A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM KETHETILAPJA 2003. március 17.

LI. évfolyam, 4. szám. Rektorválasztás

Európa

áprilisban

CSATH GEZATOL HAVAS HENRIKIG Beszélgetés Szajbély Mihállyal

A Médiatudományi Tanszék vezetője arról beszél, hogyan került kapcsolatba a vajdasági magyar irodalommal, mikor kezdett el Csáth Gézával foglalkozni, valamint arról, milyen a nyári fordító élete. Elmondja, miként alakították ki a kommunikáció szak képzési struktúráját, majd hogy szabták át azt az új rendelkezéseknek megfelelően.

Az első pillanattól kezdve megfogott Szabadka hangulata.

- Tanár úr budapesti születésű, huszonöt éves korában járt először Szabadkán. Mégis olyan szeretettelír a városról, mintha legalább is odavalósi lenne. - Nagyon megfogott a város attól a pillanattól kezdve, hogy először ott jártam végzős egyetemista koromban. A határsávban lakók privilegizált helyzetben voltak, mert kishatár ádépővel évente nyolcszor át lehetett menni Jugoszláviába. Az akkor szinte nyugatnak számító Szabadka még éppen beletartozott a sávba. Akkor már foglalkoztam a jugoszláviai magyar irodalommal. Volt alkalmam megismerkedni néhány szerzővel személyesen is, bár ők nem szabadkaiak, hanem újvidékiek voltak.

Nagyon szeretem Palicsot. A szecessziós fürdőépület, a női és a férfi strand, a víztorony mind a századfordulós hangulatot idézi. Akkor már Csáth Gézával is foglalkoztam, így nyilván érdekelt a couleur local szempontjából Palics és Szabadka, ahonnan származott. Arról csak jóval később szereztem tudomást, hogy egyéb kötődéseim is vannak Szabadkához. Otthon kutakodva egy nagyon szép fiatal nőt ábrázoló fényképet találtam. Elvittem apámhoz és megkérdeztem, vajon ki lehet ő, azt válaszolta, ő a nagyanyád. Ennek kapcsán mesélte el, hogy édesanyja lelencgyerek volt és Szabadkán bunyevác nevelőszülőknél nőtt fel. Úgy látszik, emiatt valami-

Csinálják

Egyetem

Az Európa Egyetem hat részből álló előadássorozat a Móra Ferenc Múzeum dísztermébenban. Az első vendég március 12-én Kristó Gyula akadémikus volt. 6. oldal

Lehetőséget kívánunk biztosítani az egyetem polgárainak, hogy megismerhessék a rektorjelöltek programját. E számunkban Szabó Gábor, és Csirik János bemutatkozását olvashatják 4-5. oldal

lyen rejtett szimpáda is mozoghatott bennem. Mikor kezdett el foglalkozni a vajdasági irodalommal? - Még középiskolás koromra nyúlik vissza a történet. A főiskolán működött egy néprajzkör, aminek két vezetője volt: az egyik Szabó Zsuzsa, a másik pedig Körmendi József, aki szintén itt tanult Szegeden, de ő jugoszláviai magyar volt. ő kezdte megismertetni velünk a vajdasági irodalmat. 1968-69 táján arról, hogy a határon túl is élnek magyarok, az embernek legfeljebb halvány sejtelmei voltak. A néprajzkör egy évvel később fölbomlott. Az utolsó ülésen ott volt két barátja vagy ismerőse: folytatás a 3. oldalon

a

fesztivált

A Grand Café március utolsó hetében rendezi meg az első Szegedi Filmes Fesztivált. A esemény részleteiről annak két fő kidolgozójával, Erdei Csillával és Karsai Attilával beszélgettünk. 13. oldal

NAGY ÍVBEN Már évek óta unalomig ismert a téma - mondanám, ha az unalom itt helytálló kifejezés lenne, de az igazság az, hogy inkább a szomorú és a tragikus jelzők jutottak és jutnak inkább az ember eszébe. Mármint a magyar filmiparról, illetve hogy pontosabban fogalmazzak annak sanyarú helyzetéről. Tudjuk, hiszen évek óta azt halljuk, hogy nincs pénz semmire, tehetséges alkotók forgatókönyvei évekig porosodnak a fiók mélyén, ha pedig egy mégis elkészül, akkor alkotóinak szemlesütve kell a külföldi filmfesztiválokra való jelentkezés során még egy-két nullát odahazudni a költségvetés végére, nehogy elküldjék őket, mint Kálomistát is, azzal, hogy amatőr filmekkel nem foglalkoznak Mindenki ezerrel sajnálja az ifjú alkotókat, mert a filmjeik nem jutnak el az ország mozijaiba, vagy ha eljutnak is, alig nézik őket. A tévéről már nem is beszélek mert azt hiszem, már senkinek nincs kedve fennmaradni egy magyar film kedvéért éjjel kettőig, főleg mivel a legújabb, nyílván európai tévés gyakorlat szerint a csatornák már nem a" nézettségért vetélkednek, hanem azért, hogy kinek sikerül legjobban eltérnie a kiadott műsortól. Azért mostanában megcsillant egy kis remény, folyt egy kis pénz a kasszákba, ami persze még mindig nevetségesen kevés, de hát kis ország, kis foci. Készültek nézhető, megkockáztatom, nagyon jó filmek az utóbbi pár évben, megtudhattuk azt is, hogy a magyarok azért tudnak valamit a számítógépes trükkök terén is, és ödetekben sincs hiány, már ami a kevésből sok megvalósítását illeti. A gond nem is itt van. A gond ott van, hogy úgy tűnik a mostani sikereket néhányan talán túlértékelték. Most említhetnék neveket, akiknek szerintem a fejébe szállt, hogy esedeg elnyertek egy-két díjat, neadjisten akár külföldi fesztiválon is, de nem teszem, mert túl szubjektív lenne. Viszont tegyük fel, csak a játék kedvéért, hogy akad néhány ember, aki szeretne kedvére tenni ezeknek a filmeseknek és úgy a magyar filmnek általában, és fáradságot nem kímélve megkísérli a lehetetlent: megkísérli ezeket a filmeket bemutatni a magyar vidék tahó közönségének is, nem átallva azt képzelni, hogy talán ezek az ifjú filmesek fontosnak érzik hogy filmjeiket ne csak a szakma és a jobb körök lássák hanem az istenadta nép is. Persze aki érzékeny a szöveg leheletfinom rezdülései iránt, az már tudja, mire akarok kilyukadni: a fenti emberkék rosszul képzelik. A menő magyar filmesek ugyanis nagy ívben a vidékre, és egyúttal saját közönségükre is. Adott egy magyar szkeccsfilm, az első, ami nem rossz, sőt vannak nagyon jó dolgai is, ugyanúgy nagyon rosszak is, de úgy összességében nem fossuk le tőle a bokánkat, és nem is fogjuk egy mondatban emlegetni a Négy szobával, az Éjszaka a Földönnel, vagy, horribile dictu, a Füst/Egy füst alatt párossal. De azért feltéden kíváncsiak vagyunk az alkotókra, egyrészt az újszerűség miatt, másrészt a már említett jó részek miatt, ezért el is megyünk a közönségtalálkozóra, ami aztán igazán közönségtalálkozó lesz, már amennyiben a közönség találkozik magával és senki mással. Az öt alkotóból, néhány producerből ugyanis egy sem méltóztatik eljönni, szerencse, ha néhány hirtelen kezdődött forgatásokra hivatkozva egy nappal előtte lemondja, de az utolsó kettő már erre sem veszi a fáradságot. Közönség értedenkedik, szervező kényszeredetten pislog, próbálná magyarázni, hogy de hát ő nem tehet róla, rosszul hangzik. Ezek után a szervező mit tud tenni, hülyén érzi magát, mint amikor koldusnak próbál szendvicset adni, de az inkább szeretne egy százast kannás borra és visszahajítja a kaját. A közönség pedig megjegyzi magának jól az esetet, és legközelebb legfeljebb otthonmarad kiszavazóshowt nézni, mert mégiscsak jobb, ha a saját kanapéján nézik hülyének az embert, nem pedig egy idegen helyen, mások szeme láttára. Szegeden filmfesztivál lesz március utolsó hetében. A résztvevők kevésbé ismertek, kisebb műhelyek külföldiek kevéssé játszottak Eddig mindenki biztosra ígérte, hogy eljön, hiszen lehetőségként értékelik egy olyan kezdeményezésnek aminek biztosan lesz jövője. Lehetne tőlük a kisebbektől alázatot tanulni, hiszen a magyar filmipar még nem tart ott, hogy komoly különbséget lehessen tenni filmes és filmes között. Mindenkinek meg kell szolgálnia a bizalmat. Tóth Péter Zoltán

2

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

ARANYKÖPÉS Az idén elmarad az Arany Zsiráf-gála. Atyaúristen! Miért? Hogyan tovább? A Mahasz így kíván tiltakozni a zenék illegális másolása ellen, meggondolatlan döntésük azonban könnyen nemzeti katasztrófahoz vezethet A károsultak persze megint csak a közönségért élő sztárok. Kemény munkájuk elismeréseként minimum megérdemelnének egy csillogó gálát, ehelyett idén csak egy puritán sajtótájékoztató jut osztályrészül hazánk nemzetközi kapukat döngető zenei életének kimagasló kulturkampföt folytató krémjének. Az ő helyükben én sem tűrném a megaláztatást Szerencsére olyan egyéniségekkel rendelkezünk, akik fel merik emelni a hangjukat az arcpirító igazságtalanság ellen. A Fresh-lányok kitudja hanyadik - egyébként tökmindegy - formációjának hivatalos álláspontja, hogy a döntés egyedül őket zenészeket károsítja (igen, a Fresh-lányok is zenészek, bárki bármit is mond), a hamis lemezeket illetően pedig a kiadókat terheli a felelősség, akik évek óta semmit sem tesznek a probléma ellen. Az Eleven Hold (igen! van ilyen együttes) már odáig jutott, hogy fellépésekből kell fenntartania magát a másolások miatt, azért ez már durva! Szerencsére nem mindenki ilyen visszafogott és van valaki, aki keményen kimondja azt, amiről itt valójában szó van, Dopeman az. A mi Pityinger László prófétánk álmában már látja az apokalipszist: „...Ha mindenki csak másol, megnézhetik majd magukat, mert akkor nem lesz pénz és nem csinálok új lemezt", meg egyébként is ő kiáll az elveiért és leköpi azokat, akik másolt lemezt akarnak dedikáltatni vele. Elismerem igaza van a Mahasznak abban, hogy véget kell már vetni, egyszer és mindenkorra a sötét pincék mélyén zajló, ipari méreteket öltő, illegális cédé írásnak, empéhárom letöltögetésnek, mert a jó szó, a kérés ezeknek mit sem ér, de mért az ártadan zenészeken csattan újra az ostor? Megértem, ahol szép szóval nem megy, ott maradnak a kemény eszközök, de milyen áron?! Az új stratégia első lépéseként idén nem lesz gála. Ezen talán végre még a minden hájjal megkent bűnözők - mert ezek bűnözők - is elgondolkodnak és összetörik cédéíróikat, hamisított lemez gyűjteményüket és törvénytisztelő állampolgárok mintájára befáradnak a Fotex Records-szerűségekbe és megfizetik azt, ami valóban megilleti áldozatos munkájáért az üzletágat Persze ilyenkor jön a felforgató zughamisítók propagandája: hogy az előállítási költségekhez mérten drága a cédék bolti ára, hogy a nálunk legalább tízszer jobban kereső angolok is ennyiért veszik, meg nekünk maximum karácsonyra vagy szülinapunkra jut egy-egy eredeti lemez. Bla-bla. Nagyon fontos: ne dőljünk be! Vegyük végre észre, hogy itt és most honfitárs példaképeink kenyeréről van szó! Ha későn kapunk észbe egy napon arra ébredünk, hogy nem lesz többé Kozsónk, Kristályunk vagy Romantikánk. Bóka Gábor

TUDOMÁNY, ÉS AMI M Ö G Ö T T E VAN Március 5-7. között nagyszabású nemzetközi project keretében hét ország tíz egyetemének kutatói találkoztak Szegeden, a NANOCOMP Meetingen. Magyarországot az SZTE és a budapesti KFKI képviselte. Az immáron három éves kutatómunka 2003. szeptemberében zárul le. A mostani háromnapos rendezvényen a tucatnyi téma között szó volt a szén nanocsövek előállításáról, tisztításukról és különböző felhasználási módozatukról is. Március 5-én 10.0019.00 óráig nemzetközi Workshop keretében nyilvános előadásokat hallhattak az érdeklődők magyar, portugál, svájci, német és francia egyetemek szakembereitől a Szegedi Akadémiai Bizottság Székházában. A rendezvény 2. és 3. napja zártkörű volt, ekkor a kutatásban részt vevő egyetemek szakembercsoportjai egymásnak mutatták be elképzeléseiket.

ESÉLYEGYENLŐTLENSÉGEK A MAI MAGYAR TÁRSADALOMBAN A Szegedi Társadalomtudományi Szakkollégium „Esélyegyenlődenségek a mai magyar társadalomban" címmel rendez konferenciát a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában március 18-19-én. A konferencia fővédnöke Göncz Árpádné, főelőadója Szelényi Iván lesz. A Szakkollégiumot 1995-ben szegedi egyetemi hallgatók hozták létre azzal a céllal, hogy színvonalas szakmai képzést folytató, közösségformáló, autonóm intézményt működtessenek, mely társadalmi problémákra érzékeny, igényes szakemberek képzését segíti, és hogy tagjai intézményes keretek között, felelősségteljesen gyarapíthassák tudásukat, elsajátíthassák a demokratikus magatartásformát, hozzájáruljanak a Szakkollégium hagyományainak hosszú távú megőrzéséhez, valamint hogy öregbítsék a Szegedi Tudományegyetem és a város hírnevét. A Szakkollégium március 18-19-én (kedden és szerdán) konferenciát szervez "Esélyegyenlődenségek a mai magyar társadalomban" címmel a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában (Somogyi utca 7.), hogy a társadalmi egyenlődenségek természetét vizsgálják több tudományág oldaláról megközelítve. Kiemelten fontosnak tartják a szervezők a különböző területeken elért új eredmények megismertetését az egyetemi hallgatókkal. A fővédnökséget Göncz Árpádné vállalta el, védnökök Mészáros Rezső rektor, Farkas Beáta, Berta Árpád és Szabó Imre dékánok lesznek. Seres László rektorhelyettes megnyitója után Szelényi Iván, a Yale Egyetem tanszékvezetője tart előadást. Ezt kiemelt előadók követik, majd délután és másnap délelőtt két-két szekcióban folyhak az előadások. Minden szekcióba igyekeztünk megnyerni tudományos fokozattal rendelkező, a tudományterületén elismert személyiséget. Emellett fiataloknak is lehetőséget biztosítunk arra, hogy előadják kutatási témájukat. Az első nap estéjén filmvetítést és koncertet szervezünk, hogy a kötetlenebb beszélgetések során a résztvevők személyes kapcsolatokat is kialakíthassanak - mondta el Szerdahelyi Ágnes a Szakkollégium nevében.

KÖNYVTÁRFEJLESZTÉSEK AZ EGYETEMEN

20 millió forintos beruházással egy 20 gépből álló számítógépes termet rendeznek be. Fotó: Nagy

Könyvtári Információs Központ nyílt az SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar Könyvtári Központjában. A „Felsőoktatási és országos szakkönyvtárak Elektronikus Információ Szolgáltatási (EISZ) rendszerének fejlesztése, és a felhasználók képzése" című pályázat eredményéről számolt be Katona Imréné, a központi könyvtár vezetője. A projekt keretében a Könyvtári Központ a kar további anyagi segítségével több, mint 20 millió forintos beruházással egy 20 gépből álló számítógépes termet rendezett be, mely a kar Könyvtári Információs Központjának lesz egyik technikai bázisa. A terem működtetésének fő célja az elektronikus adatbázis-használati ismeretek oktatása, a könyvtár információközvetítő szerepének erősítése és természetesen az Internet hozzáférési lehetőségek bővítése.

Az új létesítményt Galambos Gábor főigazgató avatta föl 2003. március 13-án a kar Hattyas sor 10. szám alatti épületében. Az információs központ további terveit Tóth Szergej főigazgató-helyettes ismertette. Az első hivatalos rendezvény keretén belül Bácsi János, a főiskolai Gyakorló Általános Iskola igazgatója Számítógéppel segített olvasástanítás és beszédterápia címmel! tartott bemutató előadást. Az Állam- és Jogtudományi Kar a 2002-es évben sikeresen pályázott könyvtári számítógépes kabinetjének modernizálására. Az új számítógéppark lehetővé teszi, hogy a hallgatók a világhálón keresztül minden jelentős adatbázist elérjenek. A Kar vezetése fontosnak tartja, hogy könyvtáruk is bekapcsolódjon abba a nagyszabású kezdeményezésbe, amellyel az Oktatási Minisztérium az elektronikus in-

László

formációszolgáltatást kívánja teljes körűvé tenni. A kari könyvtár sikeres pályázata alapján a tízmilliós összeget a könyvtár informatikai kabinetjének fejlesztésére fordították, 15 munkaállomást és a szükséges szoftvereket szerezték be. A februárban elindult átalakítási munkálatok befejeződtek és 2003. március 13-án Szabó Imre, az Államés Jogtudományi Kar dékánja a könyvtár helyiségét ünnepélyes keretek között megnyitotta az érdeklődők számára. A kar dékánja megnyitóbeszédében kiemelte, ha európai szintű tudást várnak el a diákoktól, ehhez a megfelelő feltételeket is biztosítani kell. Ebben jelent most előrelépést az átadott számítógépes kabinet. Tóth Lajos, a kar tanszékvezető docense az ünnepségen a könyvtár offline anyagát gyarapította három, század eleji kiadvány adományozásával.

REKTORJELÖLTEK BEMUTATKOZO FÓRUMA A szegedi sajtó folyamatosan bemutatja a rektorjelölteket és programjukat, a Webrádión még ki-ki maga ki is választhatja a számára legszimpatikusabb jelöltet. Ezek a megjelenési formák nagyon fontosak mondta Beke Tamás az SZTE kommunikációs vezetője - a leglényegesebb azonban az, hogy a belső közvélemény tudjon arról, hogy kik a jelöltek, és milyen programmal indulnak a megméretetésen. Ahhoz, hogy az egyetemi polgárok véleményt alkothassanak az indulókról, szükség van a minél részletesebb tájékoztatásra. - Az április 7-ei Egyetemi Tanács ülésen dől el az új rektor személye, ezt megelőzően igyekszünk tájékoztatni a közvéleményt. Az egyetem honlapjának (www.u-

szeged.hu) nyitó oldaláról közvetlenül elérhetők a jelöltek bemutatkozó anyagai, célkitűzéseik és vezetői elképzeléseik. Ezek az anyagok elérhetők máshol is, de itt egységes szerkezetben az összes jelöltről megtalálhatók az információk. Arra törekedtünk, hogy minden jelölt egyenlő eséllyel kapja meg a nyilvánosság lehetőségét. Az egyetem polgárainak lehetőséget kívánunk biztosítani, hogy személyesen is találkozhassanak a jelöltekkel, és megismerhessék programjaikat, esetleg kérdéseket is feltegyenek. Március 18-án, kedden 16.30kor az Új Klinika előadótermében (Semmelweis utca 6.) kerül sor az első rektorjelölti bemutatkozó fórumra. Április 2-án, szerdán 15 órakor a BTK Auditórium Maximumában

(Egyetem utca 2.) lesz a második bemutatkozó. Mind a két alkalommal az összes jelölt jelen lesz. A bemutatkozás sorrendjét sorsolással döntik el a szervezők. A események moderátorának személyét a professzorok maguk közül választották, Dobozy Attila tanár úr személyében, aki egyetemünk általános rektor-helyettese. Március 12-én az egyetem összes egységének postáztunk egy meghívót a rendezvényekről, illetve egy kisebb plakátot, amelyen a fórumokra invitálunk minden érdeklődőt. Az egyetem polgárainak lehetősége van előzetesen kérdéseket föltenni a jelölteknek a pr@rekt.uszeged.hu e-mail címen. A Szegedi Egyetem következő számában beszámol az első bemutatkozó fórumról.

III. BME NEMZETKÖZI NYÍLT 24 ÓRÁS PROGRAMOZÓI CSAPATVERSENY Idén harmadik alkalommal rende- • zik meg a 24 órás Programozói Csapatversenyt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. A Schönherz Kollégium Számítástechnikai Körének és a Villamosmérnökhallgatók Egyesületének szervezésében

május 16-án rajtol a verseny. A háromfős csapatok pontosan 24 óráig küzdenek majd a 4000 euró összdíjazású versenyen. A versenyzők a helyszínen üzembe helyezett, saját számítógépükön próbálhatják megoldani a feladatokat. Külső segítséget, például inter-

netet nem használhatnak a próbákon. A rendezők első alkalommal hirdették meg a versenyt nemzetközi szinten. A várható nagy érdeklődésre tekintettel egy előválogatáson esnek át a csapatok, ahonnan a legjobb 40 juthat tovább, és vehet részt az éles bevetésen.

3

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17. folytatás az 1. oldalról Gulyás József, ma Szabadkán élő költő és Garai László, akiből később újságíró lett. Az Új Symposionban dolgoztak mindketten, és azt a telet itt töltötték Szegeden. Az akkori Gambrinus sörözőben találkoztunk minden héten, amíg a rendőrség szét nem csapott közöttünk, őket átrakták a határon, minket pedig raportokra rendeltek minden nagyobb nemzeti ünnep, főként március 15-e előtt. Nem tettünk mást, csak irodalomról beszélgettünk. Ők állítólag más dolgokba is belefolytak, amit velünk nem osztottak meg. Attól kezdve elég rendszeresen olvastam, beszereztem az ottani könyveket, az írók közül sokan barátaim is lettek, jártam én is Újvidékre. - Szóba került már Csáth Géza. Ha az ember Csáth Géza-köteteket forgat, minduntalan fölbukkan tanár úr neve. - Egyetemi éveim alatt kezdtem el vele foglalkozni. Nevét előtte is ismertem, a két világháború közötti esszéistákat, Németh Lászlót és másokat olvasva gyakran fölbukkant Csáth Géza neve. Titokzatos alak volt, hiszen abban az időben beszélni nem beszéltek róla, de valahogy a neve mindig szerepelt az írásokban. Talán harmadéves lehettem, amikor irodalom szemináriumon Baranyai tanár úr - aki ma munkatársam - föltette a kérdést, hogy van-e valakinek ötlete, hogy az általa javasoltakon kívül kiről szeretne szemináriumi dolgozatot írni. Én jelentkeztem, hogy Csáth Gézáról írnék. Akkor írtam először a Vörös Eszti című Csáth Géza novelláról egy dolgozatot, amiből később aztán lett egy diákköri dolgozat. Az egyetem elvégzése után ösztöndíjas gyakornokként kerültem ide a magyar tanszékre. Szörényi Lászlótól kaptam a megbízást, hogy Csáth Gézának az akkor teljesen ismeretlen pszichoanalitikus szakkönyvét rendezzem sajtó alá. Akkor indult ugyanis a Magvető kiadónak a Magyar Tallózó sorozata. A sorozat szerkesztői eredetileg Mészöly Miklós - akié az ötlet volt - , Szörényi László, Lukácsy Sándor és Fogarassy Miklós voltak. Összeállítottak egy jó pár száz műből álló listát a magyar irodalom- és művelődéstörténet elfeledett szövegeiből, amelyet ebben a sorozatban meg akartak jelentetni. Később Mészölynek és az egész társaságnak a politikai nem kívánatossága, vagy félkívánatossága miatt a megjelenés előtt a sorozatról levették a nevüket, és így az akkori Magvető belső emberei szerepelnek a könyvsorozaton. A történet úgy folytatódott, hogy megkeresett a Gondolat kiadó egy akkori szerkesztője, hogy írnék-e egy kismongráfiát Csáth Gézáról. Elkészítettem a szinopszist, után hosszú ideig csend volt, majd a

szerkesztő visszaírta, hogy sajnos nem működik a dolog. A kiadónál azt mondták: Csáth nem elég nagy magyar író ahhoz, hogy ebben a sorozatban megjelenjen. Eltelt megint egy pár év, amikor egy másik szerkesztő megkeresett, hogy kezébe ke-

De akadtak komoly dolgok is, kapcsolatba kerültem Max Droschl-lal, egy grazi könyvkiadóval, aki a rendszerváltástól ösztönözve úgy gondolta, az új Kelet-európai demokráciák írói és osztrák írók számára szervez szimpóziumokat. Kezdetnek a ma-

- A harmadik nagy terület a médiatudomány és a kommunikáció-oktatás. Ezzel, hogy került kapcsolatba? - Ez, megint csak véletlen volt, mint elég sok minden, ami szóba került már. Bár azt nem tudhatjuk,

Nyáron, a teraszon üldögélve szeretek fordítani, nem kell, csak a számítógép, a könyv, meg a szótár. Fotók:

rült ez a szinopszis, és most már úgy találják a kiadóban, hogy Csáth Géza elég nagy magyar író ahhoz, hogy lehessen írn'i róla a sorozatban. Amikor ezen dolgoztam, alaposabban utána jártam Csáth olyan írásainak, amelyek kötetekben nem, csak lapokban vagy folyóiratokban jelentek meg. Akkor jöttem rá, hogy sokféleségéhez képest munkáinak mennyire kis része az, mely kötetekben megjelent. Ekkor ajánlottam a Magvetőnek, hogy adják ki az összegyűjtött novellákat, amire ők azonnal igent mondtak, én el is készítettem az anyagot. Utána azonban, megint jó néhány év csönd következett, ez pont a rendszerváltás idejére esett, amikor összeomlott a magyar könyvpiac. A könyvet nem merték sokáig megjelentetni, attól félvén, nagy bukás lesz. Egyszer mégis elővették, nagy könyvsiker lett, sőt azóta is folyamatosan piacon van. A Magvető akkor hivatalba lépett új igazgatójának, Morcsányi Gézának volt az ötlete egy életműsorozat, így készültek el a további kötetek. - Mikor kezdett el fordítással foglalkozni? - 1988 és 92 között Bécsben voltam vendégdocens a Finnugor Tanszéken. Bécsben a magyar irodalomoktatás is ott folyik. Ilyen helyen a külföldi vendégtanár egyfajta mindenes, akkor is neki telefonálnak, ha valaki egy reklámszöveget akar írni.

gyar írók számára szerveztek konferenciát - történetesen itt Szegeden, 1990 őszén - , evidens volt, hogy erre fordítani is kell. Egyébként eszembe se jutott, hogy fordítsak, de akkor próbaképpen eljátszadoztam vele, és élvezetet találtam benne, szívesen csináltam. Fordítottam egy felvonást Werner Schwab Népirtás című darabjából. Schwab grazi szerző volt, aki egészen furcsa, az osztrákok számára is nehezen értelmezhető nyelven írta színdarabjait. Talán Parti Nagy Lajos nyelvi játékaira emlékeztet leginkább, lehet, hogy pont ezért egy másik drámáját Parti Nagy fordította magyarra. Az általam fordított művet először a József Attila színházban mutatták be, majd tavaly pedig Miskolcon. A kilencvenes évek közepén egy grazi fordítói szinpozionra meghívták a Népirtás című Schwab dráma összes fordítóját, voltunk ott vagy tizenöten.' Általában mind profi fordítók voltak. Amikor bemutatkoztunk, én elmeséltem, hogy nyári fordító vagyok. Nyáron, a teraszon üldögélve szeretek fordítani, nem kell csak a számítógép, a könyv, meg a szótár, míg irodalomtörténeti munkákhoz egy egész könyvtár lenne szükséges. A konferencia résztvevői közül mindenki engem irigyelt a terasszal, meg a komputeremmel, hiszen a többiek olyan emberek voltak, akik ebből éltek.

orio

hogy véletlenek-e ezek a dolgok, vagy sem. 1992-ben hazatértem a bécsi vendégtanárság után, és ősztől az l-es számú magyar irodalomtörténet tanszék vezetője lettem. A rendszerváltás után látszott, hogy egy modern egyetem kínálatából nem hiányozhat a kommunikációs és újságíróképzés. így Pécsett, Pesten és Szegeden elindították ezt a képzést. Akkor még nem volt akkreditációs bizottság, az új szakok alapítását a minisztérium engedélyezte. A szak a tanszékünkhöz került, minimális egymillió forintos központi támogatással, ezzel kellett valamit kezdeni. Voltak olyan törekvések, hogy legyen művelődéstörténet szak - amit a minisztérium akkor, és azóta se engedélyezett és voltak olyan szándékok, hogy a művelődéstörténeti és a kommunikációs képzést összekapcsoljuk. így került tanszékünkhöz a szak. Mikola Gyöngyivel arra a következtetésre jutottunk, ahhoz, hogy a szaknak legyen valamilyen imázsa, szükség van arra, hogy egy jól ismert újságíró kerüljön ide. Hosszas töprengés és elméleti válogatás után, Havas Henriket hívtam föl és kérdeztem meg, hogy lenne-e kedve beszállni. Néhányszor találkoztunk, beszélgettünk és a 93-ban induló szak hálótervét, a képzés struktúráját más kollégákkal, történészekkel, jogászokkal, közgazdászokkal közösen alkottuk meg.

