Szinapszis 2015. november by Szinapszis Online

NYÁR | ÉLMÉNY

XII. évf. // 03. sz.

GÓLYATÁBOR 2015. november

SZINAPSZIS A Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja

Megjelent Nagy Zoltán szerkesztésében:

VASCULARIS NEUROLÓGIA A 2., átdolgozott kiadás foglalkozik az ischaemia, a vérzés vagy véralvadási zavarok következtében kialakult károsodás mechanizmusával, a vasculitises eredetű kórképekkel. A patofiziológia mellett a tünettan, a differenciáldiagnosztika, a műszeres vizsgálati lehetőségek és a terápia is tárgyalásra került. Ezenkívül alapokat kíván nyújtani a betegágy mellett álló klinikusnak, részletesen tárgyalja a másodlagos prevenció aktuális kérdéseit és a stroke-utógondozás szempontjait. Ismerteti a leggyakrabban használt stroke-skálákat, valamint az epidemiológia, a klinikai vizsgálatok tervezésének, értelmezésének alapelveit. Ajánljuk a kötetet a graduális, posztgraduális képzésben résztvevőknek, valamint hasznos segítséget nyújt a vascularis neurológus licencia megszerzésében.

Megvásárolható kedvezményes (Legendus) áron a Legendus és az EOK Könyvesboltokban, illetve megrendelhető honlapunkról. Kövess minket a facebookon, ahol elsőként értesülhetsz a legújabb orvosszakmai könyveinkről: /semmelweis.kiado

w w w. s e m m e l we i s k i a d o. h u

Változhat az augusztusi vizsgák elbírálása? Nagy volt az érdeklődés az orvosi karon

Teadélután Prof. Dr. Schaff Zsuzsával

Harc a GMO ellenes távhitekkel szemben Társadalmi jet lag és egyszerű trükkök

“Ha valaki meg akar támadni, ezzel pofán vágom!”

Nem hiszek az egyetemek elszigeteltségében. Minket azért oktatnak, hogy minél nagyobb tudással kerülhessünk közel az emberhez. Elméletileg. Gondolom. Az ezzel szembeni magasabbrendűség, ami a gyakorlatban érvényesül tragédia. Hallgatói lapként folyamatosan próbáljuk megfogni az egyetemesség szellemét - az egyetemességet, hogy bárki és mindenki számára olvasható és mérlegelhető legyen a Szinapszis. Szeretnénk építeni ezt a kapcsolatot az Egyetem, a hallgatók és az ember között. Olvassatok minket kritikusan. a Szerk.

A BOE, a HÖK és a Szinapszis közös szervezésében

20 éve volt a Daytoni békekonferencia

A Balkán fenegyerekének mozgókép hedonizmusa

Túlélni Murphy törvényét, a Vörös bolygót és a diszkót Hallgatói jet lag, #Csak a szokásos...

FŐSZERKESZTŐ FELELŐS KIADÓ

FEKETE AIMIE KURON BENCE, a HÖK alelnöke

TÖRDELŐSZERKESZTŐ KÉPSZERKESZTŐK OLVASÓSZERKESZTŐ MARKETING FELELŐS

RESZKETŐ RÓBERT

KÖZREMŰKÖDTEK

ÁRMÓS RICHÁRD LEVENTE GYULAY KATA SZIGETI SZILÁRD

BÁNYAI BÁLINT DRIENYOVSZKI TAMÁS FARKAS ZSUZSÁNNA CSŐRE JUDIT

SZERKESZTŐK

ALPTEKIN ATIK, TÖRÖKORSZÁG

avagy boldogulni Anya és varázsereje nélkül

BÁRÁNDI DÓRA BARBALICS VIKTÓRIA ENGLER NÓRA GERGICS ENIKŐ INZÁM BERNADETT KRAUSZ MÁTÉ LAKOSA ALINA LÉVAI ESZTER MAÁR MELINDA DR. PÁSZTOR ZSÓFIA SZABÓ DIÁNA LILI TAMÁSSY ZITA VÁSÁRHELYI-NAGY FLÓRA ZÖLD BÁLINT

SZINAPSZIS | A SEMMELWEIS EGYETEM HALLGATÓINAK LAPJA | ALAPÍTVA 2005-BEN KIADJA A SE HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT | MEGJELENIK HAVONTA 2500 PÉLDÁNYBAN NYOMDAI KIVITEL: AVALONI NYOMDAIPARI KFT. | STOCK FOTÓK: SHUTTERSTOCK A MEGJELENŐ CIKKEK NEM MINDEN ESETBEN TÜKRÖZIK A SZERKESZTŐSÉG ÉS A FELELŐS KIADÓ VÉLEMÉNYÉT. XII. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

NOVEMBER HALLGATÓI HÍREK 40 ÉVES AZ ETK A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara (korábban Orvostovábbképző Intézet, majd Orvostovábbképző Egyetem, majd Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem) idén ünnepli 40. születésnapját. A sok mindenen keresztülment ETK 2000 óta a Semmelweis családjához tartozik; mostanra elmondható, hogy annak erős bástyája és meghatározó része, ahol ma már több mint 3800 hallgató tanul. A jubileum kapcsán számos programra került sor; kiemelendő közülük a gyermekrajzpályázat, ahova 5-10 éves gyerekek küldhették be rajzaikat arról, hogy miképpen is képzelik el az egészségtudományi dolgozókat munkájuk közben. A gyerekek a 2015. november 12-én megrendezett díjátadón játékos ismertetőkön keresztül ismerhették meg, hogy mit is jelent gyógytornásznak, mentőtisztnek, ápolónak, dietetikusnak, szülésznőnek, védőnőnek, népegészségügyi ellenőrnek, optometristának vagy éppen képalkotó analitikusnak lenni.

ÚJ ÉS RÉGI ÚJ DÉKÁNHELYETTESEK AZ ETK-N Az ETK Kari Tanács és az Egyetem Szenátusának döntése értelmében az Egészségtudományi Kar klinikai kapcsolatok dékánhelyettese Dr. Rigó János lett, az oktatási dékánhelyettes pozíciót pedig újfent Dr. Vingender István tölti be. Sikeres, eredményes és hallgatóbarát munkát kívánunk nekik!

HÍREK A LEGUTÓBBI ÁOK KARI TANÁCSRÓL Az október 13-i Kari Tanácson Dr. Molnár Miklós graduális oktatásért felelős dékánhelyettesi pozícióra benyújtott pályázatát a tanács nagy többséggel támogatta. A docens úr 2015. augusztus 1-jétől a pályázat lefolyatásáig dékáni megbízással látja el ugyanezen feladatkört. A kar továbbá támogatta a Neurológiai Klinika és a Kútvölgyi Klinikai Tömb Neurológiai Klinikai Csoport összevonására tett javaslatot is.

SEMMELWEIS-ES TAG A FELSŐOKTATÁSI TERVEZÉSI TESTÜLETBEN

Orbán Viktor miniszterelnök kinevezte a megújult Ferlsőoktatási Tervezési Testület új tagjait. A testület, amelynek tagjai között államtitkárok és helyettes államtitkárok is találhatók, legfőbb feladata a a felsőoktatással kapcsolatos társadalmi és gazdasági szükségleteket felmérése, új szakok elindításakor és más kérdésekben pedig a miniszter tanácsadói testületeként is működik. Nagy örömünkre szolgál, hogy a testületnek tagja lett Dr. Vámosi Péter, a Semmelweis Egyetem HÖK korábbi elnöke is. Munkájához sok sikert kívánunk!

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

EGYETEMI HÖK A SE HÖK küldöttgyűlésének az egyetemünk vezetésével, valamint a HÖOK elnökének és jogi tanácsadójának effektív megbeszélésének eredménye egy szinte konszenzusos, kompromisszum alapú, a Hallgatói Önkormányzat megújulására törekvő megegyezés. Az országos (HÖOK) Választási Kódex alapulvételével megszületett ideiglenes választási szabályzat alapján sor kerülhet egy új és vitathatatlan Küldöttgyűlés (a HÖK legfőbb döntéshozó testülete) közvetlen megválasztására. Az immár 26 fős testületben a képviseleti arányok megszabásánál a számítás alapját a kari hallgatói létszám adja - alapvetően minden megkezdett 400 fő után 1 tag delegálható a testületbe. A kompromisszum érdekében szükség volt kivételre is, hogy ez minél több mindenkinek elfogadható legyen, így a számítás eredményéhez képest az ÁOK 2, az ETK 1 fővel kevesebb helyet kapott. Így minden karon a hallgatók külön-külön az alábbi arányokban tudnak HÖK küldöttgyűlési tagokat delegálni: ÁOK 10 fő ETK 8 fő EKK 2 fő FOK 3 fő GYTK 3 fő A megegyezés részleteit tartalmazó iratokat az összes jelenlévő, köztük a rektor és a kancellár is aláírta a közös felelősség zálogaként. A választás lebonyolításhoz az egyetem vezetése biztosítja az elkövetkezendő időszakban az elektronikus választási rendszer bevezetését, mely alapja a Neptun-rendszer lesz. Így egy hallgatóbarát és legitim választás tud majd megvalósulni, amelyben minden aktív jogviszonnyal rendelkező hallgató választó és választható, online felületen. Ez kiküszöböli azt a számos problémát, amivel a papíros választások évek óta járnak. Bízunk abban, hogy minden hallgató megalapozott és jó döntést tud hozni voksának leadása során. A felálló és a hallgatóság támogatásával bíró legitim testület feladata egy új SE HÖK Alapszabály megalkotása, majd elfogadása lesz, amivel a hallgatói képviselet egy megújult, sikeres és hallgatóbarát érdekképviseleti rendszeren tud alapulni egy egységes önkormányzaton belül. Rektor úr gondoskodik a választás kiírásáról, melyről minden képzésen legalább magyar és angol nyelven tájékoztatást kapnak majd a hallgatók.

2015. OKTÓBER // SZINAPSZIS

HÍREK HÖK | TVSZ

MÓDOSULHAT A TVSZ ÉS AZ AUGUSZTUSI VIZSGÁK SZABÁLYOZÁSA? konszenzussal történhet változás. A harmadik az idegen nyelven felvehető tantárgyak kérdése. A mi egyetemünkön egyedülálló lehetőség, hogy a legtöbb szakon több nyelven is folyik párhuzamosan az oktatás. Szeretném, ha akár már a következő tanévtől valós lehetőség lenne, hogy a magyar hallgatók részt vehessenek a nemzetközi hallgatók óráin is. Ebben segít minket egy törvényi változás is, ami előírja, hogy a kreditek 10%-ának felvételét idegen nyelven is lehetővé kell tenni. Negyedikként pedig az Oktatói Munka Hallgatói Véleményezésének (OMHV) elektronizálását a Neptun rendszeren keresztül kívánjuk megvalósítani, ehhez a pontos szabályozás átgondolása szükségszerű. Bizakodó vagyok a tekintetben, hogy így a hallgatók többsége kitöltené a tantárgyakra és az oktatókra vonatkozó kérdőívet, hogy reális képet kapjunk a képzés minőségéről. Említetted az augusztusi vizsgaidőszakot és az átsorolást. Mire is gondolsz itt pontosan? Egy áprilisi kormányrendelet értelmében az Egyetemnek hamarosan felül kell vizsgálnia a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatát (TVSZ). Szigeti Szilárdot, a HÖK alelnökét kérdeztük, hogy a módosítások kapcsán milyen célokat tűzött ki a Hallgatói Önkorményzat: Szigeti Szilárd: A Tanulmányi és Vizsgaszabályzat talán az egyik legfontosabb dokumentum, ami nagy mértékben meghatározza a hallgatók létét az egyetemen. Ezért nem csak jómagam, de a HÖK több tisztségviselője is azt vallja, hogy a képzés minőségének szem előtt tartása mellett törekedni kell a hallgatóbarát szabályok lefektetésére is. Szerencsére Dr. Hermann Péter oktatási rektorhelyettes ebben kiváló partnernek is tűnik. Maximálisan egyetértünk azon céljával, miszerint egységes szabályok vonatkozzanak a különböző karokon vagy különböző nyelveken tanulókra. Szinapszis: Melyek lehetnek azok a legfontosabb módosítások, amelyek jelentősmértékben érinthetik majd hallgatótársainkat és a jövendőbeli hallgatókat? Négy dolgot emelnék ki. Az egyik az elektronikus leckekönyv bevezetésének kiterjesztése. Az ÁOK-n is, és az ETK-n kisebb-nagyobb nehézségekkel, de bevált a papír alapú leckekönyv kivezetése. Ha a karok vezetése nyitott lesz rá, akkor ez a folyamat végbe mehet a FOK-on , a GYOK-on és az EKK-on is. Sokakon segíthetne az is, ha az egyetem vezetése újra gondolná, hogy a korábbinál rövidebb augusztusi vizsgaidőszakban teljesített vizsgák hogyan számítsanak be az egyre szigorodó átsorolási feltételekbe. Bízom az egyetemi vezetés támogatásában, hiszen itt csak

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

Jelenleg az a szabály, hogy a képzés ingyenessége egy évre szól. Minden évben, aki nem teljsesíti az előírt kreditszám felét, átkerül fizetős képzésre, ezt hívják hivatalosan átsorolásnak. Jelenleg viszont hiába vizsgázik le valaki augusztusban, ez már nem mentheti meg a fizetős képzéstől, mert július végén születik meg a döntés. Szeretném, ha az egyetem vezetése megvizsgálná, látnak-e arra lehetőséget, hogy az augusztusi vizsgák is beszámítsanak ebbe a kreditszámba.

