Szinapszis 2009. november-december

A Semmelweis Kiadó legújabb könyvei:

Megvásárolhatók:

EOK Könyvesbolt

Budapest, Nagyvárad tér 4.

Semmelweis Egyetem, NET Aula Tel., Fax: 210-4408

Könyvesbolt

Budapest IX., Tűzoltó utca 37–47.

Tel.: 459-1500/60000

w w w. s e m m e l w e i s k i a d o . h u

2009. NOVEMBER–DECEMBER

Tartalomjegyzék [KÖSZÖNTŐ] Szerkesztőségi gondolatok A felelős kiadó köszöntője

4 4

[FÓKUSZBAN] Betelt a pohár Az oktatás szolgálatában A hallgatók szolgálatában A forradalom - emlékezés, küldetés

5 6 8 10

[HÖK] EHÖK Hírek FOK HÖK hírek Új csapat, új célok ÁOK HÖK Diákjóléti Bizottság TSK HÖK hírei Kerezsei Endre Szakkollégium Jó tanuló, jó sportoló pályázat

13 14 15 16 17 19 19

[EMLÉKEZZÜNK] Hepp Ferencre emlékezünk 20 Kétszáznegyven évünk emléke 21 [TUDOMÁNY, OKTATÁS] Várunk a könyvtárban Száznyolcvanéves könyvtár „Röhej az egész...”

Fejlemények Csak előadás?

Istenhit és orvostudomány

22 23 24 25 26 28

A hallgatók szolgálatában

A sebészet határterületi kérdései hallgatói szemmel K.O. Hallgatói vélemények az orvosképzésről A torna Gyógyszerészhallgatók nyári gyakorlata Rövid hír A magyar tudomány ünnepe Az ösztönök szerepe a szülésben

November végén fejeződött be az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának Elnökségének megújítása és az EHÖK elnökének megválasztása. A képviselők nagy többséggel szavaztak bizalmat az elnöki tisztséget eddig is ellátó Szécsényi-Nagy Balázsnak, akit az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat helyzetéről, terveiről kérdeztük.

8. oldal

30 35 36 37 38 38 39 39

[HALLGATÓI ÉLET]

36 óra

Akiknek a kosárlabda több, mint játék Medikus kupa 36 óra Egy felejthetetlen gólyabál Gólyák bálja a TF-en Új IÖCS-év, új elnök A pozitív pszichológia forradalma Buen Camino

Ismét maradandót alkotott az Instruktor Öntevékeny Csoport!

42. oldal

Budapest lehet az otthonom

„Gyermekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol ugyanúgy otthon érezhetjük magunkat, mint a Pál utcai fiúk a grundon.”

54. oldal

40 41 42 46 47 48 50 51

[KULTÚRA] Szakrális Művészetek Hetéről WorldPress Photo 2009 Budapest lehet az otthonom Wohlfühlstadt Wien Furcsa műfajok nyomában Kultúra és fenntarthatóság Alessandro Baricco: Vértelenül Drabble 2012

Megújult belső tartalom: Séta Firenzében (képriport)

52 53 54 56 57 58 59 60 62

Címlapunkon a Központi Könyvtár gyűjteményében található Vesalius kötet (1543) szerepel.

■

■

■

■

■

Szinapszis – A Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja Alapítva 2005-ben Kiadja a Semmelweis Egyetem Hallgatói Önkormányzata VI. évfolyam 2-3. szám 2009. november–december Megjelenik havonta, 2500 példányban 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.

E-mail: szerk.szinapszis@gmail.com Felelős kiadó: SzécsényiNagy Balázs, EHÖK elnök Főszerkesztő: Oláh Dániel Főszerkesztő-helyettes: Dr. Békási Sándor Szerkesztők: Balogh Réka, Kovács Bernadett, Téglás Barbara Állandó munkatársak: Hajdú Petra, Prosszer Mária Munkatársak: Al-Katib Kamil, Dr. Csala Irén, Cselik Bence, Dr. Cserháti Zoltán, Dr. Csókai András, Fekete Éva, Fügedi Gergely, Gresits Orsolya, Hevér Evelin, Hoffmann Anna, Kéri István, Kocsmárszky József, Kollárovics Nóra, Mátyás Csaba, Mikó Márton, Prof. emer. Monos Emil, Módos Dezső, Ossik Anett, Papp Andrea, Dr. Papp Magor, Peskó Gergely, Dr. Stangl Rita, Szádvári Enikő, Dr. Szijártó Attila, Szimeonov Eszter, Szöllősy Gabriella, Tamás Anikó, Toroczkay Ilona, Tóth József, Turóczi Zsolt Nyomdai munkák: Pharma Press

■

■

■

■

■ ■

■

■

■

VI. évf. 2-3. szám

3

SZINAPSZIS

Kedves Olvasó!

SZERKESZTŐSÉGI GONDOLATOK

■ Az első szám izgalma és az elvég-

zett munka öröme után ismét újabb, immár az idei második kiadványt nyújthatjuk át a Kedves Olvasóknak, amely bővített tartalommal, két lapszámot egyesítve jelenik meg. Különleges érzés volt az első számon dolgozni, s mondhatjuk, törekvéseinket többé-kevésbé siker koronázta. Noha látjuk a meglévő hibákat, úgy gondoljuk, sikerült egy, a Szerkesztőség szellemiségével megegyező, minőségi alapokra helyezett újságot megjelentetni. Igyekszünk a következőkben tovább csiszolni a formátumon és a tartalmon, s ezúton szeretnénk megköszönni a bátorító visszajelzéseket és a jobbító szándékú kritikákat, amelyet mindig szívesen veszünk.

Ebben az újságban mindenkor kiemelt figyelmet szándékozunk szentelni a hallgatókat érintő problémáknak: a

Következő lapzártánk: 2010. február 1.

Elérhetőségünk: szerk.szinapszis@gmail.com

Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja nem mehet el szó nélkül a rezidensek ügye mellett. Ezzel a témával kiemelten foglalkozunk Fókuszban rovatunkban. Ugyancsak itt található meg az általunk fontosnak tartott interjú Kellermayer Mikós rektorhelyettes úrral, valamint Monos Emil professzor emeritus úr október 23-ára emlékező, saját élményeket bemutató írása.

Számos elképzelésünk mellett, amelyekből már ízelítőt láthattak olvasóink az előző számban is, most még többet tudtunk megvalósítani. Visszatérő rovatainkban beszámolunk a Hallgatói Önkormányzatok munkájáról, oktatási kérdésekről, a hallgatói életről, kurzusokról és tantárgyakról, érdekességekről és lehetősekről. Céljaink, miszerint tájékoztatunk, aktuális kérdéseket vetünk fel, problémákat oldunk meg és szórakoztatunk, talán még kö-

zelebb kerültek. Külön fel szeretnénk hívni a figyelmet Kultúra rovatunkra, legújabb pályázatunkra, és arra a lehetőségre, hogy várjuk olvasóink írásait: verseit, novelláit, alkotásait, cikkeit. Készítsünk közösen újságot, hogy az minket, mindannyiunkat tükrözzön.

Reméljük, olvasóink is ugyanazzal a lelkesedéssel fogadják a Szinapszis legújabb számát, mint amilyen lelkesedéssel mi készítettük azt. Ha kézbe véve a lapot, az az érzés alakul ki, hogy megéri végiglapozni, akkor mi már megtettük a magunkét.

Mindenkinek jó szórakozást kívánunk!

A Szerkesztőség

Szívesen vesszük a lap új arculatával és tartalmával kapcsolatos visszajelzéseket, észrevételeket. Ha van ötleted, mit látnál az újság hasábjain, vagy esetleg publikálnál is, ne habozz, lépj nyugodtan kapcsolatba a Szerkesztőséggel. (Bizonyos tartalmi, formai és stilisztikai kötöttségek miatt csak az előre egyeztetett és az arra érdemes írásokat tudjuk megjelentetni. Kérjük, mielőtt belefognál a cikk elkészítésébe, mindenképp keress minket!)

A felelős kiadó köszöntője ■

Örömmel töltött el, hogy az új tanév első Szinapszisa milyen hatást gyakorolt olvasóira. Nagyon sok beszélgetés során került szóba az újság, melyről a legtöbben elismeréssel szóltak. A lapból októberben 2000 példányt nyomtattunk, melynek döntő többsége gazdára, olvasóra talált.

Sokaktól hallottam, hogy a lapot elteszik emlékbe, mert annyira tetszett

4

VI. évf. 2-3. szám

hangvétele, stílusa, és olyan közelinek érezték. Jómagam is hasonló érzéseket éltem át, és bevallom, eltettem néhány példányt azon barátaimnak is, akik jelenleg külföldön vannak, de jelezték, hogy szeretnének elolvasni, és megőrizni egy saját Szinapszist. Továbbra is kérek mindenkit, akinek ötlete, cikke, vagy bármilyen, az újságba való írása, alkotása van, küldje el a lap

szerkesztőségébe, hogy még sokszínűbb legyen a következő szám! Végül engedjétek meg, hogy gratuláljak a Szerkesztőség tagjaink, akik nagyon sokat dolgoztak azért, hogy egy ilyen színvonalas magazint tarthassatok a kezetekben. Köszönjük!

Szécsényi-Nagy Balázs EHÖK elnök

2009. NOVEMBER–DECEMBER Szerkesztőségi gondolatok

Fókuszban című rovatunkban olyan kiemelt témákkal kívánunk foglalkozni, amelyek nagymértékben befolyásolják a Semmelweis Egyetem mindennapjait. A rendszerint egy-egy egyetemi döntést elemző írásaink remélhetőleg közelebb hozzák, és segítenek megérteni az Egyetemet jelenleg leginkább érintő kérdéseket.

Betelt a pohár!

REZIDENS

A fiatal orvosok megmozdulnak

Amikor ezeket a sorokat fogalmazom, még csak a készülődésről számolhatok be. Arról az elszánt munkáról, ami Magyarország történetének legnagyobb orvos és medikus megmozdulását készíti elő.

■ Írhatok a Reményről, mit a fiata-

lok tenni akarása hívott életre. Az elhatározásról, mi az álmaink végleges felszámolása helyett inkább harcba hív, áttörve passzivitás és a beletörődés hosszú ideje épülő nyomasztó falát.

Mindannyian tudjuk, hogy hat év kemény tanulás után, az orvosi hivatás adta felelősséghez és tudáshoz több jár a megalázóan kevés kilencvenötezernél. Mégis, eddig látnunk kellett, ahogy az újonnan érkezők összeszorított fogakkal bár, de csöndben behajtották a fejüket a rájuk szabott járomba. A fiatal orvosok többsége ezután második, sőt harmadik állásba hajszolja magát, ragaszkodva ahhoz a minimális összeghez, amivel már önállóan is elkezdheti az életet, néhányuk pedig feladva a harcot, inkább a szülői házban vagy kollégiumi szobákban összehúzódva folytatja tovább az életét.

Mindannyian tudjuk, hogy háromhét év rezidensképzés után, a megszerzett szaktudáshoz több jár a semmire sem elég százhúszezernél. Mégis, eddig látnunk kellett, hogy az idősebb kollégák ahelyett, hogy fölemelték volna a szavukat, ugyanúgy elfogadták, hogy ez minden, amit kaphatnak. Nyilvánvaló, hogy jelenleg akinek lehetősége adódik rá, az plusz munkával vagy alternatív csapásokat járva kezdi el megkeresni azt a pénzt, amivel a családját, gyerekeit el tudja tartani.

Méltatlan és felháborító az, amit velünk, orvosokkal művelnek! Eddig sem azért dolgoztunk, mert megérte volna, hanem azért, mert szeretjük a munkánkat. A helyzetünk azonban fokoza-

tosan tovább romlik. Most már olyan nyomasztó körülmények vesznek körül, amit ha sürgősen nem változtattatunk meg, nem szabad tovább felvállaljunk. Lehet, hogy fiatal orvosként még sok mindenhez nincs szakértelmünk vagy tapasztalatunk, az viszont már a pálya elejéről is tisztán látszik, hogy köszönő viszonyban sincs a bérünk az általunk vállalt gyógyító munka értékével és felelősségével.

