2GÖ3 5/hKl ü
A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM KETHETILAPJA LI. évfolyam, 9. szám. Fiatalos
élethitel
A tanév elején megpróbálunk tisztább képet adni a diákhitel történetéről és a szolgáltatással kapcsolatos tudnivalókról. Nyilatkozik olyan, aki felvette és aki nem, például Gégény Brigitta.
2003. szeptember 7. Az író és a
költő
AZ ORSZÁG JOVOJE A TEHETSÉGES FIATALOK KEZÉBEN VAN Beszélgetés Oláh György Nobel-díjas kémikussal
Oláh György Nobel-díjas kémikust Klebelsberg Kuno-díjjal tüntették ki június 27-én a Szegedi Tudományegyetem doktoravató ünnepségén. A közelmúltban alapított díjat azok kaphatják, akik az egyetemen, vagy az egyetemhez kapcsolódóan jelentőset alkottak és a tudományos eredmények, kulturális értékek nemzetközi megismertetéséhez nagymértékben hozzájárultak.
A Szegedi Tudományegyetem évekkel ezelőtt honoris causa doktorrá avatott, így a család tagja vagyok. - Professzor úr hogyan került kapcsolatba a szegedi felsőoktatással? - A közös munka tizenöt évvel ezelőtt kezdődött. Nagyon megtisztelve érzem magam, hogy a Szegedi Tudományegyetem évekkel ezelőtt honoris causa doktorrá avatott, így a család tagja vagyok. Lehetőségeimhez mérten igyekszem kollegáimat, barátaimat segíteni. Egész sor fiatal kutató töltött nálunk egy-két évet. Az első volt közülük Molnár Árpád és őt számos kolléga követte. Valamennyien kitűnő tudósok és emberek. A külföldön élő magyar tudósok azzal segíthetik a magyar tudomány, különösen a fiatalok fejlődését, ha lehetőséget adnak arra, hogy minél többen eltölthessenek egy-
két évet külföldön, hogy tovább fejlesszék tudásukat, képességeiket. A legtöbben közülük hazajönnek, és ahogy javulnak a lehetőségek Magyarországon, ez a folyamat csak erősödni fog. - Alit jelent önnek a Klebersberg Kunóról elnevezett díj? - Klebersberg Kunó az a magyar politikus volt, aki fölismerte, hogy az ország jövője szempontjából a legfontosabb tényező az oktatás és az oktatási rendszer. Közel ötezer iskolát alapított Magyarországon, ezek voltak azok az alapok, melyekre később építeni lehetett. Az oktatási rendszer felépítménye az egyetem. A Szegedi Tudományegyetem maradandó emléke az ő
A megőrzés
Gyukics Gábor amerikai költők verseit fordítja magyarra és József Attila verseit angolra. Irodalmi rovatunkban olvasható Az író és a költő című novellája és néhány verse. 10. oldal
előrelátásának és nagyságának. Ez az egyetem joggal nyerte el a világ elismerését és még számos elismerést fog besöpörni a jövőben. Azon kívül, hogy segítette a magyar fiatalokat és megteremtette a nevelési rendszer alapjait, nagyon sokat tett azért, hogy külföldről hazahozza azokat a tehetséges magyar kutatókat, akik tudományos területen már elértek bizonyos eredményeket. Ezen kutatók egyike volt Szent-Györgyi Albert. A kultuszminiszter személyesen is sokat tett azért, hogy a kiváló kutató újra Magyarországon dolgozzon, többször találkozott vele külföldön. Megbeszéléseiknek volt az eredménye, folytatás a 3. oldalon
utáni
vágy
Berecz András népdalénekes-mesemondóval a Szegfedi Szabadtéri Játékok Balt-Orient című néptáncelőadása után beszélgetett Hauptmann Tamás. 14. oldal
A FULHAM-JELENSEG Jean Tigana francia Európa-bajnok közzéppályás a labdarúgó pályafutása során lejátszott ötven válogatott mérkőzésén mindössze egy gólt jegyzett, mégis úgy marad meg az emlékezetünkben, hogy támadó felfogású, okos és képzett szervező volt. Amikor edzőként lépett színre, két dologgal tűnt föl. Egyrészt azzal, hogy középszerű labdarúgókkal is képes volt színes játékot játszatni, másrészt a szájából egy feszt kilógó nyalókával. Néhány esztendővel ezelőtt minden bizonnyal nem ez utóbbi ismérv miatt csábította át Tiganát Monacóból a kanálison túlra a londoni Fulham fontmilliárdos, luxus áruházláncot birtokló