Issuu on Google+

II.Priusz: Az irodalom Kerekes Roadmovie Tamás Szoba Van Kiadó

1 Kerekes Tamás: Fidel Castro magánélete - Juanita Castro visszaemlékezései

Csizmával a lábán célzott, és lőtt. „Csizmával a lábán, villámgyorsan célzott és lőtt.” A kiadó: Juanita Castro, a korábbi és mostani kubai elnök, Fidel és Raúl húga személyes hangú, izgalmasan megírt visszaemlékezésiben családja történetét meséli el. Bemutatja azt a családi hátteret, amely más és más emberré formálta a három testvért: Fidelből forradalmár, majd keménykezű diktátor lett, Raúl visszafogottabb, humánusabb, inkább demokrata államférfi, Juanita pedig a kubai rezsim ellensége, aki a közelről átélt borzalmak hatására emigrált hazájából, s a kubai menekültek segítését tűzte ki céljául. Keringett róla a legenda, hogy a CIA-nak dolgozott, de, mint sok minden másról, erről a legendáról is lerántja a leplet. Könyve izgalmas olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a diktatúrák lélektana, a történelem és az ember személyes történetének szövevényes összekapcsolódása. Fidel Kubája- Valdes szemével, aki Kuba első számú közellensége Castro szerint (Kerekes Tamás) Egy Jevgenyíj Jevtusenkóról kubaira változtatott nevű úrhajós lánya sikerrel felvételizik az egyetemre, de ennek az ára, hogy sikerrel szerepeljen a Világ Legnagyobb Hazugsága Versenyén. A főszereplő, mármint

a

novellafüzér

főszereplője,

az

első

helyet

szerzi

meg.

Ezen

a

nemzetközi

megmérettetésen egy francia, egy amerikai, egy orosz és egy kubai vett részt. Amikor a franciára került sor, és a zsűri tagjai kérték, hogy mondja el a legnagyobb hazugságot a világon, az mindenkit fölényesen végigmért, hetykén szívogatta a fogát, mint aki azt mondja „Na ezt figyeljétek barátocskáim, sima ügy, hogy ki fog itt győzni!”, összedörzsölte tenyerét, és a mikrofont összenyálazva rákezdett: - Az én országomban nincs munkanélküliség, és még annál is


kevesebb a rasszizmus. Ezen kívül nagyon vendégszeretőek vagyunk a külföldiekkel. Tapsvihar hullámzott át a termen. A zsűri tagjai elégedetten bólogattak. Nem rossz, sőt nagyszerű. Az amerikai következett, aki egészen ártatlan képpel állt ki a nézők elé, azonnal általános derültséget kiváltva. Csodálkozva elmosolyodott, és meg sem várta a kérdést, hogy mondja el, mit tart a világ legnagyobb hazugságának, kibökte: - A Watergate egy dezodormárka. A vietnámiak a testvéreink, a háború alatt puszilkodtunk, nagyon szeretjük egymást. Na, volt ám erre kiáltozás és gúnyos nevetés. A zsűri megjegyezte, hogy most aztán nehéz lesz dönteni. Nagyon szoros verseny várható. Az amerikai távozott, és az orosz foglalta el a pódiumot. Csípős gőz párásította be az ablaküveget, a nézők undorodva befogták az orrukat. Tovább nőtt a megvetés, amikor a kövérkés, kopaszodó ember- ritkás, szőke haj nőtt csak a fején - felemelte az öklét, bizonyos divatjamúlt szobrokat utánozva, és energikusan, férfiasan közölte: - A Szovjetunióban, elvtársak, nincsenek koncentrációs táborok Szibériában, és a vezetőink min egészséges, antialkoholista emberek. Őrjöngő taps. A zsűri 9:9- re értékelte a teljesítményét, ami addig a pillanatig a legmagasabb pontszám volt. Akkor megjelent a kubai: egy félénk kamasz lány. Amikor megszólította a hangosbemondó, tetőtől talpig libabőrös lett, majd tántorogni kezdett, és hasra esett az arany virágmintával díszített lila szőnyegen. Még a sebhelyek is összehúzódtak a testén. A francia segített neki feltápászkodni. Alma Desamparada a mikrofonba kapaszkodott, a zsűri elnöke pedig így biztatta: - Kérem, el tudná nekünk mondani a világ legnagyobb hazugságát? Alma Desamparada a mikrofonhoz tapasztotta az ajkát, és így suttogott: - Én úgy gondolom... Mindent elsöprő ováció és eufórikus éljenzés hangzott fel. A zsűri egybehangzóan maximális pontszámot, 10. - est adott neki. Miután aláírták a jegyzőkönyvet, a közönség még mindig lelkesen éljenezte a győztest, a zsűri tagjai felmásztak az emelvényre, dobogtak és ugrándoztak örömükben. Kuba. Kutyaokadékot nyal fel egy kislány az utcáról éhenhalás ellen, zsákbamacska az nem más, mint macskát eladni nyúlhús helyett. Epileptikus delíriumban négyszer megkéselt kislány, ledarált ember havannai darált hús lesz, gyilkosnak vagy katonának lenni ugyanaz Kubában, szöget vernek egy ember fejébe, majd halálra ítélik. Azaz: „Alighogy beléptek, a posztos őrbe botlottak, aki szögesdróttal egy bekapcsolt, szikrákat hányó televízióhoz volt kötözve, a szája pedig be volt tömve egy tekercs szaros vécépapírral, a fején kalap gyanánt összehányt bili. A hálóteremben elszánt fiatalemberek gyilkolászták egymást. Ratero egy fiú nyelvét borotválta rozsdás Astra pengével, amikor rátaláltak, a másik ugyanakkor Ratero fejébe vert be éppen egy rozsdás szöget. A koponyából később soha nem sikerült kioperálni a hatalmas szöget. Az orvos úgy vélte, hogy ha megoperálja, belehal. Szörnyű fejfájásokkal járt. Soha többé nem szabadult a börtönből, celláról cellára került. . Se szeri, se száma a gyilkosságoknak, amelyekkel vádolták. 1994-ben elengedték, három napot kapott, hogy kihasználja az alkalmat és átszökjön egy tutajon Miamiba, ha visszatér, megduplázzák a büntetését, ami már így is maximális. Kihasználta a szabadságot, felkoncolt és megerőszakolt kilenc nőt. Boldogan és hazafias Érzésekkel tért haza. Már nem képes kínzás nélkül élni. Ha még egyszer születik, akkor sem tudja letölteni a büntetését. Szatirikus, riasztó kép Kubáról, Fidel Castro nem véletlenül említette hazája három legfőbb ellensége közt. Külön könyv foglalkozik Fidel Castróval, amit a testvére írt, aki hét gyermeket vallott be, de még két másikat a magáénak ismert el, s a szerelmet szívesen írta le a dialektikus materializmus fogalmaival. Fidel minden vezetőnél jobban, már-már a paranoiával határos görcsösséggel védte meg a magánéletét a nyilvánosságtól, s kényszerítette háttérbe a családját. Jelenlegi feleségének még a nevét sem említik sehol, de még a közös vagy más asszonytól született gyermekek nevét sem. A négy asszony közül egyik sem


kapta meg a First Lady rangját, mert Castro nem vonta be őket a protokolláris kötelezettségeibe. Nem lényegtelen megjegyezni, mondja a kötet szerzője, hogy amikor valamely államfő a felesége kíséretében Kubába látogat, a kubai első asszony szerepét Vilma Espin tölti be, aki nem más, mint a Kubai Nőszövetség örökös elnöke és Fidel öccsének, a védelmi miniszternek a felesége. A CIA egyik legnevesebb Kuba- és Fidel Castro szakértője szerint ( Brian Latell) Castro magánéletéről rendelkeznek a legkevesebb adattal a világon. A fiatal Fidelnek „jól mehetett”, mert a könyv szerzője leszögezi, hogy a forradalom 1959. január elsejei győzelmét követően nemcsak Fidel Castro, hanem a Sierra Maestra hegyeiből érkező gerillák szerelmi románcai is megszaporodtak, hiszen körbezsongták őket a fiatal lányok. A forradalmi láz első hónapjaiban lábra kelt a pletyka Fidel és a gyönyörű kubai modell és szépségkirálynő, Norka, között szövődő szerelmi kalandról. A forradalmat akkurátus pontossággal megszervező Fidel más dolgokban kapkodóbb volt. A huszonhárom éves Jenny Isard, akit Castro 1960 szeptemberében, útban az ENSZ közgyűlésére menet ismert meg a New York- i reptéren így kommentálta a dolgot:” minden körülményeskedést kerülve „ Csizmával a lábán, villámgyorsan célzott és lőtt.” A sikertelen Moncada elleni merénylet után Castro egy darabig börtönbe került. Párhuzamos szerelmi viszonyt folytatott felesége mellett egy másik hölggyel. Egy alkalommal a censor összekeverte és fordítva tette a borítékba a leveleket. Véletlen volt? Kiadó: Duna International

2 Kerekes Tamás

A BEKÖTÖTT SZEMŰ MAJOM Jaksity György: A pénz természete

[recenzió] Előszavában máris cáfolja azt a hasonlatot, miszerint a tőzsde olyan, mint a kaszinó, mégpedig a következőkkel: a kaszinóban a krupié nyúlja le a pénzünket, a tőzsdén viszont a másik befektető, vagyis a recept egyszerű, mindig a másik oldalon kell állni. A neves szakíró magára vállalja, hogy segít ebben dönteni. Mert nehogy azt gondoljuk, hogy az embereket, pusztán azért mert nincs, vagy kevés a pénzük, nem érdekli a tőzsde.


Híres könyv, jó, hogy elolvashattam (Alinea Kiadó, Budapest, 2004). A szerző fölmondja egy brókerképző tanfolyam tananyagát, de csak a hetvennegyedik oldalon szerepel benne az első egyenlet. Előszava Az igazságos kaszinó címet viseli – a kötet végig tartja az olvasmányos tempót, de az sem károsul, ki a diszkontérték, vagy a váltóleszámítolás, netán a kamatos kamat képletére kíváncsi. „A néhai Nathan Rotschild

még a vér látványától is irtózott. Mégis, amikor híre kelt, hogy Napóleon visszatért Elba szigetéről, a frankfurti gettó gyermekéből Európa legbefolyásosabb bankházának vezetőjévé lett pénzember sietve útra kelt a kontinensre, hogy az angol sereget követve saját szemével győződjön meg a harci helyzetről, mely teljes vagyonának sorsát befolyásolta. A bankár azonban nemcsak a pénzhez értett – még a döntő csata előtt rájött, hogy Napóleonnak nem sok esélye van, és költséget nem kímélve indult vissza Londonba. A harcmező látványa helyett pedig szeme előtt a tőzsde harctere lebegett. A Csatornán a viharos időben alig talált valakit, aki átvitte volna, de végül párezer font megtette. Hulla áradtan érkezett haza, mégis másnap reggel már ott állt a szokásos helyén a tőzsde egyik oszlopának támaszkodva. Az alkuszok az ellentmondásos harci hírek és Wellington esetleges csatavesztésének rémképétől rettegve nyomták lefelé az árfolyamokat.

Pályaválasztási tanácsadóban: „Édes fiam, ne menj bankárnak, a legjobb, ami történhet, hogy visszakapod a pénzed.”

Miközben a halottfehér Rotschild és vagyona teljes összeomlásáról szóló vélekedések jártak körbe a parketten, ő maga ügynökei révén csendben felvásárolta az értékpapírokat, és mire másnap megérkeztek a hírek a waterlooi győzelemről, már hatalmas mennyiségű befektetést halmozott fel rendkívül alacsony áron. ű Nem véletlen, hogy akkoriban azt mondták, hogy a „szövetségesek megnyerték ugyan a waterlooi csatát, de igazából Rotschild nyerte meg.” Az angol Rotschild-bankház


megalapítója nem gondolhatta, hogy ezzel és más hasonló pénzügyi műveletekkel a későbbi századok egyik legbefolyásosabb bankár-dinasztiájának alapjait rakta le. Az pedig meg sem fordult a fejében, hogy a waterlooi ütközet kimeneteléről egy nappal előbb értesülvén mai kifejezéssel élve, bennfentes kereskedelmet folytatott, amiért manapság Angliában, de bárhol máshol is, sittre vágnák, mint a taknyot. Mindez semmi ahhoz képest – és valószínűleg a sárga irigység harapdálná és a sírjában forogna –, ha tudná, hogy Soros György közel két évszázaddal később egyfajta modern Robin Hoodként a font elleni spekulációjával egymilliárd angol fontot akasztott le az angol népről: vagyis fejenként 17 fontot. Életében talán először ekkor szerzett róla tudomást a világ közvéleménye, pedig Soros saját bevallása szerint ebben az időben már rég leadta portfoliómenedzserének, de elsősorban Stanley Druckenmillernek a befektetési döntéseket.

„Mi egy bankrablás egy jó kis bankalapításhoz képest”? Bertoldt Brecht

Persze a tőzsdéről nemcsak a nagy nyerések jutnak az ember eszébe, annál is inkább, mert gyakran, amit az egyik megnyer, azt mások elvesztik. Így aztán az ember a százméteres síkfutáshoz hasonlóan a tőzsdéről is kérdezhetné, hogy ha csak a nyertesek kapnak érmet, akkor a többi minek fut. Nos, úgy tűnik, hogy a válasz mindkét esetben ugyanaz: hisznek a valószínâségelméletben..” (Jaksity György im. 10-11. old.) Számos hasonló kötet után is találtam

a műben új dolgokat. Nem tudtam például eddig, hogy ott is volt infláció, ahol nincs is pénz, és korábban úgy gondoltam, hogy a papírpénz a francia forradalom előtti assignata használatából fejlődött ki, s e kötetben olvastam, hogy Kínában rég használták már. A könyv tükrözi egy hasonló pénzügyi-közgazdasági kötet szerkezetét, foglalkozik a pénz történetével, a modern tőzsde kialakulásával, szóval a pénzpiacok megjelenésével, a befektetés elméletével, értékpapírfajtákkal, a portfólió-kezeléssel stb. Ami mindenképp új, az olvasmányos stílus és az, hogy a műben nemcsak a hagyományos tudomány, de a kognitív pszichológia és a játék- és döntéselmélet eredményei is tükröződnek.


Tételezzük fel, hogy legszebb álmunkból

felébredve se tévesztjük össze a Dow Jones indexet a BUX indexeivel, habos kakaózás közben is sikerül egy váltóleszámítolás, lombardművelet, diszkontálás, betéve tudjuk a hatszáz oldalas kötet összes pénzügyi képletét, az eddiginél hatékonyabb üzleti tervet dolgoztunk ki Románia és Magyarország pénzügyi mutatóinak javítására, megpályáztuk – tegyük hozzá, sikerrel! – a pénzügyminiszteri posztot. Az esetben sürgősen felejtsük el a következő sorokat: „….egy bekötött szemű majom a The Wall Street Journal részvényárfolyamokat tartalmazó oldalára darts-nyilacskákat dobálva jobb eredményeket érhet el, mint a jól fizetett portfoliókezelők többsége (A pénz természete, 81.old). 3 Kerekes Tamás A HOLDBÉLI NYÚL LÁTOGATÁSA Egy babona-lexikon praktikus tanácsai]

Nem lehetünk elég óvatosak. Ha az ember csak élete alkonyán nem téveszt össze egy barátságos kézfogást egy gyilkossági kísérlettel, akkor jobb, ha az előjeleket figyelembe vesszük. A magyarországi babonakínálat eddig is széles volt: televíziós távgyógyítás, horoszkópkészítők, antropozófia, mágusképzők, rontáslevétel, grafológia, druidaképzés, sámánfőzet a konyhában, Boszorka com., és mágusok szövetsége (külön a fehér-külön a fekete mágia!).

Én eddig is tudtam, hogy baja van a tehénnek, mihelyst a bőrét megláttam a padláson, de most alaposabban utánanézhetek a csodás előjeleknek és más mágikus praktikáknak. Egyfajta babonaszertár jelent meg: az nincs benne, hogy mit is jelent, ha a kivégzőosztag újratölt, de praktikus útmutatót kínál annak, aki Magas-Szváziföldön krokodilusba lép, vagy meglátogatja a holdbéli nyúl. A 270 oldalas lexikon még az egyszeri gengszteren is segít, aki már akkor rosszul alszik, ha nem tudja pontosan, hogy másnap hova tör be. Hiszen autodidakta az, aki önmagától marha. Ezt nem mondja meg a lexikon, de csodavilágában rengeteg jelzést kapunk. A lexikon ábécésorrendben sorolja fel a babonákat, az európai példákat számos keleti, univerzális példázat egészíti ki. A lektornak arra is gondja volt, hogy az eredetileg német forrásanyagból származó hiedelmeket, magyar és erdélyi példákkal egészítse ki.

A zöldcsütörtökön szedett csalán

Nem bántja a famacska...

megvéd a pénztelenségtől. Ezzel a csalán jótékony hatásait messze nem merítettük ki. Egy svájci hagyomány szerint a Reuss völgyében azt mondta egy vándordiák: „Ha tudnák az emberek, mire való a csalángyökér, akkor volna elegendő pénzük.„ Nyomban felajánlottak neki 200 frankot a titokért cserébe, de a diák nem állt kötélnek, hanem megőrizte titkát. No ja, a babona az élet költészete – mondta Goethe. Babonák Lexikona


Ebben a világban annyiszor tanácsos enni, ahányszor a disznó reggel röffent. A beteghez üvegen keresztül szólnak, az achátot nyelv alá helyezve szomjat oltanak. Advent körül különösen vigyázni kell, mert útra kelnek a koboldok, manók, pánok és lidércek. Kísértetkutya és adventi malac leselkedik a látogatókra.

Ditte és Giovanni Bandini (2003): Babonák Lexikona, Szekszárdi Kiadó, lektorálta és magyar jegyzetekkel kiegészítette Tátrai Zsuzsanna

A boszorkányok a harangozás elől az állatok hajlékába menekülnek. A fa hasadékába rejtett áfonya gazdag szüretet ígér. Kilenc sírról hozott föld gyógyítja az impotenciát, talált ezüst a szárazvészt. Kalotaszegen holdfogyatkozáskor kökénybor tövisével átszúrt bogarat törnek újholdkor és teszik a legény pálinkájába. Szerszámot nem raknak ágyra, mert „elalszik”.

Nevezetes állat a szalamandra, a denevér megeszi a kürtőben lógó szalonnát, a tövisszúró gébics pedig mindig kilenc állatot öl meg és szúr fel, mielőtt hozzálátna az evéshez. Aki február vége előtt olvassa el ezt a cikket, annak hosszú és gazdag élete lesz, nem bántja a famacska, morgóegér és a legveszedelmesebb állat, a sírdisznó. Gyermekeit boldognak látja, nem bántja őket soha a pócegér, se a tündérmacska. Szépségünket – egy vend népszokás szerint – úgy növelhetjük, hogy egy hónapig a nemi szervünk tájékán almát kell hordanunk. A másnaposság ellen is a babona kínál menedéket: ametisztet kell viselnünk. A görög améthüsztosz jelentése: „nem mámoros”. Eduard Mörike szerint „azért viselik oly szívesen világi és egyházi urak az ujjukon, mert a bornak nehéz gőzét a fejükből kiűzi, mert már kezdettől az ellen hat, hogy az enyhe spicc a lelket megérintse.„ Az előjeleket fontos értelmezni. Egy bajor falu öreg pásztora, Martin, a napóleoni háborúk idején homokot szórt a padlóra, berajzolta a városokat: Bern, München, Drezda stb. Leült a kemencepadkára és éjfélig várt. Egy sereg fehéregér menetelt át a homokon, mintha katonák lennének. Az embereknek elmesélte, merre mentek az egerek és tavasszal a franciák valóban a megjósolt módon távoztak.

Az előjeleket fontos értelmezni...

4Kerekes Tamás

HABHEGYEK A barna sör nem csak optikai változat

A házi sörfőzés olyan magától értetődő lehetne, akár a kenyérsütés. A kiskerti komlótermesztéshez is bárki hozzáfoghat, ha tudja, hogy csak a nőivarú növények használhatók. Csak bátran, sörrontó boszorkányt utoljára a középkorban égettek! a maradék józan ész is elhagy (az a hetyke kis legény, kire Friedrich Engels Eugen Dühring úrral szemben hivatkozik), hogy borforrás idején sört emlegetek? Pedig a kizárólagosság kizárása ezt követeli. A borforrás idején, amikor is a gazda rá-rá jár a pincében dolgozó anyagra, jusson eszünkbe, hogy mi minden kell a végeredményhez. Ami, mint tudjuk, soha nem lesz kész igazán. A jó bor a jövőnek készül. Ezért kell hozzá szőlő, tőke, kedv, permet, fokoló, kád,


Ám a házi sörkészítés is felderít. Talán a bor és sör nagy vitájában, a derítés lehet a legkisebb közös nevező. A házi sörfőzésre most tekintsünk, mint egy romantikus antikapitalistára, aki az elidegenedett posztindusztrializmusból megtér. Mi más a filozófia, mint honvágy? – mondja oly költőien Novalis. A témát alaposan tárgyalja Wolfgang Vogel: Sör házi készítése c. könyvében (Hogyf Editio, Budapest, 2004.). A mű eredeti címe: Bier aus eigenem Keller. Az előszó, már fél siker: a szerző elmondja, hogy a sört nem csak a nagy sörfőzdék készítették azzal a céllal, hogy eladják, hanem otthon is főztek. A házi sörfőzés olyan magától értetődő, mint a kenyérsütés. Az élelmiszerkészítés növekvő technicizálása (a készen vett paprikában található karcinogén anyagoktól való növekvő idegenkedés) felerősíti a házi sörfőző kedvét, s az elérhető anyagi előny is kecsegtető, ha arra gondolunk, hogy a neves szakíró egy liter házisör árát uszke fél német márkában jelöli meg.

A könyv megírásánál megkíséreltem az összes kémiai és műszaki folyamatot olyan világosan és egyszerűen ábrázolni, amennyire lehetséges, hogy különösebb előképzettség nélkül is érthetőek legyenek. Amennyiben egyik vagy másik olvasónak az ismertetett összefüggések túl komplikáltnak tűnnének, az még nem ok arra, hogy kedvét veszítse: az is jó sört főzhet, aki nem tud mindent tökéletesen, amit a könyvben leírtunk. Gyakran annyi is elegendő, ha tudjuk, hogy valamilyen témának hol nézhetünk utána. Így például a „Hiányosságok és hibák megszüntetése” fejezetet csak akkor kell elolvasni, ha ténylegesen kár állapítható meg. Wolfgang Vogel

A sikertelen sörfőzési kísérleteket

gonosz boszorkányoknak tulajdonították, de nyugodjunk meg, utoljára 1591-ben égettek el egy sörrontó boszorkányt. A kérdés tisztázásához maga a nagy Pasteur járult hozzá híres szakmunkájával, melynek címe: Tanulmányok a sörről. Pasteur bizony nem a bor példáján szerezte meg ismereteit a mikrobákról, amik az italgyártáson messze túlmenően a mai vegyészetben, biológiában és gyógyításban alapvetően fontosak lettek. Pasteur dolgozata alapján ma már tudjuk, hogy a sörrontó boszorkányok valószínűleg azon sörfőző mesterek áldozataivá lettek, akik trehányan és nem kellő tisztasággal végezték munkájukat. Katherina, Martin Luther feleségének receptje

Hozzávalók: Maláta, komló, cukor, élesztő, két kifőzött pelenka. A cukrot nagy edényben feloldjuk, elkeverjük az élesztőt benne, ehhez adjuk a malátát, állni hagyjuk a cefrét, közben keverjük. Melegítjük, keverjük, állni hagyjuk... Szűrjük. Forraljuk. Most jön a komló, ezután pedig megint forrpontig főzzük, újra szűrjük. Ezért kell a második pelenka. Hűtjük.


„Egy-két nap elteltével felismerhetően elkezdődik az erjedés. A felszínen fehér, krémes réteg kezdődik, egy-két nap után fodrok keletkeznek, valóságos habhegyek. A felsőerjedésű élesztő most felemelkedik és a fodrokon ragadós-barnás felületeket képez. Újabb három-négy nap után a fodrok összeomlanak, az élesztőt egy lyuggatott merőkanállal leszedjük. A fickó sört tömlővel palackozzuk.” Komlót magunk is termeszthetünk,

az igazán jó fajták Ingolstadt és Tettnang környékén találhatók. A komlót (humulus) dugvánnyal is szaporíthatjuk. Ezek gyökérdarabkák vagy sarjak, melyeket a komlótermesztőktől lehet beszerezni. Termesztő-helynek szélvédett területet kell kiválasztani, támaszként legalább 6 méter magas rúd kell, amire a növény fekszik. Kísérletező kedvű háziasszonyoknak fontos tudnia, hogy noha a komlónak vannak hím- és nőivarú egyedei, a sörgyártás szempontjából csak a nőivarú növényeknek van jelentőségük, mivel a virágzatot csak nem megtermékenyített állapotban szabad felhasználni. Ezért a hímivarú növényeket azonnal meg kell semmisíteni. Kiskertünkben a komlóterjesztő bölcsessége szerint kell eljárni, úgy, mint az apácakolostorokban. Sörünk a malátától lesz barna. A sötét malátából barna színű sör lesz, ami a helyesen végzett malátázásnál és sörfőzésnél ízében is nagyon különbözik a világos sörtől. A barna sör önálló ital, nem csak optikai változat. Amikor úgy érezzük, hogy lepipáltuk az arab olajsejkek országban épített sörfőzdéket, igaz, ott alkoholmenteset gyártanak, jöhet a mustra. Jó az, ami érdek nélkül ízlik

A sörvizsgálatok története olyan idős, mint maga a sör. Mivel minden időben voltak sörhamisítók, minden időben megkísérelték, hogy a sörhamisítókat lefüleljék. A sörről írt könyvek közt alig akad olyan, amelyik kihagyná a bőrnadrággal végzett sörvizsgálat történetét: „Sört öntünk egy padra, a sörvizsgáló urak ráülnek és az elkövetkező órákban teljesen a beható ízvizsgálatnak szentelik magukat. Ezt követi az analitikai vizsgálat. Az urak egyszerre emelkednek fel. Ha a pad az urak fenekére ragad, akkor a sör rendben van.” És ne feledje a söradóbevallást megküldeni a fővámhivatalnak – ha Ön történetesen Németországban lakik! 5 Kerekes Tamás

ANYA FALLOSSZAL A pornográfia titkos története


Az igény nem a kielégülésre vonatkozik, melyet követel, hanem a jelenlét igénye. Az igény megalkotja azt a Másik-at, akinek megvan a kiváltsága, hogy éppen attól fosztja meg e szükségleteket, amitől kielégülnek.

A szexualitás, mint a hatalmi viszonyok leképeződése A 19. századtól a test politikája már nem követeli meg a nemiség háttérbe szorítását, noha korábban sem csak a fajfenntartásra korlátozódott. Foucault szerint a probléma a 19. század után az, hogyan lehet a gazdasági megfontolásból elnyomott szexualitás képét átfordítani a gazdasági okokból előállított szexualitás képévé. Foucault szerint a szexualitás a nemiség technológiája, ami nem is engedi figyelembe venni azokat a szubjektumokat, melyek ezt a technológiát alkalmazzák. A pornográfia pedig e tárgyiasulás elidegenedése, a szexualitás hatalma a természetes nemiségen. A fallosz jelentése

Jacques Lacan-nak a müncheni Max Planck Intézetben 1958. május 9.-én tartott előadásának anyaga szerint a személynek a falloszhoz való viszonya a nemek közötti anatómiai különbségre való tekintet nélkül létrejön. Az anyát mindkét nem képviselői fallosszal rendelkezőnek tekintik. A fallikus fázis elfojtottságáról nem tudjuk megmondani, hogy fóbia-e vagy tünet. Jones Freud értelmezése hitet tesz a természetjogi egyenlőség helyreállítása mellett, a Biblia szavaival: Isten embernek és asszonynak teremtette őket, de ez csak a fallosz résztárgyként való felfogása által lehetséges. Megvilágosodik a fallosz funkciója. A fallosz a freudi tanításban nem fantázia, nem is tárgy, még kevésbé jelent szervet. Freud a falloszra való hivatkozását abból a szimulakrumból merítette, melyet az ókoriak számára képviselt. A fallosz jelentő-jelölt-jelölő-jelentés szerepe a misztériumokban betöltött szerepe által fejthető meg. A nemi igény elidegenedve a szükséglettől őselfojtást eredményez, s maradékában az ember számára vágyként jelentkezik. Ám az analitikus tapasztalattól elvált fenomenológia azonnal kimutatja a vágy paradox, elhajló, tévelygő, excentrikus sőt botrányos természetét, amelyben különbözik a szükséglettől. E különbség a pornográfia maga. A nemi vágy természete

Az igény nem a kielégülésre vonatkozik, melyet követel, hanem a jelenlét igénye. Az igény megalkotja azt a Másik-at, akinek kiváltsága a szükségletek kielégítése, s megvan a kiváltsága, hogy épen attól fosztja meg e szükségleteket, amitől kielégülnek.


