Szinapszis 2016. február by Szinapszis Online

NYÁR | ÉLMÉNY

XII. évf. // 05. sz. GÓLYATÁBOR 2016. február

SZINAPSZIS A Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja

MEGJELENT! Győr ffy Zsuzsa

ORVOSNŐK

Magyarországon

MEGJELENT GYŐRFFY ZSUZSA MEGRÁZÓAN ŐSZINTE MONOGRÁFIÁJA: • Mi az oka annak, hogy annyi fiatal választja

ma az orvosi hivatást? Elsősorban a pénz, vagy az embereken való segítés vágya tereli őket a szakma felé?

• Milyen problémákkal szembesülnek

az orvosegyetemi évek alatt, és mi várja őket az egészségügyben?

• Létezik-e nőies és férfias orvoslás? • Ma már több orvosnő végez és praktizál

Magyarországon, mint férfi orvos – milyen társadalmi következményekkel jár ez, és miként befolyásolja az orvos–beteg kapcsolatot?

• Törvényszerű-e, hogy kiégjenek az orvosok, és milyen módon lehet küzdeni ellene?

• Hogyan próbálják összeegyeztetni családi szerepeiket és karrierjüket a hazai orvosnők?

r: dus á

Legen

2560

• Miért vannak speciális helyzetben az orvosházaspárok?

• És végül, de nem utolsósorban: mit jelent a „magyarországi orvosnő-paradoxon”?

Megvásárolható kedvezményes (Legendus áron) a Legendus és az EOK Könyvesboltokban, illetve megrendelhető honlapunkról.

Semmelweis Kiadó

1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. w w w. s e m m e l w e i s k i a d o. h u A kiadó könyvei megvásárolhatók könyvesboltjainkban vagy megrendelhetők honlapunkról.

LEGENDUS KÖNYVESBOLT 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. Tel.: 210-4408, 459-1500/56353 Nyitva tartás: H-P: 9-16 óra info@semmelweiskiado.hu EOK KÖNYVESBOLT 1094 Budapest, Tűzoltó utca 37-47. Tel.: 459-1500/60475 Nyitva tartás: H-P: 9-15 óra

TARTALOM

32 10

[04]

FELHÍVÁS | CSATLAKOZZ TE IS A HÖK CSAPATÁHOZ! HUPSA | ILYEN A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZHALLGATÓK EGYESÜLETE BOE | I. SEMMELWEIS EGÉSZSÉGVERSENY KÉPRIPORT | SE INNOVÁCIÓS NAP 2016

TUDOMÁNY | BELÁTHATÓ JÖVŐ: Mi várhat ránk a genetikában? | SÚLYTALANSÁG - MICROGRAVITÁCIÓ

MŰHELY | AKUFESZÜLTSÉG ALACSONY: Gondolatok a digitális zen-ről SZUBJEKTÍV | GONDOLKODOM, TEHÁT BESZÉLEK KÉPRIPORT | II. FOGÁSZATI GYAKORLATI VERSENY

[05] [06] [07] [08] [10] [14] [16]

[20]

[22]

| VAN VALAMI AZ EMBERBEN

[24]

TECHNOLOGIKA | MIT ÉR A TUDÁS? KULTÚRA | 2 KÖNYV 1 GENERÁCIÓ

[26]

VILÁGJÁRÓ | KRAKKÓ ÍNYENCEKNEK SZEMLE | CSILLAGOK HÁBORÚJA A KÓRTEREMBEN?

[28] [31]

AJÁNLÓ | SEMMELWEIS TAVASZI FESZTIVÁL [32]

FŐSZERKESZTŐ FELELŐS KIADÓ TÖRDELŐSZERKESZTŐK

FEKETE AIMIE KURON BENCE, a HÖK vezetője RESZKETŐ RÓBERT, FEKETE AIMIE

KÉPSZERKESZTŐK OLVASÓSZERKESZTŐ MARKETING FELELŐS

BÁNYAI BÁLINT, RESZKETŐ RÓBERT DRIENYOVSZKI TAMÁS

KÖZREMŰKÖDTEK

BIRINYI DÓRA NÁDAI LÁSZLÓ ÁRPÁD NAGY ETELE SZIGETI SZILÁRD

FARKAS ZSUZSÁNNA, GERGICS ENIKŐ CSŐRE JUDIT

SZERKESZTŐK

EPILÓGUS | SKICC [34]

BÁRÁNDI DÓRA BARBALICS VIKTÓRIA ENGLER NÓRA FARKAS ZSUZSÁNNA GERGICS ENIKŐ INZÁM BERNADETT KRAUSZ MÁTÉ LAKOSA ALINA LÉVAI ESZTER MAÁR MELINDA SZABÓ DIÁNA LILI TAMÁSSY ZITA VÁSÁRHELYI-NAGY FLÓRA ZÖLD BÁLINT

É A SZINAPSZIS SZERKESZTOSÉGE SZINAPSZIS | A SEMMELWEIS EGYETEM HALLGATÓINAK LAPJA ALAPÍTVA 2005-BEN | KIADJA A SE HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT NYOMDAI KIVITEL: AVALONI NYOMDAIPARI KFT. STOCK FOTÓK: SHUTTERSTOCK, FREEPIK A MEGJELENŐ CIKKEK NEM MINDEN ESETBEN TÜKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉG ÉS A FELELŐS KIADÓ VÉLEMÉNYÉT. MEGJELENIK HAVONTA 2500 PÉLDÁNYBAN XII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM FEBRUÁRI BORÍTÓKÉP: FEKETE AIMIE KERESD A SZINAPSZIST A FACEBOOKON IS!

CSATLAKOZZ TE IS EGY SZERVEZŐI CSAPATHOZ ÉS SZEREZZ TAPASZTALATOKAT! SE - VELED, SEMMI NÉLKÜLED

AMENNYIBEN A TANÉV SORÁN RENDELKEZEL SZABADIDŐVEL ÉS SZERETNÉL EGY KREATÍV, SIKERES ÉS HANGULATOS CSAPAT TAGJA LENNI, ÖTLETEIDET KAMATOZTATNI, MINDEZEK MELLETT ÉLETRE SZÓLÓ TAPASZTALATOKAT GYŰJTENI, VÁRJUK JELENTKEZÉSED!

Milyen csapatok munkáját tudod segíteni a Semmelweis Egyetemen? SPORT RENDEZVÉNYSZERVEZÉS OKTATÁSÜGY/TANULMÁNYI (ÁOK, ETK) KULTÚRA KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MARKETING

Miért hasznosak ezek a tevékenységek? - nem csak vendégként, hanem szervezőként is részt vehetsz egy-egy rendezvényen; - ötleteid és kreatív hozzáállásod fellendíthetik a közösségi életet egyetemünkön; - eddigi tapasztalataidat kamatoztathatod, valamint tovább fejlődhetsz; - hallgatótársaidat és a Hallgatói Önkormányzat munkáját is segítheted; - munkádat kellőképpen értékeljük és honoráljuk; - a Te véleményed és tevékenységed is számít!

melyben feltünteted az alábbiakat:

HOL ÉS HOGY TUDSZ JELENTKEZNI? Küldd el jelentkezésed a

SEveledSEMMInelkuled@gmail.com e-mail címre legkésőbb

2016. FEBRUÁR 29. (VASÁRNAP) 23:59 ÓRÁIG

Név: Kar, szak, évfolyam: Elérhetőségeid (tel. szám, e-mail cím): Érdeklődési (szak)terület/csapat: Rövid bemutatkozás és tapasztalataid:

A JELENTKEZÉS LEZÁRÁSÁT KÖVETŐEN VÁLASZLEVÉLBEN TÁJÉKOZTATUNK TÉGED A CSAPAT TALÁLKOZÓJÁNAK IDŐPONTJÁRÓL, AHOVÁ TÉGED IS NAGY SZERETETTEL VÁRUNK MAJD. VÁRJUK JELENTKEZÉSED! JELENTKEZZ ÉS SEGÍTSD CSAPATUNKAT! AMENNYIBEN KÉRDÉSED LENNE, A FENTI E-MAIL CÍMEN FELTEHETED AZT. Íme a feladatkörök rövid jellemzése:

SPORT (A hallgatói sportélet és –rendezvények megvalósításával foglalkozhatsz, mint például Medikus Kupa, Sportnap, NET futás, szurkolói csapat és cheerleadig, valamint még sok más.) RENDEZVÉNYSZERVEZÉS (Egész tanéven átívelő egyetemi hallgatói rendezvények előkészítése, megszervezése és lebonyolítása vár rád – Semmelweis Karnevál, Tavaszi Fesztivál, Stand Up TDK, Felezők) OKTATÁSÜGY/TANULMÁNYI (ÁOK, ETK) (Ha jobban bele szeretnél látni a tanulmányi ügyekbe és szívesen lennél évfolyamfelelős, jelezve bármilyen oktatási, számonkérési, kutatói problémát, itt a helyed!)

KULTÚRA (Ha szereted a szervezést, színházat és a kutakodást új programok iránt, akkor semmiképpen ne hagyd ki a jelentkezést! Szükségünk van olyan motivált és lelkes egyénekre, akik nyitottak a kulturális szórakozás iránt, legyen az színház, szabadtéri program, kiállítás, teadélután, táncest, stb. Ha szeretsz szervezni, precíznek és kreatívnak tartod magad és szívesen kivennéd a részed például a TDK, workshopok vagy a bécsi kirándulás és egyéb programok szervezéséből, várjuk jelentkezésed!) KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MARKETING (Modern, kreatív gondolkodás, informatikai alapok, Facebook, Youtube, audió, videó, grafikai ismeretek bármelyike megvan benned? Lehetőséged van azt kamatoztatni plakátkészítés, Facebook oldalak és levelezőlisták moderálása vagy akár honlap frissítés és sok más terén.)

BUDAPEST, 2016. FEBRUÁR 10.

SEMMELWEIS EGYETEM HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

SZÖVEG: BIRINYI DÓRA Abban talán mindannyian egyetértünk, hogy az egyetemi évek alatt az idő legnagyobb részét a tanulásnak, a különböző dolgozatokra és vizsgákra való felkészülésnek kell kitöltenie, azonban a meglévő szabadidőt érdemes kihasználni egy kis vizsgálódásra, hogy a megszerzett tudást miként lehetne akár már az egyetem alatt hasznosítani vagy bővíteni. Minden szakon – ám a Gyógyszerésztudományi Karon kiemelten – fontos, hogy az képzés elvégzése után ne csak szigorúan az adott törzsanyaghoz tartozó ismerettel bíró diplomások kerüljenek ki az egyetemről, hanem interdiszciplináris tudással és széles látókörrel rendelkező, érdeklődő, haladó szemléletű szakemberek, akik később sorsfordító szerepet tölthetnek be a világ alakulásában. A gyógyszerészhallgatók számára erre kínál nagyszerű lehetőséget a Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete, avagy közismertebb nevén a HuPSA. Eme nagy múltú szervezet a Magyarországon tanuló leendő, valamint frissen végzett gyógyszerészeket képviseli. Fő célja a társszakmák szervezeteivel való együttműködés és különféle egészségügyi kampányok szervezése, melynek érdekében az egyesület számtalan hazai és külföldi partnerrel dolgozik össze, hogy a hallgatókat megismertesse az egészségügy különböző fontos aspektusaival, felnyitva például szemüket a megelőzés fontosságára a világnapok magyarországi rendezvényein való részvétellel. A HuPSA tagja az Európai Gyógyszerészhallgatói Egyesületnek (EPSA) és a Nemzetközi Gyógyszerészhallgatói Szövetségnek (IPSF) is. Aki belép az egyesületbe, az automatikusan tagjává válik ezeknek a szervezeteknek is, így részt vehet munkájukban és értesülhet a nemzetközi gyógyszerészi és gyógyszerészhallgatói hírekről, valamint a WHO és az UNESCO munkájáról. Emellett a HuPSA-hoz való jelentkezéskor egyúttal lehetőség nyílik a Magyar Gyógyszerésztudományi Társasághoz történő csatlakozásra is, azaz a beiratkozó egyszerre nem csak egy, de akár három-négy szervezet részévé válhat, melynek eredményeképp több helyről juthat információhoz, és tudomást szerezhet rengeteg hasznos programról. Az egyesület fontos célkitűzésének tekinti, hogy lehetőséget kínáljon arra, hogy olyan képességeket is elsajátítsanak a tanulók, melyek nem kapcsolódnak szigorúan a gyógyszerészet tárgykörébe, ám később annál jobban hasznosíthatóak lesznek a nagybetűs Életben az egyetem elvégzése után. Ilyenek például az időgazdálkodással, a tanulással vagy a nyilvános beszéddel foglalkozó tréningek, melyeket nagy népszerűségnek örvendő vendégelőadók tartanak kiemelkedő hozzáértéssel. A HuPSA a fentebb említett fejlesztő foglalkozások mellett arra is lehetőséget nyújt, hogy tagjai a kötelező nyári szakmai gyakorlatot egy csereprogram, a SEP keretében külföldön töltsék el, így alkalmat adva arra, hogy minél többet lássanak a világból, új helyeket, kultúrákat, szemléleteket, és legfőképp embereket ismerve meg, melyek később mind személyes, mind szakmai szempontból igen hasznosnak bizonyulhatnak.

Ezeken túlmenően az utóbbi pár évben a HuPSA egyik legnagyobb rendezvényévé nőtte ki magát a Gyógyszerészhallgatók Országos Találkozója és Gyógyszerészbörze, mely 2016-ban hetedik alkalommal kerül megrendezésre, és melynek ezúttal Budapest, azon belül is a Semmelweis Egyetem ad otthont. A Börze résztvevői színvonalas szakmai programokon, előadásokon vehetnek részt, megismerkedhetnek a gyógyszerészet különböző területeiben rejlő potenciálokkal, és betekintést nyerhetnek a munkaerő piaci elhelyezkedési lehetőségekbe akár az egyetemi évek alatt, akár azt követően. A határon túli társszervezetek képviselőire és a Magyarországon tanuló külföldi hallgatókra való tekintettel angol nyelvű előadások is helyet kapnak a programban, így remélhetőleg minél több érdeklődő el tud jönni, hogy hasznos ismeretekkel gazdagodjon. Az egész napos, szellemileg igencsak megerőltető szakmai előadások után, idén először – az esemény fényét emelendő, illetőleg hagyományteremtő célzattal – nagyszabású gálaest fogja zárni a programot, ahol elegáns környezetben, élőzene mellett fogyaszthatnak el egy ízletes vacsorát a program résztvevői. A gála ezen túlmenően lehetőséget teremt a személyes kapcsolatok megalapozására, elmélyítésére, a tapasztalatcserére, illetőleg az előadások megvitatására, esetleges továbbgondolására. Fő célkitűzésünk, hogy a rendezvény a tartalmas programoknak és a kitűnő hangulatnak köszönhetően ne csak hazai, de akár európai szinten is elismert legyen, minél több neves előadót és vendéget vonzva az eljövendő Börzékre. Ha felkeltette érdeklődésed ez a rövid ajánló a szervezetünkkel kapcsolatban, várjuk jelentkezésed akár tagnak – így első kézből értesülhetsz minden hasznos és izgalmas dolgokról, mely a világban és a szervezet berkein belül történik –, akár szervezőnek, amennyiben érzel magadban kellő erőt és kitartást a különféle programok és rendezvények megszervezésében való segédkezéshez!

