A fizikus es a fuvesember

A fizikus és a füvesember Az újkori orvoslás és népi gyógyászat összefüggései

Szima Viktória

Orvostudomรกny helyzete

Európai kitekintés  A XVI. század közepéig az európai orvosképzés két pilléren

nyugodott:

 a görög-hellenisztikus és egyéb, kelet- és közép-ázsiai

hagyományokat is asszimiláló moszlim orvoslás eredményein és

 az antik szövegek közvetlen tanulmányozásán nyugvó

medicinális ismereteken.

 (Hippokratész, Galénosz, Avicenna=Ibn Szína művei)

 XVI században Európa orvostudománya olyan időszakot élt,

amikor Vesalius (anatómia forradalmasítója), Paracelsus (iatrokémia- gyógyítás kémiai hatóanyagokkal) hatására medicina alapjaiban remegett meg és változott át.

A hazai helyzet  Már a 13. századtól sok száz magyar diák tanult Európa híres

egyetemein, akik sok könyvet, köztük orvosi munkákat is hoztak haza.

 Noha egyes vélemények szerint mély szakadék tátongott

a tudós medicusok és az egyetemi tanulmányokból kizárt, céhekbe tömörülő chirurgusok és borbélysebészek között az orvostörténet tényei inkább azt mutatják, hogy kibogozhatatlan szálakkal fonódik egybe a köznépi tudás és a nyomtatott művek ismeretanyaga.

 Például: a Calepinus-szótár egyik baseli kiadásának (1558)

magyar glosszaírója egy kis zempléni falu prédikátora volt.

Megjegyzései széles körű orvosi ismeretekről tesznek tanúságot, ill. gyógynövényismeretről tesznek tanúságot.

Tanult szakemberek

 Medicus (másként fizikus)  Egyetemet végzett tudós orvos. Nagy műtéteket csak ő végezhetett.

 Chirurgus  Seborvos, alacsonyabb képzettségű, sebek ellátására és kezdetleges

műtétekre illetékes orvos

 Borbélysebész (tonsor)  A borotválás, hajnyírás mellett sebészi teendőket is ellátott. Fogat

húzott, eret vágott, sebet kezelt, amputált

 Fürdős (balneárius)  Betegápolásban gyúrással, masszírozással, víz alatti tornával

gyógyított. Elkészítette a liliommos, rózsás, rozmaringos illetve egyéb gyógynövényes fürdőket, tyúkszemet kezelt, körmöt vágott

Magyar tudósok Európában  Zsámboki János (1531-1584) a bécsi császári udvarban.  A tizennégy nyelvet ismerő magyar polihisztort a

"műveltség csodájának" (monstrum eruditionis) nevezték.

 Henisch György (1549-1618) a bázeli egyetem dékánja  Jordán Tamást (1539-1585), aki elsőként írta le a "morbus

Hungaricus"-t (kiütéses tífusz), a bécsi orvosok féltékenysége Brünnbe (Brno) kényszerítette.

 Egyike volt azoknak, akik a magyarországi ásványvizek

analízisével is ismertté tették nevüket. Megállapította, hogy a szifilisz nemi érintkezésen kívül is fertőzhet.

 Bánfihunyadi János (1576-1664) pedig a londoni

Gresham Kollégiumban tanított.

 A nagy tudósok mellett a népi orvoslásnak is voltak képviselői.

Azokban a térségekben, ahol nem volt orvos, ill. nem volt megfizethető különböző gyógyítók működtek.

 Léteztek vándor fogorvosok, vándor sérvmetszők is, akik

országról országra jártak, ellátták a betegeket és árusítottak gyógynövényeket is.

 A bábák között szintén előfordultak olyanok, akik egyéb

egészségügyi tanácsokkal is ellátták a hozzájuk fordulókat.

 E nem iskolázott gyógyítók között persze kuruzslók is

előfordultak.

 A hozzá nem értő tanácsok, babonás gyógyítások miatt

boszorkányperekben is találkozhatunk ilyen alakokkal.

 A gyógyításban, akár képzett szakemberekről, akár népi

orvosokról van szó, fontos szerepet játszottak a növények, emellett ásványi és állati eredetű anyagokat is alkalmaztak.

A korszak „népi” gyógyítói

 Gyógyító/javasember:  A testet és a lelket egyaránt kezelte. Fohásszal éppen úgy gyógyított, mint

főzetekkel vagy masszírozással.