Amit szeretetnek nevezünk nem más, mint az adomány radikális formája, az odaajándékozása annak, ami a Másiknak nincs. A vágy tehát nem a kielégülés étvágya, de nem is szeretetigény, hanem a kettő különbsége. A személy boldogsága nem a genitálisra való hivatkozással oldódik meg, bár a francia analitikusok a genitális önzetlenség álszent fogalmával egy moralista eljárásnak engedtek utat ez az üdvhadsereg kürtszavaként terjed mindenütt. Ha az anya vágya a fallosz, akkor a gyerek fallosz akar lenni

A szexuális fejlődésében a nő azért, hogy fallosz legyen, azaz a Másik vágyának jelentője, el fogja vetni a szerepjátszásban nőiségének lényeges részét. Azt várja, azért vágyjanak rá és szeressék ami nem ő. De önnön vágyának jelentőjét annak a testében leli meg, akihez szeretetigénye szól. Az emberi lény esetében a férfiasság megmutatkozása is feminin. Ezzel felvillan egy soha meg nem világított tulajdonság: csak egy libidó létezik, s ez maszkulin. A fallikus jelentő funkciója itt érinti azt a legmélyebb kapcsolatot, aminek az alapján az ókoriak benne látták megtestesülni az érzéket (Nonj) és az értelmet (Logoj). A cikket Yves G. Noir fotóival illusztráltuk 6 H.P.Blavatsky: A Titkos Tanítás I. Kozmogenezis: A világ teremtése Magyar Teozófiai Társulat

www.teozofia.hu

Nem szokványos könyv Számos olvasója „nehéz olvasmánynak” minősítette a Titkos Tanítást. A nehézségek fő oka, hogy a feltáruló kép az univerzumról és benne az emberiség szerepéről alapjaiban rengetheti meg az olvasó világképét. „Úgy közelítsétek meg a Titkos Tanítást, hogy nem remélitek tőle a létezés végső igazságát, és semmi más gondolatotok ne legyen, csak az, hogy milyen messzire vezethet el az Igazság FELÉ. Lássátok a tanulmányban az elme gyakorlásának és fejlesztésének olyan módját, amelyet másféle tanulmányok soha nem adnak meg” – mondta a szerző közvetlen tanítványainak. A Titkos Tanítás nem nevezhető szórakoztató olvasmánynak, sem tankönyvnek. Inkább a felfedezés könyve. Nem annyira a benne fellelhető gondolatok miatt értékes, hanem mert segítségével megtanulhatunk önállóan gondolkodni, sőt nemcsak gondolkodni, hanem intuitív módon ráérezni a dolgokra. „Mivel ez a munka sokkal többet hallgat el, mint amennyit közöl, a tanítványt felszólítjuk, hogy saját intuícióját használja” (H.P.B.). A mű minden egyes olvasás alkalmával újabb és újabb ismereteket ad, mert megváltozott közben az, aki olvassa.


A kozmoszról és az emberiségről a Titkos Tanításban található mentális képek rendeltetése, hogy elvezessenek a felismeréshez: a Valóságot soha, semmiféle kép nem képes megjeleníteni. A mű célja, hogy segítsen megérteni, a Titkos Tanítás és vele együtt minden más teória, az összes mentális kép a kozmosz eredetét, felépítését és működését illetően – hiányos, pontatlan. Azért tanulmányozzuk a Titkos Tanítást, hogy túlléphessünk a Titkos Tanításon…

Dzyan könyve és a szenzár „Egy ősi kézirat van az író szeme előtt, pálmalevelek gyűjteménye, amelyeket valamilyen különleges, ismeretlen eljárással, vízzel, tűzzel és levegővel szemben ellenállóvá tettek. Az első lapon egy tiszta fehér körlap látható, fénytelen, fekete alapon. A következő lapon ugyanaz a körlap van, de egy ponttal a közepén.” A Titkos Tanítás mindkét eredeti kötete három részből állt. Az első részek egy ősi írásból, a Dzyan könyvéből vett néhány kiválasztott stanzát, valamint az ezekhez fűzött magyarázatokat és megjegyzéseket tartalmazzák. Az első kötet stanzái a kozmosz, míg a másodiké az emberiség születéséről és fejlődéséről szólnak. Minden bizonnyal létezett egy ezoterikus, szimbolikus misztériumnyelv, ami csak a beavatottak előtt tárult fel. A szenzárra úgy gondolhatunk, mint különböző kifejezési módú szent szimbólumok összességére. A stanzák hasonlítanak a Ji King szimbólumaira, vonalak és alakzatok, körök és pontok. A Titkos Tanítás második részének mindkét kötete a világban ismert vallások és mítoszok jelképrendszeréről szól, a harmadik részek a fizikai és az okkult tudományok összehasonlítását tartalmazzák. Az 1920-as 30-as években készült és magánkiadásban megjelent magyar nyelvű, de nem teljes könyvfordítást ma már csak elvétve lehet egy-egy antikváriumban fellelni. A Titkos Tanítás teljes magyar nyelvű kiadásával sok évtizedes adósság törlesztése kezdődött a magyar olvasók számára. A most megjelenő új fordítást legalább 6 további kötet követi majd évente. Nem szokványos életút

Kevés olyan ember van, akit annyi mendemonda, félreértés vagy szándékos félreértelmezés övezne, mint e kötet szerzőjét, Helena Petrovna Blavatskyt. Ma az „ezoterikus irányzatok anyja”-ként emlegetik őt, hiszen az okkultizmus – mai szóval ezotéria - filozófiai alapjait az ő munkáiból ismerte meg a nyugati civilizáció. H.P.B. a XIX.sz. közepén tizenöt év alatt kétszer-háromszor körbeutazta a Földet. Felváltva élt világvárosokban és Isten háta mögötti helyeken, látott és tanult, keresett és tovább keresett, tökéletesítette képességeit. Járt Egyiptomban, ahol mágiát tanult egy idős kopttól, bejárta Európát, Kanadában a vörös indiánok kultúrájával, Illionisban a mormonok tanaival ismerkedett, New Orleans-ban a voodoo szertartásokat tanulmányozta, míg Peruban az ősi civilizációkat, majd Indiában töltött éveket. Tibetbe – többszöri próbálkozása ellenére – csak a későbbi években sikerült bejutnia. Bakancsban és gyakran férfiruhába öltözve utazott. Oroszországba, hazájába visszatérve ahol éppen spiritiszta-őrület volt - Helena Petrovnát képességei alapján médiumnak vélték.


Később a Kaukázusba költözött, ahol a bennszülött törzsek között töltött el öt évet. Számtalan fizikai-pszichikai krízisen ment keresztül, miközben megszerezte az irányítást okkult erői fölött. Mindez egyfajta előkészület volt, hogy felkészüljön igazi életfeladatának teljesítésére. 1866-ben elhagyva Oroszországot, a Balkánon, Egyiptomban, Szíriában és Olaszországban járt. Itt harcolt Garibaldi oldalán a mentánai csatában és súlyosan megsebesült. 1868-ban már újra Indiában, majd Tibetben van, hogy ott okkult képességeit tökéletesítse. A következő állomás Görögország, majd Egyiptom, ahol hajótörést szenved, és Kairóban egy időre letelepszik. Az 1870-es évek elején Szíria, Palesztina, Libanon, majd Kelet-Európa az úti célja. 1873-ban New York-ba utazott Mestere utasítására, majd rá következő évben – szintén az ő utasítását követve – ellátogatott Eddy elhíresült farmjára, amely különféle spiritiszta jelenségek színhelye volt. Itt találkozott Henry Steel Olcott ezredessel, akivel 1875. november 17-én New York-ban megalapították a Teozófiai Társulatot. Képességei nagyon széles skálán mozogtak – egészen prózai foglalkozásoktól a magas művészi tevékenységig szinte mindent megtapasztalt. Oroszországban sikeres kereskedelmi vállalkozó, majd művirágkészítő gyáros, de dolgozott nyakkendő-készítő üzemben is, amikor Amerikában élt. Emellett Madame Laura művésznéven koncertezett Orosz- és Olaszországban, Párizsban pedig festő és karikaturistaként kereste kenyerét. Az 1880-as években egészségi állapota igen megrendült, támadások is érték időközben, az angliai Pszichikai Kutató Intézet egyoldalú jelentésében csalónak és szélhámosnak titulálta. Később ugyanezen intézet rehabilitálta. Eközben ő Würtzburgban keményen dolgozott a Titkos Tanításon. Pályafutásának fő műve ott volt a XX. század legnagyobb tudósának, Albert Einsteinnek az éjjeliszekrényén, aki korszakalkotó eredményeihez Blavatskyné metafizikáján keresztül jutott el. Nagyiday Adrienne 7 Bazzicalupo, Laura

A hét főbűn lehet a jövő befektetési sikerterméke Fektesse a pénzét a hét fő bűnbe! Bár jó kis viccnek tűnhet, azonban mégsem az: Egy kisebb német alapkezelő, a Prosperia Investment olyan befektetési alapot kíván létrehozni, amely tudatosan a kereszténységben a középkor óta hét főbűnnek minősülő szokásokhoz igazodó befektetési politikát kíván folytatni. Conrad Mattern, a pénzügyi viselkedéstan müncheni docense, aki egyébként a „Fonds Prosperia Mephisto 1” névvel fémjelzett befektetési termék tanácsadója elmondta, hogy a bűnös iparágak, részvényeinek teljesítménye jobban alakult, mint a piaci átlag.

A hét fő bűn és iparágaik A szakember egyébként meg is magyarázza a társadalomban és a befektetéseikben megfigyelhető jelenséget. Véleménye szerint a bűnök konjunktúra függetlenek, sőt gazdaságilag nehéz időszakokban az emberek gyakrabban nyúlnak cigarettához vagy alkoholhoz.


A docens még hozzátette, hogy másrészt pedig a társadalmilag felelős, tudatos befektetők többnyire nem is tudatos ellenállása miatt a károsnak számító ágazatok, mint az alkohol vagy a kaszinórészvények kereslete alacsonyabb, így értékeltsége, árazása vonzóbb lehet a többi iparágnál, ami kedvező fundamentális befektetési lehetőséget eredményez.

Filozófia eszkatológiába varrva –marlonbrandy

Az üdvösség elnyerését leginkább veszélyeztető hét főbűn nem a Bibliából származik. A halálos bűnök lajstromát Gergely pápa vette fel a katolikus egyház katekizmusába a hatodik században. Ekkor még közéjük tartozott a szomorúság is, melyet utóbb a restségre cseréltek. Legsúlyosabbnak a kevélység, legenyhébbnek a bujaság számított. A hét főbűn „Bár az önhitt ember gyakran öltözik a dicsőség köntösébe, a hatalom szavaiba, bár sokszor emeli ki saját nagyságát, szenvedélye halálszenvedély. Oidipusz lányának kecses alakja, a fekete kendővel keretezett halottsápadt arccal, egy csapásra leleplezte vad hajlamát, hogy saját létezését csak az élő, bizonytalan, zavaros környezet eltávolításával erősítheti meg, csak azzal, hogy elszakítja magától az élvezetet, azaz csakis egy önpusztító győzelemben, ami engem megrémít.” „Mégis, mit képzel ez magáról?« Az öltönyös, nyakkendős férfi ellenkezést nem tűrő módon tör magának utat a hivatal ajtaja előtt összegyűlt kis tömegen át, pedig a sorban álláshoz sorszámot kell húzni (a cetlit pedig odabenn visszaadni). Önhatalmúlag kinyitja a tisztviselő gondosan csukva tartott ajtaját, és még át se lépte a küszöböt, már bele is kezd a mondókájába, megkövetelve a rá irányuló figyelmet. Meg is kapja. Arrogancia. Anélkül beszél, hogy közben meghallgatná a másikat is. Nem is törődik azzal, hogy beszélgetőpartnere épp vitába akar szállni vele valamiről. A tanár bízik magában. Mindig mindent tud, mindig igaza van, mert ő a tanár, és azért tanár, mert mindig igaza van. A leghalványabb gyanú sem él benne, hogy esetleg a másiknak is lehet akár egy újszerű nézőpontja a témával kapcsolatban. Abból indul ki, hogy ő mindent tud. Vagy legalábbis ezt gondolja, ettől az egész kissé komikus lesz. Nagyképűség. Politikus, emellett sok pénze is van. Külsőre átlagos, nincs benne semmi különös. De az érződik, az lerí róla, hogy nagy a hatalma. Képzeletében végtelenül sikeres, magát különleges, egyedi lénynek gondolja. Nem fél attól, hogy baklövéseket vagy hibákat követ el, mert imádóinak csapata mindig kész az ő döntő súlyú szavát elfogadni. És ez tetszik neki. El tudja hitetni, hogy minden neki köszönhető, hogy rá nem vonatkoznak a szabályok, a „törvény előtti egyenlőség”. Méltatlankodik, ha valaki megkísérelné úgy kezelni őt, mint a többieket. Ez az „előjoga” valamiképpen a tetteiben is megjelenik, és ez még hatalmasabbá teszi őt. Önteltség. Egy másik államférfi : a semmiből küzdötte fel magát, keményen megdolgozott az elismerésért, és szert tett arra a képességre, hogy mások gyengéit kihasználja. De túl régóta gyakorolja a hatalmat, ezért úgy gondolja, hogy csak ő alkalmas erre a feladatra, ő érti a legjobban. Központosító személyiség. Szereti hűséges végrehajtókkal körülvenni magát, nem hagy teret sem az ellenségnek, sem az építő kritikának. Amikor végre felüti a fejét az elégedetlenség és a viszály, ezeket nem is érzékeli, mivel meg van győződve arról, hogy mint mindig, most is ura a helyzetnek, sőt bárkit egy csapásra el tud hallgattatni egy újabb dührohammal. Biztos magában, biztos a győzelemben. Amikor pedig elbukik, vereségén kisgyermekként csodálkozik. A mindenhatóság képzete.”

Laura Bazzicalupo: Kevélység A létezés szenvedélye

Minden bűn kezdete: a gőg - értékeli a katolikus hét főbűn listavezető törvényszegését a könyvsorozat újabb kötetének első fejezetcíme. S valóban a bukott angyalok vezetőjében, Luciferben fogant meg a kevélység tulajdonsága, s lett a gonoszság atyja, Sátán. Az olasz szerzőnő szokatlan, a vallásos hagyománytól függetlenül, mai szemlélettel vizsgálja e vétket vagy inkább jellemvonást. A fülszöveg ekként írja le a bűnök királynőjét: Beszél, anélkül, hogy másokra figyelne, és mindig igaza van: nagyképű. Megvan a pénze és a hatalma, azt akarja, hogy minden tőle induljon ki: öntelt. Gyönyörű és elérhetetlen, minden mozdulatában saját testére összpontosít: hiú Ha egy ember élete egészében erényes, sőt tökéletesen erkölcsös lenne, és a gőg koronázna meg ennyi erényt, akkor az önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy rontó árnyékkal beborítva, megsemmisítse ezt az életet. A gőg egymagában, lévén a bűnök legsúlyosabbika, képes kárhozatra rendelni az embert. Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség – ez a hét kifejezés a bűnök egész univerzumát foglalja össze. A hét főbűnre az ókori világban a gonosz megtestesüléseként tekintettek, a zsidó-keresztény kultúrkörben pedig az erkölcstelenség megfékezésének egyik főpilléreként kapott kiemelt szerepet. Mit mondanak ezek a kifejezések napjainkban? Mi maradt meg egykori végzetes és veszedelmes természetükből? Vajon szerepet kapnak-e korunk társadalmában is, vagy netán már elavultnak számítanak egy olyan világban, ahol „minden elmegy”, ahol már minden határt megszegtünk. Feleleveníthetők és újraértelmezhetők, netán beépíthetők a pszichológiába és a pszichoanalitikus terápiákba? Egy biztos: vétekről és bűnről lehet időszerűen beszélni. Ebben az új sorozatban hét tudós kutat az újabb válaszok után. A főbűnöket egészen szokatlan, mai szemlélettel vizsgálják, amely már távol áll attól a vallásos hagyománytól, amelyben eredetileg megformálódtak. Korszerűen, inkább kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket. A hozzájuk való viszony az emberiség azon képességét fejezi ki, amellyel különbséget tesz jó és rossz között. Beszél, anélkül, hogy másokra figyelne, és mindig igaza van: nagyképű. Megvan a pénze és a hatalma, azt akarja, hogy minden tőle induljon ki: öntelt. Gyönyörű és elérhetetlen, minden mozdulatában saját testére összpontosít: hiú. A kevélység a bűnök eredete: talajából táplálkozik a többi bűn, melyek mind ennek különböző formái. A kevélység ugyanakkor a csúcspontja és a betetőzése is ugyanennek a sornak: a bűnök királynője. Tehát ha a többi mind hiányozna, ha egy ember élete egészében erényes, sőt tökéletesen erkölcsös lenne, és a gőg koronázna meg ennyi erényt, akkor az ön-


magában elegendő lenne ahhoz, hogy rontó árnyékkal beborítva, megsemmisítse ezt az életet. A gőg egymagában, lévén a bűnök legsúlyosabbika, képes kárhozatra rendelni az embert. Eredet és csúcspont.

8

Pete McCarthy Bronxban Már Szent Patrik reggelén vidámabb színezetet kaptak a dolgok. Látott egy apácát, ki autóriasztójával bíbelődött. Ma már mindennaposak a gitározó papok, s az apácák is kiskosztümben szerepelnek. S az éneklő apácáról sem hallani mostanság. Lehet, hogy reggel arccal lefele találtak rá Mick Jagger úszómedencéjében. Nem tudni. A Vatikán nagyon szeret titkolózni. Az apáca magabiztosan halad előtte az utcán, mint egy bronxi zsebtolvaj, aki azért öltözött így, hogy kihangsúlyozza a nőisségét. Egy Vigyorgó Töksör-t reklámozó táblánál fordul jobba és eltűnik a szem elől. Lát egy családot, kiknek mindegyike fehér, műanyag keménykalapokat viselnek, amelyen Bud Light felirat virít lóherékkel. Első ránézésre idétlennek tűnhet, de ha belegondolunk, hogy pont így nézne ki a Wales és Írország között közlekedő kompjárat, ha Szent Patrik napján a Budweiser szponzorálná, akkor be kell látni, hogy ez igazán autentikus. Amikor elhalad egy Gap bolt mellett, a mellette vonuló nő megkérdezi, hogy látta-e a tudósítást arról a srácról, akinek nem volt lába, ezért kerekes székből rabolt és elvitt 101 farmernadrágot. A menetben teljesen helyénvaló, hogy a felvonuló tűzoltók élén egy zöldre festett bajszú férfi menetel. Mögöttük az Ír Szabadság Szervezet katonai sikkben, mely olyan hatást kelt, mintha egy lázadó kamasznak az anyja megengedné, hogy fekete göncöt hordjon, de csak azzal a feltétellel, ha felveszi a karácsonyra kapott szép felsőt is. Az amerikai rendőrök, kik vigyázzák a rendet hurkagyurkák. Tudat alatt azt az üzenetet sugározzál, hogy „Ne menekülj. Nem tudunk üldözőbe venni, ezért le kell, hogy lőjünk.” Pete az estét a Grenwich Village-i tánccsarnokban akarja zárni. Látni akarja a Pápuák frontemberét, MacGowan-t. A hírhedt ír zenész arra tette fel az életét, hogy minél hitelesebben alakítson egy alkoholista ír látnokot, ezért minden fellépésében megvan az a lehetőség, hogy talán ez lesz az utolsó. Egy barátja egyszer látta, hogy a Pápuák egyik fellépésén zöld epét öklendezett fel a színpadon. Lássuk be: élőben meghalni egy Grenwich Willage-i színpadon, Szent Patrik napján, italról, elnyomásról és száműzetésről énekelve-ez igazi New York-i tündérmese lenne. Miközben a helyszínt keresi, elképzeli a zenészt az öltözőben, kezében egy martinis pohár, előtte egy pap, aki feladja az utolsó kenetet, a hangtechnikus pedig nekikészül, hogy magnóra vegye a showt: Halál élőben. A Rocky’s –ban egy eszméletlen férfi fekszik a vécé előtt, mint egy faragott lovag egy középkori sírboltban, csak betegesebb kinézetű. Az egész hely tele van törött üvegcserepekkel, a padló jobban ragad, mint egy ibizai táncparkett teljes kihasználtságában, egy Öntsd a Hátad Mögé az Ingyen Baileys-t est után. Ahogy kilép a kocsmából, egy fekete Range Rover kanyarodik oda a járdaszegélyhez, két hosszú hajú nő ül benne. 

Helló! Merre mész? Beszállsz?


Nem, mert házas vagyok, és mert férfiak fekszenek a kocsi hátuljában késsel a kezükben. Inkább egy joviális orosz vezette taxiba ül be. 

Moszkvában mindenki úgy iszik, mintha minden nap Szent Patrik nap lenne-mondja büszkén vigyorogva.

9

Pete McCarthy ünnepel Valamikor februárban (amikor az angolok jelentős része az utálatos időjárás hatására komolyan elgondolkodik azon, hogy egy esetleges téli álom és a melegebb éghajlatra történő disszidálása közül melyiket is válassza, különös tekintettel a televízióban ez időtájt szinte folyamatosan sugárzott ausztrál krikettmeccsekre) belé hasított a felismerés. Miért ne ünnepelje külföldön valahol a Szent Patrik napot. Miért is töltené ezt az ünnepnapot egy angol pubban, szemtelenül drága Guinesst kortyolva, miközben a hangszórókból Van Morrison válogatott dalai szólnak, amikor mindössze 149 fontért ugyanezt tehetné egy ír kocsmában, de sokkal kedélyesebb társaságban. Először New York jutott az eszébe a maga zöld sörével, barátságos, pirospozsgás-na és persze homokos-ír rendőreivel. Aztán Dublin a maga fantasztikusan gazdag irodalmi örökségével és az esetek többségében az utcán, lehetőleg a Westminster apátsággal szomszédos Temple Bár közelében, rókázással végződő kanbulijaival. A szíve mélyén azonban érezte, hogy egy McCarthy kocsmát kell felkeresnie. A név már csak kötelez-gondolta. Remek este volt. A harmonikás többször leesett a színpadról, ezúttal háttal. És micsoda kozmopolita közönség volt! Az asztaloknál írek és angolok mellett amerikaiak, olaszok, franciák, skótok, gyanús külsejű, de dúsgazdag oroszok, meg persze magyarok üldögéltek. Vagy féltucat nyelven ujjongtak egyszerre. Valamivel tizenegy óra után lehetett, amikor ráeszmélt, hogy Dédy, a csapos egyértelműen és vitathatatlanul a legjobb barátja, sőt az sem kizárt, hogy közeli rokonok. Elmondta neki, hogy tulajdonképp nem is érzi magát angolnak. Ezért galléron ragadta szenvedélyesen és így kiáltott- „Én a szívem mélyén ír vagyok. Tudom, hogy hozzájuk tartozom.” Hogy eltökéltségének nagyobb nyomatékot adjon, fellökött egy tele korsót.  

Hát, uram, ez nagyszerű. Gratulálok hozzá Odakint megállt a zöld lóherés neon alatt és felnézett.

