Szinapszis 2013. május-június by Szinapszis Online

INTRÓ

Kedves Olvasónk! Nagy örömmel jelenthetjük be, hogy szerkesztőségünk előkelő helyezést ért el a DUE országos tehetségkutató diákmédia pályázatán és így Egyetemünket büszkén képviselheti az idén 20. alkalommal megrendezett Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon. Reméljük, hogy tavaszi duplaszámunk, melyet olvasónk éppen kezében tart, méltó zárása lesz a 2012/2013-as tanév tavaszi szemeszterének és a közelgő vizsgaidőszak kihívásai mellett is szolgálhat olyan tartalommal olvasói felé, melyet érdeklődéssel vagy elgondolkodva tanulmányoz majd. Tavaszi duplaszámunk ezúttal is beszámol az olyan aktuális HÖK hírekről, mint a nyelvvizsgakérdés, a hallgatói szerződés és az egyetemi életet érintő egyéb események, illetve interjút olvashattok Vámosi Péter HÖK elnökkel, a Szinapszis felelős kiadójával.

Továbbá szerkesztőink olyan szakmai jellegű témákkal is foglalkoznak aktuális lapszámunkban, mint a személyre szabott orvoslás lehetőséglatolgatása és a HuMánia kurzus. Kikapcsolódásotokhoz szerkesztőink színházat, filmet és könyveket hoztak el nektek, szabadbölcsész beállítottságú olvasóink számára egy-egy elbeszéléssel szolgáltunk, a kalandozásra hajlamos olvasóink pedig Kínába, Marokkóba vagy biciklitúrákra látogathatnak el. Felsorolásunk természetesen messze nem merítette ki a dupla számunkban érintett témákat és őszintén reméljük, hogy minden olvasónk talál kedvére való, érdeklődési körének megfelelő tartalmat lapunkban. Jó felkészülést és sikerekben gazdag vizsgaidőszakot kívánunk mindenkinek! A Szerk.

IMPRESSZUM

KIADÓ Semmelweis Egyetem Hallgatói Önkormányzat

FELELŐS KIADÓ Vámosi Péter, a HÖK elnöke

FŐSZERKESZTŐ Kovács Bernadett|kovacs.bernadett@semmelweis-univ.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES Balogh Réka

LAPSZERKESZTŐK Barbalics Viktória, Deák Péter, Engler Nóra, Fekete Aimie, Füsi Katalin, Krausz Máté, Kókai Judit, Dr. Oláh Dániel, Patonai Gabriella, Rocskó Noémi Fanni, Sallai Imre, Takács Tamás, Vad László Ádám

ONLINE SZERKESZTŐ Kiss-Dala Noémi

OLVASÓSZERKESZTŐK Milley György, Pataky Borka

KÉPSZERKESZTŐK Dr. Békási Sándor, Javorniczky Rebeka Molnár Violetta, Reszkető Róbert

TERJESZTÉSI FELELŐSÖK Kasza Ádám, Maiyaleh Péter

KÖZREMŰKÖDŐK Gaál Szabolcs, Dr. Hauser Péter, Kulin Dániel, Nagy Kata, Nagy Lilla Nikoletta, Pintér Eszter, Dr. Restár László, Schuckert Renáta, Snír Júlia, Tarr Bettina, Vágó Levente

NYOMDAI MUNKA Pharma Press Nyomdaipari Kft.

HIRDETÉSEKKEL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓ Kürti Zsuzsanna|szerk.szinapszis@gmail.com Alapítva 2005-ben | IX. évfolyam 6-7. szám | Megjelenik havonta, 3000 példányban | levélcím: 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. | web: www.szinapszis.sote.hu | A Szinapszis lappal kapcsolatos minden szerzői jog a Semmelweis Egyetem Hallgatói Önkormányzatát illeti. A megjelenő cikkek nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség és a felelős kiadó véleményét.

TARTALOM

SZÍNHÁZ Lelet Sötétség mindenütt - nem csak a bányában

6 7

KÖZÉLET HÖK-hírek

KÖNYVAJÁNLÓ A bárány bőrében Újjászületés

9 10

AIESEC Hagyj nyomot a világban!

INTERJÚ Őrzők - Segítség, ami célba ér

BORKULTÚRA A borkóstolás alapjai

INTERJÚ „A HÖK mindenki előtt nyitva áll”

TUDOMÁNY A személyre szabott orvoslás

MŰHELY HuMánia

FILM A vadászat

GASZTRO Egy cseppnyi Marokkó

KÖZÖSSÉG Instruktorképzés

VILÁGJÁRÓ Made in China

EGÉSZSÉGÜGY Színes kórház

NOVELLA Tűzszületés

ELBESZÉLÉS Az Ítélkező Evangélium

42 44

SPORT Túrára fel! Két keréken

46 48

KÖZÖSSÉG Legyél te is Contact Person! Bortanfolyam Bemutatkozik az ESN SEMMELWEIS

49 49 50

KORTÁRS Move in!

OLVASÓI VÉLEMÉNY Kerten innen és túl....

6 12

17 34 38

SZÍNHÁZAJÁNLÓ

Szkéné Egészségügyi Központ, Szem-, Fül- és Elmegyógyászat 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3., K épület, II. emelet

Lelet Páciens neve: Apja neve:

Bánya Virág Székely Csaba

(HUN) TAJ: Szül. idő:

(06) 20 384 6049 2012.03.02.

Lakcíme: Osztály: Beküldő: Vizsgálat:

1093 Budapest, Török Pál u. 3. (Pinceszínház) Szem-, Fül- és Elmegyógyászat Fekete Aimie 2012.04.09. 19:00 BioPszichoSzocioSpirituális mérlegelés

ANAMNézIS: Ince (ötvenes férfi: Kaszás Gergő) állandó alkoholfogyasztás és vidéki levegő mellett végletekig fokozott relativizmusával, de szakszerűen minden hónapban visszaél polgármesteri hivatalával a faluból községgé fokozott kis településen. Magánemberként húgát, Iringot (Bozó Andrea), a nő saját érdekében érzelmileg manipulálja, mindenféle garzonos vágyait és társas szükségleteit visszaszorítja. Elmondása szerint panaszai Izsák, (Széles László) vadmagyar polgármesterjelölt korrupt ügyleteinek gyanújával párhuzamosan jelentkeztek. Rendőri beavatkozás (Florin: Tóth József) során, vélhetően a magyar-román ellentétnek és elhallgatott tüneteinek hatására – a beteg szorongása fokozódott. Lányának, Izabellának (Eke Angéla) váratlan hazalátogatása és anyagi problémái állapotát tovább súlyosbították. A rendőri vizsgálatok korrupció, idegenkezűség és a szembesüléstől való szorongás patológiás elváltozásait igazolták. EPIKRízIS: Székely Csaba (író) és Csizmadia Tibor (rendező) elismerésre méltóan megkomponált, vérprofi színdarabja ez, mely közönségét elsősorban szórakoztatni fogja… Megrendítő mégis, hogy a színészi gárda által életre keltett, tudatosan karikatúra jellegű alakok korlátozottsága valójában nagyon is határtalan… Mennyi elnyomott, de egyszerű vágyakkal dacosan túlélő Iringó van a világban? Hány alkalmatlan Ince irányítása alatt vágják ki a fákat? Önmagát mennyi Izabella szolgáltatja teljesen ki egy jobb élet reményében, és mennyi Izsák játssza primitív tudatlanságban egy megtévedt nemzetség eszetlen harcát? Kezelésképpen rendszeres önvizsgálat ajánlott: hány Florin-t hallgattatunk el, csak hogy ne kelljen önző ügyleteink korcs következményeivel szembesülnünk? DIAGNózIS: BÁNYAVAKSÁG KONTROLL: A Bányavakság május 14-én és 29-én még megtekinthető a Szkéné színházban.

Sötétség mindenütt – nem csak a bányában

SzÖVEG: ROCSKó NOéMI FANNI

értetlenül állok a látottak és hallottak előtt. Vajon hogy jutott eszébe a szerzőnek, Székely Csabának a mai műanyag világunkban egy határon túli kistelepülés életét górcső alá venni és azt végül egy színdarabbá formálni? Kell manapság elszegényedésről, korrupcióról, kilátástalanságról beszélni vagy elég, ha behúzódunk a csillogó plázák árnyékába és fejünket a homokba dugva úgy teszünk, mintha ezek nem léteznének? A történet főszereplője, Ince, a falu polgármestere is előszeretettel alkalmazza ezt a módszert, persze csakis miután a kezdő dózist gondosan bejuttatta a szervezetébe abból a jóféle hazai szeszből, amit a húga, Iringó adagol számára a konyhai kis kulcsos szekrényből. A környéken nincs munka, a megélhetést a bánya biztosította csak, de az is rég bezárt már. Ince úr saját bevallása szerint csapnivaló polgármester, az egyetlen eredmény, amit elért, az az utak felújítása volt, igaz, azzal is csak a saját háza előtti területig jutott. Nagyon szereti a szalonnát zöldpaprikával, szigorúan vágódeszkán szeletelve és késsel fogyasztva. A családja a mindene, még a határban lévő erdőt is miattuk vágatná ki illegálisan, hiszen nincs mit tenni, a lányának, Izabellának, valamiből ki kell fizetni a tandíját. Izabella egyetemista volt, amíg ott nem hagyta a tanulmányokat azért, hogy mindenféle gyanús drogügyletbe keveredhessen. Áru-

házi takarításból nem tudja apját kihúzni a bajból, ezért menne már olaszba’, mert ott jobban lehet keresni. A sokkoló hírre persze inni kell, lehetőleg mindjárt kettőt is. Nem ejtettem még szót Izsákról, a helyi vérmagyarról, aki acélbetétes bakancsában és Árpád feliratú pólójában polgármester szeretne lenni. Illetve Izabellát is szeretné, nagyon, habár pici lány kora óta ismeri, ez sem csillapítja hevületét. Az állóvíz nyugalmát apró kavicsként egy román rendőr, Florin zavarja fel, aki egy nyomozás miatt érkezik. Majdnem szerelmi szál szövődik közte és Iringó közt, de bele lehet szeretni egy olyan nőbe, akinek az arcát egy hatalmas metszés torzítja el, melyet hites ura a megbecsülése jeléül helyezett rá még halála előtt? Eme tettét később az asszony a részeg férj kert végében álló kútba való tessékelésével jutalmazta, melyről a titkos küldetésen lévő rendőrünk is tud. Bűnlajstroma rögtön bővül is: román, tud a piszkos üzletekről. Ez egyet jelent azzal, hogy vesznie kell. Incét és Izsákot a közös ellenség egységbe kovácsolja, erre mondják, hogy a történelem ismétli önmagát. Van-e itt boldog végkifejlet bárki számára is? A szereplők ezzel bizony vitatkoznának. A karakterek azért zseniálisak, mert bármelyikünk lehet egy Florin vagy egy Izabella. Mi vagyunk azok, és ha hallgatunk róluk, előbb-utóbb nem marad más, csak a vakság. Még bánya sem kell hozzá.

KÖZÉLET

HÖK-hírek NYELVVIzSGA – DIPLOMA A Szenátus döntött arról, hogy a jövőben is elvárt egy nyelvvizsga megszerzése a diploma kiadásához, azaz egyetemünk nem él a felsőoktatási törvény szerint intézményi hatáskörben megengedhető „nyelvvizsga-amnesztiával”. Jó hír az osztatlan képzésben részt vevőknek viszont, hogy a HÖK választ kapott a Rektori Hivatalnak megküldött kérdésére az orvos-, fogorvos- és gyógyszerészképzésben előírt nyelvvizsgákkal kapcsolatosan. Eszerint ezen képzésekben jogszerűtlen két nyelvvizsgát előrni, így a diploma feltételeként csak egy középfokú nyelvvizsga követelhető meg a jövőben. Emiatt már a nyári záróvizsga-időszakban sem érhet senkit hátrány. Ellenkező esetben forduljatok bizalommal a HÖK illetékeseihez! HALLGATóI SzERzőDéS A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája tárgyalásainak eredményeképpen a kormány benyújtotta a parlamentnek a hallgatói szerződés feltételeinek módosításáról szóló törvényt. Ez sajnos messze van a röghöz kötés eltörlésétől, de jelentős könnyítésként csak az igénybe vett támogatási időt kell itthon ledolgozni, nem pedig a kétszeresét. Fontos, hogy amennyiben ezt az Országgyűlés elfogadja, akkor vonatkozni fog a tavaly beiratkozottakra is. Jelentős változás (mivel ez is vonatkozni fog a 2012-ben kezdőkre), hogy aki az osztatlan képzéséről maximum két félév után, vagyis idén nyáron kiiratkozik, annak nem kell az elhasznált félévekre eső milliós tandíj felét utólag kifizetnie, ellentétben azokkal, akik később hagyják félbe az egyetemet. A módosításról várhatóan május közepén szavaz a parlament. ÚJ DéKÁNOK JÚLIUS 1-TőL Mint már korábban beszámoltam róla, az ÁOK Kari Tanácsa Dr. Hunyady László rektorhelyettest, az élettani Intézet vezetőjét javasolta a kar új dékánjának. Az elmúlt időszakban ezt a döntést megerősítette a Szenátus is, amely döntött a FOK és a GYTK új dékánjairól is. Az érintett Kari Tanácsok döntésével egyetértve a Fogorvostudományi Karon Dr. Hermann Péternek, a Fogpótlástani Klinika igazgatójának, a Gyógyszerésztudományi Karon Dr. zelkó Románának, az Egyetemi Gyógyszertár, Gyógyszerügyi Szervezési Intézet vezetőjének a kinevezését támogatta.

www.facebook.com/seehok Az EHÖK oldalát a Facebookon is megtalálod!

A HÖK KÖLTSéGVETéSE A Hallgatói Önkormányzat Elnöksége a 2013-as évre az alábbi összegekben hagyta jóvá a részönkormányzatok kiadási fő összegeit:

ÁOK ETK EKK FOK GYTK TSK Doktori Iskola

5 325 000 Ft 4 175 000 Ft 450 000 Ft 1 075 000 Ft 1 175 000 Ft 2 725 000 Ft 250 000 Ft

RENDEzVéNYEK Március 8-án került megrendezésre a Semmelweis Karnevál. Sajnos egy aznapi feljelentés hatására elrendelt vizsgálat során az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a korábban engedélyezett 2200 fős létszámot 1600 főre csökkentette, ami súlyos nehézségekhez vezetett az éjszaka folyamán. Mindezek hatására nyilvánvalóvá vált, hogy a Nagyvárad téri Elméleti Tömb épülete a szükséges átalakítások megtörténtéig nem alkalmas egy ilyen sok résztvevőt fogadó rendezvény jogszabályszerű lebonyolítására. A Hallgatói Önkormányzat jelezte a rektori vezetésnél, hogy halaszthatatlannak tartja a szükséges átalakítások megkezdését, amelyek más rendezvények, konferenciák megrendezésén keresztül is 2-3 éven belül megtérülnének. Amennyiben ezek őszig nem történnek meg, komolyan felmerül, hogy a hagyományos 5 kari gólyabált is külsős helyszínen kell megrendeznünk. Április 5. és 7. között rendezték meg Pécsett a Medikuskupát. Minden eddiginél többen, több mint 300-an bíztattuk csapatainkat, akik összesítésben a 2. helyet szerezték meg, azonos számú pontot szerezve a győztes pécsiekkel. Biztos vagyok benne, hogy minden résztvevő sok élménnyel távozott a sportesemények és esti bulik helyszínéről, a szerencsések még egy lánykérésnek is szemtanúi lehettek. Jövőre 4 év után újra mi adunk otthon a kupának, amikor is remélhetőleg minél több idei szurkolóval találkozhatunk ismét, és az újak buzdításával kiegészülve győzelembe hajszoljuk sportolóinkat. SzÖVEG: VÁMOSI PéTER, HÖK-ELNÖK

KÖNYVAJÁNLÓ

A bárány bőrében ŐSZINTE LESZEK. MÉG MINDIG ZAVART VAGYOK, MINT AZ EGYSZERI VÁDLOTT A KERESZTKÉRDÉSEK SORÁN - ÉS ÍGÉREM, EZ AZ UTOLSÓ ROSSZ JOGI VICC, AMIT ELSÜTÖK. AMIKOR A BORÍTÓT OLVASTAM, AZT HITTEM, VALAMIFÉLE FELRÁZOTT GRISHAM REGÉNYT NYOMTAK A KEZEMBE. GYORS, FESZES THRILLERT A JOG ÉS A PONYVÁK VILÁGÁBÓL, AHOL A NŐK CSÁBÍTÓAK, A FŐHŐS KEMÉNY, A POLITIKA VASTAGON ÜL A LAPOKON ÉS MINDEN MÁSODIK KARAKTER KICSIT PAPÍRMASÉSZERŰ. NOS, TÉVEDNI EMBERI DOLOG.

íme Rusty Sabich, a kelet-európai bevándorló fia, aki a pékségből indulva a helyettes főügyészi székig jut. Aki pszichológushoz jár. Aki csalja a feleségét. Aki szereti a fiát és a bömbölő new age rockot egy hosszú nap után, barátai viszont nemigen vannak. Aki a sört kedveli, a hétvégi baseball meccseket és a lojalitást - azt viszont mindenek felett.

sak - feszültséggel teltek, fordulatosak, itt jár csúcsra az a sajátos izgalom, ami a könyv egészét áthatja. Olvasni olyan, mint egy forró nyári napon az utcán ülni és várni, hogy valami történjen, valami emelkedjen elő a mintázatok kavargó tengeréből - pattanásig feszülni, majd mintegy véletlenül észrevenni egy frontális karambolt. zavarbaejtő.

