Issuu on Google+

— H Ö K a JATE-n és Tanítóképzőn (2. old.)

— Utószó a FEFA-pályázatról (3. old.) Filmajánlat — Balettbemutató (5. old.)

5 ^ 0 * 1

=

ÉS

[M0W1LŐO1I

CCÉT^ETÖ

XXXII. évfolyam, 2. szám

1993. február 26.

A hatékonyabb felsőoktatási képzésért A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tanácstermében február 18-án tartott sajtótájékoztatót dr. Kis Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének (FDSZ) elnöke és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) alelnöke. Az érdeklődőket részben a felsőoktatási intézményekben dolgozó FDSZtagok munkájáról, más részben az FDSZ állásfoglalásáról tájékoztatta a Felsőoktatási Törvény (tervezettel) kapcsolatban. K. Papp László véleménye szerint az érdekegyeztetés ismét esedékes próbaköve a Felsőoktatási Törvény. Ez épp 14. változatában kerül az Országgyűlés elé. Előtte azonban a Főigazgatói, a Rektori, majd az Érdekegyeztető Tanács elé kerül — egyeztetés végett. Mint mondotta, a tervezetnek számos pozitívuma van, melyet az FDSZ méltányol, így például az oktatói és a hallgatói létszám párhuzamos fejlesztését. Előbbit a tervezet szerint 2000-ig 30—40%-kai, míg az utóbbit 80%-kal növelnék meg. Ennek fontos szerepe lehet a munkanélküliség felszívásában. A közoktatási miniszter — Mádl Ferenc — nyilatkozatai pedig arra vallanak, hogy már 1994-re a jelenlegi 80 ezerről 120 ezerre kívánja emelni a kormányzat a hallgatói keretszámot, miközben az oktatók létszámát nem növelné. Mindezzel az FDSZ egyetért, ha a távlati koncepcióban az oktatók foglalkoztatása is növekedni fog. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének azonban számos gondja is van a törvénytervezettel. Ezek nagy része anyagi természetű. Bár a kormányzat jelentós összeget (1 milliárd Ft) különített el a felsőoktatásban dolgozók bérfejlesztésére, azok bruttó összege nem éri el

a havi 30 ezer(!) Ft-ot, ezért szükségese a Törvényben is garanciát adni a jelentős fejlesztésre. Javaslatuk szerint a mindenkori államtitkári fizetésekhez igazítanák az egyetemi, főiskolai oktatók béreit. Ez jelenleg havi 110 ezer Ft. (Lásd az alábbi interjút!) Az FDSZ tiltakozik a Tervezet azon szakasza ellen, mely az alkalmazandó oktatóval csak meghatározott időre szóló szerződéses munkaviszony létesítését tenné lehetővé kizárólag. Javaslatuk ezzel szemben az, hogy az adott intézmény határozza meg a feltételeket a leendő alkalmazottal szemben és az ennek megfelelőket határozatlan idejű kinevezéshez juttassa. Javasolják még a közalkalmazotti besorolások egy kategóriával való növelését is. Végül elhangzott, hogy az FDSZ nem ért egyet a tandíjak Tervezet szerinti, havi 2000 Ft-os bevezetésével, hiszen ez számításaik szerint 1994-re 5000 Ft-ra is emelkedhet. A tandíj jogosultságát nem vitatják, azonban nem tudják elfogadni, hogy annak összege nem függ a tanulmányi eredményektől. Kifogásolják még, hogy a jelenlegi szabályozás szerint nincs biztosíték arra, hogy a kiskeresetűek gyermekei is továbbtanulhassanak valamilyen ösztöndíj vagy hitelkonstrukcióban. A hallgatóság megtudhatta még, hogy érdekegyeztető csatározásai során szoros kapcsolatot tart az FDSZ a felsőoktatásban tanuló diákok érdekvédelmi szervezetével, az OFÉSZ-szel, illetve annak képviselőivel is. Ez azért is fontos, mert érdekeik sok ponton megegyeznek és együtt hatékonyabban léphetnek fel számos területen. P. J.

,Az oktatók bérét viszonyítsák az államtitkári fizetéshez" -mondja az FDSZ elnöke A felsőoktatás helyzete szinte minden vonatkozásban nehéz és bizonytalan. Törvények és pénzeszközök hiányoznak a megfelelő működés biztosításához. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnökével, dr. Kis Papp Lászlóval beszélgettünk aktuális gondokról és lehetséges megoldásokról. — A művelődési tárca éléről Andrásfalvy Bertalant felmentette a miniszterelnök. Milyennek ítéli Andrásfalvy miniszteri tevékenykedését? — A Művelődési Minisztériummal konstruktív kapcsolatot építettünk ki. A tárcán belül jelenleg is működik a Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanács, melynek elnöke Kálmán Attila államtitkár. Itt mondtuk el a véleményünket, s az államtitkárral is jó viszonyban voltunk. A miniszter úrral működése alatt összesen háromszor találkoztam: az egyik országos választmányi ülésünkön és két minisztériumi fórumon. A miniszter és a szakszervezeti tisztségviselők között nem volt kontaktus, úgyhogy nem tudok érdemben nyilatkozni. Hangsúlyozom, a minisztériummal volt és van együttműködés. — Mennyiben változhat a helyzet, ha elfoglalja hivatalát a következő kultuszminiszter, Mádl Ferenc? — Mádl miniszterjelölt úrral annyiban más a helyzet, hogy vele korábban mint értelmiségi szakszervezeti tömörülés, már találkoztunk. Kutatási téren folytattunk eszmecserét, mivel ő a magyar kutatás-fejlesztést felügyelte eddig. Feltehetően ez a közelség, mely részéről a kutatás és az egyetemek vonatkozásában megnyilvánult, ered-

ményeket is hoz majd, s többet bizalmi testülete kezdeményetalálkozhatunk vele személye- zett egy országos aláírásgyűjtési akciót ez ellen tiltakozva. sen. — Az FDSZ milyen felsőok— Nagyon sok szó esik a tandíjról, s valószínűnek tűnik, tatási bérfejlesztési javaslatohogy bevezetik. Azonban ko- kat terjeszt elő? rántsem biztos, hogy megfelelő — A felsőoktatási dolgozók kompenzációs rendszer is páro- alacsony bére tarthatatlan és sul hozzá. Elképzelhetőnek arcpirító. 26 ezer forint az adtartja az FDSZ a kompenzáció junktusi bruttó átlagbér, a jól nélküli tandíjat? menő versenyszférában egy ha— Szakszervezetünk ezt nem sonló végzettségű alkalmazott tudja elképzelni, s vétót fog je- átlagbére pedig ennek háromlenteni bármilyen, ezt célzó tör- négyszerese. Vagyis az egyetemi vénytervezettel és rendelettel oktatók kénytelenek különböző szemben. A kompenzáció nél- mellékkeresetek után nézni, s ez küli tandíj olyan esélyegyenlőt- a tanítástól vesz el időt, enerlenséget teremtene, amelyet eb- giát. Javaslatunk, hogy az oktaben a magyar társadalomban tók bérét az államtitkári fizetésekhez viszonyítsák, s a profesznem lehet kezelni. szori bér ennek 80, a docensi 70, — Pontosan a tandíj váltott az adjunktusi 60, a tanársegédi ki elégedetlenséget szerte az or- pedig 50 százaléka legyen. Ez szágban az egyetemi, főiskolai kiegyensúlyozott bérstruktúrát hallgatókból. Mit szóltak az ál- jelentene, s bizonyára változna taluk szervezett és megtartott is, hiszen nem valószínű, hogy sztrájkokhoz? az államtitkári fizetéseket nem fogják emelni. — Egyetértettünk ezekkel a demonstrációkkal, hiszen kor— A tizennegyedik törvényrektek voltak és elérték célju- tervezet kerül a kormány elé. Ön kat. Szakszervezetünk szolidáris szerint ez lesz az utolsó is egyvolt a demonstrációkkal. A hall- ben? gatóktól azt kértük — ennek — Természetesen a tervezet eleget is tettek —, hogy ne vigyék ki az utcára a megmozdu- előnyös oldalait támogatjuk. lást, mert annak kiszámíthatat- Ugyanakkor az említett gondokat illetően még közeledést válan következményei lehetnek. runk az elképzelések között. — A Budapesti Műszaki Készek vagyunk a kompromiszEgyetemről ezekben a napok- szumra, de például a jelenleg ban indul egy aláírásgyűjtési működő és a követelményeknek megfelelő adjunktusok határoakció. Mi a célja? zott idejű szerződésre kényszerí— A jelenlegi felsőoktatási tését nem tudjuk elfogadni. törvénytervezet szerint az ad— S a többi a Parlament junktusok és tanársegédek csak határozott idejű szerződéssel le- dolga... hetnek alkalmazva. Ez szá— Természetesen, mi ott elmunkra elfogadhatatlan, hiszen végezzük a magunk lobbizását, s ez a felsőoktatás derékhadát ez — úgy hiszem - nem bún. érinti hátrányosan. A Műegyetem Villamosmérnöki Karának ARATÓ LÁSZLÓ

— Egyetemi szakosztály egyetemi támogatás nélkül (7. old.)

LAP

ti.

Ára- 4 50 Ft '

° t y a n m ^ n t a z álom" — interjú Galgóczy Judittal (8. old.)

Perbíró-emléktábla az ÁJTK-n Az 1956-os szegedi forradalmi nemzeti bizottság elnöke. dr. Perbíró József, a József Attila Tudományegyetem professzoravolt. Közéleti, politikai szerepvállalására és a jogi karon kifejtett kimagasló oktatói tevékenységére egyaránt emlékeztetni fog az a márványtábla, mely az ÁJTK Tisza Lajos körúti épületének falán helyezttett el. Az emléktáblát február 20-án avatta fel Obersovszkv Gyula újságíró, egykori rabtárs, több ismert városi és egyetemi személy jelenlétében. (Fotó: Karnok Csaba)

Megkésett, deformált ifjúság Civilizációs korszakváltás és ifjúság címmel nemrégiben tanulmánykötet jelent meg a Szociológiai Műhely sorozatban. A kötet szerkesztője Gábor Kálmán, a József Attila Tudományegyetem Szociológia Tanszékének oktatója, akit a kiadvány tartalmáról, a benne foglalt problémákról faggattunk.

— A megkésettség sokfajta deformációt is eredményezett. Önök a 25 — 30 éves korosztályt vizsgálták, azokat, akikre a jövő társadalmának kellene épülnie. Milyen fejlődési lehetőségek állnak előttük?

— Mi indokolta a tanulmánykötet összeállítását, kia- dése. Úgy tűnik, hogy a komdását? munista rendszer alatt a leg— Az egyik ok a kötet nagyobb veszélyt ebben látalapfilozófiája. Azt állítjuk ták. Az ezzel a kérdéskörrel ugyanis, hogy az ifjúság kultú- foglalkozó irodalmat szeretrájában, helyzetében kor- tük volna bemutatni. Másszakváltás kezdődött el a hat- részt azt is állítjuk, hogy a vanas években Európában. szabad választások után a fiaEz a nyolcvanas években kez- talok esélyei megnövekedtek dett kibontakozni. Szerin- a korszakváltásba való bekaptünk a korszakváltás az állam- csolódásra. Ugyanakkor az ifszocializmus alatt késleltetve júságban ma megjelenő konfvolt. Az új ifjúsági korszak liktusok nem ennek a rendlegfontosabb jellemzője a szernek a bűnei, hanem az nemzedéki szerveződés fon- elmúlt rezsim összeomlásátosságának felerősödése, a nak következményei. A nemgenerációs konfliktusok meg- zetközi összehasonlítással azt jelenése, a tudás felértékelő- szeretnénk szemléltetni, hogy dése vagyis az ifjúság autonó- ez a folyamat nem konfliktusmiájának nagyfokú növeke- mentes.

Schmidt Andrea felvétele

— A hagyományos korszakban — melyet az államszocializmus is meghosszabbított — a reprodukcióban fontos szerepet játszik az átörökítés. Ezzel szemben az új korszak jellemzője, hogy a fiatalok egyre nagyobb tudást szereznek, s ez biztosítja a megfelelő társadalmi pozíciókat. Ebből két probléma adódik. Már a hatvanas évek végén az egyik legnevesebb magyar szociológus. Kemény István felhívta arra a figyelmet, hogy ha nem történik változtatás az iskolarendszerben, akkor húsz év múlva magas munkanélküliségre számíthatunk. Másrészt az oktatási rendszer megváltoztatásával kapcsolatosan problémák sorozatával számolhatunk. (Folytatás a 3. oldalon)


„A Hallgatói Önkormányzat mindig egyes személyeken fog múlni, akiket ennek a 4000 fős egyetemnek kell kitermelni. Egyesek azt mondják, hogy 2—3 évig nehéz lesz olyan embereket találni, akik hajlandók itt 10—12 órát dolgozni. Én azért vállaltam el, hogy jobb legyen. Hogy jobb lett-e, majd a nagyközönség eldönti. De mára a HÖK-nek vannak olyan dolgai, amelyeket csak akkor értékelhet az ember, ha máshol is szétnézhet. Tudom, sokszor szálka vagyunk a hallgatók szemében, de azt szeretném, ha szemtől-szembe elmondanák, hogy mi a problémájuk velünk. Szívesen meghallgatjuk!" — foglalja össze Majó Zoltán, a JATE Hallgatói Önkormányzat irodavezetője, azt amit a legfontosabbnak tart. A beszélgetés apropóját az új HÖK-iroda, és az induló félév adta.

Új iroda - új félév — Az önkormányzat eddig igazából két kérdéssel foglalkozott. Az egyik a tanácsokban való hallgatói érdekképviselet. Ebből a hallgatók nem sokat látnak, pedig, ha valamilyen problémájuk van, valamiben nézeteltérés van, akkor azokat ilyen fórumokon lehet felvetni, hisz hallgatók ülnek azokban a tanácsokban, ahol a tényleges döntések születnek. A másik kérdés, amivel a HÖK foglalkozott, az a normatívaelosztás, pénzügyi számfejtés, ösztöndíjszabályzatok létrehozása. Ezek szintén nem látványos dolgok, és nem vonzzák azokat a hallgatókat, akik elégedettek az ösztöndíjukkal. A szeptember és november között létrejött mélypont idején, tényleg csak azok jöttek be, akiknek valami nem stimmelt az ösztöndíjuk körül, s nem voltunk más, mint egy panasziroda. Ez azt hiszem megszűnik, és a feladatainkat a következőkben látom:

— Miért kellett új helyre költöznie az irodának? — Ennek alapvetően két oka volt. Az egyik, hogy a Dugonics téri épületet az egyház visszaigényelte, és onnan mindenkinek távoznia kellett. A másik, hogy azt az irodát már kinőttük, és úgy érzem, volt egy légköre, amitől szabadulni kellett. Belterjessé vált, szükséges volt a helyi váltás, és most olyan alapokról indulhatunk, amelyek megteremtik a tökéletes munka feltételeit.

