2003 FEBK i o-
A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM KETHETILAPJA LI. évfolyam, 2. szám. Rektorválasztás
áprilisban
Lehetőséget kívánunk adni az egyetem polgárainak, hogy megismerhessék a rektorjelöltek programját. E számunkban Dux László, Galambos Gábor és Berta Árpád bemutatkozását olvashatják. 4-6. oldal
2003. február 17. Pályázni,
pályázni,
pályázni
Negyven év az egyetemen
Beszélgetés Ruszoly Józseffel, az SZTE AJTK Jogtörténeti Tanszékének vezetőjével Ruszoly Józsefprofesszort január 22-én, a Magyar Kultúra Napján Szent-Györgyi-díjjal tüntették ki. A Szegedi Egyetem egykori szerkesztőségi tagjával a díjról, a jogtörténetről, és a Dunán inneni jogászképzés jó részéről beszélgettünk.
Az elmúlt idő felderítésében kiemelt szerepe van a helyi események kutatásának. Fotók:
kapcsán nagyon kedvezően beszélt az itt zajló kulturális életről, például a Tiszatáj újraindulásáról. Pályám mondhatni egy máig létező országos középiskolai tanulmányi versenyen írt dolgozattal indult A versenyen önálló kutatások alapján kellett tanulmányokat írni. Szerencsém volt mert történelem tanárom Varga Gyula - aki egyébként az egyetem néprajzi tanszékéről kikerülve lett középiskolai tanár - a disszertációját készítette a környékbeli szülőfaluja, Kismarja történetéről, és az órák során átadta ezen irányú ismereteit és bekísért a levéltárba is. Az elkészült dolgozattal valóban második díjat nyertem.
Könyvek és fotók a világ
tetejéről
Február 10-én Erőss Zsolt, a Mount Everest első magyar megmászójának kiállítás-megnyitója és aukciójának bemutatója volt az SZTE Rektori Hivatalának előcsarnokában. 15. oldal
ÍGY TÜNTETÜNK MI
JOG ÉS TÖRTÉNELEM
- Tanár úr bihari születésű, Debrecenben járt középiskolába, sőt szülőfalujáról Bagamérról írt dolgozatával még díjat is nyert Emlékszik még milyen érzésekkel jött annakidején Szegedre? - J ó érzésekkel jöttem Szegedre, ennek egy alapvető oka volt jogász szerettem volna lenni. Debrecenben 1949 óta szünetelt e képzés, ugyan az első visszaállítási kísérleteknek olvasó tanúja voltam 1957 elején a Hajdú-Bihari Naplóban, eredménytelenek maradtak. Debreceni éveim alatt a Móra Ferencről elnevezett diákotthon lakója voltam. S bár Szegeden először a felvételi elbeszélgetés során jártam, Móra Ferenc életművének bizonyos szeletei alapján elmondhatom, hogy jól ismeretem a várost Magyar tanárnőnk a kortárs irodalom
II.
Az E U 6-os keretprogramjáról tartott regionális információs nap egyik szervezője az SZTE Pályázati Irodája volt. Ennek apropóján beszélgetünk Kocsis Eszterrel az iroda főelőadójával. 7. oldal
orío.
- Középiskolában reáltagozatra jártam, ennek megvoltak az előnyei és a hátrányai is természetesen. Az a kérdés, hogy én műszaki ember leszek, avagy humán kérdésekkel foglalkozok majd, nagyon sokáig függőben volt. De úgy 56 táján eldöntöttem, hogy a jogi pályát választom és az akkoriban lezajló társadalmi változások meg is erősítettek ebben a döntésemben. A családban nem volt jogász, anyai nagybátyám volt községi jegyző - 46-ban B-listázták is. ő meglehetősen erős szavakat használt, amikor megtudta, hogy jogi pályára készülök. Az egyetemen már elég korán a jogtörténet felé - Érdeklődött a történelem iránt, fordult az érdeklődésem. Erről a tudosoha nem gondolkodott el azon, hogy mányágról elmondható, bölcsész legyen? folytatás a 3. oldalon
Kezd humorossá válni, ami a tüntetésekkel kapcsolatosan ebben az országban folyik. Vagy siralmassá. Esetleg aggasztóvá. Nézőpont kérdése. Mindenesetre nem minden érdekesség nélkül valók amik történnek, érdemes odafigyelni, már csak azért is, hogy tudjuk, mire számítsunk a későbbiekben. Bár még a nagy tüntetés előestéjén vagyunk, mire az újság kijön addigra már megvolt a szombat, így az olvasó tudja mi lett abból, aminek az eredményét én most még csak találgathatom. Tudniillik, hogy egyszerre szándékozott tüntetni a Vér és Becsület, a Mazsihisz és a Fiatal Baloldal, ráadásul ugyanott, ráadásul egymás ellen/mellett/helyett. Ami tökjó, mert ugyan én még csak találgathatom, hogy a Vér és Becsület majd megtartja a maga kis ünnepelését, ahol önkényuralmi jelkép nem