A képzés struktúrája másfél évvel ezelőtt alakult át, amikor megjelentek a bölcsész szakok képesítési követelményei. Minden bölcsész szak hálótervét ehhez kellett alakítani. Volt olyan szak - mint a magyar szak ahol ez nem okozott olyan nagy problémát. A kommunikáció szak esetében az átalakulás azonban elég jelentős változásokat hozott. Annak idején egy erős elméleti megalapozottságú, de mégis gyakorlat orientált képzésnek találtuk ki a struktúráját. 98-ra a szak tulajdonképpen a saját lábára állt, akkor vált ki a Médiatudományi Tanszék mint a kommunikáció szak gazdája. A tanszéknek ekkor más tanszékvezetője lett, akkor kaptam Széchenyi ösztöndíjat, túl akartam lenni a nagydoktori disszertáción, így nem vállaltam tovább a megbízatást. A megelőző két-három év munkája nagyon megterhelő volt, a szakmai tevékenységtől eléggé elvont. A Széchenyi ösztöndíj biztosította a lehetőséget, hogy megint irodalommal foglalkozzam. A Médiatudományi Tanszéket sikerült megalapítani és ekkor úgy gondoltam, hogy maradok a magyar tanszéknél. Négy évvel később, amikor az előző tanszékvezetőnek lejárt a megbízatása, különböző kapacitálásokra újra. elvállaltam a tanszék vezetését. - A kormányzati szándék alapján előtérbe kerül a média- és mozgóképoktatás, sőt felmenő rendszerben majd érettségizni is lehet belőle. A kommunikáció szakon végző hallgatók mennyire tudják kivenni a részüket ebből a munkából? - Altalános- és középiskolában is a média- és mozgóképoktatás belekerül a képzési struktúrába, ezért tulajdonképpen médiatanárokra lenne szükség. Jelen pillanatban ilyenek nincsenek. A kommunikáció szak nem tanárszak, elképzelhető, hogy ha valaki két szakos volt, akkor volt egy tanárszakja. Úgy tudom, hogy kommunikáció szakos diplomával lehet ezt a tárgyat tanítani. Változást hozhat, hogy a tanárok kötelező továbbképzése során lehetnek olyan tanfolyamok, melyek a média és mozgóképoktatásra készítenek föl. A középiskolás tanári továbbképző programoknak külön van egy akkreditációs bizottsága, mely Pilisborosjenőn működik. Hamarosan benyújtunk a pilisborosjenői akkreditációs bizottságnak egy programot, mely arra irányul, hogy általános és középiskolai tanárokat készítsünk föl kifejezetten ennek a tárgynak az oktatására. Remélem, pályázatunkat elfogadják, ebben az esetben Szegeden és Pesten - a kihelyezett konzultációs központunkban - is megindulhat a képzés. Kelemen Zoltán

Gergely

HILLER: A BOLOGNAI FOLYAMAT N E M FEJEZŐDÖTT BE Az elmúlt tíz évben meghatározó változássorozat zajlott a magyar felsőoktatásban, ez azonban elsősorban mennyiségi volt, amelyet most a minőségi megerősítésnek kell követnie. Erről Hiller István, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára beszélt a felsőoktatási médiakonferencián Budapesten. Az államtitkár hangsúlyozta: szükség volt a hallgatók számának növekedésére, de közben a diplomák veszítettek versenyképességükből, értékük stagnál vagy csökken. Hiller István kiemelte: nem az a cél, hogy egy adott korosztály minél nagyobb százaléka tanuljon felsőoktatási intézményben, hanem hogy minél többen szerezzenek versenyképes diplomát. A finanszírozás jelentőségéről szólva megjegyezte: informális beszélgeté-

sekből kiderül, a diákok negyedét, harmadát csak a fejkvótáért veszik fel az egyetemek és főiskolák, s már a felvétel pillanatában tudják, hogy szakmailag nem tudnak majd érdemben foglalkozni velük. Jelezte: már elkészült az új finanszírozási modell, amely három - képzési, fenntartási és kutatási, tudományos - normatívában gondolkodik. Az államtitkár úgy vélekedett: a most rendelkezésre álló finanszírozási főösszeg az új rendszerben elegendő lesz a minőség megerősítésére. Szavaiból kiderült: a bekerülés minimum ponthatárának megemelése, illetve a kevesebb jelentkező miatt a graduális képzésből esedegesen felszabaduló összegeket infrastrukturális fejlesztésekre és a doktori iskolák meg-

erősítésére fordítják. Utalt arra: változtatni kell azon, hogy némely magyarországi felsőoktatási intézményben a PhD-képzés akkreditációban meghatározott normái a gyakorlatban nem érvényesülnek, s helyenként posztgraduális képzést színlelve graduális szintű képzés folyik. Hozzátette: a posztgraduális hallgatók száma az elmúlt időszakban évente csupán 50-nel nőtt. A jövő tanévtől évi 150-nel többet szeremének felvenni a doktori iskolákba. A bolognai folyamatról szólva Hiller István rámutatott arra: az még nem egy befejezett átalakulás, így úgy kell alkalmazkodnunk ahhoz, hogy közben aktívan alakítjuk is. Hangsúlyozta: a duálisról a lineáris képzési rendszerre való áttérést éveken

át tartó hosszú folyamatként képzeli el, amelynek következményeként az évtized végére szilárdulhat meg az ádáthatóbb és átjárhatóbb több szintű képzési rendszer. A konferenciáról Hornyák Tibor, a szervező Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület elnöke elmondta: a tanácskozást harmadik alkalommal rendezik meg a Magyar Újságírók Országos Szövetségével közösen a magyar sajtó napja alkalmából. A konferencián az újságíró szakma érdekvédelmi lehetőségeiről és a fejlődés esélyeiről tartott előadást Wisinger István, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöke. Wisinger szerint a már meglévő szakmai szervezetek egyeztető szerveződése lehetne az újságírói érdekvédelem hatékony fóruma. A nyomtatott szó

szerepének csökkenése, a televízió-nézés mértékének növekedése, az újságírói szakma fragmentálódása és a klaszszikus műfajok térvesztése jellemzi napjainkban az európai újságírást. Az újságírás szinte minden európai államban nehézségekkel küzd, hazánk azonban ezekhez az országokhoz képest is rosszabb helyzetben van. Ezt mutatja például a napilapok által elért emberek aránya, ami Nyugat-Európában 70 és 90 százalék között mozog, míg nálunk 50 százalék alatt van. A minőségi újságírás megteremtésének záloga a fiatal generációnak a kezében van, vagyis a helyzet megoldása a képzésben rejlik fogalmazott a MÚOSZ elnöke. A rendezvényen az ország közel 60 egyetemi, főiskolai újságjának mintegy 80 munkatársa vett részt.

4

SZEGY • 2OO3! MÁRCIUS 17.

Rektorjelöltek bemutátkozása: Szabó Gábor

CÉL A JÖVŐ EGYETEMÉNEK KIALAKÍTÁSA - Professzor úr hogyan értékeli az integráció elmúlt három évét? - A szegedi integráció folyamatában 1996 óta veszek részt intézményvezetőként. Az Egyetemi Stratégiai Bizottságban én koordináltam az egyetem külső-belső szolgáltatásainak fejezetét. Felvettem a kapcsolatot azokkal, akik ezen a területen dolgoznak könyvtár, hallgatói életkeretek, rekreáció, sport, informatikai szolgáltatások és arra a következtetésre jutottunk, hogy a Szegedi Tudományegyetem nemcsak az oktatásáról, kutatási tevékenységéről, művészeti, kulturális tevékenységéről kell, hogy híres legyen, hanem magas szintű szolgáltatásáról is. Ezért fogalmaztam azt meg, hogy az SZTE jövőképe a tudományegyetem, a szolgáltató és vállalkozó egyetem. Az egyetem megoldotta azokat a szervezeti feladatokat, melyeket e törvény szabott rá, a szervezet felállításában egy klasszikus egyetemi modellt követtünk. Létrejött a tíz-, ma már tizenegy karú egyetem, a valamennyi tudományterülethez kapcsolódó doktori iskolákkal együtt, kialakult a Rektori Hivatal, koncentráltuk a Gazdasági és Műszaki főigazgatóságban a gazdálkodással és műszaki irányítással kapcsolatos tevékenységeket. Létrehoztuk az Egyetemi Tanács mellett működő különböző bizottságokat, működött a Gazdasági és Stratégiai Bizottság, azonban sajnos ennek működése megszűnt, holott kiváló színtere volt a műhelymunkának. Szintén a szervezeti fejlesztés sikere az Idegennyelvi Lektorátus, a Tesnevelési- és sportközpont, az Európa Tanulmányok Központjának létrejötte. A szervezeti átalakítás folyamata még korántsem zárult le, még nem alakítottunk ki egy modern vezetési és irányítási struktúrát. Ez az oka, hogy a döntések lassúak, hosszú utat járnak be, a centralizáció illetve a decentralizáció nem mindig a modern intézményvezetési struktúrát követi. Az európai trend, és a kormányzati szándék is az, hogy az akadémiai és a gazdasági-igazgatási menedzsmentet különválasszuk Szervezetileg négy funkcionális rektor-helyettest (oktatási, tudományszervezési és nemzetközi, hallgatói és közkapcsolati, valamint stratégiai) képzelek el, akik munkáját csapatok segítik Ezek az egységek többsége már létező központi szervezeti egység, de vannak közöttük újak is. Ezek azért jelentek meg, mert vannak olyan tevékenységek a modern egyetem életében, amelyek más típusú szakértelmet kívánnak, mint amivel a jelenlegi akadémiai és gazdasági vezetés rendelkezik Itt nem a szervezetek méretének növeléséről van szó, hanem olyan racionális döntéshozó környezet létrehozásáról, ahol a döntési folyamatok lerövidülnek de minden döntés mögött megvan a funkcionális felelősségi kör. - Szervezetileg hogy képzeli el az egyetem irányítását? - A XXI. század egyetemén a nemzetközi mércével is mérhető magas szintű tudás mellé az alkotói szabadság számára olyan környezetet kell biztosítani, ahol biztonságos és stabil gazdasági háttérrel, jó szervezéssel tudja az oktató tudását átadni a hallgatónak és kutatási eredményeit hasznosítani a társadalom számára. Az oktatási rektor-helyettes klaszszikusan az egyetem oktatási kérdéseivel foglalkozik Arra kell törekednie, hogy egységes, az európai minőségbiztosításnak megfelelő oktatási struktúrát valósítson meg. Ezért van szükség egy minőségbiztosítási és minőségellenőrzési csoport létrehozására, hiszen az európai minősítés során nem csupán a

szellemi potenciált minősítik hanem azt is, mennyire rendezett, adminisztrált az oktatás, mennyire követi a kutatás a változások folyamatát, hogy valósulnak meg a képzés területén az integráció adta előnyök gondolok itt az átoktatásra, áthallgatásra, a mobilitásra elsősorban az egyetemen belül, másrészt a magyar felsőoktatási intézmények között, és természetesen a nemzetközi színtéren. Szintén az oktatási rektor-helyettes irányítása alatt jönne létre az e-Universitast, a távoktatást, az élethosszig való tanulást koordináló csoport, amely valamennyi egyetemi kar szükséglete. Az SZTE nemcsak a régió, hanem az egész ország számára meghatározó tudásközpont, így a társadalom elvárja, hogy a távoktatás területén egyetemünk az új technikákat, új módszereket bevezesse, és ezt egyetemi szinten szükséges koordinálni. A kutatási és művészeti tevékenység területén a legnagyobb az alkotói szabadság, ezen a területen az SZTE a nemzetközi normáknak is messze megfelel. Néhány változásra azonban szükség van, amely még hatékonyabbá teszi az egyetemünkön létrejövő szellemi és művészeti értékek hasznosulását a társadalom számára. Ezért jelenik meg a tudományszervezési és nemzetközi igazgatóságon belül a technológiai transzfer iroda, amely a szellemi termékek innovatív megvalósulását segíti elő, hiszen számos olyan szellemi termék van az egyetemen, amely komoly hasznot hozhat mind a kutatók mind az egyetem egésze számára. Az SZTE nemzetközi kapcsolatai kiterjedtek és széleskörűek csakúgy, mint a karok kapcsolatai. Vannak azonban olyan területek szerződéses formák ahol az egyetemnek egy egységként kell megjelennie. A közelmúltban például a magyar felsőoktatás hét reprezentatív egyeteme jelent meg a kolozsvári egyetemen, ahol elsősorban a magyar tagozatot érintő kérdéseket tekintettük át. Itt egységes egészként tudott fellépni az SZTE, és sikeresen mutatta be tudományos és oktatási portfolióját az ottani kollégáknak Ez komoly nemzetközi kapcsolatot is jelenthet, főleg ha szívügyünknek érezzük a határontúli magyar diákok magas színvonalú kiszolgálását. A Babes-Bolyai Egyetem magyar tagozatán a képzés számos területen még gyerekcipőben jár, ezért a tagozatnak létérdeke, nekünk pedig erkölcsi kötelességünk hogy oktatási programokkal, PhD hallgatók fogadásával segítsük az ottani képzést. Az SZTE hallgatóinak versenyképes tudást kell adnunk hiszen a diák azt várja el, hogy tudása mind a hazai, mind a nemzetközi mezőnyben megállja a helyét. Biztosítani kell a tartalmi és minőségi követelményeket, ehhez megfelelő körülmények kellenek (az oktatás, a szabadidő eltöltése, intelligens kollégiumi férőhelyek kialakítása terén). A hallgatónak a napi sok órás szellemi munka után szüksége van a rekreációra, a kikapcsolódásra. Az egyetem méreteiből adódóan Szegeden nagyon sok pénzt költenek el a hallgatók így a városnak is érdeke, hogy minél jobb kiszolgálást kapjanak Például lehetne olyan chipkártyája a hallgatónak amivel érezhető kedvezményeket kap a kultúra, a sport és egyéb szolgáltatások területén. A hallgatói és közkapcsolati rektor-helyettes önmagában ezt a feladatot nem tudja ellátni, szükséges, hogy legyenek segítői. - Közeledik április 12-e, az uniós népszavazás időpontja. Mennyire hoz új helyzetet a csatlakozás az egyetem számára?

SZABÓ GÁBOR 1953-ban született Karcagon 1976 okleveles gépészmérnök 1982 okleveles gazdasági mérnök 1988 műszaki tudomány kandidátusa 1989-től tanszékvezető 1989-1996 oktatási, majd tudományos főigazgató helyettes 1996-tól kari főigazgató 1996-tól MTA Köztestületi tag 1997-től MTA SZAB Műszaki Szakbizottsági Elnök 1998 habilitált doktor 1998-2000 FTT tag 1999-től egyetemi tanár 2000-től Dél-alföldi Agrártudományi Centrum Elnök 2000-től Gazdasági és Közkapcsolatok, rektorhelyettes - Az SZTE 2004. május l-jén immár formálisan is egy sokszínű, de bizonyos szabályok alapján azonos keretek között működő Európai Felsőoktatási Térség tagja lesz. A szegedi felsőoktatás funkcionálisan már régóta tagja az Európai Felsőoktatási és Kutatási Térségnek Az a cél, hogy az SZTE kiváló professzorai, munkatársai - akik jelenleg is számos nemzetközi munkaszervezetben képviseltetik magukat formálóivá válhassanak az európai rendszernek Versenyelőnyt lehet szerezni azzal, ha képviselőink saját igényeinket is meg tudják jeleníteni az európai fórumokon. Kutatási területen is jelentős eredményeket ért el egyetemünk elég csak azt a számot említeni, hogy az EU 5-ös keretprogramban elnyert támogatás összege 1,5 millió euró. A 6-os keretprogram azonban egy kicsit más pályázási szemléletet igényel, itt elsősorban megaprojekteket várnak amihez igen komoly tudományos kapacitás szükséges. Az SZTE-n öt-hat kiválósági központ'szervezhető, talán ennél többet nem is célszerű tervezni. Az európai politika ugyan nemzeti ügynek tartja az egészségügyet és az oktatást, azért ha figyelmesen olvassuk ezeket a felhívásokat, akkor találhatunk olyan programokat - elsősorban a regionális fejlesztés területén - melyekben lehet forrásokat találni humánerőforrás fejlesztésre. Már most el kell kezdeni a felkészülést, hiszen a programokat meghirdették és csak rajtunk múlik tudunk-e élni a kínálkozó lehetőségekkel. A bolognai folyamat egy olyan stratégiai kérdés, melyet nem az oktatási, hanem a stratégiai rektor-helyettes feladatai közé soroltam. Ez az uniós elvárás sokkal többről szól, mint a lineáris képzés kialakítása. Cél a hallgatói mobilitás fokozása és az egységes kreditrendszer kialakítása. Ez egy hosszú átalakulás az európai képzési rendszerben, ha 2010-re megvalósul a bolognai folyamat gondolata (ami addig nagyon sokat fog változni), akkor van időnk az integráció további tartalmi fejlesztésére. Arra azonban nincs időnk hogy ne kezdjünk azonnal hozzá a felkészüléshez. A bolognai folyamat a többszintű képzésen túl magában hordozza a többnyelvű képzések meghonosítását is. Nem feltédenül teljes diplomát adó kurzusokra gondolok hanem olyan

kreditponttal értékelhető képzésekre, amelyeket bárki, akár a Lajtán túlról, akár a Kelet-közép-európai régióból felvehet. A nyugati országokból azért számíthatunk hallgatókra, mert még hosszú ideig a megélhetési költségek jóval alacsonyabbak lesznek hazánkban. A tehetséges magyar diákok ha nem kapnak tartalmas idegen nyelvű képzést, akkor külföldi egyetemeken fogja azt megszerezni. Nem bocsátkoznék számháborúba, hogy a négyfokozatú képzés melyik szintjén kell több vagy kevesebb diákot képeznünk de azt állítom: ahhoz, hogy az elitképzéshez kiválasztódjon a hallgató, mindenképpen szükség van az alsóbb szintekre is. A mai magyar felsőoktatás helyzetét leginkább egy maratoni futáshoz hasonlítanám: lehet, hogy a végére nagyon elfárad a hallgató, de előbb-utóbb átszakítja a célszalagot. Miért ne lehetnének a képzésnek közbenső állomásai? - Hogy képzeli el a jövőben az egyetem és a város kapcsolatát? - Az SZTE nem olyan régen aláírt egy együttműködési megállapodást a város és a megye képviselőivel. Az egyetem az elmúlt időszakban nagyon sok tervvel, tanáccsal segítette a regionális fejlesztési elképzeléseket. Számos intézményfejlesztési programunk közösen valósult meg a várossal. Azt azonban el kell ismerni, hogy azok a lehetőségek amelyek a város, a megye és az egyetem kapcsolatában rejlenek talán több eredményt is hozhattak volna. Sajnálatosnak tartom, hogy ebből a hármas együttműködésből kimaradtak a gazdasági szféra szereplői, hiszen a tudományegyetem nem egy légüres térben dolgozik hanem a társadalmi igényeket elégíti ki, nekik képez szakembert Ezt a piaci szféra szereplői is jól látják mi sem mutatja jobban, hogy az egyetem legutóbbi kezdeményezései is komoly visszhangot váltottak ki. Most körvonalazódik egy megállapodás egy Hewlett-Packard ösztöndíjról, amelyben azok a hallgatók részesülhetnének akik PhD-ösztöndíja már lejárt és a dolgozat elkészítéséhez még időre van szükségük. Ezen túl az informatikai cég még szakdolgozati témákat is fel tud kínálni a diákoknak illetve olyan szolgáltatásokat nyújthat az egyetemnek melyekre csak időlegesen van szüksége az intézménynek. Szintén tárgyalunk az ITD Hungary-vel, aki az SZTE külkapcsolati marketingjében lehet segítségünkre. A harmadik nagy cég a Siemens, aki szándéknyilatkozatát fejezte ki egy távoktatási, távtanulási rendszer megvalósításáról a Szegedi Tudományegyetemen. A Trigránit Rt. szándéknyilatkozatában fejezte ki hajlandóságát a kollégiumfejlesztésekkel kapcsolatban, illetve egy, a technológiai transzfer gördülékenyebbé tételét szolgáló egyetemi-ipari park létrehozásáról. Ezek olyan fejlesztések melyek az egyetem minden polgára számára fontosak Nem vagyok híve a látványos szerződés-aláírásoknak Ezekre is szükség van, de sokkal fontosabb, hogy ezek azonnal tartalommal töltődjenek meg. A város és az egyetem egymásra van utalva, az önkormányzat után az SZTE a legnagyobb munkaadó és a hallgatók komoly vásárlóerőt képviselnek Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a városi ösztöndíj megalapítását Ahhoz, hogy Szeged város munkahely megtartó képességét javítsuk figyelemmel kellene kísérni az országban vagy külföldön tanuló szegediek életét is. Fontos még annak a kiváló szellemi tőkének a kihasználása, amelyet az itt végzettek jelentenek Ók egyrészt az egyetem és a város marketingjében játszhatnak nagy

szerejjet, másrészt nem kis bevételt jelenthet az egyetem számára, hogy a szakképzési hozzájárulás adott mennyiségét, lehetőségük szerint az anyaintézményük felé irányítsák. Számos olyan függő ingadan-ügy van, amit a várossal közösen meg lehet oldani, segítve ezzel az elégtelen és helyenként méltatlan kubatúra-helyzetben lévő gazdaság- és bölcsésztudományi karok infrastruktúrális gondjait. A két új kar, a fogorvos-tudományi és a műszaki-tudományi kar létrejötte is egyaránt a város és az egyetem érdeke, hiszen sok egyéb mellett az egyik egészségügyi területen jelent fejlesztést, a másik pedig a régió tőkevonzó képességét növeli. -Milyen lépések válhatok a két kar létrehozásában? - Az intézmény-fejlesztési terv egy olyan hosszú távú stratégiája az egyetemnek amelyet folyamatosan karban kell tartani. A fogorvos-tudományi kar létrehozása terén kicsit több történt az elmúlt három évben, hiszen megalakultak a tanszékek most a doktori iskola létrehozásán kell dolgozni. A műszaki képzéssel kapcsolatban is nagyon sok munkát végeztünk az elmúlt három évben, új szakok szakirányok indultak az egyetemen. A kar létrehozását egy független Műszaki-tudományi Intézet megalakítása gyorsíthatná föl, így egy valóban integrált karközi tudományos képzés valósulhat meg. A taralmi feladatokról - ami legalább két új szak indítását jelenti - és a formai kérdésekről - a lineáris képzési modellre való áttérésről - egyszerre kell intézkedni. Létre kell hozni a műszaki doktori iskolát, ebben együtt kell működni a hazai műszaki felsőoktatási intézményekkel, hiszen a hazai pálya egyrészt versenyt, másrészt viszont partnerséget jelent. - Nem bánja, hogy rektorrá választása esetén oktatói- és kutatómunkája háttérbe szorul? - Pályázatom elkészítése során nagyon sok emberrel beszélgettem, és mindig azt mondtam, hogy a következő három évet ennek a kihívásnak szánom, főállású rektor szeretnék lenni. Nem áldozatnak tekintem, ez egyfajta munka, amelyhez szükség volt az elmúlt huszonhét év oktatási és kutatási tapasztalataira. Az elmúlt hét évben egy olyan intézménynek voltam a vezetője, amely mindig integrált körülmények között dolgozott. Ha azokat a rotarista alapelveket, melyeket beemeltem a pályázatomba - az együttműködés, a partnerség, az együtt gondolkodás, a szolidaritás és a lojalitás - , meg tudjuk valósítani, akkor nem félek attól a feladattól, amely előtt állok Az biztos, hogy a majdani rektor-helyettesektől is hasonló gondolkodást várok el. Vezetői, intézményirányítási elképzelésem egyfajta rezonáns intézményirányítási elképzelésen alapul. A karok önmagukban egy nagyon erős oktatási és tudományos potenciállal rendelkeznek és az erős egyetem erős karokból épül föl. Az azonban nem lehet egy kari vezető feladata, hogy összegyetemi problémákat oldjon meg nap mint nap, ezért van az egyetemvezetés. A rektori vezetés feladata megtalálni az összhangot a szervezetirányításban és intézményfejlesztésben, a képzésfejlesztésben, a kutatásban, a művészeti alkotó tevékenységben, a nemzetközi kapcsolatok területén, valamint a külső-belső szolgáltatásfejlesztésben. Ha ez jól működik akkor a Szegedi Tudományegyetemet olyan pályára állítjuk amelyen tovább tud haladni a következő hat-tíz évben. Ennek a hosszú távú stratégiának a megalapozása lesz a következő rektori ciklus legfontosabb feladata.

