Szinapszis 2016. szeptember by Szinapszis Online

NYÁR | ÉLMÉNY

XIII. évf. // 1. sz.

GÓLYATÁBOR 2016. szeptember

SZINAPSZIS A Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja

Mandl József, Sajó András

SEJTJOG

MANDL JÓZSEF, SAJÓ ANDRÁS

SEJTJOG

Ára: 2400 Ft

A tudomány az asszociációk világa. Az új felismerések fontos forrása a tudománnyal foglalkozók egymás közti kommunikációja, amelynek során új szempontok kerülhetnek felszínre. Különösen érdekes lehet, ha teljesen különböző szakterületeken gondolkozó emberek kerülnek egymással szakmai dialógusba, mint az a jelen esszéről folytatott beszélgetések során történt. Az írás szerzői – jogász és kutatóorvos – régóta ismerik egymást. Hosszú éveken át abban a tudatban éltek, hogy a jogtudomány és a molekuláris orvostudományi kutatások különböző területei nem állnak közel egymáshoz. Sok mindenről beszélgettek, mígnem egyszer mégis szakmai kérdésekre terelődött a szó, és egyre több közös pontot, majd magyarázatot igénylő eltérést találtak. Jelen írás szerzői nem modellt vagy ﬁlozóﬁai irányzatokhoz kapcsolódó csatlakozási pontot keresnek. Csupán arra törekednek, hogy leírják: milyen – számukra meglepő – hasonlóságokat, azonosságokat találtak az emberi szervezet legkisebb egységét jelentő sejtműködés molekuláris szintű szabályozása és az emberi társadalom akaratlagos, természettudós számára ezért önkényesnek tűnő regulációja, a jog között. Mindkét szabályozási rendszer hosszú fejlődés eredménye, amellyel azonban a szerzők ebben a munkában nem kívánnak foglalkozni. És nem jutottak arra a következtetésre, hogy a sejtek világa és az azon belüli kapcsolatok az emberi társadalmat modelleznék. Sine ira et studio töprengéseiket egymással megosztva eljutottak arra a pontra, ahol úgy érezték, gondolataikat a nyilvánosság elé tárnák. Teszik ezt abban a reményben, hogy másokat, más, távol eső tudományos megismerési területeken továbbgondolásra késztetnek.

Megvásárolható a Legendus és az EOK Köny vesboltokban, illetve megrendelhető honlapunkról.

Semmelweis Kiadó

1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. w w w. s e m m e l we i s k i a d o. h u E-könyveinket keresse a honlapunkon:

w w w.semmelweisk iado.hu/e_kony vek/

L E G E N D U S KÖ N Y V E S B O LT

1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. Tel.: 210-4408, 459-1500/56353 Nyitva tartás: H-P: 9-17 óra E-mail: info@semmelweiskiado.hu

E O K KÖ N Y V E S B O LT

1094 Budapest, Tűzoltó u. 37-47. Tel.: 459-1500/60475 Nyitva tartás: H-P: 9-15 óra

TARTALOM

TUDOMÁNY | PROFESSZOROK EMLÉKE: TE MIT TUDSZ RÓLUK?

[04]

BOE | TWINNING PROJECT LEIDEN

[06]

SZUBJEKTÍV | HIÉNÁK A BETEGÁGY KÖRÜL

[08]

OBJEKTÍV | SZEMBEN A VÁROSSAL [11] KORTÁRSASÁG | EGY MAGYAR LÁNY TAPASZTALATAI SZAUD-ARÁBIÁBAN

[16]

KULTÚRTÖRI | NEKÜNK NYOLC [18] VILÁGJÁRÓ | OTTHON, ÉDES ERDÉLY

[22]

MŰHELY | AZ EMBER CSAK OTT EGÉSZEN EMBER, AHOL JÁTSZIK

[25]

AJÁNLÓ | SZABADULÁSRA FEL! [27] KULTÚRA | KIS ŐSZI MOZIFILM AJÁNLÓ

[28]

AJÁNLÓ | STRUGATSZKIJ TESTVÉREK: STALKER

KULTÚRA | VIRÁGOT ALGERNONNAK

[31] [32]

EPILÓGUS | SKICC: ZÖLDSÉGEK, KOMPETITÍV ORVOSLÁS, TÁRGYFELVÉTEL [34]

FŐSZERKESZTŐ FELELŐS KIADÓ TÖRDELŐSZERKESZTŐK

FEKETE AIMIE BUDAI MARCELL, az eHÖK elnöke RESZKETŐ RÓBERT, FEKETE AIMIE

KÉPSZERKESZTŐK OLVASÓSZERKESZTŐ MARKETING FELELŐS

BÁNYAI BÁLINT, RESZKETŐ RÓBERT CSURGÓ PETRA, DRIENYOVSZKI TAMÁS FARKAS ZSUZSÁNNA, GERGICS ENIKŐ CSŐRE JUDIT

SZEPTEMBERI BORÍTÓKÉP: FEKETE AIMIE KERESD A SZINAPSZIST A FACEBOOKON IS!

04 SZERKESZTŐK

22 BÁRÁNDI DÓRA ENGLER NÓRA FARKAS ZSUZSÁNNA GERGICS ENIKŐ KARKÓ ZSÓFIA KRAUSZ MÁTÉ LAKOSA ALINA LÉVAI ESZTER MAÁR MELINDA NAGY ETELE SZABÓ DIÁNA LILI VÁSÁRHELYI-NAGY FLÓRA

É A SZINAPSZIS SZERKESZTOSÉGE SZINAPSZIS | A SEMMELWEIS EGYETEM HALLGATÓINAK LAPJA ALAPÍTVA 2005-BEN | KIADJA A SE HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT NYOMDAI KIVITEL: AVALONI NYOMDAIPARI KFT. STOCK FOTÓK: SHUTTERSTOCK, FREEPIK A MEGJELENŐ CIKKEK NEM MINDEN ESETBEN TÜKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉG ÉS A FELELŐS KIADÓ VÉLEMÉNYÉT. MEGJELENIK HAVONTA 2500 PÉLDÁNYBAN XIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

TE MIT TUDSZ RÓLUK? SZÖVEG: NAGY ETELE

Vajon mi a közös Czeizel Endre genetikus, Szentágothai János anatómus és Öveges József fizikus személyében? Mindhárman híres tudósok a szakmájukban, nyár végén – ősz elején haláloztak el, és ami a legfontosabb, hogy közelebb hozták a tudományt az emberekhez. Ezért most emlékezzünk meg munkásságukról úgy, hogy közben villáminterjúk során megkérdeztük olvasóinkat, mit tudnak róluk.

Czeizel Endre (1935 - 2015) tavaly, augusztus 10-én hunyt el (81 évesen). 1973-ban állami döntés született a genetika népszerűsítéséről, így felkérték Az öröklődés titkai c. ismeretterjesztő sorozat, majd a Születésünk titkai műsorvezetésére. A sorozatok nagy népszerűségnek örvendettek, a magyar lakosság körében igencsak megugrott az igény a genetikai tanácsadás iránt, olyannyira, hogy 1982-ben a WHO Czeizel vezetésével elkezdte a családtervezési program kipróbálását. A genetikai alapú családtervezésnek köszönhetően a koraszülések és fejlődési rendellenességek száma megfeleződött. Ifjú korában Czeizel is a SOTE-ra jelentkezett, de abban a korszakban (1953) eleinte származása miatt – kitűnő érettségi eredménye dacára – nem nyert felvételt. Mivel sportember volt, később, az akkori MOB elnökkel való ismertsége révén került be egyetemünkre. Büszkén emlékezhetünk rá, mint az egyetem híres „öregdiákjára”, aki mellesleg az Anatómiai Intézet demonstrátoraként is tevékenykedett. Szakmai érdemei között tartjuk számon többek között a magzatvédő vitamint, a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartását és a genetikai tanácsadás elindítását hazánkban. 2013-ban leukaemiát diagnosztizáltak nála, melybe egy látszólag rövid javulási állapotot követően belehalt.

Szentágothai Jánost (1912 - 1994) jobb esetben nem kell bemutatnunk egy semmelweises diáknak, bár a gólyák ismeretei még elég hiányosak vele kapcsolatban. Bizony, kedves olvasmányunk, a „Funkci” – ahogy medikus berkekben a Szentágothai-Réthelyi: Funkcionális Anatómia c. könyvet hívjuk – is az ő pennájából származik. Ő is sokat tett a tudományos ismeretterjesztésért. Egészen hátborzongató időutazást láthatunk az interneten: Szentágothai televíziós előadás-sorozatot tartott 1978-ban, egyenesen az Anatómiai Intézet előadóterméből. Az előadóterem nem sokat változott a felvételekből ítélve. Leginkább a közönség akkori jellegzetes öltözködési és fodrászati stílusából következtethetünk arra, hogy jelenlegi tanáraink fiatalkorába tekinthetünk vissza a felvételek által. A különböző szervrendszerek működésének tematikájára épülő előadásai egyébként szemléletesek és a laikusok számára is könnyen érthetők. A nagy tudós eltávozásának 22. évfordulója lesz szeptember 8-án. Érdekesség, hogy a nagy múltú orvosdinasztiából származó professzor akkoriban még a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán végzett (a Semmelweis jogelődje). Az idegtudománnyal való foglalatosságai mellett nagyon szeretett révfülöpi nyaralójában a növényekkel bíbelődni. Kossuth-díjas tudós, MTA elnök és parlamenti képviselő is volt, emellett a magyar szkeptikus mozgalom alapítója. A neuroanatómiában vált világhírű szaktekintéllyé, emlékezetét az Anatómiai Intézet Szentágothai laborja – Prof. Dr. Réthelyi Miklós, a „Funkci” társszerzőjének vezetésével – hűen őrzi a gerincvelőkutatásban elkezdett munkájának folytatásával. Végül pedig nézzük meg, hogy mit írt Czeizel Szentágothairól Tudósok – gének – tanulságok c. könyvében:

“Szentágothai János tetszetos íí ellenpéldája a íí modern természettudósokra jellemzonek mondott íí íí szakbarbárságnak. O szukebb szakmáját, az anatómiát is a kultúrtörténet részeként tanította, de íí a muvészetek, a filozófia és az élet szinte minden íí íí területe, még a politika iránt is érdeklodött, sot nemegyszer aktívan is muvelte ezeket.” íí 4

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

PROFESSZOROK | ÖRÖKSÉG

TUDOMÁNY

BARBI (MEDIKUS GÓLYA): Czeizel egy genetikus. Azt akarta, hogy kivonják a DNS-ét, hogy tovább vigyék az örökítőanyagát valamilyen formában és akár klónozzák majd később… valami ilyesmit hallottam. Szentágothai? Fogalmam sincs. ÉVA (EGYETEMI DOLGOZÓ):

DR. CZEIZEL ENDRE, ORVOS-GENETIKUS FOTÓ: FORTEPAN | URBÁN TAMÁS

Czeizel szép kort ért meg, nagy értékeket hagyott maga után. Sajnos a magánéletének megszellőztetése a médiának köszönhető. Politikusaink, művészeink, orvosaink is emberek, mindenkinek vannak hibái. Ezalól ő sem volt kivétel, de ez az ő magánügye volt (szerk.: a bulvárban róla megjelent hírek)…

Öveges József (1895 - 1979) nevét ismerik talán a legkevésbé. Nem is csoda, hisz leginkább már csak az idősebbek emlékezhetnek rá, ugyanis szeptember 14-én lesz, hogy immár 37 éve eltávozott. A szintén Kossuth-díjas fizikus gimnáziumi tanárként kezdte, majd a Közgazdasági Egyetemen és a Budapesti Pedagógiai Főiskola fizika tanszékén tanított. A Magyar Televízióban futó sorozata, a „Legkedvesebb kísérleteim” keretein belül mindenki által könnyen elvégezhető és izgalmas természettudományos kísérleteket mutatott be. Az Élet és Tudomány c. hetilap szerkesztőbizottsági tagjaként és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat aktív tagjaként is részt vett az ismeretterjesztésben.

DR. ÖVEGES JÓZSEF, MTV STÚDIÓ FOTÓ: FORTEPAN | RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ ÚJSÁG

NÉVTELEN MEDIKUS: Szentágothai nem egy idegsebész volt? … Ja persze, azt tudom, hogy ő írta a funkcit. Egyébként fogalmam nincs, ki az a Czeizel Endre, nem is tudok most erre koncentrálni, mert teljesen kikészített a tárgyfelvétel, egész nap a gép előtt ültem, és még bejelentkezni se tudtam. DÓRA (MEDIKUS):

Szentágothai könyve akár szépirodalmi műnek is beillik. József Attilától idéz az elején, és olyan magyar szavakat használ, amikkel sehol máshol nem találkoztam volna. Például honnan máshonnan tudhattam volna, hogy a nyelőcső bárzsing? NÉVTELEN OKTATÓ: Szentágothainak az előadásaira is jártam, jól emlékszem rá. Czeizel Endrét nem ismerem személyesen, nem tudok róla sok mindent. Öveges Józsefről fogalmam sincs.