— Hallgatói-vállalkozás centrikusak szeretnénk lenni. Ide lassan minden olyan szál befut, ami elősegíti, hogy nagyon jó pályázati lehetőségeket tudjunk biztosítani mindenkinek. A potenciális pályázatkiírók ismerik a címünket, az e téren számító újságok eljutnak hozzánk. Azt szeretném, hogy az itt érdeklődő nagyon sok pályázathoz hozzájuthasson.

— Egy költözés általában nem olcsó mulatság. Miből finanszíroztátok mindezt?

— Bővíteni kívánjuk az albérlet közvetítésünket, és mint az egyik legnagyobb piac, több céggel tárgyalva a bérleti díjak leszorítására törekszünk. Jelenleg legalább 10—15 címmel rendelkezünk, és ezt kívánjuk növelni.

— Az Irinyi épület felújítására és berendezésére az egyetem kapott pénzt, amit csak erre lehetett felhasználni. A rektor úrral és a főigazgató asszonnyal történt megbeszélés után, az iroda berendezése és egyéb tárgyi felszerelése ebből a pénzből került ki. Ezen kívül a Gazdasági Hivatalnál állomásozó hallgatói pénzeket a GH. saját jogszabályainak megfelelően kihelyezi, és ezek kamatbevételeinek a terhére több dolgot valósítottunk meg. Ebből a kamatból vettünk körülbelül félmillió forint értékben számítógépeket az irodának — ezek mellé az egyetemtől is kaptunk. De ebből a pénzből vásároltunk hűtőket és mosógépeket a kollégiumokba, és részben ebből fedezzük az itt dolgozó négy ember fizetését.

— Amit mindenképp szeretnék, hogy munkalehetőség teremtődjön. Az egyetemisták harmada nagyon rossz körülmények között él, és ezen a hallgatói normatíva sohasem fog tudni változtatni. Aki szociálisan rászorul, annak nem feltétlenül segélyt kell adni, hanem munkalehetőséget. Amennyit egy-egy segély alkalmával fizetni tudunk, egy hétvégén meg lehet keresni. — Nem lesz ez a MelóDiák konkurenciája? — Remélem, tudunk együtt dolgozni. Számunkra az lesz áz első lépés, hogy

— Milyen új, vagy többletszolgáltatást nyújt az iroda?

Március 2., 20 órától: SNITT — a New age és az amerikai

— Félévkezdéskor mindenkit leginkább az ösztöndíj érdekel. Milyen változás várható ezen a téren? — Egy tovább nem odázható lépésre kellett elszánni magunkat, az úgynevezett csúsztatásra. Ez azt jelenti, hogy februárban és szeptemberben mindenki az előző félévi ösztöndíját kapja, és csak egy hónappal később az aktuálisat. Ha most erre nem szánjuk el magunkat, könynyen úgy járhattunk volna mint tavaly, amikor még március közepén se tudtunk ösztöndíjat osztani. A normatíva egyébként 6010 forintról 6500-ra emelkedett, így tanulmányi ösztöndíjra 2600 helyett 2900 jut, ami amiatt, hogy a hallgatók fele részesül ilyen juttatásban, körülbelül 500 forintos emelést eredményezhet. Azért mondom feltételesen, mert új ösztöndíj szabályzatok vannak. Ezeket még senki nem próbálta ki, az egyszakosság is új jelenség, sehol nincs követendő példa. — Az egyszakosoknál érződik majd valamiféle különbség az ösztöndíjban? — Több variáció van, több dolgot kell latba vetni. Az előző HÖK-nek volt egy rendíthetetlen álláspontja, miszerint teljesen mindegy, hogy ki mit tanul, az eredmény a fontos. Nem volt szakok közötti differenciáltság. Ezt eddig meg lehetett csinálni, de most már a szakok nagy keveredése miatt nem lehet megmondani, hogy mi az igazi teljesítmény. Ezért fontolgatja mind a TTK, mind a BTK Hallgatói Önkormányzata, hogy egyszakos ösztöndíjat vezet be, aminek a következő a lényege: azonos szakot tanulók lesznek egy kalapba téve, megnézik mindenkinek az átlagát, és azt mondják, hogy az első 60% kaphat ösztöndíjat. A kitűnők minden szakon ugyanannyit kapnak, a kérdés csak az lesz, hogy egyes szakoknál milyen átlagnál .húzható meg a határ. Biztos lesz olyan ahol 4,4 körül, míg

A JATE-klub kínálata

Március 1—2., 20 éra: Bronte-k (Lápi idill két napban). Márciusi., 18 órától: JATE-JAZZ (élőzene a büfében; Pat-Mettheny koncert videón).

összegyűjtjük az összes munkát kínáló céget, és itt csinálunk nekik egy faliújságot, ami hetente frissülhet. Talán el tudjuk érni, hogy munkát is lehessen nálunk találni, rövidebb, hosszabb terminusra, igény szerint.

indián kultúra, előadó: Nagy Imre. Március 3., 21 órától: Az ABIGÉL együttes koncertje. Március 5., 20.00- 04.00 óráig:

SZEGEDI EGYETEM3]

A HÖK-klub farsangi bulija. Március 8., 18 órától: JATE-JAZZ (élőzenét szolgáltat a VOLVOX GLOBÁTOR; JAZZ STORYI). — Március 8., 19 órától: Irodalmi estek (Podmaniczky

máshol 3,7 körül. Egy dologra kell vigyázni, hogy a kalapokba megfelelő számú hallgató kerüljön. Ezért két megoldáson gondolkodunk. Az egyik az, hogy ne tegyünk különbséget az évfolyamok között, mert egy felsőbb éves általában jobb átlagánál azt is értékeljük, hogy már jó néhány félévet sikeresen teljesített. A másik megközelítés, hogy bontsuk ketté a képzést. A mostani hálótervek lassan elmozdulnak afelé, hogy van egy hároméves alapképzés, és egy kétéves szakmai képzés. Ennek megfelelően vegyük egy kalapba az első három évfolyamot, és egy másikba a felső két évfolyamot. Azt hiszem, ezen a kérdésen még egy darabig az oktatókkal együtt gondolkodni fogunk. — A pénz másik oldala a tandíj. Ebben a kérdésben most mi a helyzet, esetleg van-e valami új információtok? — A tandíj bevezetéséhez felsőoktatási törvény kell. A parlamenti ügyrendet elnézve erre legfeljebb a második félévben kerülhet sor, ami azt jelenti, hogy szeptembertől biztos, hogy nem lesz tandíj. Félévkor megint csak nem fogunk fizetni, legközelebb szerintem 1994. szeptember l-jén várható. Azt hozzá szeretném azonban tenni, hogy az OFÉSZ álláspontja az, hogy valamiféle tandíjra szükség van. Az ilyenfajta bevezetés, a kategorikus kétezer forint ellen tiltakozunk. Lehet, hogy ebből a szempontból kicsit szociálisabbnak kellene lenni. Sokan azért tartják fontosnak a tandíjat, hogy mint vásárlók léphessünk fel az egyetemmel szemben. Ebben én nem hiszek. Az egyetemisták kétezer forintos tandíja az egyetem költségvetésének 6-8%-át tenné ki. Ezt a pénzt még ma is egy menedzser-jellegű gazdasági irodával ki lehetne gazdálkodni. * * *

A HÖK a tanárképzőn) A hallgatói önkormányzat munkája a főiskolán a hallgatói irodában összpontosul. Itt beszélgettem Kovács Józseffel a legfontosabb tudnivalókról, aki szeptember óta HÖK-elnök az intézményben. Szervezetileg a HÖK a küldöttgyűléstől függ, amely a tanszéki képviselőkből tevődik össze. Ez évfolyamonként és tanszékenként l-l embert jelent, akiket a hallgatóság választ meg. A küldöttgyűlés választ minden főiskola-szintű funkcionáriust, főiskolai tanácstagokat, bizottsági tagokat, HÓK-vezetőt. Az egyetemhez képest különbség, hogy nincsenek karok, így kari tanácsok sem. Kari jellege van bizonyos szakmai bizottságoknak. Ezen kívül létezik egy vezetőtestület, amely a főiskolai tanácstagokból és különböző bizottságok képviselőiből áll. A diákok szempontjából legfontosabb a DJB — abszolút hallgatói bizottság —, amit 13 hallgató és dr. Homor Géza elnök képez. Működik még tanulmányi-, közmővelődési-, fegyelmi-, oktatási-, gyakorlati képzési-, sport- és rekreációs bizottság, külügyi kapcsolatok bizottsága és különböző tudományos bizottságok. Ezeknek a munkájában több hallgató részt vesz, de csak l-l taggal képviseltetik magukat a vezetótestületben, melynek feladata kettős: döntés-elökészítés főiskola szintű ügyekben a Főiskolai Tanács felé, másrészt a vezetőtestület állásfoglalásának, beérkezett hallgatói javaslatoknak beterjesztése a küldöttgyűlés felé. A legfőbb döntéshozó szervezet a Főiskolai Tanács, egyharmados hallgatói, kétharmad részben oktatói-nevelői részvétellel. Működésének reformjára kísérletek történtek az utóbbi időben. A régi szabályzat szerint a tanszékek alanyi jogon képviseltették magukat, új tanszékek alapításával megnövekedett az FT létszáma és most az egész egy közgyűléshez hasonlít, ami a döntéshozatalban problémákat okoz. A HÖK-vezető szerint a tudományos szakmai bizottságoknak erősebb funkciót kellene kapni a döntéselőkészítésben, így a főiskolai tanácsnak csak döntést kellene hoznia. Elképzelése szerint ideális egy 15 fős FT lenne, a mostani 45 helyett — teljesen küldött jelleggel. Az új felsőoktatási törvényt azonban meg kell várni, hogy erről hivatalosan is döntés születhessen. A HÖK-nek munkáltatói joga nincs, alkalmazásban

csak a titkárnő és az irodavezető áll, őket a főigazgató nevezi ki. Most szeretnének egy pénzügyi referenst felvenni — akit a HÖK fizetne —, mert a főiskola nem tud rá keretet biztosítani. Pénzügyben szervezési téren már volt egy reform: a HÖK kezébe vette a kifizetések ellenőrzését, kikapcsolva ezzel a tanulmányi osztályt a GH-TO-HÖK triumvirátusból. Ez több okból is ésszerű, hiszen így naprakész kimutatásaik vannak pénzügyi helyzetükről — erről eddig félévente egyszer záráskor értesültek —, jó pár esetleges adminisztrációs hibalehetőséget kiiktatnak, kisebb pénzügyi manővereket tudnak tenni és a szociális segélykeretet is tudják tágítani. Az intézményi vezetőkkel problémáik nincsenek, a munkkapcsolat létezik és működik. A főiskolai tanácsban az intézményi politikával kapcsolatos ügyekben egyenrangú partnerként kezeli a diákképviselőket a főigazgatóság. Jelenleg havonta 1 200 000 Ft-ból gazdálkodhatnak. Ebből az alapjuttatásokat és az ösztöndíjakat fedezik. A fennmaradó összegből a DJB által odaítélt állandó szociális támogatásokat, a rendkívüli szociális segélyeket, kiemelt ösztöndíjakat, nyelvvizsgapótlékot, különböző támogatásokat, — mint például a TÁKnak és a TŰ-nek — fizetik. A főiskola lapja a TŰ, Király Ernő a főszerkesztője. A TU-be írók jelentós része önkormányzati tag, a vezetőtestület munkájában részt vesz. Felelős kiadó a HÖK és a pénzügyi terheket is viseli. A TŰ a hallgatóság lapja-vállalva ezzel azt is, hogy diákok készítik. Sok támadás érte a lapot laikussága miatt, de sokat fejlődött ahhoz, hogy jó lap legyen. E téma kapcsán Kovács József kifogásolta, hogy lapunknak, a Szegedi Egyetemnek a tartalma nem igazán fedi a nevében foglaltakat. A HÖKelnök egyrészt egy „nagypolitikai törekvést" lát, ezzel szemben hiányol „egy belső állapotleírást", olyat ami kivételes és valóban foglalkoztatja a hallgatóságot. A beszélgetést megköszönve várjuk mindazon főiskolai hallgatók, HÖK-tagok és nem HÖK-tagok írásait, akik vállalkoznak e hiányolt „belső állapotleírásra"! (A szerkesztőség címe és telefonszáma az utolsó oldalon az impresszumban!)

Kapargato k

Azt hiszem, még rengeteg téma van, aminek jót tenne a beszélgetés. Úgy tűnik, a Hallgatói Önkormányzaton ez nem múlik. Talán a későbbiekben is lehetőség nyílik arra, hogy megtudjuk, mit tesznek az általunk választottak. Majó Zoltánnak köszönjük, hogy ebben máris segített! B. Zs.

Szilárd íróval beszélget Szigeti Csaba, közreműködik Bosznyai József). Március 9., 20 órától: SNITT - "A fotográfia alkonya" (Lugosi Lugo Lászlóval beszélget Bán András). Március 10., 21. órától: LADÁNYBENE 27. koncert.