AUGUSZTUSI VIZSGAIDŐSZAK AZ EGYETEMÜNKÖN AZ ÁOK-N, FOK-N ÉS GYTK-N NAGY HAGYOMÁNYOKKAL RENDELKEZŐ AUGUSZTUSI VIZSGAIDŐSZAK JELENLEGI SZABÁLYAIT HOSSZÚ EGYEZTETÉSEK UTÁN TAVALY MÁJUSBAN FOGADTA EL A SZENÁTUS. E SZERINT AZ ADOTT KAROK HALLGATÓI NYÁR VÉGÉN EGY 8 MUNKANAPOS IDŐSZAKBAN TUDNAK VIZSGÁZNI. MEGKÖTÉS AZONBAN, HOGY AZ AUGUSZTUSBAN SIKERESEN TELJESÍTETT VIZSGÁK AZ ÁTSOROLÁSI DÖNTÉSNÉL MÁR NEM VEHETŐK FIGYELEMBE.

Az átsorolás átszabályozása sokaknak nagyszerű hír lehetne! Mennyire reális, hogy egy ilyen módosítás már 2016-ban hatályos legyen? Szigeti Szilárd.: Egy dolgot ígérhetek: Én, és a kollégáim feltétlenül ezen fogunk dolgozni! De természetesen ehhez szükség lesz az egyetemi vezetés támogatására is.

NYÍLT NAPOT TARTOTT AZ ÁOK SZÖVEG: ÁRMÓS RICHÁRD LEVENTE

Egyetemünk legnagyobb kara, az Általános Orvostudományi Kar, – mely története egészen Mária Terézia koráig nyúlik vissza – napjaink egyik legelismertebb szakképzését biztosítja a hallgatói számára. A nagy múltú Semmelweis Egyetem méltán híres karán jelenleg mintegy 4472 fő végzi aktuális tanulmányait. Ennek a létszámnak csaknem felét a külföldi képzésben résztvevő hallgatók teszik ki, míg másik felét szinte kizárólag az államilag támogatott diákság. Az ebben az összetételben fellelhető jelentős külföldi képviselet is azt mutatja, hogy a Magyarországon, különösképp a Semmelweis Egyetemen folyó orvosképzés a más országokból érkezőknek is meglehetősen vonzó. Más egyetemi képzésekhez viszonyítva a kar specialitásai közé tartozik többek között még az, hogy csak nappali tagozatos oktatás zajlik, valamint a kimagaslóan hosszú képzési ciklus, amely 12 szemesztert ölel fel magában. Ezt a 6 évet a leendő orvosok osztatlan képzés formájában végzik el, tehát nincs külön alap és mesterfokozat. A Semmelweis Egyetem általános orvosi szakjára a 2015-ös évben az állami ösztöndíjas képzésre 1755 fő jelentkezett, melyből 1243-an a mi egyetemünket jelölték meg az első helyen, a szakirányt párhuzamosan oktató egyetemek közül. Mindez a felvételi pontokban is megmutatkozott. A középiskolásoknak az államilag támogatott hely eléréséhez a legutóbbi felvételi során legalább 435 pontot kellett elérniük. Ez a pontszám a támogatott helyek jelentős számához képest igencsak magas. Valószínűleg egyetemünk népszerűsége – hazai és külföldi viszonylatban egyaránt – több kulcsmotívumnak köszönhető. Ilyenek például: az orvosi szakma közkedveltsége, a magyar és a nemzetközi munkaerőpiacon is versenyképes diploma, az intézmény jelentős kutatási teljesítménye vagy akár a fővárosi infrastruktúra. Az általános orvosi kar felkapottságára, továbbá magának a képzésnek a különlegességeire való tekintettel a SE ÁOK Hallgatói Önkormányzata nyílt napot tartott a leendő hallgatók és minden érdeklődő számára. Az eseményre 2015. október 30-án délelőtt 9 órától került sor, melynek során a résztvevőket Prof. Dr. Szél Ágoston, egyetemünk rektora köszöntötte, ezután több előadás volt megtekinthető különböző témákban, az egyetemi élet más-más perspektíváiból. Dr. Molnár Miklós, az Általános Orvostudományi Kar graduális képzésért felelős dékánhelyettese, a Kórélettani Intézet igazgatóhelyettese interaktív prezentációjában a karon zajló tevékenységekről,

a legjobb hallgatói stratégiákról beszélt, melyeket felhasználhatnak a hallgatók a tanulás és a vizsgázás során. Dr. Fritúz Gábor, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika Klinikai Szimulációs Tanszéki Csoport vezetője és Dr. Tölgyesi Ferenc, a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet docense szakmai előadás keretein belül beszéltek munkájukról. Dr. Talpai Szabolcs, frissen végzett orvosként, a HÖK és az IÖCS korábbi tagjaiként, saját tapasztalatai alapján a hallgatói életről beszélt. Az előadásokat a Nagyvárad téri Elméleti Tömbben, annak dísztermében tartottuk. Ezt a programot követően mindenki felkereshette egyetemünk rangos szervezeteinek standjait, ahol a szervezet tagjaitól általános információkat tudhattunk meg, valamint készséggel válaszoltak az esetlegesen felmerülő, szervezetükkel kapcsolatos kérdésekre. Ezután az emberek csoportokra oszlottak szét, mely csoportoknak egy egyetemi hallgató vezetésével olyan intézetek kerültek bemutatásra, mint az Élettani Intézet, az Anatómia Múzeum, a Biofizika Intézet, a Szimulációs Központ vagy éppen a Kísérletes és Sebészeti Műtéttan Intézet. Néhányan a Korányi Frigyes Szakkollégiumot is megtekintették. A csoportokba feliratkozással lehetett jelentkezni, mielőtt az előadások elkezdődtek. A hatalmas érdeklődésnek köszönhetően, az intézeti férőhelyeket, aktuálisan, még a helyszínen is bővítettük. Sokan így sem tudtak feliratkozni, őket egy általános körbevezetésre kísértük el főbb egyetemi épületekbe, bemutattuk számukra az EOK-ot a NET-et, a Balassa és a Markusovszky Kollégiumokat. Az alkalom kapcsán az érdeklődők bepillantást nyerhetnek az egyetemi oktatás több aspektusába is. Láthatták a kutatói munka mibenlétét, vagy éppen egy mintaelőadáson és egy próbagyakorlaton vehettek részt, amely felépítése a tényleges hallgatói életben tapasztaltakat tükrözte. Mindezeknek köszönhetően a középiskolások egy rövid időre ténylegesen egyetemista köntösbe bújtathatták magukat és kicsit átélhették milyen is medikusnak lenni. A nyílt nap során begyűjtött élményeiknek hála a leendő orvostanhallgatók izgalom helyett csupán inkább izgatottsággal léphetik majd át az egyetem küszöbét szeptemberben. Azokat, akik részt vesznek az eseményen, minden bizonnyal kevesebb dolog éri váratlanul első évesként. Mindezek fényében mondanám, hogy mindenkit nagy szeretettel vár az általános orvosi kar!

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

KARRIER TEADÉLUTÁN | BOE

A Találkozz a professzoraiddal! programsorozat keretében Dr. Schaff Zsuzsa mesélt életéről, tapasztalatairól, élményeiről a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületének szervezésében. SZERKESZTETTE: SZABÓ DIÁNA LILI FOTÓ: KOVÁCS ATTILA|SEMMELWEIS EGYETEM

BOE: TEADÉLUTÁN PROF. DR. SCHAFF ZSUZSÁVAL MŰVÉSZETRŐL

„AZ EGYETEM SZÁMOMRA EGY CSODÁLATOS IDŐSZAK VOLT.”

Egész nap ültem a mikroszkópom előtt, örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek erre a beszélgetésre. Sokat gondolkodtam rajta, mielőtt idejöttem, hogy mi volt a meghatározó az életemben. Én nem akartam orvos lenni, művészettörténész meg archeológus szerettem volna lenni. Részben azért szeretem a művészetet és a zenét, mert volt egy csodálatos kémiatanárom, aki még művészettörténész is volt, vitt minket múzeumba, tárlatokra, és ott azt tanította nekünk, hogy ha belépünk egy terembe, nézzünk körül, és ne azt nézzük, hogy ki festette a képeket, hanem azt, hogy nekünk melyik tetszik. Amikor kikerültem az Egyesült Államokba, a Bethesdába 1971-ben, nem tudtam semmit, azt sem hallottam, mi az a Washington DC, és elvitték a kis, vasfüggöny mögül szabadult, fiatal lányt a National Gallerybe. Egy óriási terembe léptünk, és én körülnéztem, és rögtön kiszúrtam egy Matthias Grünewaldot. Nagyon meglepődtek ezen, hogy valaki kiszabadul a szocialista barakkból, idejön, és megmondja, hogy ki az a Matthias Grünewald, akiről az amerikaiak sem tudják legtöbben, hogy eszik vagy isszák. Ennek az lett a következménye, hogy kinyílt előttem Washington művészvilága.

Nemcsak azért, mert nagyon jó tanuló voltam, hanem mert imádtam tanulni. Akkor még létezett nálunk a „csoportélet”. Tizenheten voltunk egy csoportban, és együtt tanultunk, együtt vizsgáztunk, utána pedig óriási bulit tartottunk a pincében. Még ma is olyan csoportélet van, hogy két Kanadában élő csoporttársammal most már két éve minden májusban Firenzében találkozom, és végtelenül élvezzük egymás társaságát.

A zenéről még nem beszéltem. Nyáron azzal töltöm a szabadidőmet, hogy Salzburgba járok szabadtéri előadásokra. Egyébként ott egy egyetemi magyar közösség van jelen: a Tulassayak, professzorok és nem professzorok, legutóbb például egy Schiff András zongora előadáson voltam. Olvashatták a hallgatók, hogy aki Dantét idéz és szereti Wagnert, az egy jeggyel jobbat kap nálam. Erre én azt mondom, hogy két jeggyel jobbat!

EGYETEMRŐL

„NE AZT NÉZZÜK, HOGY KI FESTETTE A KÉPEKET, HANEM AZT, HOGY NEKÜNK MELYIK TETSZIK!”

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

Egyet sajnálok, visszatekintve, hogy az egyetemi évek alatt sokkal több kultúrát szívhattam volna magamba, és túl sokat foglalkoztam a szakmával. Azt mondom a hallgatóknak, hogy használjátok ki a kulturális lehetőségeket, meg az utazásokat, mert ha bekerültök rezidensként a rendszerbe, akkor nagyon sokáig semmire sem lesz időtök. Aztán amikor végeztem, ahogy mondják: patológus nem lesz valaki, hanem marad. Én gyermekgyógyász akartam lenni, és jelentkeztem az akkori I.-es számú Gyermekklinikára, de hát pechemre az akkori igazgató lánya és vőlegénye is oda jelentkeztek, úgyhogy nem oda kerültem be, hanem a Heim Pálba, de az is nagyon jó volt. Csak ott ért egy rettenetes élmény. Másfél hónap után beosztottak ügyelni, és éjszaka hoztak egy eszméletlen, három év körüli kisgyereket, és akkor nem tudtam igazán mit csinálni. Pedig előtte már két évet mentőztem, és az akut ellátást igyekeztem elsajátítani. Nem tudtam az infúziót jól bekötni, és aztán hívtam a főnök ügyeletest, de ő sem tudta. Végül meghalt a kisgyerek, és bevallom

BOE | TEADÉLUTÁN

ez számomra végtelen traumát jelentett. Kiderült, hogy encephalomyelitises és amellett myocarditises, tehát nagyon súlyos, elhanyagolt állapotban volt. Azt éreztem akkor, hogy hol van az én tudásom? Ilyen tudással nem lehet odaállni beteget gyógyítani. Arra gondoltam - ez nagyon divatos volt akkoriban -, hogy visszamegyek patológiára, jól megtanulom az alapokat, és majd utána folytatom a gyermekgyógyászatot.

KÜLFÖLDI TANULMÁNYUTAKRÓL

„ÉN VALAHOGY MINDIG SZERETTEM AZT AZ ORSZÁGOT, AHOVA MENTEM.” Amikor odakerültem a patológiára, a főnököm rögtön kiküldött Párizsba tanulni. A középiskola és az egyetem után Párizs volt számomra a felszabadulás. Imádtam a franciákat, és ők is imádtak engem, mert szerettem őket, és ők is teljesen nyitottak voltak felém. Éppen akkor volt a diáklázadás, és velük vonultam én is, mert bevallom, nagyon tetszett, hogy lehetett kiabálni. Itthon nem lehetett kiabálni, vagy ha igen, annak nagyon komoly következményei voltak. Párizsban a hétvégéket a Louvre-ban töltöttem, néha pihenni a Notre-Dame-ba is elmentem. Párizsban olyan kutatási módszereket használtam, amiről még itthon nem is hallottunk. Mikor hazajöttem, gyorsan elküldött a főnököm, Lapis professzor Moszkvába is. A hetvenes években nem lehetett lófrálni nyugatra, előtte be kellett menni a minisztériumba, el kellett kérni a kék helyett a piros útlevelet. Az egyik reggeli megbeszélésen a főnököm mondta, hogy „maga jól dolgozik, kiküldöm Amerikába”. Én csak annyit kérdeztem, jó, mennyi időre? Egyelőre csak egy évre, ezt válaszolta. Végül két

KARRIER

évet maradtam. Azt élveztem kint, hogy tudományos értelemben kitárult előttem a világ. Sokan megkérdezték tőlem, hogy miért jöttem haza Amerikából. Felajánlották, hogy maradjak Washingtonban, és vezessem az egész patológiai részleget, ami egy nagyon magas pozíció volt. Ami engem visszatartott attól, hogy ott maradjak, két dolog volt: akkor még mindig 1984 volt és disszidensnek számítottam volna, szüleimnek egyetlen gyereke vagyok, nem tudtam volna velük ezt megtenni, ez az érzelmi szál. A másik, vannak, akik hatalmas kokárdát tesznek ki március tizenötödikén, és túlteng bennük a nemzeti érzés, ez különösen lehet például a gazdasági okból külföldre távozott hazánk fiainál, akik hazajönnek és kritizálnak minket. Én úgy éreztem, hogy én ott bármilyen jó teljesítményt nyújtok, egyike vagyok a sok nagyon jó kutatónak. Magyarországon kevesen voltunk, mert nem sokan jutottak ki, úgyhogy ez döntő volt számomra.

