A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa 1986. július 1-i hatállyal egyetemi tanárrá nevezte ki H. Tóth Imrét az Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszékre, Molnár Bélát a Földtani Tanszékre és Szederkényi Tibort az Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékre. A művelődési miniszter egyetemi docenssé nevezte ki Bernáth Árpádot, C2.11cz Ottót, Fekete Évát, Kiricsi Imrét, Koppány Györgyöt, Nemcsók Jánost, Pál Józsefet, Simon Ferencet és Terjéki Józsefet. A művelődési miniszter több tanszékünkön új tanszékvezetőnek adott megbízást: Csetri Lajos az I. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, Koppány György az Éghajlattani Tanszék, Szabics Imre a Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszék, Szederkényi Tibor az Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani tanszék, Molnár Imre a Római Jogi Tanszék, Fried István az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék és Nagy József a Neveléstudományi Tanszék új vezetője. Megemlítem, hogy míg több tanszéken elhalálozás vagy nyugdíjazás miatt változott a vezető személye, három tudós professzorunk, Ágoston György, Keserű Bálint és Grasselly Gyula kiváló vezetői működés után saját bölcs elhatározásából adt át a váltóbotot ifjabb kollégájának. Illesse őket elismerés tudományos utánpótlást nevelő önzetlen munkájukért, példamutató döntésükért. Az elmúlt tanévben 11 oktatónk vált meg az egyetemtől, közülük 3 nyugdíjazás folytán. Nyugalomba vonult Ho rv áth Róbert tanszékvezető egyetemi tanár és Pólay Elemér tanszékvezető egyetemi tanár. A Kertészeti Egyetemre nyert áthelyezést Boros László tanszékvezető egyetemi tanár. Nyugalomba vonult Szécsi József egyetemi karnagy. Az egyetemi szolgálatukat befejezett kollégáinknak e helyről is megköszönöm az Alma Mater érdekében hosszú időn át végzett eredményes tevékenységüket. A kitüntetetteknek, a kinevezést, vagy megbízást elnyerteknek újólag szívből gratulálok, s további munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánok. Befejezésül ismét új hallgatóinkhoz fordulok. Legtöbbjük kemény szakmai verseny eredményeként foglalhatja el most helyét az egyetemi padokban. Kérem és elvárom, hogy éljenek az önmaguk által kiharcolt lehetőséggel, fejlesszék magukat az előttük járó korosztályok segítségével és útmutatásával széleskörű érdeklődésű, alaposan képzett szakemberekké. Ne feledjék el, hogy értelmiséginek lenni kettős dolgot jelent: a közösség odaadó szolgálatát és a felismert igazságokért való bátor sikraszállást. Mindkettőből vegyék ki részüket már a következő öt évben is.
14