 Füvesember  Gyógynövényszakértő gyógyító

 Táltos  A „táltos”-nak tekintett gyógyító embereket természetfeletti hatalom és

erő birtokosának tartották.

 Bába:  A hagyományos közösségek egyik legfontosabb alakja volt, aki annak

idején a szüléseknél segédkezett.

 Javasasszony:  Ráolvasással ill. gyógynövényekkel dolgoztak, a gyógyító praktikák mellett

gyakran vezettek le szüléseket is, mikor a bába nem tudott menni.

Orvosi szakirodalom kezdeti pĂŠldĂĄnyai

„Szakirodalom”  Az első magyar nyelvű nyomtatott orvos-gyógyszerészeti mű

Melius ( Juhász) Péter (1532?-1572) füves-könyve, a Herbarium 1578ban jelent meg, amely a gyógynövények házi alkalmazását népszerűsítette.  Számos kivonata, átdolgozása készült, így például Beythe

András Fiveskönyve (1595-ben jelent meg), ill. Kájoni János-féle Hasznos orvoskönyv az fáknak és füveknek erejekről.  Erdődy grófok monyorókeréki (Vas m.) nyomdájában pedig 1588-

ban jelent meg Frankovith Gergely Hasznos és fölötte szükséges könyv c. munkája.  A magát orvosdoktornak kiadó szerzőről kiderült, hogy nem végzett

orvosi iskolát. Az ő művében is keverednek a külföldi szerzőktől átvett idézetek, a hazai gyógynövényismeret és a néphit elemei.

 A korszak gyér adataiból elég nehéz megállapítani, hol válik el

egymástól a tanult, a nemesi rétegek által használt gyógymód a népitől.  A hajdani főurak levelezéséből kitűnik, hogy gyakran ugyanazt a javasembert hívták segítségül, mint a jobbágyuk.  Nádasdy Ferenc nádor betegségét például házi szerekkel gyógyították 1555-ben  A recepteket tartalmazó könyvek kéziratban terjedtek, és külföldi

meg hazai orvosi művekből összeállított gyűjtemények voltak (pl: a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár példánya)

 Jellemző az összeállítók és a kor szemléletére, hogy keverednek

benne a hasznos gyógynövények javallatai a babonás néphittel, mint például:  „Az mely Nyawalyat magyarul Bozorkannak hynak, semmy nem egyeb, hanem az embery testnek megh nyomasa es Eyely fuladasa”.

„Nyavalyákrúl”

Leggyakoribb betegségek  Helytelen táplálkozásból adódó betegségek  Köszvény, alultápláltság, vitaminhiány – pl.: skorbut,

ínysorvadás)

 Rossz higiénéből származó bajok  Tetvesség, férgek, bűzös lehelet, gyulladások, aknék és

furunkulusok  Járványok (pestis, vérhas, himlő)

 Szexuális élethez köthető nyavalyák  Bujakór, tetvek

 Továbbá megfázás, hideglelés, láz

HĂŠtkĂśznapi bajok

A fej betegségei  Fejfájás: rossz gyomortól, rossz fogtól, napszúrás után,

vérszegénységtől.

 Piócával, köpölyözéssel, kenés (masszírozás) dianával, dörzsölés

ecettel. „Fejeteteje, akinek nyilallik, megreszelt fekete nadályt kötni a fejetetejére.”

 Gőzölés, párolás. „Sós víz gőzével; szíkfűvel gőzölni; mirhafű

gőzölés; zellergyökérrel gőzölni.”

 Főszédelgés ill . magas vérnyomás.  Kezelése: érvágás, köpölyözés, nadályozás, gyógynövények

alkalmazása

 „Az uccán elvágódott egy magasvérnyomásos. Borbélyért szaladtak.

Az megtapogatta a hátát, ahol nyomás után nem ugrott ki a bőr, az kívánta a köpűt.”

 „Gyógynövényei a fokhagyma, fodormenta és tályoggyökértea.”