McCarthy. Magyarország legjobb ír kocsmája- hirdette a felirat. Felhajtotta gallérját. Március közepén azért még Magyarországon is csípősek a hajnalok. .A fenébe is- gondolta. - Jövőre mégiscsak Dublinba megyek 10 Kerekes tamás: A Mark Twain Klub titkára jelenti marlonbrandy A cápa, mint médium


Az ausztráliai Sydney kikötőjében nyüzsögnek a legszebb emberevő cápák. Vannak, akik abból élnek, hogy eladják a cápákat a kormánynak, hiszen az fizet érte. Minél nagyobb a cápa, annál nagyobb a jutalom. Nemcsak a jutalmat kapod meg, hanem mindazt, amit a cápa gyomrában találnak. A cápa a leggyorsabban úszó hal. A leggyorsabb gőzös is siralmasan elmarad mellette. Amellett nagy csavargó, messze elkujtorog az óceánokon. 1870-ben egy idegen fiatalember érkezett Sydneybe. De mivel nem volt ajánlólevele, állást sem kapott. Nem kedvezett neki a szerencse, végül már éhezni kényszerült. De kenyere és szállása sem akadt. Egy hajnalban messze a város határában találta magát, céltalanul bolyongott a kikötőben. Amint egy cápavadász mellett elhaladt, az felnézett rá, és megkérte, hogy tartsa egy kicsit a zsinórt. -Rendben van, de mit ad? -kérdezte a fiatalember. -Neked adom a cápát, ha fogsz egyet -válaszolta a halász. -Meg is eszem mindenestül, kérem a zsinórt - mondta a fiú. Váratlan kapás jelentkezett, a halász biztatta: húzd már, húzd csak, és már szárazon is volt. Szokatlanul nagy cápa volt-„teljes tizenkilenc láb hosszú”, mondta a halász, amikor késével felhasította. -Na, most rabold ki fiatalember, amíg én új csalétket hozok a kosaramból. A cápa hasában rendszerint van valami, aminek érdemes utánanyúlni. Látod, megfordítottad a szerencsémet. Remélem, a magadét is. -Az se lenne baj, arra ne legyen gondja. Csak hozza a csalétkét! Én addig kirablom a cápát. A fiú gyorsan elszelelt, még a nyolcvan shilling jutalomra sem tartott igényt, ami a cápáért járt volna. Visszament a városba, útközben mélyen elgondolkodott. Pillanatra megállt a legjobb vendéglő előtt, aztán a ruhájára nézett, s egy talponállóban reggelizett. A visszakapott pénzre nézve megjegyezte, hogy ebből nem vehet magának jobb ruhát, aztán továbbment. Fél tízkor Sydney leggazdagabb gyapjúügynöke reggeliző-szobájában ült otthon, reggelizett és újságot olvasott. Egy cseléd bedugta a fejét, és így szólt: -Egy alkonyi madár áll az ajtó előtt, és az úrral akar beszélni. -Minek hozol nekem ilyen üzenetet? Küldd a dolgára! -Nem akar elmenni. Próbáltam -válaszolta a szolgáló. -Nem akar elmenni? Nahát ez-szokatlan. Akkor két dolog lehetséges, vagy figyelemreméltó ember vagy őrült. Őrült? -Nem, nem látszik annak-hangzott a felelet.- Azt mondja, egész nap itt fog állni, ha nem beszélhet az úrral. -Hát vezesd be, adta meg magát a kereskedő. És gyorsan megadta a kezdő hangnemet:- -Mit akar?- Százezer fontot, hangzott a magabiztos válasz Mégis tévedtem, mondta magában a kereskedő -Mondja, kicsoda maga? -kérdezte. -Cecil Rhodes. -Nem emlékszem, hogy valaha is hallottam ezt a nevet- No hát-csak kíváncsiságból kérdezem, mi jutott eszébe, hogy ilyen fura kéréssel forduljon hozzám? -Az a szándékom, hogy százezer fontot szerzek Önnek, s ugyanannyit magamnak két hónap múlva. -Beszéljen bátran, mi a terve -biztatta a kereskedő. -Meg akarom venni az egész gyapjútermést-kéthavi szállításra. -Micsoda? Az egészet? –Az egészet. -Úgy látszik, még mindig érhet meglepetés. De hát mit beszél maga? Tudja, milyen értékű lesz a termésünk? –Kétmillió fontsterling-talán egy kicsivel több -válaszolta a fiú. -Hát a stat5isztikát mindenesetre jól tudja-gondolkodott a kereskedő. -De tudja-e, hogy milyen margóval jár a kéthónapos határidőüzlet? -Azzal a százezer fonttal, amivel idejöttem-válaszolta az ismeretlen.- Megint igaza van. Igazán szeretném, ha volna ennyi pénze, csakhogy lássam, mi lesz ebből. És, ha megvolna, mit csinálna vele? -kérdezte a kereskedő.- Két hónap alatt kétszázezret csinálok belőle- hangzott a magabiztos felelet. -No de miért vásárolná meg az egész termést és miért keresne vele ennyit-. tört ki a kíváncsiság a kereskedőből. –nem gondolom, tudom-hangzott a válasz.- Most beszéljen határozottan. Honnan tudja? Kérdezte a kereskedő. –Mert Franciaország hadat üzent Németországnak, s a gyapjú ára 14 százalékkal fölment Londonban és még emelkedik. -Úgy? Igazán? Na, hát most megfogtam magát! Ilyen mennykőcsapásra, mint ez, fel kellett volna ugranom ültömből, de mint látja, meg sem mozdultam, hiszen olvastam a reggeli


lapokat. Megnézheti, ha akarja,. A leggyorsabb hajó tegnap este tizenegykor érkezett meg, ötven napja hagyta el Londont. Minden hír, amit hozott, itt van nyomtatásban. Szó sincs háborús felhőkről, s ami az angol gyapjút illeti, nos ez a leglanyhább cikk az angol piacon. Most magán a sor, hogy fölugorjék. Miért nem teszi? -Az én hírem csak tíznapos -válaszolta a fiatalember. -Ó, Münchausen, hallod ezt a bolond beszédet, Honnan szerezte? -Egy cápa gyomrából. -Rendőrséget, puskát! Ó! Verjétek fel a várost. Elszabadult a bolondokháza! Valaki egy cápát küldött Angliába piaci jelentésért? -Nézze, ha bebizonyítja, amit mond, én összeszedem a pénzt, akár a kétszeresét is, ha kell, és megfelezem magával a nyereséget, de Önnek meg kell mutatnia a Times tíznapos példányát! -Itt van -s azonkívül ezek a gombok, meg egy jegyzőkönyvecske: annak az embernek a tulajdonai, akit a cápa elnyelt. Kétségkívül még a Temzében nyelte el, ugyanazon a napon, mint a Times, német nyelven azt mondja:” A hadüzenet következtében ma elutazom Németországba, hogy életem hazám oltárára helyezzem.” A lehető legtisztább németséggel írja ez a hazafias lélek. Hogy még aznap harcba indul. El is indult, de a cápa bekapta szegényt. -Kár érte! A gyásznak is megvan a maga helye, de arra még ráérünk. Most sürgősebb dolgunk van. Lemegyek a városba és felvásárlom a termést. Két hónap múlva, amikor szállítaniuk kell majd, azt fogják hinni, hogy a mennykő csapott beléjük. De hát a gyásznak is megvan a maga ideje, ezt az esetet a másikkal gyászoljuk meg. Most jöjjön, elviszem a szabómhoz! Mit is mondott, hogy hívják? -Cecil Rhodes. -Nehéz megjegyezni. De azért azt hiszem, egyre könnyebb lesz, ha az ember életben marad. A halászok azóta a legfinomabb birkahúst teszik a horogra, ennek hírére a cápák összegyűltek és a cápatenyésztés lett a legeredményesebb kereset a kolónián-Cecil Rhodes után. A történteket sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. marlonbrandy megbízásából a: Kerekes Communication’s 11

KEREKES TAMÁS: Kokain


Voltaire barátja felfedezi a platinát, és behozza Európá-

ba a kokaint * Freud jó úton jár ahhoz, hogy közveszélyes legyen, de nyugalom, csak egy másik bolygón van * Illusztráció: Condamine és munkája Azt tudták már egy jó ideje, hogy a Föld gömbölyű, de hogy mennyire, azt még nem. Ennek gyakorlati vonatkozásai voltak, hisz a hajózásban, ha egy fok eltérés van, az befolyásolja, hogy felfedeznek-e egy szigetet vagy nem, illetve, hogy a hajó a nyílt óceánon siklik-e, vagy egyenesen nekirohan a hegyfoknak. 1734-ben a Francia Akadémia úgy döntött, hogy fényt derít a dolgokra. Két expedíciót terveztek a földgolyó két vidékére, hogy lemérjenek egy-egy fokot. Jelentkezőkben nem volt hiány, mert amikor kitudódott, hogy a francia tudósok első ízben Dél-Amerikába utazhatnak, mindenki menni akart. A sort egy fiatal matematikus zseni, bizonyos Charles Marie de la Condamine nyitotta meg, akit huszonkilenc éves korában vettek fel a Francia Akadémia tagjai közé. Voltaire személyesen is ismerte, és azt mondta róla, hogy „heves kíváncsiság hajtja”. A két férfi hivatalos volt egy vacsorára, ahol tombolát rendeztek, és egymás mellett ültek. Condamine zseniális statisztikus volt, s a szalvétájára firkált egyszerű képletből


kiszámította, hogy a szervezők nem nyomtattak elég szelvényt, és elmondta mindezt Voltaire-nek. Ám azt is elmagyarázta, hogy ha valaki az összes szelvényt felvásárolná, akkor busás haszonra tenne szert. Voltaire ivott pár pohárkával és úgy döntött, megpróbálja. A vacsora végén fél millió frankot nyert. Összebarátkoztak. Ezután egy királyi audencián Voltaire maga ajánlotta az expedícióra a matematikus barátját. Condamine egy csillagászból, egy matematikusból, egy botanikusból és egy órásmesterből kiváló csapatot állított össze. Az úton két fiatal spanyol tengerésztiszt vigyázta minden lépésüket: arra ügyeltek, hogy a tudományos expedíció ürügyén nehogy a jövőben francia megszállást előkészítő kémkedés folyjék. A csapat 1734 novemberében érkezett meg Dél-Amerikába. Ez volt az első tudományos expedíció az Újvilágba, és ennek köszönheti a tudomány a kokát. Amint megérkeztek, a csapat kettévált, Condamine gyalog ment. Talált egy kaucsukfából nyerhető rugalmas anyagot, amelyből műszerei számára vízhatlan borítót készített és szintén óriási karriert futott be ez a rugalmas, varázslatos anyag. Később megszületett a világ gumiipara, de a kezében tartott kő nyomán fedezték fel a platinát is. A dzsungelben a mérések nyolc éven át tartottak. A csapat közben lesújtó hírt kapott. Egy másik expedíció sikeres adatokhoz jutott, az útjuk feleslegessé vált. Ráadásul a csapat egyik tagja meghalt maláriában, orvosukat pedig agyonverte a feldühödött tömeg. Egy menedékházban kerestek menedéket. Úgy tűnt, hogy ennél rosszabb helyzetbe már nem kerülhetnek. De hol volt még a vége az útnak? A csapat botanikusa, Joseph de Jussieu, Franciaország legkiválóbb botanikus dinasztiájának tagja, mindvégig


őshonos növényfajtákat gyűjtögetett és tárolt, s egy szolga felügyeletére bízta őket. Az évek során hatalmas gyűjteményt halmozott fel új, addig ismeretlen fajokból, s ő nevezhette el volna valamennyit. Minden esélye megvolt rá, hogy a világ legismertebb botanikusa legyen. Ám mialatt a csapat bujdosott, a szolga az egészet elvesztette. Jussieu megőrült. Úgy döntött, hogy nem megy haza, elhelyezkedett a Limai Egyetemen. A csapat egy másik tagja is megőrült, a rajzoló szörnyethalt, mert összeomlott alatta egy állvány, Condamine, aki nem is őrült meg és nem is halt meg, gyalog indult haza. A trópusi betegségektől és az úti viszontagságoktól fél fülére megsüketült, fél lábára megsántult. A valóság azonban még tartogatott meglepetéseket. A mérések végeztével Jussieu Condamine-nal Párizsba akart indulni, de a matematikus ragaszkodott az Amazonaszon át vezető hosszú, költséges úthoz. Jussieunak erre nem volt pénze, így Condamine, aki nem tudott vagy nem akart neki kölcsönadni, egyedül indult haza. Jussieu Limába ment, hogy rendezze pénzügyeit. Minden fillérje elfogyott, ezért elhelyezkedett orvosként Quitóban. Amikor elegendő pénze gyűlt össze, feketehimlő-járvány tört ki, s mivel ő a maroknyi európai orvos egyike volt, nem engedték hazautazni. Segítségét azzal hálálták meg, hogy házi őrizetben tartották, és szigorú büntetéssel fenyegettek meg mindenkit, aki a megszöktetésében esetleg segédkezne. Idejét azzal töltötte, hogy ragályos betegségeket tanulmányozott. Jussieu végül 1747-ben kapta meg az engedélyt Quito elhagyására. Limába indult, hogy hajóra szálljon hazafelé. Útja során megvizsgálta a kanellafát (ennek kérgéből készül a fehér fahéj). Mintáit ismét hazaküldte - nagy részük azonban ismét elveszett. 1748-ban érkezett Limába, ahol az eredeti expedíció egyik tagjával, Godinnel találkozott. A két férfi fárasztó útra indult


az Andokba, hogy a telet Buenos Airesben töltsék. Útba ejtették a hoiancaveli ezüst- és higanybányákat. La Pazba érve Juisseu felfedezte, milyen gazdag az ottani növényvilág, s egyedül kutatni kezdett. Pár év múlva már a kokát tanulmányozta a Yungas völgyeiben. Pénze azonban ismét elfogyott, így 1750-ben arra kényszerült, hogy orvosnak álljon La Pazban. A kormányzó annyira megkedvelte, hogy nála kellett laknia, s jó ideig nem is engedte szabadon. Négy évvel később sikerült meggyőzni a kormányzót-már teljesen kimerülten-hogy engedje szabadon. Ekkor érte a hír, hogy gyűjteménye és jegyzetei elpusztultak. Amikor közölték vele, hogy édesanyja és fivérei meghaltak-megroppant. Ismét orvosként helyezkedett el. Egy levelében azt írta, hogy a botanika és az orvostudomány tönkretette, ezért mindkét tudományággal felhagy, matematikus lesz. Egy sötét, koszos limai kunyhóban nyomorgott még 10 éven át. Végül francia utazók adtak róla hírt, gyűjtés rendeztek neki, és erőnek erejével felrakták egy Franciaországba induló hajóra, harminchat év távollét után. Két barátja várta, de egyiküket sem ismerte meg. A balszerencse Párizsba is elkísérte. Újabb gyűjteményét nem merte maga előtt útnak indítani Limából, hanem egy megbízható szolgájára bízta, mondván, majd érte küld valakit. A szolga váratlanul meghalt, a gyűjteményt a tűzbe vetették, az összes tudományos dolgozattal együtt, amit valaha is írt. Hazatérve az Akadémia a sorai közé fogadta, a tájára se nézett. Elmebajából soha nem gyógyult ki. Egyetlenegy dolog maradt utána: egy általa gyűjtött kokanövény, a róla készült rajzokkal, amit maga Lamarck osztályozott. A kokain története, kultúrhistóriája, tiltása, kereskedelme ami a Dominic Streatfeild: Kokain c. kötet (HVG Könyvek,


Budapest, 2002) tulajdonképpeni tárgya - még ennél is izgalmasabb... 12

Kerekes Tamás: A regény A 850 körül keletkezett Ezeregyéjszaka meséi mélyrétegében a szexualitás és a halál termékeny kapcsolata áll, mely azóta is lényegi eleme maradt a szépprózának. Hisz Seherezádé, aki vélhetően nem járt a Harwardra, azért mesél a gonosz Sahriár királynak, hogy kegyetlen szokásának, miszerint minden este megbecstelenít és megöl egy szűzlányt, véget vessen. Így válik az epika már kisgyermekkorában az elodázás, felfüggesztés eszközévé, mint egy olyan szintagmahalmaz, mely képes feltartóztatni a halált. A regény történetében bizonyos elemek, ma úgy mondanánk, toposzok, sűrűn ismétlődnek, hisz az 1296.-ban Kínában keletkezett Vízparti regény egy XII. századi törvényen kívüli csapatról beszél, amelyben nem nehéz meglátnunk a templomokat fosztogató bibliai Dávid történetét, vagy a sherwoodi erdőben kóborló Robin Hood-ot, annak ellenére, hogy a kínai mese Mao Ce Tung legbecsesebbnek tartott története volt. A magyar olvasó pedig immár boldogan gondol vissza Rózsa Sándorra, aki nem képviselte magát az irodalmi kánonban, még a Frankfurti Könyvvásár díszvendége sem volt, semmikor, de azért elmondta a széppróza későbbi mestereinek az alapécát, hogy „a legízesebb kakaspörköltet is el löhet baszni egy kávéskanálnyi szarral.” Pontosan ez az adalék hiányzik a zsidó-keresztény kultúrkör legelső bestselleréből, az Aranyszamár -ból, melyben szórakoztatóan keveredik mágia, bohózat és mitológia, s a szamárrá változtatott Lucius figurája megelőlegezi a későbbi sci-fi egész problematikáját, annak ellenére, hogy Lucius-t tévedésből a saját kedvese változtatja szamárrá. Ez a kortárs befogadó számára- Kerekes Tamás-már szükségtelen mozzanat, hisz a XXI. században már tudható, hogy autodidakta az, aki önmagától marha. (Timur Link Összes Művei, 187. kötet, Miskolc, Bíbor Kiadó) Miközben számot vetünk a regény történetével, el ne feledjük, hogy a lovagregény Cervantes szerint „az élvezetek tárháza és a felüdülés kincsesbányája”, mi már tudjuk, hogy minden igazi lovagregény májusban kezdődik, orgonaillatban, amikor a főhős méhdöngés mellett húzza be maga mögött a kiskertajtót, és mellesleg Cervantes feltalálja az Olvasót. És akkor még adtunk is az érzésnek, hisz a lovagregény műfajának éltető eleme a szerelem és a házasság, de mi már azt is tudjuk, hogy ehhez a mágia elengedhetetlen elem. A Lazarillo de Tormes élete c. pikareszk regény kapcsán fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy címszereplője egy fekete, vak koldus oldalán köt ki gyermekkorában, s ez pontosan olyan mozzanat, ami megismétlődik majd abban az aktusban, amikor Vaclav Havel bevallja a cseh titkosszolgálatnak, hogy néger volt az anyja. Az összeurópai pánpiknikus regény történetének fontos mozzanata a


cselekményvezetésben Gargantua és Pantagruel története, melyben a főszereplők elindulnak megkeresni az isteni Butykost, s maga az Orákulum tanácsolja nekik, hogy „Igyál.” Aztán jönnek a Lusiádák, amely Vasco de Gama történetét meséli el, s a nívós portugál eposz átsiklik azon a jelentéktelen mozzanaton, hogy Vasco de Gama a Föld legteljesebb térképét adta el egy ellenséges politikai tábor vezetőjének, mely kissé hasonlít arra a mozzanatra, amelyben a XX. században atomtitkok cserélnek gazdát. Thomas Deloney 1543-ban magasra tette a mércét, hisz a Readingi Tamás változatosságában Chaucer művével (Canterbury mesék) vetekszik. A mű a felszínen anekdoták ártalmatlan gyűjteménye, ám agyafúrt társadalomkritika is. Dicsőíti a posztókereskedőket, s becsmérli a ranglétrán felettük állókat. Az erényes és nagylelkű posztókereskedők zárt közösséget alkotnak. A nemesség azonban távol áll ettől az eszménytől. Amikor arisztokrata barátai kitérnek Margaret elől, a lány felismeri, hogy, hogy a szerény birtok többet ér. A posztókereskedők között boldogságra talál, majd beleegyezik, hogy megszökjön a király fivérével, ám a visszatérés a nemesi világba tönkreteszi a szerelmeseket. Ez a mese minden elemében felidézi az Anthony Giddens főművének számító Új baloldal c. művének magyar interpretációját elvégző Gyurcsány Ferenc valóságos és izgalmas, fordulatokban bővelkedő kópéregényét. „Már eddig is túl sok ember halt bele, hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.” Magyar Irodalom Rt. 13

Kerekes Tamás: Nagy csaták Itt most eltekinthetünk attól a csetepatétól, amelyet Doc Holliday vívott San Frisco-ban egy kocsma előtt Wyatt Earppel, s 40 halott maradt az utcán. Igaz, a seriff testvérének a fél karja bánta, s attól a hosszú pókerpartitól is, melyet négy gyanús idegennel vívtam a New York Kávéház mélyvizében három teljes napon át, s a végén már a fejfájástól nedves turbán volt a fejünkön, s pénzünk elfogytával quarelin nevű fejfájás- csillapító tablettákból állt a zsetonkészletünk. És még rémlik valahol egy utca, egy másik délelőtt, mely szerelmi évődéssel kezdődött és másnap délben fejeződött be. Világok harca volt. A Duna Kiadó úttörő sorozata látványos, jól dokumentált, gazdagon illusztrált munka, gyönyörű képekkel, metszetekkel és földrajzi ábrákkal, hogy az embernek ingere támad újrajátszani a Téli Palota ostromát. A kötet felett szaklektor őrködött és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei is segítettek a kötet létrehozásában. Így hát eltekinthetünk Illés Béla Ég a Tisza c. nagyívű magyar hadtörténeti munkájától is, melyben a kópés szerző nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a Farkas


Mihály által vezetett honvédelmi tárca ideje alatt a közkatonáknak minden nap felállították a gulyáságyút. A kötet a kadesi csata elemzésével indít, mely II. Ramszesz Egyiptoma és II. Muvatallis vezette Hettita Birodalom közt zajlott. A kötet erénye, hogy fanyar stílusban megjegyzi a csata könyvben szereplő kommentátora, hogy a fennmaradt dokumentumok alapján mindkét fél azt állította, hogy ő nyerte a csatát. Itt jut eszembe Lindner Béla hadügyminiszter, aki azt mondta, hogy „Nem akarok katonát látni.” Meg is lett az eredménye. No a kötet beszámol az első hírszerzési gubancról is, akik nem értesítették időben II. Ramszeszt, s a hettita sereg megtámadta már. A trójai háború követi, a kötet zseniális szemléletéből következően szembesítik Homérosz beszámolóját a történetíró Thüküdidésszel, aki egyes logisztikai elemeket kétségbe vont; például nem hitt abban, hogy 1186 hajó tudott befutni a trójai kikötőbe. Aztán vannak meredekebb futamok is. Például az, hogy a trójai háborút meg sem vívták, s a történet magva egy földrengés volt, ami elpusztította Tróját. „Ez nem igaz, háború volt, és én a sikeres csata után elszöktettem Helénát, és úgy húsz év múlva jutottam haza” – mondja Kerekes Odüsszeusz Tamás. Aztán jön a marathoni csata, amelyről biciglimárkát is elneveztek, s a sikeres hazafutásból olimpiai versenyszám lett. Ha a pénztárcájával vív csatát, nyerje meg a könyvet, mindenképp. A második világháború előtt a németek és a szovjetek éppen aláírták a Molotov-Ribbentrop paktumot Lengyelország felosztásáról. Az ezt követő fogadáson Molotov elvtársnak nagyon megtetszik a németek titkárnője, úgyhogy oda is ül mellé és tölt a hölgynek egy pohár pezsgőt. A hölgy elmosolyodik és megissza a pezsgőt. Molotov elvtárs megint tölt és megfogja a nő térdét. A hölgy megint elmosolyodik és megissza a pezsgőt. Molotov elvtárs megint tölt egy kis pezsgőt és keze följebb csúszik a hölgy combján. A hölgy megint elmosolyodik, megissza a pezsgőt, majd odahajol Molotov elvtárshoz és a fülébe súgja • A szeme se rebbenjen meg Molotov elvtárs, amikor a tökömhöz ér, nehogy lebuktasson! Szerjózsa vagyok az orosz hírszerzéstől Szuggesztív, izgalmas, adatokban gazdag, pazar kiállású, informatív kötettel állunk szemben, amivel mostanában nem kényeztetett el bennünket a könyvkiadás A könyv egy 14 éves számára is érthető, de olyan finomságok vannak benne, amiket nem tanítanak a Frunze, a West Point hadiakadémián, sem a Zrínyi Miklós nemzetvédelmi egyetemen. Ne keressük Don Juan lepantói ütközetét, a nándorfehérvári ütközetet. Sem a gigászok harcát, amit az antiszocialista realista, de ír-racionalista Timur Link vívott a Kapcarongy nevű kocsmában néhány rossz arcú, és kifejezetten rút arcú idegennel a pókerasztalon. A kabátujjába rejtett két ásszal, miközben a harmadik napon már annyira megfájdult a fejük a folyamatosan ivott enyhén üdítő alkoholos italoktól és szivaroktól, hogy nedves törölközőbe csavarták őket, ezért úgy néztek ki, mint enyhén ittas


tuaregek, vagy más berber harcosok a sivatagban, akiknek elcsavargott a tevéjük, de már másodnapra elfelejtették a nevüket. Felvételizik három diák. Bemegy az első, akinek hatalmas protekciója van. Megkérdezi a bizottság • Mikor fejeződött be a második világháború? • Hát talán a század közepe felé – mondja a felvételiző. • Zseniális, fel van véve! Bemegy a második jelentkező, akinek van egy kis protekciója. A kérdés ugyanaz • Mikor fejeződött be a második világháború? • 1945. • Egy kicsit pontosabban esetleg? • Valamikor tavasz vége felé, tán májusban. • Rendben. Felvettük. Bemegy a harmadik jelentkező, akinek egyáltalán nincs protekciója. A kérdés ugyanaz • Mikor fejeződött be a II. világháború • Európában, 1945. május 6.-án lépett érvénybe a fegyverszünet, a japánok 1945 szeptemberében kapituláltak. • Hmmm. Hány embert vesztett a Szovjetunió? • Huszonkétmillió-hétszázezer-százkettő. • Hmmm. Név szerint? www.dunakiado.hu 14

A tudomány határai Az év legrokonszenvesebb kötete a közérthetően megírt tudományfilozófia tematikájában Timur Link Award’s A könyv a tudomány és nem tudomány, tudomány és áltudomány problémakörét járja körül mind a vonatkozó elméleti hagyományok, mind pedig a hétköznapi élet gyakorlati kérdésfelvetéseinek tükrében. Sokak érdeklődésére számot tarthat a tudományokat érintő szakmai kérdésekre kíváncsi olvasótól (egyetemi oktatók és hallgatók, kutatók) a tudomány társadalmi szerepét megérteni kívánó laikus közönségig. Kiadó: Typotex Elektronikus Kiadó Végy egy jó pohár, középsugaras vizeletet. Fehér köpenyes fogja előírni. Ezt a tudomány határjelenségein lavírozó kötetet inkább az axiológia, az érték és döntéselmélet fogja össze, mint a heterogén, de bőven illusztrált tárgykör. Hiszen a jelenségek Uri Geller módon tovább szaporíthatóak. Lakatos forog a sírjában, a tudományfilozófia halott, de a paradigmákat mindig túl és továbbírják. Bevezetés A huszadik század elején valaki megváltoztatta a jövőt anélkül, hogy egyetlen szavazatot nyert vagy egy hadsereget vezényelt volna. Csak egy ötlete volt, amit 1905-ben publikált. Albert Einsteinről van szó és a relativitáselméletről. E = m * c2 Einstein hozzájárult a fizika új aranykorának elindításához, és sokat tett a 20. század formálásáért. Hadd idézzek meg még valakit, valakit, aki csak tanított. Matematikát és tudományszeretetet, és sokakat elindított pályájukon, többek között Neumann Jánost és Wigner Jenőt. Rátz Tanár Úrról beszélek, a Fasori Evangélikus Gimnázium tanáráról, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a Nature című rangos tudományos folyóirat harmadik évezredbeli első számának vezércikke szerint a 20. századot Budapesten csinálták. Einstein óta és részben miatta sokat változott a világ. Egy ország erejének már nem a lakosság száma vagy acéltermelésének volumene a mértéke, hanem a tudástőke, melynek jelentős hányadát a tudományos tudásalap képezi. És ez a tőke állandóan, sőt egyre gyorsabban nő, ismereteink határai egyre messzebbre tolódnak. Jogos tehát a kérdés: vannak-


e tudásunknak határai?(Kroó Norbert) A kötet szerzői előbb szóban, előadás formájában „publikálták” és vitatták meg nézeteiket. 1. Bevezetés. A tudományok és áltudományok problémája mindennapjainkban. A kurzus célkitűzésének ismertetése, beszélgetés. 2. Elsődleges válaszlehetőségek a probléma megoldására, ezek nehézségei. A tudomány objektivitása, érdekmentessége és sikeressége. 3. Megoldási hagyományok 1.: a tudományfilozófia kísérletei a tudomány elválasztására az áltudománytól és az értelmetlenségtől. 4. Megoldási hagyományok 2.: a tudománytörténet-írás mint az utólagos elválasztás eszköze, a határok időbeli változása 5. Megoldási hagyományok 3.: határmeghúzási kísérletek a tudományokon belül, a két kultúra problémája, a tudomány egysége 6. Esettanulmányok 1.: csillagászat és asztrológia régen és ma. Visszatérés a tudományos módszer kérdéséhez 7. Esettanulmányok 2.: evolúcióelmélet és kreacionizmus. A vallás kérdése, a nyelvhasználat és az érvelési stílus problémája 8. Esettanulmányok 3.: parapszichológia, paratudományok. A tartalmi elválasztás problémája, határmeghúzási stratégiák. 9. A tudomány publikus megértése. Az oktatás és a média szerepe. Tudományos vagy társadalmi probléma az elhatárolódás? 10. Szakértői kultúrák szerepe a társadalomban. A tudomány szociológiai elkülönítése. Hitelesség, bizalom. A kiadó Miközben e sorokat írjuk, egy ismert médiasztár istenemberi lényünkről beszélget egy kineziológussal egy divatos rádióban, ahol reggelenként közgazdászok és tőzsdeszakértők gazdasági folyamatokat elemeznek. Racionális döntéselméletre pirkad és ezoterikára sötétedik Még egyetlen adó is sokféle igazságot közvetít. Összeférnek ezek egymással? Ez a kérdés pusztán elméletinek tűnhet, hisz nem mind tőzsdézünk, és talán azt sem értjük pontosan, mi az a kineziológia. Személyes életünkben mégis számos olyan döntést kell hoznunk, amelynél sorsunk, családunk és saját jövőnk függ attól, hogy a megfelelő szakértők és válaszok mellett kötelezzük-e el magunkat. Konkrét kérdésekre konkrét válaszokat várunk. Melyik orvoshoz menjek? Milyen gazdaságpolitikát támogassak a szavazatommal? Vegyek-e pi-vizet, vegyek-e mobiltelefon- antenna-leárnyékolót vagy mágneses ágybetétet, vegyek-e koenzim-tablettát vagy antibiotikumot? Vegyem-e meg mind? Vagy egyiket sem? Fejfájás Összeállította: Kerekes Tamás Timur Link Utóirat: Kutrovátz Gábor, Láng Benedek és Zemplén Gábor A tudomány határai című méretes könyve is heves aktualitású, vagyis a maga módján ez is vitairat: a tudomány és nem tudomány, tudomány és áltudomány problematikáját járja körül gazdag és alaposan átgondolt szempontrendszer szerint. Elég lehet az asztrológia, a parapszichológia, a kreácionizmus, az alternatív történelem, az akupunktúra és sok egyéb, mértékében már a divatokon is túlmutató térhódítására gondolnunk, hogy lássuk, alapmű ez. Amely a világszerte heves vitákkal kísért kérdéseket nemcsak elméletileg, de a hétköznapi döntéshelyzetek felől, mintegy esettanulmányokon át is megvizsgálja. S talán nem túlzás azt állítani, hogy rendet is rak gondolkodásunkban. Ádám Zita http://www.nol.hu/cikk/494427/

15

Menny és pokol Képzetek és tévképzetek Úgy hittem, hogy a pokol csak egy szénégető Jeruzsálem mellett, amikor megtudtam a karcsú kötetből, hogy a pokol görög találmány és az Eszkatológiai Hivatal 1920 óta zárva. Azt eddig is reméltem, hogy a túlvilágon könnyebb lesz és „fájinabb” mézízű sörbetet hörbölni, és fedetlen, de annál teltebb hurikkal (szüzekkel) cicázni, mint a katolikus eszkatológia szerint néhány lépésre állni Krisztus trónusától és 43 ezer éven keresztül bámulni közelről fényességét.