DR. SZENTÁGOTHAI JÁNOS FOTÓ: WWW.NOL.HU

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

Utazni sokféleképpen lehet: egyedül, párban, baráti társasággal, csoportosan. Mindegyikhez egyedi érzések társulnak. Mindegyiknek megvan a sajátos hangulatvilága, más az élmény, még akkor is, ha ugyanolyan körülmények között utazol. A twinning egy egyhetes csereprogram egy tizen-egynéhány fős csapattal, amikor egy idegen ország orvostanhallgatóival ismerkedhetsz meg. Amitől még személyesebbé válik a program, hogy a részvevők otthonukban szállásolják el egymást. HOLLANDIA – ELSŐ BLIKKRE Twinninges élményünk előtt még sohasem jártam Hollandiában. A fapapucsokon, tulipánokon, csatornákon kívül más elképzelésem nem volt. Talán mégis, mert megnéztem pár Google fotót Leidenről. Vonattal mentünk az eindhoveni repülőtérről, ebbe a kis egyetemvárosba. A város nagyon hangulatos, a kórház és az orvosi egyetem pont a vonatállomás mellett volt, de egyébként is nagyjából minden gyalog, illetve biciklivel megközelíthető távolságra volt. Ami számomra meglepő volt, hogy mindenki nagyon jól beszélt angolul. De a mindenkit arra értem, hogyha egy random középkorú emberhez odamentél az utcán útbaigazítást kérni, akkor nagy valószínűséggel ő is. Azért a gondolkodásmódbeli különbség is elég érdekes volt. Több orvostanhallgatóval akadt lehetőségem beszélgetni, mert a twinem négy másik lánnyal bérelt közös lakást. Közülük mindenki tervezett vagy már volt egy évet külföldön, hátizsákos turistaként. Mondták, hogy ez náluk teljesen természetes, hogy elmész egy évre egyetem előtt vagy közben. Közben úgy lehet menni, hogy itt két részből áll az orvosi, van bachelor és master képzés. A humán medicina bachelor oktatást egy multidiszciplináris területként kezelik, így sok más lehetőség is van a továbbtanulásra az orvosláson kívül. Ezt az alapképzést kapják például a nővérek, biomérnökök és gyógyszerészek is.

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

Egy másik számomra nagyon feltűnő szemléletbeli különbség és tapasztalat az volt, amikor egy ortopéd orvos tartott nekünk előadást arról, hogyan segít indonéz gyerekeknek. Ő több hónapot tölt évente az egyik szigeten, ahol főleg dongalábbal született gyerekeket műt meg egy alapítványon keresztül, nagyjából teljesen ingyen, pusztán segítő szándékból. Valószínűleg ezt azért teheti meg, mert az év többi részében annyit keres, hogy nem kell amiatt aggódnia, miből tartja el a családját ezalatt. A világon Hollandia honorálja legjobban több rangsor szerint is az orvosait. STUDENT CLUBOK, EGYETEMI ÉLET Ha megkérdezné valaki, hogy miért jó Hollandiában egyetemistának lenni, biztosan a student clubokat mondanám. Ezek a sokszor több száz éves diák klubok régi házakat bérelnek, ahol saját programokat szerveznek, és sajátos értékrendet vallanak. Ha tag vagy, te is megismerheted a belső szokásaikat, részt vehetsz a bulikon, hordhatod az egyen pulcsit vagy nyakkendőt és a legfontosabb, hogy egy közösséghez tartozol. Ez egyetemtől függetlenül ahhoz a városhoz köt, ahol éppen vagy, például ha más városban élsz és tanulsz, akkor így sokkal több embert megismerhetsz. Leiden nagyon pici, igazi egyetemváros, ami tele van bringás fiatalokkal, akik egyik óráról a másikra igyekeznek. Egészen más érzés egy olyan helyen egyetemistának lenni, ahol van campus, és nagyjából egy helyen mozogtok azokkal a diákokkal, akikkel egy szakra jársz. Az egész valahogy sokkal bensőségesebb. A legjobban azt élveztem a twinningezésben, hogy olyan helyeken járhattam Hollandiában, ahová turistaként valószínűleg soha nem jutottam volna el. Lehetőségünk volt például egy igazi student clubot megnézni belülről. Olyan volt, mint egy amerikai filmben vagy regényben. A többszintes épületben egy keskeny fa lépcső vezetett fel a legfelső szintre, ahol vacsoráztunk. Mindenhol sörszag áradt és lelkes, olykor enyhén illuminált holland diákok lézengtek. Volt egy konyhájuk is, ahol éppen indiait főztek

KÉP: MARJA VAN BOCHOVE / FLICKR

SZÖVEG: SZABÓ DIÁNA LILI

KÉP: ROMAN BOED / FLICKR

KÉP: MARJA VAN BOCHOVE / FLICKR

TWINNING PROJECT LEIDEN

UTAZÁS | ÉLMÉNY

BOE

MI IS EZ A TWINNING? Az EMSA (European Medical Students’ Association) egyik fő projektje, melynek célja, hogy közelebb hozza az európai orvostanhallgatókat egymáshoz. Minden résztvevőnek van egy párja a másik egyetem utazócsapatából. A twinek a saját városukban gondoskodnak a szállásról és egymásról. Általában elég low budget kiruccanást jelent, hiszen a szállást a fogadó felek saját otthonukban oldják meg, az útiköltséget mindenki magának fizeti, illetve mindig a fogadó fél állja a másik számára a legalább napi egyszeri étkezést. Ha kedvet kaptál hozzá, nézz utána a részleteknek a BOE (Budapesti Orvostanhallgatók Egyesülete) weboldalán, illetve a legfrissebb programokból a hírlevélben tájékozódhatsz.

a klubtagoknak. Egy pár órára mi is tagjai lehettünk egy kisváros nyüzsgő diákéletének. Vannak olyan klubok is, ahol a sport a legfőbb összetartó erő. Egy ilyen evezős klubba is eljutottunk, sőt, a végén vízre tették a hajónkat és mindenki kipróbálhatta magát. Egy régi, trófeákkal és fényképekkel díszített faházban volt a főhadiszállásuk, ahol nappal a konditeremben edzenek a lelkes sportemberek, éjjel pedig a bárpulttal felszerelt kandallós közösségi helységben mulatnak. Most már elhiszem, hogy nem csak a hollywoodi filmek díszleteiben vannak ilyen helyek! BICIKLI ÉS MÁS… ÉLMÉNYEK Ha Hollandia, akkor bicikli. De tényleg! Idegenvezetőnk büszkén húzta ki magát, amikor megosztotta velünk a tényt, hogy ebben az országban több bicikli lakik, mint ember. Egy olyan kisvárosban, mint Leiden ez a legnagyobb érték a közlekedési eszközöket tekintve, hiszen bárhová el lehet vele jutni. Én is bringaháton jutottam el mindenhova a twinem jóvoltából, de volt, amikor több utast is próbált szállítani, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Úgyhogy futhattam a bicikli után… Olyan nincs, hogy hideg. Vagy legalábbis számukra ez a fogalom teljesen mást takar. Februárban voltunk Leidenben, ami azért még ott is bőven tél és csípős hideg volt.

A twinjeinket ez szemmel láthatóan nem zavarta, hiszen simán vizes hajjal közlekedtek reggel, ha sietni kellett és nem volt idő megszárítani, mindegy, ha később jégcsapok lógtak a hajukról! (szó szerint) Hat pulcsi helyett nekik egy szétcipzározott télikabát is elég volt, hogy melegen tartsa őket. A szénhidrát nagyon fontos. Főleg a hidegben, ha nincs rajtad meleg ruha. Elég logikusnak tűnik, de mit is jelent ez? Például kedvelt reggeli a vajas kenyér cukorszórással a tetején. A palacsintát lekvár helyett van, aki egyszerűen csak porcukorral eszi. Az egyik este programja egymás nemzeti ételeinek megismerése volt. A legtöbb dolog, amit ezen az estén (a sörön kívül) megkóstoltunk, édesség volt. Például a szirupos, cukros vagy almaszeletekkel töltött palacsinta, különböző kekszek, édes kalácsok és a Stroopwafel. Az utóbbit nem érdemes kihagyni, nagyon finom, főleg az ottani piacon kapható forró karamellel töltött ostya. Talán senki sem tudja annyira megmutatni, milyen a kultúra és az élet ott, ahová mész, mint azok, akik ott élnek. Ez nagyon triviális, de kevésszer van alkalmunk beavatott emberektől szállást és idegenvezetést kapni utazáskor. Különleges élmény egy pár napra egy másik ország lakóinak az életébe csöppeni, főleg akkor, ha ők is hasonló cipőben, ugyanarra az egyetemre járnak, csak tőlünk pár száz kilométerre!

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

HIÉNÁK A BETEGÁGY KÖRÜL Könyvbemutató a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban Vágó István: Köszönöm az Akadémiai Kiadónak, hogy lehetővé tette egy ilyen hiánypótló mű megjelenését. Számomra kellemes meglepetés volt a könyv műfaji besorolása, miszerint a tudományos ismeretterjesztő kategóriába tartozik. Hiszen ugyanebben a csoportban találhatók meg mindazok a művek is (íriszdiagnosztika, paleolit táplálkozás, horoszkópok stb.), amelyek igazságtartalmát a professzor úr cáfolja. Sajnálatos módon egy ilyen könyv a könyvesboltok e célra kijelölt polcain a kisebbséghez tartozik. Milyen okok bújhatnak meg ezen jelenség mögött?

Boldogkői Zsolt: A modern társadalmakban a tudományos és technikai progresszió az utóbbi évtizedekben látványosan felgyorsult, a mentalitás és az indulatok viszont a kőkorszaki szinten rekedtek. A főbb kérdésekre pedig a tömegek középkori eszmék szerint adnak válaszokat. Nincs ez másként a tudomány és az orvoslás megítélését illetően sem, a reakcióink gyakran téveszmékkel terheltek.

Zacher Gábor: Szerintem egész egyszerűen butulunk. Egy másik könyv előszavában olvastam, hogy Magyarország lakosságának a 95%-a buta. Így hát a maradék 5%-ba tartoznak azok, akik befolyásolják a maradék 95% életét. Ez a 95% mindent elhisz. Kapásból elhiszi azokat a maszlagokat, amikről itt-ott hall, pusztán azért, mert jól szituált, bizalmat sugalló, szép retorikájú emberek ajánlanak neki egy csodaszert. Ez a mai magyar valóság.

A könyv címe első hallásra bennem visszatetszést keltett, mivel rólunk, orvosokról is szokták mondani, hogy hiénák. S itt akár gondolhatunk rögtön a paraszolvenciára is, melynek a 95%-át az orvostársadalom vezető rétege teszi zsebre. Miután belelapoztam a könyvbe, rájöttem, hogy ez valójában egy lámpás, ami jó lenne, ha eljutna minél több emberhez. Persze ez abban az országban, ahol a népesség 25%-a funkcionális analfabéta, s az olvasás fogalma elég nehezen értelmezhető számára, komoly küldetést jelent.

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

KÉSZÍTETTE: MAÁR MELINDA

KÖZÜGY | EGÉSZSÉGÜGY

BZS: Szeretném megvédeni a magyar átlagos intelligenciát, szerintem az ország értelmi szintjét a nyugat-keleti, észak-déli kulturális grádiensnek megfelelő földrajzi elhelyezkedés alapján mérhetjük. Alapvetően az európai értelmi színvonal magasabb, mint más kontinenseken élőké. Véleményem szerint nem is ebben rejlik a probléma oka, mivel nem feltétlenül szükséges, hogy mindenki okos legyen. Azt gondolom, hogy egy társadalom akkor versenyképes, ha a társadalmat irányító erők és a politika a tudományos gondolkodást és a tudomány eredményeit nyilvánosan támogatják, nem pedig ezek ellen ágálnak. A téveszmék jelenlétét az egyes embereknél egyfajta kontinuumként képzelem el. Nem feltétlenül arról van szó, hogy valaki buta vagy okos, hanem hogy az egyik végponton tobzódnak a hiedelmek az agyakban, míg a skála másik végpontján az emberek felismerik és küzdenek a saját butaságaikkal szemben. Mindenkinek vannak téveszméi, az IQ görbe bal oldalán rendszerbe áll az irracionalizmus, a legokosabb embereknél pedig inkább csak önáltatás formájában jelenik meg. VI: A könyvben szintén felmerül ez az ominózus kérdést, miszerint az emberek vajon alapvetően buták, vagy inkább butítják őket. Természetesen a politikának is feladata, hogy elősegítse a felvilágosítást, a tudományos ismeretterjesztést, másrészről a tudomány embereinek is kötelessége lenne, hogy jobban kiálljanak a tudomány eredményei mellett. Utóbbiak közül azonban – Boldogkői professzoron és Zacher doktoron kívül – alig ismerünk nagy neveket a magas tudomány berkeiből. Annak idején a Szkeptikus Társaságnak volt néhány akadémikus tagja, de ők lassanként lemorzsolódtak. Mi a magyarázat erre a tendenciára? BZS: Azt hiszem, ez egy többrétű probléma. Mivel az orvostársadalomban az összetartás sokkal erősebb, mint más szakmák művelői közt, az esetleges konfliktusokat, szakmai véleménykülönbségeket lojalitásból sem viszik a nyilvánosság elé. Ami a kutatókat illeti, az egyik problémaforrás az, hogy a kutatási projektek fókusza nagyon szűk, egyre jobban specializálódunk. Emiatt egy átlagos kutatónak a tudomány szélesebb aspektusaira nagyon gyakran nincs rálátása, emiatt hiteles véleménye sem, ami mellett kiállna. Egy további probléma, hogy széles tömegek hiedelmeivel szemben kiállni nem egyszerű feladat, hiszen azonnali támadásokat generál. Pszichológiai edzettség szükséges hozzá, ami tréninggel egyébként elsajátítható. Jóval hálásabb feladat a pszichológusoké és például a toxikológusoké, akik szellemi mankót nyújtanak ahhoz, hogyan éljünk boldogabban és egészségesebben, mint szembe közlekedni a hiedelmek soksávos sztrádáján. ZG: Az orvostársadalom sajnos még mindig a régi, klasszikus piramisrendszer alapján működik. Vannak alfahímek és alfanőstények, akik kijelölik a territóriumukat, és mindenki, aki alattuk van, csupán beosztott. Noha tisztségemből fakadóan én is alfahímnek számítok, szerencsére egy sürgősségi osztályon dolgozom, ahol a kollegiális viszony sokkal inkább mellérendelő, mint más területeken.