Bőrproblémák orvoslása és bőrápolás  Égési sérülésekre, gyulladásokra, hámosítónak  körömvirágkrém (Ungentum Calendula Officinalis):  Gyulladáscsökkentőnek és fertőtlenítőnek  levendulaolaj vagy borogatás  Gyulladáscsökkentőnek és szárítónak  kamillás („szíkfüves”)borogatás  Bőrbetegségek ellen  rozmaring tinktúra  Furunkulusokra, kelevényekre  gyermekláncfüves, sült vöröshagymás vagy ecetes borogatás  Kicserepesedett kézre:  saját vizelet vagy juhfaggyú

Szájhigiéné és fogfájás  Szájillatosító:

 Bétel levél (Areca Caechu) és szegfűszeg (Fructus

Caryophyllorum), esetleg fodormenta (Mentha crispa)

 Fogfájás és szájgyulladás csillapítására:

 Kamillateával vagy nyírfakéreg forrázattal való öblögetést

ajánlottak

 Az íny gyulladására rozmaring olaját is szívesen használtak  A fájdalom elűzésére, zsibbasztónak  Szegfűszeg elrágását javasolták

 Terpentinfa és Mastix együtt fogerősítőnek („ingó fogat

megerősít”)

 Mastix (Mastiche) „büdös, rohadt szájat gyógyít”

 Ha már nem lehetett menteni a fogat, akkor csak a kihúzás

maradt hátra (általában érzéstelenítés nélkül) A műveletet többnyire borbélysebész végezte.

„Koszos főről való orvosság”  A haj és a fejbőr tisztítása igen nehézkes volt,

a hajmosás megfázással kecsegtetett volna, ezért igyekezték kerülni, inkább az élősdieket és betegségek űzésére használták

 Koszos fő tisztítására:  Kőrisfa nedvével kenni a hajat és a bőrt  Hajat erős lúgban napi kétszer mosni

 A középkorban hajtisztítószerek közé

tartozott az agyag is szárító hatása miatt

Has nyavalyái  Mádra, szünádra, csömör, gyomorbaj, giliszta, hasmenés, vérhas,

májbaj, sárgaság, epebaj.

 Mádra, szünádra. (gyomorgörcs)  Gyomorcsúszás (emeléstől vagy zökkenéstől) . A gyomor felemelkedik, nem

a rendes helyén van akkor.

 „Vízzel, szappannal, lefelé a gyomortájat kente és deréktól előrefelé a

gyomor felé.” „Mádra: megáll, előrehajlik, három-négyszer a lábujját megfogja, akkor is helyremegy.”

 Gyomorbaj:  „Apróbojtorján tea, csípőscsalán tea. Fodormenta tea, citromfű tea, ill.

citromfű pálinkában fogyasztva.”

 Gyomorfekély: örménygyökeres pálinka a legkedveltebb népi

gyógymód

 Hasmenésre/vérhasra:  „Birsalmafalevél tea megfogja a belit”, „kökénybefőtt, vagy aszalt kökény.”

A csontok, ízületek betegségei  Reuma, köszvény, csúz, kihűlés: „Ez ellen igen jó a masszírozás szappannal,

kenőcscsel, ecetes vízzel való borogatás  Isiász (farzsába)  Iszapfürdő, gyógyfürdő „Isiás ellen kútásásból való kék iszap.”  Reuma:

 „Reoma ellen diófalevél-fürdő. Az is egy hatalmas erős fürdő reoma

ellen.”

Félmaréknyi ficfakéreg (fűzfa) megfőzve, ezt napjában kétszer inni.

Reumagyógymód volt méga méhszúráskúra, a nadályragasztás és a köpölyözés is.  Ficam:  „A ficamot – miután a bába helyrerakta – ecetes korpával borogatták. A törött végtagot deszkák közé rakták, majd orvoshoz fordultak.”

Hideglelés  A népi gyógyászat általánosan elterjedt betegség elnevezése.  Hidegrázással járó lázas betegségeket jelent, köztük minden

bizonnyal a váltóláz (malária) különböző formáit is.

 A bécsi kódexben a 15. sz.-ban följegyzett változata

(hideglelet) óta napjainkig folyamatosan ismert.

 Számos hideglelést ismernek:  Nehéz hideglelés, nehéz forrázó hideglelés, hideglölögetés, hidegrázás,

hideglövés, forró hideg, gyújtó(k)vány hideg, mindennapos hideg, másodnapos hideg, harmadnapos hideg, tolvajhideg, disznóhideg,

 Nemcsak orvosló hiedelmekben és cselekményekben, hanem népmesében,

gyermekjátékban („Adj király katonát ..., adj katonát erőset, vagy egy hideglelőset!) is említik

 Megfázástól, csömörléstől, gyomorrontástól, „zabálástól” s hideg (döglött)

békára lépéstől vagy boszorkányok rontásából eredeztetik.

