— H Ö K a JATE-n és Tanítóképzőn (2. old.)
— Utószó a FEFA-pályázatról (3. old.) Filmajánlat — Balettbemutató (5. old.)
5 ^ 0 * 1
=
ÉS
[M0W1LŐO1I
CCÉT^ETÖ
XXXII. évfolyam, 2. szám
1993. február 26.
A hatékonyabb felsőoktatási képzésért A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tanácstermében február 18-án tartott sajtótájékoztatót dr. Kis Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöke és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) alelnöke. Az érdeklődőket részben a felsőoktatási intézményekben dolgozó FDSZtagok munkájáról, más részben az FDSZ állásfoglalásáról tájékoztatta a Felsőoktatási Törvény (tervezettel) kapcsolatban. K. Papp László véleménye szerint az érdekegyeztetés ismét esedékes próbaköve a Felsőoktatási Törvény. Ez épp 14. változatában kerül az Országgyűlés elé. Előtte azonban a Főigazgatói, a Rektori, majd az Érdekegyeztető Tanács elé kerül — egyeztetés végett. Mint mondotta, a tervezetnek számos pozitívuma van, melyet az FDSZ méltányol, így például az oktatói és a hallgatói létszám párhuzamos fejlesztését. Előbbit a tervezet szerint 2000-ig 30—40%-kai, míg az utóbbit 80%-kal növelnék meg. Ennek fontos szerepe lehet a munkanélküliség felszívásában. A közoktatási miniszter — Mádl Ferenc — nyilatkozatai pedig arra vallanak, hogy már 1994-re a jelenlegi 80 ezerről 120 ezerre kívánja emelni a kormányzat a hallgatói keretszámot, miközben az oktatók létszámát nem növelné. Mindezzel az FDSZ egyetért, ha a távlati koncepcióban az oktatók foglalkoztatása is növekedni fog. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének azonban számos gondja is van a törvénytervezettel. Ezek nagy része anyagi természetű. Bár a kormányzat jelentós összeget (1 milliárd Ft) különített el a felsőoktatásban dolgozók bérfejlesztésére, azok bruttó összege nem éri el
a havi 30 ezer(!) Ft-ot, ezért szükségese a Törvényben is garanciát adni a jelentős fejlesztésre. Javaslatuk szerint a mindenkori államtitkári fizetésekhez igazítanák az egyetemi, főiskolai oktatók béreit. Ez jelenleg havi 110 ezer Ft. (Lásd az alábbi interjút!) Az FDSZ tiltakozik a Tervezet azon szakasza ellen, mely az alkalmazandó oktatóval csak meghatározott időre szóló szerződéses munkaviszony létesítését tenné lehetővé kizárólag. Javaslatuk ezzel szemben az, hogy az adott intézmény határozza meg a feltételeket a leendő alkalmazottal szemben és az ennek megfelelőket határozatlan idejű kinevezéshez juttassa. Javasolják még a közalkalmazotti besorolások egy kategóriával való növelését is. Végül elhangzott, hogy az FDSZ nem ért egyet a tandíjak Tervezet szerinti, havi 2000 Ft-os bevezetésével, hiszen ez számításaik szerint 1994-re 5000 Ft-ra is emelkedhet. A tandíj jogosultságát nem vitatják, azonban nem tudják elfogadni, hogy annak összege nem függ a tanulmányi eredményektől. Kifogásolják még, hogy a jelenlegi szabályozás szerint nincs biztosíték arra, hogy a kiskeresetűek gyermekei is továbbtanulhassanak valamilyen ösztöndíj vagy hitelkonstrukcióban. A hallgatóság megtudhatta még, hogy érdekegyeztető csatározásai során szoros kapcsolatot tart az FDSZ a felsőoktatásban tanuló diákok érdekvédelmi szervezetével, az OFÉSZ-szel, illetve annak képviselőivel is. Ez azért is fontos, mert érdekeik sok ponton megegyeznek és együtt hatékonyabban léphetnek fel számos területen. P. J.
