A tartalomból:
Sonja Licht Szegeden (2. oldal) ő k elmagyarázzák... (3. oldal) Fulbright-ösztöndíjak (3. oldal)
műm CCÊTtnUTD
XXXII. évfolyam, 7. szám
Demény Lajos a kisebbségiekről (6. oldal)
L/&P
Ára: 4,50 Ft Testnevelés és pénz! (7. oldal)
1993. május 20.
Korunk és Németh László, századunk jeles regényírója munkásságáról rendeztek tudományos ülésszakot csütörtökön a szegedi városházán. A szervezők — a Németh László Társaság, a Tiszatáj szerkesztősége, aJATEII. számú Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata — szándéka szerint Németh László munkásságát, regényeit a mai megközelítések tükrében kívánták elemezni. Az előadók között ismert irodalmárokat, főként irodalmi folyóiratok szerkesztőit üdvözölhettük, de megtisztelte jelenlétével az eseményt az író két lánya: Németh Magda és Ágnes. Lippai Pál, Szeged polgármestere köszöntötte az érdeklődőket. A város vezetője beszédében jelezte, hogy új szempontú megközelítések várhatók az ülésszakon. Az első előadó, Sándor Iván író „Századvég-regénykezdet" címmel a múlt század kilencvenes éveinek reménytelen korszellemétől indította fejtegetését. Elmondta, az akkori szellemiség működésképtelenségről, tanácstalanságról árulkodott, viszont ezzel egy időben kifejezte az ember szabadsághiányának felismerését. A regény is a kifejezés egyik eszköze, hiszen ebben a
Sándor Iván tartotta a nyitóelőadást (Fotó: Karnok) műfajban minden megvalósulhat, így a víziók és a szabadság is. Ez magával hozza a regény elméleti alapjának megerősödését, s maga szabta keretek között képes lázadni is. Szerb Antal, a korszak esszéistája szerint a regény saját civilizációjának megmerevedett formája ellen kel fel, hiszen ez a lényege. S ennek jegyében tevékenykedett Németh László is. Sándor Iván kifejtette, Némethre nagyban hatott a két világháború
Nyílt levél a Szegedi Egyetemhez között modern, nyugati regényirodalom. S nem volt nemesebb versengés — az előadó szerint —, mint az, mely Németh László és Szerb Antal között zajlott ezekben az években. Németh egyik ismert művét, a Bún-1 vetette górcső alá a következő előadó, Domokos Mátyás irodalomtörténész, a Holmi társszerkesztője is. Az írásban fellelhető csillapíthatatlan szociális érzékenység, lelkifurdalás és a nyomában járó bűntudat egész életén végigkísérte Németh Lászlót. A Bűn azt tárja elénk, amit a vidék parasztsága érezhetett a fővárosi paloták láttán. A regéfiy igazi drámája a parasztbarát úr és a parasztlegény kapcsolata. Ketten két malomban őrölnek, ezért tele van a regény félreértéssel, félszeg érzelemnyilvánítással. Domokos Mátyás érzékletes hasonlatokkal, sokszor meglepő képekkel szemléltette a korhangulatot, azt a légkört, mely Némethet a regény írására és aközben ihlette. A további előadások javarészt egy-egy Németh-művet elemeztek, s próbáltak párhuzamot vonni az akkori motivációk, illetve a napjainkban zajló társadalmi folyamatok között. A. L.
Közgondolkodás és értékrendszer A Németh László tudományos ülésen megjelent Grezsa Ferenc országgyűlési képviselő is. Az ülésszak szünetében a Németh László életmű kapcsán a népiurbánus vitáról és a mai magyar politikai élet néhány aktuális kérdéséről beszélgettünk a politikussal. — A népi-urbánus vita az utóbbi három évben mind a szellemi, mind a politikai életben igen nagy aktivitással folyt. Láte esélyt arra, hogy a művészeti életben nyugvópontra jut e vita, s ez normalizálja bizonyos mértékben a politikai szembenállás mértékét? — Akár az úgymond népies, akár az urbánusnak mondott művészekre gondolunk, az igazán nívós képviselői ezeknek az irányzatoknak soha nem álltak szemben egymással. A vitát mindig a harmad- vagy negyedrangú művészek indukálták. Ennek az ellentétnek a legfőbb oka, hogy Magyarországon a polgárosodás nagyon későn, igen torz formában folyt le. Miközben zúdult az országra egyfajta nyugati értékrendszer, a polgárok nem tudták kialakítani azt az azonosságtudatot, melyre alapozva nyitni lehetett volna a világ felé. Ma lényegében ugyanez a helyzet. A nemzeti azonosságtudatnak az az értelme, hogy egy saját értékrendszer kialakítása után nyitni tudjunk a világ felé. A vita lényege az, hogy az urbánus oldal ezt az önazonosságot nem tartja igazán fontosnak, ők inkább az általános emberi értékekre helyezik a hangsúlyt.
