Család a művészettörténetben

Családi ecsetvonások A rokoni kapcsolatok ábrázolása a művészettörténetben

Család a festészetben • • •

A témához először pontosítanunk kell a család fogalmát (ezt a jegyzetben lehet olvasni) illetve annak kultúrtörténetét.

A továbbiakban korszakokra bontva figyelhetjük meg e fontos téma ábrázolását.

Korszakhatárok (jelen tanulmányban): – Őskor (kr.e. 2,4 millió év –kr.e. 3500, írásbeliség megjelenése) – Ókor (kr.e. 3500-kr.u. 476, Nyugatrómai Birodalom bukása – Középkor (kr.u. 476 – 1517, Reformáció) • E korszakba sorolandó a reneszánsz művészet

– Kora újkor (kr.u. 1517-1789, Francia forradalom) • E korszakra tehető a barokk és rokokó művészet

– Modernkor (kr.u. 1789- 1960-as évek) • A modern művészet születésének kora

– Posztmodern kor (kr.u 1960-1980’as évek) – Jelenkor (kr.u. 1980- napjainkig)

Az őskori „család” • Az őskorban nem beszélhetünk még a mai értelembe vett családról • Természetesen az ősközösségek (hordák, törzsek) vérségi alapon szerveződtek, több generáció együttélésével és a közösségen belüli házassággal ill. reprodukcióval (ritkán külső tag bevétele a törzsközösségbe véfrissítés céljából) • A tagok közti kötődések nem korlátozódtak a szülőgyermek kapcsolatra – mint napjainkban- hanem a közösség tagjai együttesen nevelték a gyermekeket • A közösségekbe rendeződés a túlélés záloga volt, így nem engedhették meg maguknak a monogámiát vagy azt, hogy minden anya csak a saját gyermekét lássa el.

• A fentiekből kifolyólag sem beszélhetünk családábrázolásról e korszakban, noha a barlangrajzok vadászait rokoni szálak fűzték össze.

I. Bivaly-korszak, (kr.e. 3500-g)

Ókor és a család • Családokról az ókortól kezdve beszélhetünk • Az ókori társadalmakban a család legfontosabb funkciója a reprodukció biztosítása és az önellátás volt.

• Természetesen különbség volt a földrajzi helyzet szerint, valamint a gazdasági, társadalmi, katonai viszonyok változásai is további differenciálást okoztak a család funkcióinak, a családon belüli szerepek alakulásában.

• Érdekes, hogy az antik világ férfiembere nem ismerte igazán az otthon fogalmát. Megszokta, hogy máshol élje napjait: pl.: a zsibongó agórán (piac), a templomlépcsőkön, a földeken, a műhelyben vagy a tengerparton. Itt végezte munkáját vagy itt pihent.

• Az otthont jelentő ház a kis szobáival, kifelé zárt, udvarra nyíló ablakaival valójában az asszony, a kisgyerekek és a rabszolgák világát jelentették.

•

• • • • • • •

Egyiptomban az uralkodói családról érdemes beszélni, a hatalom megtartása érdekében a családtagok egymás közt házasodtak (pl.: apaleány, fivér-nővér) Sőt olyan is előfordult, hogy egy leányt több rokonához is férjhez adtak (természetesen ha az aktuális férj elhalálozott) Ennek az ún. uralkodó vérfertőzésnek meg lett a böjtje, sok gyermek testileg és/vagy szellemileg visszamaradott volt. Más uralkodó családokból szerzett partnerrel próbálták ezt orvosolni.

Athénban ha fiú született, olajkoszorút tettek az ajtó elé, ha lány, gyapjúcsomót, hiszen a nő fontos tevékenysége volt a gyapjú feldolgozása.

Az újszülött sorsa felől a felnőtt társadalom döntött, az apának ünnepélyesen nyilatkoznia kellett arról, hogy befogadja- e a gyermeket a családban, avagy nem.

Rómában az apa a földre helyezett újszülött csecsemő felemelésével fejezte ki szándékát a gyermek felnevelésére.