Gyakran halljuk azt a döntéshozóktól, hogy nincs pénz az egészségügyi dolgozók fizetésemelésére. Azt elfogadjuk, hogy jelenleg szűkösek a keretek, ezért nem is várunk rögtön nyugati fizetéseket.

Jelenleg, bár világos víziónk van az átalakítás irányáról, nem tisztünk, hogy meghatározzuk annak menetét. Azt viszont elvárjuk, hogy a szükséges lépések megszülessenek. A fiatal orvosok nevében megígérhetem, hogy a megélhetésünkhöz szükséges minimum kiharcolásából engedni nem fogunk! Minden döntéshozónak pontosan tudnia kell, hogy ez nem gazdasági kérdés, hanem elhatározás kérdése. Hiszen túl azon, hogy hosszú távú rendszer-átalakításra és bérrendezésre van szükség, az akut tűzoltáshoz alig nettó negyven milliárd forintra van szükség. Ez az összeg nem teszi ki a teljes egészségügyi kassza három százalékát sem. Ugyanakkor jelentősen javítana az orvosi béreken, lényegi ellen erőként hatva többek között a rohamos elvándorlással és a túlmunkából fakadó kiégéssel szemben.

Bár lassan közhely, mégis érdemes az eszünkben tartsuk, hogy az egészségügy működtetésének kulcsszerep-

lői vagyunk. Nélkülünk már most is be kellene zárni az ügyeleteket ellátó kórházi osztályok felét, tömegesen el kellene halasztani műtéteket, ambuláns ellátásokat, le kellene húzni a rolót jó néhány háziorvosi ügyeletben. A rendszer nélkülünk már ma sem működne.

Tisztában kell legyünk az értékünkkel, a nélkülözhetetlenségünkkel. Ennek tudatában, a szerepünk erejével és felelősségével szükséges folytassuk megkezdett utunkat. Katalizátoraivá válhatunk a változásnak. Közel a pillanat, amikor az évtizedek óta stabil kötések végre oldódnak, s helyettük újak születhetnek.

Gratulálunk mindenkinek, akik részt vettetek a formabontó megmozdulásban. Figyelve a sajtóvisszhangot, kellően hangsúlyos szerepet kaptunk. Bizonyára láttátok az elektronikus média mellett az írott sajtóban megjelenteket is. A fontosabb összeállításokat összegyűjtöttük a youtubeon is, többek közt a performance vágatlan anyagát és a saját kamerákkal készült 3 perces kampányfilmünket is. Ezen felbuzdulva néhány lelkes orvostanhallgató profi filmet készített az RTL Klub Webcsillag című kisfilmpályázatára, ami a segítségetekkel akár nyerhet is, ezért kérünk benneteket, hogy népszerűsítsétek és SZAVAZZATOK rá! (részletek: rezidens.hu) Dr. Papp Magor VI. évf. 2-3. szám

5

SZINAPSZIS

Az oktatás szolgálatában INTERJÚ

Beszélgetés Prof. Dr. Kellermayer Miklós rektorhelyettes úrral

■

Szinapszis: Szeretnénk gratulálni ügyének tekinti az egyetemi oktaÖnnek az oktatási és nemzetközi kap- tást. Korábban Pécsett dolgozott, és csolatokért felelős rektorhelyettesi ki- már a budapesti oktatással kapcsonevezéséhez. Elsőként rögtön adódik latban is van tapasztalata. Összea kérdés: miért vállalta el ezt a felada- hasonlítva, mik a két egyetem kötot? zötti felfogásbeli különbségek, mi Kellermayer Miklós: Először is kö- az, ami itt, vagy ott jobban működik? szönöm a gratulációt. Valójában nem Személyes véleményünk szerint az oktatási és nemzetközi kapcsolato- ugyanis sokat lehet az efféle összekért felelős rektorhelyettességet vállal- vetésekből okulni. tam el első lépésben, hanem a rektor- KM: Igen, valóban szívügyemnek helyettességet. Ennek a története elég tekintem az oktatást. Lelkes híve érdekes. Jómagam nem régóta va- és támogatója vagyok a diáksággyok a Semmelweis Egyetemen, nak. Nagy példaképek járnak előt2008. július 1-jén kezdtem meg a Bio- tem, mindenekelőtt édesapám, akit fizikai Intézet vezetését, így derült ég- kiváló oktatónak és tudósnak tartok, ből villámcsapásként ért, mikor rek- vagy Romhányi György patológus tor úr felkért az egyik rektorhelyet- professzor, akinek legendás híre tesi posztra: egyik áprilisi délután volt Pécsett, s volt alkalmam némeghívott az irodájába, és azt kérdez- hányszor hallani előadását. Persze te, tudnám-e az ő munkáját közvetle- sorolhatnék még neveket, sajnos, nebbül is segíteni, mire én igent mond- egyre kevesebbet, mivel az oktatói tam. Erre úgy fogalmazott, hogy a rek- példaképek száma megfogyatkotorhelyettességre gondol. Nem is szá- zott. mítottam erre, érdem helyett nagyfoAz egyetem egy különleges hely. kú bizalomnak lehetne nevezni.

Nem vagyok híve az állandó kisisTehát először a rektorhelyettesség kolás tesztírogatásnak, felnőttként alakult ki, majd körvonalazódtak az ok- és bizalommal kezelem a hallgatótatási feladatok, és ságot. Az okvégül ehhez csatlatatásnak ketMeggyőződésem, hogy az oktatás kozott a nemzetkönagyívű szellemi kaland. A diákoktős feladata zi kapcsolatok felevan: az egyik nak is úgy kell tekinteniük, hogy lőse poszt. Ezek a egy szentélybe lépnek: akár az előaz inspiráció, határok nem szigoa másik pedig adóban, akár a gyakorlati helyiségrúak, az egyes ben, akár a kórteremben vannak, a szakmába kérdések elosztávaló bevezemivel egy olyan felülettel találkozsa projektalapú. nak, amelyen keresztül a természet tés. Én egéEz nekem nagyon szen más típubeszél hozzájuk. Mindez máshoz szimpatikus. nem hasonlítható hely. sú oktatást Már csak azért is, képzelek el: mivel az oktatási nem be kell rektorhelyettességet nehéz, jelentős bifláztatni ezt, meg azt – nyilván erre feladatnak tartom, melynek teljes ver- is szükség van – ,ez csak egy tanulási tikumát az előbbiek miatt nem is is- technika, de nem ez a lényeg. Fő felmerhetem, azonban szerencsére a adatunk a beavatás a szakmába: partmunka Szél Ágoston rektorhelyettes nerként kell kezelnünk a hallgatóúrral megosztva zajlik, ő a graduális, kat. míg én pedig a posztgraduális képHogy milyen pécsi tapasztalatokat zéssel kapcsolatos teendőket látom el; lehet felhasználni az oktatásban? Már gondolok itt a rezidensképzésre, és a a kezdetekkor hangsúlyoztam, hogy doktori képzésre. bár felületesen úgy tűnhet, hűtlen letSZ: Az oktatási feladatok felvállalása tem Pécshez, az alma materemhez, valamelyest azt feltételezi, hogy szív- diákéveimet is számolva huszonöt év 6

VI. évf. 2-3. szám

Prof. Dr. Kellermayer Miklós

A Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet vezetője, a Semmelweis Egyetem oktatási rektorhelyettese. 1964-ben Pécsett született. 1988-ban doktorált a Pécsi Orvostudományi Egyetemen.

2003-tól 2005-ig Széchenyi Professzori Ösztöndíjas. 2008 óta az MTA Doktora. Ötven közleményének összesített impakt faktora mintegy 195, idézettsége körülbelül 1000. után, mégis én úgy gondolom, hűséges vagyok: az oktatás és a tudomány ügyéhez. Így nem érzem etikátlannak azt, hogy az egyetemek közötti dialógus részeként, konstruktív együttműködés keretében átvegyünk bizonyos elemeket.

A tapasztalatok közös megbeszélése például a biofizika szintjén el is kezdődött a négy egyetem között. Az Akadémián a Biofizikai Bizottságban idén februárban egy ülés keretén belül szóba került a biofizika oktatásának harmonizációja. Ez ugyan elsősorban a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet profilját érinti, azonban törekvésként talán példamutató.

Természetesen általánosságban még érzékelnem kell, hogy itt, a Semmelweis Egyetemen az oktatás milyen nehézségekkel küzd. Magyarországi attribútuma az orvosképzésnek, hogy az elméleti oktatás magas színvonalú, míg a klinikum hagy némi kívánnivalót maga után. Ezzel talán még a kliniku-

2009. NOVEMBER–DECEMBER sok is egyetértenek. Az igazi kérdés az, hogy hogyan tudunk ezen változtatni, ebből kitörni. A kurrikulumreform kapcsán Hunyady László professzorral több megoldás szóba is került: a klinikum lecsepegtetése az alsóbb évfolyamokra, és az elméletklinikum szigorú határának feloldása.

SZ: A biofizika esetében ez meg is történt: az ÁOK új kurrikuluma szerint első- és negyedéven oktat.

KM: Igen. Bár csak két év múlva kerül ide az első, kurrikulum reform szerint oktatott évfolyam, mi már szellemileglelkileg készülünk erre az új megmérettetésre.

SZ: Tovább folytatva a biofizikával: mik a tervei az intézetvezetésben?

KM: A Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet remek oktatógárdával rendelkezik, és jó fiskális állapotban van. Mindezért elsősorban a korábbi vezetést illeti dicséret és köszönet. Az oktatáshoz kapcsolódóan a kurrikulumreform miatt ezt az Intézetet érinti a legnagyobb átalakítás. Bár az oktatói gárda egy része ezt traumaként élte meg, feladatomnak tekintem, hogy meglássuk a lehetőséget és felnőjünk a feladathoz.

A kutatásban új lendületet szeretnék adni az intézetnek. Ez a miszszió megkezdődött. Új műszerparkot sikerült hoznom Pécsről: saját kutatási támogatásomból beszerzett, mintegy kétszázmillió forint értékű berendezésekről van szó, amely segítségével nanobiotechnológiai kutatóközpontot tudtunk létrehozni. Ez új dimenziót jelent nem csupán az Intézet, hanem a Kar és az Egyetem részére is.

Az intézetvezetést szolgálatnak tartom, nem pedig diktatórikus hatalomgyakorlásnak. A poroszos helyett sokkal inkább az amerikai igazgatás szolgál mintaként, amelyben a legfontosabb ember nem az intézetvezető, hanem a kutatást irányító témavezetők. Ennek megvalósításán még van mit dolgozni.

SZ: Nagyon izgalmas területnek látszik a nanotechnológia világa. Úgy tűnik, hogy míg a ’80-as, ’90-es évek a molekuláris biológia évtizedei, addig a XXI. században egyre gyakrabban kerül elő a nanotechnológia. Mit jelent ez a hallgatók szintjén, mennyire kerül ez bele az oktatási tematikába, adódik-e tudományos diákköri munkára lehetőség?

KM: Ahogy azt már korábban is említettem, itt is partnerekként kezeljük a hallgatókat. Lelkes híve vagyok a TDK munkának, munkacsoportom építését mindig is TDK-sokkal kezdtem. Véleményem szerint az egyetem mágikus varázsa abban áll, hogy a kutatások, az alapkutatások közvetlenül megjelennek a hallgatók előtt. Más kérdés, ez milyen fokon kerül bele az alap kurrikulumba. Én amennyire tudom, belefűzöm előadásaimba például az egyedi molekulamanipulációs eredményeinket, továbbá ezek megjelennek PhDkurzusokban és TDK témákban.