2015. OKTÓBER // SZINAPSZIS

BOE EGÉSZSÉGVERSENY | EGÉSZSÉGNEVELÉS

S I E W L SEMME

Y N E S R E V G É S

Z S É G E

BOE

Sok fiatal a gimnáziumi évei során éli át az első szexuális élményét. Előfordul, hogy az elhangzó felvilágosító előadás jelenti az első segítséget, az első támpontot ezen a téren, ezért a szexuális- és mentálhigiéniás felvilágosítás elengedhetetlen ebben az életkorban. Fontosnak tartjuk az alkohol-, dohányzás- és drog-prevenciós órák tartását is, hiszen a diákok többsége nincs igazán tisztában ennek súlyával, illetve veszélyeivel. Sajnálatosan társadalmunkban igen nagy mind a szív- és érrendszeri, mind a tumoros betegek aránya. Ezen betegségek sok esetben megfelelő életvitellel megelőzhetőek. Fontos, hogy minél hamarabb megértessük a rizikótényezőket és megelőzési módokat a kamaszokkal, hiszen számos esetleges jövőbeli betegség a megelőzési tevékenységek korai bevezetésével és életünk végéig tartó gyakorlásával késleltethető vagy kivédhető. A BOE prevenciós tevékenysége évről-évre fejlődik, egyre több tagunk tart órákat, ennek köszönhetően a 2015-ös évben mintegy 750 prevenciós órát tartottunk, ezzel több, mint 15 ezer középiskolás diákot oktatva egészséges életmódra.

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

Egyesületünk egyik legfontosabb célkitűzése az fiatalok egészségnevelése. A prevenciós órák során középiskolás korú diákokat szólítunk meg, ugyanis ekkor nyílik a legjobb lehetőség a helyes út felé terelni a fiatalokat. Ebben az életkorban számos negatív hatás érheti őket, azonban ezek nagy része megelőzhető kellő odafigyeléssel és megfelelő oktatással.

EGY

R PESTI O

ESÜLE

A N H L L G AT A

Ezt a növekvő népszerűséget, illetve a középiskolások lelkesedését látva szerettünk volna egy nagyszabású rendezvényt létrehozni prevenciós témában, így az egyesület tagjai az idei évben először rendezik meg az I. Semmelweis Egészségversenyt, melynek fővédnöke Prof. Dr. Szél Ágoston. A verseny három fordulós, az első és második forduló online történik, ahol a középiskolás diákok az tagjaink által készített - szakorvosok által lektorált - szakmai segédanyagokkal ismerkednek meg, majd témakörönként egy-egy tesztsort oldanak meg. A versenyen osztályonként egy, ötfős csapat indulhat. Az egész napos, interaktív döntőbe végül 20 csapat juthat tovább. A döntő az EOK-ban kerül megrendezésre, ahol a csapatokra izgalmas feladatok és programok várnak. A verseny során az egészségvédelemmel kapcsolatos információk átadása interaktív feladatokon keresztül, játékos formában történik majd. Reméljük, hogy a verseny során szerzett információk segítségével sikerül elérnünk, hogy a résztvevő diákok a jövőben felkészültebben, tudatosabban tegyenek az egészségük megőrzéséért. Tegyünk együtt egy egészségebb jövőért! TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: www.semmelweis.hu/egeszsegverseny ELÉRHETŐSÉGÜNK: boe@humsirc.hu

STRESSZ | KAPCSOLATOK

HÉTKÖZNAPOK

TÓSÁG GAZGA

ATJA: BEMUT

P A N S Ó I C Á V O SE INN 2016 SI

IÓ NOVÁC

IN YETEM EIS EG

MELW A SEM

ZKETŐ

RES FOTÓ:

T RÓBER

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

BELÁTHATÓ JÖVŐ SZÖVEG: BÁRÁNDI DÓRA

A fenti cím diszkrepanciát kelthet a kedves olvasóban, ugyanis ha a két szót külön-külön értelmezzük, vagy elmerengünk együttes kapcsolatukon, akkor valószínűleg érezhető, hogy valami nem stimmel. Ma már számtalan olyan tudományos eszközzel és módszerrel rendelkezünk, amellyel meghatározhatóvá válik egy adott betegség lefolyása, egy gyógyszer adott szervezetre kifejtett hatása vagy éppen egy orvosi beavatkozás várható kimenetele. De mi történik akkor, ha már a kezdetektől tudni akarjuk, hogy mire számíthatunk. Mi lenne, ha tudnánk, akár a megtermékenyítéstől kezdődően, hogy egészséges lesz-e a gyermekünk - vagy még messzebb megyek -, ha akár egyes fenotípusosan is megjelenő vagy épp szellemi tulajdonságait is eldönthetnénk. Jelenlegi lehetőségeinket ismerve az utóbbi egy eléggé valószínűtlennek tűnő feltevés, már ha az ember épp nem a Gattaca című amerikai sci-fit nézi, de az, hogy az utódunk genetikai állományát módosítva, egyes öröklődő betegségeket megelőzzünk, már nem is tűnik annyira távolinak.

Az elmélet, miszerint az utódok minél kisebb fejlődési állapotában történő génmódosításával elkerülhető lenne jó néhány örökletes betegség számtalan kutatót és tudóst foglalkoztatott az évtizedek során. Mindezek persze megannyi etikai és jogi kérdést vonnak maguk után, valamint annak a problematikáját is, hogy hol és hogyan kell meghúzni a határvonalat a társadalmilag előremutató és a fejlődést nem közvetlenül segítő beavatkozások között. Értem ez alatt az olyan módosításokat, amellyel növelhetővé válna a kezelt páciens várható élettartama, ezzel szemben az olyanokat, amely mondjuk „csak” a születendő gyermek szemszínének megváltoztatására irányulna. Néhány évvel ezelőtt a fenti beavatkozások elképzelhetetlennek számítottak, de az elmúlt hetek történéseinek fényében ezek egyre inkább valóságos (terápiás) lehetőségként merülhetnek fel, amelyekkel előbb-utóbb számolnunk kell. Korábban számos kutatási irányvonal összpontosított a géntechnológia minél részletesebb megismerésére. Az egyik lehetséges út a genom módosítására a géneditálás kivitelezése. Ennek működési alapelveit a tudósok egyes baktériumok esetében figyelték meg, ahol a baktériumok különböző molekulák termelésével védekeztek az őket megtámadó vírusok ellen. A termelt molekulák rácsatlakoztak a vírus DNS különböző szakaszaira, majd kivágták őket. Ezt a gondolatot alapul véve a géneditálás már évtizedek óta lehetséges

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

és létezik, sőt ezen módszer három évvel ezelőtt igen jelentős mérföldkövéhez érkezett: Jennifer Doudna és Emmanuelle Charpentier munkájának köszönhetően a géneditálás módszere a korábbiaknál precízebb formában került kidolgozásra. Ez az úgynevezett CRISPR/Cas9 technika, amely a fejlesztéseknek köszönhetően jóval olcsóbb és egyszerűbben kivitelezhető, mint a korábbi eljárások. A CRISPR/ Cas9 technika is a géneditálás elvén alapszik; ebben az esetben a DNS-hez kötődő molekulák mesterségesen kerülnek előállításra, célzottan kötődnek a kijelölt DNS-szekvenciához, majd kivágják és eltávolítják azt. Ezt követően az eltávolított résznek megfelelő génszakasz helyes változatát szintetizálják, bejuttatják a sejtmagba, ahol az beépül a genomba és egészséges geno- és fenotípust eredményez. A módszer működése vitathatatlan, azonban a felhasználás minősége és az etikai vonatkozások tisztázása már keményebb diónak számít. Többek között emiatt számos kutató emelte fel a hangját 2015 áprilisában annak érdekében, hogy felszólítsák kutatótársaikat, szüneteltessék a humán csíravonalakat érintő kísérleteket mindaddig, amíg kifejlesztésre nem kerül egy olyan precízebben működő rendszer, amelynél a hibalehetőségek száma - így a nem hibás génszakaszok eltávolítása a hibások helyett - a minimálisra nem csökken. Emellett hangsúlyozták, hogy az eljárás kellő etikai és jogi feltételek meghatározása nélkül sem működhet. Mindezek ellenére a kísérletek folytatódtak. A vizsgálatok során – csak hogy egyet említsünk a sok közül - egy kutatócsoportnak sikerült elérnie, hogy HIV-el fertőzött betegek fertőzött T-sejtjeiben a CCR5 receptor kivágásával csökkentsék a vírus kötődésének esélyét. A további vizsgálatok arra irányulnak, hogy a

GENETIKA | JÖVŐ

hemopoetikus őssejten belül vágják ki a kérdéses CCR5-receptor génjét, így elképzeléseik szerint egy hosszabb távú hatás lenne elérhető. A permanens kutatásoknak köszönhetően 2015 decemberében egy nemzetközi géneditálási konferencia került megrendezésre Washingtonban, ahol az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kína tudományos akadémiai munkatársai képviseltették magukat. Itt bejelentették, hogy a CRISPR/Cas9 módszert sikerült közel 100%-os pontosságúra fejleszteniük. Ebből következik, hogy az eddigi technikai korlátok is ledőlni látszanak. A résztvevő országok arra a következtetésre jutottak, hogy az alapkutatásokat engedélyezni kell, valamint, hogy minél előbb le kell fektetni azon etikai normákat, amelyek a genetikai módosítás felhasználhatóságára irányulnak. Az eredmények sem várattak sokáig magukra, ugyanis ez év januárjában napvilágot látott egy kísérlet, amelyet a kantoni Sun Yat-sen University kutatói publikáltak. A kísérletben úgynevezett triplonukleáris zigótákon (olyan petesejtekből alakulnak ki, amelyekbe két spermium is bejutott) végeztek megfigyeléseket. A zigóták fejlődése néhány osztódás után leállt, tehát magzat sosem alakult ki belőlük. A vizsgálat során a ß-thalassemiáért felelős gént iktatták ki a génállományukból. Azonban az eredmények még nem töltötték be a remélt elvárásokat. 86 embrióban módosították a génszakaszt, közülük 71 maradt életben, 28-ban sikerült átírni a hibás gént és mindössze csak néhány esetben sokszorozódott a javított gén az embrión belül, sőt előfordult, hogy éppen a nem kívánt génszakaszok módosultak, amelyek egyéb rendellenességekhez vezettek. A kutatók ezért kudarcnak nyilvánították a kísérletet, mindazonáltal a megfigyelések mégis reményt adhatnak arra, hogy egyszer e technika továbbfejlesztésekor lehetőségünk lehet egyes örökletes megbetegedések megelőzésére. A legfrissebb hírek szerint ennek mielőbbi megvalósítására jó esélyekkel indulhatunk, ugyanis február elején a HFEA (Human Fertilisation and Embryology Authority) engedélyezte a londoni Francis Crick Intézetben a humán embriókon végzett genetikai módosításokat. Az engedély azonban feltételekhez kötött. A kísérletet többek között a mesterséges megtermékenyítés során fel nem használt embriókon végezhetik maximum 14 napon keresztül, illetve a vizsgálatban részt vevő embriók semmilyen körülmények között sem implantálhatóak. A megfigyelés célja a koraszülés illetve a vetélés okának kiderítésére irányul.

TUDOMÁNY

A HFEA döntése nemzetközi szinten nem aratott osztatlan sikert. Számos kutató és egészségügyi szervezet úgy véli, ezzel az engedéllyel végérvényesen kinyílt annak a lehetősége, amely a talán nem is olyan távoli jövőben megteremti annak az eshetőségét, hogy előre meghatározott tulajdonságokkal rendelkező utódok jöjjenek a világra. Mások szerint ezen technológia felhasználása nem várt következményekkel járhat, amelyek akár generációról-generációra öröklődve, negatív módon befolyásolhatják a későbbi társadalmak egészségügyi helyzetét. Mindazonáltal a génmódosítások jelentősége és annak kedvező hatása vitathatatlan. Ha olyan biztonságos és megbízhatóan alkalmazható módszert sikerülne kifejleszteni, amellyel tetszőlegesen lehetne befolyásolni az egyes betegségekért felelős géneket, akkor mindenképpen utat kell engedni a fejlődésnek. A probléma talán ott válik érdekessé, hogy hol és kik lesznek azon személyek, akik felügyeletet és korlátot tudnak szabni a tudomány előretörésének.

Mikortól válik indokolttá vagy opcionálissá a genetikai beavatkozás és egyáltalán baj-e az, ha az ember szeretné meghatározni az utódja génjeit mindenféle ismert betegség nélkül, csak azért, mert neki úgy tetszik? Szabad-e Istent játszani és a módosításokkal beleszólni a természet önmagát fenntartó és szelektáló rendszerébe? A feltett kérdések megválaszolása valószínűleg egy egyszerű eldöntendő kérdés megválaszolásánál árnyaltabb. Lehetséges, hogy egyszer, valahol, valamikor, valamely apró, még meg nem született élő szervezet agyi sejtjeiben fogalmazódnak majd meg a válaszok. Akár azért mert ő úgy gondolja, akár mert úgy kell gondolnia.