A római családfő élet-halál ura volt, feltétlen hatalommal rendelkezett a család minden tagja felett, akár meg is ölhette gyermekeit.

Az ókori társadalmakban a kisgyermekek nevelése általában az anyakötelezettségeihez tartozott Rendszerint hétéves koruk után a fiúk apjuk felügyelete alá kerültek.

Ekkor már létrejöttek a családok életét befolyásoló intézmények is (például iskola, katonaság, közélet).

„Családi képek” az ókorból • Kik kerülhettek az ókori családi „portrékra?

• Olyan személyek, akik megengedhették maguknak illetve akiket érdemesnek találtak rá • Kiket is jelent pontosan: – Isteneket és mitológiai alakokat illetve családtagjaikat (pl.:Ízisz-Ozirisz, Zeusz ill. feleségei és gyermekei, Romulusz és Rémusz legendája) – Uralkodókat (fáraó, császár) – A politikai élet főszereplőit és családjukat (consul, hadvezér) – Az előkelő társadalmi osztály tagjait

Ekhnaton (IV. Amenhotep) fáraó és családja (felesége Nofertiti és gyermekeik)

Rahotep és Nofret festett mészkő ~Kr.e. 2700 Ókori Egyiptom Kairó, Egyiptomi Múzeum

Ara Pacis Kr.e. 13-9 Ókori római művészet Róma, Ara Pacis

VII. Ptolemaiosz Kleopátra és Julius Caesartól született fia Caesarion Denderah Temploma

A • • • • • • • • • •

középkori

család

A középkori család fogalma szorosan összekapcsolódott a háznép (háztartás, udvartartás, klán, nemzetség) fogalmával, amely a nagyobb, egymással vérségi, illetve függőségi kapcsolatban álló emberek együttélését jelentette.

A háznéphez tartoztak a ház ura, felesége, gyermekeik, cselédek, inasok, a családhoz tartozó egyedülálló személyek, rokonok, esetleg a korábbi házasságból származó gyerekek, azaz gyakran több kisebb család élt együtt.

A közös háztartásban élő emberek kapcsolatait az általuk végzett munka rendje határozta meg, melyben mindenkinek meghatározott feladata volt, melynek ellenszolgáltatásaként a teljes ellátásban részesültek.

A városi és falusi háznép életét szigorú patriarchális rend szabályozta.

Egyedül a ház ura rendelkezett a megtermelt javak értékesítésének jogaival, valamint felesége, gyermekei és a háztartásában élő személyek gyámja és fegyelmezője volt.

A háziasszony önállósága és felelőssége a háztartás vezetésére terjedt ki.

A sok ember együttélése nem tette lehetővé sem az intim szféra kialakítását, sem a nyílt konfliktusok megjelenését.

Elengedhetetlen volt a kialakult rend betartása, a fegyelem és engedelmesség, ami nemcsak kötöttségeket, hanem biztonságot is jelentett mindenki számára.

A gyermekek és felnőttek szoros közössége – a három esetleg négy generáció együttélése –lehetővé tette a viselkedési minták utánzás útján történő elsajátítását és megtanította a társadalmi rendbe való betagolódás különböző formáit.

Az európai nemesi családok sem a mai értelemben vett családot jelentették, hanem több, egymással rokon családot, melynek tagjait az apai ági rokonság kötötte össze. Tehát a nemesség családi kapcsolatainak alapvető társadalmi egysége az egy őstől vér szerint leszármazottak összessége.

Családábrázolás a középkorban • Kikről készültek családi portrék a korszakban?