 Népigyógymód: az okozó lényt megtévesztik (a beteget letagadják,

elbújtatják), elijesztik, elküldik

 Az orvos lázcsillapító, megfázásra javalott teákat ajánlott (pl.: hárs, bodza),

ill. malária esetén a kínakéreg

„Ragadós betegségek” - válogatás

Pestis  Megelőző módszerként az imát és tehéntrágya szagoltatást

javasolták  További megelőző gyakorlatok: karantén elrendelése,

illetve az ún. „Fuga pestis”, avagy elfutás a pestis elől  Ezen felül más gyógymódokkal is próbálkoztak:  4 féle kezelés létezett: gyógyszeres, fizikális, dietetikus

(életmódbeli) és sebészeti

Fizikális és dietetikus kezelések  Fizikális  Érvágás, köpölyözés, nedvcsapolás

 Dietetikus  Betartandó étrend (savanyú gyümölcsök, ecet, gránátalmalé fogyasztása)  Mozgásra, ill.  Pihenés mennyiségére és annak módjára vonatkozó ajánlások  Teljes szexuális önmegtartóztatás

Pestis elleni receptek és sebészeti kezelések  A döghalál ellen alkalmazott szerek közt éppúgy lehet egyszarvú szarvat

találni, mint drágaköveket, ellenmérgeket, de adtak mirhát, pirító gyökeret, aloét, pápa füvet, de fehér liliom porzóját is  Keléseket, bubókat előszeretettel vágták fel, égették ki vagy kötözték le

gyógynövényes borogatással  Mindezt mágikus eljárásokkal egészítették ki:  drágakő nyakba akasztása,  bezoár kő szájban tartása,  talizmán/varázsgyűrű viselése,  ráolvasások, imák alkalmazása

Vérhas  Más néven: rot rur, vagy dizentéria  A vastagbél fertőzéses megbetegedése, amely gyakori véres-

nyákos hasmenéssel, gyakran görcsös hasi fájdalommal és lázzal jár.  Előfordulás  Hérodotosz szerint már Xerxész hadseregének szétzülléséért is egy dizentéria járvány volt felelős, de a 19. századig gyakran megtörtént, hogy ez a megbetegedés döntötte el a háborúk sorsát.  Gyógyszere: áfonya, borbolya, lósóska, libapimpő, tölgyfa kéreg, de „a bika vére hasznos orvosság a vérhasban és vérköpésben.”

„Fenéről, avagy rothadásrul való orvosság”  A fene egy bőrelváltozással is járó betegség.  Több fajtája ismeretes:  hidegfene (a csontban van),  melegfene (a végtagokat bántja),  a rákfene (az ember arcát), ill.  lépfene (sertésbetegség).  Szitkokban is szerepel: „Vigyen el a fene” – „egye meg a fene”  A leírások szerint a furunkulusok egyik fajtáját jelölték többnyire

ezzel a névvel – erre utalnak azok az adatok, amelyek a pokolvarral, pokolszökéssel azonosítják.

 Ezt a fekélyes, gennyes sebet cickafark, hunyor-fű, torma,

hagymáz-fű, vénusz-köldöke fű levével, főzetével kenegették.  A ráksebet, rákfenét helyenként farkasalmalevél főzetével gyógyították, ill.nyers húst, fehér kutyaürüléket is használtak rá.

Szent Antal tüze  Az emberi orbánc népi elnevezése (erysipelas)  Írott emlékeinkben a Szent Antal tüze névvel először Melius Herbariumában

találkozunk

 A nem kellően tisztított gabonaliszt miatt történő

aranyrozs (gabonaparazita) okozta mérgezés

 Tünetei: bőrnek kivörösödése és kicserepesedése,

gennyes sebet is képezhet

 Gyógyítása  Rácsiholással, mivel „tűznek tűz a legjobb orvossága”  Avval a vízzel is gyógyítják, amelyben a kovács a tüzes vasat hűti, ill.

amivel a parazsat locsolja.

 Leköpni,  Borogatni ill. mosogatni különféle gyógyfüvek főzetével,  Füstölni stb  Egy recept: „Gálickövet, Aloest, Camfort, törj porrá, erős lúgban elegyítsd…

rakd rá gyakorta”

Bujakór

 Szifilisz , vérbaj, luesz, franc, francia betegség 

  





(Morbus Gallicus), süly…

Elnevezése attól is függött, hogy az adott nép kivel volt a legrosszabb viszonyban (olaszoknál francia /spanyol,franciáknál német /olasz betegség ) A szifilisz eredetét a mai napig nem ismerjük pontosan.