SZ: Mi a véleménye a mai egyetemi hallgatókról, hallgatói életről? Milyen különbségek vannak a pécsivel összehasonlítva?

KM: A mintegy húszéves oktatói tapasztalatom során azt láttam, hogy a hallgatók előképzettsége, fizikai-matematikai tudása rohamosan csökken.

Ez sokunkat szomorúsággal tölt el, és úgy gondolom, hogy ez egy hazai kórkép. Elszenvedői vagyunk az elemi és a középszintű oktatás devalválódásának. Fizikailag ugyan érett, de szellemileg-lelkileg éretlen hallgatókkal találkozunk. Ez nem szemrehányás, inkább a mai társadalom velejárója, a családokra zúduló terhek mellékterméke. Ilyen helyzetben még kifejezettebb a tanárok példaképként való megjelenése.

A budapesti hallgatói élet teljes vetületét nem ismerem, hiszen ahhoz, hogy azonosulni tudjak vele, itt kellett volna töltenem diákéveimet. Úgy gondolom, Budapest egy különleges hely.

Ezen belül a Semmelweis Egyetem ugyancsak egy különleges szentély. A legnagyobb különbség Péccsel összehasonlítva a város és az Egyetem széttagoltságából adódik. Anekdotaként hallottam, hogy a hatéves képzésből itt ötöt a tanulmányokkal, egyet pedig közlekedéssel töltenek a hallgatók. Ez kihatással lehet magára a hallgatói életre, a kohézióra is.

SZ: Úgy tudjuk, kezdetben sokat ingázott Pécs és Budapest között. Szél professzortól is megkérdeztük, Öntől is megkérdeznénk, ez milyen időbeosztást jelent? Milyen tanácsot tudna adni a hallgatóknak saját időbeosztásukkal kapcsolatban?

KM: Már az első előadáson vagy gyakorlaton fel szoktam hívni a diákok figyelmét, hogy az orvosi egyetemisták különlegesek: fogadalmat tesznek, és a nap huszonnégy órájában

ebben a szerepben, felelőségben élnek. Ez szellemben és lélekben készíti őket leendő hivatásukra. Tréfásan, Romhányi profeszort idézve, rá szoktam mutatni, hogy a medikusok időmilliomosok: számolják a másodperceket. Az orvostanhallgató számára a jó időbeosztás kritikusan fontos!

Diákéveimre úgy gondolok vissza, hogy sok minden megfért egymás mellett. Feleségemmel harmadévben öszszeházasodtunk, és három gyermekünk az egyetemi évek alatt született.

Emellett sportoltam, zenéltem, TDKztam, és még egy-egy bulira is jutott idő. Nem érezzük úgy, hogy valamiből kimaradtunk volna.

Az elmúlt év valóban ingázással telt, amely igen nehéz és megterhelő volt, és a szokásosnál is feszesebb beosztást követelt.

SZ: Ennyi egyetemi feladat mellett mennyi ideje jut a családra? Szabadidejét mivel tölti?

KM: Öt gyermekünk van, ezért a család betölti és meghatározza életünket.

Talán több időt lehetett, vagy kellett volna fordítanom családomra, mindazonáltal úgy gondolom, gyermekeink testileg-szellemileg épségben, nemes lelkülettel nőttek föl. Ez elsősorban feleségemnek köszönhető, aki karbantartott mindannyiunkat. Néha hatodik gyermekként engem is. Nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor minden hétvégén együtt kirándultunk és sátoroztunk. Sajnos, az utóbbi években ezek az együttes kikapcsolódások el-elmaradtak, nehéz ezekre időt találni.

A szabadidőt tekintve korábban zenekarban csellóztam, úsztam és versenyszerűen atletizáltam. Passziószerűen klasszikus gitározni is megtanultam. Érdekes kihívás volt, hogy amikor lányom Amerikában egy speciális japán képzési programban tanult hegedülni, mentorként bizonyos szinten én is kénytelen voltam elsajátítani a hegedülést. Én voltam lányom házi instruktora.

A klasszikus zenét nagyon szeretem, és olvasásra is próbálok el-elcsippenteni néhány szabad percet. No és Budapesten akad még bőven felfedeznivaló.

SZ: Rektorhelyettes úr, köszönjük az interjút, és sok sikert kívánunk!

Oláh Dániel, Békási Sándor VI. évf. 2-3. szám

7

SZINAPSZIS Szerkesztőségi gondolatok A Szinapszis egyik legfontosabb feladatának tekinti olvasói hiteles tájékoztatását. Ennek elengedhatetlen része az egyetemi, valamint a kari Hallgatói Önkormányzatok munkájának bemutatása, Reméljük, rovatunk megfelelő lehetőséget nyújt a HÖK és a hallgatók közötti kapcsolat elmélyítésére, és senki nem marad le az őt érintő információkról.

A hallgatók szolgálatában INTERJÚ

Beszélgetés az újraválasztott EHÖK elnökkel, Szécsényi-Nagy Balázzsal

November végén fejeződött be az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának Elnökségének megújítása és az EHÖK elnökének megválasztása. A képviselők nagy többséggel szavaztak bizalmat az elnöki tisztséget eddig is ellátó Szécsényi-Nagy Balázsnak, akit az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat helyzetéről, terveiről kérdeztük.

■

Szinapszis: Hogyan értékeled az EHÖK jelenlegi helyzetét?

Szécsényi-Nagy Balázs: A kérdésed épp a legaktuálisabb időben érkezett.

Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat Elnöksége minden évben megújul, és most épp egy ilyen folyamat közepén vagyunk. A napokban volt az elnökválasztás, az alelnökök megválasztására és sok más fontos döntésre december elején kerül sor. Idén több új hallgató került be az Elnökségbe, így a testület működése biztosan át fog alakulni egy kicsit. Úgy gondolom, hogy a napi ügyeket folyamatosan viszi a csapat, teszi mindenki, amit elvállalt. Sok kérdésben egyetértünk, de nem titok, hogy vannak olyanok is, amelyekről az egyes tagoknak eltérő a véleménye. Talán a gólyatábor megszervezése az a terület, amelyben még a leginkább össze kell hangolni a véleményeket. Hiszem, hogy az EHÖK csapatban tudja a legeredményesebben képviselni a hallgatókat, mindig szem előtt tartva felelősségünket is.

SZ:Úgy tudom, hogy nagy többséggel választott újra az Elnökség. Ezt munkád elismerésének tekinted?

SZNB: Kétségtelen, hogy nagyon sokat kellett dolgoznom, de a választást nem tekintem elismerésnek. Inkább felelősséget jelent számomra a nagyarányú támogatás. Igyekszem úgy vezetni az Önkormányzatot, hogy a ciklus végén nemcsak a támogatók, hanem a más véleménnyel rendelkezők is, de leginkább a hallgatók úgy érezzék, hogy rászolgáltam a bizalomra.

Sz: Mik az erősségei jelenleg az Egyetemi Hallgatói Önkormányzatnak?

SZNB: Nem könnyű válaszolni, mivel az erősségeket és gyengeségeket 8

VI. évf. 2-3. szám

csak komplexen, együtt bemutatva tudunk hiteles képet adni. Úgy érzem, hogy az egyetemi szintű feladatok elvállalásában és teljesítésében nem állunk rosszul, de erről nem minket kéne kérdezni.

Próbálunk folyamatosan fejlődni, amely alatt a hallgatói képviseleti tevékenység mellett a hallgatói szolgáltatások nyújtását is értem. Az egyes karokon eltérő mértékben ugyan, de folyamatosan fejlesztve próbáljuk a számítógépes elérhetőségeket és a tanulási lehetőséget biztosítani. A NET-ben a Hallgatói Centrum földszintjén egy olyan társasági, klubszerű helyiséget fogunk beindítani, amelyben a hallgatók méltó körülmények között tudnak beszélgetni, egymással találkozni. Gyengeségeinkről sem szabad hallgatnunk. Nyíltan fel kell vállalni, hogy még mindig nem valósult meg teljes mértékben az integráció az együttgondolkodásban a kari Hallgatói Önkormányzatok között, e területen még vannak feladataink.

Sz: Melyek az EHÖK tervei a jövőre nézve?

SZNB: Az előbbi gondolat folytatásaként az egyik fontos terv a már említett közös gondolkodás fejlesztése, a rendezvények összehangolása. Másik – talán kézzel foghatóbb – tervünk a Hallgatói Önkormányzat helyiségeinek, a hallgatói szolgáltatásoknak fejlesztése.

Folyamatosan újul meg a Nagyváradi téri Diákcentrum (DC) gépparkja – most már lapbeolvasási lehetőség is van –, amelyet szeretnénk tovább bővíteni. Hasonló elképzelések alakulnak a Gyógyszerésztudomá-

Szécsényi-Nagy Balázs Az ELTE Apáczai Csere János Gimnáziumában végzett komplex természettudományi tagozaton. Orvosi tanulmányait megelőzően közgazdasági, társadalombiztosítási, egészségügyi menedzseri és jogi képzéseken vett részt. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában 2004-ben, a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 2006-ban végzett. Tanulmányai idején az egészségügy és az egészségbiztosítás területén dolgozott, e tevékenységét jelenleg is végzi. Az Általános Orvostudományi Kar másodéves hallgatója. Szabadidejét aktív pihenéssel tölti a természetben, a hegyekben, érdeklődési köre tanulmányain és munkaterületein túl a történelem, amely iránt általános iskolás kora óta vonzódik, a művészetekből leginkább a képzőművészet ragadja meg. nyi Karon, a Hőgyes DC vonatkozásában is. Szeretném, ha megvalósulna az elnöki pályázatomban is bemu-

2009. NOVEMBER–DECEMBER tatott „Hallgatói Campus a NET-ben” program, amelynek keretén belül egyszerre nyílna lehetőség számítógépés internethasználatra, olvasásra, tanulása, társasági életre, beszélgetésekre, esetleg filmvetítésre is. Ugyanitt működnek a Hallgatói Önkormányzat és a hallgatói szervezetek irodái, és folyamatban van a Szinapszis Szerkesztőségének költözése is a NET-be. Várhatóan a jövő év első felében nyílik meg a Karrieriroda az Egyetemen, amely elősegítheti hallgatóink elhelyezkedését, életpályájuk követését, optimalizálását. Terveink között szerepel az iroda működtetésében aktív részvétel, mellyel még több területen tudunk a hallgatóknak segíteni.

Sz: Mesélj, kérlek az EHÖK feladatairól az Egyetem vezetésében!

SZNB: Az EHÖK, mint testület képviselőket delegál az Egyetem legfőbb döntéshozó testületébe, a Szenátusba, valamint a Gazdasági Tanácsba. A hallgatók aktívan vesznek részt a Szenátus munkájában, vannak kérdések, amelyekről kifejezetten csak a hallgatók egyetértésével lehet dönteni.

A legismertebb ilyen terület a Tanulmányi- és Vizsgaszabályzat, amelynek megalkotásában és módosításában a Hallgatói Önkormányzat is részt vett.

Talán sokan már nem is emlékeznek rá, hogy tavaly a Hallgatói Önkormányzat több fontos vívmányt is kiharcolt (például a vizsgaidőszak hossza, vizsgaismétlési lehetőségek, stb.) A hallgatókat közvetlenül érintő döntésekben és azok előkészítésében mindig részt veszünk.

Képviseljük továbbá a hallgatókat az Egyetem rendezvényein, valamint hallgatókat delegálunk az Egyetem és a Karok által létrehozott egyes bizottságokba. Ennek segítségével a bizottságok munkájukat hallgatói vélemények figyelembevételével végzik.

Persze ennek mértéke területenként eltérő, függően attól is, hogy milyen arányban vannak hallgatók a testületben, és attól is, hogy mennyire tudnak olyan megalapozott álláspontot kialakítani, amelyet az oktatók és az egyetem vezetői is el tudnak fogadni.