Új kép. Rusty bonyolult, eleven lelke körül épül a nyolcvanas évek Amerikája. A város, ami Chicago-szerű, Chicago-szagú, mégis fiktív, sötét, de még nem depressziós, fülledt, de még nem állatias. épphogy. Közhely, most mégis igaz - a regény filmszerű. Látjuk magunk előtt az ügyészség aktákkal zsúfolt taposómalmát, a bíróság fehér méltóságát vagy éppen a kisváros lassú, lüktető valóságát. Turow minimalista, mégis erőteljes módon skicceli föl a város és szereplői képét.

Mégsem ez az esszencia. Hiába a pontosan megtervezett, feszes sztori, az aprólékosan kidolgozott világ, a jogi kulisszatitkok tömege, vagy a gyomorbatépő humor, Sabich lelke ellopja a showt. Felejtsd el a cselekményt, a drámát, a gyilkosságot - pusztán már azokért az oldalakért érdemes kinyitni a könyvet, amikor Rusty a vágy természetén mereng, a hosszú házasságok anatómiáján, az apján. A szexen. Vagy éppen azon, hogyan szeretheted a fiad olyannak, amilyen. A pillanatképek, amelyeket felajánl magából, sajátos sztoikus-melankolikus módján egyszerűen szétfeszítik a könnyed irodalom kereteit - szívszaggató gondolatok nemtörődöm csomagolásban.

Az ártatlanságra ítélve folyamatos metamorfózis, egy sosem nyugvó regény. Van benne gyilkosság és nyomozás, hogyne. Ott lebeg a kérdés is (Ki tette?), de csupán a látótér perifériáján, homályosan, szürkén. A könyv tárgyalótermi drámának hirdeti magát, de még ezt is megkérdőjelezném. Félreértés ne essék, a bírósági jelenetek veszettül izgalma-

A végén? A végén Rusty Sabich nem a tökéletes ember. Az élete sem az. De a fellegek elvonulnak, vagy megtanulsz alattuk élni. és holnap is felkelni. Azt hiszem.

SzÖVEG: VAD LÁSzLó ÁDÁM

Scott Turow: Ártatlanságra ítélve Agave könyvek, 2013 512 oldal 3280 Ft

KÖNYVAJÁNLÓ

Újjászületés Váratlan telefonhívással indul a regény: több mint másfél évtized után a vonal végén Gojko, a hajdani bosnyák barát, költő és életművész szólal meg. Arra kéri Gemmát, a Rómában élő szerkesztőnőt, hogy térjen vissza Szarajevóba, ahol egykor Gemma, valamint férje, a fotográfus Diego és ő elválaszthatatlan barátok voltak a törékeny béke napjaiban és a háború poklában. A meghívás apropója egy fotókiállítás, ahol a háború áldozatául esett Diego képeit mutatják be. Anya és fia, az ízig-vérig római kamasz – aki sohasem ismerhette meg apját – repülőre ül, hogy szembesüljön egy öldöklő háború sújtotta város kísérteteivel és saját múltjával. A történetet minduntalan visszatekintések sora szakítja meg; szövevényes, váratlan, kiszámíthatatlan fordulatokban gazdag emlékfolyam, a tudat hatalmát legyőző, olykor parttalan áradás. A próza szövete minduntalan felfeslik, szokatlan hasonlatok, meghökkentő metaforák tudatják az olvasóval: az életben egyszer adatik meg az esély az igazi szerelemre; a hűség, a szeretet, a gyökerekhez való ragaszkodás önmagukon túlmutató fogalmak, melyek a legnagyobb tragédiák után is segítenek tovább élni. A Cartaphilus Könyvkiadónál megjelent, Olaszországban több millió példányban elkelt Újjászületés mesterien ábrázolja a szeretet és az anyai érzés legszebb vonásait. Felkavaró és túlzás nélkül katartikus mű, mely aligha véletlenül nyerte el 2009-ben a rangos Campiello-díjat. Lírai és felzaklató történelmi krónika; egy emésztő, szenvedélyes szerelem históriája, és egy még emésztőbb, nehezen beteljesülő vágy, a gyermek utáni sóvárgás megindítóan szép története. A regényből Penélope Cruz főszereplésével forgatott filmet a 2012-es torontói filmfesztiválon mutatták be. Margaret Mazzantini olasz írónő írországban született 1961-ben, olasz apától és ír anyától. Pályáját színésznőként kezdte, íróként 1994-ben debütált. Műveivel számos irodalmi díjat nyert el, s ma már nemzetközileg ismert, sikeres szerzőnek számít. Filmrendező férjével, Sergio Castellittóval és négy gyermekükkel Rómában él.

Margaret Mazzantini: Újjászületés Cartaphilus Könyvkiadó, 2012 556 oldal 3490 Ft

Az Alexandra Kiadócsoport jóvoltából Szerkesztőségünk sajtópéldányokat adhatott át a Világjáró fotópályázat díjazottjainak. A nyerteseknek ezúton is gratulálunk, a Kiadónak pedig köszönjük a felajánlást. (A Szerk.)

AIESEC

Hagyj nyomot a világban! LÉGY RÉSZESE AZ AIESEC NEMZETKÖZI ÖNKÉNTES PROGRAMJÁNAK!

WORLD ISSUES PROJECT - AZON BÁTOR EMBEREKNEK SZÓL, AKIK ÚJRA ÉS ÚJRA MEGPRÓBÁLJÁK MEGDÖNTENI A SAJÁT CSÚCSAIKAT.

SzÖVEG: SCHUCKERT RENÁTA

Egy felfedezőúton veszek részt s azokat keresem, akik vállalkoznak egy kihagyhatatlan, nagy kalandra. TéGED kereslek, a merész kevesek egyikét, aki maradandóra vágyik, arra, hogy a készségeit a lehető legnagyobb mértékben fejlessze és alkalmazza. Az AIESEC egy hallgatók által vezetett nemzetközi szervezet, mely a World Issues önkéntes programja keretében lehetőséget nyújt arra, hogy 6-8 hetet tölts Dél-Amerika, Közép-Kelet-Ázsia, Afrika és India vagy éppen Ukrajna szegényebb ré-

teni, ha látod az eredményét a tevékenységednek, sőt mi több, számtalan életvidám, hálás arcocska és tekintet köszön vissza nap, mint nap mindazért, amit a helyi közösségért cselekszel. Mialatt másoknak segítesz, új perspektívák tárulnak eléd a közös munka, a különböző emberi sorsokkal való találkozás során. életre szóló élményekkel gazdagodhatsz, számodra eddig ismeretlen kultúrákat ismerhetsz meg és nem utolsó sorban olyan tapasztalatokat gyűjthetsz, amelyek a későbbi munkavállalásnál is előnyt jelentenek. Kedvet kaptál? Akkor jelentkezz a http://internship.aiesec.hu oldalon és légy aktív tagja a társadalomnak, élj a lehetőségeiddel!

"Volunteers don’t get paid not because they’re worthless, but because they are PRICELESS!" Sherry Anderson gióiban. A Budapesti Orvostanhallgatók Egyesülete és az AIESEC együttműködése a Semmelweis Egyetem hallgatói számára is elérhetővé teszi a nem mindennapi kalandot. A program lehetőséget kínál Neked, hogy hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozz, drogprevenciós órákat tarts, vagy felhívd a társadalom figyelmét az egészséges életmódra, valamint a HIV/AIDS és más betegségek veszélyeire. Kétséget kizáróan leírhatatlan boldogsággal fog eltöl-

HA EGYSzER ÁTéLED, SOHA TÖBBé NEM LESzEL UGYANAz, MINT RéGEN. Gondolj csak bele… milyen nevetséges volt, hogy Dávid szembeszállt Góliáttal? Eszméletlen őrültség, hogy Kolombusz megpróbálta körülhajózni a Földet, nemde?! és kétségkívül képtelenség, hogy a Wright fivérek arról álmodoztak, hogy tudnak repülni. DE MIéRT NE PRóBÁLTÁK VOLNA MEG? Hiszen az észnek hajszálpontosan ugyanakkora hatalma van, mint a kéznek: mindamellett, hogy képes megragadni a világot, megváltoztatni is. AzOK, AKIK BIRTOKOLJÁK EzT A BÁTORSÁGOT, MEGVÁLTOzTATJÁK A VILÁGOT! ALKOSS! VÁLTOzTASS! MINDEN, AMIRE SzÜKSéGED VAN… Az EGYETLEN DOLOG... TETTVÁGY!LéGY TE IS ÖNKéNTES ! LéGY FELBECSÜLHETETLEN!

INTERJÚ

Őrzők Egy tavaszi hétfő délutánon nyílt alkalmam arra, hogy felvegyem a kapcsolatot Dr. Hauser Péter gyermekonkológussal, az őrzők Alapítvány alelnökével, aki megkeresésemre azonnal, és nagy örömmel mondott igent. A napokban lezajlott találkát követően, ebben a számban egy nagyon léleküdítő és tartalmas interjúval szolgálhatok a Szinapszis olvasóinak. SzÖVEG: BARBALICS VIKTóRIA

Mikor és milyen céloktól vezérelve jött létre az alapítvány? Az őrzők Alapítványt 1989-ben hívta életre Dr. Schuler Dezső professzor úr, a II. számú Gyermekklinika akkori igazgatója, és 1990-ben került bejegyzésre Tumor Leukémiás Gyermekekért Alapítvány néven. Megalakulásának célja az volt – persze ekkor én még csak az orvosi egyetem első évét tapostam –, hogy az önmagát kinőtt Klinikának a továbbfejlesztéséhez, átépítéséhez megfelelő anyagi hátteret biztosítson. A Klinikát az 1800-as évek vége felé építették (nemrég volt 125 éves) és egészen egyszerűen szükség volt újabb épületrészre a gyermekek megfelelő ellátásához. A professzor úr megálmodta az ambulancia épületét, s az álmot a megvalósítás követte: az alapítvány megszerezte a kórház melletti telket – melyen ez idáig egy romos épület árválkodott, majd teljes alapítványi támogatással felépülhetett az új ambulancia. Szeretném, ha mesélne az Alapítvány szemléletéről, működéséről, eredményeiről és céljairól. Nos, az alapítványnak nagy előnye a többi daganatos és

leukémiás gyermekek támogatására létesített alapítvánnyal szemben, hogy a Tűzoltó utcai Gyermekklinika az egyik alapító. Ez különösen fontos a mai világban, ahol már boldog-boldogtalan létrehozhat alapítványt, amelyek - ha maradunk a daganatos és leukémiás gyermekekért létrehozott Alapítványok területén - kezdetben a maguk legitimációjáért keresik a kapcsolatot a különböző kórházakkal, de az az általános tapasztalat, hogy az esetek többségében ezek a kapcsolatok idővel, sajnos, részben vagy teljesen megkopnak. Az őrzők azonban házon belül van – így álmodta meg Dr. Schuler professzor úr –, s azáltal, hogy a klinika orvosai vezetik, nagyobb rálátása van arra, hogy mire van szüksége valójában a daganatos gyermekeknek a hatékonyabb gyógyulásukért, a gyógyítási körülményeik javításáért. Oda tudunk figyelmi arra, hogy a lehető legjobb helyre kerüljön a pénz, műszereket vásárolunk, osztályokat fiatalítunk meg, ha kell a tetőt újítjuk fel, de volt olyan időszak is amikor egyszer használatos eszközök vásárlását kérte a klinika az alapítványtól. Ezen elengedhetetlen beruházások mellett legnagyobb örömünk, ha munkánkkal közvetlenül is meg tudjuk szólítani a gyer-

mekeket. Ilyen tevékenységünk volt egy hosszú, úgynevezett összekötő folyosó szigetelése és kifestése a Magyar népmesék című rajzfilmsorozat jeleneteivel a Gyermekklinikán, egy gyermekonkológiai betegtájékoztató könyv („A Bátorságpróba”) létrehozása óvodásoknak és általános iskolásoknak a népszerű mesekönyvrajzoló, Bartos Erika rajzainak segítségével, vagy egy foglalkoztató hölgy alkalmazása, aki minden nap ott ül az Ambulancia előtt, és értő módon foglalkozik a gyermekkel, amíg sorra nem kerülnek. Fontos kiemelni azt is, hogy Alapítványunk más szemléletet szeretne meghonosítani a daganatos és leukémiás gyermekek támogatásával foglalkozó alapítványok között: tudatosan figyelünk arra, hogy a dolgok pozitív oldalára fektessük a hangsúlyt. Nem mutatunk a médiában szenvedő gyermekeket, hanem azt akarjuk megmutatni, hogy igenis vannak gyógyult gyermekek. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ők egészségesen térhessenek vissza a társadalmunkba, és hogy ez az egész ne legyen több mint egy kényszerű állomás. Ha ez nem így volna, nem volna talán semmi értelme az egész munkánknak. Említette, hogy húsz évvel ezelőtt Tumor Leukémiás Gyermekekért Alapítvány néven alakult meg az egyesület. Mi az oka a névváltásnak? Történt esetleg egyéb változás is az alapítvány életében? Az elmúlt két évtized során számos olyan alapítvány is létrejött, amely a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezelt gyermekek támogatását jelöli meg céljaként. Emiatt, bár az őrzők (akkor még Tumor-Leukémiás Gyermekkért) Alapítvány a Klinika saját, hivatalos alapítványa, jelentősen visszaesett a támogatottsága. Szükség volt tehát újra felhívni a társadalom figyelmét, hogy melyik a Gyermekklinika hivatalos alapítványa és melyek a klinikához csak valamilyen szinten kapcsolódó alapítványok. E megújulás első lépése volt új kuratóriumi tagok bevonása, majd a kuratórium átszervezése - ekkor lettem én is alelnök –, majd az elkerülhetetlen név és arculatváltoztatás volt. Célunk volt, hogy visszanyerjük azt a helyet a közéletben, amire egy országos ismertségű, alapelveihez mindvégig hűséges, átlátható módon működő szervezet tarthat számot, és célunk volt az is, hogy az embereknek segítsünk eligazodni az alapítványok szövevényes rendszerében. Egyszerre túl sok lett azon alapítványok száma, amelyek nevében a gyermek, a tumor, a leukémia vagy a daganatos szavak szerepelnek, vagy

hirdetéseiben a Tűzoltó utcai Gyermekklinika támogatását tűzte ki célul - ez a Tűzoltó utcai Gyermekklinika támogatóit sokszor elbizonytalanította. Mikor csatlakozott Ön az alapítványhoz? Habár az önkéntes, közösségért végzett munka mindig is életem része volt, be kell vallanom, hogy nem vagyok az a csatlakozós típus. Öt évvel ezelőtt Schuler Professzor Úr kért fel arra, hogy legyek kuratóriumi tag, én pedig igent mondtam erre a megtisztelő felkérésére. Olvastam az Egynapos Osztály létrehozásának terveiről, és szeretnék egy kicsit többet megtudni róla. Mi volt a fő elgondolás, amikor ez az ötlet megszületett? Fontos, hogy egy Alapítvány találjon olyan célokat, amelyekkel az emberek azonosulni tudnak és a támogatott gyermekek számára is hasznosak. Régen, a hetvenes években úgy nézett ki, hogy a beteg gyermeket hét elején beadták a kórházba, és jó esetben egy hét múlva gyógyultan hazaengedték. Ez sok mindenkinek jó lehetett, csak magának a gyermekeknek nem. Schuler Professzor Úr volt az, aki kiharcolta Magyarországon, hogy az édesanyának igenis ott a helye a gyermek mellett, amíg beteg és idegen környezetben van, mert jobban gyógyul, ha otthonosabban érzi magát. A világ fejlődésével az is világossá vált, hogy nem jó egy gyermeknek befeküdni a kórházba. Sokkal jobb, ha akár mindennap bemegy a szükséges megfigyelésre, vizsgálatokra, de csak akkor marad bent éjszakára, ha az feltétlenül szükséges. A magyarországi kórházak működése azonban még nem ezt a szemléletet követi. Erre a problémára találta Alapítványunk az Egynapos Osztályt megoldásként. Szeretnénk, ha a kórházba érkező betegek egy részének nem kellene, hogy továbbmenjen fekvőbeteg részlegekig, miközben kórházi ellátásban részesül. Az ambulanciánál egy picit beljebb, de a klasszikus kórházi részlegek előtt még – így nem fekszik be a kórházba, de ha bármi gond adódik, azonnal rendelkezésre áll a teljes kórházi háttér. Ezt a célt szem előtt tartva szeretnénk kialakítani az Egynapos Osztályt, amely a reményeink szerint külsejében sem fog hasonlítani egy klasszikus kórházi osztályra. Az ellátásra szoruló gyermekek nappal itt lesznek, de estére már ismét otthon, hogy a család már együtt vacsorázhasson. Az alapötlet megszületett, és egy erre alkalmas helyet is hamar sikerült

