt is sikerült kimutatnunk a patogén fajok mellett. A két leggyakoribb faj az S. ferax és az S. parasitica volt.

A hazai természetes vizekben előforduló vízi penészekről ez az első felmérő vizsgálat. A kimutatott vízi penészek veszélyt jelenthetnek mind a természetes vizeinkben élő halpopulációkra, mind a folyókkal, patakokkal összeköttetésben álló gazdaságok hal állományára. Ezért a kutatás ökológiai és állategészségügyi jelentőséggel is bír. Újabb mintavételi területek bevonásával további vizsgálatokat tervezünk, hogy teljes képet kapjunk a Magyarország természetes vizeiben megtalálható vízi penészek faji összetételéről és genetikai diverzitásáról.

86

Az ősimmunrendszer módosítása kis molekulatömegű anyagok alkalmazásával és annak hatása a vese carcinoma sejtekre egy egérmodellben Modification of the Innate Immune Response using Low Molecular Weight Substances and its Effects on Renal Carcinoma Cells in a Mouse Model Szerző:

Rodgers Rhiannon, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Gulyás Dominik Ádám, tanszéki mérnök; Dr. Lőrincz Márta, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék) Évek óta tudjuk, hogy az immunrendszer képes fejlődő daganatokat eltávolítani.

Azonban a malignus sejtek által kifejezett immunszuppresszív tényezők zavarhatják a test képességét a kialakult daganatok eltávolításában a szabályozó és ható immunitás közötti egyensúly felborításával. Így az immunstimulánsok megfelelő kombinációjának megtalálása az immuno-onkológiai kutatások élénk területe lett az utóbbi években.

A citozin-foszforotioát-guanin oligodeoxinukleotid (CpG ODN) egy olyan biopolimer, amely ígéretes eredményeket mutatott egérmodellekben, különösen bizonyos daganatok visszaszorításában, amikor egy anti-OX40 ellenanyaggal együtt adták be.

Ez a terápiás szinergia képes volt újraaktiválni a citotoxikus immunsejteket, végül a céldaganatok eltávolításához vezetett. Azonban ezeket az hatásokat korlátozottan ellemzik a nagy heterogenitást vagy alacsony antigénprezentációt mutató daganatok kontextusában, például a magas agresszivitású vese carcinoma sejtvonalban, a RENCA CRL-2947-ben. Ezen kívül ezek a kis molekulatömegű anyagok citotoxikusnak bizonyulhatnak, ha nagy koncentrációban adják be. Ezért a retinsav-indukálható gén I (RIG-I) ligand antitumor hatását is vizsgáltuk, mivel alacsony citotoxicitási indexxel rendelkezik.

Ebben a kísérletben különböző kezelések hatásait vizsgáltuk vese daganatokon. Konkrétan három kezelési csoportot vizsgáltunk: Az 1. csoport CpG ODN-t és anti-OX40-et kapott, a 2. csoport CpG ODN és RIG-I ligand kombinációját, a 3. csoport pedig a RIG-I ligandot kapta monoterápiaként. 40 BALB/c egeret oltottunk be a RENCA CRL-2947 sejtvonallal, és mindegyik csoportnak megfelelő kezelést adtunk.

A kezeléseket az implantáció utáni 10., 14. és 17. napon végesztuk. Figyelemmel kísértük ezeket a csoportokat, és értékeltük azokat a tényezőket, beleértve a medián túlélési időt, az átlagos daganatméretet, a citokintermelést és a metasztatikus csökkenést, mindezt összehasonlítva az el kezeletlen kontrollcsoporttal.

Az eredményeink azt mutatják, hogy az 1. és a 3. csoportnak magasabb medián túlélési ideje volt, mint a kontrollcsoportnak. Azonban az 1. és a 2. csoport egyedei voltak az egyetlenek, akik jelentős tumorcsökkenést mutattak a 24. nap után.

Mindhárom csoportban csökkent a metasztázis előfordulása a kontrollhoz képest, és a vizsgált kezelési csoportok közül majdnem mindegyikben progyulladásos citokinek voltak jelen.

Ezek az adatok ígéretes alapot nyújtanak a későbbi vizsgálatok során a vese daganatok kezelési gyakoriságának és kombinációinak módosításához, és bepillantást nyújtanak az immunterápia potenciális alkalmazásába.

87

Hazai nagylétszámú házityúk állományokból izolált Escherichia coli baktériumtörzsek ECOFF (Epidemiological cut-off value) értékének meghatározása Determination of the Epidemiological Cut-off Value (ECOFF) for Escherichia coli bacterial strains isolated from domestic large-scale chicken farms Szerző: Témavezető:

Román István László, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az antimikrobiális rezisztencia a 21. század vezető globális problémájává nőtte ki magát. Az állategészségügyben kiemelt jelentőséggel bír a vezető antibiotikum felhasználással rendelkező baromfiágazat. A nozokomiális fertőzések során megfigyelt állat- és közegészségügy közötti kapcsolat szerint minden ötödik eset visszavezethető a nem kellő körültekintéssel történő állategészségügyi antibiotikum felhasználásra. Kutatásunk során célul tűztük ki, hogy Magyarország hét régiójában reprezentatív módon gyűjtött nagylétszámú házityúk telepekről száj-garat üregi és kloáka tamponmintákból izolált kommenzalista Escherichia coli törzsek minimális gátló koncentráció (MIC) értékét határozzuk meg, az ezek kezelésében és közegészségügyi szempontból fontos hatóanyagokra nézve. Ezt követően eredményeink felhasználásával ún. Epidemiological cut-off value (ECOFF) értékeket állapítottunk meg országos és regionális szinten. Összesen 411 házityúk eredetű törzset vizsgáltunk 15-féle hatóanyagra nézve, amelynek során 6150 MIC-érték felhasználásával országos szinten amoxicillinklavulánsav, imipenem, neomicin, spektinomicin, doxiciklin, florfenikol, tiamulin, enrofloxacin és kolisztin hatóanyagok ECOFF értékét határoztuk meg sikeresen.

A kommenzalista törzsek rezisztencia értékeit összehasonlítottuk a klinikai esetekből gyűjtött (n=133) törzsek eredményeivel és a humán egészségügyből származó adatokkal (n=58 168). Eredményeink alapján amoxicillin-klavulánsav (128 µg/ml), imipenem (16 µg/ml), neomicin (2024 µg/ml), spektinomicin (512 µg/ml), doxiciklin (512 µg/ ml), florfenikol (128 µg/ml), tiamulin (1024 µg/ml) és enrofloxacin (128 µg/ml) esetén országos szinten igen nagy ECOFF értékeket állapítottunk meg. Egyedül a kolisztin esetén kaptunk (4 µg/ml) nagyon hasonló eredményt az European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) eredményeihez (2 µg/ml). A kommenzalista törzsek nagyon hasonló mértékű rezisztencia profilt mutattak az állati eredetű klinikai mintákkal összehasonlítva; a humán adatok esetén viszont csak az amoxicillin esetében kaptunk hasonló eredményeket, a többi hatóanyagnál a humán minták érzékenyebbnek bizonyultak. Vizsgálatink során a meghatározott ECOFF értékek töréspontként történő felhasználása esetén a vizsgált baktérium populáció jóval nagyobb érzékenységet mutatott az egyes hatóanyagokra nézve.

Eredményeink alátámasztják az ECOFF vizsgálatok létjogosultságát, hiszen jelenleg házityúk esetén a Clinical and Laboratory Standards Institute (CLSI) által kizárólag enrofloxacinra van megállapított breakpoint érték Escherichia coli fajra nézve.

88

A szem laphámsejtes karcinómában szenvedő lovak klinikai eredményeinek retrospektív elemzése Retrospective analysis of the clinical findings of horses with ocular squamous cell carcinoma Szerző:

Rothensteiner Johanna, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Tóth József, professzor; Dr. Makra Zita, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika) Az okuláris és szemkörnyéki laphámsejtes karcinóma (SCC) egy lassan növekvő daganat. Az SCC a lovak második leggyakoribb daganata, és a leggyakoribb daganat a szem és a környező szövetek területén. Metasztázisok ritkán mutathatók ki, és csak súlyos esetekben diagnosztizálhatók. A patogenezis még nem teljesen tisztázott, de genetikai hajlam, szemkörnyéki depigmentáció, életkor, napsugárzás, ultraviola fény, vírusfertőzés, és hormonális állapot is befolyásolhatja az SCC kialakulását. A neoplazma helyétől, méretétől, invazivitásától, és alakjától függően különböző terápiás módszereket alkalmaznak. Általában a kiújulás kockázatának csökkentése érdekében különböző kezelési lehetőségek kombinációját alkalmazzák, mint például sebészeti eltávolítás, krioterápia, nagyfrekvenciás hipertermia, béta-sugárzás Strontium 90-nel, gamma-sugárzás Iridium 192-vel, lézeres abláció szén-dioxiddal, Bacillus Calmette-Guerin vakcina, és helyi kezelés Mitomycin C-vel.Ez a tanulmány 126 lóbeteg adatain alapul, akik egy német lókórházban („Tierärztliches Kompetenzzentrum Karthaus GmbH, Abteilung Augenheilkunde”) kezeltek. A retrospektív vizsgálat különböző okuláris SCC eseteket és azok kezelési lehetőségeit mutatja be, összehasonlítva a műtéti eltávolítást és a kiegészítő terápiákat. Az adatkészletet két csoportra osztották: Mitomicin C-vel kezelt és nem kezelt lovak csoportjára. Az adatokat életkor, fajta, hely, citológia és recidíva szempontjából elemezték és összehasonlították, leíró statisztikákat alkalmazva. A betegek életkorának tartománya 3 és 38 év között mozgott, átlagosan pedig 16,26 éves. A leggyakoribb fajta a Haflinger volt (55,6%). Az esetek 91,2%-ában többnyire egyoldalú daganatnövekedést figyeltek meg. A szaruhártya és a kötőhártya az esetek 32,53%-ában volt érintett.A betegek túlnyomó többsége (78%) mikroszkóposan igazolták. Ezen felül egy lónál blastómaképződést, egy másiknál adenokarcinómát, és egy harmadiknál basosquamous SCC-t észleltek. A kiújulási arány 25,4% volt. A mitomicinnel kezelt betegek csoportjában a minimális, maximum és átlagéletkor 4, 38, és 15 év volt. Közülük 63,49%-uk Haflinger fajtájú volt, és leggyakrabban a szaruhártya és a kötőhártya területe volt érintett (34,92%). A kiújulási arány 27% volt. A mitomicin C nélkül kezelt lovak minimális, maximum és átlagéletkora 3, 29, és 17,5 év volt, közülük 47,6%-a Haflinger fajtájú volt. A leggyakoribb érintett területek továbbra is a szaruhártya és a kötőhártya voltak (25,39%). Az ismétlődési arány 23,8% volt. Összefoglalva, eredményeink azt mutatják, hogy a mitomicin C kezelés, önmagában alkalmazva, a lovak többségénél a betegség korai stádiumában elősegíti a gyógyulást, és nem vezet a daganat kiújulásához. Kisebb méretű rendellenességek és korán felismert plakkok esetén alkalmazható egyedüli terápiaként. Bár elsősorban műtéti beavatkozást végeztünk, majd helyileg alkalmaztuk a Mitomycin C kezelést, ez a kombináció nem mutatott szignifikáns különbséget a két csoport között.

89

Probiotikus baktériumok védő hatása szarvasmarha endometrium sejteken, in vitro Protective effect of probiotic bacteria on bovine endometrial cells, in vitro Szerző:

Sequeira Lindsay Mary, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Témavezetők: Dr. Palócz Orsolya, tudományos munkatárs; Dr. Csikó György, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék) A laktobacillusok egy jól ismert baktériumnemzetség, amelyeket különféle élelmiszerekből és gazdaszervezetekből izolálnak, emberek és állatok bél- és hüvelyhámjának normális lakói. Bár ez a nemzetség leginkább biztonságos és jótékony probiotikumként ismert, de patogén mikroba-ellenes és antioxidáns hatást is kifejt.

A tejelő tehenek rendkívül érzékenyek az ellés utáni méhfertőzésre. A metritist, általában olyan bakteriális ágensek okozzák, mint a Trueperella pyogenes. A méhgyulladás késleltetett involúcióhoz, valamint tüszőéréshez és petefészekműködési problémákhoz, továbbá meddőséghez vezethet, ami termeléskiesést és megnövekedett selejtezési arányt okozhat. Ennek az állapotnak a kezelésére általában antibiotikumokat használnak, amelyek valamennyire hatásosak, de sikeres alkalmazásuknak számos korlátja van. Ezenkívül az antibiotikum-rezisztencia folyamatos növekedése és következményei miatt kutatások folynak az alternatív kezelési lehetőségekről, például a probiotikumokról.

Tanulmányunk célja négy különböző Lactobacillus törzs keverékének probiotikus potenciáljának értékelése. A primer szarvasmarha endometriális epitheliális sejteket (BEnEpC) nem vemhes, egészséges tehenekből izoláltuk, és 6-lyukú tenyésztőlemezeken tenyésztettük. A BEnEpC tenyészeteket együtt tenyésztettük T. pyogenes-szel önmagában vagy a négy laktobacillussal együtt. Kontrollként az ugyanazzal a tápközeggel, de baktériumok nélkül tenyésztett sejtek szolgáltak. A gyulladást elősegítő mediátorok, például az IL-3, IL-6, IL-8 és a TNF szintjének változásait is vizsgáltuk.

A BEnEpC tenyészeten laktobacilluszokkal és T. pyogenes-szel együtt az IL-3 és a TNF génexpresszió szignifikáns csökkenést mutatott a T. pyogenes kezeléssel összehasonlítva. Az IL-8 kifejeződésében azonban minden tenyészetben szignifikáns upreguláció volt megfigyelhető. Az IL-6 expressziója a tejsavbaktériumokkal kezelt sejttenyészetekben enyhén csökkent, míg a T. pyogenes és Lactobacillus vegyes kokultúrában enyhén emelkedett a T. pyogenes kezeléshez képest. Összefoglalva, az eredményeink az alkalmazott laktobacilluszok jótékony hatását mutatják a szarvasmarhák méhgyulladásának csillapításában. Figyelembe kell venni azonban, hogy a kutatási fázisban az in vitro vizsgálatok jó első megközelítést biztosítanak, de a kapott eredményeket élő állatban történő vizsgálatoknak is meg kell erősítenie.

90

Setaria tundra mikrofilarémia és babéziózis jelenlétének vizsgálata hazai őzállományokban Examination of the presence of Setaria tundra microfilaraemia and babesiosis in Hungarian roe deer populations Szerző: Témavezető:

Soós Péter Ádám, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, szigorló Dr. Keve Gergő, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

Az őz (Capreolus capreolus) hazánk legnagyobb számban előforduló nagyvadja, amely nem ritkán ember lakta területeken vagy azok közelében él, így a különböző parazitás és egyéb oktanú megbetegedéseinek megismerése kiemelt fontosságú.

Külön figyelmet érdemelnek a vektorok által közvetített kórokozók, elvégre a klímaváltozással párhuzamosan a vérszívó ízeltlábúak élettere is folyamatosan változik. Kutatásunk célja a magyarországi őzek vérében jelenlévő paraziták feltérképezése volt, miközben kiemelt figyelmet fordítottunk a Setaria tundra és a Babesia capreoli esetleges jelenlétének felderítésére. Mivel a S. tundra egy vektorok által közvetített parazita, nem meglepő, hogy az említett féreg hazai jelenlétét igazoló felmérések ezidáig kizárólag szúnyogok vizsgálatával történtek. Kutatásunk során a paraziták detektálásához őzek perifériás véréből vett mintákat használtunk. A vérmintákat vadászok és vadásztársaságok segítségével gyűjtöttük az ország különböző pontjairól. A hűtött mintákból a babesiosis detektálásához keneteket készítettünk, melyeket Giemsa szerint festettünk meg. A S. tundra fertőzöttség diagnózisához módosított Knott-tesztet alkalmaztunk. Kutatásunkban összesen 54 állat vérét vizsgáltuk, ezek közül hét őz vérében találtuk meg a S. tundra mikrofiláriáit. Legjobb tudomásunk szerint ez az első dokumentált alkalom, hogy Magyarországon őzből mutatták ki az említett faj mikrofiláriáit. Bár a fertőzött őzek Magyarország nyugat-dunántúli régiójából (Zalaegerszegi járás, Körmendi járás, Kőszegi járás, Szombathelyi járás) és a pesti régióból (Gyáli járás) származtak, a szomszédos országokból származó adatokat figyelembe véve, nem zárható ki, hogy a fertőzés hazánk egész területén jelen van.

Eredményeink alapján a S. tundra módosított Knott-teszttel történő kimutatása egy nagyon hatékony, gyors, akár élő állatokon is elvégezhető vizsgálati módszer, mely egy jóval olcsóbb és gyorsabb alternatívát kínál a molekuláris vizsgálatokkal szemben, állomány szintű vizsgálatok esetén. B. capreoli vagy más Babesia faj jelenlétét nem sikerült igazoljuk.

91

Dél-Spanyolországból és a Gibraltári-szoros környékéről származó tengeri emlősök endoparazitáinak molekuláris vizsgálata Molecular analysis of endoparasites from marine mammals from southern Spain including the Campo de Gibraltar Szerző: Témavezető:

Specht Nicolas Robert, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Keve Gergő, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék)

A tengeri emlősök számos parazitafertőzésre érzékenyek, amelyek nagyban befolyásolják a túlélőképességüket szabad környezetükben. Különösen igaz ez manapság, amikor a cetfélék túlélését fenyegető egyéb hatások száma folyamatosan növekszik.

Mára már számos faj vált veszélyeztetté, sokuk a kihalás szélére sodródott. Ez a tanulmány tengeri emlősök: közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus), palackorrú delfin (Tursiops truncatus), közönséges delfin (Delphinus delphis), a csíkos delfin (Stenella coeruleoalba), a barna delfin (Phocoena phocoena) és a hosszúszárnyú gömbölyfejű-delfin (Globicephala melas) endoparazitáinak molekuláris szűrővizsgálati eredményeit mutatja be. A minták Spanyolország déli részéről, illetve Gibraltáriszoros partjairól származtak. A tanulmány célja, hogy a tengeri emlősök parazitafertőzéseinek vizsgálata útján hozzájáruljon e veszélyeztetett fajok védelméhez.

A terepmunka során biológiai mintákat gyűjtöttünk több különböző cetfaj példányaiból, amelyeket elpusztulva találtak Spanyolország déli részén. A boncolásokat a Campo de Gibraltarban, Algecirasban végezték, ahol izom-, bőr- és belső szervi szövetmintákat, valamint többsejtű parazitákat gyűjtöttek. Ezeket fagyasztva vagy etanolban tárolták. A szövet- és parazitamintákat konvencionális PCR-rel elemeztük acanthamoebák, trypanosomák, piroplasmák, haemogregarinák, cystogén coccidiumok, rickettsiák, anaplasmák és bartonellák jelenlétére. A pozitív minták PCR-termékeit a Gödöllői Biotechnológiai Kutatóintézetbe küldtük szekvenálásra. Minden PCR-pozitív szervminta (tüdő, izom, kisagy és agyvelő) egyetlen D. delphis egyedből származott. Ezekben a szekvenálás megerősítette a T. gondii jelenlétét, 100%-os szekvencia egyezéssel e faj GénBankban hozzáférhető adataihoz. A legjobb tudomásunk szerint ez az első alkalom, hogy a T. gondii DNS-ének jelenlétét D. delphis mintákban igazolták, ugyanis korábbi kutatások eddig csak anti-T. gondii antitesteket, illetve T. gondii antigéneket írtak le immunológiai módszerekkel. Továbbá, ez a kutatás betekintést nyújt a dél-spanyolországi cetfélék egyéb parazitáinak előfordulásába is, ezáltal segít a Gibraltári-szoros vizeiben lévő ökoszisztémák és a cetpopulációk kapcsolatának mélyebb megértésében. Mindemellett hozzájárul a T. gondii epidemiológiájáról szerzett eddigi ismereteinkhez és rávilágít a cetpopulációk lokális, illetve globális monitoringjának fontosságára.

92

Őzek egyedi szintű azonosítása tetramer mikroszatellita markerek alapján Magyarországon Individual identification of Hungarian roe deer based on tetrameric microsatellite markers Szerző:

Surányi Melinda, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezetők: Zorkóczy Orsolya Krisztina, tudományos segédmunkatárs és PhD-hallgató; Dr. Zenke Petra, tudományos főmunkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék) A mikroszatellita alapú egyedi azonosítás a különböző vadonélő állatfajok, köztük a szarvasfélék családján (Cervidae) belül is egyre elterjedtebbé válik, többek között a törvényszéki vizsgálatokban való alkalmazhatósága miatt. Ilyen esetek lehetnek például a vadorzás különböző formái, úgymint az illegális vadhús- és trófeakereskedelem, illetve a vadgázolással járó közúti balesetek. Az európai őzre (Capreolus capreolus) korábban már kifejlesztettek egy 12 tetramer szerkezetű mikroszatellita markerből álló készletet, amelyet sikeresen alkalmaztak a svájci populációkban egyedi azonosítás céljából. Kutatásunk elsődleges célja ennek a tetramer mikroszatellitákból álló markerkészletnek a magyarországi őzpopulációkon való tesztelése volt, valamint ezen populációk genetikai diverzitásának felmérése és a genetikai profilok alapján a hazai populációs adatbázis kiépítésnek megkezdése.

Kutatásunk elvégzéséhez hivatásos vadászok által szakszerűen elejtett állatokból vett szőrös bőr vagy izom mintákat (n=45) gyűjtöttünk az ország három régiójából.

A DNS kivonás és tisztítás után, a mikroszatellita régiókat polimeráz láncreakcióban sokszorosítottuk fel. A költséghatékony megoldás céljából az eredeti módszertől eltérően a primerek fluoreszcens jelölésére az ún. “farkazásos” technikát alkalmaztuk. A módszer technológiai korlátjai miatt a markereket azonban az eredeti multiplex reakció helyett mono- illetve diplex formában a sokszorosítottuk. Az amplifikációt követően a felszaporított DNS-szakaszok hosszát kapilláris elektroforézissel állapítottuk meg.

Bár a lokuszok közül egy marker (Capcap3.1) a jelentős melléktermékcsúcsok miatt nem adott értékelhető eredményt, a tesztelt 11 mikroszatellitából álló markerszett is megfelelőnek bizonyult a hazai őzek egyedi szintű azonosítására. A vizsgált markerek allélszámaik (NA=5-8) alapján polimorfnak bizonyultak, a megfigyelt heterozigozitás (Ho) 0,40-0,84 között, míg a várható heterozigozitás (He) 0,50-0,82 között változott az összes vizsgált egyedre nézve. A három vizsgált populáció genetikai diverzitása között nem találtunk jelentős eltérést. Az összes lókuszra számított PI (probability of identity, identitásvalószínűség) értékre 5,9×10ˆ(-11) eredményt kaptunk, ami az igazságügyi genetikai vizsgálatokban alkalmazott tesztek követelményrendszerének megfelel.

Eredményeink alapján a markerkészlet alkalmas a magyarországi őzek egyedi szintű azonosításához az értékelhető 11 marker adatai alapján is, azonban az eredeti készlet és multiplex PCR protokoll alkalmazása javasolt a „farkazásos” technika helyett.

93

Növényi alapú antibiotikum alternatívák in vivo hatékonyságának meghatározása házityúk szalmonellózisa esetén Determining the in vivo efficacy of plant-based antibiotic alternatives for salmonellosis in domestic chickens Szerző: Témavezető:

Szabó Ábel, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az állattenyésztésben alkalmazott antibakteriális szerek felhasználásának szigorítása következményesen maga után vonta az alternatív hatóanyagok iránti piaci igényt. A természetes alapú, növényi kivonatok ígéretes lehetőséget jelentenek az antimikrobiális tulajdonságaiknak, könnyű előállíthatóságuknak és gazdaságosságuknak köszönhetően, mindemellett pedig számos fogyasztói elvárásnak megfelelnek.

Kutatásunk célja három különböző növényi eredetű adalékanyagot tartalmazó takarmánykiegészítő hatékonyságának vizsgálata volt, a baromfifélék körében a mai napig humán- és állategészségügyi kockázatot jelentő szalmonellózis leküzdésében, néztük azok súlygyarapodásra és takarmányértékesítésre gyakorolt hatását, emellett eutanáziát követően makroszkópos és kórszövettani vizsgálatokat végeztünk.

A kutatás során 180 Bábolna Tetra-SL tojóhibrid 6 hetes felnevelési időszaka alatt vizsgáltuk mesterséges szalmonellafertőzést követően a görögszénát, búzacsírát és probiotikumot tartalmazó készítmények hatékonyságát. Az állatokat randomizált módon, de 1:1 ivararányt tartva 18 csoportra osztottuk, kezelésenként három párhuzamos csoportot és kettős vakpróbát alkalmazva. Klinikai esetekből izolált Salmonella Enteritidis és E. coli törzsekkel történő vegyes fertőzést alkalmaztunk, 6x108 CFU és 2,2x108 CFU mennyiségben, begyszonda segítségével a harmadik életnapon.

A kloáka tamponmintákból történő szalmonella izolálás során a görögszénát tartalmazó készítménynél a 9. életnapig magas szalmonella ürítést tapasztaltunk.

Legnagyobb mértékben a probiotikummal és a búzacsíra kivonattal etetett csoportok esetén csökkent a szalmonella ürítés mértéke. A testtömeggyarapodás jelentősen meghaladta a fajtastandardot, de a csoportok között a kiszámolt fajlagban nem volt szignifikáns különbség. A görögszénával kezelt csoport esetén a kórszövettani paraméterek közül a villushosszban és a kriptamélységben a pozitív és negatív kontroll csoporthoz képest szignifikáns különbséget tapasztaltunk; amennyiben a vizsgált állat testtömegét is figyelembe vettük, akkor mind a búzacsírával, mind a kontrollként antibiotikummal kezelt csoport esetén is szignifikánsan nagyobb volt a felszívófelület mérete a pozitív kontrollcsoporthoz képest. Összességében megállapítható, hogy a görögszénát tartalmazó takarmánykiegészítő mutatta a legtöbb pozitív hatást, amit a búzacsíra követett. Ennek alapján érdemes lehet a későbbiekben a kettő kombinált hatását vizsgálni, valamint egy dózishatás vizsgálattal kiválasztani a legoptimálisabb adagolást.

94

Társállatokban használt probiotikum készítmények antimikrobiális rezisztencia génkészletének (ARG) felmérése Assessment of antimicrobial resistance gene pool (ARG) of probiotic products used in companion animals Szerző: Témavezető:

Szabó Emese, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Napjaink egyik legfőbb egészségügyi problémája az antimikrobiális rezisztencia széleskörű terjedése. A rezisztenciagének terjedése elsősorban az antimikrobiális szerek nem előírásszerű túlhasználatához kötődik. Az antibiotikum terápia kiegészítésére, kiváltására használt probiotikus készítmények is hordozhatnak a rezisztencia kialakulásáért felelős géneket. A társállatoknál használt készítmények esetében nincs jogszabályi előírás ennek vizsgálatára, ennélfogva az erről szóló szakirodalom is szegényes.

Kutatásunk célja a hazánkban, társállatok részére felhasználható probiotikus készítmények antimikrobiális rezisztencia génkészletének (ARG) vizsgálata, minimális gátló koncentráció (MIC) értékek meghatározásának segítségével pedig annak vizsgálata, hogy ezek a gének fenotípusosan kifejeződnek-e. A készítményekből a legtöbb esetben Enterococcus faecium törzset izoláltunk, ezen kívül sikeresen azonosítottunk Lactobacillus plantarum, Pediococcus pentasaccus és Pediococcus acidilactici törzseket. Összesen 19 ARG-t sikerült azonosítanunk, közülük 11 gén plazmidon volt megtalálható (57,9 %), ami megnöveli a gének mobilitásának az esélyét. Az APH(3’)-Ia gén (aminoglikozidok; enzimatikus inaktiváció) és a tetS gén (tetraciklinek; célpontvédelem) esetében azokat mobilis genetikai elemként (MGE) azonosítottuk, tehát transzferábilis gének voltak. A rezisztencia gének jelenléte aminoglikozidok, fenikolok, fluorokinolonok és diaminopirimidinek esetén támasztották alá a rezisztencia fenotípusos kifejeződését. A legtöbb ARG-t (15) a Pro-pet pasztában mutattuk ki, a Canius készítményben azonban nem találtunk rezisztenciáért felelős géneket. Eredményeink alapján a probiotikus törzsek közül a legtöbb rezisztenciagént az Enterococcus faecium hordozta, amit a szakirodalmi adatok is alátámasztanak. Esőként írtunk le egy Lactobacillus plantarum eredetű ARG-t (efmA), amely a makrolidok és fluorokinolonokkal szembeni rezisztenciáért felelős. Összességében elmondhatjuk, hogy eredményeink több esetben egybevágtak a mások által szakirodalomban leírt eredményekkel, de néhány esetben eltérő vagy új eredményeket is kimutattunk. A gének nagyarányú plazmidon történő elhelyezkedése és a mobilitás kimutatása alátámasztják a létjogosultságát annak, hogy nemcsak az élelmiszertermelő állatok számára szánt probiotikumos készítmények esetén lenne szükség azok szűrésére a közegészségügyi szempontból fontos hatóanyagokra, hanem a társállatok számára szánt probiotikus készítményeknél is jogilag szükséges lenne szabályozni ilyen vizsgálatok elvégzését. A jövőben érdemes újszerű megközelítéssel vizsgálni a probiotikumok biztonságosságát.

95

Nagylétszámú baromfiállományokból izolált Escherichia coli törzsek kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) termelésének felmérése Magyarországon Investigation of the production of extended-spectrum beta-lactamase (ESBL) by Escherichia coli strains isolated from poultry farms in Hungary Szerző:

Szabó Kinga, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, IV. évfolyam Témavezetők: Dr. Kerek Ádám, egyetemi tanársegéd; Dr. Mag Patrik, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék) Az antimikrobiális rezisztencia terjedése napjaink egyik legfontosabb egészségügyi kérdéskörévé vált. A rezisztens baktérium törzsek terjedéséhez mind a humán-, és állategészségügyi antibiotikum felhasználás hozzájárul, mivel szelekciós nyomást helyez a környezetünkben jelen lévő mikroorganizmusokra. Mivel a haszonállattartó telepek antibiotikum felhasználása jelentős, a táplálékláncba bekerülő, illetve a környezetbe kikerülő hatóanyagok a folyamat alapvető mozgató rugói. A folyamatos monitorozás elengedhetetlen, hiszen, ha a tendencia nem változik, az elkövetkező 30 évben, a világ vezető halálozási okává válik a rezisztens baktériumok által okozott megbetegedések száma.

Kutatásunk célja magyarországi nagylétszámú házityúk és pulyka állományok kommenzalista Escherichia coli törzseinek antibakteriális érzékenységét felmérni, különös tekintettel a kiterjedt spektrumú β-laktamáz (ESBL) termelés szempontjából. Laboratóriumi vizsgálataink során összesen, előzetesen minimális gátló koncentráció (MIC) érték meghatározások eredménye alapján leválogatott 420 törzs hat további, közegészségügyi szempontból jelentős hatóanyagra (amoxicillin, amoxicillin-klavulánsav, cefotaxim, gentamicin, tobramicin, imipenem és aztreonam) történő vizsgálatát végeztük el.

Eredményeink alapján ezek a törzsek gentamicinre 82%-ban, tobramicinre 78%-ban, cefotaximra 23%-ban, cefotaxim-klavulánsavra 8%-ban, imipenemre 46%-ban és aztreonámra 22%-ban mutattak rezisztenciát. ESBL termelés a törzsek 14%-a esetén feltételezhető a fenotípusos eredmények alapján, amelyet a Clinical Laboratory Standard Institute (CLSI) irányelvei szerint, cefotaxim és cefotaximklavulánsav hatóanyagok segítségével vizsgáltunk. A 420 törzs 99%-a bizonyult multirezisztens törzsnek (MDR), 112 esetben (27%) kiterjedt gyógyszerrezisztenciát (XDR), míg 15 törzs esetében (4%) pánrezisztenciát (PDR) feltételezünk eredményeink alapján.

Eredményeink fenotípusos vizsgálatokon alapulnak, ezért a jövőben mindenképpen szükséges metagenomikai vizsgálatokkal kiegészíteni azokat, hogy a rezisztenciáért felelős genetikai hátteret is meg tudjuk erősíteni, összefüggéseket keresve a multirezisztencia fenotípusos és genotípusos kapcsolata között. Összességében elmondhatjuk, hogy a multirezisztens törzsek aránya aggodalomra ad okot a baromfiágazat kommenzalista törzsei között, hiszen azok a közegészségügy számára tartalékolt kritikusan fontos hatóanyagokkal szemben is nagymértékű érzékenység csökkenést mutattak, továbbá az ESBL termelő törzsek jelenléte szintén komoly állat- és közegészségügyi aggályokat vet fel.

96

A pata hegyfalának és oldalfalának komputertomográfiás vizsgálata sántaságmentes angol telivér versenylovakban és díjugratásban versenyző sportlovakban Computed tomographic evaluation of the dorsal and lateral hoof wall in nonlame Thoroughbred racehorses and showjumpers Szerző: Témavezető:

Szabó Luca, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Nagy-Schuller tot Peursum Annamária, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Lógyógyászati Tanszék és Klinika)

Napjainkban a lovak álló helyzetű komputertomográfiás (computed tomography, CT) vizsgálata egyre szélesebb körben elérhető és használt diagnosztikai módszer, melynek során a lábvég az egyik leggyakrabban vizsgált tájék. Számos olyan kórképet ismerünk, ami a lovak szarutokját és az alatta fekvő irharéteget érinti és jelentősen befolyásolhatja a vastagságukat, ezért fontos adatot gyűjteni egészséges lovakban a szarutok és az alatta fekvő irha vastagságáról. Röntgen és mágneses rezonancia képalkotó eljárással már van elérhető szakirodalmi forrás ezen képletek vastagságáról, de CT mérésekről még nem publikáltak hasonló eredményeket.

Dolgozatom fő célja az volt, hogy referenciatartományt állítsak fel angol telivér versenylovakban és díjugratásban versenyző sportlovakban a szarutok és a hozzá kapcsolódó irharéteg komputertomográfiás felvételeken mérhető vastagságáról különböző mérési pontokon. További célom volt megvizsgálni, hogy a lovak kora, fajtája és mérete hatással van-e a különböző mérési pontokon kapott eredményekre.

Kutatásunkban 30 angol telivér galopplovat és 29 díjugratásban versenyző sportlovat vizsgáltunk, melyek mindegyike sántaságmentes volt. Sagittalis és transversalis CT rekonstrukciókon külön mértem a szarut, az irhát és a teljes vastagságot. A sagittalis síkban proximalis, középső és distalis mérési pontokon, a transversalis síkban medialisan és lateralisan végeztem méréseket. A mért értékekből egy referenciatartományt állítottam fel a két csoportban. Kétmintás független t-próbával és MannWhitney próbával vizsgáltuk a telivérek és ugrólovak, páros t-próbával és Wilcoxon próbával a pata medialis és lateralis oldala és az egyedek bal és jobb lába közötti esetleges különbségeket. Általánosított lineáris modellel összefüggést kerestünk a lovak testtömege és a hegyfal teljes vastagsága között.

Az ugrólovak értékei szignifikánsan nagyobbak voltak a szaru, az irha és a teljes vastagság tekintetében is, mint telivérekben. A teljes vastagság és az irha esetében a medialis oldal szignifikánsan vastagabb volt, mint a lateralis. A szaru esetében a lateralis oldal volt vastagabb telivérekben és a két vizsgált csoportot összevonva. Ugrólovaknál nem volt a medialis és a lateralis oldalon mért szaru vastagságában statisztikailag szignifikáns különbség. A bal és jobb láb között egyik csoportban sem találtunk statisztikailag szignifikáns különbséget. A testtömegnek csak marginális hatását tudtuk bizonyítani, de szignifikáns hatása nem volt a teljes vastagságra.

A kutatás során létrehozott referenciatartomány és a dolgozat egyéb eredményei segítik a klinikai esetek komputertomográfiás felvételeinek kiértékelését és értelmezését, továbbá referenciaként szolgálnak további kutatásokhoz.

