Iw
—
A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM KETHETILAPJA LI. évfolyam, 12. szám. Almák a dóm tér
kövén
Október 3-án országos játékos fizika vetelkedőt rendezett egyetemistáknak a Magyar Fizikus Hallgatók Egyesülete. A tizenkét versengő csapat furfangosnál furfangosabb problémákkal találkozott. 8. oldal
*
2003. október 13.
A virágárus lány és más
KITŰNŐEN AZ ARANY KÖZÉPÚTON Ha valaki kitűnő, az nem biztos, hogy azt jelenti, hogy mennyire okos, vagy ahogy viccelődni szoktak velem, mennyire „zseni ", csupán csak annyit, hogy kitartó. En mindig jó kislány voltam, és néha éreztem, hogy, na, ennek az anyagnak sok hasznát nem veszem, de megtanultam. Ez inkább céltudatosság kérdése.
Elhatároztam, mit is akarok elérni, és igyekeztem a saját elvárásaimnak megfelelni. Fotók: Nagy szajövök ide tanítani. Aztán ahogy a gimnáziumba, majd egyetemre kerültem, úgy változott ez a vágy középiskolai, majd egyetemi tanárrá, szóval sosem volt kérdés, hogy milyen szakmát is választok. Már amikor hatodikban elkezdünk földrajzot tanulni, elhatároztam, hogy na, akkor én ezt a tantárgyat szeretném oktatni, a kémia pedig a gimnáziumban kezdett vonzani igazán. - Tehát akkor nem csalódás ez az aranygyűrűs doktori cím. Az eredményeid alapján egy maximalista, céltudatos lánynak képzellek el, igazam van? - Hát, igen, önmagamhoz képest mindenképpen az vagyok. Amikor először kitűnő lettem általános iskola negyedik osztályában - mert másodikban
Arckép: Nyári
Sándor
A Medikémia Szeged '95-ben megnyerte a városnak az első labdajáték aranyérmet. Az edzőről, a szegedi röplabda meghatározó személyiségéről Petró János készített portrét. 13. oldal
SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT ÚJSÁG
Beszélgetés Zseni Anikóval, a Szegedi Tudományegyetem köztársasági aranygyűrűs doktorával
Zseni Anikót, ha máshonnan nem, a hírekből mindannyian ismerjük. Ő az a fiatal hölgy, aki nemrég köztársasági aranygyűrűvel kitüntetett doktori címet kapott Mádl Ferenc köztársasági elnöktől Szegeden. Győri beszélgetésünk során arról faggattam a már ott tanító kutatót, milyen is valójában az a Zseni Anikó, aki minden bizonyítványát kitűnőre zárta, alti fiatalsága ellenére rengeteg tudományos eredménnyel büszkélkedhet, de nemrég ugyanolyan hallgató volt e falak között, mint bármelyikünk. - Emlékszel még, mi szerettél volna lenni kislánykorodban? - Mindig is tanár, illetve az óvodában még óvónő. Az általános iskolában mondtam is a tanároknak, hogy én visz-
csodák
Kiss László Szinbád nem megy haza című kötetét október 7-én mutatták be. A másodéves doktorandusz hallgató novellája irodalmi rovatunkban olvasható. 10. oldal
László
meg harmadikban volt egy-egy négyesem - , akkor valahogy úgy voltam vele, hogy ezt elértem, akkor most már csak ennél jobbra kell törekedni. Ezentúl már nem is a kitűnő bizonyítvány volt a kérdés, inkább, hogy miből mennyivel legyek még jobb. - Mi és ki motivált, hogy ne legyen négyesed? - Otthonról nem volt ilyen noszogatás, hogy ha rossz jegyet kaptam, akkor sarokba térdelés, vagy ilyesmi, sőt még inkább anyáék vigasztaltak ilyen esetekben. Inkább az a helyzet, hogy én magam elhatároztam, mit is akarok elérni, és igyekeztem a saját elvárásaimnak megfelelni. folytatás a 3. oldalon