,Az oktatók bérét viszonyítsák az államtitkári fizetéshez" -mondja az FDSZ elnöke A felsőoktatás helyzete szinte minden vonatkozásban nehéz és bizonytalan. Törvények és pénzeszközök hiányoznak a megfelelő működés biztosításához. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnökével, dr. Kis Papp Lászlóval beszélgettünk aktuális gondokról és lehetséges megoldásokról. — A művelődési tárca éléről Andrásfalvy Bertalant felmentette a miniszterelnök. Milyennek ítéli Andrásfalvy miniszteri tevékenykedését? — A Művelődési Minisztériummal konstruktív kapcsolatot építettünk ki. A tárcán belül jelenleg is működik a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács, melynek elnöke Kálmán Attila államtitkár. Itt mondtuk el a véleményünket, s az államtitkárral is jó viszonyban voltunk. A miniszter úrral működése alatt összesen háromszor találkoztam: az egyik országos választmányi ülésünkön és két minisztériumi fórumon. A miniszter és a szakszervezeti tisztségviselők között nem volt kontaktus, úgyhogy nem tudok érdemben nyilatkozni. Hangsúlyozom, a minisztériummal volt és van együttműködés. — Mennyiben változhat a helyzet, ha elfoglalja hivatalát a következő kultuszminiszter, Mádl Ferenc? — Mádl miniszterjelölt úrral annyiban más a helyzet, hogy vele korábban mint értelmiségi szakszervezeti tömörülés, már találkoztunk. Kutatási téren folytattunk eszmecserét, mivel ő a magyar kutatás-fejlesztést felügyelte eddig. Feltehetően ez a közelség, mely részéről a kutatás és az egyetemek vonatkozásában megnyilvánult, ered-
ményeket is hoz majd, s többet bizalmi testülete kezdeményetalálkozhatunk vele személye- zett egy országos aláírásgyűjtési akciót ez ellen tiltakozva. sen. — Az FDSZ milyen felsőok— Nagyon sok szó esik a tandíjról, s valószínűnek tűnik, tatási bérfejlesztési javaslatohogy bevezetik. Azonban ko- kat terjeszt elő? rántsem biztos, hogy megfelelő — A felsőoktatási dolgozók kompenzációs rendszer is páro- alacsony bére tarthatatlan és sul hozzá. Elképzelhetőnek arcpirító. 26 ezer forint az adtartja az FDSZ a kompenzáció junktusi bruttó átlagbér, a jól nélküli tandíjat? menő versenyszférában egy ha— Szakszervezetünk ezt nem sonló végzettségű alkalmazott tudja elképzelni, s vétót fog je- átlagbére pedig ennek háromlenteni bármilyen, ezt célzó tör- négyszerese. Vagyis az egyetemi vénytervezettel és rendelettel oktatók kénytelenek különböző szemben. A kompenzáció nél- mellékkeresetek után nézni, s ez küli tandíj olyan esélyegyenlőt- a tanítástól vesz el időt, enerlenséget teremtene, amelyet eb- giát. Javaslatunk, hogy az oktaben a magyar társadalomban tók bérét az államtitkári fizetésekhez viszonyítsák, s a profesznem lehet kezelni. szori bér ennek 80, a docensi 70, — Pontosan a tandíj váltott az adjunktusi 60, a tanársegédi ki elégedetlenséget szerte az or- pedig 50 százaléka legyen. Ez szágban az egyetemi, főiskolai kiegyensúlyozott bérstruktúrát hallgatókból. Mit szóltak az ál- jelentene, s bizonyára változna taluk szervezett és megtartott is, hiszen nem valószínű, hogy sztrájkokhoz? az államtitkári fizetéseket nem fogják emelni. — Egyetértettünk ezekkel a demonstrációkkal, hiszen kor— A tizennegyedik törvényrektek voltak és elérték célju- tervezet kerül a kormány elé. Ön kat. Szakszervezetünk szolidáris szerint ez lesz az utolsó is egyvolt a demonstrációkkal. A hall- ben? gatóktól azt kértük — ennek — Természetesen a tervezet eleget is tettek —, hogy ne vigyék ki az utcára a megmozdu- előnyös oldalait támogatjuk. lást, mert annak kiszámíthatat- Ugyanakkor az említett gondokat illetően még közeledést válan következményei lehetnek. runk az elképzelések között. — A Budapesti Műszaki Készek vagyunk a kompromiszEgyetemről ezekben a napok- szumra, de például a jelenleg ban indul egy aláírásgyűjtési működő és a követelményeknek megfelelő adjunktusok határoakció. Mi a célja? zott idejű szerződésre kényszerí— A jelenlegi felsőoktatási tését nem tudjuk elfogadni. törvénytervezet szerint az ad— S a többi a Parlament junktusok és tanársegédek csak határozott idejű szerződéssel le- dolga... hetnek alkalmazva. Ez szá— Természetesen, mi ott elmunkra elfogadhatatlan, hiszen végezzük a magunk lobbizását, s ez a felsőoktatás derékhadát ez — úgy hiszem - nem bún. érinti hátrányosan. A Műegyetem Villamosmérnöki Karának ARATÓ LÁSZLÓ
— Egyetemi szakosztály egyetemi támogatás nélkül (7. old.)