Így aztán kapóra jött Bernhard Lang kötete, amely a túlvilághiteket veszi szemügyre a mezopotámiai és egyiptomi kezdetektől a múlt század fordulójáig. Egyrészt meglepett, hogy a túlvilágképzetekkel együtt járt azok demokratizálódása. Egyre több vallás, egyre több hívőjének ajánlott fel, mondhatni, húzta el a mézesmadzagot az Elizium ígéretével, mely végül is nem a pokol kárhozatával fenyegetett. Az is meglepő volt, hogy a kereszténységen belül(melyről menet közben derült ki, hogy egyáltalán nem egységes) mennyi különböző túlvilág-elképzelés van. Van olyan nézet, mely szerint egyedül Jézus tartózkodott három napig a pokolban, csak három nap múltán került a mennybe, a többiek élvezik a Mindenható óriási megbocsátási kényszerét. A kötet lezárul Bartmann Dogmatikájával(1921), de meglepő módon a romantika gondolkodójának, Schleiermacher-nak a gondolatait tartja mérvadónak túlvilágot illetően, ami azt jelenti, hogy Isten hívása fontosabb, mint a dogmatika, amit a túlvilágról vall. Tulajdonképp megnyugodhatunk: mert vélhető, hogy az Isten a hívőkön kívül másokat-talán minden embert- üdvözít (Karl Barth) A kiadó: Van-e élet a halál után? A túlvilágon vajon örökéletűek leszünk-e? És milyen is az a túlvilági mennyország, avagy a pokol? A vallástörténész szerző végigveszi a Hádesz és a pokol, a mennyország és a paradicsom ókori és kora keresztény forrásokban található leírásait, majd pedig a túlvilágba vetett hit történetének egyes állomásait a késő ókortól kezdve napjainkig. Azok a gondolkodók is helyet kapnak a kötetben, akik filozófiai megfontolásból vagy a modern természettudományi fejlődés hatására elutasítják a túlvilágba vetett hitet. Így válik teljessé az a kultúrtörténeti és szellemtörténeti áttekintés, amit a szerző erről az embereket mindmáig izgató kérdésről nyújt. www.corvina.hu corvina@lira.hu Kerekes Tamás Timur Link Utóirat: www.ekultura.hu Elsősorban azokat a túlvilágra vonatkozó elképzeléseket gyűjtötte össze, melyek a Nyugat-Európa számára meghatározó Földközi-tenger peremén születtek. A kötet középpontjában a zsidó-keresztény kultúrkör hite és későbbi szellemtörténete áll, de röviden kitekint a görög-római, az egyiptomi, és (egy-egy utalás erejéig) az ókori Babilon által közvetített másvilágképre is. Éppen ezért legnagyobb hibájának is ugyanezt lehet felróni. Amennyire frappánsan megpróbálta összeállítani az európai kultúrkör halál utáni létről alkotott hittételeit, ugyanannyira figyelmen kívül hagyja az ennél távolabbi társadalmak világlátását. Sehol egy megjegyzés sem esik a hinduk, buddhisták vagy dzsainok reinkarnációs gondolatairól, esetleg a Bardo Thödolról, a tibeti halottaskönyvről. Nem említik a népes afrikai törzsek szellembirodalmát, a haiti vodoun hagyományt, az Amerikák bennszülöttjeinek szertartásait, de a maori őslakókat sem. Összességében elmondható, hogy ez az apró kötet azok számára jelenthet majd tanulságos olvasmányt, akik nem akarnak hosszú órákat áldozni egyetemi szintű és nyelvezetű, mélyfilozófiai vagy teológiai értekezésekre. Bernhard Lang egyszerű, őszinte szavakkal kíván tájékoztatni arról, hogyan is képzelték el európai elődeink a halálunk után szerintük ránk váró életet. Ilyen terjedelemben persze nem lehet sokat mondani róla, de bevezetőnek megteszi.

16


Giorgio Agamben: A profán dicsérete

A filozófusok egyre vékonyabb könyveket írnak Amiket egyre fontosabb megértenünk A filmtörténet legszebb hat perce Agamben szerint „Sanco Panza belép a városi mozi vetítőtermébe. Don Quijotét keresi, aki az egyik sor szélén ül, tekintetét a vászonra szegezve. A terem dugig van, az erkélyen gyermekek lármáznak. Miután hiába próbál gazdájához furykodni, Sancho kénytelen-kelletlen leül egy kislány (Dulcinea?) mellé, és kap tőle egy nyalókát. Megkezdődik a vetítés, a vásznon lovagok láthatók teljes fegyverzetben, majd hirtelen feltűnik egy nő, akinek az élete veszélyben forog” Mi fog történni? Mit tesz a manchai nemes lovag? És hogyan lehet a mienk Dulcinea szerelme. Nem vagyok poéngyilkos. Tessék elolvasni. Nem fogják megbánni Agamben arról beszél, hogy napjainkban már nem a szabad Athénben, hanem a tökéletesen ellenőrzött Auschwitzban élünk. A nyugati társadalmak, Agamben szerint, amelyek számára valamikor a polisz volt az eszménykép, a polisz, ahol szabad emberek, szabad akarattal élnek, szabadon megválasztva képviselőiket, törvényhozóikat és demokratikusan ellenőrzött vezetőiket, ezek a nyugati társadalmak fokozatosan koncentrációs táborrá „fejlődtek”, ahol mindenki minden pillanatban ellenőrizhető, és ellenőrzött is, ahol valójában nincs egy szabad pillanatunk, egy szabad, a láthatatlan gépezet által nem megfigyelt mozdulatunk. A koncentrációs táborban, Auschwitzban jelent meg először az azonosító szám, amit a tábor lakóinak bőrébe égettek, a „polgárok” ezek segítségével könnyedén nyilvántarthatóakká váltak. Auschwitz a totalitárius állam eszményképe. Michel Foucault, Agambenhez hasonlóan, egyfajta „animalizációról” beszél, az állattá válás folyamatáról napjainkban, arról, hogy a legkifinomultabb technikai eszközök abban segítik a mai államgépezeteket, hogy megjelölt birkákként, marhabélyeggel ellátott ökrökként éljünk a számunkra kijelölt területen, ellenőrizve és korlátozva a legelemibb jogot is, a szabad mozgás jogát, mert korunk társadalmának így jó, így lehetséges fenntartani a rendet, a biztonságot. Tulajdonképpen a marhabélyeggel ellátott ökrök maguk kívánják maguk fölé ezt a gépezetet, ez az ökrök pillanatnyi érdeke, így van béke, így van nyugalom. És mindaddig működik is a dolog, amíg az „ökrök” képesek ellenőrizni a saját maguk által létrehozott gépezet tevékenységét. Giorgio Agamben nem utazott el az Amerikai Egyesült Államokba előadást tartani napjaink filozófiai problémáiról egy New York-i egyetemen. Nem utazott el, mert nem akarta beutazásakor az ujjlenyomatát ott hagyni a határőröknél, nem akarta, hogy beutazásának és ott-tartózkodásának tényét örök időkre egy számítógépes agy rögzítse, ahol bármikor előkereshető, mikor és milyen célból tartózkodott az Egyesült Államokban, és nem akarta, hogy esetlegesen retina-azonosításhoz szükséges képet készítsenek róla. Nem akarta, hogy nyilvántartásba vegyék, mert nincs kedve ahhoz, hogy nyilvántartásba vegyék. És ehhez még joga van. Annak árán, hogy nem utazik. Eddig, mondja Agamben, a nyilvántartásnak és az ellenőrzésnek ez a szintje a bűnözők „privilégiuma” volt. Úgy tűnik, napjainkban mindannyian potenciális bűnözőkké váltunk.


Amikor Michel Foucault vagy Giorgio Agamben írásaikban a kifinomult technikai eszközökről beszélnek, akkor nem csak az ujjlenyomatra vagy a retina-azonosításra gondolnak, ami már kétségtelen tény napjainkban, magam is meglepve láttam Argentínában élő rokonom személyi igazolványán a fényképe mellett az ujjlenyomatát. Ezek az azonosítók a legeredményesebbek, de egyben a legdrasztikusabbak is, itt már a bőrünkről van szó. Foucault és Agamben ennél tovább megy, és ennél mindennapibb dolgokról beszél. Banális ügyeinkről: a tébékártyánkról, az adószámunkról, a bankkártyánkról, a mobiltelefonunkról. A nyolcvanas évek elején, talán 1982-ben, volt alkalmam megismerni az akkori svájci bankrendszert. Svájcban voltam, és utazásom során nyugati rokonomtól pénzt kaptam, amit ma is köszönök, sok pénzt, talán hatszáz svájci frankot. Elutazni nem tudtam a pénzt, „lejárt a turista ablakom” (gyengébbek és újszülöttek kedvéért, akkor még csak 30 napra lehetett utazni, 30 napos „ablakot” kaptunk az útlevelünkbe), és haza, Magyarországra nem akartam hozni a pénzem, mert itt kötelező visszaváltás volt, nem tarthattunk magunknál valutát akkoriban. Bementem tehát egy svájci bankba, és betettem a pénzem. Féltem, ugyanakkor, mert tilos volt nyugati bankba pénzt betenni. Ha kiderül, gondoltam, lecsuknak. Mondom a bankosnak, név nélkül szeretném. Rendben, mondja. Nem kértek tőlem semmit. Semmilyen igazolványt. Nem kérdezték, ki vagyok. Mondtam, itt van 600 frank, oda akarom adni. Jó, mondták. Hogyan kapom vissza?, kérdeztem. Válasszak egy jelszót, mondták. Választottam egy jelszót. Ők azt felírták maguknak. Ennyi volt. Egy év múlva meghívólevéllel kimentem Svájcba. Elmentem a bankba, bemondtam a jelszót. Nem kérdeztek semmit. Leszámolták a kezembe a pénzem. Ma már ez nem lehetséges. Svájcban sem. Magyarországon is megszűntek a név nélküli bankbetétek. Ez mindannyiunk érdeke, a fekete pénz és a terrorizmus elleni harc része. Fegyelmezett állampolgár vagyok, és egyetértek ezzel az intézkedéssel. Agamben arról beszél a cikkében, hogy folyamatosan nyomonkövethetőkké váltunk, hogy nem tudunk elbújni a gépezet elől, hogy bankkártyánkkal minden pénzügyi tranzakciónk ellenőrizhetővé vált, hogy nem csak azt tudja a láthatatlan gépezet, hogy mit és mennyiért vásároltunk, hanem azt is, hogy hol; hogy hol vagyunk éppen a világban, merre járunk. Másik „biopolitikai tetoválásunk” a saját mobiltelefonunk, amelyik segítségével tökéletesen bemérhetőekké lettünk. Az illúzió, hogy aki engem keres telefonon, nem tudja, merre vagyok éppen, létezik, de valójában nagyon is nyilvántartja azt egy gépezet, hogy magyar mobiltelefonom éppen Hollandiában, vagy Franciaországban szólal-e meg, sőt, melyik utcában, melyik házban és hányadik emeleten. ”Néhány éve arról próbáljuk meggyőzni magunkat, írja Agamben, hogy fogadjuk el természetesnek és emberinek mindennapi létünk kontrolljának gyakorlatát, azt a tényt, amit korábban rendkívülinek és kifejezetten embertelennek tartottunk. Mindenki tudja, hogy az Állam által az egyénekre gyakorolt kontroll, amelyik az elektronikus eszközök, a bankkártyák, és a mobiltelefonok révén valósul meg, napjainkban túllépett azon a határon, amit még ártatlannak nevezhetünk.” Vagyis: mindannyian megfigyeltekké lettünk. Nyilvánvaló, hogy egy totalitárius államban, ahol minden tevékenységünk ellenőrzött, ott semmiféle extremitásnak, szokatlannak nincs helye. Adószámom személyhez kötött, tébészámom rólam szól, és csakis rólam, ha ideig-óráig más akarok lenni, mint aki vagyok, nem tehetem meg, a gépezet elárul. A szerző, aki ténylegesen át akarja élni, hogy létrehoz egy másik, egy nem létező szerzőt, hogy álneve segítségével kilépjen abból a bonyolult, barátságokkal és ellenszenvekkel sűrűn behálózott világból, amit közönségesen „irodalmi életnek” hívunk. A szerző, aki szeretné, ha munkáját ne a nevének szóló fejbólintással vagy fintorral fogadnák, a szerző, aki újból meg akarja élni a kezdés örömét vagy éppen csak olyan művet szeretne létrehozni, ahol a szerepjátékot a végletekig kívánja elvinni. http://209.85.135.104/search?q=cache:SeV4fIfNKfIJ:www.pimmedia.hu/object... Itt nem Umberto Eco Gyufaszálaira gondolok, hanem a sorkezdő Ancsel Évára. Aki beérte 33 fragmentummal az emberről. Noha a marxizmus határait feszegető Nembeli lényeg c. négyszerzős kiadvány is elég vékony volt. Mintha ma már kevesebb szóval kívánják az esszéírók elmondani a lényeget. Noha még emlékszem a hetvenes évek pécsi antikváriumában a húszkötetes, az Élet értelme c. monumentális kötetre. Kár, hogy báró Hugyecz Edvard írta, s nem Heller Ágnes, aki maga is elvéknyította legutóbbi Sámson kötetét. S arra is emlékszem, hogy az öregedő Herbert Marcuse professzort örömmel értesítették, hogy megjelent Lukács György háromkötetes Ontológiája. –„Ilyen idős korban az ember már nem olvas háromkötetes filozófiát” -kommentálta a francia hatvannyolc nagy öregje a dolgot. Az olasz filozófiai diskurzus, szánom-bánom, számomra Giambattista Vico és Umnberto Eco nevéhez


fűződik, ha leszámítolom Campanella Napállamát. Bár a legtöbb Casanova negyvenkötetes életrajzában lehet elrejtve, amiből a mai napig mindössze kettőt fordítottak le. Így aztán nem csoda, hogy Giorgio Agamben neve az első pillantásra semmit sem mondott, de, hogy a filmtörténet legszebb perceiről írt, s nem az Elfújta a szél technikolor változatának utolsó képkockáit taglalta, azonnal bezárta magát a szívembe. A jeles doktor nem sok szót vesztegetett arra, hogy mit mondott volna, ha Arisztotelész dakota lett volna, szóval nem a megszokott zsolozsmát kezdte el a heiddegeri létfelejtésről, s nem is a wittgensteini analitikus filozófia magas cé-jében indított, hanem valahogy eképp. ” Nem a pornósztár szemérmetlensége vagy a manöken szenvtelen arckifejezése az elítélendő, hanem a pornográfia mechanizmusa, és a divatbemutatók mechanizmusa, amelyek megfosztják ezeket a dolgokat lehetséges használatukról”. És most mindenki számára világos lehet, hogy miért a jeles szerző a szuverenitáselmélet nemzetközi apostola. A pasas nem kispályás: Giorgio Agamben a mai olasz filozófia kiemelkedő egyénisége. Agamben munkásságának nagy hatása van az angol nyelvterületen is. Giorgio Agamben 1942-ben született Rómában. Jogot, és filozófiát végzett. Olaszországon kívül, több európai és amerikai egyetemen tanít. Több könyve jelent meg angol nyelven is. (Homo Sacer, State of Exception, Infancy and History, The Time that Remains). Agamben akkor került a hírek központjába, amikor elutasította, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyik egyetemén tanítson, mert ellenezte az Amerikai Egyesült Államokba való beutazáshoz szelektíven megkövetelt ujjlenyomat vétel szükségességét. Agamben szerint, a kötelező ujjlenyomat azonos a haláltáborokban alkalmazott rendszám jellegű tetoválással, amely az embereket biológia egyedekké minősítette. A legújabb hírek szerint, a közeljövőben a schengeni határokon is ujjlenyomatot vennének. http://209.85.135.104/search?q=cache:5ACgeO3MZkoJ:www.aprilisiifjak.hu/i... A neoliberalizmus az állam hagyományos - törvényhozó, jóléti, közigazgatási, és egyéb társadalmi szerepeit mindinkább leépíti, az állami erőszak eszközeit, pedig hatalmas mértékben megnöveli, és azokat a fennálló rendszer biztonságának szolgálatába állítja. A múlt század ötvenes éveinek közepéig (a nyugati demokráciákban), a biztonság megszervezése, és a biztonsági feladatok ellátása az állami adminisztráció egyik arányos részlegét képezte, ma pedig a politikai legitimitás egyedüli biztosítékaként szerepel. Giorgio Agamben szerint, a biztonsági erőknek az aránytalan felduzzasztása, és a biztonság szerepének ez a kizárólagos felfogása roppant veszélyt jelent a demokrácia számára is: „Az az állam, amely a biztonságot tekinti egyetlen feladatának, és létjogosultságát és a kormányzásra való jogát csak a biztonságra alapozza, az igen ingatag alapokon nyugszik és nagyon könnyen olyan helyzetbe hozható, hogy a terrorizmus elleni harc örve alatt maga is terroristává váljon...” Agamben, Giorgio. „On Security and Terror.” http://fazarchiv.faz.net/webcgi?START=A20&DOKM=775258_FAZ_0&WID=69343-58... Agamben a továbbiakban kitér arra is, hogy a politika eredeti értelmezése alapján a város (állam), a polis, illetve a szervezett társadalmi életforma irányításának tudománya volt, ma pedig a rendőri intézkedésekre szorítkozik. Polis helyett police. Az állam, és a terrorszervezet közötti különbség megszűnik, s a végén annak lehetünk tanúi, hogy a biztonság és a terrorizmus egyetlen folyamattá olvad, s azok a kölcsönösség elve alapján egymás létezését, és módszereit igazolják: http://209.85.135.104/search?q=cache:5ACgeO3MZkoJ:www.aprilisiifjak.hu/i... A kiadó: A profán fertőző. Egyetlen érintés elég ahhoz, hogy megtörje a varázst, és visszahelyezze a használatba azt, amit a szent elkülönített és kővé dermesztett.” „A profanáció azt jelenti, hogy megteremtjük a hanyagság e speciális formájának lehetőségét, amely figyelmen kívül hagyja a szent és a profán különválasztását. Sőt, talán nem is hagyja figyelmen kívül, inkább csak sajátos módon próbálja használni.” Sajátos módon, mint például a játék, és nem is egyszerűen a játék, hanem a cselekvő játék (ludus) a rítus, a szójáték (jocus) pedig a mítosz paródiájaként. „Itt azonban nem elhanyagolásról vagy gondatlanságról van szó, hiszen a figyelem egyetlen formája sem állhatja ki az összehasonlítást a játszó gyermek odafigyelésével, hanem a használat egy új formájáról, melyet a gyermekek és a filozófusok tanítanak az emberiségnek.” Giorgio Agamben mondatainak szépsége és lenyűgöző sokrétegűsége különös csemege azok számára, akiknek a filozofálás, ha csemege is, de mindennapi csemege. Szakértő filozófusok számára pedig egyszerűen megkerülhetetlen. A szerző Európa- és Amerika-szerte elismert filozófus, aki nemcsak radikális gondolkodó, hanem radikális cselekvő is, hiszen például 2003-ban – az amerikai kormány külpolitikája elleni tiltakozásképpen – lemondott a New York-i Egyetemre szóló kinevezéséről.


2006-ban elnyerte a Charles Veillon Alapítvány európai esszédíját [Prix Européen de l’Essai Charles Veillon]. Ez az első magyarul megjelent kötete. Giorgio Agamben: A profán dicsérete Typotex Kiadó http://www.fondation-veillon.ch/prix/laureats.php www.typotex.hu bori@typotex.hu marketing@txpotex.hu velemeny@typotex.hu Timur Link Cafe Stockholm Kerekes Tamás

17

Apafogó

Ne hallgassunk azokra, akik azt állítják, a nők azért néznek pornófilmet, mert azt hiszik házasság lesz a vége, mert Susan Elisabeth Phillis egészen másra épít regényt, mégpedig a „gyermeket akarok, apa nélkül, buta donortól”, mely motívum fájdalmasan, és gyanakvást keltően visszaköszön a magyar, modern filmipar, „Csak szex” c. üdvöskéjéből, de pszeudoplágiumra gyanakodni egyáltalán nincsen komoly okunk. „Boldogok az osztrigák, mert hímnősek”, és a szűznemzéssel sincs semmi bajom (ha száznemzés a vége), s arra is rájöhettem hányatott életem alapján, hogy a férfi asszony nélkül, csak púp, hát nélkül, így aztán igazán jól szórakoztam a Victoria Kiadó(„E jelben győzni fogsz!- Kerekes Tamás) zászlóshajóján: az Apafogó-n. Én már tudom hatvan felé, hogyha az Isten akarja, a kapanyél is elsül. Márpedig megtanulhattuk a szintén praktizáló dr. Csehov dramaturgiájából, hogy a díszletfalra akasztott puska mindig elsül, és a regényben is egy férfi (dísz a faszon? -Kerekes Tamás) dilemmája indítja el a sorsdöntő eseményeket. Noha az élet egy gyógyíthatatlan betegség, mely szexuális úton terjed-állítja korunk nagy világnézeti szintetizátora- Woody Allan, a fiatalon doktorált főhősnőnek épp ez a gondja. A magára maradt, harmincnégy éves fizikaprofesszor (a könyv írója szerint teknőckeretes szemüvege nélkül nagyon vonzó) hölgy rádöbben, hogy egy gyermek hiányzik az életéből. Hölgyválasz - Bárcsak találnék egy ilyet -suttogta dr. Jane. -Ő tökéletes lenne, bámul a képernyőre, ahol épp a Chichago Stars ütőemberét, Carl Bonnert mutatják. Dr. Jane a képernyőre mutatott. -Ez a férfi. Ez a futballsztár. Egészséges külsejű, és nem túl okos. Pont, amilyet keresek. -A Bombázóról beszélsz? Így hívják? Nem vagyok járatos a futballban. Ca Bonner. A Chichago Stars kezdőcsapatának irányítója. - Igen. Láttam a fényképét az újságokban. Miért nem tud tamba akadni egy ilyen férfi? Egy ilyen félcédulás. Félcédulás? Nem túl eszes. Lassú felfogású.” Mivel Jodinak, a Chichago Stars legkéjvágyóbb és skalpvadász üdvöskéjének már csak Kevin hiányzik az ágyából, ördögi ötlete támad, amit meg is oszt a vonzó doktornővel. Összehozza őket egy bulin. A CIA módszereire emlékeztető elővizsgálat,(puskaporszagú munkatársunk, Rajkó Félix szerint az angol titkosszolgálat 1936-ban ellopta Hitler vizeletmintáját, melyből kiderült a patológusok számára, hogy Hitler elmebajos, és meg fogja támadni Angliát, de a lelet alapján Churchill megkezdhette az admiralitás és a légvédelem megszervezését), amelyet Jodie vállal magára, miszerint megszerzi a


kiválasztott orvosi papírjait, a végső döntés előtt, elindítja a lavinát. „Onanizálni jobb, de ba…ni nagyobb hecc”- deklarálta korunk nagy gondolkodója -Woody Allan, s megindul a tévedések vígjátéka, amelynek eredménye egy ragyogó alapötletből kiinduló, de az alaphelyzetet nemsokára tótágast állító mulatságos regény kerekedik ki. A két fiatal összekerül, hála Jodinek, a Chichago Stars legfurfangosabb szurkolóbulájának, ám Carl Bonner egyáltalán nem az, aminek mutatja magát. Továbbmondanom az eseményeket, tiltja az írói tízparancsolatom, de ha akar magának szerezni egy kellemes hétvégét, valamelyik strandon az árnyékban nagyon jól fog szórakozni. Csak ajánlani tudom a regényt. www.victoriakiado.hu Dr. Jane Darlington, a zseniális fizikaprofesszor a 34. születésnapján rádöbben, hogy valami hiányzik az életéből. A gyerek. A minden szempontból ideális apát megtalálni azonban nem is oly könnyű feladat. Átlagon felüli intelligenciája miatt Jane csodabogárnak érezte magát kislánykorában, s elhatározta, hogy a saját gyermekét megkíméli ettől a szenvedéstől. Ezért egy olyan férfit kell választania nemzőapának, aki kissé ostoba. Némi kutatás után Cal Bonnerben, a híres kosárjátékosban talál rá a tökéletes jelöltre. Ám miután megtörténik a férfi születésnapi partiján az „esemény”, és Jane teherbe esik, kiderül, hogy Cal korántsem az, akinek a nő gondolta… Timur Link timurlink@vipmail.hu Cafe Stockholm