5

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17,

Rektorjelöltek bemutatkozása: Csirik János

LEGFONTOSABB A HOSSZÚ TÁVON MŰKÖDŐKÉPES STRUKTÚRÁK LÉTREHOZÁSA - Hogyan értékeli az egyetemi integráció elmúlt három évét? - Az integráció első három éve viszonylag nyugodtan, békés körülmények között zajlott Szegeden. Nem volt könnyű dolog, hiszen az egyesülő intézmények különböző belső kultúrával, szokásokkal érkeztek. Az ütközéseket sikerült elkerülnünk. Ugyanakkor ebben az időszakban a karok megtalálták a saját maguk számára még megfelelő fejlődési pályákat és többé-kevésbé meg tudták valósítani azokat a terveket, amelyeket kitűztek maguk elé. Ehhez nyilván sok kompromisszumot kellett kötni, azonban - észlelésem szerint - ezek a kompromisszumok eléggé felszínesek voltak. A napi munka során fölvetődő gondokat, problémákat sikerült megoldani, de nem születtek olyan megállapodások, amelyek hosszú távon elősegíthették volna a fejlődést. Az egyetemnek sajnos eközben nem alakult ki a saját integrált jövőképe. Nem sikerült olyan struktúrát, stratégiát létrehozni, amely az egyetem értékeit hangsúlyozta volna, valamint lehetővé tette volna, hogy azokat a potenciális előnyöket, amelyeket az integráció jelent, ténylegesen elkezdjük kihasználni. A szükséges döntések esedeg konfliktusokhoz vezettek volna, hiszen olyan kérdéseket kellett volna megoldani, amelyek elősegítették volna az integráció legfontosabb előnyének, a szabadabb oktatási rendszernek, az áthallgatások rendszerének, és a közös programok indításának kiteljesedését. Ezen a területen sajnos nem alakult ki egységes álláspont, ezért az átoktatások és a kölcsönös oktatási előnyök gyümölcsöztetése nem indult el a megfelelő ütemben. A problémakörhöz tartozó legfontosabb kérdés a karok közötti átoktatások finanszírozása, ami ebben a pillanatban nincs megnyugtatóan megoldva. Jónéhány kar között létezik erre vonatkozó megállapodás, melyek alapján az egymásnál kölcsönösen látogatott órákat a karok megtérítik egymásnak Ezt a kérdést azonban nem lehet kétoldalú megállapodásokkal rendezni - a Konzervatóriumot is figyelembe véve tizenegy kara van az egyetemnek - , a tizenegy kar között ötvenöt lehetséges párost lehet alakítani, ennyi megállapodással nem lehet a működést szabályozni. Föltédenül egy közös, összegyetemi megállapodásra lett volna szükség. Ma ez az egyik legkomolyabb gátja annak, hogy az átoktatások, és így az oktatási kínálatok fejlődjenek. Hasonlóan fontos a kreditrendszer kérdése, kilenc karon már így zajlik az oktatás, két karon azonban csak kredit szellemű képzés folyik. Itt is hiányzik az a megállapodás, amelyik az SZTE-n alkalmazott kreditrendszer általános kereteit adná meg. Hosszútávon nehezen kivitelezhető és az együttműködést akadályozza, ha minden kar önmagában alakít ki egy kredtirendszert. Az említett témák olyan mélyebb, "elvibb" kérdések, amelyek megválaszolásában az elmúlt időszakban nem sikerült megfelelően előre haladnunk. A két oktatási példán túl, megemlíteném még a jövőre fölépülő könyvtár működtetésének, finanszírozásának kérdését is. Mi lesz az egyetemen a százötven körülire becsült könyvtárakkal? Melyek azok a könyvtárak, amelyek beköltöznek, melyek azok, amelyek nem? Hol indokolt az, hogy legyenek kisebb kari könyvtárak, hol

egyetem pályázik és megpróbál pénzügyi forrásokat teremteni, abból történetesen nem ők részesülnének először, hanem a rosszabb helyzetben lévő karok. Ez a probléma is a struktúrákhoz kapcsolódik, és akkor lesz jól föloldható, ha sikerül megerősítenünk az összegyetemi szolidaritás érzését.

nincs erre szükség? Ezek is olyan problémák, amelyek megoldásához elvi megegyezésre van szükség. - Az említett problémák mennyire az egyetem és a finanszírozás struktúrájából fakadó gondok? Mennyit változtathat egy rektor ezen? - A problémák megoldásában a szereposztás az, hogy a karok legjobb tudásuk alapján igyekeznek megvalósítani saját elképzeléseiket. Ugyanakkor kell valamilyen összetartó erőnek lennie a karok mellett, amely megpróbál egy 'szegedi egyetemtudatot' kialakítani, olyan elképzeléseket megfogalmazni, amitől a tizenegy kar a lehetőségekhez képest egységes, fejlődő egyetemet alkot. Ennek a feladatnak a megoldását nem a karoktól kell várni, hanem az egyetem vezetésétől, és ebben a rektornak döntő szerepet kell vállalnia. Ez azonban nem egyszemélyes feladat, meg kell találni azokat a segítőket, ki kell építeni azokat a szerkezeti struktúrákat, feladatköröket, melyek segítségével ezt meg lehet valósítani. Ilyen szerepe elsősorban a rektorhelyetteseknek lehet, az ő feladatuk lenne a karokkal történt egyeztetés után megtalálni a kompromiszszumokat. A munkához szükség van olyan bizottságokra is, amelyekben ott ülnek a kari képviselők, és amelyekben a részletek megbeszélése történik. A karok képviselőinek nemcsak kari érdekekben kell gondolkodniuk, hanem a többi kar véleményét megismerve, a többi kar helyzetébe beleképzelve magukat, kompromisszumokat kell keresniük, és megpróbálniuk megfogalmazni az egyetemi közös megoldást. - Április 12-én népszavazás az uniós csatlakozásáról, jövő májusban pedig hazánk is EU taggá válik. Mennyire hoz ez új helyzetet az SZTE számára? - A csadakozás nagyon sok szempontból új helyzetet teremt az egyetemnek. Az egész oktatási struktúrára lényeges hatást fog gyakorolni az, hogy hogyan sikerül a bolognai folyamatba bekapcsolódni. Lesz az oktatással kapcsolatban számos olyan konkrét teendő, ami az egységes Európai Oktatási Térségben való részvételünket fogja biztosítani. Még jobban kinyílik a világ. Jelenleg is százas nagyságrendben mennek ki évente hallgatóink különböző európai vagy amerikai egyetemekre féléves, vagy egyéves ösztöndíj-

CSIRIK JÁNOS 194<S-ban született Ambrózfalván 1969-ben szerzett programtervező matematikusi diplomát a József Attila Tudományegyetemen 1993-ban végezte el a Harvard Felsőoktatás-menedzsment posztgraduális kurzusát 1974-ben védte meg egyetemi doktori, 1977-ben kandidátusi értekezését 1990-ben védte meg akadémiai doktori értekezését 1970-től az egyetem dolgozója, 1989-ig tudományos fokozatának megfelelő kutatói állásban, majd oktatóként 1991-től egyetemi tanár, a Számítástudományi Tanszék vezetője 1991-92-ben ifjúsági rektorhelyettes 1992. július l-jétől a JATE rektora 1994. szeptemberétől 1995. márciusáig az MKM felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára 1996-tól az MTA "Mesterséges intelligencia" Tanszéki Kutatócsoport vezetője 1998-tól az Informatika Tanszékcsoport vezetője Több alkalommal töltött hosszab időt külföldön öszöndíjasként, majd vendégoktatóként, legutóbb a 2002/2003-as tanévben a Müncheni Műszaki Egyetemen volt vendégprofesszor. 1981-ben Akadémiai-díjat, 1983ban Kalmár díjat, 1997-ben Széchenyi Professzori ösztöndíjat, 1999ben Bolyai Farkas díjat kapott. jal azért, hogy ott tanuljanak. Ezek a diákok megismerik az ottani rendszereket, hazajönnek és elmondják a társaiknak, milyen egy egyetem ott. A csatlakozással még több hallgatónknak lesz esélye arra, hogy külföldi részképzéseken vegyen részt. A tapasztalatok, melyeket ők szereznek, ösztönözni fogják a mi rendszerünket arra, hogy próbáljunk meg az ottani képzési struktúrákhoz alkalmazkodni. Ez nem föltédenül bizonyos dolgok automatikus átvételét jelenti, inkább szemléletmódbeli változást. Ez talán a dolgok könnyebbik része. A csereprogramoknak azonban elvileg szimmetrikusoknak kellene lenniük. Ahhoz, hogy Szegedre jöjjenek

hallgatók Európából, nagyon sok mindenre van még szükség. Magyarul tudó külföldi hallgatók az EU-országokban viszonylag kevesen vannak. Elég sok karon ajánlunk rész vagy teljes képzést idegen nyelven, de sok karnak még nincs ilyen ajánlata. Nehezebb idegen nyelven egy kurzusrendszert kiépíteni, mint magyarul és nem is biztos, hogy ez elég. Meg kell próbálni beleélni magunkat egy francia vagy olasz hallgató helyzetébe, aki kap egy ösztöndíjlehetőséget, és mérlegelnie kell, hogy hova fog menni. A nyelv miatt Magyarország eleve hátrányosabb helyzetben kerülhet. Azoknak a hallgatóknak, alak úgy döntenek, hogy Magyarországra jönnek - mert valami miatt érdekli őket a hazánk - , is elsősorban Budapest fog először az eszükbe jutni. A főváros nyújtotta lehetőségek jobbak, mint a mieink, több idegen nyelvű képzés van és maga a város is ismertebb az európai környezetben. A Szegedi Tudományegyetemnek valami speciálisat és nagyon jót kell ajánlania a külföldi hallgatóknak is. A csadakozás e része nagyon nagy kihívást fog jelenteni az egész egyetem számára. - Melyek pályázatának főbb irányelvei? - A legfontosabb, hogy hosszú távon működőképes struktúrák alakuljanak ki. Az új rektori vezetés fontos feladata lesz az általános infrastrukturális feltételek javítása is. Több kar került nagyon rossz helyzetbe, közülük talán a bölcsészkar helyzete a legismertebb. A BTK a tipikus példája annak, ahol nagyon nagy volt a hallgatói létszámemelkedés anélkül, hogy a rendelkezére álló terület lényegében változott volna. A Konzervatóriumot is említhetném, és más karoknak is van olyan problémájuk, hogy egyszerűen nincs elég helyük az oktatásra. Az új könyvtár megnyitása egy kicsit segíteni fog, de a mindennapi oktatási gondokat nem oldja meg. Nagyon lemaradtunk a kollégium fejlesztések területén is. Az egyetemi élet szerves részének kellene lennie, hogy megfelelő lakhatási körülményeket biztosítsunk a nem szegedi hallgatóknak. Ezen a területen föl kell mérni, milyen közép-, és hosszú távú fejlesztésekre van szüksége az egyetemnek. A viszonylag jobb helyzetben lévő karoknak is megértéssel kellene lenniük. Abban az esetben, ha az

Régóta tisztelője vagyok a német rendszernek, ahol az egyetemektől fiiggeden szervezet a 'Deutsches Studentenwerk' kezeli a kollégiumokat, a menzákat és lényegében az összes hall-, gatói szolgáltatást. A szervezet vezetésében hallgatók és oktatók közösen vesznek részt, de maga az intézmény fiiggeden az egyetemektől. Valószínűleg Magyarországon még nem érett meg a helyzet arra, hogy egy ilyen rendszer rövidtávon bevezethető legyen. Vannak tervek, amelyek foglalkoznak azzal, hogyan lehetne az egyetem közveden oktatási, kutatási feladatairól valahogy ezeket a feladatokat leválasztani. Erre Szegeden is vannak példák - ugyan nem ekkora a méretben - , de a Hallgatói Szolgáltató Iroda kiépülése is ebbe az irányba mutat. - Professzor úrnak korábban is legendásan jó kapcsolata volt a hallgatókkal és a hallgatói önkormányzatokkal. Pályázatában is nagy részt szentel a hallgatóknak - Valóban kiváló kapcsolatom volt a hallgatói önkormányzatokkal, sok mindent sikerült közösen megcsinálnunk Mára ezek a kapcsolatok kicsit lazábbá váltak. Az egyetem két egymástól szétválaszthatadan részből áll, az egyik az oktatási, kutatási tevékenység, ami az oktatók dolga. Ennek a kiváló művelése az egyik előfeltétele annak hogy az SZTE Európában is ismert legyen. Az egyetemközi kapcsolatok döntő többsége személyes kapcsolatokból indul ki, ezek teremtik meg a lehetőséget a későbbi Erasmus együttműködések kialakítására. Az oktatók kutatók ismertsége - és itt elsősorban a kutatás az, ami miatt ismertté válik az ember - elsődleges az egyetemi kapcsolatok kialakításának szemszögéből. A korábbiakban vázolt rendszer akkor működőképes, ha az egyetem kutatási potenciálja, eredményei eléggé ismertek nemzetközileg ahhoz, hogy egy nagyon sokrétű kapcsolatrendszer alakuljon ki az SZTE és a világ többi egyetemén dolgozó kutatók között. Az egyetem másik részét a hallgatók adják. Nem tudok elképzelni jó egyetemet jó hallgatók nélkül. Az egyetemi oktatás bizonyos értelemben szolgáltató tevékenység, ami azért jött létre, mert vannak olyan emberek, akik tanulni szeremének. Itt egy viszonylag keveset hangsúlyozott érdekkonfliktus is van, miszerint minden oktató legjobb tudása szerint szeretne tanítani, és nyilván mindenki azt szeremé tanítani, amit ő legjobban tud. Az adott társadalmi, gazdasági környezetben azonban nem biztos, hogy csak erre van szükség. Lehet, hogy az adott időpontokban más ismereteket is át kell adni a hallgatóknak. - Nem bánja, hogy rektorrá választása esetén oktatói-és kutatómunkája háttérbe szorul? - Dehogynem, hiszen nagyon szeretek oktatni és kutatni is. Szeretek külföldre járni konferenciákra, nagyon szívesen tanítottam külföldön is. Ezek olyan dolgok, amikről igen nehéz lemondani, de ez a feladat teljes embert igényel. Kelemen Zoltán

Gergely

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

6

EUROPA EGYETEM

APAMMA FOGADLAK A felnőtt örökbefogadás a legújabb jogi kiskapu, amelyen keresztül külföldiek legális letelepedési lehetőséghez juthatnak Ausztriában. A közel kétszáz éves adoptálási törvénnyel szemben az idegenrendészet egyelőre tehetetlen, csak nézi, hogyan lesznek kisnyugdíjasokból négygyermekes családapák. Öt évre kitiltottak Ausztriából 2000-ben egy 24 éves román fiatalembert, aki az osztrák idegenrendészeti előírásokat megszegve, engedély nélkül, folyamatosan az országban tartózkodott: ha az egyik határátkelőnél kitessékelték, visszajött a másikon. A román férfi most megint Ausztriában él, méghozzá immár legálisan. Akárcsak több ezer kelet-európai sorstársa, ő is egy újra felfedezett jogi kiskapun átjutott vissza az osztrák paradicsomba. A menlevelet a felnőtt örökbefogadásról szóló, 1818 óta létező törvény biztosítja számukra. A szemfüles ügyvédek által leporolt törvény kevés feltételhez köti az új keletű családi kapcsolat kialakítását: a szülőnek osztrák állampolgárnak kell lennie, legalább 18 évvel idősebbnek új gyermekénél, és igazolnia kell, hogy az örökbefogadási megállapodás révén javulás áll be legalább a szerződő felek egyikének életkörülményeiben. Ez utóbbi kívánalom teljesítésében nincsen hiba, az addig üldözött külföldi helyzete ugyanis egy csapásra legalizálódik, az örökbefogadó pedig az anyagi helyzetén tud javítani. Az új szülők általában 300 és ezer euró közötti öszszeget kapnak önzetlenségükért, és persze az ügyvédek is jól járnak. Sőt ők a legjobban: úgy hírlik, esetenként 4 ezer eurót kémek a felnőtt korú gyermekektől. Vannak ügyvédek, akik az idősek otthonát járják kispénzű nyugdíjasokat keresve, mások a kocsmákban szondáznak. Egy kétgyermekes ukrán asszonynak például ügyvédje jóvoltából egy olyan alkoholista mostohaapa jutott, aki 375 eurós szociális segélyből tengeti az életét. A rengeteg csaláshoz, színleléshez, álszentséghez szokott idegenrendészet megpróbálta megfúrni az örökbefogadást, arra hivatkozva, hogy az idős férfi még magát sem képes ellátni. Az érdekelt felek azonban nem ismertek akadályt: egy építő vállalat -amelynek történetesen orosz a cégvezetője -igazolást állított ki az öregnek, hogy onnan egyszer 1400, egyszer pedig 2107 eurós jövedelemre tett szert, így a leányommá fogadom eljárásnak nem volt többé akadálya. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, ha az adoptálást lefolytató bírók rezzenéstelen arccal fogadták, hogy az új családban a fel- és lemenők egymás keresztnevét sem ismerik. Azt viszont már felháborítónak tartják a külföldiek letelepedési kérelmével foglalkozó hatóságok, hogy az örökbefogadással legalitást nyert új osztrákok ripszropsz maguk is örökbefogadó szülőkké lesznek. Amikor egy 32 éves boszniai asszony ily módon vette magához két kiskorú húgát, azt még elnézték, amikor azonban egy házaspár egyik tagja próbálta adoptálni a másikat, az illetékesek már beintettek. Az örökbefogadási törvény nyilvánvalóan joghézagos, azzal az érvel ugyanis, hogy az adoptálási szerződés résztvevői között nincs szülő-gyermek viszony, nem lehet az örökbefogadást megsemmisíteni. Még akkor sem, ha például valaki alig 20 négyzetméteren lakik, ahova rajta kívül már négy fogadott gyermek van bejelentve. Nem véletlen, hogy a nagy lebukásveszéllyel járó névházasságok száma folyamatosan csökken, az adoptálás viszont egyre népszerűbb. A külföldiek által sűrűn látogatott bécsi vendéglőkben mindenki tudja, hogy például az elegáns első kerület egyik ügyvédi irodájában, bizonyos Jörg Baumgartelnél kell jelentkezni adoptálási kérelemmel. A kiszolgálás első osztályú, igaz, az ügyvédi költségek feletti díjak, amelyekbe a szülők felkutatása is beletartozik, jócskán meghaladja az ezer eurót. Nem csupán a névadó ügyvéd szakterülete a felnőttkori örökbefogadás, hanem az irodájában dolgozó Gerhard Colerusé is. Pedig Colerus doktor nem akárki, Szabadságpárt közeli ügyvédnek mondják, aki az FPO által alapított rendőrszakszervezet jogi ügyeinek intézője. Ö képviselte például a szervezetet abban az eljárásban, amely a rendőri adatbank meglékelése (HVG, 2000. december 9.) miatt indult a korrupt zsaruk ellen. Colerust egyáltalán nem zavarja, hogy az FPÖ a legelszántabb ellensége az ausztriai multikultinak, és elsősorban éppen e párt nyomására szorították viszsza drasztikusan a bevándorlást. Hivatalosan az idén összesen 8280 fő kaphat letelepedési engedélyt Ausztriában: 5490-en családegyesítés címén érkeznek, gyakran sokéves várakozás után, 2400-an az osztrák gazdaság számára kulcsfontosságú munkaerő gyanánt, s mindössze 390-en egyéb indokokkal, például hatalmas vagyonnal, ritkábban politikai üldözöttként kívánnak itt élni. Az ügyvéd buzgalmának köszönhetően viszont az idén egyedül Bécsben 1040 fővel gyarapodhat a bejutók száma. A két ügyvéd ellen ügyészségi vizsgálat indult, ami azonban bűntény híján abbamaradt. Mindenesetre Baumgartel úgy döntött, hogy -lévén 61 éves -neki elege van a macerából. Colerus viszont áthelyezte tevékenységének központját Bécs kevésbé előkelő XV. kerületébe, ahol nem morognak, ha az irodája előtt akár ötvenen is sorban állnak. A sok húron játszó ügyvéd állítja, hogy ő semmiféle reklámtevékenységet nem fejt ki, kizárólag a nála jelentkezők kiszolgálására korlátozza a munkáját. Szerinte azóta indult be az adoptálási roham, hogy két jugoszláviai újság beszámolt az osztrák örökbefogadási törvény kínálta kiskapuról, és konkrét útmutatással szolgált az eljárás mikéntjéről. Az osztrák idegenrendészet úgy próbálta megakadályozni a látszat-örökbefogadásokat, hogy felajánlotta, besegít az ügyben döntő bíróságok munkájába. A bírói kamara elnöke azonban a bírók függetlenségét féltve visszautasította az ajánlkozást. Az idegenrendészeti hatóságok most felvilágosító munkával próbálják elrettenteni a bérszülőket adoptálási szándékuktól. Az örökbefogadás, magyarázzák, nem játék: a szülő kötelezhető a gyermek tanulmányainak finanszírozására, tartozásainak kiegyenlítésére, esküvőjének pénzelésére. A most lemondott kormány szép csendben egy olyan klauzulával látta el a külföldiekre vonatkozó törvényt, amely szerint a tartózkodási engedélyért folyamodó az indoklásban csak akkor hivatkozhat örökbefogadottságára, ha annak nem kizárólag a tartózkodási jog megszerzése volt a célja. De hogyan lehet ezt bizonyítani? -kérdik a hozzáértők, akik szerint ez a kezdeményezés akkor is megbukott volna, ha a kidolgozói nem. Viradi Judit

c :;rt

f u m ,

Előadás-sorozat a szegedi Móra Ferenc Múzeum dísztermében

Kristó Gyula: Magyarország és Európa, Magyarország - Európa része. Fotó: orío

A Csongrád Megyei Önkormányzat, az Európai Kommunikációs Közalapítvány és a Móra Ferenc Múzeum rendezvénye az „Európa Egyetem" egy hat részből álló programsorozat, melynek keretében a megyében élő akadémikusok és egyetemi oktatók reprezentatív környezetben, és mindenki számára is hozzáférhető módon mutatják be iz Európai Unióhoz való csadakozás tükrében egy-egy szakterület hozományát, és az EU-n belüli jövőképet. A sorozat célja megmutatni mi az, amivel az unió gazdagodik hazánk belépésével. A tudósfórum helyszíne a Móra Ferenc Múzeum díszterme, heti egy alkalommal, minden hét szerdáján 16.30 órától. Az előadások 60 percesek, valamennyiről tévé felvétel készül. Az első előadó március 12-én Kristó Gyula akadémikus volt, előadásának címe Magyarország és Európa, Magyarország - Európa része. Kristó professzor előadásának első szakaszában elmondta többek között három szempontból vizsgálható Európa fogalma. Földrajzi fogalomként Európa az Urálig terjed, bár ez nem mindig volt így a középkorban a Don

jelentette kontinensünk keleti határát. Ez alapján Magyarország mindig a földrajzi értelemben vett Európa része volt. Pszichológiai, szociálpszichológiai kérdés, mi európainak tartjuk-e magunkat, illetve az unió polgárai Európa részének tekintik-e a tíz csatlakozó országot. Az előadás fő részében a profeszszor azt a kérdést válaszolta meg mit értünk történelmi szempontból Európa fogalmán. Maga a kifejezés a XV. századtól használatos, ekkor a török fenyegetés hatására, a közös veszélyérzet állt a kicsiholt egység mögött. Az európaiság eszméje napjainkig folyamatosan jelen van, de nem egyforma intenzitással. Elég csak az I. világháború időszakára gondolni, amikor egyik szövetségi tömbnek sem volt érdeke az eszmét túlhangsúlyoznia, hiszen a központi hatalmak táborába tartozott a kevéssé európai berendezkedésűnek mondható akkori Törökország, az antantot pedig a cári Oroszország erősítette. A fogalom reneszánszát a II. világháborút követő időszak hozta el, ekkor a politikai akarat nem a konfrontációt, hanem az együttműködést helyezte a közép-

pontba. Az előadás során Kristó Gyula végigkövette a történelem századain keresztül miben tér el a nyugati és keleti fejlődés. Majd a záró szakaszban elemezte mely pontokon szakadt el Magyarország fejlődése az európai iránytól. A SOROZAT TOVÁBBI ELŐADÁSAI: Március 19.: Az informatika Európája. Előadó: Csirik János egyetemi tanár. Március 26.: Európa joga, a jog Európája - Európa tagság - szuverenitás? Előadó: Bodnár László egyetemi tanár. Április 2.: Európa és a biológiai forradalom. Előadó: Dudits Dénes akadémikus. Április 9.: Etnikai viszonyok, identitás az Európai Unióban. Előadó: Pászka Imre egyetemi tanár. Április 16.: Európa és a magyar tudomány. Előadó: Beck Mihály akadémikus. Április 23.: Európai polgárnak lenni. Előadó: J. Nagy László egyetemi tanár.

NEMZETKÖZI AGYKUTATASI H E T Az agykutatás legfontosabb problémáiról és eredményeiről számoltak be vezető magyar idegtudósok azon a háttérbeszélgetésen, amelyet az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete - a nemzetközi agykutatási hét keretében - rendezett Budapesten. Az agykutatók és újságírók kötetlen eszmecseréjét megnyitó Freund Tamás akadémikus, a kutatóintézet igazgatója elmondta: az agykutatás hete elnevezésű programsorozatot amerikai kutatók kezdeményezték. Mára a világ 55 országa csadakozott ahhoz, hogy a társadalom egy héten át kitüntetett figyelmet szenteljen e kutatási területnek. Freund Tamás megjegyezte, hogy a biológia, a kémia, a fizika, a matematika és a számítástechnika legújabb módszereit integráló multidiszciplináris agykutatás morális vonatkozásai miatt is nagy szükség van a társadalom és a kutatók közötti párbeszédre. Détári László, az ELTE élettani és neurobiológiai tanszékének vezetője az élőlényekben működő biológiai

óráról, az agyi ritmusgenerálásról tartott vitaindító előadást. Elmondta, hogy a tudomány a napi biológiai ritmusról rendelkezik a legtöbb ismerettel. Az utóbbi évek felfedezése volt a biológiai óra mechanizmusának feltárása, valamint az, hogy a bioritmus a fényhez való alkalmazkodáshoz kötődik, úgynevezett fényérzékeny ganglionsejtek továbbítják a fényre vonatkozó információkat a biológiai órához. Halász Péter, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet profeszszora az agyműködés gyakori kisiklásáról, az epilepsziáról és annak gyógyításáról beszélt. Kifejtette, hogy az epilepszia - a gyermekek közül minden századik, a felnőttek közül minden kétszázadik betegszik meg - régen gyógyíthatatlan volt, ma viszont kezelhető, s 70-75 százalékban tünetmentessé tehető. A műtét előtti kivizsgálásban használt korszerű elektrofiziológiás technikákra, például a mélyelektródás stimulációra utalva elmondta: az epilepszia-sebészet a gyógyításban ma már nem az utolsó esélyt

jelenti, ugyanis megállapítható, hogy bizonyos esetekben operációval hatékonyabban lehet rohammentességet elérni, mint gyógyszeres kezeléssel. Szirmai Péter, a Semmelweis Egyetem neurobiológiai klinikájának tanszékvezető egyetemi tanára az öregedő agy élettanáról és kórélettanáról tartott előadást. Diszharmonikus öregedésnek nevezte azt a jelenséget, amikor az agyi degeneráció, az elbutulás megelőzi a testi és lelki öregedést. Szavai szerint a degenerációs kórképek az intellektuális hanyadással kapcsolatos elváltozások klinikai és tesztvizsgálatokkal ma már pontosan feltérképezhetők. Az előadások után idegrendszerrel foglalkozó elméleti és klinikuskutatók válaszoltak az újságírók kérdéseire. A beszélgetést moderáló Elekes Károly, a Magyar Idegtudományi Társaság elnöke elmondta, hogy a hatodik éve megrendezett agykutatási héten Szegeden és Debrecenben is megnyíltak a laboratóriumok kapui az idegtudományi kutatások iránt érdeklődők előtt.