• Két féle családábrázolás létezett – Bibliai alakok családi közösségei (pl.:Szentháromság, Jézus-Mária-József, Anna-Mária-Jézus, Erzsébet-Keresztelő Szt. János, Ádám-Éva, tékozló fiú története…)

– Hatalmi reprezentációt szolgáló képek, nemesei ősgalériák, uralkodói portrék, vagyonos előkelők képrendelései

Giotto di Bondone: A gyermek imรกdรกsa (1313-14)

Jan van Eyck: Az Arnolfini hรกzaspรกr 1434

F. Batero fajta kortรกrs รกtdolgozรกs

Domenico Ghirlandaio: Nagypapa ĂŠs unokĂĄja ~1490

Újkori család • Az újkori családmodellek a 16-18. században alakultak ki. Ebben fontos szerepet játszott egyrészt a reneszánsz korában megerősödő polgári réteg, másrészt a reformáció terjedése is, amely megerősítette – többek között – a harmonikus családi élet, a személyes példaadás fontosságát.

• Létrejött a protestáns egyházak sajátos társadalmi intézménye, a lelkészt és családját magába foglaló, új családmodell: a protestáns parókia. A sokgyermekes lelkészcsaládokban a feleség férjének segítőjévé vált, s a gyülekezet számára női, anyai, feleségi mintaként szolgált.

• A korai újkorban a házasság továbbra sem az érzelmekre, a kölcsönös vonzalomra épült, hanem szoros kapcsolatban állt a rendi társadalom politikájával, gazdaságával, belső szerkezetével.

• A házasságkötés a rendi társadalomba való beilleszkedés kizárólagos lehetősége volt.

• Középpontban a gyermek megszületése állt. Ebből adódóan a gyermektelen házasságot társadalmi szempontból elítélték.

Újkori családi képek • Még mindig a hatalom és a vagyon kifejezése volt az elődleges cél (legyen szó uralkodóról vagy gazdag kereskedőről) • A vallásos családképek mellett a mitologikus témák is felbukkantak.

• Megjelent a művészek vágya családjuk lefestésére is.

• Mindegyik típus jellemezte a idealizálás

Paolo Veronese: Da Porto csalรกd, 1551

Raffaello di G. Santi: A szent csalรกd

VIII. Henrik és feleségei (Aragóniai Katalin, Boleyn Anna, Jane Seymour, Cleve-i. Anna, Howard. Katalin, Parr Katalin)

Ismeretlen festő: VIII. Henrik és családja (1575) – Felesége Parr Katalin , fia (VI.)Edward, és lányai (I.) Erzsébet és (Véres) Mária

Agnolo Bronzino: Eleanora di Toledo portrĂŠja fiĂĄval, Giovanni Medicivel 1560

Peter Paul Rubens: Rubens, Helena Fourment ĂŠs fiuk, Peter Paul ~1639

A felvilágosodás családmodellje • • • • • • • • • • •

A 18. századi felvilágosodás jelentős változásokat hoz a házasságok terén.

Megjelenik a polgári házasság és a „romantikus szerelem”.

Törekednek a férfi és nő érzelmeinek összhangjára, az azonos módon gondolkodásra, a másik fél nagyrabecsülésének elnyerésére.

Az ennek ellenére keletkező házastárs konfliktusokat azonban csak igen ritkán követi válás.

A 18. század végére a gazdasági, társadalmi viszonyok átalakulása, a higiéniai viszonyok és a táplálkozás javulása következtében megváltozott életkilátások átrendezik a házaspárok életkori viszonyait.

Fokozatosan eltűnnek a nagy korkülönbség miatt össze nem illő párok.

Az ekkor kiteljesedő új polgári családmodell szerint a férfi a racionalitás és aktivitás megtestesítőjeként a család üzleti életének irányítója, míg a nőt érzelmi gazdagsága és passzivitása a család magánéletének gondozása készteti.

A férj és feleség kapcsolatát nem kizárólag a közös munka összehangolása határozza meg, hanem a szeretet, a kölcsönös megbecsülés.

A szülők kötelessége, hogy gyermekeikből derék, eszes embert neveljenek.

Kialakulnak a gyermekkel kapcsolatos ünnepek: születésnap, karácsony.

Ugyanakkor a 18. századi Európában a lakosság nagy része még vidéken élt.

A paraszti társadalom még hosszú időn át megőrizte a hagyományos nagycsalád intézményét

A korszak családképei • A társadalmi pozíció kifejezésének eszköze marad • Kezd érzelmesebbé, meghittebbé válni • Egyre többször szerepel az anya gyermekeivel – a családfő nélkül-.

