A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM KÉTHETILAPJA 2003. szeptember 15.
LI. évfolyam, 10. szám. Emberi
hibát véteni nem
lehet
Katedra című rovatunkban elsőként Bácsi Jánost, a tanárképző főiskolai kar gyakorló általános iskolájának igazgatóját kérdeztük munkájáról és kutatásairól. 7. oldal
Maga nyelvén
A pazarlást megakadályozó eszközökről
NÉGY PILLÉR ÉS SOKKAL TÖBB ÉRV Magyar Bálint a felsőoktatás reformjáról Ha új kollégiumot építünk, abba az esélyegyenlőség jegyében pályázhatnak majd a hallgatók. A megemelt ösztöndíj, a diákhitel és a lakhatási támogatás együtt olyan kollégiumokat tud finanszírozni, ami már versenytársa lehet az albérleteknek.
Az integrációval elindult felsőoktatási reformfolyamat nem állhat le. Az oktatási miniszter nagy erőkkel vonult fel Szegeden. Megnyitotta az egyetem és a magyar felsőoktatás új tanévét, majd egy kiállítást is, azután oktatási fórumot tartott, végül a Cora áruházban érvelt a sulinet-program mellett. Míg az egyetem vezérkara a hagyományteremtő felvonulást abszolválta, az őrizedenül hagyott rektori dolgozóban interjúvoltuk Magyar Bálintot. -Ha egy miniszter tanévet nyit valahol, érveket is kell gyűjtenie a választásához. Tehát miért épp Szeged? - Először: a Szegedi Tudományegyetem az integrációs folyamatok kidolgozásában és létrehozásában példa-
mutató módon járt el. Másodszor: a város felsőoktatása olyan súlyú, hogy azt a tudás nemzetközi összehasonlításaiban is jól jegyzik. Harmadszor: ez a jó hír még arra is adott erőt, hogy a demográfiai apály idején, ellentétben az intézmények többségével, növelje az ide jelentkezők számát. Ahol minőségi oktatás és kutatás folyik, oda szívesen néz be a miniszter. - Mi is benéztünk a minisztérium honlapjába és láttuk azt a sokat vitatott koncepciót, ami a reform folytatásához ad támpontokat - Köszönöm, hogy így fogalmaz, mivel ez valóban vitaanyag. Az integrációval elindult felsőoktatási reformfolyamat nem állhat le. Ezt sürgeti a
Grecsó
tudós?
Cikkünkben megpróbáltunk képet alkotni arról, hogy milyen lehetőségei vannak az SZTE hallgatóinak a nyelvtanulás terén. A témáról megkérdeztük a hallgatókat is. 8- 9. oldal
sokat emlegetett bolognai folyamat, mely a tudás és az oklevél különböző szintjeire is vonatkozik, és ezt írja elő számunkra a gazdaságos működés igénye. - Mi fog változni? Mely területeken várható átszervezés? - A reform a felsőoktatás egészét érinti, de jól kirajzolódik ennek négy pillére: a képzési, amibe az akadémiai viszonyrendszerek is beletartoznak, a belső intézményvezetést érintő kérdések, az irányítási és a finanszírozási. Most a viták időszakát éljük, de egy dologban biztosak vagyunk: teljes modernizációra szorul a felsőoktatás. folytatás a 3. oldalon
kétszer
A Faludy-díjas Grecsó Krisztián Az én eurorégióm című fogalmazása az irodalmi rovatban, míg Petró János az íróról készített arcképe a portrék között olvasható. 10. és 13. oldal
SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT OKTATÓK Többféle típusú egyetemista létezik. Van ugye először is a szó eredeti értelmének megfelelő, oldszkúl hallgató, aki a régi gyakorlatnak megfelelően minden órán ott van, fennmaradó szabadidejét pedig könyvtárazással és tanulással tölti. Ők a kisebbség. Ott van aztán egy nagyobbik hányad, az újhullámos réteg, alak a bővített felsőoktatásnak köszönhetik ittlétüket. Körükben a lelkesedés eltérő méreteket ölt, tanulnak, készülnek, de azért szabad és kevésbé szabad idejükben frekventálják a különböző alkoholmérő műintézményeket is. Körükben már előfordul a puskázás a vizsgán, illetve ödetek kölcsönzése dolgozatokhoz már publikált anyagokból. Végül ott vannak a megélhetési egyetemisták, akik jobb híján választották az egyetemet, mondjuk úgy, munkanélküliség helyett. Ők a lavírozó típusúak, akik megpróbálják minél kisebb erőfeszítéssel kibekkelni a diplomáig hátralévő időt, utána meg majd meglátják. Ami a csoportokat illeti, megfigyelhető egy bizonyos kialakult minta óraválasztási szokásaikat illetően. Az első csoport