SZUBJEKTÍV

BZS: Ma a Szegedi Tudományegyetem az egyedüli olyan orvosi karral rendelkező felsőoktatási intézmény, amelyben az oktatás mentes az alternatív orvoslástól. Pontosabban én oktatom, de annak nem örülnek az alternatív orvosok. Mindenesetre ez nem egy magyar sajátosság, a Stanford és a Harvard egyetemeken is jelen van az alternatív medicina. Az orvoslás területén zajló átverés számomra rejtélyes okoknál fogva – formájától függően – törvényileg elismert vagy tolerált lett, a fejlett világ ezek egy részét befogadta magába. Vannak ugyan pozitív fejlemények is, például az FDA (az USA Szövetségi Gyógyszer és Élelmiszer hatósága) nemrég tett arra vonatkozó lépéseket, hogy – hasonlóan a hagyományos gyógyszerekhez - a homeopátiás szereknél is bizonyítsák be azok hatásosságát. Németországban a homeopátia a magánbiztosítás keretein belül finanszírozott, hazánkban egyelőre „csak” az akupunktúrára adnak állami támogatást bizonyos szúrás számig. Én abban reménykedem, hogyha Amerikában sikerülne azt a bizonyos dominót megpöckölni, akár talán az egész világon bedőlne először a homeopátia, aztán az összes áltudományon alapuló módszer. VI: Az akupunktúra kapcsán végzett kettősvak kísérlet eredményei kissé talán megrendítik a gyógymód iránt elkötelezettek hitét. Ennél a kísérletnél az azonos betegségben szenvedőket három csoportba osztották: volt egy kontrollcsoport; egy olyan csoport, akiknél a klasszikus akupunktúrás helyeknek megfelelően szurkáltak; illetve egy harmadik, ahol nem az előírt akupunktúrás pontokba szúrtak. Milyen megfigyeléseket tettek a vizsgálat alapján? BZS: Az akupunktúra jelenleg az alternatív medicina utolsó védőbástyája. Sokan, akik szkeptikusak a többi alternatív kezeléssel kapcsolatban, még mindig hisznek az akupunktúra gyógyító hatásában. Persze a filozófiáját már a természettudományosan képzettek többsége elutasítja, hiszen ciki a csíben és a meridiánokban hinni, de sokan még meg vannak győződve arról, hogy a szurkálgatás hatására lezajló biokémiai és élettani reakciók gyógyító hatásúak Az úgynevezett szisztematikus analízisek viszont egyértelműen igazolták, hogy az akupunktúra hatástalan, pontosabban nincs a placebóétól elkülöníthető hatása.

VI: Nyilván mindenkinek van egy „kedvenc” területe az alternatív orvoslás körében, amelyet kitüntetett figyelemmel kísér. Ha jól tudom, Boldogkőinél ez a homeopátia. Bennem is, Zacher doktorban is hasonló ellenérzéseket vált ki ez a téma. Személy szerint én képtelen vagyok bárminemű megbecsülést tanúsítani egy olyan gyógymód iránt, amelyben a klausztrofóbiát végtelenre hígított berlini fal kivonattal kezelik. Ennek ellenére egyikünk sem érdemelte ki eddig, hogy VI: A könyv elején írod, hogy „a hazai egyetemek sorra fogadják be, sőt oktatják jelenséget nevezzenek el róla. Mi az a Boldogkőiaz áltudományt”. Hogyan juthatott el idáig az oktatás színvonala? jelenség, és hogy született meg a fogalom? A szervezeti felépítettség elavultsága mellett a médiával való párbeszéd is hagy némi kívánnivalót maga után. Valamilyen szinten érthető, hogy az emberek a botrányokra, rossz hírekre éheznek, ám mindebben az a szomorú, hogy a média készséggel ki is szolgálja az ilyesfajta igényeket. Persze, hírt adnak az elsőként végzett szervátültetésekről, amik tényleg nagy eredmények, ám jellemzően mégiscsak az egészségügyi dolgozók által vétett hibákra, hiányosságokra éleződik ki a beszédtéma. Ennek hatására természetes, hogy az orvostársadalom bezárkózik. Így nagyon sok tévhit marad a köztudatban.

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

SZUBJEKTÍV EGÉSZSÉGÜGY | KÖZÜGY

BZS: A homeopata orvosok elnöke, Dr. Katona Edit pszichiáter méltatott ezzel a kifejezéssel. Nyilvánvalóan egyfajta negatív kontextusba akarta helyezni a nevem. Mindez csupán annyit takar, hogy én professzor létemre köznapi nyelven odamondogatok a hamis tanoknak és azok képviselőinek. Persze miközben nem vagyok kellőképpen nyitott az új tudományos áramlatokra. Megítélésem szerint a viták során a vitapartner személyét mindig tiszteletben tartom, ám a beszélgetőtárs által igaznak vélt téveszméket a maguk valóságában mutatom be és cáfolom meg. Nyilván nem kellemes egy orvosi karon dolgozó professzor szájából hallani a súlyos szavakat. Mivel a mondanivalómban szakmai szemmel nem sok kivetnivalót lehet találni, ezért próbálnak különböző fogásokat találni a személyemet illetően, hozzáállásom, harcmodorom körül. Igazából ezek az emberek azok, akik rendkívül zártak a tudomány felé, ámde a megbízhatatlan forrásokból származó marhaságokra maximálisan nyitottak. Nyilvános fórumokon való szereplésem miatt gondolataim nagyon sok emberhez eljutnak, s ez az, ami még inkább frusztrálja az áltudományok képviselőit, hiszen ezzel ők kuncsaftokat veszítenek. Szerencsére létezik Vágóés Zacher-jelenség is, s így több csatornán is foghatóak a hiteles információk. VI: Gábor, volt-e már hasonló vitád kollégákkal, vagy más, tévútra jutott emberekkel? Sikerült-e „lesöpörni” az érveiket az eszmecsere végére? ZG: Természetesen volt, ám igyekszem nem „lesöpörni” őket, nagyon nehéz velük vitatkozni, mivel hajlamosak a személyük részévé tenni a véleményüket. Ha én egy ilyen egyén véleményét vagy szakmai hozzáértését megkérdőjelezem, akkor őt emberi mivoltában és méltóságában kérdőjelezem meg és sértem meg ugyanazzal a lendülettel. Tehát amikor én azt mondom egy hibás meggyőződésére, hogy ez butaság, akkor ő ezt úgy fordítja le magában, hogy ő buta. Noha ez közel sem biztos, hogy így van, csak van egy téves gondolata, ami mögé felállított egy eszmerendszert, amiben hisz. BZS: Úgy vettem észre, hogy az alternatív orvoslás pártját fogók közt is nagy különbségek vannak. Az biztos, hogy valamilyen szinten mindegyikük hisz abban a módszerben, amit használ. Mindamellett sokukban merülhetnek fel kételyek, valakiknél gyakrabban, valakiknél ritkábban, illetve van az a veszélyes fajta, amelyik szemrebbenés nélkül bizonygatja az igazát és teljesen süket a záporozó ellenérvekre. Ez utóbbival gyakorlatilag fölösleges vitatkozni. De a nyilvános viták nem is az ő meggyőzésüket szolgálják, hanem a közönségnek szólnak. VI: Amikor úgy tűnik, hogy mégis hatott a homeopátia, az akupunktúra vagy a kézrátétel, e személyes gyógyulások okát mivel magyarázod? Meg lehet-e győzni ezeket az embereket arról, hogy talán mégis valami más oka van a felépülésüknek?

VI: A gyógyszeriparról írod – amelynek nyilván fizetett ügynöke vagy – hogy az egyik legkorrektebb piaci szektor. Ezt én nagyon nagy örömmel olvastam. Elmagyaráznád, hogy miért jellemezted így a szektort? BZS: Hozzátenném még, hogy az élelmiszeriparnak is ügynöke vagyok, de ez szupertitkos információ, még én sem tudok róla. Szóval két forrásból is kapom a pénzt… A kérdésre visszatérve, a gyógyszeripar egy nagyon szigorúan ellenőrzött iparág, így ha egy egészséget veszélyeztető termék kerül piacra, abból óriási botrány van. Nyilvánvalóan vannak ittott kisebb csalások, de ez nem azt jelenti, hogy szándékosan bocsátanának ki olyan gyógyszert, ami ártalmas, hanem legfeljebb nem rendelkezik akkora hatással, mint ahogy állítják, vagy nem hatásosabb, mint a versenytársak szerei. A kapitalizmusban kemény verseny van, ami néha tisztességtelen. A gyógyszergyárak nem a termék kifejlesztésében cseleznek, hanem például idehaza az orvosok megvesztegetésében. VI: Könyvedben a kapitalizmus is kap kritikát. Azt az állításodat szeretném most kiemelni, miszerint a kapitalizmus velejárója az emberek hülyítése. Ezt kifejtenéd bővebben? BZS: A kapitalizmusnak általában a pozitív oldalát villantom fel a könyvben. Egyértelmű, hogy ez a rendszer tele van igazságtalansággal, redundanciával, felesleges termékekkel, mégis ez az egyetlen működőképes társadalmi rendszer. A technológiai fejlődés lehet, hogy változtat majd ezen. A régi rendszerben egyértelműen kevesebb átverés zajlott az egészségügyben, törvényileg tiltották az ilyen átverések zömét. A kapitalizmus nyújtotta szabadsággal sajnálatos módon nemcsak az értékes termékek és technológiák jelentek meg, hanem számos szellemi selejt is. Igazából ez a jelenség nem feltétlenül a kapitalizmushoz, hanem az azzal kapcsolt szabadságjogokhoz köthető inkább. Ennek azonban nem kellene így lennie, törvényi szabályozással véget lehetne vetni az átverésnek.

BZS: A betegségek nagy többsége spontán gyógyul. Általában ezek az emberek mind azzal kezdik, hogy a hagyományos orvoslás már lemondott róluk, vagy ők mondtak le a hagyományos orvoslásról, és ezután találtak rá erre vagy arra a csodaszerre, amitől meggyógyultak. Különböző keresztkérdésekkel azonban kiderítettem, hogy például rengetegen párhuzamosan szedték továbbra is a hagyományos gyógyszereket a homeopátiás szerek mellett, ám a gyógyulásukat csupán a homeopátiás szernek tulajdonították. „Sokan az íriszből olvassák ki a betegségeinket, mások végtelen hígítású oldatokkal, mágneses paplanokkal, lúgosítással, valamint nem létező energiamezők egyensúlyba hozásával gyógyítanak. Másrészről, táplálkozásguruk bódítják a népet bizonyítatlan tanokon alapuló elképzeléseikkel és termékeikkel. A tudományalapú gyógyítás presztízse soha nem látott mélységek felé zuhan, míg az alternatív gyógyítás népszerűsége egyre emelkedő dinamikát mutat. Érdekes módon nem az átverésekből profitálók, hanem maguk az átvertek védelmezik legvehemensebben a hatástalan terápiákat és az igazolatlan hatású diétákat.” (részlet a könyv előszavából)

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

SZEMBEN A VÁROSSAL

A SZEM A LÉLEK TÜKRE TARTJA A MONDÁS, ÉS ENNÉL TALÁN VALAMIVEL TÖBB IS: A BEFOGADÓ VILÁG TÜKRE, A VÁROSÉ IS. KÖZÖS KIS VÁROSNÉZŐ TÚRÁNK SZEMTŐL SZEMBEN KÍVÁNJA MEGJELENÍTENI EZT A SZEMLÉLETMÓDOT - VELETEK, SEMMELWEISES HALLGATÓKKAL, KEDVENC ÉPÜLETEITEKKEL SZEMBEN! FOTÓ ÉS SZÖVEG: BÁNYAI BÁLINT

OBJEKTÍV VÁROSNÉZÉS | LÁTÁSMÓD

SZEMBEN

A PARLAMENTTEL ÍME A PESTI RAKPART LEGHATALMASABB NEOGÓTIKUS ÉPÜLETE. MIND KÖZELRŐL, MIND PEDIG A DUNÁRÓL, HOGY TÖBB SZEMPONTBÓL IS GYÖNYÖRKÖDHESSÜNK BENNE.

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

LÁTÁSMÓD | VÁROSNÉZÉS

SZEMBEN

OBJEKTÍV

AZ OPERÁVAL

AZ ÍRISZBEN LÁTHATÓ YBL MIKLÓS ÁLTAL TERVEZETT KOMPLEXUM NEM MÁS, MINT A MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ; AZ ANDRÁSSY ÚT EGYIK ÉKKÖVE. AZ IDÉN MAGYAR ÉVADOT ÜNNEPLŐ INTÉZMÉNY EGYARÁNT OTTHONT AD OPERÁNAK, BALETTNAK ÉS KOMOLYZENEI RENDEZVÉNYEKNEK IS. ÍGY LÁTJA AZ OPERAHÁZAT EGY ÖTÖDÉVES MEDIKA TÁRSUNK, AKI SOKAT JÁR A BELVÁROSBAN ÉS KÖZEL ÁLL A SZÍVÉHEZ EZ AZ ÉPÜLET.

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

OBJEKTÍV VÁROSNÉZÉS | LÁTÁSMÓD

SZEMBEN

A NAGYTEMPLOMMAL

EZ A KÉP BIZONY EGY KAKUKKTOJÁS, MIND AZÉRT, MERT AZ ÉPÜLET NEM BUDAPESTI, MIND PEDIG AZÉRT, MERT A DEBRECENI REFORMÁTUS TEMPLOMOT EGY 85 ÉVES ÚRIEMBER SZEMÉVEL LÁTHATJUK, ETTŐL IS VÁLIK EGYEDIVÉ EZ A FOTÓ.

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

LÁTÁSMÓD | VÁROSNÉZÉS

SZEMBEN

OBJEKTÍV

A BAZILIKÁVAL

ÍGY LÁTJUK BUDAPEST LEGNAGYOBB KATOLIKUS TEMPLOMÁT, A SZENT JOBB SZÉKHELYÉT, MELY A VILÁG 10. LEGFOTÓZOTTABB ÉPÜLETEI KÖZÉ TARTOZIK, A TURISTÁK LEGKEDVELTEBB FŐVÁROSI LÁTVÁNYOSSÁGA. SÖTÉTKÉKES ZÖLD ALAPJÁT A KÉPNEK EGY IGAZÁN ENERGIKUS ETK HALLGATÓ ADTA.