lesz, becsszóra, de Arpád-sávos lobogó azért nem kizárt - ami mondjuk azért nem baj, mert ha zászlókat kéne betiltani, akkor én a Schumacheres zászlókkal kezdeném - aztán mindjárt ellen is tüntet nekik a Mazsihisz, békésen persze, aminek a másik oldal nyílván rendkívül fog örülni, azt' ha ez még nem lenne elég cirkusz a népnek, jön a Fiatal Baloldal némán tüntetni, vagy micsinálni, szóval a perec-, sör- és hajítókőárusok úgy érezhetik, hogy idén korábban jött a karácsony, de hogy ebből mi lesz, azt csak az olvasó tudja, szóval remélem nem lesz/volt különösebb botrány, ami miatt esedeg majd bocsánatkéréseket kellen fogalmaznom a következő számra. Megvolt továbbá a két békefelvonulás is, amit nyögvenyelősen bár, de végül sikerült úgy-ahogy engedélyezni, úgyhogy levonhattuk a tanulságokat. De nem is ezek az érdekesek, legalábbis most még nem, lehet ugyanis, hogy a sok hűhó után az égvilágon semmi nem fog történni. Az érdekes az ami az egész engedélyezési macera körül kialakult. Ki tüntethet és ki nem, hol igen és hol nem, miért, és főleg miért nem? Érdekes és tanulságos például az a szerencsédenkedés ami a Vér és Becsület körül folyik, nem fogom ragozni, leírták már százszor, viszont a végeredmény, mely szerint végül csak engedélyezték a tüntetést, egy picit azért mégis aggasztó. Nem azért, mintha önmagában különösebben kifogásolható lenne a VéB szándéka, mely szerint az elesett német és magyar katonákról kíván megemlékezni, hanem azért, mert ezt sikerült is letömködni az adminisztráció torkán. Domokos Endre János, a pappól lett biztonsági őrből lett dalszövegíró, aki ennek az országos bohóckodásnak köszönhetően országszerte ismert figura lett, és akinek szinte minden nap visszaköszönt valamely vezető napilap oldaláról a képe, most valószínűleg röhög a markába, hogy sikerült úgy összehoznia egy neonáci tüntetést, hogy a lapok címoldalt csináltak belőle. Ennél jobban semmilyen földalatti szervezkedéssel nem hozhatta volna össze a hasonérzelmű hajfogyatékosokat, arról nem is beszélve, hogy a hatóságok végül elismerték: az égvilágon semmit nem tudnak tenni egy szélsőséges kisebbség ellen, ha az teljesíti az általuk támasztott kívánalmakat. És ez akár jól is leheme így, hiszen elvégre szólásszabadság van, ahol elvileg bárki szajkózhatja a marhaságait. Hogy mi itt a baj, arra akkor jövünk rá, ha megtekintjük azon mozgalmak listáját, akikkel viszont ugyanez a hatóság kekeckedik. Azokkal, akiket nem enged a kínai követség előtt két halálra ítélt tibeti láma kivégzése elleni tiltakozásuk jeléül gyertyával virrasztani, ki tudja milyen indokkal. Talán azért, mert a kínai-tibeti viszony rendezése is abba a kategóriába tartozik, mint a kurd, a baszk, vagy az ír helyzet rendezése, valamint a másnapos bél - mindenki tudja, hogy rohadtul bűzlik, de senki nem szereti vállalni. Vagy azokkal, akiket nem enged az Andrássy úton vonulni, a forgalom aránytalan akadályoztatására hivatkozva, ami azért érdekes, mert egyrészt egy több millió embert érintő esedeges háború nehezen nevezhető apróságnak, másrészt a világ más városaiban jelentéktelennek éppen nem nevezhető tüntetések zajlottak le éppen az elmúlt hónapokban, harmadrészt pedig, mint arra a Magyar Narancs találóan rámutatott, Budapesten (és a többi nagyvárosban) nem attól bénul meg a közlekedés, ha néhány békeszimpatizáns végigvonul az Andrássy úton, hanem attól, ha leesik három szem hó. Szóval azon kívül, hogy egyeseknek nem ártana tisztázni magukban az értékrendjüket, azt a tanulságot is levonhatjuk, hogy egy tüntetés még ma sem teljesen tiszta ügy Magyarországon. Erre nem abból lehet következtetni, hogy politikai szándékot érez az ember a határozatok mögött, hanem abból, hogy ez alól a gyanú alól, legyen az bármily alaptalan is, az érintett hatóságok képtelenek kimosni magukat, kapkodnak, össze-vissza nyilatkoznak, és úgy általában a hozzá nem értés és általános tehetedenség benyomását keltik. Hozzátehemém, hogy még mindig, de nem teszem. Bízzunk benne, hogy ebben is sikerül előbb-utóbb európai szintre jutnunk. Vagy legalább lesz megint Felvonulók kérték Mondjuk, az sem volt rossz. T.P.Z.