Számos esetben fordult elő, hogy egyes feladatokat kifejezetten hallgatókra bíztak. Természetesen mindig a legjobb tudásunk szerint próbáltuk és próbáljuk megoldani őket.

Sz: Mi motivált abban, hogy elvállald

az elnökséget, és mivel töltöd a szabad időd, ha egyáltalán van…

SZNB: Szeretem az elvállalt feladatokat teljesíteni. Az elmúlt évben több munkába, fejlesztésbe kezdtünk, feladatot vállaltunk, melyet szeretnék tisztességgel végigkísérni és befejezni. Amikor átadom az elnökséget, úgy szeretném, hogy egy működő egészet, egy sikeres egységet, komolyabb függő ügyek nélkül vegyen át az utódom.

Vannak még álmaim, céljaim, melyeknek, ha egy része teljesül, már akkor érezni fogják a hallgatók, hogy mindig lehet fejlődni és a Hallgatói Önkormányzat tényleg értük van. Sikerként élem meg, ha kérdéseket kapok és tudok segíteni a hozzám forduló hallgatónak a problémája megoldásában.

Végül – de nem utolsó sorban – motivációt jelentett társaim bíztatása, felkérése, hogy csináljam tovább.

Szabad idő? Értelmezés kérdése, hogy mit tekintünk szabad időnek. Ha arról az oldalról közelítjük meg, hogy olyan időszak, amelyet szabadon, kedvtelésünk szerint tölthetünk el, akkor van. Sokmindennel foglalkozom, de a legtöbbet szívesen teszem. A jó érzéssel eltöltött idő a legfontosabb.

Persze a kérdés nem ilyen egyszerű.

A célok, a vállalások önkéntesek, de mellékhatások mindig vannak. Persze megkérdezhetem kezelőorvosom, gyógyszerészem is, amit meg is teszek. Barátaimmal, mestereimmel és mindenki mással, akiknek véleménye fontos számomra, szoktam beszélgetni az életről és a jövőről. Ettől függetlenül sok olyan időtöltésem van, ami szükségszerű az előbbiekre tekintettel, de nem feltétlenül örömteli. A jó célok érdekében felvállalom ezeket, de természetesen szívesebben töltöm értelmesen, kellemesen az időt. Úgy érzem, hogy amire igazán szeretnénk, arra többnyire ráérünk.

Leginkább az élet legfontosabb dolgaira, személyes találkozásokra gondoltam. Ezekre mindig rá kell érnünk, különben könnyen összetéveszthetjük a célokat az eszközökkel.

Sz: Van valamilyen különleges elfoglaltságod, hobbid?

SZNB: Szeretek túrázni, utazni. A természet értékei, törvényszerűségei mindig lenyűgözőek, és segítenek megtalálni helyünket a világban. Olyan közismert tényezők, mint a tér és az idő problémája, az élet körforgása, megújulása ilyenkor a szemünk elé kerül és alkalmunk nyílik elgondolkozni

rajtuk. Úgy gondolom, erre mindenkinek szüksége van. Minden út személyes élmények sokaságát égeti memóriánkba. Nemcsak különböző kultúrákat ismerhetünk meg, hanem egy picit bele is kóstolhatunk egy másik közösség életébe. Megérthetjük, hogy miért cselekednek, gondolkodnak olykor számunkra szokatlanul.

Hihetetlenül fejleszti empátiás készségünket egy másik ország, nemzet irányába, amellyel hozzá tudunk járulni a hazánkról alkotott képhez is. Nagyon sok segítséget kaptam útjaim során, amelyekre mindig jó szívvel és hálával gondolok vissza.

Sz: Úgy tudom, hogy jogi végzettséged van, mennyire tudod hasznosítani ezt elnökként?

SZNB: Mindenképpen egyfajta rálátást biztosít a jogszabályokra, szabályzatokra. Előfordul, hogy az EHÖK elnöknek kell véleményezni tervezeteket, olykor nagyon rövid határidőre, így nem mindegy, hogy mennyire ismerem az alapvető szabályokat és jogalkotási technikákat. A Hallgatói Önkormányzat működése, valamint a hallgatók által feltett kérdések megválaszolása során is segítenek korábbi jogi tanulmányaim. Olykor élőben kell javaslatot tenni egy-egy probléma megoldására, vagy helyben felmerült kérdésben kell dönteni – akár egy Elnökségi ülésen is –, ilyenkor nem mindegy, hogy jogi szempontból is szabályszerű-e a válasz. Egy rossz döntés nagyon sok következménnyel jár, kijavítása mindenképpen időigényes. Szerintem alapvető jogi ismereteket és összefüggéseket mindenki számára kellene röviden és érthetően oktatni, mert ezzel sok nehézséget és időt spórolhatnak meg egyetemi hallgatók is, szaktól függetlenül.

Sz: Szeretnél-e valamit üzenni a hallgatóknak?

SZNB: Nagyon sok sikert kívánok mindenkinek az elkövetkező vizsgaidőszakhoz, a még hátralévő évközi számonkérésekhez, és szeretném, ha a közelgő ünnepek során, de ezt követően kicsit többet gondolnánk szeretteinkre, egymásra, közösségünkre. A boldogság és a szeretet olyan érték, melyet megtalálni és megőrizni a legnagyobb kincs.

Sz: Köszönjük az interjút, további sok sikert kívánunk!

Békási Sándor, Oláh Dániel VI. évf. 2-3. szám

9

SZINAPSZIS

A Forradalom - emlékezés, küldetés EMLÉKEZZÜNK

„Vannak napok, melyek nem szállnak el, de az idők végéig megmaradnak...”

1956. október 23. Híven emlékezni a körülöttünk zajló, a velünk megesett sorsfordító eseményekre, s azokról méltó módon megemlékezni, morális és egyben hazafias kötelességünk!

■ Meghatározóan fontos – bár gyak-

ran rögös – útja ez a hiteles történelemdimenziójú emlékezés épülésének, amely viszont nélkülözhetetlen feltétele egyéni és közösségi identitásunknak, kultúránk és létünk megtartásának. Meggyőződésem, hogy e megállapítás igaz minden egészséges, jövőjével törődő egyénre és közösségre nézve egyaránt – legyen a közösség családi, munka-helyi, vagy nemzeti.

E gondolatok késztettek arra három évvel ezelőtt, október 23-a ötvenedik évfordulóján, hogy napló stílusban írásba foglaljam emlékeimet – gyermekeim és unokáim számára – arról, miként éltem meg medikusként az ’56os Magyar Forradalom és Szabadságharc sorsfordító napjait. Hálás vagyok Istennek, hogy magyarként jelen lehettem, hogy túléltem, s most itt, a mártír Tóth Ilona szobránál, a Magyar Köztársaság kikiáltásának huszadik évfordulóján, az ötvenhárom évvel ezelőtti nagy idők egyik szerény tanújaként módom van ünneplő szívvel – Arany Diplomám birtokában már – beszámolni Önöknek ama napokról úgy, miként hozzátartozóimnak tettem, bár ezúttal csupán egy negyedórás töredékben.

Még csak negyedik évfolyamos hallgató vagyok a BOTE (Budapesti Orvostudományi Egyetem) Orvoskarán, de egy éve már meghívott tudományos kutatódiák is a legendás Kovách Arisztid docens munkacsoportjában, a Puskin utcai Élettan Intézetben. Kitűnő, művelt, családias egyetemi közösségbe kerültem. Ide alig hatolnak be a nagyvilág betegségtünetei. A szovjet megszállás nyomasztó érzése, a Rákosi-terror, az „osztályharc”, a vonalas jelszavak, a stupid csasztuskák és plakátok, a nélkülözések gyötrő hatása, a 10

VI. évf. 2-3. szám

bizalmatlanság mind kívül rekednek. Itt mindenki igyekszik tenni valami értelmeset, értékeset, jót a tudásért, a tudományért. Egymást segítve, önzetlenül! Szabadidőmből, amennyit csak lehet, itt töltök. Témavezetőm a brilliáns agyú Antal János tanársegéd. A hypothalamus, a hypophysis és a mellékvese titkait kutatjuk. Rendben vannak személyes dolgaim is. Úgy érzem, egyéni életem jó vágányon fut.

A külvilág azonban nyugtalan. Politikai erővonalaiban hatalmas feszültségek villámlanak. A közelmúlt hónapokban-hetekben mind gyakrabban keverednek a politikai hírekbe uta-

lások krízisre, reformokra, függetlenségre, ellenállásra.

Október 23-a verőfényes keddi nap!

A Petőfi Kör a Gólyavárba toborozza a medikusokat vitaestre, témája „A fiatal orvos és a társadalom kapcsolata”.

Déltájban, az Üllői út 26. udvarán és a Gyógyszertani Intézet tantermében medikusok százai csoportosulnak, gyűlések zajlanak. Nagy izgalommal folyik a vita arról, hogy mikor és mi-

képpen csatlakozzunk a műegyetemisták által kezdeményezett szimpátia-tüntetéshez. Cél a lengyel származású ’48-as magyar tábornok, Bem apó szobrának megkoszorúzása Budán. Így akarjuk kifejezni szolidaritásunkat a tüntető lengyel munkások iránt, akikre e nyáron sortüzet nyitottak Poznanban a hatalom fegyveresei.

Mintegy százan estek áldozatul.

Koszorút a mi évfolyamunk is kíván vinni a Bem-szoborhoz.

Egyik évfolyamtársammal kapjuk a feladatot: rendeljük meg a koszorút a Tolbuchin körúti Nagycsarnokban.

Délután egy óra előtt pár perccel Piros László belügyminiszter rádión keresztül betiltja a felvonulást. Gerő Ernőt várja, aki ma érkezik vissza küldöttségével Jugoszláviából, Tito marsallal tárgyaltak. Mi, egyetemisták azonban menni akarunk! Izgatottan várakozunk. Már igencsak elmúlt egy óra!

Vajon mit tesznek a műegyetemisták?

Hogyan tartsuk a kapcsolatot? Futárokra van szükség! Egyik összekötő én leszek, mivel jó futónak számítok. Rövidesen hozom a hírt, amit a Műegyetem belső udvarán gyülekező diákoktól megtudok: ők mindenképpen kivonulnak, de egyelőre még várnak a belügyminiszter engedélyére. Fél három táján a Kormány feloldja a tiltást.

2009. NOVEMBER–DECEMBER Menetünk a Kálvin téren át a KiskörúIzgatott suttogás bujkál a tömeg- vet révén - beavatkozásra kérte fel az ton halad. A Petőfi-szoborhoz akarunk ben: „A Rádióhoz kell menni! Az ÁVÓ országban ’ideiglenesen’ állomásozó letérni. A nagy tömeg miatt már nem karhatalmistái ott már lőnek! Be kell szovjet katonai alakulatokat!” lehet. „Nincs ott egy talpalatnyi hely olvastatni az egyetemisták követeIdőközben ledöntötték a Sztálin sem!” – kiabálják a szembejövők. léseit!” Futólépésben odatartok én is. szobrot a Dózsa György úton.

Nagy kerülővel, a Margit hidat kell vá- Sötét este van. A Petőfi Kör GólyavárÉjfél körül jár az idő, amikor átlopalasztanunk. A Bem-szobor körül is ten- ban rendezett vitájáról lekéstem. Most kodok a Kálvin tér peremén, a Kecsgernyi tömeg van már. Szavalatok nem is ez tűnik az igazán fontos ese- keméti utcán keresztül, a Váci utca fe(„Hazádnak rendületlenül…”: Besse- ménynek. Háborgó, hangos tömeg a lé, ahol rokonoknál lakom az Újvárosnyei Ferenc, „Talpháza egyik ra magyar!”: Sinkoszolgálati laMeghökkentő, izgalmas események követik egymást. vits Imre). Az írók kásában. Ittkiáltványa (Veres ott a környePéter olvassa fel).