T. L.

HJába a könyvutalvány, az ember a könyvvásárlást általában nem a cím és a tartalom elolvasásával kezdi - azt úgyis ismeri előre hanem a hátlappal. Rutinos kézmozdulattal fordít, s megnézi, mire taksál ma a tudomány. De legyen bármennyi is, ha fontos, még a sokat is kifizeti. Megtettem magam is, ám később gondolkodóba estem, mint Márkus László egy híres kabaréjelenetben: mi került ebben ennyibe? Elkezdtem kapargálni az ár helyén lévő címkéket, mert mara ezekből egy könyvön legalább négy van. Fizettem érte 256 forintot, míg talán néhány napja 243-ból is kihozhattam volna a dolgot. Igen ám, de ha tovább kapargatok azt látom, hogy ez a könyv valamikor 110 forint volt, s ezzel még nem értem a végére. Az utolsó árcédulát is lekaparva megtudom, hogy nyomtatáskor 36 forintra tervezték új könyvem eladási árát. S ez csupán 1991 -ben volt. Azóta maximum 50%-os lehetett a hivatalos infláció, de akkor mitől lett 700%-faa/ drágább, ez a már-már általam sztahanovistának vélt nyomdai termék. Megírták valamennyi honoráriumért, kinyomtatták 1991-es költségekkel, s a kereskedő tervezett hasznával és minderre elégségesnek véltek 36 forintot. Gondolom, mert különben miért írták volna rá azt az árat. S hová tűnt az a 220 forint, amennyivel többet fizettem? Nem tudhatom. Rutinosabb helyeken az árura már nem is nyomtatnak árat, az eladás előtti pillanatra és a kereskedőre bízzák. Csak az a kár, hogy nem lehet alkudni! Egyébként egy dolog vigasztalhat, mert esetleg jó befektetést csináltam. Ha így emelkedik könyvem árfolyama, akkor 1995-ben talán már 1700 forintot is megér. De akkor még mindig nem adom el! Mire végzek ilyen jó befektetésekkel gazdag lehetek! bézsé


Utószó a FEFA-pályázatról Előző lapszámunk 2. oldalán Ki nyert és ki nem? címmel írtunk a FEFA-hoz benyújtott és nyerőnek ítélt Szegedi Universitas pályázat „történetéről". A megkérdezettek között akkor nem szerepelt Makkai Árpád, a J A T E Számítóközpont igazgatója, a pályázatban többszörösen és több minőségben érintett oktató. Cikkünk megjelenését követően felkerestük Makkai Árpádot, aki a következőket tartotta fontosnak elmondani: A szóban forgó pályázat még nem futott le, ezért szeretnék nagyon köriiltekintő lenni és nem zavarni a kitűzött célok megvalósítását, Sok van még hátra. Hely kell a kabinetek számára, meg kell vásárolni a gépeket, ki kell dolgozni az üzemeltetés feltételeit. Nyilván a pályázat kiírója meg fogja nézni, mi az ami a pénzéből megvalósult, végül a hallgató majd azt mondfa - remélem legalábbis - igen, ez már . ,, , ., , . kellett, otthon ilyen meg nincs. Azt hiszem nem sokat tévedek, ha feltételezem, hogy az olvasó pont olyan tájékozott az ilyen pályázatok lebonyolításáról, mint amilyen én voltam 1991 decemberében. Magyarul fogalma sincs a merev, minden lépésében aprólékosan szabályozott folyamatról. A pályázat megnyerésére fordított munka eltörpül amellett, amit arra fordítottunk, hogy végül is előálljon a tenderfelhívás. Elfogultságról, bármelyik tenderező előnyben részesítéséről, információkiadásról nevetséges lenne beszélni egészen a tenderek beadásáig. Ezt a periódust

sokan,

hosszan vizsgálták, számomra

nagyon meg-

nyugtató, hogy körömpiszoknyi

hibát sem ta-

hogy vannak a résztvevő négy intézmény oktatási profiljában különbségek, ezek szülnek érdekkülönbségeket. Én abban merev voltam, hogy a pályázat már szerződésben is rögzített céljait ne csűrjük-csavarjuk addig, hogy a Világbank se ismerjen rá a kabinetjeinkre. Ebben a problémakörben éhem azt a két hetet, meg az ¡^szorításában, hogy a kabinetek a'93 februári félévben beállhassanak. Persze nem tegnap születtem és már jóval korábban végiggondol, , tam a helyzetemet, mármint azt, hogy pénzem van az egyik ajánlattevő cégben. A döntést nem én hozom, nem Szegeden hozzák, nem Budapesten, hanem Washingtonban. Minden lépésem ellenőrizhető és ellenőrizték is. A formális felelősséget a szerződésileg megbízott konzultádós cégre ruháztuk. Azt hittem, hogy az a hír rólam, hogy a JATE a mindenem és majd csak mosolyognak, ha azt hallják, hogy a Makay JATE pénzt játszik át a saját zsebébe. És nem mondtam le időben a bizottsági elnökségről. Le kelktt volna Akkora a ' PÉnz forSott> legkisebb rést is be kellett volna tömni az ajánlattevők elől, mi pedig több helyen repedeztünk.

Különben tavaly tavasz óta néha fagyosnak érzem magam körül a JA TE levegőjét. Sok a Mi van ezután? El kell dönteni, hogy hat pályázatom, nyerek is, befurakszom mások ajánlatból melyiket fogadja el az Universitas. A pályázataiba. A pályázat szakmai kihívás, vervásárló az úr, mint rendes piacon mindig is, azt seny, tájékozottság kell hozzá. Egy pályázat láltak.

vesz, amit akar. Itt már van bökkenő. Nyilván a felhívást óvatosan fogalmaztuk, nehogy kényszerpályára kerüljünk. Beleférjen sok minden, esetleg ami még eszünkbe se jutott, de ajánlják. Most azonban már megvan, hogy egyáltalán mi az, amit vehetünk, le kell írnunk, hogy mit veszünk. Ha leírtuk, ki lehet számolni, mennyibe kerül ez egy-egy ajánlattevőnél. Többen kiesnek, mert annyi pénzünk sincs, vagy mert nagyon sok hiányzik ajánlatukból a listánkról. A maradékon pedig a szabályok keretei között jól elvitatkozunk, számolunk, pontozunk. Sajnos az én vezetésemmel nem jutott odáig a bizottság, hogy megközelítőleg is pontos vásárlási listát produkáljon. Természetes,

elkészítésében sokan vesznek részt, de ha nincs valaki, aki magára vállalja a munkát, a vereség veszélyét, az alkudozást, akkor kívánság-sóhaj születik és nem nyerő pályázat. Talán nem kellene már pályáznom, mondták (a Pályázati Bizottságban). Nem fogadok szót. Amíg egy ilyen intézményt vezetek, mint a Számítóközpont, sok pénzre van szükségem. Nem nyerő stratégia, hogy ma én pályázom, holnap te és majd osztozunk. Normálisnak és egyedül járható útnak tekintem a pályázatok rendszerét a fejlesztésekhez szükséges pénzek megszerzésére. Csak '92 nyarán gondoltam, hogy soha többet, azóta egy nagyobbacska összeg megint elcsábított.

Programok az Ifjúsági Házból Február 25., csütörtök 14.30 óra:

vetítése, majd beszélgetés a filmről.

olasz film vetítése

Ördögi Kör (önismereti játékok) számítógépes játéFebruár 26., péntek 17 óra: SULISZÍNHÁZ Makok, dách Imre: Az ember tragéBONSAI KLUB 19 óra: játszik a PENTAdiája Február 27., szombat 9—12 GON együttes, Szereplők: Fazekas And- óráig: rea, Jager András, Bicskey 20.30-tól 22.30-ig: DISCO CSIRIBIRI GYERMEKLukács. Dire Straits koncertfilm KUCKÓ Rendező: Sándor János. Belépés csak diákigazolHetedik varázsóra: Iskolai csoportok jelentkevánnyal. Mese a nyusziról, aki nazését is váijuk. Á L L A N D �� SZOLGÁLTAgyon szerette a meséket. TÁS Február 25., csütörtök 18 óra: Február 27., szombat 17 óráMinden S Z E R D Á N 16.30-tól tól 22.30-ig: ALBA KLUB INGYENES JOGI TA(Alternatív kör — az erőIH-PARTY NÁCSADÁS szakmentesség jegyében.) Tartja: Dr. Szokol Márta 17 óra: Nikita c. f r a n c i a A Gandhi című film

ET-ülés A JATE Egyetemi Tanácsa lapzártánk után, február 25-én tartotta ülését az Aulában. Napirendjén, személyi ügyek után, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a József Attila Tudományegyetem szervezeti összekapcsolásáról tárgyaltak az ET tagjai. A későbbiek során az ET-tagok megválasztásának szabályairól, az államvizsga kérelmek elbírálásáról, az államvizsga bizottságok elnökére tett javaslatok módosításáról, a Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem adományozásáról és a másoddiplomát nyújtó posztgraduális környezetvédő szakosító képzés létrehozásáról volt szó. (Az ET-ülés részleteiről következő lapszámainkban tájékoztatjuk olvasóinkat.)

Megkésett, deformált ifjúság (Folytatás az 1- oldalról.) Ezen túl örököltük azt is, hogy a magyar fiatalokra megrövidített ifjúkor jellemző. Az iskola rövid időre korlátozódik, s minél előbb megpróbálnak munkába állni. A megkésettség azt is jelentette, hogy a javakhoz való hozzájutást kivették a piac kezeléséből és központosították. Ezért a béreket alacsonyan tartották, így egyre többen kerültek olyan helyzetbe, hogy saját jövedelmükből a lakáskérdést nem tudták megoldani s a család segítségére szorultak. Az egzisztenciális helyzet ilyenformán alakulása meghosszabbítja az ifjúkort, ami pedig eleve feltétele a modern társadalom kialakulásának. Végül az ifjúság autonómiájáról kell szólni. A hagyományos intézményes ellenőrzési formákat — munkahely, család — felváltja egy közvetlen ellenőrzési rendszer. Fontos szerepet kap az iskola és a saját szerveződések. Nálunk ez utóbbira 1990 után nyíltak meg a lehetőségek. Ebből a folyamatból az következik, hogy a fiatalok 4—5 százaléka politikai, 14 százaléka egyesületi, 30—40 százaléka pedig valamiféle baráti csoportosulás tagja. Az ifjúsági kultúra kibontakozásában az alternatív ifjúsági kultúra játszotta, mely az elmúlt rendszerben regreszszióban részesült. Az önálló cselekvést biztosító szerveződések most alakulnak ki, de minthogy nemzetközi hatások is érvényesülnek, sokkal radikálisabban nyomulnak be az agresszív ifjúsági hatások, például a skinheadek, illetve a fogyasztói kultúra. Arra figyeltünk fel temesvári, szabadkai, szegedi vizsgálatainkban, hogy Kelet-Európában minél kevésbé alakult ki az alternatív ifjúsági kultúra, annál nagyobb mértékben hatolhatott be az agresszivitás. Ezentúl az új rendszerben történő elbizonytalanodás a tradicionális mintákat követő fiatalokat különböző politikai hatásokra befolyásolhatóvá tette.

— Ez összefügg azzal a problémával, amiről az előbb szó volt. Az államszocializmus egy olyan fiatalságot képzelt el, amelyik mindenekelőtt lojális és alkalmazkodó, s ezzel próbált karriert csinálni. Az államszocializmus összeomlása után ez a réteg bizonytalan helyzetbe került. A dzsentriesedési folyamat alatt azt értjük, hogy megpróbálják cinikusan kihasználni a szervezeti formákat. Úgy gondoljuk, hogy ennek a csoportnak a szerepe az iskolában végbemenő polarizálódás és az új rendszer stabilitásától függ. Abban az esetben, ha nem sikerül az új követelményeknek megfelelően kialakítani az iskolarendszert, akkor várható ennek a rétegnek a növekedése. Én optimista vagyok, szerintem ennek a rétegnek a visszaszorulásával lehet számolni.

dóbb szelleműnek mondják. Mennyi ebből a misztikum és mennyi a valóság? — Két félreértést kell tisztázni ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy a fiatalok úgymond ellenzékiek és ennek következtében automatikusan az ellenzékhez kapcsolódnak. A másik tévedés, hogy a szegedi fiatalok általában véve radikálisak. Utóbbiról szólva tény, hogy a szegedi egyetemen tanuló fiatalok törekvései a 80-as években egy tradícióra vezethetők vissza. Például a Gondolatjel-csoport „furcsamód" azt szerette volna, ha az egyetemen értelmiségiek lehetnek és ilyen tevékenységet folytathatnak. A politikai rendszer rendkívül ideges lett, ha valaki bármit kitalált s meg akart valósítani. Szokták mondani, hogy a fiatalok azért fognak radikalizálódni, mert fokozódnak a szociális problémáik. Tény, hogy ez az átmenet nehezebb, mint gondoltuk, ugyanakkor az esélyek jelentősen megnövekedtek. Azzal kell számolni, hogy a fiatalok és az egyetemi hallgatók kezdeményezései erősödni fognak s úgy gondoljuk, hogy a legfontosabb kérdés, hogy tud-e az ifjúság élni a szabadsággal. A fiatalok általában vett ellenzékiségéről annyit, hogy három éve a régi rendszer ellen szavaztak, s ez párosult egyfajta autonómiára törekvéssel. Úgy gondolom azonban, ahhoz, hogy valaki a munkanélküliséget rossznak ítélje, nem kell sem liberálisnak, sem konzervatívnak, sem szocialistának lennie. Az ifjúság egyértelműen a polgári társadalom értékeire szavaz, s egyúttal valamelyik ideológia mellett állást foglal.

— A könyvben nyugat-európai és magyarországi tapasztalatokat vetnek össze. Miben különbözik a nyugati és a hazai ifjúság értékválasztása? — A nyugat-európai fiatalok legfontosabb jellemzője az autonómia növekedése. Ezért saját világukban próbálják kialakítani azokat a célokat és értékeket, melyek a későbbiekben a karriert biztosítják, s egyre nagyobb igényük van a politikai folyamatokba való beleszólásra. A magyar fiataloknál is megfigyelhetők ezek a tendenciák, csakhogy nálunk az iskolarendszer ellenére alakultak ki kisburzsoá minták. Az értelmiségi, kulturális minták háttérbe szorultak, s előtérbe kerültek az anyagi javak megszerzését célzó minták. Azzal számolhatunk, hogy hamarosan nálunk is a nyugat-európai folyamatok érvényesülnek. Ezentúl a magyar ifjaknál erőteljesebben fognak megjelenni azok a problémák, amelyek a korszakváltást jellemzik. Előtérbe kerülnek a fogyasztói minták s a generációs konfliktusok. Nem önmagában a tény, hanem a kezelése jelenthet problémát.

— A kötet borítóján van egy csiga. Kit vagy mit jelent ez?

— A csiga egyrészt a keresztény mitológiában az újjászületés szimbóluma. Másrészt pedig a lassúság, nehézkesség fogalma kötődik hozzá. Miután a kutatásokat a 80-as évek közepén vagy még korábban elkezdtük, utalni szeretnénk arra, milyen lassan tudtuk ezt az első kötetet — Szólnak a kötetben bizonyos áldzsentri rétegről. — Szeged egyetemista ifjú- kiadni. Kik ők? ságát forradalminak, halaA R A T Ó LÁSZLÓ

Pályázat! A Szegedi József Attila Tudományegyetem rektora pályázatot hirdet az egyetem jelvényének (emblémájának) megalkotására. Egy pályázó — szöveges magyarázat kíséretében — három tervezetet nyújthat be. A pályázatokat l-l példányban jeligével — a nevet és a címet külön borítékban megadva — 1993. március 16-ig kérjük eljuttatni postán a kővetkező címre: József Attila Tudományegyetem Rektori Hivatala (Jelvénypályázat) 6701 Szeged, Pf.: 674. További információk beszerezhetők dr. Márkus Andrásné hivatalvezetőnél (Tel.: 311-998 Szeged, Dugonics tér 13., II. emelet).

\

\ 1\

Szalma László grafikája (A művész Szabadkán él, a Hét Nap című lap grafikai szerkesztője.)