18 Címlap

Zsarnokok - A történelem 100 legvéresebb diktátora

Diktátorok Hatásuk lebecsülhetetlen Képzeljünk egy férfit, aki a Csendes-óceántól a Kaszpi-tengerig terjedő területen tizenhat millió férfira gyakorolt genetikai hatást, azaz genetikai mintája minden kétszázadik ma élő emberben megtalálható. De nem a Playboy-ban elhíresült Aga kánról van szó. Inkább arról, hogy miért nevezte 1995 decemberében a Washington Post Dzsingisz kánt az „elmúlt évezred legfontosabb emberének”. mert hogy amit tett, az Amerika felfedezésén is túlmutat. A tudós szerző, ki nem kevesebb, mint egy tucat szaktekintélyre hivatkozik olvasmányos munkájában így érvel:” Ha Kolumbusz nem nyit kaput az Újvilág felé, helyette megtette volna más, hiszen rajta kívül sokakat hajtott a felfedezés láza. Ő és megbízói Indiát és Kínát akarták elérni. Miért éppen Kínát? Mert Kína gazdagsága az úgynevezett selyemúton szállított árúknak köszönhető a római időktől egészen a kereskedelmet korlátozó 7. századi iszlám hódításig legendássá vált, és mert Marco Polo két évszázaddal Kolumbusz utazása előtt újra megerősítette, hogy itt található a világ legmesésebb gazdagsága, s mindez a nagy kán, Kubiláj parancsnoksága alatt. Messire Polónak azért sikerült eljutnia Kínába, mert a 13. évszázadra az Eurázsián átvezető út ismét megnyílt; mégpedig azért nyílt meg, mert ebben az időben Európától Kínáig mongolok uralkodtak, Kubilájjal az élen; Kubiláj pedig azért uralkodhatott, mert birodalmi szerepkörét nagyapjától, Dzsingisz kántól örökölte. Amikor a mongol birodalom darabokra hullott szét, Európát az újjáéledő iszlám kultúrák elzárták a Kínába vezető szárazföldi útvonalaktól. A tengereken természetesen tovább folytatódott a kereskedelem, ám ezeket az útvonalakat valójában az arabok, indiaiak, délkelet-ázsiaiak és maguk a kínaiak tartották ellenőrzésük alatt. Kolumbusztól eredt a nagy ötlet, átszelni az óceánt, nyugat felé


megkerülni a Földet, és így eljutni Kínába. Amerika csak útba esett. Így aztán egy sor, csaknem három évszázadon keresztül továbbgyűrűző véletlen összejátszásának köszönhetően Dzsingisz birodalmi látomása az Újvilág fölfedezéséhez és gyarmatosításhoz döntő módon hozzájárult.” A globalizáció előfutárának birodalma utódjai életében volt a leghatalmasabb, majd az addig soha nem látott birodalom (lényegesen nagyobb, mint a római!) különálló entitásokra szakadt-Kína, KözépÁzsia, Perzsia, Oroszország stb Huszonkét év történelemtanítása után is csodálkoznom kellett ennek a gazdagon illusztrált kötet kapcsán. Ugyanis olyan neveket olvastam, akikről még csak nem is hallottam, noha nevükhöz egy húsz milliós népesség kiirtása fűződik. Komoly kárörömmel láttam, hogy a kötetben számos hölgy képviselteti magát, tehát a krokodilusagy, az agresszió fészke ott munkál a Botticelli-mintázatú szépségekben is. Báthory Erzsébettel mi is képviseltetjük magunka (buzog bennem a jogos nemzeti öntudat), s öröm Vlad Tepes(Drakula) szerepeltetése, hiszen már neki is magyarigazolványa van. Mivel a világ kb. 150 állama közöl több országban van diktatúra, mint demokrácia, el kell gondolkodnunk, népben és nemzetben, de alany és állítmányban is. Salazar szerepeltetésével nem értek egyet: reformer volt, mint II. József, ezeket disztvingált angol, mint én, nem tartja virtigli zsarnoknak. Jó volt olvasni azokról a nőkről, kik országokra gyakoroltak óriási hatást(Lola Montez), és azt a kifinomult módszereket, ahogy II. Lipót belga király védekezett sikeresen a Belga-Kongóban elkövetett szörnyűségek ellen a világ akkori közvéleménye előtt Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek, amikor a Diktátorok c. könyvét olvastam, mert bizony nemcsak olyan imperátorokról szól a könyv, akik a magánéletüket is katonai fegyelem alá hajtották, de szó van olyan tömeggyilkosról is, aki kormányzó volt és felesége söprűvel kergette az udvaron. Ha mi mind különbözünk egymástól, miért hasonlítsanak egymásra a diktátorok feleségei? -mondatja velem ez a gazdagon dokumentált könyv, ami főleg a korrupciók, pénzmosás és gazdasági manipulációk leleplezésében jeleskedik, úgymond az oknyomozó újságírás non plus ultrája. Sajnos csak Dél-Amerika öt szereplőjéről szól a kötet, illetve a banánköztársaságok vezetői közé bekerült egy európai is: Slobodan Miloąević felesége is. A szerző mielőtt belekezd mondandójába, Salazarról és Sztálinról is ejt néhány keresetlen szót, innen tudható, hogy a „rettenthetetlennek” titulált ezredes választási csalással nyert, és manipulációk sorozatával maradhatott csak az elnöki székben. Úgy tarják, hogy Salazar nagyon mértékletes ember volt. Amikor ruhái kissé megkoptak, elrendelte, hogy fordítsák ki azokat, hogy tovább tartsanak. Ugyanakkor az életraját író, csinos Christine Garnier iránti szenvedélye nemegyszer ragadtatta túlzásokra. Egy portugál történész találó szavakkal jellemezte álszent életvitelét: „ A diktátort dicsfény vette körül, erényesnek akart látszani, és mivel idő hiányában nem lehetett jó családfő, a Hazával kötött házasságot. A Hazával ugyanakkor-mint azt a propaganda is mutatta -vérfertőző volt a kapcsolata: férj és apa is volt egyidejűleg.” Sztálint is rajtakapja a kötet szerzője. A Kreml urának felesége öngyilkos lett. A diktátor összetört, elárulva érezte magát. Megparancsolta, hogy adjanak ki egy rövid hivatalos kommünikét a felesége hirtelen haláláról, saját gyermekeinek pedig azt hazudta, hogy anyjuk halálát heveny vakbélgyulladás okozta. Eva Braun pedig kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, mert úgy érezte, hogy Hitler elhanyagolja. Az első esetben a maga ellen fordított pisztolygolyó csak a nyaki verőereket súrolta, a második esetben igen erős nyugtatókkal kísérelt távozni az életből, egy hátrahagyott szemrehányó levél kíséretében, melyben felpanaszolja, hogy Hitler hónapokon keresztül nem hívta telefonon. Spanyolországban sem ment minden rendben. A Carment nevelő apácák sokallni kezdték neveltjük zsebében talált szerelmesleveleket és szóltak az édesapának. A lány élt az alkalommal és meggyőzte apját, hogy tizenhat évesen eljegyezhessék. A vőlegényt Francisco Paulino Hermenegildo Teoduló Franco-ként ismeri meg a világ, ki mindössze 165 centiméteres magassággal áll, katonának, azzal a céllal, hogy „begyógyítsa a gyarmatai elvesztése miatt Spanyolországon esett sebeket.” Az eljegyzés után a szolgálat Francot elszólítja Montevideóból. Huszonnyolc évesen megbízták, hogy frissen rekrutált bűnözőkből Ceutában alapítson egy zászlóaljat. 1922-ben visszatér Montevidóba és a rá következő esztendő októberében feleségül vette Carment. A katonatiszt, feleségével az oldalán 1926-ban visszatér Afrikába, hogy leverje a marokkói függetlenségpártiak lázadását, s még ugyanabban az esztendőben magasabbra lépett a ranglétrán, ő lett Európa legfiatalabb tábornoka. 1928-ban megszületett a házaspár egyetlen gyermeke (Maria del Carmen Marco Polo), ami aztán szóbeszéd tárgya lett, mert az anyát senki nem látta terhesen, ráadásul azt suttogták, hogy örökbefogadott gyermek, mivel Franco a marokkói fronton elszenvedett hasi sérülése okán nem volt képes eleget tenni házassági kötelezettségeinek. Külön fejezetet szentel a könyv Fidel Castrónak, aki hét gyermeket vallott be, de még két másikat a magáénak ismert el, s a szerelmet szívesen írta le a dialektikus materializmus fogalmaival. Fidel minden vezetőnél jobban, már-már a paranoiával határos görcsösséggel védte meg a magánéletét a


nyilvánosságtól, s kényszerítette háttérbe a családját. Jelenlegi feleségének még a nevét sem említik sehol, de még a közös vagy más asszonytól született gyermekek nevét sem. A négy asszony közül egyik sem kapta meg a First Lady rangját, mert Castro nem vonta be őket a protokolláris kötelezettségeibe. Nem lényegtelen megjegyezni, mondja a kötet szerzője, hogy amikor valamely államfő a felesége kíséretében Kubába látogat, a kubai első asszony szerepét Vilma Espin tölti be, aki nem más, mint a Kubai Nőszövetség örökös elnöke és Fidel öccsének, a védelmi miniszternek a felesége. A CIA egyik legnevesebb Kuba-és Fidel Castro szakértője szerint ( Brian Latell) Castro magánéletéről rendelkeznek a legkevesebb adattal a világon. A fiatal Fidelnek „jól mehetett”, mert a könyv szerzője leszögezi, hogy a forradalom 1959. január elsejei győzelmét követően nemcsak Fidel Castro, hanem a Sierra Maestra hegyeiből érkező gerillák szerelmi románcai is megszaporodtak, hiszen körbezsongták őket a fiatal lányok. A forradalmi láz első hónapjaiban lábra kelt a pletyka Fidel és a gyönyörű kubai modell és szépségkirálynő, Norka, között szövődő szerelmi kalandról. A forradalmat akkurát pontossággal megszervező Fidel más dolgokban kapkodóbb volt. A huszonhárom éves Jenny Isard, akit Castro 1960. szeptemberében, útban az ENSZ közgyűlésére menet ismert meg a New York-i reptéren így kommentálta a dolgot:” minden körülményeskedést kerülve. Csizmával a lábán, villámgyorsan célzott és lőtt.” A sikertelen Moncada elleni merénylet után Castro egy darabig börtönbe került. Párhuzamos szerelmi viszonyt folytatott felesége mellett egy másik hölggyel. Egy alkalommal a censor összekeverte és fordítva tette a borítékba a leveleket. Véletlen volt? A kiadó: Nigel Cawthorne: Zsarnokok – A történelem 100 legvéresebb diktátora 220x300 mm, 208 oldal, ára: 2.999,-Ft A kötet az emberiség ellen elkövetett rémtettek hátborzongató krónikáján keresztül a száz legelvetemültebb zsarnokot mutatja be. A könyv a leghírhedtebb despoták történetével foglalkozik: a Jézust már születésekor üldöző Nagy Heródestől a tömeggyilkos Adolf Hitlerig, az emberi történelem legpusztítóbb háborújának kezdeményezőjéig. Illusztrációkkal kiegészítve tárja elénk életüket, hogy miképpen ragadták meg a hatalmat; illetve a pusztítást és fájdalmat, amelyet maguk mögött hagytak. A Zsarnokok őszinte soraival felkavaró és lenyűgöző módon jellemzi a politika és a hatalom sötétebb oldalait, feltárva a világ legaljasabb diktátorainak különös és szörnyű életét. Kerekes Tamás Diktátorok Nigel Cawthorne www.alexandra.hu info@alexandra.hu

19

Brüsszel Hogy a Belvárosban, a Hirtelen halál kávézó, és szabadidőközpontban beszélt meg randevút Otto von Hatz és Delius, az Abwehr főnöke, nos, ez kifinomult érzéküket bizonyítja a borzongató, de mégis vágyott sejtelemről, mely a huszadik vendégcsalogató bourbon után jegecesedik ki valósággá, mely másnap kemény, mint a krómnikkelvanádium ötvözet egy kis kevlárral. Az Alexandra útmutatóját követték (www.alexandra.hu), és így követték a kihajtható, Brüsszel hat városrészét tartalmazó városkalauzát, mely minden városrészhez válogatott (árak szerint csoportosított éttermek, bárok, klubok, üzletek), csillaggal jelölt műemlékek és egyéb látnivalóit tartalmazták, valamint a térképmellékletekkel az ajánlott helyek megtalálását segítő négyzethálós koordinátarendszerben. A mindenkit káprázatba ejtő, Grand Palace-on találkoztak délután négykor, melyről találóan jegyezte meg Coctueau, hogy „A világ legszebb színháza”. A rikító, turista-csalogató, neonfényben úszó városrész után inkábba flamand hangulatú zsákutcákat keresték fel, hiszen már jószerint tudhatták, hogy a főtéren lévő kisfiú sohase fárad bele a pisilésbe. A térkép alapján a Le Cirio étteremben kezdtek mustárkrémes marhalábszárral, melyhez bőséges adag stoempo jár -püré krumpliból és zöldségekből) Közel volt az útmutató szerint az Aux Armes de Bruxelles, amely főleg homárspecialitásaival vonzza a nemzetközi közönséget, ráadásul innen már csak egy ugrás a Notre Dameról elnevezett söröző, ahol a rusztikus, több évszázados, faasztalokon apátsági söröket mértek, köztük a híres, barna Affliegemet, hordóból csapolva. A térkép alapján könnyű volt rátalálni arra a Goupil le Fol-ra, amely régimódi, időtlen hely. Szalonok sora, félhomály a puha díványokon szép szavakat suttogó szerelmesek, gyümölcsboroktól mámorosan fecsegő nagymamák, világmegváltó tanokat hirdető diákok. Ráláttak a Galeries royales Saint Hubert-re, mely a század húszas éveiben már átlényegült


neoreneszánsz stílusú nagyáruházzá, mely elegáns butikok sorát rejti, többek közt a pralinék anyjának nevezett híres Neuhaus csokoládé butikját. Szintén a térkép segítette őket, hogy megcsodálhassák az 1810 óta működő kézzel készített csipkekiállítását a Manufacture belge de entelle-ban. Innen már csak egy ugrás a Langhendries, a belga sajtkészítők nagymesterének kóstolója, kis kecskesajt-falatok, zöldfűszeres Ozo, apátsági sajtok, s hozzá a hagyományos karamellizált körte. Hatszögi mutatta be barátjának a Planete Chocolat-ot, ami egy avantgarde csokoládékészítő agyából pattanhatott ki, ki a kakaót eredeti ízekkel, édesgyökérrel, cukrozott ibolyával, borssal keverte. A két férfi csokoládét kortyolgatott a szalonban. Az utána eltöltött séta összehozta őket a brüsszeli ifjúsággal: kiöltözött ficsúrok, kényeskedő midinettek, galériák és divatházak, a híres la Monnaie színház. Itt jutottak ki a Sainte-Cahterina negyedre, ami dugig volt teraszos haléttermekkel. A Bier Circus-ban megálltak egy túróvajas kenyérre, ami egyben egy sör-múzeum benyomását is keltette, a Chimay(vörös sör) és a mézes Dupont sör révén. Innen nyílt a Saint Gary utca, mely helyet adott a híres brüsszeli börzének, a Greenwich felé siettek, ahová sakkozni járt a híres festő, Magritte, s aki csak egy kicsit is éhes, és üres a pénztárcája, e napsütötte helyen kaphat egy kis tányérka eledelt, amelyben a bors, a padlizsán, és az oliviaolaj dominál. Sült choriso, serrano sonka és spanyol tortilla is kapható. Találkát ismerősüknek a L’Amour Fou-ban adtak, ahol a körtgedzsúsz mellett „bűnözéshez” kimért italok és koktélok voltak kaphatók, mint pl. a Tendre passion(gyengéd szenvedély), vagy, amit Otto von Hatz választott: Désir ardent (perzselő vágy). A végcél persze a The Flat volt, egy lakóház, amelyet bar-longue- nek alakítottak ki. A vegyes közönség szobáról-szobára járva ismeretséget köthetett az ágyon, vagy a fürdőszobában, a kád szélén ülve. Hatszögi tudta, hogy az ár a kínálattól-kereslettől függően változhat, így a térkép alapján bejárni Brüsszel hat pompás negyedét: lehetetlenség. Kerekes Tamás

20 Címlap

Anthony Burgess: A narancsműves testamentuma „Boa noite- szólt utánuk Enderby, akinek tangeri bárba régebben menetrendszerűen betért egy óportói illetőségű piás, aki hajlamos volt arra, hogy a II. Károly feleségének hozománya után kialakult helyzetet kárhoztassa, akárhányszor csak beivott.” Egy jó vers, Enderby szerint: „Holdkirálynő, halavány, Mikor a nap ágyba dől, Hideg ezüsttrónusán Szokott pompájában ül. Fényedből kér Hesperos, Istennő, pompázatos” Kezdetben, mint kiinduló-helyzet Padlón heverő műfogsora alsó része volt az első dolog, amit ébredéseként megpillantott, belső sínébe valósággal belekövesedett a meghatározhatatlan márkájú ragasztó. Új, télizöld, mentolos ízesítésű fogsorragasztójával helyére pattintotta az elkóborolt tárgyat, amire ma azért volt szüksége, mert diákjaival találkozott egy amerikai egyetem Kreatív Íráskurzus tanfolyamán. A hasán feküdt, a központi fűtés miatt meztelenül. Ha kör alakú ágya óra lett volna, akkor húsz perc és mindjárt kettőt mutatott volna, ahogy az amerikaiak fogalmaztak, amikor azt akarták mondani, hogy húsz perc múlva két óra. Feltéve persze, hogy a felsőteste az óramutató. Valamint, hogy a tizenkettes épp oda esik, ahol az ágy a falhoz ér. A legendában szereplő „nagy yorki ágy” is kerek volt, bár jóval nagyobb, a sugara olyan hosszú, mint egy alvó felnőtt-mondjuk, úgy hat láb. Hány mocskos (értsd: rabelais-i, virgonckodó) láb találkozhat össze a középpontban(avagy amerikaiasan: központba’)? Az európai legendák minden óriási eleme végül mindig kisebbnek bizonyult, mint azt az emberbe neveltetése során sulykolták. Az amerikaiak sok mindent simán a helyére tettek. Bárki képes volt felfalni egy egész középkori birkát, tekintve, hogy nem volt nagyobb egy nyúlnál. A különféle páncélzatok méretre tán csak valami tizenkét-éves forma amerikai kislánynak lennének jók. AA tivornyázó-dáridózó étrend nem volt valami erős. A pokol eredetileg holmi szemétégető volt a jeruzsálemi városfalun túl. Kerek volt az ágy, amin húsz perc és mindjárt kettőt mutatva, padlón heverő órájára pislogott, kerek volt, amivel a lakás állandó bérlőjének valami filozofikus elgondolását hivatott megjeleníteni. A nő éppen kutatói


szabadságon volt, és Thelma Garstangot ( 1798-1842), csapnivaló költőnő, akit részeg férje agyonvert(legalábbis állítólag) kutatta a British Múzeumban. A főbérlő elképzelése szerint a hagyományos, négyszögű ágy nem más, mint maga a hím zsarnokság, vagy valami ilyesmi. A nő kutatásai mellett még regényírónő is volt-nem túl népszerű regényeket követett el, amelyekben a férfi főszereplőket végül rendre kiherélték. A szöveg utalt arra, hogy ezek után ( legalábbis Enderby így értette, tekintve, hogy egyik regényt sem olvasta, mindössze hallott róluk. Az áldozatokból nagyon figyelmes szerető lett, akik kifejezetten lelkesedtek azért, hogy orális szexben részesítsék kaszárló(nő)jüket, csakhogy azok mostanában már lenézték őket, hiszen a férfiak impotenssé lettek. Nos, ami azt illeti, ő, a korántsem impotens Enderby(egyben vendégprofesszor) a világon semmit nem fog tenni azért, hogy a kör alakú matracból kivegye a spermafoltot, a gondolat is nevetséges, egy vagyonba kerülhet a tisztítás. A professzort gyakran zaklatták névtelen telefonálók, mert a szállásadója, aki kapcsolatban állt valami ottani religioleszbikus mozgalommal, és elmulasztotta körlevélben értesíteni őket körlevélben a kutatói szabadságáról. Az USA-ban vendégprofesszorkodó Enderby elsősorban az amerikai konzumidiotizmus velőtrázóan hiteles kritikájával kápráztat el bennünket és korábbi regényeiből megismert nyelvhasználati készséggel, melyeket néha pszicho, néha szociolingvisztikai megjegyzésekkel is tarkít. Visszatér az amerikai vetélkedők hallatlan ostobasága, melyet már korábban is nevetségessé tett az Egy tenyér, ha csattan c. művével. Akár a Beteg a doktor főhőse, Enderby is folyton bajba kerül, miután elhagyta a valóban nagyon ködös Albiont. Noha az ő igaz területe a szabad akarat, mondhatnánk a rögvalóság, amin szabadon áll, illetve szárnyal, ha az Erzsébet kori drámaírók szakértője, ha nem fiktív drámaírókról tat kurzust szenegáli és más szakértő diákoknak, kik disszertációjukat a „Törzsfőnökök szerepe a dobnál.” c. doktori értekezésben szeretnék majdan abszolválni, hogy két év múlva sötét hazájuk kultuszminiszteri posztját bizton elfoglalhassák. Endedrby folyton bajba kerül. Hol egy kései romantikus költő verséből írt forgatókönyvéből készült filmje kapcsán vádolják meg egy nyilvános tévévitában az erőszak kultuszával. Hol tényleg kénytelen igazságot szolgáltatni ódivatú spádéjával, ami a sparafucilei hajlamú doktor védelmi eszköze a fertelmes New York-i metrón, noha elfelejti az alapszabályt, hogy döfés után még alaposan meg kell forgatni a négy élű pengét, hogy a gerincoszlop mentén az idegvégződések valósággal ki legyenek gyomlálva, s az illető, ha túléli, egész későbbi életében tolószékből szemlékje a számára kizökkent világot. Enderby folyton bajba kerül. Hol az általa elkövetett filmforgatókönyve miatt kap halálos fenyegetéseket, hol kénytelen szexuális kapcsolatba kerülni egy diáknőjével, aki suttyomban, a professzornál tartandó megbeszélésen alaposan meghúzza suttyomban a bourbont, hol a tévévita szerez számára halálos ellenségeket, hol a kreatív kurzus hallgatói ígérik meg neki, hogy a hétvégén biztos végeznek vele. Az egyetlen őszinte figura ebben a tótágast álló világban a Megváglak Produkciós Iroda. Úgy viselkedik, mint én, nem ígér, de biztosan betart, s közben a főhős valóban az életéért küzd. Nagyon jó regény. A kiadó: Enderby menni New York. Azaz hogy Enderby úr ezúttal New York városát keresi fel. New York városában nyelvek, kultúrák és életstílusok kavarognak fenyegetőn költőnk feje és alfele körül. Az Újvilág e megrögzötten európai vándora legyőzőre csakis a komor kaszásban talál. Enderbynél azonban talán még a halál se mehet biztosra Kerekes Tamás Cafe Stockholm timurlink@vipmail.hu

21

Vermeer kettős élete Aki egy hamisítványt adott el Göring marsallnak „ A washingtoni National Gallery-ben őrzött, híres, Leány vörös kalapban című Vermeer képet például számos szakértő hiteles műnek tartja, noha a röntgenvizsgálat kiderítette, hogy egy férfiképmást hordozó vászon fonákjára festették.” Az első kísérlet Tracy Chevalier a Lány gyöngy fülbevalóval című regényével szerzett hírnevet magának, amelyben Vermeer kiváló festménye köré kanyarintott


egy történetet. A hölgy és az egyszarvú című könyv is a már jól kitaposott utat járja.. Ez azonban lényegesen jobb.(www.geopen.hu) A csoda „Néhány eredeti Vermeer kép viszont elveszett, eltünt a semmiben, többek között éppen azért, mert hosszú ideig csekély értékű műalkotásnak tartották őket. 1784-ben pédául J. Paillet hiába próbálta eladni Vermeer Az asztronómus című képét XVI. Lajos francia királynak. De 200 évnyi, csaknem teljesen teljes sötétség után a XIX. Század végén Vermeer elfelejtett művei lassanként Európa minden szegletében kezdtek előbukkanni az árnyékból. Sőt, Vermeer néhány év alatt az Egyesült Államokba is eljutott: a Nő vizeskancsóval után, amelyet Marquand a Metropolitan Múzeumnak ajándékozott. Vermeer még J. John Pierpont Morgant is megmozgatta. Amikor egy G. S. Hellmann nevű régiségkereskedő felajánlotta Morgannak a Levelet író sárga ruhás hölgy című Vermeer képet, az ezermillió dollárt érő U. S. Stel Corporation tulajdonosa azzal tisztelte meg az antikváriust, hogy hajlandó volt hajnali háromkor fogadni. Gardnerrel ellentétben Morgan nem ismerte a delfti mesterről szóló, legújabb publikációkat, sőt gyakorlatilag soha életében nem hallott a művészről, de tudta, hogy vetélytársa megvette a rejtélyes festő egyik képét, és ennél nem kellett több. A baldachinos ágyán heverő, tömzsi alak, a világ legismertebb művészetpártolója bűzös szivart szívott, és éppen főtanácsadójával, Joseph Duevennel tárgyalt a csodálatos bizánci zománcképekből álló, teljes Znyegivorodszkíj- gyűjtemény megvételéről. Hellmann akkor már hónapok óta járt Morgan nyomában. Ugyanabban a szállodában vett ki szobát Aix-en Provance-ban, mint a szokásos fürdőkúráját végző mágnás. Követte Morgant arra nílusi útra, amelyen saját folyami hajójával vett részt. Hetekig állt lesben a bankár számos angliai házának egyike előtt, táborozott a Prince’s Gate kerítésénél és a Dover House parkjánál. Hogy a nagy jelentőségű találkozóra felkészüljön, még leckéket is vett egy ismert hazárdjátékostól, Dick Cainfieldtől, Morgan kedvenc pasziánszának feltalálójától, hogy megismerje a milliomos legkedvesebb kártyajátékának titkát. Ám, amikor Helmann végre eljutott oda, hogy-érthető módon kissé remegő hangon-üzletet ajánljon Morgannak, az iparmágnás ijesztő arcánkunkori bajusz, egy betegség miatt eltorzult orr-derűs grimasz jelent meg. Ezután a milliárdos, aki kétszer mentette meg Amerikát a pénzügyi összeomlástól, elmesélte Helmannak, hogy egy londoni kereskedő megpróbált rásózni egy Raffaellónak feltüntetett Ghirlandiót. A kereskedő azt mondta neki: ”Mr. Morgan, minden szakértő azt állítja, hogy ez nem Raffaello, de mi ketten tudjuk, hogy az.” Morgan jelentőségteljes pillantást vetett rá, és így felelt:” Ghirlandiao, de azért csak csomagolják be.’ Hellmann a humoros történettől felbátorodva százezer dollárt kért Morgantól, azonnal, készpénzben. A mohó Morgannek arcizma sem rezdült. Tudta, hogy a hamisítók már a XV. Század óta szakadatlanul ontják a hamis képeket, de ez nem tartotta vissza. ”Megveszem.” -mondta. Az amerikai nagyközönség azonban csak az emlékezetes 1909-ben rendezett Hudson-Fultonkiállításon ismerhette meg Vermeer munkásságát. A kiállítást Wilhelm Valentiner rendezte a New York-i Metropolitan Múzeumban, és ő írta a katalógus előszavát is. A tárlaton többek közt harminchét Rembrandt, húsz Hals, és mindössze hat Vermeer volt látható, -ám ez a hat kép igazolta a félig ismeretlen delfti mester egyre növekvő hírnevét. Ezekután a húszas-harmincas években-többek között annak a feltétlen csodálatnak köszönhetően, amelyet egyes írók, például Marcel Proust tápláltak Vermeer iránt-a művész egyre ismertebb lett. Végül 1935-ben Rotterdam-ben nagyszabású önálló kiállításon mutatták be a művész munkáit. Vermeer művei kalandos utat jártak be. A Lány borospohárral című kép Napóleon korában, hadizsákmányként került Párizsba. Hosszú ideig Jacob van der Meer alkotásának hitték és csak a neves műkritikus, Thoré-Bürger mutatta ki, hogy a delfti Vermeer műve. A Gyöngymérő nő című képet is Gabriel Metsu műveként tartották számon, amikor 1825-ben árverésre bocsátották az elhunyt bajor király, I. Miksa gyűjteményét. A Zenelecké-t Frans van Mieris alkotásaként őrizték a velencei angol királyi ház gyűjteményének része lett, s mai is a Buckingham palotában látható. A Festőművészet- et 1813-ban vette meg ötven osztrák forintért, egy nyeregkészítő közvetítésével Johann Rudolf Czernin gróf, abban a meggyőződésben, hogy de Hooch-képről van szó. Amikor viszont 1938-ban Adolf Hitler bejelentette igényét a festményre, amelyet a berchtesgadeni nyaralójában kívánt elhelyezni, a kép csodálatos módon újra Vermeer-művé változott. A második világháború után egy erre kiképzett, különleges kommandó, mely mindig a reguláris sereg előtt járt, Göring képtárában megtalálják Hollandia féltett kincsét, Vermeer remekművét. A holland hatóságok példás szigorral akarják a kollaboránsokat felelősségre vonni, ám a védekezésben felbukkan az argumentum, miszerint a műtárgy hamis -állítja a vádlott. Mi van? Ki kicsoda? Ki volt Vermeer, miért szerette Proust, melyek a hamisítás technikái és mitől igazi egy mű? Ezeket a kérdéseket járja körül az év legjobb művészettörténeti thrillere, mely mérföldekek ver rá az elhíresült Dan Brown-ra. Kerekes Tamás