97

Az enrofloxacin farmakokinetikai/farmakodinámiai analízise sertés ízületi folyadékban Glaesserella parasuis fertőzés esetén Pharmacokinetic/pharmacodynamic analysis of enrofloxacin in pig synovial fluid in Glaesserella parasuis infection Szerző: Témavezető:

Szalai Luca, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Somogyi Zoltán, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani Tanszék)

Az enrofloxacin a fluorokinolonok csoportjába tartozó koncentrációfüggő baktericid hatású antibakteriális szer. Széles antibakteriális spektrummal rendelkezik, mind a Gram-pozitív, mind a Gram-negatív baktériumokkal szemben hatásosnak bizonyul. Szubkután, intramuszkulárisan és szájon át alkalmazva jól felszívódik, a szöveti megoszlása kiváló, a lipofilitása miatt képes átjutni a szervezet speciális barrierein. Kutatásunk elsődleges célja az engedélyezett 7,5 mg/kg dózisban, egyszeri beadással, szubkután alkalmazott enrofloxacin farmakokinetikai paramétereinek meghatározása volt sertés vérplazmában és ízületi folyadékban, illetve a kapott adatok jelentőségének vizsgálata a Glaesserella parasuis okozta ízületgyulladások kezelésében.

A kísérletet 10 db, 10 hetes, 29,51± 1,71 kg testtömegű DanBred genetikájú ártány sertésen végeztük, amely során vér és ízületi folyadék mintákat gyűjtöttünk a gyógyszerbeadást megelőzően és az azt követő időpontokban: 15, 30, 45, 60, 90 perccel, továbbá 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12, 24 és 48 órával vért, és 1, 2, 3, 4, 8, 12, 24 és 48 órával ízületi folyadékot vettünk.

A hatóanyagkoncentrációt a két folyadéktérben folyadékkromatográfia-tömegspektrometria (LC-MS/MS) segítségével határoztuk meg. Az így kapott adatokat koncentráció-idő görbén értékeltük a vérplazmában és az ízületi folyadékban, ezután nemrekeszes farmakokinetikai elemzéssel számítottuk ki a jelentősebb farmakokinetikai paramétereket (tmax, Cmax, Cl, Vd, AUC0-∞, t1/2, Ke) Az enrofloxacin 5,03 ± 1,62 h (tmax) alatt érte el a maximális koncentrációt (Cmax) a vérplazmában, amelynek értéke 1,66 ± 0,33 µg/ml-nek bizonyult. Az ízületi folyadékban 8,60 ± 2,09 h alatt érte el a 1,67 ± 0,49 µg/ml-es Cmax értéket. Az enrofloxacin clearance-e (Cl) a vérplazmában 0,19 ± 0,02 (l/h)/kg, míg az ízületi folyadékban 0,18 ± 0,05 (l/h)/kg volt. A látszólagos megoszlás (Vd) az előbbi térben 3,57 ± 0,64 l/ kg-nak, az utóbbiban 2,96 ± 0,97 l/kg-nak bizonyult. A görbe alatti terület (AUC0-∞) a vérplazma esetén 38,89 ± 3,89 (h × µg)/ml, az ízületi folyadék esetén 45,26 ± 12,68 (h × µg)/ml volt.

Szakirodalmi adatok alapján az egészséges sertésekben meghatározott AUC/ MIC farmakodinámiai célérték (28,64 óra) alapján 90%-os valószínűség (PTA) mellett a G. parasuis okozta szeptikémia és ízületgyulladás esetében a javasolt farmakokinetikai/farmakodinámiai határérték (PK/PDCO) 1 µg/ml. Abban az esetben, ha a G. parasuissal fertőzött sertésekben meghatározott farmakodinámiai célértéket (43,12 óra) vesszük alapul, akkor 90%-os valószínűség mellett a G. parasuis okozta szeptikémia és ízületgyulladás esetében a javasolt PK/PD határérték 0,5 µg/ml.

98

Természetvédelmi célú léknyitások hatásai cseres-tölgyes erdő újulatára Effects of conservation gap openings on seedlings in Pannonian-Balkanic Turkey oak–sessile oak forest Szerző:

Szilágyi Sarolta, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc szak, II. évfolyam Témavezetők: Dr. Elek Zoltán, egyetemi adjunktus; Dr. Tinya Flóra, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Biomatematikai és Számítástechnikai Tanszék) Magyarország erdeinek faállománya a vágásos üzemmód hatására jelentősen homogenizálódott szerkezetileg és összetételileg az elmúlt évszázadokban. A heterogenitás növekedése a vágásos gazdálkodás fokozatos felhagyásával, spontán módon lassan megy végbe, de célzott természetvédelmi beavatkozásokkal felgyorsítható.

Kutatásomban az állományalkotó kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) és két elegyfafaj, a mezei juhar (Acer campestre) és a házi berkenye (Sorbus domestica) csemeték növekedését és a fejlődését vizsgáltam különböző mintaterületeken eltérő záródásviszonyok mellett: természetvédelmi céllal mesterségesen kialakított lékekben és kontroll zárt állományban. A mintaterületek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő erdőrészletekben voltak, ahol cseres-kocsánytalan tölgyes állomány jellemző. A bekerített mintaterületeken a vizsgált fafajok csemetéi azonos számban lettek beültetve (fajonként 120 db), valamint a 120 tölgy és 87 juhar spontán jelen lévő csemete is ki lett jelölve. A csemeték magassága és tőátmérője volt mérve 2018 és 2023 között. A záródáshiány-értékek szférikus denziométerrel lettek megállapítva.

Az eredmények alapján megállapítható, hogy a csemeték növekménye jelentősen eltér a lék és kontroll területeken. A lék területeken a legnagyobb növekedés a berkenyénél volt megfigyelhető, a juhar közepes növekményt mutatott, a tölgy pedig gyengébbet. A csemeték növekménye alapján elmondható, hogy a záródáshiány hatással van a fejlődésükre, de a fény mennyisége nem egyenesen arányos a növekedés mértékével. Nagy záródáshiány mellett, a nagyobb fény miatt az aljnövényzettel való feltételezhető kompetíció miatt kisebb a csemeték növekménye.

Ezek az eredmények megmutatták, hogy lékek létrehozásával megindítható a felújulás homogén, zárt szerkezetű erdőkben, de az aljnövényzettel való kompetíció kérdésére nagy figyelemmel kell lenni a léknyitás során. A megnövekedett fényből az elegyfafajok jobban profitálnak, mint a kocsánytalan tölgy csemeték, ezért ezekkel a beavatkozásokkal a faállomány jövőbeli diverzitása is fokozható.

99

A Balaton halállományának jellemzése környezeti DNS mintavételek alapján Characterization of the fish fauna of Lake Balaton based on environmental DNA sampling Szerző:

Szolnoki Anna, Állatorvostudományi Egyetem, biológus MSc szak, II. évfolyam Témavezetők: Dr. Erős Tibor, tudományos tanácsadó; Dr. Kövér Szilvia, tudományos munkatárs (Állatorvostudományi Egyetem, Ökológiai Tanszék) Ökológiai vizsgálatok során az élőlényközösségek szerkezetét jól tükröző minta szükséges a közösségi diverzitás nyomon követéséhez, valamint környezetminősítési rendszerek megfelelő működtetéséhez és környezetgazdálkodási tervek kidolgozásához is. A reprezentatív mintavétel megvalósítása azonban nem egyszerű feladat, mert a mintavételek megbízhatóságát számos tényező befolyásolja. Édesvízi halközösségek monitorozásakor az eredmény jelentősen függhet az abiotikus és biotikus jellemzőkön túl az alkalmazott mintavételi eszközök szelektivitásától. A hagyományos eszközök ígéretes kiegészítője, illetve a jövőben akár alternatívája lehet a környezeti DNS mintavételeken alapuló felmérés. Felhasználhatóságát illetően azonban egyelőre hiányos a rendelkezésre álló ismeretanyag, így például hatékonysága nincs meghatározva különböző élőhelytípusok és élőlénycsoportok esetén. Munkánk során összehasonlítottuk a Balaton halfaunájának leírását célzó, hagyományos és környezeti DNS mintavételeken alapuló felmérések eredményeit. Összevetettük az egyes módszerek által kimutatható fajszámot és faji összetételt a teljes tó szintjén és élőhelytípusonként, mellyel hozzájárulunk a módszerek egymáshoz viszonyított hatékonyságának feltárásához.

100

Egy akut fázisú fehérje vizsgálata ellés után tejelő tehenekben Evaluation of an acute phase protein in postpartum dairy cows Szerző: Témavezető:

Szücs Friderika Vanda, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, szigorló Dr. Szelényi Zoltán Viktor, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Haszonállat-gyógyászati Tanszék és Klinika)

Az akut fázisú fehérjék minden állatfajban a különböző gyulladásos folyamatok nem specifikus klinikai markerei. Szarvasmarhában az egyedi vizsgálatokon túl az állományszintű felmérésekben is egyre elterjedtebb a használatuk.

Vizsgálatunkban 5 hazai tehenészetben vettünk vérmintákat az ellés utáni 1-7. napon. Összesen 218 állat mintázására került sor. A gyűjtött vérmintákban elsődlegesen a szérum haptoglobinkoncentrácóit határoztuk meg Olympus AU 480 biokémiai automatával spektrofotometriával. A mért haptoglobin koncentráció mellett adatokat gyűjtöttünk az ellés lefolyásával kapcsolatban, az ellés körüli klinikai megbetegedésekkel, a vizsgálatban szereplő állatok tejtermelésével és az állatok hasznos élettartamával kapcsolatban.

Vizsgálatunkban a laktáció 1. és 7. napja között történt mintavétel, kísérleti állataink zömében az 1.-3. laktációjukat teljesítették. Nehézellés, ikerellés vagy halvaszületés nem fordult elő olyan mértékben, amely zavarhatta volna eredményeink értékelését. Mért haptoglobin koncentrációk nem mutattak normális eloszlást. A haptoglobin koncentrációk átlagértékei nem különböztek az egyes gazdaságok esetében. A laktáció 5. és 6. napján mért haptoglobin koncentrációk statisztikailag szignifikáns eltérést mutattak a laktáció megelőző napján mért koncentrációkhoz képest.

Az egyes betegségek prevalenciái alacsonyak voltak vizsgálatunkban. A bekövetkező betegségek elléskori haptoglobin koncentrációinak elemzésekor a betegségekkel terhelt állatok átlagkoncentrációi magasabbak voltak, míg a laktáció első 10 napjában előforduló tőgygyulladás – csakúgy mint a 10.-30. nap között előforduló – az irodalomban meghatározott határértéknél (0,6 mg/dl) alacsonyabbnak bizonyult. 0,6 mg/dl határértéket alapul véve nem találtunk szignifikáns korrelációt a bekövetkező betegségek és a haptoglobinkoncentrációk között, a betegségek esélyhányadosa sem volt 1,15-nél nagyobb.

Mivel a laktáció első három napján a vizsgált állatok vérszéruma csak nyomokban tartalmazott mérhető haptoglobint, a későbbiekben a laktáció napját mindenképpen figyelembe kell venni a mintavételkor. Ez a tényező valószínűleg hatással volt eredményeinkre: bár a bekövetkezett betegségek tekintetében határérték feletti koncentrációkat mértünk, a korrelációanalízis nem mutatott összefüggést a betegség előfordulása és a haptoglobin koncentráció között. Az állományszintű szűrővizsgálatok jövőbeli iránya ezért elsősorban a szűrővizsgálatok idejének pontos meghatározása.

101

Az állatkísérletek megítélésének változása az állatorvostan hallgatók és lakosság körében Changes in the perception of animal experiments among veterinary students and the general public Szerző:

Tőkés Regina, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Korsós Gabriella, tudományos segédmunkatárs; Dr. Fodor Kinga, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék) Habár kutatók folyamatosan dolgoznak alternatív módszerek kifejlesztésén, 2020-as adatok alapján kísérletek végzésére több, mint 8,6 millió állat felhasználására volt szükség az Európai Unióban. Ez a tevékenység azonban széles körben elítélt a lakosság körében.

Kutatásunk célja, hogy igazoljuk a feltevésünket, mely szerint az információhiány az egyik fő oka az állatkísérletek negatív megítélésének. Így, ha lehetőséget biztosítunk arra, hogy az emberek megbízható forrásból tájékozódjanak a témában, akkor az pozitív irányba fogja változtatni a véleményüket.

Ennek érdekében kérdőívet készítettünk, melyet a válaszolók interneten, elektronikusan tölthettek ki. A válaszokat három kategóriába soroltuk a kitöltők személye alapján: lakosság, elsőéves és felsőbbéves állatorvostan hallgatók. Összesen 248 válasz érkezett.

Feltételezésünk, mely szerint főként a média és a közösségi oldalak szolgáltak fő tájékozódási forrásként, (a hallgatók kivételével) beigazolódott. A lakosság közül 76 fő (66,1%) jelölte meg a médiát, 47 fő (40,9%) pedig a közösségi oldalakat. A kitöltők tudását is szerettük volna felmérni, hogy megtudjuk, mennyire tájékozottak a témában. A lakosság és az elsőévesek hasonló eredményt értek el. Az elvégzett regres�szió analízis alapján elmondható, hogy az oktatásban előrébb járó hallgatók szignifikánsan mélyebb tudással rendelkeznek a másik két csoporthoz képest. Szerettük volna megtudni mi a véleményük a témáról, így megkérdeztük, hogy mi jut eszükbe arról a szóról, hogy állatkísérlet. Eredményeink alapján a felsőbbévesek szignifikánsabban jobb véleménnyel vannak az állatkísérletekről és az azokat végző kutatókról. Egyes kísérletek elvégzésének fontosságával kapcsolatban is változnak a vélemények. Kíváncsiak voltunk élnének-e a lehetőséggel, ha rendelkezésükre állna egy olyan felület, ahol hiteles információkat tudnának szerezni a témával kapcsolatban.

A lakosság 83,5%-a, a hallgatók 90,4% jelezte, hogy szívesen tájékozódna a továbbiakban.

Eredményeink alapján elmondható, hogy valóban javul az állatkísérletekkel kapcsolatos kérdések megítélése azok körében, akik lehetőséget kaptak a tájékozódásra.

Ezért mindenképpen hasznos lenne ezt a lehetőséget a laikus érdeklődők számára is biztosítani, ezáltal elősegítve a tévhitek eloszlatását, és az állatkísérletek végzését övező ellenszenvnek a leküzdését.

102

A kacsa- és libatömés állatjóléti, ökonómiai és fogyasztói megítélése Animal welfare, economic and consumer assessment of duck and goose gavage Szerző:

Tóth Johanna, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Kovács László, egyetemi tanársegéd; Dr. Fodor Kinga, egyetemi docens (Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állományegészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék) A kacsa- és libatömés hosszú évekre visszavezethető hagyomány hazánkban.

A tömési folyamat egy körülbelül kéthetes eljárás, amelynek során a gácsérokat és a gúnárokat tömőtölcséren vagy tömőcsövön át vagy gép segítségével ,,kényszeretetik” naponta többször. Ezen folyamat eredményeként jön létre az úgynevezett hízott kacsa-, illetve libamáj, avagy franciául kifejezve a ,,foie gras”. Az ágazattal, illetve magával a tömési folyamattal kapcsolatban két fő vélemény különíthető el: az egyik a fogyasztók álláspontja, a másik pedig a hízott kacsa- és libamájat termelőké. A két csoport nézőpontját elemeztem ki dolgozatomban. A kacsatömés mellett az egyik legfontosabb érv, hogy olcsóbb, de majdnem azonos minőségű hízott máj termelésére képesek, mint a ludak, így szélesebb körben is lehetővé válik ezen termékek fogyasztása. Az általam készített kérdőíves felmérésben kapott eredmények is megerősítették a két egymástól nagyon különböző álláspont jelenlétét, hiszen a fogyasztók szerint jobban szenvednek az állatok a tömési folyamat során, mint a termelők szerint.

Meglepő eredmény volt, hogy a fogyasztói kérdőív eredményei alapján nagyon sokan nem esznek rendszeresen májat, azonban mégis tisztában vannak a kacsa- és libatömési időszak hosszával és azzal, hogy milyen madárfajokat használnak hízott máj előállításra. Az eredmények azt is alátámasztották, hogy nemcsak a termelők, hanem a fogyasztók szerint is fontos az, hogy Magyarországon működőképes legyen a hízott kacsa- és libamáj-előállítás. Ehhez azonban változtatásokra van szükség a jövőben.

A termelők nagyrésze szerint elengedhetetlen a jobb járványvédelmi intézkedések és magasabb felvásárlási árak bevezetése. A kérdőívet kitöltő termelői válaszok alapján az ágazat számára nagy problémát jelent a gyógyszer- és takarmányárak drágulása mellett a madárinfluenza és a munkaerőhiány is. A hízott liba- és kacsamáj termelésének fennmaradása nemcsak hazai szempontból fontos, hanem európai szinten is érdek, hiszen a magyar termelők állítják elő a világ összes libamájának 20%-át. Így kacsa- és libatöméssel foglalkozó kisvállalkozások többsége is exportál májat külföldi piacokra, elsődlegesen Franciaországba. Gazdasági intézkedések mellett azonban szükség van a termelők szélesebb körű megbecsülésére és társadalmi elfogadására is. Bár a kérdőívet kitöltő termelők többségét nem érte állatvédelmi oldalról támadás a munkája miatt, azonban előfordulhat, hogy a jövőben erre sor kerül. Érdemes lenne több figyelmet fordítani a libamájra, mint hungarikumra és az azt termelőkre, annak érdekében, hogy minőségi hízott libamáj kerüljön nemcsak a magyar fogyasztók, hanem a világ összes vásárlójának asztalára is.

103

Sertés influenzavírus és coronavírus kölcsönhatásának vizsgálata Examination of the interaction between swine influenzavirus and coronavirus Szerző: Témavezető:

Túri Dániel, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Lőrincz Márta, egyetemi adjunktus (Állatorvostudományi Egyetem, Járványtani és Mikrobiológiai Tanszék)

A 2019-ben megindult SARS-CoV-2 humán coronavírus világjárvány alatt megfigyelték, hogy lecsökkent a korábban gyakori, szezonális humán influenza fertőzések száma. Kutatásunk során ennek a jelenségnek az okát próbáltuk feltárni. Erre a célra a sertést választottuk ki, mint modell állatot, valamint annak kórokozóit (transzmis�szibilis gastroenteritis vírusa, sertés légzőszervi coronavírusa és influenza A vírus).

Alapfeltételezésünk szerint a két víruscsalád valamilyen módon képes lehet befolyásolni egymást a koinfekció során. A kutatáshoz szükséges mintákat 4 különböző sertéstartó telepről szereztük be. Ezekből a mintákból mutattuk ki a vírusokat és az ellenük képződött ellenanyagokat, valamint vizsgáltuk a két vírus együttes hatását sejttenyészeteken. A vizsgálataink során a négy telepből egy telepen egyik vírust sem tudtuk kimutatni, kettő telepről csak coronavírust sikerült detektálni, valamint egy telepen megtalálható volt mindkét vírus. A corona- és influenzavírus szövettenyészeten citopathogén hatást mutatott, a sejtfelülúszókból végzett citokin vizsgálat pedig nem vezetett eredményre. A feltételezésünk alapján a két vírus között kompetíció lehet, ha ennek ellenére mégis mindkét vírus megtelepszik egy állatban, akkor a tünetek súlyosbodására kell számítani. Ezen hipotézisek egyikét sem tudtuk megcáfolni, bár megerősíteni sem. Ez utóbbi az alacsony mintaszámmal is magyarázható.

Végül kokultúra vizsgálatával, vagy limfociták stimulációjával újabb citokinvizsgálatok elvégzését javaslom.

104

Az IDR-1002 antimikrobiális peptid csirke bélnyálkahártyájának gyulladásos folyamataira kifejtett hatása Effect of the antimicrobial peptide IDR-1002 on inflammatory processes in the intestinal mucosa of chickens Szerző: Témavezető:

Ujházy András Dávid, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, V. évfolyam Dr. Papp-Sebők Csilla, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék)

Az antimikrobiális rezisztencia (AMR) jelensége, melyet az antibiotikumok nagymértékű és átgondolatlan használata okozott, világszerte egyre nagyobb problémát jelent. Az antimikrobiális peptidek (AMP), melyek olyan kisméretű, kationos peptidek, amelyek a veleszületett immunrendszer részeként termelődnek csaknem minden élőlényben, egy lehetséges megoldásként szolgálhatnak e problémára direkt antimikrobiális, illetve immunmodulációs hatásuknak köszönhetően. Az IDR-ek (Innate Defense Regulator) csoportjába olyan szintetikus, kisméretű (10-20 aminosavból álló) peptidek tartoznak, melyek szinte alig rendelkeznek direkt baktericid hatással, azonban immunmodulátor hatásuknak köszönhetően hatékonynak bizonyulnak különféle fertőző és gyulladásos betegségek kezelésében. Kutatásunk során az IDR-1002 nevű peptid immunmoduláló hatását vizsgáltuk csirke eredetű bélhám explantokon .

Az explantokat különböző koncentrációjú IDR-1002 (10-, 30- és 90 µg/ml), illetve lipoteicholsav (lipoteichoic acid, LTA) tartalmú (10 µg/ml) vagy mindkét anyag kombinációját tartalmazó oldatokkal kezeltük 12 órán keresztül. Fotometriás módszerrel határoztuk meg a metabolikus aktivitást és a membránsérülésre utaló extracelluláris laktát-dehidrogenáz (LDH) aktivitást. Ezen kívül ELISA teszttel mértük az interleukin (IL)-8 koncentrációját, valamint Luminex xMAP technológia alkalmazásával vizsgáltuk a RANTES, IL-2 és az interferon (IFN)-γ mennyiségét.

Eredményeink alapján az IDR-1002 nem befolyásolta a sejtek életképességét , ugyanis a metabolikus aktivitás egyik koncentráció alkalmazásánál sem csökkent szignifikánsan, és az LDH aktivitásában sem találtunk emelkedést. A proinflammatorikus biomarkerek (IFN- γ, RANTES, IL-8) és az IL-2 esetén megfigyeltük, hogy az LTA emelte a koncentrációjukat, és ezt az emelő hatást a 10 µg/ml koncentrációjú IDR-1002 képes volt mérsékelni mindegyik citokin esetében. Ezen kívül a RANTES esetében a 30 µg/ml, az IL-8 esetében pedig a 30- és a 90 µg/ml koncentrációjú kezelés is csökkentő hatásúnak bizonyult. Emellett megfigyeltük, hogy az általunk vizsgált AMP önmagában emelő hatást fejtett ki az IL-2 termelődésére a kontrollcsoporthoz viszonyítva.

Eredményeink rámutatnak, hogy az IDR-1002, amellett, hogy a sejteket nem károsította, képes volt befolyásolni az LTA okozta gyulladást. Továbbá megállapíthatjuk a peptid alacsonyabb koncentrációjának fokozott hatékonyságát a nagyobb dózisokhoz képest, ami felhívja a figyelmet a megfelelő kezelési koncentráció kiválasztásának fontosságára. Látható tehát, hogy az általunk vizsgált peptid megfelelő és ígéretes eszköz lehet a különféle bakteriális és gyulladásos betegségek egészségkárosító hatásainak mérséklésére, ezért mindenképp fontos további kutatások elvégzése a hatások minél pontosabb feltérképezése céljából.

105

Magyarországi sertésekből izolált Streptococcus suis törzsek jellemzése Magyarországi sertésekből izolált Streptococcus suis törzsek jellemzése Szerző: Témavezető:

Vajda Lilla, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Dr. Albert Ervin, egyetemi tanársegéd (Állatorvostudományi Egyetem, Patológiai Tanszék)

Napjainkra az Egy Egészség (One Health) elvet szem előtt tartva jelentősen szigorodott a nagyüzemi sertéstartásban az antibiotikumok felhasználása. A megelőzés, így a fertőző betegségek elleni vakcinázás egyre jobban előtérbe kerül. Ám ahhoz, hogy a preventív intézkedések hatásosak legyenek, a megfelelő és részletes adatgyűjtés és azok hatékony vizsgálati módszerrel történő elemzése elengedhetetlen. A Streptococcus suis (S. suis) a sertéstenyésztés jelentős kórokozója, valamint növekvő jelentőségű zoonosis. Világszerte számos szerotípusa előfordul, de egyes szerotípusok földrajzi területenként eltérő jelentőséggel bírnak. A szerotípus ismerete fontos a járványtani adatok értékeléséhez és a megfelelő vakcinatörzsek kiválasztásához is. Több európai országban ismert az egyes szerotípusok előfordulási aránya, jelentősége, ugyanakkor vonatkozó hazai adatokkal nem rendelkezünk.

Vizsgálataim célja volt, hogy a magyarországi sertéstelepeken előforduló S. suis szerotípusok diverzitásáról és prevalenciájáról részletesebb képet kapjunk, valamint, hogy összehasonlítsuk a szerotípus azonosítására elterjedt szerológiai módszert egy alternatív, molekuláris teszttel. Retrospektív vizsgálataink során a 2020, 2021 és 2022es évben a Haszonállat-diagnosztikai Központban sertésekből izolált és streptococcus-ként azonosított 253 konzervált törzset használtuk. Az izolátumok faját és S. suis esetében a szerotípust klasszikus mikrobiológiai, illetve szerológiai vagy különböző molekuláris módszerekkel határoztuk meg.

A vizsgált 3 év alatt 210 S. suis izolátumot azonosítottunk, amelyek az egész ország területéről érkeztek, összesen 42 gazdaság 45 telepéről. A 210 S. suis izolátum esetében 19 féle szerotípust sikerült kimutatnunk, a leggyakoribb a 2. (31,1%), 9. (17,8%), 7. (15,6%) és 1/2. (8,9%) szerotípusok voltak. Szakirodalmi adatok alapján a Magyarországon gyakoribb szerotípusok a virulensebb törzsek közé tartoznak, és foglalkozás-egészségügyi kockázatot is jelenthetnek a sertéstartásban tevékenykedőkre nézve. Adataink segítséget nyújthatnak a szerotípusokkal kapcsolatos kockázatbecsléshez, ezen keresztül pedig az ún. telep-specifikus vakcinák törzseinek célzottabb kiválasztáshoz, elősegítve a kórokozó elleni védekezés hatékonyságának növelését.

A 186 elvégzett szerológiai vizsgálatból 157 esetben sikerült meghatározni a szerotípust, így a szerológiai módszer sikeraránya a módszerrel tipizálható törzsek esetében 157/182 (86,2%). A szerológiával be nem sorolt vagy nem tipizált 53 S. suis törzs esetében alkalmazott PCR sikeraránya 52/53 (98,1%). Eredményeink egybevágnak más szerzők tapasztalataival és – a kis mintaszám ellenére is – a molekuláris módszer előnyére hívják fel a figyelmet.

106

A 12 elvezetéses EKG-vizsgálat alkalmazása egészséges kutyákon The use of 12-lead ECG on healthy dogs Szerző:

Vatne Ingeborg Marie, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Manczur Ferenc, associate professor; Dr. Boros Márton, PhD hallgató (Állatorvostudományi Egyetem, Belgyógyászati Tanszék) Az elektrokardiogram (EKG) továbbra is értékes diagnosztikai eszköz az egészségügyi dolgozók számára mind az emberi, mind az állatorvosi ellátásban. A napi gyakorlatban való alkalmazása felhasználható diagnosztikai vagy monitorozási célokra, összességében jobb ellátást nyújtva betegeinknek.

A tanulmány célja a PQRS-T hullámok polaritásának és konkordanciájának leírása a 12 elvezetéses standard EKG segítségével egészséges kutyákon, továbbá a mellkasi és a végtagi elvezetésének változékonyságának vizsgálata.

A kísérletbe 6 hónaposnál idősebb egészséges kutyák vettek részt, amelyek nem szenvedtek semmilyen betegségben. A kutyáknak meg kellett felelniük annak is, hogy jobb oldali fekvő helyzetben maradjanak érzéstelenítés és viselkedésmódosító gyógyszerek nélkül az EKG monitorozás ideje alatt.

A vizsgálatot 70 egészséges kutyán végeztük. Miután kizártuk azokat a kutyákat, amelyek nem voltak elég együttműködőek ahhoz, hogy az EKG-t a standard jobb oldali fekvő helyzetben végezzék el, továbbá azokat, amelyek valamilyen EKGrendellenességet mutattak, 59 kutya maradt. Az 59 kutya különböző fajtájú és nemű volt, változatos testmérettel és mellkas alakulással. A medián életkor 4,7 év, testtömeg 12 kg volt. A következő fajtákból fordult elő több mint 3 egyed: Border collie, Chihuahua, francia bulldog, miniatűr schnauzer és Shetlandi juhászkutya. A többi vagy keverék kutya volt, vagy kevesebb, mint 3 egyedet képviselt az adott fajtából.

Az összegyűjtött EKG görbékből leírtuk a PQRS-T hullámok polaritását a különféle EKG-elvezetésekben egészséges kutyákban. Úgy tűnt, hogy a kutya fajtája nem befolyásolta az EKG-hullámok megjelenését, polaritását és különféle paramétereit. A V1 mellkasi elvezetésben a negatív P-hullámot szinte mindig negatív QRSkomplexum követte. 3 kutyának volt izoelektromos P-hulláma, és egyiküknek izoelektromos QRS-komplexum is V1-ben. A V2-V6 elvezetésekben a QRS-komplexumok pozitívak voltak, melyeket pozitív-T hullámok követtek. Ezek azonban nem korreláltak a végtagi elvezetésekkel. Az adatok alátámasztották a jelenlegi szakirodalmi adatokat, amely szerint a P-hullámok és QRS-komplexumok többnyire pozitívak Einthoven I, II, III és aVF, továbbá V2-V6 elvezetésekben, míg többnyire negatívak aVR-ben és V1-ben. A T-hullám változékonynak bizonyult a különböző elvezetésekben, de nagyobb gyakorisággal volt pozitív a V2-V4 mellkasi elvezetésekben.

Vizsgálatunk eredményei hozzájárulnak az EKG-hullámok megjelenésének normális változékonyságának megismeréséhez kutyák standard EKG-elvezetéseiben.

A tanulmány hozzájárul a T-hullámok polaritásának és konkordanciájának leírásához egészséges kutyákban, bár nagyobb mintaméret ideálisabb lett volna a fajtajelleg ezekre a változókra gyakorolt hatásának vizsgálatához.

107

Életvezetési kompetenciák az állatorvosképzésben: mit és mennyit oktassunk Life skills in veterinary education: what and how much to teach Szerző:

Zabó Vivien Mercédesz, Állatorvostudományi Egyetem, állatorvos szak, VI. évfolyam Témavezetők: Dr. Tóth István, egyetemi docens; Dr. Mándoki Míra, egyetemi tanár (Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék) A 21. század elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a sikeres szakmai karrierhez elengedhetetlen a szigorúan vett szaktudás mellett a nem szakmai típusú kompetenciák („life skill”-ek) megszerzése is. Ennek eredményeként a modern egyetemi képzésben egyre több olyan kurzus jelenik meg, melyek fő célja ezen kompetenciák átadása.

Fontos azonban figyelembe venni, hogy az állatorvosi típusú képzések zsúfolt tanmenetébe a folyamatosan bővülő szaktudás mellé új tananyagok beépítése a fontos szakmai tárgyaktól veheti el az időt. Itt is, mint az élet minden aspektusában, a lehető legoptimálisabb egyensúly megtalálása a legcélravezetőbb.

2018-ban indult „Pan-European soft skills curriculum for undergraduate veterinary education – SOFTVETS” projekt, melynek fő célja az állatorvosi hivatáshoz elengedhetetlenül fontos nem szakmai kompetenciák felkutatása és szükségességük meghatározása mérésekkel igazolt, tudományos alapokon. A projekt 3 nagy kompetencia területre fókuszál: a kommunikációs, vállalkozói és digitális ismeretek.

Célunk a lehető legsikeresebb állatorvosi pálya előkészítése, melyhez meghatároztuk a minimálisan szükséges részletes kompetencia listát, az ajánlott oktatási módszereket, az oktatás végére elérni kívánt tudásszintet és az ehhez illeszkedő számonkérési formákat.

A munkánk célja a multinacionális kutatási projekt keretein belül a magyar viszonyok felmérése, azaz hogyan és milyen mélységben illeszthetők be a projekt szakmai bizottsága által összeállított kompetenciák a több mint 235 éves oktatási tradíciókkal rendelkező Állatorvostudományi Egyetem tanmenetébe.

Ehhez létrehoztunk egy fakultatív tárgyat, aminek a végén kérdőívvel mérjük a hallgatók mennyire tudják elsajátítani a meghatározott kompetenciákat, és a jelenlegi formában mennyire tudják azokat magabiztosan használni. A kutatási eredményeinket táblázat formában összefoglaltuk, melyekben a végső kompetenciák gyakorlati és elméleti tudásanyag részletesen ismertetésre kerül. Az így elkészült alapelvet bármelyik oktatási intézmény felhasználhatja, és beépítheti szakmai anyagába a vállalkozói, kommunikációs és digitális kompetenciákat, így biztosítva az intézményből kikerülő állatorvosok szakmai sikerét.

108

Angol nyelvű összefoglalók English abstracts

109

Anatomical Mapping of a Rothschild Giraffe Hindlimb A Rothschild zsiráf hátsóvégtagjának anatómiai atlasza Author: Supervisors:

Azzopardi, Neal, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 3rd year Diana Hazai, assistant professor; Milan Kondor, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Anatomy and Histology)

The Rothschild’s giraffe (Giraffa camelopardalis rothschildi) is one of the four recognised subspecies of the Northern Giraffe species. It holds significant conservation value as it is classified as near threatened by the International Union for Conservation of Nature. The preservation of this subspecies is of utmost importance.

The limbs of ungulates, as demonstrated in various case studies, require careful attention and care. Hence, it is crucial for veterinarians responsible for treating these species, whether in the wild or captivity, to have a comprehensive understanding of their intricate anatomy. This knowledge enables them to effectively address health concerns and provide optimal support for overall conservation efforts.

While the literature on the anatomy of giraffes exists, there needs to be more comprehensive visual resources specifically focusing on the muscles and vasculature of the limbs. Previous studies primarily provided descriptive information and diagrams, with limited attention given to the hindlimb alone. Although osteological research and radiological interpretations have contributed to our understanding, the absence of descriptive imagery remains. Recognising this gap, our team concluded that the development of an imagery atlas illustrating the muscles and vascular structures of the giraffe’s hindlimb was essential to complement the existing literature.

Throughout this project, we conducted a detailed dissection of a deceased 10-day-old female Rothschild’s giraffe calf and meticulously documented the process using photographs. These images were carefully processed and labelled, drawing upon existing literature and comparative anatomy.

The primary objective of our work was to develop an anatomy atlas showcasing the intricate relationship between muscles and blood vessels in the giraffe’s hindlimb.

Through post-mortem imagery, we aimed to provide veterinarians and researchers with a comprehensive and clinically relevant understanding of giraffe anatomy. By presenting the macroscopic anatomy of the animal, our atlas serves as a valuable resource for those involved in giraffe healthcare and scientific investigations.

110

Comparison of acute phase markers during experimentally induced acute pancreatitis in dogs Akut fázis fehérjék összehasonlítása akut pancreatitis során experimentális kutya modellben Author: Supervisors:

Babits Emma Léda, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Tünde Kanyorszky, veterinarian; Dr. Ferenc Manczur, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)

The acute phase reaction is a complex, cascade-like procedure, which is a part of adaptive immunity. It consists of several parts such as fever, leucocytosis, altered hormone levels, increased haemostasis and complement system activity, and changes in concentration of plasma proteins and the acute phase proteins. Considering these last ones, we can talk about positive and negative proteins, depending on the direction of the change, and whether the amount of them increases or decreases during the systemic response. In many pathological conditions, it is proven that the severity of their changes can be correlated to the severity of the diseases. This makes them really useful, in establishing the diagnosis of several illnesses and monitoring their progression. Acute pancreatitis is a common disease in dogs, which may have severe consequences, even death of the patients.

The aim of our research was to study the sequential changes of the following acute phase proteins: C-reactive protein, serum amyloid-A (SAA) and haptoglobin during artificially induced pancreatitis in dogs. We induced the disease with cerulein injection in ten experimental beagles, and we monitored the haematological, and biochemical alterations by sampling blood from the dogs for eight days.

Our results supported the adequacy of CRP, as an early diagnostic parameter as well as a good marker for monitoring the progression of canine acute pancreatitis.

We have shown that the SAA levels were elevated in the serums with a few days’ delay, which is not optimal from the clinical point of view since early therapy is essential for a better prognosis. Furthermore, we could not support other researchers’ findings – that it would have higher sensitivity than CRP. The temporary and minimal elevation of haptoglobin levels during the study suggests that haptoglobin is not suitable in the diagnostic or prognostic work-up of canine pancreatitis cases.