7

SZEGY - 2003. MÁRCIUS 17

UNOKÁINK MÁR LÁTNI FOGJÁK? Zöld értékrend az Európai Unióban címmel felkavaró beszélgetésnek lehettünk tanúi a Szegedi Közéleti Kávéház jóvoltából március 11-én, a Royal Szálló vendégeiként. A küszöbön álló Uniós csadakozás sodrában előkerült környezetvédelmi kérdéseket, és a hazai zöld mozgalmak lehetőségeit vitatták meg neves szakértők az éjjelbe nyúló esten. A hotel kisterme gyorsan megtelt az érdeklődőkkel, de leginkább a múltkori nyugdíjasklubos rendezvény ismerős arcai köszöntek vissza, hozzám hasonló fiatalt alig-alig láttam. Hátra is dőltem a székben egy kellemes kis teadélután hangulatát várva, azonban hamar megváltozott a véleményem, és azóta is megszáll az ott kialakult elégededen, indulatteli hangulat, ahányszor csak visszagondolok az elhangzott beszédekre. Petőcz György, az Élet és Irodalom rovatvezetője irányította a beszélgetést, vendégei Bató Márk, a Közgazdaságtudományi Egyetem doktorandusza, Illés Zpltán, a környezetvédelmi Bizottság alelnöke, a Fidesz országgyűlésiképviselője, és Molnár Gyula egyetemi adjunktus voltak. Bevezetőjében Petőcz György megállapította, hogy az Unió erősen környezettudatos, a környezeti értékeket figyelemben tartó értékrendjével szemben a magyar lakosság nem mutatja még csak bizonyítékát sem saját környezettudtának meglétére. Legnagyobb probléma az, hogy a hazai politikai szintéren sem jelenik meg a zöldek hangja, szemben az Unióval, ahol ennek már több évtizedes hagyományai vannak. Ennek okait keresve kérdezte beszélgetőpartnerit, akikkel elsősorban a hazai környezetvédelem helyzetében keresték az okokat. A környezetvédelem és a gazdaság kapcsolatáról tájékoztatva a hallgatóságot Bató Márk nyújtott lényeges közgazdaságtani háttér-információkat a környezetvédelmi problémákhoz. - Szokás szembeállítani a fejlett gazdaságot, és a környezetvédelmet. Ügy gondolkodunk sokan, hogy a modern gazdaság velejárója a környezetszennyezés, de tisztáznunk kell egy dolgot: környezetvédelmet csak akkor lehet csinálni, ha arra pénz van, ha van miből megteremteni a szükséges infrastruktúrát. Ahhoz, hogy szűrőket vegyünk a gyárkéményekre, hogy modern, környezetkímélő eljárásokat, technikákat vezessünk be, mind-mind pénzre van szükség. Tehát a környezetvédelem elsősorban gazdasági kérdés, és szó szerint úgy hangzik: állunk-e olyan gazdasági szinten, hogy eredményes környezetvédő munkát folytathassunk? Az emberi társadalom csak a hetvenes években jött rá arra, hogy a rendelkezésére álló erőforrások bizony végesek, és ezek felelőden pazarlása, a mellé társuló nagymértékű környezetszennyezéssel együtt belátható időn belül az életkörülmények romlásához vezethet. Ahhoz azonban, hogy környezetkímélőbb erőforrásokat alkalmazzunk, és jelentősen mérsékeljük a kibocsátott, és felszámoljuk a már meglévő szennyezést, pénzt kell ráfordítanunk, ez azonban a társadalomra hosszú távú költségeket ró. Az egyik megoldás a szennyezés okozta károk elhárításához szükséges összeg előteremtésére a környezetvédelmi adó. Az adott cég a termé, a gyártás környezetszennyező hatásának megfelelően fizet, amely összeget az állam - optimális esetben - a károk enyhítésére fordít. A gyártók általában beépítik a termék árába a szennyezés elhárításának költségét - amit egyébként külső költségnek hívnak - de ak-

kor borul a befektetés-profit kapcsolata, azaz vagy drágul a termék, vagy kevesebb hasznot hoz a gyártónak. Megoldásként felmerül még az ún. Oko-címke, ami most kerül bevezetésre az Európai Unióban. Ilyen címkével fogják ellátni azokat a termékeket, amelyek megfelelnek az adott környezetvédelmi előírásoknak, így a lakosság lehetőség adott, hogy a környezetbarát terméket részesítse előnyben. Ezek után Illés Zoltán kemény hangú beszédben elemezte az EU-felé közeledő magyarországi környezetvédelem helyzetét, és annak politikai hátterét: - Mint látjuk tehát, a környezetkímélő életmód elterjesztése két pilléren nyugszik. Egyrészt a környezetbarát technikákat ösztönözni kell, másrészt nyomást kell gyakorolni arra, aki nem környezetbarát. Hogy kézzelfogható példával éljek, Dániában nemrég betiltották az üdítőitalok alumíniumpalackban való forgalmazását, ugyanis egy kilógramm alumínium előállításához kilencvenszer annyi energia kell, mint az újraelőállításához, vagy újrahasznosításához, így, ha a szemétre kerül, akkor pazaroljuk a nyersanyagot, és az energiát is. Az EU ezt a törvényt megtámadta ugyan, és az egységes piacra vonatkozó Uniós törvények alapján Dániával újra engedélyeztette is az alumíniumdobozokat, de, és ez hangsúlyos, a dánoknál ezentúl ráteszik a betétdíjat, így a vásárló szabadon választhatja ugyan a környezetszennyező terméket, de akkor meg is kell fizetnie a külső költséget. Az Unió több országában a hulladéklerakást is keményen megadóztatják, hiszen a szelektív hulladékgyűjtés sokba kerül, és e terhek megemelkedése miatt a lakosság keresni kezdte a kevésbé becsomagolt termékeket, hogy kevesebb szemetet termeljen. Most kezd úgy alakulni a helyzet, hogy a cégek igyekeznek minél kevesebb csomagolóanyaggal piacra dobni a termékeiket. Itt nálunk meg a frász kap el, amikor meglátom a tetőtől talpig befóliázott létrát az áruházban, vagy a műanyagba csomagolt falazóelemeket. Egy francia csak anynyit fizet, amennyit szemetelt, ott ezt súlyra mérik, Magyarországon átalány van, ugyanannyit fizetek, ha csak félig van is a kukám, mintha tele lenne. Jó környezetvédelmi politikát csak úgy tudunk folytatni, ha az emberek érdekét keressük, s ezzel együtt a cégek érdekét is, hiszen ő olyat fog gyártani, amit szívesen vesznek a fogyasztók. Az embereket pedig csak úgy tudjuk rávenni arra, hogy kevésbé szennyező módon éljék a mindennapjaikat, ha azt

a módot kényelmessé is tesszük. Például ha Pesten, egy forró augusztusi napon is csak úgy tud az ember tömegközlekedéssel eljutni a céljáig, hogy hetvenhétszer átszáll, és ronggyá izzad az öltönye alatt, vagy felfazik, akkor inkább fizeti a drága benzint, és a légkondis autójával áll a dugóban. Nyugaton már rájöttek, hogy a környezetvédelem a legnagyobb üzlet. Minél előbb rá kell állni a környezetkímélőbb termékekre és eljárásokra, mert ez a jövő. Persze ez felborítja majd a jelenlegi struktúrát, és átrendezi a piacot, így aki lemarad a kezdetekben, az nagyot bukik. Ahhoz azonban, hogy foganatosítsunk ilyen intézkedéseket, nem csak a már említett környezettudatú lakosság kell, hanem kell egy olyan kormányzat is, mely ezeket a szempontokat figyelemben tartja. Aztán valamikor a politikai szándék sem elég. Magyarországon is régen bevezethettünk volna az előbb említettekhez hasonló intézkedéseket, hiszen nem kell ahhoz EU-tagnak lenni. Az előző kormány azonban az utolsó időszakában szétverte minden hasonló kezdeményezését. Olyan gazdasági csoportok álltak a háttérben, akik átnyomták az érdekeiket a törvényhozáson. Ott van például a Tetra-Pack doboz, ami három rétegű, papír, alumínium és műanyag. Ezt nem lehet szelektíven gyűjteni, és újrahasznosítani sem éri meg. Az ideális helyzet az lenne, ha emelt díjas lenne ez a termék, és az árba beépítenék a külső költséget, de a Tetra-Pack mindent megtesz, hogy ez ne legyen így. A másik példám Németországból származik, ott ugyanis él egy rendelet, miszerint az épített autópályák, autóutak alapjának 30%-a újrahasznosított építési törmelékből kell, hogy legyen. Nálunk évi 18 millió tonna bontási törmelék keletkezik, ami hegynyi mennyiség. Ettől aztán tele lesznek a drága pénzen megépített szeméttelepek, és a települések melletti erdők, ahová illegálisan leborítják. Hozhatnánk mi is ilyen törvényt, és akkor nem kellene annyi kavicsot kitermelni, ami ugye nem megújuló erőforrás, és nem kellene a bányákkal végérvényesen tönkretenni egy területet, de amíg nálunk például az illegális bányákból ingyen jutnak hozzá a cégek a kavicshoz, addig nincs az az ár, amiért megérné nekik mondjuk a kohósalakot felhasználni. A különböző bányák lobbi tevékenységéről nem is szólva. Petőcz: Olyan egyértelműen mondja, hogy különböző csoportok keresztülnyomják az érdekeiket, mégis, hogy történik ez?

Illés: Az érdekek átvitelének két módja van, az egyik a korrupció, a másik a lobbi. Én pontosan ismerem azokat a cégeket, akiknek a képviselői eljárnak pártokhoz, frakciókhoz, hogy érvényesítsék saját érdekeiket. Ezek a lobbisták általában fizetésért dolgoznak, megkeresik a kapcsolatokat, és tárgyalnak a politikummal. Minden fülbesúgásos alapon dől el, ha korrupció van az ügyben, akkor két, ha lobbi, akkor tizenkét másodperc alatt. A cég képviselője meghallgatást kér a politikustól, és, ha nincs pénzügyi tranzakció, akkor hasba akasztja valami érvvel, mondjuk, hogy ha meghozzák az adott törvényt, akkor ők ennyi meg ennyi dolgozót kénytelenek elbocsátani, a politikus meg persze elhiszi, és nem akar meghozni egy ilyen népszerűtlennek ígérkező intézkedést. Leegyszerűsítve így megy ez. A magyar parlament a termékdíj módosító indítványunkat eddig mindig leszavazta. Mondhatjuk, hogy a hazai környezetvédelmi politika nem jut érvényre. 1990 óta minden egyes magyar kormány arra játszott, hogy a környezetvédelmi tárca béna legyen, és majd a következő kormányra háruljon a megoldás kényszerűsége. Most, a csadakozás küszöbén sincs ez másképp. Az Unió négy területen adott átmeneti mentességet Magyarországnak, ebből kettő a szennyvíztisztítás, egy a hulladék és egy pedig a légszennyezés tárgykörét érinti. Az EU számára is fontos a környezetvédelem, de ha fel akarnak minket venni, akkor engedniük kell, és a többi területen való megfeleltségünkre hivatkozni. Egyébként pedig Görögországnál mondjuk sokkal jobbak vagyunk a szennyvíztisztítás terén, csak hát ők már bent vannak az EU-ban, mi meg még nem. A környezetvédelem terén az jellemzi a csadakozásunkat, hogy a papír mindent elbír, papíron jogharmonizálunk az EU-val. Mondjuk azt kérdezi Brüsszel, hogy tessék mondani, van ilyen és ilyen öko-tervük? Erre mi azt válaszoljuk, hogy természetesen, a parlamentben vitáztak róla. Brüsszelből azt viszont már nem kérdezik meg, hogy a pénz is félre van-e rá rakva. A hazai környezetvédelmi problémákat saját forrásból nem tudjuk megoldani. A magyar állam három éve folyamatosan az össznemzeti termékének csupán egy százalékát fordítja erre a területre. Ahhoz, hogy egy közepesen fejlett EU-tagállam szintjét elérjük, még ha megdupláznánk is ezt az összeget, tíz évünkbe kerülne. Az Európai Unió biztosítani tudja a hiányzó foi^ást, de nem biztos, hogy fogja, ugyanis ha a környezetvédelmi tárcá-

nál nem készítik el a programokat, akkor azt a pénzt Brüsszelből nem tudjuk lehívni. 256-280 milliárd az, ami környezetvédelemre így a rendelkezésünkre állna, de a támogatás egyharmadát nekünk is oda kell rakni, ami kb. 80 milliárd. Az előző kormányzat igen sok pénzt lekötött a költségvetésből, ennek eredményeként a jelenlegi környezetvédelmi miniszter gúzsba kötve táncol. Ha engem kérdeznek, én igennel szavazok, pont a környezetvédelem miatt, hiszen a szükséges pénzt csak onnan kapjuk meg, de ahhoz a mi hozzáállásunk is kell. Illés Zoltán ezután kifejtette, hogy a közvélemény nyomása az, ami elindíthat egy környezetcentrikusabb politikát. Közvéleménykutatási eredményekre hivatkozva elmondta, hogy a magyar társadalom mintegy öt százaléka döntései meghozatalánál elsődlegesen a környezetvédelmi szempontokat veszi figyelembe. Ha e réteg nem lenne annyira strukturáladan, és fel tudna lépni közösen az érdekeiért, akkor a nagyobb pártok is felfigyelnének erre az öt százalékra, ami választásokat dönthet el, és hogy a saját pártjukra állítsák őket, kiállnának a zöld érdekekért. Önálló magyar zöld párt létrehozatalát, illetve megerősödését is elképzelhetőnek tartja, hiszen az ilyen pártok minden bizonnyal számíthatnának a nyugati zöld szervezetek támogatására, és a kezdet kezdetén nem kellene különböző gazdasági érdekeknek engednie. Ezek után Molnár Gyula adjunktus - bemutatkozása szerint szerényen „biológus-zenész"- viszi tovább a zöld mozgalmak hazai esélyeinek taglalását. Keserű hangon számol be arról, hogy ugyan létezik Magyarországon zöld párt, melynek színeiben ő be is jutott a szegedi képviselőtestületbe, de ismertségük, támogatottságuk még a civil zöldszervezetekben sem kielégítő: - A zöld értékeket a politikai szintéren kell képviselni, mert csak itt nyílik lehetőség a gondok végleges orvoslására. A zöld mozgalom nemcsak a természetvédelmet jelenti, hisz egy zöld pártnak meghatározott szociálpolitikai, egészségügyi... és más politikai nézeteket kell képviselni, ezek ügyében véleményt megfogalmaznia, ugyanúgy, mint más pártoknak. Csak komoly politikai erőként viheti véghez szándékait, pontosan e miatt találunk kevés támogatóra a civil zöldek körében, akik csak helyi kérdésekkel foglalkoznak, és ráadásul anyagi függésben is vannak egy mindenkori állami hivatal felé. Ez ebből eredő problémákat megoldhatná egy országos zöld mozgalom. Engem lehülyéznek itt '90 óta, hogy - „játszol színpadon, ugyan, ne politizálj!" - de ha én nem vagyok ott a tűznél a képviselőtestület döntéseinél, akkor a számunkra fontos dolgok elsikkadnak. Rengeteg lényeges kérdésbe bele tudtam szólni már az eddigi képviselői munkám során is, olyanokba, amiket nélkülem félreraktak volna. A zöld értékrend mellett való politizálás a jövő útja, a környezettudat, mely igenis megvan az emberekben, érvényre fog jutni. Egymást kell, hogy neveljük erre. Szóljunk rá a szomszédra, a rendőrre is, ha az utcán eldobja a csikket... Az előadások után Molnár tanár úrral beszélgetve, ugyanarra a szomorú megállapításra jutottunk: hiányoztak a fiatalok. Pedig ők azok, akik a legtöbbet tehetik azért, hogy a mai helyzet megváltozzon, és tudtuk mindketten, hogy meg is tennék... de mégse voltak itt Mindenesetre a beszélgetés résztvevői remélik, hogy hamarosan az egyik egyetemi előadóban is beszélhetnek a témáról, persze ha meghívják őket. Hauptmann Tamás

SZEGY - 2003. MÁRCIUS 17.

8

NAPLÓJEGYZETEK Augusztus 30. Ilyenkor minden épe szú ember szabadnapot vesz ki. Nem akarok kételyeket ébreszteni pillanatnyi elmeállapotom iránt, hát bemegyek az irodába és bejelentem Rékának, hogy szabadnapos vagyok, ergo: „tartsa a frontot!" (íme, a XX. század, a totális háborúk kora mennyire rányomta bélyegét hétköznapi szókincsünkre (is) ...Tartjuk a frontot, frontérzékenyek vagyunk, jelentünk, parancsolunk, lelépünk, pozíciókért harcolunk, stratégiákat dolgozunk ki, meghódítjuk a csúcsot, a nőt, a férfit stb. Nyomuló katonai szakzsargon. Az élet, mint háború. Mint totális háború. De van egyáltalán teleológiája? Jó, inkább hagyjuk...) Naplót írni problematikus dolog. Az események hevében nem vezethetek jegyzőkönyvet, mert az eltorzítaná magát az eseményt, kizökkentené természetes ritmusából, nem egyszerűen egy magában- és magáért való történés lenne, hanem olyasvalami, amiről tudom, hogy le fogom írni. Viszont ha másnap írom le, mint most teszem, már holt masszaként kezelem, amelynek csak a formája maradt meg, maga a lényeg, a meleg, lüktető élet tovaszállt belőle. Másnapos élmény, a jelző összes negatív konnotációjával. Akár a kenyér, amelyet frissen sütve szeretek, de állítólag csak másnap egészséges. Mindegy, jöjjön a tegnap. Eszter arcán már délben látom, hogy valami komolyabb fordulatra számíthatok. Még sohasem láttam ilyennek, pedig jó félévtizede „együtt élünk". Amikor délután hazaérek már húsz-huszonöt percenként kell szembenéznem a rettegéssel. A gyomrom időnként szűkö(ü)lni kezd, erőszakolt örömérzéssel próbálom csitítani. A francba, hiszen mégiscsak ezt akartuk... Mandula- és orbáncfuolaj keverékével dörzsölöm a hátát, a derekát. Azt mondja jó, de látom, hogy szenved. Akárcsak a Fradi Limasszolban. A szemünk láttára. Magamban szidom Tököliéket, amiért „szadizzák" a feleségem. Este kilenckor remegő kézzel, elszántan pakolni kezdünk. Háromnegyed tízkor zöldet kapok és a kórház felé kanyarodom. Egy állat - szemből, a piroson át! - majdnem belénk rohan! T e szemét, hát mit téssz, hát genocéda akarsz lenni?! Tíz órakor Eszter már az ágyon fekszik. A hasán műszerek, a keze a kezemben. Most már ötpercenként. Mandula- és orbáncfuolaj. Dühös a kijelzőre, amiért képtelen jelezni, hogy mit érez. Milyen zenét szeretnél? Szeméből látom, hogy azt a zenét még nem komponálták meg. Rossz, nagyon rossz. Tudom kicsim, de ...Itt nincs „de", ami rossz az rossz, azon száz „de" sem segít! Szinte látom amint a nevem viselő tehetetlen tuskó, lehetetlen mozdulatokkal őgyeleg az ágy körül, amint ostoba mondatokat mond, amint oda nem illő kifejezésekkel operál... (ha-ha-ha, operál, ez jó! én, az ájulós...) amint ...amint asszisztál! Igen, asszisztál, ennél pontosabb kifejezés és rosszabb érzés nincs. Ott vagy, részese szeretnél lenni, szeretnéd átérezni, segíteni akarsz meg enyhíteni, meg mit tudom én mit, de csak döngicsélő légy maradsz az ablak túloldalán ...Aztán a lökések. Más nyelveken ezt „munkának" nevezik, a mi nyelvünk mellőzi az álszent eufemizálást, direkten, mellbevágóan löki a szemünkbe: fájás! Istenem, és a fokozatairól még szót sem ejt. Nem mondja, hogy őrületes! Hirtelen az agyamba villan,

hogy a férjek ilyenkor éreznek lelkiismeret furdalást, hogy... De hát miért?! Megkeményítem a szívem: sajnállak, kicsim, de ezt akartuk ...Ezt. De vajon így-e...? Bár osztozhatnék a fájdalmadban. Visszavonom, mert hamisan cseng. Hogy mondhatnék ilyent, amikor tudom, hogy nem, nem és nem osztozhatom...?! Képtelenség. Azért valaki segíthetne. ...Már itt is vannak. Segítenek. Kedvesek, pedig egy vasat sem láttak tőlem. Mennyi balhit, előítélet, hogy csak' a pénz ...Hunyja le, drágám, a szemét, mert bevérzik! Meleg női hang. Tartom Eszter fejét ...Iszonyatos ...Most! Na még egyszer! Még ...Még! Kész! Megpuszilom a homlokát, izzadsága szerteszalad az ajkaimon ...Szorítom a kezét és lihegek. Szólnak, hogy a fényképezőgép. Ja, hát persze. Gépiesen. Megyek utánuk, villogtatok. Mondom: Gergely. Gergő? Nem: Gergely! A becézést bízzák rám! Aprócska és gyűrött, az orra kissé lapos. Nem csoda, hiszen szűkebb csatornán verekedte át magát, mint egy SAS-kornmandós! Pislog, nézi, hogy hová került. Ellenség vagy jóbarát? Beszélünk hozzá, de úgy látszik, nem ismeri fel a jelszót, mert sírni kezd. Csap alá tartják, csak úgy zubog rá a kellemesen langyos víz. Na végre, valami ismerős érzés -erre elhallgat. Durva gyökérkefével sikálják a fejét, és ő szótlanul tűri. Berzenkedő atyai ösztönök: mi tesznek vele, és miért ilyen durván?! Csak azért mert az enyém?!

maga a csoda, az neki plusz egy a statisztikában. Egyelőre csak a háziorvos és a könyvelő, a többiről kilenc nap után eshet szó. Megrökönyödöm. Mi az, hogy kilenc nap után?! Emberek, a fiam már tíz órája a világon van, itt, köztetek, igen, az a szöszke hajú kis hústömeg, hát mire vártok, mi kell még, hogy befogadjátok?! Csak nem arra gondoltok, hogy még bármi is... Gyalázat! Bevásárolok. Csak 100%-os, bio-, „tartósítószert és adalékanyagokat nem tartalmaz"-termékeket pakolok a kosárba és csalódott vagyok, amikor a pénztárosnő nem mosolyog rám, hogy: „Csak nem kisbabának vásárol?" De, de igen, kisbabánk született! - válaszolnám lelkesen, de úgy tűnik ez a kutyát sem érdekli. „Nincs aprója?" - néz rám hűvösen. (Na végre, valami idevágó kérdés! De van, ott fekszik a kis apró a szülészeten, az anyja mellett...) Végre megpillanthatom! Először ama éjszaka óta, amely megváltoztatta a világot. És senki ne higgye, hogy csak számomra! Minden újszülött érkezése egy újabb (igaz: alig feltűnő, de) kitörölheteden jel a világ barázdált orcáján. Alszik, közben mosolyog, fintorog, ádátszó ujjacskáival az ajkához nyúl. „Képzeld, hajnalban már szopott! Pedig senki nem tanította rá ..." Hát igen, ösztönösen tudja, hogy mi kell az életbenmaradáshoz. De vajon, később is tudni fogod-e majd, fiam...?

Aztán már az autóban ülök. Kellemes, hűvös szellő csap be az ablakon. A lámpák sárgán villognak az aszfaltpusztaságban, a hajnal még alszik valahol. Kinyitom a lakás ajtaját: gödrösre feküdt párna, széttúrt lepedő, ágyról lecsüngő paplan, zsebkendő a tálban, illóolajak csellengő illata. Ledobom a válltáskámat és elterülök a fotelban. És «kkor hirtelen ismereden érzés zsibong át rajtam, izmaim új energiákkal telítődnek, felugróm, és teli torokból üvöltöm az üres szoba éjszakai csendjébe: - Atyaúristen, fiam született!!!

Szeptember 1.

Augusztus 31. Igen, fiam született! (Ezzel a mondattal rovom le tiszteletem gyerekkori kedvenceim, a Verne-regények előtt.) Egyedül voltam, menthetedenül egyedül, pedig az egész világnak szerettem volna elújságolni (milyen csodálatos kifejezés: elújságolni! -igazi etimológiai csemege) a nagy hírt, hogy fiam született! Am az öröm és a hübrisz nem borította el annyira az agyam, hogy hajnali fél négykor felzavarjam a másnaphoz erét gyújtó emberiséget. Jobb megelőzni a kölcsönös csalódást. így aztán a hűtőszekrényhez fordulok, és kedvenc Stellámnak öntöm ki a lelkem. Nagyon megértő. Teljesen bepárásodik. Majd szétszórok a világban vagy húsz sms-t. Miután közel hat órán át valami olyasfajta tevékenységet folytattam, amely érintőlegesen súrolja az alvás fogalmát, fél tízkor megébredtem. Legszívesebben rohantam volna vissza a kórházba, hogy a saját szememmel győződjem meg arról, hogy a feleségem indokoltan hiányzik mellőlem, de a hivatal nem engedte. A hivatal az ilyen. Jó esetben megmosolyogja az érzelmeket, közben könyörtelenül számokat, neveket, adatokat ró nagy könyvébe, paragrafusokra, jogosultságokra, határidőkre, mulasztási bírságokra hivatkozik. Ami nekem

Szombat van, de ma kivételesen korán kelek. Első pillantásommal Gergő fényképét keresem. Egy ismereden nővérke készítette az osztályon. Akkor, amikor még csak nyolc órája volt ezen a világon. Elérzékenyülök és megpuszilom a fotót. Jó, hogy nem lát senki. Négy darab nagyszerű képet kaptunk a csemeténkről. És mindöszsze ötszáz forintért. Elszégyellem magam. Egyáltalán, hogy jön ide a pénz...? Később kiderül, hogy félreértettem a feleségemet. Nem ötszáz, ezerötszáz forint volt. Mennyi?!! ...Aztán ismét szégyenkezem. Hiába, a rossz beidegződések. Ja, a tegnap elfelejtettem megemlíteni egy különös, de igen fontos eseményt. Ébredés után az első dolgom az volt, hogy remegő kézzel és gyomorral feltárcsáztam a szüleimet. („Feltárcsázni" ...Szívós egy kifejezés, a mobiltelefonok korában is tartja magát. Bár egyre nehezebbén. Utódja, a „rácsörögni" - erről mindig a csörgőkígyó jut eszembe, van benne valami fenyegető -halálos marásra készül ellene...) Sok telefonhívást terveztem aznapra, de mind közül ez volt maga a TELEFONHÍVÁS! Amíg nem beszéltem a szüleimmel, amíg ők nem vették hírül a nagy eseményt, nem lehetett teljes a boldogságom! Szükségem volt édesanyám meleg hangjára, rajongó lelkesedésére, apám elégedett köhécselésére a háttérben ...És az első szó után semmivé foszlott a sok száz kilométer, ismét együtt voltunk, ők, a szülők és én, a gyerek, meghitten, mint akkor, amikor ez a pillanat még beláthatatlan messzeségben volt. (Amint letettem a telefont felsajdult bennem valami, talán egy majdani hívás „emléke", és egy ki tudja milyen távoli vonal túlsó végéről Gergő izgalomtól remegő hangját véltem hallani. Eh, a fenébe is, vénülök...) Délben egy csokor vörös rózsával állítottam be a családomhoz, de kö-

zölték, hogy szó sem lehet róla, hogy a kórterembe vigyem. Esedeg a folyosóra...? -próbálkoztam csüggedve. Nem és nem! Értsem meg, a higiénia meg miegymás. De hát a filmekben is így csinálják, én igazán csak azért ugrott ki hirtelen a számon és a legszívesebben nyomban elástam volna nyakig és homokba -azt a gyengeelméjű sznobot, aki abban a pillanatban voltam. A feleségem esdeklő tekintetére aztán engedtem meggyőzni magam. így mégiscsak örömet okoztam neki a rózsákkal. Azzal, hogy elvittem őket. A mai este a barátoké. Ebből nem egyenesen következik, de a zülléssé is. Jönnek szép sorjában. Szinán, aki Szíriában született, de akárha testvérem lenne, Sanyi, a földim, akivel ugyanabban a városban nőttünk fel, de csak itt, Szegeden, találkoztunk, Zoli, akivel időben és térben is meglehetős távolságra egymástól készültünk a mai, csodálatos barátságra és Edit, a felesége, a halk szavú, szép és okos nő. Az asztal közepén egy csokor vörös rózsa(!), aranyszínű keretben a nyolcórás Gergő, a féltve erre az alkalomra tartogatott -és a szekrény mélyéről, a bugyik és zoknik mögül elővarázsolt whisky, Stellák, HB-k, Ászok-ok, pezsgő, kisüsti, süti, pászka, ropi ...Rophatjuk. Éjféltájt még mindezek megvoltak, igaz, már nem az asztalon, hanem körülötte, jó helyen. És újra meg újra: igyunk, igyunk! Meg se gondoljuk, csak iszunk! Nehogy má' ez a Gergő gyerek ünnepeleden maradjon! Hogy mi? Csatár? Ugyan má', középpályás, mint az apja! Osztogató! Edit egy gyűszűnyi vörösbort iszik jó sok kólával. Később elpirul és kiböki, hogy... hogy ő is! Micsoda?! Megdermedünk. Csak a Zoli arcán hullámzik büszke és elégedett mosoly. Még csak a negyedik hónapban. Hiszen ez ez csodálatos! Ölelkezés, puszilkodás! Igyunk, erre inni kell! És iszunk. Aztán Zoli és Edit el. Már a negyedik hónapban. Kihozom a harmonikát, és Sanyival felvirágozzuk Gábor Áron rézágyúját. Szini, a rézangyalát, halljunk valami arab nótát! Szinán csak mosolyog, és iszik. Latakia tengerparti fényei kigyulladnak a szemében, de túl messzire ahhoz, hogy a müezzin énekét is meghallhassuk. Nem baj, gyerünk tovább! Százados úr, esteledik a faluban, szeretnek a lányok, búcsút int az ász a nyárnak, hull a szilva, csontos kalabérom, akinek nem tetszikalánya ne járjon utána és ez a kislány megy a kútra, de nem loptam én életemben, csendes ember lettem ...Aztán csend.