Tünetei: gyulladásos, kifekélyesedett, majd behegesedett terület, ill. a nyirokcsomók duzzanata Megelőzés Európában:  Óvszer (16. század). Anyaga lehetett vászon v. juhbél. Nevezték „Vénusz kesztyűjének”, „francia levélnek” és „angol csuklyának” is.

Gyógyítás:  Kezdetben tüneti kezelés, mivel bőrgyógyászati problémának gondolták. Gyógynövények kenőcsök és fürdőkúrák mellett higanyt használták majd Amerikából behozott guajakgyantát.

Egy recept: görögszéna „magvát ecetben főzed, egy kis salétromot vetsz belé… ennek lisztjét kénkővel, salétrommal összevecsinálod”

Kรถzkedvelt terรกpiรกk

Diagnózis és kezelés  Az ókori (görög, arab) tudás, a gyógynövények

hatóanyagaival való gyógyítás mellett szívesen alkalmaztak más beavatkozásokat is.

 Így a gyógyítás eszköze volt még a speciális

étrend előírása, fürdők látogatása, vagy az érvágás is.

 A diagnosztizálás egyik eljárása volt ekkoriban a

vizelet megtekintése is - ahogy az a következő képen is látható:

Uroscopia

Megelőzés fontossága  Már a 15. században rájöttek, hogy fontos a megelőzés is, erről egy budai

jogkönyv tanúskodik:  Tisztában voltak a víz szennyezettsége és a betegségek közti összefüggéssel .  Sőt a fenti rendelkezés szerint még a város szemetét is külön erre a célra

alkalmazott személyek szállították el.  A nagy mennyiségű felhalmozódott lótrágyát pedig Budán például a város

peremére szállították.  Ennek ellenére a városi higiénia nem volt kifogástalan.

Nem ritka, hogy a kutak közelében szennyvízcsatorna, fekáliagödör volt, így a kút vize beszennyeződött.

Az ételek kezelése  A mészárosoknak az állatot erre külön kijelölt helyen, a Duna

mellett kellett vágniuk, az árusított hús minőségére figyelniük kellett. A halászok csak friss, eleven halat árusíthattak.  Ellenőrizték a molnárokat, pékeket és a serfőzőket is.  A szakácsmesterségnek is megvoltak a maga szabályai.

Az erdélyi fejedelmi udvar szakácskönyve, a 16. századi Szakács Tudomány tanúsítja:  „Mikor reggel felkész, elsőben Istenedet dicsérjed, azután

szépen megmosdjál, tiszta fazekadat megöblítsed.

Ha tehénhúst akarsz főzni, azt három vízben szépen felmossad, mindjártást sót vess rá, de sokat ne vedd, jobb, hogy kétszer avagy háromszor vess, hogy nem mint egyszer sokat találnál vetni; mert ha egyszer sokat vetsz bele, abból jól tudod, hogy semmit vissza ki nem vehetsz. „

Fürdő látogatás  A városi fürdők is jelentős szerepet játszottak a

megelőzésben.  Sokszor a fürdőkben történt az érvágás, köpölyözés is.  Néhány tehetősebb ember nagyobb összeget hagyott a fürdőkre végrendeletében, hogy a város szegényei is megfürödhessenek külön erre kijelölt napokon.  Elsősorban a természetes gyógyforrásokat, gyógyvizeket

kedvelték, de voltak mesterséges fürdők is.

 Itt díj ellenében különböző kádakban vagy medencékben

melegített vízben fürödhettek az emberek

Meghökkentő gyógymódok és gyógyszerek  Fohászok  Amulettek  Szent helyek látogatása  Gyógyítás pálinkával (ez nem is volt olyan rossz)  Érvágás és gyógyítás piócával  Köpölyözés  Purgálás és hánytatás  Ellenmérgek használata (pl. terjék)  Drágakő és féldrágakő tartalmú gyógyszerek  Pulvis Pannonicus (igazgyöngytől a rubinon és aranyon át a

gyógyhatású földig minden volt benne)

 Ametiszt részegségre, jáde veseproblémákra, hegyi kristály vérhasra

 Ún. „szennypatika” szkatoterápia vagy uroterápia

(széklet ill. vizelet terápia)

 Nyílt sebre emberi széklet  Pestis megelőzésre tehéntrágya szagoltatás  A tehénnek a vizelete „régtől fogva nevezetes orvosság

a patikákban, de minthogy ez alatt a név alatt kevés kelne- el belőle, ezerjó fő vizének neveztetik, s úgy árultatik”

 Állati alapanyagok  bikaepe féreg ellen, castoreum (hódony) idegbajra  Emberi alapanyagok  Cranium humanum epilepsziára, szélütésre

 Az 1508-as Nádor kódex az az óbudai klarisszák számára készült.