találnunk, a klinika régi konyháját. Ez a helyiség már négy-öt éve nincs használatban, és úgy gondoljuk, ideje újra bevonni a klinika vérkeringésébe. Reményeink szerint karácsonyra, de legkésőbb jövő év elejére sikerül itt az Egynapos Osztályt létrehozni, amit természetesen nem csak a daganatos gyermekek használnak majd. Terveink szerint egy éjszakai ügyeleti fogadóhelyiség szerepét is betöltheti majd. Mi a helyzet a vidéki családokkal? Az ország minden második daganatos gyermekét itt kezelik, számukra hogyan oldható meg a fővárosi tartózkodás? A szomszéd háztömbben hat garzonlakás, illetve itt a klinika épületében az Ambulanciák felett hat összkomfortos baba-mama szoba garzonlakás áll az Alapítvány révén térítésmentesen a betegek és szüleik rendelkezésére. Ezek révén tudjuk biztosítani, hogy a gyermek mellett lehessen egész nap az anyukája. A babamama szobák felett egy rehabilitációs tornaterem is kialakításra került az őrzők Alapítvány révén, ahol gyógytornász szakemberek segítségével már a kezelés alatt megkezdhető a gyermekek mozgás rehabilitációja, hogy minél hamarabb visszairányíthassuk őket a normál életbe. Mit jelent önkéntesnek lenni az őrzőknél? Segíthetneke az orvostanhallgatók is a különféle alapítványi munkákban? Ugyanazt, mint mindenhol. Elvégezni egy társadalmi munkát, anyagi fizetség nélkül, egy adott közösségért végzett munka öröméért. A megújulásunk óta sokkal tudatosabban igyekszünk bevonni önkénteseket az alapítvány életébe. Egyelőre, ez inkább az alapítvány szervezeti működésének elősegítését jelenti, bár tudjuk, hogy a családok közvetlen megsegítésénél, többféle kórházi feladatnál is szükség van az önkéntes támogatókra. Ez utóbbi azonban jóval nagyobb odafigyelést és szűrést igényel, hiszen nem mindenkit tesz a személyisége alkalmassá arra, hogy a daganatos gyermekek és családtagjaik megsegítésben közvetlenül részt vegyen. Ilyen önkéntesek bevonását nagyon komoly szűrésnek kell megelőzni, hogy az önkéntes valóban alkalmas legyen a segítésre egy ilyen nehéz pszichés helyzetben, melyben a daganatos gyermek és családja van. Jelenleg egyik legaktívabb önkéntesünk, egy reményeink szerint már gyógyult gyermek édesanyja, aki azon ritka szülők közé tartozott, aki a kezelés befejezése után nem rohant el innen azonnal. Ez az édesanya, név szerint Borszékiné dr Cserháti Erika a gyermeke egyik kontrollja során bejelentette, hogy az önkéntesünk akar lenni, és hozta a színesebbnél színesebb ötleteket is. Az ő ötlete alapján

született meg a korábban említett „A bátorságpróba” című könyv, ő javasolta, hogy szükség van egy ambuláns foglalkoztatóra, egyszóval számos esetben azt tapasztaltuk, hogy nagyon fontos iránymutató az orvosi gárda mellett az alapítvány életében olyan személy jelenléte, aki nem a „fehérköpenyesek” oldaláról látja a gyógyítás folyamatát. Úgy gondolom, hogy az orvostanhallgatók megállnák a helyüket ilyen jellegű munkákban, és nekik pedig jó alkalom lenne ezt a világot egy picit más szemszögből, nem pusztán a medikusgyakorlatokon keresztül látni. Önkéntesként lehetne dolgozni az Alapítvány által alkalmazott szociális munkás mellett is, aki ráadásul azért is különleges, mert egy volt daganatos kislány – őt még én kezeltem, jó tizenöt évvel ezelőtt. ő az, aki felméri a családi körülményeket és annak alapján támogatási lehetőségeket keres a rászoruló családoknak. Nekünk orvosoknak is, és a rendszernek is hihetetlenül fontos az ő munkája, hiszen ő az, aki kimegy a helyszínre, és személyesen tapasztalja meg, hogy milyen a családok valós szociális helyzete, hol van szükség a legnagyobb segítségre. Két éve volt az őrzőknek egy akciója külső támogatásból, amikor tíz családnak oszthattunk ki céltámogatásként családonként ötszázezer forintot. Ezt is egy hossza kutatómunka előzte meg. így akadtunk rá olyan házakra, ahol ablak nem volt, ott ablakot intéztünk, ahol parketta nem volt, ott parkettáztunk… Segítség, amely célba ér.

BORKULTÚRA

A BORKÓSTOLÁS ALAPJAI EGY AMATŐR BORKEDVELŐTŐL SzÖVEG: BALOGH RéKA FOTó: JAVORNICzKY REBEKA

Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy a borkóstolás szempontjából három határozottan elkülönülő csoportba oszthatjuk az embereket, habár a csoportok között átmeneteket mindig találhatunk. Vannak, akik a „minek bontunk meg egy üveg bort, ha nem tudjuk meginni” elvet vallják, és amolyan sznobizmusként tekintenek a borkóstolásra. Szöges ellentétüket képezik a borok iránt végtelen rajongással rendelkezők, akik helyzettől függetlenül képesek órákig elemezni egy-egy kiváló minőségű bort. és vannak azok, akik szeretik és értékelik a finom borokat, emellett pedig szeretnék elsajátítani a borkóstolás alapjait, kicsit közelebb kerülni a borok világához, és egy olyan tudást birtokolni, amivel szinte minden esetben tudnak az ételhez illő bort választani.

tenni, hasznos lehet mindenki számára biztosítani egy fehér papírt vagy szalvétát, hiszen ez megkönnyíti a színek érzékelését. A borokat fehér, vörös és rosé kategóriákba sorolhatjuk, de ezeken belül is nagy színbeli különbségeket tapasztalhatunk, ami jellemzője lehet az adott szőlőfajtának. Fontos tényező az ideális pohár kiválasztása. Ha csupán szomjoltóként szeretnénk fogyasztani a bort, akkor persze megteszi a műanyag pohár is, de nem véletlen a boros poharak kehelyszerű kialakítása. Ugyanis a pohár alakjának köszönhetően a bor illatanyagai mintegy koncentrálódnak a pohár nyílásánál, így sokkal pontosabb képet kaphatunk a borról.

Emellett nem szabad megfeledkezni a bor szellőztetéséről sem, mivel a frissen nyitott palackból töltött bor még a valós karakterétől egészen eltérő karakterrel rendelkezik, így lehetőséget kell adnunk neki, hogy kiteljesedjen. Szorosan kapcsolódik ehhez a Nem árulok el nagy titkot, hogy én az utolsó cso- megfelelő hőmérséklet megválasztása is, minden egyes bornál portba tartozom. Azonban azt, hogy hogyan kez- megvan az az adott hőmérséklet, amin a legszebb arcát mutatja, dődött a borok iránti így ez is javíthatja a érdeklődésem, már nem tudkóstolás és fogyasztás nám pontosan megmondani. „A borkóstolást a bor szellőztetését köve- élményét. TermészeteMindenesetre az elmúlt évekhiába hűtöttük be a tően mindig a vizuális megfigyeléssel sen ben borvacsorák, borkóstoló borunkat a megfelelő tanfolyamok és néhány, a té- kezdjük. A borospoharat sosem szabad hőmérsékletre, ha a mával kapcsolatos könyv átta- teljesen teletölteni, mindössze a harma- pohár kelyhét szoronnulmányozásával próbáltam gatva pillanatok alatt meg bővíteni a tudásomat, dáig töltsük meg, így könnyű lesz a folya- felmelegítjük azt, ezért amelynek egy részét szeret- dék megpörgetése a poharunkban.” a helyes pohártartásra ném most megosztani a téma is érdemes figyelni. iránt érdeklődő olvasóval. A borkóstolást a bor szellőztetését követően mindig a vizuális A borkóstolás körüli rituálék, a poharak, az illatok, megfigyeléssel kezdjük. A borospoharat sosem szabad teljesen a színek, a hőmérséklet és még sok minden más teletölteni, mindössze a harmadáig töltsük meg, így könnyű lesz a jelentőségének megértéséhez talán Joanna Simon: folyadék megpörgetése a poharunkban. Először figyeljük meg, A borokról című könyvében talált pár sor nyújthat hogy mennyire tiszta a bor, zavaros-e az apró részecskéktől vagy segítséget: „… a bor minden más italtól különbö- kristálytiszta. Figyeljük meg a színét, mennyire intenzív, illetve mizik. Összehasonlíthatatlanul bonyolultabb az íze, lyen színárnyalattal rendelkezik, például a vörösborokon belül a és karaktere is összetettebb, hiszen a legjobb cabernet sauvignon jellemzően bíboros-lilás színnel rendelkezik. borok származási helyük jellegét érzékletesen A folyadék peremének színe a vörösboroknál a bor korára utalhat: tudják megjeleníteni, a palackba zárva pedig ké- a rózsaszínes perem a fiatal borokra, míg a narancssárgás, terapesek a változásra, fejlődésre is.” Azonban bár- kottás szín az idősebb borokra jellemző. Fontos információt hormennyire is jóminőségű egy bor, a megfelelő dozhat, ha a poharunkat megpörgetve megfigyeljük, hogy milyen körülmények megválasztása elengedhetetlen, gyorsan folyik le az üveg falára kitapadt borréteg. Az erőteljes, hogy a lehető legjobb formájában mutatkozzon mély szín, a lassú lefolyás általában testesebb karakterű borra meg. utal. A legmegfelelőbb helyszín a borkóstolásra egy szagoktól mentes, világos helyiség, azonban ha ennek nem is tudunk teljes mértékben eleget

A vizuális érzékelést követi az illatok elemzése. Nehéz feladat az egyes illataromákat azonosítani, hiába ismerjük önmagában az adott illatot. Biztosan mindenkivel előfordult már, hogy egy étte-

rembe betévedve valamilyen ismerős illatot érzett, de nem tudta megmondani, hogy pontosan minek az illata, hiszen az adott dolog nem volt a szeme előtt. Azonban hosszas gondolkodás, illetve a borkóstolás esetében hosszas gyakorlás után kifejleszthető a képesség, hogy az illatokat anélkül összekapcsoljuk az adott anyaggal, hogy azt valójában látnánk. A borok illatát jellemezhetjük gyümölcsös, fűszeres, animális stb. jelzőkkel. Emellett az illat intenzitása szintén utalhat a bor testességére a színintenzitáshoz hasonlóan. Végül következik az ízlelés: mindig csak kis menynyiségű bort vegyünk a szánkba és közben az orrunkon vegyünk egy kis levegőt is. így retronazális úton ingereljük a szaglóglobulust, vagyis az ízérzékeléshez némi illatelemzést is kapcsolunk. A kóstolt bort juttassuk el a szájüreg minden pontjára. A borkóstoláskor jellemző csücsörítő szájtartás szintén nem egy felesleges mozdulat: ezzel segítjük elő, hogy a bor érintkezzen az ínyünkkel. és hogy ez miért is fontos? A magas tannintartalmú borok erősen összehúzzák az ember ínyét, míg a kevesebb tannint tartalmazóknak csak enyhe ínyösszehúzó hatásuk van. A bor kóstolásakor még megállapíthatjuk, hogy mennyire savas a bor, illetve ha a lenyelés után pár másodpercnél hosszabb ideig érzünk a torkunkban melegséget, akkor az nagyobb alkoholtartalomra utal, míg a könnyebb boroknál ez az érzet pár másodperc után eltűnik. Természetesen ezek mellett itt is jellemezhetjük az érzett ízeket, azonban ez hasonlóan nehéz feladat, mint az illatanyagok azonosítása. Ha nagyon nincs más ötletünk, még mindig bevethetjük az „érzem rajta a szőlőt” mondatot, legalább garantáltan mosolyt fogunk csalni a társaink arcára. érdemes a kóstolás közben és után jegyzeteket készíteni a tapasztalatainkról és levonni a következtetést, hogy mennyire egyenes a bor, vagyis mennyire volt összhangban a szín- és az illatélmény a tapasztalt ízzel. Természetesen a fent leírtak betartásával még nem leszünk borszakértők, de a borkóstolás alapjainak elsajátítása egy jó kiindulópont lehet a későbbiekre és kellő gyakorlás – bortanfolyamok, borvacsorák - és utána olvasás után olyan tudásra tehetünk szert, amivel a legtöbb helyen bátran helyt tudunk állni.

„Hosszas gondolkodás, illetve a borkóstolás esetében hosszas gyakorlás után kifejleszthető a képesség, hogy az illatokat anélkül összekapcsoljuk az adott anyaggal, hogy azt valójában látnánk.”

„A borok illatát jellemezhetjük gyümölcsös, fűszeres, animális jelzőkkel. Emellett az illat intenzitása szintén utalhat a bor testességére a színintenzitáshoz hasonlóan.”

INTERJÚ

„ A HÖK mindenki előtt nyitva áll” - interjú Vámosi Péterrel, a Hallgatói Önkormányzat elnökével Május 9-én lesz fél éve, hogy a Semmelweis Egyetem hallgatóinak első számú képviselője vagy. Mik voltak az első kihívások új tisztségedben? Valóban, a kihívások nem kíméltek a kezdetektől fogva. Páran talán emlékeznek is, rögtön az első héten jött egy beázás a Nagyvárad téren, és a mennyezet beomlása miatt le kellett zárni a Hallgatói Centrumot és az egyébként igen nagy látogatottságnak örvendő Diákcentrumunkat is. De érdekképviseleti téren is már az első hónapomban olyan témák voltak terítéken, mint a vizsgaszabályzat módosítása vagy a tervezett „szénszünet”. Szerencsére mindkét téren megálltuk a helyünket: A TVSz-be bekerült pl. hosszú évek után az írásbeli dolgozat megtekintésének joga, vagy hogy nem veszít el egy vizsgalehetőséget valaki azzal, ha nem jelenik meg egy vizsgán. Ami a szénszünetet illeti: a mi érveink hatására is végül letett az egyetemi vezetés a tömeges épületbezárástól és a vizsgaidőszak lerövidítéséről. Ebben az átmeneti időszakban nagy segítséget jelentett helyettesemnek, Vágó Leventének a munkája.

2012. november 9-én négy és fél év után történt változás a HÖK élén. Egyetemünk Hallgatói Önkormányzatának elnökével, Vámosi Péterrel beszélgettünk az első fél év tapasztalatairól, a hallgatói önkormányzatiságról és a HÖK előtt álló kihívásokról. FOTó: RESzKETő RóBERT

Te személy szerint hogyan élted meg az első hónapokat? Nagy váltást jelentett ez a munkádban? Igaz, hogy egy évet már eltöltöttem az ÁOK-s részönkormányzat egyik vezetőjeként, de nagyon más jellegű dolgok is megjelennek egy ilyen pozícióban. Kari oktatási alelnökként leginkább egy nagyon fontos, de szűk területért feleltem. Az oktatók is máshogy állnak hozzád egy tárgyalás során, ha tudják, hogy bármit mondasz, a végén még a saját véleményükről ugyanúgy megpróbálhatják meggyőzni a feletted lévő elnököt. Sok új benyomás is ért az első pár hónapban, olyan

egyetemi vezetőkkel kellett tárgyalnom, akiket korábban nem is ismertem, olyan szervezeti egységekkel kerültem kapcsolatba, amikről kis túlzással nem is tudtam, hogy léteznek. Említetted az egyetemi vezetőkkel való tárgyalásokat. Velük milyen a kapcsolatod? Személyről személyre változó, de alapvetően azt mondhatom, hogy kollegiális. Megértem, hogy néha nehéz lehet egy-egy egyetemi vezetőnek látni, hogy egy hallgató jobban ismeri a felsőoktatási törvény vonatkozó pontját vagy az egyetemi szabályzatokat. Ilyenkor időnként a vita hevében elhangzik egy-egy olyan elszólás is, mint amikor valaki óvodásokhoz hasonlítja a hallgatókat. De ahogy mi elismerjük az ő munkájukat, úgy ismeri el a többségük is azt a felkészültséget és azt a hozzáértést, amivel az ügyekhez hozzáállunk, amellett hogy nekünk a tanulmányainkkal is törődnünk kell. Néhány vezető pedig egészen kis távolságot próbál tartani. Ilyenkor nagyon nehéz, de igyekszem sosem szem elől téveszteni, hogy egy-egy barátinak látszó szó vagy gesztus, egy vacsorameghívás legkevésbé sem a személyemnek, hanem csak az éppen betöltött tisztségemnek szól. Mit gondolsz, mi tesz alkalmassá valakit, hogy jó HÖKös legyen? A legfontosabb mindenképp az elhivatottság, hogy akarj tenni a hallgatótársaidért. Ha ez megvan, a többi képességen mindig lehet javítani, csiszolni. Lehetsz jó szónok, jó szervező vagy jó tanulmányis, de elhivatottság, lelkesedés nélkül sosem fogsz még este 11-kor is ösztöndíjat számolni vagy a másnapi rendezvény utolsó simításain dolgozni, márpedig néha erre is szükség van. Azt mondtad, nagyon új helyzetekbe kerültél elnökként. Mennyire lehet egy ilyen tisztségre előre készülni, a szükséges dolgokat előre megtanulni? Azt hiszem, nincs olyan ember, aki azt mondhatja magáról, hogy előzetesen minden szituációra felkészült. Persze az az optimális, hogy amikor valaki átvesz egy tisztséget, akkor már előtte minél hosszabb ideig és minél mélyebben belelátott annak működésébe. Sajnos – és itt beszélhetek nyugodtan a jelenlegi kari vezetők többsége nevében is – nekünk nem adatott meg, hogy

elődeink fokozatosan bevezessenek a munka rejtelmeibe, és átadják tapasztalataikat. Ráadásul a HÖK egyetemi szintjén sokszor ennek kifejezetten az ellenkezőjét éreztem korábban: minél kevesebben látnak bele a dolgok hátterébe, annál kevésbé veszélyeztetik a pozícióban lévőket – gondolhatták régen. én a legtöbbet már vezetőként, saját munkámon keresztül tanultam meg. Bele kellett ütköznöm a falakba, hogy észrevegyem, ott vannak. El kellett követnem bizonyos hibákat, hogy legközelebb már ne tegyem. Még most sincs olyan hét, amikor ne tanulnék valami újat, ami által jobb lesz a munkám. Nem lehet ezen valahogyan segíteni, könnyebbé tenni az átmenetet, a személyi váltásokat? De lehet, sőt kell is. éppen ezért hangsúlyoztam mindig vezetőtársaimnak, ha már tudják, hogy a jövőben nem szeretnének egy területen dolgozni, akkor figyeljenek oda, hogy legyen olyan, akinek nyugodt szívvel át tudják adni a feladataikat. A legjobb, ha egyszerre többen is elsajátítják a szükséges fogásokat, és több ember közül választhatnak az illetékes testületek. Idén például az ÁOK-n ennek már másodszorra próbáltak intézményes keretet is adni, egy több alkalmas „vezetőképző” keretein belül, ahova bármelyik HÖK-ös jelentkezhetett. Persze egy ilyen kezdeményezésnek idő kell, hogy kinője magát, de ha a következő vezetés is tovább viszi, évről évre több hasznot fog hozni a mozgalomnak, és így rajta keresztül minden hallgatónak. A HÖK-öket gyakran támadják azzal, hogy nem nyitottak az új kezdeményezésekre, és a hallgatóktól eltávolodva, zártan működnek, ahova esélye sincs valakinek kívülről bekerülni. Te hogyan vélekedsz erről? Nagyon fontos a felvetés, mert tényleg sokan gondolkodnak így. De pontosan a saját példámon keresztül tapasztaltam meg ennek az ellenkezőjét, hiszen én sem HÖK-ösnek születtem. Harmadévesként választottak meg először a HÖK-be, miután jelentkeztem, mert nem tetszett valami az akkori működésben. Aztán alig két évvel később már az egyetemi elnöki székbe kerültem. Nem mondhatja tehát senki, hogy a mi HÖK-ünk nem demokratikus, vagy nincs helye az újaknak. Persze nem lehet valaki az utcáról beesve azonnal HÖK-elnök. De nagyon nagy szükség van rá, hogy mindig jöjjenek újak,

