Page 1

A keresztyénség roppant szövevényes eszmerendszer, a történelmet, a kultúrát, a társadalmat meghatározó belső meggyőződés, mely többnyire felszínesen és félreértve, ritkábban mélyen Istenbe gyökerezve fejti ki hatását évszázadok óta. Sokféle válfaja nemcsak felekezetenként, földrajzi egységenként, de még személyenként is eltérő. Mindennek láttán eljuthatunk akár a kétségbeesésig, a hitehagyásig is. A keresztyén felekezetek sokfélesége, a felekezeteken belüli számtalan lelki irányvonal, ezek időnkénti elgyengülése, megelevenedése, zűrzavaros állapotot idéz elő a fejekben és a szívekben. Mi élteti mégis Jézus Krisztus tanítását, a belé vetett hitet,

mi teszi hitelessé a régi, sok vihart megélt, megtépázott keresztyénséget? Mi az, amitől nem tud szabadulni az, aki megízlelte, mi teszi annyira kívánatossá ma is sok érdeklődő számára? Mi a keresztyénség időtálló lényege? Nem más ez, mint az élő Istennel és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal való meghitt, bensőséges és személyes kapcsolat a Szent Szellem által, a mennydörgés rejtekében. Ez a valódi keresztyénség sajátja, melyet tanítani, könyvekből és nagy mesterektől elsajátítani lehetetlen. Személyes kijelentésen alapul, melyet Isten közöl az őt kereső ember szellemével. Keresztyénnek születni nem lehet. Csak újjászületés által lehet azzá az, aki


Istent hívja segítségül, és életét, bűneit, sérült lelkét átadja a Megváltónak, az Úr Jézus Krisztusnak. Ez mindenkinél eltérően történik. A keresztyének ezt a személyesen átélt csodát egymásban is felfedezik, mert mennyei Atyánk minden gyermekének ugyanazt adja, bár nem ugyan-

van közösségben, akkor ezen az „atyanyelven” beszélgetnek. Ezért történhetett meg az, hogy amikor az Úr Jézus felkiáltott az égre: „Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!”, és szózat jött az égből: „Meg is dicsőítettem és újra megdicsőítem” (Jn 12,28), akkor a sokaság, amely ott állt, azt mondta,

úgy. Akikben a megváltás isteni munkája végbement, azok a keresztyének. Egymással is közösségben vannak, mert egy testbe vannak bemerítve a Szentszellem által, és Istennel is közösségben maradnak az újjászületés után is, örökre. A 81. zsoltárban Isten a mennydörgés rejtekének hívja azt a mélyen személyes kapcsolatot, mellyel Ő ajándékozza meg a hozzá térő bűnöst. Ebben a közösségben Isten meghallgatja a hozzá folyamodó lelket, és meg is szólítja. Bármely fél kezdeményezhet, mindkét fél a másik rendelkezésére áll. Minden emberi léleknek saját, személyes anyanyelve van, ahogyan a nemzeteknek is. Ezt a nyelvet anyanyelvi szinten elsajátítani senki nem tudja, csak a Teremtő és Megváltó

hogy mennydörgött, míg mások azt, hogy angyal szólt neki (Jn 12,28-29). Egyszerűen nem értették, hogy Isten a mennydörgés rejtekében, személyesen szólt a Fiához. Amit Jézus értett, a körülötte álló sokaság nem értette. Ezért történhetett meg az is, hogy Pál apostol megtérésének az Apostolok Cselekedetei 9. részében történő leírása szerint, amikor Isten az égből megszólítja őt, akkor a vele utazó férfiak némán álltak, „hallva ugyan a szót, de senkit sem látva” (Csel 9,7), ugyanakkor amikor az apostol maga mondja el megtérése történetét, akkor a vele utazókról a következőket állítja: „akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták, és megrémültek, de annak szavát, aki velem szólt, nem hallották” (Csel 22,9). Az első elbeszélés szerint a Pállal utazók

Isten. Amikor a keresztyén ember Vele

hallották a szót, de senkit nem láttak, a


második szerint nem hallották annak szavát, aki vele szólt, de a világosságot láttak. Ennek magyarázata az, hogy a kísérők hallottak egy hangot, de nem értették, és látták, egy fényt, de nem tudták, ki az. Ez a kijelentés csak Pálnak szólt, a mennydörgés rejtekéből. Kellett, hogy tudjanak róla a többiek is, de nem tudhatták, mi az.

mennydörgés szavát, de amikor ő le akarja írni, akkor Isten megtiltja ezt neki. Mindenki tud arról, hogy az apostolhoz szólt az Úr üzenete mennydörgés szavával, de senki nem tudja, mi az. Nem meglepő ez, ha tudjuk, hogy amikor az Úr az Ő szolgálatára hívta el Zebedeus fiait, Jánost és testvérét,

Hasonló a helyzet János apostollal is, aki Patmosz szigetén kap mennyből jövő kijelentéseket és erről írja meg az Újszövetség egyetlen prófétai iratát, a Jelenések könyvét. A kijelentések közreadása közben találkozunk egy rendkívüli kinyilatkoztatással a Jel 10,14 szakaszában, melyben arról van szó, hogy egy angyal közli Jánossal a hét

Jakabot, akkor új nevet ad nekik: Boanerges, ami azt jelenti: „mennydörgés fiai”. Isten beszél az emberrel. Olyan mondanivalója van, amiről más nem tudhat semmit. Meghallgat és válaszol, szól és választ vár, a mennydörgés rejtekében. Gál Lajos, Szeghalom