— Angliában járt nemrég. Látott-e példát arra, hogyan oldják meg nyugaton e két értékrend együttélését? — Angliában még mindig ugyanazok a taxik járnak, mint 40 évvel ezelőtt. Teljesen ésszerűtlen ragaszkodni hozzájuk, hiszen csak ketten ülhetnek benne, de nekik ezek az öreg gépkocsik fontosak a hagyomány megőrzése szempontjából. Nekünk a népiurbánus vitában a nyugvópontot az fogja jelenteni, ha a magyar emberek szorongás nélkül lépik majd át a nyugati határokat. Félelmük ma abból adódik, hogy kevés pénzük van, nem ismernek idegen nyelveket, rosszabb autóval kénytelenek nekivágni az autópályáknak. Az igazi megoldás az lesz, ha az emberek magabiztosakká válnak, illetve értékeket jelent számukra a magyarságuk. — Ez csak egy hosszú folyamat eredménye lehet. Ugyanakkor van az MDF-en belül egy olyan irányzat, amely igen gyors és radikális megoldást kínál a vita lezárására... — A politika nem lehet színtere e kérdés tisztázásának. Sokkal inkább a gazdaság vagy az oktatás területén lehet megoldást találni. Ugyanakkor Csurka István felvetéseinek annyi realitása van, hogy a mai magyar politikában bizonyos értékrendeknek túl nagy a presztízse. A magyar társadalmat a nemzeti sajátosságok sokkal inkább jellemzik, mint ahogy a Parlament összetétele mutatja. Ez értékzavar eredménye. Példaként egy olyan felmérés eredményét említem, mely
kimutatta, hogy a liberális pártok parlamenti képviselőinek értékrendje megközelítőleg olyan konzervatív, mint a koalíció politikusaié, miközben a politika szintjén egészen más értéket jelenítenek meg. Meggyőződésem, hogy nincs az országban olyan liberális szellemiség, mint amilyet a legutóbbi választások eredményei alapján feltételezhetnénk. Ebből a szempontból igazat adok Csurka Istvánnak, de én úgy gondolom, a végleges politikai struktúra kialakulását egy szerves fejlődés hozza meg, nem pedig egymás gyors és látványos legyőzése, akár már a '94-es választásokon. Ennek a szerves fejlődésnek a színtere főként a szellemi élet és az oktatás kell, hogy legyen. — Nem érzi úgy, hogy a kormányzópárt politizálása túlságosan is ideológiai síkon folyt az utóbbi három esztendőben. — Érzem a felelősségünket e téren. Sajnos, a közgondolkodás és az értékrendszer kialakítására túl nagy hangsúlyt fektettünk, mert bíztunk benne, hogy ez közelebb visz bennünket egyéb problémák megoldásához. Bebizonyosodott azonban, hogy minél többet beszélünk a keresztény nemzeti értékrendről, annál gyanúsabbá válik az emberek számára és az ellenzék így saját ideológiáit sokkal inkább előtérbe tudja helyezni. Be kell látnunk, hogy nem ezekről a dolgokról kellett volna elsősorban beszélni, hanem indirekt módon a gazdaság átalakítására helyezni a hangsúlyt. (szincsok)
Amikor a Szegedi Egyetem című újsághoz címzem levelémet, egyben annak működtetőjéhez, a József Attila Tudományegyetemhez is fordulok, hiszen a JATE Egyetemi Tanácsa november 26-ai ülésén hozott döntése értelmében a lap irányítását a leendő újságírótanszék veszi át. A szerkesztőség máris átköltözött a JATE BTK épületébe, ami a kívülálló számára is jelzi az újság megváltozott státusát. Korábban a Szegedi Egyetem a működtetési költségeket nagyobbrészt fedező intézményhez lazábban kapcsolódó egyetemi újságok csoportjába tartozott. Ez a meglehetős szabadság tette lehetővé többek között az 1990. évi választásokkal letűnt politikai rendszerben a haladó gondolatok közvetítését az egyetemi ifjúsághoz. A Szegedi Egyetem még a város határain túl is keresett sajtótermék lett, sokan kértek a szerkesztőségtől példányokat, példának okáért a lakiteleki találkozó révén jelentős ellenzéki személyiséggé vált Lezsák Sándor. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. A rendszerváltozással értelmét veszítette a korábbi szerkesztői törekvés a politikai irányultságra vonatkozóan. Annak előtte két pártra szakadt Magyarország: a hataloméra és az ellenzékére. Nem igazi pártokra természetesen. Mivel a legitimitást nélkülöző MSZMP diktatúrát tartott fönn, parlamentarizmusról nem beszélhetünk, parlamentarizmus híján pedig pártokról sem. Pártos újságírásról viszont igen. A magyar nyelv kifejezőereje révén is, hiszen a szó pejoratív jelentése megmutatja, az önkényt, az erőszakot vagy a szabadságot szolgálja a pártoskodás. Ma hat párt foglal helyet a parlamentben, demokrácia van, a szavazópolgár szabadon szavazhat. Szavazatával, bárkire adja le voksát, mindenekelőtt a demokrácia intézményét igenli. Ha ostoba fejjel az utcán rázná az öklét, hogy én Antalit akarom, vagy Torgyánt akarom, vagy Orbánt akarom, az bizony viszsz'alépés volna az időben.
