Tervező > Katona Dorottya Júlia arktikus tapétái

FÉMTÜSKÉS TEXTILEK, ARKTIKUS TAPÉTÁK

Katona Dorottya Júlia textiltervező

A zsinórpadlások félhomályos világa, díszletmunkások meggyötört teste, sejtelmes fények, árnyak, talány – kevés olyan embert ismerni, akit nem ejt rabul a színházak varázslatos közege, az öltözők, a raktárak, ez a nagyközönség számára csak a sejtések szintjén létező univerzum. Közülük egyről szóljon most egy rövid beszámoló, amolyan enumerációként, hogy aztán rátérve az unokára, a történet végül kibomoljon a maga szertelen gazdagságában.

Csányi Árpád 1948-ban az Iparművészeti Főiskola elsőéves grafikus hallgatójaként, frissen a fővárosba került vidéki fiatalként egyik este elment több évfolyamtársával a Nemzeti Színházba, hogy ott megnézzék Shakespeare Szentivánéji Álom című művét. Fiatalemberkét Csányi Árpádot (mai kifejezéssel élve) hatalmas kultúrsokk érte; az előadás másnapján a főiskola folyosóján a dékánnal összefutva hatalmas lelkesedéssel mesélt nem csupán a darabról, hanem a varázslatos színpadképről is. Hol lehet ilyet tanulni? – tette fel a kérdést Csányi, a válasz azonban talán még a naiv érdeklődésnél is meglepőbb volt! Mondd fiam, ha lenne a főiskolán ilyen szak, jelentkeznél rá? Az igenlő válasz után (ez még egy ilyen világ volt) a főiskolán 1949-ben elindulhatott a frissen alapított díszlet-, és jelmeztervező szak, az első évfolyam első hallgatója pedig maga Csányi Árpád volt.

És, hogy miért is időztünk ennyit az ő személyénél?

Talán, hogy ismételten csak azt bizonyítsuk, a szülői, esetenként nagyszülői mintaadás a művészkarrierek kialakulása szempontjából gyakran döntő faktor, az eredeti tehetség megléte mellett nem mindegy, mit látunk otthon, miket hozunk a szülői (nagyszülői) házból, mi az amire építhetünk, ami egész életünk során egyfajta inspiráló forrás lehet.

Jelen írásunk főszereplője, Katona Dorottya Júlia a fent emlegetett Csányi Árpád unokája. És bár még sok szó fog esni Júlia textiltervezői pályájáról, talán nem érdektelen ha megemlítjük, hogy a középiskolában még egyként szerette a rajzot és az

éneklést; a dolgok talán itt érnek össze: a gimnázium után operaénekesnek (!) jelentkezett , és csak a sikertelen felvételi után fordult egyértelműen a képző és iparművészet felé.

Júlia három évet abszolvált a Forrai Magániskolában, ahol divat-, és stí lustervezést tanult, utána (egy nem is annyira éles váltással) „ruhaboltozni” kezdett , ott érte a döbbenet: a fast fashion egy igazi bolygógyilkos; egy alkalommal 5000 ruhát küldtek vissza a gyártónak (amiknek a sorsa, sajnos jól tudjuk mi: vagy elégeti k őket hatalmas kazánokban, vagy a chilei Atamaca sivatagba kerülnek, hogy ott szennyezzék tovább környezetünket).

Mindez Júliát annyira ledöbbentett e, hogy 2014-ben már nem volt kérdés számára, hogy a reciklálás lehet a mentsvár; a reneszánsz és a chance (esély) szavak összepasszintásával elindított a renaiChance nevű márkáját, ahol is régi anyagokból ki-, és átalakított ruhákat kínált a divat megszállott jainak. Így lett eldobott függönyből a Marie Clare magazin divatbemut atóján is bemutatott ruhaköltemény, cipőből öv, strandkendőből kapucni, és a sort még folytathatnánk a végtelenségig.

Mindebből pedig a leszűrt általános tapasztalat: már az alapanyagoknál érdemes a hulladékot „megfogni”, már ha nincs szándékunkban belefulladni a sok fel nem használt ruházati termékbe.

Júlia igyekezett a tanulmányaival megtámogatni a szellemi alapvetést, be is iratkozott a METU (Metropolitan University) kézműves tárgykultúra szakra, texti lre specializálódva; az alapanyagokkal folytatott kísérleteinek csúcspontja diplomamunkája: mágnesfestékkel festett texti lanyagot helyezett mágneses térbe, a keletkező milliónyi fémtüske egy idő után megdermed, és sajátos, egyedi felületet képez. A cél most, hogy ez a teljesen merev anyag valamiképp’ visszanyerje texti les rugalmasságát, és így használhatóságát. (Szakdolgozata amúgy visszautalt nagyapja munkásságára, címe ’A design értelmezési lehetőségei a látványtervezésben - Illúziókeltés a színpadon’ volt. Benne a látványtervezők alkotói szabadságának kérdését, és a texti lek eff ekt-lehetőségeinek témáját bontott a ki.)

A Teletexti l korábban már beszámolt a METU és a Tapétagyár együtt működéséről, melyben Júlia is alkotó módon részt vett . Az ő munkái az Arcti c hívószóra rezonáltak nagy erudícióval: a sarkkör élővilágát, természeti és földrajzi környezetét lényegített e át hideg, kék színekkel tapétává, esetenként posztertapétává.

Az eredmény pedig magáért beszél, a generációs szakadékok áthidalhatók: kerülhet az anyagból gyerekszoba, vagy felnőtt hálószoba falára is, mindenhol jól mutat majd.