Az egészséges gyülekezet kulcsa (2. rész) 1. A Jézussal való kapcsolatunk Az 5. versben Jézus világossá teszi, hogy növekedésünk és a gyülekezet gyümölcstermésének titka az, ha Őbenne maradunk, és Ő mibennünk. Hiszen ő az igazi szőlőtő: "Én vagyok a szőlőtő, és ti a szőlővesszők: aki énbennem

marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni."( Jn 15,5) Jézus a szőlőtő, mi pedig, a hívők gyülekezete, vagyunk a szőlővesszők. Ez tehát a vele való kapcsolatunk lényege, és ez mindenek felett való. Nélküle semmit


sem cselekedhetünk. Nos, ha a Jézust hallgató tanítványok egyike lettünk volna, talán megkérdeztük volna: „Most könnyű melletted maradni, Urunk, hiszen itt vagy velünk. De azt mondtad, hogy el fogsz menni. Ha meg akarunk maradni melletted, amíg itt vagy, csak melléd kell állnunk szorosan. De te elmész, hogy helyet

megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok (mármint azokat az igéket, melyeket Istentől kapott, és számunkra átadott). Jézusban maradni azt jelenti, hogy Jézus szavai, melyeket az Atyától kapott, az ő tanítása, az evangélium, középponti szerepben marad életünkben. A 15. fejezetnek mindjárt az elején, még a 7. vers előtt

készíts számunkra, és mi nem mehetünk veled. Hogyan maradhatunk hát tebenned, ha nem mehetünk veled?” A 7. és 8. versekben erre is megadja a választ: Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor (az én beszédeim vezetik imádságaitokat, és) bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek. Hogyan maradhatunk tehát Jézusban, amikor ő nincs itt testben, mert elment számunkra helyet készíteni a Jn 15,3 szerint? Jézusban maradni azt jelenti, a 7. vers szavaival élve - hogy az ő igéje, a Jézus beszéde bennünk marad. A 17. fejezet 8. versében főpapi imájában Jézus azt mondja az Atyának, hogy feladatát elvégezte: ...mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat. A Jn 8,31-ben Jézus a tanítványság lényegi megfogalmazását adja: Így szólt akkor Jézus azoknak a

azt mondja Jézus: "Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek" (más fordítás szerint: meg vagytok nyesve a felesleges részektől) (3. vers). Az Ige által történik mindez, melyet az Atya adott a Fiúnak, a Fiú azután továbbadta a tanítványoknak, akik Istentől ihletve a Biblia formájában számunkra örökítették tovább, a mi lelki növekedésünkre. Jézus azt mondja a 7. versben, hogy akkor maradunk meg a szőlőtőn, ha az ige bennünk marad. Az nagyon szép dolog, ha azt mondjuk, hisszük, hogy Jézus az Úr, de azt is észre kell vennünk, hogy a Lélek által ihletett Ige az az eszköz, amely által Jézus az uralmát megvalósítja. Ő uralkodik, fenntartja az életet, jó gyümölcsöt terem a középpontban lévő Ige által. És az Ige vezetheti a mi imádságainkat, és ezáltal gyümölcsöt teremhetünk az Atya dicsőségére. Gyülekezeti életetek középpontjában Jézus beszédét tartjátok?

zsidóknak,

akik

hittek

benne:

Ha

Az elmúlt két évben néhány dolgot


megfigyeltem a magyarországi gyülekezetekben. Sok gyülekezetben prédikáltam a falvakban, és nagy benyomást tett rám a templomba eljövő emberek nagy száma. Azonban a templomba járó emberek nagy része már nem fiatal. Sok fiatal azért halad a kárhozat felé, mert nem

Ezen a lemezen szintén nagyszerű hívő énekek vannak, melyek Isten igéjének és Jézus tanításainak fontosságára összpontosítanak. Megkérdeztem ettől a diáktól, mit gondol erről az új hanglemezről. Meglepetésemre azt válaszolta, hogy nem tetszik neki, mert az énekek túl vallásosak. Túl

gondolják az egyházat időszerűnek, túl konzervatívnak és divatjamúltnak tartják. Azonban hamar észrevettem egy bizonyos egyházat Magyarországon, amelyben nagymérvű növekedés van, különösen a fiatalok között. Ez a pünkösdi egyház, a diákjaim közül is járnak néhányan oda. Elbűvöli őket a modern zene és az érzelmekre ható igeszolgálat, de úgy tűnik, ott kevés hangsúlyt kap a Biblia igaz tanítása. Az egyik hallgatóval, aki nagyon aktív volt ebben a pünkösdi gyülekezetben, beszélgettem egy hívő CD lemezről, amelyet én is használok az angol nyelv tanításához. Ezt a zenei CDlemezt nagyon jól ismerik ebben a gyülekezetben is a fiatalok. Együtt énekeltük az énekeket. A lemez címe: Ébredés Belfastban. Van egy új lemez is

vallásosak? Egészen nyilvánvaló, hogy az istentiszteletek, amelyeket ezek a fiatalok kedvelnek ebben a gyülekezetben, a zenére, az érzékekre, a kellemes érzésre helyezik a hangsúlyt, inkább, mint Jézusra és a Bibliára. Jézus azt mondja a Jn 15,5-ben: "...aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni." Tehát az egészséges gyülekezet első jellemzője a Jézushoz fűződő viszony, az ő igéje, a Biblia által. 2. Az egymással való kapcsolatunk Istennek mindig az a célja a gyülekezettel, hogy az gyümölcsöt teremjen. Jézus ezt egészen világossá teszi a 2. és 3. versekben: azért vagyunk, hogy gyümölcsöt teremjünk. Ha Isten szándékának középpontjában a gyümölcstermés áll, mik is ezek a

már, az „Ébredés Belfastban II” címmel.

gyümölcsök? Ez a kérdés már átvezet


minket az egészséges gyülekezet második jellemzőjéhez: a többiekhez való viszony a gyülekezeten belül. Nos, nézzük meg együtt a Ján 15. fejezet 9-12 verseit: "Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én megtartom az én

középpontja kell, hogy legyen, engedelmességet követelő ige.

Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és a ti örömötök teljessé legyen. Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket." Jézus itt nem beszél részletesebben arról, mit is jelent ’benne maradni.’ Az ő szeretetében való megmaradásról szól. Megadja a mintát arra nézve, hogyan is lehet ezt megtenni, amikor azt mondja a 9. és 10. versben: "Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én megtartom az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben." Mennyire szeretettek vagyunk! Az Atya szereti a Fiút- a Fiú szereti a tanítványait. Ennek a csodálatos, túláradó és isteni szeretetnek az eredménye a mi engedelmességünk. Figyeljük csak meg, Jézus most azt mondja itt, hogy az ő beszéde, amely az

versben: "Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és a ti örömötök teljessé legyen." Mi sokszor azt hisszük, hogy az öröm egyéni dolog, de az a hívők egészének, a gyülekezetnek szól. Jézus öröme lesz a mi útitársunk, amikor az ő beszédének való engedelmességben járunk. A 12. versben azt mondja: "...az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket." Örömünk lesz abban, amikor egymást szeretjük. És ő örömét leli bennünk, ha mi szeretjük embertársunkat. „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” Tehát eddig beszéltünk: a Jézussal való kapcsolatról az ő igéje által; az egymáshoz való viszonyunkról, az egymáshoz való szeretet által. 3. Az ellentmondásokkal terhelt világhoz való kapcsolat Az egészséges gyülekezet harmadik jellemzője pedig: az ellentétekkel terhes világhoz való viszonya. Az egyház, a gyülekezet feladata, hogy tanúbizonyság legyen a Jézust gyűlölő világ

Atya neki adott szava, amely mindenek

Amiképpen ő örömét lelte az Atyával való kapcsolatban, úgy a mi örömünk is az lesz, ha az ige iránti gyümölcsöt termő engedelmességben járunk. Ez egy parancsoló beszéd, mert ennek az igének engedelmeskedni kell. De ne felejtsük el, mit is mond Jézus a 11.


felé. Ez a világ gyűlöli Jézust, amint arról a 25. versben olvashatunk. De Jézus azt mondja, nekünk erre bizonyságtétellel kell válaszolnunk. A Szentlelket adta számunkra, aki tanúbizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt. Jézus azt mondja: A Pártfogó, a Szentlélek majd bizonyságot tesz

A vele való kapcsolatunk. A hívők egymás közötti kapcsolata. Az ellenséges érzületű világhoz való viszonyunk. Három szóval foglalható össze ezen kapcsolatok mindegyike: Vele - „benne maradni”, Egymással – „szeretet”, A világgal – „bizonyságtétel”. Jézus azt mondja: "Ezeket

rólam, de ti, az egyház is tegyetek bizonyságot énrólam. Az egyháznak meg kell állnia a maga helyén, és bizonyságot kell tennie. Egyénként, és gyülekezetként is mindig keresnünk kell az alkalmakat az Úr Jézusról való bizonyságtevésre. Nos tehát, melyek a Biblia szerint az egészséges gyülekezet jellemzői? Jézus azt mondja, hogy az egészséges életre vágyó gyülekezetnek három kulcsfontosságú területre kell koncentrálnia. És ezek ránk, egyénekre is vonatkoznak. Ezek a következők:

azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és a ti örömötök teljessé legyen. Azért mondtam ezeket, hogy ne tévelyegjetek." (Jn 16,1). Íme, itt van a megbízatásunk, a küldetésünk, itt van az örömünk útja: a Biblia, a szeretet és a misszió. Íme, ez a mi utunk mindaddig, amíg Jézus vissza nem jön, és elvisz minket a megígért helyre, amelyet elkészített számunkra. Ámen. Granville Pillar, Nyíregyháza


Közösség "A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen." (1 Ján 1,3-4) A tökéletes boldogság alapja az Istennel való kapcsolat. Ez volt az édenkerti állapot, amikor az ember közvetlen kapcsolatban állt Teremtőjével. Ebben az állapotában semmi nem hiányzott boldogságához, nem volt szüksége semmiféle kiegészítő dologra, hogy ezt a boldogságot tökéletesítse. Tudta ezt a Sátán is, aki valamikor megélte ezt a kapcsolatot, és immár elveszítette. Ezért kísértésének végső célja éppen az volt, hogy az engedetlenség és bűn által elszakítsa az embert Istentől, ezáltal tökéletes boldogságának forrásától. Mióta az ember kiűzetett az Édenből, és elveszítette boldogságát, állandó keresésben van. Tudva vagy tudatlanul, de folyton keres. Olyan, mint az anyjától eltévedt gyermek, akiben fellép egy hiányérzet. A Sátán pedig ezt a hiányt próbálja betölteni azóta is, kínálva a világ ezernyi, mulandó örömét. Ha a világi öröm képes lenne betölteni az ember szívében kialakult űrt,

akkor az ember megelégedne abban. Ha elérne egy állapotot, amelyet kívánt magának, akkor nem kívánna egy következőt, hanem megelégedne azzal. Sem a hírnévvel, sem a hatalommal, sem az anyagi javakkal nem képes az ember egy szinten megelégedni, hanem akaratlanul is tovább keres és küzd egy magasabb szint elérésére. A bálványok ezért voltak. Ők lettek volna hivatottak betölteni azt az űrt, amit az Istennel való kapcsolat hiánya okozott. A modernkori bálványok, a pénz, a siker és minden egyéb hiú dolog eszköz a Sátán kezében, hogy a becsapott és boldogságától megfosztott embert továbbra is félrevezesse, és elhitesse arról, hogy ha eléri az általa felkínált értékeket, azzal együtt eléri szíve vágyát is, a boldogságot. A próféta által így szól az Úr: "Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak magoknak; és repedezett kutakat ástak, a melyek nem tartják a vizet." (Jer 2,13) Míg az élő víz forrása úgy adja a szomjazónak a vizet, hogy ahhoz csak le kell hajolnia, és az soha ki nem apad, addig a mulandó örömet olyan ciszternához hasonlítja, amit mindig újra kell tölteni, mert az állandóan elengedi a vizet.