Elmélkedéseket, énekeket, legendákat, Mária-siralmat és Philibertus látomását olvashatjuk benne.  Számunkra inkább az alábbi ima érdekes belőle: Farkasseb/lupus: A test külsején elterjedő rákfene. Számos apró gömbből álló tuberkulotikus bőrjelenség, régebben: az alsó végtagok rákos daganata.

Gyors terjedése utal — állítólag — a farkas falánkságára.

Farkasseb elleni ima Bínösöknek kegyös segédség, És mindön nyomorultaknak Vigasztalója, megújítója, Légy énneköm, Asszonyom, Jó segédségöm, És jó urvosom.

Mert én testöm nagyon kénzatik, Fene farkasnak sebével Sebesültetik és gyötretik.

Nincsen kitől gyógyíttassék, Sem segéltessék, És vigasztassék!

Kérlek tégöd, szízeknek rózsája, Ki mondatol mindönöknek Malasztos anyjának siralmasoknak: Esedözjél kórságomért Jézus fiadnál, Gyógyíhon meg engöm!

Imával a betegségek ellen  A 16. század elején keletkezett Peer kódexben is

találunk erre példákat. (Ez a könyv az imákon kívül elmélkedéseket, legendákat, énekeket tartalmaz.)  A kódex Csepeli Simon számára készült, így az

imákban is az ő neve szerepel.

Döghalál ellen

Hideglelés ellen

Örök mendenható Istennek hatalma, Az megfeszölt Krisztusnak Hatalmának érdeme, Jézusnak békessége, Hütnek erőssége, Nemes asszonyonk Szíz Máriának tisztasága:

Atya, Fiú, Szentlélek, Dicsőséges Szentháromság.

Krisztus országol, Krisztus parancsol, Krisztus győz, Oroszlán Júda nemzetéből, Szabadojtsad meg Simont Mendennemő gonosztúl, És az hidegleléstől!

Oltalmazzon, védelmezzen Engemet, Simont, Mindennemő döghaláltúl, És az hertelen haláltúl!

Atyának és Fiúnak És Szentléleknek nevébe.

Hippokratészi nedvkórtan (humoralis pathologia)

 Hippokratész elvei alapján testünk egészsége a benne található

4 nedv (vér, nyál, fekete- és sárgaepe) arányától függ.  Több évszázadon át alkalmazták az ókori tudós – téves- elveit,

megnehezítve szegény betegek életét.  Csak Paracelsus 16. századi kutatásai hoztak enyhülést, addig

elsősorban a hippokrátészi elvek alapján kezeltek.  (Hazánkba csak később jut el a paracelsus-i iatrokémia)

 Ennek eszközei az érvágás, hánytatás, izzasztás, víz- és

hashajtás volt.  A következőkben erről kívánok szólni:

Érvágás  Érvágás: sebészeti operáció, mellyel egy

vivőeret megnyitnak, hogy a testből gyorsan nagyobb vérmennyiséget lebocsássanak

 Az érvágást az orvosi méltósággal nem mindig tartották

összeegyeztethetőnek

 Érvágás szabályai:  17 éves kor után,  Szent György, Pünkösd és Szent Mihály havában,  A seb ne legyen mély  Érvágás után 6 órán át nem szabad sem enni, sem aludni  Tiltott: hosszú betegség után, bőséges étkezés vagy diéta után

 Vágás helyei:  „Tavasszal és nyárban vágass jobb kezeden, ősszel és télidőn bal kezeden. Ezt penig

négy részen máj, láb, fő, szű-részen, nyárban májén, szüven tavasszal, ily renden”

 Az érvágás „a szomorúakat vígakká csinálja,

az haragudtakat csendességre vonsza, bolond szerelműeket jobb eszekre hozza”

Köpölyözés  Köpölyözés: üvegeket (köpöly) tapasztottak –

vákuummal- a beteg testére, majd hevítették őket, ezzel fokozva a szívóhatást.