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

Egy magyar lány tapasztalatai Szaúd-Arábiában SZÖVEG: SZABÓ DIÁNA LILI Az asszociációk és előítéletek néhány éves korunktól fogva velünk együtt nőnek. Egyre több emberrel és helyzettel találkozunk, és ez egyre inkább megkönnyíti a világban való eligazodásunkat. Ez az előny sokszor hátrány is, mivel megszabadít a nyitottságtól - más gondolkodásmódra, kultúrára, vallásra. És attól, hogy rájöjjünk: végülis nem is vagyunk annyira különbözőek, mert mindenki húsból, csontból és vérből van, persze különböző arányban! Ha elmegy mellettünk valaki az utcán és jól megnézzük, elképzeljük, hogy milyen ember lehet. Megnézzük az arcát, a szemeit, az arckifejezését, talán azt is látjuk, ahogyan gesztikulál. Végigmustráljuk a ruháját, és kialakul bennünk egy kép arról, hogy milyen ember, lesz egy benyomásunk, egy érzés, hogy szimpatikus-e vagy sem. De mi van akkor, ha az illető abaját, tetőtől talpig fekete ruhát visel? Vagy kendő van a fején és nem látjuk a haját? Nem tudjuk megmondani, hogy vörös, szőke, fekete vagy festve van-e? Lehet, hogy soha nem is fogjuk. Marad a tekintet, a látvány pedig idegen. Nem ezt szoktuk meg. Nehéz elképzelni, hogy valakinek törvény írja elő, hogy milyen ruhát viseljen, vagy hogy hogyan éljen a mindennapjaiban. Palik Júlia a Corvinus Egyetem International Relations szakán diplomázott, és lehetősége volt terepmunkát végezni Szaúd-Arábiában. Jelenleg Phd hallgató az International Relations and Security Studies szakirányon. Vele beszélgettünk tapasztalatairól és arról, mit gondol a muszlimok jelenlegi helyzetéről Európában. Mit gondolsz arról, ahogyan a terrorizmus és az iszlám fogalma összekapcsolódott az elmúlt időszakban? Mindig azt kell nézni, hogy ki mit mond, és miért mondja azt. Az, hogy az iszlám és a terrorizmus közé egyenlőségjelet teszünk, minden esetben egy vagy több politikai lépés következménye. Nagy általánosítás hogy a muszlimokat terroristának gondoljuk. Valószínűleg Európában és Nyugaton ez általános vélekedéssé vált, viszont ha megfordítjuk az érmet, akkor a Közel-Keleten minket, európaiakat vagy az amerikaiakat gondolják terroristának. Ők ugyanúgy sztereotipizálnak, mint mi. Ami történik, az akció-reakció. Csak ezt az aspektust nem nagyon szokás vizsgálni. Ugyanezt gondolják az Öböl háború óta, főleg az Öböl-menti országokban élők. Szerintük a külföldi hatalmak behatoltak a területeikre, majd jogtalanul és erőszakkal próbálták az ott fennálló organikusan kialakult rendet megváltoztatni a saját gazdasági, politikai előnyükre. Mindenki a saját aspektusáról és tapasztalatairól beszél, és arról, amilyen szűrt információk eljutnak hozzá magyar vagy külföldi médiumokon keresztül. Hozzánk is nagyon szűrten jut el az információ, ebből építkezünk, ezért nem lehet senkit hibáztatni. Szerinted milyen szerepe van ebben a médiának? Nem lehet kikerülni a médiát, főleg egy olyan pici ország esetében, mint Magyarország. Kell egy elsődleges tájékozódási pont. Az már értékítélet

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

kérdése, hogy amit a média közvetít, azt elhisszük-e vagy sem. Ha körbenézünk, itt senki nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Folyamatosan kapjuk az információt azért, hogy foglalkozzunk vele. Egy hétköznap felkelsz, elolvasod, hogy mi történt. Mondjuk, olvasol azokról a támadásokról, merényletekről, amik Németországban történtek nem csak nagyvárosokban, hanem apró falvakban is. De utána, ha összefutsz az utcán egy marokkói szakáccsal, nem az jut eszedbe, hogy le fog téged lőni vagy fel fog robbantani. Viszont eljutnak hozzánk ezek az információk, amelyek gyakran ijesztőek, de amíg mi ezt testközelből nem tapasztaljuk és nincsen semmi ilyen problémánk, addig ugyanannyival elintézzük, mint bármilyen más aktuális hírt. Ennél mélyebben szerintem egy átlag polgár nem foglalkozik ezzel. Persze az érdeklődést a különböző médiumok felerősíthetik. Bármilyen kérdést lehet politizálni, ez mindig a politikai vezető aktuális stratégiáján múlik. Azaz, ő dönt arról, hogy mikor emeli át a kérdést a közéleti és politikai dimenzióba. Ugyanígy a klímaváltozást is beemelhetné, csak az jóval kevesebb politikai tőkével és választói mobilitással kecsegtet, mint egy ilyen ügy. Az embereket a (gyakran mesterségesen) gerjesztett félelem vagy riadalom sokkal jobban felizgatja. Ez a világ legegyszerűbb logikája, hogy az emberek összefognak egy harmadik fél ellen. Ez az elv az alapvető ösztönökre épít. Ha lokális szinten nézzük, akkor hogyan lehet ezeket az asszociációkat, negatív gondolatokat feloldani? Beszélünk arról, hogy mindenki negatívan áll a muszlimokhoz. Aztán amikor megkérdezel valakit, hogy „és te?”, akkor meg az a válasz, hogy „én nem”. Hogy lehet ezt feloldani? A magyar oktatásban például nem jelenik meg az integrációs képzés. A hittan oktatás a kereszténységről szól. Nem nagyon vannak muszlim diákok. Egy átlag magyar középiskolában nincs is lehetősége találkozni a gyerekeknek a különböző kultúrákkal, mert nincs olyan osztály, ahova mondjuk, jár egy szaúdi gyerek. Ha valaki egy egyetemen ilyen fakultációt választ, és erről a vallásról tanul etnográfiai,

EURÓPA | ISZLÁM

történelmi, vagy bármilyen aspektusból, az már egy felnőtt, kialakult elme szabad választása. Így a kulcs az iskolai nevelésben és az oktatásban bekövetkező változásban lenne, ami kisgyerekkortól kezdve arra fókuszál, hogy hogyan segítse elő egy adott személy integrációját például egy külföldi országban.Ez Magyarországon semmilyen szinten nincs jelen. Egy felnőtt embert nem lehet azért hibáztatni, hogy az alapján ítélkezik, amit a tévéből és az újságokból lát, ha most találkozik ezzel a témával először. Hiszen, ha valamit egyből pejoratív és negatív színben tüntetnek fel, akkor nem is akarja az ember venni a fáradtságot arra, hogy az ellenkezőjét bebizonyítsa, mert minek? Minden integrációs kérdés magját abban látom, hogy az oktatásba kell minél több erőforrást fektetni. Az iszlám az egyetlen vallás, ami várhatóan gyorsabban fog nőni, mint a világ teljes populációja. Szerinted ez milyen változásokhoz vezet majd? Ez egy demográfiai kérdés. A jóléti társadalmak, amibe nagyrészt NyugatEurópát, Észak-Amerikát és Japánt soroljuk, öregedő társadalmak. Nem olyan magas a reprodukciós rátájuk, mint amilyen a fejlődő országoknak. Érdemes megemlíteni, hogy az emberek úgy gondolják az iszlám a Közel-Kelet és az arab országok vallása, azonban a legnagyobb számú iszlám népesség Ázsiában él. Ezekben az országokban sokkal magasabb a gyermekvállalási ráta, ők most vannak a népességrobbanás fázisában, ahogyan egykoron a keresztény európai civilizáció is volt. Hosszú távon remélem, hogy ez majd azzal jár, hogy Európában megváltozik az oktatás. Abban bízok, hogy ez egy pozitív irányú változás lesz. Az európai országoknak meg kell teremteniük a feltételeket ahhoz, hogy gyermekkortól integrálják a muszlimokat a saját állampolgáraik közé, mert úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül produktív együttműködést eredményezne. A másik út, hogy még magasabb fokú szegregáció jön létre, ami még több konfliktushoz vezet. Ez messzire mutató kérdés és nagyon nehéz arra válaszolni, hogy hosszútávon mit eredményezne. Sokat tanultam egy csoporttársamtól, aki libanoni származású és keresztény. Mesélt arról, hogy milyen az oktatás náluk. Libanonban 17 vallási kisebbség él együtt, és működik, megoldották. Ez az integrációs stratégia példaértékű lehetne Magyarország számára is. Mi a legfőbb különbség a muszlim és európai élet- és gondolkodásmód között? Az „európai” és a „muszlim” is nagyon tág fogalmak. Legalább konkrét országot kellene mondani, és azt is, hogy az iszlámnak melyik ágához tartozik az, akiről szó van. Nem csak szunnita meg síita van, hanem azon belül még számos irányzat. Mindegyik egy picit más. Attól is függ, hogy nagyvárosban vagy egy kisvárosban él az adott személy, vagy esetleg egy olyan valaki, aki a nyugati oktatási rendszerben szocializálódott, és aztán például hazatért a saját országába. Kérdés az is, hogy milyen társadalmi és gazdasági háttérrel rendelkezik az említett európai vagy muszlim személy. A legnagyobb baj tehát az, hogy megpróbálunk nagyon általános következtetéseket levonni. Az érthetőség kedvéért sokszor fontos általánosítani, de nagyon veszélyes is. Másként gondolkodik egy 23 éves bahreini lány, aki 18 éves kora óta az Egyesült Államokban él és tanul. Nagyon másképp gondolkodik egy Szíriában egyetemet végzett fiú, aki a polgárháború sújtotta országban ragadt. Igen, mindketten lehetnek iszlám hitűek, de annyira más az életmódjuk, hogy felesleges összehasonlítani őket. És ha csak a vallás szemszögéből nézzük ezt? Arra gondolsz, hogy mit jelent az ő életükben a vallás és a miénkben már mit nem? Mi nem járunk el naponta templomba, ők naponta ötször imádkoznak. A vallásról nem tudok részletesen beszélni, csak a saját tapasztalataimról. Al-Muzammija városban éltem, ami 100 km-re van Szaúd-Arábia fővárosától, Rijádtól. Ez a hely datolyaföldekkel van tele, tehát nem túl nagy a buli. Van két benzinkút, ahol lehet cigarettát és ételt venni, illetve ez gyülekező pont a helyiek számára, amikor vízipipázni szeretnének. Szaúd-Arábia megint csak egy egyedülálló példa, hiszen nincsen még egy olyan ország, aminek

KORTÁRSASÁG

az alaptörvényét a saría képezné. Az emberek az iszlám elvei alapján élik a mindennapjaikat. Mindenki betartja az előírásokat, kérdés nélkül, mert az emberek, egyszerűen így szocializálódtak. Az én megszokott európai életemet rendkívül megnehezítette ez a számos kötelezően betartandó vallási előírás. Ennek ellenére, nem gondolom, hogy jó ötlet egy olyan civilizációs szereptévesztésbe esni, hogy például fel kell szabadítanunk az arab nőket az abaja vagy a burka viselése alól. Nem kell, mert ezek a nők egyszerűen ezt szeretnék viselni. Aki nem szeretné, az meg fogja oldani magának, hogy ne kelljen, mert a forradalmak mindig organikusan fejlődnek. Milyen különbségeket tapasztaltál? Nagyon erős faktor az, hogy az információ áramlási sebessége és mértéke milyen fordulatot vett az elmúlt években. Most már eljutnak az ottani felnövekvő fiatalokhoz olyan tartalmak, amik 40 évvel ezelőtt tőlük elzártan léteztek. Felmerülhet bennük a kérdés, hogy nekik miért így kell öltözniük, máshol miért másképp, vagy valahol miért lehet más dolgokat csinálni, nekik miért nem szabad, ők miért mások. Ez egy furcsa állapot. Beszélgettem szaúdi fiatalokkal, ez a mennyiségű információ bizony képes összezavarni őket. Nagyon különös anomália és szimbiózis van abban, hogy csúcs technológiával vannak körülvéve, mindemellett pedig rendkívül ortodox vallási közösségben élnek. Például nálunk az újságokban senkinek nem tűnik fel, ha egy meztelen nőről van egy fénykép. Ott, ha kinyitsz egy újságot, akkor nincs is nőről fénykép, vagy ha van, akkor abaját és burkát visel. A barbi babákról is úgy van kint fénykép a játékboltban, hogy abajában és burkában vannak és csak az arcuk látszik. Ez a szocializációs minta, amiben vannak. Nem értékítélet kérdése, hogy ez jó vagy rossz, hanem ez egy tény. Téged mi vitt oda, mi érdekelt ebben a kultúrában? Számomra ez az egész életfelfogásomat meghatározó tapasztalat. Nehéz volt, hogy nem viselhettem a saját ruhámat, hogy megnéztek az utcán, mert nem takartam el az arcom. Az is nehéz volt, hogy nem mehettem el akkor bevásárolni, amikor akartam, vagy, hogy nem dohányozhattam az utcán. Bennem úgy csapódott le ez az egész, hogy azóta elképesztő módon értékelem azokat a körülményeket, amik között élhetek. Az ember kialakít rutinokat, és megfigyel mozdulatokat, dolgokat, megszokja őket, de ha huszonvalahány évig más közegben éltél, akkor ez egy sokk. A sokkot nem arra értem, hogy egy folyamatos lenyűgözöttségben vagy, hanem arra, hogy felteszed magadban a kérdést, hogy így is élnek emberek? Ez nagyon más, mint amihez én szoktam. Mi volt a sokkon túl? Találtál olyan dolgokat a szaúdi fiatalok gondolkodásában, ami közös? Ugyanazokkal a problémákkal küzdenek ők is, mint mi. Szeretnének jó munkát, amivel pénzt kereshetnek, egy normális párkapcsolatot. Ők is arra vágynak, hogy jóban legyenek a barátaikkal és a családjukkal. Minden ugyanaz, csak más a körítés.