111

The effect of impaired AgRP neuronal function on body weight, lifespan and behaviour in calorie restricted mice A csökkent AgRP neuron-funkció hatása a testsúlyra, élettartamra és viselkedésre kalória restrikciós egerekben Author: Supervisor:

Balkó Eszter Fruzsina, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 3rd year Dr. Bence Rácz, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Anatomy and Histology)

Neurons expressing hypothalamic agouti-related peptide (AgRP) and neuropeptide Y (NPY) play a crucial role in the development of hunger. AgRP neurons are located exclusively in the arcuate nucleus of the hypothalamus and together with POMC neurons form the basis of the melanocortin system: a set of CNS circuits regulating food intake and energy balance. However, the impact of AgRP neurons on complex, non-feeding related behaviour is less understood and could potentially represent an important link to various mental disorders, such as anorexia nervosa. Using the AgRP(DTR) mouse model we performed various behavioural tests to study the effects of neonatal AgRP neuronal ablation on exploratory behaviour and anxiety. As AgRP neurons are primarily active during negative energy balance and starvation-like states, we also examined the ability of animals with impaired AgRP neuronal function to adapt to a CR regimen. Several studies have shown that CR can be successfully implemented to slow down ageing processes and increase lifespan. Considering the role of AgRP neurons in energy balance regulation, we also test the hypothesis that AgRP neurons are essential for the beneficial effects of CR. Our results indicate that perturbation of AgRP neuronal function can lead to sex-dependent changes in metabolic and behavioural adaptation to CR.

Supported by the ÚNKP-23-2 New National Excellence Program of the Ministry for Culture and Innovation from the source of the National Research, Development and Innovation Fund.

112

Morphology vs genetics: Exploring similarities between individuals and populations in the case of the Greek Meadow Viper (Vipera graeca) Morfológia vs. genetika: egyedek és populációk közötti hasonlóság vizsgálata a görög karsztvipera (Vipera graeca) esetében Author: Supervisors:

Bancsik Barnabás, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year Edvárd Mizsei, project coordinator; Krisztián Szabó, assistant research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Institute for Biology)

Morphological and genetic data are widely employed in characterizing the diversity of organisms. This exploration of diversity is particularly crucial for endangered populations, as it aids in identifying significantly distinct populations that may be threatened by genetic deterioration. Without such information, conservation efforts become more challenging to plan.

In the past, the study of population divergence primarily relied on morphological traits. However, genetic and genomic methods have become increasingly accessible and prevalent. Even before the widespread use of molecular genetic techniques, conservation biologists recognized the importance of low diversity or potentially inbred populations. Consequently, the assessment of fluctuating asymmetry (FA) emerged as an indicator. FA, which pertains to asymmetry in morphological traits in bilaterally symmetric animals, has been associated with environmental or genetic factors that perturb embryonic development and is linked to the extent of asymmetry in basic morphological traits.

In this study, we compared the results of differentiating individuals and populations of the endangered Greek Meadow Viper (Vipera graeca) based on morphological and RADseq data. Additionally, we investigated whether there is a correlation between FA and genomic inbreeding values. Furthermore, we examined the influence of habitat size and temperature on the latter values.

We collected morphological data from 305 viper individuals across 16 populations, focusing on four symmetric morphological traits. Furthermore, we obtained RADseq SNP data from 72 individuals belonging to these populations. To assess morphological and genetic similarity, we constructed Euclidean and Nei distance matrices and employed clustering methods. We calculated three indices for characterizing FA (FA1, FA11, FA12) and measured genomic inbreeding using Fis values derived from genomic data.

Based on morphological traits, individuals did not cluster according to populations, while the genetic data clearly separated most populations into distinct branches. No correlation was found between morphological and genomic distance matrices among populations. FA values for individuals and populations did not show a correlation with genomic Fis values, but both were influenced by the latitudinal position of populations.

In conclusion, in the case of the Greek Meadow Viper, the examined morphological traits are not suitable for distinguishing populations, whereas genomic data are highly effective for this purpose. The presence of FA is likely influenced not by the genetic state of populations but rather by environmental factors that disrupt embryonic development, such as climatic conditions.

113

Susceptibility testing of bacterial strains isolated from domestic flocks of chickens Hazai házityúk állományokból izolált baktériumtörzsek érzékenységi vizsgálata Author: Supervisor:

Barnácz Franciska Vera, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Ádám Kerek, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

One of the biggest global challenges of the 21st century is the spread of antimicrobial resistance, which will require a review of the use of active substances not only in animal health but also in public health.

In our study, we aimed to comprehensively investigate the resistance profiles of commensal strains (Enterococcus spp., Escherichia coli, Staphylococcus spp, Clostridium perfringens) in large domestic flocks at national and regional level in Hungary and to compare our results with data from strains isolated from clinical cases and available strains from human cases. We performed minimum inhibitory concentration (MIC) value determinations.

A total of 1282 samples were tested and 21 080 MIC values were determined.

The susceptibility of Enterococcus spp. isolates (n=499) was high for both amoxicillin (79%) and amoxicillin-clavulanic acid (80%) and acceptable for vancomycin (69%).

However, resistance was high for doxycycline (95%) and enrofloxacin (94%). In contrast, resistance to most of the Escherichia coli strains (n=411) was high, with amoxicillin (62%), neomycin (72%), doxycycline (51%), florfenicol (63%), enrofloxacin (53%) and potency sulphonamide (100%). Resistance to colistin was acceptable at 28%. In Staphylococcus spp. isolates (n=227), strains showed excellent susceptibility to amoxicillin (88%), florfenicol (67%), acceptable susceptibility to tilozin (40%), but 24% resistance to vancomycin is a cause for concern and warrants further investigation.

The isolated Clostridium perfringens strains (n=145) showed excellent susceptibility to amoxicillin (79%), ceftriaxone (79%), imipenem (89%) and an acceptable susceptibility to vancomycin of 77% was observed.

Comparing our results for Escherichia coli strains with those from clinical cases and human health, we found that resistance for penicillins was very similar for all three groups (62%; 73%; 52%). However, for the other agents, the resistance rate was significantly higher in animal health.

Overall, our studies support the need for regular surveys at national and regional level. Comparison of the data with the human health situation and monitoring over time can help in the One Health reflection and in the selection of the right therapy.

114

Studying the effects of deoxynivalenol and baicalin in chicken derived three dimensional hepatic cell cultures A baicalin és a dezoxinivalenol hatásának vizsgálata csirke eredetű háromdimenziós májsejttenyészeteken Author: Supervisors:

Batta Laura Nóra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Júlia Vörösházi, PhD student; Gábor Mátis, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

Mycotoxins are secondary metabolites produced by different types of fungi. The most important mycotoxins are the trichothecene mycotoxins produced by several Fusarium spp. An important member of these is deoxynivalenol (DON, vomitoxin), whose main cellular effects are the inhibition of protein synthesis and the stimulation of reactive oxygen species (ROS) formation, thus the induction of oxidative stress, the impairment of cell membrane integrity as well as the initiation of inflammatory processes. Because of these characteristics, studying chemicals that could prevent these harmful effects is essential. Baicalin (BAI) is a flavonoid isolated from the root of Scutellaria baicalensis and it is known for its antioxidant, anti-inflammatory, antimicrobial and antitumor effects.

In the present study, the inflammatory effect of DON and the protective role of BAI were investigated in chicken-derived three-dimensional (3D) hepatic cell cultures. 3D cultures were created by magnetic 3D bioprinting method. Cell cultures were treated with two different DON (2 and 20 µg/ml) and three different BAI (5, 15 and 45 µg/ml) concentrations as well as with their combinations. The viability of the cells was determined by CCK-8 (Cell Counting Kit-8) assay and the cell membrane damage was assessed by measuring the activity of the lactate dehydrogenase (LDH) enzyme.

To monitor the inflammatory processes, interleukin-6 (IL-6), interleukin-8 (IL-8) and interferon-γ (IFN-γ) concentrations were measured using chicken-specific ELISA tests.

The metabolic activity of the cells was increased by all applied BAI concentrations, while treatment with both of the DON concentrations decreased it compared to the control cultures. In case of the cells treated with both concentrations of DON, all three BAI increased the cell viability. The activity of LDH was reduced by all of the used BAI concentration, while was elevated by the lower concentration of DON. Furthermore, in cultures treated with the higher concentration of DON, only the highest BAI could reduce the LDH activity. IL-6 levels were elevated in the lower DON concentration treated cells by the lowest BAI, while in the higher DON concentration treated cells, they were increased by the two lower BAI treatments. The quantity of IL-8 was increased in the lower DON concentration treated groups in response to the two lower BAI treatments. Compared to untreated cells, the highest applied BAI, while in the lower DON concentration treated cells, the middle and the highest applied BAI could decrease the quantity of IFN-γ. In case of the cells treated with the higher DON, the middle BAI concentration increased the amount of IFN-γ.

Our results showed that DON had a negative impact on the cells, which BAI was able to attenuate at certain concentration. Because of this effect, it can be assumed that after further in vivo experiments BAI could be used as a feed supplement in livestock, improving animal health and thereby production.

115

Dental diseases in rabbits: malocclusion and their consequences Nyulak fogászati betegségei: malocclusio és következményei Author: Supervisor:

Berger Melina Edith, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Nikoletta Hetényi, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

The teeth of rabbits grow continuously lifelong, a type of dentition that predisposes to the development of acquired dental disease, which can be described as a multifactorial disease including tooth quality alterations and malocclusion, as well as non-dental consequences.

Two studies were conducted. The German study was based on a questionnaire survey performed among 82 pet rabbit owners and aimed to investigate the nutrition, husbandry and health of pet rabbits with special emphasis on dental disease. The majority of the owners fed their rabbits with concentrates (87.2%) once a day (57.1%), mostly pellet-type (75.6%) with freely available hay (96.2%) and vegetables once a day (47.4%). Dental disease was reported in 33.3% of the rabbits and mostly on the cheek teeth (20.6%) compared with front teeth (9.5%) or both (3.2%) and it occurs mostly in males (43.3%). The group of rabbits affected with dental disease was predominated by the older age group (above 4 years, 54.8%).

The Hungarian study aimed to collect data from rabbits diagnosed with malocclusion or incisivus malocclusion by using the database of the Exo-Pet Veterinary Centre (n=150). Most of the rabbits were male (61.3%) and more than 90% of the rabbits were dwarf. More rabbits were diagnosed only with malocclusion (76.0%) and 24% had both malocclusion and incisivus malocclusion. The least affected teeth were the upper-left cheek teeth no. 6 (1.7%) and upper-right no. 6 (2.1%), as well as incisors (3.2%). The most affected teeth were lower-right cheek teeth no. 2 (6.5%) and upperright cheek teeth no. 2 (6.3%). 17.4% had dental abscesses and 38.5% of them had surgery during the examined period. The most frequent other clinical signs of the rabbits besides dental disease were obesity (14.8%), epiphora (10.9%), and digestive disorders, such as gastrointestinal stasis syndrome and ileus (5.5%).

Finally, and as a conclusion, multiple causes have been investigated for the presentation of dental disease. In this study age and dwarf breed turned out to be the most important variables. In addition, it was shown by both studies, that front teeth were less affected by malocclusion than cheek teeth. As rabbits were properly fed with hay-based diets (German survey) there was no connection between dental disease and nutrition.

116

Detection and genetic comparison of herpes- and adenoviruses in turtles Teknősök herpesz- és adenovírusainak kimutatása és genetikai összehasonlító vizsgálata Author: Supervisors:

Berta Péter Patrik, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Tibor Papp, senior research fellow; Dr. András Marosi, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

Research of chelonid (i.e., turtle) viruses is still a marginal field. Their most important pathogens belong to the family Herpesviridae, which often decimate protected species; yet members of Adenoviridae have also been found in such disease outbreaks. Only a small percentage of the described viruses have their complete genome sequences determined, e.g., from the over a dozen adenovirus types, not even one. Despite this, it was still possible to create a new genus (Testadenovirus) for the adenoviruses of turtles (Testudines). The aim of our study was to detect herpesviruses and adenoviruses from 33 specimens died in pet shops, representing 17 species of turtles. In positive cases, we genetically characterised the viruses, and attempted the full genome characterisation of one of the adenoviruses. The carcasses were dissected, and DNA extracted from samples of internal organs was then subjected to degenerate nested PCRs targeting the DNA polymerase gene for both kinds of viruses. Specificsize PCR products were sequenced and the sequences were subjected to BLAST homology searches against the NCBI database. A Chinese pond turtle (Mauremys reevesii), a Russian tortoise (Testudo horsfieldii), a Hermann’s tortoise (Testudo hermanni), a striped mud turtle (Kinosternon baurii), a West African mud turtle (Pelusios castaneus) and a Greek tortoise (Testudo graeca) tested positive for herpesvirus. The virus found in the Greek tortoise showed 97% nucleotide identity with the GenBank testudinid alphaherpesvirus 3 sequence, while the sequences from the other individuals were 99.5% identical to testudinid alphaherpesvirus 1. Two Indian star tortoises (Geochelone elegans), one leopard tortoise (Stigmochelys pardalis) and two Chinese pond turtles tested positive for adenovirus. Two previously unknown viruses, belonging to the genus Testadenovirus, were found in four of the above cases: one in the two Indian star tortoises and the leopard tortoise, and the other one in a Chinese pond turtle. Furthermore, in another Chinese pond turtle, a virus belonging to the genus Siadenovirus, described earlier as a major cause of severe disease in the critically endangered Sulawesi tortoise, was detected. An attempt was also made to determine the whole-genome of one of the testadenoviruses using the Illumina method, but unfortunately without success. However, PCRs targeting the hexon gene of testadenoviruses and sequencing of their products were successful. Furthermore, I was able to confirm the hypothesis of our research group, by comparative phylogenetic analysis (tanglegram), that known members of the genus Testadenovirus (current number is 19) and their host species (15) have followed a parallel evolutionary (coevolutionary) pathway.

117

Study of the effects of antibacterial and biofilm disrupting agents on the spread of antimicrobial resistance and biofilm formation in Pseudomonas aeruginosa strains Antibakteriális és biofilm feltörő szerek hatásának vizsgálata az antimikrobiális rezisztencia terjedésére és biofilm épülésére Pseudomonas aeruginosa törzseken Author: Supervisor:

Bodnár Barbara, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Veres Adrienn Mercédesz, junior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

A high proportion of dogs come to the veterinary practice with ear complaints.

One of the most common causes is external ear canal inflammation, which can be caused secondarily by the highly multi-resistant bacterium Pseudomonas aeruginosa, which is difficult to treat due to its resistance mechanisms and biofilm formation. The main objective of our research was to investigate a potential combination of agents for use in veterinary otolaryngology, where the components have potent antibacterial and potential biofilm-disrupting properties and when used in combination, enhance each other’s efficacy. As a second-generation fluoroquinolone, marbofloxacin is one of the most effective antibiotics for the control of P. aeruginosa. Geraniol is a monoterpene alcohol with excellent anti-biofilm activity. Ethylenediaminetetraacetic acid (EDTA) can potentiate the action of marbofloxacin as a metal chelator. We investigated the antibacterial and anti-biofilm effects of the three drugs and their two- and three-drug combinations on biofilm-producing control P. aeruginosa strains and P. aeruginosa from canine otitis externa. A serial passaging of the biofilm-producing P. aeruginosa strain ATCC® 27853™ was performed by testing the minimum inhibitory concentration (MIC). We observed whether the combination with anti-biofilm agents inhibited the spread of resistance to marbofloxacin. In addition, we wondered whether the antimicrobial resistance of P. aeruginosa could be related to the efflux pump function of the bacterium. To this end, we tested twenty-two P. aeruginosa clinical isolates and one control strain (ATCC® 27853™) with and without the active substances and their combinations in the presence and absence of an efflux pump inhibitor (EPI), the active substance carbonyl cyanide-3-chlorophenylhydrazine (CCCP). In addition, the biofilm disruption properties of the active substances and their combinations were investigated on the biofilm of P. aeruginosa strain ATCC® 27853™ using crystal violet and MTS-formosan staining procedures. Our research has revealed synergism, partial synergism or indifferent effects between certain combinations of active substances. Our resistance test results with CCCP suggest that the antibacterial resistance is not due to an efflux-pump function of the tested isolates in the presence of the respective agents. From the results of our biofilm disruption experiment, we concluded that the biofilm disruptive effect of the tested agents and their combinations was not significantly greater when used in combination than when used alone with marbofloxacin.

118

Anatomical Surgical Landmarks in Thoracolumbar Surgery of Dogs Anatómiai sebészeti támpontok a kutyák thoracolumbalis sebészetében Author: Supervisors:

Breuer Toni-Björn Matthias, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Tibor Németh Dr., professor; Franck Forterre Dr., professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Surgery)

In recent years, thoracolumbar surgeries have gained increasingly high importance in veterinary surgery as they can effectively treat a wide range of conditions affecting the spinal column in the thoracal and lumbar regions. Seamless anatomical knowledge is therefore essential for the surgeon to evaluate the various amount of anatomical surgical landmarks during the surgery, which can help to find the accurate site of the lesion. These landmarks are important anatomical features of the spinal structures that can be easily and safely evaluated in a reproducible manner intraoperatively.

In human and veterinary medicine, various studies have been performed to reduce the occurrence of wrong-site spinal surgery. A surgery at an incorrect level may have several negative outcomes for the patient and may increase the surgical time.

This descriptive study of nine dog cadavers aims to research the anatomical surgical landmarks for the thoracolumbar region between the eleventh thoracal vertebra and the first lumbar vertebra. Both bony and soft tissue landmarks are described which can be used for orientation preoperatively and intraoperatively to possibly reduce the use of radiological devices, the amount of radiation exposure and surgical and anaesthesia time.

The cadavers were dissected in ventral recumbency at the thoracolumbar region.

Over the course of the dissection, the landmarks were dissected including the assessment of the positions of the processi mammillares, the relation of L6 and L7 to the intercristal line, along with the insertion points of the musculus spinalis et semispinalis thoracis et cervicis.

The dissection showed the consistency of various landmarks. The bony landmarks include the processus spinosus of the anticlinal vertebra, the difference between the processus transversus of L1 and the last rib and the intercristal line, which passes through the interspinous space of L6 and L7. The use of the processi mammillares could likewise provide valuable information as they are most accessible at Th13 and L1. For surgeries around Th11, assessing the facet joint’s orientation is advisable. Soft tissue landmarks, which have been consistent throughout all nine dogs include the insertion of the musculus spinalis et semispinalis thoracis et cervicis into the fascia lumbodorsalis at Th11. Additionally, the evaluation of the position of the inserting tendons could be used as well as the insertion of the musculus longissimus lumborum into the accessory process of L1.

Anatomical surgical landmarks should be evaluated preoperatively as well as intraoperatively to reduce the risk of wrong-site spinal surgery and potentially reduce surgical time. Proper preoperative preparation for the surgery should be done before surgery to avoid wrong-site surgeries and associated problems.

119

Genetic sex detection of cervids by isothermal amplification Szarvasfélék genetikai ivarazonosítása izotermális amplifikációval Author: Supervisor:

Bujtor Zsófia Krisztina, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Zenke Petra Zsuzsanna, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

Knowledge of the sexes and sex ratios of both domestic and wild animal species plays a central role in (wildlife) management and conservation biology, making it an intensively researched area. In Hungary, maintaining the optimal sex ratio of the populations of deer species, such as fallow deer, red deer, and roe deer, is also of great significance during the hunting season. Therefore, only a specific number, species, and sex of animals are allowed to be hunted during a given hunting season.

However, there may be cases where the prescribed conditions are not met, and these are considered illegal hunting. In the cold stores of game processing facilities, the sex of eviscerated carcasses can no longer be identified based on external characteristics, but genetic testing can determine the sex of the animal, potentially revealing illegal kills, which are considered poaching.

The aim of our research was to develop a genetic method that allows for simple, fast, and on-site DNA-based sex determination of tissue samples from the three native deer species. As the basis for our investigations, we chose the loop-mediated isothermal amplification (LAMP) method, which allows for the rapid multiplication and detection of relevant DNA markers with minimal laboratory equipment and resources, in a cost-effective manner.

During our research, we first tested LAMP primers designed for conserved segments of the Amelogenin X and SRY genes, which can be universally used for the three deer species, on control DNA samples from known species and sexes. The results of the reactions were detected by the subsequent addition of an intercalating dye, and the composition and time of the reaction mixture were optimized. To simplify on-site sex determination, we developed a direct amplification method for meat samples prepared in NaOH solution. As expected, the Amelogenin X gene segment was detectable in both female and male samples, while the reaction targeting the male-specific SRY gene segment gave positive results for male-origin samples.

After validation steps, our developed method can be suitable for the rapid sex detection of fallow deer, red deer, and roe deer samples, contributing to the detection of potential illegal hunting activities and thus preserving the integrity of hunting.

120

Manipulation of innate immune response with viral RNA & DNA A veleszületett immunválasz manipulálása vírus RNS-sel és DNS-sel Author: Supervisors:

Commins Katie Teresa, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Lőrincz Márta, senior lecturer; Gulyás Dominik Ádám, departmental engineer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

Nowadays, immuno-oncotherapy is an innovative treatment for tumours.

Exploiting the therapeutic potential of tumour-specific antibodies, the cellular effector mechanisms of the immune system prove to be the most important direction. The application of nucleic acid vaccines is intended to intervene in the latter form.

Negative, single-stranded RNA of the influenza virus and the single-stranded, hairpin DNA of the parvovirus act as pathogen-associated molecular patterns ( PAMPs ), which are connected to the body’s toll-like receptors (TLRs). Innate immunity is activated, while the treatment also indirectly stimulates the adaptive immune system, thus providing invaluable anti-tumour protection. Influenza virus RNA also results in the activation of retinoic acid-inducible gene I (RIG - I), while parvovirus hairpin activates nucleotide-pair oligomerisation action domain receptors, the NOD-like receptors ( NRLS ). The activation of RIG - I and NRLS - in any of its different forms - inhibits the formation of tumours.

In our experiment, we examined the effect of the nucleic acid of these viruses on tumours. Renal adenocarcinoma was implanted subcutaneously in BALB/C mice, and then an intratumoral vaccine treatment was applied to the animals. Group 1 received purified influenza RNA and an anti-OX40 adjuvant. Group 2 individuals received purified parvovirus DNA and an anti-OX40 adjuvant as treatment. Mice were monitored daily, taking note of the median survival time and the change in the mean primary tumour over time. We also took blood for the examination of cytokine levels.

The metastases of the primary tumour were followed by histological examinations.

We compared our results with a group of untreated tumour (control) mice ( Group 3 ).

Our results showed that Group 1 was significantly more promising than Group 2.

The group treated with influenza virus RNA achieved a significantly higher median survival time than the other two groups, and the tumour sizes were significantly smaller. Although lung metastases could be detected in all three groups, the lowest occurrence rate was observed in Group 1. No significant changes in cytokine levels were observed comparing the three groups.

Based on the generated data, we can establish that our treatments provide an effective basis for future research. Through modification of composition and adjustments in treatment frequency, there exists the potential for further enhancement of efficacy.

121

Study of the susceptibility of Trichomonas gallinae to nitroimidazole and proton pump inhibitors Trichomonas gallinae nitroimidazol és protonpumpa-gátló hatóanyagokkal szembeni érzékenységének vizsgálata Author: Supervisors:

Csiki Boglárka Bianka, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Dr. Adam Kerek, assistant professor; Dr. Patrik Mag, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Trichomonas gallinae is a unicellular obligate parasite that infects birds. It is spread mainly by pigeon species by the use of communal feeders or drinkers, and also by the feeding of chicks with breast milk. It most commonly causes lesions in the pharynx and oesophagus, and these deposits can prevent birds from eating, drinking or even breathing, making the infection potentially fatal. Trichomonas gallinae is a parasite of great economic and conservation importance, threatening both farmed and wild bird species. Currently, 5-nitroimidazole derivatives can be used for treatment, but these are prohibited in food producing animals and a number of resistant strains have been described in treated non-food producing animals such as high value racing pigeons. The aim of the present study was to look for alternative treatment options against infection.

Trichomonas gallinae unicellular parasites were collected from urban pigeons using a sterile sampling stick from trachea. After collection, samples were transported and stored in a special tap water at 37 ºC. After 24 h of incubation, the number of live trophozoites (pc/ml) was determined using a Bürker chamber. For the active substances ronidazole, metronidazole, secnidazole and tinidazole, a stock solution containing 14 V/V% dimethyl-sulfoxide DMSO was prepared. For the proton pump inhibitors, pantoprazole and rabeprazole were prepared with distilled water, while omeprazole, esomeprazole and lansoprazole were prepared with 24 V/V% ethanol.

Our results showed that a drug concentration of 2 μg/ml was required for complete eradication of parasites in the presence of ronidazole, which is in agreement with other literature data. For metronidazole, tinidazole and secnidazole, a concentration of 4 μg/ml was required. Among the proton pump inhibitors, omeprazole was the most effective, with complete eradication of parasites observed at 250 μg/ml, while pantoprazole and esomeprazole required a concentration of 1000 μg/ml. Rabeprazole proved to be much less effective, with a concentration of 2000 μg/ml required for complete eradication of parasites.

In summary, our results suggest that proton pump inhibitors may be good alternative treatments for Trichomonas gallinae infection, and the development of benzimidazole structured agents offers a promising opportunity for the production and testing of new, alternative and safer agents in the future.

122

Susceptibility testing of bacterial strains isolated from domestic turkey flocks Hazai pulyka állományokból izolált baktériumtörzsek érzékenységi vizsgálata Author: Supervisor:

Csirmaz Bence, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Ádám Kerek, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Antimicrobial resistance (AMR) is one of the most significant challenges in 21st-century animal and public health. Its global importance is underscored by the close and inseparable connection between these two health domains. The poultry industry, particularly the turkey sector, plays a crucial role as it ranks among the highest consumers of antibiotics, contributing to the spread of resistance.

In our research, we conducted sensitivity testing for a total of 20 different agents using the minimal inhibitory concentration (MIC) determination method. We examined strains of Enterococcus spp., Escherichia coli, Staphylococcus spp., and Clostridium perfringens on both a national and regional level, all of which were of commensal origin. Finally, we compared our findings with results from pathogenic strains of animal origin and human strains.

In total, we assessed the sensitivity of approximately 1338 isolates from turkeys, with MIC values determined in 19,908 instances. The results indicated that Enterococcus strains (n=470) exhibited good sensitivity to most antibiotics, although resistance to fluoroquinolones was high (90%). For Escherichia coli (n=470), sensitivity to colistin was at an acceptable level (72%), but significant resistance was observed to other antibiotics. Staphylococcus spp. (n=166) showed an 18% resistance to vancomycin, prompting further investigation to elucidate its genetic basis. In the case of Clostridium perfringens (n=162), we found over 80% sensitivity to all tested β-lactam agents, but a concerning 34% resistance to vancomycin.

Comparing resistance data between animal commensal, clinical pathogenic, and human strains, it can be concluded that strains of animal origin exhibit a similar resistance profile to those from healthy and diseased animals, while human samples generally showed higher sensitivity. These results suggest that bacteria of animal origin may contribute to the spread of AMR in human populations.

Our findings emphasize the dangers of irresponsible antibiotic use in animal farming, especially in the turkey industry. To address and prevent AMR, stricter regulations and more mindful antibiotic use are essential in both animal and public health. Our results underscore the importance of regular surveys and monitoring, which are indispensable in addressing and preventing the AMR issue.

123

Prevalence estimation and genetic characterization of porcine parainfluenza virus 1 in Hungary A sertés-parainfluenza vírus 1 prevalenciájának felmérése és genetikai jellemzése Magyarországon Author: Supervisor:

Czétényi Anna, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Barbara Igriczi, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pathology)

Porcine parainfluenza virus 1 (PPIV-1) also known as Porcine respirovirus 1 (PRV-1) belongs to the Paramyxoviridae family. Members of this family are known to cause various respiratory and neurological diseases in domestic and companion animal species. Additionally, some paramyxoviruses have zoonotic potential. PPIV-1 was first detected in rectal- and nasopharyngeal swabs obtained from slaughterhouse pigs in Hong Kong in 2013. Since its first detection, it has been identified in America, Asia and several European countries. Recent studies revealed that two separate PPIV-1 lineages might have independently evolved in Europe and North America, potentially making their way to Asia through infected animals. Although, information on the pathogenicity and global prevalence of the virus is sparse, it has been speculated to play a role in the porcine respiratory disease complex (PRDC). Previous experimental studies reported that PPIV-1 replicates in the porcine respiratory tract causing mild clinical disease or lesions.

The objective of this study was to estimate the prevalence and the genetic diversity of PPIV-1 in Hungarian pig farms and to report the presence of the virus in Slovakia for the first time in the country. Altogether 236 oral fluid samples were collected from 24 Hungarian and 2 Slovakian swine herds in a systematic way and tested by real-time RT-qPCR. During the time of the samplings the animals didn’t show any respiratory clinical symptoms in the tested herds. We detected the presence of the virus in 10 Hungarian herds (42%), and 1 Slovakian farm, which represents the first scientific evidence of the presence of PPIV-1 in the country. From 3 Hungarian and 1 Slovakian PPIV-1 positive herd nasal swab samples were collected cross-sectionally. The presence of the virus was detected in 34 (18,78%) of the 181 nasal swab samples. The highest prevalence of PPIV-1 was detected in 6-week-old pigs (40-75%) on Hungarian farms and in 2-week-old pigs on the Slovakian one (60%). The sequence of the F (fusion) gene was determined in seven cases and the comparative nucleotide sequence analysis indicated a similarity range of 93,53% to 94,65% between the Hungarian and Slovakian strains. All newly identified PPIV-1 strains were classified within Clade I, alongside with other European strains.

Further studies are needed in herds showing respiratory clinical symptoms to better understand the pathogenesis of the virus and to determine its potential role in PRDC.

124

Molecular investigation of protozoan parasites that are potential causes of eye lesions in dogs and cats Kutyák és macskák szembetegségeit okozó egysejtű paraziták molekuláris vizsgálata Author: Supervisor:

Daly Glenn Derek, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Barbara Tuska-Szalay, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)

Bacteria and viruses can be the cause of many ophthalmic lesions of infectious origin, however, protozoan parasites have the potential to also be the source of such lesions. Among the others, opportunistic protozoa, as exemplified by Acanthamoeba spp. and Toxoplasma gondii, are responsible for the manifestation of several diseases affecting the eyes in both humans and animals. Members of the genus Acanthamoeba have been identified as the cause of serious diseases including both Granulomatous Amebic Encephalitis (GAE) and Acanthamoeba Keratitis (AK). Ophthalmic lesions, resulting from acanthamoebosis have been widely investigated from a medical point of view, while such studies are scarce in veterinary scientific literature. The aim of our research was to attempt to detect protozoa, Acanthamoeba in particular, from small animal patients who presented to veterinarians with ophthalmic lesions and investigate the correlation between the two. The data used was collected in collaboration with veterinary ophthalmologists in Hungary who collected samples from 115 dogs and from 45 cats on our behalf. Samples were obtained using conjunctival swabs from animals experiencing conjunctivitis and keratitis/blepharitis to a lesser extent.

The sample population included a variety of different breeds, a wide age spectrum and came from locations distributed throughout Hungary. Using conventional PCR as the detection method, samples were screened and examined for different protozoa.

Although Acanthamoeba is a known causative agent of eye disease in humans, the results obtained from this study failed to identify Acanthamoeba and other protozoa such as Leishmania and Trichomonas species as major contributors to the incidence of ophthalmic lesions in small animal medicine.

125

Examination of the presence of Mannheimia haemolytica and Biebersteinia trehalosi in Hungarian wild ruminants Magyarországi vadon élő kérődzők Mannheimia haemolytica és Biebersteinia trehalosi hordozásának vizsgálata Author: Supervisor:

Dani Réka, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Gergely Tóth, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

Over the last ten years, the red deer, fallow deer, roe deer and mouflon population has shown an almost continuous increase. Wild ruminants can often be seen in the closer vicinity of cattle and sheep kept in pastures or fenced areas on the edges of forests.

In sheep, goat and cattle livestock pasteurellosis, caused by Mannheimia haemolytica and Bibersteinia trehalosi is a common disease with significant economic damage. The question arises whether cervids can be a reservoir of these bacteria, thus maintaining the pasteurellosis of our animals. We have not found any literature stating that these pathogens would also be present in the wild ruminants occurring in our country, or whether they can cause disease and economic losses. Although we became aware about one previous pasteurellosis case in roe deer in the Veterinary Diagnostic Directorate, National Food Chain Safety Office (NÉBIH ÁDI).

In the framework of passive sampling, we reviewed the strain collection in Budapest and monitored its new cases. Here we found one case each of roe deer, mouflon, and Indian antelope, which was the subject of our investigation. As part of active sampling, we collected a total of 87 nasal swab samples, mainly from the Zselic area, originating from 45 hunted and 14 bred, living red deer, 4 hunted fallow deer and 22 hunted roe deer. From Győr and Nyíregyháza zoos, we also received one sample each from fallow deer and barbary sheep. No symptoms of respiratory disease were observed in the animals included in the sampling.

Bacteria were cultured from the nasal swab samples and species-specific PCR tests were performed. The serotype of the strains isolated in NÉBIH ÁDI was determined using the passive haemagglutination method. From the swab samples we collected, the cultureeculture ended with negative results in all cases, the PCR test was positive for M. haemolytica in the case of one roe deer. Among the strains we got from NÉBIH ÁDI, 2 B. trehalosi (serotypes T4 and T3) and one M. haemolytica (non-typeable) from wild living animals were found.

In this thesis, we publish for the first time the presence and pathological role of M. haemolytica and B. trehalosi in roe deer, mouflon and Indian antelope species. Based on our tests, however, we believe that only a very small proportion of wild ruminants carry these pathogens in Hungary, nonetheless sporadic pathological cases may occur. Looking at our results, we conclude that the ruminants in our forests have no particular role in the maintenance of pasteurellosis, but a more comprehensive picture will only be obtained after further studies.

126

Biosecurity of Hungarian poultry farmscleaning and disinfectant monitoring Hazai baromfitelepek járványvédelmi helyzetének vizsgálata az alkalmazott tisztító-és fertőtlenítőszerek aspektusából Author: Supervisor:

Darabos Réka, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Kovács László, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Animal Hygiene, Herdhealth and Veterinary Ethology)

Poultry farming is one of the fastest growing sectors in livestock production.

The disease control and prevention of large-scale livestock production has developed in parallel with industrial livestock production and continues to be a major area of research to this day. Cleaning and disinfection (‘C&D’) is essential to ensure good hygiene conditions in poultry farms and a cornerstone of high quality production, animal welfare, food safety and consumer protection. Calculating the costs can be a considerable financial benefit to livestock farmers. The aim of our study was to investigate the epidemiological situation of poultry flocks in Hungary, to assess the most commonly used active substances in C&D protocols, their quantity and annual costs. The data collected during the nationwide flock hygiene survey were recorded online, the questionnaire was completed anonymously by the farmers contacted by telephone, and the data collected during individual site visits were recorded anonymously. In our study, we compared, among other things, the ‘product’ sector and the ‘breeding’ stock sector. Our results show that glutaraldehyde and quaternary ammonium compounds are the most widely used disinfectants on domestic farms. Our study showed that the average disinfectant cost per bird per year in breeding colonies is twice as high as the average disinfectant cost per bird per year in the product sector. The average amount of detergent used per bird per year in the breeding sector is 0.006 litres, and 0.005 litres in the product sector. The average consumption of disinfectants per bird per year is 0.03 litres in the breeding sector and 0.006 litres in the product sector.

127

Effects of heat stress and barn cooling on the behaviour and production of dairy cows A hőstressz és az istállóhűtés hatása a tejelő tehenek viselkedésére és termelésére Author: Supervisor:

Dávid Blanka, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Jurkovich Viktor, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Center for Animal Welfare)

The management of problems arising due to the adverse effects of heat stress is a significant task from a veterinary point of view. As a result of climate change, the number of days above the annual heat stress limit is increasing, which can cause significant damage in the summer months. In our research, we investigated the effect of improved barn cooling (installation of efficient fans with an air speed of 1.8-2.5 m/s) on the thermal sensation of the animals and how the milk production and the behaviour of the cows change as the degree of heat stress experienced decreases. The effect of the installed fans was tested on two groups of twenty cows, of which new temperature-dependent fans were installed in the barn of the experimental group. In contrast, in the barn of the control group, the older type of fan used on the farm remained (max.

0.5-0.8 m/s airspeed). We found that during the study, the daily average THI value rose above 68 in the barns of both groups. During three of the four test occasions, the mean daily temperature exceeded 25°C; the animals were exposed to significant heat stress. The cows’ body temperature in the experimental group was significantly lower with similar barn temperature and THI values. There was also a difference in the behaviour of the animals in the two groups because, in the case of more efficient ventilation, the animals spent more time taking in feed after 20 weeks of lactation, while the time spent rumination was similar to that of the control group. Presumably, due to the increased time spent eating, milk production was significantly higher in the cows of the experimental group. Another reason for higher production may be lower metabolic heat load due to lower body temperature. The results of the study showed that the higher-power fans had a positive effect on the cows’ milk production and behaviour.