SZEGEDI EGYETEM 3

y

]


Kelemen

Zoltán:

Pompeji felolvasóest

Napló I. Valószínűleg azt fogják hinni, hogy összebeszéltünk, vagy ami rosszabb, hogy valamelyónk utánozza a másikat. Valószínűleg én, mert én fogok később következni. Mintha ez olyan fontos lenne. Többször megbeszéltük már, hogy nem a dolgok létrejötte a lényeges, a teremtés nem ebben nyilvánul meg. A gondolat sokkal fontosabb. Ha valaki a gondolatot is csak plagizálja az olyan, mintha saját magának hazudna. De ezt most hiába mondanám. Álmomban láttam a fát, ahogy úszott a víziparkban kígyókkal és hatalmas pillangókkal ölelkezve a pislogó pálmalevelek félhomályában. A zöldeskék patak fülledt vizében szivárványszínű halacskák szaladgáltak, különböző nagyságú kövek szabdalták a víz sűrű, iszapos ölét. Ha ott álltál volna velem a folyóparton, biztosan eszedbe jutottak volna a barátaink és az ifjúkori félrelépések, melyek következményeként ülünk most itt, ebben az üvegházra emlékeztető városban, melynek egy sáska a polgármestere és férgek személyesítik meg a költészetet, kaméleonok a törvénykezést, mintha egy hatalmas őslény csontvázára nőne rá valami új élet úgy ébred a város, ez a lélegző szörnyeteg. Orrlyukain kifújja az éjszakai országutak részeg porát, óriási hüllőként nyáladzva köszönti a hajnal első sugarait, melyek félénken csúsznak le a betontól és vérhastól iszamós bőrön a földre, hogy harmatcsöppjeikkel megnedvesítsék a fűszálakat. Ébredés a vízben. Bőrünkön növények és álmok karcolásaival a sötétbe sietünk, a régi orgonát rejtő bozótba, a hangszerhez, egy távoli táj hírnökéhez. Egy törött

sípjából almafa dugja ki a fejét, a szél saját dallamait dúdolja, billentyűk nélkül. A szekrénykékbe mindenféle kismadarak költöztek, a bedőlt fújtatóban pedig egy öreg kígyó fészkel. Túl jón és rosszon ő már tökéletesen elégedett. Most megtörtöd a homlokodat és bekopogtatsz a templomi orgona hátoldalán. Belülről sokáig csak a mocorgás, kotorászás. Idegesen húzol egyet a kulacsodból. Végre meghallod a csoszogást. Öreg indián nénike nyit ajtót, tekintetében az utazók türelmes nyugalma. Belépsz, s míg a szemed hozzászoktatod a hűvös sötétséghez, megcsapja orrodat a száradó növények illata. Az orgona belsejét oszlopcsarnok díszíti, falain az inkvizíciót és — vagy a poklot idéző freskók késfülekről, fatörzsvégtagú kalapos emberről, disznóról, melyen apácafőkötő van és a hárfa felfeszített húrjaival átszúrt emberekről. Az aszszony reggelivel kínál, elrendezgeti a számtalan kancsócskát, csészét és tálacskát és leül veled szemben a földre. Lerakod a zsákodat, egy gyík csusszan ki belőle és fenyőfává változik, alatta kis patak csörgedez; türelmesen bevárja az eső kicsi erecskéit, melyek a puha földbe utat vájva közelednek hozzá. De te ezt nem figyeled. Lassan megreggelizel, majd elszívsz egy összesodort levelet, míg az öreg kényelmesen rendet rak. A réseken még beszűrődik némi fény, a zenitre tartó napkorong hírnöke, de téged már a hangszer mélye csalogat, a titkos rekeszek és a parányi, keskeny folyosók, melyeken végül el is indulsz vezetőd után.

Napló II. Úgy válogatom a verseimet, mintha egy halott hagyatékában kutatnék. Az iratai, a ruhái, a nyomai között. Vérnyomok. Hol itt a vér? A tárgyakból szivárog? A tárgyakból szivárog, mint a nyirkos falakból a nedvesség, Kinek a vére? A halott vére? Az én vérem? Én írtam a verseket, én haltam meg? Hol nyugszok? Hol lesz nyugtom, vagy: mondd hová temették a szabadságot? A szabadság véres Madonna. Sorokba nem tördelve kutatok tovább az állo-

mezőkkel mi lesz? He? Mi lesz a hajnali vágtákkal? Nincs is jobb, mint egy kis kora reggeli lovaglás, miközben kifelé bámulok az ablakon a búzaföldekre, a komlóföldekre és még messzebb a gyümölcsösre és még azon is túl az erdők által sűrűn benőtt hegyek végtelen láncaira, és a szűk szorosokra, sőt még messzebb, az érzékelés tágas-téres vidékeire, melyeknek éppen most egy sarokpontját ingerelhetnéd kitartóan, ahelyett, hogy itt a medvék falnának fel!"

máson, melyről elutaztam. A síneken kerekek, a

„Mássz el innen! Vérzek! Folynak el belőlem a váltók sorain, sínsorain gurulnak sínrímként so- szavak! Inkább már a medvék tépnék szét a rokba tördelve, váltókkal irányítva, kerékbe tör- mondatokat és falnák szürcsölve az illatos velőt, delve. Sorokat. Sorokból épült

pályaudvaron. melyből

Ott, ahol a versek laknak. A verseim.

hajdani virágok szállnak fel,

Channel együtt töltött hajdani szép

Mint a vért, húzom őket magam után. Ez a vér

Mária éjszakák

emlékei, mikor Mária eljött hozzám és szép,

hosszú ujjaival kisimogatta a remegést a szememnem menti a vért. A rései között szivárog el ből, az ajkaimból, nyakcsigolyáim közül. Az lassan, a sorok között folyik el kacskaringós, enyészetnek dobom azt, ami veszendő, hogy az messzi vonalakban, soha nem találkozó végtelen igekötők melegében gőzölgő bundák közül kirea koncentrikus boltívek pülhessen a jóságos köd, az égre ugorhasson a alatt, melyekre leszálltak a galambok e piszkos virágok vére tintaként, s a verseskötetek foszló

sínpárhuzamosokként

népség, és leszállt az éjszaka. Az éjszaka, a vén tömegével betakart tetem türelmesen várná, míg melyen elszállítják a reggeli vasutasok kis villamos tarmint holt gyermekek, temetetlenül fekszenek a goncájukon, míg a szerkesztő egy végtelenül cukrosbácsi is leszállt a pályaudvarra, versek. A versein fekszik

az alvó,

elterülve, intelligens mozdulattal újabb cigarettára gyújt, nehezen, szatír a gépolajtól csillogó testű nimfák fogai között beszívja, majd kisvártatva orrán át között, egy gyertya és ragák mellett.

lassan és méltóságteljesen kifújja a kékes füstöt,

Megelevenedik a véletlen álom és kivirágoznak leveri az égő csonk végéről a hamut és türelmesen biccent a fejével, jelezve, hogy kíváncsi a folytaa szétszórt papírok és hajfürtök. Egy jóságos tásra. írógép lesimítja szétkuszált vonásaikat és parázsló cigarettával népi motívumokat

éget a lel-

A papír- és vérfoszlányok nyomába kéne eredmintha nie, melyek akkor már nagyon messze járnak, túl megelégedtek volna, de valójában útra kelnek ók a búzaföldeken és a komlóföldeken, és a gyümölkükbe. A lények gyengéden sikoltanak,

is, mint a versek, itthagyják bolond

gazdájukat, csösökön, és az erdők által sűrűn benőtt hegyek aki részegen hever a sínek között, ihletet várva, végtelen láncain és szűk szorosain, sót túl az azt hiszi, hogy a vécén ül. érzékelés határain egy reggeli párás kert közepén Megérkezik a lovas. Sakkozik a lovával, iszik egy kicsit a véréből, eszik az út porából,

majd

beleharap a sín vasába, megcsóválja a fejét és nyeregbe hág. Utánakapok, „Apám, ne hagyj el"

álló házikóban ülnek egy nagy asztal körül és hallgatják, ahogy a szomszéd szobában felsír egy újszülött, aki szintén én vagyok. Körülbelül ennyit és így lehet mondani a kü-

— nyöszörgők, de már változik a szín. Jegesmed- lönböző cselekvésfajtákról. Ezek közül csak egy vék jönnek elő a restiből és bőgve minden oldal- a verssorokkal teleírt lapok rendezgetése. Nem ról rámvetik magukat. megjelenik

Az utolsó

pillanatban kifejezetten fontos

egy hetéra: „Hát a végtelen zöld verset írok.

4 SZEGEDI EGYETEM

cselekvésfajta.

Most pedig

A Pompeji magát a töredékes tökéletesség folyóirataként határozta meg. Közepes humorral azt mondhatnám, hogy február 16-ai felolvasóestjük inkább a tökéletes töredékesség jegyében állt össze. Persze a Pompeji soha nem kapcsolódott oly erősen egy nemzedékhez, szerzői csoportosuláshoz és az egyetemhez, mint elődje, a Harmadkor. Mégis szokatlan ez a nagy kaleidoszkóp, hisz eddig szerzői és felolvasói jóval homogénebb képet mutattak. Szerintem egyébként nagyon helyénvaló, hogy bevették a buliba az egészen fiatalokat, a Kurzus Csoport tagjait, Kemény István udvartartását (Kemény kurzus). Láttam is tehetséget csillanni a legénykék szövegeiben, kettejüknél legalább. így kezdeni egy verset: „Frigid vagy Hedvig, szállj magadba!" így, büntetlen mégse lehet. Rosszat lehet írni véletlenül, jót nem.

A szegedi

Mondom, új szín jelentet- mondatot: „Sok van, mi tek (feketét) képileg is, csodálatos, de az embernél nincs semmi." És ezért meg megjelenésben. tényleg érdemes végighallA pólus másik végén gatni őt rosszabb passzban Baka István állott versével, is, erre lehet várni. Solyki — ha nem csalódom — mosi komoly, kegyetlen szintén új felolvasó, pedig szöveggel ünnepelte magát szerzőnek éppen érett. Bálint-napon, melynek táKöztük állott Juhász jékán a Pompeji minden Anikó, az elsőkötetes évben fölolvas. Jónás Csaba, vagy a csilTetszett aztán, hogy a logó szavú Utasi Csilla partit is megújították, az Újvidékről, ki Kosztoláutána szokásos fogadást. nyit idézte elénk. Finom tömény italt hoztak S szinte megható volt, és csábító édes süteményt. hogy a derékhad (a derék Zwack és Servánszky járta had) Darvasi, Solymosi idén, két nagy magyar válmeg Podmaniczky szinte lalkozó, ha tetszik új mamár nagy öregnek tetszett. gyar kapitalisták, őket itRégi, bevált harcosoknak, tuk s ettük, támogatva hakinél az ember biztosra zánk zsendülő iparát, s megy, kiket lehet már ra- gusztálva a termést, mi elkosgatni a műsorfolyam- hangzott. Jó forma, evett ban a fontos helyekre, mindenki becsülettel, s a vagy épp a végére, csatta- gazdák is nagyon iparkodnónak. Erre cáfolt most tak. Podmaniczky szilárdan, Kellemes szájízzel tákinek Józsi bácsija inkább vicchós, semmint irodalmi voztunk. „Pompeji, az szereplő. Ám szerzőnk édesszájú lap." azért elhelyezett, bár csak egy, de igazi csillámló MÁROK TAMÁS

zsinagóga Szabó Zoltán fotói


A balett módfelett különös dolog. Úgy érzi az ember, hogy valami mindig hiányzik az előadásból, ami pedig nagyon kellene. Nyilván a jobb megértéshez, hisz mindent érteni akarunk, lehetőleg úgy, hogy a szájunkba rágják, többször átismételtetik, míg meg nem tanuljuk. Nos, a balettből pontosan a beszéd, a szavak hiányoznak. így aztán a mozgás, a gesztusok, a színek, a hangok és a benyomások közvetítik a mondanivalót. Ezért sokan nem értik, tehát nem szeretik a belettot, következésképp — mondjuk — elalszanak rajta. Nekik felesleges beülni egy előadásra. Persze, van úgy, hogy ettől függetlenül sem lehet sejteni, hogy miről is van szó voltaképp. Akkor talán már nem a nézővel van a baj. Nos, a nézőkkel a Stúdióbalett 93. előadásán sem volt gond, de még mielőtt bárki rosszra gondolna: a művészek is kitettek magukért.

Balettbemutató:

fölé azért, hogy a következő megvilágításnál elveszítsék jelentőségüket. Ismerős dolog, s nemcsak a színpadon tapasztalható. A szereplők találkozása, elválása, összetartozása és különállása a jelenetek hullámzása feszültté tette a darabot. Végigvonult valamiféle furcsa kettősség, feszültség a kompozíción, mivel igazán soha nem lehetett helyén érezni a dolgokat, mindig hiányzott valami ahhoz, hogy nyugodtan kiengedhessen a néző. Persze, ez így volt jó, így találták ki. Mint ahogy jó volt a második darab is, bár egészen másért. Molnár Éva a Revans címet adta munkájának, szereplői pedig sakkfigurák voltak. Fehérek és feketék, valamint az őket bábuként mozgató piros ruhás hölgy. Aki előbb kényekedve szerint tologatta, rángatta őket, majd — idővel — szerelmes lett a fehér királyba, összemosódott az e- é.< a más-világ, egészen addig, míg csak az érzelmek domináltak. A keserű ébredest pedig az egyik világból a másikba „át nem léphetóség" jelentette. A darab itt-ott csapongott, s nem mindig az érzelmek hullámzását követte. A zene váratlan fordulatokkal váltott nemcsak stílust, hanem sokszor műfajt is, így aztán sakkfiguraként rángatták az események a nézőt is. Ennek ellenére, pontosabban éppen ezért izgalmas volt a mű, nem lehetett kitalálni a következő állomást.