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

NEKÜNK NYOLC

SZÖVEG: GERGICS ENIKŐ FOTÓ: FORTEPAN ARCHÍVUM

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

A Belváros után Pest legrégebbi városrésze. Kocsmák és kávézók garmadáját rejti magában. Mocskosabb utcák és mocskosabb szájú falfirkák sehol máshol nincsenek a fővárosban. Tíz másik egyetem épületei mellett itt található a NET, a FOCI, az ETK épülete és a Hőgyes is, valamint számos egyetemi klinika, úgyhogy bátran nevezhetjük a Semmelweis főhadiszállásának is. Épületeinek jó része 1825 és 1925 között épült. Nem mindenki szereti, de senkit sem hagy hidegen. A legkönnyebben talán a 8ker Facebook-oldal szatirikus, kritikus, az árnyoldalakkal szemben kíméletlen, de mégis szeretetteljes lokálpatriotizmusával lehet azonosulni: igen, ez a Józsefváros. Ugyanúgy hozzátartozik a lezárt Szabadság-hídon való piknikezés életérzése és a Palotanegyed nyüzsgő, összegyetemi légköre, mint a Nagykörút színes epizódvilága, a Tisztviselőtelep nyújtotta „egy falat Buda” vagy az Orczy-negyed rossz hírű, romantikusan lepusztult utcái. A nyolcker építészeti szempontból talán a legváltozatosabb, legsokarcúbb városrészünk, és egyben kultúr- és tudománytörténeti kincsesbánya is (Radnóti Miklós például épp a hírhedt Diószeghy Sámuel utcában lakott egy ideig, igaz, akkor még Örömvölgy utcának hívták). Ma már több különböző tematikájú kultúrtörténeti sétát is tartanak a kerületben az érdeklődőknek – akik jellemzően nem turisták, hanem budapestiek, vagy egyenesen kerületiek.

1700 Pest második legöregebb városrésze Ekkoriban a mai Palotanegyed területén kisebb-nagyobb kertek terültek el, amelyek egy-egy belvárosi házhoz tartoztak, a mai József körúton kívül pedig szántók és majorgazdaságok feküdtek. A Népszínház és a Karácsony Sándor utcákon túl már csak homokos, műveletlen földek voltak. Az itteni mezőgazdasági tevékenységnek megfelelően a lakosság földművelőkből és napszámosokból tevődött össze, és az uralkodó háztípust agyagból emelt, földszintes majorépületek és zsellérkunyhók jelentették. A híres 1838-as árvíz ezért itt, a külvárosban volt a legpusztítóbb, ahol erre egyáltalán nem voltak felkészülve. Wesselényi, az árvízi hajós számos józsefvárosi lakos életét megmentette, de így is sok ember és jószág veszett oda, és az épületek 71%-a romhalmazzá vált. Az árvíznek köszönhető azonban az utána következő felvirágzás is, amely során a városrész elnyerte részben ma is meghatározó arculatát.

1800 Újjáépítés és fellendülés Ez az időszak, az iparosodás jelentette az aranykort a kerület történetében: egyesült Buda és Pest, megépültek a körutak, a Keleti pályaudvar, a városvezetés az árvíz tanulságai szerint készült új építési szabályzat kiadása mellett számos kedvezménnyel is elősegítette az építkezést. A jómódú lakosság a Nagykörút és a Kiskorút közötti „Mágnásnegyedbe” költözött, míg a Józsefváros külső kerületeiben a megbecsült státuszú muzsikus cigányok, valamint főként a Teleki téri piac köré tömörülve kereskedők és zsibárusok telepedtek le. Több híres művész is lakott itt, és az egyre növekvő számú zsidóság számos imaházat létesített a környéken. 1870-ben ide telepítették a túlzsúfolt orvosi kart, és megkezdődött a klinikák és egyetemi épületek kialakítása az Üllői út mentén. A kerület legtöbb ma is álló lakó- és középülete ekkor, 19. század végén, 20. század elején épült.

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

1900 Stagnálás és hanyatlás A század elején az építkezés megtorpant, a meglévő épületek pedig erősen megsínylették a világháborúkat, az 1930-as évek építkezési dömpingje pedig nem tartott elég sokáig ahhoz, hogy átrajzolja a kerület arcát. A gettósodás már a század elején megindult azzal, hogy a kerületben élő különböző társadalmi csoportok térben nem különültek el egymástól élesen – a régi bérházakban ma is megfigyelhető a különböző fekvésű és nagyságú lakások közötti „rangkülönbség”, míg magasabb társadalmi státuszt elérő családok számára presztízsértékűvé vált másik városrészbe költözni. Helyüket pótolandó a szocialista városvezetés jellemzően alacsony jövedelmű, sokgyermekes családoknak és egyedülálló időseknek juttatott itt lakást. Igazi fordulópontot azonban a 70-es évek jelentettek, amikor a külsőbb kerületek agresszív városfelújításai és a szegénytelepek felszámolása hatására tömegesen kezdtek a kerületbe áramlani a legrosszabb szociális helyzetűek. Ezáltal kialakult egy nagy kiterjedésű, jellemzően alacsony státuszú lakossággal bíró, slumjellegű városrész, amely addig ismeretlen volt a fővárosban. Józsefvárost ugyan elkerülte a tömeges panelházak áldása vagy átka, de az is igaz, hogy ebben az időszakban más városrészekhez képest kimondottan kevés új épületet húztak fel, köztük a Nagyvárad téri Elméleti Tömb toronyházát.

2000 ?

Nem túlzás azt mondani, hogy a kerület rehabilitációja gyakorlatilag a rendszerváltással újrakezdődött, de mégis nagyon kevés tényleges előrehaladás történt. Nagyobb léptékű fejlődést jelentett a Corvin negyed fejlesztése – igaz, ez máris kiválóan jövedelmező magánberuházásokon keresztül valósult meg –, és most a Ludovika campus kialakítása kecsegtethet „egyetemvárosi jellegű” előrelépéssel. A Nagyvárad környékét valószínűleg teljesen át fogja alakítani az új egyetemi épületek felbukkanása. De az is valószínű, hogy egyenlőre még egy Corvin-negyedet nem bír el a kerület, úgyhogy marad a lassan haladó dzsentrifikáció, amihez a Belvároshoz képest olcsóbb lakásárak, de hasonlóan jó közlekedés szolgáltatja az üzemanyagot. A fiatalabbak már szívesebben választják az itteni lakásokat, de gyereket vállalni, ha csak lehet, azért nem itt szeretnének. A nyolc szelídülését mutatják a nyolcker sötétebbik oldalába is települő közösségi helyek (Gólya, Auróra, MÜSZI stb.) is. Ezek a helyek azért is különlegesek, mert az üzemeltetőik egyúttal a társadalmi szerepvállalást is célul tűzték ki, és az egyre terjeszkedő, 6., 7. kerületi bulinegyedből kiesve komoly feladatot is jelent a helyi lakosok bevonása. Az igazi, hosszú távú és tartós rehabilitációt viszont csak a még mindig jellemző – és sajnos egyre jellemzőbb – mélyszegénység felszámolása jelenthetné. Erre viszont sajnos az önkormányzati kilakoltatások valószínűleg épp úgy nem fognak megoldást jelenteni, mint ahogyan a Józsefvárosban súlyosan jelen lévő drogproblémára nem jelentett megoldást a tűcsere program megszüntetése, vagy ahogyan a Négy Tigris piac bezárása sem fékezte meg a feketekereskedelmet. Nagy előrelépésről tehát még mindig nem beszélhetünk, de valami megindult, és jelenleg is zajlik, a nyolc új fejezetének pedig mi is a részesei vagyunk – ha szánt szándékkal el nem megyünk mellette.

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

TUDTAD? •

Az izgalmasan hangzó Tömő utca egy családnév „fordításából” kapta a nevét. Az Üllői út mentén fekvő területek a 18. század végén még szántók voltak. A Schopper-szántó parcellái között kialakított utca a földtulajdonos után a Schopper Gasse nevet kapta.

•

A Nagyvárad téren a Madár eredetileg a „Béke” címet viseli. Alkotója, Pierre Székely szavaival élve: „Azt a békét jelenti, amely után, mint elérhetetlen cél után szárnyalunk, de talán célba érünk egy szép napon.” Kommentár nélkül.

•

A Rákóczi tér és környéke 1950-ig olcsó bordélyairól volt híres, 1950 után pedig a prostitúció illegalitásában is évtizedeken keresztül „üzletszerű kéjelgők” bevett gyülekezőhelyeként szolgált.

•

Az etnikailag is rendkívül színes kerület lakosságán belül 4.5% vallotta magát cigány, 1.47% német, 0.92% román, 0.81% kínai, 0.44% pedig arab etnikumúnak (2011-es adatok). Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy ha valahol a világban, hát Józsefvárosban tényleg előfordulhat, hogy egy üzlet a „Turul török élelmiszer” névre hallgasson.

•

A Lidl szomszédságában mára jelentéktelenné zsugorodott Teleki téri piac korábban fontos csomópont volt a város vérkeringésében. A legnagyobb fővárosi használtcikkpiac – ami azóta már a Nagykőrösi úton van – innen került át az Ecseri útra, és eredetileg munkaközvetítő helyként is szolgált, ezt a funkciót pedig a Moszkva tér vette át tőle.

•

A kerület sötét hírneve ellenére bűnös város kategóriában már 2013-ban is épp csak dobogós lett, 2014-ben pedig az 5., 6. és az 1. kerület mögött lemaradva, csak a negyedik helyre futotta az ezer lakosra jutó bűnesetek száma alapján (Otthontérkép).

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

Otthon, édes Erdély Hogy én írjak a világjáró rovatba? Nem is tudom. Én csak otthonjárót tudok. Erdélybe én haza szoktam menni, nem pedig világgá. Nézzünk inkább egy ilyen csavargást. 50 liter benzin, 700 kilométer, 12 óra, 3 szendvics, egy rakás rongyosra hallgatott CD és másik halom nemnyúloksemmihezmertolyanundorító román ’toilette’ után végre megérkezünk a Kárpátok ölébe. Barót, Baraolt. Egy kis városkáról van szó, ahol a nagyszüleim évről évre szépen várnak, és innen érkezik az a bizonyos Facebook üzenet is: „Szia! Zsuzsa, mennyit kell még aludjak, hogy hazagyere?”. Most már semennyit. Tata egész birodalmat épített saját két kezével. Már a kapualjban megáll a kis szemérmes lélek, és pironkodva kapkodja fejét, ugyanis mindkét oldalról csóré női alakok és ordenáré rémképek bámulnak rá vissza. A sor végét Mari, a család barátja zárja, amint a budin, szétvetett lábakkal cigerettázik. Persze mindehhez a falon van szerencsénk. Amott egy fa mögül Péter, a faragott kukucskáló pislog, a padok felett pedig egy hatalmas fa gyökérhálózata fonja körbe a villanyégőt, melynek tetejében egy kitömött aranyfácán tollászkodik. Hogy kinek Marit, kinek a gyökeres fácánt nehezebb elképzelni, azt mindenki döntse el maga. Hátrébb saját készítésű tórendszer is található vízimalommal, alkar méretű aranyhalakkal, vízirózsával. Egyébként pedig pávák, arany- és ezüstfácánok, galambok és egy harcos kiskakas is szembesétálhat velünk. Utóbbi kakast ajánlatos nem felhergelni, ugyanis Tatát már nem egyszer megtámadta, így kénytelen volt belehajítani a tóba. Azóta már kibékültek. Én a magam részéről alázatosan – de lehet, hogy inkább meghunyászkodva –, tisztes távolságból, szőlőszemekkel ápolom barátságunkat. Ezáltal a saját magam által elképzelt szerepköröm integritása sértetlen marad. Tiszta haszon. Tata egyébként fekete öves mestere az ugratásnak. Legyen szó eladóról, pincérnőről vagy akár tiszteletes úrról –

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

ERDÉLY | MŰHELY

mindenkivel fickiózik egy kicsikét. Mert ez itt Erdély, kérem szépen, ahol a közvetlenség s a humor egymás jegyesei, ketten együtt pedig Tatában boldog házasságban élnek. Nem tudni, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, de hogy nálam naivabb unokát igen nehéz nevelni, az is biztos. Persze Csipkerózsika mama sem marad ki a jóból. Ugyan Mamát már nem hívjuk így, de kiskoromban én csak így ismertem. Mamával egyébként már akkor nagyon felnőttes dolgaink voltak. Mint két felnőtt nő, akik összeülnek pletykálkodni. Órákig beszélgettünk halandzsanyelven, miközben fogyott az inka kávé, s pörgött a kártyajáték. Még akkor is igazán érett nőként viselkedtem, amikor az éjszaka közepén megébredve kikönyörögtem magamnak a puliszkát, s Mama, mint az jó barátnőhöz illik, felkelt hajnali kettőkor is, s megfőzte azt a puliszkát. Székelyszáldoboson Nannyó, s Papó vár ’Kicsidugou’ kutyával. Kicsidugóra remekül ráillik a kicsi a bors, de erős kifejezés, ugyanis a nagy ugrálások közepette szeretetteljesen összefejelhettek, de úgy, hogy egy kicsit meg is kell utána tántorodni. Papó éppen a kertet járja és számolja, hány fa duvadt ki a tegnap esti vihar miatt. Három. De az egyik csak félbeszakadt, úgyhogy tulajdonképpen csak két és fél. Na meg a fekvő kukoricák. A kukoricákat is, de Papóékat is egy évben csak egyszer látjuk, így mindenkinek fülig ér a szája. Papó 82 éves, igazi székely ember. Ha sérve van, akkor csak egy kisebb láboskát köt az oldalára, onnét kijjebb úgy sem megy. Tavaly még képes volt lebiciklizni vagy 30 kilométert – persze, azért estére őneki is eszébe jutott, hogy ez egy kicsit sok volt, így elővett egy kis lavórt lábat áztatni. Bele is rakta a lábait, de közben elaludt. Kicsivel később azért felriadt, mert hát a gyógyszerek. Na, hamar be kell venni őket, de nagy álmosságában beleejtette a lábmosóvízbe. Na de hát ne menjen kárba a drága gyógyszer, legjobb, ha megissza a gyógyszeres lábvizet. A történet további folytatását nem tudjuk. Nannyó egy évvel fiatalabb, de a memóriája össze-vissza ugrál a távok között. Néha eszébe jut, hogy „Ne, hát ez Zsuzsi!”, és ilyenkor mindenki örül, ő a legjobban, mert megismert.