János apostol úgy vezeti be levelét, hogy Ő azért szeretne bizonyságot tenni arról, amit hallott és látott, hogy olvasóinak teljes legyen az öröme azáltal, hogy közösségük lesz az Atyával, Jézus Krisztussal és azokkal, akiknek szintén közösségük van Ővele. Ebbe a két versbe belefoglalja az

édes vízre talál, nem fog többé keresni. Akinek szívét betölti Jézus Krisztus, azaz közösségben van vele, az nem fog tovább szomjazni a világ mulandó örömei után. Ha valaki mégis kísérthető még a mulandó által, az azért van, mert a Jézus Krisztussal való közössége nem teljes, így az öröme sem. Ha

elveszített boldogság visszanyerésének titkát. Jézus Krisztus úgy ajánlja magát: "Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne." (Ján 4,14) Ha valakinek közössége van Jézus Krisztussal, annak örökre megoldódott a boldogság keresésének kérdése. Olyan közösség ez, amely megelégíti az ember szívét úgy, hogy nem lesz szüksége további lépésekre a boldogságának elnyeréséhez. Aki megtalálta ezt a közösséget, kielégítette szívének rejtett vágyát is. Azzal, hogy iszik ebből a vízből és ezért soha nem szomjazik meg, kizárja azt, hogy továbbra is keresni fogja azt, ami megelégítené a szívét. Az az ember, aki víz után

egy lánynak jegyese van, akit ő szívből szeret, annak nem kell másik férfi, bármennyivel is találkozna. Számára minden más férfi idegen marad. Ha valakinek Jézus a jegyese, annak szívét annyira betölti ez a közösség, hogy hidegen hagyja már őt a világ. János apostol később azt is írja, hogy aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki Tőle született (1 János 5,1). Ha valakinek közössége van az Atyával, kell, hogy közössége legyen az Ő gyermekeivel is. Olyan nem létezik, hogy valaki szeret közösségben lenni Istennel és Jézus Krisztussal, de nem szeret közösségben lenni azokkal, akik szintén Ővele vannak közösségben. A hívő ember elmaradhatatlan jellemzője az, hogy vágyik a testvéri közösségre. Ezért az apostol így hirdeti:

bolyong a pusztában, és egyszer csak

hogy néktek is közösségetek legyen


velünk. A Sátánt sokkal kevésbé érdekli, hogy milyen a teológiánk, vagy bizonyos szokásunk. Ő abban érdekelt, hogy a közösséget megrontsa. És ha sikerül is bizonyos teológiai nézetkülönbségeket elérni, vagy szokásokból, hitgyakorlatokból adódó különbözősége-

ember olyan sokat várt, nem hozza meg a megoldást a boldogság területén, hanem az élet egyre inkább elsivárosodik. Egyre több lesz a depressziós, céltalan ember, a tönkrement család. Ez az életforma rányomta bélyegét a gyülekezeteinkre is. Egyre inkább

ket, annak is csupán az a célja, hogy szétszakítsa a korábban jó és igazi boldogságot adó testvéri kapcsolatokat. Modern korunkban ennek egyik leghatásosabb eszköze kezében a technika és az ezzel párhuzamosan fejlődő jólét. Mindkettő egyre nagyobb egyéni életet biztosít az embernek, és a kapcsolatokat teszi tönkre úgy, hogy az egymásra utaltságot egyre inkább megszünteti. Közben a technika adta lehetőségek elfoglalják az ember életét, és anélkül, hogy észrevenné, egyre inkább megszakadnak a kapcsolatok. A nyugati világ ellentmondása ebben van: minél nagyobb a jólét, annál inkább megszakadnak a kapcsolatok, tönkremennek a közösségek. Megszűnnek a spontán és természetes módon létező együttlétek, formálissá és

megszűnnek azok a dolgok, amik korábban természetesek voltak, hogy beugrunk egymáshoz egy kis időre, hogy kihasználunk minden alkalmat, hogy együtt legyünk. Számtalan feladatunk, elintéznivalóink sok időt rabolnak el a közösség gyakorlásától. A jólét nyújtotta lehetőségek hatalmas területeket foglalnak el életünkből, azokat a területeket, amelyeket a közösségnek szántunk korábban. Mindaz, ami úgy látszott, hogy boldogságot, teljesebb élet fog adni nekünk, egyre inkább sivárrá teszi életünket, mert elzárja a boldogság forrását, a közösséget. A társadalom és a közösségek hanyatlása, valamint az internet és okostelefonok elterjedése közt határozott párhuzam vonható. Mind-

üressé válnak. A jólét, amelytől az

amellett, hogy ez egy elközelgő új


világrend nélkülözhetetlen eszköze, óriási szerepe van az egyének elszigetelődése, ezáltal a közösségek tönkretételében. Ahogy egyre inkább elcsendesednek a falusi gyepek, mert a korábban a nyári estéken vidáman együtt játszó gyerekek bezárkóznak saját világukban; ugyanúgy egyre inkább kiüresednek a régebben olyan

apostol világossá teszi azt, hogy ha teljes örömet szeretnénk, akkor a közösségre van szükségünk. Arra a közösségre, amit egyre inkább elveszítünk. Arra a közösségre, amikor az ember nem az órát nézi, hogy haza kellene már mennie, hanem akár fél éjszakát is szívesen eltöltünk együtt. Mert közösségünk van egymással, és

élénk közösségek is. Ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. Igen, János

pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Diriczi Tibor, Nógrádsáp

Két fa Egyik, már hitben járó nagylányunk édesanyjának,

szabályos, a másiknak eléggé szabálytalan, göcsörtös, szemre nem

nem sértő szavakkal, de finoman kifejezte, hogy , ha majd ő is ennyi idős lenne, szeretne majd szebben

szép lombkoronája volt. Sokszor megnéztem ezt a két fát egymás mellett, és visszaemlékszem, hogy sokat tűnődtem rajtuk. A két fa között a termésben is nagy különbség volt, csakhogy pont fordítva, a külsőleg szép fán évről - évre alig volt 3 - 4 szem alma, a

kinézni. Mikor feleségem ezt elmondta nekem, önkéntelenül is egy gyermekkori élményem jött elém. A kertünkben egymás mellett volt két almafa, az egyiknek csodálatosan szép,

szabálytalan alakú pedig szinte minden évben roskadásig volt (golden) almával. Apu hosszú évekig várt a szép fa termőbbre fordulására, amellett, hogy megtette érte, amit lehetett, de az nem következett be. Míg aztán kivágta azt,


és egy másik fát ültetett a helyére. „Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem

és az evangéliumért, az megtalálja azt.” (Mk 8,35) egy édesapa

Térjetek meg... A megtérésem történetéről szeretnék bizonyságot tenni. Sokan tudjátok, keresztény családban születtem és nevelkedtem, szüleim Istenfélő emberek, és ebből kifolyólag a Biblia szerint tanítottak, formáltak és fenyítettek, ha arra volt szükség. Mivel nagyon eleven voltam kiskoromban, erre gyakran sor került. A változás az akkor kezdődött, amikor Barkóci Sándor lelkipásztor egy istentiszteletet követően imádkozott értem. Az évek során rendszeresen jártam a pányoki táborokba, mígnem tizenkét évesen egy alkalom után elhatároztam, hogy átadom az életemet Krisztusnak. Bármennyire is komoly volt ez a döntés, az iskola kezdetével a rossz társaságban hamar letértem a keskeny útról, és idővel mélyre

süllyedtem. Azonban az Ő önzetlen szeretetéről tanúskodik, hogy habár nem Istennek tetsző életet éltem, az áldásai nem szűntek meg az életemben. Számtalan konkrét eseményen keresztül megtapasztaltam, hogy az Úr nem mondott le rólam, és ez engem gondolkodásra késztetett, mert tudtam hogy nem vagyok méltó rájuk. Ezáltal az Úr megszégyenített, mert tudtam, hogy önző dolog az áldásait élvezni és kérni, úgy, hogy nem vagyok hajlandó Vele élni. Ez oda vezetett, hogy kialakult bennem egy vágy, hogy én szeretnék keresztény életet élni, és majd egyszer biztosan meg akarok térni. Ez nagyjából egy évig bennem volt, mikor erőteljesebben, mikor kevésbé. Ezt követően vettem részt a gyülekezetünk családos táborában, ahol Gál Anna bizonyságot tett Isten vezetéséről, és számomra nagyon vonzó volt, hogy mennyire csodálatosan munkálkodik a Mennyei Atya. Ez csak megerősítette bennem azt a vágyat, hogy Istent szeretném, hogy az életem ura


legyen. Ebben a helyzetben nagy megerősítés volt nekem az az ige, amit még hozzátett: "Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok." (Jakab 4,8) Ilyen lelkülettel mentem el, az azt követő ifi plusz táborba. Az Úr szinte minden alkalmon szólt hozzám, de én bizonytalan voltam, hogy vajon tényleg az Ő hangját hallom - e. Ezzel kapcsolatban Nagy Gyurival beszéltem,

aki imádkozott is értem, hogyha szól az Úr, akkor én ne kételkedjek. Az aznap esti istentiszteleten szólt is, már rögtön az első mondatokban: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa." (Máté 3,2) Én tudtam, hogy ez nekem szól és válaszképp elfogadtam az Urat az én személyes megváltómnak. Mihály Dávid, Békéscsaba

Hála!

Örömmel és hálás szívvel teszek bizonyságot Isten ajándékáról: Makor haTikvah, amely az első izraeli messiáshívő általános iskola (Jeruzsálem, 1-9. osztály) szeptembertől hivatalos működési engedéllyel rendelkező oktatási intézményként folytathatja működését. Ezzel a hivatalos szakmai elismeréssel iskolánk nyilvános közösségi fórumokon is bemutatkozhat, növelve ezzel a lehetséges diákok körét.

Sokan szerették volna már eddig is hozzánk hozni gyermekeiket, hogy amíg az életüket végigkísérő baráti társaságaik, valamint saját identitásuk is kialakul, védett iskolai közegben legyenek. Ahol a napok áhitattal kezdődnek, a tanárok hívő emberek, s a diákok is hívő családok gyermekei közül kerülnek ki. Eddig sokakat az az aggodalom tartott vissza, hogy a 9. osztály végeztével túl nehéz lesz az állami középfokú oktatási intézményekbe való bekerülés, esetleg az integráció. Köszönet mindannyiótoknak, akik az elmúlt időszakban szívükön viseltétek, és imáitokban hordoztátok iskolánk ügyét. Az évről évre növekvő intézmény, amely 1991ben egy féltucatnyi gyerekkel és két


osztállyal kezdte meg működését, jelenleg mintegy 100 diákkal és 20 fős tanári karral rendelkezik. Idén júniusban 17 végzősünk volt, és mindannyiukat gond nélkül felvették valahová. A korábban végzett diákjaink is arról számolnak be, hogy probléma nélkül beilleszkedtek, tanáraik szeretik őket, és társaik is elismerik, értékelik

ellenőrzések eredményei tükrében kérvényezhetjük majd. Jelenleg a működési engedélyünk pénzügyi feltételhez kötött: az iskola bankszamláján minden hónapban legalább egy 20.000 eurónak (mintegy 6.5 millió forint) megfelelő összegnek kell lennie. Imádkozzatok értünk továbbra is, hogy híven végezhessük szolgálatunkat

őket. Az állami elismeréssel viszont nem jár automatikusan állami támogatás. Azt elvileg az elkövetkező években várható intenzív szakmai és gazdasági

Krisztus testében, munkánkat pedig Isten áldja meg, hogy hozhasson jó gyümölcsöt gazdagon. Ámen. Frank Vilmos, Izrael

Beszámoló a TeSz Nagycsaládos Anyukatalálkozójáról Hajdúszoboszló, 2018.05.11-13. 11 nagycsaládos testvérnő volt együtt Hajdúszoboszlón ezen az ajándékba kapott testi - lelki üdülésen. (Én évről évre egyre jobban várom ezt a pár napos TESZ-es alkalmat.) A program talán egyszerűnek hangzik, de számunkra ez a legkívánatosabb tevékenység volt: BESZÉLGETTÜNK. "Témánk": mi történt velünk az elmúlt évben. Egyesével beszámoltunk magunkról. Hallgattuk, kit hogyan biztatott, illetve hozott ki egészségügyi

próbából az Úr. " Mikor vízen mégy át, én veled vagyok és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged." (Ézsaiás 43,2) Volt akit a nehézségei bűnbánatra és radikális változtatásokra késztetett; mind saját, mind gyermekei életében. Más arról számolt be, hogy milyen nagyméretű és beláthatatlan változás vár rá. Érdekes bizonyságtételt hallottunk arról is, hogyan változott


meg - szinte egy pillanat alatt - egy család bevételi forrása. Hálával szívünkbe említettük gyerekeink megtérését és imádkoztunk a nehezen kezelhetőkért. Külön öröm volt számomra, hogy elhangoztak olyan időszerű kérdések, mint "Engeditek-e otthonai-

