egy Csáth Géza könyvet is / kiokádott (Egy elmebeteg nő naplója). Rossz előérzetem volt. / Mindjárt el is kezdte: Ön, Gusztáv, minden írói gesztusával / beleírja magát az összeurópai kontextusba. / Nem hiába bankár és poéta egy személyben, / a globális lendkerekeket visszafelé pörgeti". Később: „De artisztikus porzó. És termőre fordult. Ha-ha." Szóval, egészséges karikatúrák, öniróniával keretezve, nyakon öntve irodalmi sóskaszósszal. Az Időleges törlés Térey Jánosnak adresszált szöveg, emlékezetes feljegyzések albuma: „éjjel a szemetes kukában bál van / (szalvéták fecsegnek mintákban) / az egyiken rénszarvas szánkó / az államtitkár borostája bántó". Ide kívánkozik Tandori Dezső megjegyzése az egyik róla írt recenziójából: „Báger az érzékien, érzékletes gondolatisággal rácsodálkozó, filozóf-gazdaságtudó gyermek, a költészetnek megörülő felnőtt és annyi X-es ismeretlenséggel teli...'" A hatodik ciklus a Térfélcserék, a nők ciklusa. A szerelem újraértelmezett, versbe öntött textus-testeinek eleven szoborparkja. Igényes, ízléses szövevény, szövet és mintázat. A Háztűznéző emblematikus darabjából idézve: „Belevésve a Rába menti fa kérgébe. Ahol Katica levágta / ujjairól a körmöket. Halak ugrottak fel a csónak pereméig / akár el is kapdoshattuk volna őket" (...) „Könnyedén a part mellé / eveztem, kiugrottam a bokrok közé egy bizonyos okból. / Katica megmarkolta az evezőket és elhúzott. / Én hirtelen megértettem, nem egymáshoz valók vagyunk. / Miként lehetne ő virtuális, ha én kész tény vagyok?/ írtam a naplómba másnap. Azután Katica másnap fölhívott / A csapszékben ült egy sofőrrel. Végül abba szeretett bele." A ciklus bevésődő, emlékezetes verse a Kezdések. Emiatt kell megvenni ezt a kötetet, még ha kettőezer-egyszáz forint is az ára. Annyira emberi, hogy meg is könnyezzük, mint egy szappanoperát, pedig halál komoly az egész sztori, de megint nem úgy, ahogy várható, hanem teljesen másképp: „megint a szemed nézem, néha nyitva hagyod, amikor álmodsz, néha kibukik a szembogaradon valami fény, árnyékba csomagolva, mint a hold, mint egy aranyrög a tenger közepén. Lágy kenyér a hallgatás éjszaka, az elme pihen, a szemhéj alatt elernyed a szemgolyó, a pillanatok összetorlódnak, sorban állnak a tudat ajtaja előtt". Lám, a szkeptikus hang lelassul, átitatódik jósággal, melegséggel, mintha egy találkozás történt volna a mindenhatóval. Van nyugalom a féltett javak miatti hálaadásban. Amiért köszönetet mondunk, az megőrződik a végső időkig. A hetedik ciklus a Szóharang, ami a metafizika és a teológia szülőhazája. Ritka ünnep, ha Istenről ilyen hiteles megállapításokat kapunk. Sem blaszfémia, sem ájtatosság, csak a szeretet és az építkezés üde hangjai: „A lehelet ír. / Elképzelhetetlen, mennyire erős. / Hideg vonzza a jelet, amit az ég küld. / Először hármat, azután hetet. / Sorjáznak a napok, akárha futószalagon. / hajtogat egy kéz: / papírból galambot. / Az éles kontúrok ragyognak." A Kordinátor zseniális meglátása, hogy isten „bölcsessége csupán abban áll: / időben szűri ki a hibás kombinációkat". A Christos úgy beszél a Messiás Jézus Krisztusról, ahogy az illik. Szellemben és igazságban. Csak egyetérthetünk vele, amikor azt jelenti ki: „az ige és a vallás kettő." Báger a kinyilatkoztatásból elnyert igét ajánlja olvasóinak, és ő maga is él vele/belőle. Itt érhetjük tetten az empirikus kombinatorikát, azt a kalkulatorikus sakk-játékot, amelynek során Báger bevonja az olvasót az olvasat kibontásába-becsomagolásába. Mert nem végleges jelentésmódosítások születnek a versek böngészése során, hanem folyamatában változó, permanens hullámzások, tarajos, zúgó habok árja, a memória tengeri kagylói. ;
Tandori Dezső: Az álom túlsó partja, Tiszatáj, 2009. június
69