128

A Recipe for Trouble – The Most Common Food Hygiene Mistakes in Popular Recipes Recept a bajhoz – A leggyakoribb élelmiszerhigiéniai hibák népszerű ételreceptekben Author: Supervisors:

Dorkó Annamária, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 3rd year Miklós Süth, associate professor; Gyula Kasza, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Food Hygiene)

Food chain safety starts by the land and ends at the consumer’s table. While the first stages of the food chain are covered by legislation and the activities of operators are controlled by public authorities, the food safety practices of consumers are not covered. Unfortunately, most food-borne illnesses are caused by poor household food hygiene practices. Risk communication is an appropriate tool to improve risk perception and risk-averse behaviour of the population. The scientific and practical basis for risk communication is constantly evolving, as it is necessary to monitor changes in consumers’ habits and knowledge, the impact of the information they receive and other factors influencing their behaviour. This research aims to contribute to this by analysing the texts of today’s popular online recipe sharing platforms to identify the most common food hygiene mistakes and to propose risk communication measures to mitigate them.

Based on the experience of the literature review, the research focused on recipes using raw chicken meat as a raw material. The text of 500 recipes from the most popular recipe sharing websites, which are open to the general public, were analysed.

The food preparation practices collected during the analysis were classified according to the food hygiene recommendations of the National Food Chain Safety Office.

A total of 132 poor food hygiene practices were identified, indicating that risky food preparation instructions were present in more than a quarter (26.4%) of the recipes.

A further 48 potentially poor food hygiene practices were found in 9.6% of recipes.

Household kitchens are the last line of defence for food chain safety, but the results show that information in online recipes does not prepare consumers for this vital role. Information on the correct preparation of raw chicken should be emphasised in risk communication campaigns aimed at raising food safety awareness among both adults and children. The research has also highlighted the usefulness of developing a web-based text-monitoring robot for machine learning text analysis of this type of web content which could assist in risk management endeavors.

129

Effects of Bacillus extracts on ileal explant cultures of chicken origin Bacillus kivonatok hatásai csirke eredetű bél explant tenyészeten Author: Supervisors:

Dudás Réka, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Tráj Patrik, PhD student; Dr. Mátis Gábor, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

During broiler breeding, the main goal is to produce products that meet market demands in the shortest possible time. The extremely intensive farming practices can stress the animals, and predispose them to multifactorial diseases. Since the use of antibiotics for prophylactic and growth-promoting purposes in farm animals has been banned in the European Union, more attention has been given to alternative, natural growth promoters, including probiotics. These substances influence the composition of the microbiota and affect the response of the immune system to pathogens and inflammation. The exact mechanism of action of probiotics is not yet fully understood. The aim of our study was to examine the effects of extracts originating from two strains of Bacillus licheniformis and Bacillus mojavensis (Biovéd 2005 Kft.) on chicken ileal explants isolated from 3-week-old broiler chicken.

The explants were cultured for 12 hours in DMEM F12 medium supplemented with 0.6% and 3% Bacillus licheniformis and Bacillus mojavensis extracts formulated with dextrose and dextrose control groups, respectively. To induce an inflammatory response, the cultures were treated with 50 µg/ml of polyinosinic-polycytidylic acid (poly I:C, viral nucleic acid analogue) combined with the previous treatments. At the end of the experiment, the metabolic activity of the cells was examined

by CCK-8 assay. In addition, lactate dehydrogenase (LDH) activity, interleukin-1β (IL-1β), interferon-γ (IFN-γ) and Regulated on Activation, Normal T-cell Expressed and Secreted (RANTES) cytokine concentrations were measured from the medium.

Malondialdehyde (MDA) and caspase-3 concentrations were determined from cell lysates. The poly I:C treatment significantly reduced the metabolic activity of the explants and the LDH activity in the medium. Bacillus treatments had no effect on these parameters. Compared to the poly I:C-treated inflammatory group, Bacillus licheniformis at a concentration of 0.6% significantly reduced the levels of IFN-γ and IL-1β cytokines and at a concentration of 3% significantly increased caspase-3 concentration of the cells. The combined treatment of poly I:C with Bacillus mojavensis at a concentration of 3% significantly increased the MDA level.

Based on the results, the applied Bacillus licheniformis extract had anti-inflammatory effect and could promote apoptosis of the cells under inflammation related cell damage. In contrast, Bacillus mojavensis at a concentration of 3% showed a prooxidant effect. Further studies are needed to gain a more precise understanding of the effects of the investigated Bacillus species and strains.

130

Stability study of the dilution series of different antibiotic stock solutions in culture medium incubated at 37 °C Különböző antibiotikum törzsoldatok hígítási sorának stabilitás vizsgálata táplevesben, 37 °C-on történő inkubálás mellett Author: Supervisor:

Ecsedi Bence Gergő, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Dr. Ádám Kerek, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

One of the most important problems of our time is the spread of antimicrobial resistance, for which we test the minimum inhibitory concentration (MIC) and minimum bactericidal concentration (MBC) values with incubation times of 1 and 3 days.

Evolution and co-selection assays, on the other hand, generally require 10–12-day assays. Very little information is available in the literature on the stability of antibiotics in culture media over longer periods. The objective of our study was to determine the stability of eight different antibiotic stock solutions (amoxicillin, cefotaxime, neomycin, oxytetracycline, florfenicol, enrofloxacin, colistin, potentiated sulphonamide) and their 10-base dilution series in culture medium at 37 °C with an incubation time of 12 days.

In our study, 40 ml of stock solution of each active substance was prepared, and the 10-base dilution series was then prepared in tryptone-soy broth. Stock solutions and diluted samples were incubated at 37 °C and sampled immediately after preparation and on days 1, 2, 5, 7, 9 and 12. Samples taken on the measurement days were diluted to ensure the presence of the active substances at the appropriate concentration for the measurement using a SCIEX Exion LC™ 2.0 ultra-high-performance liquid chromatography (UHPLC) system coupled to a SCIEX QTRAP 4500 triple quadrupole mass spectrometry system.

Of the aqueous stock solutions, neomycin, florfenicol and potentiated sulphonamide solutions were stable (>95%) throughout the study. Florfenicol maintained its stability in the culture medium throughout (100%), potentiated sulphonamide showed a slight degradation (>85%), whereas neomycin showed a significant degradation already on the first day. For amoxicillin, oxytetracycline and colistin, aqueous solutions were more stable than solutions diluted in tryptone-soy broth; however, both aqueous solutions and solutions mixed in the broth showed significant degradation, with an average of 2-25% of the initial concentrations detected by day 12 of the study. Of these, oxytetracycline showed the greatest degradation, with only 2% of the total detectable on average at day 12. Stability was similar for cefotaxime and enrofloxacin in aqueous solutions and in culture medium, with 3.6% of the former and 88.7% of the latter detectable by day 12.

Our results are particularly relevant for those active substances that showed significant degradation already after 24 h and are important to consider in MIC studies, even more so in MBC studies; and, in long-term evolution and co-selection. In conclusion, stability studies in culture media are also essential to validate the results in the future.

131

Susceptibility study of bacterial strains isolated from domestic waterfowl Hazai víziszárnyasokból izolált baktériumtörzsek érzékenységi vizsgálata Author: Supervisor:

Eszes Petra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Ádám Kerek, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

One of the most significant problems of the 21st century is the global spread of antimicrobial resistance. It is particularly important to carry out regular and extensive testing to assess the situation and monitor changes over time.

The waterfowl sector is an important sector of the poultry industry, which in many cases is less studied and antibiotic use less controlled. We aimed to determine the minimum inhibitory concentration (MIC) values of pathogenic strains causing mortality in ducks and geese for active substances of animal and human health importance and to compare our results with human resistance data.

During a year-long collection study, a total of 349 isolated pathogens were tested for MIC values from dead ducks and geese from 141 towns in the country. Most of the pathogens tested were Escherichia coli (199) and Salmonella spp. (63), followed

by Pasteurella multocida, Erysipelothrix rhusiopathiae, Riemerella anatipestifer, Streptococcus spp. and Staphylococcus aureus. Of the Escherichia coli samples, 65% were sensitive to colistin and 64% were sensitive to enrofloxacin; in contrast, 98% resistance to neomycin and 100% resistance to potassium sulphonamide were observed. For Salmonella spp. 67% of strains were sensitive to florfenicol and 57% to doxycycline, but 100% resistance to neomycin. Pasteurella multocida strains (19) were highly susceptible to imipenem (89%), amoxicillin-clavulanic acid (79%), florfenicol (74%) and ceftriaxone (74%). 96% of Erysipelothrix rhusiopathiae strains (18) were resistant to amoxicillin and 72% were susceptible to ceftriaxone. Streptococcus spp.

(15 strains) were 80% sensitive to ceftriaxone, 73% to imipenem and 67% to amoxicillin-clavulanic acid. In Staphylococcus aureus (8), 75% were sensitive to imipenem and only 50% to vancomycin. In Riemerella anatipestifer strains, 100% were sensitive to amoxicillin. When comparing human and veterinary resistance data, significant differences were found for Escherichia coli, but very similar results were obtained for Salmonella spp. with penicillin, tetracycline and fluoroquinolone.

Overall, the waterfowl sector, which is concentrated in the Dél-Alföld region, is dominated by infections caused by Escherichia coli and Salmonella spp. In many cases, our results reflected the situation described in the international literature, which certainly underlines the need for representative and periodic surveys of the sector. Further testing of strains by new generation sequencing may be warranted to elucidate the genetic background of multi-resistant strains.

132

Automating the analysis of intracellular Ca2+ levels in highly polarized cells Az intracelluláris Ca2+ szint elemzésének automatizálása erősen polarizált sejtekben Author: Supervisor:

Fazekas Fruzsina, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 2nd year Dr. Eszter Berekméri, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Ecology)

Calcium is an important element of the animal body, therefore it is a highly researched topic. Often these studies involve monitoring calcium levels and analysing the results using computer programs. Selecting the regions of interests – also called ROIs – is a part of the process, which means selecting the areas to be investigated in the recording. However, the ROIs are determined manually, for which there is no standardised procedure, and their definition is hence subjective. Most of these programs are not available for free and their development has stopped, leading to obsolescence. The analysis process is not automated, their implementation is time consuming and human source demanding. It should be highlighted that they are not open-source programs, so it is not known what algorithms are used to deal with the data. Our goal was to develop an open-source, automated analysis program that is freely available to anyone and that uses objective methods to select the ROIs. The coding was done in the R programming language, one of the most used languages among biologists. Minimising the number of R packages used was an important aspect, partly because only a few packages are downloaded with R itself, the others are installed by the customer. Secondly, R is an open-source language so anyone can be a part of its development. The use of many packages increases the possibility that one of them will be updated, therefore changing the outcome of an already coded program. In addition, downloading the packages can be slow, which is less user friendly, and the reason for this is that R is a slower language. This caused difficulties at the beginning, as the size of the experimental data considerably increased the runtime of the code, but this has been improved over time. We were able to measure different types of polarised cells with the finished program. As there is no freely available open-source program like this currently, it will open up new opportunities for researchers. Our aim for the future is to translate this program into Python, another commonly used language in biology.

133

Antibiotic susceptibility of Pasteurella multocida strains isolated from cattle Szarvasmarhából izolált Pasteurella multocida törzsek antibiotikum érzékenységi vizsgálata Author: Supervisor:

Fodor Vivien, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Tóth Gergely, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

Pasteurella multocida, a facultative pathogenic bacterium, which is a natural inhabitant of mucous membranes, can cause many diseases worldwide in mammals. It is one of the main bacterial pathogens of bovine respiratory disease complex (BRDC), and with other pathogens and predisposing factors, can cause severe lesions both in intensively kept dairy and beef herds. Its main effects are fibrinous pleuropneumonia and bronchitis in calves, and more rarely in adult cattle. Antimicrobial agents play a major role in the fight against this disease; however, the inappropriate use of these medicines have increased the antibiotic resistance that threatens humanity.

Therefore, it is important to monitor continuously antibiotic sensitivities, in order to slow and reduce the ever-increasing resistance using appropriate treatments.

The aim of our study was to determine the antibiotic susceptibility of Pasteurella multocida bacterial strains isolated from cattle in 50 different Hungarian settlements using different methods. The minimum inhibitory concentration was determined for 10 different antibiotics (penicillin, amoxicillin, ceftiofur, florfenicol, spectinomycin, oxytetracycline, tulathromycin, tilmicosin, enrofloxacin and danofloxacin) using broth microdilution method based on CLSI regulations. As a result, the bacterial strains were the most sensitive to florfenicol and ceftiofur, only 3 strains showed resistance to ceftiofur and 1 to florfenicol. Several strains were moderately susceptible and resistant to other antibiotics. The highest rate of resistance (42%) was found to amoxicillin and oxytetracycline. The highest MIC values, which was more than 256 µg/ml, were obtained for spectinomycin, tulathromycin and tilmicosin. An outlier MIC value was also observed for amoxicillin, at 64 µg/ml. The MIC50 and MIC90 values were then determined from the obtained results, and we also compared them with the international trends.

Our other method was the disk diffusion test, in which all the strains were found susceptible to florfenicol, ceftiofur, amoxicillin and penicillin. Using this method, we found the highest resistance to oxytetracycline (30%) and to macrolide antibiotics (tulathromycin 18% and tilmicosin 22%). Since the results obtained from the two methods in the case of certain antibiotics did not show complete correlation, we further examined some of the strains using a third method, the E-test. The difference in amoxicillin values based on the MIC results may explained by partial resistance, which is not visible with the disk diffusion test.

134

Fecal microbiota transplantation and its effect on dogs with chronic enteropathy Széklet mikrobiota transzplantációja és hatása krónikus enteropathiában szenvedő kutyákra Author: Supervisors:

Fujita Yui, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Kinga Pápa, research fellow; Dr. Ágnes Sterczer, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)

Dysbiosis refers to an imbalance in the intestinal microbiota composition that can be linked to gastrointestinal dysfunctions. Therapeutic approaches of dysbiosis aim to modulate and support the intestinal microbiome. One of the most promising therapeutic interventions is fecal microbiota transplantation (FMT). FMT involves transferring fecal sample from donor dog into the gastrointestinal tract of a diseased recipient using methods such as oral capsules, endoscopy or rectal enema, with the goal of restoring intestinal barrier integrity.

As a new method, FMT currently lacks standardization in veterinary sciences, and requires further research. The aim of our study was to provide better knowledge on FMT-procedure, as well as introduce FMT to the small animal practice and establish a fecal donor program in Hungary. We intended to further develop the protocol for donor selection through screening to confirm their absence of ESBL (extended-spectrum beta-lactamase) producing bacteria, which is routinely not included in the donor selection procedures. Our study also focused on assessing the effects of FMT in five dogs with chronic enteropathies (CE).

During FMT-procedure fresh or frozen fecal samples were prepared and rectally administered to five dogs with chronic enteropathies at intervals of two to four weeks, in total two or three occasions. Two donor dogs were selected for good health based on negative blood tests, fecal tests, favourable fecal microbiota composition analysed with dysbiosis index (DI), and absence of ESBL-producing bacteria in their feces. The recipient dogs were specifically chosen due to their prior unresponsiveness to conventional therapies. Many of them had unfavourable DIs as well.

The results demonstrated that our fecal preparation techniques provided samples with good condition. FMT was well-tolerated and led to improved fecal quality and the overall condition of patients with chronic enteropathies . Our donor selection procedure keeping strict criteria was appropriate to prevent transmission of enteropathogens via fecal enema. Selection protocol should focus on exclusion of ESBL-producing E. coli strains that are regularly carrying resistance to the most common antibiotics.

In conclusion, our FMT-study including the investigation of the technique and also its effect has shown promising outcomes. The favourable response of our patients with CE highlights the potential of this technique as a significant part of the complex treatment for this condition.

However, the study’s limitation lies in its small recipient pool, emphasizing the need for further research involving a larger number of patients diagnosed with chronic enteropathies to thoroughly evaluate FMT’s effectiveness.

135

Determination of the ECOFF (Epidemiological cut-off value) value of Escherichia coli bacterial strains isolated from domestic turkey farms Hazai nagylétszámú pulyka állományokból izolált Escherichia coli baktériumtörzsek ECOFF (Epidemiological cut-off value) értékének meghatározása Author: Supervisor:

Gál Csaba, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Ádám Kerek, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

One of the biggest challenges of the 21st century is the global spread of antimicrobial resistance. Regular assessments are needed to respond to the current situation in a timely manner. The comparison of the situation of resistance in humans with that of the commensals, clinical case samples and human resistance creates the One Health concept between animal and public health.

The poultry sector is one of the largest users of antibiotics, which also leads to widespread resistance. Our aim was to assess the situation of the turkey sector at national and regional level for Escherichia coli bacteria, antibiotics of animal and public health importance. To this end, we assessed the susceptibility of isolated commensal and clinical case strains by determining the minimum inhibitory concentration (MIC) value and compared our results with human resistance data. Finally, we determined epidemiological cut-off values (ECOFF) for the bimodal distribution data.

A total of 470 turkey-derived Escherichia coli strains were MIC determined for 15 different active substances, yielding MIC values of 7050. Based on the distribution of the data, ECOFF values were determined at national level for amoxicillin-clavulanic acid 128 µg/ml, ceftriaxone 0.25 µg/ml, imipenem 8 µg/ml, spectinomycin, doxycycline 1024 µg/ml, florfenicol 128 µg/ml and colistin 4 µg/ml. In a regional breakdown, ECOFF values for amoxicillin were successfully established for the regions of Közép-Magyarország and Nyugat-Dunántúl, with 32 µg/ml for the former and 16 µg/ ml for the latter. Regionally, for enrofloxacin, the only region where a concentration of 0.5 µg/ml was acceptable was the Dél-Alföld region. For the active substance colistin, a value of 1 µg/ml was obtained in most regions, with the only higher value (4 µg/ ml) being in the Nyugat-Dunántúl region. For amoxicillin, both the commensal and clinical strains showed the same level of resistance (73%), and for the corresponding ampicillin drug, the human strains showed very similar levels of resistance (52%). For the other drugs, the resistance situation is much less favourable in the veterinary line.

Our results support the rationale for defining ECOFF values that can contribute to the timely and appropriate management of antimicrobial resistance based on regional antibiotic use patterns. Regular surveys and comparisons with human data create the concept of One Health.

136

Molecular investigation of Trichomonas species in cats in Hungary Macskákban előforduló Trichomonas fajok molekuláris vizsgálata Magyarországon Author: Supervisor:

Gilbert, Júlia Franciska, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Tuska-Szalay Barbara, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)

Trichomonas species are flagellated protozoan parasites living on the mucosal surfaces of the reproductive system, oral cavity, and gastrointestinal tract. Feline trichomonosis is affiliated with chronic diarrhea and is caused by Tritrichomonas foetus, which has been reported in both male and female cats of pure or mixed breed origin. To compensate for the lack of relevant data, the aim of this study was to determine the prevalence of Trichomonas species in cats throughout Hungary. To investigate the prevalence of these parasites in the feline population oral swabs, rectal swabs, and fresh fecal samples were collected by veterinarians from 117 random domestic cats originating from 16 different locations throughout Hungary. Furthermore, five wildcats were also examined. Polymerase chain reactions (PCRs) targeting the 18S RNA gene and ITS gene were conducted. Based on the 179 samples taken, wildcats did not harbor Trichomonas spp., however, 13 (11,1%) domestic cats were positive for T. foetus and two (1,7%) for Pentatrichomonas hominis. In addition, one sample proved to be a genetically different Trichomonas sp. which may represent a new species. Out of the 16 infected animals, eight (50%) showed clinical symptoms, such as diarrhea, however, coinfection with the detected protozoa was not found in any of the feline samples. There seems to be no variability in positive PCR results attributing to the fecal collection method. Other enteric parasites, for instance, Giardia duodenalis and Cystoisospora rivolta were present in three (2,6%) cats. The present study is the first to verify that T. foetus, and P. hominis with zoonotic potential are present in cats in Hungary, however, are presumably not widespread throughout the country.

137

Phylogenetic analysis of the breed reconstruction of the Szekler horse based on the mitochondrial D-loop sequence A székely ló fajtarekonstrukciós állományának filogenetikai vizsgálata a mitokondriális D-loop szekvencia alapján Author: Supervisor:

Gyurkó Brigitta, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Dr. Maróti-Agóts Ákos, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

The Szekler horse, which is also referred to as the ninth Hungarian horse breed, as the hardy mountain horse of the Carpathians. Many writings speak highly of the breed, which bears ancient traits in both conformation and endurance. Attempts to maintain and consolidate the breed have been made in the past, perhaps the most famous of which was the establishment of the Zsuk stud farm by Tibor Pettkó-Szandtner.

The history of the breed ended with the Second World War, the herd was dispersed, the pedigrees were destroyed and the Székely horse as a breed began to be forgotten.

The most recent reconstruction of the Szekler horse breed started in 2012 under the leadership of Imre Bodó, and by in 2020-21 a mostly phenotypically unified herd was established in Kászon.

The aim of my work is the phylogenetic analysis of the Szekler horse breed reconstruction population based on the mitochondrial CR region. My work is an extension of an English-language article of our Departement, written in 2021 and published in 2023 on a similar topic, with data and samples from 2022 and 2023.

In this study, the mitochondrial DNA of 77 Szekler horses was analysed, resulting in the identification of 77 polymorphic sites, 15 haplotype groups and 53 haplotypes The sample had a haplotype diversity (Hd) of 0.977 and a nucleotide diversity (π) of 0.02105. The haplotype groups are indicated by letters A to R, of which in this case the haplotype groups A (7), B (7), C (1), D (4), E (2), G (4), H (2), I (5), J-K (1), L (9), M (4), N (6), O’P (4), Q (18) and R (1) were the most typical. The haplogroups B, L and especially Q were more abundant in the variety. The new mare lines in 2022-23 were predominantly in the existing haplotype groups and their proportions were not changed. The new haplotype groups C and H occur in 1-1 mare family.

The most common haplotype groups are B for the Middle Eastern, L for the European and Q for the Asian horse genome. All these factors indicate that the Szekler horse is diverse in origin, but the high prevalence of the Q haplotype group suggests an eastern origin.

138

Veterinary profession according to the animal owner Állatorvosi hivatás az állattartó szerint Author: Supervisor:

Gyurman Csenge, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Fodor Kinga, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

The aim of my thesis is to assess the knowledge and opinions of Hungarian animal keepers about the education of veterinarians and certain conditions of veterinary work. Furthermore to examine how their knowledge and opinions influence their satisfaction about veterinary care.

The survey was performed with an online questionnaire and 2311 useful answers were received. Because of this large sample it is possible to reach comprehensive conclusions. The questionnaire consisted of 17 questions, 5 of which related to the respondent’s demographic data.

64% of the respondents do not know that there is only one veterinary university in Hungary, but 55% know that veterinary training lasts 5.5 years.

Most of the respondents (25%) think that a new X-ray machine costs HUF 1-2 million. 11% wrote an amount below HUF 1 million.

According to 67.3% of respondents, there is a shortage of veterinarians in Hungary.

72.8% of the respondents have the correct knowledge that the veterinarian can refuse care, unless the animal is in a life-threatening condition, and 63% chose that the veterinary clinics are private properties.

85% of those who completed the survey were rather satisfied or very satisfied with veterinary care. People’s satisfaction is positively affected if they have a veterinarian in their family or in their circle of close friends. Furthermore if they know how long the university training takes and if they know that the veterinarian can refuse care, except if the animal is in a life-threatening condition. People who believe there is a shortage of veterinarians are less satisfied with veterinary care than those who believe there is no shortage. Moreover, those who indicated a smaller amount of the average net monthly salary of a small animal practice veterinarian are more satisfied than those who indicated a higher amount. Animal owners’ own income has no effect on their satisfaction.

Based on the results, we can see that the owner’s knowledge about veterinary training and work is still incomplete. Also, the animal keepers’ knowledge of the profession has an impact on their satisfaction. We can use these results to educate the owners and improve our communication with them. This way, we can influence the opinion of pet owners, increase their satisfaction, reduce the stress on us and increase the income of our practice.

139

Study of the body sizes of the breed reconstruction population of the Szekler horse using conventional and VATEM methods A székely ló fajtarekontrukciós állományának testméreteinek vizsgálata hagyományos és VATEM módszerrel Author: Supervisor:

Halmágyi Maja, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Dr. Ákos Maróti-Agóts, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

Study of the body sizes of the breed reconstruction population of the Szekler horse using conventional and VATEM methods The studbook of the Szekler horse was abolished after the Second World War, the studbooks were destroyed. The horses involved in breed reconstruction today are all selected based by their phenotype. For an authentic description of the Szekler horse, the 1941 publication of Béla Hankó is used.

In the work that has been going on since 2012, every year the new horses are judged at inspections to be suitable or improper for inclusion on the programme.

Until 2020, body measurements were recorded using the traditional methods only, but from 2021, the VATEM method was introduced alongside the traditional method.

This study compares the manually and VATEM measured wither heights.

Furthermore, this study investigates the benefits of the VATEM method for “phenotyping” that serves the documentation of the breed reconstruction process.

In our study, we compared the measurements of the wither heights taken with stick and the data measured in VATEM. The number of horses measured was 25 in 2021, 8 in 2022 and 22 in 2023.

Based on our tests, the Blant-Altman analysis of the wither heights, between the stick and VATEM results 98.2% of the data points are falling within the 95% agreement range. Based on the results and experience, the VATEM method can be used reliably for further measurements.

The VATEM method can be used to determine 11 additional body measurements (chest depth, shank diameter, height of the back, trunk length, croup length, croup height, shoulder width, chest width, abdomen width, ilium width of the croup, ischium width of the croup, croup length) that are important in horse breeding from video recordings.

The VATEM optometric method can be used effectively for fast, accurate and safe measuring of horses. The “phenotyping” of the Szekler horse, which can be carried out by means of multi-dimensonal recordings, also plays an important role in the documentation of the breed reconstruction. The “phenotyping”, which allows more complex processing methods than linear, one-dimensional measurements (e.g. complex comparison of body proportions with geometric morphometry).

140

The immunmodulatory effects of cathelicidin-2 on chicken intestinal epithelial explant model A cathelicidin-2 immunmodulátor hatásának vizsgálata csirke eredetű bélhámsejt explantokon Author: Supervisor:

Hanyecz Viktória, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Csilla Papp-Sebők, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

One of the most defining problems of our days is antimicrobial resistance, since multidrug resistant pathogens are a huge threat both in the field of human and veterinary medicine. There are many initiations regarding the reduction of the usage of antibiotics in the veterinary field, although it’s not enough for the curation of the issue, studying and developing antibiotic alternatives are also essential for long term solution. One of the possible directions of these researches is studying antimicrobial peptides (AMPs). AMPs are oligopeptides which either can directly combat microbes or may affect the immune system to successfully eliminate them. In this study the effects of a natural AMP, chicken cathelicidin-2 (Cath-2) were examined on a chicken intestinal epithelial explant model.

Throughout the study the freshly isolated cells of the intestine of the broiler chicken were exposed to lipoteichoic acid (LTA) extracted from Staphylococcus aureus to induce inflammation and received treatment of Cath-2 in 5, 10 and 25 nmol/ml concentrations. CCK-8 test were used to assess the metabolic activity, and membrane integrity was studied by measuring the activity of the extracellular lactate dehydrogenase enzyme (LDH). The concertation of proinflammatory interferon gamma (INF-γ) and anti-inflammatory interleukin-10 (IL-10) were measured using Luminex method, and for the purpose of investigating the extent of the inflammation the ratio of these cytokines was calculated.

Based on our results Cath-2 did not change either the metabolic activity or the integrity of the membrane of the cells. Furthermore, it was shown that in the groups treated with LTA the concentration of INF-γ was significantly elevated compared to the control group without LTA treatment, although Cath-2 did not cause a decrease compared to the groups with LTA treatment. The concentration of IL-10 significantly decreased in the groups with LTA, LTA+5 nmol/ml Cath-2 and LTA+10 nmol/ ml Cath-2 treatment. In addition, the treatment of LTA+25 nmol/ml Cath-2 significantly increased the concentration of IL-10 compared to the group treated solely with LTA. Based on the ratio of INF-γ and IL-10 concentration it could be concluded that all the groups treated with LTA showed a significantly higher quotient compared to the control group without LTA, but it was also found that the treatment together with Cath-2 in the concentration of 25 nmol/ml significantly reduced the ratio compared to the group with only LTA treatment.

Based on the results it can be stated that the studied AMP has significant immunomodulatory effects, since it was able to balance out the IL-10 reductant effect of LTA, furthermore it is seen from the ratio of INF-γ and IL-10 that it can successfully moderate the inflammation induced by LTA. Considering these results, chicken cathelicidin-2 can be considered a potential candidate for moderating the various damaging effects of bacterial infections.

141

Effect of fur quality and fur lenght of the tail base on blood pressure measurement in dogs A farokszőrzet hosszának és minőségének hatása kutyák faroktövén mért vérnyomására Author: Supervisor:

Haris Dóra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Falus Fruzsina Anna, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)

High blood pressure and its harmful consequences is a proven problem for our pets. To establish this, indirect blood pressure measurement has now become a routine examination in small animal medicine. Based on the research of the Cardiology and Nephrology Working Group of the Department of Internal Medicine and Clinic and the literature, the most accurate way to measure the blood pressure is at the tail with the High Definition Oscillometry (HDO) device, regardless of body position. In our research, we looked for an answer to the question of whether the lenght and quality of the tail fur has an influence on the measured blood pressure values.

A total of 35 dogs participated in the research, of which 7 were excluded. An HDO blood pressure measuring device and the same measurement protocol were used for all animals. The blood pressure of the animals was measured in three different states: in full fur; on the ventral side after 180° shearing; and after a full 360° furcut. Tail circumference was measured before and after shearing. For each animal, at least four measurements were performed in each of the three fur states, so a total of more than 400 measurements were performed. After the measurements, we compared the systolic and diastolic values, the mean arterial pressure and the pulse in different fur states using a paired-samples sign test.

The 28 examined dogs were divided into control and target groups. The control group (n=9) included short-haired dogs, in which the tail circumference reduction after complete fur cutting was > 10%. The group consisted of 6 males and 3 females, their age was 6.8 ± 4.5 years, their body weight was 19.1 ± 5.8 kg. The target group (n=19) included dogs with longer fur, whose tail size reduction was >10%. Among the dogs, 13 were males and 6 were females, their age was 8.2 ± 3.4 years, their body weight was 25.6 ± 13.8 kg.

The blood pressure values of the control group did not show significant changes after fur shearing (p=0.095; median -6 [1st quartile -13, 3rd quartile -3] mmHg, systole).

The blood pressure values of the target group were significantly reduced both in the half-sheared state (p=0.001; median -10 [1st quartile -40, 3rd quartile -1.5] mm Hg, systole) and in the fully sheared state (p=0.012; median -9 [1st quartile -41, 3rd quartile -2] mmHg, systole), relative to the whole coat measurement. The greatest drop in blood pressure was observed in dogs with long and/or thick fur after trimming.

Based on our results, fur quality and length affects the results of blood pressure measured at the base of the tail with the HDO device. Falsely high values can be measured in long-haired or shaggy-haired dogs, so we recommend repeating the measurements in these animals after trimming the tail hair.

142

Examination of antibiotic resistance among bacterium strains originated from domestic rabbits Házinyúl eredetű baktériumtörzsek antibiotikum-érzékenységének vizsgálata Author: Supervisor:

Harmath Angéla Noémi, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Zoltán Somogyi, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

The global problem of antibiotic resistance affects both public and animal health.

Escherichia coli is a Gram-negative bacterium that can cause diseases to animal species among them rabbits. The initial symptoms of diarrhea may worsen and hemorrhagic enteritis or even life-threatening septicemia may develop. Pasteurella multocida is a Gram-negative pathogen too that is usually asymptomatic on mucous membranes. Shall the immune system weaken due to a predisposing factor, the first symptoms appear in the form of a disease affecting the respiratory system or even other organs. Staphylococcus – a Gram-positive bacterium – often outbursts in large-scale rabbit farms and can cause local suppuration and abscess formation on the rabits’ body or even death as a result of the breakdown of their respiratory system.

As part of this research we determined the minimal inhibitory concentration of 18 different antibiotics (amoxicillin, amoxicillin-clavulanic acid, ceftiofur, cefquinome, neomycin, gentamicin, oxytetracycline, doxycycline, tylosin, tilmicosin, tylvalosin, tulathromycin, lincomycin, tiamulin, florfenicol, colistin, enrofloxacin and sulfamethoxazole-trimethoprim) as well as the respective MIC50 and MIC90 values in relation to 104 pcs of P. multocida, 85 pcs of E. coli and 13 pcs of Staphylococcus isolates of domestic rabbit origin.

P. multocida and Staphylococcus were sensitive to amoxicillin and amoxicillin-clavulanic acid, while the majority of E. coli isolates showed resistance towards them. Ceftiofur and cefquinome proved to be effective against all the three pathogens, exclusively E. coli strains showed resistance of all the examined samples.

During the examination of neomycin and gentamicin we found resistance in a large number of isolates for all three bacterial species. We obtained diverse results using oxytetracycline and doxycycline, resistance can only be clearly established in relation to E. coli isolates. The MIC values of antibiotics tylosin, tilmicosin, tylvalosin, tulathromycin and lincomycin against E. coli and Staphylococcus were exceptionally high. Only some of the P. multocida showed sensitivity to these active substances, the distribution of their MIC values was more uniform. The examination of tiamulin showed clear resistance of the E. coli strains. However, we obtained diverse results as a result of the examination of P. multocida and Staphylococcus. Most P. multocida isolates were sensitive to florfenicol but the other two bacterial species showed resistance. During the colistin test, the MIC90 value of all three pathogens exceeded 16 µg/ml. The tested P. multocida was sensitive to enrofloxacin but most of the E. coli and Staphylococcus were resistant. E. coli and Staphylococcus isolates were not sensitive to sulfamethoxazole-trimethoprim, while the MIC50 value of P. multocida isolates was very favorable, equalling to 4 µg/ml.

143

Antibiotic susceptibility and metagenomic analysis of multiresistant Enterococcus bacteria strains of poultry origin Baromfi eredetű multirezisztens Enterococcus baktériumtörzsek antibiotikum érzékenységi és metagenomikai vizsgálata Author: Supervisors:

Horváth Ákos, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Ádám Kerek, assistant lecturer; Patrik Mag, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

One of the major challenges of the 21st century is the growing prevalence of antibioticresistant pathogens. These pathogens include certain Enterococcus species, which are a growing concern in animal and public health due to their antibiotic-resistant strains. In our study, we pre-screened a total of 969 samples from Hungarian flocks of domestic chickens and turkeys with approved substances for poultry, and further filtered the samples down to 218 by antibiotic susceptibility testing for substances of importance in human health. The resistance profiles of isolates showing resistance to linezolid and vancomycin, which are important in human health, were mapped by metagenomic studies.

In our study, 196 (89.9%) of the 218 pre-screened samples were classified as multidrugresistant (MDR). Of these 196 isosolates, 8 were presumptively extensively drug-resistant (XDR) and 1 was presumptively pandrug-resistant (PDR) based on the criteria we considered. Among the substances approved for use in poultry, resistance rates varied between 97.7% and 42.2%. Among these agents, enrofloxacin was found to be the most effective antibiotic and linkomycin the least effective. Among the human agents, imipenem was the most effective, with only 7.3% of the samples tested being resistant. 15.6% of the samples tested were resistant to vancomycin and 19.3% to linezolid. Based on the European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) epidemiological cut-off values, 36.2% of the samples were in the non-wildtype group against linezolid and 71.1% against vancomycin. For metagenomic analysis, 42 MDR strains resistant to vancomycin and/or linezolid were selected. Among them, genes specifically encoding resistance to vancomycin were found in five strains and genes encoding resistance to peptide antibiotics in 14 strains. Phenotypically, 18 strains showed resistance to linezolid, but no genes specifically encoding linezolid resistance were found in the metagenomic analysis.

Our research supports the spread of resistant Enterococcusstrains in the sector, as 89.9% of the 218 pre-filtered isolates were found to be MDR pathogens. The majority of the substances authorised for poultry showed resistance above 50%, while only azithromycin (62.4%) showed such a high level of resistance among human products. The values against vancomycin and linezolid are of concern as these active substances are not used at all in livestock medicine.

144

Determination of ECOFF (Epidemiological Cut-Off Value) for Enterococcus bacterial strains isolated from large-scale domestic chicken farms Hazai nagylétszámú házityúk állományokból izolált Enterococcus baktériumtörzsek ECOFF (Epidemiological cut-off value) értékének meghatározása Author: Supervisor:

Horváth Áron, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Ádám Kerek, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Antimicrobial resistance has become a key factor for the future of humanity, posing new challenges for animal and human health. My research focuses on the genus Enterococcus, which is of great public health importance, particularly in relation to multi-drug resistant and nosocomial infections.

Previously, no comprehensive study has been conducted in Hungary to investigate the susceptibility of commensal Enterococcus strains of the poultry sector to antimicrobial agents of animal and public health significance at national and regional level. In our studies, minimum inhibitory concentration (MIC) values were determined, and the results were used to establish epidemiological thresholds (ECOFF) to differentiate wild-type and non-wild-type strains. Furthermore, our results were compared with human resistance data.