Huxley: Vermeer. Ez a titokzatos művész háromszorosan is tehetséges volt. Rendelkezett azzal a látásmóddal, amely a kert végében lévő kerítést dharma testként érzékeli. Azzal a tehetséggel, hogy annyit adjon át ebből a látomásból , amennyit még az emberi korlátok lehetővé tesznek. Valamint azzal a körültekintéssel, hogy a festményeiben a valóság ábrázolható aspektusaira korlátozza magát , mert bár embereket ábrázolt, mindig is csendéletfestő volt.” S ezt azzal bizonyítaná, hogy Vermeer soha nem kérte a modellt álló lányokat , hogy úgy nézzenek ki, mint egy alma. „Dr Nemtudomka napközben benézte Rembrandtot, aki elviszi a hátán a bulit: nemcsak szédületes pszichológus, de a világ legjobb fővilágosítója és mindent tud, mint mondjuk Bach. Nagyon bejött neki Frans Hals és Jan van der Heyden, aki egyfelől pompás, olyan canalettós városképek festője, másfelől a modern tűzoltás atyja. Ahogy megpróbált elnézni az n+1-edik japán turistacsoport feje fölött és kivenni Vermeer levelet olvasó nőjének vonásait, olyasmire gondolt, persze nem komolyan, csak turista-iszonya okán. Végigszaladt van Goghon is, és mint mindig, most is azt a szűnni nem akaró gyanakvást érezte, amit a nagy posztimpresszionista dilisek és dilettánsok gyakorolnak rá.” http://209.85.135.104/search?q=cache:LEje96Q-ETwJ:borravalo.blog.fn.hu/b... A kiadó: Holland hamisítvány. Az olasz Luigi Guarnieri a XX. század legnagyobb képhamisításának történetét dolgozta fel Vermeer javascript:openwindow(’galeria.php?id=12310’);kettős élete címmel. A művészettörténet egyik legtitokzatosabb festője ismeretlenül halt meg, majd hosszú időre feledésbe merült, csak a XIX. században fedezték fel újra. Most egy hihetetlen történet főszereplője lett. Az 1930-as évekig utazunk vissza az időben, amikor is egy lenézett holland festő, Han van Meegeren az imádott Vermeer bőrébe bújik, és így áll boszszút kritikusain. Olyan tökéletesen alkotja meg mesterként tisztelt elődje „elveszett” műveit, hogy az összes műkereskedő rácsodálkozik. Aztán 1945-ben váratlan fordulatot vesz a történet: előkerül egy kép Göring gyűjteményéből, Meegerent pedig felelősségre vonják. Választás előtt áll: vagy leleplezi magát, vagy más kiutat keres. www.geopen.hu babucse@geopen.hu Kerekes Tamás Utóirat. Johannes Vermeer van Delft (1632-1675) életművét nem könnyű műfajok szerint rendszerezni. Festményei igazában sem az életkép, sem az intérieur kategóriába nem illenek: mindkét műfaj sok jellegzetességét magukon viselik, sőt, egy harmadik képtípus, a csendélet sajátosságai is feltűnnek rajtuk. Noha nem csupán a tárgyak világát ábrázolta, képein a cselekmény ellenére is a tárgyak és a tárgyszerűen, csendesen mozdulatlanságban megörökített figurák néma, békés együttese bontakozik ki. Két korai városképén „Delft látképe”, „Utca Delftben” sem a város kavargó életét, színes forgatagait, festői részleteit figyeli meg, hanem a nyugodt, változatlannak tűnő összképet. Csak annyit ábrázolt, amennyi valóban átlátható egyetlen nézőpontból. Egyéni benyomások, fantáziaképek helyett csak a valóság foglalkoztatta: minden pontos, hiteles, valószerű anélkül, hogy öncélú helyszínrajz lenne. E városképeken már Vermeer érett korszakának festésmódja jelentkezett. A képfelületen színes, vastag festékfoltok, apró „pontok” mutatkoznak (ún. pointillé-technika), és jelzik a felcsillanó napfényt a tárgyak felszínén. A fény színes, vibráló pontokra bomlását, a körvonalak váltakozó élességét, a kompozíció és a perspektíva sajátosságait a camera obscura használatával magyarázhatjuk. A camera obscura a fényképezőgép egyik korai előzménye volt: dobozába szűk nyíláson estek be a fénysugarak, s a szemben lévő oldalra vetítették a külvilág egy részletét. Vermeer - mint több kortársa és számos XVIII. századi utóda - gyakran használta e készüléket, de sosem a fotografikus hűség, az öncélúan pontos természetábrázolás kedvéért. Inkább az összkép, a távlat sajátosságainak megfigyelésére, a forma korrekciójára alkalmazta. Érett korszakában kizárólag egy-kétalakos jeleneteket, egyszerű „történeteket” festett meg. Több képén látunk levelet olvasó nőt, s a rejtett tartalom - melyet a szobabelsőben látható tárgyak a jelképek nyelvén is hangsúlyoznak - a szerelemre, a távollevő szerelmesre utal. Bár néhány más Vermeer művön is szerepelnek jelképek, a művészt nem tekinthetjük tudós allegóriák és emblémák festőjének. A cselekvés egy-egy mozzanatát, a helyzeteket olyan teljesen, olyan pontosan s a véglegesség, tökéletesség látszatával ábrázolta, hogy nem kétséges: érdeklődése egyértelműen a látható valóság megfestésére irányult. A képfelépítes egyik jellemző sajátossága a közeli nézetből és az azzal öszszefüggő, szokatlan perspektivikus hatásokból adódik. A festők Leonardo óta ismerték azt a jelenséget, amely a túlságosan közeli és nagy látószögű ábrázolást kíséri: az elöl lévő tárgy aránytalanul megnő, szinte feltornyosul, míg a képtérben ugrásszerűen, nagy mélységeket sejtetve mutatkozik a többi motívum.


Vermeer sok képén az előtér nagy részét függöny vagy valamilyen tárgy „éles”, határozott képe foglalja el, s a tulajdonképpeni jelenet a kép belsejébe, valószerűtlenül „hátra” kerül. A művész azért alkalmazza ezt az eljárást, mert a belső tér logikája így kívánja; a viszonylag szűk termekben a nagy távolság a jelenettől, a távoli összkép ellentmondásos lenne. Míg az 1650-es években Vermeer plasztikusan, néha szinte monumentális formában, profilból festi alakjait, a 60-as években változás következik. A formai, tartalmi egyszerűsödés, letisztulás tovább fokozódik. Sok festmény egyedüli tárgya a nőalak; szobabelsőben, tárgyakkal zsúfolt térben, sima háttér előtt egyszerű tevékenységbe merülve. A részletek, a formák egyre merészebben, egyre inkább a lényegre egyszerűsítve jelentkeznek: a művészt csak a látvány, a vizuális összhatás foglalkoztatja. A kép egységét a fény teremti meg: derült, tiszta, kissé hideg fény, amely egyenletesen árad be bal oldalról, egyformán, hangsúlyok nélkül világítva meg az egész képmezőt. A színezésben Vermeer a lazúros rétegek helyett már sima, zománcosan tiszta színfoltokat alkalmaz. Még az árnyékot sem festi feketével: képei így világosak, kristályszerűen tiszták. A formák zavartalanul, biztosan körülírva mutatkoznak, felületüket a színek is meghatározzák. Nem tűnik fel képein a melegség, az alkotói szenvedélyesség hiánya sem, mert a rend, a tisztaság, a kompozíció összetartó ereje és a csodálatosan finom kivitelezés igazi festői értékeket mutat. Művészetének valóságos foglalata a „Festő és modellje” című. Egy műterembelsőt látunk a félrehúzott függöny mögött. Középen a festő dolgozik vásznán, modellje hátul, a térképpel borított fal előtt áll. A lány fején babérkoszorú, kezében harsona és könyv van - az attribútumok alapján tehát Kliót, a történetírás múzsáját eleveníti meg. A festő az igazi, a magasrendű festészet ösztönzőjét készül lefesteni. A téma mégis életképszerű: az asztalon heverő tárgyak - a festői mesterség, a művészeti ágak jelképei - csak színezik a jelentést. A képen egyenletes, derült fény árad, ezt a művész úgy biztosítja, hogy élesen elkülöníti a hidegen világító színeket a sötétebb árnyalatoktól, és sehol sem fest fokozatokat, átmeneteket. A két figura között mozdulat, gesztus, egymásra szegezett tekintet nélkül is finom kapcsolatot érez a néző. Tárgyak és szereplők néma, egymásmellettisége s egyúttal szoros, magától értetődő összetartozása, tárgyilagos, de nem személytelen festői felfogás - ezek azok a tulajdonságok, amelyek a „Festő és modelljé”-t a barokk művészet legnagyobb remekei közé emelik. Vermeernek sikerült az, ami a festészetben csak nagyon keveseknek: átlényegíteni a valóságot művészetté s a művészetet életté. http://209.85.135.104/search?q=cache:61TAyd6B2z0J:www.sulinet.hu/eletmod...

22

Alan Sillitoe: A nap törött szekerén „Ezernyi hangom közül Ezernyi hangom közül Egyetlenegyen szólok A száguldó sóstajtékú habokhoz, Egyetlen hang egymásbaeresztett Szavait hajítva Az éjfedte hajó Késélű hegyének Széjjeltörhetetlen, mely tőlem elragad. Az egyetlent vetem a tengerre Ezernyi hangomból mi megmaradt, S nézem, hogy sűllyed védtelen Feketegyomrú vizekbe Ellobbanó meteorként, Szerelem tiszta hangja Amely a sírba száll, Ezer visszhang hull a hajón.” Alan Sillitoe) (Közös kiadás a Sawasawa kiadóval) „ Nincs benne egy szikra élet. Futna csak tíz yardot, fölfordulna. Ha csak tízyardnyira belém látna, akkor is fölfordulna - a meglepetéstől. Az biztos, hogy most a magafajta ürgék dirigálnak az olyan paliknak, mint én, és majdnem holtbiztos, hogy ez így is lesz mindig, de az istenit neki, akkor inkább vagyok az, ami vagyok - még ha örökké futnom kell is, és be kell törnöm egy pakli staubért, vagy egy üveg lekvárért -, mint hogy dirigáljak másnak, és ne legyen bennem egy szemerke élet...” Sillitoe az angol új hullám képviselője, első regényeivel – A hosszútávfutó magányossága és a


Szombat este, vasárnap reggel című klasszikusokkal (mindkettőből kultuszfilm készült a hatvanas években) – egyik napról a másikra világhírű lett. Most megint remekművet vesz kezébe az olvasó. A főhős, az ifjú Herbert elszökik a kollégiumból, hátat fordít a gyarmati szolgálatot teljesítő katonatiszt apának s a lelkészcsaládból származó anyának. Harag és bosszúvágy hajtja az ismeretlenbe, a kalandba, akár a végzetébe. A második világháború forgatagában eltűnik, majd Nottinghamben bukkan föl. Új világot teremt magának, de ebből is kimenekül. A hadsereg az újabb állomása, Ciprus, Egyiptom és a szuezi válság. Angliában beköszönt a „soha nem volt ilyen jó dolgunk” korszak, otthon próbál talpra állni. A maga világába zártan legfeljebb a lányoknak és a kocsmárosoknak okoz örömet, sodródik a választott úton, mint Phaeton a napszekéren. Megmenekül a zuhanásból, visszatalál szeretteihez, kibékül önmagával, képes pályán tartani példaképe, Phaeton széthullásra, kárhoztatott napszekerét? „Csak úgy volt képes tovább csinálni, hogy három rekeszt különített el magában, az egyikben volt az egészet áttekintő Herbert Thurgarton-Strang, a másikban a nyers és fenyegető Bert Gedling, és a harmadikban a kettő párlatainak valamiféle elegye, mely képes volt az első kettőt kordában tartani a tévéinterjúk során. Deborah( az író alteregójának kiadói asszisztense -Kerekes Tamás) megérezhetett valamit a küzdelemből, mert néha javaslatokat tett, hogy mit is tegyen. Bizonyos szabályokhoz tudta tartani magát, de figyelmesen bólogatott, mint Bert tenné, ha Deborah a tanácsaival is megerősítette ezeket. -Ugye tudod, hogy sose adj egyenes választ, ne mondj igent, se nemet a kérdésekre? – kérdezte. -Nem, nem tudtam. -Most már igen. Ha ezt megteszed, nem mondhatnak veled olyat, amit megbánsz utóbb. Közben meg időt nyerhetsz a következő mondatig. Aztán olyat se ondj soha, ami alapján naivnak képzelhetnek. Herbert bólintott. -Megpróbálok nemet mondani. -Miután eldöntötte már, hogy kilép Bert Gedling cipőjéből, amilyen gyorsan csak lehet és amint megrázkódtatás nélkül alkalma nyílik rá, miközben Deborah folytatta, elgondolkodott, hogy vajon nem Humpries(az író kiadója) akasztotta a nyakába. „Jobb, ha engedelmeskedsz-parancsolhatta Humpries-hitesd el vele, hogy beleszerettél, vagy repülsz innen. Csak úgy lehet megtudni az igazságot, ha megkéri a kezét, de ahhoz előbb meg kell mondania, kicsoda is Bert. Még ha Humpries titkos ügynöke is, vagy ami még ennél is rosszabb, Dominicnek, annak a szarképűnek. Deborah szerelmi ágyjelenetei annyira hitelesek, hogy igazán nincs oka panaszra. Az első tévéinterjút úgy hetven százalékosra becsülte Deborah, ami nem rossz, tette hozzá, bár lehetne jobb is. Arthur Hornbeam, a gyártásvezető szerint remekül ment, de mi mást is mondhat? Mindenesetre elégedettnek látszott, és azzal folytatta, hogy Mr. Gedlinget érdekelné-e tévének írt színdarabok megírása, -A magafajta fizetése elérheto a csúcsot. Beérett az idő az ilyesfajta témákra. Herbert lecsorgatta az olcsó whiskyt a torkkán, és a papírpoharat a szemetesbe hajította. -Gondolkodom rajta,” Nálunk már befutott szerző a nyolcvanéves regényíró Születésnap Arthur Seaton, a nottinghami lázadó kocsmahős, férjes asszonyok boldogítója immár nyugdíjas, miközben körülötte pezseg, változik a világ. Fivére, Brian, Londonban él, tévéknek ír szappanoperákat, jó társaságok tagja, de otthonának Nottinghamet tekinti, ahová haza is jár. Briant egy napon hazahívják első szerelmének születésnapjára, ahol felszínre törnek az emlékek. Vajon lehetett volna másként dönteni, másként választani? Érdemes azon gondolkodni, ami meg sem történt? Vajon velünk, olvasókkal is megtörtént már hasonló eset? Vajon nekünk is érdemes lenne elgondolkodnunk, mikor, mit szalasztottunk el, s hogyan, mivel rontjuk életünket? Bizony, magunk is felelősek vagyunk a boldogságunkért. Egy finom humorral átszőtt regény, amitől biztosan bölcsebbé válunk A hosszútávfutó magányossága A film nyomorúságban élő kamaszhőse számára az apja életbiztosításából neki jutó összeg révén felcsillan egy jobb élet lehetősége, s többé nem is tud szabadulni ettől a vágytól: akár a bűnözést is vállalja ezért, s lázadó kedvét a javítóintézet sem töri meg. Felmagasztosul egyéni lázadásában, így lesz drámája teljes, de bukása mégsem végleges... Mintha csak Truffaut javítóintézetébe zárt kamaszát látnánk a Négyszáz csapásból néhány évvel később, valódi szembenállásra éretten. Tony Richardson legjobb filmje ez: lappangó líra vegyül benne lélegzet-elállító keménységgel és feszültséggel. Az emlékezetes futóverseny izgalmasabb, mint bármely hollywoodi szuperprodukció nagyjelenete. A hosszútávfutó magányossága örökre világelső marad a lázadás filmtörténetében. A meg nem alkuvás feledhetetlen balladája A rongyszedő lánya A kiváló angol írót a Szombat este, vasárnap reggel és A hoszzútávfutó magányossága című regényei alapján szerette meg a magyar olvasó. A két világhírű műből megismert terepen játszódnak


elbeszélései is. Vagyis dübörgő nagyüzemek zajában, füstöt okádó gyárkémények alatt meghúzódó munkásnegyedekben. Légszomjban, a napi rutinlét szorításában támadnak fel hiába gyerek-, kamaszés felnőtt hőseinek álmai, vágyai - az eredmény szinte mindig ugyanaz: visszahullás a szürkeségbe, az életpótlékok nyomorúságos elfogadásába. Sztrájkoló bányászok, sikertelen előzmények után boldogságukat kereső férfiak, asszonyok, munkában és háborúban megnyomorított életűek, és főként érzékeny, éles szemű gyerekek adják az elbeszélések szereplő-galériáját. Kihagyhatatlan szerző az antológiákból: Az antológia ekként lehetne olyan is, mint a Huxley-nak a viktoriánus időkbe való visszamerengés keserű szatírájaként is olvasható novellájában szereplő dúsgazdag művészetkedvelő Lord Badgery anakronisztikus „tizenkilencedik századi terme, amely fullasztóan tele van zsúfolva Viktória-korabeli műtárgyakkal és csecsebecsékkel. A kötet azonban mégsem efféle irodalmi panoptikum, s a két elegáns figura meglehetősen ironikusan hat például Alan Sillitoe nagyon szép elbeszélésének lapjain vagy az önkielégítés lélektanáról szóló gyilkos és szellemes Martin Amis-novella akaratlanul is releváns illusztrációjaként. A beválogatott elbeszélések sokfélesége elfeledteti velünk a nosztalgikus képet, még akkor is, ha a szerkesztő rendkívül konzervatív ízléssel válogatott a huszadik századi angol és ír novellairodalomból. (Bényei Mátyás) Utóirat: „Sose voltam még olyan szabad, mint az alatt a néhány óra alatt, míg végigügetek azon az ösvényen a kapun kívül.” ”Jó ez, futónak lenni, kint a világban egymagam, egy lélek se, aki elrontaná a kedvemet, vagy megmondaná, hogy mit csináljak.” ”Futás közben nagyokat gondolkodom, akkor jutnak eszembe a legmélyebb gondolatok”.

23

Márai Sándor: Az írástudó

Hol a pénz? „Délben egy órakor a baseli borbély nyakamba kötötte a fehér kendőt, s szappanozni kezdett. A műhely ablakai egy csúcsos tetejű ház emeletéről néznek le a főtérre és a katedrálisra. A borbély idősebb, méltóságteljesebb ember volt. Kellemes, mély torokhangon beszélt, mint az apaszínészek. Ujjaival markolászta a torkomat és ütemesen mondta: - Ön francia? Vagy olasz? Ah, magyar. Mi, baseliek nagyon szeretjük a magyarokat. A világháborúban itt beretválkoztak meg a magyar utasok, az a kevés magyar, akik diplomáciai megbízatással, vagy tüdőbajjal ki tudtak jutni akkor Svájcba. A vonatok lassan jártak, és az utasok szakálla kinőtt útközben. Sok dolgom volt. Igaz, a németek is itt borotválkoztak. Aztán, később a franciák is. Egy időben mindenki itt beretválkozott nálam. Akkor vettem hozzá az üzlethez az emeletet. Engem megtévesztett a történelem. Ne felejtsük el, a fogadók tele voltak kémekkel. Egy ideig már a kémekből is meg lehetett élni. Hozzám a háború alatt csak a kémek jártak, akadt olyan is közöttük, aki bérletet váltott; a helybélieket csak délután fogadhattam. Kémek most is vannak, de nagyon kevesen. Ha bemegy délután a Stadtcaféba, ott láthatja őket, sarokasztaluk van, sakkoznak és lapokat olvasnak. Ön érti a kémeket? Én soha nem értettem őket. Végül mindig olyasmit találnak náluk, amit olcsóbban megkapni a trafikban: a pályaudvar fényképét vagy képeslapot a hidakról. Úgy látszik, kell az ilyesmi. Tetszik Önnek Basel? Nekem most nem tetszik. Itt élek már negyvenhat éve, de most nem tetszik nekem. Jobbra határ, balra határ, s közbül nincs pénz. Ön úgy érzi, hogy itt csend van és béke? Igen, talán, ha így átutazik ez ember... De ha itt élt volna ebben a háborúban s ebben a békében, s közben jobbra történt ez és balra történt az, s közbül nem történt semmi, akkor végül is kételkedni kezd a békében. Itt van mindaz, ami az élethez kell: színház, fedett uszoda, múzeum, szocialisták,


nácik, patríciusok, francia bor, kitűnő zene, nagyszerű könyvtár, felekezeti béke, jó pékek, s azt hallom, néha még prostitúció is van. Csak pénz nincs. Hallott ilyet? Jobbra pénz, balra pénz, s pontosan itt a sarokban nincs egy fillér sem. Igaz, a bankok tele vannak pénzzel, de azt a pénzt acélszekrényekben őrzik az idegenek számára, s az idegenek nem jönnek ide, csak néha, kivenni a pénzt, vagy betenni, vagy csak eljönnek és megnézik. Abból nem lehet megélni. Az emigránsokból nem lehet megélni. Régebben egy emigráns biztos kuncsaft volt, az állam vagy a párt küldte neki a pénzt minden elsején, mint egy nyugdíjasnak. Ma csupa koldus, szegények. Jár ide kettő, hitelbe beretválom őket. Az ember soha nem tudja. Zürichben egy kollégám évekig beretválta Lenint. Itt vannak most olyan németek, akik a nácik elől menekültek Németországból, aztán a nácik, akik a nácik elől menekültek, aztán német emigránsok, akik a német emigránsok elől menekültek Párizsból. Nagyon nehéz eligazodni köztük. De pénze egyiknek sincs, ez a közös ismertetőjelük. Tessék a fejet hátrahajtani.” A humanitás „Mégis finom, érzékeny lények vagyunk, s tudunk szánalmat érezni pusztuló áldozatai iránt. Például, amikor a háborúban az U-Bootok elsüllyesztettek egy hajót 1000 lóval, nagy volt a részvét. S, ha a legközelebbi háborúban elsüllyesztenek majd megint egy hajót 1000 rakomány Ford autóval, talán még nagyobb lesz a részvét. A modern ember humanitása határtalan. Csak mikor az 1000 ló elsüllyedt, a lovakról minden újság nekrológot ír; de a száz matrózról, aki a lovakat kísérte, senki. Az természetes volt. Minden tudunk sajnálni, mindent, csak egymást nem.” Háború után Három szép elzászi kislányról egy svájci nevelőintézetben kiderült, hogy zsidók. Este, a lefekvés órájában, az a szokás a francia intézetekben, hogy a leányos sorban egymáshoz járulnak, jó éjszakát kívánnak, és megcsókolják egymást. Mikor a három elzászi kislány került sorra, a magyar leányok felálltak és ezt mondták,: -Mi zsidóval nem csókolózunk. Szóltak, és a hálótermekbe vonultak. Az elzászi lányok-életükben először szemközt a fajvédőkkelsírni kezdtek. A dolog folytatása kis palotaforradalom lett. A jól nevelt, keresztény magyar úrilányok nevelésük szellemében kijelentették, hogy nem hajlandóak zsidókkal egy asztalnál enni; s átültek egy másik asztalhoz. A leányok között igyekeztek propagandát csinálni, hogy ne érintkezzenek zsidókkal, mert az szégyen. S a magyar leánykák elhatározták, hogy kampóskeresztet fognak beszerezni, s azzal tüntetnek a zsidók ellen. Erről a kis föld alatti forradalomról az intézet vezetői persze nem tudtak meg semmit. Nagyon el is csodálkoznának, ha megtudnának róla valamit. Na, én nem fogok sietni elmondani nekik semmit! Külföldön nagyon kétélű fegyver az ilyen zsidóellenes propaganda. Külföldön ti. egy közmondás járja, hogy: egy országnak nemcsak annyi zsidaja van, amennyit megérdemel, hanem annyi és olyan zsidaja van, amennyit megérdemel; s amilyet megérdemel. Ezért nem tud az angol és a francia az ő zsidajáról sokat és különöset, mert a maga képére asszimilálódtak a zsidai. A lengyel többet tud róluk. No, és hogy Pesten milyen tájékozottak! A magam részéről csak egy tanácsot adtam a kisleánynak; hogy a kampóskeresztről beszélje le a magyar barátnőit. Mert fajvédelem ide, fajvédelem oda; annak, aki kampóskeresztet hord, külföldön csak egyféle neve van mindenféle náció szemében. És ez a név: „Boche!” (Márai Sándor e cikket 1925 és 1927 közt írta - Kerekes Tamás) A művészet Succiról azt olvastam, hogy Lilleben, egy vidéki francia városban, öt órára Párizstól, nagyobb éhezésbe kezdett. Szerződést kötött a párizsi egyetem orvosi fakultásával, s kötelezte magát, hogy negyvenkét napig étlen-szomjan fog élni, nem vesz magához semmiféle mesterséges táplálószert sem, s mozdulatlanul fog feküdni a lille-i városháza nagytermében. Egy éhezőművészről volt tehát szó, amint ebből is látszik. Egy nagyobb szabású éhezőművészről, egy emberről: Succiról, aki hivatásos és meggyőződéses éhezőművész, s öregebb emberek fognak még emlékezni arra, hogy hősöm már fiatalabb éveiben is az éhezőművészek Cézárjának tituláltatta magát gőgjében. Ami szertelen volt, mint az olaszok minden gesztusa. Az éhezőművészek, már a hivatásosok, meglehetősen kihaló szekta. Az isten tudja, hogy megy ez, a mai publikumnak már nem imponálnak valahogyan az éhezőművészek, szinte jobban imponál az, ha valakinek sokat van mit ennie. De apáink, akiknek az idejében az éhezés még banális mozzanata volt az életnek, fognak emlékezni reá, hogy időről időre megjelent a vidéki városokban egy toprongyos és girhes ember, egy vasketrecben szalmára feküdt, csöndesen összefonta kezeit horpadt hasa fölött, s húsz-huszonöt napot feküdt így


étlen-szomjan, míg a város polgárai felváltva őrizték, hogy csalás ne történjen, s a művész be ne vágjon éjfél után egy kis pörköltet. A publikum pénzt hordott neki, s szerfölött megbámulták az ilyen művészeket. Magyarországon különösen sok esélyük volt mindig az éhezőművészeknek mert a magyar publikum előszeretettel szemlélte, ha egy művész jól és kitartóan éhezett. Mert mindenesetre művész Succi. Tanácskoztam magammal, mert a két fogalom, ha szigorúan vesszük, az „éh” és a „művész” már a barlanglakók idejéből egy kalap alá tartozik. Amikor az emberiség ősi pillanataiban, az első, mamut-gyilkolásra kevésbé alkalmas ember otthonmaradt a barlangban, a falra egy baltával kis állatokat rajzolt fel, és nagyorrú embereket, így a többiek, a praktikusok, a harciasak és az egészségesek, a szarvasok után kiáltottak hallalit. A rajzolóősember kevesebbet evett társainál, a vadászoknál, éppen mert ilyen melankolikus volt és dekadens ,kis állatokat rajzolt, ahelyett, hogy gyilkolta volna őket. Ez a típus éhezik a művészetért. Imádja a művészetet, él, hal érte. Kerekes Tamás Márai Sándor: Az írástudó Helikon Kiadó www.helikonkiado.hu sajto@helikon.hu