 A köpöllyel a bőrből vért vontak el, hogy

a mélyebben fekvő, gyulladt területeken a vérbőséget csökkentsék.

 A fájdalmas módszer a kezelt területeken a vérellátás javulását, friss vér

és oxigén áramlását tette lehetővé.

 Asztmát, bélbetegségeket, gerincsérvet, vesegyulladást, vesekövet és

magas vérnyomást gyógyítottak így.

 A köpölyözés alkalmazásai:

Bugyi Sándor nagykamarási borbélymester öt-tíz percig hagyta a betegén a poharakat, majd karcolás után két-három percig szivatott a poharakba vért. Többnyire a „nyakcsigára” helyezte, „mert ott megfordul az összes vér”. De az alkarra, felkarra, combra és alszárra, derékra is, ha megmeredt a beteg keze lába vagy a cipekedéstől a dereka.

Nadályozás  A nadályozással, a vérszívó orvosi pióca betegre

rakásával a magas vérnyomást, továbbá a véralvadás megelőzését, sőt a tüdőgyulladást igyekeztek gyógyítani.

 A gyűrűs férgek osztályába tartozó piócákkal vért

vontak el a testből

 „Reomárul olyan jó nincsen mint ez a tályoggyökér meg

a pióca. Az a vér meg van csípve a hidegtül, nem tud újulni. A pióca kihúzza.”

 „Szúrt a háta, nadályt ragasztott: Jó vért nem szív.

Olyan sokáig kotorászott a hátamon, míg megtalálta ahun tört vér van.”

Purgálás és hánytatás  A szervezetben felgyülemlett nedvek

„lecsapolásához” más eljárásokat is alkalmaztak, ilyen volt hánytatás és hashajtás (purgálás) és az izzasztás

 A purgálással (hashajtókkal és beöntésekkel )

alulról, míg a hánytatószerekkel felülről igyekeztek tisztulást előidézni.

 A vizelethajtó és izzasztókúrák a szervezetben már

lerakódott mérgek eltávolítására voltak hivatottak.

 Kedvelt hashajtó volt a ricinus, csukamájolaj, árvácska

szirup, bojtorján, erdei mályva

Füstölés, gőzölés  Ijedésre, megverődésre szenes vízzel öntötték meg a

gyermeket. Egy bádog hidegvízbe kilenc darab, izzó faszenet dobáltak bele, miközben mindegyikre keresztet vetettek, rámondták: se nem egy, se nem kettő, se nem három … egész kilencig. Ezután a kispulya elhallgatott, nem sírt, nem hánykolódott tovább.  „Megfüstöljük a hajával, aki megveri szemmel.”

Annak a kutyának a szőrivel kellett megfüstölni a gyermeket, amelyiktől megijedt. Ez eloszlatta az ijedtséget.

 A terápia célja a beteg biztonságérzetének növelése,

védettségtudatának kialakítása.

Kenés-masszírozás alkalmazásai  Alkalmazás reuma, inak, izmok betegségeinél  Izomcsomósodásra  A gyógyító elébb meleg borogatást rendelt, „míg a

keménység olyan puha, hogy így be lehet nyomni”, azután étlenül magához rendelte.

Három óra hosszat „masszérozta”, fel egészen nyakig.

 Izomlazítónak a masszázs mellett – gyakorta

azt megelőzően- meleg fürdő javallott

Sebek és gyógynövények

„Műtétek” és érzéstelenítés  Műtétekkel, amputációkkal, sőt

transzplantációval is foglalkoztak a korszak gyógyítói

 A fájdalomérzet csökkentésére is törekedtek

(nagy műtéteknél)

 Közkedvelt fájdaloműző volt a mandragóra,

belladonna és a mák, de a csattanó maszlag, indiai kender és a beléndek is szerepet a gyógyszerkönyvekben

Mák

(Papaver Somniferum)

 A mák fejből előszeretettel készítettek nyugtató ill.

altató hatású teát.