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

Súlytalanság Microgravitáció

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

ÉLETTAN | SÚLYTALANSÁG

TUDOMÁNY

A reggeli, megszokott félhomály helyett egy kozmikus sugár rideg villanására riadsz. Kábultan merengsz tovább, vajon melyik irányba van a fel? És vajon hol vannak a kezeim meg a lábaim? Adj hozzá egy csipetnyi szédülést és pár kanál illúziót – így talán belekóstolhatsz, milyen is lehet egy űrállomáson ébredni. SZÖVEG: FARKAS ZSUZSÁNNA

A súlytalanság nem csak a vestibuláris rendszerre van hatással. Szervezetünk proprioceptív reflexeit – az ízületekben és izmokban található idegvégződések, melyek tájékoztatnak bennünket azok helyzetéről és megnyúlásáról, pozíciójáról anélkül, hogy szemmel is meggyőződnénk róla – szintén megbolondítja a microgravitáció. Az ízületekben lévő feszülés hiányában – amit a Földön a gravitáció húzóereje biztosítana – ez az érzékelés eltompul. „Az első éjszakán az űrben, amikor épp álomba lebegtem volna magam” – emlékszik vissza egy Apollo asztronauta – „hirtelen ráeszméltem, hogy elvesztettem kezem-lábam. Amennyire tudatában voltam, nem voltak meg a végtagjaim. Amint egy tudatos mozdulattal megindítottam a karomat, ismét éreztem, hogy van – de ez az érzés csakis addig tartott, míg újra el nem engedtem magam.” A gravitáció nem csak erő, de egyben jel is – egy jel, ami a testet irányítja. Visszajelez a csontoknak, izmoknak, mennyire kell erősek legyenek. Nulla gravitáció esetén például az izmok atrophizálnak (elsorvadnak), mivel a test a beérkező jelek alapján nem érzi szükségesnek az adott izomtömeg fenntartását. Azok az izmok, melyek alapjáraton a gravitáció ellen hatnának a Földön – mint a testtartásért felelős hátizmok – az űrben akár 20%-ot is sorvadhatnak. Emiatt sokan panaszkodnak hát- és derékfájásra. Ha nem használjuk ezen izmainkat – vagy a gravitáció hiányában érkező jelek ezt a benyomást keltik –, akkor hetente akár 5%-ot is veszíthetünk tömegükből. Ez az elv csontok esetén még inkább érvényre jut. Minden űrben töltött hét után 1%-kal csökken a csontok sűrűsége, míg feltételezések szerint akár meglévő csonttömegünk felét is elveszthetjük. A fellépő izom- és csontproblémákat az űrhajósok gépeken végzett fizikai terhelésekkel és speciális tornával ellensúlyozzák. A súlytalanság a keringésre is hatással van. Míg a Földön a vér az alsó végtagokban gyűlik össze, az űrben a súlytalanság által előidézett, csökkent hidrosztatikus nyomáskülönbség következtében a felső testfélbe áramlik. Így a fej, karok, mellkas, szív vérellátása megnő pangás alakul ki -, míg az alsó testfélre a viszonylagos vérszegénység lesz a jellemző. Ezért is néznek ki furcsán az asztronauták; a fejük puffadt, vérrel teli, míg lábuk a folyadékvesztés miatt pálcavékony. A felső testfélben megemelkedett nyomás beindít egy vészjelet, miszerint valahogy csökkenteni kell a nyomást, túl sok a vér. Ennek hatására a szervezet vizet távolít el a keringésből; ez fokozott vizeletürítéssel és ionvesztéssel jár (nátrium, kálium, kálcium). Ezen létfontosságú ionok főleg a csontokból, izmokból távoznak. Így kéthárom űrben töltött nap után az asztronauták vérmennyisége akár 22%-os csökkenést is elérhet – így a lecsökkent vérvolumen kisebb nyomást von maga után. Ám ennek következtében, mivel kevesebb a keringő vér, a szívnek is kisebb erővel kell pumpálnia azt – a szívizom is sorvadásnak indul.

Az agyra nehezedő nyomás hatással van a szemet körülvevő folyadékra is. Azon űrhajósoknak, akik legalább hat hónapot töltöttek a Földön túl, majdnem fele számolt be arról, hogy nem látták élesen a közeli tárgyakat. Ez az ideiglenes, ám többször végleges látásromlás még a Földre való visszaérkezés után is fennállt. Az érintetteket alaposabban megvizsgálva észrevették, hogy a látóideg körül folyadék gyülemlett fel, továbbá vagy laposabb lett a szemgolyójuk vagy a retinát ellátó erek mentén alakultak ki apróbb redők. Habár az asztronauták több oltáron is feláldozzák szervezetüket az űrben, látásukat mégis kevesen tennék kockára. Az űrrepülés első óráiban szinte minden űrhajósnál jelentkezik egy jellegzetes, tengeribetegséghez hasonló állapot – az „űrhajósbetegség”. Erős hányingerrel és hányással, émelygéssel, sápadtsággal, verejtékezéssel, gyengeséggel és általános rossz közérzettel jár. Sok esetben maga az egyensúlyszerv is érintett, így az asztronauta térérzékelése is zavarttá válhat. Ez nagyban befolyásolhatja teljesítőképességét. Azon űrhajósok, akiknél ilyen esetekben gyakori a hányás, súlyos folyadék- és sóvesztéssel néznek szembe. Így felborul a szervezet egyensúlya, sóháztartása, és végső esetben akár életveszélyes állapotba torkolló szívritmuszavar is előfordulhat. Ezért kell odafigyelni az űrhajósok megfelelő folyadékés ionpótlására. Az űrhajósbetegség az űrutazás folyamán bármikor visszatérhet, még a Földre való hazaérkezés óráiban is. Ezen átmeneti rosszullét magyarázatául két elmélet is szolgál. A folyadékátrendeződés és a szenzoros konfliktus elmélete. Végső soron mindkét hipotézis hasonló következtetéseket von le az élettani jelenségből. Nézzük a folyadékátrendeződés elméletét, mely szerint a már említett felső testfél vérbősége okozza a betegséget. Ennek következtében felpuffad az arc, növekszik az intracraniális (koponyán belüli) és az agy-gerincvelői folyadék nyomása, továbbá a

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

belső fülben levő folyadékokra is nyomás hárul. Fülünkkel nem csak hangokat, de gyorsulást és egyensúlyhelyzetet is érzékelünk; mindezt egy folyadékkal telt térben, így nem csoda, ha a folyadékra nehezedő nyomás megzavarja az észlelt jeleket. A valós és szervezetünk által érzékelt jelek közt különbség lép fel; ez lehet az űrhajósbetegség egyik magyarázata. Ám az űrhajósoknak „igazi” betegséggel is szembe kell nézniük. A minimum 3-5 hetet űrben töltők közt ugyanis nem ritka a „súlytalansági nátha”. Ez teljesen megegyezik a Földön tapasztalt nátha tüneteivel, de kialakulásának okára még nem jöttek rá. Okozhatja a megváltozott levegő összetétel, vagy akár egy földi kórokozó, mely számára az űrbéli hideg és száraz klíma ideálisabb a szaporodáshoz. További veszélyekkel fenyegetnek a különböző eredetű és erősségű kozmikus sugárzások is. A legveszélyesebb a Nap tevékenységeiből eredő gamma-sugárzás. Egy hosszú marsbéli utazás során biztos előfordulnának napkitörések, így kötelesek lennénk ólomfalú óvóhelyeket is beépíteni űrhajóinkba. Előfordul több más, kisebb erejű sugárzás is, ami hatással van az emberi szervezetre, ám

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

hatásuk még pontosan nem ismert – akár az űrhajón élő kórokozók fertőzőképességét is befolyásolhatják. Magát a sugárterhelést egyébként egy magyarok által kifejlesztett eszközzel, a Pille dózismérővel követik nyomon. Az űrben enni a mai napig nem egyszerű. Egyrészt mivel az evéshez fogak kellenek – így az űrhajósoknak fokozottan kell ügyelniük fogsoruk épségére, mivel akár az űrhajósbetegség, akár a fokozatos csontpusztulás folytán, de folyamatosan csökken fogaik ásványianyag-tartalma – így azok kilyukadhatnak, kieshetnek. A fogmosást egy videón Chris Hadfield, egykori kanadai származású asztronauta mutatja be, mely nagyjából úgy zajlik, mint bárhol máshol, azt az utolsó mozzanatot kivéve, mikor az utolsó cseppig kiszív mindent a fogkeféből, majd lenyeli azt. Spórolni kell a vízzel. Hadfieldet egyébként az évtized legmenőbb űrhajósa

SÚLYTALANSÁG | ÉLETTAN

TUDOMÁNY

cím is megilleti – millióan követték útjait a világűrben. Több videót is készített – többek közt olyan is akad, amikor az űrhajón egy szál gitárral valóságos klipet forgat le. Könyve is jelent meg utazásairól - megdöbbentő részletességgel, lehengerlő őszinteséggel, apró titkokkal.

Tárgymutató Microgravitáció: súlytalanság. Vestibularis rendszer: az egyensúlyérzékelés érzékszerve, ami

a belsőfülben helyezkedik el és két fő része van: 3 egymással derékszögben elhelyezkedő, folyadékkal töltött félkörös ívjárat, illetve 2 ugyancsak folyadékkal töltött tömlőcske és zsákocska. Mindkét szervben szőrsejtek helyezkednek el. A test, és különösen a fej, bármilyen mozgása ezekben a rendszerekben mozgásba hozza a folyadékot, és ezáltal ingerli a szőrsejteket. A szőrsejtek szőreinek elmozdulása idegimpulzusokat indít el, melyek ellátják az agyat információkkal a mozgás irányát (előre, oldalra, felfelé, lefelé történő mozgások), szögét (fordulatok, dőlések) és mértékét illetően. Ezáltal lehetővé válik a megfelelő helyesbítő (korrigáló) izommozgások kivitelezése.

Proprioceptivitás: különböző helyzetének értékelése.

testrészek testhez viszonyított

Hidrosztatikus nyomás: a gravitáció hatására folyadékokban

(vagy gázokban) létrejövő nyomás. Űrben a gravitáció hiánya miatt ezért a vízben nincs hidrosztatikai nyomás : a víz gömb formában áll össze és lebeg ahelyett, hogy a pohár alján összegyűlne. Hasonló a helyzet a vérben keringő folyadékkal is; microgravitáció hatására nem fog a lábunk fele orientálódni, mint azt a Földön tenné.

Szívritmuszavar:

a szív működését koordináló elektromos ingervezető rendszer valamilyen zavar miatt nem megfelelően működik, ezáltal a szív túl lassan / túl gyorsan / szabálytalanul kezd el verni. Ennek akár életveszélyes következményei is (pl. szívmegállás) lehetnek.

FOTÓ: TIM DODD | EVERYDAY ASTRONAUT FORRÁS: WWW.INSTAGRAM.COM/EVERYDAYASTRONAUT

Visszakanyarodva az evéshez, tudnunk kell, hogy minden morzsa űrbe szállítása drága, így ott takarékoskodnak – az ételek által foglalt helyekkel is – ahol tudnak. Emiatt az ételek kiszárítva, összepréselve vákuumban jutnak fel. Ráadásul eddig még nem sikerült rájönni, milyen okból, de az űrhajósok ízérzékelése csökken az űrben. Hiába készítenek egyre fűszeresebb ételeket számukra, így is elképzelhetetlen mennyiségű ízesítő és szósz fogy el egy-egy küldetésen. Mivel az űrben a víz minden cseppje aranyat ér, ezért igyekeznek teljes mértékben újrahasznosítani – tisztításához jódot használnak. Ám egészen 1997-ig nem szereltek be semmilyen rendszert, ami a vízből eltávolította volna a jódot. Ez hatással volt az űrhajósok pajzsmirigyfunkciójára. Ám a mért eredmények a jódeltávolító rendszer telepítése után sem különböztek jelentősen. Összességében véve rengeteg az a testet ért változás, aminek ki vannak téve az űrhajósok egy-egy űrrepülés során. Mondhatni felgyorsul az öregedésük. Elég, ha arra gondolunk, hogy minden űrben töltött fél év a Földön 10 évnek felel meg. Szerencsére, amint az asztronauták visszaérnek a Földre, speciális rehabilitációs program segítségével visszapörgetik ezt az előreszaladt időkereket, így lehetővé téve, hogy ismét születési dátumuknak megfelelő korral rendelkezzenek. Rövid kis űrutazásunk végéhez értünk, hazautazunk. Az első lépések újra itthon, a Földön, elég nehezek. Elsorvadtak az izmaink, kevesebb terhet bírnak el csontjaink – órákig csak nagyon csekély mozgásra vagyunk képesek. Az űr mikrogravitációja következtében lecsökkent a vérmennyiségünk is, amit most újra vissza kell állítani a régi térfogatba. Emiatt napokig csak öntjük magunkba a vizet, kevesebbet járunk majd mosdóba – így próbálva visszanöveli vérvolumenünket. A látásunk még mindig nem az igazi. Mintha hirtelen vénemberek lennénk. Ha ez még nem lenne elég, újra ránk törhet az űrben is észlelt rosszullét. Elszoktunk otthonról.