Kö
LAP
ti.
Ára- 4 50 Ft '
—
° t y a n m ^ n t a z álom" — interjú Galgóczy Judittal (8. old.)
Perbíró-emléktábla az ÁJTK-n Az 1956-os szegedi forradalmi nemzeti bizottság elnöke. dr. Perbíró József, a József Attila Tudományegyetem professzoravolt. Közéleti, politikai szerepvállalására és a jogi karon kifejtett kimagasló oktatói tevékenységére egyaránt emlékeztetni fog az a márványtábla, mely az ÁJTK Tisza Lajos körúti épületének falán helyezttett el. Az emléktáblát február 20-án avatta fel Obersovszkv Gyula újságíró, egykori rabtárs, több ismert városi és egyetemi személy jelenlétében. (Fotó: Karnok Csaba)
Megkésett, deformált ifjúság Civilizációs korszakváltás és ifjúság címmel nemrégiben tanulmánykötet jelent meg a Szociológiai Műhely sorozatban. A kötet szerkesztője Gábor Kálmán, a József Attila Tudományegyetem Szociológia Tanszékének oktatója, akit a kiadvány tartalmáról, a benne foglalt problémákról faggattunk.
— A megkésettség sokfajta deformációt is eredményezett. Önök a 25 — 30 éves korosztályt vizsgálták, azokat, akikre a jövő társadalmának kellene épülnie. Milyen fejlődési lehetőségek állnak előttük?
— Mi indokolta a tanulmánykötet összeállítását, kia- dése. Úgy tűnik, hogy a komdását? munista rendszer alatt a leg— Az egyik ok a kötet nagyobb veszélyt ebben látalapfilozófiája. Azt állítjuk ták. Az ezzel a kérdéskörrel ugyanis, hogy az ifjúság kultú- foglalkozó irodalmat szeretrájában, helyzetében kor- tük volna bemutatni. Másszakváltás kezdődött el a hat- részt azt is állítjuk, hogy a vanas években Európában. szabad választások után a fiaEz a nyolcvanas években kez- talok esélyei megnövekedtek dett kibontakozni. Szerin- a korszakváltásba való bekaptünk a korszakváltás az állam- csolódásra. Ugyanakkor az ifszocializmus alatt késleltetve júságban ma megjelenő konfvolt. Az új ifjúsági korszak liktusok nem ennek a rendlegfontosabb jellemzője a szernek a bűnei, hanem az nemzedéki szerveződés fon- elmúlt rezsim összeomlásátosságának felerősödése, a nak következményei. A nemgenerációs konfliktusok meg- zetközi összehasonlítással azt jelenése, a tudás felértékelő- szeretnénk szemléltetni, hogy dése vagyis az ifjúság autonó- ez a folyamat nem konfliktusmiájának nagyfokú növeke- mentes.
Schmidt Andrea felvétele
— A hagyományos korszakban — melyet az államszocializmus is meghosszabbított — a reprodukcióban fontos szerepet játszik az átörökítés. Ezzel szemben az új korszak jellemzője, hogy a fiatalok egyre nagyobb tudást szereznek, s ez biztosítja a megfelelő társadalmi pozíciókat. Ebből két probléma adódik. Már a hatvanas évek végén az egyik legnevesebb magyar szociológus. Kemény István felhívta arra a figyelmet, hogy ha nem történik változtatás az iskolarendszerben, akkor húsz év múlva magas munkanélküliségre számíthatunk. Másrészt az oktatási rendszer megváltoztatásával kapcsolatosan problémák sorozatával számolhatunk. (Folytatás a 3. oldalon)