 Szárított tejnedve, az ópium (mákony) is előkelelő

helyet foglalt el a bódítók között

 Javallata: álmatlanságra, fájdalom ellen, kínzó

köhögésnél, hányásnál, hurutos hasmenésnél a bélmozgás lelassítására, váltóláz ellen

 Használat: a mákot főzetként, az ópiumot por alakban,

jellemzően ecettel keverve adják, mint fájdalomcsillapító

Mandragóra

(Mandragora officinalis)

 Boszorkányfű, bolondfű, Kirké füve  Emberi testre emlékeztető gyökere miatt sok

babona fűződik hozzá

 Használata: fájdalomcsillapító és bódítószer  Leginkább főzetként és forrázatként alkalmazzák,

bor alakban fájdalomcsillapító  „Mákony és mandragóra s

a világ minden altatója sem bűvöli már szemedre édes álmodat” /Shakespeare: Othello/

Egy-két neves gyógynövény

Fodormenta (Mentha Crispa L.)

 Az összes mentafajtát egy növénynek tekintették 1696-ig, amíg egy brit botanikus különbséget

nem tett köztük.

 Teája alkalmas máj és gyomorgyulladás kezelésére  Enyhíti a görcsöket, erősíti az idegrendszert  Kiváló légút tisztító  Hatékony étvágygerjesztő  A főzetéből készült borogatás csillapítja a fejfájást

Kamilla v. Orvosiszékfű (Matricaria Chamomilla)

 A virágaiból készült tea gyulladáscsökkentő, köhögést enyhítő,

antibakteriális, immunerősítő és görcsoldó hatású

 Főzetével való gargarizálással fertőtleníthető a száj és torok  Enyhíti a gyomorpanaszokat, hányingert, menstruációs

fájdalmakat

 Enyhén altató és nyugtató hatású

Levendula (Lavandula Officinalis)

 Nagy mennyiségben használja fel a kozmetikai és illatszeripar.  Ideges nyugtalanság és szorongás enyhítésére ajánlott  Gyomor- és bélpanaszok ellen használják.  Fokozza az epeműködést  Alkalmas a depresszió kezelésére

Macskagyökér (Valeriana Officinalis)

 Elsősorban a növény valerénsavat tartalmazó gyökerét

használják

 Belsőleg fejfájás, szívidegesség, álmatlanság, izomgörcs,

bélirritáció kezelésére használják

 Külsőleg ekcéma, sebek, fekélyek gyógyszere

Mirha (Commiphora Myrrha)

 A mirha külső használatra, kis sebek ápolására ajánlott.  Igen hatékony a torokfájás enyhítésére és a szájbetegségek ('fogíny-,

száj-nyálkahártya-gyulladás, fogprotézis okozta gyulladás'),

 Valamint a garatbetegségek kezelésére.  Az ókorban a halottak balzsamozására használták.

Tömjén (Olibanum)

 A tömjén csíraölő, fertőtlenítő, sebgyógyító, antireumatikus,

feszültség- és görcsoldó hatású,

 Csillapítja az ízületi fájdalmakat  Borban oldva altatónak használták műtéteknél  Olaja bőrápoló hatású

Forrás 

Barna Gábor szerk. (2002): Test, lélek, természet, Tanulmányok a népi orvoslás emlékeiből



Benedek István (1978): A gyógyítás gyógyítása. Orvosi és orvostörténeti tanulmányok



Bogos Zsuzsanna: Orvoslás a középkorban, a hit erejével



Deák Mária és Mtsai: A népi gyógyászatban használt gyógynövények



Fajusz Katalin és Mtsai: Népi gyógyászat Magyarországon a természeti gyógymódok tükrében



Giovanni Rudolf-Szathmáry Géza (1961): Gyógynövényeink



Horányi Ildikó-Magyar László András (2007): Démoni ragály: a pestis



Igari Erzsébet (2008): Nadragulyától a sevofluranig, Az aneszteziológia története



Járainé Komódi Magda (1987): Legendás növények



Kazay Endre (1900): Gyógyszerészi lexikon –I-IV.



Magyar Néprajz VII.



Melius Juhász Péter (1578): Herbárium



„Minden doktorságot csak ebből késértek”, Szemelvények orvosi kézikönyvekből (1983)



Montagnana, Bartolomeus: A fejfájás gyógymódjai



Nekám Lajosné (1971): Régi magyar patikák



Oláh Andor: „Fűbe – fába az orvosság!”



Péter H. Mária (2002): Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai



Dr. Szarvasházy Judit (2006): Képek a Kazay lexikonhoz



Szima Viktória (2013): Királyi gyógyszerek, avagy hogyan gyógyultak koronás főink c. előadás anyaga



Szima Viktória (2013): Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja, Avagy hazai orvoslás a Török Hódoltság korának kezdetén c. előadás anyaga



Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái

Kรถszรถnรถm a figyelmet!