VILÁGJÁRÓ

Aztán a másik pillanatban átmegyek a középső szobába és hallom, amint mondja, hogy „be rendes ez a leánka – kár, hogy csak most üsmertem meg”. Ezeken mindenki jól szórakozik, kivéve Papót, aki egyre csak bosszankodik, holott neki Nannyó egész napi szórakozást biztosít. Vannak bizonyos biztos pontok az életben. Na, ilyen pont az is, hogy ha Száldobos, akkor a falu végén lévő két titkos nevezetesség is szóba kell, hogy jöjjön. Minden évben meg kell nézni, ott van-e még. Ellenőrizzük a Likas-követ, ahol régen még magasra felbuborékolt a borvíz, és maga Bethlen Gábor, Erdély fejedelme áztatta ott dicső lábait. De idén is terítékre került Dunáné párnája, ami régen még mocsár volt ugyan, de mára már benőtte a környezet, így a füves réten ugrálva hatalmas fűhullámokat lehet generálni. A vakmerőség egészen addig tart, amíg valaki el nem kottyantja magát, hogy azért pár éve egy tehenet egy egész napig húztak ki innen. Na, így. Apu kivisz Kisbaconba. Évről évre meglepődöm, hogy a kocsi még él. Idén újabb funkcióvesztésekkel gazdagodott, így már az anyósülés ajtaját sem szabad kinyitni, mert csak épphogy be van téve, leduvadna a földre, bármivel is próbálkoznék. A begyújtás is valami kábelekkel történik alul, maszek módon, mivel a kulcs beletörött (hozzátenném,

MENNYIT KELL MÉG ALUDJAK, HOGY HAZAGYERE?

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

VILÁGJÁRÓ MŰHELY | ERDÉLY

nem tudtam, hogy a kulcsok ilyenre is képesek). Apu egyszer ezzel a kedves kis tragaccsal vitt ki a marosvásárhelyi reptérre, ami olyan három órás útnak felel meg, de az ő tempójában legyen inkább négy. Gondoltam, megnézem, ott van-e még a reggeli mákszem a szemfogam tövében, de olyan koszos volt a tükör, hogy nem láttam semmit, és még a kezeim is kölcsönözték ezt a divatos színt. Persze, azért nem ültem végig koromfekete kézzel, ugyanis apunak sikerült egyszer rámborítania a kávét, ami félig-meddig azért levitte rólam a koszt. Pár perccel ezután egy nagyobb kő úgy felütötte a lábam, hogy majd leütte a térdem az orromat – ekkor megtudtam, hogy mai napig úgy-ahogy be van deszkázva az a régi lik. Jobb, ha le se teszem a lábam. Ezek után félve kérdeztem meg, hogy lehúzhatom-e az ablakot, de csak egy „Jaj fiam, nehogy, mert sose tudjuk visszahúzni” volt a válasz. Továbbá hagyján, hogy a motor kissé mintha füstölgetett volna, de emellé olyan hangos volt, hogy a sok ordibálástól a notórius szivarozók rekedtségével érkeztünk meg. Egy élmény volt. Talán tavaly történt, hogy apuval és az öcsémmel hárman voltunk Kisbaconban. Vacsoránál én vágtam fel a fokhagymát egy bicskával. Leülünk enni és Gyula megkérdezi, hogy ugye nem azzal a bicskával dolgoztam, mert délelőtt azzal vágták ketté azt az ismeretlen, valószínűleg mérges gombát ott elöl (tény, hogy volt egy félbe vágott gombakupac a farönkökön). Ezen aztán ők jót nevettek. De itt aztán soha nem lehet tudni, ki mikor fickiózik. „De ugye vicceltek?” „Peeeersze” – mondják, de olyan huncut, sompolygós arccal, ami szöges ellentéte az

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

őszinteségnek. Ezek után hiába győzködtek, nem bírtam enni egy falatot sem. Szerencsére mindenki túlélte a gombás bicska okozta lelki terrort. Egy kicsit az egészségügyről is meg kéne emlékezzek, bár nem mostanában történt az eset, így csak kicsit fogok emlékezni. A lényeg pedig, hogy a húgomnak gipszre lett volna szüksége a bokája miatt. Nincs orvosi gipsz? No nem baj, nem csak a székelyek, de az egészségügy is kitüntethetné önmagát a leleményes jelzővel. Vagy két napig majd lefagyott a lába, ugyanis a vakoló gipsz nem csak falon, de emberen is lassan szárad. Meg van ez oldva. Tehát mégis miért ajánlom Erdélyt? Mert itt nincs akkomodálódási idő. Ide el kell jönni és saját bőrön kell megtapasztalni a székely mindennapokat, majd a többetnemiszompálinkát másnapokat. Ide, kérem, úgy jön vissza az ember egy év múlva, mintha csak tegnap lépett volna ki a székelykapun. SZÖVEG: FARKAS ZSUZSÁNNA FOTÓ: KONCZ RÓBERT

“

Az ember csak ott egészen ember, ahol játszik SZÖVEG: BÁRÁNDI DÓRA

A fenti idézet igen elgondolkodtató lehet mindannyiunk számára, hiszen mikor a legtöbbször felmerül az a kérdés, hogy mitől és mikor tekintjük magunkat teljes egésznek, akkor nagy valószínűséggel nem a játékra való készségünk lesz az az első gondolatunk. Habár Friedrich Schiller gondolatát az emberi fajra vonatkozólag alkotta meg, érdekes lehet az az esetlegesen felmerülő kérdés is, hogy a játék tudatos megnyilvánulása a faj- és egyedfejlődés mely szintjétől figyelhető meg. Hiszen gondoljunk csak bele, ahogyan a csecsemők vagy a kisgyermekek, úgy az állatkölykök is játszanak fejlettségi szintjüktől és adott képességeiktől függően. Tehát a játszani tudás nem kizárólagosan emberi képesség, már amennyiben a játékot, mint cselekvést képességnek lehet tekinteni. Susanna Millar, az Oxfordi Egyetem Kísérletes Pszichológia Tanszékének nyugalmazott oktatója, a Pszichológus szemmel a játékról című könyvében, többek között különböző állatfajokon tett megfigyeléseken keresztül próbálja alátámasztani azt az állítását, hogy már egészen kis szerveződéseken, például egyes hangyafajok esetében is észlelhető a „játék”, mint jelenség. Persze ez kimerül annyiban, hogy a hangyák ezen „játékos történéseikkor” alig csípik vagy sebesítik meg szándékosan egymást, illetve viselkedésükre sem a támadó magatartás jellemző ilyenkor. Szerencsére ettől azért meggyőzőbb és közismertebb az emlősállatok viselkedése, amely nem valamilyen alapvető biológiai szükség kielégítésének céljából történik, hanem a szakértő szavaival élve „haszontalan” megnyilvánulási forma. Többek között ide tartozik a futkározás, ugrándozás és egyéb feleslegesnek tűnő mozdulatok és faji sajátosságok. Ha azonban a személyes játéktér nem adott, akkor az állat könnyen elszigeteltté, barátságtalanná, akár agresszívvá is válhat. A könnyebb megértés kedvéért képzeljünk el egy ketrecbe zárt oroszlánt, akinek minden alapvető szükségletét kielégítjük, a mozgási szabadságát is beleértve, azonban a játékhoz szükséges teret nem biztosítjuk számára. Egy kis idő elteltével oroszlánunk ellustul, érdektelenné válik a külvilág ingereivel szemben. Ebből is látszik, hogy a játék egy olyanfajta értéket képvisel az élőlény életében, ami (személyiség)fejlődéséhez elengedhetetlen. További példák is felsorakoztathatóak lennének az állati játék szerepére, illetve a bezártság-szabadság esetén fenálló magatartási megnyilvánulásokra, de

talán sokak számára érdekesebb, ha a saját fajunk keretein belül boncolgatjuk tovább a játékosság és a játék pszichológiáját. A játék, mint fogalom az alábbi módon definiálható: „olyan viselkedés, amelynek nincs közvetlen adaptív haszna, amely magáért a cselekvésért folyik.” A fent említett állatos példákból is látszik, hogy valóban ez egy olyan cselekvési forma, ami nem a biológiai lét fenntartására irányul. Az emberi faj esetében sincs ez másként. A gyerekeknél a játék legtöbbször a tapasztalatszerzés és a valósággal történő kapcsolatteremtés miatt történik meg: a játékok kezdetben egyszerűbb műveletek, míg az életévek számának növekedésével egyre inkább összetetté, integrálttá válnak. A felnőttek esetében részben már más a helyzet. A valóságon alapuló tapasztalatszerzés helyét átveszi a kikapcsolódás, a pihenés és a megszokott környezetből való kitörési utáni vágy. A neves fejlődéspszichológus, Erik H. Erikson szerint a felnőttek játéka egy oldalirányú lépés egy másik világ felé. Értelemszerűen számtalan elmélet létezik a játék, mint cselekvés kialakulására. Ezek pedig lehetnek biológiai, pszichológiai, filozófiai és szociológiai megközelítésűek. Azt már tudjuk, hogy a játék nem az alapvető szükségletek kielégítése miatt történik, hanem egészen más okból. Hogy mi is ez pontosan, nehéz megfogalmazni. Gondoljunk csak végig egy alkalmat, mikor legutóbb játszottunk. Nem kell bonyolult dologra fókuszálni, a példa kedvéért egy egyszerű Ki nevet a végén? is megteszi. Milyen érzésünk volt közben? Azon agyaltunk, hogy milyen elintéznivalónk van még a héten? Vagy

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

MŰHELY JÁTÉKPSZICHOLÓGIA | KÉSZSÉGEK

hogy mennyire feszültek vagyunk a két napja történtek miatt? Nagy valószínűséggel nem. Figyelmünk inkább a mielőbbi célba érkezés és az ismételt 6-os dobások között ingázik. Mi következik ebből? A játék során különböző adaptív folyamatok jutnak érvényre. Többek között ide tartozik a feszültséglevezetés, a regenerálódás és különböző fejlődési folyamatok. Tekinthetünk a játékra, mint egyfajta szabályozó rendszerre is, ami különböző éberségi-motivációs szinteket befolyásol. Pszichológiai szempontból megközelítve a játék jelentős az érzelmi és személyiségfejlesztő szerepe miatt, illetőleg a szocializáló szerepe sem elengedhetetlen, hiszen közösségformáló és csapatépítő ereje vitathatatlan (habár mikor ötödször ütik le a bábunkat a cél előtt, ezt igen erősen átgondolja az ember). Ami még érdekesség, hogy a játékot, mint fogalmat nem szabad merev határok között értelmezni. Mondhatnánk úgy is, hogy a játék szerves része a legtöbb emberi tevékenységnek, kvázi részhalmaza egy nagy egésznek. Közös vonás fedezhető fel például a művészetekkel, hiszen ott is egy elképzelt, akár fiktív világot teremtünk. Vagy akár egy munka elvégzése során is megvannak az előírt lépések. használt rendszerek, de előfordulhatnak olyan játékos elemek, amelyek bizonyos részei párhuzamba állíthatóak egyes játékok folyamataival.

művészetében olvashatunk. A szerzőpáros két pszichiáter, apa és fia arra a követketetésre jut, hogy a legtöbb felnőtt sok minden iránt érdeklődik, számos hobbija lehet, de igazán mégsem játszik. „Lehet, hogy sokat tevékenykednek, sok a hobbijuk, sokféleképpen kapcsolódnak ki és sok minden iránt érdeklődnek, de játszani nem játszanak. A felnőttek nem úgy szaladgálnak, mint a gyerekek, hanem kocognak, vagyis dolgoznak a futáson. Időt, pénzt és energiát költenek arra, hogy dolgozzanak a kikapcsolódáson, mindeközben nem tudják újraalkotni magukat, pedig ez lenne a rekreáció lényege.”

A magyarázat tehát egyszerű; minél több energiát fordítunk arra, hogy végezzük magát a cselekvést, a görcsösség, ami ebből fakad egyre távolabb taszít a valódi céltól, mégpedig a játék puritán valójától. A legtöbben a játékban a versengést látják, ami egy természetes emberi tulajdonság, van, akiben jobban, másban kevésbé nyilvánul meg. Ez nem minden esetben jelent rosszat, mert a versenyszellem akár magunkra, akár másokra is pozitívan hathat, de a Talán az egyik legizgalmasabb és legtöbbet vizsgált kérdés azonban nem túlzott versengés megölheti a játék valódi örömét. ez, hanem hogy miért van az, hogy egyes emberek nagyon szeretnek Természetesen ez nagyban függ a neveltetéstől játszani, míg mások egyenesen képtelenek elengedni magukat egy és a tanulási mintáktól, és ebből is adódik, hogy adott játék kedvéért. A gyerekek számára sokszor érthetetlen, hogy a kellő következetesség nélküli nevelésből még a felnőttek miért nem lelkesednek annyira a játék iránt, mint mondjuk ők. legjelentéktelenebbnek tűnő játszási készségben Az értetlenség jogos, hiszen azért, mert valaki éveit tekintve idősebb, mint is mekkora károkat lehet okozni. Persze ez elsőre egy gyerek, attól még ennek a tényezőnek nem kéne magával vonnia a elbagatellizálható, és nem is tűnik olyan fontosnak, játék iránti motiváció és lelkesedés hiányát. Pedig sajnos legtöbb esetben de a fent említett, illetve azokon túl a széleskörben ez történik, és megmarad nosztalgia szintjén az, hogy milyen is volt, bizonyára jól ismert, játék közben tapasztalt pozitív mikor az adott személy gyerekkorában játszott. Elgondolkodtató az, amit impulzusok teljes átélésétől igen nagy kár lenne erről T. P. Malone és P. T. Malone könyvében, A bensőséges kapcsolatok bárkit is megfosztani.