Koncert és Revans

Igaz, eleve rosszul indult a bemutató. Három darabot harangoztak be, de rögtön az est elején közölték: Lórincz Katalin „Ohoi!" című darabját technikai okokra hivatkozva — nem mutatják be. Meg nem erősített hírek szerint inkább arról volt szó, hogy a rendező önkritikát gyakorolt, s nem tartotta bemutatásra érettnek a darabját. Mindenesetre, ha így is volt, dicséretes dolog az önvizsgálat. Az első kompozíció Roberto Galvané, egy Svájcban élő argentin művészé volt. Koncert tangóharmonikára és zenekarra — ez volt a mű címe. A darab lüktetése valóban dél-amerikai hangulatot idézett, a szenvedélyes egymásra találástól a duhajkodásig sokféle érzés megtalálható volt benne. Férfiak és nők folytatták a színpadon sokezer éves küzdelmüket, amely meglehetősen

Nagy László: Balett ismerős és régóta ugyanúgy zajlik. Ettől függet- retettel használják ki a különféle megvilágítás lenül persze a darab élvezetes és jó volt, a adta lehetőségeket. Az árnyékok a hátsó fehér táncosok felkészültsége pedig vitathatatlan. vásznon nem azt a képet tükrözik, mint ami a Nemcsak a tudás, hanem a technika is emelt a színpadon látható. Egészen mást, mondhatni minőségen. A szegedi színház rendezői elősze- az ellenkezőjét. Figurák emelkedtek a többiek

Tisztelt Uram!* Meglepetten tapasztaltam azt a hihetetlen tényt, miszerint én Önt felfogadtam volna „hivatásos" utazónak. Ön közli velem állítólagos utazása tényét, mellékeli a számlákat, valamint az én állítólag Önhöz írt távirataimat, s az arra érkezett válaszokat, holott nemcsak hogy ezek nincsenek, és nem is voltak soha a birtokomban, de nem is küldtem én Önnek soha semmiféle üzenetet, kivéve ezt a mostanit, de ez sem távirat, hanem levél, mivel utálok táviratozni. Jóllehet tudom, hogy soha nem adtam Önnek megbízatást, a számlákat mégis kiegyenlítettem, tudva, hogy ezt nem mindenki tenné meg Önnek. Higgye el, engem sem jó neveltetésem késztetett erre, vagy az, hogy úriemberhez méltóan próbálok viselkedni, ebben az Ön által sem úrinak, sem emberinek nem nevezhető „legnevetségesebb és legfélelmetesebb hazában", hanem egyszerűen azért, mert közelről ismerem az Önhöz hasonló utazókat. Önnél rosszabb vagy jobb képességű kollégáit és tőlem telhető megértéssel viseltetek Önök iránt, akiket a szívemhez közelálló itáliai tollforgató csak „farmernadrágos autóstoposoknak" nevez. S azt hiszem, hogy itt helyben is vagyunk. Miért bántja Ön e szegény taljánt, aki tőle telhetőleg szereti fajtánkat, melyről pedig a Szentföldre tartó Babenberg Ottó freisingi püspök (a II. Géza királyunkkal harcban álló II. Henrik osztrák herceg testvére) riadtan és gyűlölettel eltelve beszél, hogy a csipetnyi irigységről és a sóhaj-

nyi undorról már ne is essék szó. Kemény, néhol durva tréfáit sajnos igen kevesen értik. (Még bölcs prágai kollégája sem, akitől ha mást nem legalább az őszinte sörivást megtanulhatta volna, vagy ha nem, hát legalább nem kellett volna az egyik legillusztrisabb honi irodalmi folyóirat lapjain reklámoznia ismeretségeit. Ehhez képest mi is volt a könyve? Értjük mi a tréfát, de azért emlékeztetném önt R. báró esetére, aki Hoffmann elbeszélésében azért járta a világot, hogy tájképeket gyűjtsön a fejében, és aki a szép kilátás élvezetéért, ha úgy tartotta szükségesnek, gondolkodás nélkül vágatott ki fákat, egész erdőket irtatott ki vagy tanyákat bontatott le, ha azok zavarták a tekintet szabad útját. Ám a rombolás is architektúra, dekonstrukció, amely szabályokat és számításokat követ, a szétszedés és az összeillesztés művészete, egy másfajta rend megalkotásának művészete: amikor a sűrű lomb fala egyszerre csak összeomlott, s szabaddá tette a kilátást egy távoli, alkonyi fényben fürdő kastély romjaira, akkor R. báró néhány percig elnézegette az önmaga által rendezett színjáték jelenetét, majd sietve elhagyta a helyszínt, mindörökre.

A stúdióbalett előadásának nagy sikere volt a bemutatón. Még akkor is, ha kicsit csonkára sikerült ez az este, a korábban már említett „viszszalépés" miatt. Talán azért lehetett nehezményezni a műsor megrövidülését, mert szívesen végignézett volna a közönség még egy-két kompozíciót. Persze, csak akkor, ha jó a darab. (A fotó nem a bemutatón készült.) A R A T Ó LÁSZLÓ

Mottó: Ahogy Móriczka meglát egy öreg nénit a z e b r á n á l . . . (Sz. L.) ö n szakmájában ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, azonban emlékezni kell a megtörténtekre és nem emlegetni őket, mert ez két különböző dolog. Azt hiszem. Különben sem tudom, hogy mi az a Hauptquartier, az Andrássy úton pedig egy hónapja sétáltam és nyomát sem találtam annak amiről Ön ír. Természetesen Önnek joga van nem arról írni, vagy arról nem írni, amit tapasztal, hiszen ezért is fizettem volna Önt, ha megállapodtunk volna. A hiba nem itt van, hanem megint a humorral, annak is jellegzetesen korunkbeli kissé torz megnyilvánulásával, a viccel. Tudniillik nem szokás egy társaságban egy este egynél többször egy viccet elmondani, még akkor sem, ha viccünk jó és közönségünk lelkesedése egyöntetű. Itt pedig, kis családias körünkben a Duna-medencében, a XX. század estéjében Ön már nagyon sokszor mesélte és meséli el Ávós vicceit. Mindig ugyanazokat. Önnek komolyan kellett volna vennie saját definícióját, miszerint „Kundéra definícióját csak a Szovjetunió tartotta életben."

Ön elfelejtkezik arról, hogy nemsokára fel fog nőni egy nemzedék, itt, az Ön által „beutazott" folyam partjain, Hamvas írja egy helyütt — melynek fogalma sem lesz maradva a tréfánál — Rabe- mindezekről a dolgokról, és lais-ról, hogy az — akárcsak valljuk be, nem is biztos, hogy egy magyar kollegája — a hu- érdekli majd őket. A történemorban nem ismert tréfát. lem órán inkább a keresztes Hát ezért csóválgattam én itt hadjáratokra, meg az Árpáda fejemet, miközben úti be- háziakra figyelnek majd, vagy számolóját olvasgattam. A a Kiegyezésre. Ön ez után a történelem természetesen kitérő után joggal mondhatja, történik és ez fontos dolog, az hogy az irodalom nem törté-

nelem óra. Hát ez az. Ezt mondom én is. Mivel botcsinálta megbízónak tartom magam, nem éreztem, s nem is érezhettem magam feljogosítva arra, hogy Öntől a borok, sörök, tájjellegű ételek, kiskocsmák és egyéb hasznos időtöltések pontos és tényszerű ismeretét elváljam. Már csak azért sem, mert ebben a hazában már rég nem ismeri tollforgató ember ezeket pontosan, ha meg ismeri, nem tudja leírni. Ezért kár volt törnie magát ebbéli igyekezetében. Anakronizmusával azonban, mellyel a régi nagy hajóst próbálta viszszacibálni a hajdanvolt Ezeregyéjszakából egy hangulat erejéig még engem is megbántott. De térjünk rá az igazán fontos dolgokra. „Jó volna tudni (akarni) énekelni." írja Ön egy helyütt úti beszámolójában. Bizony ezzel az énekléssel baj van. Ajánlom tanulmányozza Seserko dúsgazdag fehértemplomi polgár papagájának viselkedését, mely szerintem, az ön foglalkozásának abszolút pontos és megbízható megvalósítása. Ön beszámolójának folyását talán a nagy folyamra próbálja bízni? Ön öntudatosan el-eltér ettől, mellékerekre, azonban ettől csak bepiszkolódik Ön? Ön elárvult és rosszul érzi magát néha? Ön olvas Wittgensteint? Ajánlom olvassa többet! Maradok tisztelettel:

KELEMEN ZOLTÁN (* Esterházy Péter: Hahn — Hahn Grófnő pillantása — Bp. Magvető, 1991)

(filmajánlat) Ha meg akarjuk érteni, illetve értetni saját korunkat, úgy tűnik, mindig szükség van arra. hogy egy kicsit el is távolodjunk tóle. Akár a nyelv szintjén — gondolok a filozófiára, -r- akár térben — amiről most A varázshegy jut eszembe, akáridóben — mondjuk a József és testvérei. Egy dán rendező a belsó időben lép hátra, viszont egy olyan helyzetben, amikor már tulajdonképpen megszűnt az idő, ahogyan az óceánban feloldódnak a folyók, a folyók hordalékai. A csomópont, ahol a film ebben a különös időben megáll, a II. világháború utáni Németország. A film megtekintéséhez előzetesen érdemes elolvasni Főidényi F. László írását a Filmvilágban — annak ellenére, hogy szerintem a film másról, pontosabban másként szól. Véleményem szerint ugyanis az általa írottak a filmnek csupán az egyik rétegét érintik, a történelmi horizontot. Megjegyezhető továbbá, hogy az írással ellentétben a film nem elfogult, sem Európa/Németország, sem Amerika javára-kárára. Ez az elfogulatlanság a rendező részéről éppen egy olyan kérdés, ami lényeges a filmben, elvezet a film másik rétegéhez, amelynek problémája az írás kapcsán úgy merül fel, hogy mi is történjen a „langyos" emberekkel? Azokkal, akik nem tudnak dönteni, akik nem tudják egyik oldalon sem elkötelezni magukat, mert... A döntés-képtelenség okai érvénytelenek, az írás értelmében elfogadhatatlanok — legalábbis így értelmezhető egy európai tradíció, amit a filmen a lelkész képvisel. Lehetséges, hogy itt az Ó-, illetve az Újszövetség különbözőségéről is szót kellene ejteni. De hogyne lehetne megindokolni a döntésre való képtelenséget, amikor egyrészt a történelmi-politikai erők, amelyek mellett és ellen állást kell, kellene foglalni, legalább annyi jogos, igaz elemet hordoznak, mint amennyi igaztalant, jogtalant. Főidényi szerint a németek, mint nép, mint emberek a háború után kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, amit a győztesek ki is használtak, így viszont az igazság nyomban a kiszolgáltatottak mellé pártol, akármi is történt 1945 májusa előtt. Ez a probléma hajtja a film „hősét", hogy majdnem terroristává lesz — aki azért menekült Németországból az Újvilágba, mert nem akart fegyvert fogni, viszont a győztesek oldalán visszatért, hogy segítsen a hazáján. Másrészt azért is képtelen a döntés, mert akárhogyan dönt is a szabadságra született európai polgár, az elhatározás a teljes egzisztenciáját igénybe veszi (ezt kívánja Sartre is, ugye), csakhogy előbb-utóbb fel kell ismernie, hogy akármelyik oldal mellé áll is, csak személytelen eszköz szerepet szánnak neki, vagyis az egzisztenciáját igénylik ugyan, de nem mint ilyet, hanem csak mint eszközt. Ráadásul az amerikai happy endre okot adó szerelem sem hajlandó ilyeténképp működni. A szerelvény a német éjszakában Auschwitznak tart... PATÓ ATTILA

PALYAZAT! A Nyelvelő szerkesztőbizottsága pályázatot hirdet Nyelv és politika, valamiut Nyelv és filozófia témakörrel foglalkozó értekezésekre. A bírálatot szakzsűri végzi. A legsikeresebb alkotásokat jutalmazzuk, s következő számainkban közöljük. A Nyelvelő szerkesztőbizottsága pályázatot hirdet Urai alkotásokra. A legsikeresebb alkotások szerzőit jutalomban részesítjük, s a müveket következő számainkban folyamatosan közöljük. Hóvebb információkat a szerkesztőség címén lehet szerezni: JATE Bölcsészettudományi Kar 6722 Szeged, Egyetem u. 2. Tel.: 321-111/152,321-111/295.

SZEGEDI EGYETEM3]


Tépelődő írások Lengyel Lászlótól Ám az egészet? Mit mond-

gyan? Minek alapján feszegeti nem a mieink. Ennyi, ilyen

valamin, jak, hátha mégis elolvassa vavagy valami miatt. Régies alak- laki? ...de hiszen, akkor maga ban: tépelődik valamivel. Iro- rosszabb, mint egy zsidó! Ne-

az élménygyűjtés metodikáját a egyszerűen. És rendkívül gyor-

dalmi formában ugyanez: egy- vezetes fölkiáltást L. L. idézi mást tépázva verekszik. Más egy amerikai—arab szájából,

válasz egy száguldó riporter távlatok? L. L. ebben optimodorában, ha emlékszik még mista, tán túlzottan is az. Boszvalaki Egon Erwin Kischre nia mindenesetre nem őt lát-

Tépelődik — tárgyatlan ige, jelentése

töpreng

töprengésre egy amerikai—magyar részére, hajlamos személy, vagy töpren- akkor amikor az arab meg-

felől

közelítve:

gést kifejező arc. (Magyar Ér- tudja, hogy a magyar — hitettelmező Kéziszótár; Akadé- len. Ja és gondolom mindehhez miai Kiadó.)

képest kimeresztette a szemét. DeTépelődés c. rülsz, nyájas olvasó? Szívemből

Ehhez

Lengyel László esszékötetének borítóján egy remélem, hogy tudod: erre miellentmondásos téli kép: régi felénk az életeddel játszol. Teerdőben egy tölgyfa csemete — heted, tied — ám mit mondasz hó alatt. A nap jön vagy megy, a többinek? Miként szállsz vifényessége jelen van, de nem olvasztja meg a havat. Még minden megtörténhet, tavasz is jöhet, hogy mindjárt a csodával

tába golyóálló mellény híján a

szerb etnikai tisztogatóval, akinek hite saját népe-fajtája védelmezése, megóvása és gyara-

kérdező. Járom az országot és san, mert mint köztudott, alig látom az embereket, hangzik a két év alatt érték/tük el! És a

Prágából (is). Szóval L. L. az szik igazolni. embereket akarja megmutatni, Más kérdés, hogy meddig s akik netán akár mi is va- milyen mértékig veszik tudogyunk/lehetünk.