NéVJEGY Vámosi Péter 1989-ben született Sopronban. A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumban érettségizett. Egyetemünk általános orvos szakán 2008 óta, a Budapesti Corvinus Egyetem alkalmazott közgazdaságtan szakán 2009 óta tanul. 2012 óta a Semmelweis Egyetem HÖK elnöke, korábban egy évig az ÁOK HÖK alelnöke. 2010 novembere óta vesz részt a hallgatói önkormányzat munkájában. Szabadidejét barátaival és sporttal tölti, kedvencei a túrázás és a tenisz.

akik máshogy látják a dolgokat, mint akik régóta benne vannak. Új ötleteket hoznak be, vagy régi ötleteket valósítanak meg új, jobb módon. és még egy dolgot nem szabad elfelejteni, amire annak idején nekem is majdnem félév kellett, hogy rájöjjek: Nem elég az, ha valaki valamiféle megmondóemberként a partvonalról bekiabál, vagyis az üléseken vagy bárhol elsorolja, hogy mit kell máshogy csinálni. Saját munkával, saját szorgalommal, saját elszántsággal és kitartással lehet csak előrelépést kiharcolni a hallgatók ügyeiben. Elegen vannak ezek az új emberek? Nem nehéz motiválni a hallgatókat, hogy részt vegyenek a HÖK munkájában? Az első és legfontosabb, hogy mindenki tudja: a HÖK mindenki előtt nyitva áll. Nem kell a választásokon nyerni, de még indulni se ahhoz, hogy valaki részt vegyen a munkánkban. Persze ez még egyelőre gyerekcipőben jár, de idén például a sportrendezvények szervezésénél több karon is kiválóan megvalósult. Sokan vettek részt ezekben olyanok is, akik semmilyen

választott tisztséggel nem rendelkeztek. Bármikor jelentkezhet valaki akár nálam, akár a kari HÖK-elnökénél, vagy annál a tisztségviselőnél, aki azért a szakterületért felelős, ami őt érdekli. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz elküldve, hanem megtalálják, megtaláljuk azt a feladatot, ahol segíthet. Kiváló példát szolgáltatnak az utánpótlás képzésére egyes, az egyetemen működő hallgatói szervezetek is, mint pl. az IÖCS. Ezen a téren tanulhatunk az ő példájukból. Ez a nyitottság elmondva nagyon jól hangzik, de tényleg tudnak erről a hallgatók? Valóban, ezen a téren is fejlődnünk kell, hiszen az érdeklődés felkeltéséhez kell, hogy a hallgatók halljanak rólunk, lássák, hogy mivel foglalkozunk. Ezért is erősítettük meg többek között a gólyatábori jelenlétünket is, hogy a gólyák már ott egy szélesebb képet kapjanak a HÖK-ről. Emellett remélem, hogy a jövő félévre tervezett „bevonó” est, esetleg hétvége is előrelépést fog hozni. Talán a motivációban ez a nehezebb feladat, mert utána, aki ráérez annak az ízére, hogy milyen jó a többi

hallgatóért tenni, az már nehezen hagyja itt a HÖK-öt. Nyilván nem az óránként 500 Ft körüli közéleti ösztöndíjért fog valaki ennyit dolgozni, hanem azért, amit más téren kap ettől a tevékenységtől. Sosem fogom elfelejteni, milyen érzés volt látni azt a kitörő örömöt annak a lánynak az arcán, akit elsőként mentett meg az én munkám a kirúgástól. Ugyanezt látom, amikor valaki nem kerül át fizetősre, vagy a vidékről való átvétele nem sikerült volna a HÖK nélkül. Hasonló élményeket ad, csak kevésbé intenzíven, amikor valamilyen kérdésben nem egy emberen segítünk, hanem több száz vagy több ezer embernek lesz könnyebb az élete, vagy igazságosabb az ösztöndíja, vagy ugyanennyien érzik magukat jól egy-egy rendezvényünkön. Meggyőződésem, hogy ezek a pillanatok azok, amik megtartanak valakit a HÖK-ben. Ilyenkor látom, hogy milyen sok értelme van annak a sok száz órának, amit ebbe fektettem. Ahogy szóba került, a Hallgatói Önkormányzat kari részönkormányzatai az egyetemen zajló rendezvényszervezésben is egyre jelentősebb szerepet vállalnak az utóbbi években. Hogyan értékeled ezek fejlődését? A rendezvények terén mindenképpen sikerült elindítani egy fejlődési folyamatot. A jégfarsangon a korábbi évek többszöröse, nagyjából 2000 hallgató vett részt, és a Medikus-kupán sem buzdították még soha ennyien a sportolóinkat. Remélem, hogy ez a fejlődés nem szakad meg, de ehhez is nagy szükség van az új emberek munkájára is. Jövőre mi szervezzük a Medikus-kupát, ami az egyik szívügyem, hiszen mindig hatalmas élmény volt részt venni a 4 orvosképző egyetem közös sportünnepén. Idén pedig hagyományteremtő céllal első alkalommal rendezzük meg a Semmelweis Egyetemi Napokat. Mindezekkel remélhetőleg sikerül színesebbé tennünk a hallgatói lét mindennapjait, de természetesen elnökként sosem hagyom, hogy a rendezvényszervezés bármilyen mértékben is az érdekképviselet rovására menjen. De azt hiszem, ettől nem is kell tartania senkinek: az utóbbi évek leghatározottabb érdekképviseleteként sikerült olyan kérdéseket is a felszínre hoznunk, mint a kollégiumok helyzete, vagy az oktatói munka hallgatói véleményezése. Ezek mindig elsőbbséget fognak élvezni.

Hogyan látod a HÖK tevékenységének egységét? Különösen az érdekképviselet terén ez egy nagyon fontos kérdés. Büszkén mondhatom, hogy az utóbbi öt év legnagyobb egysége jött létre az utóbbi időben az egyetemi Hallgatói Önkormányzatban. Az a két kar, az ETK és a TSK, amelyek mindig is egy kicsit kívülállónak számítottak a HÖK egyetemi elnökségében, jelenleg hasonlóan gondolkodnak a fontos kérdésekben, mint a régi SOTEkarok delegáltjainak többsége. Ilyen korábban sose fordult elő. A jövő nagy feladata lesz ezt az egységet megőrizni. De nemcsak meg kell ezt őrizni, hanem kézzel fogható haszonra is kell váltanunk azáltal, hogy a kari részönkormányzatok minél többet tanuljanak egymástól, átvegyék egymás jó gyakorlatait, megoldásait. Sajnos jelenleg jelentős különbség van az egyes karok között a részönkormányzatok feladatellátásában, de bízom benne, hogy ezek által egyre magasabb színvonalat érhetünk el majd mindegyik karon.

Köszönjük az interjút, sok sikert kívánunk a munkádhoz!

TUDOMÁNY

A SZEMÉLYRE SZABOTT ÁLOM VAGY ELÉRHETŐ VALÓSÁG?

ORVOSLÁS

A HUMÁN GENOM SZEKVENCIÁJÁNAK AZONOSÍTÁSÁVAL, VALAMINT AZ EGYRE MODERNEBB MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI MÓDSZEREK ÉS VIZSGÁLATOK ELTERJEDÉSÉVEL, EGÉSZEN ÚJ TÁVLATOK NYÍLTAK MEG A GYÓGYÍTÁSBAN. A 20. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN A TERÁPIÁS STRATÉGIÁKAT ELSŐSORBAN A NAGY ELEMSZÁMÚ, KLINIKAI EPIDEMIOLÓGIAI KUTATÁSI EREDMÉNYEK HATÁROZTÁK MEG. MA A TAPASZTALATOKON ALAPULÓ ORVOSLÁS MELLETT, A GENOMOT VIZSGÁLÓ TECHNIKÁK FEJLŐDÉSÉNEK KÖSZÖNHETŐEN, EGYRE INKÁBB TERET HÓDÍT A SZEMÉLYRE SZABOTT ORVOSLÁS IS. SzÖVEG: MILLEY GYÖRGY

A personalized medicine elsősorban nem a betegségre, hanem a betegre, magára az individuumra koncentrál. A betegség kezelése során a klinikus az egyén klinikumát, genetikáját illetve a rá ható környezeti tényezőket integrálja. Ennek a modellnek a segítségével nem csak a diagnosztikus eljárások valamint a terápiák válnak precízebbé, hanem megteremtődik a preventív orvoslás lehetősége is. Olyan hipotézisektől mentes lehetőséget tár elénk, amely segít a bizonyítékon alapuló gyógyításból olykor hiányzó rugalmasság megteremtésére. A személyre szabott orvoslás nem új keletű gondolat. Már Hippokratész Kr.e. 400-ban megfogalmazta a lényegét: „Sokkal fontosabb ismerni, hogy a betegség milyen embert érint, mint hogy az embernek milyen betegsége van”. Viszont, ha pontosan definiálni szeretnénk, már nem vagyunk olyan könnyű helyzetben. Szélesen szerteágazó terület, amelynek csak egy részét fedi a személy genetikai profiljának az ismerete. A www.nature.com 2011-ben kiadott glossaryja alapján a személyre szabott medicina nem más, mint egy olyan szemléletű gyógyítás, amely a genetikai fogékonyság és a farmakogenetikai tulajdonságok ismeretében állítja fel a prevenciós stratégiát, és határozza meg a gyógyszeres terápiát. Habár a genetikai jellemzők előre jelezhetik az egyén adott kezelésre mutatott potenciális biológiai és élettani válaszát, mégis fontos ismerni az élete során őt ért környezeti hatásokat, életmódját, mivel ezek is legalább annyira fontosak, mint az öröklött faktorok. A klinikai alkalmazásának egyik sarkalatos pontja a megfelelő, minimál invazív biológiai markerek (biológiai állapotok objektív módon mért és meghatározott indikátorai) azonosítása. A jó biomarker segít a beteg-

ség etiológiájának tisztázásában, amely nemcsak a pontosabb diagnózisok felé irányítja a klinikust, hanem megkönnyíti a terápiás választást is. Ez közvetlen hatással lehet a beteg prognózisára és életminőségére. A SzEMéLY FOGALMA Első lépésben tisztáznunk kell, hogy jogi, filozófiai, antropológiai, szociológiai vagy erkölcsi vonatkozásban tesszük-e fel a kérdésünket. Ráadásul kultúránként eltérhetnek a válaszok. A cél, hogy megnyugtatóan, a jog és az etika számára is elfogadható módon fogalmazzuk meg a személy definícióját. Az orvos szerepének meghatározónak kell lenni ebben a folyamatban. Ez nem egy hatalmi szerep, de nélkülözhetetlen a fejlődés potenciáljának a közjó és a betegjó irányába való orientációjában. PéNzÜGYI MéRLEG A személyre szabott terápiák nehezen idomulnak a jelenlegi költségcsökkentő egészségügyi modellhez. A vizsgáló módszerek tökéletesedése és a csökkenő költségek mellett is esetenkénti vizsgálat szükséges a terápia értékének megállapításához. A költséghatékonyság megteremtésében a jól beárazott gyógyszerek mellett a terápiahűség, a rövidebb hospitalizációs időtartam és a javuló életminőség hozhatja egyensúlyba az egészségügyi kasszák érzékeny mérlegét. A helyzetet tovább nehezíti a genetikai tesztek jelentette többlet kiadások, és a várható életnövekményből adódóan felduzzadt szociális terhek. A nagy gyógyszergyártó cégek által diktált piaci trend is jelzi a kutatásra fordított anyagi források átrendeződését a személyre szabott terápiák irányába. Mivel a blockbuster éra idejét túlhaladtuk, azaz egyre kevesebb új, originális hatóanyag-molekula lát napvilágot, az individualizált terápiák száma emelkedik. Újraéledhetnek azok a molekulák, amelyek korábban a fejlesztés korai fázisában elakadtak, és nem kerültek forgalomba. Egyes becslések szerint 2015-re 50%-kal fog növekedni a személyre szabott terápiákra fordí-

„A SZEMÉLYRE SZABOTT ORVOSLÁS NEM ÚJ KELETŰ GONDOLAT. MÁR HIPPOKRATÉSZ KR.E. 400-BAN MEGFOGALMAZTA A LÉNYEGÉT: „SOKKAL FONTOSABB ISMERNI, HOGY A BETEGSÉG MILYEN EMBERT ÉRINT, MINT HOGY AZ EMBERNEK MILYEN BETEGSÉGE VAN.”

tott kutatási összeg, amely számszerűsítve 149 milliárd dollárt jelent. Viszont már most megjósolható, hogy a személyre szabott orvoslás világszerte a költséghatékonyság küszöbével fog hadakozni. Az ELSő LéPéSEK Hol is kezdődik a történet? A válasz nem nehéz, hiszen még jócskán az elején járunk. Az elképzelés bár évezredekkel ezelőtt megszületett, most, a modern kor technológiáival a hátunk mögött, érezhető a gyógyítók szemléletének megváltozása, egy paradigmaváltás eljövetele. A dúsuló szakirodalom és tudás mennyisége egyszerre áldás és átok. évtizedekbe tellene a jelenlegi információ-cunamiból rendelkezésünkre álló adatok feldolgozása, szűrése, integrálása, értékelése, és klinikai használatba való állítása. Nem kétséges, hogy a gazdasági és társadalmi támogatáson túl, erre megoldást csak a jogi, etikai kérdések újragondolása, hatékonyan működő bioinformatikai rendszerek jelenthetnek. Egy olyan modell felállítása, amely meghatározza a fejlődés irányát és gyakorlati alkalmazását. A jó modell összhangot teremt a különféle érdekek, törekvések között, míg a rossz modell a növekvő erőforrások ellenére sem fog nagyobb eredményességet és hatékonyságot produkálni.

során az egészségügy kiadásai a GDP-vel arányosan jobban fognak növekedni, és ebben a folyamatban a személyre szabott terápiák egyre inkább az előtérbe fognak kerülni. Az irány tehát jól látható. Az egyetemeken zajló oktatás, képzés, ismeretterjesztés jelentheti az egyik kulcsát a lépésenként történő változásnak. Részesei vagyunk ennek a változásnak.

A cikk elkészítésében a Magyar Személyre Szabott Medicina Társaság III. kongresszusán elhangzott előadások tartalmi elemeit felhasználtam, többek között Dr. Molnár Mária Judit, Dr. Németh György, Dr. Kaló zoltán és Dr. Oberfrank Ferenc előadásait.

Személyre szabott medicina az egyetemen

MI A KÖVETKEző LéPéS? Egy olyan stratégia felállítása, amely összehangolja az egyéni és a közérdekeket a személy jogainak csorbítása nélkül. A felmerülő etikai problémákat, mint a beleegyezés elve, személyes egészségügyi adatok védelme, az egyéni információk kutatási célú felhasználásából adódó kérdések mind nagyon fontosak az összkép kialakításában. A gazdasági recessziót követő gazdasági fellendülés

MŰHELY

HuMánia

ASSzERTIVITÁS, EMPÁTIA, ANTI-BURNOUT, LÁTóKÖR SzéLESíTéS, TÁRSAS TÁMOGATÁSMINDEz EGY APRó KÖzÖSSéGBE CSOMAGOLVA.

