A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM KETHETILAPJA 2003. március 17.
LI. évfolyam, 4. szám. Rektorválasztás
Európa
áprilisban
CSATH GEZATOL HAVAS HENRIKIG Beszélgetés Szajbély Mihállyal
A Médiatudományi Tanszék vezetője arról beszél, hogyan került kapcsolatba a vajdasági magyar irodalommal, mikor kezdett el Csáth Gézával foglalkozni, valamint arról, milyen a nyári fordító élete. Elmondja, miként alakították ki a kommunikáció szak képzési struktúráját, majd hogy szabták át azt az új rendelkezéseknek megfelelően.
Az első pillanattól kezdve megfogott Szabadka hangulata.
- Tanár úr budapesti születésű, huszonöt éves korában járt először Szabadkán. Mégis olyan szeretettelír a városról, mintha legalább is odavalósi lenne. - Nagyon megfogott a város attól a pillanattól kezdve, hogy először ott jártam végzős egyetemista koromban. A határsávban lakók privilegizált helyzetben voltak, mert kishatár ádépővel évente nyolcszor át lehetett menni Jugoszláviába. Az akkor szinte nyugatnak számító Szabadka még éppen beletartozott a sávba. Akkor már foglalkoztam a jugoszláviai magyar irodalommal. Volt alkalmam megismerkedni néhány szerzővel személyesen is, bár ők nem szabadkaiak, hanem újvidékiek voltak.
Nagyon szeretem Palicsot. A szecessziós fürdőépület, a női és a férfi strand, a víztorony mind a századfordulós hangulatot idézi. Akkor már Csáth Gézával is foglalkoztam, így nyilván érdekelt a couleur local szempontjából Palics és Szabadka, ahonnan származott. Arról csak jóval később szereztem tudomást, hogy egyéb kötődéseim is vannak Szabadkához. Otthon kutakodva egy nagyon szép fiatal nőt ábrázoló fényképet találtam. Elvittem apámhoz és megkérdeztem, vajon ki lehet ő, azt válaszolta, ő a nagyanyád. Ennek kapcsán mesélte el, hogy édesanyja lelencgyerek volt és Szabadkán bunyevác nevelőszülőknél nőtt fel. Úgy látszik, emiatt valami-
Csinálják
Egyetem
Az Európa Egyetem hat részből álló előadássorozat a Móra Ferenc Múzeum dísztermébenban. Az első vendég március 12-én Kristó Gyula akadémikus volt. 6. oldal
Lehetőséget kívánunk biztosítani az egyetem polgárainak, hogy megismerhessék a rektorjelöltek programját. E számunkban Szabó Gábor, és Csirik János bemutatkozását olvashatják 4-5. oldal
lyen rejtett szimpáda is mozoghatott bennem. Mikor kezdett el foglalkozni a vajdasági irodalommal? - Még középiskolás koromra nyúlik vissza a történet. A főiskolán működött egy néprajzkör, aminek két vezetője volt: az egyik Szabó Zsuzsa, a másik pedig Körmendi József, aki szintén itt tanult Szegeden, de ő jugoszláviai magyar volt. ő kezdte megismertetni velünk a vajdasági irodalmat. 1968-69 táján arról, hogy a határon túl is élnek magyarok, az embernek legfeljebb halvány sejtelmei voltak. A néprajzkör egy évvel később fölbomlott. Az utolsó ülésen ott volt két barátja vagy ismerőse: folytatás a 3. oldalon
a
fesztivált
A Grand Café március utolsó hetében rendezi meg az első Szegedi Filmes Fesztivált. A esemény részleteiről annak két fő kidolgozójával, Erdei Csillával és Karsai Attilával beszélgettünk. 13. oldal
NAGY ÍVBEN Már évek óta unalomig ismert a téma - mondanám, ha az unalom itt helytálló kifejezés lenne, de az igazság az, hogy inkább a szomorú és a tragikus jelzők jutottak és jutnak inkább az ember eszébe. Mármint a magyar filmiparról, illetve hogy pontosabban fogalmazzak annak sanyarú helyzetéről. Tudjuk, hiszen évek óta azt halljuk, hogy nincs pénz semmire, tehetséges alkotók forgatókönyvei évekig porosodnak a fiók mélyén, ha pedig egy mégis elkészül, akkor alkotóinak szemlesütve kell a külföldi filmfesztiválokra való jelentkezés során még egy-két nullát odahazudni a költségvetés végére, nehogy