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

SZABADIDŐ | REJTVÉNY

AJÁNLÓ

Szabadulásra fel! Adott egy általános orvosként végzett kutató, jelenleg Ph.D hallgató az Élettani Intézetnél. Ő a megálmodója a Budapesten, szeptembertől megnyíló Paralel szabadulószobának, mely egyik különlegessége, hogy egyedülálló módon orvostanhallgatóknak szóló feladványokkal is kipróbálható. Dr. Csete Dániellel beszélgettem. Honnan jött a szabadulószoba ötlete? Pár éve lett egy új hobbim: a sorra nyíló szabadulószobák kipróbálása. Gyermekkorom óta szeretem a logikai játékokat, amely ebben a formában kalanddal, kihívással is párosul. Eddig közel 30 szobát próbáltam ki országszerte. Annyira megtetszett a dolog, hogy komolyan felmerült az ötlet: én is létrehozhatnék egy ilyen szobát, amely szakít a konvenciókkal. Miben más akkor ez a szoba, mint a többi? Szerettem volna egy egyedi játékot létrehozni, ezért a Paralel szabadulószoba – ahogy a neve is sejteti – párhuzamos játékmenetű, több úton is el lehet jutni a végső célhoz. A tesztelés alatt kiderült, hogy, a játékosok élvezik a változatosságot és az előrehaladás is gördülékenyebb így. Jól tudom, hogy orvosi jellege is van a játéknak? Igen, ezt a témát érzem a legközelebbinek, mivel pár éve végeztem a Semmelweisen. A berendezést is ennek megfelelően állítottuk össze, a feladatok jelentős részét orvosi módszerek, eszközök inspirálták. Nyilván egy olyan témában tud feladatokat kitalálni az ember, amellyel már régóta foglalkozik. Ráadásul ez újdonságnak számít a piacon. Kiknek ajánlod a Paralel szabadulószoba kipróbálását? Mindenkinek, aki izgalmat, játékot vagy kihívást keres egy különleges környezetben. A tapasztalt szabadulóknak az újszerűség, a játékot kipróbálni vágyóknak a többféle megoldási lehetőség miatt ajánlom a szobát. A párhuzamos játékmenet mindenki számára tartogat tennivalót. A szobában két játéktípus létezik: egy normál mód, ahol bárki helyt állhat, valamint a #SE mód, ahol a feladatok egy része kifejezetten

egyetemi élményekre épül. Ez utóbbit akkor javaslom, ha a csapat tagjainak fele legalább másodéves. A szoba az egyik egyetemi kollégiumban kapott helyet. Mennyire volt könnyen megoldható a kivitelezés? Az ötlet felmerülése után egyeztettem a Hársfa igazgatójával, diákvezetőivel és lakóival, akik biztosítottak a támogatásukról. A megvalósítás során újabb és újabb ötletek merültek fel, ahogy egyre közelebb kerültünk a végleges formához. Sajnos a végén több feladatot is ki kellett hagyni a játékból, hogy beleférjünk az 1 órás időkeretbe. Ha a szoba sikeres lesz, akkor ezeket a későbbiekben fel lehet majd használni egy újabb szobához. Mit gondolsz miért érdemes ide ellátogatni? Alapvető célunk, hogy a vendégek jól szórakozzanak. Úgy gondolom, az elégedett játékos a legjobb reklám. Ez a program olyan, mintha moziba mennénk, csak itt mi magunk játsszuk a főszerepet. Kicsit több az izgalom és a kihívás, de annál nagyobb a sikerélmény. A feladványok során visszaköszönnek maradandóvá vált egyetemi élmények. Ha a játékosoknak nem sikerül valamire azonnal rájönni, akkor sincs baj, mert egy másik úton is eljuthatnak a megoldáshoz. És végül, de nem utolsósorban az árát is próbáltuk úgy alakítani, hogy sokaknak kedvére legyen; az orvostanhallgatók 40%-os kedvezménnyel tehetik próbára magukat. Hogyan juthatunk el hozzátok? A Paralel szabadulószoba a Korányi Frigyes Szakkollégiumban, a VII. kerületben található. A Hársfa utca 59/b könnyen megközelíthető a 4-6-os villamos Király utcai megállója felől. A játék előtt mindenképpen foglaljatok időpontot online. Mindenkit szeretettel várunk!

További információk:

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

KIS ŐSZI MOZIAJÁNLÓ avagy mi vár még ránk 2016-ban?

SZÖVEG: RESZKETŐ RÓBERT

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

MOZIFILM | AJÁNLÓ

KULTÚRA

VÁNDORSÓLYOM KISASSZONY KÜLÖNLEGES GYERMEKEI Miss Peregrine's Home For Peculiar Children Rendezte: Tim Burton

DOKTOR STRANGE Doctor Strange Rendezte: Scott Derrickson

Jacob átlagos tinédzser fiú, aki különös események sorozatának köszönhetően akad rá Miss Peregrine (Eva Green) még különlegesebb árvaházára. Az itt lakók mind egyedi, varázslatos képességekkel rendelkeznek és élik mindennapjaikat a világtól elzártan egy időhurok védelmében. Az idillt azonban nagy veszély fenyegeti és Jacobra hárul a feladat, hogy megvédje az árvaház gyermekeit, de ehhez föl kell fedeznie a magában rejlő “különleges képességet” is.

Dr. Stephen Strange (Benedict Cumberbatch), egy világhírű idegsebész, aki a munkájának él. Egy nap azonban súlyos baleset éri, minek következtében finommotoros készségei károsodást szenvednek, így soha többé nem állhat újra a műtőasztalhoz. Mindebbe azonban nem hajlandó csak úgy beletörődni, így útnak indul, hogy bármi áron is, de gyógymódra leljen. Útja során viszont valami sokkal elképesztőbb titokra akad, amely megváltoztatja egész életét.

MIÉRT ÉRDEKES? Az utóbbi időkben sokaknak tűnhetett úgy, hogy Tim Burton már csak rutinból rendez, nem pedig szenvedélyből. Jellegzetes vizualitása önmagában már nem volt elég, hogy filmjeinek tartalmi hiányosságait pótolja. Az alapanyag a mesés képességekkel rendelkező gyermekekről azonban aligha lehetne tökéletesebb a különc rendező számára. Meglátjuk, hogy mindez mire lesz elég.

MIÉRT ÉRDEKES? Doktor Strange világa már önmagában is igencsak érdekes a Marvelen belül. Hiszen a klasszikus, bizonyos értelemben földhözragadtabb és úgymond “tudományos” alapokon nyugvó szuperhősökkel szemben (kiv. Thor) ugyanis itt a mágiáé és a dimenziók manipulálásáé a főszerep. A sokat hangoztatott egységes Marvel mozis univerzum miatt érdekes lesz látni, hogy miképp oldják meg Doktor Strange mágikus karakterének beépítését az eddig kialakított világrendbe.

PREMIER: 2016. szeptember 29. HYPE-O-METER

70%

SZÓLÍT A SZÖRNY A Monster Calls Rendezte: J. A. Bayona

PREMIER: 2016. november 3.

A 13 éves Conor O’Malley (Lewis MacDougall) élete nem túl rózsás. Édesanyja (Felicity Jones) rákos megbetegedésben szenved, minek következtében egészségi állapota folyamatosan hanyatlik, egyetlen másik rokona, a nagyanyja (Sigourney Weaver) pedig teljesen elhidegülten viseltetik irányában. És ha ez nem lenne elég, még az iskolában is folyamatos megpróbáltatásoknak van kitéve kegyetlen kortársai miatt. Ezekben a nehéz időkben hozza össze őt a sors a Szörnnyel (Liam Neeson), aki azért jött, hogy segítsen neki megbirkózni az életét beárnyékoló problémákkal. MIÉRT ÉRDEKES? A Monster Calls az azonos című és nagysikerű ifjúsági regény adaptációja, a spanyol J. A. Bayona első amerikai rendezése, és mint olyan, zseniális belépő. A történet a fiú belső konfliktusainak és gyászfolyamatának kivetüléséről igen megindítónak ígérkezik, már csak az előzetes alapján is. Hogy aztán ezt az érzelmi töltetet amolyan hollywoodi mód túltolják vagy sikerül egy normális, befogadható szinten megtartani, az majd kiderül, én mindenesetre reménykedem. PREMIER: 2016. október 27. HYPE-O-METER

Akik csak egy jól bevált Marvel szórakozásra vágynak, azok feltehetőleg most sem fognak csalódni, de akár az is elképzelhető, hogy még a képregényfilmdömpingbe belefáradt emberek számára is képes lesz valami újat nyújtani a varázslatos Doktor Strange.

90%

HYPE-O-METER

80%

LEGENDÁS ÁLLATOK ÉS MEGFIGYELÉSÜK Fantastic Beasts and Where to Find Them Rendezte: David Yates 1926, New York. Newt Scamandr (Eddie Redmayne) egy rejtélyes táskával érkezik az Egyesült Államokba. A táskában számtalan varázslény bújik meg, melyeket a Mágiaügyi Minisztérium megbízásából fogott be világkörüli útja során. A varázslények azonban kiszabadulnak, nem kis felfordulást okozva az amerikai varázsügyi biztosok, a muglik és természetesen Newt életében, aki mindent igyekszik elkövetni, hogy hibáját helyrehozhassa. MIÉRT ÉRDEKES? A Harry Potter filmek a Warner Brothers egyik legjövedelmezőbb vállalkozásai voltak, így nem meglepő, hogy 5 évvel az utolsó rész után egy újabb filmsorozatot kapunk a varázsvilágról. A filmnek nem sok köze lesz az azonos című vékonyka könyvhöz, szóval adaptáció helyett inkább eredeti történetként tekinthetünk rá, amivel kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hogy a forgatókönyvet első ízben maga J. K. Rowling jegyzi.

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

Ez utóbbi tény, illetve hogy a filmet az a David Yates rendezi, aki az utolsó 3 Harry Potter epizódot is rendezte, biztosíthatja a két sorozat közötti kontinuitást, még akkor is, ha valójában két igencsak eltérő történetről beszélünk. PREMIER: 2016. november 17. HYPE-O-METER

70%

ZSIVÁNY EGYES EGY STAR WARS TÖRTÉNET Rogue One - A Star Wars Story Rendezte: Gareth Edwards

ASSASSIN’S CREED Assassin’s Creed Rendezte: Justin Kurzel Callum Lynchet (Michael Fassbander) kivégezték. Vagyis hogy nem egészen. Callumot egy titkos társaság rabolja el a saját kivégzéséről, hogy hozzáférjenek genetikai memóriájához, és ezáltal az ő XV. századi spanyol asszaszin ősének emlékeihez. Azonban az emlékek felszínre törésével egyre valósabb a veszély, hogy Callum frissen nyert tudását előbb-utóbb fogva tartói ellen hasznosíthassa. MIÉRT ÉRDEKES? A videójátékok fejlesztői egyre sikeresebben adoptálták a filmes technikákat és eszközöket történeteik elmeséléséhez, azonban hiába a két műfaj ilyesfajta közeledése, fordított felállásban, vagyis a videójátékok filmes adaptációi terén még mindig nem jött el az igazi áttörés. Hatalmas piacról lévén szó, biztosak lehetünk abban, hogy Hollywood árgus szemekkel figyeli, miként teljesít az Assassin’s Creed mozi a kasszáknál. Így eredménye jó időre meghatározhatja a videójátékos filmek sorsát. Egyetlen előzetese alapján a film mindenképpen látványos és okos megoldás, hogy eredeti történettel operál (bár, mint tudjuk senki sem számított a spanyol inkvizícióra - a szerk.). Ugyanúgy az előzetesből kiindulva a zeneválasztás némi aggodalomra adhat okot a téren, hogy milyen fókuszcsoportot is lőnek be a készítők. Továbbá általánosan még nem tudni, hogy a látványos parkour jelenetek mellett akad-e majd épkézláb történetvezetés is. PREMIER: 2016. december 29. HYPE-O-METER

60%

A Semmelweis Egyetem hallgatói különleges kedvezményekre jogosultak a Pólus Moziban! Állandó kedvezmény: 1190 Ft Semmelweis-szerda: 990 Ft Csoportkedvezmény (min. 20 fő): 1070 Ft (Az ajánlatok a 2D-s vetítésekre érvényesek!)

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

MIÉRT ÉRDEKES? Star Wars, Star Wars, hát persze, hogy Star Wars. Az első nem számozott mozifilmen igen sok múlik a Marvel-szerű összefüggő moziuniverzum kiépítésének szempontjából, de ettől függetlenül is a film önálló anyagi sikere a jelenlegi fölcsigázott őrületben szinte garantált. De szerencsére nem csak a gyártást övező felhajtás az egyetlen figyelemre érdemes motívum. A koncepció, hogy a film egy külső szempontú, nem Skywalker családidrámára fókuszáló epizód, hétköznapi emberek megpróbáltatásaival fölöttébb frissnek hat, és ez a különlegessége a vizualitásán is érződik, amely szakít az űropera hagyományos, klasszikus képi világával egy akciódúsabb, modernebb fényképezésért cserébe. PREMIER: 2016. december 15.

PRO TIP

A Köztársaság elbukott és immáron a Birodalom uralkodik a galaxis nagy része fölött. E sötét időkben a Lázadók elkeseredett küzdelmet folytatnak a túlélésért. Utolsó esélyük, hogy meghiúsítsák a Birodalom új titkos szuperfegyverének, egy bizonyos Halálcsillagnak a működését. De hogy fogást találjanak rajta, ahhoz először annak tervrajzait kell megszerezniük. Erről az őrült, öngyilkos akcióról szól a film.