CSALÁDRÓL

„NEHÉZ VOLT BELEILLESZTENI EBBE AZ ÉLETÚTBA A CSALÁDOT.” A két gyerekemet kivittem az Egyesült Államokba magammal, a fiam Bécsbe járt iskolába. A férjem, aki a csoporttársam volt és szülész-nőgyógyászként dolgozott, „melós” szakmát választott. Hiába próbáltam a fiamat lebeszélni, hogy ne legyen szülész-nőgyógyász… Mi a férjemmel az egyetemen együtt éltünk, utána együtt kezdtük az életünket, és rendkívül toleráns volt. Volt egy nagyon kedves mondása, hogy „büszke vagyok, hogy az ország legokosabb nőjének lehetek a férje”. Részéről ez egy nagyon elfogult mondás volt…

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

SZUBJEKTÍV GMO | VÉLEMÉNY

MINDENNAPI

KENYERÜNK

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

Mindannyiunk életét befolyásolják a gének. Ezek határozzák meg – persze csak valószínűségi alapon, hogy kik vagyunk, hogyan nézünk ki, milyen betegségeket szerzünk életünk során, sőt néha még azt is, hogy ezek közül melyik lesz az a bizonyos utolsó. Jól viszonyulni a génjeink adta lehetőségek és korlátok bonyolult rendszeréhez egyet jelent azzal, hogy megbékélünk a nekünk kiosztott lapokkal, s ezek után tudatosan befolyásoljuk az élet nagy játékában a lapjárást. KÉSZÍTETTE: MAÁR MELINDA

GMO | VÉLEMÉNY

Többségünk a rohanó életmód miatt még az étkezések időpontjait sem képes betartani, nemhogy megválogatni, mit tesz a bevásárlókosarába. Annak viszont, aki gluténérzékeny, alapvető élelmiszerfajtákról kell lemondania, vagy legalábbis meg kell keresnie azok gluténmentes megfelelőit. Az allergiás tüneteket a lisztben lévő fehérjék váltják ki. A kukorica és a rizs allergén hatása alacsonyabb, így főként ezeket ajánlják a cöliákiás betegeknek. Ezekből viszont hiányoznak az úgynevezett HMW glutenin tápanyag-fehérjék, amelyek a búzalisztben a könnyű dagaszthatóságért felelősek. Ebből következik, hogy nehezebb ugyanolyan minőségű terméket előállítani a kevésbé allergén alapanyagokból. Megoldás lehet a problémára a kukorica és a rizs módosítása géntechnológiai módszerrel, hogy azok a tésztakészítésnek kedvező fehérjéket is tartalmazzák. A génmódosított termékeket az allergiás betegek jól meghatározható köre fogyaszthatná. Bizonyára vannak bioanyukák – otthon mosódióval veszik ki a makacs foltokat; ecettel és citromlével vízkőmentesítenek, akik megrémülnének a GMO-jelölt házikenyértől. Az ilyen jellegű félelmek szinte mindig a tudatlanságból táplálkoznak. A génmódosítást, mint egy lehetséges jövő hasznos technológiáját szeretném kicsit emberközelibbé tenni Dr. Györgyey János segítségével, aki az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Növénybiológiai Intézetének tudományos főmunkatársa. Györgyey szerint az emberek általában szeretnek félni valamitől. Minden korszaknak megvan a maga félelemdivatja: a mi korunknak a GMO-tól, a chemtrailtől, az oltásoktól és ezek cifra kombinációitól való félelem jutott. Ahhoz, hogy mesteri szinten művelhessük a félelemkeltés és rettegés tudományát, nem kell más, mint hogy a fóbia tárgya legyen egy ismeretlen újdonság, amivel szemben még nem gyűlt össze elegendő hétköznapi, személyes tapasztalat. Eképpen tökéletesen alkalmasak a génmódosított növények, hiszen nálunk tilos termeszteni őket, így nem találkozik velük senki. Még azok sem veszik észre, akik a takarmányboltban nap, mint nap GM szójagranulátumot vagy takarmánykeveréket vesznek. Az emberek mindössze hírből ismerik az ilyen termékeket, mint a mesebeli hétfejű sárkányt. A félelem, miután kicsírázott, hatalmas fává nevelhető mesterséges hergeléssel, így azok, akiknek a GMO-tól való félelem megtérülő hasznot jelent, ki is játszák ezt a lapot. Magyarországon eddig semmi sem történt, ami indokolná a genetikailag módosított élelmiszerektől való félelmet, mégis jelen van köztünk a hisztériakeltés. 2011-ben – megkésve – azonosítottak a tiszta génállományú kukoricamagok közé keveredett GM vetőmagokat. Ezekre az „ellenséges” kukoricákra azonnal lecsapott a törvény, és több, mint négyezer hektárnyi termést szántattak ki és zúzattak be. A kukoricatáblák likvidálása óriási gazdasági kárt jelentett. A magyar alaptörvény a témában fából vaskarika. A huszadik cikkely ugyanis nem a mezőgazdaságról vagy a környezetvédelemről szól, hanem a testi és lelki egészségünk védelméről, melyet a cikkely szerint a génmódosított szervezetek veszélyeztetnek.

SZUBJEKTÍV

Ha tényleg ilyen veszélyesek a génmódosított árucikkek, miért van uniós behozatali engedély rájuk? A felerült kérdésből következik, hogy a gyakorlatban nem valósul meg az alaptörvényben deklarált egészségvédelmi cél. A másik nagy ellentmondás az alaptörvényben, hogy a jogalkotó minősíti káros hatásúnak a GMO-t, miközben a tizedik cikk – ami a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát biztosítja – kimondja, hogy tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak. A köztermesztésben lévő GM növények biztonságosságáról kialakult tudományos konszenzust figyelembe véve a huszadik cikk egy hatalmas öngólnak bizonyul. Tovább erősíti az irracionális félelmeket az általánosítás. Ha a génmódosítást, mint eszközt általánosságban elítéljük, akkor akár az acélgyártást is elkezdhetnénk befeketíteni, hiszen acélgyártással készülnek a kalasnyikovok és a tankok. De acélgyártással készül az ekevas, a traktor, továbbá az orvosi műszerek is! Következésképpen, ha a génmódosítással létrehozott szervezetekről együttesen akarjuk azt nyilatkozni, hogy jók vagy rosszak, az csaknem ugyanolyan, mintha az acélgyártással készült használati tárgyainkról tennénk ugyanezt. Amennyiben egy növényt aszerint ítélünk meg, hogy GMO vagy sem, megfeledkezünk szólni a növény tulajdonságairól. Pedig ezek kiértékelése racionalizálhatná a bennünk homályosan élő génmódosított növény fogalmát. A GMO önmagában csak annyit jelent, hogy tíz-húsz évvel ezelőtt valaki egy laboratóriumban létrehozott egy génmódosított növényt, amiből további keresztezésekkel, nemesítéssel például szántóföldi növények születtek. Könnyű az általánosítás szabályai szerint kiragadni a génmódosítást, és negatív stigmát adni neki egy adott élőlény kapcsán, és megfeledkezni az összes többi – legfőképpen a pozitív – jellemzőjéről. Ez nem más viszont, mint „géntechnológiai rasszizmus”. A génmódosított növények kollektív gyűlölete hasonlatos a jelenlegi társadalmi állapothoz is: nem tudjuk, honnan és miért jönnek a muszlim bevándorlók, csak azt, hogy nekünk ez nem tetszik. Amíg nem voltak bevándorlók, ment helyette a cigányozás, zsidózás. Hasonlóan reflexszerű elutasítás jellemző a géntechnológiával szemben is. Elég egy-két hangos csoport, hogy meggyőzze a többséget a génmódosítás veszélyeiről. A génmódosított növények csípőből való elutasításának dacára nálunk – és még sok más részén a világnak – mégis intenzíven folynak a különféle géntechnológiai fejlesztések. Hajlunk például az engedélyezési kísérletek felé az aranyrizzsel. Az aranyrizs esélyt jelenthet a minőségi éhezés egyik formájának, az A-vitamin hiánynak az enyhítésére. Az aranyrizs testében megnövelt a béta-karotin mennyiség, emiatt a hántolt rizs sárga színű. Indonéziában, Indiában, Afrikában és a Fülöp-szigeteken életminőség javító hatása miatt felbecsülhetetlen társadalmi értéke lehetne a népélelmezésben. A legtöbb kísérletet az aranyrizzsel

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

SZUBJEKTÍV HOMEOPÁTIA | VÉLEMÉNY

a délkelet-ázsiai IRRI-ben (International Rice Research Institute – http://irri.org) végzik, a projekt támadója a helyi Green Peace. Ha a szegény, délkelet-ázsiai földműves találkozni fog az aranyrizzse, mely az életminőséget jelentősen javítaná, papolhat neki bárki baljós, misztikus ökológiai fenyegetésekről, figyelemre se fogja méltatni. Egyébként nem az aranyrizs az egyetlen, melyet egészségvédelmi megfontolásból fejlesztettek ki. Vannak olyan génmódosított növények, amelyek omega-3 zsírsavakat, számunkra esszenciális, többszörösen telítetlen zsírsavakat tudnak produkálni, amihez az egészségtudatos honpolgár többnyire drága kapszulákban szokott hozzájutni. Gyógyászati célú fehérjék termelését is el lehetne érni génmódosítással; ezek egy részével tulajdonképpen „ehető vakcinákat” tudnánk létrehozni, megspórolva például a használt fecskendők megsemmisítésének költségét. Az ilyen példákból látszik, miért nem lenne szabad egy kalap alá venni az összes GM növényt. Egy A-provitamint termelő rizsfajta nem hasonlítható össze egy glifozáttal szemben ellenálló szójával! Mindkettő GMO, de az egyik rizs, a másik szója. Az egyik vitamint termel, a másik pedig egy módosított enzimet fejez ki, ami által képes elviselni a gyomirtót. Az egyik közcélú fejlesztés, a másik profitorientált. Az egyik a fogyasztóknak jelent kifejezett hasznot, a másik a termesztőknek és a fajtatulajdonosoknak. Klasszikus, de irracionális félelem, hogy a génmódosítással bevitt gének kikerülve a környezetbe súlyos ökológiai károkat okozhatnak. Sőt, akár még belénk is épülhetnek! Hogyne, emellett az is elképzelhető, hogy mikor a gyerek megeszi a napi spenótadagját, a spenót génjei beépülnek a DNS-ébe. Ennek ellenére még senkivel sem fordult elő, hogy felnőttkorában a gyerekkori spenótevést tette volna felelőssé a zöldfülűsége miatt… Noha ez egy elég extrém és nevetséges példa, mégis jól tükrözi, mennyi az esély arra, hogy egy növényi gén átugráljon az emberi génállományba. Elképzelni sok mindent lehet, de az utóbbi példa is pontosan annyira valószínű, mint ez a köztudatban elterjedt félelem! A horizontális génátvitel ugyan létező jelenség, mégis abszurd, hogy csak a génmódosított növények esetében félünk ettől, de a többi táplálékunktól, a disznópörköltünkben úszkáló „malacgénektől” meg nem. Az irracionális félelmeket viszont nehéz észérvekkel legyőzni, mivel nagyon mélyen, érzelmi alapon gyökereznek. Továbbá az emberek nem szeretik belátni, hogy valamihez nem értenek. Ezért jönnek a mendemondák, hogy a gonosz multik eltitkolják az igazságot, hogy a kutatók csak fizetett ügynökök, és az ehhez hasonló szövevényes összeesküvés-elméletek. Megoldást valószínűleg csak az idő múlása jelenthet. Pár évvel ezelőtt óriási hisztériát keltett a madárinfluenza, rengeteg vakcinát legyártottak, ma meg már senki sem törődik az egésszel. Furcsa fintora gondolkodásunknak, hogy tényleges, ma is létező, valós veszéllyel szemben is közömbössé válunk, ha megszokjuk.