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

AKKUFESZÜLTSÉG ALACSONY - gondolatok a digitális zenrol Lassan három éves lesz a telefonom, aminek talán van némi köze ahhoz, hogy lassan már fél napig sem tart egy teljes feltöltés. Ez persze nem okozna gondot, ha nem lennék teljesen függője az online világnak. Állandó internetkapcsolat, zúdulnak befelé a facebook üzenetek, frissült a Twitter, érkezett két új e-mail. Arra mondjuk nem most jöttem rá, hogy ez az állandó kapcsolat igen káros tud lenni a mindennapjaimra, ezért évekkel ezelőtt egy vizsgaidőszak alkalmával bevezettem az általam digitális zenként megnevezett állapotot: kikapcsoltam az összes értesítést a telefonomon, mondván az online tartalmak csak nem olyan sürgősek - ha valakinek igazán szüksége lenne rám, majd felhív. Ez a státusz pedig teljességgel fenntartható, sőt, egészen hatékonyan is működik, hiszen csak akkor találom szemben magam a végtelen információval, ha saját kezűleg gondoskodom róla. A gond természetesen az, hogy igen gyakran történik meg ez a fajta gondoskodás – és itt kerül képbe a lemerülő akkumulátor. A felvázolt problémára ugyanis létezik egy egyszerű és nagyszerű megoldás: kevesebbet kell használni a telefont. De érdemes egy kicsit távolabbról indítani. Biztosan nem csak számomra ismeretes a híres mondás: „A rendrakás a kis emberek mániája – a zseni átlát a káoszon.” Bár akármennyire is hangzatos az előbbi kijelentés, a tudomány mai állása szerint sajnos nem feltétlen fekszik valós alapokon. Különböző kutatások arra az eredményre jutottak, hogy a környezetünkben uralkodó káosz állandó versenyben van figyelmünkért. Gyakorlatilag hasonló a hatása a rendetlenségnek, mintha egyszerre több feladattal próbálnánk meg foglalkozni – amire sajnos nem vagyunk képesek. A rendetlenség és a multitasking hatása megegyezik: telítődnek a kapacitásaink, stresszesnek érezzük magunkat, csökken a kreativitásunk. De talán senkit sem lepett meg ez a tény, hiszen nem véletlen járnak sokan könyvtárba tanulni, ahol ingerszegény, letisztult környezetben tudnak

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

SZÖVEG: KRAUSZ MÁTÉ

dolgozni. Érdemes viszont azt is kiemelni, hogy nem mindenkinek azonos a ’zajtűrése’, illetve gyakran éppen a fennálló zűrzavar szabadítja fel a kreatív gondolatokat. A káosz viszont nem csak fizikai környezetünkből származhat: megcsörrenő telefon, a beérkező értesítések - nem beszélve a mostanság egyre elterjedő okos eszközökről, melyek gyakran értesítések fogadására specializálódtak - mind hasonló hatást fejtenek ki az agyunkra. Minden egyes beérkező információmorzsa kizökkenti fókuszunkat, megosztott figyelemmel pedig sokkal kevésbé leszünk képesek kiszűrni a számunkra valóban fontos tudnivalókat a nagy zajból. Ami pedig talán a legrosszabb az egészben, hogy amint elindulunk lefelé az értesítések lejtőjén: nincs megállás. Persze nem csak konkrét tanuláskor, munkavégzéskor okoz ez gondot, hanem általánosságban a mindennapjainkban is. Alapvetően nem arról beszélek, hogy a metrón mindenki a telefonjába meredve utazik, hiszen ez pár évtizeddel korábban sem volt másképp, csak akkor inkább könyvet vagy újságot olvastak az emberek. A probléma inkább a tanórákon, vagy akár egy egyszerű baráti összejövetelen tud könnyen kiütközni: valószínűleg mindannyiunk mondanivalóját szakította már félbe egy jól időzített facebook üzenet. A problematika másik aspektusa viszont talán meglepőbb. Ugyanis a gondot nem feltétlen csak az állandó apró kis tűszúrásnyi impulzusok okozzák, az egészre messziről tekintve azt láthatjuk, hogy a különböző mobil technológiák elterjedése nem az asztali számítógépeket és laptopokat szorította ki az életünkből, mint ahogy azt sokan várták, hanem a szabadidőt.

OFFLINE | ÉLETMÓD

MŰHELY

A lenti felmérés szerint gyakorlatilag megduplázódott a napi internethasználat ideje az elmúlt 6 év során, így lassan napi hat órát töltünk el online – ami gyakorlatilag egy napunk negyedét jelenti. Ezért talán érdemes néhány lépést tennünk a digitális zen felé . Ugyanis pár egyszerű lépéssel gyorsan csökkenthetjük magunk körül az elektronikus zajt.

A harmadik lépés pedig már következik az első kettőből, és együtt az előzőek eredménye is: használjuk kevesebbet a telefonunkat. A szokások átalakítása persze ennél sokkal komplexebb és bonyolultabb feladat, de talán ezek az egyszerű lépések elindítanak egy újabb hullámot, ami végül az új, elérni kívánt állapotot létrehozza majd.

Az első és legegyszerűbb lépést már korábban is említettem: kapcsoljuk ki az értesítéseket a telefonunkon, számítógépünkön. Higgyük el: megvárnak minket. Ezt követően pedig tartsuk a telefonunkat a zsebünkben ez kritikus fontosságú. Éljük meg a pillanatokat ott, amikor történnek, ne pedig online.

És valahol itt csatlakozik vissza a történetbe az állandóan lemerülő telefonom. Ugyanis az állandó lemerülés természetesen nem csak az eszközöm korának tudható be. Nyilvánvalóan bennem is kialakultak a növekvő használathoz kötődő szokások. A kialakult szokásokat pedig nagyon nehéz felülírni, de mindenképpen érdemes. De egy gondolat erejéig megközelíthetjük a problémát a másik oldalról is. Ugyanannyit használom a telefonomat, mint eddig, majd fél nap használat után könnyes búcsút veszek tőle a nap hátralevő részére. De mi történik akkor, ha lemerül a telefonom? Filmbe illő jelenetként él a fejemben a pillanat, ahogyan egyszer csak kikapcsol a telefonom, és mindenki eltűnik a környezetemből. Mintha csak a hálózaton keresztül kapcsolódtam volna hozzájuk, mintha minden kapcsolódási pont a kezemben tartott tenyérnyi eszközben futott volna össze. De természetesen ez nem a valóság. A valóság ugyanis az interneten kívül is velünk marad.

(óra/nap)

5 mobil PC/laptop egyéb

FORRÁS: eMarketer

Második lépésként érdemes körbenézni a különböző eszközeinken: biztosan csak azok a programok vannak telepítve, amik szükségesek a mindennapi léthez? De itt nem csak a programokra kell gondolni, sokszor már az is sokat segíthet, ha a nem használt ikonokat eltávolítjuk. Minél letisztultabb felülettel találkozunk, amikor bekapcsoljuk a számítógépet, vagy elővesszük a telefonunkat, annál kevésbé érzünk majd ingert el is indítani egy-egy programot. Telefonunk esetén például már az is segíthet, ha egyszerűen nem a kezdőképernyőre helyezzük el a programokat, hanem egy lépéssel távolabb, így redukálva az ingereket.

2008 2009 2010

2011

2012 2013 2014 2015

DIGITÁLIS MÉDIA HASZNÁLATÁVAL TÖLTÖTT IDŐ A FELNŐTT FELHASZNÁLÓK KÖRÉBEN, USA

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

Gondolkodom, tehát beszélek

KÉSZÍTETTE: MAÁR MELINDA

A XIX. századi híres nyelvtudós, Müller Miksa Felolvasásaiban találhatjuk az egyik legjobb megközelítést a gondolatok és a beszéd – mint az információközlés egy lehetséges metódusa – között fellelhető kapcsolatra: „a gondolat hangtalan beszéd, a szó a megtestesült gondolat”. Enyhe iróniával felmerülhet bennünk, hogy a címbeli állítást megfordítva korántsem olyan egyértelmű a két cselekvés között lévő viszony. Azonban az „üres fecsegés”-nek is megvan a maga szerepe a társasági életben, noha páran nem feltétlen érezzük ennek fontosságát. Az embernek, mint közösségi lénynek, lételeme a kommunikáció. Ezáltal képezzük le az általunk érzékelt valóságot, kategorizáljuk és minősítjük a minket körülvevő világot, múltat, jövőt, és kultúrát teremtünk szavainkkal. A nagy kérdés az, hogy miként sikerült ezt a modern civilizáció alapjait meghatározó képességünket ilyen mesteri fokra fejleszteni? Mitől ilyen változatosak a különféle nyelvek? A téma szakértőjét, Dr. Pléh Csabát, Széchenyi-díjas pszichológus-nyelvészt kértem fel a fontosabbnak vélt kérdések megválaszolására.

PSZICHOLINGVISZTIKA | NYELVÉSZET

Mi sarkallta arra, hogy a pszichológia után a nyelvészettel is foglalkozzon? A különböző nyelvek iránti érdeklődésem gyerekkoromból fakad. Dunabogdányban nőttem fel, mely akkor még egy kétnyelvű falu volt: a svábok lakta részeken az „utca nyelve” a sváb volt, míg a magyar anyanyelvűek magyarul beszéltek. Az iskolában természetesen magyarul folyt a tanítás, de a faluban élő kisebb közösségek a privát szférájukon belül már a saját nyelvükön beszéltek. Egy kisgyerek számára nagyon különös és nehezen érthető, hogy egyszerre több nyelv létezik, s ez elkezdett személyesen is érdekelni. Ez az érdeklődés 20 év múlva tért vissza. Mikor tanársegéd voltam a pszichológia tanszéken a 70-es évek elején, a modern pszichológiában végbement egy forradalmi változás, melyet a kognitív pszichológia megjelenéseként szoktunk értelmezni. Ennek egy vezérgondolata a modern nyelvészetből eredeztethető, mely szerint a nyelv az egyes emberek fejében leképeződő rendszer. Mindannyian „kis nyelvészek” vagyunk, s ettől válnak a nyelvészeti kérdések végül pszichológiai kérdésekké. Így született meg a pszicholingvisztika. Ennek a nyelvészettörténeti fordulópontnak a hatására iratkoztam be a nyelvészeti szakra, így jött létre az az abszurd helyzet: ugyanazon az egyetemen voltam egyszerre tanársegéd és hallgató. Kijelenthető-e az, hogy az embereknél a megismerés kizárólag a nyelvi megismerésre szorítkozik? Ez egy érdekes kérdés; én nem mondanám azt, hogy csakis a nyelv segítségével ismerjük meg a világot, hiszen megannyi érzéki benyomás ér bennünket már csecsemőkorunktól fogva. Egy tárgy erezettsége, mintázata és a többi fizikális valójában megtapasztalható objektum nem adható vissza hitelesen pusztán a szavak szintjén. Ugyan az egyik legfontosabb rögzítő és továbbadó rendszerünk a nyelv, illetve egy sajátos „csomagolórendszer” is egyúttal, de ez nem jelenti azt, hogy csak a nyelv segítségével menne végbe a megismerés. Agysérülteknél, bizonyos típusú afáziásoknál jól megfigyelhető, hogy a gondolkodási funkciójuk sértetlen lehet, miközben nem tudnak beszélni. Ezt hogyan lehet megfigyelni? Példának hoznám fel egy nagyon művelt pap esetét, aki epilepsziás volt, és a rohamok alatt mindig elveszítette a nyelvi képességeit, de a rohamok közben is tudott intézkedni, cselekvőképes maradt. Épp egy szálloda portáján regisztrált, amikor jött egy roham, ennek ellenére mutogatással képes volt megértetni magát a recepcióssal. Tehát a gondolata, szándéka, hogy regisztrálni akar, nem veszett el, csak a kifejezése sérült. Egy adott nyelv struktúrája miképpen befolyásolhatja a nyelv beszélőinek a gondolkodását? Visszahat-e az anyanyelv a gondolkodási mintázatokra? Ez egy klasszikus, visszatérő kérdése az európai pszicholingvisztikának. Egy 19. századi porosz nyelvész, esztéta, báró Wilhelm von Humboldt fogalmazta meg azt a kétarcú eszmét, hogy az összes emberi nyelv egy változat az emberi szellem nyelvalkotó képességére. Tehát mindben van valami közös, ám a közös pontok mellett minden nyelv egy sajátos világképet, világtagolást hoz létre. Ez a kérdés, hogy a különböző nyelveken való beszéd eltérő gondolkodásmóddal jár-e együtt, mai napig vita tárgya. Ennek egyszerű példája a téri viszonyok tagolása: vajon másként jelenik-e meg a „házon, házban” szavak értelme egy magyar ember fejében, mint egy angoléban az „on the house, in the house” kifejezések hallatán? Az angolban külön prepozícióval jelezzük a téri viszonyokat, míg a magyarban toldalékként hozzáragasztjuk a főnévhez. Vajon a térlátásra van-e hatásaa különböző nyelvtani szabályoknak? Bár minden nyelvre igaz az, hogy a határozó ragok irányhármassága – a statikus hely (ban/ben), a cél (ba/be) és a kiinduló pont (ból/ből) másképpen kódolódik, a magyarhoz hasonló nyelvekben (ahol előírás az alábbi határozó ragok közül való választás) egy olyan tendencia

SZUBJEKTÍV

jelenik meg már pici gyerekkorban, amelyben a célról való gondolkodás és a célközpontúság erőteljesebb, mint a forrás figyelembe vétele. Röviden összefoglalva, ma egy enyhített hatásban hiszünk: az emberi gondolkodásnak egyetemes szabályszerűségei vannak, és az egyes nyelvek eltérései ezeket az általános pontokat finoman behangolják. Egy angol gyerek számára ugyanúgy a cselekvés célja a legfontosabb, mint egy magyar gyerek számára, csak egy magyar gyereknél ez a prioritás – a kötelező kódolás révén – még kiemelkedőbb. Így a valóságot mindkét gyerek egy kicsit másképpen képezi le, de ez csupán a finom beállítási eltérésekből adódik. Az állatvilágban a fejlett kommunikáció a közösségben élőkre jellemző leginkább. A közösségi lét és a kialakult jelzési rendszerek mennyiben befolyásolták az állatok kognitív képességeit? Egyáltalán beszélhetünk-e ilyen képességekről például a méhek esetében? A méheknek ugyan egy nagyon bonyolult jelrendszerük van, de ez egyben nagyon konzervatív is. Nem változik annak fényében, hogy tavaly milyen volt például az akácvirágzás. Így nem lesz múltjuk a megélt tapasztalatok alapján, amit továbbadhatnának. Az embereknek nem egyszerű közösségük van, ahol aktuális élmények megosztása folyik, mint a méhek esetében. Az emberi nyelv több, mint egyszerű kommunikációs rendszer; a nyelv segítségével kategóriákat hozunk létre, például egész más kép jelenik meg a partnerünk fejében, ha egy bizonyos vízszintes felületű tárgyat székként, vagy asztalként nevezünk meg. Ezeket a kategóriákat egy bizonyos logikai rendszer alapján szerkesztjük mondatokba. A kategóriaalkotás azonban csak az egyik jellegzetessége a nyelvnek. Ha azt mondom, hogy a ravasz kutya ellopta a gőzölgő húst, nem pusztán egy tényállást közvetítek, hanem minősítek is, mind az igével, mind a többi melléknévvel. Tehát a mi kommunikációs rendszerünk ezen sajátosságai miatt több, mint egyszerű közlés. Az aktuális helyzettől való eltávolodásunknak köszönhetően képesek vagyunk továbbá a múltról és a jövőről is beszélni. Az állatoknak kollektív múltjuk nincs, csak amit életük során megtanultak; az, mint egy személyes múlt befolyásolja a jövőbeni cselekedeteiket. Az aktuális világnyelvből, az angolból beáramló jövevényszavak mennyiben befolyásolják egy adott nyelv szókészletét? Minden korszaknak más a világnyelve. Volt már a latin, francia, majd a német, most pedig az angol. Mi az oka ezen nyelvek sikerének? Sokáig azt gondolták, hogy ez a politikai-gazdasági

