I
A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM KETHETILAPJA 2003. május 19.
LI. évfolyam, /. szám. Nincs egy válasz, válaszok vannak
különféle
A Lábjegyzetek Platónhoz című filozófiai konferenca nyitó előadását az ELT E Filozófiai Intézetének vezetője tartotta, ezt követően beszélgettünk vele. 4. oldal
Bizonytalanságban Kevés hálátlanabb feladatot lehet elképzelni jelenleg Szegeden a színház igazgatásánál. Székhelyi József elválalta. A direktor beszél a színházról és a szűk mozgástérről. 11. oldal
Alsóváros temploma, Szeged kolostora
SZENT FERENC NEVÉBEN Az alsóvárosi templom oldalhajójában van egy kiállítás. Ugyanolyan, mint a szegedi ferencesek hétszáz éve: szép és szelíd. Az alkalom, ami miatt hozzáértő kezek a sokat látott falakra helyezték a múlt emlékeit, hogy a templomot épp ötszáz éve szentelték fel. Az ötszáz és a hétszáz, amit itt említek, nem tévedés. Ötszáz esztendős a templom, amihez több szakaszban építették a felhőszép kolostort, de már hétszáz éve szolgálták Szeged népét az itteni ferences testvérek.
A ferencesek szelídek, mint Szent Ferenc. Fotó: orío
sok fiatal vesz részt a fél évezredes történet előtt tisztelgő emlékév gazdag programsorozatában. E sorok írója gyakran vesz föl autóstoposokat. Néhány napja egy teológiai főiskolás lány volt az útitárs. Kiderült, még nem járt az alsóvárosi templomban, s nem is hallott az emlékévről. Holott mindazoknak, akik akár csak éveket töltenek ebben a városban, és azt akarják állítani magukról, hogy „szegedi diák voltam", kötelező lenne megismerni azt a helyet, aminek évszázadokon át egy egész város köszönhette szellemiségét. A ferencesek szelídek mint Szent Szelíden kötelező. Ezt az együttest fejezi ki az is, Ferenc, aki a vérengző farkast is meghogy a templom élén a plébános, a ko- szelídítette. És derűsek is, ami miatt Dlusztus Imre
Olyan ez, mint az oldalhajó. Amíg a templomtól lefalazott kolostort szociális otthonként üzemeltette hazánk a Magyar Népköztársaság, a templomba betérő gyóntató vagy sekrestye folyosónak vélhette ezt a részt, s gondolhatta, hogy a régiek csak egy oldalhajót szántak a hatalmas lélegzetű főhajó mellé. Holott ez a folyosó a négyszög alakú kolostor kerengőjének része, tehát nem oldalhajó, hanem Szeged és talán az egész ország legértékesebb templomkolostor együttesének jelképes erejű összekötője. Az az elem, ami a világiak által látogatott templomot összefűzi a szemlélődő testvérek kolostorával.
lostorén pedig a gvárdián szolgál. A plébános elöljárója az egyházmegye főpapja, a püspök, a gvárdiáné pedig a magyarországi ferencesek életét irányító tartományfőnök. Ez a szervezeti különállás viszont semmilyen formában sem érzékelhető. A csuhás szerzetesek, ha felszentelt papok ugyanúgy miséznek, keresztelnek és szolgáltatnak szentséget, mint reverendás testvéreik. A fogadalmas szerzetesek pedig a belső rend és hierarchia szerint szolgálnak, tehát részt vesznek a templom és a kolostor mindennapjaiban.
