Nagyapád történetei SZÖVEG: HERMANN LÁSZLÓ (FARKAS ZSUZSÁNNA NAGYPAPÁJA)
Kávéivás. Első kihelyezésemet egy bányatelepi gyógyszertárba kaptam. Minden reggel a gyógyszertárban találkoztunk a diszpenzár orvosaival meg egy bányász fiúval, Gazsival, a takarítónő szeretőjével, amikor épp nem volt sittbe (szolgálatban). Egyik alkalommal felkér az orvos, hogy vicceljük meg Gazsit. Tegyünk a kávéjába pilocarpint (4 keresztes méreg), mert attól folyni fog a könnye meg a nyála. Elővettem a VIII. farmakopeát, amiből kinéztük az egyszeri adagot, én mértem. Ahogy megitta a kávét, szegény Gazsinak nemcsak a nyála folyt, hanem mindene. Vagy a dózis volt rosszul kommunikálva, vagy Gazsinknak a szervezete volt lerobbanva, mivel pohárbetegsége is volt. Úgy 25 év múlva találkozom vele, meghívom egy kávéra, azt mondja “sajnálom, de nem kávézom, se nem cigerettázom mióta kávémérgezést kaptam ott a patikában”. Az egyik alkalommal elmesélem a családi orvosomnak a történetet, és mondja “kár, hogy nekünk nem volt szerencsénk ilyen kávéhoz, mert ezért fáradunk, lihegünk, szedjük a rengeteg gyógyszert”. A gyógyszertár közvetlen szomszédságában volt a bánya kettes szektorának a könyvelői osztálya. Keskeny fal választott el az irodától, a falon volt egy kis lyuk, ott adtuk át a kávét 2 lei fejében. Egyik alkalommal a laboránsnőt megsértették valamivel. (Betanítottak egy kisfiút, hogy mondja a laboránsnőnek: “Marika néni, van üres doboza?” – “Van.” – “Akkor szarjon bele.”) Ezért a sértésért hashajtót tett a kávéjukba, mind a hét könyvelőnek. A baj ott kezdődött, hogy csak egy kerti WC volt, az is 10 méterre. Ott sor is vala. Fehéret. Egy legény nagy hirtelenséggel bejön a patikába, lihegve kér 10 dk szódabikabornyút, (borjút). Én megkérdem: “nem szódabivalybornyút akar?” Válasz: “nem, a fehéret kérem, mert apámnak ég a bele.”
Rózsika néni, a postás. “Patikus úr, kéne valami gyógyszer, de olyan csúnya a neve, szégyellem kimondani.” Pár perc noszakodás után kimondja, hogy “baszkonál.” “Ja, mondom az nem baszkonál, hanem fasconal (faszkonál), nemrég jelent meg, azért nem szokott hozzá.” Eltalált. Bejön a patikába két cigányasszony. Hangosan mondja az egyik, hogy „az Isten áldja meg pecerájos úr, olyan jól eltalálta a betegségemre a gyógyszert.” Mondom viccesen: “Juci engem jól megáldott az Isten, valamelyik szomszédja beperelt gyermektartásért.” Erre megböki a társát: “Te, az Vilma lehet.” Miért robban a gyógyszer, ha fordítva ( jobbra) keverik. Helyettesíteni küldenek engem egy kisebb patikába, ahol a szomszédban lakott egy barátom. Mivel szabadságon volt, ideje nagy részét nálam töltötte. Megtanítottam, hogyan kell a cigerettát meggyújtani, ha nincs gyújtószereléke. Egy darab gézre kálium-hipermangánt teszel, rá pedig két csepp glicerint, spatulával eldörzsölöd. Pillanat alatt meggyúl. Bombakészítés: 10 grammos üvegbe teszel hipermangánt, rá glicerint, jól bedugaszolod. Beteszed egy üres fiókba, pár perc múlva robban. Egy alkalommal mondja, hogy közeledik felénk egy csinos csaj, vicceljük meg. Hamar előkészítem a bombát, de a csinos csaj helyett egy öreg néni érkezik. Hirtelen a barátom kezébe nyomom a mozsarat meg a pisztillust. Elveszem a nénitől a receptet, látom magas vérnyomás, aszténia. Melléje állok, hogyha megtántorodna, fogjam meg, nehogy elessen. A bomba robban, én rászólok a barátomra, hogy “megmondtam, hogy ne kavard fordítva”. A néni: “gyógyszerész úr, vegye ki ennek a kezéből, mert még valami kárt csinál”.
2017. MÁJUS // SZINAPSZIS
15