“ LEGY HŰ, LÉGY JÓ MAGYAR ! ”
Vass Albert felolvasóest Calgaryban Február 21-én spontán, minden szervezettől független összefogás eredményeként
kapcsolódtunk a majd egy évtizede induló magyarországi Vass Albert felolvasó mozgalomhoz. Antal Mária vetette fel, s kezdetben csak a “de jó lenne összejönni valahol” szinten, szájhagyomány útján terjedt a hír, az igény, de aztán olyan sokan jelezték, hogy kedvük lenne az irodalom tüzénél megmelegedni, lelkileg feltöltődni ebben a hosszú hideg télben. Az idősebb korosztály emlékszik még arra, hogy Vass Albert sokszor volt vendége a calgari református templomnak, lelket gyönyörködtető előadásai mai napig kedves emlékként élnek néhányuk szívében. Vass Albert Bajorországban ismerkedett meg Nagybalázs Dezső református lelkésszel és családjával, aki hosszú évtizedekig volt Calgaryban a reformátusok lelkipásztora, s akikkel élete végéig fennmaradt a barátság. Ez a kötődés és a növekvő létszám adta az ötletet, kérjük meg Bocskorás Bertalan lelkészt, legyen ez az olvasóest a református templom Kossuth termében. Több mint harmincan jöttünk össze úgy, hogy mindenki azt hozta magával, amire lelke ráhangolódott. Hogy ki mit olvas, merre kanyarodik az est, ott dőlt el a közönség előtt. Nem volt kikötés, hogy csak Vass Albertet idézzük meg, nagy magyar költőink, íróink műveiből hozzuk el az egyénileg megélt, lelkünk rostáján átszűrt olvasmányélményünket. Egyetlen kikötés volt, ne legyen egy – egy olvasás 15 percnél hosszabb, mert mi nem 25 órás felolvasást terveztünk, mint a honiak. Hallgatólagosan legtöbben Vass Albert műveiből olvastunk, de akadt más szerző is, sőt volt, aki saját verseit osztotta meg velünk. Senki sem választotta ugyanazt. A korosztály is széles skálán mozgott, 1o -8o évesekig hozták el magukkal egy kis nép , az erdélyi magyarság történelmi bánatát, hitét,a magyarság fennmaradásának kérdéseit, a modern ember létfélelmeit. A választott művekkel arra kerestük a választ, hol a helyünk, mit és mennyit kell továbbörökíteni a hagyományainkból. Vass Albert megítélése nem egyértelmű sem otthon, sem a diaszpórában, de gyönyörű meséket írt kisgyermekeknek, női szíveket megdobogtató regényeket és férfi kezekből ki nem hulló irodalmi műveket hagyott nekünk. A Kanadai Magyarság lap hasábjain Magyar szemmel cím alatt éveken át jelentek meg a magyarság múltját, jelenét és lehetséges jövőjét , de a világ történéseinek magyar vonatkozásait is taglaló színvonalas publicisztikai írásai. Emigráns íróként minden felelős magyar lelkében ott fészkelő félelmet, felelősséget fogalmazott meg: “Fél világot is bejárhatod, más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel.” Hirdette , az irodalomnak a szolidaritásról, tisztességről, becsületességről, az emberségről és olyan gondokról kell szólnia, amelyek sorskérdések. 20