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

SZUBJEKTÍV PSZICHOLINGVISZTIKA | NYELVÉSZET

hatalommal függ össze, de ennél egy kicsit bonyolultabb a helyzet. Általában azok a nyelvek terjednek el, amelyekben rövidek a szavak. Ez azzal jár együtt, hogy a szavakon belül is sokkal kevesebb a nyelvtani kacifánt. Vegyünk egy példamondatot: Csalódtam a barátaimban. A barátaimban szó öt különböző nyelvtani elemből áll, tehát öt nyelvtani műveletet kell elvégeznem ahhoz, hogy megértsem ezt a szót. Angolul ez három külön szó lenne (in my friends). A világnyelvekre jellemző, hogy a legtöbb ember felnőtt korában tanulja meg őket. Felnőttként sokkal nehezebb megtanulni a szavak ragozását, ezért ezek az ún. „izoláló” nyelvek – amelyek a viszonyító elemeket külön szavakká teszik – köztük az angol, könnyebben terjednek el, mint világnyelvek. A szókincsre áttérve egy sajátos alku, vagy kiegyenlítő hatás van a grammatika és a szókincs közt. Azoknak a nyelveknek, amelyek egyegy szavukon sok grammatikai szabályt használnak, mint például a magyar, a szókincse viszonylag kisebb. Standard szövegként a Bibliát szokták használni, mint viszonyítási alapot. Ennek során derült ki, hogy az angol fordításban sokkal többféle kifejezés szerepel, mint a magyarban vagy a finnben ugyanabban a bibliai szövegben. Egyszerűen azért, mert mi a nyelvtani viszonyító elemekkel finomítjuk a közlést, amely által szóképzés is történik, ezáltal kevesebb szóra van szükségünk. Ahol viszont híján vannak ezeknek a nyelvtani finomítgatásoknak, ott a hiányt a többféle szótővel kompenzálják. Egy nagy

DR. PLÉH CSABA (1945. SÁRISÁP) Széchenyi-díjas (2010) magyar pszichológus, nyelvész, agykutató MTA rendes tagja 1999-ben megszervezte és elindította a Szegedi Kognitív Programot BME Kognitív Tudományi Tanszékének alapító egyetemi tanára (2004) A Magyar Pszichológiai Szemle főszerkesztője Sokrétű érdeklődését jelzi, hogy munkatársaival és tanítványaival a megismeréstudományok valamennyi területét műveli: nyelvelsajátítás, nyelvi feldolgozás, kétnyelvűség, az emlékezet, az észlelés, a kognitív fejlődéslélektan, evolúciós pszichológia, filozófia és tudománytörténet. Kutató tudóstársait, tanárkollégáit, diákjait egyenrangú feleknek tekinti, vitapartnerként sem vet meg senkit.

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

nemzetközi nyelv terjedésében fontos lépcsőfok, amikortól az idegen szavak jövevényszavakká avanzsálnak. Mintaként vegyük ezt a mondatot: Odaadtam a pendrive-ot. A pendrive kifejezést pár éve használjuk, és amikortól elkezdtük magyarul ragozni, akkortól számítjuk jövevényszónak. Így ez a szó már a magyar nyelv részévé vált. Vitatkozhatunk a helyesírásán, de e pillanatban nem ez a lényeg, hanem az, hogy már a magyar hangrendnek megfelelően ragozzuk. A nyelv az új szókincselemeket „legyűri”, saját részévé teszi. Ennek a gátlástalan involválódásnak a hátulütője, hogy meggondolatlanul vehetünk át nem pontosan ismert jelentésű, félrefordított idegen szavakat. Ugyanakkor én ezt nem tartom túl drámai folyamatnak, támogatom a jövevényszavak megjelenését. Ellenben, ha az idegen szavak sokáig idegen szavak maradnak, az már problémásabb. A számítógépek, okostelefonok világában milyen veszélyek leselkednek a szókincsre, a nyelvtani szabályok betartására? Az írásbeliség megjelenése pár ezer évvel ezelőtt ugyanilyen sarkalatos pont volt a történelemben. A nagy mesélők még mindent fejből tudtak. Sok vita folyik arról, hogy az Iliász és az Odüsszeia szóbeli avagy már írott eposzok voltak-e, illetve hogyan mutatják az átmenetet a szóbeliségből az írásbeliségbe. Az írásbeliség, még inkább a nyomtatás elterjedésével azok a történetek, melyeket csak egy-két jó memóriájú ember tudott, közvetlenül elérhetővé váltak a tömegek számára. A mai technológiai eszközökre rátérve ezek tehermentesítő szerepe vitathatatlan. Ugyanakkor 15 évvel ezelőtt sokkal több telefonszámot tudtunk fejből, mint ma. Én nem mernék jóslatokba bocsátkozni arról, hogy ez a könnyebbség pozitív vagy negatív hatású lesz-e az emberiség számára. Ma alapvetően van egyfajta félelem, főként a pedagógusok részéről. Nem szabad viszont szem elől tévesztenünk, hogy az információszerzési lehetőségek szempontjából ma sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint 15 évvel ezelőtt. A technológiai vívmányok nagy előrelépést jelentenek nem csak az információ tárolása, hanem az új információk korlátok nélküli lehívása terén is. Azokban az országokban, ahol már bevezették az iskolákban a számítógépeken való jegyzetelést, így szükségtelenné vált a kézzel írás megtanítása, az a tapasztalat, hogy a gyerekek helyesírása, szövegértelmezése rosszabb, mint az idősebb generációé… Ezt a jelenséget már sok kultúrpesszimista megfogalmazta. Tény, hogy a képernyőre való fókuszálás, az egyes oldalak közti ugrálás felületesebb olvasást és feldolgozást eredményez. A feldolgozás hiányossága miatt ezek a gyerekek kevésbé lesznek képesek a saját szavaikkal elmondani egy történetet, mivel nem vált a sajátjukká az elbeszélés. Ezt csökkentendő, olyan feladatokat kell csatolni az olvasandó szövegekhez, amik igénylik az írás gondolati feldolgozását, értelmezését. Az angol szleng ma virágkorát éli a fiatalok körében, ennek kiküszöbölésére alkalmas lehet az iskolai fogalmazások szókincsgazdagságának jutalmazása. A kreatív írás tanítása egy jó lehetőség a közoktatásból kikerült fiatal felnőttek, egyetemisták fogalmazási stílusának csiszolására, a szakmai képzettségnek megfelelő terminus technicusok helyes használatának megtanulására. Elmondható-e az, hogy azok a gyerekek, akiknek sok mesét olvastak, gazdagabb szókinccsel és jobb kifejezőképességgel rendelkeznek kortársaikhoz képest? Illetve igaz-e az feltevés, miszerint, ha valaki jó matekos, akkor nyelvtanból is jól teljesít? A mesék érdeme a nyelvi fejlődés terén vitathatatlan, ám nemcsak emiatt fontosak. Mese által tanul meg a gyerek képzelete segítségével játszani a világgal. A mesében ugyan furcsa dolgok történnek, de nem elképzelhetetlenül furcsák. Ezáltal a mese a fantáziával és a valóssággal való játéknak egy

“A nyelvek egy állandó körforgásban vannak, ingadoznak a művészi és a profán kifejezésmód között, idomulva a mindennapi igényekhez.”

izgalmas terepe. Az iskolába bekerülve igaz, hogy a matekos ésszel megáldottak jók a nyelv szerkezeti mozzanatainak megértésében, az elméleti nyelvtanban; de ez nem feltétlen jár együtt a választékos beszéddel. A szókincset, társalgási képességet nem a matematikai tehetség határozza meg. Egyesek szerint akkor mondhat valaki magáénak egy nyelvet, ha azon a nyelven tud már gondolkodni, álmodni. Ez mennyire igaz? Az, hogy mikortól válik versenytársává az anyanyelvnek egy új nyelv, csak a használattól függ. Én elég jól tudok angolul és franciául is, de itthon mégis magyarul gondolkodom. Ahhoz, hogy átváltsak ezekre a nyelvekre gondolati szinten is, legalább két-három hónapot kell egy külföldi városban eltöltenem. Igaz-e Széchenyi István mondása, miszerint „nyelvében él a nemzet”? A hagyományőrzés, ami a kultúra különböző szintjein képes megvalósulni, szép tevékenység, de nem szükségszerű. Ha megnézzük az egyes népeket, mind különböző stratégiát alkalmaztak. A magyarok és a finnek a szláv és német, illetve

szláv és skandináv nyelvi közegek ellenére megtartották a saját nyelvüket. Ellenben egy másik kis kultúra, az angolszász világ szélén élő írek, akik pedig igazi patrióták, nem tartották meg a nyelvüket, holott hosszú évszázadokon át szabadságharcokat folytattak a britekkel szemben. Nemzeti identitásuknak tehát nem volt sarkalatos pontja a saját nyelv. A szerbek és a horvátok esetében sem igaz a fenti idézet, mivel nekik is inkább a vallási, kulturális különbözőségeikben rejlik az azonosságtudatuk. Hiába használnak más ábécét (a szerbek cirillbetűvel írnak), ettől még a nyelvük nagyon hasonló. A történelmi korszakok közül melyek voltak nagy hatással az európai nyelvekre? Ma milyen aktuális trend figyelhető meg a nyelvek „evolúciójában”? Az európai nyelvhasználat a történelem során folyton két véglet között ingadozott: az egyik a mérnöki pontosságú, nyílt, szó szerint értelmezendő stílus, a másik pedig a patetikus, romantikus, képletes beszédmodor. Az utóbbi, allegorikus hangvételnek vitathatatlan előnye, hogy használatával megkerülhetővé válnak a konfliktust okozó helyzetek, szándékunkat csupán sejtetjük a partnerünkkel, de nem mondunk ki semmit nyíltan. Diktatórikus rendszerekben ugyancsak a sugalmazás az egyetlen lehetőség a véleménynyilvánításra. Mostanság a rövidítések, a minél egyszerűbb kifejezések veszik át a terepet, melyeket a közösségi média korlátozó felületei (sms, chat) hívtak életre. Az időhiány szintúgy egy hatékonyabb kommunikációt követel meg, ami egyben elvárásokat is támaszt a másikkal szemben. Ha óra alatt egy diák azt írja a barátnőjének, hogy fiú nuku csak csajok este, akkor feltételezi, hogy a társa képes dekódolni ezt a pár szót arra, hogy az esti buliba csak lányok jöjjenek, fiúk ne. Ilyen formán kijelenthetjük azt, hogy a nyelvek egy állandó körforgásban vannak, ingadoznak a művészi és a profán kifejezésmód között, idomulva a mindennapi igényekhez. A környezetét mindenki anyanyelvtől függetlenül érzékeli, a nyelv pusztán az érzékelt valóság visszaadására szolgál, több-kevesebb sikerrel.

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

II. FOGÁSZATI GYAKORLATI VERSENY

FOTÓ: DRIENYOVSZKI TAMÁS

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

TECHNOLOGIKA TUDÁS | INTELLIGENCIA

MIT ÉR A TUDÁS? SZÖVEG: SZABÓ DIÁNA LILI

Vizsgaidőszakban sokat foglalkoztat ez a kérdés, azon kívül is… Mit ér a tudás, ha vannak könyvek? Mit ér a tudás, ha évről évre újraírják őket? Mit ér a tudás, ha amit tegnap megtanultál az ma már nem igaz? Mit ér a tudás, ha ott az internet? Mit ér a tudás, ha létezik IBM Watson, ami megmondja a diagnózist helyetted? Mitől ember az ember? Emberien gondolkozik. A racionális és materiális tudás mellett, tetteit az emóciók is befolyásolják. Hibázik. A hibákból tanul. Sok embertől hallottam már azt a mondatot, hogy „tanulj, mert a tudást nem vehetik el tőled.” Volt egy ismerősöm, aki ezen felbuzdulva beiratkozott az orvosira, aztán lett egy motorbalesete, meg egy hematóma az agyában és nem tudta folytatni, abba kellett hagynia az egyetemet, most aerobic edző. Sokat gondolkozom mostanában azon, hogy van-e olyan dolog a világon, ami állandó? Vagy tartós annyira, hogy sokra értékeljük? Annyira gyorsan változik minden, jönnek az újítások, hogy minden dolog devalválódik ezen a világon. Amit ma megtanultál, az holnap már nem annyit ér. Ki kell egészítened új ismeretekkel. Aztán a még újabbakkal. És a huszonegyedik század nem a lineáris változások híve. Itt minden exponenciálisan változik. Ha ma tíz oldalt kellett megtanulnod, holnap százat ahhoz, hogy megint képben legyél. Ez azért kicsit frusztráló.

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

Mikor a biológia érettségire készültem, elővettem szüleim orvosi könyveit, hogy utánanézzek részletesebben az immunológiának… Nagy meglepetésemre, az ő tankönyvükben még kérdőjellel és sok csillaggal szereplő információk, a mi tizenegyedikes biológia könyvünkben már tényként voltak közölve. Elképesztő mértékben megnőtt az a tudásanyag, amit ezen az egyetemen el kell sajátítanunk a diploma megszerzéséhez. Vagy ahhoz, hogy felelősségteljesen embereket gyógyíthassunk. Vajon utol tud érni minket az evolúció? Vagy mi fogjuk kitalálni, hogyan kell „beletölteni a fejünkbe” a sok új információt és hogyan lehet új szinapszisokat „gyártani”? Talán azt kellene megtalálnunk, hogyan tudunk együttműködni ezzel a sok információval. Azt hiszem a gyógyításhoz nem csak hatalmas tárgyi tudás kell, hanem jó adag intuíció is. Ezt az egyetemen nem oktatják szemtől szembe. Ez mindenkinek a hozzáadott értéke, ott bujkál bennünk jó mélyre elásva. Ez az intuíció, vagy hívhatjuk misztikusabban megérzésnek, ami az ember-ember kommunikáció sajátja. Egy gép valószínűleg nem érzi meg azt, hogy a beteg nem vette be a gyógyszert tegnap este és azért van rosszul. Egy gép nem lát egy embert egészben. Nem látja a kiütéseit, nem tapintja

INTELLIGENCIA | TUDÁS

TECHNOLOGIKA

ReAnimáció

a megnagyobbodott nyirokcsomóit, nem érzi, hogy mekkora a beteg mája. Ha a valaki csak a leglényegesebb tünetét felejti el leírni, teljesen fals lehet a diagnózisa. Egy géppel mit kezdenének a pszichoszomatikus betegek? Egy skizofrén betegnek elég felírni a gyógyszert? Egy alkoholista májcirrhosisos beteg a diagnózis után hogy teszi le a poharat? Ki mondja meg neki mit kell tennie? Viszont a mesterséges intelligencia lehet, hogy olyat tud, amire mi soha nem lennénk képesek. Több ezer kutatás adatbázisában keresgélni, és ezek alapján felsorolni lehetséges diagnózisokat. Valószínűség szerint elemezni és sorba állítani a lehetséges kórképeket és a legújabb terápiás protokollok szerint személyre szabott terápiát felajánlani a betegnek. Sőt lehet, hogy egyszer majd az is előfordulhat, hogy egy mesterséges intelligencia évtizedek alatt jobb statisztikával gyógyít és diagnosztizál, mint egy orvos, aki évtizedeken keresztül tanulta a hivatását. De akkor mit ér a tudás? A tudás egy szemlélet, amivel a világot látod. Egy könyvtár, amiben információk után nézhetsz, amit bármikor kiegészíthetsz. A tudás felelősség, ami lehetőséget ad arra, hogy döntéseket hozz, megváltoztasd őket és leellenőrizd saját magad. Miért tanulunk? Szerintem azért, hogy felelősségteljes döntéseket hozhassunk, és hogy a jó vagy rossz döntéseink által még többet tanuljunk.