• Tavasszal az ellenzéki Petőfi Kör megtartotta első nagyszabású renző háztetők Dalok, Kossuth-nódezvényét a Kossuth Klubban. felől is felták, jelszavak. „Mit • A Szovjet Kommunista Párt XX. Kongresszusa szembefordult a sztálicsattannak kíván a magyar nizmus örökségével. karabélylövénemzet?!” - a diá• Júliusban a szovjet vezetés instrukciójára leváltották a nagyhatalmú Rásek. Géppiszkok tizenhat pontba kosi Mátyást az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) első titkári posztjából, helyébe toly- és gépfoglalt követelése!

Gerő Ernőt tették. A miniszterelnök, Hegedűs András, maradt a helyén. puska-soroValaki kivágja az • Október 6-án százezres tömeg kíséretében újratemették a Rákosiék ál- zatok kereősi hagyomátal kivégeztetett Rajk Lászlót és társait. pelnek. Felisnyoktól elszakí• Október 13-án visszavették az MDP-be a reformokra hajlamos Nagy Immerem őket tott, szovjet min- rét, akit előző év decemberében Rákosi záratott ki a Pártból, miután korábban mesterlövész tájú címert az megbuktatta őt miniszterelnöki posztjában. minősítést egyik nemzetiszí• Október 16-án megalakult Szegeden, majd más egyetemeken is a DISZkaptam az nű zászlóból, töb- től (Demokratikus Ifjúsági Szövetség) független MEFESZ (Magyar Egyetemisták egyetemisták ben követik (ez és Főiskolások Szövetsége). kötelező nyári lesz a forradalom • Október 20-án szenzációnak számított az orvos-író Németh László Gakatonai kiképjelképe). Sötétedik. lilei című drámájának bemutatása a Katona József Színházban. (23-án is műsozésén.

Terjed a hír a töron volt! Fantasztikus egybeesés: a forradalmár csillagászról szóló darab találMásnap komegben, hogy a kozott a forradalommal!). rán reggel Kossuth téren rend• Október 22-én tartották a MEFESZ alakuló nagygyűlését a Budapesti döbbenetes kívüli nemzetgyűlés Műegyetemen, ahol számos más egyetem is képviseltetette magát. Itt határozfőhír a rádióvan készülőben. Elták el, hogy a következő napon tüntetést szerveznek a lengyel munkások moz- ban: várossodródok az évfogalma és a hazai reformok mellett. Tizenhat kemény pontba foglalták az egyeteszerte véres lyamtársaimtól. misták követeléseit. Azon a délutánon – emlékeim szerint - a BOTÉ-n is ülésezösszeütköFutva érek a Parlatek a diákok. zések zajlamenthez. A tömeg nak, sok a talán még szorosabban tömörül itt, Bródy Sándor utcában és környékén, sebesült. Szovjet tankok özönlik el mint a Bem-szobornál. Harsány, egyre a Kiskörúton, a Múzeum-kertben. Ost- Budapest utcáit. A Kormány betiltja a bátrabb jelszavak. Himnusz. Versek. romolják a Rádiót! Lövések csattan- gyülekezést, statáriumot hirdet. Szinte Füttykoncertek. Gerő rádióbeszéde nak a felkelők oldaláról is! A Múze- órák alatt, fegyveres ellenállócsoporeste nyolckor. Tartalma és hangvétele um-kertet választom, a vaskerítéshez tok alakulnak a Corvin mozinál, a Bamiatt óriási felháborodást kelt, olaj a furakodok, szemben a Rádió épületé- ross téren, a Móricz Zsigmond körtétűzre! Fél kilenc tájban kikapcsolják a vel. Friss vérfoltot mutatnak az ember- ren, s a város más pontjain. Elfoglalvörös csillag fényét a Parlament kup- ek a földön. Az első halálos áldozat vé- ták a Rádiót. Barikádok épülnek. Ez olájának csúcsán, a tér világításával re: úgy tudják egyetemi hallgató volt, már forradalom! együtt. Újságpapír-fáklyatüzek gyúlnak talán medikus!?! „Az ÁVÓ nyitott előElső utam a zaklatott, vergődő váezrével a sötétben. Mind keményebb ször tüzet a Rádióból!” – kiáltják fé- rosban a Baross utcai Sebészeti Klinijelszavak: „Ruszkik haza! Magyar lelemmel és felháborodással. Egyre kához vezet. (Sikeresen túl vagyok urán itt marad! Vesszen az ÁVÓ!”… sűrűbb a fegyverropogás. Nem lehet már a nyári sebészeti gyakorlaton.) Ott Mindez alig hihető számomra. Hátbor- tudni ki, kire lő. Magyar páncélos egy- azonban közlik velem, hogy nincs zongató! Nagy Imrét követeli a tömeg ség érkezik vidékről a Bródy Sándor szükség segítségre, nagyon sok máris egyre erőteljesebben. Izgatott várako- utcához azzal a paranccsal, hogy az önkéntes. Az Egyetem központi zás után, kilenc óra körül megjelenik a megvédje a Rádiót az ostromló tö- épületébe megyek, ahol a GyógyszerParlament erkélyén. „Kedves Elvtár- megtől. A felkelők egy csoportja tan Intézet tantermében az ideiglenes sak!” – szólal meg. A fergeteges fúj- győzködi a parancsnokot – „Ne for- Forradalmi Bizottság élén egy közszejolás és füttyáradat új, más meg- duljatok a magyar nép ellen!” A ka- retetnek örvendő, kiváló képességű taszólításra kényszeríti. Igyekszik nyu- tonák átpártolnak a felkelőkhöz. nárunk szervezi a hallgatókat kórházi galomra inteni bennünket. Emberi Nemzeti színű zászló kerül a tankra, vagy nemzetőri szolgálatra. Kézi fegyhangnemben óvatos reformígéreteket kokárda a zubbonyokra. Ijesztő, rémes verek is rendelkezésre állnak. Vátesz – a párthűség szellemében. hír terjed: „Gerő – Andropov nagykö- laszthatok. Szorongató érzés - nem VI. évf. 2-3. szám

11

SZINAPSZIS tudom elképzelni, hogy medikus létemre fegyvert emeljek bárkire is. Jelentkezem a Szt. István Kórházban, Schisha István főorvos Sebészeti Osztályán, ahol pár hónappal korábban a kötelező nyári gyakorlatot végeztem.

Szívesen fogadnak.

Itt szükség van rám! Hősies, intenzív munka folyik az Osztályon. Komoly nagy feladatokat kapok én is: sebeket kötözök, súlyos sebesülteket altatok (éterrel!), első aszszisztens vagyok nagyműtéteknél (sok a haslövés!), beteget hordok, vigasztalom a súlyos sérülteket mikor mire van szükség. A vérkeringési sokk elkerülése, illetve a sokktalanítás a fő feladatok, s egyben a fő problémák egyike. (Fantasztikus egybeesésnek érzem, hogy Kovách Arisztid tudományos csapatában éppen ez a téma van a kísérletes kutatások tengelyében!) Szabadságharcos felkelők és szovjet kiskatonák vegyesen kerülnek az Osztályra, egymás mellett fekszenek (folyosón is), sápadtan, csendesen, békében. Kemény, kérges tenyerű vidéki srácok is vannak közöttük.

Egy részük arra készül, hogy elhagyja az országot, ha felépül. Nem hisznek a forradalom sikerében. Félnek a megtorlástól.

Pár nappal később rövid időre haza tudok utazni szülőfalumba. Nagyon sok fiatal tolong a vagonokban: főleg gimnazisták és egyetemisták. Amikor látják, hogy a bicskei vasútállomáson készülök leszállni, hangos szóval marasztalnak, húznak vissza karomnálkabátomnál fogva, hogy menjek velük Nyugatra. „Ott van az igazi jó élet!” – mondják. Elszorul a szívem! A lelkem mélyéből jön a válasz: számomra csak ez az egy haza létezik. Szüleim és öcsém örömkönnyekkel, kitárt ka-

12

VI. évf. 2-3. szám

rokkal, megkönnyebbüléssel fogadnak Csabdin. Alig pár óra multán azonban indulok vissza a fővárosba. A falu vendéglője előtt egy teherautó vesz fel, amely élelmiszersegélyt szállít a máris nélkülöző budapestieknek.

Sajnos, a személyes élmények sok részlete fél évszázad alatt elhomályosult, összemosódott. Másrészt, számos tragikus mozzanatot, amely élesen él emlékeimben, nem tudok pon-

tosan felfűzni az idő fonalára. Ilyen emlék a nemzeti zászlóval letakart, sötétkék ünnepi bányászegyenruhában hanyattfekvő fiatal, krétafehér arcú munkásfiú teteme a villamossínek mellett a Keleti pályaudvarnál, vagy a lánctalpakkal összetiport, szanaszét heverő civil és katona tetemek a Mes-

ter utca bejáratánál. Nem tudom viszont pontosan felidézni a Szt. István Kórház kitűnő, hősiesen kitartó sebészeinek arcát, pedig egyenrangú kollégaként fogadtak maguk közé! (Talán azért nem, mert éjjel-nappal sebészi maszkban láttuk egymást?!)

Mindezek okán is kezdeményeztem három éve, Egyetemünk Baráti Köre elnökeként, hozzunk létre „Orvosegyetem 1956 történelmi emlékbizottságot” azzal a céllal, hogy a még élő tanúk segítségével felkutassuk, s gyűjtsük az Egyetem Központi Irattárában e nagy idők orvosi, orvosegyetemi teljesítményeinek történelmi értékű emlékeit, dokumentumait. Mérhetetlen nagy áldozatokkal járó, véres történelmi tanulságokat tükröznek számomra az emlékek. Ide tarozik az is, hogy a mintegy ötszáz évfolyamtársam közül csupán háromszázan juthattunk el az orvosi diplomáig a BOTE-n. Mi lett a többiekkel?!

Amint az évek múlnak, mindinkább abban bizakodom, hogy e súlyos tanulságok elkerülhetetlenül kényszerítenek bennünket, s az egész emberiséget arra, hogy a tudás globális nooszférájának gyarapítása mellett, felépítsünk egy, a pozitív emberi viszonylatokat értelmesen „globalizáló” ethoszférát is! Összhangban érzem e bizakodást orvoskarunk küldetés-nyilatkozatával (1998), mely szerint az egyetem két legfontosabb szerepének egyike „az örök emberi ethoszt hívő, betartó és hirdető értelmiség nevelése, a kik hűek a szép, a jó és az igaz antik eszményeihez”.

Prof. emer. Dr. Monos Emil

2009. NOVEMBER–DECEMBER

EHÖK hírek EHÖK

Az előző Szinapszis megjelenése óta eltelt időben is folytatódtak a hallgatói önkormányzati választások. A Ph.D. HÖK elnökének Lőrincz M. Ákost választották meg, míg a Testnevelési és Sporttudományi Kar Hallgatói Önkormányzatát októbertől Bagyinszki Gyula vezeti. Mindkettőjüknek, és az újonnan megválasztott tisztségviselőknek sok sikert és jó munkát kívánunk!

■ Az

Egyetemi Hallgatói Önkormányzat Elnöksége – hosszú időn át tartó, a Hallgatói Önkormányzat érdekében végzett tevékenységük elismeréseként – oklevelet adományozott dr. Takács Péter, dr. Papp Magor, Szkalák Attila és Bendzsák Balázs részére. Gratulálunk a díjazottaknak!

Az EHÖK Elnöksége a Semmelweis Egyetem c. egyetemi lap Szerkesztőbizottságába delegálta Oláh Dánielt, dr. Békási Sándort és Horváth N. Orsolyát.

Egyetemünk Doktori Iskolájának élén dr. Rácz Károly dékánhelyettes úr váltja dr. Szél Ágostont, aki nagyon hosszú időn át köztiszteltben végezte munkáját. Sok sikert, jó egészséget kívánunk munkájához!