Azok,

akik másul mindkét táborban, sőt most persze fölvették a mimik- azon kívül is, hogy L. L. nem

rit, de azért ugye a sejtjeink tartozik egyikükhöz sem?! csak kb.: 7—10 év alatt cseré- Hogy lehet ez? Már maga ez is lődnek ki teljesen! Most pedig próbakő, hiszen ezektől a detán 2 év telt el a rendszerválto- rék szekértáboroktól, tüskevázás után! Tehát nemde ugyana- raktól és lekvároktól el lehet-e zok vagyunk, legföljebb mások várni egyáltalán a tárgyias megszeretnénk lenni, még inkább ítélést? Méghogy L. L. nem azt szeretnénk, hogy azt higy- ista?! Különben is, a napilap,

pítása!? És bár ne tégy egyenlő- Kafka — történeteit olvasta, az kor szavalunk, tisztelt társada- jék rólunk: mi már nem vaséget agresszor és áldozat közé, is tudja — ilyen államalakulat lomkutatók, vagy elcsügge- gyunk — azok! Még mit nem, a fagynak van. Hogy holnap mi de hírek szerint ezt nem egye- nincs. Lehetne? Jó lenne, ha dünk? Mert úgy nagy általános- megmaradni azoknak! Hát erlesz? Megtudjuk, ha megéljük. dül a szerbek hiszik! Lám a lenne? Megérdemelnénk léte- ságban ezeket a szirtfokokat ről szó sem lehet, mi már nem zését, elvégre a kormánypár- kell(ene) megkerülni és kiha- vagyunk tegnapiak. Legföljebb Különben a szerző, L. L. recenzens gyávasága rögvest tok vágyainak netovábbja, de józni a pillanatnyilag nem lát- a gesztusok árulkodnak, ha vélekedése szerint, az ehhez kiütközik, mihelyt nevükön az ellenzék „legnagyobbjai- ható nyílt vizekre. L. L. olykor akad akit annyira érdekel, hasonlóan ritkásan megjelenő kéne nevezni a szomszédokat, nak" is értékeit hordozza, egy sejteti ezt a távlatos hajózást, hogy megfigyelje. L. L. banés meglehetősen magas tudo- noha többet is lehetne. Csak itt eszményített, mert racionális ha nem is tapasztalhat róla ő kárt, elnök-vezérigazgatót érmányosság nyelvén íródott fo- a délvidéken? Háromfelé is leés demokrata júrop! Némely sem sokkal többet sejtéseinél. dekli ennyire. Kíváncsi ránk — lyóiratban — Társadalomkuta- hetne pislogni... elvetemült balkán-közeli betűönmagára. Elvégre ő is Tratás — nemigen érdemes nagy Lengyel László, mint egy ri- banttal járt, legföljebb WartÉs különben is, miként L. L. vetők szerint valójában ugyanreménnyel irkálni. Már úgy érugyan nem mondja ki, minek is azt az álombéli kontinenst űzik portban elmondta: típusokat burggal. Ő is tanulta, ahogy telmezve a reményt, hogy az tenné, de azért megértheti, aki- mindnyájan, miközben az évek kívánt megrajzolni, emberi ar- egyik helyen vívódik-szégyenírás befolyás, amennyiben segít nek füle van: mi, helyi értelem- szállnak, mint a percek, véred cokat, pozíció mögött. Banká- kezik így utólag: esélyt adott a a közélet primer alakítói és ben vett értelmiségiek, vaHatalom és Ellenzék közös döntéshozók véleményének gyunk olyan rosszak, mint idéakaratának. formálásában. Hát, ilyen tudós zett arabtól nevezett zsidó. közleménytárat sem olvasnak a Márcsak örökös nyekergéRemélt tán párbeszédet, politikacsinálók, mondja L. L. sünk, egyrészt és másrészt mévele együtt reformokat, a rendS mi tagadás, aki akárcsak kiricskélésünk, sehova sem állászer reformálhatóságát? Ó, micsit is ismer valaki közéleti szesunk dühítő lázítása miatt is, lyen sokan voltunk, akik még a mélyiséget — lehet hírhedtség meg egyébként is: papír nélkül kifejezést sem értettük: megreis! — szóval az tudja, hogy ilyen beszél! Biztos hazudik. Se az formálható a rendszer, vagy elitértelmiségi folyóiratot csak előző átkosban, sem azóta nem akkor sem? A kérdésre ma már akkor olvas, ha az botrányt változott a dadogó rítus, szónem lehetséges tárgyias válasz, hordoz. Más szóval, ha muszáj. val, aki hiszi is amit mond, úgy csak elkötelezett pártpolitikai. És nem azért, mert Ők hogy mások is hajlanak rá: Az a világ, amikor Csurka I. és (k-európai fülnek erre a név- azon -látszik! Bezzeg ezek a Kis J. egy asztalnál ültek a másra hallása van, nemzedé- sima nyelvűek! És akkor most szerzővel... Hová tűnt vajon? kek óta) olyanok lennének! Ó mi legyen? Maradjunk zsidók Maradt a háború, keményen és nem. Egyszerűen túlterheltek vagy inkább igyekezzünk arabkegyetlenül első vér után csak és agyonhajszoltak. Ellenzé- nak állni? Tőlem tetszik kérigazán, bandzsa nélkül. Ilyekiek is, említem a kormánypár- dezni vagy a körülményektől? nek a forradalmárok, a magyatiakkal egyszerre! S hogy miért Ismerjük föl a szabadság kis rok, a politikusok, az Európailyenek, annak elősorolása köreit, netán a kevésbé költői peremén egy súlyozó kapaszmost már átvezethetne L. L. szükségszerűségeit? L. L. kodók? tépelődéseinek mérlegelésé- egész könyvnyi érvet sorol föl hez, de legalábbis annak fővo- — implicit formában — a benL. L. persze egyszer már nalaihoz. Ám nyomban meg- ső, lelkiismereti szabadság dicsattanós választ kapott a reszorítást kell tenni, hiszen egy cséretére. Elfogadom, legyünk ményeire: lásd Kizárt a párt c. éppen megírásakor indokolt, ilyenek. Legföljebb a kétely kötetét. Megkapta, minek bíéppen abban a hangulatban gyötör, hogyan tegyük? Megzott olyan nagyon a beszéljünk képződött cikk-gyűjtemény engedem, Bibó intelme jelencímű racionalizmusban. Mégszemélyessége érték, kordoku- való: civil kurázsi. Csak hát hogy reformáljunk, amikor mentum — ám nem műegész. nekünk folyton a pengén kell egyszer te nem akarhatod azt, Kant transzcendentális ember billegni? Nincs egyéb kiút, amit mi, hiszen ellenségünk fogalma képére mondva: része, vagy csak eleink nem látták? kiontott harmatával ó irgalrokat, ahogy ebédelnek s ki- vagy! Márpedig ha az ellenség immanens részese a napi való- De majd, ha mi erős elszánással mazza nékünk Jézus herceg! szállnak a limuzinokból, mi- szidalmaz, pláne dicsér — a Európához! ságnak, ám egyben-másban fölzárkózunk Lám Faludy ezt is tudta, jólle- közben tegnapelőtt még Tra- helyzet nyilvánvaló őszinte túlmutat azon, tán a még fel- Csakhogy! Szóval az a bizo- het... L. L. ugyan igyekszik bantban ültek. Ahogy legújabb nem lehet, legföljebb a még fogható, belátható, megért- nyos, keresztényi és Kelettől megmaradni a kemény valóság újgazdagék a kiskanalat szájuk- rosszabb akarásban, hiszen elhető Történelmi Idő horizont- támadott, mert az iszlámtól kősivatagában, mégis. Mintha hoz emelik, ahogy megszokják, lenség. Csak a velem, velünk szoruló, jára világít. Már most a recen- megvédelmezésre még ő is, még neki is sok lenne, hogy nekik nem kell az étlapok egy csapatban küzdőktől fozens ihletett pillanatai — jóval mert a judaizmustól, buddhiz- ami ezen a mi fertályunkon törjobb oldalára figyelni, mert gadhatunk el jó szívvel dicséreritkábban, mintsem összevet- mustól megvédelmezendő Eu- tént, s egyfolytában történik. nem érdekes, mi mennyi... De tet. Is. Megnyugtató jó érzés hetők lennének az élvezetes stí- rópa NEM LÉTEZIK! Ilyen Mert nem a ráció jegyében döL. L. még egy füst alatt hozzá- ez, amolyan falkameleg. Akik lusú szerzővel! — alkalmasint Európa nem tartózkodik a pa- rögnek a fegyverek és készülteszi a riporternek, hogy meg- kívül vannak, azok nem a miefölvillantanak némely szipor- lettán. L. L. állítja, hogy nem. nek, acsarognak a fenyegetéírja ó a takarítónőket is, meg a ink. Lehetnek persze jó szánÓ, aki néha, nevezett K. — F. kát L. L.-tól. sek, az bizonyos. Már most ak- nyugdíjasokat! Ezeket ho- dékúak is, csak tudatlanok. De kezdjem. Esélye azonban most

SZEGEDI EGYETEM3]

amelyben ezek az írásai megjelentek, szóval ezek az ELLENZÉK napilapjában láttak napvilágot! Hát akkor mit beszél itt pártatlanságról? Bár nem lépett be! De hátha csak... Egyszerűen. L. L. történetünket kutatja, márpedig tudjuk: minden dolog lényege az ő története. Bizonyosan állítható: a mienk is. S hogy hol kezdődött ez a történet, amely legalábbis évszám szerint a jövőbe vezet? A mai nemzedékek tömegeinek azokban a bűbájos-félelmetes-megújuló 1960-as évtizedben. Bűbájos, hiszen az ifjúságé az évtized, melynek derekán robban be a Beatles és 64 nyarán, Illéséi, meg a Koncz. Félelmetes: Ágcsernyő és augusztus 21. Megújuló, mert valami mégis elkezdődött gazdaságban, világnézetben,

reményekben,

valóságban. Ezek nyomán pedig tán a legfontosabb történt: lázadás a lelkekben. Megáll az idő — s az égen néma álló csillagok... Persze sláger, de L. L. és nemzedéktársainak ma is jelentésekkel bír. Ott és akkor csalódtak tömegével reményeikben,

mégis

megértették,

hogy azért ezek a remények még

létezhetnének.

megszállásának

Prága

szégyenétől

hirtelen felnőtté váltak tömegével a k-európai értelmiség fiataljai. S ott legbelül, ahová nem lát be a fürkésző, szóval ott megfogadták, hogy nem ott folytatják, ahol az apák abbahagyják. Nem azokért a célokért:

lakás,

kocsi,

kiskert.

Nem. És azután jöttek a 70-es, majd a 80-as évek: lehetett gazdagodni, de legalábbis gyarapodni. Igaz cserébe csönd van, mert még 86-ban is Tiszatájügy... És már majdnem ideértünk hozzánk, tőlünk. L. L. gombolyítja az önmagába

folyvást

visszatérő fonalat lélektől lélekig. Olvasói készséggel követik körútján. TRÁSER LÁSZLÓ


f

Sport: Orvos vagy válogatott

Amerikai mozaik Niagara

városi hoz, a legközelebbi város-

vízesés,

vasútállomás.

Leszállván a ból. Flagsaffból zötykölővonatról, a városba jutás mi- döm a reggeli busszal, mikor kéntjéről érdeklődöm helyi- egy szimpatikus öregember ektől (a Niagara Falls-i vasútállomás több kilométerre van a várostól). Először csodálkozva néznek rám, mondván: miért nem ülök taxiba. Miután közlöm, hogy „szeretek"

kér

helyet

mellettem

az

egyik megállónál. Bólintásomra helyet foglal. Ez itt az Államokban általában azzal jár, hogy az ember újabb

gyalogolni — ami az USA- ismerősre tesz szert, ugyanis ban fenemód szokatlan — a helyiek nagyon ismerkekészséggel útmutatást adnak. dős típusúak, főleg nyugaElindulván a város felé, egy ismeretlen szalad felém, han-

ton. Ez történik most is. Miután megtudja, hogy

gos „Niagara Falls?. Niagara magyar vagyok, már sorolja Falls?" felkiáltásokkal. An- is: Budapest, Balaton, sőt golul válaszolok neki, és pró- Rákóczy nevét is le tudja bálok beszédbe elegyedni írni, igaz hibásan. Nagyon vele. Ez azonban nem megy, felbuzdulok, de a bácsinak az idegen ugyanis annak közsajnos nincs magyar szármalésén kívül, hogy nem beszél zása, mindössze érdeklődő angolul, egy szót sem tud a számára idegen nyelven. (Ké- ember, és járt már Európásőbb kiderült, hogy ötig el tud ban. Az előbbi eset különszámolni!) Akcentusa fene- ben nem olyan egyedi, mint mód ismerős, így rákérdezek amilyennek tűnik. A vonanemzetiségére.

Bevallom, ton utazva sok emberrel ta-

arra számítottam, hogy lálkoztam, kinek nem csenmagyar, de nem tévedtem na- gett ismeretlenül a „Hungyot. Újdonsült ismerősöm gary" név. Igaz, ezen a közcseh. Végül is előszedvén egykori, mára igencsak megkopott orosztudásomat, sikerül azót értenünk. Na igen, nyelvtudás nélkül nekiindulni a

lekedési eszközön nagyrészt a társadalom krémje utazik itt. A Grand

Canyonhoz

utazó bácsi érdeklődése vi-

nagy ismeretlennek, erre csak szont különösen szembetűnő és kedves volt. Ezért egy kelet-európai képes! Együtt indulunk a legolcsóbbnak

számító

említettem meg éppen őt! *

Ifjúsági

Szállóba, s közben egymás utazásáról

érdeklődünk.

Megtudom,

hogy

Jan

(nevezzük így) hasonló vonatbérlettel rendelkezik,

mint

én, és bejárta az Államokat.

Grand

Junctionban

vagyok, egy coloradoi poros kisvárosban. Azért jöttem csupán ide, mert innen kiindulva tudom meglátogatni a

MonuVolt Los Angelesben is, újsá- Colorado National golja, meg Miamiben. Látván ment nevű nemzeti parkot. megmerevedett ábrázatát a Szállásom az eddigiek közül szállóban történő fizetéskor a legjobb. Privát szobák van(12 $), megkérdezem, eddig nak, nem hatod-, meg nyolhol aludt, hiszen az Ifjúsági cadmagammal kell együtt Szállóknál olcsóbb szállást én aludni. Az ár viszont a szonem ismerek. Lelkesen ma- kásos Jouth Hostel ár, azaz gyarázza, hogy Los Angelesben (az USA legveszélyesebb városa) míg

a

vasútállomáson,

tíz dollár. A ház asszonya a hotelbe

Chicagóban

meg érkeztemkor kitöltetett veMiamiben a parkban (mind- lem holmi formulákat. Az két város igen magas bűnözési egyik kérdés a Jouth Hostel statisztikájáról hírhedt). Erre igencsak elképedek: Miamiben meg Chicagóban a parkban? Erre bizony én igencsak megrémültem, ám hamaro-

igazolványom száma

volt.

Mondtam, hogy ilyen ennek nincs. Mire kicsit gondolkodóba esett, majd felderült

san kiderült, hogy nem olyan arccal rámutatott a bal saveszélyesek, mint azt mi itt, rokban lévő „ F I G Y E L E M " elképzeljük. feliratra.

Európában

Mondtam

neki.

Igen, erősíti meg, s egyből le hogy ez angolul „figyelem!"is beszél a Miami-i parkokról, et jelent. Mondta nem baj, mivelhogy sok a kígyó, ma- ezt ő úgyse érti. Úgyhogy ha gyarázza. Egy ideig nem térek valaki kíváncsi rá, a Hotel magamhoz! Hogy mikre kéMelrose 1992. október 19-i pes egy kispénzű ember azért, bejegyzései közt megtalálhogy utazhasson!? hatja a magyar „figyelem!" *

szót!