Kettővel ezelőtti számunkban elkövettünk egy hibát Ebben nincs semmi különös, szoktunk ilyet, csak ezt nem mindig veszik észre. Most viszont valaki kiszúrta, aminek mi persze nagyon örülünk, mert egyrészt ebből kiderül, hogy van, aki olvassa a lapot, másrészt hibázni azért mi sem szeretünk, ezért örömmel vesszük, ha valaki felhívja a figyelmet kisebb-nagyobb balgaságainkra. Most éppen az oktatók hallgatói véleményezéséről van szó, amiről azt írtuk, köztük jómagam is, hogy a Szegedi Tudományegyetemen ilyen dolog nem létezik. Most hiába is mentegetőznék azzal, hogy az információ HOKös körökből érkezett, mert való igaz, hogy nem érdeklődtünk utána elég vehemensen, ezért a hibáért teljes felelősség terhel minket Lényeg, ami a lényeg, kaptunk egy levelet az EHOK Kommunikációs és Információs Bizottságától, amiben rávilágítottak eme tévedésünkre, tegyük hozzá, teljes joggal. Mellékeltek továbbá a levél mellé mindenféle bizonyítékokat, gondolom arra az esetre, ha esedeg nem bíznánk meg bennük. Nagyon jól tették, ugyanis így rájöhettünk, hogy a helyzet nem is olyan rossz, mint hittük. Sokkal rosszabb. Az SZTE SZMSZ XIII. fejezete ugyanis kimondja, hogy „az Egyetemen folyó oktatói munka hallgatói véleményezése a hallgatói közösségek joga, amely a hallgatói jogviszony alapján illeti meg őket." Ezt egyébként a felsőoktatási törvény is megállapítja. Megtudhatjuk még a II. fejezet 3.§ából, hogy „[a]z oktatói munka hallgatói véleményezése kari szinten zajlik". Azt is kiköti a szabályzat (6.§ 2. pont), hogy az „Egyetem karai e Szabályzat hatályba lépését követő 90 napon belül készítsék el saját szabályzatukat." Az egyetem eme szabályzata 2001. január l-jével lépett hatályba. Most 2003. októberét írjuk. Mit is jelent ez? Ha durvák akarunk lenni, akkor azt, hogy mindazon karok, amelyek nem készítették el saját szabályzatukat,, illetve ahol nem működik a rendszer 2001. április 1. óta, jogsértést követnek el a hallgatók kárára. Ha finomak, akkor azt, hogy hallgatói véleményezés terén az SZTE némiképp lemaradásban van. Végeztünk egy telefonos körkutatást, és elég lesújtó eredményeket kaptunk. A karok közül mindössze két helyről kaptunk pozitív visszajelzést: a TTK-n előző félévben már működött az ETR-es modul, az MFK-n pedig a jó öreg cetli-a-dobozba módszert alkalmazzák. A többi kar HOKjeitől kapott válaszok a „már kész a szabályzat, csak el kell fogadtatni a kari tanáccsal"-tól, a „technikai akadályokon" át a „még az idén"-ig terjedtek. A legrosszabb helyzetben különös módon éppen a SZÉF van, ahol még az ETR-es órafelvétel sem működik. A teljesség kedvéért azt mindenképpen el kell mondani, hogy a T I K - n már teljes egészében megoldották a dolgot (lásd a helyreigazítást), jól is működött, csak az érdeklődés volt csekély. A kar ezért ebben a félévben mindent el fog követni, hogy megismertessék ezt a lehetőséget diákjaikkal. Nem adják fel. Ez ugyanaz a T I K, amelyikről korábban már megírtuk, hogy milyen jól és emberbarátian működik a tanulmányi osztályuk - ha valamelyik diákjuk esedeg nem figyel oda és hibát vét, a T O mindent elkövet, hogy segítsenek ezt korrigálni, ha kell, fel is hívják a diákot. Lehet, hogy ez azért van, mert természettudományokhoz közel álló emberek lévén szeretik a gyors és gyakorlatias megoldásokat. Lehet, hogy csak a lelkesedésük van a helyén. Nem tudom. A másik kar, amely szintén sikerrel vette az akadályt, az a hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskolai Kar, akik - nyilván azért mert gyakorlati emberekként nem szeretik a semmittevést - a maguk módján oldották meg a problémát. N e m várták meg, amíg az ETR rendszere képes lesz kezelni a dolgot (amire egyébként valóban képes, de ezt még vezetői szinten sem tudja mindenki), hanem bevezették a saját módszerüket. Lehet, hogy nem a legmodernebb, de működik, és mi más lenne a lényeg? Azért is jó még, hogy felhívták a figyelmünket ezekre a problémákra, mert így azt is megtudhattuk, hogy a „véleményezés kiterjedhet a tanszékek és a hallgatókkal közvedenül foglalkozó szervezeti egységek munkájára." Amilyen az EHOK is. Az az EHÖK, ahol eddig nem nagyon törték össze magukat, hogy véleményezhessék őket, viszont amely szervezet Kommunikációs Bizottsága azonnal felhívta figyelmünket a hibánkra... Tóth Péter Zoltán