SzÖVEG: KRAUSz MÁTé

Semmiképp sem állíthatjuk azt, hogy az orvoslét lelki szempontból könnyen feldolgozható lenne, hiszen ennek aspektusait már a képzés során is megtapasztalhatjuk. A 'Bevezetés a klinikumba' elsőéves, orvostanhallgatóknak kötelező tárgy révén már az elsőévesek is megismerkedhetnek az orvos-beteg kapcsolat alapvető helyzeteivel, mégis elsősorban a harmadévtől kezdődően kerül középpontba a problémakör – ugyanis ekkor indul a preklinikai modul, vagyis az orvos-beteg kapcsolatok is itt kezdődnek. Az érzelmi feldolgozás megkönnyítése érdekében indult el 2002-ben a HuMánia Pályaszocializációs Műhely, amely ma már kreditet érő egyetemi kurzusként működik a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetén belül. A tudás átadása azonban egyáltalán nem a megszokott módon történik. A tanárok ('tutorok') itt ugyanis elsősorban nem egyetemi oktatók, hanem a kurzust, illetve egy speciális képzést elvégzett korábbi HuMániát hallgatott diákok, vagyis lényegében egy önkéntes hallgatókból szerveződő kortársoktató csoportról van szó. A szakmai háttérről prof. dr. Túry Ferenc, a Magatartástudományi Intézet igazgatója és Pintér Terézia trainer gondoskodik. A céljuk röviden szólva az, hogy jobb, erősebb humán készségekkel felvértezve lépjünk majd ki a betegek közé, a 'nagybetűs orvosi életbe' – ez azonban akármennyire is egyszerűnek látszik így önmagában, a cél érdekében egy igen összetett és tudatosan felépített program húzódik az egész mögött. Természetesen ez nem csak a már említett érzelmi feldolgozásról szól. A kurzus témái közé tartozik a személyes hatékonyság fejlesztése, a szuggesztiók működésének mélyebb megismerése és még számos egyéb problémakör is. Minden az élményekkel teli nyitónappal kezdődik, ahol megismerkedhetünk az oktatókkal, csoporttársakkal. Ezt követik maguk a műhelyek, ahol a tényleges oktatás zajlik – rendhagyó módon. A HuMánia attól különleges, hogy a különböző egyéb tárgyak (kommunikáció, szociológia, pszichológia stb.) keretében elsajátított technikákat öszszegzi, illetve itt lehetőség nyílik ezek tényleges alkalmazására, hiszen itt minden a gyakorlatban zajlik. Itt mindenki a saját bőrén tapasztalhatja meg a szituációk nehézségét, komolyságát. A tananyag ebből kifolyólag di-

namikus, folyamatosan bővül, igazodik az egyéb, hasonló tematikában oktató tárgyakhoz, illetve a hallgatók viszszajelzéseihez is. Az egyéni önismereti játékok mellett számos csapatépítő feladat is részét képezi az oktatásnak, hiszen az orvosok ritkán magányos játékosok. Ami mindezt egy új szintre emeli mégis, az a visszajelzési rendszer. A szituációs gyakorlatokat ugyanis videóra veszik, és mindenki – most már külső szemlélőként – végignézheti újra az egészet, mindezt természetesen a hatékonyabb tanulás érdekében. Szintén különleges színfoltja a műhelyeknek a Bálint-csoport. Egy-egy ilyen alkalom arra szolgál, hogy a hallgatók a különböző gyakorlatokon, kórházi vagy rendelői munka során átélt nehéz, esetleg megterhelő érzelmi helyzeteket speciális keretek között megbeszélhessék. Itt nem cél konkrét megoldás találása, hanem azon van a hangsúly, hogy új nézőpontból tekintsünk az eseményekre, melyek segíthetnek megérteni, feldolgozni a nehezebb eseteket. A sokrétűséghez hozzátartozik a Vizsgaszitu Műhely is, melyet a vizsgaidőszakok előtt szervez meg a HuMánia. A részvételhez nem szükséges elvégezni a teljes kurzust, a Vizsgaszitu Műhely félévente egyszeri lehetőséget nyújt bárki számára, hogy saját vizsgázási stílusát megismerje, és amennyiben szükséges, javítson is azon. Itt is kulcsfontosságú a valódi szituáció létrehozása, így egyetemi oktatókkal karöltve történik meg a próbavizsga, melyet a videófelvétel utólagos elemzése követ. A HuMánia évét tovább színesíti a téli tábor, ahol a debreceni hallgatókkal együtt lehet az egész évre feltöltődni, nem is beszélve a 'spontán HuMánia bulikról'... A kurzus elvégzésével azonban semmi sem ér véget. Az egészhez társul egy új, sajátos szellemiség, látásmód, amely a továbbiakban végig elkísér minket az orvosi pálya során. Szintén velejárója mindennek egy közösség, néhány új barát. Egy merőben új életszemlélet, mely a az orvosi élet során számos ponton nyújthat majd támpontot. A HuMánia csak első ránézésre egy kurzus. Ez sokkal több annál.

FILMAJÁNLÓ

A vadászat SzÖVEG: TAKÁCS TAMÁS

Szinte már elcsépelt közhely, hogy a hollywoodi álomgyár az elmúlt évek technológiai fejlődését meglovagolva próbálja becsalogatni a mozilátogatót a vetítésekre. Pont ezért üdítő, ha olyan filmet csípünk el, mely nem követi ezt a trendet, főleg ha egy bevásárlócentrumban van alkalmunk mozizni. Thomas Vinterberg tudja mitől döglik a légy – igen ütős forgatókönyv készült filmjéhez, ami a szuggesztív színészi játékkal és a felkavaró témaválasztással együtt beszippant és nem enged – ezek pedig egy minimalista film elengedhetetlen kellékei. Hál’égnek számtalan elődje akad, akitől ha konkrét ötletet nem is, de megerősítést nyerhet: működik egy film CGI nélkül is. Elég, ha a mára már filmtörténeti klasszikussá vált Tizenkét dühös emberre gondolunk, de hasonló elemekkel, hasonló korban dolgozik Hitchcock Hátsó ablak c. remeke. Mi a dán rendező filmjének titka? Összetett recept, de a pedofília, mint témaválasztás már az elejétől

kezdve nem hagyja nyugodni a nézőt – az elején a ráutaló magatartás jeleit várjuk, majd az idő előrehaladtával a súlyos vád megalapozottságát vitatjuk magunkban. Mindezt kiegészíti Mads Mikkelsen színészi játéka, mely egyszerűen zseniális – a karakter kidomborításához szükséges gyámoltalanságot dühítően élethűen jeleníti meg, s a szerep további vonásait is mesteri módon emeli ki. Az összhatás pedig nem enged nyugodni, lebilincselő az utolsó képkockáig – a kétely, mely idegeinket felszántja még az utolsó pillanatban is hű társunk a bársonyszékben. Kinek ajánlanám? Mindenkinek, aki borzongásra vágyik, de az aktuálisan futó horrorfilmek trailereiből a finom feszültséget és a kiszámíthatatlanságot hiányolják.

GASZTRO

‫!!ةيهش ةبجو‬

Ejtsd: „Szahha!” len hozzávalót is fel kellett használnunk, úgy mint: búzadara, élesztő és sütőpor. A képünkön látható baghrirt keleti fűszerkeverékkel párolt zöldségekkel, illetve mézes-mustáros csirkefalatkákkal (előkészítve korgó gyomrunkat Marokkó ízeire) töltöttük meg.

SzÖVEG: BARBALICS VIKTóRIA FOTó: JAVORNICzKY REBEKA

Egy szerkesztőségi találkozón merült fel bennünk az ötlet, hogy gasztro cikkünkkel érdemes lenne ezúttal elhagyni Európát, és ismeretlenebb vizek felé evezni. Az elképzelések kavalkádjából végül Afrika színes, egzotikus világa lopta be magát leginkább a gondolataink közé ezen a hideg, kora márciusi délutánon. Felfűszerezett hangulatban, receptek után kutakodva vártuk hát ezt a bizonyos hétfőt, amelynek bevezető mozzanata a közös bevásárlás volt. Friss szerzeményeinkkel – keleti fűszerek, cayenne-i bors, banán és mentalevél – és persze a jól megszokott alapanyagokkal hamar beterítettük a konyhát. A nagy sürgés-forgásban – amelyet azért kordában tartott a háttérben felsejlő afrikai zene és a fűszerek tömény, bódító illata – senki nem unatkozhatott. Lelkes szakácsaink és ügyes kezű kuktáink mellett nemcsak fotósainkra volt szükség – hiszen a végeredményt meg is kellett örökíteni -, hanem bizony kellettek a multifunkcionális szerkesztőségi tagok is! Akik a reflektort vagy a háttérnek használt drapériát tartották-igazgatták, a zenei aláfestésről gondoskodtak, egy-egy kép alanyául szolgáltak, vagy épp a főkóstolással foglalatoskodtak. és mit főztünk ki végül ebből az egészből? étvágycsinálónk marokkói palacsinta – vagyis baghrir volt, melynek elkészítéséhez néhány, számunkra a palacsintatésztával összeegyeztethetet-

A legnagyobb kihívást a főétel elkészítése jelentette: „Csináljunk marokkói almás csirkét!” – Na de hogyan? Az apróra vágott csirkemellet olajon és kevés vízen, só, bors és vöröshagyma felhasználásával félkészre sütöttük. Majd – kicsit csalva az eredeti recepten – tárkonyt, fahéjat és almakarikákat tettünk csirkénk mellé, és bő vízzel felengedve az edényt, az almát is megpároltuk, illetve megvártuk, amíg a hús is teljesen átsül. Köretként banános rizs került az asztalra – egyenesen Tanzániából. Továbbá úgy érzem, itt kell megemlítenünk a kedves olvasóknak, mennyire is fontosak az arányok. Nemcsak a tudományokban, a konyhaművészetben is. és végül a desszert: az eredetileg eltervezett accrai banán (Ghána) helyett végül megelégedtünk a baghrirral, melynek ízét a friss banán, az ananász és az alma – mézzel tálalva – remekül kiemelték. Melegen ajánljuk hozzá a „Roiboos Vanillatte” fantázianevű italt, melynek receptjét megtalálhatjátok a www.facebook.com/szinapszis oldalon!

KÖZÖSSÉG

Instruktorképzés HOSSzÚ éVEK óTA MINDEN TAVASSzAL INDUL EGY NYOLC HETES PROGRAMSOROzAT, MELY MEGDOBOGTATJA A LéLEKBEN FIATAL HALLGATóK SzíVéT – Ez PEDIG NEM MÁS, MINT Az INSTRUKTORKéPzéS. Ezalatt az időszak alatt a tíz lelkes csapat valamelyikének tagjaként bárki kipróbálhatja magát különböző, gyakran olyan szervezési feladatkörökben, melyet az egyetem szorosan vett tananyaga nem tartalmaz. Azonban ez nem megy a szakmaiság rovására, sőt! Az új, karokon átívelő ismeretségek, születő barátságok, az együttműködés és az erre való nevelés, a csapatmunka fontosságának hangsúlyozása és a kommunikáció fejlesztése mind a képzés hozadéka. Ezek az erények pedig a következő gólyageneráció beilleszkedésének segítése mellett támaszként szolgálhat a nehezebb pillanatokban és a jövőbeli munkavégzés során is hangsúlyossá válhat. A nyolchetes időszakot egy zárótábor koronázza meg, mely idén második éve Szolnok –Tiszaligeten kerül megrendezésre. A korábbi jól bevált helyszín utoljára 2011 –ben szolgálta a friss instruktorok felvértezését – a váltásra örömünkre azért volt szükség, mert az elmúlt években egyre többen szeretnének belecsöppenni az instruktor –létbe: idén kétszáznyolcvanhét új tagot köszönhetünk soraink között. A létszám emelkedése mellett szintén boldogító a tudat, hogy immáron nem csak a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karáról, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről érkeznek külsős hallgatók, hanem összesen több, mint tíz felsőoktatási intézményre jutott el annak a híre, hogy instruktorrá válni öröm. Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki elősegítette azt, hogy idén tavasszal is megvalósuljon az álmunk: de legfőképpen azoknak, akik egyéb elfoglaltságaik mellett is szántak időt arra, hogy megtanuljanak figyelni a másikra, hallgatótársaikra, hogy ezzel is elősegítsék későbbi szaktársaik, a Semmelweis Egyetem idén nyáron érkező hallgatóinak eligazodást a felsőoktatásban.

SzÖVEG: TAKÁCS TAMÁS FOTó: FEKETE AIMIE, RESzKETő RóBERT

VILÁGJÁRÓ

SZEMELVÉNYEK

MADE IN CHINA

„SZERETED A KÍNAIT?” „HOL VETTED, CSAK NEM A KÍNAIBAN?” „KÉRSZ KÍNAI TEÁT?” KI NE TETTE VOLNA MÁR FEL ÉLETÉBEN EZEKET A KÉRDÉSEKET VALAKINEK?

SzÖVEG éS FOTó: ENGLER NóRA

Noha maga Kína egy másik földrészen, több ezer kilométerre van innen, óhatatlanul is minden nap találkozunk Ázsia ezen országának sajátos kultúrájával, konyhájával. Talán éppen ezért, mert ilyen természetessé vált, amikor beugrom egy kínaiba ebédelni, nem igazán gondolkodom el azon, vajon ez náluk is pont ilyen ízű-e vagy teljesen más. így volt ez egészen 2012 nyaráig, mikor is egy fura világba csöppentem: Kínába. Kiderült, hogy a mi kínai kosztunk csak külföldieknek

szánt utánzat és a kínai piac is egészen más jelentéssel bír arrafelé. Be kellett látnom, hogy tényleg csak a már-már megtanulhatatlan nyelv a közös a kínai és a magyar emberekben. EMBEREK Már a sanghaji reptéren furcsálltam, hogy az emberek alig mosolyognak, mindenki faarccal siet valahová. Vidám embert keresve is csak elvétve találtam. Az eladó alig nézett fel az újságból,

amikor fizetni szerettem volna, tejesen hidegen hagyta a pénzzel vívott reménytelen harcom. Minél több mogorva felnőtt jött szembe, annál jobban felfigyeltem a pajkos gyermekarcokra, akik egytől egyig vigyorogva mutogattak ránk és kértek közös képet. Bizonyára ők még nem láttak fehér embert. éTKEzéS A hagyományos kínai éttermeket, habár nem annyira elterjedtek nálunk, mint a „sarki kínai”, és a forgó asztalt mindenki ismeri. Amikor kész stratégiát kell kitalálni, hogyan jut majd el mindenkihez az a bizonyos egy tál étel, amit közösen kapott az egész asztal, átértékelődik a csapatmunka fogalma. Ebben az étkezési formában is volt részem, de talán érdekesebb a helyi „fogd, vidd, és ne kérdezd honnan van és mit csináltam vele” – féle evési mód. Az utcák tele vannak bicikliről, utánfutóról, kartondobozról vagy egyszerűen egy földre terített pokrócról ételt árulókkal és furcsmód vevő is akad rengeteg; persze, érthető módon, javarészt ezek nem turisták közül kerülnek ki. A

helyieket pedig tulajdonképpen nem is érdekli, honnan van és mit csináltak azzal a zöldséggel, tojással, virslivel. UTCA A közterek felkapott közösségi helyeknek számítanak: ebéd, hajnyírás, órajavítás egy helyen, mindenhol, bárhol. A parkokban gyakran összegyűlnek játszani a helyi idősek, néhol többórás kártyaparti folyik egy szatyorba összegyűjtött műanyagpalack halmon ülve, egy másik padon kötögetnek, a fának támaszkodva beszélgetnek, előkerülnek a hagyományos játékok és összehozzák a barátokat a friss levegőn. NAGY FAL Ottlétem alatt az egyik legnagyobb élményem, természetesen ennek „megmászása” volt, ahol a következő lépcsőfok mindig a térdem fölött volt és minden lépés után megérte visszanézni, szétnézni, körbetekinteni és egy pillanatra elgondolkodni. Miután sikeresen teljesítettük a körülbelül 100 méteres hosszt, egy hatal-

mas fát pillantottunk meg, amin ezernyi piros cetli lógott, szinte elfedve a fa üde zöld leveleit. Vonzotta a tekintetet. Odamentünk, megnézegettük, tanakodtunk és kiderítettük, a fa egy amolyan kívánságfa. A közeli bódéban lehet venni azt a piros kis cetlit, kívánságot körmölni rá és felaggani a fára, társai mellé. én is így tettem, meghatott a látvány. Az a fa ott magán tudhatta a világ majdnem minden nyelvét és ezzel együtt a Föld minden tájáról odautazó emberek lelkének egy darabkáját, mindezt a Nagy Fal tövében. Irigylésre méltó karrier. MONGóLIA Kínai látogatásom során szerencsém volt pár napot eltölteni Belső-Mongóliában is. A vonat este 7 órakor indult neki a pusztának Pekingből és másnap reggel 6 órakor még mindig a vonat monoton zakatolására ébredtünk. A szállásra érve igazi mongol fogadtatásban volt részünk: szokás szerint a vendégeket kumisszal várták, köszöntő ceremónia zajlott le. Utána kis tánc, kis zene, kis műsor a részünkre. Elég volt a varázslathoz. A mongol napok az elborzasztó higiéniás és életkörülmények ellenére is bámulatosak voltak. Teljesen más világ, más emberek, más ruhában, más gondolatokkal, más élettel. Táncoltak, mulattak és élvezték, hogy a semmi közepén élnek. Számomra felfoghatatlan volt az egész. LÁMA TEMPLOM Az utolsó napon meglátogattunk a több épületből álló, buddhista Láma templomot, az egész utazás mintegy megkoronázásaképpen. Már messziről csak a füstölők illatát lehetett érezni, az odavezető út füstölőárusokkal és Buddha - szobrokkal volt kikövezve. Teljesen átszellemülten közeledtünk egyre a templom felé. Ahogy beléptünk mindent elnyomott a temérdek mennyiségű füstölő illata, nyugalom áradt minden falevélből, épületből és emberből. Körbesétáltunk és nem tudtunk betelni a csönddel és az újbóli varázslattal. Egészen pontosan 9 napot töltöttem Kínában és mindenez elég idő volt arra, hogy egy életre maradandó élményekkel gazdagodjak, kicsit a dolgok mögé lássak, tudjam, mi az a pekingi kacsa, elmondhassam magamról, hogy láttam az olimpiai stadiont, élő pandát, kínai akrobatákat, Sanghaj éjszakai fényeit és tudjam, hogy amikor azt mondja az idegenvezető, másnap egy kisvárosba

megyünk nem messze innen, akkor mindez ott azt jelenti, hogy az a kisváros 130 km-re van és 8 millióan lakják. Ez a pár nap elegendő volt arra, hogy bárkinek szívből ajánljam Kínát, az igazit.