különleges tehetsége van ahhoz, hogy kellemetlen élményeit kiparodizálva

tokban megszólalni a ma divatos világi zenét," illetve "Hogyan járhatunk még jobban férjeink kedvébe?" A komoly és őszinte beszélgetést csak az ebédszünetek szakították félbe, amik vidáman, sokszor kacagástól zengve zajlottak. Az egyik nőtestvérnek

beszámolóm, ha megemlítem az éttermi ebédet, a sok finom nasit és a szalonnasütést. Búcsúzóul imádkoztunk egymásért, és igekártyákat osztogattunk. Ha lehet, jövőre szeretnénk újra találkozni! Tóth Lajosné Viola, Varbó

színesen elmesélje nekünk. ( Mellette senki nem maradt szomorú ábrázattal.) Beszélgettünk a véget nem érő konyhai fortélyokról és a félpár zoknik megoldhatatlan problémáiról. Úgy érzem, akkor lesz teljes a


Szél, fény, tűz és víz Pányokról I. Amikor azon gondolkoztam, hogy az IFI+ táborról mit lehetne írni, hogy ti is - akik nem voltatok velünk - kaphassatok egy kis szippantást a pányoki levegőből, a tábor légköréből, az evangélizációkból, a csoportbeszélgetésekből, arra gondoltam, hogy leírok a jegyzetfüzetemből néhány gondolatot, amik ezen a héten hangzottak el.

mondani semmi elmarasztalót. Ennek ellenére lehetek olyan a számára, mint amikor a macskát valaki visszafelé simogatja.” „Vannak olyan áldások, melyek ránk hullanak, de olyanok is, amelyekért meg kell küzdenünk.” „A Jézussal való szövetségem, a feleségemhez való hűségem, a

Olyanok számomra ezek, mint utat mutató fény a vándor számára, mint víz a szomjas szívnek, mint Istentől jövő tűz és szél az elbágyadt zarándoknak. Legyen áldás számotokra is: „Csak ha elengeded mindazt, ami a világhoz köt, akkor tudsz hívőként megmaradni az utolsó időkben, vagyis ebben a világban.” „Nem az erősek győznek, hanem a kitartók.” „Aki nem ismeri személyesen, igazán, hogy milyen az igazi Krisztus, azt az Antikrisztus be fogja csapni.” „A mai világ (a rendkívül gyors információáradat) olyan kereszténységet formál, ahol megragadunk a tudásnál. Olyat, ahol sok a pap, a lévita, de nagyon kevés a samaritánus.” „Hogyan viszonyulok a testvéremhez? Talán nem teszek neki tevőlegesen semmi rosszat, és nem lehet rám

testvérekhez való ragaszkodásom olyan területek kellenek, hogy legyenek az életemben, amelyeket nem adok fel semmiért sem. Amennyiben ezek megvannak (rendben vannak), az életem más területeihez is megfelelően fogok tudni viszonyulni.” „Ami nincs a szívedben megszületve, azt csak kötelességből fogod tenni.” „Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag” (Jel 22,16) mondja magáról az Úr Jézus. Ő a mi hajnalunk, Ő a mi jövőnk, akik benne hiszünk. Ezek a gondolatok felráztak, lelkesítettek, vigasztaltak, erősítettek. Bár komoly dolgokról volt szó, mégis egy üdítő, felszabadító, bátorító testvéri légkörben lehettünk együtt az egész héten. Hála ezért az Úrnak! Bakai László, Békéscsaba


Szél, fény, tűz és víz Pányokról II. Hogy mi jellemezte az IFI+ tábort? Valóban szél, fény, tűz és víz. Sok szín, sokféle jellem és mégis egység az Úrban. A tábor fő célkitűzése ebben az évben is az volt, hogy egy meleg testvéri légkörben Krisztus szeretete szorongasson a Szentlélek által, és eközben gyógyuljanak, erősödjenek a lelkek, akiket Istenünk erre a hétre ránk bízott. És hogy mennyi valósulhatott meg a célokból? Míg írom e sorokat, érzések, hatások, arcok, jelenetek tódulnak elém, és sok kedves testvér, akikkel ismét egy felejthetetlen hetet tölthettünk együtt. Nem közhelynek szántam a felejthetetlen szót, mert „beleégett a memóriámba” az elmémbe, a szívembe az a sok szeretetmegnyilvánulás, tekintet, biztatás, elismerés és humor, ami jellemezte az együttlétünket. Miért élhettünk át ennyi jót? Kegyelemből. „Mert Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt, és azért halt meg

mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,14) A hét mottója épp ezt az Igét és célkitűzést

foglalta össze: Egy mindenkiért, mindenki egyért. Tudjátok-e, melyik a jó Ige? A megélt Ige. Átélhettük ennek a valóságát, és ezért nagyon hálás vagyok. Egyik kedves táborozó testvérem így jellemezte a tábort: Eddig minden évben jöttünk megerősödni, mert év közben a legtöbbünk meggyengült, vagy „padlót fogott” a hitben. Ezen a nyáron odaszánt, bátor és hitben erős fiatalokat láttam jönni a táborba. Most éreztem először, hogy nem egyedül vívom a harcaimat, hanem egy erős csapatként küzdhetünk az Úrért és egymásért. Ezt tapasztalták meg a következő héten is, amikor már mint szolgálattevők szeretetben és egységben megerősödve kamatoztathatták, amit az előző heti lelki - szellemi edzőtáborban kaptak. Istené a dicsőség. Molnár István, Miskolc


Beszámoló az Ifjúsági táborról Idén július 22-től 28-ig lehettek együtt a 13-17 év közötti fiatalok Pányokon. Vasárnaptól szombat délelőttig tartott a tábor, az ifi+ hetet követte, ahol a 18 évet betöltöttek vettek részt. A téma a szeretet volt; magában rejtette a frázispuffogtatás és az elcsépeltség miatti unalom kockázatát.