A Grand Canyonhoz a híres természeti látványosság-

PAULIK J Ó Z S E F

Valamikor a hetvenes években, amikor a magyar vízilabda eleddig utolsó aranykorát élte, a csapat tagjai szinte valamenynyien diplomás emberek vagy egyetemisták voltak. Lámpással kellett keresni azt a játékost akinek a neve elöl hiányzott a „dr." rövidítés. A magyar bajnokság legjobbja és ezáltal Európa egyik legjobb csapata az OSC volt. Aki esetleg nem tudná, a három betű az Orvosegyetemi Sport Clubot jelöli. Nos, hogy miért ez az emlékezés? — mert egy szegedi egyetemista életét befolyásolta a válogatott kerettagság. Negatívan. Na, nem mintha most hátrányt jelentene a kiművelt fő a vízilabdában, csak nehezen jön össze a dolog. Ja, mert ez a fiatal ember ellentétben a hetvenes évek ászaival Szegedről lett kerettag. Na, de lássuk a riportalanyt!

sportoló? Utána én azt kértem Dobóczkytól, a szakosztályelnöktől, hogy csak a tanulással foglalkozhassak, hiszen három szigorlat várt rám. Ó áldását adta szóban, de később azt mondta, hogy köteles vagyok játszani az olimpiai kupán. (A válogatott barcelonai felkészülése miatt áprilisban véget ért bajnokság után egy időkitöltő kupa volt.-B. I.) Ennek a kettősségnek az lett a következménye, hogy se itt, se ott nem voltam jó. Edzeni nem volt időm, a tanulásban pedig lemaradtam, csak a biokémia sikerült, az anatómia és az élettan erre a nyárra maradt. — Milyen következményei voltak az eltűnéseidnek?

Ä - «R,

Dongó László a SZOTE másodéves ÁOK-os hallgatója Itt még a Szeged SC színeiben lő gólt Dongó Laci. már nem a Szeged SC pólósa, pályafutásának ismertetéséből bajnok lettem. Az akkor Ez fantasztikus évem volt, hiazt is megtudjuk miért. csúcsra törő Délép le is akart szen a SZOTE-ra is felvettek, — Laci, hol és mikor talál- igazolni, de én a pólót válasz- így szinte minden sikerült. tottam. koztál a sporttal? — Mi okozta mégis a törést a — Ott tartottunk, hogy 18 pályafutásodban? — 1968-ban Szentesen születtem. Édesapám ebben az évesen OB-I-es játékos lettél. — A válogatott meghívása. időben a helyi OB-II-es gárda — Igen, közben bekerültem Kerettag lettem. Konrád biztakapusa volt. 16 éves sportpáaz ifi válogatottba és az 1985-ös tott, Zsolt is mondta, hogy csilyafutása csúcsaként feljutotbukaresti IBV-n IV.-ek let- náljam. Választanom kellett, s tak az OB-I-be, s ott még két tünk. A Horváth Mihály Gim- én akkor a pólót választottam. évet védett. Jelenleg, mint kénáziumban érettségiztem, Megnövekedett elfoglaltságom mia—fizika szakos tanárember majd felvételiztem a SZOTE- miatt abbahagytam a tanulást. a 603-as ISZI igazgatója. Az ra, akkor sikertelenül. De én Az egyetem második év első utam tehát a sportban elrendelorvos akartam lenni, s mivel a félévében már nem vizsgáztam. tetett. Cseuz Lacinál kezdtem felkészítő tanáraim Szegeden Pechemre nem lettem válogaúszni, majd '76-ban fél évig laktak, átigazoltam a SZEOL- tott, ezt egyébként is vidékről édesapám volt az edzőm. Jól ba. nehéz, talán csak Tóth Lacinak ment a játék, ezért az igazolásikerült ideig óráig, de már ó is somba '67-es születési dátumot — Gondolom ez akkor sok pesti. írtak, mivel még nem kaptam pénzébe került a Szegednek. volna játékengedélyt. Apu — Mikor kezdted újra az — Á. egy fillért sem fizettek, után Kádár Józsi, Mihó Józsi, egyetemet? majd dr. Tóth Gyula lett az mivel a fizika felvételim pontedzőm. Tóth Gyuszi rakott be száma elég volt a JGYTF fizi— '91 őszén. Még abban az először az akkor éppen OB-II- ka—technika szakára, s így a évben 6.-ok lettünk dr. Kiss es csapatba, 16 évesen. OB-I- felsőoktatási kedvezménnyel Lajossal, a vezetés azonban vében először 18 évesen. Kádár igazoltam át. gül is Kásást szerződtette. Én Józsinál szállhattam vízbe. — Hogyan fogadtak Szege- újra kezdtem a tanulást, s emmiatt kevesebbet edzettem, de — Ritka, ha valaki csak egy den? ezt egyeztettem az edzőmmel. sportágat űz fiatalon. Te nem — Jól. Hamar beilleszked- Ősszel nem is volt baj, sikerecsináltál mást a pólón kívül? tem és először 6., majd 3. let- sen abszolváltam a félévet. Ta— Dehogynem, általános is- tem a csapattal Pozsgai Zsolt- vasszal azonban összecsaptak a kolás koromban pingpongoz- nál; '89-ben. Ugyanebben az hullámok a fejem felett. A bajtam, ráadásul olyan szinten, évben Komjádi kupát nyertünk nokságot rendesen lejátszothogy megyei úttörő olimpiai a juniorokkal dr. Kiss Lajossal. tuk, nem túl jó eredménnyel.

— Dobóczky közölte, hogy a szakosztály nem tart rám igényt. Ráadásul a '92 január utáni pénzem felét büntetésből levették. — Ezek után természetesen ingyen vissza mehettél Szentesre? — Természetesen nem, hiszen 1 200 000 forintot kértek érettem, de végül is a két vezetés megegyezett egy játékoscserébe (Órosz Robi), plusz száz köpenybe. — Hogyan tovább mint szentesijátékos? — A szegedi edzők rendesek velem, hiszen hétfőn és kedden itt edzhetek a juniorokkal. Jelenleg ugyanis csak anatómiára és élettanra kell bejárnom. Szerdától, Szentesen pedig általában ötször tudok edzeni. Ezúton is köszönöm dr. Tóth Gyulának és Kozák Jánosnak, hogy a klubcsere végül is rossz felhangok nélkül bonyolódott le. Ilyen háttérrel már könynyebb lesZ két fronton teljesíteni. — És a válogatottság? — Nos, arról már végleg letettem, még egyszer nem áldozom fel a tanulást. Mire pedig végzek, már nem sok sanszom marad. — Nézd az sem baj, ha Szentesen „csak" egy jól pólózó orvos leszel még vagy tíz évig. BÁROK ISTVÁN

Egyetemi sportszakosztály - egyetemi támogatás nélkül Működik Szegeden egy sportklub, mely — legalábbis nevében — a József Attila Tudományegyetemhez tartozik: AJATE SC IV. T. F. Taekwon-do Szakosztálya. Vezetőjük Gulyás László, 1 dános fekete öves mester, 12 éve űzi ezt a küzdősportot. Néhány éve végzett a JATE-n, történelem—földrajz szakon. Először arról érdeklődtünk, hányan sportolnak a klubjában, s milyen eredményekkel rendelkeznek. — A felnőttcsport körülbelül 60 fős, s 20—30 gyermek is edz nálunk. Az eredményekről anynyit, hogy a '92-es évben a taekwon-do klubok ranglistáján a harmadikok voltunk. Több, mint negyven érmet szereztünk, szűk két és fél év alatt. Az érmek között nyolc magyar bajnoki cím is van. — Mi a jellemzője a W. T. F. taekwon-do-nak, mint harcművészetnek? — Két és fél ezer éves már ezt a stílus, s Koreából importáltuk. Fő jellemzőjét a szabályrendszer adja meg: ez egy full contact stílus, vagyis a küzdelem K. O-ra megy. A mérkőzések időtartama 3x3 perc, a versenyzők pedig döntően lábtechnikákat alkalmaznak. Elméletileg ez a stílus rendkívül kemény, hiszen lábbal borzasztó nagyot lehet rúgni és nagyon gyors is egyben. — Kiknek ajánlod ezt a sportot? — Mindenkit várunk, lányokat, fiúkat, időseket, fiatalokat egyaránt. Ez a sport a test minden izmát megmozgatja lábfejtől a

fejbúbig, jelenleg a klubban versenyre való felkészítés folyik, de lehetséges lenne speciális foglalkozások tartása is. Ennek két akadálya van: a terem- és a pénzhiány. Edzés egyébként mindennap van az esti órákban a Dugonics Általános Iskolában, el lehet jönni, ki lehet próbálni, mindenkit szívesen látunk. — Mennyi idő kell ahhoz, hogy egy taekwon-do-t tanuló, mondjuk, az utcán meg tudja magát védeni? — Ha heti három-négy edzést számolunk, amíg kialakul egyfajta mozgáskoordináció, technikai tudás és erőnlét, addig eltelik két-három év is. Aki azt mondja, hogy fél, vagy egy év alatt tökéletes önvédelmet tanít, az valószínűleg hazudik. — A sportágak legtöbbje komoly anyagi gondokkal küzdenek. Ti hogy álltok ezzel? — Szomorú helyzetben vagyunk. Az egyetemtől 1990. májusa óta jóformán semmiféle pénzt nem kaptunk. Ez azt jelenti, hogy a sportolóktól beszedett pénzekből, tagdíjakból, adományokból élünk. Versenyre mindenki saját költségén utazik, a védőfelszerelést saját maga szerzi be. Furcsa dolog, hogy valaki megnyeri a magyar bajnokságot, s fizet ezért több ezer forintot. Létrehoztunk egy alapítványt a dél-magyarországi taekwon-do fejlődéséért, s az erre átutalt öszszegek az adóalapból leírhatók. — A nevetekben a JATE is fel van tüntetve. Milyen a kapcsolatotok az egyetemmel?

— Még a nyolcvanas évek elején néhány egyetemista megalakította az /. T. F. Klubot. Akkor egyetemi szakosztályként működött, s az egyetem tisztességes támogatást is adott. Kaptunk egy ingyentermet és némi költséghozzájárulást. Ahogy egyre rosszabbodott az egyetem helyzete, úgy a klubra is kevesebb pénz jutott. Megszűnt az ingyenterem, illetve a HÖK kijelentette, hogy nem fog túlságosan sok pénzt adni. Erősen gondolkodunk azon, hogy egy pénzesebb szponzor után nézünk. A klubon belül egyébként nemrég megalakult a csak egyetemistákból álló 15-20 fős Tornádó Harcművészeti Csoport. Reméljük, az egyetem vagy a HÖK legalább őket támogatja.

és választ magának, hogy melyik tetszik. Ez nagyon szép lett volna, csakhogy a win-tsun-osok elfelejtettek minket meghívni. De nemcsak nekünk, hanem a kick box, a kyokushinkai, az I. T. F Taekwon-do és a shotokán klubnak sem szóltak. A plakátokra ráírták ezeket a neveket, de a verseny ezzel már egyenlőtlen volt. Másrészt van a dolognak egy kemény anyagi oldala is: ki lehet számolni, hogy ezer nézővel és kétszáz forintos belépti díjjal készázezer forint a bevétel. Ebből lejön a terembér, ami tudtommal 60—80 ezer forint lehetett, így a win-tsun klubnak ebből a rosszul sikerült rendezvényből 100-120 ezer forint maradt. S nyilván sokak azért mentek el, mert kíváncsiak voltak a kick box-ra, a taek— A szegedi küzdósport-klu- won-do-ra, vagy a kyo-ra. S ponbok sorában hol helyezkedik el a tosan ezeket nem hívták meg. szakosztályod? — A taekwon-do-n belül is — Szegeden gyakorlatilag három nagy klub van, amely ered- vannak irányzatok. Mi erre a ményesen és jól funkcionál. Raj- magyarázat? tunk kívül a Fekete Péter-féle kick — Kétfajta taekwon-do szöbox-klub és a rendőrségen mű- vetség van a világon: az Internatiködő kyokushinkai-klub onal Taekwon-do Federation (I. sorolható ide. Á többi stílus ki- T. F.) és a World Takewon-do sebb létszámmal, rosszabb Federation (W. T. F.). Az I. T. F. edzőkkel működik, s a tanulók is Észak-Koreai központú, „szocasokkal kevesebbet kapnak. lista" sport, s míg Magyaroszágon — Volt nemrég Szegeden egy szocializmus volt, nem lehetett a össz-harcművészeti bemutató, Szöul-központú W. T. F.-et űzni. ahol a W. T. F. taekwon-do-sok így csak a rendszerváltozás szele mégsem voltak ott. Tiltakoztál is hozta be az országba a W. T. F.-et 1988 - 8 9 környékén, s mi is akez ügyben. Mi volt a gondod? kortájt alakultunk meg, miután — A win-tsun-osok azt mond- néhányan kiléptünk a szegedi I. ták, rendeznek egy összharcmú- T. F. klubból. vészeti bemutatót a sportcsarnokban. ahová meghívják a stílusok képviselőit, bejön a közönség ARATÓ LÁSZLÓ

SZEGEDI EGYETEM3]