EGÉSZSÉGÜGY

SZÍNES -SZÍVESEN

KÓRHÁZ

MESSZIRŐL RÁPILLANTVA NAGY, TARKA FOLT AZ EGYHANGÚ, FEHÉR KÓRHÁZFALON, DE EGYRE KÖZELEDVÉN, LASSANKÉNT KIBONTAKOZNAK A TEMÉRDEK SZÍNBEN POMPÁZÓ SZÍVALAKOK EGY FELHÍVÁS TÁRSASÁGÁBAN, ÉS AZ EMBERT ÓHATATLANUL IS KÍVÁNCSIVÁ TESZI A SZOKATLAN LÁTVÁNY. A VÁNDOR HÁLASZÍV NEM MARAD ÉSZREVÉTLENÜL. SzÖVEG: ENGLER NóRA, FOTó: MOLNÁR VIOLETTA 38

A sokszor felnőtteket is igénybe vevő, gyerekek számára pedig bizonyára gyakran unalmas és hosszadalmas várakozást egy-egy vizsgálatra, kezelésre felhőtlenebbé teheti néhány állat, egy virágoskert vagy egy ezerszínű, napsütéses, nyári rét a folyosó falán és még a rideg kórházi éjszakák is gyorsabban telnek a rajzfilmekből jól ismert barátokkal, mosolygó, vidám mesefigurákkal a plafonon. Ezek az elgondolások képezik a Színes Kórház projekt alapját, mely szervezet eredeti és elsődleges célja festmények, dekorációs tárgyak gyűjtése és elkészítése a kórházak otthonosabbá tételéért. Hasonló, végeredményben kicsit messzebbre mutató elképzeléssel kezdett közös projektbe a Színes Kórház és a Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és óvoda Bobek Fanni és Korcyl Dóra koordinálásával, amelynek a Vándor Hálaszív nevet adták. Az iskola főként ötödik és hatodik osztályos diákjai az új év kezdetével ecsetet ragadtak azzal a szándékkal, hogy ők is felajánljanak egy plakátot a Színes Kórház részére. Ám az ő közreműködésük csak a kezdet volt. Elkészítették a tökéletes alapot: egy jókora méretű fehér vászonra festettek különféle mintákat, majd színes, filc szívformákat ragasztottak rá és elkészítették a felhívást mellé. A plakát igazi rendeltetése, mondhatni küldetése azonban csak a kifüggesztés után teljesedett ki. A gyerekek szorgos munkájának gyümölcse egy tulajdonképpeni üzenőfal, amelyen, akárcsak egy vendégkönyvben, a kórház betegei és gyógyultjai köszönő soraikat és élményeiket megoszthatják minden ott dolgozóval. A vászon kórházról kórházra jár tavaszi körútja során, így januárban a Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján debütált, majd a veszprémi Csolnoky Ferenc kórházba utazott, ezután a budapesti Szent János Kórházban töltött két hetet, majd Pécsre került, meglátogatta Debrecent is és a napokban költözik Szegedről

vissza Budapestre, végső állomására. A program így jelképesen a négy magyarországi orvosegyetemet is összefonja. A projektet elméletben és a vászont a gyakorlatban mindenhol örömmel és lelkesedéssel fogadták, számos szervezet, intézet állt az ügy mellé támogatóként és felajánlások is érkeztek különféle alapanyagok, kreatív kellékek formájában. A projekt mottója: „Mert nekik is szükségük van a vállveregetésre, az elismerésre…”. A gyógyítás elvben nemes, becsülendő cél, amiért érdemes küzdeni, keményen, lelkiismeretesen tanulni évekig, és egyszer, valamikor meg is valósítani azt. Mindezek ellenére könnyen ugyanolyan rutinszerű munkává válhat, mint bármely más tevékenység és a szürke hétköznapok részét képezheti. Az ilyen esetekben adhat az embernek újra és újra motivációt egy egészséges, pirosló gyerekarc vagy éppen egy szívet melengető, sokszor megrendítő és megható pár sor egy-egy szívformán, amely felidézi mindazt, amiért egykor egészségügyi pályára lépett. Minden nap születtek üzenetek, amelyekből sugárzott a hála és a figyelmesség, de nem csak orvosok felé irányult mindez, jutott köszönömből az ápolóknak, nővéreknek, beteghordóknak, még takarító néninek is. Az emberek, akik filcet ragadtak, hogy leírják gondolataikat, büszkén megemlékeztek azokról a munkákról is, amelyek bár a háttérben zajlanak, mégis fontos, sőt elengedhetetlen részét képezik az intézmény működésének. A Vándor Hálaszív elérte célját. Igen, elsőre talán furcsának tűnhet az effajta véleménynyilvánítás orvos és páciens, ápoló és beteg közt, de ha belegondolunk egy pillanatra, rá kell ébrednünk, hogy munkánk, hivatásunk pozitív visszaigazolása szükségszerű a sikeres és lelkes folytatáshoz, hisz’ mindenkinek szüksége van egy kis elismerésre, vállveregetésre, bíztatásra.

NOVELLA

Tűzszületés „Minek is vitatkozunk tovább? Hisz nem tudok tovább az elvárásaid szerint élni. Megmérgeztél velük. én pedig haldoklom. A kedvesség látszatát nem kell fenntartanod többé.” SzÖVEG: ROCSKó NOéMI FANNII

Hogy kezdődött kettőjük kapcsolata? Már nem emlékszik senki. Talán örök időktől fogva léteznek ők, egymás sorsát kísérve és kísértve. Egy riasztó napon aztán elindultak egy borús végkifejlet felé, ahonnan már-már nincs is visszaút. Vajon megszakadnak-e valaha a nagy történetek igazán, vagy újraélednek, mindig más alakot öltve? Erre sem tudja a választ senki. Függők voltak. Igen, ezt határozottan kijelenthetem. Egymás bűvöletében éltek ők, évekig. Nem is igen vágytak mások társaságára, éppen elegek voltak egymásnak, abban az állapotukban. De mint mondtam, függők voltak, egyik lét pedig oly könnyedén alakul át a másikba. ó, igen, erős addikció volt az övék, egyik a másik nélkül szinte életképtelen volt. Gúzsba kötötték egymást, akaratlan. Hogyne tették volna, hiszen egyek voltak annyira, amennyire maguk sem hitték. Két elementáris erő haladt az Úton, egységben, míg el nem hangzott köztük a végzetes mondat: „Megmérgeztél. Méreg vagy.” Attól kezdve nem tudtak szabadulni e gondolattól, mely ott vibrált már köztük, visszafordíthatatlanul. „Hogy mondhatsz ilyet? Mindent tőlem kaptál. Hálátlan vagy.” Bántó csend nehezedett közéjük. „Hisz épp ez az. Sok mindent adtál nekem, ami nélkül nem lennék az, aki ma vagyok. De már nem kapok levegőt, vedd észre. Fuldoklom.” „Még hogy fuldokolsz? Miattam? Nevetséges vagy. Nélkülem sehol sem tartanál. én mutattam meg neked az Utat.” „Lehetséges.” A fáradtságtól elcsigázottan nézett, ennél az egy szónál többet képtelen volt kiejteni. „Különben is, dehogy tudod, ki vagy. Az vagy, akivé én tettelek.” Ennyi elég is volt, hogy az előbbi kábulatból felocsúdjon. Mintha forgószél söpört volna végig a lelkében, elektromosság áramlott volna végig a testén. „Nagyon jól tudom, hogy ki vagyok. Mostmár tudom. Amilyennek te látnál, az csak az egyik alakom, az nem vagyok egészen én. Valaha te is tudtad ezt. Hogy felejthetted el?!” A feszültség tapinthatóvá vált kettőjük közt. A másik lemondóan nézett rá. „Te sosem tanulsz a hibáidból, igaz? Persze, hogy tudom, hogy ki vagy. Mindig is tudtam. Láttam ez első szikrákat. Tudom, hogy azok mivé nőhetik ki magukat. Veszélyes vagy.” Már megint nem értették egymást. „Láttad őket, ezért eltapostad, mert azt gondoltad, hogy… veszélyes? Mégsem méreg vagy, inkább fagyott, hideg, kegyetlen tél.” Valami jeges rémület árasztotta el a kicsi szobát, ahol beszélgettek. „Igen! és megtenném megint, fel sem merülne bennem az ellenkezője! Nem állsz még készen erre, nem engedheted szabadjára ezt a lángot, mert felemésztene mindent és mindenkit. Képtelen vagy még irányítani. Elsöpörne téged is. Ezt a kockázatot nem vállalhatom, értsd meg. Olyan nagyon szeretlek!” „Olyan nagyon, hogy… inkább… megfojtasz?” „Ha kell.” Egy darabig megint néma csendben üldögéltek. Súlyos szavak lebegtek dermedten a levegőben. Az elhangzottakhoz egyikük sem tudott már mit hozzátenni. Elmondtak egymásnak mindent aznapra, talán többet is, mint amire fel voltak készülve. „Nem hagyhatom. Nem várom, hogy elfogadd.” „Ahogyan én sem hagyhatom, hogy ezt tedd magaddal. Itt leszek, és ha kell, emlékeztetlek rá minden egyes nap.” Az izzás nemhogy alább hagyott volna, még magasabb hőfokra kúszott közöttük. „Soha többé nem akarom ezt! Nem akarlak téged sem!” Elszakadhat-e egymástól végleg a mágnes két pólusa? Talán nem, habár egy időre képesek eltávolodni azért. Jól tudták ezt mindketten. A másik gonosz félmosolyra húzta a száját és csak ennyit mondott: „Majd meglátjuk.”

ELBESZÉLÉS

Az Ítélkező SzÖVEG: FEKETE AIMIE

IGAz! féltékeny, igen-igen borzasztóan féltékeny voltam és vagyok; de MERNéL örültnek nevezni? Hiszen a vágy érzékeimet csak formálta, nem tompította, nem megcsalta őket! Minden érzék felett való volt erkölcsi ítéletem késsége: átéltem mindent a mennyben és Földön, sok mindent láttam a pokolban, hogy lennék tehát tébolyodott? Figyelj! és döntsd el magad: mennyire teljesen, mennyire nyugalommal mesélem el a történteket. Nehéz megmondani, hogy elmémben mikor fogant meg a gondolat, de hogy egyszer megjelent, kísértett éjjel és nappal. Kétely sosem érintette, csakis szenvedély szorongatta. Szerettem őt. Sosem viselt meg. Sosem taszított el. Fizikai valóját nem kívántam. Úgy hiszem a szemei voltak! Igen, ez volt az! Szemének világa az örökké vágyakozó hegyi tengerszemekhez hasonló volt – árnyjátékos ibolyakék, mely misztikusan reflektált valami reménytelen és vonzó bizonytalanságot, mint Pandóra szemei. ő tette ezt velem: tekintetével hosszabban húzott magához egy emberekkel teli termen keresztül, mint ahogyan azt illem engedi. Elragadott magával tekintete és színről színre szőtte magát belém. Késő volt már, mikor szemeit lehunyta és gondolatai tisztességtelenül szőttek mindent tovább: ajkairól fakadó szavai veszedelmet hoztak. Elhatároztam, hogy elveszem az életét így megtörve igézetem, felszabadítva magam örökké. Ezen a ponton betegnek képzelsz. Nem értesz semmit. Látnod kellett volna rajongásom miképpen árult el engem. Látnod kellett volna, mennyire óvatosan jártam el mégis – milyen odaadással – milyen gondossággal és gyengédséggel… éltem vele! Egész héten mennyire kedves voltam hozzá mielőtt megöltem! Minden éjjel, éppen éjféltájt ébredtem mellette, elmémet minden elmosódott képtől megtisztítottam és felkeltem hangta-

lan, lassan csúsztam át az éjszaka kék homályába. Az ágy mellett térdeltem és néztem őt, néztem, ahogyan békés csókokról álmodik: puha, meleg és kereső csókokról; és akkor ott tudtam, hogy bízhatok minden tudatomban. ó! Elmosolyodtál volna, ha tudod mennyire megszállottan csodáltam őt! Nahát! Lehetne bármilyen elmebaj ennyire figyelmes? Mikor elmémet már megtöltötte szentségtörésének édes illata, óvatosan felkeltem megint – ó, de mennyire óvatosan – óvatosan, (mert a padló nyikorgott), visszatértem az ágy másik oldalára az ő felkavaró érzékelhetőségét magammal hordozva. így cselekedtem öt éjszakán át, minden éjjel, éppen éjféltájt, de a szemek mindig csukva voltak, így képtelen voltam megpecsételni lelkének sorsát, hiszen szemének CSÁBíTó AJÁNLKOzÁSA és MEGCSALÁSA gyötört engem igazán. Tehát minden reggel, amint ibolyakék szemének üvegcsarnoka rabul ejtette a napfényt, reggelit szolgáltam fel és kedves hangon érdeklődtem éjszakája és álmai felől. érted tehát mennyire naiv lett volna, ha valójában nem sejti, hogy minden éjjel, éppen éjféltájt figyelem őt, ahogyan békés csókokról álmodik: puha, meleg és kereső csókokról. A hatodik éjjel még soha nem tapasztalt óvatossággal közeledtem hozzá. Akkor éjjel éreztem minden erőm, intellektusom tágulását. Alig nyomhattam el érzelmeim háborgó tengerét és talán álmában látta izgatottságom hullámait, merthogy megmozdult az ágyban: kényelmesen nyújtózott mint aki ébredik. Most talán azt gondolod, hogy visszahúzódtam – hát nem. Tudtam nagyon jól, hogy szemei az éjszaka kék homályában még nem szokhattak hozzá beteg lelkem körvonalaihoz. Gyógyíthatatlan vágyakozásom szobraként térdeltem a padlón és hallottam, ahogy suttog: hangja még egy álom bűnös könnyűségétől ittasan rezdült belém – „Te vagy az, édes?” Tudtam, hogy gondolataiban megcsal. Csendbe borultam, nem szóltam semmit. Hosszú percek teltek így el, egyetlen izmom sem engedett a feszítésből – és ő sem mozdult: az elsuttogott kérdés még mindig ott örvénylett lassan közte és árnyékom között. Tudtam, hogy gyönyörűen gonosz szíve összeszorul a félelemtől. Elég jól tudtam ahhoz, hogy szánjam őt. Hallhatta lélegzetvételem; idegpályái egyre jobban feszültek, amiért pórusain érezte csalódottságom becsapódó, apró páragömbjeit. De az ember tudja jól, amikor a Halál nyúl ki feléje; őt is végrehajtójának érzékelhetetlen alakja bénította meg igazán. Elképzelni nem tudod, hogy mennyire türelmes voltam vele! S az igazságosság végül kegyelmet vett rajtam – egy idegen fényforrás hasította át az éjszaka kék homályát és a szemek nyitva voltak, de mennyire nyitva voltak! Pupillájuk egészen kitágulva, az ibolyakék írisz megélesedett és egyszerre dühödtség borított el a pillanat azon töredékében, melyben elmém elnyelte visszatükrözésüket. Nem mondtam még, hogy amit elmezavarként azonosítasz nem más, mint az én erkölcsi túlérzékenységem? Ezek alapján igazán jól ítélsz-e meg? Megmondtam, hogy féltékeny voltam: az voltam. Meg kellett halnia. Nem is ellenkezett. Fogtam a Szamothrakéi Niké szobrot, mely az éjjeliszekrényen állt és a legélesebb sikoly hangközében szétzúztam az arcát, mígnem az ereiben pulzáló szellem elhagyta testét. Kedvesem halott volt.Vértől ragadó kezeimet szívének vetületére helyeztem és vártam. Semmi taktus. élettelen volt, mint egy darab kő. Szemei soha többé nem babonáznak meg. Ha még mindig nem győződtél meg arról, hogy nem vagyok őrült, hamar megváltozik majd a véleményed, ahogyan leírom miként bántam a testtel: vizet forraltam, és fogtam egy puha törülközőt, azzal simogattam skarlát arcát, szabadulásának sebeit. Gyengéden igazgattam tincseit és elsuttogtam titkos rajongásomat. érted ugye, hogy egy elmebeteg sosem menthette volna meg e kísértő szemek gonoszságától?

Evangélium SzÖVEG: FEKETE AIMIE

A húsvéti istentiszteletek már befejeződtek, a szertartások formasága már csak a templomban megrekedt tömjén füstjében táncolt csendesen, amikor egy gyermek még mindig a történelem és az Isten nagy titkain tűnődött. Nem is annyira az egyiptomi fogságból való szabadulás múltjába révedt, melyről a Pászka minden évben megemlékezik, sokkal inkább az ünnepi előkép betöltése izgatta fel – egy újszerű megérzés: az eredet és rendeltetés tudata. A rabbi arról a felemelkedésről mesélt, melyet a Messiás eljövetele fog a világba hozni, a gyermek pedig meghökkentő bölcsességgel kérdezett és éles elméje lenyűgözte Jeruzsálem tanítóit. Amikor szülei három nap után rátaláltak a templomban, az írástudók még próbálták megnyerni maguknak a fiút, hogy taníttatását ők irányíthassák. De a fiú és családja elhagyta Jeruzsálemet a sokasággal, mely gyorsan megfeledkezett a szabadulásról, melynek az ünnepen tanúja volt. A fiú viszont emlékezett, a fiú azonosult az előképpel. ő volt tehát Isten elsőszülöttje; születtünk aztán milliárd számra, potenciálisan, hogy születésünk pillanatával mind elvesszünk ebben a világban. Keresem benned az Istent az óta, ahogyan magamban is. Méregetlek téged, magamat, ahogyan mérnek minket is: Mene Mene Tekel Upharsin… megméretettél és kevésnek találtattál. Régen az elsőszülött gyermeket papi tisztségre ajánlották fel az Istennek, ami annyit tesz: Istennel van közösségben – hogy áldássá legyen az emberek között – ahogyan az igazi papság nem elszigetelt, nem dogmatikus és nem önkényesen a maga hasznát keresi.