méreteire, Isten alkotásaira, ragaszkodására teremtményei felé, hogy a tőle elfordult embert sem veti el, hanem újra magához hívja. Második nap az Ószövetségben megnyilvánuló szeretetről hallhattunk, szerdán pedig felértünk a csúcsra, a Golgotára, Krisztushoz. Aki figyelt, az megérthette, hogy az Úr Jézus váltság-

Többek között ezért is volt kulcsfontosságú, hogy a szolgálattevőkkel már jóval a tábor előtt imádságban kezdtünk el készülni a hétre, erősíthettük, bátoríthattuk egymást, és Isten gazdag áldásáért könyörögtünk, amit később meg is tapasztalhattunk. Ő meghallgatta az imádságainkat, és átélhettük azt a szeretetközösséget, amiről nemcsak beszélni akartunk a táborozóknak, hanem megélni velük együtt. Mindvégig tartottam attól, hogy rossz példa leszek, hiszen olyan dolgokról kellett megosztani a tapasztalataimat és irányt mutatni, amelyekben nagyon nehezen és lassan haladok előre, sok keserű átéléssel - elsősorban önmagam miatt. Nagyszerű volt látni, hogy Isten ennek ellenére szeret és tanítani akar, mások által is. A hét egy ív mentén haladt. Elindult a teremtésnél, a kezdetnél. Rácsodálkozhattunk a világegyetem felfoghatatlan

halála árán az Atya elfogad minket, bármilyen bűnösek is vagyunk. A töredelmes és bűnbánó szívet nem veti meg, és nem gyönyörködik a vétkesek halálában, sőt, minden tőle telhetőt megtett, hogy az ember szívét visszafordítsa maga felé. A megtérés csodája után megérkeztünk a gyülekezetbe, a hívők közösségébe, ahol olyanokkal találkozunk, akik hozzánk hasonlóan szintén átélték Isten szabadító kegyelmét. Szó volt a Mennyei Királyságról, az Úr uralkodásáról és a hívők testvérszeretetéről. Utolsó nap pedig a világ felé való szeretetről hangzott két ige: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16.) „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.” (1Jn 2,15.) Hogyan kell megélni a hitünket a világban, hogyan kell gyűlölnünk a


bűnt, de szeretnünk a bűnöst? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk.

helyén. Csak úgy folynak be a történetek az ifjúság közös internetes

Az előadások után csoportbeszélgetések voltak. A 107 táborozó 6 csoportba volt osztva. A mi csoportunkban általában az előadások alatt felmerülő kérdésekről beszélgettünk, de ezek mellett bármiről,

csoportjába. Isten felettébb megáldotta a tábort, nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy dolgokat tartogat a számunkra. Megóvott a tapasztalatlanságom miatti komolyabb hibáktól, és jobban

ami éppen foglalkoztatott minket: bizonyságtételről, szerelemről, államformákról, stb. Esténként evangelizációk voltak, három imádságot vettünk végig: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (1Sám 3,9), „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.” (Lk 18,13) „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet…” (Lk 23,46) Jónéhányan ki is mondták ezeket az imádságokat, és átadták a szívüket Istennek, a bűneikkel együtt. Jó volt tanúként állni a megtérők mellett, és látni, hogy a tábor után is igyekeznek bizonyságot tenni és küzdeni a családban, gyülekezetben, ki - ki a maga

megérthettem az Ő szeretetének mélységét. Üdítő volt a többi szolgálattevővel együtt lenni, és látni a lelkesedésüket, érzékenységüket a többiek felé. Néha megszégyenítő volt ezt látni, de örömteli, amikor rám is átragadt ez a lelkület. Utolsó éjszaka néhányan felmentünk a pályára, és éjfélig néztük a holdfogyatkozást. Volt öt perc, amikor csak csendben néztük az eget. Ilyenkor olyan sok mindent tud mondani Isten – most is így volt. Soha nem fogom elfelejteni ezt a tábort és azt az órát. Frank Áron, Berettyóújfalu


Mire jó egy csendes hét? Mire lehet jó egy csendes hét? Elvonulni a világtól, megpihenni, elgondolkodni. Erre kiválóan alkalmas lehet bármilyen világi nyaralás is. De mire jó egy csendes hét Pányokon a zempléni kis zsákfaluban, ahol még bolt sincs, és a lakosság létszáma nem éri el a 100 főt? Aki már volt itt, az tudja, hogy nemcsak azért jönnek ide az

biztosító, Kárrendezés, Kármegelőzés témával foglalkoztak. Az előadók Balázs

emberek, hogy pihenjenek, hanem azért, mert ebben a csendben szól hozzánk az Úr. A tábor szervezői2 úgy állították össze sok szabadidővel a programot, hogy sosem kellett sehová rohanni. Délelőtt egy rövid áhítat után (amit a tábor résztvevői tartottak) kisebb csoportokban irányítottan beszélgettünk. Ebéd után aktív csend következett a közeli református templomban. Számomra ez volt a nap fénypontja, amikor semmi külső tényező nem zavarta az Istennel való közösséget, és az egy óra imádság felüdítette a lelkemet. Végül esténként egy - egy előadást hallgattunk, majd az érdeklődők még beszélgethettek a nap közben felmerült témákról. Az esti bizonyságtételek a Mennyei

természetesen bekövetkező lelassulással van baj, hanem azzal, ha a saját gondolataink után megyünk , nem pedig a teljes Írás vezetése után. Ha Isten küldetése nélkül indulunk el, akkor el fogunk akadni, és megfáradunk. Ha viszont Isten elhívott valamire, akkor nem szabad, hogy számítson az, amit mások mondanak, hanem végezni kell a munkát. Ha Isten elhív valamire, akkor Vele győzedelmeskedünk a Sátán felett. Ennek ellenére mégis lehet, hogy elfáradunk, de Isten fel tud tölteni lelkesedéssel. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy közel maradjunk az Úrhoz, és szükség van a pihenésre is. (Például egy pányoki csendes héten.) Tanulság önmagam számára: azt kell csinálnom, ami az én dolgom. Nem kell a többiek munkáját elvégeznem, mert