Szeptember 2. Arra ébredtem, hogy fölöttem magasodik az ágy. Álljon meg a menet, mi ez, hol vagyok egyáltalán?!! Egy pillanat -mondta az agyam nyomban megvilágosodom! Jómagam az ágy előtt hevertem, a1 vacsora az ágyon. Röstelkedve ugrottam talpra s még szerencse, hogy a könyvespolc támogatólag nyúlt a hónom alá. Csörög a mobil. Nagy nehezen rátalálok. Zoli, az öcsém. Jönnek a majsai strandra, és egyúttal leugornak hozzánk is, hogy lássák Gergőt. Mennyivel jobban hangzana, ha azt mondanád, hogy hozzánk jösztök, de útközben beugortok a strandra - élcelődöm. De nem, Zoli világéletében precíz volt és őszinte. Ez tény. Néhány órám van arra, hogy ezt a kupit ...Közben bevásárlás, kórház, Eszter meg Gergő. Sanyi sms-t küld: Rendes ember lesz belőle, mert rendesen meg lett ünnepelve. 0 pedig hajnalban

„haza lett szállítva". Szinán meg egy taxi által. Mit mondjak? A mosógépnek pokoli délelőttje volt. Nekem is. Agyvetés, mosogatás, ruhapiramis elhordása, söprögetés, földtörlés, vendégváró- készítés., eh, mit, gürizés! Ja, s majd elfeledem: mindeközben józanodás, erőltetett menetben! Titokban büszke vagyok magamra: alaposan megünnepeltük a fiamat. Ugyanakkor elégedetlen is: lám, rám is hatnak a sztereotípiák. Szerencsére Zoliék késnek. Végiül befutnak. Csenge, a másfél esztendős kereszdányom, nagy szemeket mereszt rám. Már nem kell tíz perc, hogy feloldódjon. Csak nyolc. Túró Rudival kínálom, az a kedvence. Öcsém, a feleségednek felajánlhatok egy Túró Rudit? Zoli először értetlenkedve néz rám, majd elneveti magát. (Megérne egy tanulmányt a jelentésmezők századvégi-századeleji hihetetlen mértékű átszexualizálódása ...Szinte bárminek erotikus mögöttes jelentést lehet tulajdonítani.) A kórházban az alvó Gergőt (még nem láttam ébren, csak akkor, az első percekben) filmezzük, fényképezzük, bámuljuk. Családi sztár. Igazi, mert még nem kell a tömegízlést kiszolgálnia. Csenge, aki maga is sztár volt másfél éve, nem orrol meg ránk. Feltérdel egy székre, s maga is kedvtelve nézegeti az üveg mögött kirakatba állított unokatestvért. Aztán méltósággal visszavonul az apja térdére, mint aki tudja, hogy mindez mulandó. Zoliék már aznap este visszaindulnak Budapestre. Ma még ünnep van és munkaszünet, holnaptól már munka és életszünet. Nézem az Astra fel izzó féklámpáit a kapuban és elszorul a szívem. Olvastam valahol, hogy napjainkra a többgenerációs házak kimentek divatból. A helyükön egy nagy űr maradt Ezt nevezzük divatnak.

Szeptember 3. Közeleg a tanév kezdete, nagy a nyüzsgés, érkeznek a diákok. Egymásnak adják az irodám kilincsét, és senki nem jön aprócska, vacak kis problémákkal, csak a legnagyobbakkal. Mindegyik életbevágó, pályát és karriert végzetesen befolyásoló, percenként a sorsroncsolás, jövőzúzás és derékbatörés elkövetésének veszélye lebeg a fejem fölött. Igyekszem segíteni, bár meg vagyok győződve, hogy klienseim alaposan gyanúsíthatok az egyeden büntetőjogi paragrafus által sem előírt túlzás vétkének elkövetésével. Lassan belefásulok, csak ülök és hallgatok, mint egy jóindulatúnak látszó tárgy. Gondolataim egy szelíden alvó, szőke kisfiú körül kalandoznak, aki semmit nem értene ebből az egészből, és akit még senki nem ért meg egészen. Kissé besárgult, közölte reggel a feleségem. Nem láthatod, mert kékfényben van. Elmosolyodom: még mindig jobb, mintha az apja lenne ott... Délután ismét lótás-futás. Krémek, kenőcsök, pelenkák, mellbimbóvédő, fejőgép stb. Sorban állok a gyógyszertárban, s éppen az ablak elé járulhatnék, amikor a szomszéd sorból egy korosodó ürge rezzenéstelen arccal belép elém. A vérnyomásom hirtelen madártávlatból kezdi szemlélni az eseményeket, s az erőszakos orrtörléstől a vérfertőzésre való felszólításig forgatókönyvek egész skálája cikázik át a szemem előtt. Mégis, visszafogom magam. Közben izzadság fyt végig a hátamon. folytatás a 9. oldalon

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

ELVEBONCZOLAS!

Káinoki Izidor: ÚJSÁGÍRÓ-ISKOLA

A Pinceszínház új bemutatója

Ezt a könyvet is az egyik múltinál találtam Pesten, a polc felirata „általános irodalom" volt. Káinoki Izidor Vulpes álnéven írt a századfordulón, s nem ő az egyetlen elfeledett irodalmár e gazdag korból. A Műegyetem építész hallgatójából lett hírlapíró a „régi Magyarország" olyan lapjaiban írt és szerkesztett, mint a Pesti Napló, Magyar Hírlap, A Hét vagy a Tolnai Világlapja. 1903-tól haláláig az Újság szerkesztőségének tagja volt.

H | wmM

„Régi hitük az embereknek, hogy az újságíró pálya nem valami | intelligens foglalkozás." A könyv ezzel a mondattal indul, s tükröt állít a kor újságírásának, mondatai még ma i is hitelesek. Igazából nem tankönyv, de a paródia mögött, ott az ember, aki a szakmáját szereti, és azt alázattal végzi. A figyelmes olvasó szórakoztató, könnyed órákat eltöltve kirándulást tehet egy lap szerkesztőségében, mintha egy időutazás résztvevője lenne. Kommunikáció szakosok megtudhatják a politikai cikkeket kivéve, miért írunk csak a papír egyik oldalára.

&

HHIBjf „Reméljük, nagyon jól szórakozik majd a közönség, szem nem marad majd szárazon." Fotó: Nagy

Felolvasóest, kabaré, happening. Nehéz meghatározni a Boncz Géza írásaiból készült bemutató műfaját. A két éve elhunyt, népszerű, szegedi születésű humorista húsz írása van egy kétszer negyvenperces előadásba szerkesztve. A művek egy része Az őrület határán című kötetben jelent meg, másik részét azonban még nem publikálták eddig, ezeket az író fiától kapták meg az alkotók. A kabarétréfak, rövid írások eddig önálló számként éltek meg, az úttörő vállalkozás során mégis új darab született belőlük. - Reméljük, nagyon jól szórakozik majd a közönség, szem nem marad majd szárazon - mondta Kancsár Jó-

zsef a Pinceszínház vezetője, egyben a darab rendezője és egyik szereplője. Abszurd helyzeteket, életképeket mutat be az előadás, olyanokat, melyekben sokan benne éltünk, de azoknak is érdemes megnézni a darabot, akik nem lehettek tanúi a szocializmus építésének. Boncz Géza írásai hangulatképek de egyben hiteles kordokumentumai is az elmúlt évtizedeknek. Nemcsak nevetni lehet a művön, lesznek olyanok, akiket esetleg megbotránkoztat némely jelenet. Mi azonban bemutatjuk ilyen is volt. A március 14-ei előbemutató egyfajta teszt is, hogyan reagál a darabra a közönség. A Büky Bea, Szűcs László

László

és Kancsár József szereplésével színre állított mű hivatalos premierje március 21-én lesz. A darabot jövő év decemberig a Pinceszínházban ötvenszer, más helyszíneken további ötven alkalommal tervezik bemutatni. A témaválasztás célja nem elsősorban a Boncz Gézára való emlékezés, hiszen erre sokkal jobb alkalmat kínál majd novemberi Nemzetközi Vicc- és Humorfesztivál. Ekkor a szervezők egy napot a humorista emlékének megőrzésére szentelnek és ez alkalommal adják át elsőízben a fiatal humoristák számára alapított Boncz Géza-díjat is. K.Z.G.

A DIGITÁLIS ÍRÁSTUDÁSRÓL Konferenciát szervezett a Startlap-csoport kedden, melyen a digitális írástudás elterjesztésére hívta fel a figyelmet az informatikai és az oktatási tárca. Az Informatikai Minisztérium politikai államtitkára, Csepeli György ismertette a fejlesztési projekt fő céljait. Elmondta, mivel emelni kell a közösségi internet-hozzáférési pontok számát, ezért az év végéig kétezer új e-Magyarország pontot folytatás a 8. oldalról Néhány perc múlva a gyógyszerésznő végigbólogatja a listámat, s már éppen elmerülnék a mosolyában, amikor az hirtelen apadni kezd. Bimbóvédő? ráncolja a homlokát. Valaki tíz perce vitte el az utolsót. Akkor hol? -szontyolodom el. Amott, a második utcában. Talán. Jó, akkor a másodikban. Nincs szerencsém. A második utcában, a harmadik sugárúton, a negyedik téren és az ötödik közben O, a Valaki mindenütt előttem járt. Végül holtfáradtan dőlök be egy külvárosi garázsboltba. Van! Van Isten! Hányat? Bosszúszomj csillan a szememben: Mindet! Matarászás a raktárban. Kettő van, de csak egyet adhatok! Megtámaszkodom. Miért?! Cinikus mosoly. A másik már Valakié! Mire alkonyat tájt a szülészetre érkezem, táblát viselhetnék a hátamon: «Nyílt lánggal a közelébe menni szigorúan tilos és veszélyes!" Gergő még mindig a kékfényben, a feleségem lendületes mesélésbe kezd, de történetei •eperegnek rólam. Úgy látszik mondja szomorúan - rajtad jött ki a gyermekágyi depresszió...

hoznak létre, és négyszázzal fog nőni a teleházak száma. A Közháló Programba bevonják a kisebbségi önkormányzatokat, a civil szervezeteket és az egyházakat is. Azoknak, akik már hozzájutottak az infrastruktúrához, a Köztartalom Program nyújt segítséget. A Nemzeti Digitális Adattár Program digitalizálja a kulturális örökséget. A digitális írástudás elterjesztését tűzte ki célul a Digitális Ge-

neráció Program. Az oktatási tárca informatikai miniszteri biztosa elmondta, hogy a ma annyira elterjedt mobiltelefonok kezelése még nem jelenti azt, hogy a hogy a Windows-zal is elboldogulnak a diákok Tavaly ugyanis a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők 80 százaléka mobiltelefon-számot adott meg elérhetőségként, és a felvételizők jelentős hányadát rövid szöveges üzenetben értesítették elért eredményéről.

Szeptember 4.

sem a szülészet ajtaját, minden ajtónyitásra magasabbra hág bennem az izgalom. Megjelenik Eszter, utcai ruhában. Megpuszilom és tekintetemben ott vibrál, dadog a kérdés: „És Ó?" Eszter mosolyog. Nyílik az ajtó. Halk léptű nővérke érkezik. A karján egy fehér csomag. Átadja. Iszonyú könnyű, de majdnem elejtem. Ajkammal ráhajolok. Meg se rezzen. Alszik tovább. Kolumbusz is aludt, amikor Rodrigo de Triana nevű matróza felrezzent szendergéséből az árbockosárban. Először nem akart hinni a szemének. Aztán rekedtes, faradt hangján felvonított: „Föld! Föld!!!" (Nyilván spanyolul.)

Reggel Eszter sugárzó arccal közli: nem kell maradniuk a hét végéig. Gergő remekül fejlődik, így már holnap hazavihetem őket. O, te apavidító drága orvos, te biztos kezű nőgyógyász, pszichológus és pszichiáter egy személyben, aki megérted az apák legtitkosabb vágyait, aki lehetővé teszed, hogy kezembe vehessem új munkaadómat, hogy ugrásra készen, lázmérővel a kezemben szenderedjek álom csúfoló álomra, hogy éjjelente többször is kipattanhassak az ágyból, hogy éjszakáim csöndjét gyereksírás szeletelhesse tetszőleges nagyságú darabokra, hogy a pelenkázó mellett fakadhassak dalra, hogy érezhessem a számban hajnali dalok pállott ízét, hogy... Ó, te...

Szeptember 5. Az autót fényesre vikszoltam. Ez így dukál, hiszen életemben először ültetem bele a fiamat... Izgatottan le-

Lakatos

Mihály

Lakatos Mihály a Károlyi kollégium korábbi igazgatója az Szegedi Tudományegyetem Kulturális Irodája által oktatók és dolgozók számára kiirt napló pályázatára írta Naplójegyzetek című művét.

Az 1915-ben megjelent könyv a szegedi Maxim kiadó gondozásában került újra a könyvesboltokba, s ez külön büszkeséggel tölti el szívemet. Végezetül egy szerkesztőségi levél, melynek hangulata végig kíséri az egész könyvet: „Tisztelt Vulpes úr! Holnap elküldöm magához a fiamat. Nem tudok mit csinálni a kö-

Kalnoiti Izidor (Wp«)

wM-mu ;/

H L

• •

f:

lyökkel. Nem akar tanulni, az oskolában megbukott és kicsapták. Inasnak adtam egy bádogoshoz, ott se volt maradása. A suszterségre kedve nincsen, a szabósághoz tehetsége hiányzik. Gondolom, újságírónak csak beválik, ha az úr is pártját fogja. Azt mondja, hogy erre kedve is volna. Kezeit csókolja Klavik Anna

Káinoki Izidor (Vulpes) ÚJSÁGÍRÓ-ISKOLA Maxim Könyvkiadó, Szeged - 2003 Petró János

NEMZETKÖZI INTENZÍV PROGRAM A TANÁRKÉPZÉSBEN Közoktatás Magyarországon. Ezt a mondatot hallva sokat vitatott oktatásügyünk jut az eszünkbe. Mindenki az osztályzás - értékelés problémájára, az állandóan változó tantervekre, és a diákok túlterheltségére gondol. Hogyan látja az általános iskolai oktatást Európa? A kérdésre az alatt a három hetes intenzív program alatt kapnak választ az érdeklődők, amit a SZTE JGYTFK Német nyelv és irodalom tanszéke szervez március 10 -27 között. Az Erasmus program keretében 10 ország 30 hallgatóját várják Szegedre. A program célja, hogy a résztvevők megismerjék a magyarországi tanárképzést és bepillantást nyerjenek az általános iskolai oktatásba. A német nyelvű program részvételi feltétele, hogy az érdeklődő hazájában tanárképzős hallgató legyen. Az első héten az elméleti ismeretek elsajátítása mellett, a vendéghallgatók bemutatják saját országuk tanárképzését. A 2. és 3. héten a hallgatók szegedi általános iskolákban tesznek látogatást (SZTE JGYTFK Gyakorló Általános Iskolája és Tarjáni Magyar- Német Kéttannyelvű Általános Iskola). Különböző tanítási órákat és napközis foglalkozásokat látogatnak melyeket módszertanilag értékelnek. A programot a résztvevők „minitanítása" zárja, melynek témája saját országuk bemutatása, megismertetése a kisdiákokkal.

MARAD A KÖZÉP-EURÓPAI CSEREPROGRAM A közép-európai felsőoktatási csereprogram 2005-től 2009-ig történő meghosszabbításáról szóló nemzetközi egyezményt írt alá kilenc közép-európai ország oktatási tárcájának vezetője, illetve képviselője Zágrábban. Az Oktatási Minisztérium keddi tájékoztatása szerint az egyezményt magyar részről Medgyes Péter, a tárca nemzetközi helyettes államtitkára írta alá. A csereprogram lehetővé teszi, hogy közveden egyetemközi együttműködés keretében a közép-európai régió kilenc országa - Ausztria, Magyarország, Horvátország, Románia, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Szlovénia és Bulgária - ösztöndíjat biztosítson egymás hallgatóinak, doktoranduszainak és egyetemi oktatóinak. A program révén az ösztöndíjasok évente összességében mintegy négyezer hónapot tölthetnek valamely mas közep-európai ország felsőoktatási intézményében. Magyarország 540 hónapot ajánl fel a társországok hallgatóinak és a kezdeményezés keretében magyar diákok és oktatók hasonló időtartamot tölthetnek valamely más közép-európai ország egyetemein. A csereprogramban részt vevő kilenc ország oktatási minisztere az idén először megválasztotta a legkitűnőbb egyetemi hálózatot. A közép-európai miniszteri díjat Kilár Ferenc, a Pécsi Tudományegyetem professzora által koordinált hálózat nyerte el. A hálózat keretében hét ország egyetemének hallgatói és kutatói vesznek részt analitikai kémiával kapcsolatos képzésben és kutatásban.

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

10

MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSI RENDSZER DEBRECENBEN ISO 9001:2000-es minősítést kapott a Debreceni Egyetem Orvos Egyetemi Centruma. így a Centrum gyógyító, diagnosztikai, ápoló, oktató és kutató munkája megfelel az Európai Uniós szabvány követelményeinek. Ezzel egy időben az EU vezető testülete a Debreceni Egyetem Molekuláris Medicina Kutató Központjának ítélte oda a Kiválósági Központ címet. A központ a magyar népességet leginkább sújtó betegségeket vizsgálja a legmodernebb módszerekkel.

Több kiállító cég, magasabb színvonalú ellátás

AZ ÁLLÁSBÖRZE VISSZHANGJA

VILÁG-NYELV STRATÉGIA Az Oktatási Minisztérium új, átfogó nyelvoktatás-politikai stratégiát dolgozott ki. A cél a magyarországi idegennyelv-oktatás egységessé és eredményessé tétele, melynek megvalósulásához programok kidolgozása és jogszabályi módosítások szükségesek. Hosszabb távon el kell érni, hogy Magyarország felzárkózzon az idegen nyelveket beszélő európai országok sorába, a „Világ-nyelv" idegennyelv-tudás fejlesztésének stratégiája erről szól. A programtervezetek többsége a közoktatást célozza meg, mivel az idegen nyelvi alapképzésnek itt kell megvalósulnia, az itt megszerezhető nyelvtudás átlagos színvonala viszont elmarad a kívánatostól. A diákok 40%-a tanul idegen nyelveket iskolán kívül, ami jelzi, hogy az iskola önmagában nem tudja megvalósítani a nyelvoktatással kapcsolatos célokat. A programtervezetek feltételrendszere hatékonyan járul hozzá az esélyteremtéshez, a fejlődést nem csupán kötelező változásokkal kívánják előmozdítani, inkább lehetőségeket teremtenek. A tanköteles korúak mellett a felnőtt lakosság egészének nyújtanak esélyt, elősegítve ezzel az egész életen át tartó tanulás beépülését a magyar oktatási gyakorlatba. Ezt segíti elő az SZJA törvény tervezett módosítása, amely a jövőben adókedvezményt biztosítana azon felnőtt állampolgárok részére, akik akkreditált nyelvi képzésben vesznek részt. A kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló OM rendeletet is módosítani kívánják. Ennek értelmében a gimnáziumokban az idegen nyelv oktatását úgy kell megszervezni, hogy az óratervben az idegen nyelvek oktatására rendelkezésre álló időkeretből valamennyi évfolyamon legalább heti öt órát az első idegen nyelv oktatására fordítsanak. Ettől akkor lehet eltérni, ha a tanórát olyan tanulóknak szervezik, akik legalább középfokú állami nyelvvizsgával, vagy azzal egyenértékű papírral rendelkeznek. A módosítás a szakközépiskolákra is vonatkozik, amennyiben oktatnak második idegen nyelvet is.

120.854 DIÁKHITEL-SZERZŐDÉS Több, mint 10 ezer hallgató későn iratkozott be, így csak áprilisban lesz pénz a számlájukon. Már csak 900-an vannak a nem fizetők - velük a kapcsolatfelvétel folyamatban van. Nehéz az azonosítás, ha a nyolcjegyű szerződésszámot sok törlesztő nem írja rá az átutalásra. 2003. március 14-én, az új tanulmányi félév első kifizetési napján 2.976 új igénylő először juthatott hozzá Diákhiteléhez, így velük együtt a Diákhitelszerződéssel rendelkezők száma 120.854-re emelkedett. A mostani utalás alkalmával, minden eddiginél nagyobb összeg, 6,3 milliárd forint került kifizetésre, mivel a jogosultak egyszerre kapták meg a februári, illetve márciusi járandóságukat, valamint - akik úgy kérték - egy összegben a teljes szemeszterre járó pénzüket is. Több, mint 10 ezren azonban nem siették el a beiratkozást, vagy erre nem is volt módjuk, így ők a tanulmányi osztályokkal történt egyeztetés (február 24.) időpontjáig nem kerülhettek be a tanintézetek nyilvántartásába. Számukra az első kifizetés - ha a márciusi egyeztetés időpontjáig beiratkoznak - csak április 15-én lesz lehetséges. Ekkor azonban, a megszokott módon, visszamenőleg hozzájuthatnak a pénzükhöz. Szintén csak április 15-én juthat először a Diákhiteléhez a levélben jelentkezett 1.135 ún. túlcsúszó (javasolt tanulmányi időn túl is tanuló) kredites közül az, aki a decemberi kormányrendelet lehetőségével élve továbbra is kéri a hitele folyósítását. (Csak a törlesztés megkezdése alól mentesíti a krediteseket a hallgatói jogviszony igazolása. Ha a folyósításra is igényt tartanak, arról külön, levélben nyilatkozniuk kell.) Mintegy ötezren nem fejezték be az előző szemesztert, vagy a mostani félévet halasztani kényszerülnek. Az Ő Diákhitei-folyósításuk mindaddig felfüggesztésre kerül, amíg nem folytatják tanulmányaikat. Közel háromezer ügyfélnek most szűnt meg a hallgatói jogviszonya, így nekik az első törlesztő részletet (3.000 Ft) április 5-éig át kell utaltatniuk a Diákhitel Rt. Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára a december-január hónapban kiküldött 1. számú Hírlevél, vagy a www.diakhitel.hu útmutatásai alapján. A korábban (2003. január 1.) törlesztésre kötelezett 15 ezer ügyfél közül a kezdeti 6.000 ezer nem fizető mára, a telefonos, illetve levélben történő megkeresések hatására mintegy 900-ra zsugorodott. Az esetek többségében az derült ki, hogy a volt hallgatók egy része kissé feledékenynek mutatkozott, de a megkereséseket köszönettel vette, és rendezte esedékes tartozását. A maradék 900 ügyfél közül sokakat azért nem értünk el eddig, mert az általuk korábban megadott értesítési címekről kiderült, hogy ott már nem tartózkodnak (pl. kollégiumok, albérletek). Őket az állandó lakhely szerint kísérli meg a Diákhitel központ Rt. elérni. Végső esetben (6, ill. 12 havi elmaradás) a jogszabály szerint, már az APEH-behajtás következik. Nem éri meg tehát néhány ezer forintos vélt megtakarításért kockáztatnia senkinek. Nagy gond a törlesztések feldolgozásánál, hogy az átutalási megbízás közlemény rovatába az ügyfél sok estben elfelejti beírni a 8 jegyű Diákhitel-szerződés számát. A gyors gépi feldolgozás helyett, így időigényes kézi feldolgozásra kényszerül a Diákhitel Rt., ami egyrészt lassítja a naprakész hitelegyenleg nyilvántartást, másrészt többletköltséget okoz. A Diákhitel Központ Rt. ezúton is megköszöni a tanulmányi osztályok áldozatos munkáját!

A kiállítóink 22 standot töltöttek meg az Aulában és a folyosókon. Fotó: orio

A Szegedi Tudományegyetem idei, immáron nyolcadik Állásbörzéje mind a szervezők, mind a hallgatók részéről pozitív visszhangra talált - értékelte az eseményt Szabó Bea a Szegedi Karrier Iroda vezetője. Ez talán már a rendezvény „nagyságában" is megmutatkozott, ugyanis az épület második emeletéről kiszorulva ebben az évben már az első emeleti folyosót is igénybe kellett vennünk, hogy minden megjelenő cég az általa megrendelt standdal tudjon jelen lenni. A standdal vagy hirdetéssel résztvevő cégek száma 34 volt, ami vidéki viszonylatban nagyon jónak mondható. A kiállítóink 22 standot töltöttek meg az Aulában és a folyosókon. A cégek nagyrésze a gyógyszeripari szférából érkezett az idén, de képviseltette magát az élelmiszeripar, a műszaki-, építőipari vonal és persze a bölcsészeket segítő tanári adatbázis is. A két nap alatt megközelítőleg 1500 hallgató fordult meg a börzén, ami ugyancsak a sokéves átlagnak megfelelő. Ami újdonság volt az elmúlt évekhez képest, hogy most először jelent meg négy magyarországi egyetem (BKÁE, BME, DE, SZTE) közös gondozásában az „Útmutató" nevű kiadvány, amely karrier tanácsokat tartalmaz pályakezdő diplomásoknak, valamint ehhez kapcsolódóan egy Karrier CD is, amely még inkább megkönnyíti a hallgatók munkaerőpiaci információkhoz való hozzáférését. Ha valaki nem jutott volna hozzá ezekhez

a kiadványokhoz a rendezvényen, a Szegedi Karrier Irodában átveheti őket (JGYTFK alagsor, TÁK mellett), és persze a folyamatosan bővülő tanári adatbázis is az érdeklődők rendelkezésére áll ugyanitt. Bár az ÉGIS Rt. még soha nem vett részt a Szegedi Állásbörzén, ennek ellenére tudtuk, mire számíthatunk, hiszen közgazdászhallgató koromban én is a börze szervezője voltam - mondta Réda Mariann a gyógyszergyár kommunikációs osztályáról. Mégis meglepődtem, amikor beléptem a Központi Épületbe: már az első emeleten standok fogadtak. Több kiállító cég, magasabb színvonalú ellátás - fogalmaztuk meg egyhangúlag a megjelent cégek képviselőivel. Az ÉGIS elsősorban orvosokért, gyógyszerészekért, vegyészekért és gépészmérnökökért jött Szegedre, de közgazdászoknak is volt aktuális állásajánlatunk, sőt, szakmai gyakorlatra is elfogadtunk pályázatokat. A kétnapos rendezvényt az ÉGIS eredményesen zárta, a közeljövőben több szegedi gyógyszerész- és vegyészhallgató is számíthat arra, hogy interjúra hívjuk. A Jobmonitor a legtöbb cégtől eltérően nem azért ment az állásbörzére, hogy toborozzon, hiszen mi nem keresünk közvetlenül embert, hanem azért, hogy szolgáltatását népszerűsítse az álláskeresők között - emelte ki Benedekfi Őrs. - Lévén, hogy internetes cég vagyunk, sajnos meg kell küzdenünk az-

zal a problémával, hogy "arctalanok" vagyunk a felhasználók számára, ezért az állásbörze jó lehetőség arra, hogy megmutassuk magunkat. Két dolgot akartunk feltétlenül kommunikálni: egyrészt hogy fiatalokból álló, a diákokhoz közeli cég vagyunk, akik nyitottak

a kötetlen

b e s z é l g e t é s r e , CS

semmiképpen sem egy megközelíthetetlen öltönyös banda. Másrészt (és persze ez a fontosabb), hogy az álláskeresőket hatékonyan segítő, profi szolgáltatásokat nyújtunk, amelyek könnyebbé teszik az álláskeresést. Célunk az volt, hogy ezt a két üzenetet minél több diákhoz eljuttassuk. A szegedi állásbörzével a Jobmonitor nagyon elégedett volt. Ennek több oka van: egyrészt jónak tartjuk a szervezést. A szervezők mindenben a segítségünkre voltak, bármi probléma volt, rögtön orvosolták, a kiszolgálás kiváló volt, emellett még kedvesek is voltak, szóval jól éreztük magunkat. Másrészt nem kevés, mintegy 250 diákkal beszéltünk a két nap alatt. Bár a forgalom nyilván elmaradt a fővárosi börzék mögött, ez hátrány, de előny is: úgy érezzük, hogy, mivel így több idő jutott egy-egy emberrel beszélgetni, jobban meg tudtuk valósítani a kommunikációs céljainkat, nem volt „futószalag érzés". Problémásnak éreztük, hogy nagyon a gyógyszeripar felé ment el a börze, és jó lett volna több helyi cég, de erről nem a szervezők tehettek. Összességében nagyon hasznosnak éreztük a részvételt.