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

Erre példa az 1980-as években pánikot okozó AIDS is, mely a kilencvenes évektől egyre közömbösebb témává vált. Mára megtapasztalt jelenséggé vált a HIV-fertőzöttek jelenléte, és a rendszeresen előforduló veszélyforrást egy idő után mindenki megszokta. A félelmek helyét átveszi a racionális viszonyulás, mindenki megtanulja a helyén kezelni a problémát. Lehetne lobbizni akár a személygépkocsik betiltásáért is, mivel a világon minden hatodik másodpercben meghal valaki közúti balesetben, Magyarországon tizenkét óránként. Mégsem lenne eredményes, mivel mindenki tudja, hogy az autó kényelmes és gyors, annak ellenére, hogy veszélyeket is rejt magában. Ehhez hasonlóan haaz emberek megtapasztalnák a GMO-k előnyeit, közben pedig látnák, hogy a vélt veszélyek nem válnak valósággá, biztosan nem utasítanák vissza reflexből, ahogy most sokan teszik. Anno az Európai Unió korlátozóbb volt a GMO-kal szemben, amiéer az USA és Kanada komoly kereskedelmi háborút indított; sérelmezték a tudománytalan, helyenként bürokratikus indíttatású korlátozást a génmódosított termékek behozatalával szemben. Igaz, az Unió ma sem túl nyitott az új biotech termékekkel szemben. Részint saját gazdasági érdekekből, részint a kereskedelmi háborúzás lezárása érdekében szigorú és elzárkozó szabályokkal ugyan, de engedélyezte jó néhány génmódosított növény importálását. Jóllehet, egyik kontinenst sem szabad egy egységesen reagáló képződménynek tekinteni. Ha valaki tájékozott Amerika jelenlegi helyzetéről, tudhatja, hogy ott is egyre erősödnek a különböző GMO-ellenes csoportok. A jövőben sokkal több pro-GMO versus anti-GMO csatározás várható náluk, mint ami nálunk volt Európában. Ezek a viták lassanként egyfajta ideológiai-politikai érdekütközésekké silányulnak, s elvész belőlük a tudományos szál, ami azért sem meglepő, mert a tudományos világban egyre szélesebb a konszenzus a géntechnológia hasznossága és használhatósága mellett, így az ellenző oldal egyre kevésbé kap tudományos igényű támogatást. Az anti-GMO mozgalmak mellett az organikus eredetű élelmiszereket gyártó és forgalmazó cégek is ellenfélnek tekintik a biotechnológiai vállalatokat. Így nemcsak különböző társadalmi csoportok harca lesz ez, hanem az anyagi hátteret biztosító organikus mezőgazdaság és kereskedelem, illetve az innovatív biotechnológiai fejlesztő cégek és a velük szövetséges mezőgazdaság fog összecsapni és mindkét fél hatalmas forrásokat fog rááldozni a különböző kampányokra, amíg nem kerül pont az ügy végére. Európában a túlszabályozások ellenére is akadnak megengedőbb és a korral haladni kívánó országok, akiknél a politikai vezetés is meglátta a mezőgazdasági géntechnológiában rejlő lehetőségeket. Ilyen például az Egyesült Királyság, Spanyolország, Hollandia, Belgium, akiknél az állami támogatásokból is több jut kutatásra, fejlesztésre. Ezzel párhuzamosan hazánk Görögországgal, Ausztriával és a többi ellenzővel karöltve fokozódó harcot

TÁRSADALOM | IDENTITÁS

SZUBJEKTÍV

“D.J. Boorstin mondta, hogy A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója. Azért nehéz a GMO-ellenességgel megküzdeni, mert az ideológusai is ilyen illúziót nyújtanak.” - DR. GYÖRGYEY JÁNOS

hirdetett a génmódosított növényekkel szemben. Ez a fajta polarizáció hívta életre azt az idén meghozott döntést, melynek értelmében az uniós tagországok saját maguk dönthetnek a génmódosított növények termesztésének lehetőségeiről. Sajnos ez a döntési szabadság az eddig egységes piacot a széthúzás felé fogja vinni. A géntechnológiára nyitottabb briteknél bizonyára meg fognak jelenni olyan új GM növények, amik már nem amerikai cégek fejlesztései, hanem saját célból hozták létre, mert esetleg kevesebbet kell permetezni, vagy nagyobb a terméshozama. Már jelenleg is szabadföldi kísérletek folynak egy olyan burgonya fajtával, amely ellenáll a burgonyavésznek (fitoftóra). Holland kutatók azonosították elsőként azokat a géneket, amiktől a gombának ellenáll a burgonya néhány vad rokona, s az akadémiai, állami intézetek együttműködésének köszönhetően az ezekkel a génekkel módosított burgonya ma már Írországban, Hollandiában, Belgiumban és a briteknél tesztelési fázisban van. Ha tényleg ellenáll a gombának és a bőséges csapadék mellett is kevesebbet kell majd gombaölőszerrel permetezni, minden bizonnyal termesztésbe fogják vonni. A közvéleményben élő téveszmék közül csak egy a GMOktól való félelem. Általában az emberek többsége úgy tekint a kutatókra, mint akiknek az elsődleges céljuk, hogy

holnaputánra abból gazdagodjanak meg (vagy törjenek világuralomra a huszadrangú akciófilmek szerint), hogy forradalmasítják a mezőgazdaságot egy újabb labornövény piacra dobásával. Ennek következtében hazánkban sajnos egyre szűkebb a növényi molekuláris biológiai kutatásoknak kiszabott tér az ellenséges közhangulat miatt, nem is beszélve a gyakorlati fejlesztésekről, amikről már egy évtizeddel ezelőtt le kellett mondani. Mivel a génmanipulált jelző szitokszó lett, egyre kevesebb tehetséges, ambiciózus egyetemista keres olyan PhD-munkahelyet, ahol génmódosított növényekkel foglalkoznak. Szegeden például az egyszikűeket reprezentáló kísérleti növény nem a rizs, vagy búza, hanem egy arasznyi kis fűféle, a szálkaperje, míg más laborokban a kétszikűeké pedig a lúdfű. Ezeken végzünk tucatszámra génmódosításokat, de nem holmi passzióból, hanem mert ezek nélkül a kutatómunka halott lenne. A gyakorlatban való alkalmazás sosem lehet célja egy alapkutatási témának, az mindig csak hozadéka a belé fektetett energiának. A legfőbb szempontnak mindig az érdeklődésnek, a kíváncsiságnak, a világra való nyitottságnak kell lennie, különben nincs értelme az egésznek. Mégis, ha találunk valami olyasmit, ami által könnyebbé lehetne tenni az emberiség életét, azt nem lenne szabad veszni hagyni, csak mert a média által befolyásolt közvélemény gondolkodás nélkül elutasítja.

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

ALVA ÉLŐK ÉLVE ALVÓK SZÖVEG: KRAUSZ MÁTÉ

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

WORLD PRESS FOTÓ: JOHN STANMEYER, FŐDÍJ 2014

ALVÁS | NYOMÁS

Talán senkinek sem mondok újat azzal, ha azt állítom: társadalmi szinten sokkal kevesebbet alszunk, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Persze egyetemistaként a sokat alvás alapvetően is csak misztikumként létezik életünkben, de ez manapság már a teljes populációt érintő problémává nőtte ki magát: ez a társadalmi jet lag. A társadalmi jet lag azt jelenti, hogy a belső óránk eltolódott, így – az egyébként 24-25 órás – alvás-ébrenléti ciklusunk akár 28 órásra is kitolódhat. Ennek eredménye az, hogy nem este 9 és 10 óra között ’jelez’ a szervezetünk, hogy ideje aludni, hanem pár órával később. Ez nem is okozna problémát, ha egy éjféli lefekvést követően másnap reggel tovább is aludnánk. Persze jelenlegi társadalmi berendezkedésünk ezt nem feltétlenül tolerálná, így ugyanúgy felkelünk minden reggel, akármennyire is bajosan főzzük le a szükséges kávéadagokat. A jet lag következtében pedig egyre kevesebbet alszik a társadalom: az elmúlt 50 év alatt munkanapokon másfél órával csökkent a napi alvásmennyiség, az egyébként kielégítő 8 és fél óráról 7-re. Ezt az ad-hoc szerkesztőségi felmérésünk is alátámasztja: mi átlagosan 7 órát alszunk hétköznapokon, amit hétvégi hosszú (9-10 órás alvásokkal) próbálunk kompenzálni. Mindennek hátterében két fő tényező áll. Első a társadalmi ’nyomás’: a munkahelyi túlórák, az éjszakába nyúló tanulás miatt egyre tovább maradunk fent, de ne feledkezzünk meg az éjszakába nyúló egyéb programokról sem. A másik tényező ezzel kapcsolatban a mindenféle fényt kibocsátó eszközök életünkbe való betörése volt – gondolok itt a közvilágításra, de manapság sokkal fontosabb tényezői a „fényszennyezésnek” a különböző számítástechnikai eszközök (számítógépek, telefonok, tabletek). Ugyanis főleg az utóbbiak által kibocsátott kék hullámhossztartományú fény van befolyással a belső ritmusunkra. Egy 2014-es kutatásban megfigyelték, hogy ha tableten olvasunk lefekvés előtt, akkor átlagosan tíz perccel tovább tart elaludnunk, és tíz perccel kevesebb REM fázisú alvásban lesz részünk az éjszaka során, mintha könyvet olvastunk volna. Mindehhez társul egy alacsonyabb melatonin szint és egy eltolódott biológiai óra is. Alapvetően mindenféle fényforrás képes hasonló hatásokat elérni, de különösen a kék LED fények az ártalmasak. Mindezeknek köszönhetően egyre kevesebbet alszunk, majd ez az egész szép lassan átcsaphat krónikus alváshiányba. Ennek következtében romlik szellemi és fizikai teljesítőképességünk, fogékonyabbak leszünk egyes betegségekre. Szintén egy friss kutatás számolt be arról, hogy egereket vizsgálva arra lettek figyelmesek, hogy alvás alatt sokszorosára növekedik az agy-gerincvelői és az interstitiális folyadék áramlása, ami nagy szerepet játszik a ß-amyloid agyból történő „kimosásában”. Így a rendszer sérülései (pl. alvásmegvonás) esetlegesen hozzájárulhatnak az ß-amyloid felhalmozódáshoz, így Alzheimer-kór kialakulásához is. Tehát beláthatjuk, hogy a krónikus alváshiány minden szempontból káros az egészségre (még ha ez erősen áltudományosan hangzik is). Persze akkor felmerül a kérdés, hogy hogyan vegyük fel a küzdelmet az alváshiány és a jet lag ellen. Első lépésként érdemes kialakítanunk konzisztens alvási szokásokat. A

MŰHELY

hét közbeni kevés alvást célszerűnek tűnhet hétvégi lustálkodással kompenzálni, ez azonban csak rontani fogja a helyzetünket. Ha hétvégenként is rávesszük magunkat a korábbi kelésre, sokkal könnyebben fogunk tudni rászokni a korábbi lefekvésre is. Ébredéskor sokat segít, ha elhúzzuk a függönyöket, hogy ne csak az óra, hanem a fény is jelezze: reggel van. Az alvási rutin kialakításának központi alkatrésze lehet a megfelelő ébresztőóra megtalálása. Sokan esküsznek a különböző aktivitásmérők beépített – alvási ciklushoz igazított – rezgő ébresztőire, de van például fénnyel és hanggal működő – a természetes napfelkeltét szimuláló – ébresztőóra is a piacon; csak válogatnunk kell. A reggeli ébredésben szintén segíthet egy frissítő zuhany, valamilyen felpezsdítő zene társaságában. A jobb alvásért napközben is tehetünk: a nem közvetlen lefekvés előtt végzett kiadós testmozgás is hozzájárul a pihentető alváshoz. Persze nem elég az alvásnak csak az egyik oldalát optimalizálni, így lefekvés előtt szintén érdemes körültekintőnek lennünk. Fontos, akárcsak az ébredésnél, hogy minden nap adott időpontban feküdjünk le. A korábbiakból következően érdemes kerülni közvetlenül lefekvés előtt a lakás díszkivilágítását, illetve különböző eszközeink kijelzőinek nézését. Ha pedig mindenképpen kedvelt kütyüink társaságában töltenénk a lefekvés előtti órákat, érdemes olyan programokat telepíteni, amik a Nap járásával párhuzamosan változtatják a képernyő színhőmérsékletét, így kevésbé zavaró a kijelző fénye éjjel, és talán az alvásunkon is segítenek (pl. https://justgetflux.com/). Amennyiben az ágyunk környékén van valamilyen kék fényt kibocsájtó LED, azt is érdemes éjjelre letakarni, vagy magát az eszközt kikapcsolni. Szintén számít az alvási rutin kialakításában az, hogy az ágyunkat és közvetlen környezetét ténylegesen csak alváshoz kapcsolódó tevékenységekre használjuk; például ne dolgozzunk, együnk az ágyunkban. És bár egyértelműnek tűnik: ne fogyasszunk különféle stimuláns szereket (kávé, energiaitalok) lefekvés előtt – az nem fog segíteni. Végül, de nem utolsó sorban ma már tudományosan is bizonyított tény, hogy megfelelő zenével segíteni tudunk az elalváson. A lassú tempójú, különösen vonósokban gazdag zene ugyanis alkalmas lehet arra, hogy felkészítse a szervezetet az alvásra. Ezeket nem feltétlenül szükséges az ágyban hallgatnunk, már az is elegendő, ha a lefekvés előtti készülődés közben szól a háttérben a zene. Utóbbi hatásokat éppen egyetemünkön vizsgálták. A kutatás eredménye az volt, hogy akik elalvás előtt harminc percig az említett típusú zenéket hallgatták, azoknak rövidebb időre volt szükségük az elalváshoz, és az éjszakát is zavartalanabbul aludták át. Összességében tehát láthatjuk: egyszerű lépésekkel igen sokat tehetünk a jobb alvás érdekében. Most már csak magunknak kell feltenni a kérdést: akarunk-e továbbra is alva élni, majd élve aludni.

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

PORTRÉ BOR | SZÓMA

BOR MÁS &

KÉSZÍTETTE: BÁRÁNDI DÓRA | FOTÓ: RESZKETŐ RÓBERT

Az Alkotás és a Nagyenyed utca sarkán van egy kis borkereskedés. A Szóma. Az üzletvezető egy igen dekoratív, 60-as éveiben járó hölgy. Volt hadnagy, kocsmatulajdonos, vattacukorárus. Pénzügyi végzettsége van és a jogi egyetemen is tanult. Jelenleg a borkimérés mellett az Óriáskeréknél WC-s néni. Ötször volt férjnél és ötször el is vált. Egy keddi napon találkoztam Évával. Mikor belépek a Szómába egyből körülvesz a puncs és forralt bor keverékének mámorítóan fűszeres illata. A hely kisebb, mint amire számítottam, de valahogy ettől csak még jobban tetszik. Először kicsit izgulok, de Éva olyan barátságosan köszönt, mint egy rég nem látott ismerőst. Persze a kezembe nyomott forró puncs is csak javít a helyzeten.