Az EHÖK elnöksége pályázatot írt ki az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat elnöki feladatainak ellátására, amelyet Szécsényi-Nagy Balázs nyert el. Az alelnökök megválasztására decemberben kerül sor.

Egyetemünk életében 2009 novembere különösen gazdag programokban, melyek közül több a lap megjelenése előtt lezajlott, azonban mindenképp érdemes a programokról megemlékezni. 2009. november 3-án volt az Orvos Hősi Halottak emlékművének megkoszorúzása, valamint a Rektori Épület felújított belső tereinek sikeres bemutató ünnepsége.

Egyetemünk polgárai és vendégei november 5-én tekinthették meg a felújítás sikereit, a gyönyörű belső tereket.

Megnyitotta kapuit a Semmelweis Szalon is, amelyben igényes, a Semmelweis Egyetem hagyományaihoz méltó környezetben nyílik lehetőség tudományos és kulturális rendezvények megtartására, valamint ünnepségeink

megrendezésére. A megnyitót követően az első ilyen rendezvény november 6-án a Díszdoktoravatás – Doctor Honoris Causa címek adományozása – volt.

2009. november 7-én a NET Dísztermében ünnepeltük Egyetemünk alapításának (1769. november 7.) kétszáznegyvenedik évfordulóját. A Dies Academicust – a doktorjelöltek avatását és kitüntetések átadását – megtisztelte jelenlétével dr. Sólyom László, a Magyar Köztársaság Elnöke is.

A Hallgatói Önkormányzat rendezésében az Általános Orvostudományi Kar és a Fogorvostudományi Kar nagy sikerrel összevont nyílt napot tartott a Nagyvárad téri Elméleti Tömb (NET) dísztermében, melyen mintegy ezerkétszáz érdeklődő – reményeink szerint jövőbeni hallgatóink – vettek részt és pillantottak be az Egyetem életébe.

Országosan is emlékezetes, sikeres rendezvényt tartott a Magyar Rezidens Szövetség a Hallgatói Önkormányzat segítségével november 12én délután. Sikeres és méltóságteljes felvonulást – amely a Pollack Mihály tértől a Bazilikáig tartott – követően mintegy ezerötszáz hallgató és rezidens részvételével olyan performanceot láthatott a világ, amire még nem volt példa. Köszönjük minden résztvevő segítségét, és dr. Karádi István Dékán Úrtól a dékáni szünetet!

2009. november 19-én a Semmelweis Kutatási Támogatás nyertesei sikeres beszámoló előadást tartottak az Elméleti Orvostudományi Központ Szent-Györgyi Albert termében. November 19-21. között került megrendezésre – nemzetközi szinten elismert professzorok, az urológus szakma legjobbjainak részvételével – az idei Sem-

melweis Symposium a Novotel Budapest Centrum szállodában, melynek idei témája az urológia volt.

2009. november 25-én 17 órakor a Semmelweis Egyetem Baráti Köre – megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából – kis ünnepség keretén belül emléktáblát avatott a Nagyvárad téri Elméleti Tömbben. November 26án Semmelweis Ignác emlékelőadás és emlékérem átadás volt az Elméleti Orvostudományi Központban. November 28-án került nagy sikerrel megrendezésre a Magyar Alumni Találkozó, melyen egyetemünk tíz, húsz, harminc, negyven, ötven éve, vagy még régebben végzett diákjai találkoztak az Alma Mater mai polgáraival. Az igényes szakmai előadások mellett sok régi ismerős, barát talált egymásra a rendezvényen.

2009. november 30-án a Semmelweis Egyetem hallgatói a tragédia időpontjával megegyezően egyperces néma felállással emlékeztek a Pécsi Tudományegyetemen történt tragédia áldozatára és sérültjeire. Az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat táviratban fejezte ki együttérzését a Pécsi Tudományegyetem hallgatóival és az áldozatok hozzátartozóival. 2009. december 3-án 11:30 órakor a NET épülete előtt a Hallgatói Önkormányzat gyertyagyújtásos megemlékezést tartott az elhunyt hallgató emlékére.

Szécsényi-Nagy Balázs EHÖK elnök

VI. évf. 2-3. szám

13

SZINAPSZIS Szerkesztőségi gondolatok Soron következő számunkban többek között beszámolunk a Fogorvostudományi Kar, a Gyógyszerésztudományi Kar, valamint a Testnevelési és Sporttudományi Kar Hallgatói Önkormányzatáról, a választmány tagjairól és a tervezett programokról. Reményeink szerint a tanév folyamán tovább közvetíthetjük a Hallgatói Önkormányzatok munkáját, programjait. Ezen írások közlésére a szerkesztőség mindig kiemelt figyelmet szándékozik fordítani.

Választás FOK HÖK

Szeptemberben ismét lezajlottak a Fogorvostudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának választásai. Örömünkre az évek óta fennálló tendenciához hasonlóan, idén is igen jelentős számban jelentkeztek lelkes hallgatók az általunk meghirdetett harminc helyre.

■ A sikeresen és zökkenőmente-

ink havi rendszerességgel vesznek együttműködve; informatikai részről sen lezajlott választásokat követve, részt a Kar Tanulmányi Bizottság ülé- pedig a pedig a Hallgatói Levelezőaz újonnan megalakult választmány sein, képviselve a diákokat és azok ér- rendszer népszerűsítése, hallgatók setagjai delegálva lettek a Szenátusi- és dekeit. gítése (elfelejtett jelszó, segédanyaKari bizottságokba, valamint a hat Mivel Karunkon fontosnak tartják a gok). munkacsoportunk egyikébe, majd en- hallgatók véleményét, így idén is a felMenedzser munkacsoport felel nek megfelelően meg is kezdték mun- sőbb évfolyamokban megtörtént az Karunkon a SE börze, Nyílt nap, EDUkájukat.

CATIO és a Kari Idén az eddinapok megszergi tapasztalatovezéséért és hirTervezet rendezvények kat mérlegelve detéséért. Ezen 2009. november 14-15. – Őszi bemelegítő (foci, röplabda, streetball, floorball) és nem utolsó felül feladatai kö2009. november 16. – Nyílt nap sorban a felmezé tartozik még az 2009. december 09. – NET futás rült igényeket fiEgyetemi Hallga2009. január 23–24. (10-től 17 óráig) – EDUCATIO gyelembe véve, tói Önkormányzat 2010. febr.uár 24-25. – Jégfarsang bizonyos változhonlap kari érde2010. március – NET futás tatásokba fogkeltségű részének 2010. március 10-18. – Kulturális Napok rendezvényei tunk. R e m é szerkesztése.

2010. március – április – Medikus kupa nyeink szerint A Külügyi mun2010. március– április – Tavaszi foci ezeknek kökacsoportunk 2010. április 14. – Semmelweis Egyetem Sportnap és Semmelweis Fesztivál szönhetően hanevéhez hűen a 2010. április – FOK Kari Napok tékonyabban cseregyakorlatokfogjuk tudni vékal (IADS, ERASgezni munkánkat, és ezáltal sokkal OHV (Oktatók Hallgatói Véleményezé- MUS), külföldi ösztöndíjakkal foglalkoszélesebb hallgatói rétegekhez jutunk se) kérdőívek kiosztása, valamint kiér- zik. Feladatkörüket bővítve, a munkael. tékelése. csoport tagjai idén felvették a kapcsoA Diákjóléti Bizottság tagjai eddig A munkacsoport további tervei kö- latot a külföldi hallgatók szervezeteivel a bejövő kérelmeket mérlegelve idén zött szerepel még egy-egy ismertető (ISAS, DSVS), melytől azt várjuk, hogy is kiosztották a szociális támogatást, előadás megszervezése az ERAS- közelebb hozza egyetemünkön a két és a tavalyi év tanulmányi átlagai alap- MUS-szal és a Rezidensképzési rend- hallgatói tábort. ján megállapították az ösztöndíj sávo- szerrel kapcsolatban. Tagjai lehetőséEllenőrző munkacsoportunk felkat; a közeljövőben pedig sort keríte- get próbálnak teremteni a Kar tanulói ügyeli a FOK-HÖK munkáját, az nek a várva várt Comenius pályázat le- számára, hogy a közeljövőben, a fog- SzMSz-nek megfelelően. Ezen felül bonyolítására. orvosoknak szánt továbbképzéseken jegyzőkönyveket vezet, valamint váÉves munkatervük része még a tu- is részt tudjanak venni, ezzel gyarapít- lasztási eredményeket kezel. dományos és közéleti ösztöndíjak, va tudásukat, továbbá, hogy lehetőség A fent vázolt számos tennivalón kírendkívüli szociális támogatások, vala- adódjon bizonyos extra klinikai gya- vül, a mi feladatunk a HÖOK szervemint alaptámogatások megállapítása, korlati órákon való részvételre. zése alatt álló mentor program felés nem utolsó sorban a köztársasági A Sport és Informatikai munka- ügyelete és irányítása, mellyel az arra ösztöndíjak odaítélése. csoport feladatai közé tartozik az rászoruló hallgatókat segítjük.

Tanulmányi munkacsoportunk egyetemi sport- és kulturális rendezfeladatköre is igen sokrétű. Delegáltja- vények megszervezése más karokkal Al-Katib Kamil

14

VI. évf. 2-3. szám

2009. NOVEMBER–DECEMBER

Új csapat, új célok GYTK HÖK HÍREK

Az alakuló gyűlést követően a GYTK HÖK tagjaival megkezdtük a következő évre felépíteni a terveinket. Célkitűzéseink között szerepeltek alapvető, magától értetődő dolgok, úgy mint a hallgatók hatékony informálása a legmegfelelőbb csatornákon, továbbá a hallgatók igényeihez alkalmazkodó programok szervezése. Annak érdekében, hogy megtudjuk, program ötleteink valóban beleillenek a hallgatótársak érdeklődési körébe: közvélemény kutatást végeztünk. Karunk minden évfolyamára osztottunk ki az egyoldalas kérdéssorból, és közel háromszáz diák tisztelt meg minket a válaszaival.

■ Néhány fontos dologban voltunk kí-

váncsiak a hallgatók véleményére. A kérdések között a kulturális programok lehetőségeiről érdeklődtünk, azaz melyik program mozgatna meg előre láthatólag a legtöbb diákot, továbbá a jövő tavaszra tervezett nagyszabású rendezvényünk a Gyógyszerész Börze kapcsán merült fel néhány kérdés és egy-egy aktuális probléma megoldására kértük a hallgatókat, hogy oszszák meg velünk véleményüket, ötleteiket hogy az eredmények fényében állíthassuk össze tehát az előttünk álló év programját.

A válaszok kiértékelése megtörtént, a statisztikai adatok eredményei közül a legérdekesebbek a következők voltak: a válaszadók hatvanöt százalék gondolja úgy, hogy szükség van olyan programra, amely összehozza a magyar gyógyszerészhallgatókat, és nyolcvanöt százalékban kaptuk azt a választ, hogy egy ilyen eseményhez szakmai program is kell, hogy társuljon. Ennek az eredménynek rendkívül örültünk, hiszen pont egybevág a Börze tervezetével. Kíváncsian vártuk, hogy mit tartanak a diákok a legjobb információs csatornának, a válaszok alapján a levelező lista és Neptun rendszer került a leginkább kedvelt helyre, második helyen a plakát és szórólap végzett, míg a harmadik helyezett szinte azonos arányban „holtversenyben” a honlapunk (www.ehok.sote.hu) és a Szinapszis újság, melyet most is kezedben tar-

tasz, kedves olvasó. Bár a levelező lista rendkívül hatékony és kényelmes, azért a továbbiakban is fontosnak tartjuk, hogy weblapunk mindig aktuális hírekkel legyen feltöltve és minden program, hirdetés és fontos elérhetőség megtalálható legyen és bármikor rendelkezésére álljon az érdeklődő diákok számára. Terveink szerint a Szinapszisban leközölt cikkeink, vagy azok kiemelt részei is olvashatóak lesznek weblapunkon keresztül is.