ALACSONYAK MARADNAK A BÉREK A FELSŐOKTATÁSBAN A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének az a célja, hogy az ágazat alkalmazottainak a bére 2006-ra elérje az Európai Unió tagállamai felsőoktatásában dolgozók átlagos fizetésének 60 százalékát. Kis Papp László, a szakszervezet elnöke Egerben tartott sajtótájékoztatóján utalt arra, hogy az elmúlt év szeptemberében végrehajtott, átlagosan 50 százalékos béremelés ugyan jelentős előrelépést jelentett, de a felsőoktatásban dolgozók még így is csupán harmad annyit keresnek, mint nyugat-európai kollégáik.

Éppen ezért az idei béremelés ügyét nem tekintik lezártnak; szeptemberben folytatni szeretnék az oktatási tárcával a tárgyalásokat annak érdekében, hogy a béremelés 2003ban legalább az infláció szintjét elérje - mondta a szakszervezeti vezető. Kiss Papp László a továbbiakban arról szólt: az FDSZ határozottan ellenzi, hogy bármilyen privatizáció történjék a felsőoktatásban; a többi között azzal sem értenek egyet, hogy egyes intézmények közhasznú társaságként működnének a jövőben. Véleménye szerint, a privatizáció súlyosan veszélyez-

tetné a társadalmi esélyegyenlőséget, hiszen az intézményekben megszűnne a tandíjmentes oktatás. - Ugyanakkor az itt dolgozók elveszítenék közalkalmazotti státusukat is - fogalmazott. Végül közölte: a szakszervezet kezdeményezi a felsőoktatási törvény módosítását annak érdekében, hogy a jövőben valamennyi felsőoktatási intézmény alanyi jogon vehessen részt a felnőttképzésben. Magyarázatul hozzáfűzte, hogy a mostani szabályozás szerint, az intézmények csak egy külön akkreditációs folyamat végén válnak jogosulttá erre.

11

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

KEVESEBB HALLGATÓ LESZ

Sorozásom története

A HONVÉDSÉG, ÉN MEG AZ UAZ

Idén 8 ezerrel kevesebben jelentkeztek a felsőoktatási intézményekbe, mint tavaly. 2003-ban 157 ezren adtak be felvételi lapot magyarországi felsőoktatási intézménybe március 1-jéig. A felvételi kérelmek rögzítése folyamatban van az Országos Felsőoktatási és Felvételi Irodában (OFI), ahol nyolcórás váltásban, ötvenen dolgozzák fel a jelentkezéseket. Részletes adatokkal április elején tud szolgálni az OFI, a hónap végéig pedig valamennyi jelentkező értesítést kap kérelme regisztrációjáról.

EGYRE TÖBBEN KERESIK ON-LINE IS A M E - E T Öt hónap alatt csaknem háromszorosára nőtt a Mindentudás Egyeteme (ME) honlapjának törzsközönsége. A Mindentudás Egyeteme internetes oldalát 4-5 ezren látogatták induláskor. Az érdeklődők száma január végére, 11-16 ezerre nőtt. Az Axelero Internet által végzett on-line kutatásból kiderült, a közönség 60%-a az első szemeszter alatt mind a tizenöt előadást követte valamilyen módon, és az on-line látogatók több mint 80%-a a honlapon be is "iratkozott" az egyetemre. Megállapították, az ME előadások teljes közönségének jelentős része nem a fiatalok, tanulók, hanem az aktív felnőttek köréből kerül ki. A megkérdezett látogatók 60%-a az első szemeszternek mind a tizenöt előadását követte, további 17% pedig legalább 10 előadást kísért figyelemmel. A látogatók az ME honlapját elsősorban kiegészítő médiumként használják a személyes, televíziós, rádiós, vagy más audiovizuális élmény mellett, ugyanakkor a teljes közönség közel egyötöde az előadás meghallgatása helyett keresi fel a honlapot. Elismerem, az U A Z azért kicsit m e g f o g o t t .

Önnek hivatalos irata érkezett. Hú, nagyon utálok ilyen értesítéseket kapni, jó még sosem sült ki ezekből. Kicsit fellélegzek, amikor átveszem, mert a Hadkiegészítő Parancsnokság a feladó, vele meg már jól ismerjük egymást. Minden évben eljátszuk ezt: ők minden évben iskolalátogatási papírt akarnak nyolc napon belül, vagy különben, én pedig megint rácsodálkozok, hogy nekem van ilyen kötelességem. Ezúttal a hadkieg azonban valami újat akart hozni az évi rendes játékunkba és ráírta a levlapra, hogy leszek szíves a jövő héten élvezni a vendégszeretetüket egy laza sorozás-party keretei közt. Nincs gáz, felhívom őket, kicsit tán rájuk is pirítok, hogy én bizony egyetemista lennék, szóval kár lenne még elkezdeni belehímezni a nevem a kincstári zoknikba. De idén leáldozóban a szerencsecsillagom, mert a legújabb szabályozás szerint mindenkit besoroznak, aztán a különböző igazolásoktól fiiggőe n lehet tologatni a behívás konkrét 'dőpontját. Ráadásul a reggel héttől e 'őreláthatóan délután kettőig tartó niegpróbáltatás szerdán van, amikor persze egyeden órám sincs, amitől ezúttal hivatalosan maradhatnék távol. A világvégetúra utolsó ellenőrzőpontján, még bevágok egy bureket a nagyállomáson és frissen, üdén érkezek első és remélem utolsó Magyar Honvédségbeli állomáshelyemre a Hattyas sorra. Összesen két cigarettázó kiskatona utal arra, hogy ez valami hadi objektum lehet. Az épület olyan, amilyet várni lehet, penészes falak, repedező festék, satöbbi. Ma a bé betűsök napja van, derül ki a rövid regisztráció alatt, ahol két tiszt türelmesen hallgatja a többnyire idióta kérdéseket. Iskolapadokba ültetnek a főleg pattanásos képű 18 éves sorstársaimmal és végre belecsapunk. A mai nap első menüpontja a pszichológiai teszt. Három részből áll, 75 Perc vezényszóra. Az első típus az általános IQ-ra kíváncsi, ilyenek hogy kar| ka, négyzet, karika, mi következik? gyanútlanul beírom a logikusnak tűnő négyzetet, aztán később kiderül, hogy a háromszög lett volna a helyes megoldás, az indoklás szerint azért, mert az 'tiég nem volt. Néhány számtani példa, Például, hogy a tíz felsorolt számból tiennyi a páros, meg ehhez hasonlók. ^ második fejezetben pálcikaemberek különböző képes helyzetgyakorlatait kell lereagálni. Összességében elmondható, hogy a minden képhez rendelt négy választható mondat közül

egy mindig az, hogy a képen látható ember öngyilkos akar lenni, egy másik szerint a képen látható figura szorong, van egy semleges verzió és egy pozitív. A záró kérdések arra vonatkoznak, hogy iszok-e, drogozok-e rendszeresen, van-e a családban elmebeteg vagy alkoholista, ilyesmi. Bár időnként harsányan felröhögök, izgatottan várom, hogy vajon az egyéni elbeszélgetésen mit hoz ki a válaszokból a szakértő. Végre cigiszünet. Rögtönzött szociológiai felmérésem alapján a mai sorkötelesek minimum ötven százaléka dohányos, ráadásul az erősebb fajtából, így a tizenöt perces szünetben a többség két szálra is sort kerít. A szociálisabb fajta gyorsan előadja, hogy menynyire állat, hogy minden képre azt írta, hogy a pálcika srác öngyilkos akar lenni, így ő tuti nem lesz alkalmas. Vissza a terembe, jöhet a következő etap. Lelkes hadnagy erőt, egészséget kíván, majd állítása szerint rövid tájékoztatót nyújt a sorkötelesek jogairól, kábé egy óra. Felsorolja a lehetőségeket, hogyan lehetne kibekkelni különböző halasztásokkal 2005 januárjáig, az utolsó behívásig. Egy: érdemes feleségül venni aktuális barátnőnket, bármilyen mélységig is jutott el ezidáig kapcsolatunk, esetleg a gyerek is megfontolandó, mert családfenntartóként esélyes a halasztás. De az igazi adu, egyetemistának lenni és halasztással, szakdolgozat halogatással, neadjisten évismédéssel kitolni tanulmányaink várható befejezését. Kicsit laposodik az érdeklődés, már a hivatásos és szerződéses katonai pályánál tartunk: havi nettó hatvanezer, plusz egyéb járulékok. A biztosan nívós tájékoztató füzet elakad az első sorban, valahogy senki sem kapkod érte, legalább nem gyűrtük össze. Engem szólítanak a pszichológushoz, sajna nem tudhatok meg többet a fegyveres szolgálat szépségeiről, de végre megismerkedek sötétebbik énem minden titkos defektjével. - Bóka maga egész normálisnak tűnik, bár az italozási szokást firtató kérdésekre adott válaszai egy kicsit aggasztanak. Minden rendben? - néz mélyen a szemembe a lélekbúvár. - Szerintem igen - válaszolom. - No, akkor jóvan. Mehet! - kapom a végső utasítást. Kicsit sértődötten távozom, még csak egy rohadt kanapé se volt, amire lefeküdhettem volna. A következő állomás az orvosi szoba. Gatyára kell vetkőzni, akit ez érzékenyen érint, annak elkülönített szoba jár. Apám, már a ka-

tonaság is megdőlt! Senki sem igényli az extra szolgáltatást, így a folyosó gyorsan megtelik egy szál gatyás bakajelöltekkel. Kicsit olyan strand hangulata lett a dolognak, csak piszok hideg van és nincs feszített víztükör se. Mindenki hóna alatt vaskos dosszié, nekem valahogy nincs. Gyors nyomozással kiderítem, hogy ezek a dossziék a különböző szakorvosi véleményeket rejtik, röntgenképekkel, zárójelentésekkel, meg minden egyéb hozzávalóval alátámasztva. Egy óra Nemzeti Sport böngészés után - pedig már épp a teke eredményeknél tartottam - sorra kerülök. A vérnyomásom rendben. Parancsra lehajolok, a gerincem is OK. A dohányzási szokásaimat firtató kérdésre, félve bevallom a napi egy doboznyi fejadagot. A két katonai orvos szinte egyszerre nyomja el cigarettáját, majd mosolyogva nyomnak pecsétet a kartonomra. Mehetek az utolsó próbára. Ujabb egy órányi Nemzeti Sport után, esküszöm már az ügető tippekben is szakértőnek számítok, bebocsátást nyerek a titokszobába, ahol majd a sorsomról döntenek. A tiszt udvariasan faggat, hogy vajon a három kiképzőközpont közül Tapolcán, Szombathelyen vagy Kisújszálláson szeretném-e elsajátítani a honvédelem fortélyait. Vállrángatásomra, Tapolca mellett dönt, ő is ott volt, ott jók a csajok, indokol. Sajnálkozik, hogy már az összes írnoki állás betöltetett a két Csongrád megyei alakulatnál, mást meg gondolom nem nagyon néz ki belőlem. Aztán autókról kezdünk beszélgetni. Rám kacsint, dönt, majd diktál az írnoknak: Bóka honvéd 2004 szeptemberétől a Magyar Honvédség hódmezővásárhelyi gépesített lövészdandárjának parancsnoki sofőrje. Barátkozzon az UAZ-zal. Mehet. A folyosón szerzett infók alapján készült hevenyészett statisztikai számítgatásaim alapján eddig a húsz emberből csak az öngyilkos humorú srác meg én kaptam A-t, azaz alkalmas minősítést. Ehe, szigorítottunk az alkalmasságin, mi? Eszem ágában sincs katonának lenni, megnyerni ezzel az évszázad balekja címet az utolsó behívottként. Elismerem az UAZ azért kicsit megfogott. Már látom magam, amint Vásárhelyen a masszív katonabarna járgánnyal krúzolok fel és alá a főutcán: ablakot le, könyököt ki, kettesbe be, érzed! Meg egyébként is a csajok buknak az egyenruhára, vagy mi. Bóka Gábor

FELMÉRÉS A DROGÉS ALKOHOLFOGYASZTÁSRÓL Harmadik alkalommal végezték el az ESPAD nemzetközi összehasonlító kutatást a középiskolások körében, mely a korosztály dohányzási-, alkohol- és drogfogyasztási szokásait méri fel. A European School Survey Project on Alcohol and Other (ESPAD) vizsgálat a drogfogyasztás szempontjából az egyik leginkább veszélyeztetett korosztályban, a középiskolások körében végez átfogó kutatássorozatot. Magyarországon az ESPAD keretében idáig 2 vizsgálatra került sor 1995ben, és 1999-ben. Az ESPAD kutatás harmadik adatfelvétele 2003 márciusában történik. A program célja: összehasonlító adatok gyűjtése Európa középiskolásainak dohányzásáról, alkohol- és drogfogyasztásáról, az azokkal kapcsolatos attitűdök mibenlétéről. A kutatás lehetővé teszi a fiatalok fogyasztási szokásaiban bekövetkezett változások mérését, illetve az aktuális helyzet, valamint az országonként jelentkező trendek nemzetközi összehasonlítását is. A legalapvetőbb összehasonlítási alapot teremtő vizsgálat a legfontosabb kutatásnak számít a drogpolitika megbecsülésében. Egyrészt most már világos trendeket ismerhetünk meg általa, másrészt segít abban, hogy elhelyezzük hazánkat Európa drogtérképén. A magyarországi vizsgálatokat más támogatások mellett a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium finanszírozza.

SZEGED-BIOPOLISZ Az élettudományi kutatás, oktatás és innovációs tevékenység sikerességének előmozdítása érdekében konzorciumot hozott létre Szegeden a tudományághoz kapcsolódó öt intézet, valamint a helyi önkormányzat és Újszeged városrész országgyűlési képviselője. Az erről szóló dokumentumot a felek ünnepélyes keretek között írták alá a csongrádi megyeszékhelyen, csütörtökön. A Szeged-Biopolisz elnevezésű konzorcium tagjai a többi között vállalták, hogy az élettudományok oktatása során kiemelten törekednek a géntechnológiai, a genomikai, a molekuláris sejt- és fejlődésbiológiai, valamint a bioinformatikai tudásszint növelésére. Együttműködnek és aktívan részt vesznek új intézményi rendszerek kialakításában, például a szerveződő magyar genomikai központ és egy szegedi bioinnovációs központ létrehozásában. Vállalták, hogy felmérést készítenek a konzorcium hatósugarában folyó K+F projektekről, s közös stratégiát dolgoznak ki a versenyképességet biztosító, a kölcsönös érdekek alapján megvalósítható együttműködésekre. A konzorcium tagjai részt kívánnak venni a csúcstechnológiára épülő szegedi bioipar megteremtésében, és kezdeményezik a kutatásmenedzser-képzés szegedi bevezetését. Az ünnepségen Dudits Dénes akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának (SZBK) főigazgatója hangsúlyozta, hogy a Szeged-Biopolisz a régióban meglévő tudományos erőket és energiákat koncentrálja és hasznosítja. Szavai szerint a térségből mintegy ezer kutató és oktató kapcsolódhat munkájával a tudományos társuláshoz. A tudományos kapacitás minél teljesebb hasznosítását emelte ki Benedek György egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) rektor-helyettese is. Botka László, Szeged polgármestere úgy vélekedett, hogy az új tudományos társulás motorja lehet a város és a térség gazdaság-fejlesztésének. Újhelyi István, Újszeged parlamenti képviselője (MSZP) arról beszélt, hogy a városnak képesnek kell lennie arra, hogy megtartsa tudósait és tanárait, akiket egyébként szavai szerint - komoly anyagi háttérrel és a kutatás jelentős támogatásával vonz az Európai Unió. A politikus hangsúlyozta: el kell érni, hogy a Szegeden felgyülemlett tudás helyben termeljen tőkét. A konzorcium tudományos tagjai: Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány Biotechnológiai Intézet, Gabonatermesztési Kutató Közhasznú Társaság, SZBK, Szegedi Akadémiai Bizottság, SZTE.

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

12

AZ EURÓPAI OKTATÁSRÓL AZ I N T E R N E T E N Az Európai Unió új szolgáltatásként az interneten elindította azt a portált, mellyel segítséget nyújt azok számára, akik hazájukon kívül szeretnének tanulni. Az Európai Unió új szolgáltatásként az interneten elindította azt a portált, mellyel segítséget nyújt azok számára, akik hazájukon kívül szeretnének tanulni, és európai oktatási intézmények, tanulási, továbbképzési, tanulási, továbbképzési lehetőségek iránt érdeklődnek. Az oldalt az Unió 11 hivatalos nyelvén lehet olvasni. A tanulási lehetőség linken belül, meg lehet adni, hol, milyen nyelven, mely országban, annak melyik részén, milyen szakirányban, milyen szinten szeretne az érdeklődő tanulni, és a kereső program megjeleníti az összes alternatívát. A szolgáltatással minden ország oktatási rendszeréről tájékozódhatunk a közoktatástól a felsőoktatásig. Megismerhetjük milyenek, és hogyan lehet részt venni az európai programokban, hogyan lehet felvenni a kapcsolatot külföldi oktatási intézményekkel, és hogyan lehet kijutni oda. Az új internetes oldal címe: www.ploteus.hu.

SZEGEDI EGYETEM FILMKLUB

A JATE KLUB PROGRAMJA MÁRCIUS 17-31. Március 17. 21 óra: BTK-s est. 21 órától a LeRoy együttes koncertje. Házigazda: DJ. Alma, a Kisteremben Dj. Tóth Gergő. Március 18. 20 óra: Népzenei koncert és táncház. Fellépnek: Ivanovics Tünde - ének, Zombori Györgyi - ének, kísér: Patyi Zoltán és zenekara, táncot tanítanak az együttes táncosai. Házigazda a Borica - Bálint Sándor Táncegyüttes. Március 19. 20 óra: EURÓPA-Klub. 20 óra: Magyaros szakest - műsoros est vetélkedővel, az Év Tanára választás eredményhirdetése. Házigazdák: Dj. Alma és Dj. Egon. Az SZTE BTK magyar szakos hallgatóinak szervezésében. Március 20. 21 óra: Tavaszi Egyetemi Fesztivál nyitóbuli. 21 órától a Zanzibar együttes koncertje Vendég: Magna Cum Laude. Házigazdák: Varga B. László és Molnár Lajos. Március 21. 22 óra: Party DJ. Cadikkal. Vendég: Shabaak - bőgő, Zeek - MC. Március 22. 22 óra: Mi-Csoda Buli Dj. Almával a Kisteremben DJ. Milán és DJ. Immyboy. Március 24. 17 óra: Közéleti Kávéház - 30 éves a JATE Klub. 21 óra: Nyers együttes koncertje „Tafaszi zsongás" címmel. Vendég: Alagi Major. Március 25. 20 óra: Calcutta trió indiai zenei koncertje. Március 26.20 óra: Máté Gábor Kosztolányi-estje. 22 óra: JATE buli Házigazdák: Dj. Alma és Dj. Egon. Március 27. 21 óra: Belga együttes koncertje. 22.30-tól Student est - Újdonságok nosztalgiával. Házigazdák: Varga B. László és Molnár Lajos. Március 28. 21 óra: Besh o droM együttes koncertje. Utána Breakbeat party Dj Fraser-rel. A Kávézóban 18 órától a 6. sebesség játszik. Március 29. 22 óra: Mi-csoda buli Dj. Almával a Kisteremben DJ. Milán és DJ. Immyboy. Március 31. 22 óra: A '80-as évek HÁZIBULIJA. Sztárvendég: Szikora Róbert és az R-GO Gidák. A Kisteremben Kareoke-show.

A GRAND CAFÉ PROGRAMJA MÁRCIUS 17-31. Március 13-16. 19 óra: Moszkva tér. Magyar, színes, rendezte: Török Ferenc. 21 óra: Amélie csodálatos élete. Francia, színes, rendezte: Jean-Pierre Jeunet. Március 17-19. 19 óra: Macerás ügyek. Magyar, színes, rendezte. Hajdú Szabolcs. 21 óra: Amélie csodálatos élete. Francia, színes, rendezte: Jean-Pierre Jeúnet. Március 20-23.19 óra: Hukkle. Magyar, színes, rendezte: Pálfi György. 21 óra: Valami Amerika. Magyar, színes, rendezte: herendi Gábor. Március 24-30. Szegedi Filmes Fesztivál Március 24. 17.30 Makói Videó- és Művészeti Műhely filmjei 19 óra A fesztivál megnyitója utána közönségtalálkozó magyarországi filmstúdiók vezetőivel: Muhi András (Inforg Stúdió), Kántor László (Új Budapest Filmstúdió), Durst György (Duna Műhely) a beszélgetést vezeti Báron György filmesztéta 21 óra Nem minden arany, ami hörcsög kvartett koncertje 22 óra Fianna Trió koncertje. Március 25. 16 óra Hofiman Artúr (Újvidék) dokumentum filmjei 17 óra Tolnai Szabolcs: Arccal a földnek 19 óra Inforg stúdió filmjei 21 óra Vicsek Károly: Bolygótűz (magyar-szerb film). Március 26. 16 óra dokumentumfilmek Vajdaságból 17 óra Szirtes János és feLugossy László:Tiszta lap (Új Budapest) 19 óra Inforg stúdió filmjei 20.30 Újvári Szabolcs (Kanizsa) kisjátékfilmjei 21.30 Duna Műhely filmjei Március 27. 15.30 kisfilmek Romániából 16.30 Inforg stúdió filmjei 18.30 Fliegauf Benedek: Beszélő fejek, Hypnos 19.30 Rengeteg, utána közönségtalálkozó 22 óra Új Budapest Filmstúdió filmjei. Március 28. 16.30 szegedi filmes alkotok 18 óra Mafsz filmek 19 óra Beszélgetés a Mafsz, KVB munkatársaival, Pergő Képek filmes újság bemutatója 21 óra KVB kisfilmjei 22 óra Party az Old Timer Music Clubban (volt Kócsag) Szokol Szilárd „Sziszi" szuper 8-as vetítés és Megyeri Tamás, KVB Dj különítmény Március 29. 16 óra ELTE filmelmélet-filmtörténet szakos hallgatóinak filmjei 17 óra Gulyás Gyula: Fény hull arcodra (magyar-román film)18.30 Csáki László és Bánoczky Tibor: Az ifjúság megnyugtat (Duna Műhely) 20 óra Heizler Norbert, Hevér Gábor, Kardos Róbert, Kocsis Gergely, másik Szőke András: Papsajt (Új Budapest) 21.30 Feri és az édes élet, KVB T V (KVB) Március 30. 17 óra Kállai Henrik és Vass Vilmos filmjei: Szőrruhában, Don Quijote 18 óra Kecskemétfilm animációs munkái 19.30 óra Tóth Pál animációs filmjei utána közönségtalálkozó 21 óra Mangó Club koncert.

A tesó igazi romantikus szocio-komédia.

A filmklub továbbra is marad a 34. Magyar Filmszemle filmjeinél, helyszínt vált ugyanakkor, hiszen a mostani fő ajánlat, a Tesó a Belvárosi Miniplexben, a Filmtékában pereg, az „Egybenyíló termek" elképzelése nyomán, mely szerint a filmszemle díjnyertes filmjeinek bemutatása során a két mozi az épületen belül átjárható este negyed tízig, nincs akadály tehát az előtt, aki szeret az utolsó pillanatig kávézni/sörözni/unikumozni, hiszen a terem a Grand Café kávézójából másodpercek alatt megközelíthető. A másik ajánlat természetesen legalább ugyanilyen fontos, hiszen történelmi vállalkozás az első Szegedi Filmes Fesztivál megrendezése, de mivel a fesztivállal és programjával külön cikk foglalkozik, itt éppen csak megemlítjük, hogy a Grand Café március utolsó hetét a régió, tehát Magyarország, Szerbia és Románia filmjeinek szenteli - kisfilmektől a nagyfilmekig.

Tesó (2003) Rendező: Dyga Zsombor Forgatókönyvíró: Dyga Zsombor, Lovas Balázs Operatőr: Horváth Árpád Zene: Up Town Felaz Producer: Durst György Vágó: Czakó Judit Szereplők: Welker Gábor, Schmied Zoltán, Elek Ferenc, Bognár Anna, Kovács Lajos A film a feltörekvő fiatal filmesek könnyedebb, felhasználóbarátabb filmjeinek vonalába tartozik, tehát nagyjából ugyanazt a célközönséget szólítja meg, mint a Moszkva tér, vagy a Boldog születésnapot. A témaválasztás is ezt támasztja alá, helyszín a békásmegyeri rabszolgatelep, annak is egy kisebb és egy nagyobb lakása/cellája, az alap tehát mindenkinek ismerős. N e felejtsük el persze, hogy ott van még a Római Part is, Miami Beach helyi megfelelője, a lakótelepi szánsájn fílingért, valamint a telep és közössége, ahol persze mindenki tesó. Adott aztán két testvér, Arti a huszonhárom éves ze-

nefüggő Artisjus-rémálom, aki fölös idejét zenehallgatáson kívül ipari méretekben folytatott zenekalózkodással üti el, melynek következtében zenegyűjteményéből öt magyar rádió működhetne tíz évig anélkül, hogy ismételniük kellene, valamint

Nate, az idősebb báty, aki szintén nem mondható átlagosnak, lévén szexmániás bulvár/pornó újságíró. Az ő többé-kevésbé rögzült közegüket zavarja meg aztán két tényező, egyik az anya, aki miután élettársával vidékre költözik rájuk hagy egy lakást, valamint egy meglehetősen dekoratív biciklisfutár-lány, Anna. Innen aztán azt hiszem nem nehéz kitalálni a konfliktus forrásait - először a lakás, aztán a nő - sem pedig annak következményeit. Totális háború tör ki a testvérek között, és persze egy olyan zárt kisközösségben, mint egy lakótelep, ebbe bizony mindenki belekeveredik. A harc autózúzásig, ágyúgolyókig és rock 'n' rollig fajul. A tesó igazi romantikus szociokomédia, és bár a szocio oldalt a rendező nem hangsúlyozza agyon, nem rágja a néző szájába, azért ott van az igazi lakótelepi gettó-érzés, amiből azért legtöbbünk már kapott ízelítőt. A cselekmény vezetése könnyed, csakúgy, mint a szereplők mozgatása. Összeszokott a társaság, hiszen a színészek nagy része a Merlin Színház Atlantis Társulatának tagja, színpadi színészekről van szó tehát, ami néha már felüdülésszámba megy, főleg néhány „amatőr" színész szerepeltetése után más szemlés filmekben. A párbeszédek és a poénok ülnek, kortársak, átérezhetőek. Welker Gábor és Schmied Zoltán jól illenek össze, kiegészítik egymást, vibrál közöttük a levegő, a rendezőnek sikerült tehát egy összeillő párost találni a filmre, akik akár lehetnének is tesók. A rendező, Dyga Zsombor korábbi munkái közé tartozik az Öcsögök, a Tempó, a Gyilkosok, a Séta és az Uno, amik alapján azért ne feltétlenül alkossunk képet, a Tesó közönségfilm. Nehéz volt Dygának ezt elérnie, lévén ő is „szakmánkívüli", azaz nem a Színház- és

Filmművészeti Egyetemen végzett, j hanem rendezővé magát önerőből felküzdő lelkes amatőr. A korábbi, videóra forgatott és sok műfajt (scifi, thriller, krimi) felölelő filmjei i után a Tesó az első, melyet lehetősége volt 35mm-re forgatni, persze jó ' magyar szokásokhoz hiven réttlfesen kicsi pénzből. A film költségvetését a , producer, Durst György szedte ösz- [ sze, de persze így is akadtak bőven ' problémák. A filmben nagyon fontos szerepet játszik a zene, bevallottan van benne egy kis Pop, csajok, satöbbi-utánérzés, így természetszerű, hogy a rendező rengeteg zenét válogatott hozzá. Az aprócska bökkenő mindössze az volt, hogy ezeket a kizárólag külföldi számokat nem lehetett jogtisztán megszerezni, így külön érdemnek és mindenképpen figyelemreméltónak számít, hogy a film zenéjéül szolgáló 42 zeneszám három hét alatt készült el az utolsó pillanatban. A film alapjaiban önéletrajzi ihletésű, Dyga bevalottan részben azonos a zenebuzi Artival, békásmegyeren nőtt fel, tehát ismeri a miliőt. „Legbiztosabb koncepciója volt a filmnek, hogy nyers legyen. Nagyon lakótelep, nagyon valós. Meg akartuk mutatni Békásmegyert a maga valójában, viszont nem akartunk azokról a dolgokról beszélni amiről mindenki, aki lakótelepekről forgatja filmjeit. Lakótelepen élek és tudom, hogy ott is van olyan kurva jó élni mint bárhol máshol: arra próbáltunk meg figyelni, hogy a lakótelep legyen lakótelep, egy hideg, mocskos hely, de a szereplők belül hordozzák azt a csillogást, ragyogást, amitől mégis egy vidám film lesz" mondta az általa külvárosi romantikus vígjátéknak nevezett filmjéről Dyga. Azt is mondja továbbá, hogy azt hiszi, ez egy olyan film, ami a „plebsz"-et is érdekelheti, ha tehát az amatőr művészet iránt viseltetünk érzékenységgel, akkor azért, ha a plebsz-hez tartozónak tartjuk magunkat, akkor pedig azért érdemes elnézni a Tesóra. Belvárosi Miniplex Filmtéka, március 20. csütörtök - 26. szerda 15.15, 17.30, 19.45

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

13

CSINÁLJÁK A FESZTIVÁLT Első Szegedi Filmes Fesztivál a Grand Caféban

A

szervezők ezzel a nagyszabású filmfesztivállal hagyományt kívánnak teremteni, mely méltó párja lenne az ország többi hasonló rendezvényének, de ugyanakkor valami újat is kínálna azok mellé. A fesztivál részleteiről annak két fő kidolgozójával, Erdei Csillával és Karsai Attilával beszélgettünk.