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

SZÓMA | BOR

Nem is tudom, pontosan hol kezdjem? Miről szeretnél beszélgetni? Egyelőre nincsen kijelölt koncepció, arról beszéljünk, amiről szeretnél, majd közben én kérdezek. De akkor kezdjük talán azzal, hogy mivel is foglalkozol jelenleg? Ebben a kis borkereskedésben dolgozom, mint üzletvezető. Korábban mivel foglalkoztál? 18 évig vezettem a Fakalapács borozót miután leszereltem, mert előtte a rendőrségnél is voltam. Majd 2009-ben egy válást követően osztottam, szoroztam, végül mikor sikerült eladni a borozót, vettem egy vattacukorgépet. Miért pont azt? Többször kitelepültünk május 1-én, gyermeknapkor a borozóval a Ligetbe. Ott gulyást főztünk meg meleg ételt, és olyan rosszul esett, hogy 2 éven keresztül mindig csak buktam rajta. Mi történt? Hát elmosott az eső. De persze ettől a területet, az embereket, a teamet ki kellett fizetnem. És akkor láttam ott egy vattacukrost. Egy romát. Érted? Ott volt mellettem és

az állandóan pörgette a gépét. Meg keresett annyit – amíg én buktam -, hogy csak na. Hát mondom én ezt nem hiszem el. Szóval mikor a Fakalapácsot eladtuk, elváltam és kitaláltam, hogy veszek egy gépet, lemegyek a Balatonra és csilliárdosként fogok hazajönni. És? Semmi. Lent voltam 2 évig. Egyszer Lellén a szabad strandon. Na de ott volt 6 vattacukros. Úgyhogy azok a számítások, amiket én szerettem volna, nem igazán jöttek be. Annyi előnyöm volt az egészből, hogy szabad levegőn voltam, akkor ugrottam a Balatonba, amikor akartam. Munka is volt meg nyaralás is a 18 év után. Hogyan tovább? Szerettem volna egy kávézót nyitni Angliában. Két hónapot kint is voltam, utazgattam, felmentem egészen a sherwoodi erdőig, hátha jön a Robin a válás után, de nem jött. Végül a kávézóról is lemondtam különböző okok miatt. Volt valami nagyon pozitív vagy negatív dolog, ami veled történt amíg kint voltál? Rengeteg magyarral találkoztam, aki kint élt, és ami furcsa volt,

PORTRÉ

hogy nagyon sokan egyszerűen nem akartak megszólalni magyarul, ráadásul némelyik olyan rosszindulatú is volt. Emlékszem régen, Aszódon kiültek az emberek, beszélgettek, most meg már azért is szól a szomszéd, ha disznót tartasz, mert büdös. Hát büdös. Én nem tudom, hogy merre visz ez a világ és hogy mi merre tartunk, de én úgy szeretném, ha visszajönne az az idő, hogy csak kezet fogunk és megegyezünk. Anglia után akkor hazajöttél. Igen, utána munkanélkülin voltam, majd csináltam egy szekszárdi borkimérést itt a nagyenyedi utcában. Egy idő után viszont felszámolásra került. Nem sokkal utána elnyertünk egy önkormányzati pályázatot az öcsémmel, és megcsináltuk ezt a kis üzletet. Amellett, hogy itt vagy, ugye a Keréknél is dolgozol, mint WC-s néni? Így van. Kellett valami kiegészítőnek a borkereskedés mellett. Tetszik benne az, hogy végre kiszabadultam Budáról. Szeretem azt a nyüzsgést, ami ott van, meg azt, hogy azért nem szakadsz bele a munkába. Oda kell figyelni, hogy normálisan add ki a blokkot és kész. Megnézed a

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

PORTRÉ BOR | SZÓMA

Ha valaki meg akar támadni, ezzel pofán vágom, jól megszédül, aztán elintézem. retyit, hogy tiszta vagy nem, én meg azért hozzá voltam szokva ehhez a kocsmában. Mit szólnak hozzá a barátaid? Van egy kisebb társaság, akikkel néha össze szoktunk gyűlni itt a Szómában. Van közöttük fizikus, aki a Műszaki Egyetemen docens, bírósági végrehajtó, politikus. Na ők szokták mondani, hogy milyen szép életpálya is az enyém: hadnagyból lett kocsmatulajdonos, majd WC-s néni, és ezen szoktak itt viccelődni. Te mit mondasz erre? Hát hogy gyerekek, a pénznek nincsen szaga. Úgyhogy felveszem a gumikesztyűt, lemegyek és kész. Hogyha a disznót le tudom szúrni, akkor ezt is meg tudom csinálni. A másik az, hogy nekem alap, hogy nem nézek le senkit. Ha valaki velem paraszt, én is paraszt leszek vele. Erre szoktam még azt mondani, hogy a személyességem én vagyok, a viselkedésem pedig attól függ, hogy te ki vagy. Említetted, hogy dolgoztál a rendőrségen. Igen. Ott kezdetben bűnügyes voltam, aztán a rendszerváltás

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

idején sokan jöttek-mentek, nagyon bizonytalan volt az egész és én már nem is nagyon akartam ott dolgozni. Már fiatalon sem érdekelt, hogy engedélyt kellett kérni arra, hogy megszólaljak, meg hogy vigyázzban kellett állni. De dolgoztam a MagyarSzovjet Baráti Társaság elnökségén is. Mi volt az oka, hogy eljöttél? Fiatal korom óta egy lázadó típus vagyok és mindig is nagyobb volt a pofám, mint kellett volna. Egyszer a párttitkár pártfegyelmit akart nekem adni, pedig én sohasem voltam párttag. Kérdeztem, hogy ’ Mi közöm nekem a párthoz??? ’. Azt mondta, hogy ez egy fegyveres testület, így megy. Mire én felkaptam a hamutartót és fejbe akartam vágni, de elhajolt. Utána nem akarta aláírni a beiskolázási papíromat. Ekkor szereltem le, mert abban az időben ha kirúgtak volna, utána sehová sem vettek volna fel. Hová szerettél volna jelentkezni? A Rendőrtiszti Főiskolára vagy a jogi egyetemre. A jogi egyetemen el is végeztem egy évet, de végül otthagytam. Aztán utána elvégeztem még munka mellett a PSZF-t. Töltök még valamit neked egy pohárral.

Mit szeretnél? Megkóstolom a forralt bort is, abból kérek szépen. Már csak az illata is isteni! Közben szeretném, ha kicsit beszélgetnénk a kapcsolataidról; ha jól tudom, ötször voltál férjnél. Hogyhogy így alakult? Ez jó kérdés, nem tudom. Azért nekem egy elég nehéz gyerekkorom volt, a szüleim házassága rossz példaként volt előttem. Talán túlkompenzáltam azzal, hogy csak addig kellett nekem egy férfi, amíg ő azt a zenét játszotta, amit én akartam. Én úgy szoktam mondani; volt mindenféle férjem: fekete, fehér, igen, nem. Fekete? Igen, az ötödik. Vele hol ismerkedtél meg? Még amikor a Fakalapácsban dolgoztam jártak be fekete főiskolás fiúk is. Az egyikükön keresztül ismertem meg ’Silát’. 8 hónapig kitartóan udvarolt, aztán összejöttünk, végül hozzá mentem feleségül. Mert tudod az tetszett benne, hogy olyan más. Meg volt ebben egy segítő szándék is.

SZÓMA | BOR

Sokszor panaszkodott, hogy már 8-9 éve elhozták ide őt focizni, de hogy azóta sem sikerült semmit sem kapnia. Akkor azt mondtam: majd én hozzád megyek és mindent megkapsz. De akkor mi történt, hogy mégis vége lett? Hát olyan szélhámos volt öregem! Csak az edzés, alvás, nőzés ment, dolgozni nem akart. Meg csinált nekem olyan telefonszámlákat, amikor a családdal hablatyolt Afrikába, hogy csak na. Aztán a válás is nagy show volt. Oda már az új barátnővel jött, aki még terhes is volt ráadásul. Szóval sietett. Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy ennyiszer elváltál? Tudod, én mindig is nőügy miatt váltam el, nem leszek a 3.személy senkinek soha. És próbáltam magamban keresni a hibát, mert azért 5 férj az csak minősít valamit. De soha nem tudtam megérteni, hogy mi az, amit rosszul csinálok. Iszonyú tiszta vagyok, állítólag k**va jól főzök és hozzá kell tennem, hogy azért én mindig is egy szép nő voltam. 49 éves koromban volt egy pajzsmirigyműtétem, azóta sajnos meghíztam, de előtte még a nők is megfordultak utánam az utcán. Manapság mindenki eljegyez mindenkit, akár néhány hónapnyi ismertség után is. Szerinted van értelme a mai világban házasodni? Az a helyzet, hogy nagyon kitolódtak a korok. Az én időmben, ha egy lány 18 éves koráig nem ment férjhez, az szégyen volt. Manapság ez teljesen máshogy megy. Ahogyan a nő fogalma is mást jelentett akkor. A szüleim sosem váltak el, mert hogy majd mit szól a falu. Az én elméletem az, hogyha 16-szor megyek férjhez és a 16-ik sem jó, akkor is el fogok válni. És persze ott van ez a nagy emancipáltság is. Mindenkinek csak a karrier a fontos. Persze az őskorba sem szeretnék

visszamenni. Az ötödik férjem által azért beleláttam, hogy milyen is ott a nők élete. Hát na, engem ott aztán tényleg megköveznének… Visszatérve arra, ha a férfinak lenne olyan munkája ebben az országban, amivel a családfenntartó szerepét újfent meg tudná teremteni, akkor a nőnek nem kellene elmenni dolgoznia, csak ha önszántából akarna. Viszont ha ezt nem tudja, a nő munkát vállal, és ott adódhatnak lehetőségek. Ez egy elég nagy társadalmi probléma szerintem. Mindazonáltal a házasságnál eddig még nem találtak ki jobb intézményt, de azt azért hozzátenném, hogy jó dolog a házasság, de nem mindenáron. Tetszik, hogy ennyire határozott véleményed van mindenről. Olyan ember vagyok, aki nem igazán hagyja magát, talán a kocsmai életemből is kifolyólag. A helyeken, ahol dolgoztam, sosem voltam az a Barbie babás kisasszony. Aztán ha valaki szórakozott, keményen oda kellett állni. Hiába voltak többnyire férfi vendégek, hát szétnyíltak előttem, mikor kirángattam a pasit a kocsmából - egyik sem mondta, hogy Éva add már ide, mert nehéz neked. Ha nem álltál ki magadért, nem állt ki érted senki. Ez még a mai napig is működik? Azt hallottam hordasz magadnál egy láncot önvédelmi célokra. Ó, nem csak láncot, van bicska is. Nézd! (Éva hirtelen előkapja a szekrényből a táskáját és lelkesen kipakolja elém a felszerelését) Mikor hazajövök, ez mindig a zsebemben van – mutat a láncra-, meg amúgy is a kulcscsomóm is ezen van. Ha valaki meg akar támadni, ezzel pofán vágom, jól megszédül, aztán elintézem. Próbálok én tisztességes életet élni…de nézd, van lámpám is! Önvédelmi órákat nem tartasz esetleg? (Nevet) Egyébként régebben

PORTRÉ

shotokanban is edzősködtem, 6-9 éveseket tanítottam. De komolyan mondom, én két évig csak arra tanítanám a nőket, hogy hogyan tudják magukat megvédeni. Nem kötelet kell, hogy másszon. Hol fog ő valaha is kötelet mászni?! Verekedjen. Tudja magát megvédeni. És hidd el, még talán annyi agresszió sem lenne, mert mindenkiben benne lenne az, hogy inkább nem kötekszik a másikkal, mert mi van, ha az akkorát lekever neki, hogy magához sem tér. Mindketten nevetünk. Nyílik az ajtó. Egy férfi az. Mindketten mosolyognak, Éva egyik ismerőse. Egy üveggel vesz a merlotból, mert vendéget vár. Kicsit beszélgetnek, majd a férfi távozik. Ő is az egyike volt a baráti társaságnak? Igen, szokott is jönni, csak már másfél éve nem láttam, mert börtönben ült. Na, ő is egy érdekes fazon, övé az egyik legnagyobb bauxitbánya az országban. Tényleg nagyon sokféle ember megfordul itt. Főként munka után szoktak jönni. 5 óra után mindig megnő a forgalom. Na nézd, ő meg az a fizikus, akiről meséltem, hogy az egyetemen tanít. Egy másik férfi lép be az ajtón. Látszik rajta, hogy kedveli Évát. Meg tudom érteni. Egy pohár puncsot kér. Éva közben elmondja, hogyan is készül az igazi puncs. A fizikus mesélni kezd. Közben fel sem tűnik, hogy már egy jó ideje itt vagyok, fél hat is elmúlt. Nehezemre esik, de én meg lassan szedelőzködöm és elköszönök tőlük. Mikor kilépek a Szómából kicsit olyan, mintha egy másik világba csöppennék. A benti fahéj illatú optimizmus után szembeköszön az emberek arcán az őszi fásultság, de valahogy most nem zavar. Egyszerűen csak örülök annak, hogy milyen sokszínűek is vagyunk mi emberek.