Bárányi Bertold tas Legerősebb
az UniversiEmbere
Második alkalommal rendezték meg a Szegedi Tudományegyetem Sportközpontjában az Universitas Legerősebb Embere vetélkedőt. 13. oldal
CSAK A SZTORIK Túí vagyok az első koffeinmámoros vizsga előtti éjszakámon. Bár ilyenkor kissé átrendeződik az idő és a hallgató viszonya, azt hiszem, most is késő van. Volna mit tanulnom a billentyűzet kopogtatása helyett, tulajdonképpen nem is érek rá. (Minek dugja ki XVI. Lajos menekülés közben jellegzetes orrát hintója ablakán?) A vizsgaidőszak szép. Egyszerű mondat, első olvasatra talán mégis furcsa. Gyerekként családi ebédeken sokat hallgattam egy rokonomról szóló történeteket, melyek nagy része arról szólt, hogy az illető milyen találékonyan fegyverezte fel magát az írásbeli megmérettetésekre és hogyan dumálta ki magát a szóbeliken a legszorultabb helyzetekből is. Akkor szerettem bele az egyetembe és döntöttem ej, hogy akármi is legyen az az egyetem, én is kipróbálom. Persze, azóta tudom a történetek többsége inkább legenda volt, azok is a színes változatban, mégis van benne valami, még ha a szerelem múlik is lassan. (Tényleg a kommunizmus szelleme járja be Európát?) Az alapvető szépsége a vizsgaidőszaknak, hogy az ember készül, húz és tud. Kemény munka után megérdemelten issza a sörét és indul haza újabb raklap könyvvel. Ez azért nem túl gyakori. Aztán szép az is, ha az ember nem készül, húz és átmegy. Ilyenkor sokkal felszabadultabb, mint az első esetben, bár elméletem morálisan igen sebezhető. (Mennyi időt vett volna igénybe a cseh légió föld körüli útja az első világháborúban?) A vizsgaidőszak sokat javít a kapcsolatteremtő képességen is. Pusztán arcról ismert csoporttársakhoz megy oda az ember érdeklődni a húsvéti locsolkodásának sikeréről vagy locsolkodóinak számáról, majd elkérni a jegyzeteit. Egy barátom telefonkönyvében ilyenkor aggasztó módon szaporodnak a jegyzet 1, 2, 3 nevekhez rendelt telefonszámok A felsőbb évesek kérés nélküli is osztják a kevés gyakorlati előnnyel rendelkező, jobbnál jobb tanácsokat. Én sem vagyok kivétel: Kukovecz György tanár úrnál tudni kell hol található Marx sírja (a születési és halálozási dátum alap), vagy mikor fedezték fel a potosi ezüstbányát. Tóth Sándor László tanár úr szereti megkérdezni, hogy melyik vár ostromakor mondogatták egymásnak a török védők, hogy a magyarok csak akkor veszik be a várat, ha a templomtornyon kukorékolni kezd a szélkakas. Eördögh István tanár úr egyik kedvence a paraguayi guarani „állam", satöbbi. (Mért használják az angol uralkodók máig a pápától kapott hit védnöke címet?) Valaki a saját jegyzetre és az egész éves tanulásra, valaki mások jegyzetére, valaki az irodalomjegyzékre, de legtöbben a szerencsére esküsznek Az idei vizsgaidőszak (számomra) új jelensége, a puska.hu elnevezésű, igen progreszszív vallás. Aztán ott van a könyvtár, ahol lehet csajozni, társasági életet élni, lemenni cigizni, csak tanulni nem ér. (Tényleg annyira randa volt az a szerencsétlen Clévesi Anna, hogy fizikailag taszította az impotensnek tartott VHI. Henriket? ) A vizsgaidőszak csúcsa maga a megmérettetés. Mindenki ismeri azokat, akik két órával a vizsga előtt már az ajtó előtt állnak egymás elbizonytalanításában lelnek örömöt az utolsó órákban, sorolják az adatokat, de mosolyogva mondogatják hogy ők nem készültek meg már be is fizették az úvécsekket, mert amikor bejött a prof. igen csak morcosnak tűnt. Mindenki olvasgat, de az extrém sportok űzésekor jellemző adrenalin szint miatt már semmit sem jegyez meg az ember. De hátha kimegy kávézni a tételhúzás után, vagy ha ebéd előtt megyek be, lehet hogy már annyira unja, hogy nem is figyel mit mondok (De mi az a szociálpszichológia?) Abban mindenki megegyezik hogy ha egyszer túl lesz rajta, akkor aztán... A mondat vége főleg a Jate Klubra van kihegyezve, de két hét mámor után idén az eddigiektől eltérően mindenki be fog járni az előadásokra, elsőként fog referálni és gyakran fog a könyvtárban tanulni szabadidejében. Aztán egyszer mindig vége van. Elmarad a megkönnyebbülés, az előadásra járás, a könyvtár, de legtöbbször még az önfeledt többnapos mámor is. Az egészből már csak néhány felesenemigaz, mókás történet marad, ami a haver haverjával történt. Hogy mit akarok ezzel az egésszel? Semmit, csak már minden egyebet csinálok csak ne kelljen tanulnom. Bóka Gábor