Nagyon szeretnénk a következő évben a kulturális programok számát emelni, ezért fontosnak tartottuk megtudni, hogy milyen területen legyen kezdeményezés. A válaszadók érdeklődési köre rendkívül megosztottnak bizonyult, ezért igyekszünk majd mindenki igényének megfelelni, egy-egy félév során tehát minden típusból egyet megvalósítani. Az élen járó színház és koncert opció szinte egyenlő arányban kapott szavazatokat, interaktív kiállítás és múzeumlátogatás lehetőségére kevesebben voksoltak, viszont a válaszadók egyformán fontosnak tartották. Nagyon örültünk annak, hogy a válaszadók csupán két százaléka nem érdeklődik a kulturális programok iránt, tehát valóban helyes volt a felismerés, miszerint több kulturális program szervezését érdemes tervezni a 2009/2010-es tanév idejére.

Végezetül a számunkra kiemelten fontos rendezvényünk, a tavaszi Gyógyszerész Börze kapcsán Tobiás

Bálint, tavalyi főszervező összefoglalóját olvashatjátok: Nem olyan régen azzal a szándékkal keresett meg minket a szegedi egyetem Gyógyszerésztudományi Karának HÖK elnöke, hogy vegyünk részt egy új, az ország minden gyógyszerészhallgatóját érintő rendezvény létrehozásában. A pontosabb terveket, részleteket október 24-én beszéltük meg, amikor Nagy Katával együtt leutaztunk Szegedre. Ezen a találkozón a pécsiek kivételével mindegyik Kar képviseltette magát. A beszélgetések során arra jutottunk, hogy belevágunk egy három napos rendezvény megszervezésébe, amelynek célja, hogy a magyar gyógyszerészhallgatók megismerjék egymást, miközben szakmai programon vesznek részt.

Minket, pestieket azért érint jobban ez a három nap, mert a EOK-ban tavaly megrendezett I. Országos Gyógyszerész Börze a második nap kerül megrendezésre szakmai előadásokkal és workshopokkal kibővítve.

A további részletekkel még jelentkezünk! Addig is mindenki írja be a naptárba, hogy 2010. március 12-14., Szeged.

Szádvári Enikő

A GYTK HÖK bizottságai a 2009. november 5-ei gyűlés során váltak teljessé, ugyanis a korábbi alakuló gyűlésen csupán a bizottsági elnökök megválasztására került sor. A teljes bizottsági lista, mely honlapunkon (www.ehok.sote.hu) a tagok elérhetőségével is kiegészülve megtalálható.

VI. évf. 2-3. szám

15

SZINAPSZIS

GYTK HÖK összetétele a 2009/2010-es tanévre Elnök: Szádvári Enikő Alelnök: Fejős Ida Kulturális Bizottság Elnök: Izsák Nóra Tagok: Csorba Veronika Horváth Ákos Márk Nagy Katalin Pázmány Péter Sportbizottság Elnök: Urbancsok Zsuzsanna Tagok: Horváth Ákos Márk Jekő Anita Kenyeres Júlia Pázmány Péter Szőcs Levente Szilárd Informatikai Bizottság Elnök: Nagy Gergő Tag: Nagy Ádám Kredit Bizottság Elnök: Kocsmárszky József Tag: Nagy Katalin Ellenőrző Bizottság Elnök: Kocsmárszky József Tagok: Nagy Gergő Szőcs Levente Szilárd

Választási Bizottság: Elnök: Nagy Katalin Tagok: Csorba Veronika Jekő Anita Dávid Adrienn Urbancsok Zsuzsanna Kari Tanács tagok: Szádvári Enikő Fejős Ida Urbancsok Zsuzsanna Etikai Bizottság: Csorba Veronika Nagy Katalin Tanulmányi és Oktatásfejlesztési Bizottság: Kocsmárszky József Nagy Ádám Programakkreditációs Bizottság: Kocsmárszky József DC felelős: Nagy Gergő Szőcs Levente

Diákjóléti Bizottság ÁOK HÖK

A Diákjóléti Bizottság, az Egyetem Kari Tanácsa által létrehozott bizottság, mely az alábbi feladatok ellátására hivatott.

■ A szociális támogatás pályázati

hirdetményének előkészítése, a pályázat meghirdetése a Kar Szociális és Esélyegyenlőségi Bizottsága által történt jóváhagyást követően. A beérkezett pályázatok előkészítése, javaslattétel a támogatások összegére, és azok továbbítása a Kar Szociális és Esélyegyenlőségi Bizottságához. Nyilvántartás vezetése, amely tartalmazza a javasolt és a Szociális és Esélyegyenlőségi Bizottság által jóváhagyott 16

VI. évf. 2-3. szám

összegeket. Dönt minden olyan - a hallgatók állami támogatását érintő - kérdésben, melyet a Szabályzat nem utal más bizottság hatáskörébe. Előkészíti a Térítési és Juttatási Rend módosítási javaslatait. Munkájáról folyamatosan tájékoztatja az egyetemi közvéleményt. Összetételét tekintve, elnöke, a Kar Szociális és Esélyegyenlőségi Bizottság oktató tagjai közül a Kari Tanács választ ki. Jelenleg Terebessy András

dr. Alelnöke: a Kar Szociális és Esélyegyenlőségi Bizottsága hallgató tagjai közül a Kari Hallgatói Önkormányzat által választott hallgató, Kéri István (ÁOK, V. év). Tagjai között találjuk a Dékáni Hivatal vezetője által delegált hivatali munkatársát, Pénzes Mihálynét, valamint a Hallgatói Önkormányzat által delegált nyolc hallgatót.

Kéri István

2009. NOVEMBER–DECEMBER

SE-TF HÖK hírei TF HÖK

Tisztújító választások A Hallgatói Önkormányzat 2009. október 21-én tisztújító önkormányzati választásokat tartott. A szavazóképes Választmány az alábbi hallgatókat választotta tisztségviselőknek

■

A következő néhány mányi munkát és a sportsorban szeretnének beéletet.

Elérhetőségek, tisztségek mutatkozni az újonnan Vágó Levente: Mámegválasztott képvise• Bagyinszki Gyula sodéves hallgatóként kölők.

Elnök zel egy éve segítem a Bagyinszki Gyula: Testnevelő tanár – rekreáció szak, V. évfolyam Hallgatói Önkormányzat Az elmúlt három évben a 30/687-6601, gyula@tfnapok.hu munkáját, elsősorban a Hallgatói Önkormányzat • Berkes Márton Kar Tanulmányi Bizottsáalelnöki, és a Sport és Alelnök, Informatikai Bizottság elnöke gának illetve a HÖK KülKulturális Bizottság vezeTestnevelő tanár – rekreáció szak, V. évfolyam ügyi Bizottságának tagjatő pozícióját töltöttem be.

20/663-2611, b.marci@citromail.hu ként. Mellette a TFSE Idén az elnöki státuszban • Vágó Levente ügyintézőjeként tevéfolytatom munkám.

Tanulmányi Bizottság elnöke kenykedem aktívan.

Célom, hogy egy Testnevelő – edző szak, II. évfolyam Az elmúlt évben eleinelégedett hallgatóságot 30/866-6314, baranyok@freemail.hu te megfigyelőként, majd képviseljek minél több • Szűcs Anita aktív tagként vettem részt fórumon. Szeretném az Gazdasági Bizottság elnök a kar Tanulmányi és Vizselőző vezetés munkáját Testnevelő – edző szak, II. évfolyam gabizottság munkájában. követni, melynek fő célki20/210-3612, anitaszucs@freemail.hu Ezen tapasztalatokból tűzései: a hallgatók ér• Szakonyi Sarolta adódóan jól ismerem a dekképviseletének javítáSport és Kulturális Bizottság elnöke Tanulmányi és Vizsgasa, jó kapcsolat kialakítáRekreáció szak, II. évfolyam szabályzatot, a Térítési sa más hallgatói önkor70/319-9809, szakonyi.saci@gmail.com és Juttatási Szabályzatot mányzatokkal, illetve az • Szabó Milán és az Előtanulmányi renegyetemi élet élményekKollégiumi Bizottság elnöke det. Úgy vélem, mindben gazdagabbá tétele.

Testnevelő – edző szak, I. évfolyam ezen idő alatt mindvégig Továbbá törekszem arra, 30/240-1669, szabomilan90@freemail.hu a Hallgatók érdekeit a lehogy minél jobban köze• Szkalák Attila hető legjobban képvisellítsünk a szolgáltatói Külügyi Bizottság elnöke ve végeztem munkámat, egyetemek felé.

Sportmenedzser MSC szak, II. évfolyam melyet szeretnék a jövőBerkes Márton: Há30-977-0935 vagy 30/626-3212, tf.kulugy@freemail.hu ben is folytatni és koordirom éve vagyok a Hall• Balázs Gábor nálni. gatói Önkormányzat elMarketing Bizottság elnöke Szűcs Anita: Már az nökségi tagja az InformaSportmenedzser MSC szak, II. évfolyam első félévemben belefolytikai Bizottság elnöke20/663-2612, bg@meex.hu tam Karunk közéleti munként. Legfőbb munkám • Hajdú Petra káiba, többek között csoez alatt az idő alatt a TF Kommunikációs Bizottság elnöke portvezető lettem, a csoOnline magazin létrehoSportszervező, I. évfolyam portomat számos alkazása és működtetése 30/356-4466, petrushajdu@hotmail.com lommal képviseltem a volt, mely napi több száz • Kovács Kitti küldött közgyűléseken és oldalletöltésével a Kar Irodavezető más rendezvényeken, egyik legnépszerűbb Testnevelő tanár szak, V. évfolyam eseményeken. A feltörekhallgatói információforrá30/955-5838, kovkitty@citromail.hu vő HÖK-generáció tagjasává vált. A kor előrehaként első évtől kezdve a ladtával, új bizottsági taGazdasági Bizottságban gok bevonásával, a weboldal most új vőben tovább kívánom folytatni elkez- dolgozom, immár három alkalmammal életre kelt, így más formában, más dett munkámat. Alelnökként szeret- volt szerencsém rendezni és rendszecímmel, TF Portál néven fut tovább ném a TF hallgatói életének színvona- rezni Karunk hallgatóit érintő pályázaegy immáron sokkal színvonalasabb, lát a lehető legmagasabb szintre emel- tokat. sokoldalúbb, naprakészebb oldal. ni, ezáltal segíteni az intézmény haCéljaim között szerepel a pályázati Célkitűzéseimet megvalósítva a jö- gyományaihoz méltó minőségi tanul- pénzek jogos szétosztása, rendszereVI. évf. 2-3. szám

17

SZINAPSZIS zése. Továbbá szeretném, látására, illetve saját ötleha a hallgatókat érintő páteikkel aktívan hozzájárullyázati rendszer érthető és nának a bizottság munkáátlátható lenne. A megjának továbbfejlesztésékezdett reformokat folyhez. tatnám, amely segítené a Balázs Gábor: 2005HÖK, illetve a többi szerben végeztem az ÁVF-en vezeti egység munkáját. vállalkozásszervező közSzeretnék hidat képezni a gazdászként, majd 2006hallgatók és a gazdasági ban a TF-en sportmeneterületen dolgozó kollégák dzserként. Már évek óta között. Célom a hallgatók foglalkozom rendezvényképviselése az egyetem szervezéssel, illetve maréletében. keting- és BTL-tevékenySzakonyi Sarolta: séggel. Második éve látom 2008 óta vagyok hallgatóel a TF HÖK Marketing Bija a TF-nek, illetve tagja a zottság elnöki pozícióját. A HÖK-nek. Eleinte csak ötrendezvények és a HÖK letekkel járultam hozzá a Berkes Márton, Kovács Kitti, Hajdú Petra, Szakonyi Sarolta, Bagyinszki Gyumarketing- és PR-hátteréHÖK működéséhez, de la, Szűcs Anita, Szabó Milán, Vágó Levente, Szkalák Attila, Balázs Gábor vel, és némileg az operatív második félévtől már aktílebonyolítással is foglalkovan részt vettem a TF-es rendezvé- ve. A célom a hallgatókkal együtt- zom. nyek szervezésében. A 2009-es gó- működve egy színesebb, élhetőbb, Hajdú Petra: A Kommunikációs lyatáborban instruktor voltam, je- rendezettebb kollégium kialakítása. Bizottság együttműködve az Inforlenleg a 2009-es gólyabál programSzkalák Attila: 2001 óta vagyok a matikai Bizottsággal célként tűzte ki jának szervezésében veszek részt.