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

MŰHELY ÉLETMÓD | ÖNÁLLÓSÁG

KIKÖLTÖZŐSDI AVAGY BOLDOGULNI ANYA ÉS VARÁZSEREJE NÉLKÜL

ÍRTA: ENGLER NÓRA

Végzős gimnazista vagy, hazaérsz egy végeláthatatlan nap után, tíz órával, fakultációkkal és szakkörökkel a hátad mögött, és látod a konyhában gondosan kikészített vacsorát, a frissen mosott ruhahalmot vasalásra várva, köszönsz a szüleidnek, majd leülsz a kellemesen meleg nappaliba beszélgetni velük kicsit és utána még bőven jut idő nyugodtan felkészülni a másnapi témazáróra is. Aztán felvesznek az egyetemre, boldog vagy, izgatott, Pestre költözöl, és amikor két gyakorlattal meg egy előadással a hátad mögött este hazaesel, mosatlan tányérok és poharak garmadája, teli szennyestartó, egy szikkadt zsemle és egy hangos lakótárs vár, a megírandó jegyzőkönyvekről és a közelgő első demóról nem is beszélve, akkor nehéz nem kétségbeesned. Csak te vagy és a kihívás, ami nem más, mint önállóan élni.

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

BRIDGET JONES’S DIARY (2001): “©UNIVERSAL PICTURES”

ÖNÁLLÓSÁG | ÉLETMÓD

Az összehasonlítás némileg túlzó és önkényes, célja csak az, hogy szemléltesse a különbséget otthon lakás és nem otthon lakás között. A kiköltözésnek számos formája és oka létezik: lehet sors hozta, az iskola miatt szükségszerű lépés, de előfordulhat az is, hogy önállósodási vágy vezérelte döntés eredménye. Kerülhetünk otthonról kollégiumba, albérletbe, lehetnek lakótársaink vagy élhetünk teljesen egyedül. Minden helyzet más, de van egy közös vonás mindben: az ember így vagy úgy, de magára van utalva. Ez pedig ugyananyira rémisztő néha, mint amennyire elképzelhetetlen nagy szabadság.

TÁVOLSÁG.

A szülői házból elköltözni sokrétű és számos szempontból nehéz feladat. A változás érzelmi vonzata legtöbb esetben számottevő és megviseli mindkét felet, szülőt – gyermeket egyaránt. A reggeli mellett váltott pár szót és az azelőtt bármikor lehetséges, hosszú, éjszakába nyúló spontán beszélgetéseket felváltja a véletlenszerű, néhány perces telefonhívás, Viber üzenetek és a hetente, kéthetente aktuális hétvégi látogatás. Egyik pillanatról a másikra megszűnik a kontroll, amit a kanapén bóbiskoló, hajnalban fiát buliból hazaváró apa és a tábor előtt lányát óvó tanácsok tömkelegével ellátó anya jelent. Az aggodalom és a féltés átalakul, mondhatni generalizálódik. A gyerek pedig elkezdi érezni, milyen, ha életét saját értékrendje szerint éli, mit enged meg magának, amit szülei nem tettek és mi az, amit otthon ugyan senki nem tiltott, most mégsem teszi meg; mi az a függetlenség. A kötelességtudat és a felelősség más értelmet nyer, ebben egészen biztos vagyok. Először szembesülni azzal, hogy egy problémát egyedül kell megoldani, és nincs más választás, ijesztő, de ha sikerül, egy idő után magabiztossá teszi az embert, önbizalomnövelő.

KÖRNYEZET.

Más a nagy, puha ágyban egyedül, reggel beszűrődő napfényre és kész reggelihez hívó szóra ébredni időben, aztán forró kávéval a kézben, a szekrény előtt állva kiválasztani az aznapi ruhát, délután kész ebédre hazamenni, ledobálni táskát, zoknit, és két négyzetméteren szétpakolt könyv- és füzetrengeteg közepén ülve tanulni, és egészen más reggel a koliszobában, a harmadik szundi hangjára riadni, felpattanni, a mosdóban sorbaállni, majd a nagy sietségben felkapni valamit, közben egy füzetet otthon hagyni, a metróhoz futva két szelet sajtot elmajszolni, aluljáróban kávét venni, gyrososnál ebédelni, délután a szobába visszatérni, két másik szobatárssal egy asztalon osztozkodni és éjszakába nyúlóan, a szomszéd szoba zaját kizárni próbálva, a könyv fölött ülni.

MŰHELY

A két szélsőséges helyzetet összevető hasonlat szintén személtetés végett íródott. Ha megkérdezek néhány embert, akik évek óta kollégisták, mi az, amit a kollégiumi lét pozitív hatásaiként könyvelnek el, azt mondják, a kolis lét egy jobb önismereti tréninggel felér, alkalmazkodóképességük sokat fejlődött, toleránsabbak és elfogadóbbak lettek. Kompromisszumkészségük szüntelenül próbára van téve és az együttélés legmagasabb szintjén léteznek nap mint nap: szobájukat osztják meg másokkal, előfordul, hogy idegenekkel is néha. A személyes tér, a magánszféra redukálódása, majdhogynem teljes eltűnése frusztráló tényező, amivel megbarátkozni nagy feladat. „Talán ez az, amit a legnehezebb megszokni, ha egyáltalán lehet” – mondják. De nem kell nagyon törni a fejünket ahhoz, hogy az efféle helyzet pozitívumait is meglássuk. Mindig akad valaki, akinek pont megvan az a könyv vagy előadásjegyzet, amire szükség van, tejet a kávéba is mindig van kitől kérni, és ha úgy alakul, a közeli kínaiba sem kell egyedül lemenni, társ mindig akad. „Olyan, mint egy tábor” – hasonlítják az ott élők.

ÖNELLÁTÁS.

Ahogyan ezt írom, felcsendül a fülemben egy régi reklám dallama és követi a szöveg is: „Anyu, ha mos, probléma nincsen” és rádöbbenek, a banális versike szilárd és megingathatatlan alapokon nyugszik. Nem kell túlzásokba esni, tudom jól, elmosni egy tányért és egy poharat, berakni a mosógépbe egy adag ruhát és felmosni az étkezőt alapjában véve nem bonyolult, összetett vagy akár megerőltető feladat, ebben a lecsupaszított formában, kiemelve a mindennapokból. Ám ZH-ra tanulván, elhanyagolt mosogatás eredményeképpen beszáradt kávéfoltos bögrék tisztításának nekiállni, szín, anyag és hőfok szerint szétválogatni azt a bizonyos halom ruhát, egészségesnek mondható ennivalót varázsolni némi tojásból, virsliből és paradicsomból egy tűzhelyen, amit művészet begyújtani, bemagolni negyven képletet és csontot latinul, no meg persze eleget aludni megint csak egészen más. Persze, nem lehetetlen, csak merőben más hozzáállás szükséges és persze hajlandóság, a más időbeosztás mellett. „Előadás után nem egyenesen hazamenni, hanem bevásárolni és otthon egy epizód helyett az aktuális sorozatból ebédet készíteni és kisúrolni a fürdőszobát csakis kedv kérdése” – mondja anya; „meg megszokásé” – teszi hozzá. Ha rosszul is esik, igaza van, hisz’ mindenbe bele lehet tanulni. Az iskola közelsége jár némi - előtte utazásra fordított - időnek a felszabadulásával, ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az megint más kérdés, hogy ahogyan az iskola, úgy a barátok és szórakozóhelyek közelsége is adott, vagyis a felszabadult idő sokszor elvész, méghozzá teljesen észrevétlenül és nyomtalanul. Furcsa

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

paradoxonnak tartom, így megemlítem, hogy amióta Pesten lakom, naponta nagyjából két és fél órával kell kevesebbet utaznom, mégis ugyanennyivel kevesebbet is alszom. Nem tudom, hova tűnik az idő, igazán nem tudom.

EGYEDÜL, DE MÉGSEM MAGÁNYOSAN.

Az elköltözés egyik legérdekesebb és egyben talán legmegosztóbb, sarkalatos pontja a lakótárs. Jó, ha az embernek van rá befolyása, de könnyen alakulhat úgy, hogy nincs. Sajnos, gyakran előfordul, hogy az ember nem ápol harmonikus kapcsolatot lakótársával, ez a feszültség állandóan jelen van és megmérgezi a mindennapokat, a folyamatos nézeteltérések kényelmetlenné teszik az együttélést és lehetetlenné a feltöltődést. Ezzel ellentétben sok tekintetben megkönnyítheti az első időszakot, ha lakását, albérletét megosztja valakivel az ember, valakivel, akit ismer és kedvel, hisz’ így mégsincs teljesen egyedül a problémáival, feladataival, ráadásul a hangulat és az együttélés tényéből születő történeteknek és vicces szituációknak nincs párja. Vasárnap este óriáspizzát rendelni és filmet nézni, egyik szobából másikba átkiabálva vitatni meg az élettan és a biokémia nagy kérdéseit, aztán szurkolni egymásnak, ha ZH-zunk, együtt ebédelni idillikus hangulatban egy esős napon és nagy eseménynek megélni, amikor először befűtünk. Ezekért megéri elviselni, ha a kutyája az én szőnyegemen eszik és kakaót csinál az én tejemből magának, és ugyanezekért ő is elviseli a kávé szagát, pedig utálja és tolerálja, hogy néha nincs jó kedvem. Ha belegondolunk, igazából ez is csak egy hatalmas, szerteágazó és szövevényes kompromisszum, amiről végtére is az egész élet szól. Hogy jó-e mielőbb elköltözni otthonról vagy érdemes várni, amíg lehet? Attól függ.

FOTO: FORTEPAN / SEMMELWEIS EGYETEM LEVÉLTÁRA (1985)

Hogy jobb-e kollégiumban lakni és örökké emberek között lenni vagy inkább egy kis lakásban a magad ura lenni? Attól függ. Hogy milyen nehéz úgy intézni ügyeidet és beosztani idődet, hogy mindenre jusson, amennyi kell? Attól függ. Hogy milyen érzés távol lenni azoktól, akikkel előtte együtt éltél? Attól függ. És hogy mindez mitől függ? Nem tudom.

FRIENDS (1994-2004): “©WARNER BROS. TELEVISION”

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

Azt tudom, hogy elköltözni otthonról mérföldkő; egy olyan esemény, ami meghatározza az embert, felelősség és kihívás - és persze, egészen jó buli.

FOTÓ | PÁLYÁZAT VILÁGJÁRÓ NYÁR | ÉLMÉNY

GÓLYATÁBOR

VILÁGJÁRÓ FOTÓPÁLYÁZAT

GULYÁS ÁDÁM, TRIGLAV I. HELYEZÉS TELEKI GYÖNGYI, RAJNA-VÍZESÉS

MIKE DÁNIEL, ÍRORSZÁG

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

NYÁR | |ÉLMÉNY FOTÓ VILÁGJÁRÓ PÁLYÁZAT GÓLYATÁBOR

KADLOK BERNADETT, BELGIUM

KÁTAI ANNA, MAROKKÓ

ALI DORINA, INDONÉZIA

HEGEDŰS ORSOLYA, MURAWAI BEACH III. HELYEZÉS

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

KOVÁCS LUKÁCS FERENC, MONT BLANC

GÓLYATÁBOR VILÁGJÁRÓ

NYÁR FOTÓ | ÉLMÉNY | PÁLYÁZAT

BÁRCZI ENIKŐ, PORTUGÁLIA GONDI KRISTÓF, VELENCE II. HELYEZÉS

KOLLER ANDRÁS, AUSZTRIA

ALI DORINA, INDONÉZIA GERECSEI LÁSZLÓ, IZLAND KÖZÖNSÉGDÍJ

NAGY DOROTTYA, CADÍZ

KULTÚRTÖRI SZEMLE | HÁBORÚ

KÖZELI DRÁMÁK:

Jugoszlávia halála SZÖVEG: VÁSÁRHELYI-NAGY FLÓRA

1995 novemberében tartották a daytoni békekonferenciát, amely hivatalosan pontot tett a Második Világháború óta történt legvéresebb európai esemény – a délszláv polgárháború első szakaszának – végére. A történésekről azonban fajsúlyukhoz mérten aránytalanul keveset beszélünk. Talán, mert rémisztően közeliek kronológiailag és földrajzilag egyaránt? Szemet hunyni persze könnyű. Csak aztán nehogy aknára lépjünk a következő „receptre felírt” horvátországi nyaralásunk alkalmával… Húsz év. Nem röpke idő még egy hosszú emberi életben sem - az idő pedig valóban szépít és sebeket gyógyít, ahogy a közmondás nem egészen alaptalanul állítja. Van azonban egy határ, amely fölött örökre konzerválódik egy átélt trauma, és egészen a sírig, változatlan aktualitással nehezedik elszenvedője vállára. Az már egyenesen világtörténeti szintű tragikum, ha ez nem individuális szinten, hanem kollektíve történik, nem egy emberöltőn, de akár évszázadokon át kihatva egy embercsoport (vagy embercsoportok!) sorsára és világszemléletére. Ebbe a kategóriába tartozik minden kisebb-nagyobb háború, benne a máig nem egységesen meghatározott „polgárháború” alcsoporttal. Polgárháborúnak ma – a nemzetközi jog szerint -, azokat a fegyveres konfliktusokat tekintjük, melyek egy országon belül, politikai, vallási vagy etnikai alapon zajlanak, - és áldozatok számát tekintve meghaladják az ezret.