Anzixok

„Ez olyan, mint az álom — mondja Galgóczy Judit dolgozni amíg egyáltalán tudomásul Misztikus és félelmetes az üres vettek. színház. Ülsz a nézőtéren, körötted — S az volt a gyermekkori álma, néma csend, a színpadon díszletek, hogy egyszer rendező lesz? itt-ott pislákoló fények. Az egyetlen — Gyermekkoromban cirkuszt biztos pont a földszinti sorok között szerettem volna vezetni — egyébként álló asztal, és a rajta világító lámpa. közel jutottam hozzá, ez már néha Egy pillanatra talán megállt a színkezd arra hasonlítani. Virágszirmokházcsinálás. Majd megérkezik a renkal istenien lehet a falra rajzolni, és dező — Galgóczy Judit — lassan a minden nyáron a nagymamáméknál technikusok, a aíszletezők is szállinkimázoltuk, hogy megérkezett a vigóznak, és elkezdődik a világításlághírű Galgóczy—Farkas cirkusz. próba. Színészek sehol, mégis a színFarkas Istvánnak hívták az „artistánpad életre kel. A rendezőnő számokat". Akkor meg voltam győződve, kat, végszavakat, taktusokat, nevehogy én egyszer cirkuszigazgató leket mond, amelyek megelevenítik a szek. készülő darabot, s mintha varázsolna képzeletével, munkatársai v o i n a . stációkkal foglalkozik, — Végig gondolható elő— Női rendezővel elég dolgozni tudnak. Ülök mel- A h o g y a t ö r t énelem rohan és adás előtt, hogy pontosan mi ritkán lehet találkozni Nem lette, figyelem, s nemcsak főszereplővé válik az emberi készül? jelent ez problémát? csodálkozom, hanem csodá- életeket felőrli. Sorsmoza— Minden ki van találva itt lom őt. Fél szavakkal alkot. ikká válik az ember élete — Magyarországon nem — mutat a fejére. Ezt nem Galgóczy Judit: — André hogyha nincs folyamatra lehe- nagyon van, a világon is kelehet elmondani, ez olyan Chénier költő volt a francia tősége. A szenvedélyeit, érzé- vés, de azok akik „életben" mint az álom, mint amikor forradalom idején. Az anyja seit, hitét rabolja el a történe- maradtak, igen jók. Ezzel álmodsz valamit. Vagy olyan görög volt, papája pedig franmint amikor, állítólag a halál cia, konzulként dolgozott a előtt az ember szeme előtt görög követségen. André lepereg az egész élete. Chénier fiatalon halt meg, harminckét évesen, két nap— A díszletek is benne pal Robespierre előtt végezAki egy hagyományos operát akar látni, annak nem vannak az álomban? ték ki. XVI. Lajos perében is ajánlom a Szegedi Nemzeti Színház új darabját. Aki exponálta magát, a kivégzés — Benne. Ennek a darabviszont valami különlegességre kíváncsi, az váltsa meg embertelensége ellen emelt kának a díszlettervezőjével. belépőjét egy estére. szót. (Érdekesség: 1993. jaBoth Andrással nagyon jó volt nuár 21-én Párizsban több dolgozni. Első munkánk volt A rendezőnő szerint az opera nem múzeum, hanem templomban misét mondtak a ez. Félszavakból is megértetszínház, s ezt mint látható, nemcsak szavakkal vallja. 200 éve halálba küldött királyi tük egymást. Leültünk, és Valóban nem csinált múzeumot Giordano darabjából, párért!) megbeszéltük, hogy milyen amiben segítségére volt maga a mű is. az aktuálisnak tetsző — Ez a készülő opera télegyen. Koreográfus munkatémával, és Both András, a díszletek tervezője. Ez az mája? társam Bozsik Yvette, különopera nem meseszerű, könnyed történeten alapul, hanem — Az opera részben a forleges tehetség, öröm volt dola néha talán fájó. reális valóságon. Ezért nagyon jól radalom előtti időszakról gozni vele. Az előadás megnélkülözheti a mesésre festett díszleteket, a túl varázsolt szól, amikor az arisztokrácia nézhető: ilyen lett. már érzi, hogy valami történkosztümöket. Megjelenésében valami megrázóan mai, s het, de ezt nem képes elhinni. ezért nem lehet úgy beülni a nézőtérre, hogy majd a zene „Második úr: De bizony, a Kihagyja azt a pár eufórikus kikapcsol. André Chénier története gondolkodásra késztet. Földnek vékony a kérge, ha pillanatot a forradalomból lyukat látok, mindig attól ami szép, s majd csak az abGalgóczy Judit felhasználta munkájához a színpad és a félek, hogy keresztülesem. Viszurditást, vérengzést muszínház maximumát. Szinte már a hátsó kaput is kinyitgyázva kell lépni, könnyen áttatja, amikor már senki sincs lyukaszthatja az ember. tatta. már már a nézők közé is kórust állított, s így az egész biztonságban, amikor a diktaDe menjen el színházba, én színházat életre keltette. Persze, ehhez a színészeire is túra elkezd tombolni. mondom önnek!" szükség volt. Jól oldja meg feladatát a tánckar, a tömege— A darab mikor szüleett? (G. Büchner: Danton halála) ket életre keltő gárda. Fantasztikus, ahogy az utolsó táncát — 1896-ban mutatták be lejtő arisztokrácia lábainál hömpölyögni kezd a nép, s nem Milanóban, a Scalaban. — Van olyan darab, amit kevésbé a forradalmasodon tömeg. Néha fájdalom, hogy Giordano Sonzogno-tól, aki nagyon szeretne megrenez idő tájt a Milánói Scala ók a darab névtelen alkotói. Mellettük igazán említést dezni? igazgatója volt. megbízást kaérdemel Busa Tamás Charles szerepében, és a Roucher-1 pott egy opera megírására, — Most ezt. Talán a Lear alakító Kővári Csaba. Nemcsak hangúkat volt élvezet így született az André Chekirályt. De utána nem rendehallgatni, színészi munkájukra is érdemes volt figyelni. nier. Szövegkönyvét L Illica zek többet. Karakterükkel nem csupán színpadra vitték a figurát, de el írta, akit pl. a Tosca librettisis játszották. Az éneklés mellett mozogni, élni is volt tájaként ismerhettek. Gior— Akkor az még nem képességük. danio ún. „egymúves" szerző, most lesz? írt még operákat, de az André A rendezés pozitívumaként említettem a színház lehetőChénier sikerét sem tudta — Nem lehet tudni. ségeinek maximális kihasználását. Ezt továbbra is fenntarmegismételni. — Belefárad néha ebbe a tom, de nem hagyhatok szó nélkül egy dolgot. Nagyon jó A XIX. sz. végi értelmisévilágba? volt, hogy minden életre kelt, de néha sajnos túl hangosan. git is foglalkoztatta a forradaZavaró volt, amikor a zene alatt arra lett figyelmes az lom értékelésének, megítélé— Nem. mert ez minden. sének vizsgálata. A patetikus ember, hogy valahol, valami zúg és csörög. S csak néhány Ezen kívül nem lehet létezni. és a félelmetes, a gyönyörű és perccel később vette észre, hogy a lift működött a színpaaz elrettentő egyszerre jelenik don, vagy a hátsó függönyt húzták el. esetleg a következő — És irigylésre méltó domeg a forradalomban. log ez? jelenet szereplője már a háttérben közeledett. Igazán kár, Engem ennek az analógiája még akkor is. ha esetleg ezeken a dolgokon a szűkös anyagi érdekel. Elrettentő az. ami— Én azt hiszem, mindenkörülmények között nem lehet segíteni. kor eszme politizálódik. mert kit lehet irigyelni, aki szereti a munkáját. akkor mindig veszélyessé váTermészetesen az előadásban nem ez a legfontosabb. lik, és az ember az áldozat. Az Élvezhető, gondolkodásra késztető opera. Ezért kicsit — Akkor azt hiszem, Galizgat, hogy az egyes ember érthetetlen és elszomorító volt, hogy a második előadáson góczy Juditot nagyon lehet lelkiismerete miként tud felfoghíjas volt a nézőtér. irigyelni. Köszönöm a beszéloldódni a tömegben. Mert ha getést! megszűnik az egyes ember lelkiismerete és tömeglelkiisme- lem. Most is egy kicsit ilyen- egyébként nem foglalkozom, mert a művészetben a férfi és S ki tudja meddig még, fáretté válik, akkor életveszé- nek látom az életünket. a női princípium elválasztha- radhatatlanul folytatódott a lyes dolgok történnek. — A beszélgetésünk előtt atlan. Nem fiatalon kezdtem próba, hogy a premierre min— Hogyan jutott eszedbe azt mondta, hogy egyetemisezt a pályát, a rendezői a 3. den fény, hang, mozdulat tömegrendezni ezt a darabot? táknak szánja ezt a darabot. diplomám. A főiskola után kéletes legyen. Hogy a közön— Hetvenhatban már játszotta az Opera, akkor nem — Mindig minden darabot Miskolcon lettem főrendező. ség abból a „cirkuszból" ami láttam, de már régen ismer- nekik is szánok. Úgy gondo- Én színházat akartam csi- egy darab mögött van, semtem, és nagyon modernnek lom, hogy az opera is színház, nálni, úgyhogy nem nagyon mit ne érezzen, csak azt lássa találom. Teljesen huszadik és nem „múzeum", ezért és érdekelt, ha támadtak, pedig milyen egy álom. századi a jelenet technikája. színházba várom az embere- sokan megtették. Legalább olyan mintha Brecht írta ket és a fiatalokat. két évig kellett vérverejtékkel Bajnai Zsolt

Egy másfajta opera

y

havonta — ÉBER lenne a címe. Laci egy szörnyű kolumbáriumnegvedben lakik a város szélén. Eredetileg Kolozsmonostornak hívták ezt a helységet, és falu volt. Temploma látszik még — ennyi emlékeztet egykori voltára — mint a szellemvasúthoz inkább, mint — Jó napot! tömegközlekedési eszközhöz — Jó napot! Mi tetszik? hasonlító trolin szeljük át a — Pisilnék, sürgős lenne. nyomasztó betonrengeteget. Mennyi? * * * — Tizenöt. — Mi?? Viszlát! Másnap délután egész napos Ez aztán szabadáras szolgáltatás! Azt ugyan nem kérdez- sétától és nézelődéstől elpiltem meg, hogy papír inklusíve ledve tértünk be egy étterembe. Giorbat ettünk nagykaavagy sem. bátban. Első osztályú volt állítólag a hely: a koszt nagyon * * * ízletes, vörös kárpit burkolat, elegancia; sajnos fűtésre már Határ. Kapjuk a jó tanácsot a nem telt. Átfagyva indultunk katonától, hogy gyalog meg egy kis meleget keresni a latyasem érdemes próbálni, mert kos téli estén. Egy szomszédos újabban nem engednek át. — főleg külföldről származó Talán térden vagy négykéz- műszaki és kozmetikai cikkket árusító — üzletben hatalmas láb? cserépkályhát pillantottunk Biciklit kellene tolnunk, úgy meg. lehet. — Gyerünk be! Épp azon morfondírozunk, Kissé hajlott, aszott arcú. vihogyan alakulnánk át (4 fő) egy biciklivé és egy tolóvá, mikor a dám szemű nénike már ott állt magyar határőr felajánlja, hogy mellette. Úgy tűnt, pillanatnyisegít olyan autót keresni, lag sorstárs. amibe beférünk, és átvisz ben— Maguk is fáznak, ugye? nünket. Ekkor jelenik meg egy Milyen hideg van... román rendszámú fehér mikro— lgen,brrr... busz a Máltai Szeretetszolgálat jelével oldalán, és csak négyen — Tudják, most még nem ülnek benne. megyek haza, majd hat körül. Aztán befűtök; úgy fél nyolcig — Hurrá, elvisznek! meleg lesz. Lefekvés előtt meg Beszállunk. Nehezen alakul vasalóval bemelegítem az ágya beszélgetés, de aztán iskolá- neműt. így szoktam... ról, származásról, hitről is szó — Mindig? kerül. Kiderül, hogy az egyik utas — Béla bácsi —, egykori — A fiamhoz megyek néha, nagyváradi esperes feleségét de hát tegnap is ott voltam, látogatták a debreceni kórház- nem mehetek hozzá mindenban, s mi most nem máshol, nap. Tudják a nyarat jobban mint Tőkés László szolgálati szeretem. Akkor kiülünk ide a autójában ülünk. Hm. Béla bá- templom mellé a padokra, és csi mondta: „Semmi sem törté- beszélgetünk. Eltelik az idő... nik véletlenül!" Philips-, JVC-, Panasonicfalak, Rexona-, Fa-, Impulse* * * ködök. A melegnek és a néninek ehhez persze semmi köze. * * * Délután öt óra, srévizavé, a nagyváradi pályaudvar. Kocsma? Büfé? Talponálló? Totális nyugat-balkáni valóság, Apáczai Csere János, a Bominden összetevőjével. lyiak, Szilágyi Domokos és Cigiszag. sörök, kávék. Leü- Hervay Gizella, Kós Károly. lünk egy asztalhoz. Függöny- Házsongárdi temető. Régen ből átszabott nejlon-csipke asz- vágytam érezni a téli halálillatalterítők, lyukasak, szürkévé tot. Égig érő örökzöldek, a tűfüstöltek. Áz ablakok mellett levelek között átpirosló napélővirágok, zöldek. Odakint a fény. Ballagunk felfelé a teraszon rozsdás, néhol még dombra. Balra Szentgyörgyi fehérség emlékét őrző horpa- István sírját hagyjuk el, pár tudatra használt székek, nekitá- cat lépéssel feljebb a Dzsidamasztva a kis kerek asztalok- család sírboltjánál időzünk, olnak. vassuk az ajtóba rozsdával mart Idebenn? Kérdő és beletörő- idézeteket, üzeneteket. dött tekintetek. Kucsmák, kenMeghitt, fehér, kora esti dők a kobakokon. Öregek, fia- hangulat. talok együtt. Hirtelen egyre hangosodó Egyszer csak vadul, kissé gyerekkiáltások hallatszanak másnapos hangon megszólal a fentről, maroknyi csapat színes hangszóróból — „Lookintomy sapka tűnik fel a kanyarban a eyes..." - a Robin Hood című sírok között, és szánkójukon film egyik ismert dala. Ez itt száguldanak lefelé a lankán. szörnyen elidegenítő és mo- Félreugrunk, utánuk nézünk, solyt fakasztó. továbbmegyünk. Azt érzem, hogy vagyok, és Itt békében megfér élő és iszom egy sárga bambit. halott, öröklétű és haldokló. * * * Ettől szép.

Püspökladány, szerda dél. Zötyögős kis füstös visz el Biharkeresztesig, majd az állomástól egy rozzant IKARUS a határig. Pá-pá Magyarország! Gyalog indultunk át. Még a sorompón innen zajlik az utolsó hazai jelenet egy Z nélküli 00 ajtajában:

Éjjel érkeztünk Kolozsvárra. Telefonálni nem sikerült barátainknak, így nekivágtunk a városnak. Jobbra Bolyai egyik épülete, aztán a Szamos-bíd kicsit odébb. Elsétálunk a Mátyás-ház mellett: tompa fényekben mosdik a keskeny utca. Mátyás tér. Irány a szobor! Jobbra, balra 3-3 zászló, MATTH1AS REX alatt a csúfos tábla. Tisztes távolban néhány katona bácsi puskával a vállán jár-kel. Kolozsvár by night — mint a képeslapokon. A szerencse, no meg a mágia közös erejével sikerül megtalálnunk Gábort, aki aztán elvitt Lacihoz. Mindketten a Bolyain tanulnak magyar szakon, s még tavalyról ismerjük őket. Akkor szerkesztettek néhányan, magyar szakosok, egy Árnyék!tatár nevű kiadványt fiatal erdélyi magyar írók műveiből, most épp azon dolgoznak, hogy egy lapot adjanak ki folyamatosan

Fent pedig a kék ég s varjúra]. lilla

SZEGEDI EGYETEM A József Attila Tudományegyetem lapja Felelős szerkesztő: G R Ó F RÓZA Szerkesztőség: 6725 Szeged. Tisza t . krt. 103. Telefon: 312-114 Megjelenik kéthetente egyszer Ára: 4,50 forint. Kiadja: a József Attila Tudományegyetem Telefon: 324-022 Felelős kiadó: dr. Pál József Szegedi Nyomda, Szeged Nyomdaigazgató: l'erényi Ottó Fekete sas u. 28. 6720 ISSN 0230-24X


Szegedi Egyetem Magazin 1993/2.