A Grand Café jelentős vállalkozásba kezdett, amikor belevágott az első Szegedi Filmes Fesztivál megrendezésébe. Bár Szegeden eddig is voltak kisebb-nagyobb filmbemutatók, premierek, eddig hiányzott egy átfogó koncepció, egy állandó rendszer, ami összefoglaltan mutatná be a térség új filmjeit a filmművészet iránt érdeklődőknek.

- Alikor fogalmazódott meg bennetek az ötlet, hogy filmes fesztivált csináljatok? Karsai Attila: - Az elmúlt egy évben elég sok fesztiválon voltunk Csilj Iával, s akkor merült fel, hogy jó lenne, ha lenne Szegeden is egy olyan filmes fesztivál, ahol a különböző stúdiók által készített filmeket csokrokba ; szedve láthatjuk, nem pedig szétszabdalva, hogy láthassuk azt, hogy milyen irányba mennek. Erdei Csilla: - Én évek óta járok fel a filmszemlékre, és szembesülök azzal, hogy rengeteg filmet csak ott lehet megnézni, mivel ezeket tévében ritkán, mozikban pedig szinte egyáltalán nem játsszák, maximum egy-két fesztiválon bukkanak még fel, és így a szegedi közönséghez egyáltalán nem jutnak el. Emiatt gondoltuk, hogy kellene Szegeden is teremteni egy fój rumot ezeknek a filmeknek. - Aíilyen kereteken belül gondolkodtatok? ECS: - Fel kellet mérni a lehetőségeinket és az igényeket, valamint a már létező fesztiválokat, és ezért gonI dőltünk az Attila által már említett stúdiókat keresnénk meg, hozzájuk közelednénk, és az ő filmes termésükből válogatnánk. Az elejétől fontos része volt a koncepciónak az is, hogy ne csak magyar filmeket mutassunk be, hanem közelítsünk a régió más országai felé is, hiszen nemcsak magyar, de román és szerb filmeket sem nagyon lehet látni a mozikban. Szeged a hármashatár miatt nagyon kedvező pozícióban van, amit mindenképpen ki akartunk használni. KA: - Ez egy indító fesztivál lesz, aminek a célja hogy kihasználja Szegednek ezt a szerencsés regionális adottságát, valamint azt szerencsétlen tényt, hogy nem igazán ismerjük a szomszédos országok filmes kultúráját. Úgy gondoljuk, hogy a fesztiválnak mindenképpen tovább kell majd növekednie, hogy később utaztathassuk is, tehát több várost, országot is bejárhassunk a programmal. A másik fontos szempont volt a filmek bemutatása mellett az alkotók megismertetése a közönséggel. - Olyan filmeket szándékoztok bemutatni, amelyek szinte mind ismeretlenek a szegedi közönség előtt. Alem tartotok attól, hogy esetleg túl szűk réteget szólit majd meg a fesztivál?

Szeged a hármashatár miatt nagyon kedvező pozícióban van, amit mindenképpen ki akartunk használni. Fotó: orío

ECS: - Szerintem ez csak reklám kérdése, ha nincs érdeklődés, az általában azért van, mert az emberek nem tudnak az adott dologról. Ha felkeltjük a figyelmüket, akkor szerintem széles réteget lehet megszólítani. Ezenkívül kialakulóban van egy tendencia, amely kedvez a kis- és rövidfilmeknek, egyre többen fedezik fel ezeket a műfajokat is. Egyre többen kíváncsiak ugyanígy a dokumentációs, vagy animációs filmekre is, ami itt a Grand caféban is megfigyelhető. KA: - Ezenkívül nagyon sok új dolgot tulajdonképpen nem csinálunk, mondhatnám azt is, hogy ez a fesztivál egyfajta összefoglalása annak, ami az elmúlt hat évben a Grand Café keretein belül történt. Tulajdonképpen egy hét alatt szeretnénk eljuttatni a közönséghez a mozi hatéves munkáját, mintegy összegzésképpen. Igyekszünk energiát fektetni abba, hogy minél több emberhez eljusson ennek a fesztiválnak a híre. Szerintem Szegeden létezik egy közönség, amely fogékony ezekre az alkotásokra, hiszen Szeged szinte az egyetlen olyan város, ahol a multiplex mozi megjelenése nem szívta el a hagyományos mozik közönségét, ráadásul egyetemi város is vagyunk, és a hallgatók reméljük fokozottan érzékenyek ezekre a filmek-

- A.likőr kezdtétek el aktívan szervezni a fesztivált, és milyen nehézségekbe ütköztetek közben? ECS: - Körülbelül egy évvel ezelőtt már megfogalmazódott bennünk az elképzelés, de a kezdetek nagyon nehezek voltak, nem volt egyszerű mindenkivel felvenni a kapcsolatot. Sokat segített, hogy eljártunk a fesztiválokra, megismerkedtünk emberekkel, és bár ez a szakma elég szűk, de ha egyszer megismernek, akkor nagyon segítőkészek. Ami igazán nehéz volt, az a román és szerb filmek megtalálása, megszerzése. Igazából mi sem nagyon ismertük ezeknek az országoknak a kulturális életét, ezért először meg kellett találni azokat az embereket, akik tudtak nekünk segíteni, alkotókat, filmeket ajánlottak, címeket szereztek nekünk. Miután beindult a dolog, akkor már könnyebb lett, egyre többen hallottak róla, és ajánlkoztak, hogy szeretnének részt venni, tehát már keresték velünk a kapcsolatot, valamint igyekeztek minden segítséget megadni hozzá. KA: - Itt természetéből adódóan kezdetben egy lassú folyamatról volt szó, és ahogy közeledik a fesztivál időpontja, úgy gyorsulnak fel az események. Ennek egyik oka az is, hogy igyekszünk aktuálisak lenni, új, idei filmeket hozni, amelyek nagy része tavaszra készül el, tehát az utolsó pil-

lanatig változott a program az újabb és újabb filmek elkészültével. - Aíilyen szempontokat vettetek figyelembe a Gímek kiválasztásánál? KA: - Alapvetően két szempontot vettünk figyelembe, az egyik, hogy a bemutatandó stúdiók mindenképpen újfajta trendet határozzanak meg erre az idő szűkössége miatt volt szükség, később ezt mindenképpen bővíteni akarjuk. Ilyen például az Inforg stúdió, amely most a Balázs Béla filmstúdióhoz hasonló szerepet tölt be, amennyiben nem ragaszkodik a diplomás filmesekhez, hanem a kallódó tehetségeket keresi, az amatőröket karolja fel, aminek már látható eredményei vannak. A másik pedig a határokon átnyúlás elve volt, ilyen például a Duna műhely, amely már évek óta köztudottan határokon túl is gondolkodik, illetve az Új Budapest Filmstúdió, amely szerb-magyar és román magyar koprodukciós filmeket is létrehozott, és amelyek szintén be lesznek mutatva a fesztiválon. Sikerült az E L T E filmelmélet és filmtörténet szakos hallgatóitól is filmeket szereznünk, a közönség tehát a most tanuló filmesek elképzeléseit is láthatja majd. A régióban nagyon fontos a kecskeméti animációs műhely bemutatása, mely méltán nemzetközi hírű, vagy a szegedi Tóth Pál, akit talán saját városában ismernek a

legkevésbé, viszont alkotásai a világ különböző filmszemléin sorra aratnak. A makói videoműhely szintén besöpört már egy-két elismerést, mégis szűkebb környezetükben kevesen ismerik őket, és ezen mindenképpen változtatni szeretnénk. A fesztivál nem lokális, de természetesen kiemelt hangsúlyt kapnak a helyi alkotók. Eddig is gyakorlat volt a Grand Caféban, hogy teret biztosítottunk a környékbelieknek, és most ezt szeretnénk egy állandó kapcsolattá bővíteni, melynek keretében rendszeres lenne az együttműködés. - Hány alkotót vártok a közönségtalálkozókra? - ECS: A fesztiválnyitásra a stúdiók vezetőit, producereit hívjuk meg egy közös beszélgetés, amit Báron György fimesztéta fog vezetni. Itt lesz Durst György a Duna Műhelytől, ' Kántor László az Új Budapest Filmtől és Muhi András az Inforgtól. Lesznek aztán találkozók a szegedi alkotókkal, várjuk a MAFSZ (Magyar Amatőr Filmes Szövetség) és a KVB csapatát, bemutatjuk Fliegauf Benedek összes eddigi filmjét ami után beszélgetés is lesz a rendezővel, lesz a Pergő Képek folyóirat bemutatója, a zárónapon pedig Tóth Pál animációs filmkészítő lesz a vendégünk, akinek a nevéhez többek között a Leo és Fred című rajzfilm fűződik. - Egy fesztivál megszokott része a díjkiosztás, milyen díjakat terveztek? ECS: - Éppen mivel minden fesztiválon osztanak díjakat, már az elején eldöntöttük, hogy mi eltérünk ettől a gyakorlattól. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a hasonló fesztiválok inkább szólnak a szakmának, mint a közönségnek, mivel mi pedig elsősorban a közönségre helyeztük a hangsúlyt, ezért nem is osztunk díjakat, helyette a közönségtalálkozókra koncentrálunk. - Alibői finanszírozzátok a fesztivált? - Nagyrészt önerőből - ami alatt természetesen a Grand Cafét kell érteni - fedezzük a költségeket, az alkotóktól és a stúdióktól viszont minden elképzelhető segítséget és támogatást megkaptunk, és úgy vettük észre, hogy örömmel vesznek részt a fesztiválon. - Aíilyen kiegészítő rendezvények lesznek a filmvetítések mellett? KA: - Lesznek koncertek, pénteken tartunk egy bulit az Old Timer Music Clubban (volt Kócsag), ahol Sziszi a mozigépész fog vászonra vetíteni, alatta pedig lemezlovas keveri majd a zenét, vasárnap pedig a Mangó Club együttes koncertje zárja a fesztivált a Grand Caféban. T.P.Z.

IN ENGLISH IN HUNGARY Kevés olyan felsőoktatási intézmény van Európában az angolszász nyelvterületen kívül, ahol angol nyelvű oktatás folyik. Magyarország egyike azon kevés országoknak, ahol már Vannak angol nyelvű stúdiumok. Többek között ez is kiderül egy nemrégiben megjelent tanulmányból, amelyet a brüsszeli székhelyű Academic Cooperation Association (ACA) tett közzé. A Tempus Közalapítvány a brüszszeli székhelyű Academic Cooperation Association (ACA) magyarországi tagszervezete, ahol a közelmúltban az európai felsőoktatási intézményeket vizsgálva az ,Angol nyelvű oktatás Európában" címmel egy igen fontos tanulmány látott napvilágot.

Az értekezésben elismerően írnak a Magyarországon folyó angol nyelvű oktatásról, melynek színvonala és a kurzusok sokszínűsége is európai szintű. A tanulmány szerint, mely Európa 19 országának közel 1600 felsőoktatási intézményének bevonásával készült, Magyarország az európai átlag felett teljesít. A tanulmány széleskörű kutatómunka eredménye, 19 európai ország közel 1.600 felsőoktatási intézményének bevonásával készült. A felmérés azt mutatta, hogy Európában mindössze a programok 4%a angol nyelvű, és a hallgatók kevesebb mint 1%-a végzi angol nyelven a tanulmányait. Ugyanakkor, mivel a legtöbb program az utóbbi néhány

évben indult, e számok a jövőben növekedni fognak. Jelentős különbség figyelhető meg azonban az egyes országok között. Abszolút számokban Németország a listavezető, de ha a relatív számokat vesszük alapul, Hollandia és Finnország ugrik az élre. A dél-európai országok a lista végén kullognak, míg Magyarország az előkelő 6. helyet foglalja el a vizsgált 19 ország rangsorában. Az üzleti tanulmányok és másoddiplomás képzések terén az angol nyelvű programok többsége posztgraduális, ún. Master-kurzus. Legnépszerűbbek az üzleti és menedzsment tanulmányok, míg a műszaki tanulmányok a második helyet foglalják el a listán.

(Magyarországon e sorrend éppen fordított.) Mindenesetre nincs olyan képzési terület, és alig akad olyan szakirányú továbbképzés Európában, ahol ne lenne angol nyelvű képzés. Az angol nyelvű képzések többsége tandíjmentes. Kivételt képez Magyarország, a többi csadakozó ország és Hollandia. Az éves tandíjak rendkívül változóak; a jelképes 300 euró és a legdrágább 32.000 euró között ingadoznak. Az angol nyelvű programokra beiratkozó diákok többsége, 60%-a külföldi, bár a kurzusok általában a helyi diákok számára is hozzáférhetőek. A külföldi diákok többsége, 39%a még mindig Európából érkezik, míg Ázsia adja a külföldi hallgatók kétötö-

dét, és ezzel a második helyen áll. A magyarországi kép ettől némileg eltér, ide Afrikából és Ázsiából érkezik a külföldi hallgatók többsége. Az angol nyelvű programok tantervei magas szintű nemzetköziesítést képviselnek. Az idegen nyelven történő oktatáson túl számos intézmény használ kreditrendszert (pl. az Európai Kreditátszámítási Rendszert ECTS) és épít külföldi tanulmányokat vagy kötelező külföldi szakmai gyakorlatot a tantervbe. Az ACA tanulmánya számos minőségi mutatót is vizsgál. így például választ keres arra a kérdésre, mi vezet egy intézményt arra, hogy angol nyelvű programok indítására vállalkozzon.

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

14 x

/

A KOZELETI KAVEHAZ PROGRAMJA MÁRCIUS 17-31.

Március 17. fél 5 óra MTESZ (Kígyó u. 6.): MA A TEGNAPRÓL. Kisember történetei. Vendégek: Vajda János szerző, Majzik István kiadó. Közreműködnek: Hódi Viktória szavalat, Takács Éva ének. Házigazda: Sziágyi Árpád városvédő polgár. Március 18. 18 óra Royal Szálló: DANKÓ PISTA CENTENÁRIUM. Vendégek: Bányai János és Telekné Tóth Anna (Dankó Pista Alapítvány). Közreműködik: Nagy Imre a Dankó Pista zenekar primása. Beszélgetőtárs: Dr. Reigl Endre újságíró . Március 19. 18 óra MTESZ Székház: A TERMÉSZETJÁRÁSRÓL. Vendég: Kovács Balázs természetjáró. Beszélgetőtárs: Kószó Jenő. Március 20. 18 óra Royal Szálló: TÁRSADALOM ÉS ÁLLATTENYÉSZTÉS. Vendég: Bálint János agrármérnök, ny. igazgató. Közreműködnek: Czene Zoltán főiskolai hallgató valamint, Márta Károly és Kocsis Ferenc - pásztordalokkai. Beszélgetőtárs: Fekete Klára újságíró. Őshonos állattartók termékeiből kóstoló. Március 2 1 . 1 8 óra Bartók Béla Művelődési Központ Tanácsterem: GAZDASÁG ÉS ÁLLAMHATALOM (könyvbemutató). Vendég: Dr. Plenter János ny. ENSZ diplomata, nemzetközi pénzügyi szakértő. Házigazda: Dr. Desics István a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének ügyvezető elnöke. Március 24. 17 óra JATE KLUB: 30 ÉVES AJATE KLUB. Vendégek: Kormos Tibor, Mészáros Gábor, Maróthy Kornél a Klub korábbi- és Tóth Attila a ] Klub jelenlegi vezetője. Beszélgetőtárs: Dr. Tráser László újságíró. Március 25. fél 5 Royal Szálló: O T T H O N SEGÍTÜNK! Segítő szolgálat kisgyermekes családoknak. Vendég: Dr. Benkő Ágota az .Vlapítvány igazgatója, a N O E volt elnöke. Beszélgetőtárs: Köblös Katalin az Otthon Segítünk Alapítvány szegedi szervezője. Március 25. 18 óra Városháza Díszterem: A DUGONICS TÁRSASÁG ESTJE. A Szegedért Alapítvány kitüntetettjei. Házigazda: Tandi Lajos újságíró. Március 26.18 óra MTESZ Székház: SZEGED KORAI TÖRTÉNETE. Vendég: Dr. Horváth Ferenc régész. Beszélgetőtárs: Szarka József PhD hallgató. Március 27. 17 óra Szegedi Művészklub a Pinceszínházban: Dudásné Puskás Mária festőművész kamaratárlata. Megnyitja: Góg János költő. Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája. Házigazda: Polner Zoltán költő. A Szegedi Szépírás 3. évfolyam, 3. számának bemutatása. Március 27. 17 óra Aradi vértanúk tere, Rákóczi szobor: Az "Ötágú Síp" Kulturális Egyesület és a Rákóczi Szövetség Szegedi Tagozata ünnepélyes koszorúzásra hívja a szegedieket, a fejedelem születése napján, a Rákóczi szabadságharc kitörésének 300. évfordulóján. Vendég: Mátó Mátyás tárogatóművész (Erdély). Március 27. 18 óra M T E S Z Székház: P O L I T I K A É S T U D O M Á N Y . V e n d é g :

Dr. Solymosi Frigyes emeritus professzor (SZTE), akadémikus. Házigazda: Dr. Wayer Péter jogász. Március 28. 18 óra Juhász Gyula Művelődési Központ: "BELLE SPIRIT..." Zene és beszélgetés finom lélekkel. Az EX TRIÓ bemutatkozó estje: Árok Sándor - gitár, Bradanovics Bernadett hegedű, Sejben Győző bőgő. Közreműködik: Kun Veronika fuvola és Szirtes Edina ének, hegedű. Plesi "ÉLET-ÖRÖMZENE" című tehetségfelmutató sorozata. Házigazda: Pleskonics András "öröm-zenész". Március 31. 18 óra MTESZ Székház: SZELLEMI ÉS TÁRGYI ÉRTÉKEINK VEDELMÉBEN. A Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület estje. Vendég: Nógrádi Zoltán szegedi polgár. Házigazda: Szilágyi Árpád városvédő polgár.

A Közéleti Kávéház ajánlja: A TERMÉSZETJÁRÁSRÓL . Végy egy vonatjegyet, egy esőkabátot illetve egy strapabíró cipőt és nem lesznek előtted akadályok - véli Kovács Balázs természetjáró, a Közéleti Kávéház első igazi tavaszi témájú estjének vendége. Ő maga már több, mint 2 5 éve járja a réteket, mezőket az országaban, illetve a nagy-világban egyaránt, így jutott el többek között Nepálba is - az itt szerzett élményeit a „Szeged" című folyóirat hasábjain osztotta meg az olvasókkal. Az ajánlat készítésének leghétköznapibb perceiben is meggyőzően, őszinte lelkesedéssel átitava ajánlja a természetjárásban rejlő szépségeket, ennek az életstílusnak különböző vállfajait a legegyszerűbbektől a raftingon keresztül egészen a legextrémebbekig hiszen, mint mondja, mindenki megtalálhatja magának a számára legkedvesebbet. A természetjárásról szóló esten való részvételt azért vállata el, az egyébként visszahúzódóságáról és szerénységéről ismert természetbúvár, mert őszintén hisz abban, hogy magánál a természetnél nincsen jobb gyógyír az attól távol került, de arra - esetenként tudtán kívül is - vágyó embernek. Korunk nagy „betegségére", a stresszre is ez gyakorolja a legjótékonyabb hatást: két nap kiadós túrázás a hegyekben, többet ér annál, mintha teli szájjal nyugtatókat és más egyéb gyógyszereket kapdosnánk be - vallja a nagy barangoló. A test épül, miként lélekben is gyarapodunk túrázások idején, de a természet alaptörvényeit (az ökológiai egyensúly kényes kérdéseit) valamint Magyarország történelmi és kulturális viszonyait is csak a barangolások során szívhatjuk magunkba - emlékeztet Kovács Balázs. A tény, hogy a tömeges természetjárás a természet ellen is fordulhat, éppen a környezeti tudatosság illetve, a környezetvédelem jelentőségének elmélyítésére hívja fel a figyelmet - teszi hozzá az est vendége, aki a Csongrád Mégyei Természetjáró Szövetség Oktatási Bizottságának elnöke is egyben. Végre itt a várva várt tavasz! Amennyire későn jött, annyira erősen vártuk az első meleg napsugarat és azt az időt, amikor bátran hagyhatjuk otthon napi ügyeink intézésekor a sapkát, kesztyűt és a tél egyéb rituális ruhadarabjait. Rajta hát, Kovács Balázs természetjáró 2003. március 19-én, szerdán 18 órakor a MTESZ Székházban a természetjárással kapcsolatosban kérdez és felel. Kalandra fel...

VILÁG PROLETARJAI ÉRTESÜLJETEK!

Természetes, hogy egyes politikai mozgalmak, civil szervezetek épp a világhálót választották i

A forradalom előestéjén A pétervári Szmolnijban ülésező Központi Bizottság egyik tagja felkiált: — Elvtársak most kaptam egy sms-t Lenin elvtárstól, azt kérdi elindulhat-e rejtekhelyéről! - Még nem időszerű. - válaszolja Dzerzsinszkij. - Most várjuk S/.verdlov elvtárs üzenetét, hogy rendelkezésre állnak-e a Péter-Pál-erőd ágyúi. Küldök is neki gyorsan egy e-mailt. - Fantasztikus! Elvtársak klikkeljenek azonnal az www.aurora.ru szájtra most frissítették. Elindultak a Miklós-híd felé! - lelkendezik Kamenyev. - Lenin elvtárs azt üzeni, akkor várja az sms-t. Addig is megírja a földről szóló dekrétumot, amelyet hamarosan át is küld a címünkre. Van a közelben olyan programozó elvtárs, aki fel tudná dobni az internetre? Hol és hogyan folyna a kommunista-bolsevik mozgalom szervezkedése, ha most állnánk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom küszöbén? Nyikolaj Lebencov, a Globális Alternatíva elnevezésű folyóirat szerkesztője szerint minden bizonnyal a világháló lenne a gyűjtőhelye és elsőszámú csatornája a mozgalomnak. „El kell foglalni a Péter-Pálerődöt ..., azonnal el kell foglalni a távírót és a telefont, a telefonközpontba a mi felkelési vezérkarunkat kell elhelyezni, össze kel vele kötni telefon útján minden ezredet, a fegyveres harc minden pontját stb." - írja 1917. szeptemberében a Központi Bizotságnak Lenin. A Lenin-vezette bolsevikok nem véledenül kaparintották meg a távközlést - a telefont, a táviratozást, a postát - és a sajtót. Napjainkban a kapcsolattartás fő csatornái számukra bizonyára az internet és a mobilhálózatok lennének - állítja Lebencov. A folyamatos kapcsolattartás érdekében a vezetőknek szükségük volt a földrajzi közelségre, hogy a személyesen továbbított levelek mielőbb eljuthassanak a címzettekhez. A felkelések szervezéséhez megbízottakat küldtek. Most minderre nem volna szükség, hiszen nagy távolságból is folyamatos kapcsolattartás lenne biztosítható a vezér és az utasításait váró csoportok között. Lebencov szerint a túl sok költséget nem igénylő e-mail, a fórumok és a chat-ek révén az "elégedetlen rétegek" virtuális klubokba szerveződtek. A radikális zöldektől a jogvédőkön át

; kommunikációs csatornának.

a feministákig számos mozgalom tagjainak sikerült közös csatornákat találniuk az "övéikkel", akik egymással könnyedén tartják az interaktív kapcsolatot. A tiltakozásra, lázadásra ma is akad ok bőven, elég - így a szerző ha csak arra gondolunk, hogy számos független kutatóintézet hoz napvilágra felmérési adatokat azzal kapcsolatban, hogy a gazdagabb és a szegényebb rétegek között az utóbbi évtizedekben egyre mélyül a szakadék, és ez főként a gazdasági nagyhatalomnak tekinthető államokban válik egyre inkább szemmel láthatóvá. A hálózaton is érezhető ez a feszültség, hiszen, például a világ majd' minden pontján jelen levő és igen aktív antiglobalista mozgalom elsőszámú kommunikációs csatornája és információforrása is az internet.

folytattak a Föld jövőjéről, a világberendezkedés lehetséges modelljeiről. A Világfórumon az "online mozgalmárok", a portálok szerkesztői, összeállítói is aktívan képviseltették magukat. Maguk a rendezvények, találkozók és tüntetések is nagyrészt a világháló segítségével szerveződnek.

Természetes, hogy egyes politikai mozgalmak, civil szervezetek épp a világhálót választották információs és kommunikációs csatornának, hiszen ezeknek a csoportosulásoknak a nagy része a kezdetektől a szólásszabadság mellett tette le a voksát; a gondolatoknak a közvéleményhez való eljuttatása szempontjából pedig az internet a legideálisabb felület. Míg a bolsevik csoportoknak még az illegális sajtótermékek, röplapok terjesztésével kellett folytatniuk a politikai agitációt, ma már valamivel könnyebb dolguk lenne a világhálón, hiszen a jelenlegi szabályozási keretek közt egyelőre többékevésbé cenzúramentes a kibertér kivéve, természetesen, az olyan törvénybe ütköző tartalmakat, mint a gyermekpornó - és napjaink mozgalmai ezt általában remekül ki is használják - fejtegeti a szerző. Az antiglobalista "internacionálé" folyamatos hírközlése révén a mozgalom tagjai több mint harminc nyelven értesülhetnek a legaktuálisabb, legfontosabb eseményekről, némely országban több száz radikális vagy épp forradalmi jellegű csoportosulás rendelkezik önálló szájttal, ezek együttvéve igen komoly szegmensét alkotják a hálónak. Az antiglobalisták elsőszámú webhelye az Indymedia portál http://www.indymedia.org/ - , amely még a vezető hivatalos hírportálok népszerűségével is felveszi a versenyt. Az internetes viták évente valóságos fórumba mennek át, amelyek közül az eddigi legnagyobb a brazíliai Portó Alegre városában nemrégiben megrendezett Szociális Világfórum volt, ahol vérre menő és elhúzódó vitákat

monstrációk során - az állandó „helyzetjelentésekhez". A szerző azonban elsiklik a felett, hogy a távközlés decentralizációja miatt megkönnyített szervezkedés tulajdonképpen meg is nehezíti az uralom megszerzését, hiszen nincs mit elfoglalni, nincs lehetőség a médiumok kizárólagos birtoklására, így hátránya a hatalom totális birtoklásáért folyó harcban pontosan az lesz, ami az előnye is volt szervezkedésük kezdetén: a rendszer ellenőrizhetetlensége. Míg korábban néhány nyomda, egy távíró- és telefonközpont elfoglalásával a teljes információáramlást biztosító hálózatot uralni lehetett, addig ma legnagyobb erőfeszítéseik árán is csak egy információ forrást jelenthetnek a sok közül. Ha pedig ezt el akarják kerülni, meg kívánván semmisíteni az ellenség információs vonalait, fel kellene számolniuk az átjátszóállomásokat, meg kellene bénítaniuk - mondjuk önmagát szerteszét milliószámra küldő vírusos üzenettel - az internetet, ám ezzel maguk számára is ellehetetlenítik ezeket a kapcsolattartási fórumokat. Ezek után pedig mégsem maradna más megoldás, mint a távírók, telefonközpontok, nyomdák elfoglalása.