elküldjék őket, mint Kálomistát is, azzal, hogy amatőr filmekkel nem foglalkoznak Mindenki ezerrel sajnálja az ifjú alkotókat, mert a filmjeik nem jutnak el az ország mozijaiba, vagy ha eljutnak is, alig nézik őket. A tévéről már nem is beszélek mert azt hiszem, már senkinek nincs kedve fennmaradni egy magyar film kedvéért éjjel kettőig, főleg mivel a legújabb, nyílván európai tévés gyakorlat szerint a csatornák már nem a" nézettségért vetélkednek, hanem azért, hogy kinek sikerül legjobban eltérnie a kiadott műsortól. Azért mostanában megcsillant egy kis remény, folyt egy kis pénz a kasszákba, ami persze még mindig nevetségesen kevés, de hát kis ország, kis foci. Készültek nézhető, megkockáztatom, nagyon jó filmek az utóbbi pár évben, megtudhattuk azt is, hogy a magyarok azért tudnak valamit a számítógépes trükkök terén is, és ödetekben sincs hiány, már ami a kevésből sok megvalósítását illeti. A gond nem is itt van. A gond ott van, hogy úgy tűnik a mostani sikereket néhányan talán túlértékelték. Most említhetnék neveket, akiknek szerintem a fejébe szállt, hogy esedeg elnyertek egy-két díjat, neadjisten akár külföldi fesztiválon is, de nem teszem, mert túl szubjektív lenne. Viszont tegyük fel, csak a játék kedvéért, hogy akad néhány ember, aki szeretne kedvére tenni ezeknek a filmeseknek és úgy a magyar filmnek általában, és fáradságot nem kímélve megkísérli a lehetetlent: megkísérli ezeket a filmeket bemutatni a magyar vidék tahó közönségének is, nem átallva azt képzelni, hogy talán ezek az ifjú filmesek fontosnak érzik hogy filmjeiket ne csak a szakma és a jobb körök lássák hanem az istenadta nép is. Persze aki érzékeny a szöveg leheletfinom rezdülései iránt, az már tudja, mire akarok kilyukadni: a fenti emberkék rosszul képzelik. A menő magyar filmesek ugyanis nagy ívben a vidékre, és egyúttal saját közönségükre is. Adott egy magyar szkeccsfilm, az első, ami nem rossz, sőt vannak nagyon jó dolgai is, ugyanúgy nagyon rosszak is, de úgy összességében nem fossuk le tőle a bokánkat, és nem is fogjuk egy mondatban emlegetni a Négy szobával, az Éjszaka a Földönnel, vagy, horribile dictu, a Füst/Egy füst alatt párossal. De azért feltéden kíváncsiak vagyunk az alkotókra, egyrészt az újszerűség miatt, másrészt a már említett jó részek miatt, ezért el is megyünk a közönségtalálkozóra, ami aztán igazán közönségtalálkozó lesz, már amennyiben a közönség találkozik magával és senki mással. Az öt alkotóból, néhány producerből ugyanis egy sem méltóztatik eljönni, szerencse, ha néhány hirtelen kezdődött forgatásokra hivatkozva egy nappal előtte lemondja, de az utolsó kettő már erre sem veszi a fáradságot. Közönség értedenkedik, szervező kényszeredetten pislog, próbálná magyarázni, hogy de hát ő nem tehet róla, rosszul hangzik. Ezek után a szervező mit tud tenni, hülyén érzi magát, mint amikor koldusnak próbál szendvicset adni, de az inkább szeretne egy százast kannás borra és visszahajítja a kaját. A közönség pedig megjegyzi magának jól az esetet, és legközelebb legfeljebb otthonmarad kiszavazóshowt nézni, mert mégiscsak jobb, ha a saját kanapéján nézik hülyének az embert, nem pedig egy idegen helyen, mások szeme láttára. Szegeden filmfesztivál lesz március utolsó hetében. A résztvevők kevésbé ismertek, kisebb műhelyek külföldiek kevéssé játszottak Eddig mindenki biztosra ígérte, hogy eljön, hiszen lehetőségként értékelik egy olyan kezdeményezésnek aminek biztosan lesz jövője. Lehetne tőlük a kisebbektől alázatot tanulni, hiszen a magyar filmipar még nem tart ott, hogy komoly különbséget lehessen tenni filmes és filmes között. Mindenkinek meg kell szolgálnia a bizalmat. Tóth Péter Zoltán