HYPE-O-METER

80%

És az ajánlónak itt véget kell érnie, mert az igazat megvallva igencsak kifutottam a rendelkezésre álló helyből. Pedig ezek még csak a relatíve nagyobb címek, ráadásul azoknak sem a teljes listája. Hiszen ugyanígy állhatna itt még Woody Allentől a ‘Café Society’, a Tom Hanks főszereplésével készült ‘Sully’, Ang Leetől a ‘Billy Lynn’s Long Half-Time Walk’, a zseniális ‘Whiplash’ rendezőjének legújabb filmje a ‘La La Land’, az új Disney animációs film, a ‘Moana’, a Chris Pratt és Jennifer Lawrence főszereplésével játszódó, érdekesnek ígérkező sci-fi, a ‘Passengers’, a széleskörű kritikai elismerésnek örvendő ‘Manchester by the Sea’, vagy épp az elmúlt év könyvsikerének a ‘The Girl on the Train’-nek filmadaptációja, vagy a.... Ó a csudába, most aztán tényleg egyszer és mindenkorra sikerült végleg kifogynom a he

SCI-FI | KÖNYV

AJÁNLÓ

ARKAGYIJ & BORISZ SZTRUGACKIJ

STALKER SZÖVEG: LÉVAI ESZTER

Ez volt az első sci-fim. Apukám nyomta a kezembe, hogy „tessék lányom, ha science fiction akkor ezt olvasd”. És én olvastam. Először bizarr volt. Egyszerre nagyon sötét, kétségbeejtő és idegen, de közben valahogy rettenetesen valós. Furcsa averziót éreztem a Sztrugackij fivérek földöntúli nyomokkal teletűzdelt Zónája iránt. A 14 éves galamblelkem menekült volna a mindig csak említett, de sosem tökéletesen és pontosan leírt régi földönkívüli látogatásnak a szinte kézzelfogható világba átszűrődő következményeitől. Ez volt a Piknik az árokparton. A kezdetben még csak novellaterjedelmű történet eredeti címe.

Az először 1972-ben megjelent tudományos - fantasztikus klasszikus, (ha kellően akarom hangsúlyozni a mű jelentőségét, akkor óriási kezdőbetűs Klasszikus), egy mérhetetlenül izgalmas és kifacsart világba invitálja az Olvasót, ahonnan bármilyen évtizedet is írunk, rengeteg párhuzammal tér vissza mind jelenkorának társadalmát, mind saját személyiségét tekintve. A szinte már topografikusan pontosan felépített Zóna lenyűgöző titkai mellett ez az, amiért megéri kezünkbe venni ezt a könyvet.

Pont ugyanaz a galamblélek menekült volna a sugárzásnak kitett gyerekek és felnőttek deformitásainak leírásától is, a testi-lelki nyomortól, amit az ismeretlen idegenek által gondatlanul eldobált és itthagyott tárgyak hoztak magukkal a regénybeli Marmont tökéletes szürkeségébe. De nem tudott. A karakterek egytől egyig a legjobb, a legszörnyűbb és a legátlagosabb emberi tulajdonságok mesteri ötvözetei, az a lehető legrosszabb körülmények közé helyezve, ahonnan még csak nem is sejthető a kiút. És tudjátok mi a legmeglepőbb? Nem kell ismerniük a helyes irányt. Nem kell tudniuk létezik-e egyáltalán az a fajta megváltás, ami a Zóna mellett élőket kivonhatja a fallal elhatárolt veszélyesnek nyilvánított övezet bűvköréből. Tapogatóznak, pontosan úgy, mint a főszereplő Redrick Schuhart - a sötétben, tilosban, óvatosan, mindenhol csapdákra számítva és bíznak abban, hogy amit ott találnak, megéri. Megéri majd és nem kerül az életükbe. Néha pedig mégis, de meg kellett próbálni.

Egyetlen kérdés maradt tisztázatlan: hogy kik is azok a stalkerek?

Őszinte leszek, nem is egyszer.

Ha az ajánló végére megengedtetik nekem egy kis bepillantás a történetbe: ők azok, akik éjszakánként abszolút illegálisan megpróbálnak kilopni minél több és minél különlegesebb ismeretlen tárgyat a Zónából és értékesíteni azt a feketepiacon jóval több pénzért, mint ahogy tudományos munkatársként valamivel biztonságosabb felszereléssel teszik ugyanezt az állam részére nappal. Az életük értéke szinte semmis, és ezt egy dolog változtathatná meg, ami értékesebb akárhány liter lidérckocsonyánál és több száz leydeni-korongnál is: a Gömb. Egy titokzatos tárgy, ami lehet, hogy csak legenda, és ami kiutat jelenthetne az egyéni életek, a marmonti térség és a Látogatás óta az egész Föld kilátástalanságából a puszta létével. Ugyanakkor kit érdekel a stalkerek közül egy bolygó sorsa, ha megmentheti a Gömbbel a családját?

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

SZÍNPADON A TÖBB MINT 5 MILLIÓ PÉLDÁNYBAN ELADOTT

BESTSELLER SZÖVEG: MAÁR MELINDA FOTÓ: ALEXANDRA

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

SZÍNHÁZ | KÖNYV

Daniel Keyes regénye felkavaró képet tár elénk az emberi kapcsolatokról, lelkiállapotokról, az egyes személyiségtípusokról. Az író-pszichológus által megrajzolt karakterek dinamikus fejlődése a regény végéig nyomon követhető, s egyedülállóságát az adja, hogy a történetet a főszereplő szemüvegén keresztül, naplóformában ismerhetjük meg. A monodráma ezen egyoldalúságot tölti meg élettel a műből készült színházi adaptáció, melyet Szervét Tibor írt színpadra (Játékszín), s egyben ő játssza a történet kulcsfiguráját is. A főhős, Charlie Gordon a fenilketonuria egy ritka típusával született, mely már gyerekkorában gyors szellemi leépüléshez vezetett. Anyja döntésére először intézetbe adják, ahonnan nagybátyja hozza el és keres neki egy pékségben takarítói állást. A munka mellett írni-olvasni tanul egy felnőtteknek nyitott speciális iskolában, Alice Kinian (Lévay Viktória) segítségével. A 32 éves fiatalembert egy végtelenül naiv, elismerésre és szeretetre vágyó figuraként ismerjük meg, akinek lehetősége nyílik egy – embereken még sosem próbált – kísérletben részt venni. Egy pszichológiai kutatóközpontban pszichiáterek és idegsebészek egy intelligenciaszintet növelő sebészeti eljárást dolgoztak ki, mely egy kísérleti egéren, Algernonon meglepően pozitív eredményeket hozott. Motiváció tekintetében pedig Charlie a legmegfelelőbb alany az emberi kísérlethez. Az elismerésre, megbecsülésre és tudásra szomjazó fiatalember azonnal rábólint a lehetőségre, és ezzel egy olyan új, tágabb horizontú látásmódra mond igent, amelytől végső soron a társadalom nyújtotta nagyobb renomét, és ebből kifolyólag több szeretetet vár. Tulajdonképpen ez utóbbi az igazi mozgatórugója Charlie Gordon tetteinek. Hogy vajon szeretetéhségének növekedésében mekkora szerepet játszott az édesanyja folytonos elégedetlenkedése, s mennyi az, amely ab ovo minden emberben jelen van…? Megválaszolatlan kérdés marad. A műtét után lassanként kinyílik a világ Charlie Gordon számára. Egyre több mindent képes megjegyezni, memóriája látványosan javul. Ezt hűen érzékelteti az Előmeneteli jelentések helyesírásának javulása, mondatalkotásának összetettebbé válása. Alice, tanárnője folyamatosan tartja vele a kapcsolatot, segít neki a fejlődésben. Orvosai, Dr. Strauss (Nagy Sándor/Klem Viktor) és Nemur professzor (Benedek Miklós) szintúgy elkötelezettek állapota javulásában. Charlie kap egy készüléket, mely a Ki mit tud? kérdéseit és válaszait tartalmazza, esténként lefekvés előtt ezen gyakorol. Emellett minden héten terápiára és fejlesztésre jár, ahol Algernont kell legyőznie az útvesztő végigrajzolásával, míg ezalatt az egér keresi a labirintusban elrejtett sajtot. Míg Algernon a műtét előtt könnyűszerrel leelőzte a 70 intelligenciahányadosú főhőst, addig a műtét után már egyre kevésbé képes tartani a tempót, mígnem egyszer csak veszít ellenfelével szemben. Ez a győzelem lélektani jelentőségű pillanat, Charlie Gordon ugyanis ekkor kezdi teljes értékű személynek érezni magát. Ettől kezdve a javulás rohamos: Charlie-t minden tudományág és művészet érdekli, a nyelvekről nem is beszélve. A pékségben egyik pillanatról a másikra, megfigyelés alapján elsajátítja a kenyérsütőgép kezelésének rejtelmeit, sőt, új technikát dolgoz ki. Jutalma: béremelés és általános közutálat. Rá kell döbbenjen, hogy az őszinte kapcsolatok hiányoznak az életéből. A hirtelen lángésszé vált férfi végül távozásra kényszerül. Keserű szájízzel hagyja el Charlie az eddig otthonának érzett pékműhelyt. Mintha minden pont fordítva sülne el: az a világ, ahonnan több barátot remélt, csak ellenségeket kínál számára, és Charlie elkezd kételkedni az emberek jóindulatában, kapcsolataiban bizalmatlanná válik. Ahogy később kezelőorvosai fogalmaznak, a szerethető, mindenki arcára mosolyt csaló emberi lényből egy „öntelt, pökhendi, antiszociális fráterré” válik, aki nem mutat elég hálát azért,

KULTÚRA

amivé őt varázsolták. Tulajdonképpen az ő részükről is egyfajta szeretetéhség nyilvánul meg, még ha az egójuk simogatására, emberfeletti teljesítményük tűzijátékos ünneplésére irányul is. Alapvető különbség a könyv és a színházi előadás között, hogy a színpadon már a kezdetektől fogva beavatottak vagyunk a szereplőknek Charlie felé irányuló érzéseibe, a tetteik mögött rejlő szándékokba. A könyvben csak a műtét után, Charlie megvilágosodásával párhuzamosan válnak nyilvánvalóvá az addig félreértelmezett gesztusok. Viszont, ahogy a főhős is kihangsúlyozza orvosainak: Charlie Gordon, mint személy, a műtét előtt is létezett, s ő ugyanaz az ember – mentális kvalitásait leszámítva – tegnap, ma és holnap. Emellett viszont érzelmi és értelmi fejlettsége annyira nincs egyensúlyban, hogy azok akár két különböző emberhez is tartozhatnának. Charlie érzelmileg még mindig a megfenyített kiskamasz szintjén mozog, akinek tilos a nőket megnézni, érzéseket táplálni irántuk. Tanítónője iránt érzett szerelme ezért nem képes kiteljesedni. Ahányszor csak kettesben marad Alice-szel, a kis Charlie Gordon kísértetként megjelenik és tönkreteszi a meghitt pillanatot. Charlie-t a múltból feltörő emlékképek kezdik gyötörni, előbb csak rémálmok formájában, majd minden – a múltbeli körülményekhez hasonló – jelenbeli szituációban. Ezen emlékekből a könyv egy sokkal szélesebb repertoárt kínál, mint a színpadi produkció. Ez lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsük és akár elemezzük is a főhős motivációit, indítékait, aktuális lelkiállapotát. A regény olvasása során sokkal intimebb közelségbe kerülhetünk a kulcsfigurával, amit a memoár forma csak tovább erősít. Az előadás viszont egy objektívebb látásmódot kínál már a kezdetektől, úgy, hogy mindeközben a szüzsé lényeges pontjai változatlanok maradnak, s a performansz végi katarzis sem marad el. Vajon tényleg lehetetlen küldetés az emberi értelem két szélsőségén állva beilleszkedni a társadalomba? Esetleg más hatások is hozzájárulnak az emberi kapcsolatainkat kísérő sikerekhez és bukásokhoz? Hány nyelve van a szeretetnek? Sikerül-e Charlie-nak befogadó közeget találnia, s hogyan alakul bimbózó kapcsolata Miss Kinian-nel? Miért kell egy egérnek virágot adni? A feltett kérdésekre választ ad a könyv, vagy a látványos színpadi produkció.

JÁTÉKSZÍN 2016-10-01 2016-10-03 2016-10-07

2016. SZEPTEMBER // SZINAPSZIS

EPILÓGUS HUMOR | HUMOR

skicc

KÉSZÍTETTE: RESZKETŐ RÓBERT

Zöldségek...

Kompetitív orvoslás...

Tárgyfelvétel...

SZINAPSZIS // 2016. SZEPTEMBER

S Z A B Ó N É K Á R M Á N J U D I T:

A M AG YA R O R S Z ÁG I C I G Á N YS ÁG I. ( C I G Á N YO K É S R O M Á K )

Szabóné Kármán Judit

(Cigányok és romák)

Szabóné Kármán Judit:

A magyarországi cigányság I.

A cigánykérdés fontos kérdés – Magyarország jövője a kiművelt cigányfők sokaságán is múlik. A fontos dolgoknak történelmük van, melyek ismerete nélkül nem érthetjük meg a jelent és nem építhetjük, segíthetjük a jövőt. A könyv szerzője a hazai cigányság kutatója, aki tudományos igényességgel és az egyetemi oktató gyakorlatával, avatott szakértőként mutatja be a hazai cigányság sorsát gondosan, részletesen és tárgyilagosan. A közel 600 éve érkező bevándorlókat hol megbecsülték, hol eltűrték vagy éppen kiközösítették. Helyzetük a XXI. század elejére sem rendeződött megnyugtatóan. A cigánykérdés nem cigány kérdés, a több száz éve fennálló egyenlőtlenségek és feszültségek a társadalom közös kihívása; mulasztásos humanitárius jogsértés hazánkban és egész Európában! A cigányság beilleszkedéséhez, gazdag hagyományainak, kultúrájának megőrzéséhez elengedhetetlen az értelmiség számának növekedése, mely kétoldalú erőfeszítést igényel. A könyv e küzdelemhez nyújt felbecsülhetetlen segítséget.

(Cigányok és romák)

Prof. Dr. Rosivall László, a cigány orvos-egészségügyi program elindítója

Ára: 5900 Ft Megvásárolható a Legendus és az EOK Könyvesboltokban, illetve megrendelhető honlapunkról.

Semmelweis Kiadó

1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. w w w. s e m m e l we i s k i a d o. h u E-könyveinket keresse a honlapunkon:

w w w.semmelweisk iado.hu/e_kony vek/

L E G E N D U S KÖ N Y V E S B O LT

1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. Tel.: 210-4408, 459-1500/56353 Nyitva tartás: H–P: 9–16 óra E-mail: info@semmelweiskiado.hu

E O K KÖ N Y V E S B O LT

1094 Budapest, Tűzoltó u. 37–47. Tel.: 459-1500/60475 Nyitva tartás: H–P: 9–15 óra