The national ECOFF values for amoxicillin were found to be 8 µg/ml, which is in line with the results of the European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST). For amoxicillin-clavulanic acid, however, a much higher value (32 µg/ml) was obtained than the 8 µg/ml value established by EUCAST. For doxycycline, a value of 2 µg/ml was obtained compared to the EUCAST value of 0.5 µg/ml.

For florfenicol our results are very similar to the EUCAST breakpoint. For enrofloxacin, however, we obtained a much higher value (16 µg/ml) compared to the EUCAST value of 0.5 µg/ml. This is probably due to the overuse of fluoroquinolone active substances in the poultry sector. We also tested vancomycin, an active substance reserved for human health, and in this case our results were in line with EUCAST (4 µg/ml).

At regional level, we observed significant differences, with several strains having ECOFF values more favourable than national and EUCAST values. Comparing the results with the human data it can be concluded that ampicillin resistance in human E. faecium strains is almost complete (98.5%) compared to 21.44% in animal samples. The level of human resistance to the life-saving drug vancomycin is also higher (43.6%) than that of animal samples (34.8%).

Our results also justify the regional monitoring of resistance and the determination of ECOFF values, as the identification of the breakpoint between wildtype and non-wild-type strains can contribute to the selection of an effective dose, thus establishing the efficacy of treatment and minimising the chance of resistance development.

145

Redox homeostasis-related effects of acetamiprid in the brain of western honeybees Az acetamiprid redox-rendszerre gyakorolt hatásainak vizsgálata mézelő méhek agydúcában Author: Supervisors:

Horváth Evelin, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Máté Mackei, assistant professor; Hedvig Fébel, research professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

There has been a drastic decline in the honeybee populations over the last decades, which is a serious problem in ecological aspects as well as for agricultural economy. One of the reasons for the disappearance of this species is the so-called Colony Collapse Disorder (CCD). Several factors’ combined impacts cause this disease, from which the exposure to different pesticides as the result of intensive agriculture are of particular importance. Acetamiprid is a neonicotinoid insecticide, which thought to be environmentally safe, therefore extensively used worldwide. Further research of the effects on honeybees is essential, as negative consequences have been reported in numerous studies, but none explained the underlying cellular processes.

This study is focusing on the acute, sublethal effects of acetamiprid on redox homeostasis of western honeybees’ (Apis mellifera) central nervous system. 50-50 individuals of each treatment group were involved in our experiment, that received different concentrations of acetamiprid ad libitum via the feeding solution (8.75 mg/l; 17.5 mg/l and 35 mg/l). In the samples we got after 48 hours of treatment, the presence and the extent of the occurring oxidative stress was monitored, measuring several biological markers and antioxidant enzyme activities. Therefore, the measurement of the following parameters has been carried out: concentrations of hydrogen peroxide (H2O2), malondialdehyde (MDA), glutathione (GSH-GSSG); activities of glucose-6-phosphate dehydrogenase (G6PDH) and superoxide dismutase (SOD) enzymes.

Our results showed a significant increase in the concentrations of H2O2 in all treatment groups. MDA, which is a parameter that indicates lipid peroxidation and membrane damage, also showed a significant increase in all groups. The GSH-GSSG ratio decreased significantly, which indicates the depletion of the glutathione system responsible for maintaining redox homeostasis. G6PDH is a regulatory enzyme of the pentose phosphate pathway, whose activity decreased significantly after the treatment. We found a significant decrease in the activity of SOD as the effect of the highest treatment concentration. SOD is a key enzyme for protection against oxidative stress, therefore this result may also indicate a disturbance of the antioxidant system.

The results of our research confirmed the hypothesis, that the exposure to acetamiprid causes oxidative stress in the honeybees’ central nervous system. This may also be involved in the cognitive impairment observed by other research groups. Our detailed study of acetamiprid may contribute to further understanding of the neonicotinoid-related harmful effects in pollinators, which may play a significant role in the development of CCD.

146

Canine soft tissue sarcoma grading using digital pathology Kutya lágyszöveti szarkóma grade meghatározás digitális patológiai módszerekkel Author: Supervisor:

Kállai Petra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Horváth Dávid Géza, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pathology)

In dogs, soft tissue sarcomas are one of the most frequently diagnosed heterogeneous tumor groups. The expected recurrence and metastasis tendency of these tumors is closely related to the histological grade, which is traditionally determined by a pathologist based on the degree of tumor differentiation, the mitotic count and the extent of necrotic areas. The grade must be an accurate and reproducible prognostic factor, but at the same time there may be disparities due to the subjectivity between examiners. Due to the spread of digital pathology, the quantitative, objective and reproducible analysis of digitized sections has gained remarkable relevance. In our research, we digitized 50 hematoxylin-eosin-stained tissue slides from different dogs, and the mitotic count together with the extent of necrotic areas were determined using QuPath image analysis software. We evaluated the performance of the program by comparing the digitally corrected grade with the manually determined one.

We had agreement between 39 of the 50 examined cases (78%), the kappa value was 0.669, which shows a substantial agreement between the software’s and the pathologist’s classification. The significant accordance may have been due to the exclusive manual evaluation of the differentiation and the simpler evaluation of the necrotic areas. Although the recognition of mitotic cells proved to be the most complicated, significantly different numbers of dividing cells could not influence the grade to a large extent. Partially digitized grading systems can potentially make the diagnostic work faster, more objective and more reproducible, but the training of the programs cannot lack the cooperation of expert pathologists.

147

The molecular effects of chronic stress examined on feline primary uroepithelial cell culture A krónikus stressz molekuláris hatásainak vizsgálata macska eredetű primer húgyhólyaghámsejt-tenyészeten Author: Supervisors:

Kárpáti Karina, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Patrícia Hatala, PhD student; Gábor Mátis, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

Feline lower urinary tract diseases (FLUTD) are commonly spread amongst domestic cats around the world, hence their clinical importance is outstanding.

Lower urinary tract diseases can be caused by urolithiasis, neoplasia, bacterial urinary tract infections and anatomical abnormalities. If the underlying causes remain unknown, the disease is called feline idiopathic cystitis (FIC). The complete pathogenesis of this disease is not yet fully understood, but former studies strongly suggest that chronic stress as an environmental factor may play an important role in the pathogenesis of FIC. Since more than 50% of lower urinary tract diseases in cats are diagnosed as FIC, the further examination of its pathogenesis is very important.

To mimic the effects of chronic, recurrent stress one of the most important stress hormones involved in this disease, norepinephrine (NE) was used in an intermittent release on the cultured cells to reveal its role in the pathogenesis of FIC. In order to assess the molecular effects of this factor regardless of others a feline primary uroepithelial cell culture was established to serve as an in vitro model of the disease.

Uroepithelial cells were gained from the mucosa of the bladder of a previously euthanized cat, and they were cultured for 6 days. Then the cells were exposed to 10, 100 and 1000 μmol/l norepinephrine treatment to mimic chronic intermittent stress, for 3x1 hour in addition with an hour regeneration time in between the treatments and then it was assessed that how it affected the cell’s inflammatory response, redox state and barrier function.

Our results showed that the applied norepinephrine treatment was able to trigger pro-inflammatory response and to induce oxidative stress by increasing the concentration of SDF-1 (stromal cell-derived factor) and H2O2 in cell culture media.

Further examinations showed that intermittent release of norepinephrine increased cell permeability by decreasing glycosaminoglycan (GAG) concentrations, the abundance of the tight junction protein claudin-4 and the TER values confirming that norepinephrine could decrease the barrier function of the uroepithelial cells. Based on these results it can be concluded that the intermittent release of norepinephrine – such as in chronic stress – has a direct molecular effect on uroepithelial cells resulting in inflammation, increased cell membrane permeability and oxidative stress confirming that norepinephrine has a key role in the pathogenesis of chronic FIC, and that the increased norepinephrine concentrations detected in affected animals may be the cause of the changes in bladder wall.

148

The effects of landcape structure on cavitynesting Hymenoptera in Hungarian villages Tájszerkezet hatása az üregekben fészkelő hártyásszárnyúakra Magyarországi falvakban Author: Supervisors:

Kerekes Tímea, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year Edina Török PhD, research fellow; János Kis PhD, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Ecology)

Global biodiversity loss is a growing concern worldwide which threatens ecosystem stability and functioning. With insect decline, processes such as pollination and biological control (reducing pests through natural enemies) are impaired, and the loss of these processes has a substantial effect on agricultural production. At the same time, changes in landscape structure associated with intensive agriculture is one of the main drivers of insect declines, therefore researching and understanding the effects of these factors are of paramount importance.

In this study, we examine the effect of landscape structure on cavity-nesting solitary wasps, bees and their parasitoids in Hungarian villages. We placed trap nests in the centre and the edge of 16 villages surrounded by complex (forested) landscape structure and 16 villages surrounded by simple (agricultural) landscape structure, in order to assess the abundance of solitary wasps, bees and their parasitoids in the area.

We also examined the effect of the Normalized Difference Vegetation Index (NDVI) measured in the villages, representing the density and health of the vegetation in a given location.

The number of wasps and parasitoids was significantly higher in villages surrounded by complex landscape structure, while the number of bees remained unaffected. Furthermore, the number of wasps was higher at the edge of the villages in complex landscape structure, while in simple landscape structure the number of individuals was independent of the position of trap-nests within the village. There was a positive relationship between NDVI and the number of bees in both complex and simple landscape structures. In contrast, the number of wasps was mostly unaffected by the vegetation in the villages. Only in villages located in simple landscape structure could we observe a slight increase in the number of wasps with the increase of NDVI. The amount of parasitoids in simple landscape structure increased significantly with the increase of NDVI. Due to their different lifestyles and environmental needs, landscape structure affects solitary bees and wasps differently. Larger-scale landscape factors were found to be crucial for wasps, whereas local vegetation played a more important role for bees. The parasitoids showed a similar pattern to that of their hosts (bees and wasps), suggesting that the amount of hosts has the most important effect on them. In simple landscapes dominated mainly by agricultural areas, villages with rich vegetation can serve as a potential habitat for wasps, bees, and presumably for other animals as well, thus contributing to the conservation of biodiversity.

149

Studies on protostrongylidosis and its treatment in sheep Protostrongylidosis előfordulásának és gyógykezelésének vizsgálata juhokban Author: Supervisor:

Király Dóra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Róbert Farkas, professor emeritus (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)

Protostrongylidosis is widespread in sheep and goat flocks worldwide. The small lungworm species which belong to Protostrongylidae family have been known to occur in Hungary for a long time, but no research on the prevalence and treatment of the parasitosis has been carried out recently. The aim of the studies was twofold: (1) To obtain data on the prevalence of this parasitosis in grazing domestic sheep flocks. (2) Whether the infected animals can be treated effectively with Eprecis injection (Ceva Santé Animale) containing eprinomectin active substance (a.s.), which is approved for sheep?

Pool faecal samples were collected from 46 sheep flocks in 36 localities in 11 counties of Hungary. In one sheep farm, 12 out of 24 sheep infected with small lungworms were treated once with Eprecis injection (at the dose of 0.2 mg a.s./kg bodyweight). The other 12 sheep remained untreated. Faecal samples were taken from each animal of the two groups once a week for four weeks. Lungworm larvae were examined by a simple modification of the Baermann method. The species were identified with morphological examination of the first stage larvae.

Nine (19.6%) flocks were found to be infected with one or more of the four lungworm species identified worldwide. Protostrongylidosis of sheep is present in both parts of the country despite the deworming of flocks.

At the beginning of the treatment study all the animals were infected with one or more small lungworm species in both groups. On days 9 and 17 post treatment 8 and 2 out of 12 treated sheep were infected, respectively. No lungworm larvae were found in the samples collected on days 22 and 31 post treatment. The majority (7-11) of the untreated sheep remained infected during the study. It can be concluded that the single dose of the injectable product can eliminate the small lungworm infection in sheep.

150

Detailed characterization of salmonella strains isolated from Hungarian pigs Magyarországi sertésekből izolált salmonella törzsek részletes jellemzése Author: Supervisor:

Kis Endre, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Albert Ervin, university teaching assistant (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pathology)

Salmonella outbreaks are now a major problem from a food hygiene, animal and human health perspective. Moreover, many non-host-specific strains in pigs are capable of infecting humans. Further difficulties are caused by the rapid spread of new, more virulent serotypes such as monophasic Salmonella Typhimurium (MST) and the high level of resistance of strains to antibiotics. The aim of our study was to identify the serotype and resistance characteristics of Salmonella strains causing enteric symptoms in pigs in Hungary.

The samples used in my thesis were from animals with enteric symptoms from pig farms in Hungary, which were sent to the laboratory of the Production Animal Diagnostic Centre, Üllő, Hungary, for routine diagnostics. Between 2020 and 2022, 111 samples from 87 submissions from 57 farms of 49 holdings met our criteria. Preenrichment selective-differentiation culture technique was used to detect the pathogen in the samples. Serotyping of Salmonella isolates was carried out in an external laboratory. Antibiotic susceptibility testing of the strains was performed against 12 antimicrobial agents using disc diffusion or minimum inhibitory concentration tests, such as microdilution tests or gradient test strips.

Out of 111 isolates, 87 could be considered for serotyping. In total, 16 different serotypes were identified, of which more than 70% were S. Typhimurium and its monophasic variant. Among the remaining 30%, 14 additional serotypes, mostly relevant for animal and human infections, were identified.

The clinically relevant agents used in the treatment of enteric symptoms in pigs showed varying rates of resistance, with particularly high rates of resistance observed for tetracycline (76%) and gentamicin (40%).

In our studies, the dominant serotype was MST, which showed a rate of more than 55% among all typed isolates. A sharp increase in the proportion of MST has been reported in several European and non-European countries over the last 20 years, both in pig and human samples. However, comparing the European data with our own results, it can be said that in Hungary the prevalence of MST in pig samples is outstanding, which raises human health issues due to the outstanding virulence and zoonotic potential of these strains.

151

Investigating the role of neuromodulators during associative learning-based contingent rewarding in mice A neuromodulátorok szerepének vizsgálata egerekben asszociatív tanuláson alapuló sztochasztikus jutalmazás során Author: Supervisors:

Kispál Réka Katalin, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year Balázs Hangya, MD, PhD, principal investigator; Írisz Szabó, PhD, postdoctoral researcher; Gina Puska, PhD, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Institute for Biology)

Reward prediction error (RPE) is the difference between actual and expected reward. According to reinforcement learning theory, value is updated based on RPE. The release of dopamine (DA) in the ventral striatum (VS) was shown to represent RPE during classical condition. However, DA release in the prefrontal cortex (PFC), an area that is crucial to value-based decision making, was much less studied. Basal forebrain cholinergic neurons have already been shown to play an important role in associative learning, suggesting that they may be involved in the processing of stimuli that predict future outcomes. It has been previously demonstrated that the release of norepinephrine (NE) follows the threat prediction error, but its relationship with RPE has not been investigated yet. We aimed to investigate the role of DA, ACh and NE in associative learning and the correlation of their release with the RPE. To address this, we trained mice (n=15) on a sound detection Pavlovian conditioning task with a 50% reward schedule that allowed examining clean representations of positive (rewarded trials) and negative (reward omission trials) RPE, while we measured DA, ACh and NE release by fiber photometry, simultaneously measuring DA release in both PFC and VS, and ACh/NE release in both PFC and basolateral amygdala (BLA). Behavioral updating of value representations based on the outcome of the previous trial was indexed by the licking activity of mice in the anticipation of reward.

As expected, anticipatory licking during the stimulus decreased after omitted rewards but increased after rewarded trials. DA release followed a similar pattern not only in the VS but also in the PFC. Moreover, we found significant positive correlations between DA release and anticipatory lick rate difference both in VS and PFC. In the case of ACh, we did not experience anything similar in any of the brain areas.

No clear correlation was observed between the change in ACh release in any of the brain areas and the change in the anticipatory lick rate. NE release in the BLA followed a similar pattern to DA, but in the PFC, it decreased after rewarded trials and increased after omitted rewards. Furthermore, we observed a negative correlation in the PFC and a mostly positive correlation in the BLA between NE release and anticipatory lick rate difference.

Thus, these results indicate that the dopaminergic system broadcasts similar RPE signals to both striatal and frontal cortical targets. However, the cholinergic system does not follow the changes of the RPE. Contrary to expectations, the noradrenergic system showed opposite activity to the RPE towards the PFC. 152

The correlation between on-farm biosecurity and animal welfare indicators in large-scale turkey production A telepi járványvédelem és az állatjólléti indikátorok közötti kapcsolat a nagyüzemi pulykatartásban Author: Supervisors:

Klaucke, Christopher, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. László Kovács, PhD student; Dr. Viktor Jurkovich, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Animal Hygiene, Herdhealth and Veterinary Ethology)

As the worldwide demand for poultry products continues to increase, ensuring the welfare of farm animals has become an important concern in modern animal husbandry. This study aims to investigate the welfare of turkeys in various commercial production systems and reveal its interconnectedness with on-farm biosecurity measures. By examining the relationship between animal well-being and disease prevention strategies, this research contributes to the holistic management of turkey production. This study utilized a mixed-methods approach, combining on-farm observations, surveys, and interviews with farm managers and veterinarians. Turkeys from diverse production systems were assessed for various welfare indicators, including behaviour, health status, living space and other relevant factors used to assess turkey well-being. Concurrently, the biosecurity protocols in place on these farms were evaluated, focusing on their effectiveness in preventing disease outbreaks.

Findings from this study hope to reveal a correlation between biosecurity practices and turkey welfare. Farms with well-structured and executed biosecurity protocols exhibited more natural behaviours, lower stress-related behaviours, fewer physical injuries, and improved overall turkey health and condition. Notably, the positive effects of improved farm hygiene and higher level of farm biosecurity extended beyond disease prevention, are also influencing on the comfort and physical well-being of turkeys.

The discussion aims to find a reciprocal relationship between biosecurity and animal welfare in turkey production. Effective biosecurity practices contribute to improved turkey welfare by minimizing stressors and disease challenges. Conversely, healthier turkeys are more resilient to pathogens, enhancing the efficacy of biosecurity measures. This interplay highlights the importance of a unified turkey management approach that encompasses disease prevention and ethical animal care.

Furthermore, the economic implications of this interconnection are underscored, as farms that harmonize biosecurity and animal welfare experience higher productivity and reduced production losses. These outcomes speak to the potential for a more sustainable and ethical approach to turkey production, where the health and well-being of the birds are prioritized alongside disease control efforts.

This thesis highlights the intricate relationship between biosecurity and animal welfare within the context of turkey production. By acknowledging and optimizing this symbiotic connection, participants in the turkey industry can create an environment where biosecurity practices and animal well-being combine, resulting in healthier, happier, more resistant flocks and a more sustainable poultry production system.

153

Comparative study of burnout among Hungarian and foreign veterinary students Magyar és külföldi állatorvostan hallgatók kiégésének összehasonlító vizsgálata Author: Supervisor:

Körtvélyesi Boglárka, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Dr. Fodor Kinga, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

As part of my work for the Scientific Students’ Associations, I joined a research project led by Dr. Kinga Fodor, I examined the mental health of students at the University of Veterinary Medicine in Budapest from a new perspective. The study was based on a questionnaire survey and compared the answers given by Hungarian and English students.

The 81 questions of the questionnaire focus on burnout among veterinary students, and the questions, which are based on the student version of the Maslach Burnout Inventory, assess, among other things, feelings towards the university, the presence of addictions, the prevalence of mental illness and the extent to which basic needs are met.

Cramer’s coefficient was calculated and a Chi-square test was used to examine the text-to-text correlation of the results.

The results showed that veterinary students are definitely affected by burnout syndrome. The hypothesis that symptoms worsen with advancing grades was confirmed by the responses to the questions. As there is not a large difference between English and Hungarian students for most questions, it can be assumed that nationality has less influence on the degree of burnout, but rather depends on the chosen profession or the amount and difficulty of the subject matter to be studied. It is clear from the research that a high proportion of both Hungarian and English students have serious sleep problems and battle significant amounts of physical and mental stress. The responses also show that students themselves admit to needing mental help and psychological support.

Overall, it is evident that burnout syndrome is a problem that is already present at university among students who choose to become veterinarians. Based on the results, it is clear that there is a need for mental health support, not only optional, but also integrated into the curriculum, to help prospective veterinarians overcome the problems and symptoms they encounter. It is equally important that more emphasis is placed on prevention.

154

Investigation of the immunomodulatory effect of cecropin A on a chicken hepatic cell culture A cecropin A immunmodulátor hatásának vizsgálata csirke eredetű hepatikus sejtmodellen Author: Supervisors:

Kósa Mária, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Rege Anna Márton, PhD student; Gábor Mátis, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

The rise of antimicrobial resistance has become a serious problem worldwide, affecting both animal and human health. To solve this problem, the demand for searching for new alternative substances that can replace conventional antibiotics has increased. Antimicrobial peptides (AMPs) are small oligopeptides, naturally occurring in the organism as part of innate immunity. They possess remarkable advantages over antibiotics, as in addition to their direct antimicrobial effect, their propensity to develop resistance is lower, and they can also exert immunomodulatory effects. AMPs offer a favorable solution in the field of veterinary medicine as well, however, there is still only a few literature data available about the effects of these molecules in farm animals at a cellular level.

The liver plays an important role in the maintenance of homeostasis and in inflammatory processes, therefore, in our experiment, the immunomodulatory effects of the insect-derived AMP cecropin A were investigated on a primary hepatocyte-non-parenchymal cell co-culture of chicken origin. During the experiment, cecropin A was used in different concentrations (1; 3.125; 6.25; 12.5 and 25 µg/ml) alone and in polyinosic-polycytidylic acid (Poly I:C, 50 µg/ml)-induced inflammation.

After sampling from the supernatant, cell viability was examined by the colorimetric measurement of the extracellular lactate dehydrogenase (LDH) activity. In addition, the effect of cecropin A (1; 3.125 and 6.25 µg/ml) on the immune response was determined by the measurement of the levels of interleukin (IL)-6, IL-10 and interferon (IFN)-γ, using the Luminex method. The concentration of transforming growth factor (TGF)-ß1 was measured with ELISA method.

Based on our results, the lower concentrations of cecropin A (1; 3.125; 6.25 µg/ ml) did not affect the LDH activity, however, in the case of its higher concentrations (12.5; 25 µg/ml), a significant decrease was detected in the membrane integrity. At a concentration of 1 µg/ml solely applied cecropin A, and in the case of inflammation induced by Poly I:C, at concentrations of 1 and 6.25 µg/ml – and in the case of IL-6 also at 3.125 µg/ml –, the treatments resulted in a significant decrease in the IL-6, IL-10 and INF-γ production. In the case of TGF-ß1, the addition of a 6.25 µg/ml solution of cecropin A used alone showed a significant reduction in cytokine production.

According to our experiment, cecropin A applied at low concentrations did not affect the viability of the cells, therefore, it might be safely used in the living organism. However, the administration of its higher concentrations should be considered from the point of view of the liver. Based on our results, cecropin A also displayed an immunomodulatory effect on the tested parameters, as it was able to influence the production of IL-6, IL-10, IFN-γ and TGF-ß1. As a consequence, cecropin A might be a promising candidate for the development of new antimicrobial agents in the future.

155

Effect of hypothalamic hunger-regulating AgRP cells on learning in rodents A hypothalamikus éhség-szabályozó AgRP sejtek hatása a rágcsálók tanulására Author: Supervisor:

Kovács Dóra, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 3rd year Dr. Bence Rácz, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Anatomy and Histology)

Replenishment of nutrients and supply of energy is essential for the functioning of an organism, which is done through the process of feeding. The regulation of food intake and energy metabolism is influenced by several brain areas, but the main mediator is the nucleus arcuatus region of the hypothalamus. The AgRP and POMC neurons located here are responsible for the sensation of hunger and satiety. The food intake and food-seeking process is triggered by a psychobiological experience of appetite and terminated by a feeling of satisfaction, called satiety. Ghrelin, produced in the stomach, binds receptor-specifically on AgRP cells, which inhibit the melanocortin neurons responsible for satiety, thus inducing the sensation of hunger.

It is known that in addition to inducing hunger, these neurons can also affect a number of cognitive abilities, but the regulation and background of this is not yet known.

My experiments were carried out in mice, and the aim of my work is to determine whether AgRP cells do indeed affect the learning and memory abilities of these animals. To carry out the study, mice were divided into two groups. One group consisted of animals with normal AgRP cell function, and the other group consisted of mice in which most of the AgRP cells were eliminated in neonatal age so that the learning difference between the two groups could be investigated. The studies were carried out using a so-called IntelliCage system, which was able to collect data on the animals’ activities in the cage using a radio frequency identification chip. An analysis of variance (ANOVA) was performed to detect any learning differences between the two groups. Our results show that there are well-detectable, trend-like changes in the exploratory and learning behavior of AgRP-deficient mice on an ad libitum diet, however, the exact nature and characteristics of these subtle changes require further investigation in the future.

156

Antibiotic sensitivity of Mannheimia haemolytica and Bibersteinia trehalosi strains isolated from cattle Szarvasmarhákból izolált Mannheimia haemolytica és Bibersteinia trehalosi törzsek antibiotikum érzékenységi vizsgálata Author: Supervisor:

Kovács Fruzsina, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Tóth Gergely, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

Diseases caused by Mannheimia haemolytica and Bibersteinia trehalosi are common, with significant economic losses. With the widespread use of antibiotics to control these diseases, the rate of antibiotic resistance is increasing all over the world.

Due to ineffective treatments, there is a constant risk that we will not be able to control diseases. In animal husbandry, the economy of production is decreasing, and the biosafety of animal products can be guaranteed less and less. Therefore, we have to moderate the use of antibiotics, promote prudent antibiotic use. The first step in this case to assess the existing resistance conditions from time to time and compose recommendations referring to the appropriate use of drugs.

The aim of our study was to determine antibiotic sensitivity of Mannheimia haemolytica and Bibersteinia trehalosi strains isolated from respiratory diseases in Hungarian cattle using two different methods.

We obtained our samples from a total of 39 farms in Hungary (35 M. haemolytica, 10 Bibersteinia trehalosi, 1 M. glucosida). Strains from different serotype were selected from one place of origin.

The antibiotic sensitivity test was performed with 11 antibiotics (amoxicillin, ceftiofur, enrofloxacin, florfenicol, gentamicin, oxytetracycline, sulfamethoxazole-trimethoprim, penicillin, tiamulin, tilmicosin and tulathromycin), which represent 10 antibiotic classes. Disk diffusion and broth dilution micro methods were also used, and their results were compared.

In our study, during determining the MIC value, most bacteria showed sensitivity to oxytetracycline, enrofloxacin, amoxicillin, florfenicol, gentamicin, sulfamethoxazole-trimethoprim and ceftiofur. In the case of oxytetracycline, florfenicol, tulathromycin, the MIC values obtained the disc diffusion test were highly correlated. However, the results obtained in the case of enrofloxacin, amoxicillin, gentamicin, sulfamethoxazole-trimethroprim, tiamulin, tilmicosin and penicillin were divergent. In the case of ceftiofur, resistant bacterial strains were found only using the broth dilution micro method, but not during the disc diffusion test. Similar to the international studies, florfenicol proved to be the safest antibiotic, we observed the least resistant strains against it. On the other hand, a high degree of resistance was observed in the case of tiamulin and penicillin-G.

157

Evaluation of the efficacy of surgical therapy by analysis of pre- and postoperative clinical and radiological data in dogs with Hansen type I disc disease A sebészi terápia hatékonyságának vizsgálata pre- és posztoperatív klinikai és radiológia adatok elemzésével Hansen I. típusú porckorongsérves kutyákban Author: Supervisor:

Laczkó Lehel, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Németh Tibor, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Surgery)

The most common spinal condition is the Hansen type I disc disease in dogs, with the prevalence of 3.5%. The disease has degenerative background, the pathogenesis has already been discovered previously. Genetic studies have confirmed the feature that the disease is essentially restricted to chondrodystrophic dog breeds.

The prognosis of the disease can be influenced by many factors, among which the degree of spinal cord compression seems to be essential, which can be quantified by the selection and application of high definition diagnostic imaging modalities.

The selected patients we studied required standard surgical intervention (hemilaminectomy), which was performed by the same specialist surgeon. One of the goals of the research was to prove or deny the feasibility of the degree of the spinal cord compression as a factor in setting up the prognosis. It was hypothesised that there is a positive correlation between the degree of compression and the preoperative neurological status, and furthermore, between the degree of the decompression and the postoperative neurological status. The degree of compression was quantified by using 2 methods: MRI determined the total volume of the herniated material, while CT measured the minimal cross-sectional diameter of the spinal cord. A second aim was to decide which measurement method is better from prognostic point of view.

The imaging measurements were carried out in the pre- and postoperative stage and these data were analysed for correlation with pre- and postoperative clinical findings characterising the neurological status (for example modified Frankel score, days to regain micturition etc.). According to the results of our study, significant association was found between preoperative spinal cord diameter and the number of days until return of micturition (p=0.01282).

158

Quantitative analysis of mitotic cells in canine cutan mast cell tumors with digital pathology software Kutyák cutan mastocytomáiban az osztódó sejtalakok kvantitatív vizsgálata digitális képelemző szoftverrel Author: Supervisor:

László Fruzsina, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dávid Géza Horváth DVM, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pathology)

The mastocytoma or mast cell tumor is the most prevalent skin tumor in dogs, most frequently affecting the cutis or the subcutis. The clinical stage is one of the most relevant prognostic factors which has a strong association with the hystological tumor grade. Hence it is vital to determine the tumor grade to adequatly plan the therapy and the surgical care. Among the examination aspects of the grade, the mitotic cell count can be considered the most informative, because of its high prognostic value. To define this, digital pathological systems has been made available. During our examination we have compared the performance of the QuPath software’s and a pathologist’s manual grading by digitally identifying the mitotic cell forms. In 19 of the 39 cases (48.7%) the manual classification was consistent with the digital grading.

The Cohen’s kappa was -0.284, hence there was no agreement between the algorithm and the manual observer. The algorithm training was not done by an expert, therefore the discrepancy was probably due to the lack of dataset with sufficient quality for the program. The implementation of artificial intelligence and digital pathology systems in diagnostics undoubtedly ease the work of pathologists, nevertheless as it is aslo shown by our results human professionals cannot be ignored. Most probably an algorithm trained by an experienced pathologist will be able to provide a more efficient performance in diagnostics in the foreseeable future, when the pathologists can focus on the validation of the diagnosis.

159

Investigating the genetic background of resistance to anthelmintics using the nematode model Caenorhabditis elegans Féregellenes szerekkel szembeni rezisztencia kialakulásának genetikai vizsgálata Caenorhabditis elegans nematoda modell segítségével Author: Supervisors:

Lengyel Diána, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. György Csikó, associate professor; Dr. Krisztina Vellainé Takács, associate professor (ELTE, Faculty of Natural Sciences, Department of Anthropology; University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

In livestock production, infections caused by different parasites lead to major economic loss worldwide. The regular use of modern anthelmintic drugs significantly reduced the production loss and the lethality of infected animals. However, the permanent use of these drugs that are available nowadays led to clinically significant evolvement and spread of resistance. Besides the overuse, the inappropriate dosing (e.g. underdosing) and choice of medications (e.g. improper diagnosis) also play important role in the development of resistance. Nowadays the increased resistance against the anthelmintics alongside the antimicrobial resistance cause a considerable challenge for the livestock farmers and veterinarian practitioner as well.

In our study, we aimed to investigate the direct impact of sublethal dose of ivermectin on the treated nematodes, because ivermectin is one of the most frequently used antinematodal drug in the veterinary practice. During the experiment we used a soil worm/free living nematode called Caenorhabditis elegans (Ordo: Rhabditida).

Because of its easy culturing and maintenance this species is an accepted and frequently used model in the international scientific research including studies in connection with parasitic nematodes.

During the experiment we used the wild type C. elegans strain, Bristol N2. They were maintained on NGM (nematode growth medium) substrate feeding on a bacteria strain that we cultured, called E. coli OP50. For the treatment we used NGM agar plates containing 2.5 nM ivermectin. Before the treatment we created a synchronized culture, which means that we maintained L4 larvae on each plate. These nematodes were washed onto plates containing ivermectin, and the other, control worms onto NGM plates without ivermectin. After the 5 hours long incubation we extracted mRNA from both groups – the control and the treated. After that the expression of 3 of the CYP (cytochrome P450) and 4 of the pgp (P-glycoprotein) genes were chosen to be examined by qPCR method.

Results showed that the expression of cyp13A12 and cyp13B1 genes decreased, while the expression of the pgp5 and pgp12 transport protein genes increased. The decrease of the quantity and the activity of the drug metabolizing enzymes together with the increase of the quantity and the activity of the transport molecules may lead to reduced efficacy of the drugs. Our research promotes to obtain clearer information of the development and spreading of the resistance to anthelmintic drugs. With the help of these knowledge a more appropriate use of the anthelmintic drugs can be achieved. In addition, development of new anthelmintics targeting mechanisms exclusively present in nematodes might be also possible.

160

3D Reconstruction and Analysis of the Anatomy of an Elephant’s Hind Foot using CT Az elefánt hátulsó lábvég vérellátásának CT alapú 3D rekonstrukciós vizsgálata Author: Supervisors:

Lenzing, Franka, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Dr. László Zoltán Reinitz, assistant professor; Dr. Örs Petneházy, research veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Anatomy and Histology)

The African savannah elephant (Loxodonta africana) is one of the three known elephants belonging to the order Elephantidae. The International Union for Conservation of Nature (IUCN) has placed the species on the Red List and classified it as “critically endangered” as of 2021. Therefore, it is of great importance to protect this species, including the health status of the individuals.

The foot health requires a critical care as elephants are the largest terrestrial animal known to us weighing up to 6,000 kg. Pathological lesions of the feet are one of the main reasons for euthanasia, especially in captive elephants. Proper treatment of the feet requires a deep knowledge of the underlying anatomy, but only limited literature exists due to the small population and the strictly controlled opportunities to use deceased elephants for scientific work.

The Somogy County Kaposi Mór Teaching Hospital, Dr. Baka József Diagnostical and Oncoradiological Centre was provided with the chance to examine a deceased female nineteen-year-old African savannah elephant using CT. A native sequence was obtained and then in total 48 ml of barium based contrast agent was injected into the caudal tibial artery and a subsequent scan was performed. The images were processed with the 3D Slicer software.

A precise 3D model of all bones of the hind foot has been created, providing valuable results such as the discovery of the tarsal sinus and the confirmation of the tarsal canal. Nutritive holes were discovered on calcaneus, talus and metatarsal bones, whose clustering on these bones was previously unknown. In addition, arteries were reconstructed. Even though the arteries of the digits could not be completely reconstructed, and the blood vessels could not be traced to the sole, a bilateral blood supply of the digital cushion was found. Furthermore, the connection of the lateral and medial blood supply was reconstructed and identified as the deep plantar arch.

The aim of this thesis was to create and analyze a multicolored 3D model of the bones and vessels of the hindfoot. The obtained result provides novel anatomical information that can be used as easily accessible educational material for veterinary medicine students, veterinarians, animal caretakers, and anyone interested in improving the treatment of these endangered animals.

161

Brain-wide mapping underlying stress vulnerablity in posttraumatic stress disorder modell Stressz iránti sérülékenység agyi hálózati jellemzőinek feltérképezése poszttraumás stressz zavar modellben Author: Supervisors:

Maróthy Róbert Dániel, University of Veterinary Medicine Budapest, biology MSc major, 2nd year Dr. Máté Tóth, senior research fellow; Gyula Balla, assistant research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Ecology)

Post-traumatic stress disorder (PTSD) is a psychiatric disorder in 10-20% of trauma survivors, characterised by persistent fear generalisation (marked anxiety reactions even in a safe environment). Although volume and/or activity abnormalities in certain brain areas (prefrontal cortex, amygdala and hippocampus) are known in PTSD, the network-level changes associated with specific symptoms, such as maladaptive fear generalisation, are not clear.

In this dissertation, I present a cellular resolution mapping of the whole brain network activity of fear generalization in a rodent model of PTSD. In our model, we exposed male Long-Evans rats to uncontrolled foot shock (trauma), followed by a measure of fear response both in the context of trauma (a measure of learning) and in a safe environment (a measure of generalization) 4 weeks later. Based on the latter test, we identified vulnerable and resilient groups (upper and lower 25% in proportion of freezing response), which were perfused at the time of fear generalization and immunohistochemically labeled coronal brain sections for the acute neuronal activity marker c-Fos protein. Using automated microscopy, we visualized and digitized the sections, which were placed in the volumetric atlas of the Waxholm Space Atlas for region identification. With the help of neural networks, c-Fos positive immunosignals were segmented, binarized and assigned to the atlas regions, thus quantifying the neuronal activity of brain regions.