Nincs a világon semmi, ami önmagáért élne – semmi, csak az ember. Hogy tette mégis ez a fiú? Bűn nélkül áldattak meg benne a földnek minden nemzetségei, pedig milyen szakmát tanult… kétkezű munkát végzett a műhelyben. Bizonyosan a tudat… hogy az Isten fiaként élt – ha testben is – , a világ élvezete nélkül – hogy a bűn bőrét nem bélyegezte meg, nő nélkül – hogy nem szeretett a férfiakba sem, de megkísértette minden, amit te vagy én ismerünk. Ismert minden sziklát, amire zuhanunk, amelyen összetörünk. Akkor ez az öntudat: hogy Isten lánya vagyok – segíthet nekem is. Nekünk. Elveszett örökösöknek. Gondolhattam volna rögtön, hogy identitásunk, személyünk azonosulása határozza csak meg erkölcsi képességeinket. Aztán férfiként földre húzta az Egeket ott a Jordánban majd hosszú időre a pusztába veszett, ahol – szentség híján, de – mi is viaskodunk és próbáljuk az Istent kitapogatni. ő tehát a teremtés nagykönyvtárában nőtt fel: az égre, földre, tengerre írt tanításokkal tette elérhetővé az Isten gondolatát. De amikor prófétát támasztott nekünk az Úr, jelt kívántunk mindig. Jelek és csodák nélkül nem hittünk. éppen saját kívánságainkat nem ismertük fel soha – több krisztus jött – kedvünkre válogattunk, de legjobban az igazit utálja a világ, mert ő kényelmetlenül magyarázta a törvényt: a büdös csavargó és a leprás volt a barátja… nála feszülni kell. így van ez ma is. Megtizedelik a mentát, a kaprot, a köményt, de elhagyják azt, ami nehezebb a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; vagy menesztik az egész törvényt, menesztik az Istent is.

Tojást és nyulat ünnepelnek, ami vígan bogyózik ketrecében. Hogy a tojás, amikor az Eufráteszbe esett és Istár, a napfelkelte és tavasz istennője kelt ki belőle, hogyan került a Pászka és a feltámadás ünnepébe… Hát nem félsz, amikor egy gyermek szemébe nézel, mert csak ezt a világot adhatod neki, ezt is börtönéül? Közben közösségben lehetnénk az Istennel, aki annyira vágyakozik ránk, amennyire szükségben vagyunk mi is. De nem siet ő és nem is késik szándékában. A megaláztatás megölt egyszer majdnem engem is. Aztán mégis. ő szenvedte az én halálomat. De hogy milyen gyűlölet van a halálban! Meghalok én is csak még ellenkezem: mellkasomba szúrt tőrrel dacolok – Máriának is a szívébe szúrták – nem merte elhinni. Húsvét volt megint – Pászka. Jézus furcsamód hallgatott. Szerette a Gecsemánét, gyakran járt oda elmélkedni. Barátai akkor éjjel nem faggatták – sose láttak még zaklatott Jézust. én is csak akkor egyszer. Akkor este az Isten nem nézett rá. Minden magára hagyta. Egyedül az olajfák árnyéka vetült rá mintegy látomásként: másnap tépett sebeit írták rá könyörtelenül, kísérői értetlen olvasták e jeleket. A magam irtózatossága is rajta volt akkor – minek is öltöztem magamra ebben az életben!? Minden gonoszságunk forrása Önzés, vele nézett szembe ez a Fiú – kereszthalállal. Persze hogy nem tudod elképzelni. én sem. Egyszer láttam akkora szeget. Később a csontokat, melyek közt átverik. Ha már egyszer a szétvert test az átkozott fán függ, magasba húzzák, az oszlopot pedig berúgják a gödörbe, hogy még egyszer utoljára megszaggasson. Mert a világnak csoda kell. Feltámadás. Oktatási szünet van azon a héten meg büdös kölni. Pedig a világ fejedelme nem talált a Fiúban semmit, amivel a sírban tarthatta volna, mert a Fiúban teljessé vált az Isten félelme: a bölcsesség és értelem, mely a gonosztól eltávozik. Bennem megtalálná azt a hiábavalóságot, mely e világ poklához köt – és benned is. De Krisztusban az ember magába zárhatja az Istent – a feltámadást.

SPORT

Túrára fel! ÉREZTED MÁR AZT, HOGY KI KELL SZELLŐZTETNED A FEJED? HOGY SZÍVESEN JÁRNÁL OLYAN HELYEKEN, AHOL ESETLEG NÉGY KERÉKEN NEM MINDIG MEGOLDHATÓ? SZERETNÉD ÉREZNI AZ IGAZI SZABADSÁGOT, MEGHÓDÍTANI EGY MEREDEKEBB ERDEI ÖSVÉNYT, ESETLEG NAPONTA 80 KILOMÉTERT TEKERNI EGY GYÖNYÖRŰ ALPESI TÁJON, MAJD JÓLESŐ FÁRADTSÁGGAL LEPIHENNI A NAP VÉGÉN A BARÁTAIDDAL? HA IGEN, A TÚRAKERÉKPÁROZÁS A NEKED VALÓ SPORT! SzÖVEG: PATONAI GABRIELLA

MI KELL HOzzÁ? Kerékpár és kerékpár között rengeteg különbség van. Túrázni többféle bringával is lehet: országútival kevés csomaggal és jó aszfalton, trekkinggel könnyű aszfaltos túrákon, de talán az egyik legismertebb a Mountain Bike. Ennek különböző változatai léteznek: Cross Country, All mountain, Enduro, Freeride, Downhill – így sorban egyre több rugóúttal rendelkezik a teleszkópjuk, vagyis a legnehezebb terepre a Downhill való, amivel kevésbé lehet ugyan felfelé tekerni, de annál inkább le. Ami nélkül tilos elindulnod egy túrára: bukósisak! Viselete elengedhetetlen, érdemes rá nagyobb összeget áldozni. Az

egyik legmodernebb az In-Mold konstrukciójú, amit úgy ismerhetsz fel, hogy a külső borítást megpróbálod a körmöddel elválasztani a habtól – ezeknél a sisakoknál ezt nem tudod megtenni. A harmadik elengedhetetlen dolog a láthatóság: elöl és hátul lámpa valamint fényvisszaverő csíkok. Forgalmas helyeken, közlekedési csomópontokon, beláthatatlan kanyarokban (ahol nem segítenek a fentebb leírtak, és esetleg eléd léphet egy gyalogos), érdemes lassítani, és csengetni. Utóbbit csak a nekünk kijelölt helyen illik, és az etikett megkívánja, hogy ha mondjuk a Margitszigeten a futó nem a számára kijelölt helyen fut, és emiatt nem tudsz elkerekezni

mellette, akkor se csöngess rá, hiszen számodra nincs kijelölt hely. Ilyenkor inkább udvariasan várj, hiszen nem kerget a tatár. Ebből már következik is a negyedik fontos dolog: a csengő. Egy egyszerűbb darab is megteszi, bár elég vicces tud lenni, amikor a legalapabb darab elkezd forogni a tengelye körül (vagyis a pöcök, amit nyomnod kellene, az óramutató összes állásában áll, csak épp akkor nem a bal kezed ügyében, amikor egy enyhén ittas külföldi csoport az útra téved). Az ötödik: a kesztyű. A hozzám hasonló fázósabb embereknek (mert a női keringés már csak ilyen) érdemes beruházni télen speciális kesztyűbe. Egyébiránt túra előtt mindenképp fontos, hogy legyen egy speciális, kerékpáros kesztyűd, ugyanis zsibbadt tenyérrel vagy csuklóval igencsak nehéz irányítani a bringád, továbbá eséskor nagy védelmet jelent. Fontos a megfelelő ruházat is: hidegebb időben szél-és vízálló dzseki, térdmelegítő, harisnya, kényelmes nadrág, vastag zokni(k). Alapszabály: ha a lábad fázik, te is vacogsz – emiatt fontos, hogy vastagabb zoknit húzz, esetleg többet, és a cipőd sem árt, ha vízálló. Jó időben a legfontosabb, hogy kényelmes, sportos öltözéket viselj. A hatodik: nyári melegben kulacs! Víz nélkül ilyenkor el se indulj. Hasznos lehet még egy edényszett is, aminek a fedője tányérként funkcionál, és benne vannak az alapvető evőeszközök, valamint egy pohár. Ahogyan egy tapasztalt túrázó barátom fogalmazott, „ez többnapos túrán életmentő”. A hetedik, és az egyik legfontosabb: pótbelső és pumpa – ma már kaphatók mini pumpák elérhető áron. Nem árt, ha van egy szerszámkészlet is nálad, és ha te magad nem is, de legalább a veled túrázók értenek a szereléshez. Mindemellett egy jó minőségű lakat beszerzése is ajánlott. GYAKORLATI TIPPEK Mielőtt elindulsz túrázni, érdemes ellenőrizni, hogy megfelelően fel vannak-e fújva a gumik, jó-e a fék, jól be lett-e állítva a nyeregmagasság. Fontos a karbantartás: idővel a fogaskerekek és a lánc kopik, így cserére szorul, valamint egy kis olajozás sem árt. Mindenképp legyen nálad a személyid, a lakcímkártyád, a TAJ-kártyád és a mobilod.. Fontos, hogy tájékozódj a várható útviszonyokról, az időjárásról, és hogy hol szállhatsz majd meg.

Még egy tipp: ha a láncod épségét meg szeretnéd sokáig őrizni, akkor semmiképp se álljon keresztbe, vagyis úgy válts, hogy az első és a hátsó váltó szinkronban legyen egymással. NYEREGBE FEL! Nagyobb túra előtt érdemes edzésbe lendülni. Ez heti háromnégy, minimum egy órás tekerést jelent. Ideális tempó 20-25 km/h sima terepen, enyhe emelkedőn, de természetesen ez is egyénfüggő, és a lényeg, hogy élvezd a kerékpározást. Már az első hét után érezni fogod, hogy könnyebben emeled meg a bringád, és sokkal fittebb vagy. érdemes aztán hoszszabb, nagyobb lélegzetvételű túrákra menni, és szép lassan napi 80 km letekerése egész ideálisnak mondható. Persze ez relatív, hiszen tereptől is függ, de rendszeres edzéssel több napos túrákra is eljuthatsz, és olyan helyekre, amik máshogy nehezen megközelíthetők. Csodaszép helyeken tekerhetsz a barátaiddal, és ez amellett, hogy egészséges, nagyon jó program is. A campingezés, amikor együtt főztök sok-sok letekert kilométer után, más túrázókkal való összefutás, esti beszélgetések, közös szerelések, együtt meghódított dombok és a sok vicces élmény: ezt semmi sem pótolhatja. Amikor évekkel később, akár egy karácsonyi estén leültök, és elkezditek mesélni, hogy miként jöttetek le egy meredek lejtőn, szinte folyamatosan fékezve. Vagy milyen érzés volt megpillantani a tengert, vagy milyen jó volt egy biciklis parkban manőverezni, és hogy a szállásért mennyit mentetek, mire találtatok egy helyet, hogy csupa sár lettél, esetleg, hogy egy külföldi turista kicsit másképp nézett rád: ezek olyan csodálatos emlékek, élmények, amik valami olyan pluszt adnak, amitől másképp térsz vissza a túráról. Minden egyes megállásra és gyönyörű tájra emlékezni fogsz, legyél itthon vagy külföldön. De bringával bárhová eljuthatsz, ez benne a szép. és hogy miért lehet beleszeretni? Egy életérzés. Remek társaság tud összegyűlni, új embereket ismerhetsz meg, sok élménnyel gazdagodsz, edzésben leszel, és a tekerés kikapcsol. Mehetsz árkon-bokron, de a kiépített kerékpárutakon is, rajtad és a kerékpárodon múlik. Aki pedig kedvet kapott a túrázáshoz, vagy már most a népes táborunkat erősíti, idén is megmutathatja, hogy tekerni jó!

Két keréken SzÖVEG: DR. RESTÁR LÁSzLó

Ha az embernek nincs nagy tapasztalata a hosszú távú kerékpártúrázásban, érdemes egy könnyen teljesíthető, jó minőségű kerékpárúton kijelölt útvonalat teljesíteni. Az útvonal kiválasztásakor hasznos, ha az ember folyókat keres, ugyanis a folyók a fizika törvényszerűségei miatt általában nem folynak fel a hegyre, ellenben lefelé elég gyakran jönnek. Európában igen ismert (és az EuroVelo 6-os nemzetközi kerékpárút része) a Donauradweg. Ez a Duna mentén egészen a Duna forrásától egybefüggően a magyar határig, illetve kisebb megszakításokkal Magyarországon is átmegy (ennek az útnak a része a budai rakparton futó sokat szidott gyalogos-bicikliút, ami egészen Szentendrétől az M0-s csepeli hídjáig tart). Személyesen Ingolstadt-tól teljesítettem a távot Győrig, de a legtöbben a Passau-Bécs távolságot tekerik le, éves szinten közel 400.000-en. Ennek oka lehet talán az is, hogy Passauig nincs tökéletes minőségű aszfalt, sok helyen murván teker az ember. Természetesen az út kijelölt kerékpárút így is, csak a borítás más. Napi 70-100 km-eket könnyedén meg lehet tenni, még akár kezdő bringákkal is, mivel szinte teljesen sík a terep. A túra legszebb része a Schlögennél található Dunahurok (Donauschlinge), itt azért egy kis hegyet kell mászni, de a látvány mindenért kárpótol. Fenn egy kilátóból lehet csodálni a képen is látható tájat. Passaunál az Inn folyó torkollik a Dunába (avagy innentől Inn-nek kellene hívni a Dunát, mivel annak nagyobb a vízhozama, de ezt akkoriban nem tudták pontosan megmérni, így maradt a Duna név a további szakaszokon). Történelmi és gyönyörű város látnivalókkal és egy nagyon kedves tulajdonossal megáldott magyar bolttal. A túra érinti még – a felsorolás nem teljes – Regensburg, Linz, Ybbs, Krems, Tulln, Mauthausen, Melk (itt található a híres melki

apátság), Bécs városát, ezek egyenként megérnek egy-egy városnézést. Sátoros túrára kiváló hely, az egész úton 25-30km-enként van étterem, bringás pihenő, kiépített infrastruktúra, vízvételi lehetőség. Camping pedig körülbelül minden 40-50km-en helyezkedik el. Az áraik évek óta szinte változatlanok, egy éjszaka 8-10€ körül lehet. Ami a költségeket illeti: Egy Müncheni út körülbelül 40€ (magán-busztársasággal), innen vonattal Ingolstadt további 15€, Győrig eljutni pedig 10 nap alatt mintegy 100€ szállásköltséggel jár. Ezen kívül egyedül az élelem beszerzése jelent anyagi költséget, amit viszont érdemes itthon, vagy még a német oldalon elvégezni, ugyanis Ausztriában már jóval magasabbak az élelmiszerárak, mint nálunk. Egy ilyen túrán költőpénzzel 250-300€ összköltséggel számolhatunk (ebben a tartalék is benne van). A túratáskába rengeteg májkrémkonzerv, smack és levespor befér, a kenyeret, vizet útközben meg lehet venni. Túra előtt a társakkal érdemes összeülni és megbeszélni a napi penzumot, terveket, hogy menynyit, meddig tekerjünk, valamint egy listát összeállítani, hogy ki mit hoz. Ezzel elkerülhetjük a 3 főre 4 sátor, ámbár nulla mosogatószivacs problémakörét. Ami fontos lehet: pumpa, pótbelső, zsebszerszámok, mosogatószer, szivacs, fényképezőgép, házi pálinka, zsákvarró cérna és tű, mindenkinek edény, evőeszközök, kés, valamint kb. 2-3 emberenként egy gázfőző. Már csak egy dolog van hátra, hogy összeszedd a barátaid és elinduljatok túrázni. Az élmény mindenért kárpótol! Nem utolsó sorban, hol tudsz ennyi pénzből 10 napra elmenni nyaralni? Trombitáld hát össze a csapatot és induljatok el a nyáron tekerni egyet!