*
*
A pártos újságkészítők gondolatmenete ezé az őrült ökölrázóé. Ók lapjaik nyomtatott hasábjainak illetlen, ízléstelen, gátlástalan manipulálásával süllyednek vissza az emberi méltóságba és a történelembe. A Szegedi Egyetem elegendő tanújelét adta az utóbbi időben annak, hogy kimondjuk róla: pártos újsággá vált. Félreértés elkerülése végett: természetesen nem az a baj, hogy politizál. A demokráciában foglalkozni kell a politikával, hiszen az a politikában való részvételt jelenti. Miért ne vennének részt benne a Szegedi Egyetem cikkírói? Munkatársi kapcsolatunk alatt erről Gróf Rózával is beszélgettünk, s egyben egyet is értettünk. A sajtószabadság fogalmát azonban, kedves Róza (engedelmet a személyes hangvételért), újságíróiskolai oktatóként ezt neked jobban kellene tudnod, erősen feszegeti, ha a József Attila Tudományegyetem lapjában rendre egész oldalas tudósítások jelennek meg a Fidesz kongresszusairól. Mikor jelent meg a lapban egész oldalas összeállítás bármely más párt kongresszusáról, s ha nem volna szükségtelen, azt a megszorítást is hozzátehetném: rendszeresen? A szegedi egyetemhez méltó lap felelős szerkesztőjének, ha egész oldalas összeállítást közölt a Fidesz kongresszusáról, ugyanilyen terjedelemben kellett volna tudósítania az MDF, a Kisgazdák, vagy az MSZP kongreszszusairól is, hogy a parlamenten belüli többi párt felsorolásával az olvasó figyelmét ne is terheljem. Egyáltalán, miért éppen a Fidesz? Még ha Szegeden tartotta volna a kongresszusát, megérteném az egész oldalas beszámolót, a legutóbbi kongresszus azonban Debrecenben volt, a megelőző pedig Pécsett! Kérdésem az tehát — amit az egyetem vezetésének is megfontolásra ajánlok: — Szabad-e ilyen szakmai hozzáállással a József Attila Tudományegyetem működtette lapot szerkeszteni? Móricz Gábor
*
szabad gondolkodás, a tolerancia pártján áll. Ezért van aztán, hogy ha nem is mindig oldalas terjedelemben, de rendre beszámol a különböző pártok rendezvényeiről, természetesen csak azokról, ahová meghívják. (Lapozz bele néhány korábbi Szegedi Egyetembe!) A nyitottság okán van az is, hogy kormánypárti politikusoktól kezdve MDF-es tisztségviselőkig (Jeszenszky Géza, Katona Tamás, Kósa Csaba, Kis Gy. Csaba és folytathatnám) párthovatartozásától függetlenül bárki szót kap lapunkban. A tolerancia következménye az is többek között, hogy a te írásaid is megjelenhettek, holott az antiszemitizmusról, vagj a magyarságról vallott (köiölt) gondolataiddal nem értetem egyet. Aggodalmad a Szegedi Egyetem politikai „tisztaságáért" megtisztelő, ám felesleges.
minden évben megfontolja, ilyen szerkesztői szakmai hozzáállással, mint az enyém, és ilyen nehéz pénzügyi helyzetben mint a jelenlegi, megjelentethető-e a Szegedi Egyetem. Eleddig igennel szavaztak az Egyetemi Tanács tagjai. Talán azért, mert véleményük eltér a tiédtől. Sőt, a Fidesz szimpatizánsoknak nem igazán nevezhető művelődési minisztériumi illetékesek sem hozzád hasonlóan gondolhatják, hiszen nem vonták meg tőlünk támogatásukat.
A Jizsef Attila TudományAmi a Szegedi Egyetem pártosságát illeti: a lap a nyitott, egyeten Egyetemi Tanácsa
Gróf Róza fel. szerk.
Kedves Móricz Gábor! Én követem azt a szerkesztői elvet, hogy mindenről anynyit írjunk, amennyit ér. Szerintem a Fidesz Kongresszusa ennyit ér. Hogy miért? 1. A közvélemény-kutatások szerint, ha ma lennének a választások, azt a Fidesz nyerné. 2. Orbán Viktor és a parlamenti Fidesz frakció tagjai — az említett közvélemény-kutatásoktói függetlenül is — a mai magyar politikai élet meghatározó alakjai. 3. A Fidesz, mivel csak ezen a kongresszuson oldotta fel a 36 éves korhatárt, a fiatalok pártja. Az egyetem oktatói és hallgatói rétegét számos 36 év alatti egyén alkotja, aki közül néhányan érdeklődnek a politika iránt, s életkorukból és jelenlegi státuszukból adódóan, vélhetően, inkább érdeklődnek a fiatal demokraták, mint mondjuk a Kisgazdák, vagy az MSZMP politikája iránt.
S még valami kedves Gábor, hogy én is személyesre vegyem! Ha 1992 decemberében nem biztosítottál volna arról, hogy szívesen szerkesztenéd helyettem a Szegedi Egyetemet, s hogy a működtetéséhez egy bizonyos alapítványtól még pénzt is tudnál szerezni — most nagyobb hitele lenne soraidnak!