These results partly confirm the activity differences in brain areas identified in the literature as key in PTSD (cingulate cortex, hippocampal CA1), but also reveal marked differences in activity in new regions (e.g. retrosplenial cortex, insular cortex). Furthermore, we showed that significant differences in overall network function were also apparent between the resilient and vulnerable groups, namely, we observed significantly stronger functional connectivity in activity correlations within modules in the resilient animals than in the vulnerable population. Our results may point to a new functional role for regions in the mechanism of fear generalization and may also point to broader network differences that are underlying these maladaptive alterations.

162

The role of ultrasound examination in the herd diagnosis of calf respiratory symptoms Az ultrahang állománydiagnosztikai szerepe a borjúkori légzőszervi tünetek felderítésében Author: Supervisors:

Marton Endre, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Barbara Vass-Bognár, department veterinarian; Dr. Viktor Jurkovich, senior research fellow; Dr. Tamás Orodán, veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Animal Hygiene, Herdhealth and Veterinary Ethology)

BRDC (bovine respiratory disease complex) is a multifactorial disease causing severe farm economic loss. Early diagnosis is essential for effective treatment, prevention and subsequent economic production. Ultrasound (US) is helpful in this, we can even diagnose subclinical pathologies. The aim of our research is the practical application of lung US for diagnosing BRDC in large dairy farms and investigating the effect of respiratory diseases in the calf period on the subsequent fertility index.

Our research examined 243 calves in the age group of 4-6 weeks on 10 large dairy farms in Hungary. All animals were subjected to a physical examination based on a scoring scale by the University of Wisconsin (0 points: no symptoms; 9 points: severe clinical signs). In addition, a US examination of the lungs was also performed on all animals, scored from 0 to 5 (0: no symptoms, 5: severe symptoms). We collected data on the diseases of the examined calves, their eventual culling, the insemination index, and the vaccination protocol against the BRDC of the inspected farms.

Based on the US examination, the mean of the scores was 1.92+1.42, while the mean of the clinical symptoms (Wisconsin score) was 0.86+1.33. Based on the statistical analysis, the correlation between the results of the two scoring methods is weak but significant (p<0.0001). The increase of the physical examination score by 1 was associated with a 0.44 higher US score.

Five out of ten farms vaccinated the calves against respiratory pathogens. There are no verifiable differences in US score, physical examination score and insemination index between vaccinated and non-vaccinated farms. However, the proportion of calves with a US score 5 was 4.8% in vaccinated and 10.3% in non-vaccinated herds. There is no significant correlation between the US score and insemination index in calves succesfully inseminated at the heifer age. Among the examined animals, the proportion of becoming pregnant and dying or culled animals is the same in vaccinated (88.5% pregnant; 11.5% died or culled) and non-vaccinated farms (89.5% pregnant; 10.5% died or culled). Based on our results, lung lesions can be detected with the US even before the appearance of clinical symptoms, already in the subclinical stage, or even after the clinical signs have disappeared. The US examination is more sensitive than the physical examination, the animals received a worse score than the physical examination, and US lesions could also be found in the lungs of asymptomatic animals.

Based on the similar results of vaccinated and non-vaccinated farms and the fact that the US score was not related to subsequent reproductive indicators, we can assume that the housing technology, the design of individual calf cages, the management of calf feeding and the vaccination protocol itself can influence these results, but further investigations would be needed to verify this.

163

Serological examination of Mannheimia haemolytica and Biberstenia trehalosi in cattle Szarvasmarhákból izolált Mannheimia haemolytica és Bibersteinia trehalosi törzsek szerológiai vizsgálata Author: Supervisor:

Mc Grath Lucy Mary, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Gergely Tóth, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

Bovine respiratory disease complex (BRDC) is one of the most common and costly disease in cattle production worldwide. The multifactorial nature of BRDC necessitates comprehensive research and targeted strategies for prevention, including identification and serotyping of prevalent strains and vaccination combined with improved management practices, to mitigate its impact on cattle health and productivity. The last major serological examination of Mannheimia haemolytica and Biberstenia trehalosi in Hungarian cattle was published twenty-four years ago, highlighting the timeliness and relevance of undertaking this research again.

Over a period of six years (2017-2023), a total of 72 M. haemolytica 2 M. glucosida and 8 B. trehalosi strains were isolated from cattle presenting with clinical signs of BRDC in Hungary. The isolates were serotyped using passive hemagglutination. The identification of the strains on species level was confirmed by PCR. With regards to M. haemolytica this study identified a predominance of serotypes A2 (43.1%, 31/72), A1 (41.7%, 30/72), and A6 (11.1%, 8/72). 2.8% (2/72) of the isolates were classified as A16 and there was one non typable isolate (1.3%, 1/72). Two isolates represented serotype A11 also known as M. Glucosida.

With regards to Biberstenia trehalosi, 75% (6/8) of the isolates represented T4 while T15 was present as 12.5% (1/8) of the isolates. One strain was non typable (12.5%, 1/8).

The findings of this study offer valuable insights into the prevalence of serotypes associated with pneumonic pasteurellosis in Hungarian cattle. Based on these findings, contrary to previous beliefs, but in accordance with the previous Hungarian data, M. haemolytica serotype A2 and B. trehalosi serotype T4 may be considered as primary pathogens of respiratory disease in cattle and should be investigated further. Furthermore, this study brings to the forefront the limitation of current commercial vaccines, which mainly contain only the M. haemolytica serotype A1, and provide serotype-specific protection, therefore, do not offer comprehensive protection against M. haemolytica and B. trehalosi. A comprehensive understanding of the prevalence of these organisms and their serotypes informs a focused strategy for the manufacture of vaccines against BRDC.

164

The effect of Bacillus licheniformis on IPEC-J2 cell line A Bacillus licheniformis hatásának vizsgálata IPEC-J2 sejttenyészeten Author: Supervisors:

McDonagh Lawlor Nicole, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Farkas Orsolya Dr., senior research fellow; Dr. Palkovicsné Pézsa Nikolett, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Modern farming continues to intensify with much higher demands for production animals.

Consequently, the crowding and stress associated with intensive farming practices inherent in large-scale swine production yield a high incidence of intestinal infections caused by Escherichia coli (E. coli) and Salmonella enterica serovar Typhimurium (S. Typhimurium).

These pathogens can induce oxidative stress and compromise the intestinal barrier function, resulting in diminished production, the emergence of clinical symptoms, or even mortality.

For many years now, the habitual use of antibiotics for disease prevention and growth enhancement has played a significant role in the emergence and escalation of antimicrobial resistance. Currently the European Union is enforcing strict regulations on the use of antibiotics in veterinary medicine, especially on food producing animals. This has given rise to a demand for alternative treatments and dietary supplements that shall not result in resistance but positively impact animal health and productivity while preserving the integrity of the intestinal barrier.

In our experiments, we explored the efficacy of the protective actions of the probiotic bacterium Bacillus licheniformis (B. licheniformis) on intestinal porcine epithelial (IPEC-J2) cells when challenged with the pathogenic strains of E. coli and S. Typhimurium bacteria.

Firstly, by means of the Neutral Red assay, we ascertained that at a concentration of (10^8) CFU/mL, B. licheniformis did not impact the viability of IPEC-J2 cells; this concentration was thus employed in proceeding experiments. Subsequently, the DCFH-DA assay was used to examine the intracellular redox state of the cells. In this phase, B. licheniformis and the pathogenic bacteria were introduced to the cells in three distinct treatment modalities: pre-treatment, co- treatment, and post-treatment.

Lastly, we evaluated the preventative efficacy of B. licheniformis in regards to inhibition of adhesion of pathogenic bacteria to the IPEC-J2 intestinal epithelial cells.

Our study’s findings reveal that B. licheniformis significantly mitigates the oxidative stress triggered by E. coli and S. Typhimurium in porcine intestinal epithelial cells. Moreover, this probiotic curtails the adhesion of pathogenic bacteria. It appears that B. licheniformis is a strong contender for contribution to the positive effects of probiotics in animal health.

165

Measurement of the gene expression rate of certain p53 family genes in experimental animals after metal oxid fume inhalation A p53-as géncsalád expresszójának mérése cink-oxid inhaláció után Author: Supervisor:

Michelberger, Vincent, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Éva Szücs-Somlyó, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

The p53 protein family is pivotal in preventing tumoral cell transformations by aiding DNA repair or inducing apoptosis in cases of irreparable damage. This mechanism activates not only for tumor prevention but also for various DNA damages, such as those caused by oxidative stress from inhalation of Zn or Cu oxides. These oxides can induce metal fume fever (MFF), an occupational ailment primarily affecting welders and metal workers, potentially leading to chronic asthma.

Our study aimed to investigate the impact of ZnO fume inhalation on multiple genes from the p53-family associated with tumor suppression in mice, focusing on lung and the analysis of lymph node samples, to unravel their role in MFF’s pathogenesis. During the experiments, animals were exposed to a sub-toxic amount of ZnO fume for 4 hours daily, consecutively for 3 days, with sample collection at 3- and 12-hours post-treatment. Significantly, our findings reveal unprecedentedly elevated levels of ATM gene expression at 12-hour sampling time points, along with heightened expression rates of various p53-family genes, including BRCA1&2, CHK1&2, CCNB1 & E2F1.

This pioneering animal experiment offers novel insights into the cellular processes underlying early metal fume fever development. Notably, all these genes play crucial roles in DNA repair, cell cycle regulations, and cell proliferation, encompassing both mitosis and apoptosis pathways. Our examinations revealed possible double & single stranded DNA damage caused by inhalation of zink-oxide in mice which explain both the oxidative stress origin of the disease and the further immune reactions as well. Our results make a much deeper understanding of the MFF pathomechanism than any previous investigation before, however, further research is required for uncovering the complete process.

166

Examination of toxicity and expression levels of QF2 and Tol2 systems used in zebrafish transgenesis Toxicitás és expresszió mértékének vizsgálata zebradánió transzgenezis során QF2 és Tol2 rendszerekben Author: Supervisors:

Mihályi Vivien, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Korsós Gabriella, assistant research fellow; Dr. Enyedi Balázs, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

The scientific use of zebrafish (Danio rerio) as a laboratory animal is exceptionally extensive. The transgenic lines examined in this study are used, among others, to model inflammatory processes.

The aim of the experiment was to demonstrate the extent of toxicity and expression of QF2 and Tol2 systems used in transgenesis.

In my work I generated transgenic zebrafish lines by injecting one-cell stage embryos from crosses between AB (wild type) and Casper (transparent mutant) fish.

In my thesis the effects of three plasmids are presented in QF2 and Tol2 mediated transgenesis. Two of them, using the Krt4 and ITGA11 promoters, are expressed tissue-specifically in epithelial and mesenchymal cells, while the third system is expressed in all tissues using an ubiquitin promoter.

To test toxicity, fish survival was monitored and plotted on a survival curve. Since the plasmids encoding the ubiquitin promoter are expressed in all tissues following successful injection, a significant difference indicating toxicity was expected for these and was confirmed for the QF2 system. In the other cases, the survival of transgenic animals did not differ significantly compared to the Control groups.

The level of expression was imaged with a spinning-disc confocal microscope.

The images showed that the expression of the QF2 system is more prominent compared to the Tol2 system.

Overall, the QF2 system generated stronger expression but also more significant toxicity, compared to the Tol2 system, which caused lower levels of expression and was found to be less toxic. In the light of the results, it is worth considering whether in a given study we should expect such a prominent change, or whether we should work with a sensor with strong expression that can be detected using the Tol2 system, or whether the use of the much more toxic QF2 system is necessary.

167

Comparing histopathological results of 28 biopsy samples from small exotic mammals – guinea pigs (Cavia porcellus), rabbits (Oryctolagus cuniculus), rats (Rattus norvegicus domesticus, and a hamster (Mesocricetus auratus) with presenting clinical signs Egzotikus kisemlősök – tengerimalac (Cavia porcellus), nyulak (Oryctolagus cuniculus), patkány (Rattus norvegicus domesticus) és egy hörcsög (Mesocricetus auratus) – 28 szövettani mintájának elemzése és klinikai tünetekkel összehasonlítása Author: Supervisors:

Molnar Lily, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Csatári Dóra, PhD student; Dr. Gál János, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Exotic Animal and Wildlife Medicine)

Small exotic mammals are gaining popularity as household pets, and, similarly to dogs and cats, species specific diseases affect them; however, significantly fewer comprehensive epidemiological studies have been done on small exotic mammals. The aim of the present study is to compare biopsy results of small exotic mammal pets to their clinical signs at time of presentation. Twenty-eight samples were biopsied for histopathological review from patients at the University of Veterinary Medicine, Budapest exotic veterinary clinic. The samples were examined over a fourmonth period. Nineteen samples originated from guinea pigs, three from rabbits, five from rats, and one sample from a Syrian hamster. Different neoplastic and non-neoplastic processes were diagnosed based on routine histopathology. To calculate the incidence of lesions, the average monthly visitations for each species was compared to the average monthly detection of lesions during the four-month collection period.

This revealed that rats had the highest incidence of lesions per month with 50%, followed by 14.6% for guinea pigs, 7.6% for hamsters, and 4.2% for rabbits. Guinea pigs had the most organ systems affected (n=5), followed by rabbits and rats (n=2) , and then the hamster (n=1). In guinea pigs, most lesions originated from the uterus (52.6%). In general, the reproductive tract was the most affected organ (46.4%) with uterine lesions being predominately non-neoplastic, constituting hyperplastic proliferations (58.3%) and always coinciding with cystic ovaries. But neoplastic alterations made up 53% of all small exotic mammals’ lesions reviewed and of those 60% were malignant. Carcinomas were proven to have the highest incidence regarding malignant neoplasms (56%), most frequently located in the mammary tissue (60%). In the study, systemic clinical signs were generally absent and only 21.4% of the animals showed prominent systemic signs. It is important for all general practitioner veterinarians to have proper knowledge and confidence to clinically examine and diagnose such animals. These results give veterinary clinicians useful information on possible diseases and processes of small exotic mammals.

168

Exploring Rehabilitation Programs for Aggressive Dogs: A Comparative Study of the US and Norway Rehabilitációs programok lehetőségeinek felmérése agresszív kutyák számára: összehasonlító tanulmány az Egyesült Államokról és Norvégiáról Author: Supervisor:

Mørk Nora Elizabeth, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Kiss Annamaria, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

This TDK presents a comparative questionnaire analysis of rehabilitation programs for aggressive dogs in the United States and Norway. Key aspects such as typical rehabilitation methods, the use of psychoactive drugs, sources of dog acquisition, and training techniques were thoroughly examined. This study is based on research data obtained from an online questionnaire distributed across various social media platforms, targeting individuals who own(ed) aggressive dog(s).

The rehabilitation of aggressive dogs represents a complex and ongoing challenge. The primary objective of this TDK is to identify similarities and differences in the approaches taken by the United States and Norway toward rehabilitating aggressive dogs. Through 25 questions, a total of 60 respondents from Norway and 32 from the United States participated, giving valuable insight into their respective practices.

The findings of this comparative study showed several significant patterns and distinctions between the two countries. Notably, rehabilitation programs in the United States reported a higher frequency of incorporating pharmaceutical interventions to manage aggression, while Norway relied more on non-pharmacological methods such as behavioral modification training.

Regarding dog acquisition practices, our findings found that the United States primarily sources dogs from shelters, whereas acquiring dogs from breeders is most common in Norway. This difference could be due to variations in homeless dog populations, breeding practices, and cultural attitudes. However, the analysis conducted in this TDK reveals a similar age of onset of aggression and similar breeds, irrespective of acquisition. The study also shed light on training methods, showing different approaches. Dog owners in the United States employed aversive techniques and tools more frequently in their rehabilitation programs, while Norway favored positive reinforcement methods. These distinctions may be due to legislative differences between the two countries and offer valuable insights into their potential impact on the success of aggressive dog rehabilitation.

In conclusion, this comparative study underscores the critical importance of understanding and applying research when developing and evaluating rehabilitation programs for aggressive dogs. The findings provide insights into how rehabilitation programs can enhance their effectiveness by incorporating psychoactive drugs, employing appropriate forms of behavioral modification training, and educating prospective dog owners about recognizing reputable dog breeders, effective dog training techniques, and sources for professional assistance. Further research in this field has the potential to lead the way for the development of a standardized, universal rehabilitation program for aggressive dogs, promoting more effective and humane rehabilitation practices that benefit both dogs and their human companions.

169

In vitro determination of the antimicrobial efficacy of a composition containing herbal extracts Gyógynövénykivonatokat tartalmazó készítmény antimikrobiális hatékonyságának in vitro meghatározása Author: Supervisors:

Nagy Dominika, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Ádám Kerek, assistant professor; Dr. László Kovács, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

The issue of antimicrobial resistance, which has now reached a global level, is a common challenge for animal and public health professionals. New alternative solutions are needed to replace antibiotics in whole or in part, such as the use of plant essential oils. This may be particularly true in farms that use large values of antibiotics in food-producing (farm) animals.

The aim of our research is to test the in vitro efficacy of a preparation containing several plant essential oil extracts (menthol, eucalyptus, thyme, camphor, ajwain, basil and turmeric) by conventional agar diffusion and minimum inhibitory concentration (MIC) value determination against facultative and obligate pathogenic bacterial strains of animal and public health importance (Escherichia coli, Staphylococcus aureus, Salmonella spp., Enterococcus spp.) and the fungal species Candida albicans.

In addition, we complemented our studies with a vital staining procedure.

In our studies, conventional agar diffusion and microdilution methods gave similar results. Bacterial growth was most affected in Staphylococcus spp. isolates, with an inhibition zone size of 15.89±2.15 mm in agar diffusion and a reduction in turbidity in the microdilution method at 2-8x dilutions. For the other species, larger inhibition zone diameters (Enterococcus faecalis 6.58±0.67; Escherichia coli 5.17±1.27 mm; Pseudomonas aeruginosa 5.56±2.01 mm; Candida albicans 7.58±1.00 mm) and less turbidity in the broth (2-8x dilutions) were observed at the most concentrations. However, in none of the cases did the preparation completely inhibit bacterial growth; thus, neither bacteriostatic nor bactericidal effects can be considered. In the vitality tests, a 50% reduction in viability (EC50) was observed in only one case - a single strain of Salmonella Typhimurium, and then only at a 1:1 dilution of the preparation.

Overall, the product shows promise as an adjunctive therapy for infections caused by Staphylococcus aureus and Salmonella spp. Our results suggest that the product should be further tested in vivo in conventional animal studies, in particular to investigate its effect on reducing shedding during Salmonella Typhimurium infection, and its effects on weight gain, feed consuption and feed conversion ratio.

In addition, it may be worthwhile to complement these studies with pathophysiology studies. The investigation of such new alternative antibiotic therapies is an important driver of the One Health approach in the context of animal and public health.

170

Effect of Enterococcus faecium on intestinal epithelial cell - bacterial coculture Enterococcus faecium hatásának vizsgálata bélhámsejt - baktérium kokultúrán Author: Supervisors:

Nagy Eszter, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Orsolya Farkas, senior research fellow; Dr. Nikolett Palkovicsné Pézsa, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Intestinal diseases caused by Escherichia coli (E. coli) and Salmonella spp can lead to significant economic losses in food producing animals and can also pose a risk to human health. These pathogens induce oxidative stress in the intestinal tract and impair the function of the intestinal barrier. Taken together, these effects can lead to the development of clinical symptoms or even death.

The pig industry has relied largely on the prophylactic use of antibiotics to combat gastrointestinal diseases and increase production. In response to concerns about antibiotic resistance, the use of antibiotics as growth promoters has been banned in the European Union for almost two decades, and further regulations were introduced in 2022 to control the responsible use of antibiotics in veterinary medicine.

The introduction of alternative feed additives to maintain the health of the gastrointestinal tract is important for the pig sector and for human health. Probiotics have been used in veterinary medicine for a long time, but in many cases the exact mechanism of action responsible for their beneficial effects and the extent of their efficacy are not yet fully understood.

In the present study, the protective effect of the probiotic Enterococcus faecium (E. faecium) on IPEC-J2 porcine enteric epithelial cells against pathogenic E. coli and S. enterica ser Typhimurium (S. Typhimurium) was investigated. The Neutral Red assay was used to determine that the viability of IPEC-J2 cells was not affected by E. faecium at concentrations of 10^7 and 10^8 CFU/ml. These concentrations were used in further experiments. To investigate the intracellular redox status of the cells, a DCFH-DA assay was applied, in which E. faecium and pathogenic bacteria were added to the cells using three different treatments (pre-, co-, and post-treatment).

The effect of the probiotic strain on the paracellular permeability of the intestinal epithelial cells was tested using the FD4 fluorescent assay.

The results of our study demonstrate that E. faecium significantly reduces the oxidative stress induced by E. coli and S. Typhimurium in porcine intestinal epithelial cells and is also able to attenuate the damage of barrier function. Further in vitro and in vivo studies are needed to elucidate the processes underlying the positive effect of E. faecium.

171

Analysis of the mortality causes of venomous snakes at the Budapest Zoo and Botanical Garden between 2009-2023 A Fővárosi Állat- és Növénykert gyűjteményében tartott mérgeskígyók elhullási okainak elemzése 2009-2023 között Author: Supervisors:

Nagy Flóra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Tamás Tóth, assistant professor; Dr. Viktória Sós-Koroknai, clinical veterinarian (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Exotic Animal and Wildlife Medicine)

Zoos play an important role in educating the general public about venomous snakes and in the conservation of endangered species. In order to successfully treat these species, it is essential to understand the pathomechanism of morbidity and mortality, which can be attempted through post-mortem analysis.

In my thesis, I performed a retrospective analysis of pathological examinations in venomous snakes at the Budapest Zoo and Botanical Garden, between 2009 and 2023. In this study, 71 specimens from 19 species of venomous snake were included.

Information about the circumstances of mortality was not available for 12.7% of the 71 snakes, and for another 32.4%, no histopathological reports were available, therefore the lesions found during their necropsy were documented. Among the 71 snakes, the age of 23 individuals was known, with the highest number of deaths occurring between ages 6 to 10 years (13 individuals), followed by the age group between 11 and 15 years (4 individuals). Of the snakes in the study, the sex of 25 was known, with 15 being females and 10 being males. The most common causes of mortality consisted of infectious diseases, accounting for 24.2% of total number of patients, with Mycobacterium spp. and Aspergillus spp. infections among the causative agents.

Systemic multi-organ infections also proved a frequent finding (22.6%). A total of 7 animals were euthanized, typically due to anorexia and prolonged chronic diseases.

In terms of organ systems, the most common post-mortem lesions were found in the digestive system, followed by the urinary system. Hepatitis (19.4%) and enteritis (16.1%) were the most frequently found lesions of the digestive tract. Nephrosis (41.9%) was the primary cause of the lesions found in the urinary system, followed by nephritis (12.9%) and neoplastic lesions (3.2%). Uricosis was also a frequent ailment, occurring in 35.5% of all the snakes.

From our results we can see that there are numerous factors that affect venomous snakes housed in captivity in zoological institutions. Even though the dataset may not be complete in all cases, the ailments found to cause morbidity and mortality in these species may help us improve the housing circumstances where relevant, as well as ensuring that these species are kept under the highest level of care at all times.

172

Effects of varying dietary protein level on the growth and life span of house cricket Különböző fehérjetartalmú tápok hatása a házi tücsök növekedési ütemére és élettartamára Author: Supervisors:

Nahaji Péter, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Nikoletta Hetényi, research fellow; Dr. András Bersényi, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

Nowadays, increasing attention is being paid to alternative protein sources such as insect protein. In the European Union, insect-based foods belong to the “novel food” category, and their use for feeding purposes also has an ever-expanding legal framework. For economical production optimal nutrition according to age and species should be applied.

The study aimed to investigate the effects of different dietary protein levels on the growth and survival of house crickets (Acheta domesticus). Three experimental groups were made (n=120/group) with four replicates (A, B, C, and D; n=30/replicate) which received diets containing 15-20-25% crude protein (ingredients: corn starch, defatted soybean meal, sunflower oil). Two experiments were conducted (Experiment I and II) in which only the age of the crickets differed, the diets were the same. Experiment I was 9 weeks long and started with size “1” crickets (2-3 mm) and Experiment II was 6 weeks long and started with size “3” crickets (6-8 mm). The weight and survival of crickets were measured weekly.

In both experiments, the final mean individual body weight and survival rate did not differ significantly. In Experiment I the highest mean individual body weight (0.1673±0.0492 g vs. 0.0904±0.0458 g [15% protein] and 0.0874±0.0412 g [25% protein]) was measured in the 20% protein group and the survival rates were 12.5%-20.0%20.0% (15-20-25% protein). In Experiment II the mean individual body weight of crickets increased with the higher dietary protein level (0.1337±0.0359 g, 0.1742±0.0327 g and 0.1990±0.0325 g), but the survival rate was the highest (20.8%) in the 15% protein group (12.5%-20% protein; 14.2%-25% protein). Sexual maturity of one male and one female was reached in the 5th week (25% protein), and then two other females reached maturity in the 6th week (15% and 25% protein).

The low (15%) protein diet resulted in low body weight in both experiments thus it is not recommended. Based on the results of Experiment II, age of maturity, and body weight the 25% dietary protein level is the most adequate. Mortality was very high during the experiments, which requires further investigation.

173

A study on the host preferences of Hungarian louse flies Hazai madárkullancslégy fajok gazdapreferencia-vizsgálata Author: Supervisor:

Németh Anna, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Keve Gergő, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)

Louse flies are obligate blood-sucking arthropod ectoparasites that can prey on a wide range of warm-blooded animals. The family of louse flies (Hippoboscidae) includes over 200 species, most of which are parasites of birds. Their role as vectors has been known for a long time, they are involved in the transmission of many pathogens, therefore, their animal health significance is unquestionable. As there is currently only limited information available on avian louse flies in Hungary, the aim of our research was to collect the species present in Hungary on a broader scale and to gain a deeper understanding of parasite-host relationships.

In Ócsa, parasites, including louse flies, have been removed from birds that are captured for ringing since 2015. In 2022 the research continued at 7 additional sites: Fenékpuszta, Tömörd, Dávod, Szalon, Lake Kolon, Lajta-Hanság, and Barbacs.

During this time, a total of 236 louse flies were collected from different species of passerines, (Passeriformes), woodpeckers (Piciformes) and owls (Strigiformes), as well as 18 louse fly specimens from the close environment of the birds. The removed parasites belonged to 6 different species. The most common (168 specimens) was Ornithomya avicularia, followed by Ornithoica turdi (24 specimens), then Ornithomya biloba (23 specimens), and Ornithomya fringillina (17 specimens). In addition to these, 3 Ornithomya chloropus and one specimen Ornithoctona laticornis were identified by morphological methods.

To the best of our knowledge, this is the first documented occurrence of the latter species in Hungary. Out of 193 captured birds, a total of 2 different louse fly species were found on the same bird only once. The mean intensity of louse fly infestation in birds was 1.295, while the median intensity of louse fly infestation in birds was 1 louse fly per infested bird.

The captured bird species were classified into four categories according to their habitat: reed, field, forest, and mixed habitat (forest and field) associated birds. Using Fisher’s exact test, we found that the difference in host preference of certain louse fly species was highly significant. O. avicularia was much more common in reed birds than O. turdi, which was more common in field and forest birds (p=0.0004). The same difference was not true for O. avicularia and O. fringillina species (p=0.418).

174

Changes in the antimicrobial resistance gene set (ARG) of raw milk and raw milk products on cattle farm from field to table Szarvasmarha állomány nyerstej és nyers tejtermékeinek antimikrobiális rezisztencia génkészlet (ARG) változásának nyomon követése a termelés helyétől a fogyasztóig Author: Supervisor:

Németh Virág Alexandra, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Ádám Kerek, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

One of the most fundamental societal needs of the 21st century is adequate food safety, which is now inextricably linked to the mapping of animal and human hazards.

One such risk factor is the defining global problem of the 21st century, the potential spread of antimicrobial resistance and its underlying resistance genes through food.

Consumer demand for raw milk and raw dairy products derived from raw milk has increased significantly, despite the health risks, due to their positive impact on nutritional composition and taste. Although many benefits of consuming raw products have been described, it should not be overlooked that the consumption of raw milk and dairy products poses serious health risks as they can be an excellent source of transmissible bacterial, viral, and protozoal diseases, which may also carry antimicrobial resistance genes. In our research, we aimed to track the antimicrobial resistance gene pool changes in raw milk and raw milk products from a small dairy farm through milk processing (“from field to table”) to the consumer, using next-generation sequencing.

In each of our studies, we tested the resistance gene pool of the samples, as well as their phage or plasmid carriage and potential mobility, following five parallel sampling runs. In total, we identified about 112 antimicrobial resistance genes. We observed a significant reduction in the resistance gene pool of raw cheese compared to raw milk samples. Still, after one month of ripening, significant enrichment was observed, exceeding the initial gene frequency. Of particular concern, we also identified extended-spectrum beta-lactamase (ESBL) genes in the samples, such as the OXA-662 gene (100% coverage, 99.3% identity) and the OXA-309 gene (97.1% coverage, 96.2% identity). We observed that there was a gene that appeared in the product only after one month of maturation (sul1), indicating contamination. In all samples, the genes regulating the function of the efflux pumps against fluoroquinolones were the most frequent.

In conclusion, the validity of our study is supported by the variation in the gene pool observed during the product pathway and the potential for horizontal gene transfer through the raw products. Of particular concern is the presence of ESBL genes. A new approach and food safety investigation using next-generation sequencing should be considered.

175

A literature review, retrospective and prospective study of: The Treatment of Neurological and Ocular Feline Infectious Peritonitis with The Nucleoside Analogue GS-441524 Irodalmi áttekintés és kérdőíven alapuló retrospektív tanulmány: A FIP neurológiai és ocularis formájának gyógykezelése a GA441524 nukleozid analóggal Author: Supervisor:

O’Shaughnessy, Niamh, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Vizi Zsuzsanna, university teaching assistant (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)

Feline infectious peritonitis (FIP) is a lethal disease in cats, resulting from a mutation of the feline coronavirus, occurring in approximately 1-2% of cases. FIP manifests in two forms: wet and dry, occasionally accompanied by neurological or ocular symptoms. Recently, pet owners have turned to GS-441524, an unapproved antiviral nucleoside analogue, to treat their FIP-afflicted cats, reporting remarkable outcomes. No legally available drugs have shown success in FIP treatment, but a significant issue is the lack of scientific documentation due to the sourcing of GS-441524 from illicit markets.

This study aimed to systematically evaluate the use of unlicensed GS-441524like treatment in cats suspected of having neurological and ocular FIP, a previously incurable ailment. An online survey was conducted among members of various large social media support groups and GS-441524-like drug distribution networks. The survey targeted individuals who had treated their cats with these unapproved drugs for a minimum of 84 days. Among the 230 surveys analysed, 190 met the inclusion criteria, with approximately 33% of therapy users residing in France, 28% in the United States, and 12% in both Hungary and Austria, along with smaller percentages from various other countries worldwide.

A majority of respondents (around 87%) reported significant improvements in their cats’ health within a week of starting the therapy. At the time of the survey, about 96% of cats were still alive, with approximately 61% considered cured and an additional 35% under observation during the 84-day period. A small portion (4%) experienced FIP symptom relapses, and the same percentage did not survive despite receiving GS-441524-like therapy. Complications were mainly associated with owner-administered subcutaneous injections of the acidic GS-441525-like therapy, leading to issues like pain, injection site injuries, and kidney damage.

It’s essential to acknowledge the limitations of this study, including reliance on owner-reported data alongside input from medical professionals and an inability to verify the composition of unapproved pharmaceuticals. Nevertheless, valuable insights can be gained from the experiences shared by these cat owners. Although unconventional and not without medical and legal risks, based on owner testimonials, at-home GS-441524-like therapy appears to offer potential benefits for cats suspected of having FIP.

176

Effects of delivery time and different cryopreservation methods on canine epididymal sperm A szállítási idő és különböző mélyhűtési módszerek hatása kutya mellékhere eredetű spermiumok minőségére Author: Supervisor:

Obst Lina, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Bence Somosköi, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Reproduction)

Recent years have seen a drastic decline in biodiversity. In addition to the traditional in vitro conservation of genetic material, there is a need to establish a well-functioning protocol to cryopreserve the genetic material of a male of an endangered species or with valuable genetics. Storage of epididymal sperm is a feasible method to achieve this goal, however, time of sample delivery and freezing technique are key factors affecting the success rate.

Our aim was to investigate the freezing ability of canine epididymal spermatozoa in fresh stadium and after 24 hours storage at 4°C with two different freezing protocols (ultra-rapid freezing [UR] and vitrification [VF]).

The samples were collected from the tail of the epididymis from 10 mixed-breed dogs. Each sample (fresh and 24-hour storage) was cryopreserved by using the ultrarapid and the vitrification method. Following parameters were evaluated immediately after harvesting, after 24 hours of cool storage of one testicle at 4°C and post-thawing: total and progressive motility, normal morphology rate, rate of acrosome defects, rate of detached heads, rate of tail defects and proAKAP4 concentration.

Concerning the total motility, no significant difference was found between the UR and fresh groups. There was no significant difference in the progressive motility between the UR 24h group compared to the fresh groups (Fresh 0h and Fresh 24h), but we found significantly lower progressive motility in the UR 0h group compared to both fresh 0h and 24h. However, significantly lower total and progressive motility in VF groups were found compared to both fresh and UR groups. Regarding the morphology analysis, incubation did not have an effect on any of the morphological parameters we examined in any of the freezing groups (p=0.1). In contrast, significant effect of freezing method (p<0.0001) on the rate of cells with normal morphology was found. The rate of normal morphology was significantly lower in the UR group and also in VF group compared to the fresh samples. A significant effect of the freezing method was also observed for acrosome defects (p=0.0137). The rate of sperms showing acrosome defect in UR (p =0.04) and in VF (p=0.01) was significantly higher compared to the fresh samples. In case of detached head and tail defects, in addition to incubation, the freezing method had no effect either. Assessing the proAKAP4 level, higher concentration was found in fresh and VF groups than that of UR group.

In our study, we found that total motility was not affected by incubation for 24 h, but the percentage of progressive motile cells was not significantly reduced in the group incubated for 24 h before freezing compared to fresh frozen samples. These data indicate that when transporting the heritable material of a freshly dead individual to the laboratory, it is recommended to store the epididymis at 4°C for 24 h to maintain better motility.

177

Observation of the quasispecies of the influenza A virus isolated from waterfowl during in vitro adaptation A virális kvázi-speciesben bekövetkező változások nyomon követése víziszárnyasokból izolált Influenza A in vitro adaptálódása során Author: Supervisors:

Oláh Barbara, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Tenk Miklós, associate professor; Dr. Zádori Zoltán, research team leader; Dr. Mészáros István, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

Influenza A virus is an endemic disease in Europe, mainly in poultry, wild birds and exotic pet birds, often asymptomatic but sometimes associated with high fever, severe lethargy, respiratory and sometimes neurological symptoms, hemorrhagy and diarrhea. Due to its high mutation rate and broad host specificity, it can infect and adapt to a wide range of bird and mammalian species, and a better understanding of this can help us to control it more effectively.

The aim of our studies was to investigate the in vitro adaptation of the avian influenza virus and the unknown function of the NEG8 protein, which has not been previously studied in avian influenza.

As a first step, we investigated the susceptibility of the duck-derived cell line DuO to seven different serotypes of avian influenza strains. We selected two isolates of different serotypes (H3N8 and H5N9), characterized in detail their relevant biological properties (cytopathogenicity, infectious titer (fluorescent focus unit (FFU)/ ml), growth curve, copy number) and performed serial passages on the DuO cell lines, monitoring the changes in their biological properties.

During adaptation, the final titer of H5N9 stocks decreased until the third pass (105 FFU/ml) and then fluctuated between 105-106 FFU/ml until the ninth pass. It then increased to 107 FFU/ml and reached 108 FFU/ml after the 15th pass. With the H3N8 serotype, we are currently in the 7th pass and have similar data on the change in final titer. In this case, we also observed a significant decrease (from 107 to 105 FFU/ ml) until pass 3, followed by a fluctuation between 105 and 106 FFU/ml. Along with the change in end titer, we also observed significant changes in the slope of the viral growth curve and the number of apoptotic nuclei that appeared as a result of infection.

Our high-coverage sequence data obtained by new-generation (Illumina) sequencing showed that the frequency of SNPs (small nuclear polymorphisms) in virus samples decreased in both serotypes during passages, suggesting homogenization of quasi species and, in our opinion, a consequence of selection of less adapted variants. In several cases we observed intrinsic quasi species heterogeneity in triplets of amino acids known to influence virulence, pathogenicity and host specificity (e.g. amino acids 126, 138 and 159 of the hemagglutinin protein).

The role of the NEG8 protein in the viral infection cycle is currently unknown and has only been investigated in human studies. Our in silico analyses revealed the presence of a transmembrane domain in the protein, and our transfection assays confirmed the localization of the protein in the endoplasmic reticulum, which was unchanged in infected cells (in the presence of other viral proteins). Some of our results suggest that expression of the protein induces cell death in transfected cells, but this requires further confirmation.