KÖZÖSSÉG

LEGYÉL TE IS CONTACT PERSON! Játszottál-e már Activity-t oroszul vagy törökül? Utaztál-e már öt biciklivel egyszerre? Még nem, de érdekelne? Idén nyáron lehet rá lehetőséged! A Budapesti Orvostanhallgatók Egyesülete szervezésében július és augusztus hónapjaiban körülbelül száz külföldi orvostanhallgató érkezik az egyetemre szakmai, valamint TDK cseregyakorlatra. A hagyományokhoz híven ebben az évben is rengeteg programot szeretnénk nekik szervezni, hogy ezzel is fenntartsuk Budapest jó hírét. A kötelező városi nevezetességek mellett (Budai Vár, Parlament, Citadella, fürdő, belváros, romkocsmák stb.) idén is megyünk Egerbe bort kóstolni, a Balatonra pihenni, de lesz Magyar est is bográcsgulyással, valamint a Nemzetközi étel-ital partin belekóstolhatunk a világ minden tájának konyhájába. Az események gördülékeny lebonyolításának érdekében idén is elkezdett szerveződni a Contact Person (CP) csapat, akik már a tavasz folyamán aktívan segítenek a

külföldiekkel való kapcsolattartásban, nyáron pedig a különböző programokon kísérik majd őket. Természetesen a segítségért cserébe most is cseregyakorlatra beváltható BOE pontok gyűjthetők (a hónapok elején a reptérről a koliba, valamint a kórházakba kísérésért kiemelt pontozás jár); de nem csak ezért éri meg rááldozni a nyár egy részét. Ez a két hónap lehetőséget nyújt idegen kultúrák megismerésére, külföldi kapcsolatépítésre, az idegen nyelvek gyakorlására, vagy csak egy jó bulizásra egy nemzetközi társaságban. Ha valaki tényleg rendszeresen eljön a programokra, akkor garantált, hogy a hónap végére több tucat baráttal gazdagodik a világ minden pontjáról, és felejthetetlen (sokszor hihetetlen!) élményekben lesz része! Ha sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, és szívesen csatlakoznál (akár gyakorlat mellet is jó kikapcsolódás), akkor még tudsz jelentkezni a CP-k közé a leoin_budapest@humsirc.hu email címen. SzÖVEG: TARR BETTINA

BORTANFOLYAM - A KARRIER IRODA SZERVEZÉSÉBEN HOZZÁVALÓK: VÉGY EGY KURZUSVEZETŐT, ADJ HOZZÁ EGY CSAPAT LELKES HALLGATÓT, ÉS MÁRIS KÉSZ A BORKÓSTOLÓ PROGRAMSOROZAT. ELKÉSZÍTÉS: AZ OKTATÓ: LEGYEN KERTÉSZMÉRNÖK, DE MÉG JOBB, HA RÖGTÖN BORSZAKÉRTŐ IS. SZERENCSÉRE A MEGFELELŐ SZEMÉLYT MOST NEM KELL MEGKERESNED, HISZEN A KURZUSVEZETŐ MÁR ADOTT. Ő PEDIG HUNYA LÁSZLÓ, AKI A FENT EMLÍTETT FELTÉTELEKNEK KIVÉTEL NÉLKÜL MIND MEGFELEL. EZUTÁN OSZD FEL A BORKULTÚRÁT ÖT KISEBB TÉMAKÖRRE, MAJD EZEKET HINTSD EL HÁROM NAPRA - EGYENLETESEN. ELSŐKÉNT KEZDD AZ ALAPOKKAL: MILYEN, ÉS MI IS AZ A BORÁSZAT, ILLETVE MI FÁN TEREM A BORKÓSTOLÁS. A KÖVETKEZŐ RÉSZ ÁLLJON A SZŐLŐFAJTÁK, ILLETVE A LEGFONTOSABB MAGYAR BORVIDÉKEK ISMERTETÉSÉBŐL, TERMÉSZETESEN TEMATIKUS BORKÓSTOLÁSSAL EGYBEKÖTVE. ZÁRÁSKÉNT LÉPJ KI AZ EDDIGI MILIŐBŐL, ÉS KAPCSOLD ÖSSZE A MÁR MEGISMERT BOROKAT ÉTELEKKEL. A KÓSTOLÁS PERSZE MOST SEM MARADHAT EL. HA MINDEZ KÉSZ, ÁLLÍTS ÖSSZE EGY RÖVID KIS ÖSSZEFOGLALÓT, NÉHÁNY KÉRDÉSSEL MEGFŰSZEREZVE, MELYEK HELYES MEGVÁLASZOLÁSA UTÁN TE IS "OKLEVELES BORSZAKÉRTŐVÉ" VÁLHATSZ. TÁLALÁS: A PROGRAM SZEPTEMBERTŐL INDUL, A TOVÁBBI INFORMÁCIÓK HAMAROSAN A KARRIERIRODA MEGÚJULT HONLAPJÁN (HTTP://KARRIERIRODA.NET/), ILLETVE A FACEBOOK OLDALUKON KERESZTÜL LESZNEK ELÉRHETŐEK.

KÖVESD A KARRIERIRODA HÍREIT, HOGY MINÉL ELŐBB ÉRTESÜLHESS A LEGFRISSEBB INFORMÁCIÓKRÓL, MAJD JELENTKEZZ A KURZUSRA - DE SIESS, A HELYEK KORLÁTOZOTTAK! ELŐFELTÉTEL: OLTHATATLAN ÉRDEKLŐDÉS A MINŐSÉGI BOROK IRÁNT! SZÖVEG: KRAUSZ MÁTÉ

KÖZÖSSÉG

BEMUTATKOZIK AZ

ESN SEMMELWEIS éVENTE NAGYJÁBóL SzÁzÖTVEN-KéTSzÁz HALLGATó éRKEzIK A SEMMELWEIS EGYETEMRE 1-2 FéLéVES TANULMÁNYÚTRA VAGY NéHÁNY HóNAPOS SzAKMAI GYAKORLATRA Az ERASMUS PROGRAM KERETéBEN. ITT TARTózKODÁSUK ALATT NAGY SEGíTSéGET JELENT, HA MAGYAR ANYANYELVűEK ÁLLNAK RENDELKEzéSÜKRE TANULMÁNYAIK TéREN. EBBEN SzÁMíTHATNAK Az ESN SEMMELWEIS MENTORCSAPATÁRA. SzÖVEG: NAGY KATA, ESN ELNÖK

Az Erasmus Students Network (ESN) 1989-ben alapult azért, hogy segítse az érkező külföldi hallgatók beilleszkedését, és az olyan kezdeti nehézségek megoldását, mint a lakáskeresés, tantárgyfelvétel, diákigazolvány-ügyintézés. Aki már részt vett az Erasmus Programban, találkozhatott ESN mentorokkal, mivel a legtöbb európai egyetemen működik hasonló szervezet. A Semmelweis Egyetem három éve csatlakozott az ESN Hungary csapatába, azóta minden félévben számos érdekes programmal igyekszünk változatossá és élményekben gazdaggá tenni az erasmusos hallgatók életét. 2013 februárjában 30 mentorral kezdtük a féléves működésünket. Célul tűztük ki, hogy hetente legalább egy programot szervezünk, és azok minél változatosabbak lesznek. Igyekeztünk úgy beosztani ezeket, hogy az egyetemi rendezvényeken való részvételre is ösztökéjük a hallgatókat, mivel az itt töltött szemeszterek ideje alatt az erasmusos hallgatók is semmelweises hallgatónak számítanak. Megrendeztük a Welcome Ceremony-t , a hivatalos nyitóeseményt, és a EuroDinner-t, a gasztronómiai estünket, de szerveztünk, romkocsmázást, közösen elmentünk disznótorba, táncházba, voltunk lasertagelni, paintballozni, jégbárban, több alkalommal mentünk túrázni a Budai-hegyekbe, tartottunk szalonnasütést, részt vettünk az ETK hajós felezőjén és a Semmelweis Karneválon is, és indítottunk saját ESN-es röplabda csapatot a sportnapon. Az eddigi programokon változó, de egyre növekvő létszámban vettek részt a külföldi hallgatók, ami azt mutatja, hogy sikerült megtalálnunk azokat a kikapcsolódási lehetőségeket, amelyeket ők is élveznek.

Fontosnak tartjuk azt, hogy olyan programokat szervezzünk, amelyeken mi,a magyar hallgatók, a mentorok, remekül érezzük magunkat. ESNesnek lenni azt jelenti, hogy segítünk más országból érkezett hallgatótársainknak, miközben mi is szórakozunk, fejlesztjük az idegen nyelvtudásunkat, önkéntes munkát végzünk, nemzetközi kapcsolatokat építünk, és aktívan töltjük el a szabadidőnket. Minden tag maga dönti el, és önként vállalja, hogy segíti-e az ESN Semmelweis munkáját, csak annyit várunk el, hogy a számos programból legalább négyen vegyen részt, amiből egyet ő maga szervezett. Ez egyáltalán nem teljesíthetetlen elvárás, mivel mindenkinek találunk feladatot, amiben segíthet. Ez nem egy újabb kötelező elfoglaltság, hanem egy lehetőség arra, hasznosan (önkéntes munka), és élvezetesen töltsük el a szabadidőnket. Nyitottak vagyunk az önálló kezdeményezésekre. Úgy gondolom, igazán megéri mentornak jelentkezni. Rengeteg nagyszerű élményt, új barátot lehet szerezni és a külön erre a célra kialakított Tandem Program keretén belül pedig gyakorolni és tökéletesíteni lehet az, vagy akár egy teljesen új nyelvvel is meg lehet ismerkedni. Ezen kívül az Erasmus Programra való jelentkezéshez már 1-1 féléves aktív mentori munkával is értékes pontokat lehet szerezni. Ha kérdésed van a működésünkkel kapcsolatban, vagy már most eldöntötted, hogy szeretnél csatlakozni a mentorcsapathoz, keress minket bátran az esnsemmelweis@gmail.com email címen, ahol szívesen válaszolunk minden kérdésre, és szívesen fogadjuk a jelentkezésed is.

KORTÁRS

A Társulat a 2009/2010-es színházi évad során formálódott önálló együttessé a koreográfus kezdeményezésére, aki számos színházi műfajban, nagyszínpadi és kis létszámú progresszív előadások koreográfusaként vált ismertté. Az együttes magját neves táncművészek és ifjú tehetségek alkotják: pályájuk elején járó, lendületes előadók, valamint komoly szakmai múlttal rendelkező művészek dolgoznak együtt és hatnak egymásra. Előadásaikban többnyire az ember és közösség viszonyait jelenítik meg érzékeny és drasztikus reakciókkal, fanyar humorral. Munkáiban szembetűnő az a specifikus mozgásvilág, melynek sajátossága a dinamizmus, a tördeltség, a váratlan mozdulatlanság és a hirtelen újrakezdés. Az egész estés koreografikus művek mellett a csapat rendszeresen kísérletezik akciószerű tematikus alkalmi rögtönzésekkel, performanszokkal is.

MOVE IN!

Az együttes 3 év alatt az ország egyik legdinamikusabban fejlődő, markáns arculatú kortárs tánc társulatává nőtte ki magát, most pedig megnyílt a csapat táncstúdiója is! A Duda éva Társulat új próbaterme nyitott kurzusok állandó helyszínévé válik hétköznap délutánonként, ahol többek közt az együttes tagjaitól és meghívott oktatóktól tanulhatnak kezdők és profik egyaránt. Ahogy a Társulatot, így órakínálatukat is a sokszínűség jellemzi. Egyedi táncóráikon fókuszban a kortárs tánc helyezkedik el, de felpörgetnek hip-hoppal, felszabadítanak jazz tánccal, visszatekintenek a gyökerekhez folk elemekkel, ellazítanak akrojógával, feszegetik határaitokat ashtanga jógával, és kipróbálható a cirkuszi zsonglőrködés alapjai is! Helyszín: Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház 2. szintje (1027 Budapest Jurányi u. 1-3. Mammuttól 2 percre) Részletes órarend és információ: www.moveinstudio.hu

OLVASÓI VÉLEMÉNY

Kerten innen és túl... AZ ELMÚLT IDŐSZAKBAN EGYRE TÖBBET HALLUNK ILYEN-OLYAN ALTERNATÍV MÓDSZEREK, DIAGNOSZTIKUS ÉS TERÁPIÁS ESZKÖZÖK TERJEDÉSÉRŐL, MELYEKET RENDSZERINT PARÁZSLÓ INDULATOK, VITÁK VESZNEK KÖRÜL. AZ EGYIK OLDALON AZ ORTODOX VAGY NYUGATI MEDICINA, A MÁSIKON AZ “ALTERNATÍV”, „KOMPLEMENTER” MEDICINA ÁLL. SzÖVEG: KULIN DÁNIEL, SE ÁOK IV. éVFOLYAM

Valós ez a polarizáció? Létezik, egyáltalán létezhet közös út is? Lehet, hogy csak a szemléletünkön kellene változtatni, hogy megértsük egymást? Hiszen senki sem állítja, hogy egy autóbaleset sérültjeit homeopátiás szerekkel kellene ellátni. Fantasztikus, amit a nyugati medicina elért többek között az akut esetek, traumák terén. A krónikus betegségek kezelésében ugyanakkor egyre na-

gyobb teret hódítanak a komplementer jellegű beavatkozások is; ennek talán az akupunktúra és a homeopátia a két legismertebb példája, melyeket már sok orvosi egyetemen, kórházban is elfogadnak és használnak. A két oldal közti kommunikációnak ugyanakkor nagyon rosszat tesz a sarlatánok átkos munkája, akiket természetesen mindkét fél ugyanúgy elítél.

Gyógyulni vágyó embereket pénzért átverni, és olyan, még ismeretlen vagy csak félig megismert módszereket használni, melyek nehezen kontrollálhatók, azt gondolom, hogy mindenki szemében bűn. Csak szomorú az, hogy ezzel többnyire nem a sarlatánok munkáját elítélő gondolatok születnek a közvéleményben, hanem az ismeretlen hatású módszerek hitele romlik, alaptalan okok miatt. Nagyon fontosnak tartom, hogy meglássuk ezt az összemosottságot! Ez hasonló ahhoz, mintha valaki az inzulin felfedezése utáni napokban azt túladagolná egy páciensének, aki ettől meghal, és ezért betiltanánk az inzulint, mondván, hogy veszélyes. Holott csak még nem ismerik a hatásmechanizmust és az adagolást. De ez nem jelenti azt, hogy az inzulin rossz. Vagyunk egy páran, akik érdeklődve figyeljük mindkét oldal eredményeit és kudarcait, és mindig próbálunk pártatlanok maradni. Akik nap, mint nap feltesszük a kérdést: miért utasítunk el elvből olyan dolgokat, amikről nincs elegendő tudásunk? Mi számunkra a fontosabb: pontosan leírni, hogyan is működik egyik-másik új módszer, vagy meggyógyítani a betegeket? Szerintünk nagyon sok múlik a helyes gondolkodáson, és hogy ne engedjük elhomályosulni igazságkereső szemünket… Pedig könnyen elhomályosodik az a szem, hisz egyfolytában akadályoz minket a megismerésben a mindenkori paradigma alkotta fal. (Tudományos eredmények és hipotézisek által kialakított gondolkodási keret) Egy példával élve vegyük a nyugati orvoslás emberképét, tudományos világnézetét és mozgásterét egy nagy, de betonfallal körülvett kertnek. Napjaink orvostudósa ebben a kertben kutat, keresi a válaszokat, összefüggéseket. Már megtalálta és leírta majdnem az összes bokrot, fát és fűszálat is, amit itt talált. Az a hipotézise, hogy ha majd teljes egészében megismeri a kertet, akkor mindenre választ tud adni, ami a Világgal kap-

csolatos. Hogy amikor ez a sok, hangya módjára összegyűjtött részinformáció egyesül, akkor össze tudja majd rakni a képet az Egészről, és választ tud majd adni olyan alapvető kérdésekre, mint hogy hogyan működik az ember, mitől egészséges és mitől lesz beteg, és ha egyszer beteg lett, hogyan kell meggyógyítani. Ehhez talán szüksége lesz egy szuperszámítógépre, ami ezeket a részleteket mind integrálja, hiszen egy ember agyi kapacitásával már fel sem tudja fogni azt a temérdek információt, ami a tudományos folyóiratokban naponta megjelenik. De vannak emberek, akik gondolnak egyet, felkapaszkodnak a kert falán és kinéznek… Elképesztő, de ott vannak hegyek, rajtuk hó (ha mediterrán éghajlaton van kertünk, soha nem fordul elő és el sem képzelhető), vízesések, sivatagok, soha nem látott növények és állatok. Szinte leírhatatlan dolgok… Majd lemásznak a falról, és nagy örömükben arról kezdenek beszélni, hogy mennyi minden csodálatos van a falon túl… De senki sem érti őket… Vannak sokan, akik nem is hallottak még a falról, hiszen egész életükben egy fűszálat vizsgáltak, bővítve a tudományos adatbázist. Vannak, akik már hallottak a falról, sőt talán már látták is, de valahogy nem úgy alakult az életük, hogy felmásszanak rá és körültekintsenek. Ezért nagyon sokan rossz szemmel nézik azoknak a tudós (és nem tudós) embereknek a beszámolóit, akik kinéztek a falon, vagy csak megéreztek valamit, ami a falon túl van. Ilyesmi történhetett Semmelweis Ignác idejében is. Egyetemünk névadójának tanait az akkori tudományos közeg elítélte. Be is tiltották a klórmeszes kézmosást, mondván, hogy az tudománytalan és ne csináljon senki ilyen „hókusz-pókuszokat”. Fontosabb volt a tudományosság, mint a tapasztalattal alátámasztott, de

„Valós ez a polarizáció? Létezik, egyáltalán létezhet közös út is? Lehet, hogy csak a szemléletünkön kellene változtatni, hogy megértsük egymást?”

megmagyarázhatatlan jelenség alapján hozott döntés, amit a betegek érdeke indokolt volna. Azt gondoljuk, hogy ma már nincsenek Semmelweis Ignácéhoz hasonló történetek. Pedig vannak, nem is kevés! érdekes megfigyelni például, hogy amíg a fizika területén dolgozók már 100 éve a kvantumfizika paradigmájában kutatnak, addig a biológiában még mindig a newtoni, descartes-i elméletek alapján gondolkodunk. Holott már megjelentek olyan „alternatív” terápiák, melyek a kvantumbiológia, kvantumélettan „falon kitekintő” tudósai által definiált rendszerek szerint gyógyítanak. Ám ahhoz, hogy ezeket felismerjük, alázat és nyitottság szükséges! Nem azt akarom mondani, hogy minden jöttmentnek hinni kell. Hogy mindent egyből el kell fogadni és bele kell írni a tankönyvekbe. Nem erről van szó! Csak hogy merjünk együtt gondolkodni, keresni a kert falait, és kinézni azokon. és ha valaki mesél nekünk a „falon túli” élményeiről,

ne úgy tekintsünk rá, mint akinek elment az esze, vagy be akar minket csapni. Egyre több olyan emberrel találkozom, akik hasonlóan nyitottan állnak a kérdéshez, holott ugyanazt tanulják, mint mindenki más. Nagyon sok erőt ad velük beszélgetni, és látni, hogy nekik is igényük van arra, hogy mindkét rendszerbe betekintést nyerjenek, és egyre inkább tisztában legyenek azok előnyeivel és hátrányaival. Akadnak részre hajlások, de senki sem „hisz” elvakultan egyik oldalban sem. Közösen létrehoztunk egy kicsi, ám egyre bővülő csoportot. Fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk az alázatos gondolkodásról, és az elvakultság elkerüléséről, főleg akkor, ha a beteg emberek gyógyulása a legfőbb célunk. Akit érdekel a kérdéskör, és szívesen beszélgetne olyanokkal, akiket hasonló módon érdekel, nyugodtan keressen meg minket facebookon („Gondolatok a jövőből” csoport), vagy emailben (kulindaniel@gmail.com)!