Végre eljött az ebédszünet, amikor minden keményen dolgozó rezidens megpihenhetett egy szendvics erejéig. A kellemes beszélgetés közben egyikük kávéért indult a büfébe, amikor látta, hogy az osztályos orvos és a rezidens társa sürgősségi táskával rohan a folyosón. Rögtön sejtette, hogy az egyik osztályon lévő beteg lett rosszul. Rohant utánuk, egyenesen a szívultrahang laborba. A kis szoba tele volt orvossal, nővérrel, szinte levegő sem volt bent. Az a néni feküdt az asztalon, akit még a rezidens kísért le szív ultrahangra az osztályról. Elég rosszul volt már egy hete, nagyon nehezen lélegzett a mellkasi folyadékgyülem miatt. Ott állt mellette az oxigénpalack, amit még ez a fiatal rezidens segített letolni. Most nézte a beteg fölé magasló orvost, aki az újraélesztést végezte. A nővér a kezébe adta a defibrillátor lapátokat és bekapcsolta a gépet, az orvos felemelte a kezét. Akkor most kiütjük a beteget, álljanak hátrébb - mondta határozott hangon. A kezét a következő percben is felemelve tartotta. Az orvos nem mozdult. Az EKG vonal egyenes maradt. A szobában mindenki megfeszült és a pillanat kitágult. Vége. Ennek a pillanatnak vége van. És ennek az életnek is vége van-mondta magában a rezidens, aki most szembesült a lehetőséggel és döntéssel, ami abban a defibrillátort tartó orvosnak a kezében volt egy pillanattal azelőtt…

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

VAN VALAMI AZ EMBERBEN SZÖVEG: FEKETE AIMIE

Az ember evolúciója a technológa fejlődésében és a tudományok folyamatos előretörésében figyelhető meg. A létrehozott tárgyi vívmányoklegtöbbször az ember képességeinek kiterjesztését, határainak újraértelmezését és a hatalom megerősítését szolgálják. Az ember tehát létrehozott és működésben tart egy tárgyiasult teremtést, mely teremtés jelenleg az emberi teljesítmény függvénye, mert azt ember tevékenységeitől függően a tárgyak fejlesztés alá kerülnek, piaci versenyre kelnek egymással és szelektálódnak. Ez a tárgyiasult evolúció, mely egyrészt súlytalanná teszi a biológiai evolúciót, mert gátat szab a természetes szelekciós erőknek, másfelől viszont át is veszi annak szerepét: mesterséges szelekcióba kezd. A legszembetűnőbb különbség a biológiai és a tárgyiasult evolúció között az utóbbi sebessége és ingerintenzitása, mely komoly fizikális és pszichés terhet ró az emberre. Minden dolog fárasztó. El sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani. - jegyzi Salamon király már Krisztus előtt, és azóta mennyit tágulhatott a világ. A tárgyiasult evolúció viszonylag rövid időn belül képes forradalmian új teremtést - technológiát előállítani, hiszen nem rendelkezik olyan kódolt korlátokkal, mint a biológiai evolúció. Míg az ember által előteremtett tárgyak függetlenné válnak a gyártási utasítást eredetileg „magában hordozó” személytől, (mert annak ismerete tárgyiasult módon örökíthető át), addig az emberben a gének hordozzák a „gyártási technológiát”, melyet kizárólag (természetes vagy mesterséges) biológiai úton képes változtatni és átörökíteni. Az elfüggetlenedésből következik, hogy a tárgyiasult evolúcióban a fejlesztési pontok jelentősen hozzáférhetőbbek, a fejlesztés és a szelekció minden szinten gyorsabb, az emberi szervezet pedig képtelen lépést tartani a mindennapokba (adott egyed természetes környezetébe) beépülő technológiákkal anélkül, hogy az „eszközhasználó ember” egyensúlya bizonyos területeken fel ne borulna. A természetes egyensúly megbomlása megnyilvánul az adott tárgy vagy technológia egyenlőtlen eloszlásában is, melyet rengeteg materiális faktor határoz meg, mint például az adott régióra vonatkozó politikai, gazdasági és kulturális status quo. A tárgyiasult evolúció tehát nem populációkra terjed ki, hanem csak bizonyos csoportokra egy adott populáción belül – a szelekciós erő tehát nem feltétlen az életerősebb vagy alkalmasabb, hanem a tehetősebb és tulajdonképpen szerencsésebb egyedeket fogja a rendszerben előnyben részesíteni és fenntartani. A “kifejlődő” Homo technomanipulatus belső repair mechanizmusainak hatásfoka nem elégséges ahhoz, hogy e gyors tárgyiasult evolúcióval lépést tartson, ezért jelentős degeneratív trendek jelentek meg a populációban, melyeket a tárgyiasult evolúció bizonyos kereteken belül akár normalizálni is képes. Így esetenként a degeneráció csak a segédeszközök elvételekor válik jelentőssé, esetleg akkor sem (magas vérnyomás, lúdtalp, rövidlátás). Ennek megfelelően a tárgyiasult evolúcióhoz kapcsoltan is működik repair mechanizmus: az orvostudomány, mely tudományt szintén az

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

REVIZIÓ | TÁRGYI EVOLÚCIÓ

TECHNOLOGIKA

„Ami biológiai szempontból a hasznos életkor vége, az gyakorlatilag a kezdete az átruházott evolúció szempontjából leghasznosabb életszakasznak.”

(Csaba György: Biologikon, Semmelweis kiadó, 2009) ember tart fenn és fejleszt tovább. Érdekes különbség viszont, hogy míg a biológiai evolúció repair mechanizmusai utólagos korrigálást valósítanak meg, addig az orvostudomány eszközei között ott van a prevenció lehetősége is és feladata gyakorlatilag a szelekció gátlása.

gyógyszer- vagy kávéfüggő, rendszeres alkoholfogyasztó, szélsőséges esetekben pedig a drogok széles választékával élő és kísérletező Homo biomanipulatus.

A biológiai evolúció egyik alaptétele, hogy az egyed alkalmazkodik a környezetéhez, és a környezeti hatásokra adott válaszának megfelelően túlél (fejlődik) vagy szelektálódik. A tárgyiasult evolúció esetében ez az egyenlet nem csak megfordul, de módosul is: a tárgy fejlődik, az ember pedig környezetté válik; az embernek (és a természetnek) kell alkalmazkodnia a „teremtmények” (termékek, tárgyak) által átalakított környezethez. Az egyenlet elszemélytelenedik.

A tárgyiasult evolúció sebessége az ismeretek folyamatos növekedésével egyre gyorsabbá válik. Az ember sok esetben csak akkor képes helyt állni, ha valamivel stimulálja önmagát. A koffein és a nikotin például az önstimuláció legáltalánosabb formái. Azzal viszont általában nem szoktunk számolni, hogy az aktív életszakaszunkat a természetes regeneráció terhére hosszabbítjuk meg. A tudatlanságunkkal mindig visszaélnek: ha valamit nagyon sok ember által elfogadottá teszünk, előbb-utóbb társadalmi szinten is elfogadottá válik, “normalizálódik”, de ebből nem feltétlen következik, hogy ‘jó’.

Elszemélytelenedik az ember is. A tárgyiasult evolúcióban fenntartott trendeknek kíván megfelelni: divatot követ a ruházkodásban (vagy annak hiányában), a luxus elektronika használatában, a táplálkozásban, a szórakozásban és a művelődésben - akár kapcsolataiban is. Bizonyos értelemben tehát elesik az önazonosság lehetőségétől, annak genom alapú és szellemi értelmében is – kibontakozása és egyedfejlődése részlegesen tárgyiasul: személyiség helyett sablonokat dolgoz ki. Az alkalmazkodás felszínessége és mesterkéltsége pedig belső feszültséget kelt, melyhez a tárgyiasult evolúciót kibontakoztató társadalmi nyomás is társul. A Homo technomanipulatus ismét segédeszközökhöz fordul, nem önmagában keresi a fejlődés lehetőségét, hanem tovább hajtja magát a tárgyiasult evolúció versenyében, önmanipulációt alkalmaz, és ezzel a kör bezárul. Az ember cselekedetei az állatokéhoz viszonyítva tudatosabbak (ideális esetben tudatosak), és ennek a tudatnak (szellem vagy intelligencia) köszönhető, hogy az ember sokkal kevésbé helyhez és időhöz kötött. Gyakran eszembe jutnak Dr. Szikla Károly szavai (avagy mi minden képes megmaradni biokémiából): „minden határokat az ember talált ki magának, hogy eligazodhasson a világban”. Hogy mennyire igazi ez az eligazodás vagy mennyire manipulált, az egy újabb érdekes kérdés saját fejlődéstörténetünk elemezgetésében. Az embernek első sorban az ismeretei korlátozottak. Ehhez paradox módon társul információéhsége (kíváncsisága?), mely belső igényből fakadóan tartja fenn a tárgyiasult evolúciót is. Végső soron minden „termékünk” és próbálkozásunk arra szolgál, hogy függetlenítsük magunkat az „élet törvényétől” (legyen az biológiai szelekció vagy a mindenható Isten) saját önző vagy önzetlennek vélt érdekünkben. Ezért technomanipuláljuk a környezetünket, de nem sokat tudunk tenni az ellen, ami „kezdettől fogva belénk van írva”, így elképzelhető, hogy az egyén szintjén hamarosan nem leszünk képesek lépést tartani a tárgyiasult evolúcióval. Mutatóinkat jelenleg is önmanipulációval próbáljuk javítani. Az önmanipuláció több formája is jelen van ebben a problémakörben: ilyen a gyógykezelés, orvosi beavatkozások; mesterséges megtermékenyítés vagy fogamzásgátlás, a genetikai manipuláció illetve az önmanipuláció legáltalánosabb formájai, a fiziológiás adottságok és képességek alternálása. Utóbbi a hétköznapokban is „normalizált”

A hosszútávon jelentkező káros hatásokat már sokszor nem is azonosítjuk annak a „túlcivilizált” rendszernek a hozadékaként, amiben élünk. A potenciális életidőnk a sejtjeinkbe van írva – a génjeink adják a lehetőséget, a minket érő környezeti hatások pedig befolyásolják azok érvényrejutásának mértékét, ezek a hatások viszont a potenciális életidőből csak elvenni tudnak, hozzátenni nem. Bár Isaac Asimov 200 éves ember koncepciója a tudomány előrehaladásával nem feltétlen marad elérhetetlen távolságban, mégis kisebb nagyságrendben gondolkodva igen sokat képes az életminőségünkön rontani az a felelőtlenség, amivel az ember alkoholizál, fogamzásgátol vagy bármilyen módon „szereli” magát. Olyan ez, mint az oxigénadósság: később megfizetünk érte. A fejlettnek nevezett társadalmakban már nem a fizikai erő a legmeghatározóbb tényező a párod megnyerésében, a karrieredben vagy a hatalom megszerzésében és megtartásában, hanem szellemi képességek egész sora vált jelentékenyebbé. Az nyer, aki a tudásával, a karizmájával vagy éppen a pénzével minél nagyobb teret hódít és minél több embert képes megnyerni magának. Az ember létrehozta a tárgyiasult evolúciót, a tárgyiasult evolúció pedig megformálta a tárgyiasult embert.

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

2 KÖNYV 1 GENERÁCIÓ SZÖVEG: GERGICS ENIKŐ

Szép: A fájdalom csillapít POTOZKY LÁSZLÓ: ÉLES (2015, MAGVETO) ÉÉ „Bennem egy korty szesz se volt aznap este, alig néhány hete kászálódtam ki a sárgaságból meg Balerinából, arra gondoltam, ha már nem ihatok, legalább hülye lehessek, és azzal kikaptam Csákányka kezéből a bicskát. Lövésem se volt, hogy kell csinálni, először csak felületesen húztam végig a karomon, alig súrolta a bőrömet az acél, másodjára viszont rendesen odanyomtam, hogy jó mély legyen a hasíték. A sebből kibuggyanó vér vörösre áztatta a söralátétet, ez igen, bólogatott Csákányka, kemény csávó vagy, én meg szinte elbőgtem magam, rég nem esett ennyire jól semmi, sokkal több volt ez, mint a fertőzőn a véna falába fúródó tű.” Az Éles igazi ínyencség, mely témába vágó szépprózát nyújthat a magatartástudományok, pszichológia, pszichiátria iránt érdeklődő olvasónak, ebből már sejteni lehet. Ha pedig jólesne egy kicsit hőzöngeni azon, hogy a kortárs irodalomban is keményen emelkedik az ingerküszöb, és a kritika dicséretét már csak pornográf és erőszakos tartalmakkal, szélsőségesen sérült szereplőkkel és bűncselekményekig fajuló történettel lehet elnyerni, akkor szintén jó választás lehet. Egyszóval megosztó alkotásról van szó, és különösen megosztó lesz, ha szóba kerül a ma viszonylag könnyen osztogatott generációs regény címke. Pedig az Éles puritánul mértéktartó, és az első oldaltól kezdve, ahol az elbeszélő másodéves pszichológushallgató tudatja az olvasóval, hogy születésnapja van, és ezért most nem megy bulizni a csoporttársaival, hanem egy egyetemista prostituálttal fogja meglepni magát, egészen az utolsó mondatokig tartja az irányt. Koppanásig. Annak ellenére, hogy a cselekmény túlnyomórészt beázott albérletekben és krimókban időz, mégis szinte szimbólumszerűen jelentős pont a szereplők életében az egyetem. A sokat hangoztatott kritikát, hogy az Y-generáció nem tudja megbecsülni, amije van, az Éles nemhogy cáfolná, hanem egyenesen magához öleli: szereplői életében magától értetődő, nem önálló cél, hanem alapvető tartozék az egyetemi élet, szükségszerű csalódásokkal és a jellemző, talán mégis többre lennék hivatott érzéssel. Tobzódunk az összes lehetséges negatív sztereotípiában: elszúrt félévek, csapongás jól hangzó szakok között, mindenki iszik, amennyit bír, a bölcsészek füstös romkocsmák mélyén slam poetryben utaznak, a műszakisok nőhiányban szenvednek és a többieknél is többet isznak, az egyetlen pszichológushallgató öncsonkít és már most potenciális helfer-szindrómás. Ez utóbbi teszi egyébként, hogy semmilyen szélsőséges horrorfilm-effekt nem válik olcsóvá a regényben, mert minden az alapján érdekes vagy nem érdekes, jó vagy rossz húzás, éles vagy tompa élmény, hogy ezt a magasan intelligens