szigorúan a kutatási irányának megfelelően válogat órákat, alkalmasint többet is, mint amennyire szüksége van, sőt hajlandó kredit nélkül is auditálni. Nekik mindegy, hogy az adott oktató mennyire szigorú, vagy mennyit követel, csak hasznosítható anyagot tanítson. A második csoport már más szempontokat is számításba vesz. Számukra lényeges, hogy az oktató jó fej legyen, élvezetesek legyenek a szemináriumai és lehetőleg ne kelljen túl sokat olvasni vagy készülni az óráira. A harmadik csoportra jellemző a legkomolyabb sakkozás az órákkal és időpontokkal. Ennél a rétegnél például ritkán fordul elő, hogy egy óra dél előtt kezdődjön, vagy hogy ne lehessen leadni rá szemináriumi dolgozatként egy már korábban többször, esetenként négy-öt alkalommal leadott, Vagy internetről letöltött irományt. Számukra már komolyabb helyezkedést igényel, hogy minimális erőfeszítéssel végigmenjen az ember, de ez is kivitelezhető, hiszen köztudott, hogy melyik oktató órájára nem kell készülni semmit az ötösért. Az oktatók hallgatói véleményezése tehát, ha úgy tetszik, máris működik, ha nem is formális keretek között. Ami a hivatalos verziót illeti, az ETR-en elvileg már az idei év februárjától működnie kellene az erre alkalmas programnak, aki azonban odakattint, az láthatja a véres valóságot, vagyis inkább egy üres képernyőt. A legfrissebb verzió szerint már csak az van hátra, hogy a karok kidolgozzák a véleményezésre vonatkozó szabályzatukat, valamint, hogy az ETR programozói is elkészítsék a működő programot. Az előbbire egy hónapot mondtak, az utóbbira nincs pontos időpont, de állítólag a téli vizsgaidőszakban már használható lesz. Kérdés, milyen eredménnyel. Ugyanis éppen a fentebb vázolt hallgatói igények differenciálódása miatt különböző diákoknak merőben eltérő véleményeik vannak bizonyos oktatók munkájáról. Hogy csak egy verziót vázoljak, elképzelhető például, hogy egy tényleges oktatásra túl sok energiát nem fecsérlő, de sokat nem is követelő tanár hosszú éveken keresztül kiváló minősítést kap, miközben munkájával a legcsekélyebb mértékben sem járul hozzá a hallgatók tudásának gyarapításához, miközben felkészült, de szigorú és sokat követelő professzorok esedeg negatív minősítésre ítéltetnek. Az a tény is figyelemre méltó, hogy mennyire különbözik hasonló beállítottságú egyének elképzelése ugyanarról a személyről. Elképzelhető, hogy az a hatalmas tudású tanár, aki mondjuk nekem nagyon szimpatikus lazább, közvedenebb stílusa miatt, másnak esedeg kevésbé elfogadható, mert úgymond képtelen tisztelettel tekinteni rá. Bizonyos fokú véleményezésre persze szükség van. A jelenlegi tervek alapján azonban három egymást követő félévben kell egy oktatónak negatív minősítést kapnia ahhoz, hogy ennek következményei legyenek. Ergo, ha mondjuk van egy oktatóm, akinél kötelező óráim vannak, de valamiért mindenkinek baja van vele, akkor mire sikerül ezt a vezetés tudtára is adni, addigra valószínűleg már nem lesz nála órám. Az is kérdéses, hogy mi van például akkor, ha egy klikk összefog egy oktató ellen, hogy mondjuk valamilyen okból betegyenek neki. Erre is láttunk már példát. Kíváncsi vagyok arra is, hogy hogyan sikerül ezt a rendszert összegyetemi szinten tető alá hozni. Biztos vagyok benne, hogy mindenki találkozott már hasonló próbálkozásokkal korábban is, némely tanár kitöltetett egy erre vonatkozó kérdőívet, mások nem, de egy biztos, én egyik eredményről sem értesültem hivatalosan. Ennek a kissé esedeges rendszernek a kötelező jellegű bevezetése viszont biztos szül majd kisebb-nagyobb ellentéteket, melyeket nem biztos, hogy mindig könnyű lesz feloldani. Azért bízzunk benne, hogy a rendszer végeredményben a javunkra válik, hiszen valamilyen visszajelzésre mindenképpen szükség van. Ha pedig így lesz, akkor vannak további remek ödeteim. Legyenek jellemezhetőek az egyetem további szerves és szerveden egységei, úgy, mint infrastruktúra, tanulmányi osztályok, könyvtárak, HÖK-ök, satöbbi. Hátha az ellenőrzés réme egyeseket hatékonyabb munkára serkent. T. P. Z.