Egy háború „születése” – ellentétek és elkendozések A rendszerváltás utáni Jugoszlávia esetében mindhárom – fentebb jelzett - kiváltó ok fennállt. A dél-nyugat balkáni régióban népcsoportok, vallási felekezetek alkottak néhol mozaikszerűen elkülönülő, máshol multikulturálisan összevegyült, s csak néhol s némelykor széthúzó csoportokat. Az etnikai és vallási sokszínűség (horvátok, szerbek, bosnyákok, montenegróiak, macedónok, szlovének) tehát adott volt, a kritikusan kedvezőtlen világpolitikai helyzet pedig szerencsésen - de sajnos nem végtelenül - sokáig váratott magára. A Jugoszláv Királyság idején ugyan már voltak ellentétek egyes autonómiát követelő területek és a központi hatalom között, melyeket hol békésebb, vagy kissé erőszakosabb módszerrel, de elcsitítottak. A Második Világháború ezen térséget is minden tekintetben megviselő zavaros évei után megalakult a szovjet érdekeltségű Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság. 1953-tól élén a keleti blokk egyik legellentmondásosabb, hol egekig magasztalt, hol pokolig marasztalt vezetőjével, Josip Broz Titoval. Tito nem sokkal hatalomra jutását követően vakmerő külpolitikai lépéssel szakított Sztálinnal, és a „kommunista értékrendet” teljesen egyéni politikai és piacgazdasági szemszögbe helyezve, nyíltabban közeledett a kapitalista Nyugathoz, mint bármelyik másik Vasfüggöny mögötti ország. Ehhez szüksége volt egy koherens államszervezetre, ha kultúrájában nem is, de politikailag megingathatatlanul egységes hátországra. Így, tulajdonképpen először alakult meg a (majdnem!) minden tekintetben „valódi” Jugoszlávia. A titoi diktatúra ugyan nem élt a Rákosi-terrorhoz hasonló eszközökkel, a nacionalizmussal gyanúsított „elemeket” azonban hol elzárással, hol ellehetetlenítéssel büntették, míg a

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

NYÁR | ÉLMÉNY

GÓLYATÁBOR KULTÚRTÖRI

HÁBORÚ | SZEMLE

ILLUSZTRÁCIÓ A VÉR ÉS MÉZ FÖLDJE C. FILMBŐL, 2011

központi propaganda folyamatosan a „testvériség-egység”(bratsvojedinstvo) elvét igyekezett elhinteni a köztudatban, s a népszámlálás során „jugoszlávnak” vallhatták magukat a lakosok. Összességében, tekintetbe véve a „jugoszláv” polgárok kedvezményezett helyzetét (korlátozott mértékben engedélyezett nyugati munkavállalás), az autokrata hatalom elnézőségét, és az ország régióhoz mérten kiemelkedő gazdasági potenciálját, mondhatni megérte feladni minden nacionalista törekvést és kihasználni a „titoi álom” nyújtotta előnyöket. 1971-ben mégis szárba szökkent egy komolyabb ellenállás - az ún. „horvát tavasz” során komoly embertömeget és különböző társadalmi rétegeket megmozgató tömegdemonstrációkat tartottak a horvát autonómia elérésének reményében. Ezt Tito néhány bebörtönzéssel, és a széthúzó Párt átszervezésével még kezelni tudta, ám már intő előjele volt a rendszerváltás utáni eseményeknek. Az „imperialisták láncos kutyájának” becézett népvezér halála után fej nélkül maradt az állam - közel sem akadt olyan karizmatikus személyiség, aki akár csak megközelítőleg hatékonyan fogta volna össze Jugoszláviát. A kilencvenes évek elején fellángolt nacionalista mozgalmak már egy széthúzó, forrongó, kisebb-nagyobb egységekből álló népközösségben kezdtek terjedni. Ennek ellenére senki sem

gondolta volna, hogy a kommunizmus agóniája vértengerré változtatja a Dél-Balkánt. Ebben, stílszerűen, mint ahogy az összetartásban egy ember, a fő széthúzó felek három politikusa, név szerint Slobodan Milosevic (szerb), Franjo Tudman (horvát) és Alija Izetbegovic (bosnyák) vállalta a „karmesteri” szerepet, míg a terepen legkevesebb 300 ezren vesztették életüket, és több, mint egymillióan kényszerültek elhagyni otthonukat. A tagállamok céljai gyakorlatilag azonosak voltak: nemzeti alapokon álló autonóm köztársaságokat kívántak létrehozni. A vegyes lakosságú területek miatt ezt diplomáciai módszerekkel lehetetlen volt elérni. 1991 júniusában, annak ellenére, hogy a horvátok és a szerbek titkos paktumban felosztották egymás között a bosnyák többségű részt, a hajdani Jugoszlávia legfajsúlyosabb közösségeként a szerbek agresszív és dominanciára törő politikát folytattak, míg

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

A KÉPEN VEDRAN SMAILOVIĆ CSELLISTA LÁTHATÓ FOTÓ: MICHAEL ESTAFIEV, 1992

erre válaszul a szlovének és horvátok kikiáltották függetlenségüket. 1992-ben követték őket a makedónok, ahol az albán kisebbséggel vívott későbbi belső csatározást leszámítva nem tört ki komoly fegyveres konfliktus. A problémát a bosnyákok, szerbek és horvátok által vegyesen benépesített területek jelentették. Így kerülhetett sor a bántóan eufemisztikusan „etnikai tisztogatásnak” nevezett emberiség elleni bűntettekre. Nem csak milíciák viseltek hadat egymás ellen, hanem civilek – akár több generáció óta egymás mellett élő családok – ölték meg egymást kimondhatatlan kegyetlenséggel. 1995-ben (alig néhány hónappal a békekötés előtt), Srebenicában 8700 férfit és fiút (településükről elhurcolva) mészárolt le a szerb hadsereg. Ha nem is ilyen nagyságrendű, de hasonlóan vérszomjas megmozdulások minden oldalon előfordultak. Éppen ezért torokszorító szemellenző nélkül vizsgálni a polgárháborút: nem jelenthetjük ki, hogy egyik vagy másik csoport lett volna a „jó” vagy a „rossz” oldalon. A XX. század végén, közvetlen szomszédságunkban, pusztán nemzeti és vallási hovatartozása miatt, többszázezer ember vesztette életét. Ugyan - jelentős részben a nyugati beavatkozásnak hála - a fegyveres konfliktusok véget értek, az országhatárokat mind a hat hajdani tagállam körül megrajzolták és jóváhagyták, a népirtással vádolt katonai és politikai vezetőket nemzetközi bíróság elé vezették; a lezárás nem jelent egyúttal megnyugvást is. A sebek túl frissek, s akarva akaratlanul, a nagyhatalmi megegyezések által szavatolt határok tovább asszisztálnak a szeparatista törekvésekhez, hiszen néhol éppen azokat az „etnikailag homogén” területeket csatolják egy-egy országhoz, melynek „megtisztításáért” ezreknek kellett meghalniuk. Ennek a háborúnak gyakorlatilag nem volt nyertese, arra viszont rávilágított, hogy az erőszakkal párosult nacionalizmus még a mai Európában is legveszélyesebb ellenségeink egyike.

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

A BÉKE ÚTJAI - A MIR SADA-TÓL, A SZARAJEVÓI CSELLISTÁN ÁT, EGÉSZEN A FILMEKIG... Kevesen tudják, de 1993-ban „Mir Sada” néven, egy nemzetközi összefogás keretében békemenet indult, eredeti úti céljaként az akkor ostromgyűrű alá zárt Szarajevót, később Mostart megjelölve. A menetben főleg olasz és francia civilek vettek részt, s ugyan végül nem ért el átütő sikert, máig a legnagyobb tömeget mozgató megmozdulás, amelyet idegen országok háborúja, tulajdonképpen az egyetemes emberi erőszak ellen, és az emberi értékek jegyében szerveztek. 1992-ben, Szarajevó ostroma során Vedran Smailović csellista játéka - a békemenettel ellentétben - kultikussá vált. A férfi saját életét kockára téve járta a szerb hadsereg által megállás nélkül támadott város utcáit, magával cipelve hangszerét, és Albinoni Adagioját játszva igyekezett lelket önteni a kétségbeesett emberekbe. Mindez élénken emlékeztet rá, hogy ameddig akár csak maroknyi emberben túlél a humánum, addig van remény arra, hogy fennmaradjon az emberi élet és értékek iránti tisztelet.

Revízió: Emir Kusturica Undergroundjának jelentésrétegei 20 év távlatából Az ember életében vannak olyan jelenségek, amelyeket első pillanattól fogva imád vagy gyűlöl. Nos Kusturica munkái vitathatatlanul ezen „jelenségek” közé tartoznak: a néző szenvedélyesen beléjük szeret vagy valósággal kikergeti őt a világból a balkán fenegyerekének mozgókép-hedonizmusa. Legyen szó vérbő komédiáról vagy nehezebb témákról, a rendező egyaránt kaján nyíltsággal dolgozik. Még akkor is, ha nem kisebb falat kerül a tányérjára, mint Jugoszlávia születése és halála. Az Underground az első benyomás ellenére nagyon nehéz film. Nehéz és tömény is, mint a jó ötvenfokos házi pálinka: az ember majd’ megőrül érte, nem bírja abbahagyni, padlóra veri, aztán nemhogy másnapos, hanem „harmadnapos” lesz a duhaj fogyasztó. Az Underground is ilyen: napok (hovatovább, hetek) múlva is kísért. S hogy minek köszönheti ezt a hihetetlen hatóerejét? Vitathatatlan, hogy Kusturica saját képére – a Balkán képére – formálta a prágai iskola atmoszférateremtő zsenialitását, és ezzel maradandót alkotott a középkelet-európai filmművészetben. Színes, hangos, intenzív – már-már invazív – képsorok követik egymást, erősen és valósággal tudat alatt ható vizuális szimbólumokkal. A puszta hangulat és látvány azonban önmagában kevés. Stílszerűen fogalmazva, mélyebb jelentéstartalom nélkül olyan lenne, mintha egy csapat őrült vaktölténnyel lövöldözne. Kusturica azonban éles töltényt tett a tárba. 1995-ben, mind a Nyugat, mind a „dayton-i lélegzetet” vevő államok egyértelmű és átütő erejű alkotást vártak az ekkor már FIPRESCI-díjjal (Emlékszel Dolly Bellre?, 1981), Arany pálmával (A papa szolgálati útra ment, 1985) és ezektől függetlenül is nagy nemzetközi elismeréssel díjazott „posztjugoszláv” rendezőtől. Ehelyett egy groteszkszürreális, majd háromórás filmeposz került elő a kalapból: mintha a bűvészművész fehér nyúl helyett egy vak, háromlábú, veszett jegesmedvét húzott volna elő. Végül is utólag kideríthetetlen okból kapta meg Cannes-ban a legnagyobb elismerést jelentő „nemesfém ágacskát”: vagy azért, mert minden ködösség ellenére mégis csak

a délszláv háború őrületét először feldolgozó, hírneves rendező keze alól kikerült munka volt, vagy azért, mert a bizottság tagjai – amit az exkommunista államok történelmének általános nem ismerése folytán sajnos valószínűtlennek érzek – mélyrehatóan elmerültek a komplex-szimbólumrendszerben. Habár elnyerte a szakmai berkek legnagyobb kitüntetését, a film olyan nemzetközi botrányt kavart, hogy Kusturica tett egy elhamarkodott nyilatkozatot – amit szerencsére nem tartott be -, miszerint végleg felhagy a rendezéssel. Az önállóságát éppen hogy megszerzett Bosznia-Hercegovinában évekre nem kívánatos személlyé vált (a sors érdekes fintora, hogy a rendező Szarajevóban, eredetileg muzulmán vallású családba született), de az európai „(film) nagyhatalmak” részéről is vérmes támadások kereszttüzébe került. Az Undergroundra - jogosan - ráfogták, hogy nélkülöz minden konkrétumot és szó szerint vett történeti hitelességet. Azt azonban – különösen ennyi évvel (bár tegyük hozzá, hogy most sem elég évvel!) a háború után - könnyű belátni, hogy ’95-ben, amikor meg sem száradt a vér Szarajevó utcáin, amíg a tömegsírokba temetett lelkek száma sötét titokként nehezedett a térségre, tökéletesen irreális lett volna elvárni egy hiteles(ebb) tablóképet az eseményekről. Ehelyett Kusturica egy végletekig szürreális látomással operál: nem a tényekre, hanem a tények által kiváltott emberi érzésekre, indulatokra koncentrál. Sokszor vetették a szemére, hogy maga sem tudja, mit akart pontosan elmondani a filmmel. Ez tulajdonképpen így is van, hiszen valami olyasmit próbált megfogalmazni, ami nem pusztán megérthetetlen, de egyúttal elmondhatatlan is. Mi teszi az alapjában véve életre és gyönyörre született embert önmaga és környezete elpusztítójává? Olyan kérdés ez, amelyre nincs elfogadható válasz sem a való életben, sem a művészetben. Az Underground kaotikus anarchiája pontosan ezt a kétségbeesett, önmagát kigúnyoló érthetetlenséget fejezi ki: egy állandóan zaklatott térséget, a Balkán színpadán. Az pedig, hogy a karakterek minden borzalmas, szinte „sátáni” bűnük mellett is szimpátiát keltenek, inkább sötét iróniából fakadó rendezői bravúr. Vannak olyan szörnyűségek, amelyeket már nem tudunk elviselni higgadt fejjel:

fájdalmunkban, kínunkban, és halálos szégyenünkben nem menekülhetünk máshova, csak a fekete humor gegekbe bújtatott enyhülésbe. Tagadhatatlan viszont, hogy ez már valóban megközelíti a „filmes erkölcs” határmezsgyéit. Amennyiben a karakterformálást ez a keserű „feloldáskísérlet” hajtotta előre, igazat adhatunk a rendezőnek. Hogy ez így volt-e vagy sem, azt csak maga Kusturica és a lelkiismerete tudhatja. Talán szeretnénk elhinni ezt a feltételezést.