• Még mindig idealizált szépség és idill jellemzi hangulatot

Marie Antoinette gyermekeivel

Auguszta Vilma pfalz-zweibrĂźckeni hercegnĂŠ, gyermekeivel

A XIX. •

• • •

• •

századi

család

A család változásai a 19. században szemmel láthatóak, amelyek magyarázhatóak a század elején Európa szerte lezajló társadalmigazdasági átalakulásokkal és az ezt követőrobbanásszerű urbanizációs változásokkal.

A magánélet legfontosabb tényezője a család lett. A család szabályozta az életkori és nemi szerepeket, meghatározta a különböző szokásokat és rituálékat, biztosította tagjai védelmét, és ápolta azok kapcsolatait.

A zárt, otthonközpontú kiscsalád csak lassan és fokozatosan vált le a nagyobb rokoni, illetve helyi közösségekről.

A család számos funkcióval gazdagodott: a gazdaság tartóoszlopaiként garantálta a termelés folytonosságát, a kultúra átszármaztatását egyik generációról a másik generációra. A társadalmi reprodukció folyamatában gondoskodott az utódokról, azok felneveléséről, a társadalmi normarendszerbe való bevezetéséről. Emellett a nemzettudat, a nemzeti összetartozás, a közös történelmi hagyományok őrzőjévé vált.

A polgári kiscsalád a monogám házasságra épült, melyet a párok kölcsönös egyetértésben, szabad elhatározásukból kötöttek.

Az új családeszmény nem zárta ki a romantikus szerelmi házasságot, de nem ez volt a tipikus. Az érzelmek köteléke, a házastársi szeretet általában fokozatosan alakult ki a házasságkötés után.

• Az apa, aki továbbra is domináns vezetője a családnak, kettős hatalommal bír. Egyrészt a társadalom felé képviseli a családot, másrészt a családon belül is korlátlan hatalma van. Ő dönt a gyermekek neveléséről, házasságkötéséről, a fia pályaválasztásáról, család gazdasági ügyeit kezeli, és ő birtokolja a lakás főbb tereit. Ez az apamodell összhangban állt a vallási tradíciókkal és mélyen gyökerezett a nép felfogásában is.

• Az anya tevékenységi köre továbbra is a családon belül maradt, hiszen a legfontosabb feladata az otthon harmóniájának megteremtése volt. Vallásos hite erősítette a családösszetartó erejét, példát mutatott, segítette a gyermekek erkölcsi nevelését.

• A gyerekek nevelése egyre inkább a társadalom érdeklődésének középpontjába került.

• A polgári lakásokban megjelent a gyermekszoba, a városokban a gyermekjátékok már fontos árucikké váltak.

• A polgári családoknál a fiúk nevelését a pap mellett a házitanító tevékenysége egészítette ki.

• A lányok neveléséért az anyák tartoztak felelősséggel.

Korabeli családi képek • Most már igazi családi képekről beszélhetünk, persze még feltűnnek rajtuk a vagyonosság illusztrációi, de a hangsúly immáron a szereplők megformálásán van.

• Az élethű képek mellett a családias jelenetek is közkedveltek.

• A merevség fokozatosan adja át helyét a meghitt légkörnek és a valódi érzelmeknek.

• A női portrék kerülnek túlsúlyba

Edgar Degas: A Bellelli csalรกd 1858-1867

Jean F. Bazille: Csalรกdi talรกlkozรณ 1867

James Abbott McNeill Whistler: A festő anyjának portréja 1871

Munkácsy (Lieb) Mihály: Apa születésnapja

Mary Cassatt Anya ĂŠs gyermeke 1889 impresszionizmus

Reggeli az ĂĄgyban

Család a XX. században • • •

• • • • •

A család 20. századi helyzete igen ambivalensen alakult.

A házasságkötés és családalapítás többé már nem örökségre, illetve földtulajdonra alapozódik csupán, hanem a családfő által megszerzett családi bevételre.