25

Álom Angus

A sorozatban jelenkori szerzők a világ népeinek mítoszaitól megihletve alkotnak, megírva az eredeti, archaikus történet modern interpretációját. A jelen mű szerzője az ősi kelta-ír legendárium kincsestárából merített: fő alakja Angus, a gaelek sármos istene, az ifjúság, a jókedv, az életöröm, a játék és nem utolsó sorban a szerelem ura.(Ekultúra.hu) A rodéziai születésű, skót Alexander McCall Smith-t a krimikedvelők ismerhetik Az Első Női Detektíviroda sorozat néhány évvel ezelőtt megjelent könyvei kapcsán (Az E.N.D., Zsiráfkönnyek, Erkölcstan széplányoknak, Kalahári gépíróiskola férfiak részére), amiknek főszereplője Mma Ramotswe, az afrikai (botswanai) Miss Marple. Jelen könyve azonban nem krimi, viszont remekül illik az Új Palatinus Könyvesház Mítosz-sorozatába. Angus sajátos figurája a kelta-ír-skót panteonnak. Kedves, barátságos isten, dacára annak, hogy apja a hatalmas és könnyen haragra gerjedő Dagda. Az álmok és a szerelem az ő területe (utóbbi miatt a kelta Érosznak is nevezhetjük), de játékossága nem csap át huncutságba – kivéve, ha édesapját kell megleckéztetnie. A könyvnek azonban csak egyik felét adják az Angus-ról szóló mítikus történetek, amik épp olyan egyszerűbb nyelvezetűek, mint általában az efféle írások. Mert az elsőtől eltekintve minden egyes Angus-os fejezetet egy olyan követ, ami valamely apró részletében kapcsolódik a megelőző sztorihoz. A kapocs mindig maga Angus, ill. valamely tulajdonság, cselekedet, amit neki tulajdonítanak, viszont mintegy álombéli szabad asszociációval írónk mindig valami mait (vagy legfeljebb ’30-as évekbelit) költ hozzá. És ezek a szépen megírt történetek az emberi életről szólnak. Gyakran egészen hétköznapiak, de legalábbis semmiképpen nem mutatnak túl fontosságukban azon, amit az adott „mese” szereplőinek jelentenek. Egy fialatasszony nászútján férje múltján, titkain tépelődik. Egy vidéki skót fiú a XX. század harmadik évtizedének éhínségekkel, nélkülözésekkel terhes korszakában attól tart, bátyja elhagyja őt, hogy munkát keressen a városban. Egy másik ifjú nő egyre arról álmodozik, hogy hűtlen szerelme a bocsánatát kéri. És így tovább. Mindezekhez a háttér jobbára Skócia vagy Kanada, és jószerével nem történik semmi olyan, amit egy átlagos élet tipikus nehézségeit, drámáit megélő ember ne találna így vagy úgy ismerősnek. http://209.85.135.104/search?q=cache:oetvY-49cgkJ:randomskyovernomanslan... McCall Smith/Angus varázsa abban rejlik, ahogy ezeket a mindennapos, mégis sorsfordító pillanatokat, eseményeket, akár apró gesztusokat megragadja, elmeséli. Hogy észreveszi s láttatja


bennük azt, ami mítikus, ami köthető Angushoz. Rövidke, szép kis könyv ez, régesrégi történetek és mai sztorik láncolata, egy rendkívül éleslátó, emberséges írótól, rólunk A skóciai tündérek kicsike lények, kiknek kétes a természetük, haragjuk rosszindulatú. Zöld dombok belsejében laknak, melyek közül a kúp alakúakat szeretik – ezeknek gael nyelven sighan a nevük. Zöld dombjaikon éjjel a holdfényben táncolnak, köröket írva le, melyek színüket változtatják. A körök belsejében veszélyes az embernek elaludni, sőt már az is kész veszély, ha az embert a szürkület itt találja. A tündérek miatt keletkeznek azok a hiányzó nagy fűfoltok, amelyeket a villám sokszor vág ki a földből. A görcs fogott marhát a skótok „tündérlövött”-nek mondják, egyetlen elfogadott gyógymód az, ha az állatot kék búzavirággal dörgölik, amelyről bizton hiszik: visszaállítja a vérkeringést. A tündéreknek vannak fegyvereik is A skót felföld lakói legalább annyira babonásak, mint az írek. A pagonyban, fenyéren vagy hangafűben talált háromszögletű kockaköveket, a tündérek fegyvereinek tartják, minthogy tündérnyílhegyek. A kelták durva bronz csatabárdjait szintén a tündérek fegyvereinek tartják. A tündérek együtt kopácsolnak szorgalmasan a törpékkel a szurdokokban, és különböző emberi tevékenységeket utánoznak. Az emberek a partra sodort lyukas köveket a tündérek poharainak tartják. A tündérek haragját csak a vízbe dobott sajtdarabokkal lehet pillanatnyilag elűzni. A tündérek más-más ruhákat hordanak. Általában zöldet, de a mocsarakban megfigyeltek már hangaszínű, a bozótosban pedig kőzúzalékkal és zuzmóval festett ruhákat. Ezekből kiderül, hogy a skót néplélek hisz Kóbor Tamásban, Nessie-ben, lelkük annyira fogékony, mint Borges olvasója a Holdbéli nyúlra, Cortásar képzelt lényeire az argentin olvasó, vagy Henry Michaux teremtményeire a GeneralPress Kiadón nevelkedett nyájas magyar olvasó. Szeretnek lovagolni. A tündérek gyakran veszik kölcsön emberek lovait, amelyekre reggel zihálva, összegubancolódott sörénnyel találnak rá az istállókban, s az is mindennapos, hogy megdézsmálják a gazdagok pincéinek legválogatottabb italait – állítják a rendszeretetükről híres skót komornyikok. Leginkább a vízi tündérektől kell óvakodnunk, ha a skót felföldön az Emberrablók Alan-jával találunk sétálgatni (Robert Louis Stevenson), de a repülő Sam Smallt nézett tündérek is veszélyesek (Eric Knight: Sam Small csodálatos élete), főleg ha mindeközben Rod Stewart dünnyög rekedtes hangján a Csavargó szívről. De térjünk vissza a vízitündérekre, akik ugyanis a skót néphagyomány szerint a tavak és folyók mélyére csalogatják az asszonyokat, aranygyűrűk és kupák alakjait öltve csábítanak, és a fogságba ejtettek hét évig szolgálnak nekik a víz mélyén, mely leggyakrabban csak három napnak tűnik a gyanútlan áldozatok emlékezetében, s csak a kígyózsírból készített olaj segíthet. Érdemes résen lenni! Skóciában nemcsak a puding lehet megbabonázott, mint az íreknél: ”Egy teviotdale-i szegény asszony igen szerencsésnek gondolta magát, amikor egy fából készült sulykolót talált, éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt ilyesféle eszközre. Anélkül kapta fel, hogy elmondta volna a megfelelő áldást, és otthon az ágya fölé tette, hogy készen álljon a másnap reggeli használatra. Éjfélkor nyílt a kunyhója ablaka, és az asszony egy éles hangot hallott, amely egy idegen, barbár néven szólított valakit. A megrettent parasztasszony imádságban tört ki, és méltán hihetjük, hogy ez óvta meg a bántódástól. Ez alatt az elvarázsolt háztartási eszköz lebukfencezett az ágyra, nem kis zajjal és sietséggel távozott az ablakon át..” A házitündérek azért mások ”A skót házitündér a természetfeletti lények azon osztályát alkotja, amely viselkedésében és természetében jócskán különbözik a szeszélyes és bajkeverő tündérektől, manóktól. A házitündér sovány, borzas és vad küllemű. Napközben szeret elrejtőzni öreg házak elhagyatott zugaiban. Éjszakánként pedig olyan fáradságos munkák elvégzésével foglalkozik, amelyekről azt gondolja, szívesen fogadja majd a család, amelynek szolgálatába adta magát. A házitündér azonban nem viszonzás reményében gürcöl. Éppen ellenkezőleg, olyan érzékenyen érinti, ha –étel kivételéveljutalmat ajánlanak neki, hogy ez biztos és végleges eltűnését okozhatja” Kerekes Tamás A kiadó: Ez a történet az ír-skót hiedelemvilág, a kelta mitológia egyik népszerű és vonzó alakjának, Angusnak a mítoszát beszéli el. Álomhozó Angus Érosz és az ifjúság megtestesítője is egyben. Elsősorban az ír mitológiából ismerjük, de a skótok kelta hagyományaiban is megjelenik.


A kelta mitológia gazdag és varázslatos világát halandók és istenek lakják. Felöleli a párhuzamos univerzumok eszméjét, belefér evilág és másvilág. A másvilág jeleket hagy ebben a világban – hegyeket, dombokat, tengeröblöket; a mitikus helyszínek pedig gyakran valóságos földrajzi helyek tulajdonságait viselik. A mitológia fittyet hány az időrendnek, még akkor is, ha a későbbi ír mesékről tudható, hogy a történelem mely szakaszára vonatkoznak. Angus a korai történetek szülötte – a történelem előtti időkből származik. McCall Smith saját regénye elé írt bevezetőjéből is kiderül, hogy nemzetközi mítosz-sorozatunk valódi gyöngyszemét tartja kezében most az olvasó, melyben napjaink valóságát egy a felnőtteknek szóló, csodálatos mese szövi át. Alexander McCall Smith az egyik legjelentősebb skót regényíró. Az Első női detektíviroda című regénysorozatával az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban rendkívül népszerűvé vált szerző, több mint ötven kötettel, s emellett az orvosjog tudományának doktora is. Viaszgyerekek című elbeszéléskötete alapján díjnyertes filmalkotás készült. Nyájas isten, jóképű és játékos, aki megihletett olyan modern költőket, mint Yeats (A vándorló Aengus dala), és nyomot hagyott olyan andalító skót altatódalokban is, mint az Álom Angus. A kelta mitológia gazdag és varázslatos világát halandók és istenek lakják. Felöleli a párhuzamos univerzumok eszméjét, belefér evilág és másvilág. A másvilág jeleket hagy ebben a világban – hegyeket, dombokat, tengeröblöket; a mitikus helyszínek pedig gyakran valóságos földrajzi helyek tulajdonságait viselik. A mitológia fittyet hány az időrendnek, még akkor is, ha a későbbi ír mesékről tudható, hogy a történelem mely szakaszára vonatkoznak. Angus a korai történetek szülötte – a történelem előtti időkből származik.’ McCall Smith saját regénye elé írt bevezetőjéből is kiderül, hogy nemzetközi mítosz-sorozatunk valódi gyöngyszemét tartja kezében most az olvasó, melyben napjaink valóságát egy a felnőtteknek szóló, csodálatos mese szövi át.” Utóirat: www.folder.hu Minden év november harmincadikán kellő tisztelettel és pompával ünneplik meg a skótok egyik védőszentjük, Szent András névnapját (St Andews Day), legyenek bárhol is a világban - írja a skocia.hu. Skócia zászlaja, a kék alapon fehér kereszt (sokak szerint elnyújtott iksz) is Szent Andráshoz kapcsolódik. A fehér kereszt nem más, mint a Saltire, azaz Szent András keresztje. Ilyen alakú keresztre feszítve halt mártírhalált Szent András Kr. u. 70-ben. Azóta ez a kereszt lett a skótok nemzeti azonosságtudatának jelképe. András sokáig halászként dolgozott, mielőtt Jézus követője lett. Később Kis-Ázsiában, Macedónia területén, illetve Dél-Oroszország területén hirdette az igét, az oroszok azóta szintén védőszentjükként tisztelik Szent Andrást. A római vezetés azonban ellenséget látott benne, ezért kivégezték. Csontjait elásták, majd körülbelül háromszáz évvel később a hódító Nagy Konstantin kiásatta és elvitette azokat Konstantinápolyba. A legenda szerint nemsokára egy görög szerzetes (mások szerint egy ír), bizonyos Szent Regulus volt az, aki kimenekítette a maradványok egy részét. A szerzetes álmában üzenetet kapott, amelyben arra figyelmeztették, hogy Szent András csontjai veszélyben vannak. Az angyal arra kérte, hogy a maradványokat vigye olyan messzire, amennyire csak bírja. Regulus, betartva az utasításokat, elhozott egy fogat, egy karcsontot, egy térdkalácsot és néhány ujjat azok közül, amelyeket a sírhantban talált. Az ereklyékkel aztán meg sem állt Skóciáig, mégpedig Fife grófság észak-keleti partvidékéig, ahol egy Kilrymont nevű városkában rejtette el őket. Ez a város a mai St. Andrew’s, amely nemcsak egyetemi életéről, de golfkultúrájáról is világhíressé vált. Egy másik legenda szerint, amikor II. Angus király a skótokat és a pikteket az angolok ellen vezette, éjjel látomást látott. Szent András jelent meg álmában és arra bíztatta: ha hisz Istenben és a győzelemben, a győzelem sem marad el. Angus másnap reggel a csatamező két oldalán két hatalmas fehér Szent András keresztet látott, mögötte a kék éggel. (Innen a skót nemzeti lobogó) Angus kivonta kardját és legyőzte az angolokat. Alexander McCall Smith Palatinus Kiadó www.palatinuskiado.hu

26


Hungaricum

Előhang: Nemcsak láttam a boldogságot, de olvastam is: Porcus hermeticum, jegyzé Kovács András Ferenc, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2004, 187oldal, 175ezer lej= ez mégiscsak disznóság, de nekem egy újság küldte, így hát malacom volt. A disznó dolgozik (Paul Eluard) avagy a kettészakított nemzettest Erdélyi disznó Volt egy úr, úgy hívták: Erdélyi. Zabált, míg serkentek serkéi… Étvágya nem csökkent! Néha röffent, böffent, S dicsérték: „Disznó vagy, Erdélyi.” Hazai anomáliák: Zöldségimport Egy kertész Ceglédre NyékládHáázáról hozatott céklát, Azonban a nyeglkét Agyoncsapta Cegléd Csapszékében egy rossz székláb. Szerelem a Királyhágón túl, avagy a vak görény beleszeret egy fingba? Határon túli magyar vívmány Megkésve, végre Válaszútra, Erdélybe, ért a „Káma-Szútra”! Most megtanulja Kinga, Hogy nem fasz dugja -linga Ha hindu módra mász a rúdra Szellemtörténeti áthallások, a szétszakított nemzettest ellenére „A középkor alkonya” Egy kurva-ismerte CapuaMondá egy páternek:”Á, puha! Bárhogy iparkodom Fráteri farkadon Nem segít Szent Antal s Pádua!” Irodalmi komparatisztika Verlaine a bordélyházban kártyázik Asztalnál mélázott Paul Verlaine: „Véletelen is van a pókerben… Most is, épp az asztal Alatt, néha faszt fal Valaki: hol leszop, hol ver lenn.” A poösztmodern dícsérete Neoposztmodern Szeszélyes népművész Aletta: Kezében szőrpamacs s paletta! „Ezek aktok” ?-kérdik „csak objektek, térdig.” S nem értik, mit ért alatta


A költészet dicsérete Calvus a Suburában Rögtönzés a bordélyház falára Hajnaltájt a költő Calvus itt Kapott egy kéjnőtől halk puszit. Majd ingyen meggyakta, S fizetetlen hagytaCalvus, a költő, nem alkuszik Amikor négy évvel ezelőtt tollat vettem a kezembe, akkor már eltemettük Bólya Pétert, Hajnóczy Pétert, noha élt még Dobai Péter és Munkácsi Miklós, tollforgató nem akartam lenni. Aztán azt a gondolatot vettem a fejembe, hogy a határainkon túli magyarság számára írok Magyarországon megjelent könyvekről, s közöltem a kiadók elektronikus elérhetőségét, hogy a kanadai, ausztrál, torontoi, göteborgi magyar is meg tudja rendelni a számára szükségesnek vélt magyar könyveket. Így kerültem virtuálisan Erdélybe, mert az első lap, mely törekvéseim felkarolta, az a kolozsvári transindex.ro volt, azt követte a relatio.ro, a Korunk, az Erdélyi Riport, s már azon sem csodálkozhatott senki, hogy több Magyarországon megjelent könyvem ellenére az Erdélyi Magyar Írók Ligájába(EMIL) kértem felvételem. Egyre többet tudtam meg az erdélyi írókról, a régiekről és a maiakról, több erdélyi költővel, íróval levelezni kezdtem (Kinde Annamária, Böszörményi Zoltán), megismertem a Magyarországra Erdélyből áttelepült nagyszerű embert, Szávai Gézát, aki nemcsak ügyes író, de jelentős kiadót mondhat magának Pesten (a Pont Kiadót), aki Magyarországon élő tehetséges írókat karol fel (Benedek Szabolcs, Onagy Zoltán). Az erkölcsi bátorság tetszett meg benne, meg a többi erdélyi íróban. Szávai Géza azt írta egyszer, hogy azért emigrált Romániából, mert frissen szült feleségének nem tudott Bukarestben megvenni egy liter tejet. A kapcsolat újabb kapcsolatot szül. Az erdélyiek vezettek el a nemzetközi irodalmi folyóirathoz (Cafe Stockholm, más néven www.transycan.net.hu), ahol újabb barátokra leltem, mint például Cseke Gábor. Rájöttem arra, hogy nemcsak arról van szó, hogy Magyarország támogatja a szárnyaszegetten élő provinciális erdélyi irodalmat, ami hamis irodalmi képzet. De arról is szó van, hogy jelenleg Aradon adja ki Böszörményi Zoltán, (scharme-os, svungos, vagabund), aki nemcsak filozófia szakot végzett, de verseket, s regényeket ír, lámpagyárat épít fel és vezet, s monacói állampolgárként adja ki a világ jelenleg legnagyobb példányszámú lapját, az Irodalmi Jelent, mely Böszörményi Zoltán segítsége miatt többet tett Faludy Györgyért, mint a hivatalos magyar irodalompolitika az elmúlt tíz évben. Az Alexandra kiadvány gyönyörű képeivel, empatikus szövegeivel tablót rajzol az erdélyi kultúráról. Reveláció volt a számomra, hogy levelezésbe került ismerőseimről itt olvashattam többet életrajzukról, vagy teljesítményükről az európai kultúrában, az is reveláció volt, hogy Sárközy Mátyást, Gömöri Györgyöt is itt találtam, kiknek „erdélyisége” számomra vagy nem volt ismert, vagy elhalványult. Örömmel olvastam ismeretlen művészekről is, mint pl. Európa legidősebb színészéről, Senkálszky Endre a neve, ismeretlen színésznőkről(Küllős Imola), itt kellett megtudnom, hogy a kolozsvári színházrendező, Tompa Gábor, amerikai egyetemen tanítja tudományát. Szerencsés volt, hogy a kötet látóhatára kiterjedt a tudományra is, örömmel olvastam dr. Pázsit Imréről, aki Franciaországban tanszékvezető egyetemi tanár. Itt kellett megtudnom, hogy dr. Vajta Gábor embriológusprofesszor erdélyi gyökerekkel bír, hogy Ata Kandó, nemzetközi hírű fotós szintén erdélyi. Sorolhatnám a rácsodálkozásokat. A kötet nem kerüli ki a politikát, az erdélyi autonómiatörekvéseket. Említettem Szávai Géza bátorságát. Ez a bátorság kisebb-nagyobb mértékben jellemző a szórványban élőmagyarságra (Böszörményi Zoltánt halálos kimenetelű közlekedési tragédiával fenyegették meg, s utána jött még hét és fél hónap láger. De talán a legjobban az a férfi nyerte el tetszésem (kérem, olvassák el a füzetet, azaz kötetet), aki annak ellenére elment Tamási Áron temetésére, hogy ezzel három év börtönt kockáztatott. Az erdélyi politikai, kulturális, nyelvhasználati kérdésekről különböző nyilatkozatokat, hitvallásokat olvashatunk. Heroikus és pragmatista megközelítésben egyaránt. A kötetet Kaiser Ottó gyönyörű fotói illusztrálják. Megtalálhatjuk benne Ágoston Vilmos, Tompa Gábor, Visky András, Senkálszky Endre, Kézdi Imola, Kányádi Sándor, Sütő András, Szilágyi Júlia, Bogdán László, Farkas Árpád, Anavi Ádám (10 hónap hiányzik, hogy betöltse a 100. életévét!!!), Szilágyi István, Kovács András Ferenc, Böszörményi Zoltán, Kántor Lajos, Ferenczes István, Kóas András, Páll Lajos, Léstyán Csaba, Ferencz , S. Apor, Kántor László, dr. Peter Zollmann, Gömöri György, Sárközy Mátyás, Domonkos István , Végel László, dr. Vajta Gábor, , dr Pázsit Imre, Lauter Éva portréját. A magyar irodalom doyenjének számító költő versével búcsúzunk. Anavi Ádám: Hajnali érkezés Ma én ébresztettem a hajnalt, hogy útitársamul szegődjön,


kísérjen el bozontos hajjal patakmentén, a répaföldön, a fák alatt szekérnyi széles kitalpalt ösvény száz kanyarján – s vezessen át a lomb szeszélyes homályain, ahol a halvány alig-tarolt rétekre bólog a napraforgók csorba gombja, s mutassa meg – hívnak a dolgok – a közelutat városomba. A lombon zöld gyémántok égtek, de már a hajnal csillagot tép, s elűzte mind a halk sötétet, amit az éjjel itthagyott még. S a hajnal fényesre törölte szemét a lengő felhő-égben, a friss harmat kigyúlt előtte a rét füvén, csalánlevélen, – vörös szikrát vet zöld bogyókon, sárgán csillan a fűzfakéreg, s a harmatban ringó bozóton mosdanak kékszemű kökények. Ma én ébresztettem a hajnalt, hogy útitársamul szegődjön, kísérjen el bozontos hajjal, hol rég jártam: a szülőföldön. – Amott a lenti folyómenti liget fölébe füstök szállnak, s a völgy szellője meglebbenti selymét a reggel sátorának. Alant a völgy most láthatatlan. – Sugárban fürdőző, opálos színekben lengő párapaplan alatt még szendereg a város. Az utca kövén koccan sarkom, – nem gyúl felém szemekben fényjel: nem ismernek, – álcázva arcom az évek ráncos függönyével. És én magam kit ismerek fel? – Milyen csodája az időnek, hogy városomban emberekkel együtt a kövek újra nőnek? Minden csoda, mi itten árad, megnőtt társaim teremtése. – …És megragad, sodor feléjük a város ifjú lüktetése. (Forrás: Anavi Ádám: Válogatott versek – a 95 esztendős költő válogatásában. Arad, Irodalmi Jelen Könyvek, 2004. 28-29.) Kerekes Tamás (20108/1): Erdélyi szőttes (Melléklet) www.hungaricum-alexandra.hu hungaricum@alexandra.hu

27

Munka és szórakozás Márai Sándor polgári világában


Munka Az összes rokonok felett élt, láthatatlanul és megközelíthetetlenül, a dalai láma módjára, akinek minden közvetett szava kinyilatkoztatás, Mátyás bácsi, a gazdag rokon. Ennek a bácsinak elképzelhetetlenül sok pénze volt, senki sem tudta biztosan, hogy mennyi, de a pesszimisták is úgy vélekedtek, hogy van neki vagy százezer forintja. S ami a legkülönb, ez a gazdag rokon soha nem foglalkozott üzletekkel, s pénzét elvont filozófiai tanulmányokkal és pedagógiai szolgálatokkal kereste. Évtizedeken át nevelője, majd később jogtanácsosa volt egy romantikus magyar nagyúrnak, a krasznahorkai Andrássy grófnak. Egy napon összevesztek, a bácsi visszatért tanítani a Theresianumba. Jogot adott elő, amint ő mondta: ”jogfilozófiát.” Andrássy levélben küldte utána végkielégítését, hatvanezer forintot, hatvan darab ezres bankót; a pénzt annyira sem becsülte, hogy ajánlott levélben küldje, s nem írt az ezresekhez egy szót sem. A bácsi eltette az ezreseket, Bécsben élt, a Theresianumban lakott, két kis szobában, s a magyar és osztrák mágnások nemzedékeit nevelte. Korán megőszült, fehér körszakállt viselt, mint a jóisten. Szemérmes, érzelmes és előkelő gondolkodású ember volt. Mint neves jogtanár, a Theresianum előadja, magyar grófok jogtanácsosa és bizalmasa, az elsők egyike volt Ausztriában, aki évtizedekkel Adler Victor előtt, nyilvános előadásokban a szocializmus hívének vallotta magát. Előadásokat tartott az iparosoknak és a munkásoknak a szocializmusról .Marxról és Lasalle-ról. Ő alapította az első osztrák munkáskooperatívát, s tízezer forintot adott az első munkásjóléti egylet céljaira. Jóindulatával és hiszékenységével visszaéltek, pénzét elfogadták, s a „keresztényszocialistát” -akkor ismeretlen fogalom volt-kinevették a hivatásos mozgalomvezetők, profi forradalmárok. Egy ilyen röpiratát a kilencvenes években kivonatosan fölolvasták az alsó házban, mint az „ideális szocializmus” fennkölt példáját. A pártok soha nem fogadták be, magános jelenség volt élete végéig, romantikus elméleti szocialistának tartották, aki karitatív eszközökkel akarja megoldani a szociális kérdést. Igaz, élt valamilyen különös gőg ebben a műkedvelő szocialistában-nemcsak lényében, hanem írásaiban is-a szellemi ember gőgje, aki nem tud elhelyezkedni semmiféle kollektivitásban. Szórakozás „Üzem” kettő dolgozott a házban: nappal az emeleten foglalkoztatta az ügyfeleket a bank, éjjel a földszinten kasszírnővel, malacbandával fosztogatta a könnyelmű nyárspolgárokat egy kávéháznak keresztelt lebuj. A polgári ház ezt a földszinti üzemet természetesnek találta és eltűrte. Lakói, ez erkölcsi kérdésekben oly finnyás ítéletű családok, egyáltalán nem háborodtak föl azon, hogy éjjel, amikor az erény horkol, a ház egyik földszinti helyiségében kánkánt táncolnak. A” kávéház” oly keveset törődött a kávéz�� és újságot olvasó nappali vendégekkel, hogy napközben ki sem nyitott. Alkonyattal hózták csak föl a redőnyt, néhány bádogasztal állott a falak mellett, s a „ büfében” festett hajú s a korízlésének megfelelő, dús idomú hölgyek készítették a kinebájnt8édes pálinka nyers tojássárgájával keverve -Kerekes Tamás- és a csájt. A pezsgő hallatlan fényűzésnek számított. Ezt az éjjeli lebujt jórészt kupecek, vásárosok, földbirtokosok s a környékről egy-egy görbe éjszakára berándult zsidó árendások látogatták. „Úriember” csak nagyon borosan mert ide beállítani, ilyenkor lehúzták a műintézet vasredőnyeit, s olykor házi mulatságot csaptak, mely felköltötte az alvókat; de csodálatosképp tűrték ezt a rendzavarást. Kerekes Tamás Márai: Egy polgár vallomásai Helikon Kiadó helikon@helikon.hu