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

és sejthetően fejlett érzelmi intelligenciával is rendelkező elbeszélő miként éli meg, hogyan idézi fel újra és újra, mivé válik az elme analízisében a valóság. Lehet végzetes szerelemként értékelni a saját sérültsége méltó párjának látott lányba való kapaszkodást, lehet a romlás egész folyamatának triggerét a kamaszkori hepatitisszel egybeeső szakításban látni a főszereplő szemével. De egyidejűleg láthatóvá válik az is, hogy az érintkező testfelületek kevésbé kommunikálnak egymással ebben a regényben, mint a Facebooküzenetek, hogy a teljes értelmi, érzelmi elszigeteltség az alapbeállítás, hogy annyira senkinek semmi köze egymáshoz, hogy még neveik sincsenek, a főszereplőnek egyáltalán, a többiek pedig egytől egyig becenevet viselnek. Hogy a cím valójában hiánycím. Hogy ezek a problémák nem egyénszinten, hanem generációszinten vannak jelen, nem törik bele mindenki, aki hordozza őket – de minden nemzedéknek megvannak a maga típusos vesztesei. Élesek az eszközök, amikkel ez a srác a valósághoz próbálja kötni magát, de még élesebben látja saját magát és a hozzá hasonló csellengőket, miközben tágra nyílt önismerettel végignézi saját bukását, és végképp kimosódik a mindennapi konvenciók védőkorlátai közül. Talán az utóbbi az a fajta é l e s , ami jobban fáj.

KORTÁRSASÁG | VADREGÉNY

KULTÚRA

Pop: Varázskapunyitási pánik LEV GROSSMAN: A VARÁZSLÓK (2015, AGAVE KÖNYVEK) „Mit gondoltok, szerintetek mi az, ami varázslókká tesz benneteket? Újabb mély hallgatás következett. Fogg mostanra már amúgy is jócskán benn járt a költői kérdések sűrűjében. Szelídebb hangon folytatta. – Talán az intelligenciátok? A bátorságotok és a jóságotok? A különlegességetek? Talán. Ki tudja. De hadd mondjak valamit: szerintem azért vagytok varázslók, mert boldogtalanok vagytok.” Ha a szórakoztató irodalmat és azon belül a fantasyt szokás is az escapist műfajok közé sorolni, A varázslók körülbelül olyan eséllyel távolít el a mindennapi problémáktól, mint a Józsefváros újság (bár ez utóbbiban kétségtelenül több a fikció). Nem, Grossman ördögi terve inkább az, hogy fantasy köntösbe csomagolva büntetlenül szembesíthesse az olvasóit akár bekezdésenként is a fiatal felnőtt lét alapvető pofonjaival. Vagy a fiatal lét pofonjaival. Vagy a felnőtt lét pofonjaival. Vagy a lét pofonjaival. Vagy bármilyen pofonnal, amivel az emberiség történelme során valaki már találkozott. Van alapja, hogy A varázslókat egyfajta felnőtt Harry Potterként emlegetik, hiszen a varázslóiskola végül is adott, csak már nem középiskola, hanem egyetem, és a világ is hasonló módon a mit sem sejtő, átlag halandók között elrejtett zegzugokra épül. De ne tévesszen meg ez a hangzatos címke. Ez nem kényelmes fantáziavilág és főképp nem mese, nincsenek könnyű megoldások, nincs menekvés. Senkinek. Még az olvasónak sem. Az első ötven oldal után legfeljebb a szereplők remélhetik, hogy itt még valaha is valami jól fog elsülni. A főszereplő Quentin nem éppen átlagos fiú: egyrészt egy brooklyni versenyistálló eminense, és még a legközelebbi barátai is hozzá hasonló ritka stréberek, másfelől pedig kész felnőtt létére titokban gyerekkora óta a hatalma alatt tartja egy fantasy gyereksorozat mesevilága. A valósággal és a csajozással kapcsolatos frusztrációit azzal próbálja kordában tartani, hogy hobbija a bűvésztrükkök tanulása. Kiváltságos életet él tehát, de hajlamos rágódni azon, hogy valóban a saját útját járja-e, tart valahová, vagy csak a kivilágított sztrádán halad. Életét persze fenekestül felforgatja, amikor egy varázslóképző egyetem felvételi vizsgáján találja magát. A Narnia- és a Harry Potter-sorozat hatása teljesen egyértelműen érződik A varázslókon, de Grossman ebből nem csinál ügyet, nem bizonygatja az eredetiségét, sőt, olyannyira közegként használja a popkultúra elemeit, hogy már önmagában az intertextualitás is elvinné a hátán a könyvet, és nemcsak hogy nem laposodik el, hanem éppen ez a hanyag elegancia, amellyel a könyv dőzsöl az utalásokban és popkult poénokban, éppen ez az, ami megteremti a valóságon belüli valóság tökéletes illúzióját. A szereplők thesztrálokkal, Dr. Seuss teremtményeivel és Tolkien hobbitjaival viccelődnek, mert azok nem léteznek, ők viszont igen. Érted. Briliáns. Quentin végül hiába izzad és nyer végül felvételt az egyetemre, és élhet a campus megannyi megdöbbentő részlete közepette - az érzés, hogy eddig valaki más életét élte, és boldogtalan, egyáltalán nem szűnik meg. Sőt. A Varázskapu egyetemen

ugyanis nemhogy nem fenékig sörhab az élet, de a varázslat vaskos, elvont elméleti alapjai ijesztően emlékeztetnek a neuroanatómia tanulásának viszontagságaira. Csakhamar rá kell döbbennie, hogy csupa hozzá hasonló vagy még intelligensebb varázslótanonc közé csöppent, a többiek pedig még a műtéttan versenyre való kvalifikációért is képesek lennének széttépni egymást, nemhogy a varázslódiplomáért. Az egyetemi élet első évei tehát a folyamatos kialvatlanság és a kisebbségi komplexus jegyében telnek, és a helyzet utána se lesz sokkal jobb, bár akkor már a felelőtlen szexuális aktivitás és az alkoholizmus (valamint egyéb tudatmódosítási technikák, például bizonyos hallucinogének, illetve a francia konyha) is szedi áldozatait a hallgatók között. Főhősünk nagyivó barátai társaságában először a varázslatban, később a varázslóegyetemben, majd az elképzelt diploma utáni életben, aztán a valóban meglévő diploma utáni életben, eztán a gyerekkori olvasmányokból ismert mitikus hely megtalálásában keresi azt az érzést, hogy végre a helyén van, és a boldogság úgy áll be az életébe, mint egy elkerülhetetlen myocardialis infarctus. A fantasy kliséi puszta díszletként működnek, vagy akár metaforaként is értelmezhetőek, elvégre mi érzékeltetné jobban az Y-generáció különlegességkomplexusát, mint maga a varázslóidentitás. De A varázslók világa szigorú szabályok szerint működik, minden kis baklövésnek súlyosak a következményei, a levágott karok nem nőnek vissza, a halottak nem támadnak fel, az elrontott életek nem hozhatóak helyre. Szóval ha tényleg csak elrugaszkodnál, mert végül is mire való a szórakoztató irodalom, akkor szólok, hogy Grossman fantasyja hazudik: nagyon is valóságszagú. És ez a szúró szag túl ismerős ahhoz, hogy figyelmen kívül lehessen hagyni.

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

VILÁGJÁRÓ UTAZÁS | KRAKKÓ

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

KRAKKÓ ÍNYENCEKNEK Amikor a Krakkóról szóló cikkhez kerestem egy frappáns címet, csak úgy cikáztak a fejemben a jobbnál jobb jelzők, mégis képtelen voltam egyet megragadni. Na nem azért, mert döntésképtelen vagyok, ellenben ez a város makacsul ellenáll a beskatulyázásnak - sokszínűségével, izgalmasságával lerázza magáról az olcsó középeurópai úticél, ahova csak azért megyünk, mert Horvátba drága eljutni címkét. SZÖVEG: LAKOSA ALINA

Újévi fogadalmam az volt, hogy idén márpedig spontánabb leszek, és mit tesz az agyonhajszolt másodéves, ha végez januárban a vizsgáival? Hát utazna és utazik is; hezitálás nélkül a “vásárlás” ikonra kattintottam, amikor megláttam, hogy a Lux Express busztársaság potom 16,5 euróért hirdeti oda-vissza a Budapest-Krakkó vonalat. Az útitárskeresést letudtam azzal, hogy ráírtam interrail szakértett barátomra (éljen a social media): Jössz? - Jövök. A szálláskeresést ugyanekkora lendülettel testáltam rá, aminek az lett a következménye, hogy az indulásunk reggelén még nem tudtuk, másnap hol hajtjuk álomra fejünket. A felkészült és hiperaktív turista mintapéldánya vagyok, így igyekeztem az ország történelmében mélyebbre menni a lengyel-magyar két jó barát szlogennél. Krakkó, mint szláv törzsek által alapított település már a 8. században létezett, majd 1038-ban Megújító Kázmér (a lengyel királyi nevek nem mutatnak valami hű, de nagy változatosságot, kis túlzással Boleszlávok, Ulászlók és Kázmérok követték egymást) a királyi udvart az akkori Gnieznóból ide helyezte át. Bár mi magyarok szeretjük magunkat, mint Európa bástyáját látni, a lengyelek is kiérdemelhetnék ezt a címet: a tatárjárás hozzánk hasonlóan a földdel tette egyenlővé a lakott országrészeket, az újraszervező Szemérmes Boleszláv pedig városi kiváltságot, árumegállító jogot adott Krakkónak, kettős fallal és vizesárokkal vetette azt körül. A mai Óváros alaprajza szinte teljes egészében őrzi a középkori építészek munkáját, a vizesárokból az ezt körülölelő Planty park lett, míg a fal egyetlen meghagyott darabját a Barbakán nevű bástyakomplexumként vehetjük szemügyre (ami tél lévén előttünk zárva maradt, mint Krakkóban nagyjából minden, ami

megmászható, mintha a farkasordító hideg kizárná, hogy százas nagyságrendű lépcsőt másszunk meg). Boleszláv német telepeseket hivatott; a közelben ekkor felfedezett wielickai sóbánya legendája az Árpád-házi királylányhoz, Szent Kingához kötődik, ti. nászajándék gyanánt magával vitte az erdélyi bányák sókészletét, ami nem mellesleg elhozta a gazdagságot a város életébe, a kereskedelmi csomóponttal kombinálva felhelyezte Krakkót a világtérképre. (Note: Habár a sóbánya az UNESCO világörökség része, és a belvárosból busszal fél óra alatt elérhető, mégse ajánlanám, kevés ennyire kommersz helyen jártam, a vadregényesség minden morzsája hiányzik, bumfordi sószobrokon kívül turistákkal van tele.) A folyamatos építkezések előbb gótikus, majd reneszánsz és barokk stílusban mind rányomták a bélyeget a városképre: kevés olyan európai város van, ahol a kortárs építészet ennyire ne lenne jelen, a múlt, mint egy kimerevített filmkocka maga a jelen (legalábbis nappal - hogy milyen pezsgő az éjszakai élet, arról pár sorral lejjebb elzengek egy ódát). Krakkó egy bonbonos doboz mindenkinek, akit lenyűgöz a nagybetűs szépség, lelkesedni tud az apró részletekért, szívesen csámborog keskeny utcákon, nem mellesleg gyengéje a történelem és a legendák. Kezdetnek álljunk ki az Óváros főterére, szívjuk magunkba a középkori hangulatot árasztó levegőt (nyugodtan lélegezzünk mélyeket, az Óvárosban körülbelül fél tucat utcába mehetnek csak be autók). A főtér közepén a reneszánsz Posztócsarnok terebélyesedik, de az itáliai mesterek olyan kecsesre formálták az árkádokkal, tornyocskákkal, mintha egy csepp Firenzét kapnánk, ha pedig túlárazott szuvenírre vágynánk, elődeink nyomdokába léphetünk, ugyanis a Csarnok eredeti funkciójában üzemel; textil- és más kézműves tárgyak tömkelegéből válogathatunk. Krakkóban nem olyan nehéz jókor jó helyen lenni; minden egész órában a főtéren lévő Mária templom őrtornyából egy cirka 40 másodperces trombitaszólóval, a hejnallal adják a városlakók tudtára, hogy megint eltelt egy óra. Élőben, minden nap, minden órában, egymás után négyszer, a négy égtáj irányába. A legenda szerint a tatárok közeledtére akarta figyelmeztetni a városlakókat az őr - rákezdett a dallamra, de az életével fizetett érte, torkon nyilazták. A mai napig egy bizonyos hangig játsszák a hejnalt. Természetesen a Mária templom is a kötelezők listáján volt; talán soha