178

Health Survey of Pet Guinea Pigs in Norway Felmérés a Kedvtelésből Tartott Norvég Tengerimalacok Egészségügyi Állapotáról Author: Supervisor:

Olsen, Elena, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Hetényi Nikoletta, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

Guinea pigs (Cavia Porcellus) are popular pet animals in Norway. This study aimed to research the current husbandry, health, and welfare of pet guinea pigs in Norway.

An online questionnaire consisting of 100 questions was shared with two of the largest Norwegian guinea pig interest groups on Facebook, having 3300 and 1400 members respectively. In total, the questionnaire yielded 284 responses originating from guinea pig owners representing all the different Norwegian counties. Data were collected between the 7th of February and the 10th of August 2023.

According to the results, the most common source for guinea pig owners to acquire knowledge about keeping and husbandry is through the internet (n=217, 21.9%), with social media following closely behind (n=182, 18.3%). Most owners have acknowledged the social needs of the guinea pig, as just 3.5% (n=10) currently only have one guinea pig. Almost 60% of the participants (n=168, 59.3%) reported that their guinea pigs are fed fresh vegetables at least twice daily, hence 63.7% (n=181) never feed any form of vitamin-C supplement. When asked about health status, 96.5% (n=274) were considered healthy at the moment. Of the surveyed health conditions ectoparasites (n=102, 20.2%), coughing and/or sneezing (n=47, 9.3%), and overgrown nails (n=31, 6.2%) were the most commonly reported symptoms.

Despite maintaining high-quality living conditions, pet guinea pigs continue to experience avoidable health issues associated with their care. It is crucial for the veterinarian to play a significant role in educating guinea pig owners with a particular emphasis on proper feeding practices and helping owners recognize and address guinea pig behaviour and health concerns.

179

Survey of the Nutrition of Sport and Leisure Horses in Hungary, 2022-2023 Sport-és Hobbilovak Takarmányozási Viszonyainak Felmérése Magyarországon 2022 Június és 2023 Szeptember Között Author: Supervisor:

Pál Zsófia, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

The following study is the first investigation of its kind into the feeding practices of Hungarian horse owners. It also aims to determine the depth of their knowledge in the area of equine nutrition. The research is based on an anonymous online survey filled out by eighty randomly chosen horse owners committed to at least one of the disciplines of show jumping, dressage, and three-day eventing between June 2022 and September 2023. The gender and age of respondents were unknown along with the location of their horses within the country. The most common horse breed in the survey was the Hungarian Sport Horse, representing 31% of the total. The horses’ average age was 10.5 years with training intensity ranging from minimal to hard. 54% of the respondents marked their horse’s weight as unknown, and only 5% measured it at least once every 6 months. The tools used for measurement included scales and weight tapes. The Body Condition Score (BCS) of the horses was not estimated at all by 66% of the horse owners. The applied husbandry techniques, the horses’ exposure to pasture, the circumstances of feeding, and the method of measuring daily rations varied. The most frequently fed preserved forage was meadow hay (92.5%), either alone or in combination with other preserved forages. The nutritional values of preserved forages were not determined by a laboratory in 85% of cases. 81% of the horses consumed grains, 76% were given commercially available horse feed, and 96% received some form of dietary supplement. 86% of horse owners considered nutrition critically important in maintaining and improving their horse’s performance, but only 46% sought advice from their veterinarian on the subject. Based on their own admission, respondents’ knowledge of equine nutrition averaged 3.6 on a scale of 1 to 5, while their knowledge of nutrition-related health problems averaged 3.5. Discrepancies appeared between respondents’ knowledge and how they fed their horses. 92.5% of the owners expressed willingness to expand their knowledge of equine nutrition. Improving horse owners’ understanding of equine nutrition concepts and shaping their mindset could significantly reduce feeding errors. In this process, greater involvement from veterinarians would be needed.

180

Morphometric studies on European perch (Perca fluviatilis) in Lake Balaton Morfometriai vizsgálatok balatoni sügereken (Perca fluviatilis) Author: Supervisors:

Pallos Réka, University of Veterinary Medicine Budapest, biology MSc major, 2nd year Péter Takács, senior research fellow; Tamás Szűts, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Institute for Biology)

Morphometric methods that describe hard-to-define body shapes using mathematical methods are also widely used in biology. Among others, morphometrics is also used in fish biology, for example to characterise certain species or to separate fish stocks. The original objective of our study was to investigate the population structure of the European perch (Perca fluviatilis) stock in Lake Balaton based on morphological and morphometric characteristics. However, based on preliminary analyses, it appears that the person’s experience may have a significant influence on the results. Thus, the first focus of our study was to explore this methodological problem. Therefore, this methodical study’s aim is to examine how the results of morphometric measurements taken by measurers with different levels of experience will differ. By repeating the measurements several times, we also investigated the learning process and experience acquisition of each measuring person. The data were provided by six measurers with varying degrees of experience in morphometric measurements. The analyses were carried out on photographs of 80 perch from three populations using traditional distance-based morphometric method. In total, 21 morphometric variables were recorded on each photo by the measurers. These series of measurements were repeated three times. Preliminary results show that the results of the participants differ significantly from each other, and that the reliability of the measurements (the standard deviation of the data series) is significantly influenced by the experience and skill of the person taking the measurements and the quality of the images. However, analysis of the data series from the different persons showed similar patterns of separation in most of the three populations studied. It seems that the method can be used to isolate populations even by less experienced measurers.

However, when comparing the data sets of different measurers, it is important to keep in mind that the results are fundamentally influenced by the measuring person.

181

The Effects of Microbial Transglutaminase on the Quality of Semi-hard Camel Cheese A mikrobiális transzglutamináz enzim hatása a félkemény tevesajt minőségére Author: Supervisor:

Pataki Fanni Anna, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Lívia Darnay, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Food Hygiene)

Camel milk has become more and more popular in recent years, and it is considered to be a superfood worldwide. Due to its bioactive proteins and antimicrobial enzymes, several health benefits are attributed to it, among others, it is applied effectively in cases of type I. diabetes and infectious diseases (rotavirus, Staphylococcus aureus, Listeria monocytogenes, Escherichia coli). It may also serve as an alternative to cow milk for children suffering from beta-lactoglobulin allergy. The greatest milk production is in the Middle East and North Africa, however from processed products, cheese is only available for local customers. The goal of my research is to produce semi-hard cheese both from pasteurised and powdered camel milk and, to determine the optimal concentration from calf rennet (2.94 IMCU/L; 14.7 IMCU/L; 22.9 IMCU/L) and microbial transglutaminase (MTG) enzyme preparation (Activa YG, Probind CH – 0.6U/g protein). For this purpose, I have examined the cheeses after 4-weeks-ripening to specify the effect of applied enzymes on color, pH, cheese yield, dry matter and texture, in order to define which is optimal for cheese made of pasteurized and powdered camel milk. My results showed that pasteurised camel milk cheeses’ yellow color was affected by MTG in case of Activa YG and Probind CH also both decreased the final pH level. Even though the cheese yield was lowered by 10-20%, the dry matter was approximately 10% higher, which resulted in at least 20% harder texture when the optimal calf rennin concentration was used in both pasteurised and powdered camel milk cheeses. Bovine rennin enzyme concentrations affected the texture, application of both MTG product the higher rennin concentration (14.7 IMCU/L for pasteurised; 22.9 IMCU/L for powdered camel milk) was better.

I concluded that the optimal rennin concentration is 14.7 IMCU/L in case of pasteurised camel milk and 22.9 IMCU/L, when using camel milk powder.

182

Expression of selected genes in plant-based product treated Clostridium perfringens Egyes gének expressziója növényi alapú termékkel kezelt Clostridium perfringens-ben Author: Supervisors:

Pereira, Rachel, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. György Csikó, associate professor; Dr. Orsolya Palócz, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Clostridium perfringens can cause different enteric infections in diverse species including severe and fatal necrotizing enteritis in newborn piglets. Antibiotic administration is the only effective treatment option, but the use of antimicrobials should be reduced worldwide. We can combat this problem with alternatives to antibiotics, such as plant-based feed additives. Plant compounds are regarded to be exceptional since they contain many beneficial properties that make them an ideal feed additive for livestock. Because of their potential antimicrobial, anti-inflammatory and antioxidant effects, they may be beneficial in preventing disease outbreaks in farm animals.

The aim of this study is to reveal the mechanism of action of the tested plant material on C. perfringens. Three sublethal concentrations were chosen as experimental concentrations, of which Clostridium perfringens (ATCC 13124) cultures were treated for 24 hours. From the bacterial cultures mRNA were isolated, from which pilus-coding and exo- enzyme-coding genes were tested via quantitative PCR analysis. The pilus, and the exo- toxins are highly relevant pathogenicity factors.

The two tested lower concentrations upregulated most of the investigated target genes, nonetheless, the high concentration caused significant decrease in the expression of several tested genes, e.g. kappa toxin (colA), clostripain (cloSI), perfringosin O (pfo), and the three investigated exo-alpha sialidase (nan) genes.

According to these results, the test substance may have potential in preventing Clostridium perfringens caused enteral diseases in piglets or in other farm animals. However, our results are supposed to be tested in a farm environment to be certain of the test substance’s favourable effects. Regular use of functional feed additives may prevent the development and spreading of antimicrobial resistance, because it can substantially decrease the antibiotic consumption in farm animals.

183

Determination of the ECOFF (Epidemiological cut-off value) value of Escherichia coli bacterial strains isolated from domestic pigeon flocks Hazai galamb állományokból izolált Escherichia coli baktériumtörzsek ECOFF (Epidemiological cut-off value) értékének meghatározása Author: Supervisor:

Pincés Tamara, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Ádám Kerek, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

The importance of antimicrobial resistance in the 21st century in the context of One Health underlines the need for regular antimicrobial testing, particularly in certain areas of the poultry sector. Pigeons are a minor food-producing animal whose role is often underestimated, even though they can make a significant contribution to the spread of resistance by travelling long distances.

The aim of our research was to determine the sensitivity of nationally collected Escherichia coli strains isolated from domestic pigeon flocks to active substances of animal and public health importance by determining their minimum inhibitory concentration (MIC) values. An epidemiological breakpoint (ECOFF) was then determined for those agents where the bimodal distribution of the data allowed.

A total of 134 Escherichia coli strains isolated from pigeons were tested and 2010 MIC values were determined. A resistance rate of 82.8% was observed for amoxicillin, but only 55.2% for the drug amoxicillin-clavulanic acid, confirming the presence of β-lactamase producing strains that are very common in Escherichia coli. ECOFF values of 64 µg/ml and 128 µg/ml were found for the former and the latter respectively. Ceftriaxone also showed a high level of resistance (43.3%), whereas the ECOFF value of 0.125 µg/ml was in line with the breakpoint established by the European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST). For imipenem, only 7.5% of strains were resistant, but an ECOFF of 2 µg/ml was determined. For neomycin, the resistance of 91.8% was very high, with an ECOFF value of 256 µg/ml, which our results support the overuse of aminoglycosides in veterinary medicine for several decades. Resistance was found to be 44.8% for spectinomycin and 65.7% for doxycycline. Among the critically important active substances, 21.6% resistance was detected for enrofloxacin, while the defined ECOFF was very high at 32 µg/ml. For colistin, the observed resistance was 11.2% and our ECOFF was close to the internationally observed value of 4 µg/ml. For potential sulphonamide, however, we observed 100% resistance, which in turn shows a much worse situation compared to other countries.

In conclusion, our results support the justification for regular surveys in pigeons.

In many cases, we obtained similar results to those reported in the literature, the differences being explained by different antibiotic use.

184

Investigation of tick-infestation among birds Madarak kullancsfertőzöttségének vizsgálata Author: Supervisor:

Pitó Andor, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Sándor Hornok, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)

The primary aim of this work was to extend the scope of previous studies on bird ticks in Hungary, i.e., to include aquatic (water-associated) bird species, especially taking into account that these birds are usually long-distance migrants.

Between March 2021 and August 2023, 904 ixodid ticks were collected from 350 birds representing 40 species. These ticks belonged to seven species: Ixodes ricinus (n=447), Ixodes frontalis (n=31), Ixodes festai (n=2), Ixodes arboricola (n=36), Ixodes lividus (n=4), Haemaphysalis concinna (n=382), Dermacentor reticulatus (n=2). Nymphs of I. ricinus occurred with a single activity peak around March-May, whereas its larvae typically infested birds in May, June or July. By contrast, H. concinna usually had its activity maximum during the summer (nymphs in June-July, larvae later in July-August). Interestingly, two ornithophilic species, I. frontalis and I. arboricola were most active around winter months (between October and April). Importantly, significantly lower ratio of aquatic birds were found tick-infested, than songbirds.

Several new tick-host associations were revealed, including I. ricinus from Greylag Goose (Anser anser), D. reticulatus from Great Egret (Ardea alba) and Sedge Warbler (Acrocephalus schoenobaenus). Ticks were collected for the first time in Europe from two species of predatory birds, as well as from Little Bittern (Ixobrychus minutus). Bird species typically inhabiting reedbeds were most frequently infested with H. concinna, and most ticks localized at their throat, as opposed to forest-dwelling avian hosts, on which I. ricinus predominated and ticks were more evenly distributed between the skin around eyes, the corner of beaks and the throat. The only I. apronophorus collected from Sedge Warbler in Lithuania showed sequence identity with conspecific ticks reported previously from Russia (Western Siberia).

In conclusion, aquatic birds appear to be less important in tick dispersal than songbirds. However, newly revealed tick-host associations in this category attest their hitherto neglected contribution. The results suggest that the habitat type will have significant impact not only on the species composition but also on the location of tick burden on birds. Migratory connection and gene flow between bird populations in Siberia and Central Europe were also confirmed by our data.

185

Pharmacokinetic study of CBD in Connemara ponies CBD farmakokinetikai vizsgálata Connemara pónilovakon Author: Supervisors:

Pónya Ágnes Eszter, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Kata Alina Wermer, PhD student; Dániel Cserhalmi, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Botany)

Cannabidiol (CBD) is becoming wildly known among horse owners, mainly due to its therapeutic properties, such as analgesic, anti-inflammatory and anxiolytic effects. Thanks to these characteristics, it can be proven to be a pontential alternative to the convetional treatment to certain diseases, including osteoarthritis, or even to the restlesness and various behavioural disorders in horses. The aim of this study was to describe the pharmacokinetics of CBD in Connemara ponies.

During the study ten healthy horses received a single oral dose of 2mg/kg oilbased CBD. Blood samples were collected before (0) and 0.5, 1, 2, 3, 4, 6, 8, 12, 24, 48, 72, 168, 288, 336, 384 hours after CBD administration. Plasma CBD and metabolites such as 7-hydroxycannabidiol (7-OH-CBD) and 7-carboxy-cannabidiol (7-COOHCBD) were quantified using ultra-high performance liquid chromatography coupled to high-resolution mass spectrometry (UHPLC-MS/HRMS).

After administration, peak plasma concentration (Cmax) of CBD was 24,47±3,721 ng/ml in 2 hours (Tmax). The metabolit 7-OH-CBD was detected between 1-24 hours, however the 7-COOH-CBD was present in all plasma samples up to 384 hours.

The CBD-oil was well tolerated, the blood chemistry parameters were mostly within normal range, except urea and chloride where differences were observed after treatment. Throughout the physical examination a decrease in the heart rate was observed after CBD administration. This study can be used to determine safe and precise dosage of CBD in horses, and to further broaden the use of CBD in ponies.

186

The characteristics of national cat ownership and the incidence of behavioral problems with special attention to PTSD A hazai macskatartás jellemzői, és a macskák között előforduló viselkedészavarok, különös tekintettel a PTSD-re Author: Supervisor:

Puskás Laura, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Sátori Ágnes, external lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Veterinary Forensics, Law and Economics)

In my thesis the goal was to assess the current state of national cat ownership, the incidence of behavioral problems in cats, with special attention to post-traumatic stress disorder (PTSD). Although the study is not representative, the big sample size made it possible to reach comprehensive conclusion. Between 01/04/2023 and 03/06/2023 cat owners filled a questionnaire consisting of 64 questions. 2490 people filled in the questionnaire.

Responsible animal keeping among cat owners has become a typical trend in the country. According to the results 92.6% of respondents consider their cat a member of their family. The owners find the physical needs and mental wellbeing of their pets important. More people are getting their cat neutered (94.4%) and the application of microchips are also more common (44.1%). 51.5% of the keepers are taking their cats to the veterinarian once a year and 21.1% more often. However some kind of behavioral problem was present at most of the cats, like compulsive behaviour, anxiety or elimination problems. Among the most common ones were noise phobia (46.1%), fear of fire works (27.8%) and overgrooming (17.6%).

Many research has examined the behavioral problems of cats, nevertheless no research has been done about cat PTSD therefore this became our focus point.

According to the incoming data almost two thirds of the cats (66.5%) have experienced a traumatic event, due to which more than third of them (35.4%) presented a change in behaviour. 0.7% of the cats in the survey was diagnosed with PTSD, furthermore at 9.2% there was a suspicion. 64.3% of the owners think that a cat can be affected by PTSD, however 22.8% of them were not sure about their knowledge in the subject. This raises the necessity to draw the attention of veterinarians and pet owners to the syndrome. Cats are exceptionally sensitive to stress and chronic stress can cause many health issues for them, therefore the importance of this topic is outstanding for them. A construction of a standard questionnaire specific to cats would be useful in the future as it could be a guideline for specialists and owners as well.

During the research we obtained a comprehensive picture about the recent practice of national cat ownership, the incidence of behavioral problems and about post-traumatic stress disorder which has not been explored before.

187

Impact assessment of lameness evaluation of thoroughbred racehorses before the race Az angol telivérek verseny előtti mozgásszervi vizsgálatának hatástanulmánya Author: Supervisor:

Rábai Viktória, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 1st year Dr. Bodó Gábor, professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)

Precautionary screenings have been conducted in the Kincsem Park since 2021 focusing on flat racing thoroughbreds by the equine veterinary surgeons of University of Veterinary Medicine of Budapest. These screenings consisted of visual inspections of the standing, walking and trotting horse before each race day. In this study 737 horses were entered to races 5204 times, from which 4635 horse starts of 716 horses were completed successfully in 2.5 seasons (2021, 2022 and the first part of 2023, including the 101st Hungarian Derby). According to the lameness grade 2 groups were made: recommended for re-inspection and sound. 238 (33,2%) horses were at least once re-inspected. The results of the screenings have been shared with the track veterinarian who could grant the racing license based on the sent data and the state of the horse at the re-inspection. 15,7% of re-inspected and 2% of the sound groups were non-runners. Throughout the 2.5 seasons 22 horses became lame during races therefore the incidence of musculoskeletal injuries was 4.7/1000 horse starts. 5 horses were euthanized so the incidence of fatal musculoskeletal injuries was 1.1/1000 horse starts. 13.6% of injured and 60% of euthanized horses were in the Re-inspection group.

188

Study on the occurrence of water mould (Oomycota) in natural waters in Hungary; its veterinary and ecological importance Hazai természetes vizek vízi penész (Oomycota) fertőzöttségének vizsgálata, annak állategészségügyi és ökológiai jelentősége Author: Supervisors:

Renkó Evelin Julianna, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Edit Eszterbauer, scientific advisor; Dr. Miklós Tenk, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

Water moulds are fungus-like filamentous organisms belonging to Oomycota, which include saprotroph, plant and animal pathogenic species. They cause disease called saprolegniosis in fish, mainly as secondary infections in immunodeficient condition. The most dangerous fish pathogens of water moulds belong to the order Saprolegniales, such as Saprolegnia parasitica. Water moulds can infect and kill all stages of fish, amphibians, and crustaceans. Moreover, the aquatic saprotroph and plant pathogenic oomycetes also have importance for animal health, as some of them have been proven to be fish pathogenic in recent years. Thus, the aim of the present study was to investigate the occurrence and diversity of water moulds in the natural waters in Hungary to obtain a comprehensive picture of the current infestation.

Water moulds were isolated on antibiotic-containing culture media from water or fish skin swabs collected from 63 sampling sites in natural waters throughout the country. First, DNA was extracted from the isolates, then a fungus-specific ITS– rDNA-specific PCR was performed, followed by DNA sequencing. Species-level identification of isolates was based on DNA sequences. The phylogenetic relationship of the isolates was analyzed using maximum likelihood method. Of the 138 samples, 88 isolates were successfully obtained, from which 61 were oomycete species.

Among the isolates, 11 different species of water moulds were identified. In addition to the egg-damaging Saprolegnia australis and Saprolegnia ferax, the known fish pathogens Saprolegnia delica and Saprolegnia parasitica were detected in 12 fish samples. Of the 41 water samples positive for oomycetes, 3 Pythium species, 1 Achlya, and 6 Saprolegnia spp. were identified. Of these, two new Pythium and Saprolegnia species were detected in addition to the pathogenic species. The two most common species were S. ferax and S. parasitica.

This was the first large-scale, comprehensive investigation of water moulds in the natural waters in Hungary. The identified water moulds may pose a threat to fish populations in our natural waters, as well as to fish stocks in fish farms connected to rivers and streams. Consequently, these results have both ecological and animal health importance. Further studies are also planned to investigate larger areas and obtain a complete picture of the species composition and genetic diversity of oomycetes in our natural waters.

189

Modification of the Innate Immune Response using Low Molecular Weight Substances and its Effects on Renal Carcinoma Cells in a Mouse Model Az ősimmunrendszer módosítása kis molekulatömegű anyagok alkalmazásával és annak hatása a vese carcinoma sejtekre egy egérmodellben Author: Supervisors:

Rodgers Rhiannon, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Gulyás Dominik Ádám, departmental engineer; Lőrincz Márta, Dr., senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

For many years, it has been understood that the immune system can eliminate developing tumors. However, immunosuppressive factors expressed by malignant cells may impede the host’s ability to eradicate established tumors by disrupting the balance between regulatory and effector immune cells. Thus, finding the right combination of immunostimulants has been at the forefront of immuno-oncology research in recent years.

Cytosine-phosphorothioate-Guanine oligodeoxynucleotide (CpG ODN) is a biopolymer that has exhibited promising results in murine models, leading to the regression of specific tumors when administered alongside an anti-OX40 antibody.

This therapeutic synergy has demonstrated the ability to reactivate cytotoxic immune cells, ultimately leading to eradication of the targeted tumors. However, these effects have received limited characterization in the context of tumors exhibiting high heterogeneity or low antigen presentation, such as the highly aggressive renal carcinoma cell line RENCA CRL-2947. Additionally, these low molecular weight substances may prove cytotoxic when administered in high concentrations, thus the antitumor effect of a retinoic acid-inducible gene I (RIG-I) ligand was concurrently examined due to its low cytotoxicity index.

In this experiment, we explored the effects of different treatments on renal carcinomas. Specifically, we investigated three treatment groups: Group 1 received CpG ODN and anti-OX40, Group 2 received a combination of CpG ODN with the RIG-I ligand, and Group 3 received the RIG-I ligand as a monotherapy. We inoculated 40 BALB/c mice with the RENCA CRL-2947 cell line and administered each treatment to the corresponding group of mice. Treatments were injected on days 10, 14, and 17 after implantation. We closely monitored these groups, assessing factors including median survival time, average tumor size, cytokine production, and metastatic reduction, all in comparison to an untreated control group.

Our results show that groups 1 and 3 both had higher median survival times compared to the control group. However, groups 1 and 2 were the only two to show a significant reduction in tumor growth after day 24. All three groups exhibited reduced occurrence of metastasis compared to the control, and proinflammatory cytokines were produced in nearly all examined treatment groups.

These data provide a promising foundation for adjusting treatment combinations and frequencies in future studies on renal carcinomas, and offer insights into the potential applications of immunotherapy, particularly when coupled with other oncotherapies.

190

Determination of the Epidemiological Cut-off Value (ECOFF) for Escherichia coli bacterial strains isolated from domestic large-scale chicken farms Hazai nagylétszámú házityúk állományokból izolált Escherichia coli baktériumtörzsek ECOFF (Epidemiological cut-off value) értékének meghatározása Author: Supervisor:

Román István László, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Ádám Kerek, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Antimicrobial resistance has emerged as the leading global problem of the 21st century. The poultry sector, a leading user of antibiotics, is of particular importance in animal health. The link between animal and public health observed in nosocomial infections suggests that one in five cases can be traced back to the use of antibiotics in veterinary medicine with insufficient care. In our study, we aimed to determine the minimum inhibitory concentration (MIC) values of commensal Escherichia coli strains isolated from oral cavity and cloacal swab samples from large domestic chicken colonies representative of seven regions of Hungary for the active substances of therapeutic and public health importance. We then used our results to establish so-called Epidemiological cut-off values (ECOFF) at national and regional level.

A total of 411 strains of domestic fowl origin were tested for 15 different active substances, using 6150 MIC values to successfully determine the ECOFF of amoxicillin-clavulanic acid, imipenem, neomycin, spectinomycin, doxycycline, florfenicol, tiamulin, enrofloxacin and colistin at national level. The resistance values of the commensal strains were compared with the results of strains collected from clinical cases (n=133) and with data from human health (n=58 168). Our results showed very high ECOFF values for amoxicillin-clavulanic acid (128 µg/ml), imipenem (16 µg/ml), neomycin (2024 µg/ml), spectinomycin (512 µg/ml), doxycycline (512 µg/ml), florfenicol (128 µg/ml), tiamulin (1024 µg/ml) and enrofloxacin (128 µg/ml) at the national level. Only for colistin (4 µg/ml) were the results very similar to those of the European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing (EUCAST) (2 µg/ml). The commensal strains showed very similar resistance profiles compared to the animal clinical samples; however, for the human data, only amoxicillin showed similar results, with the human samples being more sensitive to the other drugs. In our study, when using the defined ECOFF values as breakpoints, the bacterial population tested showed a much higher sensitivity to each of the active substances.

Our results support the justification for ECOFF testing, as currently there is a breakpoint value for Escherichia coli species for domestic fowl established by the Clinical and Laboratory Standards Institute (CLSI) for enrofloxacin only.

191

Retrospective analysis of the clinical findings of horses with ocular squamous cell carcinoma A szem laphámsejtes karcinómában szenvedő lovak klinikai eredményeinek retrospektív elemzése Author: Supervisors:

Rothensteiner Johanna, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Tóth József, professor; Dr. Makra Zita, lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)

The ocular and periocular squamous cell carcinoma (SCC) is a slowly growing tumour. It is the second most common neoplasm in equines, and the most common in the eye and adnexa. Metastasis is rarely recognized and is only in severe cases detectable. The growth starts in plaques and epithelhyperplasia. The typical shape is cauliflower like. The pathogenesis is not cleared yet, but genetic predisposition, periocular depigmentation, age, ultraviolet light of solar radiation, viral infection and hormonal status influence the appearance of SCC. Different therapies are preformed depending on the location, size, invasiveness, and shape of the neoplasm. Usually a combination of different treatment possibilities are used to decrease the recurrence rate. Surgical removal, cryotherapy, high frequency hyperthermia, beta-radiation with Strontium 90, gamma- radiation with Iridium 192, laser ablation with carbon-dioxide, Bacillus Calmette-Guerin vaccine and topical treatment with Mitomycin C is described for the therapy of SCC. This study includes 126 equine patients of a German Equine Hospital (“Tierärztliches Kompetenzzentrum Karthaus GmbH, Abteilung Augenheilkunde”).

The retrospective study reports different ocular SCC cases and their treatment possibilities to compare surgical removal and adjunctive therapies. The dataset was split in two groups: group of horses treated with and without Mitomycin C. Data were analysed and compared regarding the age, breed, location, cytology, and recurrence using descriptive statistics. Minimum, maximum, and mean age of the patients were 3, 38 and 16,26 years of age. Most common breed was the Haflinger (55,6%). Unilateral tumour growth was mostly detected in 91,2% of the cases. Cornea and conjunctiva were affected in 32,53% of the cases. Majority of the cases (78%) was confirmed microscopically, each one horse additionally with blastoma, adenocarcinoma, or basosquamous SCC was detected. Recurrence rate was 25,4%.

In the group of Mitomycin treated patients had a minimum, maximum, and mean age was: 4, 38, and 15 years of age, respectively. 63,49% of them were Haflinger and most common site was cornea and conjunctiva. (34,92%). Recurrence rate was 27%.

Horses treated without Mitomycin C had a minimum, maximum, and mean age was 3, 29, and 17,5 years. 47,6% were Haflinger. Overrepresented location was the cornea and conjunctiva. (25,39%) The recurrence rate was 23,8%.

As a conclusion our results show that mitomycin C as a single therapy in the majority of horses at an early stage can support healing and does not lead to tumour recurrence. As single therapy it may be used in smaller sized abnormalities and early detected plaques. We used primarily surgery then Mitomycin C treatment topically, but this combination did not show significant difference between the two groups.

192

Protective effect of probiotic bacteria on bovine endometrial cells, in vitro Probiotikus baktériumok védő hatása szarvasmarha endometrium sejteken, in vitro Author: Supervisors:

Sequeira Lindsay Mary, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Palócz Orsolya, research fellow; Csikó György, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Lactobacillus is a well-known genus of bacteria that is isolated from various food products and hosts. They are normal residents of the gut and vaginal epithelium in humans and animals. Although, this genus is most known as a safe and beneficial probiotic, it also exerts anti-pathogenic, anti-fungal and antioxidant effects.

Dairy cows are incredibly susceptible to uterine infection postpartum. Usually, metritis is the consequence of the contamination by bacterial agents like Trueperella pyogenes. Metritis could lead to delayed involution, issues in folliculogenesis and ovarian function, and infertility causing production loss and increased culling rate.

Antibiotics are usually used to treat this disease condition, which are somewhat effective, but their usage has limitations. Furthermore, with the steady rise in antibiotic resistance and its implications, research is being conducted for alternative treatment options, such as probiotics.

In this study we aim to evaluate the probiotic potential of the mixture of four lactobacilli strains. Primary bovine endometrial epithelial cells (BEnEpC) were collected from non-pregnant, healthy cows and were cultured in 6-well culture plates.

BEnEpC cultures were co-cultured with T. pyogenes alone or together with the four lactobacilli. Cells cultured with the same medium but without bacteria served as controls. The changes in levels of pro-inflammatory mediators like IL-3, IL-6, IL-8, and TNF were also investigated.

The BEnEpC culture with the lactobacilli and T. pyogenes showed significant downregulation of the IL-3 and TNF expression in comparison to the T. pyogenes culture. However, there was significant upregulation seen in IL-8 expression in all cultures. IL-6 expression was slightly downregulated in the lactobacilli culture-treated endometrial cells, and slightly upregulated in the T. pyogenes and lactobacilli mixed culture as compared to T. pyogenes alone.

In conclusion, the results exhibit some probiotic potential of lactobacilli in the attenuation of metritis in cows. However, it must be considered that during the research phase, in vitro studies provide a good first approach, but the results obtained must also be confirmed by live animal studies.

193

Examination of the presence of Setaria tundra microfilaraemia and babesiosis in Hungarian roe deer populations Setaria tundra mikrofilarémia és babéziózis jelenlétének vizsgálata hazai őzállományokban Author: Supervisor:

Soós Péter Ádám, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, graduating Dr. Gergő Keve, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)

The roe deer (Capreolus capreolus) is the most common wild ruminant in Hungary, which often lives in or near human-populated areas, therefore gathering knowledge of its parasitic infections or diseases of other origins is of prime importance. Pathogens transmitted by vectors deserve special attention, after all, parallel to climate change, the habitat of blood-sucking arthropods is also constantly altering. The aim of our study was to investigate the parasites present in the blood of roe deers in Hungary, while we paid particular attention to detect the possible presence of Setaria tundra and Babesia capreoli. Since S. tundra is a vector-borne parasite, it is not surprising that surveys confirming the presence of the mentioned nematode in Hungary have so far been carried out only in mosquitoes. In our study, samples of peripheral blood of roe deers were used to detect the parasites. The blood samples were collected from different parts of the country with the help of individual hunters and hunting associations. To detect babesiosis, blood smears were prepared from the samples which were stained according to Giemsa. Modified Knott’s test was used for the diagnosis of S. tundra infection. In our research, we examined the blood of a total of 54 animals, of which we found S. tundra microfilariae in the blood of seven roe deers. To the best of our knowledge, this is the first documented time that S. tundra microfilariae were detected from roe deer in Hungary. Although the infected roe deers originated from the Western-Transdanubian region of Hungary (Zalaegerszeg district, Körmend district, Kőszeg district, Szombathely district) and the Pest region (Gyál district), based on the data from neighboring countries, it can not be ruled out that the infection is present in the entire territory of our country. In our opinion, the detection of S. tundra with the modified Knott’s test is a very effective and fast test method that can even be performed on live animals. This method offers a much cheaper and faster alternative to molecular tests. The presence of B. capreoli or other Babesia species has not been confirmed.

194

Molecular analysis of endoparasites from marine mammals from southern Spain including the Campo de Gibraltar Dél-Spanyolországból és a Gibraltári-szoros környékéről származó tengeri emlősök endoparazitáinak molekuláris vizsgálata Author: Supervisor:

Specht Nicolas Robert, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Keve Gergő, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Parasitology and Zoology)

Marine mammals are susceptible to many parasitic infections that can have an influence on their health and ability to survive in their environments, especially nowadays with increasing threats and many cetacean species being endangered or even at risk of extinction.

This study presents the results of a comprehensive molecular analysis of endoparasites in marine mammals, including the Fin Whale (Balaenoptera physalus), the Common Bottlenose Dolphin (Tursiops truncatus), the Short-beaked Common Dolphin (Delphinus delphis), the Striped Dolphin (Stenella coeruleoalba), the Harbour porpoise (Phocoena phocoena), and the Long-finned Pilot Whale (Globicephala melas), found in southern Spain including the strait of Gibraltar. The aim of this study is to investigate parasitic infections in marine mammals and thereby contribute to the protection of these endangered species.

The fieldwork included the collection of biological samples from several cetacean species that were found dead and stranded in southern Spain. The necropsies were conducted in the Campo de Gibraltar, Algeciras where muscle, skin and internal organ tissue samples as well as multicellular parasites were collected as frozen or ethanol-soaked specimens. Tissue and parasite samples were analyzed with molecular methods including conventional PCR for the presence of acanthamoebae, trypanosomes, piroplasms, haemogregarines, cystogenic coccidia, rickettsiae, anaplasmas and bartonellae. PCR products of positive samples were sent for sequencing to the Biotechnology Research Institute in Gödöllő, Hungary. In all PCR-positive samples the presence of T. gondii was confirmed, with a 100% sequence match to GenBank data of this species in multiple organs (lungs, muscle, cerebellum, and encephalon) of a single D. delphis.

According to our best knowledge, these findings reveal and confirm, for the first time globally, the presence of Toxoplasma gondii DNA in the Short-beaked Common Dolphin (D. delphis) as previous studies only confirmed the presence of anti-T. gondii antibodies or T. gondii antigens with immunological methods. Furthermore, the study provides insights into the occurrence of other parasites in cetaceans found in southern Spain, in this way helping to understand ecological condition of ecosystems and cetacean populations in the strait of Gibraltar. The results contribute to our knowledge on the epidemiology of T. gondii and underline the importance of continuing research and monitoring of global and Mediterranean cetacean populations.

195

Individual identification of Hungarian roe deer based on tetrameric microsatellite markers Őzek egyedi szintű azonosítása tetramer mikroszatellita markerek alapján Magyarországon Author: Supervisors:

Surányi Melinda, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Orsolya Zorkóczy, assistant research fellow and PhD student; Petra Zenke, senior research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

Microsatellite-based individual identification is becoming increasingly prevalent across various wildl animal species, including within the family of cervids (Cervidae), partly due to its applicability in forensic investigations. Examples include various forms of poaching, such as illegal trade in game meat and trophies, and road accidents involving wildlife fatalities. A set of 12 tetrameric microsatellite markers for European roe deer (Capreolus capreolus) has been previously developed and successfully applied to Swiss populations for individual identification. The primary aim of our research was to test this set of tetrameric microsatellite markers in Hungarian roe deer populations, to assess the genetic diversity of these populations, and to start building a Hungarian population database based on the genetic profiles.

We collected samples of skin or muscle tissue from professionally hunted animals (n=45) from three regions of the country. After DNA extraction and purification, the microsatellite regions were amplified by polymerase chain reaction. In order to achieve a cost-effective solution, we used fluorescently labelled universal primers to mark the products, in contrast to the original method. However, due to the technological limitations of the method, the markers were amplified in mono- or diplex form instead of the original multiplex reaction. After amplification, the length of the amplified DNA sequences was determined by capillary electrophoresis.

Although one of the loci (Capcap3.1) did not give valuable results due to significant by-product peaks, the set of 11 microsatellites was also adequate for the identification of Hungarian roe deer at the individual level. The markers tested were found to be polymorphic based on their allele numbers (NA=5-8), with observed heterozygosity (Ho) ranging from 0.40-0.84 and expected heterozygosity (He) ranging from 0.50-0.82 for all individuals tested. No significant differences were found between the genetic diversity of the three populations studied. The PI (probability of identity) value for all loci was 5.9×10ˆ(-11), which is in line with the requirements of the tests used in forensic genetic studies.