Elgondolkodtató, hogy antiglobalizmus internetes szervezeteinek glo-1 bális volta miért nem okoz a szerveze-1 0 tek tagjainak ideológiai ellentmon- ** dást. Hasonlóan nélkülözhetetlen a II szervezésben a mobiltelefon is, amely a "pályafutását" a menedzserek állandó 1 társaként kezdte, ám azóta még a ház- i tartásbelieknek is nélkülözhetetlen, a mozgalmárok számára pedig egyene- <j sen fegyver. Kell a tüntetések szerve- f zéséhez, a koordinációhoz, és - a de- h

A Globális Alternatíva újságírója szerint noha az internacionálé, amelyről Lenin álmodott, megbukott, al országokat összekötő világháló révén elméletben mégsem megvalósíthatatlan a világméretű összefogás vagy éppen forradalom. Feltéve, ha a felkelés előtt rendesen fetöltötték telefonjaik akkumulátorait. Ny. G.

8

k r t

I r II h k d {[ n a

a k d

P <1 h ti

n ii e g 6 a fi k H s< * tc l k

a;

Cj h n

15

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17. —i

Mért nem férnek meg Rómában két csapat szurkolói?

A GAZDAG ÉS A FARKAS A KANYARBAN

Az Európai Unió alkotmányán dolgozó Európai Bizottság elégededenségéről adott hangot az olasz stadionokban uralkodó állapotokat illetően. Egy statisztika szerint az EU legzaboládanabb szurkolótáborait az olasz rajongók 1 alkotják: rasszisták, idegengyűlölők, m erőszakosak. Külön kiemelték az elmúlt |É heti római derbit, ahol az értékelés szelj rint „a tomboló 80 ezres tömeg úgy érm\ z': mindent szabad". Ez a meccs külön1 leges alkalom Róma életében, mindkét - elsőligás csapata saját otthonában, a Stadio Olimpico-ban lép pályára egy e- időben. Az ultrák hetek óta a meccs lá»'•I zában égnek bármilyen helyet is foglal H el csapatuk a tabellán. )i,

ay r I

mezét ölthesse magára, meggyalázva ezzel a hagyományokat és mindazon elveket, amelyekért olyan sokat áldoztak. Ettől a pillanattól furakodott be a római fociba látványosan a biznisz és bármit csináltak a szurkolók, nem volt megállás. A Roma tábora a mai napig nem tudta elfogadni a klubnak számos fontos gólt szerző Del Vechiót (a mai napig gyakran akkor is kifütyülik a stadionból, ha győztes gólt szerez), vagy a magukat korábban Lazio szurkolóknak deklaráló Muzzi és Di Biagio is a gyanúsak közé sorolandó. Érdekes, hogy a római ultrák egyik legnagyobb hőse az egykor Lazióba igazoló római kapus, Astutillo Malgioglio. Amikor először állt a kékek kapujában a városi rangadón, a Roma az ő hatalmas hibájának köszönhetően szerzett gólt. A Lazio szurkolók kifütyülték új kapusukat, mire az leköpte a mezén látható címert, ledobta a kék mezt és levonult a pályáról.

Ezen a napon kék-fehér és bordósárga hadak lepik el az utcákat. Előkerülnek a féltve őrzött zászlók, sálak, mezek az istenek neveivel. Egyelőre senki nem merészkedik a másik területére, melyet a határokon díszelgő falra festett jelvények, mondatok jelölnek. Néhány incidenstől eltekintve az arénáig békésen vonulnak a szembenálló felek köszönhetően a háborús helyzetre emlékeztető karhatalmi koncentrációnak. Mindenki elfoglalja a helyét a lelátókon és kezdődhet a harc, az S.S. Lazio A.S. Roma derbi.

ULTRÁNAK LENNI Az ultra latin szó, jelentése szélsőséges, túlzó személy. Az ultra m o z g a l o m

i- őshazája a labdarúgásban Olaszország, i itthon úgy mondanánk, ők a „kemény a j mag". Az ő példájukat követik a görög, ly a török, a szerb, a horvát, a magyar és ó' nyomokban a német szurkolók. Legv fóbb ismertetőjelük a magasfokú szera| vezettség, a koreográfia, a tűzijáték, a drapériák, a zászlók. Ezek a jegyek Angliában vagy például Spanyolország1 t>an kevésbé fellelhetőek. Az ultra-mozgalom kialakulása a 70-80-as évekhez köthető. Az olasz belpolitikai élet fort, r °ng, a Maffia hatalma csúcsán van, a a terrorista akciók sem ritkák. A társadal- mi feszültségek levezetésében nagy sze- repet kap a foci, színterei a stadionok it lelátói lettek. Talán így érthető mért le- hetséges az, hogy néhány éve a foci . kapcsán olasz parlamenti tömegvereke•t dést röhöghetett végig az egész világ, i Az akkoriban alakult hagyomány szelle, me ma is a stadionok körül lebeg. Egy csapat szurkolótáborát kisebb, , akár egymással is rivalizáló csoportok . alkotják, saját névvel, zászlókkal, dalokt kai stb.. Ultrának lenni életstílus, röviden azt mondhatnánk: mindent a csa} patért (a hangzatos szlogenben a „minc . den" itt szó szerint értendő). Gyakori, t hogy az ultrák saját egzisztenciájukat és testi épségüket sem kímélve tesznek . meg bármit, amiről úgy gondolják, . 'mádott csapatuk javát szolgálja. Több . ezer kilométert utaznak csapatuk idegenbeli meccsének helyszínére, vagy t | ölre mennek, ha valaki rossz szót mond a csapatra. Az ultra-mozgalom és a minőségi foci találkozása Itáliában valósul meg leginkább, ezért eredményezi itt a legI fagyobb méreteket és a legszélsőségesebb megnyilvánulásokat. Természetesen a főváros jár az élen. A Róma és a Lazio rivalizálásának története igen messzire nyúlik vissza. | 1900-ban alakult, elsősorban adétikai I klubként, a Polisportiva Lazio, amely I azonban már a kezdetektől labdarúgó csapatot is működtetett. A csapat a fehéret és az égkéket választotta színeinek, utalva a görögországi olimpiai já-

tékokra (a Roma szurkolói gyakran piszkálják riválisukat azzal, hogy az ókori játékokon egyáltalán nem volt labdarúgás). A Lazio mellett három másik római csapat (Fortitudo, Román és Alba) is szerepelt az olasz bajnokságban, melyek eredménytelenségük miatt 1927-ben az egyesülés mellett döntöttek, hogy az új csapat, az AS. Roma fel tudja venni a versenyt az erősebb északi csapatokkal. A Lazio is meghívást kapott az összrómai egyesületbe, de viszszautasította az ajánlatot. Nagyjából innen datálható a Lazio kirekesztésének megkezdése Rómából, a városból. Az AS. Roma bordó-sárga színe a városé, szimbólumnak a farkast választották, amely a legenda szerint Romoluszt és Rémuszt, a város alapítóit táplálta. Az A.S. törekvése egyértelmű: a város egyeden csapatának lenni. Az első két derbire az 1929-30-as szezonban került sor és a farkasokat látszott igazolni (Lazio-Roma 0-1, RomaLazio 3-1). A kékek szurkolói egyre jobban kezdtek kiszorulni a város szívéből a külterületekre, a római gazdagok lakóhelyére. így született a hagyomány mely szerint a Roma a nép, a Lazio a felső tízezer csapata. 1942-ben beérett a Roma, megnyerte a bajnokságot, a Lazio szurkolók szerint nagyban köszönhetően Mussolininek, aki római bajnokot akart. Ez alapvetően tévedés, köztudott, hogy a fasiszta vezető Lazio drukker volt. Itt az ideje tisztázni a politikai hovatartozást. Az általános véle-

mény szerint a Roma vörös színe és népi tömegtámogatása baloldali érzelmekre utal. A Lazio radikális szurkolói pedig büszkén vágnak fel a csapat nevében szereplő S.S. rövidítésre (amely a Societá Sportiva-t takarja, de vannak, akik ezt másként értelmezik) és a klub címerére telepedett sas is leginkább a náci jelképre emlékeztet. A feltételezéseknek természetesen van alapja, az ultrák nem mentesek a politikától, a szélsőségektől és ennek gyakran hangot is adnak dalaikban, transzparenseiken. A magyar ultrák radikális szárnyait alkotók szájából is gyakran felhangzik a Rómából származó mondat: „A tutti avanti, Benito Mussolini".

CURVA SUD RÓMA SZERELMESEI „Róma, gyönyörű Róma; Napsárgára festettelek; Bordóra mint a szívem; Róma, én Rómám, ne hagyd magad elbájolni;.Nagyszerűnek születtél; Nagyszerűnek kell lenned; Róma, Róma, Róma; A város szíve; Egy és egyetlen szerelme; Sok és sok embernek; Szerelembe ejtettél bennünket." - szabad fordításban valahogy így szól a Róma szurkolók himnusza, amely minden meccsen felcsendül a Curva Sud, a déli kanyar felöl. Egészen 1979-ig ez ha-

Curva nord - a rejtőzködők.

gyományosan a Lazio drukkerek bérelt helye volt, napra pontosan október 28áig, amikor is a városi rangadón egy 17 éves Róma szurkoló három jelzőrakétája a kékek szurkolói között landolt, megölve Vincenzo Paparelli, Lazio szurkolót (még ma is előfordul, hogy felhangzik a Roma bizonyos csoportosulásainak szájából ezt a tragikus eseményt ünneplő dal). A Lazio meghatározó ultrái, az Eagles (Sasok) és a radikális Vikingek, úgy döntöttek, innentől kezdve az északi kanyarból fogják csapatukat biztatni. A stadion ezen felosztása (Lazio - Észak, Roma - Dél) a mai napig érvényes, egy alkalmat eltekintve, amikor is az olasz rendőrség biztonsági okokra hivatkozva megpróbálta a két tábort elmozdítani megszilárdult helyeikről. Az intézkedés kiváltotta tömegverekedés és számos sebesült rendőr meggyőzte az illetékeseket, hogy a stadionban uralkodó állapotokba nem sok beleszólásuk van. Minden maradt a régiben. A Róma szervezetien kiscsoportos ultrái 1977-ben egyesültek és alakították meg a Commando Ultrá Curva Sud-ot. Az egység egészen 1987 nyaráig kitartott, amikor is a Roma elnöke a szurkolók tiltakozása ellenére leigazolta a Lazio sztárját, Manfredoniát. Góljai számos szurkolót meggyőztek arról, hogy a játékosnak helye van a bordósárgáknál, a többség azonban minden fellépésekor hangosan tüntetett az ellen, hogy egy volt kék-fehér a Roma

CURVA N O R D - A REJTŐZKÖDŐK A Curva Nord, a stadion északi kanyarulata a Lazio szurkolók szentélye a modern időkben. Az egyeden hely talán, ahol a szimpatizánsok nyíltan hordhatják kék mezüket, sálaikat és isteníthetik a Laziót. Még az ultrák által írt: Hogyan legyél Lazio szurkoló című kiadvány is azt tanácsolja, hogy Rómában csak igen rejtetten érdemes kifejezni szimpátiájukat a csapat iránt. Semmiképpen sem javasolja a mez vagy a sál figyelemfelkeltő viselését, alternatívaként Lazio-tollat vagy apró, alig kivehető kitűzőt irányoz elő. Sajnálatos statisztikai adatként említi, hogy Rómában, gyakorlatilag nincs olyan utca, ahol ne lenne legalább egy Romát éltető falfirka, tehát a kékek szurkolói sehol sincsenek biztonságban. Legfontosabb kritérium az AS. Roma utálata és bárki támogatása, alti ellenük játszik. Az utcákon tehát kemény a Lazio szurkolók élete, de a stadionban tanúsított lelkesedésükön ez a legkevésbé sem érzékelhető, olyannyira, hogy az elmúlt évben olyan elismerésben részesült a tábor a klub részéről, amit kevesek mondhatnak magukénak. A klub vezetésének döntése alapján a 2002-2003-as szezontól kezdve egy játékos sem viselheti a kékek 12-es mezét, mert azt a Curva Nord-nak adományozták. A két tábor közötti gyakran erőszakot szülő ellentétek okait csak igen vázlatosan állt módomban kifejteni, azt is csak általánosságban, hisz egész biztos, hogy nem minden Lazio-fan fasiszta és minden Roma szurkoló sem veri agyon a kékek szimpatizánsait az első adandó alkalommal. A rivalizálás eredményét ismerjük, a megoldásról fogalmunk sincs. Az angol példa (felkamerázott stadionok, a szélsőséges elemek örökre kitiltása a lelátóról stb...) talán működne, de lényegesen nehezebb lenne betörni a vad taljánokat, mint a halvérű angol drukkereket. És van még egy szempont, bár lehet ez csak az én hülyeségem. Az erőszakot, a rasszizmust és a szélsőségeket úgy kellene eltávolítani a pályák környékéről, hogy az ultrák pozitív tulajdonságait ne kasztrálják, gondolok itt a tűzijátékokra, görögtüzekre, koreográfiára stb., melyek például az angolokkal szemben összehasonlíthatadanul tüzesebb hangulatot teremtenek az olasz pályákon. B.G.

16

SZEGY • 2003. MÁRCIUS 17.

SOTET EJSZAKAK Jelentés a Fenyegető Hullákból

S

zentpétervárt, Oroszország második fővárosának is nevezik. Az I. Péter által mocsaras területen sok áldozattal felhúzott, mára ötmilliós város idén 300 éves. A város 191424-ig a Petrográd, ezt követően 1991ig a Leningrád, azóta pedig újra a Szentpétervár nevet viseli. Péter-Pál erőd, az Auróra, a Téli Palota által híressé lett, számos tűzvész és árvíz által pusztított Észak Velencéje 1918-ban ugyan elveszítette első fővárosi státuszát, ma is nagy hatással van az ország politikai életére, hiszen innen származik a jelenlegi elnök, Vlagyimir Putyin is. Az alábbiakban minderről nem lesz szó. A Néva sugárút egyik kis utcájánál az erősödő novemberi eső miatt feladom a söröző keresését és leintek egy kósza sárga Volga-taxit. Miközben az autó befordul az első jobbkanyarnál, az ötvenes taxisofőr kedélyes csevelybe kezd az időjárásról, annak kiszámíthatatlanságáról, a második jobbkanyarnál ugyanezt részletezi, a harmadik jobbkanyarnál kitér a változó csapadékmennyiség taxisokat érintő gazdasági hatásaira, a negyedik jobbkanyar után pedig megáll a söröző előtt és a fizetség után minden jót kíván. Megkapó a pillanat, amikor az ember utólag felismeri, hogy a körülötte levők halvány mosolya és üres fecsegése valójában kirobbani készülő röhögésüknek palástolása volt; az épület, amelynél kiszálltam - a négy jobbkanyar alapján Pétervár helyismerete nélkül is mindenki rájöhet - ugyanaz volt, amelyiknek az elején harminc méterrel odébb leintettem a taxit. Legbelső kockafejem megcirógatva belépek a vendéglátóipari egységbe. A hely a hangzatos Zlovescsije Mertveci nevet viseli, amelynek hangulatát magyarul leginkább a Fenyegető Hullák adja vissza. Ennek megfelelően a legfőbb díszítő elem az emberi koponya, mely motívum a falakon és a pulton egyarán megtalálható. A pulton egy akvárium is áll, ahol - szintén egy koponya körül - barátságos piranhák úszkálnak, talán arra várva, hogy legyen már végre valaki, aki nem ad elég borravalót.

Egykorú karcolat Szentpétervár 1737. évi tűzvészéről. Füstös éjszakák.

amint az alkalmi matróztársaság egyik tagjába köt bele egy, a matrózok által összetört pohár ürügyén. (Hogy ki a törzs- és ki az alkalmi vendég, azt abból lehet leszűrni, hogy a biztonsági őrként alkalmazott nagyhangú idős férfi kinek az oldalára áll.) A poharat a matrózok eleinte konstruktívan kifiztnék a végelszámolásánál, ám a srác és az öreg őr azonnali anyagi jóvátételt követel, kérésüknek lökösődéssel nyomatékot adva. A lökdösődésből egyre erőteljesebb dulakodás, majd egy rövid pofonváltás fejlődik ki. Az öreg elvonul, majd hamarosan egy gumibottal a kezében jelenik meg újra, amelyet a hidegháború atombombáihoz hasonlatosan csak mutogat, de nem vet be.

részeg csávók szétválasztásában szerepet vállalni, de olyan kék a szeme, hogy végül nem mondom. Az arénából lendületes puffanások hallatszanak, amelyek a lány folyamatos sipákolásánál lassan kedvezőbb alternatívát kínálnak. Kislisszanva a mosdóból az egész kötözködést elindító törzsvendég és a vele küzdő srác mellé ke-

dog mosolyával. Az első falatnál azonban a takarítónő lép elénk, mondván, záróra, ő most takarítani fog ebben a helyiségben, úgyhogy távozzunk a bejárathoz közelebbi három asztal valamelyikéhez. Érvelnénk, hogy azok mind foglaltak, ráadásul a helyiség többi részében is takaríthatna, ám a takarítónő figyel-

rülök. Verekedésük úgy tűnik az u t ó -

meztet bennünket, hogy ne akadé-

játékhoz ért, mivel a srác a törzsvendéget gallérjánál és hátul övénél megfogva hajítja a küzdőtér közepére, néhány rúgás erejéig még utána vetve magát. Mivel a törzsvendég nem hölgytársasággal érkezett, a másikat vélem a lány barátjának. Hagyva magamban felülkerekedni a férfibecsületet beszólok a férfivécében pityorgó lányhoz, hogy nyugodjon meg, a barátja sokkal kevésbé véres, mint akit püföl. A leány valamit félreérthetett, mert megköszönte, amit tettem, mire én semmiséget rebegve behúzom az ajtót.

koskodjunk, hanem fogyasszunk állva, hiszen fél óra múlva zárnak. Feltolul bennünk a fogyasztói öntudat és nem tágítunk. A takarítónő vérig sértve fenyegetően néz ránk. - Ah, tak! - mondja, és a konyha felé indulva fejhangon kiált - Andrjusa! - korsót és rekordot döntve gurítjuk le a sört, nem várva meg, míg a néni titkos fegyverével, Andrjusával visszatér. Pizzával a kézben az ajtóhoz ugrunk, amikor a konyhaajtóban megjelenik Andrjusa begörnyedt háttal. Testtartása a konyhából kijőve azért ilyen, mert kiegyenesedve beverné a busa fejét az ajtófélfába. Már behúzzuk a kijárati ajtót, mikor Andrjusa öblös hangján elordítja magát: Ggyeü! Félsiker, elvégre a sört megittuk. Felismerve, hogy a szolgáltató szféra ma ellenünk fordult, abban maradunk, hogy mindenki hazamegy. A Néva sugárúton elindulunk a metró felé, ám két rendőr lép elénk:

A pohár - a Fenyegető Hullák Gavrilo Principjeként - hamarosan konfliktusba sodorja a kakaskodók baráti társaságát is. Az első székek röppájára állítása az a pillanat, amelyet A terem sarkában Andrej integet már alkalmasnak találok arra, hogy a A jelenlévők köre a kocsmában egy koponya alól. Andrej a világ leg- falnak lapulva vécére menjek a kanaliidőközben jelentős módosuláson északibb városában született, Mur- zálatlan börleszkjelenetből. A piszoárokból áradó karbamid- ment keresztül; egyrészt rendőrökkel manszkban, és jelenleg itt, a messzi déli Péterváron jár egyetemre, regge- és ammóniaszag a Fenyegető Hullák bővült, másrészt szűkült az előlük ellente egy olyan kollégiumból indulva, személyzetének higiénia iránti vissza- fútókkal, utóbbiak által az utcára téve amely enteriőrjének komfortfokozatá- fogott érzékenységéről és a törzsven- a verekedés epicentrumát, amely egéval megtévesztő hűséggel idézi a hős dégek jelentős mértékű italfogyasztá- szen intenzíven tombol egészen addig, város 900 napját a második világhábo- sáról tanúskodik. A piszoárok felett amíg a rendőrök - felismerve, hogy számtalan falfirka olvasható, az ér- már csak ők hadonásznak a söröző rú ostroméveiből. Andrejnek a 20. század eleji dektelenek mellett például egy lista is, belterében - gumibotjaikkal csapdosOroszországról némileg leegyszerűsí- azon tiszteletbeli férfiakról, akik női va rá nem rontanak az utcán vereketett képe van; véleménye szerint az ak- mivoltuk ellenére kiérdemelték a pi- dőkre. A környékbeli utcákban hirtekori átlagorosz életszínvonala Svájcé- szoár megtisztelő - maszkulin felépí- len nagyon megszaporodik a gyorsan val volt egyenlő, amit a rubel akkori tést általában megkövetelő - haszná- szaladgáló matrózok és az őket üldöző és vagy előlük menekülő vérző fejű civiárfolyamával vél bizonyítottnak. Az latát: Kollontaj, Krupszkaja elgondolásból ugyan nem vezeti le, Tyereskova. A fali hieroglifák elem- lek száma. hogy eszerint az egykori Szovjetunió zése közben egy sikító szőke leány Andrejjel a járdán futok össze, által biztosított életszínvonal az Egye- ront a mosdóba az egyre dübörgőbb konstatáljuk, hogy egyikőnk sem fisült Államokét is meghaladta - pedig a kocsmából. N e m hasonlít sem Kol- zetett, majd együtt egy újabb kocsdollár hivatalos árfolyama egykoron lontajra sem Krupszkajara, sem mába indulunk, bízva abban, hogy elérte a 60 kopejkát is - , annyit azért Tyereskovára, ám mielőtt felvilágosí- ezúttal sikerül meginnunk egy korsó el bír mondani, hogy Magyarország tanám illegális itt-tartózkodásának sört. Két utcával arrébb egy nyugodhozzájuk képest csupán egy távoli kis tényéről, rámkiált, hogy „jajajsegít- tabbnak ígérkező helyre térünk be, gyarmat volt. Andrej szerencsére villa- ségverikabarátom!". Próbálnám vele ahol a sör mellett pizza is van. Sajnos megértetni, hogy segítséget az aréná- a pultnál kell fizetni, így a későbbimosmérnöknek készül. Történelmi világképének árnyalá- ból kéne kérnie, ugyanis azon kívül ekben bármi történjék is, anyagi kár sától az ment meg, hogy a Fenyegető olyan emberek találhatók, akik pon- már nem érheti a vendéglátókat. A Hullák törzsközönségének egy megfe- tosan azért vannak kívül, mert nem korsóval és pizzával egy üres asztallelően ittas tagjára leszek figyelmes, kívánnak egymásra nagyon mérges hoz ülünk, a biztos révbe érők bol-

S Z E G E D I EGYETEM A Szegedi Tudományegyetem kéthetilapja Főszerkesztő: Dlusztus Imre.

Szerkesztőség: Ábrahám Gergely, Bóka Gábor, Hauptmann Tamás, Nagy László, Nyilas Gergely, Tóth Péter Zoltán, Tóth-Szenesi Attila. Szerkesztőségi titkár: Horváth Gréta.

Szerkesztőség: 6722 Szeged, Gyertyámos u. 13. Telefon: (62) 547 - 595. Fax: (62) 547 - 596. E-mail: szegyszerk@vnet.hu. Együtmüködő partnereink: a Vivendi Telecom Hungary és a Pannon GSM.

- Dokumenti! - kérnek fel barátságosan személyazonosságunk igazolására. - Rendben! - nyújtja vissza az alacsonyabbik az útlevelemet. . - Téged viszont beviszünk - szól Andrejnak a magasabbik. - Miért vinnétek? - kérdi Andrej flegmán kevés diplomáciai érzékről tanúbizonyságot téve. Elvégre villamosmérnöknek készül. - Mert piros a szemed, lehet, hogy sokat ittál. Vagy az is lehet, hogy drogoztál. - T e meg lehet, hogy buzi vagy! válaszolja Andrej, kevéssel javítva helyzetén. - Buzi vagyok? Na jó - mondja a magasabbik fenyegetően - , akkor a tegeződésnek vége, azonnal velünk jön. - Azzal elindulnak e pétervári éjszaká-

Kiadja a Szegedi Tudományegyetem. Felelős kiadó: Mészáros Rezső rektor. 6720 Szeged, Dugonics tér 13. ISSN 0230-791X

ban, velem mit sem törődve. - Elnézést - futok az alacsonyabbik után - nem lehetne ezt elintézni másképp? - Mire gondol? - Remek. Andrejt már rég fogdába zárják, mire innen eljutunk a kenőpénzig. - Hát, másképp. Helyszíni bírsággal. - Olyan létezik? - kérdi a rendőri bosszantó álnaívsággal. - Igen, igen - mondom, bevezetve a rendőrt a feketevilág rejtelmeibe ilyen esetekben úgy tudom, lehőség van ilyen bírság kivetésére. - Mennyit? - kérdi a rendőr végre konstruktívan. - 150 rubelt - vetem fel. - Nos, megkérdezem a kollegámat, hogy van-e ilyen bírság - mondja, majd jól nem tesz semmit. Nógatom, hogy akkor kérdezze már meg, de a kolléga hidegvérrel egészen a metróállomás őrszobájának bejáratáig húzza az idegeket. Végül kollégája fülébe súg valamit. - Azt gondolod, engem meglehet venni 150 rubelért?! - fordul felém a magasabbik. N e m vallom be, de a 800 rubeles fizetése alapján azt gondoltam. A rendőr beviszi Andrejt az őrszobára. Az alacsonyabbik cigivel kínál. - Hát, most Andrejt el is engedhetik, de ha rosszul viselkedik beviszik a központi őrszobára. - mondja. Nos, | ha Andrej jó magaviseletén múlik valószínűleg elviszik. A rendőr később hozzá teszi, hogy egy rendelet értei- ; mében az éjszaka járőröző rendőrnek heti húsz embert be kell vinnie, mert ha nem teszi, azt rosszul végzett munkája bizonyítékának tekintik és prémi- 1 umelvonással sújthatják. Várunk. Negyed óra múlva Andrej kilép a magasabbik rendőrrel. Csadakozva hozzájuk az utcára lépünk. A magasabb közli, Andrejt beviszik. Azzal cébézni kezd. Nincs válasz. I Újra próbálja, semmi. - N o nézd csak, hát nem jönnek. Hm. N o , mi legyen? - fordul az alacsonyabbikhoz. - Szerinted megbánta már Andrej, hogy rosszul viselkedett? - Andrej bólogat, megerősítve, hogy tanult az ügyből, a rendőrök elgondolkodnak. A magasabbik int társának, az meg int nekem. Kicsit félrevonulunk, majd két kioszk között kimérten hozzámszól: - Itt lehet stráfot fizetni. - kézfogásnak álcázva nyújtom j át a Lenin-arcképes bankókat. A rendőr kinéz, int kollégájának, aki elengedi Andrejt. A rendőrök a maximumot hozták ki az ügyből, hiszen a regisztráció megtörtént, tehát éjszakai munkájukat éberen örködön végzik, azonban a központba vitel helyett elengedve Andrejt még kellemes üzletet is csináltak az ügyből. Andrejjal úgy döntünk erre mégiscsak inni kell. Betérünk egy elegáns épület előterébe, amelyről annyit tudunk, hogy helyben főzik a sört, üvegfal mögött álló szerkezetekben. Látványsörfőzde. A bejáratnál azonban fémdetektoros kapu fogad és egy sokat ígérő felirat: „Kérjük kedves vendégeinket, hogy tíz óra után a ruhatárnál szíveskedjenek leadni fegyvereiket." N i n c s ugyan nálunk fegyver, de mégis inkább hazamegyünk. Nyilas

Gergely

Tipográfia: 11-moll, Budapest. Tördelés: Kelemen Zoltán Gergely. Nyomda: Lapcom Kft. nyomdája, Szeged. Terjeszti a Studio X Bt., Szeged.