elnök-tulajdonosa. A feladat adott volt: sok pénzzel jó és lehetőleg a bajnoki címért versengő, jegyzett csapatot kell gyúrni a nemrég még másodosztályú társaságból. Az első év jól sikerült, középcsapat lett a legkevésbé értékelt fővárosi egyesület. A második évre fölkészülvén a tulajdonos közveden célként tűzte ki a bajnoki címet. Leült Tiganával és megmutatta a bukszáját. Rettentő sok pénz volt benne. Azt mondta, hogy vehet bárkit, mert ő bajnok akar lenni. Jöhet Figo, Totti, Beckham, Roberto Carlos, Ballack és Cafú, akit akar. És most itt vessünk egy pillantást az elnökre, ő az az egyiptomi származású üzletember, akinek Dodi becenevű fia Diana hercegnővel együtt azon az őrült, paparazzóktól és alkoholtól verítékes éjszakán autóbalesetben elhunyt a párizsi Szajna-parton. Al-Fayed bizonyítani akart, mint most a szintén londoni Chalsea csapatát fölvásárló, orosz Abramovics. Nincs is ezzel semmi gond, célok nélkül mit sem ér ez az életnek nevezett produkciós szféra. Jött viszont Tigana gondolatmenete, ami, remélhetőleg, elgondolkodtatta a tulajdonost. Az edző azt mondta, hogy a klubban nincs benne a bajnoki cím. És bejelentette a távozását. A magyar sportlapoknál valamivel jobb színvonalú L Equipe meg is kérdezte Tiganát döntése indokairól. Azt mondta, amit magyar a magyar labdarúgásban biztosan nem értenének meg, hogy a klub hagyományaiból, kultúrájából hiányzott a bajnoki cím esélye. A Fulham sokáig szerepelt alacsonyabb osztályokban és csak gazdag tulajdonosainak köszönhető, hogy följebb került. Tudni kell, hogy Angliában a klub az egyesületet alkotó több tízezer család emelt szintű közössége, a családok családja, amit a tradíciókon épült hierarchia és a tiszta sport esszenciájaként lepárlódon becsületesség tart egyben. Majdnem olyan, mint egy ideális egyetem. Nos, az angol klubokban az utánpódás korú játékosok még 2003-ban is inasok, akik közül a legtehetségesebbeknek megengedik, hogy a felnőtt játékosok cipőjét tisztíthassák. A folyosókon, az öltözőkben, a szertárban, a suszternál, a klubházban, a sörözőben, az irodákban, a tengernyi edzőpályán, az orvosi szobában, a klub ajándékgyártó üzemében és boltjaiban régi Fulham-családtagok szorgoskodnak. Belőlük, a falakból hiányzik a bajnoki cím - mondotta volt Jean Tigana. Hogyan? - kérdezett a miénknél mégis csak emeltebb szinten szocializálódó francia kolléga. Hát ők lépnek a pályára? Jean higgadtan folytatta: kiélezett helyzetben, amikor csak néhány centiméteren vagy tizedmásodpercen múlik a siker, az fog dönteni, ami a falakból árad. Én azóta ezt Fulham-jelenségnek nevezem. Ha valahol nincs meg az a kicsinek látszó, pénzen már nem megvehető plusz adalékanyag az előre lépéshez, akkor gyorsan csekkolok, igen, Jean, ez az, amiről beszéltél. Ha egy első számú vezető nem tud nyakkendőt választani az öltözékéhez, ha ugyanőt sokadszor is gyanúsan savanyú szag lengi be, ha ez az ember szabadidejében nem tud mást, csak gyűlölni vagy ha egy közösséget képviselő tanulmányi osztályon kek módon, lekezelően bánnak az elsőévesekkel, ha ugyanannak a tanárnak sorsszerűen mindig az előadása napján kell lemondania az óráját, és ha azt tapasztalom, hogy bizonyos intézményekben még mindig dívik a hallgatót megalázó csendőrpertu, akkor mindig azt mondom: Fulham-jelenség. Van ennek fordítottja is. Amikor a szervezet olyan erővel bír, hogy elviseli a rá összességében nem jellemző hibákat, a megbízhatadan tanárt, a feladatát nem ismerő TO-alkalmazottat és a pedagógusi pálya mibenlétéről nagyon keveset tudó professzort. Ez az erő, ha valóban benne van a tudásból és becsületből fölhúzott falakban, megtartja a nehéz feladatokat is. A SZEGY ezt az erőt kívánja az új vezetésnek á mostani új tanévben. Ja, és hajrá, Chalsea! Dlusztus Imre
KÖVETKEZŐ MEGJELENÉS: SZEPTEMBER 15.