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

nem esett ekkorát az állam: az az emelkedettség, meghittség, ami bent fogadott minket, nem is beszélve a szemkápráztató enteriőrről, szó szerint a rabjává tett, nem lehetett úgy sietni valahova, hogy ne térjünk be egy 5 perces nézelődésre. Ami nagyon meglepő volt számomra, hogy mennyire tele volt (akármelyik templom) mise idején, és nem idősekkel, ahogy várnám, hanem fiatalokkal, és mindenkiből sugárzott egy belső elhivatottság, amiért csöndben tiszteltem őket. A vallásosság másik szembetűnő formája, hogy mindenhol, de tényleg mindenhol apácákat láttunk, egyedül vagy kisebb csoportokban siettek - utazásunk második napjától már abból űztünk sportot, ki tud többet észrevenni. A Wavel a lengyel királyok koronázási, temetkezési helye volt egészen 1609-ig, amíg a főváros Varsóba nem költözött rezidenciájukkal együtt – a tökéletes hely arra, hogy hercegnőnek/lovagnak érezzük magunkat. Bár alapterületre nem nagy, mégis majdnem egy nap kellett, hogy bejárjuk, kigyönyörködjük magunkat. Valószínűleg nem hoz sok mindenkit lázba, de Európa egyik legértékesebb flamand szőnyeggyűjteménye a királyi fogadótermekben van kiállítva. Emellett a lengyel műkincs-repertoár éke, Leonardo Da Vinci Hölgy hermelinnel c. képét is megcsodálhatjuk itt - akit a budapesti, szépművészetiben tett látogatása után már ismerősként üdvözöltem és közös titkunknak éreztem, hogy tudtam, Leonardo férfi modellt festett, ezért van szegény leányzónak akkora kézfeje. Persze a szellemi táplálék nagyon fontos, én viszont a hasamat is legalább ennyire szeretem, szerencsére Krakkó ebből a szempontból sem okozott csalódást minden sarkon egy cukrászda jött velünk szembe, és csak úgy kellették magukat a jobbnál jobb sütemények. Igazán édes volt az élet kuglóffal, szájban széteső mákos kaláccsal. Szarlotkának nevezett, almával gazdagon rakott pite, és a személyes kedvencem, a szilvával roskadásig pakolt kruche gondoskodtak róla, hogy bőségesen pótoljam a sok sétálgatás közben elégetett kalóriát. Igazán könnyű volt Lengyelországban nagy lábon élni, még egyetemistaként is, tömegközlekednünk nem kellett, Auschwitzot leszámítva (Kedves Olvasó, erről ne várj tőlem beszámolót, úgy gondolom, ezt mindenkinek személyesen kell megnézni, és ott még utána is, lerendezni magában), teljesen korrekt hostelt potom pénzért kaptunk, az általános árszínvonal az itthoni alatt van. Így aztán a bulizásnak is megadtuk a módját. A fentebbiekből úgy tűnhet, Krakkó a középkorú turisták Mekkája, éjszakára nyugovóra tér. Ennél viszont mi sem lehetne hamisabb kép, fiatalosságában kenterbe veri még Budapestet is (ahova, jegyzem meg cinikusan, késő húszas angolok járnak olcsón berúgni). Nem is meglepő, hogy a város nagy történelmi múltra visszatekintő egyeteme (megint lehagytak minket, a Jagelló Egyetem pár évvel korábbi alapítású, mint Nagy Lajos pécsije) nemcsak a lengyel diákokat vonzza: Erasmussal jönnek a szélrózsa minden irányából, ennek köszönhetően hétfő este se találunk üres kocsmát - a szórakozóhelyek, melyek a gyönyörű homlokzatok mögött nappal rejtve maradnak, este telve vannak fiatalokkal. Túlzás nélkül mondhatom, a csillagok ritka és szerencsés együttállása Krakkót egy felejthetetlen, izgalmas, sokszínű várossá varázsolta, ahol egyszerűen jó lenni, az együnk-művelődjünk-bulizzunk szentháromság jegyében mindenki megtalálja a számítását. Remélem nektek is meghoztam a kedveteket az utazáshoz, és hogy egy klisével búcsúzzak el; az élet nem arra van, hogy egy helyben töltsük.

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

STAR WARS | EÜ

BESZÁMOLÓ

CSÍLLAGÓK HÁBÓRÚJA A KÓRTEREMBEN? Mint bizonyára sokan tudjátok, a karácsonyfa alatt tetszelgő belgyógy tételek, illetve anat atlaszok sűrű lapozgatásának idejében debütált a Csillagok Háborúja nagysikerű űropera VII. része a mozikban, tehát nem véletlen, hogy decemberben lépten-nyomon birodalmi rohamosztagosokba lehetett botlani a metró aluljáróban vagy éppen az utcákon. Ami számunkra érdekesebb lehet, hogy sokunk kedvenc filmhősei a kórházakban és klinikákon is gyakran felbukkannak. Így tehát két témát boncolgatunk: a kórteremben felbukkanó Star Wars figurák, illetve a jövőben felbukkanó Star Wars-szerű orvosi robotok témáját. SZÖVEG ÉS FOTÓ: NAGY ETELE Nem új keletű dolgok az olyan kezdeményezések, amelyek a beteg gyermekek szenvedéseiről próbálják elterelni a figyelmüket játékos formában, emellett próbálják vidámabbá, kevéssé félelmetessé vagy olykor kevésbé unalmassá tenni kórházban töltött napjaikat. A leghíresebb ilyen kezdeményezés a nevettető Bohócdoktorok, akikkel a gyermekklinikákon gyakorlatozók gyakran találkozhatnak. Emellett a Csillagok Háborúja új része kapcsán újra érzik az erőt a Star Wars rajongói körök is, akiknek kár lenne elhalasztani olyan alkalmakat, amikor együtt közösen tehetnek a kis rajongók gyógyulásáért. A magyar rajongói klubok közül az 501-es légió tagjai sem voltak restek az erőt jótékonykodásra fordítani. Bizony, az új rész premiere előtt felgyülemlett várakozással teli feszültséget valahogy le kell vezetni. December 15-én az 501-es légió a Heim Pál kórházba látogatott. – Úgy látszik, ez már rendszeres dolog lesz, hogy a Hasbroval közösen karácsony előtt ajándékozós látogatást teszünk itt. – Mondta Mérei Norbert, a légió szóvivője. Céljuk, hogy azon kisgyermekek, akik a karácsonyt a kórházban kényszerülnek eltölteni, érezzék az ünnep „szellemét”, a jelmezek ráadásul az ajándékozás mellett feldobják a kicsik hangulatát. „Szinte el is felejtetik, hol vannak. Ez a fő motiváció az egészben. Azt, hogy itt vagyunk, azt nem is lehet máshogy megfizetni, csak mosollyal” – tette hozzá Mérei. Ők tehát abszolút önkéntesen vállalják a fellépéseket. Kiderítettem azt is, hogy jelmezeik (melyeknek nagyon komoly, szigorú kritériumoknak kell megfelelniük) saját pénzükön készülnek, ez egy jelmez esetében néhány százezer forintot is jelenthet. A jelmezeket ugyanakkor 2-3 évente le kell cserélni. Néhány szó az 501-es légióról: tagjai állításai szerint az egyetlen hivatalos, a film jogtulajdonosa ( jelenleg a Disney) szerint elismert rajongói klub. A csoport ma már egy nemzetközi szervezet, melynek sok országban van helyőrsége. A magyar helyőrség 2006 óta működik. A kórházi látogatások alkalmával történő ajándékozásokat, illetve a fellépéseket a Disney segíti (ajándékok

biztosítása, szállítás), cserébe a jelmezes rajongóknak be kell tartaniuk a tagság szigorú etikai szabályait. A legfontosabb, hogy nem hozhatnak szégyent a jelmezre, pl. nem iszogathatnak a kocsmában felöltözve, nem kampányolhatnak politikai pártoknak jelmezben (gondoljunk csak az ukrán Darth Vaderre a legutóbbi parlamenti választások során, természetesen nem egy tag volt). A jótékonykodás után essen pár szó egy kicsit az „erő sötét oldaláról” is. Bizony a Star Wars filmek tele vannak mindenféle tudományos vívmánynak számító ketyerével. A robotoknak, a technológiának nagy szerepe van ezen filmekben is. Azt már kevesebben tudják, hogy a „Star Wars galaxisban” igen jelentős az egészségügy robotizálódása. Az ún. meddroidok a sok-sok érző fajt sokkal könnyebben el tudják látni, mint a hús-vér orvosok. Vetítsük a dolgot a mi világunkba: megszűnik-e az egészségügyi dolgozók munkája, átvehetik-e a robotok a kést a sebész professzoroktól, esetleg android nővérkék fognak a fertőző osztályokon segédkezni a betegeknek? Égető kérdések, amelyekre – mint leendő egészségügyiseknek – tudnunk kell a választ. A Világgazdasági Fórum legfrissebb, 2016 januári előrejelzésében 5 millió munkahely fog megszűnni a fejlett országokban 2020-ra (köztük lesznek egészségügyi munkahelyek is) – tudósít a Reuters. A leginkább azonban a monoton, illetve a szakértelmet nem igénylő munkák kerülhetnek veszélybe (pl. pénztáros, felszolgáló, gyári szalagmunkás). Az Oxfordi Egyetem kutatásai alapján a BBC egy kalkulátort állított össze, melybe foglalkozásunkat beírva megtudhatjuk, hány %-os eséllyel válthatják ki robotok munkahelyünket a következő 20 évben. Míg egy pénztárosnál erre a kalkulátor szerint 90% az esély, egy orvosnál ez mindössze 2%. Eszerint tehát nem kell aggódnunk. Ugyanakkor aki már volt japán cseregyakorlaton, szembesülhetett azzal, hogy a japán kórházakban nagy jelentősége van már a sebészeti robotoknak. Az USA-ban már fejlesztik a Pearl nevű robotasszisztenst, aki idős emberek életvitelét figyeli, beadja nekik gyógyszeradagjaikat és elkíséri őket a rendelőbe is.

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

AJÁNLÓ TAVASZ | KULTÚRA

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

SEMMELWEIS TAVASZI FESZTIVÁL Vége az előadásnak. A professzor levetítette az utolsó diát is, a diákok becsukják füzeteiket, összepakolják a táskájukat és elindulnak, a tömeg kihömpölyög az Elméleti Orvostudományi Központból, lassan eloszlik a sokaság. De vajon hová mehetnek? El sem tudnátok képzelni, hogy az a csoporttársatok, akivel előbb még együtt pipettáztatok, tenyésztettek baktériumtelepet vagy vizsgáltatok beteget, mi mindent csinálhat szabad idejében! Előfordulhat, hogy táskája nem csak tankönyveit rejti, hanem egy balettcipőt, kottafüzetet vagy verseskötetet is. Azért nem tudhatjátok ezt, mert sosem említette, mert általában nincs lehetőség ezt az oldalát megmutatni. Azonban minden évben, minden tavasz elején eljön az a hét, amikor a tanulás mellett a művészetek is hangsúlyt kapnak. Első alkalommal 2006-ban szervezték ezt a rendezvényt, akkor még Semmelweis Egyetem Kulturális Napok néven. Idén márciusban pedig már tizedik alkalommal kerül megrendezésre, immár Semmelweis Tavaszi Fesztiválként. Ez az az alkalom, mikor a tehetséges hallgatók megmutathatják társaiknak, hogy mi foglalkoztatja őket egyetemi kötelezettségeik mellett. A Hallgatói Önkormányzat, a Korányi Frigyes Szakkollégium és az Instruktor Öntevékeny Csoport a hagyománynak megfelelően idén is közösen szervezi ezt a rendezvényt. Kodály Zoltán szavaival élve: „Az út a boldogabb élethez a műveltségen keresztül vezet.” A Semmelweis Tavaszi Fesztivál célja, hogy egyetemi tanulmányaink mellett sem feledkezzünk meg a kultúránk ápolásának fontosságáról, és kötelezettségeink ne akadályozzanak minket abban, hogy fenntartsuk tehetségünket és éljünk a hobbinknak.

SZÖVEG: NÁDAI LÁSZLÓ KÉPEK: DRIENYOVSZKI TAMÁS

A Tavaszi Fesztiválra nemcsak hallgatók, hanem a Semmelweis Egyetem dolgozói is bátran jelentkezhetnek a következő három kategóriában: Kazinczy Versmondóés Szép Magyar Beszéd Verseny, Táncverseny illetve a Virtuózok Viadala. Az esemény két napon kerül megrendezésre: március 1-jén kedden az egyes kategóriák versenyzői mérhetik össze tudásukat, míg március 3-án csütörtökön, a jótékonysági gálaesten a nyertes fellépők műsorát csodálhatjátok meg, illetve itt kerül sor a díjátadásra is. Mindkét alkalommal az Elméleti Orvostudományi Központ adja a rendezvények színhelyét. Az egyes kategóriákban a Semmelweis Egyetem professzoraival és tanáraival együtt szakmai zsűri is értékelni fogja a fellépők műsorát. Februárban kerül meghirdetésre a Szinapszis és a Hallgatói Önkormányzat Kulturális Bizottsága által közösen szervezett Alkoss! Pályázat is, ahová a szervezők irodalmi műveket várnak. A pályázat nyerteseit pedig ugyancsak a Gálaesten, március 3-án díjazzák majd. Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretné megmutatni tehetségét a közönségnek és a zsűrinek, valamint azokat is, akik meghallgatni, megnézni szeretnék a műsorokat! A rendezvény mindkét napján vásárolható jótékonysági bor, a befolyó összeggel idén a Semmelweis Egyetem Fül- Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáját támogatjuk. A versenyekkel kapcsolatos további információk elérhetők az esemény Facebook-oldalán: www.facebook.com/SemmelweisTavasziFesztival

2016. FEBRUÁR // SZINAPSZIS

EPILÓGUS HUMOR | HUMOR

skicc Apró örömök...

Álmatlanság...

Ördögi kör...

SZINAPSZIS // 2016. FEBRUÁR

KÉSZÍTETTE: RESZKETŐ RÓBERT

TÖBB MINT 10 ÉVE A KULTÚRA SZOLGÁLATÁBAN FOTÓ ÉS SZÖVEG: BÁNYAI BÁLINT A Művészetek Palotája tavaly, 2015-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. A 10 év alatt a palota 3 kulturális területén (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Ludwig Múzeum) számos komolyzenei, könnyűzenei, tánc, képzőművészeti és családi programmal találkozhattak az érdeklődők. Azonban a zene iránt érdeklődőknek az idei év is tartogat meglepetéseket, hiszen közeleg a Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) melynek oszlopos tagja a MüPa illetve a 2006 májusában felavatott MüPa orgona (Európa legnagyobb hangversenytermi orgonája), mely lenyűgöző hangzásával 10. születésnapja alkalmából egy több napos rendezvénysorozat keretében zengeti majd be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet. A MüPa augusztus végétől július elejéig idén is színes programokkal várja látogatóit, így a Semmelweis Egyetem hallgatóinak is megfelelő kulturális kikapcsolódást nyújthat, a NET-től nem is olyan messze, hiszen a 24-es villamossal csak pár megálló, és pont a bejárat előtt találhatjuk magunkat. Zárójeles információ: az adott napi esti előadásra a kezdés előtt egy órával, érvényes diákigazolvány ellenében 500Ft-os áron válthatunk állójegyet; bár ha szerencsés vagy, ezért az árért még akár ülőhelyes jegy is ütheti a markod.

#Müpa10 #Orgona10