A házastársak közötti szerelem elfogadott alapja lett a házasságkötésnek. A családon belüli termelés és fogyasztás elkülönülésével, a család egyre inkább a magánéleti intimitás színterévé vált.

A családfő elsődleges feladata a pénzkereset, a családtagok anyagi biztonságának megteremtése, a feleségé pedig az otthon belső harmóniájának kialakítása.

Az anya a gyerekek első nevelője, feleségként pedig a társasági életben a család kulturális és gazdasági szintjét reprezentálja, és biztosítja annak társadalmi elfogadottságát és rangját.

A II. világháború után a nők egyre szélesebb rétegei álltak munkába.

Ez anyagi-egzisztenciális függetlenséget eredményezett. Nőtt a felsőfokú tanulmányokat folytató értelmiségi nők száma.

Egyre több nő számára válik fontossá a hivatás, a szakmai karrier a család mellett, vagy akár helyette. .

• Az 1960-as évektől felerősödött a női egyenjogúságot hangoztató feminista mozgalmak befolyása. Síkra szálltak a nők gazdasági egyenlőségét, szexuális jogaiért, az abortusz engedélyezésért, a válási törvény megváltoztatásáért.

• Ezzel párhuzamosan szembetűnő változások figyelhetők meg a két nem szerepének módosulásában.

– A férfi kizárólagos családfenntartói szerepe csökkent, ugyanakkor a családon belüli munkamegosztásba való bevonódása növekedett (házimunka, gyermeknevelés).

• Megváltoztak a szexuális viselkedéssel kapcsolatos attitűdök.

Két ellentétes tendencia figyelhető meg.

– Egyrészt számos korábban tabunak számító, szexualitással összefüggő téma kap széles körű társadalmi nyilvánosságot.

– Másrészt egyre többen szeretnék visszafogottan kezelni a szexualitást, és síkra szállnak a nőknek mint szexuális tárgyaknak a megjelenése ellen, és az érzelmi alapokon nyugvó, felelősségteljes szerelmi kapcsolatok mellett. Mindezek a változások napjainkban is folyamatosan érzékelhetőek

XX. század családábrázolásai • A fotóművészet elterjedése gátat vetett a reprezentációs családi portrék korának, ma már nem jellemző, vagy csak igen ritkán a családtagok élethű megörökíttetése.

• A festők maguk szívesen választják alkotásuk témájául a családot –jellemzően sajátjukat-, de előfordul, hogy társadalmi értékítéletet kívánnak egy családi jelenetbe belerejteni.

• Az élethűség helyett a tartalom kapja a hangsúlyt.

• A XX. legtöbb művészeti irányzatában megjelenik a téma, legyen szó kubizmusról, expresszionizmusról vagy akár hiperrealizmusról.

Fényes Adolf: Anya és gyermeke 1901 Magyar Nemzeti Galéria

Gustav Klimt: A nő három kora 1905 szecesszió

Pablo Picasso:

Picasso asszonyai

A mutatványos család 1905

Olga, az első Marie-Therese

Lola, Picasso húga

Picasso lánya Maya

Francoise Gilot

Dora

Jacqueline Roque

Ferenczy Károly (1862-1917): Gyermekeim (Noémi, Béni és Valér, 1916)

Ferenczy Károly és fia, Valér

Egon Schiele Csalรกd 1918 expresszionizmus

Három nappal várandós felesége halála után, 1918. Október 31-én a 28 éves Schiele szintén életét veszítette a spanyolnáthában.

A pár 1928-ban felállított síremlékét Ferenczy Béni készítette.

Frida és férje a festő Diego Rivera

Frida Kahlo: Családfa (My Grandparents, My Parents, and I) 1936

David Hockney: Mr and Mrs Clark and Percy,1970

Fernando Botero: Csalรกd 1996 Olaj, vรกszon 195 x 155 cm

Önarckép vízben lebegve (2006)

Fehér László: Zami II. Strandon (1999)

Edit piros napszemüvegge l

Kรถszรถnรถm a figyelmet!