28

John Irving: A negyedik kéz „Totális hülyeség az olyan sport, amelyben a résztvevők a menetiránynak háttal haladnak.” Az olvasók bánatára elmondhatom, hogy engem a Garp szerint a világ nem tett Irving-hívővé, és a regényből készült film sem győzött meg. Mostani regényének egyik passzusa azonban meggyőzött, álláspontomat korrigálnom kell. Néhány mai modern posztmodern folyóirat teljes szerzőgárdájának minden tökéletesen semmirevaló, érdektelen zsolozsmázását hitelteleníti a következő fragmentum és adja vissza az epika hitelét a már-már talaja vesztett olvasókban (ld. Prae.hu-n, www.prae.hu; Vámos Miklós tökéletesen dilettáns és elbaltázott szégyenletes regényéről szóló recenziót. Tudnunk kell, hogy a magyar irodalom nagy túlélője tagja


a grémiumnak, mely beleszól a Móricz Zsigmond ösztöndíj megítélésébe. Irgalom atyja, ne hagyj el.) A következő fragmentum arról győzött meg, hogy az irodalom szólhat valamiről és mulatságos is lehet, én a hasam csapkodtam, egyetlen mondata ötlete fölér Németh Gábor Összes Elegyes Munkáival. (A név tetszés szerint behelyettesíthető a Jelenkor köré gyűlő, Keresztesi által megszentelt lingvisztikai hablaty bérmelyik résztvevőjével) „Patrick és Marilyn Manhattanben lakott, a Keleti 62. utcában volt lakásuk. A Park Avenue és a Lexington között; ez ma már természetesen Marilyné. Wallingfordot egykori lakásából csak az éjszakai portás nem nézte ki. Márpedig az éjszakai portás, zavart elméjű lévén, még a saját nevében sem volt biztos. Néha Vlad volt, vagy Vlade, máskor meg Levis. És amikor Levis volt, a kiejtése akkor is valami kihüvelyezhetetlen keverék, félúton a Long Island-i dialketus és valami szláv nyelv között. Hova valósi, Vlade? kérdezte tőle egyszer Wallingford. - Levis, kérném, Nassau megyéből - felelte Vlad. Máskor meg azt kérdezte Wallingford: -Mondja csak, Levis, honnan származik? Nassau megyéből. Vlad, kérném. Mr. O’Neill. A portás ugyanis összetévesztette Patrick Walingfordot Paul O ’Neill-lel, aki 1993-ban került a New York-i Yankees jobb szárnyára. (Mindketten magas, sötét tónusú, jóvágású, erőteljes állú férfiak voltak, de a hasonlóság itt nagyjából véget is ért. (Mellesleg Paul Wallingfordnak egy baleset következtében hiányzott a jobb keze - Kerekes Tamás). A zavarodott ajtónálló szokatlanul szilárd nézetekkel bírt; Patricokot először akkor tévesztette össze O ’Neill-lel, amikor amaz még a Cincinatti Reeds aránylag ismeretlen játékosa volt. - Lehet, hogy kicsit tényleg hasonlítok Paul O ’Neillre-ismerte el Wallingford Wladnak vagy Vlade-nak, vagy Levisnek -, de én Patrick Wallingford vagyok. Televíziós újságíró. Mivelhogy Vlad vagy Vlade vagy Lewis éjszakai portás volt, mindig sötétben, néha nagyon késő éjszaka találkozott Patrickkal. Sose aggódjon, Mr. O ’Neill - súgta a portás cinkosan - nem mondom én el senkinek sem. Ilyesformán az éjszakai portás úgy gondolta, hogy Paul O ’Neill, aki profi baseballjátékos volt Ohióban, közben New York-ban viszonyt folyat Patrick Wallingford feleségével. Legalábbis Wallingford ezt tudta elképzelni arról, hogy mi járhat a szerencsétlen ajtónálló fejében. Egy este, amikor Patrick hazaért-ez sokkal a válása előtt történt, amikor még megvolt mindkét keze,Vlad vagy Vlade vagy Lewis éppen meccset nézett: Cincinnatiban játszott egymás ellen a Mets és a Reds. - Nézze csak, Lewis - mondta Wallingford a meglepett ajtónállónak, aki az előcsarnokból nyíló ruhatárban állította fel a kis képernyős fekete-fehér televíziót. - Az ott a Reeds: a csapat Cincinnattiban van. Én meg itt állok maga mellett. Ugye, hogy nem vagyok ott a pályán? - Sose aggódjon, Mr. O ’Neill - mondta a portás együttérzéssel. - Nem mondom én el senkinek se. Miután s kezét elvesztette, Patrick Wallingford híresebb lett, mint Paul O’Neill. Ráadásul Patrick Wallingford a bal kezét vesztette el, Paul O ’Neill pedig ballal üt, és ballal is dob. Vlade vagy Vlade vagy Lewis is nyilván jól tudta, hogy 1994-ben O ’Neill lett az Amerikai Liga ütős bajnoka; a Yankeesnél eltöltött második szezonban már 359-et ütött, és nagyszerű mezőnyjátékosnak bizonyult a jobb oldalon. - Egy szép nap nyugdíjba fogják küldeni a huszonegyes számú játékost, Mr. O ’Neill -közölte az ajtónálló Wallingforddal csökönyösen. -Számíthat arra a posztra. Miután Patrick keze odalett, már csak egyszer tért vissza a Keleti 62. utcában lévő lakásba, abból a célból, hogy elvigye ruháit, a könyveit, meg a többit, amit a válóperes ügyvédek „személyes ingóságok”-nak neveznek. A házban természetesen mindenki tisztában volt vele, még a portás is, hogy Wallingford elköltözik. - Sose aggódjon, Mr. O ’Neill - mondta a portás Patricknak. A rehabiliben olyasmire is képesek ma már, hét el se hinné. Kár, hogy a jobb keze volt, maga balos, úgyhogy most nehéz lesz, de biztos kitalál valamit, az tuti. Köszönöm Vlade felelte Patrik. A félkezű újságírót a lakásban gyengeség fogta el, nehezen tájékozódott. Marilyn már aznap, amikor ő elköltözött, hozzáfogott az átrendezéshez. Wallingford állandóan, önkéntelenül hátrapillogott, hogy mi áll mögötte; csak egy kanapé volt, amely a lakás egy másik pontjáról került oda, de Patrick a szokatlan helyen álló sötét alakot közeledő oroszlánnak érzékelte. - Szerintem az ütéssel kevesebb gondja lesz, mint azzal, hogy jobbról dobjon-mondta a háromnevű ajtónálló. -Le kell szorítani a lasztit, rövidebbre kell venni a lendületet, a hosszú oldalra játszani, nem aszondom, hogy mostantól mindig, csak amég megszokja az új kezit. - Csakhogy nem volt semmiféle új kéz, amit Wallingford megszokhatott volna-a protézisekkel sehogy sem boldogult. Feleségének szűnni nem akaró szidalmai is maguk alá gyűrték. - Sosem voltál szexi, legalábbis az én szememben nem-hazudta Marilyn (Igen, a képzelgés vétkébe esett-na és?) - Most meg már, hogy a kezed is hiányzik, csak egy szánalmas nyomorék vagy.


A hírcsatorna nem sok lehetőséget adott wallingfordnak, hogy műsorvezetői szerepben bizonyítson. Patricknak még a Katasztrófacsatornánál sem sikerült műsorvezetővé előlépnie. Kivétel nélkül csak röhejes és pikáns anyagokat bíztak rá-házasságok, amelyek egy napig sem tartottak, vagy még a nászút előtt fölbomlottak; a férj, aki nyolcévi házasság után jött rá, hogy a felesége férfi.” Ezek után felcsaphatjuk a Kancsikót és flintát, meg Posztmodern Péter megaalakítja a posztmodern igék kétezres anyagát és még Fenedek Szabolcs is megtalálja benne a sokáig hiányolt epikai ívet, mert a regényben szerepel egy őrült kézsebész, ki eredményes harcot folyat a kutyaszarral szemben, egy leszbikus, de annál feministább írónő, és egy fitnes- őrült bejárónő, aki sikeresen csábítja el a kezét vesztett újságírót. Jó regény. Kerekes Tamás Cafe Stockholm John Irving: A negyedik kéz www.palatinuskiado.hu A kiadó: John Irving: A negyedik kéz Fordította: Révbíró Tamás John Irvinget szükségtelen bemutatni, lévén hogy világszerte népszerű író. Az Árvák hercege című művéből Oscar-díjas film készült, a Garp szerint a világ pedig egyszerűen szállóige lett. Ironikus humora és éleslátása lehengerlő. A negyedik kéz címűt Irving legjobb könyvei között tartják számon. (Palatinus Kiadó) Egy jóképű New York-i sztárriporter groteszk körülmények között elveszíti a bal kezét, de valami sokkal fontosabbat nyer általa – új életet, és persze szerelmet, de azt sem a szokványos fajtából. A regény egyrészt egy kézátültetés egyszerre szatirikus és szentimentális története, erotikával jócskán fűszerezve, másrészt az erkölcsi tartását vesztett média kíméletlen pellengérre állítása. A szerző kiváló érzékkel az olvasói érzelmekre bízza, hogy sírunk-e vagy nevetünk a rögeszmés vidéki özvegy, a sivár életet élő sztársebész, a törtető tv-s munkatársnő vagy a sikertelen feminista írónő sorsa láttán.

29

Szexegypercesek Barry Yourgrau: Szexegypercesek című kötetét választottam , és nem (nagyon) bántam meg. (Kálmán György) Én pedig egy másik írást - Szasa Kolesznyikov - de folytatjuk!!! ): „SZÁLLODÁBANJ DOLGOZOM. SZOBÁJUKBAN SZOLGÁLOM FÖL A VENDÉGEKNEK AZ ÉTELT:REGGELIT, EBÉDET? VACSORÁT, imbiszt, italt.Éjszakai készenlét. Egyre kalandokban reménykedtem, de úgy látszik, hiába. Egyik éjjel aztán egy nyilvánvalóan dögrováson lévő vén pók rebegi megrendelését zihálva a kagylóba. Megdöbbentő, netán hasznot hajtó vallomással kecsegtet, ha igyekszem. Izzadva érkezem a tálcával a szobája elé. Az ajtó résnyire nyitva. Több alak tömörül odabent, - Meghalt? - szalad ki a számon bárdolatlanul, ahogy a rendeléssel a lámpafénybe lépek. Mármint ki? kérdez vissza valaki? Az öreg fószer felelem. - Miféle öreg fószer? - tudakolja egy másik. - Ez a szoba üres. Az a süket mókus lógott be valahogyan a szomszédból. Csukja már be azt a rohadt ajtót! förmed rám egy hang. Egy másik éjjel egy női testvérpár hív a lakosztályába, és nem ereszt ki. Úgy döntök, kihasználom a helyzetet, ha mindjárt az állásomba kerül ki is. Cipőben, zokniban és bokszeralsóban lépek ki a fürdőszobából, és más nincs rajtam. Obszcén pózba vágom magam, de semmi válasz. Mindketten aléltan hevernek a pamlagon. Savanyú képpel megyek el mellettük, ledöntöm a maradék pezsgőt, nagyot húzok az üvegből. Nézem vacsorájuk roncsait a hangulatosan megvilágított asztalon, szétdobált, lerókázott ruhájukat a szőnyegen. Hortyogásuk egybeolvad a hírneves kikötőből idehangzó, távoli hajókürt - búgással. A franciaablak áttetsző függönyén meghitt holdfény szűrődik be. Jó ideig üldögélek az üres palackkal. Végül egy vállrándítással felöltözöm, és elhagyom a szállót. Másnap figyelem a távozó nővéreket. Hivalkodó napszemüveget viselnek, a legcsekélyebb jelét sem adják, hogy megismernének. Bizalmasan megkérdezem az egyik idős pincért, mi a véleménye az egészről. Filozofikusan fölvonja a


vállát. A szobaszerviz éppolyan mesterség, mint a többi. A kaland és a románc mindig valahol másutt jár, mindig másnak jut. Elcammog, hosszú, csontos ujjával megsimítja az orrát. Fölbátorodom a szavai talányosságán. Értetlenül figyelem az egyik ujjpercén csillogó, egyenesen a bőrébe ültetett, pici aranyszívet. Köntörfalazás nélkül rákérdezek a történetére. Szemrehányóan pillant oda. - Ugyan, szóra sem érdemes - tér ki. Elhúzza a száját. Legyint. - Egy hölgyvendég - dörmögi. - De tényleg - kapacitálom, ám ekkor megcsörren a szobaszolgálat telefonja, s a kollégám egy pillanat múlva már karjára csapja a hangerlit, nyájasan rám kacsint, és kisántikál az ajtón.” Yourgrau - túl az ötvenen - az MTV-ben (Music Television) is látható; kis írásai, amelyek méreteiket tekintve valóban Örkény egyperceseivel tartanak rokonságot, fantasztikus novellák: leginkább talán álomleírásokként volnának megközelíthetők. Erre utal, hogy minden írás egyes szám első személyben és jelen időben íródik. Mégis elszegényítése, leszűkítése volna az értelmezésnek, ha itt megállnánk: a kis elbeszélések szereplője mindenféle viszonyokba bonyolódik, nyer vagy veszít, passzív marad vagy aktívan cselekszik - mint egy-egy „valódi” novellában. S az írások mindegyikében megjelenik (vagy átitatja, vagy éppen csak felbukkan) a szexualitás szimbolikája, ahogyan azt álmokból vagy éppen a világirodalomból megismertük. (Ahol pedig ennek semmi nyomát nem leljük, ott az egész kötet, mint szövegkörnyezet tesz gyanakvóvá: valahogyan mégis ott kell lennie a vágynak, az érintésnek, a kielégülésnek, valami jelnek.) A szexuális álmok, ahogyan Yourgrau írásai is, csak nagyon ritkán szókimondóak: inkább csak gesztusok, pillantások, hangok, tárgyak állnak az aktusok vagy kimondott szavak helyett. Ezért ne is számítson az olvasó erotikus izgalomra: ezek a novellák azzal játszanak el, hogyan lehet nem kimondani azt, amiről nem is egészen tudjuk, hogy micsoda. A Szexegypercesek cím találó, de kicsit félrevezető is (a fordító, Komáromy Rudolf leleménye vagy hibája). Egyrészt Örkény írásai sokszínűek, minden egypercese más, e novellák sajátossága éppen az Örkény teremtette műfaj hallatlan változékonysága - Yourgrau írásai viszont eléggé egyformák, s ilyen mennyiségben talán kicsit fárasztóak és egyhangúak is. Másrészt Örkény humora olykor a viccig is elmegy, Yourgrau viszont játékos ugyan, de soha nem nagyon vidám, különösen pedig nem kirobbanóan humoros. A groteszk csak egy eleme, a sok más mellett; de inkább a reflektív, borongós, szorongó jelzők írnák le. Az eredeti cím - The Sadness of Sex - talán a kiváló, népszerű kézikönyvre, a Joy of Sex-re utal, azzal felesel: ez is enciklopédikus összefoglaló, csak éppen a meg nem valósult (csak álmodott, csak elképzelt, vizionált vagy irodalomként, szövegként létező) szexualitás foglalata; képek, tanácsok, ötletek, figyelmeztetések nélkül, afféle magángyűjtemény, s ha tetszik, már ennyiben is szomorú. Kálmán György (Fordította Komáromy Rudolf. Ulpius-ház Könyvkiadó, 2000. 249 oldal, 1780 Ft) részlet Barry Yourgrau - Szexegypercesek c. novelláiból) • BörtönbenBörtönbe vetnek, női börtönbe, próbálom felhívni az illetékesek figyelmét a kiáltó tévedésre, de szórakozott morgással és ellentmondást nem tűrő kézlegyintéssel küldenek vissza zárkámba. A vasajtó döngve becsukódik mögöttem. Cellatársam egy rögeszmés, festett szőke teremtés. Éjszakánként, amikor az őrök a televízió előtt szunyókálnak, selyem hálóinget húz elő párnája alól, és halk nyikorgással lemászik a felső ágyról. A keskeny, rácsos ablakon át behatoló holdfény megvilágítja meztelen combját, felemelt lábának máskor rejtett, finom körvonalát, ahogy vetkőzik. Futó pillantást vetek rá a pokróc szegélye fölött. Egy elszörnyedt másodpercig. Na jó, kettőig. Hallom a hálóing selymes suhogását, ahogy belebújik. Behunyt szemmel úgy képzelem, olajos vattacukor csillámlik a testén. Amikor elkészül, óvatosan az ágyamhoz guggol. Suttog, hogy engedjem magam mellé. Szappannal lemosott bőrének illathullámai elborítanak, szívem vadul kalapál a mellkasomban, a torkomban, zárkánk nyomorúságos árnyai között. Mégis szorosan lehunyt szemmel fekszem,a kérlelésnek és csábításnak ellenszegülve alvást színlelek. Kegyetlen históriákat hallottam róla. Tudom mit tartogat a számomra, ha engedek szemérmetlen ingerkedésének. Érzem vérfagyasztó ujjait a durva szövésű, takarón, de magamba zárkózom, mereven az oldalamhoz préselem a karomat, leszorítom a takarót. A suttogás rövidesen szitkozódásba, majd olyan hajmeresztő, brutálisan elevenembe vágó fenyegetésekbe torkollik, hogy kétségbeesett, rebegő hangon imádkozni kezdek. Végül kísértőm elkeseredetten beletörődik, hogy az éjszaka nem a kedve szerint alakul. A felső ágy közepe besüpped. Az őr körútját végzi a betonfolyosón. Miután bakancsos léptei eltávolodnak, kába mormogás szűrődik le a fönti kemény vánkosról az enyémre. Amikor eljő a reggel, elgyötörten igyekszem válaszolni a névsorolvasásnál, mintha nem is tudnék mindarról, ami villanyoltás után játszódott le. A többi elítélt egymást bökdösi, mialatt a reggelimmel küszködöm. Mocskos, gúnyolódó megjegyzéseket sziszegnek felém, anatómiai trágárságok, mintha élvezném vészesen szorult helyzetemet. A tálcámra pislogok, a piszkosfehér kenyér úgy ragad a torkomhoz, mint egy meg nem kötött cementcsomó. Cellatársam a hosszú asztal túlsó végén


terpeszkedik. A zabkásája fölött kéjsóvár, ragadozó, mohósággal mereszti rám a tekintetét. Heti tárgyalásunkon szokás szerint kérlelem hivatalból kirendelt védőmet, hogy mentsen ki e iszonytató körülménye közül - hozza helyre a sors és az igazságszolgáltatás rettenetes tévedését. Minden alkalommal sóhajt. Látszik, hogy kínosan érzi magát. Boldogtalanul töprengve vakargatja fejét. • Jaj, ezek a nők! - dörmögi filozofikusan. - Ezek a nők, ezek a nők! … A Kiadó Barry Yourgrau a Szexegypercesekben a képzelet félhomályos világát kutatja, amelyben szerelem, kéj és veszteség honol. Műve fájdalmasan gyönyörködtető és tobzódóan szürrealista bravúr. Freudot Fellinivel, Kafkát Woody Allennel ötvözi. A hibbant alkotóerővel megvert vagy isteni őrülettel megáldott Barry Yourgrau a tudatalatti egyidejűleg búskomor, riasztó és pajkosan briliáns humoristája. A sóvár vágyak és megtört szívek nehéz terepén legtitkosabb énünk szószólója. Barry Yourgrau 1949-ben, Dél-Afrikában született, gyermekként került az Egyesült Államokba. Író, előadóművész, a Music Television kedvelt szózsonglőre. „Barry Yourgrau az emberi szív nem mindennapi diagnosztája.” New York Times Book Review „Barry Yourgrau történeteiben az a bámulatos, hogy művei gátlástalan, őszinte álomleírásoknak tűnnek, amelyeket egy olyan ember mesél el, aki még nem ébredt föl teljesen.” Susan Seidelman Ulpius-ház, www.ulpiushaz.hu Kerekes Tamás Utószó Kepets Andrástól – Említette a friss, fiatal hangokat. Gondolom, nem írói évjáratokra utalt, hanem főként azokra, akik a közelmúltat – ha úgy tetszik, az ezredvég emberének nyelvét, érzelmeit, közérzetét, magánútkeresését, vagy éppen útvesztő bolyongásait – megszólaltatják. Természetesen ezúttal sem szeretném névsorolvasásra késztetni... – Vegyünk megint egy-két jellegzetes példát. Megjelentettük Michael Cunningham Otthon a világ végén című regényét. A szerző Pulitzer- és Faulkner-díjat nyert Amerikában. Erről a kötetről ezt írtuk kiadványlistánkra: „Botrányos és sokkoló remekmű szerelemről, barátságról, homoszexualitásról”. A közeg különleges, a megközelítés mélyre hatoló, a hangnem, a stílus lírai - fűzhetem hozzá. A könyv meg is találta olvasóit: első kiadása elfogyott, utánnyomása készül. És karácsonyra szeretnénk könyvesboltokba juttatni Cunningham új regényét. Ez is kuriózum lesz a maga nemében. És szinte csak esetlegesen említek néhány más kötetet, mindegyik akár kultuszkönyvnek is tekinthető. Ethan Hawke Mi a gond velem? című könyve szerelmi regény egy filmsztár tollából. Barry Yourgray Szexegypercesek-jét szürrealista szösszeneteknek lehet nevezni; mintha itt Freud Fellinivel, Kafka Woody Allennel társulna; az Egy ember kiugrik a repülőből című könyve maga az őrület (Dalí és Bunuel elismerően csettinthet odaátról): az ember, mondjuk, rajtakaphatja feleségét egy mókussal, vagy jégbe fagyasztva őrzi az apját. Briliáns pajkosság, abszurd humor, kétségbeesés kavalkádja és összhangja Yourgraunak szinte minden könyve. Virginie Despentes Dugj meg!-je két prostituált őrült ámokfutása; Julian Barnes Dumáljuk meg rendesen, illetve Szerelem meg miegymás című könyve: szerelmi háromszög meg effélék, vagy, ha úgy tetszik, mai nyavalyáink az intellektuális humor hangszerelésében előadva. És így tovább. Mindezzel talán azt is jeleztem: a fanyar és bármit fejtetőre állító világlátás sem áll tőlünk távol. – De kiadták például Göncz Árpád Találkozások című kötetét – a legutóbbi könyvhét egyik sikerét is. Ebben (noha a kötet bizonyára korántsem humortalan), alighanem a fent jelzettnél több a komolyság

30

Oscar Wilde: Az élet titka a művészet Aki színre vitte Oscar Wilde-ot Kora legszellemesebb társalgója Maga: Oscar Wilde A Lazi Kiadó Füveskönyvsorozatát ezzel kellett volna kezdeni, de sebaj, így is beleszerettem. Nem húzom az időt. Jöjjön maga a Mester. Mihelyst egynél többen hisznek benne, az igazság már nem igazság. A hazugnak nincsen más célja, mint elbűvölni, gyönyörködtetni, jó kedvre deríteni. Ő a civilizált társadalom alapköve.


Természettől fogva, és mert magam is így látom jónak, rettentően lusta vagyok. Soha senkivel nem találkoztam, akiben túltengett az erkölcsi érzék, és ne lett volna szívtelen, kegyetlen, bosszúálló, ostoba, ne hiányzott volna belőle az emberség legkisebb szikrája is. Az erkölcsös emberek egyszerűen vadállatok. Inkább legyen ötven természetellenes vétkem, mint egyetlen természetellenes erényem. Ne hagyjátok, hogy félrevezessenek benneteket az erény útjaira. Ha tönkre akarsz tenni valamit, reformáld. Soha nem vagyunk hűbbek önmagunkhoz, mint amikor következetlenek vagyunk. Egyszer el akartam utazni Magyarországra, de nem találtam a térképen. A személyes tapasztalat a legördögibb és legkorlátoltabb kör. A jótékonyság azok menedéke, akik kínozni akarják embertársaikat. Minden foglalkozás előítéletet jelent. Emlékezőképességem parancsszóra működik. Angliában az emberek már reggelizés közben szellemesek akarnak lenni. Borzasztó szokás. Reggelizés közben csak az ostobák szellemesek… Napjainkban semminek nincs akkora súlya, mint a jó nagyot pukkanó frázisoknak. Ebben a tekintetben az egész világ egyforma. Akit az istenek gyűlölnek, öregen hal meg. Elképesztő a zenekedvelők értetlensége. Mindig azt akarják, hogy az ember teljesen néma legyen, amikor éppen tökéletesen süket szeretne lenni. Szeretem magamnál tartani a szót. Ezzel időt, takarítok meg, és elejét veszem a felesleges vitáknak. Szeretek a falnak beszélni. A fal az egyetlen, ami soha nem mond nekem ellent. A dicséret alázatossá tesz, ha viszont gyaláznak, tudom, hogy elértem a csillagokat. A Wikipédia kiegészítése: • Ha pedig egy könyvet nem lehet újra meg újra elolvasván élvezni, hát az első olvasásra sincs már valami sok értelme. • A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája. • A kísértéstől egyféleképpen szabadulhatunk meg: ha megadjuk magunkat neki. • A szerelem mindig úgy kezdődik, hogy saját magunkat csapjuk be, és rendszerint azzal zárul, hogy végül másokat csapunk be! • Valami nem okvetlenül igaz attól, hogy egy ember meghal érte. • A művészet soha semmi mást nem fejez ki, csakis önmagát. • Csak azok a szép dolgok, amelyekhez semmi nem fűz minket. • Az ember nem lehet elég óvatos ellenségeinek megválogatásában. • Az olyan ember, aki nem a maga módján gondolkozik, egyáltalán nem is gondolkozik. • A Művészet sokkal inkább fátyol, mintsem tükör. • Nézni valamit merőben más dolog, mint látni. Semmit nem látunk, amíg szépségét nem látjuk. • Az egyetlen dolog, amit az emberi természetről biztosan tudunk, az hogy változik. • Cinikus az olyan ember, aki mindennek tudja az árát, de semminek sem tudja az értékét. • A szobor a tökéletesség egyetlen pillanatát örökíti meg. • Ha a férjek olyan asszonyokat vennének feleségül, akiket megérdemelnek, nagyon rosszul járnának. • Mindenki a saját baklövéseit nevezi tapasztalatnak. • I love acting. It is so much more real than life. Azért szeretem a színészetet, mert sokkal valóságosabb, mint az élet. • Imádok a semmiről beszélgetni. Ez az egyetlen téma, amit kicsit ismerek. • Csak két tragédia eshet meg egy emberrel élete során. Az egyik az, ha nem kapja meg, amit kíván, a másik az, ha megkapja. • Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk afelett, amik lettünk. • A hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a szeretet tragédiáit. • Minden társadalmi osztály azoknak az erényeknek a fontosságát prédikálja, melyek gyakorlására semmi szükség saját életében” • A nőknek semmi érzékük a szépség iránt. Legalábbis az erényes nőknek. • Mert befolyásolni valakit annyi, mint odaadni neki tulajdon lelkünket. Az illető nem természetes gondolatait gondolja, és nem is természetes szenvedélytől lángol. Erényei nem az ő erényei. Bűneit, ha vannak bűnök, csak kölcsön kapta. Visszhangja lesz valaki más zenéjének, egy szerep színésze, melyet nem az ő számára írtak. Az élet célja az, hogy kifejlesszük önmagunkat. • Semmi se gyógyítja annyira a lelket, mint az érzékek, viszont semmi se gyógyítja annyira az


érzékeket, mint a lélek. • Csak sekélyes emberek nem ítélnek azután, amit látnak. A világ igazi titokzatossága az, ami látható, nem az, ami láthatatlan. • A futó kaland és a sírig tartó szenvedély közt csak az a különbség, hogy a futó kaland kissé tovább tart. • Az emberiség nagyon is komolyan veszi magát. Ez a világ eredendő bűne. Ha a barlanglakó nevetni tudott volna, a történelem máskép alakul. • A férfi azért nősül, mert fáradt, a nő azért megy férjhez, mert kíváncsi: így mind a ketten rosszul járnak. • Ma az emberek tudják mindennek az árát, de semminek az értékét. • A nők az anyag diadalát jelentik az észen, aminthogy a férfiak az ész diadalát az erkölcsön. • ...a szépség keresése az élet igazi titka. • A költészet miatt tönkremenni dicsőség. • Szörnyű ez a tapéta. Egyikünknek mennie kell! (állítólagos utolsó szavai) • A bigámia az, amikor valakinek egyel több felesége van. A monogámia—ugyanaz! • If you want to tell people the truth, make them laugh, otherwise they’ll kill you. - - Ha el akarod mondani az embereknek az igazságot, akkor nevettesd meg őket, máskülönben megölnek. • A londoni köd azóta szép, mióta Turner megfestette. • Egy úriember sohasem goromba véletlenül. • Bárki, aki a fizetésének megfelelő módon él, a képzelőerő teljes hiányában szenved. • Egyetlen dolog rosszabb annál, ha beszélnek valakiről, mégpedig az, ha nem beszélnek róla. • A pesszimista olyan valaki, aki, ha két rossz közül kell választania, mindkettőt választja. • Amerika az egyetlen társadalom, amely a barbarizmusból a dekadenciába fejlődött, kihagyva közben a civilizációt. • Akinek nyerő kártyái vannak, mindig tisztességesen játszik. • Ha az emberek egyetértenek velem, mindig az az érzésem, hogy valami rosszat mondtam. • Az egyetlen dolog, amit egy jótanáccsal tehetünk, hogy továbbadjuk. • Nem vagyok elég fiatal ahhoz, hogy mindent tudjak. • Aki közömbös számodra, azzal könnyű kedvesnek lenned! • Mindig bocsáss meg ellenségeidnek! Nincs, ami jobban dühítené őket.. • A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne. • De semmi mozgatóerő sincs a tapasztalatban. Valójában mindössze csak azt bizonyítja, hogy jövőnk hasonló lesz múltunkhoz, és azt a bűnt, melyet egy ízben elkövettünk szabódva, többször elkövetjük majd örömmel. • Bármilyen bolond csinálhat, de csak a zseni tudja megírni a történelmet. Szóval, megint beleszerettem Oscar Wildba. Szasa Kolesznyikov Lazi Kiadó Oscar Wilde: Az élet titka a művészet www.lazikiado.hu


II. Priusz. Az irodalom