Based on our results, the marker set is suitable for the identification of roe deer in Hungary at the individual level based on the data of 11 markers that can be evaluated, but the use of the original set and its multiplex PCR protocol is recommended instead of using fluorescently labeled universal primers.

196

Determining the in vivo efficacy of plant-based antibiotic alternatives for salmonellosis in domestic chickens Növényi alapú antibiotikum alternatívák in vivo hatékonyságának meghatározása házityúk szalmonellózisa esetén Author: Supervisor:

Szabó Ábel, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Dr. Kerek Ádám, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

The tightening of the use of antibacterial agents in livestock farming has resulted in a subsequent market demand for alternative active substances. Natural-based plant extracts are promising options due to their antimicrobial properties, ease of production, cost-effectiveness, and alignment with a wide range of consumer expectations.

Our study aimed to examine the effectiveness of three feed additives containing different plant-based elements in combating salmonellosis, a significant health risk for both humans and animals in poultry farming. We also investigated their impact on weight gain and feed conversion and conducted macroscopic and histopathological analyses after euthanasia.

In the research, we investigated the efficacy of the formulations containing fenugreek, wheat germ, and probiotics following induced salmonella infection during a 6-week rearing phase involving 180 Bábolna Tetra-SL laying hybrids. The animals were randomly allocated into 18 groups with a 1:1 sex ratio, and each treatment group underwent three parallel evaluations in a double-blind trial. A mixed infection with Salmonella Enteritidis and E. coli strains, isolated from clinical cases, was administered at 6x108 CFU and 2.2x108 CFU, respectively, using a biopsy probe on the third day of life.

Salmonella isolation from cloacal swab samples revealed elevated Salmonella shedding until day 9 of life in the fenugreek-treated group. The probiotics and wheat germ extract groups displayed the most substantial reduction in Salmonella shedding. While body weight gain significantly exceeded the breed standard, there were no significant differences in calculated species size among the groups. In the fenugreek-treated group, significant deviations were noted in terms of fork length and crypt depth within the pathological parameters, compared to both the positive and negative control groups.

Accounting for the tested animal’s body weight, both the wheat germ and antibiotic-treated control groups exhibited significantly larger absorption surface areas than the positive control group.

In conclusion, the findings indicate that fenugreek supplementation yielded the most favourable effects, followed by wheat germ. Therefore, further exploration of their combined effects may be worthwhile in the future, alongside determining the optimal dosage through a dose-response study.

197

Assessment of antimicrobial resistance gene pool (ARG) of probiotic products used in companion animals Társállatokban használt probiotikum készítmények antimikrobiális rezisztencia génkészletének (ARG) felmérése Author: Supervisor:

Szabó Emese, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Kerek Ádám, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

One of today’s major health problems is the wide spread of antimicrobial resistance. The spread of resistance genes is mainly linked to the unregulated overuse of antimicrobials. Probiotics used to supplement or replace antibiotic therapy may also carry the genes responsible for the development of resistance. There is no legal requirement to test for this in companion animal products and therefore the literature on this is scarce.

The aim of our research is to investigate the antimicrobial resistance gene set (ARG) of probiotic products for companion animals in Hungary and to determine whether these genes are phenotypically expressed by determining the minimum inhibitory concentration (MIC) values. In most cases, Enterococcus faecium strains were isolated from the preparations, and Lactobacillus plantarum, Pediococcus pentasaccus and Pediococcus acidilactici strains were also successfully identified. In total, 19 ARGs were identified, 11 of which were found on plasmids (57.9%), increasing the chances of gene mobility. For the APH(3’)-Ia gene (aminoglycosides; enzymatic inactivation) and the tetS gene (tetracyclines; target protection), they were identified as mobile genetic elements (MGEs) and were therefore transferable genes.

The presence of resistance genes for aminoglycosides, phenicols, fluoroquinolones and diaminopyrimidines supported the phenotypic expression of resistance. Most ARGs (15) were detected in Pro-pet paste, but no genes responsible for resistance were found in the Canius formulation. Based on our results, Enterococcus faecium carried the highest number of resistance genes among the probiotic strains, which is supported by the literature. We described an ARG of Lactobacillus plantarum origin (efmA) as an event responsible for resistance to macrolides and fluoroquinolones.

In conclusion, our results are in several cases in agreement with those reported by others in the literature, but in some cases, we have also shown different or new results. The high prevalence of genes on plasmids and the demonstration of mobility support the need to screen probiotic products not only for food-producing animals for active substances of public health concern, but also to regulate the performance of such tests for probiotic products intended for companion animals. In the future, a novel approach to the safety of probiotics should be considered.

198

Investigation of the production of extendedspectrum beta-lactamase (ESBL) by Escherichia coli strains isolated from poultry farms in Hungary Nagylétszámú baromfiállományokból izolált Escherichia coli törzsek kiterjedt spektrumú béta-laktamáz (ESBL) termelésének felmérése Magyarországon Author: Supervisors:

Szabó Kinga, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 4th year Ádám Kerek, assistant lecturer; Patrik Mag, assistant lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

The spread of antimicrobial resistance has become one of the most important health issues of our time. Both human and veterinary antibiotic use contributes to the spread of resistant bacterial strains by putting selection pressure on microorganisms in our environment. Since antibiotic use in livestock farms is significant, the active substances that enter the food chain and are released into the environment are the key drivers of this process. Continued monitoring is essential because, if the trend is not reversed, within the next 30 years, the world’s leading cause of death will be the number of cases of disease caused by resistant bacteria.

The aim of our study was to assess the antibacterial susceptibility of commensal Escherichia coli strains in large Hungarian flocks of domestic fowls and turkeys, with particular emphasis on the production of extended-spectrum β-lactamase (ESBL). In our laboratory studies, a total of 420 strains selected on the basis of preliminary minimum inhibitory concentration (MIC) value determinations were tested for six additional active substances of public health importance (amoxicillin, amoxicillin-clavulanic acid, cefotaxime, gentamicin, tobramycin, imipenem and aztreonam).

Our results showed that these strains showed resistance to gentamicin in 82%, tobramycin in 78%, cefotaxime in 23%, cefotaxime clavulanic acid in 8%, imipenem in 46% and aztreonam in 22%. ESBL production was suspected in 14% of the strains based on phenotypic results, which were tested according to Clinical Laboratory Standard Institute (CLSI) guidelines using cefotaxime and cefotaxime-clavulanic acid as active agents. Of the 420 strains, 99% were found to be multi-drug resistant (MDR), 112 (27%) were found to be extensively drug resistant (XDR) and 15 (4%) were found to be pan-drug resistant (PDR).

Our results are based on phenotypic studies and it is therefore essential to complement them with metagenomic studies in the future to confirm the genetic background responsible for resistance, looking for correlations between phenotypic and genotypic associations of multi-drug resistance. In conclusion, the proportion of multi-resistant strains is a cause for concern among the commensal strains in the poultry sector, which have also shown a high loss of susceptibility to critically important agents reserved for public health, and the presence of ESBL-producing strains also raises serious animal and public health concerns.

199

Computed tomographic evaluation of the dorsal and lateral hoof wall in non-lame Thoroughbred racehorses and showjumpers A pata hegyfalának és oldalfalának komputertomográfiás vizsgálata sántaságmentes angol telivér versenylovakban és díjugratásban versenyző sportlovakban Author: Supervisor:

Szabó Luca, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Annamária Nagy-Schuller tot Peursum, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Equine Medicine)

Standing computed tomography (CT) is becoming increasingly available and used in equine lameness diagnosis. The distal aspect of the limb is one of the most frequently examined regions. The hoof wall can be affected by several pathologies and diseases, it is therefore paramount that the CT appearance of the hoof wall in healthy horses is described. There is available literature on the thickness of the layers of the hoof wall measured on radiographs and magnetic resonance images, but similar results have not been published for CT measurements.

The main objective of this study was to establish a reference range in Thoroughbred racehorses and showjumper sports horses for the thickness of the hoof wall and its layers at different measurement sites on CT reconstructions. I also aimed to investigate any association between age, breed, and size of the horses and the results obtained at the different measurement sites.

Computed tomographic reconstructions of 30 Thoroughbred racehorses and 29 showjumpers, all free from lameness, were analysed. On sagittal and transverse CT reconstructions, the entire width of the hoof wall, and the corium and the keratinised layer were measured. In the sagittal plane, measurements were obtained at proximal, middle, and distal measurement sites. In the transversal plane, measurements were taken medially and laterally. We established a reference range from the measured values in the two groups. We used a two-sample independent t-test and MannWhitney test to explore possible differences between Thoroughbreds and showjumpers. Furthermore, we applied a paired t-test and a Wilcoxon test to examine differences between the medial and lateral sides of the hoof and between the left and right legs of individuals. In addition, we looked for a correlation between the horse’s body weight and the hoof wall’s full thickness using a generalized linear model.

Showjumpers had significantly higher values of keratinised layer, corium and hoof wall measurements. The medial side was significantly thicker for hoof wall and corium measurements. In the case of the keratinised layer, the lateral side was thicker in Thoroughbreds and also for the pooled data of Thoroughbreds and showjumpers. There was no statistically significant difference in the keratinised layer thickness measured on the medial and lateral sides in showjumpers. No statistically significant difference was detected between the left and right limbs. We could demonstrate only a marginal effect of bodyweight, but it did not have a significant effect on the total hoof wall thickness.

The reference ranges and other results established in our study will help evaluation and accurate interpretation of CT images of clinical cases and will serve as a reference for further research.

200

Pharmacokinetic/pharmacodynamic analysis of enrofloxacin in pig synovial fluid in Glaesserella parasuis infection Az enrofloxacin farmakokinetikai/farmakodinámiai analízise sertés ízületi folyadékban Glaesserella parasuis fertőzés esetén Author: Supervisor:

Szalai Luca, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Zoltan Somogyi, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pharmacology and Toxicology)

Enrofloxacin is a concentration-dependent bactericidal antibacterial agent, which belongs to the fluoroquinolone group. It has a broad antibacterial spectrum, effective against both Gram-positive and Gram-negative bacteria. It is absorbed well subcutaneously, intramuscularly and orally, has excellent tissue distribution and is able to cross the special barriers of the body due to its lipophilicity. The primary objective of our study was to determine the pharmacokinetic parameters of enrofloxacin in pig plasma and synovial fluid at the approved dose of 7.5 mg/kg, administered subcutaneously in a single dose, and to evaluate the relevance of the data in the treatment of arthritis caused by Glaesserella parasuis.

The experiment was performed on ten 10-week-old DanBred pigs, weighing 29.51± 1.71 kg, by collecting blood and synovial fluid samples before and after drug administration: blood samples were collected after 15, 30, 45, 60, 90 minutes and 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12, 24 and 48 hours, and synovial fluid samples were collected after 1, 2, 3, 4, 8, 12, 24 and 48 hours.

Drug concentrations in the two fluid compartments were determined by liquid chromatography-mass spectrometry (LC-MS/MS). The resulting data were evaluated by concentration-time curves for blood plasma and synovial fluid, and then the significant pharmacokinetic parameters (tmax, Cmax, Cl, Vd, AUC0-∞, t1/2, Ke) were calculated by non-compartmental pharmacokinetic analysis.

The maximum concentration (Cmax) of enrofloxacin in plasma was reached in 5.03 ± 1.62 h (tmax), with a value of 1.66 ± 0.33 µg/ml. In the synovial fluid, it reached a Cmax of 1.67 ± 0.49 µg/ml in 8.60 ± 2.09 h. The clearance (Cl) of enrofloxacin in plasma was 0.19 ± 0.02 (l/h)/kg and in synovial fluid 0.18 ± 0.05 (l/h)/kg. The volume of distribution (Vd) was found to be 3.57 ± 0.64 l/kg in the former space and 2.96 ± 0.97 l/kg in the latter. The area under the curve (AUC0-∞) was 38.89 ± 3.89 (h × µg)/ml for plasma and 45.26 ± 12.68 (h × µg)/ml for synovial fluid.

Based on literature data, the recommended pharmacokinetic/pharmacodynamic limit (PK/PDCO) for septicaemia and arthritis caused by G. parasuis in healthy pigs is 1 µg/ml, assuming the AUC/MIC pharmacodynamic target value (28.64 hours), with a 90% probability of target attainment (PTA). In the case of the target pharmacodynamic value (43.12 hours) established in pigs infected with G. parasuis, the proposed PK/PD limit for septicaemia and arthritis caused by G. parasuis is 0.5 µg/ml, with a probability of 90%.

201

Effects of conservation gap openings on seedlings in Pannonian-Balkanic Turkey oak–sessile oak forest Természetvédelmi célú léknyitások hatásai cseres-tölgyes erdő újulatára Author: Supervisors:

Szilágyi Sarolta, University of Veterinary Medicine Budapest, biology BSc major, 2nd year Zoltán Elek, PhD, assistant professor; Flóra Tinya, PhD, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Biomathematics and Informatics)

Semi-natural forests in Hungary have become significantly more homogeneous in structure and tree composition over the past centuries as a result of the rotation forestry practices. The increase in structural heterogeneity occurs spontaneously and slowly with the gradual cessation of continuous cover forestry management, but can be also accelerated by conservation actions. In my research, I have investigated the growth and development of seedlings of the stand-forming sessile oak (Quercus petraea) and two mixed species, field maple (Acer campestre) and service tree (Sorbus domestica), under different canopy closures: artificially created gaps for conservation purposes and control in closed stands. The sample plots were located in the areas of the Bükk National Park Directorate, which consist of Pannonian-Balkanic Turkey oak–sessile oak stands. The same number of seedlings of the tested tree species were planted in the fenced sample plots (120 per species), and 120 oak and 87 maple seedlings spontaneously present were also selected. The height and diameter of these seedlings were measured regularly over the years between 2018 - 2023. Canopy openness values were determined using a spherical densiometer.

The results show that the increment in seedlings’ height differs significantly between the gap and control plots. In the gap areas, the highest growth was observed in service tree, maple showed medium growth and oak showed weaker growth. The growth of the seedlings suggests that any deficit in canopy closure affects their development, but the amount of light is not linearly correlated with the seedlings’ growth.

With a high closure deficit, the seedling growth rate is lower due to the presumed competition with the undergrowth due to the higher light.

These results have shown that regeneration can be initiated by the creation of patches in homogeneous, closed-structured forests, but the issue of competition with undergrowth needs to be carefully considered when opening the gap. The increased light benefits mixed tree species more than sessile oak seedlings, and therefore these interventions can increase the future diversity of the tree population.

202

Characterization of the fish fauna of Lake Balaton based on environmental DNA sampling A Balaton halállományának jellemzése környezeti DNS mintavételek alapján Author: Supervisors:

Szolnoki Anna, University of Veterinary Medicine Budapest, biology MSc major, 2nd year Tibor Erős, scientific advisor; Szilvia Kövér, research fellow (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Ecology)

In ecological studies, a sample that reflects the structure of communities is needed in order to monitor community diversity, properly operate environmental rating systems, and develop environmental management plans. However, achieving a representative sample is not a simple task, as the reliability of samples is affected by a number of factors. When monitoring freshwater fish communities, the results can depend significantly on the selectivity of the sampling tools used, in addition to abiotic and biotic characteristics. Assessments based on environmental DNA sampling may be a promising complement or in the future, even an alternative to conventional tools. However, there is still a lack of knowledge on its applicability, for example, its effectiveness in different habitat types and organism groups has not been determined. In our work, we compared the results of traditional and environmental DNA sampling surveys to describe the fish fauna of Lake Balaton. We compared the number of species and species composition detectable by each method at the level of the whole lake and by habitat type, thus contributing to the exploration of the relative effectiveness of these methods.

203

Evaluation of an acute phase protein in postpartum dairy cows Egy akut fázisú fehérje vizsgálata ellés után tejelő tehenekben Author: Supervisor:

Szücs Friderika Vanda, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, graduating Dr. Zoltán Viktor Szelényi, assistant professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department and Clinic of Food Animal Medicine)

Acute phase proteins are non-specific clinical markers of various inflammatory processes in all animal species. In cattle, in addition to individual tests, their use is also becoming more widespread in herd-level screening.

In our study we took blood samples in 5 Hungarian dairy farms on days 1 to 7 after calving. A total of 218 animals were sampled. The collected blood samples were analysed for serum haptoglobin concentrations by spectrophotometer using an Olympus AU 480 automated biochemical analyzer. In addition to the measured haptoglobin concentrations, we collected data about the course of parturition, clinical diseases around calving, milk production of the animals in the study and the lifespan production of the animals.

Animals were sampled between the first and the seventh day of lactation, respectively. Study animals were mostly in their first three lactations. Dystocia, twinning or stillbirth did not have outstanding incidence with a possible effect on our results. The measured haptoglobin concentrations did not show normal distribution.

Haptoglobin concentration averages did not differ statistically between farms. The concentrations measured on the 5th and 6th days of lactation statistically differed from those that were measured in the first three days of lactation. The prevalence of the clinical diseases were low in our study. The clinical cases of the different diseases showed increased haptoglobin concentration, while mastitis occurrences both in the first ten days and between 20-30 days did not show this phenomenon. Choosing the 0,6 mg/dl clinical threshold for diseases there was no significant correlation between diseases a haptoglobin concentration whereas odds ratios did not exceed 1,15.

Because haptoglobin was measurable only in traces in the first three days of lactation, primary focus is on the sampling day for the future evaluations. This variable was probably effecting our results: however we measured considerable concentrations in the different clinical cases, correlation was not present between disease occurence and haptoglobin concentrations. Herd level screening programs therefore must have a focus on the day of sampling.

204

Changes in the perception of animal experiments among veterinary students and the general public Az állatkísérletek megítélésének változása az állatorvostan hallgatók és lakosság körében Author: Supervisors:

Tőkés Regina, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Gabriella Korsós, scientific assistant; Dr. Kinga Fodor, associate professor. (University of Veterinary Medicine Budapest, Department Animal Breeding, Nutrition and Laboratory Animal Science)

Although researchers are continuously working on developing alternative methods, based on 2020 data, more than 8.6 million animals were used for experiments in the European Union. However, this activity is widely judged by the public. The aim of our research is to confirm our hypothesis that the lack of information is one of the main reasons for the negative perception of animal experiments. Thus, if we provide people with a reliable source of information on the topic, it will positively influence their opinions.

To achieve this, we created a questionnaire that respondents could fill out online electronically. We categorized the responses into three groups based on the respondents’ background: the general public, first-year veterinary students, and senior veterinary students. We received a total of 248 responses.

Our assumption that the media and social media served as the primary sources of information (except for students) was confirmed. Among the general public, 76 individuals (66.1%) indicated the media, while 47 individuals (40.9%) mentioned social media as their main source of information. We also wanted to assess the respondents’ knowledge to determine how informed they were about the topic. The general public and first-year students had similar results. Based on the regression analysis performed, it can be stated that students in more advanced stages of education have significantly deeper knowledge compared to the other two groups. We were interested in the respondents’ opinions on the topic, so we asked them what comes to their minds when they hear the term “animal experiment.” According to our results, senior students have significantly more positive opinions about animal experiments and the researchers conducting them. Opinions also varied regarding the importance of conducting certain experiments. We wanted to know if people would take advantage of a platform where they could access credible information about the topic. 83.5% of the general public and 90.4% of the students indicated that they would like to continue learning more about the subject.

Based on our results, it can be concluded that the perception of animal experiments improves among those who have the opportunity to educate themselves.

Therefore, it would be beneficial to provide this opportunity to laypersons as well, thereby promoting the dispelling of misconceptions and overcoming the aversion associated with animal experiments.

205

Animal welfare, economic and consumer assessment of duck and goose gavage A kacsa- és libatömés állatjóléti, ökonómiai és fogyasztói megítélése Author: Supervisors:

Tóth Johanna, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Kovács László, university teaching assistant; Dr. Fodor Kinga, associate professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Animal Hygiene, Herdhealth and Veterinary Ethology)

The gavage of ducks and geese is a tradition that can be traced back many-many years in Hungary. The process of gavage is a two-week-long method through which drakes and ganders are force-fed multiple times a day by the help of a feeding tube or pipe, or a machine. The result of this process is the so-called fattened duck or goose liver, originally named “foie gras” in France. Two major views may be articulated regarding the method of gavaging: one being the perspective of the consumers and the other of the producers of fattened duck and goose liver. In my paper, I have analysed these two separate groups. One of the most important reason behind the force-feeding of ducks is that it is cheaper, but they are able to produce fattened liver in almost the same quality as geese do and thus the consumption of these products may be spread in a wider range. The results received for the online survey also confirmed the presence of this two very different views, since according to the consumers the animals suffer much more during the gavaging method than they do according to the producers. Another surprising finding was, based on the results of the consumer-questionnaire, that despite the fact that plenty of people do not eat liver regularly, they are aware of the length of the duck and goose gavaging’s period and they also know what kind of birds are used for producing fattened liver. Results also confirmed that not only producers believe it is important for Hungary to have operable fattened duck and goose liver production, but consumers as well. However, certain changes are required in order to make that happen. A large portion of the producers claim that better measures for disease prevention are essential, just as the introduction of higher intervention prices. In light of the producers’ answers to the online survey, the increase of medicine and feed prices are huge problems beside the avian flu and the lack of labour as well. The preservation of fattened duck and goose liver production is not only a domestic issue but also an interest on the European level, since Hungarian producers manufacture 20% of all goose liver. Consequently, even the majority of small businesses dealing with the gavage of ducks and geese export liver to foreign markets, especially to France. Nevertheless, wider appreciation and social acceptance are required beyond economic measures. Although the majority of producers who filled out the questionnaire were not attacked by animal welfare because of their work, but it is possible that this will happen in the future It would be worth paying a little more attention to goose liver as a Hungarian product and its producers, so that high-quality fattened liver can come to the plate of anyone beside Hungarian consumers.

206

Examination of the interaction between swine influenzavirus and coronavirus Sertés influenzavírus és coronavírus kölcsönhatásának vizsgálata Author: Supervisor:

Túri Dániel, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Márta Lőrincz, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Microbiology and Infectious Diseases)

During the SARS-CoV-2 human coronavirus pandemic that started in 2019, it was observed that the number of previously common seasonal human influenza infections has decreased. In our research, we sought to explore the reasons for this phenomenon. For this purpose, we selected the swine as a model animal and its pathogens. Our basic hypothesis is that the two virus families (we selected infectious transmissible gastroenteritis virus, porcine respiratory coronavirus and influenza A virus for testing) may be able to influence each other in some way during co-infection.

Samples for the study were obtained from 4 different pig farms. From these samples, we detected the viruses and antibodies against them and investigated the combined effect of the two viruses on cell cultures. In our studies, we were unable to detect either virus in one of the four colonies, only coronavirus was detected from two colonies and both viruses were present in one colony. In coronavirus and influenzavirus tissue culture cytopathogenic effect was found, and the cytokine assay was inconclusive. It is assumed that there may be competition between the two viruses, but if both viruses colonise an animal, a worsening of the symptoms should be expected. None of these hypotheses could be disproved, nor confirmed. This can also be explained by the low sample number. Lastly I recommend further testing by coculture or lymphocyte stimulation to detect cytokin levels.

207

Effect of the antimicrobial peptide IDR1002 on inflammatory processes in the intestinal mucosa of chickens Az IDR-1002 antimikrobiális peptid csirke bélnyálkahártyájának gyulladásos folyamataira kifejtett hatása Author: Supervisor:

Ujházy András Dávid, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 5th year Dr. Csilla Papp-Sebők, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

The phenomenon of antimicrobial resistance (AMR), caused by the large-scale and irresponsible use of antibiotics, has become a growing problem worldwide.

Antimicrobial peptides (AMPs), which are small cationic peptides produced as part of the innate immune system in almost all living organisms, may be a possible solution to this challenge due to their direct antimicrobial and immunomodulatory effects.

IDRs (Innate Defense Regulators) are a group of synthetic, small (10-20 amino acid long) peptides that have almost no direct bactericidal activity, but are effective in treating various infectious and inflammatory diseases due to their immunomodulatory activity. In our study, we investigated the immunomodulatory effect of the peptide IDR-1002 on intestinal epithelial explants of chicken origin.

Explants were treated with solutions containing different concentrations of IDR-1002 (10-, 30- and 90 µg/ml) or lipoteichoic acid (LTA) (10 µg/ml) or a combination of both for 12 hours. Metabolic activity and extracellular lactate dehydrogenase (LDH) activity, indicative of membrane damage, were determined by photometry. In addition, the concentration of interleukin (IL)-8 was measured by ELISA assay and levels of RANTES, IL-2 and interferon (IFN)-γ were assessed using Luminex xMAP technology.

Based on our results, IDR-1002 did not affect cell viability , as metabolic activity was not significantly decreased at any concentration and no increase in LDH activity was found. As for the proinflammatory biomarkers (IFN- γ, RANTES, IL-8) and IL-2, we observed that LTA increased their concentrations, and this elevating effect was attenuated by IDR-1002 treatment with 10 µg/ml concentration for each of these cytokines. In addition, treatment with 30 µg/ml concentration of the peptide was shown to have a reducing effect on RANTES, while the levels of IL-8 were decreased after treatment with 30- and 90 µg/ml IDR-1002. Furthermore, we observed that the AMP alone had an up-regulating effect on IL-2 production compared to the control group.

Our results show that while IDR-1002 had no cell damaging effect, it was able to influence LTA-induced inflammation. Moreover, an increased efficacy of lower concentrations of the peptide was observed compared to higher doses, highlighting the importance of selecting the appropriate treatment concentration. Thus, the peptide we investigated may be a suitable and promising tool to mitigate the adverse health effects of various bacterial and inflammatory diseases, and it is therefore important to conduct further research to map its effects as accurately as possible.

208

Magyarországi sertésekből izolált Streptococcus suis törzsek jellemzése Magyarországi sertésekből izolált Streptococcus suis törzsek jellemzése Author: Supervisor:

Vajda Lilla, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Albert Ervin, egyetemi tanársegéd (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Pathology)

Today, the use of antibiotics in large-scale pig farming has become significantly restricted, in line with the One Health principle. Thus, the prevention, like vaccination against infectious diseases, is becoming more and more important. However, for preventive measures to be effective, adequate and detailed data collection and analysis using an appropriate testing method are essential. Streptococcus suis (S. suis) is a major pathogen in pig production and a zoonosis of growing importance. Several serotypes occur worldwide, but some serotypes have different significance in different geographical areas. Knowledge of the serotype is important for the evaluation of epidemiological data and for the selection of appropriate vaccine strains. The prevalence and significance of each serotype is known in several European countries, but no relevant national data are available.

The aim of my studies was to obtain a more detailed picture of the diversity and prevalence of S. suis serotypes in Hungarian pig farms and to compare the serological method commonly used for serotype identification with an alternative molecular test.

In our retrospective studies, 253 preserved strains isolated from pigs and identified as streptococci at the Production Animal Diagnostic Centre in 2020, 2021 and 2022 were used. The species of the isolates and the serotype of S. suis were determined by classical microbiological, serological or different molecular methods.

Over the 3 years studied, 210 S. suis isolates were identified from 45 farms of 42 holdings throughout the country. Among the 210 S. suis isolates, 19 serotypes were detected, the most frequent being serotypes 2 (31.1%), 9 (17.8%), 7 (15.6%) and 1/2 (8.9%). Based on literature data, the serotypes more prevalent in Hungary are among the most virulent strains and may pose an occupational health risk to pig farmers and veterinarians. Our data may help to estimate the risk associated with serotypes and thus to better target the strains of colony-specific vaccines, consequently helping to improve the effectiveness of disease control.

Of the 186 serological tests performed, 157 cases were serotyped, giving a serological success rate of 157/182 (86.2%) for strains typable by the method, and a PCR success rate of 52/53 (98.1%) for 53 S. suis strains not serotyped or not typed, respectively. Our results are in line with those of other authors and – despite the small sample size – highlight the advantages of the molecular method.

209

The use of 12-lead ECG on healthy dogs A 12 elvezetéses EKG-vizsgálat alkalmazása egészséges kutyákon Author: Supervisors:

Vatne Ingeborg Marie, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. Manczur Ferenc, PhD; Dr. Márton Boros, PhD student (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Internal Medicine)

The electrocardiogram (ECG) continues to be a valuable diagnostic tool for health care providers in both human and veterinary care. Its use in daily practice provides an opportunity to perform a variety of tasks overall providing better care for our patients.

The aim of this study is to describe the polarity of the PQRS-T waves and their concordance using the 12-lead ECG in healthy dogs and to investigate the trends of the chest and limb leads.

The experiment design included healthy dogs older than 6 months old and without known morbidities. The dogs also had to comply to stay in right lateral recumbency, without anaesthesia or behaviour-modifying drugs, for the duration of the ECG monitoring.

The study was performed on 70 healthy dogs. After excluding dogs that were not cooperative enough to perform the ECG in the standard right lateral recumbent position and those that showed some ECG abnormality there remained 59 dogs. The 59 dogs belonged to various breeds of both sexes, with different weights and chest confirmations. The median age and weight were 4,7 years and 12kg, respectively. The following breeds had more than 3 individuals: Border collie, Chihuahua, French bulldog, Miniature schnauzer, and Shetland sheepdog. The remaining were either mixed breeds or represented less than 3 individuals of the respective breed.

Derived from the collected values, a description of the polarity of the PQRS-T waves in healthy dogs was obtained. The breed of the dog didn’t appear to alter the parameters in the polarity of the waves. The chest lead V1 with a negative P-wave was almost always followed by a negative QRS complex. There were 3 dogs with isoelectric P-waves and one of them also had an isoelectric QRS complex in V1. In the V2-V6 leads the QRS complexes were positive and followed by positive T-waves.

However, they were not correlated with the limb leads. The data did support the current literature on the presumption of positive P-waves and QRS complexes in lead I, II, III, aVF and V2-V6 while mostly negative in aVR and V1.

The T-wave also proved to be variable in the different leads but showed a higher frequency of positivity in the chest leads V2-V4.

The results of our study are intended to contribute to the normal variability of the appearance of ECG waves in different standard leads of the dog. The study will also contribute to the description of the normal appearance of the polarity and concordance of T-waves in healthy dogs although an even larger sample size would have been ideal to investigate the effect of different breeds on these variables.

210

Life skills in veterinary education: what and how much to teach Életvezetési kompetenciák az állatorvosképzésben: mit és mennyit oktassunk Author: Supervisors:

Zabó Vivien Mercédesz, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. István Tóth, associate professor; Dr. Míra Mándoki, university professor (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Physiology and Biochemistry)

By the 21th century, it had become evident that in order to achieve a successful professional career, besides the professional knowledge, it is vital to acquire many non-technical competences (also called life skills).Based on this fact, universities began to implement more and more courses which were specifically designed to teach the most important life skills.This process can already be found at all veterinary educational institutes, but it has become obvious that squeezing these courses into an already busy curriculum will take away useful time that could be dedicated to important professional knowledge and competencies.As it is the case with many other aspects of life, veterinary educators must find an optimal balance for students to receive necessary knowledge and life skills before graduation.The „Pan-European soft skills curriculum for undergraduate veterinary education – SOFTVETS” project began in 2018, aiming to pinpoint the most important non-professional competences for veterinary medicine, and to prove their necessity using evidence-based scientific methods.The research focuses on three main fields of competence: skills for communication, entrepreneurship and digital life.We have compiled a list containing all the necessary competences needed for practicing veterinarians.The list also contains the recommended teaching methods, and the level of knowledge that should be acquired by the end of the course, together with the best assessment methods.As part of this multinational research, our work aimed to determine how we could integrate these life skills into the curriculum of the University of Veterinary Medicine Budapest, in order to maintain the high level of education. To achieve this, we created an elective subject that involved a survey at the end of the semester to measure the academic advancement of the students. They are evaluated on whether they can use the skill confidently or are they at least aware of these competencies after studying them in their actual form.The final results have been visualized and summarized in tables. In these tables the final version of both practical and academic parts of each skill have been specified.The base curriculum provided at the end can be used by any educational institute for assuring the success of freshly graduated vets, introducing them to the digital, entrepreneurship and communication skills much needed for their professional careers.During the multinational research, we collected data from the veterinary universities of four countries (Croatia, Austria, Slovenia and Hungary), which were all used in determining the final recommendations.Contributors to the project were the European Association of Establishments for Veterinary Education(EAEVE), which, following our recommendations, might alter their requirements for accreditation in the long run, and the International Veterinary Students’ Association(IVSA), which, if agreeing with our recommendations, can aid and promote our initiative.

211

The impact of piglet cross-fostering on the production parameters of pig farms farrowing unit . Data about 4different hybrids in Hungary A malacok dajkásításának a telepek termelési mutatóira gyakorolt hatása különböző sertés hibridek esetén Author: Supervisor:

Zákány Benjámin Attila, University of Veterinary Medicine Budapest, vet school, 6th year Dr. László Búza, senior lecturer (University of Veterinary Medicine Budapest, Department of Food Hygiene)

In modern pig farming, today a pig farm can be competitive almost exclusively by breeding hyper prolific sows. In many cases, the rearing of large numbers of litters cannot be ensured by a sow alone, given its anatomical potential, so it is essential to use some kind of nursing – cross fostering procedures on all breeds. The aim of our research was, first of all, to assess the methods used in Hungary today, to examine their effects on production and to compare them with the guidelines and data available in the animal science and veterinary literature.

During the survey, 4 different genetics were tested in several regions of the country, on a total of 7 farms, including nucleus (purebred) and end-product (slaughter pig producing) farms. Interviews were carried out with the workers involved in the cross fostering process. The measurements were run between March 2022 and October 2022, three times on each farms. The life history and body weight changes of 14 litters of a group of sows farrowed in a given week per farm were followed up from birth, 5th day of life and weaning day measurements. We recorded and monitored the transfer and performance of nursed piglets to a new sow and compared the growing results of the piglets with the literature to determine the effectiveness of the process. Where we had the opportunity, we also sought to measure colostrum’s’ immunoglobulin levels by refractometry and sow condition by backfat check.

The 1,404 individuals included in our measurements represent the total number of 8,380 sows in the farms, which represents 6% of the Hungarian domestic large-scale sow population. None of the farms used “colostrum cross fostering” of immunological and herd health management, while “classical” (sow-milk) nursing and “improvement nursing” was performed on at least 26% of the piglets. It can be said that one of our basic assumptions, that at least ¼ of the piglets born are directly affected by any type of cross fostering, was confirmed, as 25.6% of the followed up piglets were affected. Of the 360 piglets in the nursery procedure, 151 pcs (42%) of them showed better growth than their original littermates, while 124 (34%) showed a marked deterioration.

Our results show that at least a quarter of the expected piglet volume in the farrowing house is affected by cross fostering, which, depending on the correct and precise application of the methods, can directly influence the production indicators by up to 30-60%. In the current economic environment, it is essential that farms produce as effectively as possible, increasing and improving the number of piglets weaned per sow and their quality (uniformity). The way to do this is to educate, understand and develop appropriate nursing protocols and to continuously collect, manage and analyze the right amount of relevant data for these decision-making steps. Our research shows that these are currently not adequately available among the actors in the domestic pig sector.

212

A TDK Konferencia támogatói: Az Állatorvostudományi Egyetem Rektora

Magyar Buiatrikusok Társasága

Alpha-Vet

Magyar Kisállatgyógyász Állatorvosok Egyesülete

Aritmia Kutatás Gyógyítás Alapítvány (Prof. Dr. Merkely Béla)

Magyar Lógyógyász Állatorvosok Egyesülete

ÁTE Doktori Iskola

Magyar Országos Állatorvos Egyesület – Baromfi-egészségügyi Társaság

ÁTE Hallgatói Önkormányzat ATEV Fehérjefeldolgozó Zrt. Biológiai Intézet Boehringer Ingelheim CEVA-PHYLAXIA Dr. Drávai Gyuláné Dr. Lorászkó Gábor Dr. Pák András Dr. Székely Állategészségügyi Kft Elanco Hungary Kft. Europharmavet Kft. Fenyves Béla alapítvány Hutyra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum Kom-Vet Okavango Kisállatrendelő Magyar Állatorvosi Kamara Magyar Állatorvosok Világszervezete

Magyar Természettudományi Múzeum MÁOK Fővárosi szervezete MÁOK Pannon Szervezete MÁOK Pest megyei szervezete Marek József Kollégium MSD Animal Health OmegaVet Labor Prof. Dr. Kovács Melinda ROYAL CANIN Talpas Állatorvosi Rendelő TolnAgro Állatgyógyászati Kft. Továbbképzési és Kutatásszervezési Központ Vet-Image Vida-Vet Kft. ZOETIS

213

Jegyzet

214

Jegyzet

215

Jegyzet

216

Tudományos Diákköri Konferencia

Állatorvostudományi Egyetem 1078 Budapest, István utca 2. www.univet.hu