Kornél4 és Gál Lajos5 a hétköznapi hívő élet nehézségeit érintették. Az első esti téma a Kiégés a munkahelyen, kiégés a gyülekezetben címet viselte. Erős indításnak tűnt, de nagyon vártam az erről szóló tanítást. Gál Lajos arról beszélt, hogy nem a


ez kiégéssel fenyeget. Balázs Kornél három este beszélt a hallgatóságnak; hétfőn a hajótörésről a hitben. Ha a hívők rossz felé mennek, csak Jézus tudja megmenteni őket az Ige igazsága által. Fontos tanulság: olyan időbeosztásom legyen, hogy tudjam olvasni a Bibliát. A hajó-

ott tanuljuk a hívő életet, ezért van ez is támadásnak kitéve. Harmadik este a tanulásról volt szó. Tanulni mások hibáiból, a magunk hibáiból, vagy abból se. Jó tanács: Maradj alázatos! Maradj tanítható! Tanulj a teljes Bibliából , mert még nem vagy kész! Bízz Isten ígéretében:

törés első jelei, ha elkezdjük tompítani a Biblia igazságait és a lelkiismeretünket. Készülj fel arra, hogyha hitben jársz, akkor konfliktusba kerülsz a világgal. Másodjára a nézeteltérések a családban és a gyülekezetben témát boncolgatta. Vannak elkerülhető és elkerülhetetlen, azaz jó és rossz konfliktusok. Jézus földi életében megosztást hozott, nem kerülte a konfliktusokat, tehát nekünk sem szabad ezt tennünk. A Sátán támadja a családot. Jó tanács a hívő fiataloknak, hogy sok fájdalom elkerülhető, ha már a párválasztáskor a Biblia olvasása a kiindulópont. Ne a szemed alapján válassz párt, hanem Isten vezetésével! A gyülekezet olyan, mint egy iskolapad,

„Bölccsé teszlek és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot tartok, rajtad lesz a szemem.” (Zsoltár 90,12 Gál Lajos a depresszióról és az agresszióról is beszélt. Fontos tanulság, hogy a hívő ember is lehet agresszív és depressziós. Ezek elkerüléséhez a lényeg az egyensúly, a békesség, ami nem egyenlő a tehermentes élettel. De nem akármilyen terhekkel! Először is a bűneink terhét hagyjuk Jézusnál! A magunk saját, személyes terheit mi magunk hordozzuk, ne terheljük másra! De osszuk meg a magunkéból, és vegyük fel a másokéból azokat a terheket, amelyeket nem egy embernek kell cipelnie! Kérjünk bölcsességet Istentől ezek megkülönböztetésére,


felismerésére! Végül pedig dicsőítsd Istent, és ne hagyd az indulataid valamint a helytelen gondolataid eluralkodni. Isten beszédével töltsd meg a gondolataidat! Utolsó este a házasság válságáról volt szó. Itt is fontos a megelőzés, de a kárrendezés is. Jó tanácsok, hogy a házasságért tenni kell, hogy jól mű-

Most már tudom, hogy mire jó egy csendes hét, mert lelkileg, szellemileg megtisztulva, felfrissülve térhettem haza. Tele Isten Igéjével, szeretetével és az általa indított elhatározásokkal. A tábor vezetőjének szavait értelmezve biztatok mindenkit: „Vigyétek haza Pányokot!” - azaz: Vidd haza a csendet! Használd fel jól a csendet! Akard, hogy

ködjön, fent kell tartani a szeretetet, de „Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” (Énekek Éneke 2,7) Imádkozzatok házastársaitokért! Ha még nem vagy házas, akkor kérd Istent, hogy mutassa meg számodra az akaratát, és azt, hogy kit rendelt neked!

Isten beszéljen hozzád az Igéből, és minden nap válaszolj neki! Keresd az Istennel való szoros közösséget! „De keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Máté 6,33) Egy táborozó

"Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg…" (Júd 1,23 A napokban olvashattuk Józsué könyvét, amikor a Jerikó ostromához érkeztünk, megelevenedett számomra gyermekkorom kedvelt, jól ismert története. Ahogyan a papok és az egész nép naponként kürtölve körbejárják a várost, majd a 7. napon 7-szer. Szinte már kezdtem dúdolni a kis gyermekének sorait. ’’és a nagy fal

leomlott’’. Az igeolvasásban és az énekben is tovább haladva megdöbbentő sorokhoz érkeztem.: ’’És átkot szóla Józsué azon a napon, mondván: Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, a ki felkél, hogy megépítse e várost, Jérikhót! Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit!’’ (Józsué 6,26) Az ének sorai pedig így


hangzanak: ’’A te szívednek is van egy nagy fala, kőfala, bűnfala,….. Hadd törje össze szíved bűnfalát’’. Amikor kétségeskedünk gyermekeink üdvössége felől, szívesen idézzük a filippi börtönőr felé hangzó sorokat: ’’Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!’’ (ApCsel 16,31 Most épp az ellenkezőjére szeretném felhívni a figyelmeteket. Akinek az életében már ledőltek a bűnfalak, megbánta és elhagyta a bűnt, a világi hiábavaló cselekedeteket, nehogy újra felépítse azokat. Saját gyermekei, elsőszülött és legifjabb fiának üdvösségét ve-szélyezteti ezzel. Vannak rossz példák, akik felépítették a bűnfalat és gyermekei a világban vannak, a kárhozat és a halál felé tartanak. Őrizzük meg szívünket, kincsünket, életünket és gyermekeink életét. Isten azt szeretné, hogy az áldást válasszuk.

’’Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk. A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!’’ (Józsué 24,15-16 Sok év múlva… "És csinált Akháb Aserát is, és jobban haragra indítá Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi királya, a kik ő előtte voltak. Ennek idejében építé meg a Béthelbeli Hiel Jérikhót. Az ő elsőszülött fiának, Abirámnak [élete] árán veté meg annak fundamentomát, és az ő kisebbik fiának, Ségubnak [élete] árán állítá fel annak kapuit, az Úr beszéde szerint, a melyet szólott volt Józsué, a Nún fia által." (1Kir. 15,33-34


Házasságkötés Gyermekáldás

Avatás

Alkalmaink

Közelgő események

Profile for Testvéri Szövetség Egyesület

Szövetség újság 2018.III.  

Szövetség újság 2018.III.  

Advertisement