A történetet nehezen emészthetősége mellett azzal is vádolták, hogy kegyetlen, de mégis idillikus humorral igyekszik „revalidálni” a szerbek nacionalista törekvéseit. Az Underground azonban nem a „kis Jugoszláviáról” szól! Habár történelmi tény, hogy a szerbek dühödten igyekeztek megtartani a délszláv egységet, Kusturica nem erről mesél. A zárójelenet egységes „földdarabja” nem a régi államforma és területi integráció, hanem a sosem létezett „balkáni béke” allegóriája: erre utal az is, hogy a szereplők a túlvilágon találkoznak újra a mézédes és déliesen teátrális megbocsátásban. A sziget is csak a folyó – mely a görög mitológia Styx-e lenne, de ide már csak Duna jutott – habjain elsodródva létezhet egységben, rajta az illúziót boldog eufóriával fogadó őrültekkel, egy olyan túlvilágon, amiről magunk sem tudjuk, hogy valódi-e, valóságos volt-e valaha…

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

NYÁR | ÉLMÉNY AJÁNLÓ KÖNYV | MOZI GÓLYATÁBOR

Marsi adaptálódás TÚLÉLNI MURPHY TÖRVÉNYÉT, A VÖRÖS BOLYGÓT ÉS A DISZKÓT SZÖVEG: RESZKETŐ RÓBERT „A marsi”, Andy Weir első regénye egy modern kori Robinson történet némi Apollo 13 drámával és jókora humorral fűszerezve. Az önálló publikálás rögös kezdeteitől eltekintve a könyvet viszonylag hamar fölkapták a műfaj rajongói, így az eleinte még csak blogbejegyzésenként megjelenő történet pár év múlva már valódi New York Times bestsellerré vált. Ez a keletkezéstörténet sokak számára ismerősen csenghet egy másik, bizonyos ’szürke színskáláról’ elnevezett könyvsorozat okán, de szerencsére a hasonlóságok sora itt véget is ér. A történetről röviden: A nem túl távoli jövőben, az űrkutatás következő fejezete a Mars meghódítása. Az Ares III a harmadik küldetés, amely embereket juttat a Mars felszínére, így az eljárás mondhatni jó úton jár ahhoz, hogy lassacskán rutinná váljon. Egy vihar képében azonban hiba csúszik a számításokba, és a missziót idő előtt meg kell szakítani, hogy a legénység épségben hazaérhessen a vörös bolygóról. Az evakuáció közben viszont az egyik asztronauta (Mark Watney) súlyos sérülést szenved és elsodródik társaitól, akik így kénytelenek őt hátrahagyva elindulni a hosszú útra hazafelé. Az űrhajóst a Földön már gyászolják, és még csak nem is sejtik, hogy Mark valójában átvészelte az incidenst és korlátozott készleteivel továbbra is a túlélésért küzd egyedül, mindentől távol, a Mars kihalt sivatagában. A könyv eleinte Mark naplóbejegyzésein keresztül tárja elénk az eseményeket, majd az idő előrehaladtával, ahogy bővül a cselekmény, úgy bővül az elbeszélés eszköztára is.

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

Televíziós bejelentkezések, kommunikációs archívumok, sőt egy rövid ideig dokumentarista leírások is ékesítik a szerző palettáját a klasszikus elbeszélésen túl. A könyv szerkezete viszont hamar önismétlődővé és átláthatóvá válik az újból és újból előkerülő problémáknak köszönhetően, ami komoly szemforgatásokhoz vezethet. Azonban hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ezekhez köthetőek a könyv legélvezetesebb részei is, mikor a megoldhatatlannak tűnő helyzetek során fölmerül a kérdés: na ebből mégis, hogy a fenébe fog kikeveredni?! Akkor aztán jön a „maszekbarkács”, a kémiai kísérletek és az emberfölötti erőfeszítés, melyeknek köszönhetően lépésről-lépésre közelebb kerülünk a végső megoldáshoz. Az egészben pedig az a legjobb, hogy ezen megoldások akár a valóságban is megállnák a helyüket. Mark számol, hibázik, küzd, tanul és fejlődik, ahogy mi mindannyian, lelkiekben pedig a személyiségétől alapból sem távol álló szarkazmussal és ironizálással próbál megbirkózni a lehetetlen szituációkkal. Mondanom sem kell, nem egy szórakoztató pillanat köszönhető ez utóbbi jellemvonásának. De ettől lesz igazán valóságos és emberséges is a személye. A mellékszereplők karaktere sajnos jóval kevésbé kidolgozott, de szerencsére van köztük annyi dinamika, hogy ők is képesek legyenek remek momentumokkal szolgálni. „A marsi” összességében egy rendkívül szórakoztató és az olvasót könnyedén magával ragadó történet, mely nem is túlságosan hosszú, egy hét alatt más tevékenységek mellett is könnyedén végigolvasható. De hogyan lesz ebből mozifilm?

GÓLYATÁBOR AJÁNLÓ

NYÁR | ÉLMÉNY MOZI | KÖNYV

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

GÓLYATÁBOR NYÁR | ÉLMÉNY

Az adaptációk mindig különösen nagy kihívásokat tartogatnak a filmkészítők számára. Az eltérő művészeti ágak egészen eltérő eszköztárakkal dolgoznak, így elkerülhetetlenek a kisebb-nagyobb változtatások. Mert míg a könyvek esetében a formátumból adódóan a szerző gondtalanul belemerülhet az egyes, általa fontosnak vélt részletek boncolgatásába, úgy a filmeknél már egészen más a helyzet. Az utóbbi években ugyan széleskörűen elfogadottá váltak a két és fél órás közönségfilmek, de a teljesen szöveghű adaptációkhoz ez még mindig sokszor kevésnek bizonyulhat. Nem beszélve arról, hogy attól még, mert valami jól működik könyvként, még korántsem biztos, hogy filmként is megállja majd a helyét. Egy jó forgatókönyvíró azonban tisztában van ezzel és tudja, hogy a könyv mely részei működnek jól együtt az ezüstvásznon, illetve mely részei azok, amelyek szabadon elhagyhatóak vagy legalábbis bizonyos mértékben a háttérbe szoríthatók. Szerencsére esetünkben kijelenthető, hogy a film forgatókönyvírója (Drew Goddard) remek munkát végzett! Mindamellett, hogy a könyv kulcsmomentumaiból kellően logikusan építkezett, még a könyv hangulatát is sikerült maradéktalanul megőriznie. Még az alapmű amúgy némi hiányérzetet hagyó befejezését is igazán elegánsan sikerült kiegészítenie, bár azt a bizonyos túlontúl hollywood-i akciójelenetet talán már nem kellett volna annyira erőltetnie. Továbbá, ahogy az várható volt, az adaptálás legnagyobb áldozatai Mark részletes számításai és magyarázatai lettek, melyek véleményem szerint a könyv legjobb részeit szolgáltatták. Mindez a korábban említettek fényében persze egy abszolút érthető húzás az alkotók részéről, hisz ezeket csak rendkívül szájbarágósan lehetett volna a vásznon megvalósítani. Végeredményben tehát a kies marsi mindennapok technikai részletei helyett a hangsúly sokkal inkább az akcióra helyeződik át, ami érdekes módon a film magyar címén is érződik, amely az eredeti „A marsi” helyett a „Mentőexpedíció” címet viseli. Apropó, magyar! Ne csodálkozzunk, ha a film nézése közben ismerős helyszínek köszönnek vissza ránk a vászonról, ugyanis a film földi jeleneteinek jelentős részét kishazánkban forgatták. Így lett hát NASA centrum a

SZINAPSZIS // 2015. NOVEMBER

Bálnából és kínai űrügynökség a MÜPÁból, amelyek látványa elsőre nem kis mosolyt csalhat az egyszeri hazai néző arcára. És bár a stáblista nem tartogat különös meglepetéseket, de azért egy kicsit mégis érdemes lehet elidőzni rajta, mert nem mindennapi látvány egy ilyen produkció után ennyi magyar névvel találkozni. No de visszatérve: a színészek közül Matt Damont külön ki kell, hogy emeljem, mert olyan könnyedséggel sikerült eljátszania Mark szerepét, mintha azt csakis rá írták volna, és teljesen ellopja a showt. Mivel a marsi Robinsonnak a szomszédos bolygón játszódó jelenetek majdnem mindegyikét egyedül kell elvinnie a hátán, így a casting szempontjából ez ténylegesen egy mindent vagy semmit játszma volt, de utólag már mondhatjuk, egy olyan, ami simán bejött. A többieknek sajnos már nem jut akkora mozgástér az alapanyag hiányosságai miatt, de azért hozzák, ami elvárható. A rendező, Ridley Scott mondhatni szokás szerint lubickol a „reálfuturisztikus” környezetben (lsd. Alien, Szárnyas fejvadász, Prometheus). A helyszínek száma bár csekély, de kárpótol minket azok kidolgozottsága, hisz a berendezés szinte életre kel az alkotói gondoskodástól, melynek kiemelkedő példái a számtalan helyről előtűnő kijelzők és a Hermes űrsikló, melynek mesterséges gravitációs fedélzete szemetgyönyörködtető képi kompozíciókhoz szolgáltat kiváló alapanyagot. Szóval, kedves olvasó, az alábbi jó tanáccsal tudok neked szolgálni: ha az előzetest látva úgy érzed, a szíved dobban Mark „Let’s do the math” vagy „So, I’m gonna have to science the sh-t out of this” kulcsmondataira, akkor úgy először föltétlen a könyvet olvasd el! Ha mindezek téged hidegen hagynak, de azért mégis érdekel, hogyan élhet túl valaki ilyen körülmények között, illetve csak egy szórakoztató „popcornfilmre” vágysz egy igazán „popcornfilmes” befejezéssel, úgy elég, ha a filmet nézed meg. Hogy utána megjön-e a kedved a könyv elolvasásához, az már csak rajtad áll.

EPILÓGUS

KÉSZÍTETTE: FARKAS ZSUZSÁNNA

SZEMPONT | FOLYAMAT

2015. NOVEMBER // SZINAPSZIS

skicc

KÉSZÍTETTE: RESZKETŐ RÓBERT

Hallgatói jet lag...

Csak a szokásos...

TOVÁBBI TARTALMAKÉRT KERESS MINKET A FACEBOOKON!

4 tipp,

hogyan használd okosan a bankkártyádat

Ma már szinte mindenki rendelkezik bankkártyával, de tudod pontosan, hogyan hozhatod ki belőle a legtöbbet? Ebben siet a hallgatók segítségére a MasterCard. A kártyatársaság november folyamán országszerte 10 egyetemi kampuszon oszt ki több ezer jegyzetfüzetet, melyben hasznos tanácsokkal látja el a diákságot a bankkártya-használatról. Ebből válogattunk ki neked néhányat a legfontosabbak közül. Többszörösen is jól jársz, ha rendesen bemagolod a „tananyagot”, ugyanis jegyeket nyerhetsz a Snowattack síutazásra, a Volt és Sziget fesztiválokra, valamint a Play IT showkra. Részletek a www.bankkartyaddalokosan.hu oldalon.

Sietsz? Fizess egyérintéssel! Ha a bankkártyádon szerepel a

jel, azt jelenti, hogy alkalmas az egyérintéses fizetésre. Ha te sem szeretsz sokat ácsorogni a pénztárnál, akkor neked találták ki az érintőkártyát, mellyel pillanatok alatt tudhatod le a vásárlást, bármekkora összegről is legyen szó. Különösen 5000 Ft alatti értékben fizethetsz vele villámgyorsan, ilyen esetekben ugyanis még a PIN kódodat sem kell megadnod. Elég csupán hozzáérintened a kártyádat a terminálhoz és már végeztél is. Állíts be limiteket! Ma már a legtöbb bank esetében limiteket állíthatsz be magadnak az internetbankon vagy mobilapplikáción keresztül. Élj ezzel a lehetőséggel, mert így elejét veheted a visszaéléseknek és a túlköltekezésnek is! Ha azonban tudod, hogy nagy kiadásod lesz, van lehetőséged akár egy napra is felemelni a limitedet.

Nem dombornyomott a kártyád? Így sincs akadálya az online vásárlásnak! Elterjedt tévhit, hogy az interneten csak dombornyomott kártyával fizethetsz. Ezzel szemben a valóságban minden MasterCard® és Maestro® márkájú kártyával vásárolhatsz online, ahol a logó fel van tüntetve a webáruház oldalán. A bankkártyás fizetés az interneten is könnyű és kényelmes, de ügyelj a biztonságra és soha ne add meg PIN kódodat webes felületen! Sokat jársz külföldre? Fizess ott is bankkártyával! Ha külföldre mész, ha csak teheted, fizess kártyával, mivel az esetek többségében nem számítanak fel érte pluszköltséget és az átváltási árfolyam is kedvezőbb lehet, mintha pénzt váltanál. A MasterCard® vagy Maestro® emblémával ellátott, magyar bank által kibocsátott bankkártyákat a világ minden olyan bankjegyautomatájánál, üzletében vagy szolgáltatójánál elfogadják, ahol a bejáratnál vagy a pénztárnál fel vannak tüntetve ezek a logók.

Miután elsajátítottad a tippeket, nincs is más dolgod, mint válaszolni az 5+1 kérdésre a www.bankkartyaddalokosan.hu oldalon, és máris esélyes vagy a fantasztikus fesztiválbelépők egyikére.

Tanulj, nyerj és bulizz!

VaL CENIS

+ |

|FR

2 0 1 6 .0 1 .2 9 -

0 2 .0 7 .

r o b a t I S e d I IR

k S E T O S

t e l r é b í s s o p a n nban 6 + a m t r a p a ** Aprés-ski party 7 éj szállás + + s é z e l l i r G y t r pa s á z a t u s o z s u b +

ÁR: NOVEMBER 16-IG 279€ + ÜDÜLŐHELYI DÍJ 8€/FŐ/HÉT+KAUCIÓ NOVEMBER 17-TŐL 309€ + ÜDÜLŐHELYI DÍJ 8 €/FŐ/HÉT+KAUCIÓ

/FŐ/HÉT* U-000865

WWW.FACEBOOK.COM/SESITABOR EMAIL: SOTESITABOR2016@GMAIL.COM TEL: +36-30-444-9477 A GRILLEZÉS RÉSZVÉTELI DÍJA 5€/FŐ