TF hallgatója, jelenleg a harmadik sza- az idei évre, hogy mindenről időben Szeretnék olyan kulturális- és komon. A TF-en a HÖK munkájában tájékoztassa a hallgatókat a TF Porsportrendezvényeket tető alá hozni, nyolcadik éve veszek részt, hatodik tálon keresztül, ahol emellett a hallamelyek felrázzák a TF hallgatói életét, éve a külügyi bizottság elnökeként gatók érdekes cikkeket és interjúkat hogy minél inkább egy összetartó kö- (2003-05, 2006-). Alapvető feladatom olvashatnak több témában. Feladazösséggé váljon. Terveim megvalósí- a kapcsolattartás az egyetemünkön lé- tunk továbbá a Semmelweis Egyetem tásához a Kar minden jó ötlettel bíró vő többi kar és hazánk más felsőokta- hallgatói magazinjának szerkesztése, hallgatójára szívesen támaszko- tási intézményeinek hallgatói képvise- így a további négy kar mellett a Szidom. Szeretnék létrehozni olyan fóru- lőivel, valamint a Hallgatói Önkor- napszisban egyre többet lehet rólunk mot, ahol iskolán belüli külön progra- mányzatok Országos Konferenciájával is olvasni. mokra való igényüket oszthatják meg történő együttműködés biztosítása, küKovács Kitti: Második éve töltöm a hallgatók a bizottsággal. lönösen az általuk szervezett országos be az irodavezetői posztot. FeladaA bizottságba szívesen látok min- továbbképzéseken, rendezvényeken taim közé tartozik, hogy nyitvatartási den olyan diákot, aki szeretne aktívan keresztül. A bizottság további felada- időben ügyeletet tartsak a HÖK-irohozzá járulni a sport- és kulturális ren- tai: folyamatos kapcsolatépítés az dában, és segítsek a hallgatók probdezvények szervezésében. előzőek szellemében (diplomácia, lémáinak minél gyorsabb és hatéSzabó Milán: Hogy miért is pá- protokoll), HÖK-ös utánpótláskép- konyabb megoldásában. Az elnöklyáztam erre a posztra és vállaltam el? zés fejlesztése, munka- és szakmai ségi üléseken én vezetem a jegyzőMert minden új dolog az ember élet- gyakorlati lehetőségek felkutatása, könyvet, amit aztán archiválok. A HÖK ében, amit nem ismer egy kihívás. Úgy az egyetem, a kar és a HÖK képvi- munkájához tartozó TF-es rendezvééreztem, hogy ez az a terület ahol bő- selete különböző szervezetekben, nyeken is aktívan szerepet vállalok, toven lehet mit fejleszteni, illetve szer- bizottságokban, rendezvényeken. vábbá a TF-en lévő hirdetési felületevezni. A kollégiumi programok száA bizottságba várom olyan hallga- ket is én felügyelem. mának csak a fantázia szabhat ha- tók jelentkezését, akik megfelelő motitárt, a fejlesztésekről nem is beszél- vációt éreznek a felvázolt feladatok elTF HÖK 2010. január 9-én újra Nyílt nap lesz a TF-en. Az előző évhez hasonlóan ismét az Aula és annak előtere lesz a fő helyszín, ahol is képviseltetik magukat az egyes szakok a szakvezetők által, továbbá a tájékoztató előadásokon minden leendő felvételiző választ kaphat kérdéseire tanulmányi ügyekben. A hangulatról TF-es hallgatók gondoskodnak színvonalas bemutatók által.

A X. Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállítás 2010. január 22–23-án kerül megrendezésre a SYMA Sport- és Rendezvényközpontban, ahol a több mint kétszáz stand között a mi Karunk is jelen lesz. A korábbi évek hatalmas érdeklődésére tekintettel idén a színpadon is jelen leszünk, ahol látványos műsorokkal kívánunk ízelítőt adni a „TF lendületéből”.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

18

VI. évf. 2-3. szám

2009. NOVEMBER–DECEMBER

Kerezsi Endre Szakkollégium TF HÖK

XII. kerület, Alkotás út 44. Itt található a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kara. Az Újépületet elhagyva elsétálhatunk a különböző sportlétesítmények mellett, mint például az uszoda, tornatermek, teniszpályák. Az iskola és a sportlétesítmények mellett megtalálható még itt az étterem is és a Kerezsi Endre Szakkollégium.

■ Kollégiumunk jelenleg kétszáz-

negyven főt számlál, amely immáron három éve Pálinkás József igazgatósága alatt áll. Egy nagyon jó csapatnak köszönhetően az elmúlt három évben rengeteg felújítást, korszerűsítést vihettek végbe. A szobákban a komfortfokozatot növelték, kábel-TV és internet-elérhetőség lett bevezetve, kilencven darab új ágy és öt új szoba került kialakításra, így tizenöt fővel növelve a kollégiumi férőhelyeket. Három szobába a HÖK által biztosított számítógépek is bekerültek.

A legtöbb szobában hallgatói segítséggel TV található és folyamatban van ugyanígy a hűtőszekrények beszerzése is. A folyosókat és a bejárati előteret is kifestették, a világítást kicserélték, a portásfülkét teljesen átalakították. A régi ablakokat termo szigeteléssel ellátott műanyag ablakokra cserélték. Egy európai színvonalú tanterem került kiépítésre a klubteremben, teljes festéssel, új állmennyezettel, parkettázással, motoros vászon-

nal, mennyezetre rögzített projektorral, hangosítással, számítógéppel és energiatakarékos világítótestekkel. A bejáratnál lévő férfi-női mosdókat teljesen felújították, a vízvezeték és csatornarendszer legfontosabb elemeit kicserélték. Az udvar felől, a pince felé egy bejáratot kiépítettek. A kollégiumban mindennap szauna áll a hallgatók rendelkezésére. A pincében egy korszerű kondicionáló terem kialakítását szeretnénk megvalósítani a HÖK segítségével.

Kollégiumunk egy éve már szakkollégiumként is működik, amely lehetőséget biztosít a kollégistáknak, hogy szabadidejükben is a kollégium keretei között foglalkozhassanak a sporttal.

A HÖK is fontos szerepet vállal a kollégium életében, Kollégiumi Bizottság működik, idén új elnökkel, Szabó Milánnal, aki a bizottsági tagjaival a programok szervezésével és a felújításokkal foglalkozik, hogy a szakkollégiumunk minél inkább megvalósulhasson és egyre több programmal szol-

gálhassunk az itt lakó diákoknak.

A kollégium nevelőtanárai: Révész László, Kiszela Kinga, Takács Gábor és Sellei Zoltán, akik munkájukkal sokat segítettek a minél jobb légkör kialakításában. A gondnokok mindennapos fáradozásairól sem szabad elfeledkeznünk, köszönet érte Tábori Jánosnak és Géri Melinda Tündének. A portások - Szecsődi István és Bodó Tamás - éjjel-nappal felügyelnek biztonságunkra, amiért külön köszönet illeti őket.

Eddigi támogatóink, akiknek nagyon sokat köszönhetünk (a teljesség igénye nélkül): Dr. Tihanyi József dékán, Dr. Bognár József tanulmányi dékánhelyettes, Testnevelési Egyetem Támogatók Köre Alapítvány, Schulek Frigyes Kéttannyelvű Építőipari Műszaki Szakközépiskola - Varga András igazgató, TFSE, szülők, kollégiumlakók, TF Hallgatói Önkormányzat és TF Hallgatókért Egyesület.

Hajdú Petra

Jó tanuló - Jó sportoló kitüntetés

I. Pályázatot nyújthatnak be: 1. a Semmelweis Egyetem beiratkozott nappali tagozatos, graduális képzésben résztvevő hallgatói, 2. tanulmányi átlageredményük a pályázást megelőző két szemeszterben 4.00-nél magasabb, 3. fegyelmi büntetésük nem volt, illetve annak hatálya alatt nem állnak, 4. a pályázat kiírását megelőző két tanulmányi félévben a szabályzatban meghatározott sportbeli követelményeket dokumentáltan teljesítették.

II. A pályázatnak tartalmaznia kell: 1. a pályázó személyi adatait (név, születési hely, dátum, kar, évfolyam, csoport), 2. a pályázó tanulmányaira és sporttevékenységére vonatkozó rövid önéletrajzot, 3. kari igazolást a pályázást megelőző két szemeszter tanulmányi eredményéről, 4. egyesületi és sportági szövetségi igazolást a pályázó által bejegyzett legmagasabb szintű sporteredményének eléréséről, amelyet a pályázást megelőző két szemeszterben teljesített.

III. A pályázatot személyesen 2009. december 10-én 16:00 óráig a SE Testnevelési és Sportköz, Sporttelep vagy postán 24:00 óráig lehet benyújtani. Cím: 1107 Budapest, Zágrábi u. 14.

IV. A pályázatokat a Testnevelési és Sportközpont, Sporttelep igazgatója által vezetett öt fős bizottság értékeli, és javaslatát az Egyetem Szenátusa elé terjeszti. A díjak odaítéléséről az Egyetem Szenátusa dönt.

V. A díjak átadására a Nemzeti Ünnep (március 15.) alkalmából tartott rendezvényen kerül sor.

VI. A pályázattal kapcsolatos részletes feltételekről és szabályokról az Egyetem Szenátusának 29/2007. (II.22.) számú határozatával elfogadott szabályzat rendelkezik, amelybe az érdekeltek az Interneten (a www.sote.hu/Intranet/Egyetemi Szabályzatok), a Testnevelési és Sportközpont, Sporttelep (1107 Budapest, Zágrábi u. 14.), vagy a Dékáni Hivatalokban tekinthetnek be hivatali időben.

VII. Pályázati lapok letölthetők a TF Portálról (www.tfportal.hu), illetve elérhetők a karok Dékáni Hivatalában.

VI. évf. 2-3. szám

19

SZINAPSZIS

Hepp Ferencre emlékezünk EMLÉKEZZÜNK

Pontosan 2009. november 4- én lett volna százéves a magyar kosárlabda kiemelkedő egyénisége, Dr. Hepp Ferenc, vagy ahogy Magyarországon mindenki hívta: Franci bácsi. A jeles évforduló ünnepléseként több programnak is szem- és fültanúi lehettünk a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TSK), illetve a Sportmax Hegyvidék szervezésének köszönhetően!

Ez alkalomból szeretném Dr. Hepp Ferenc, sportvezető és tudós páratlan életútját ismertetni, amelyre leginkább az összefogás, az alázat, a felkészültség és a kitartó munka volt jellemző.

■ Az 1909-es születésű fiatalember

korán elveszítette szüleit, a családi tragédiák következtében gimnáziumi tanulmányait megszakítani kényszerült, s kitanulta a kelmefestő szakmát. Az ő életéhez, mint ahogy az a század első felében általában a fiatalokra jellemző volt, már diákéveiben hozzátartozott a sport, a mozgás, különösen az atlétika és a labdarúgás területén jeleskedett. Pontosabban fogalmazva, alig találhatunk olyan életterületet, amiben Hepp Ferenc nem tűnt volna ki, hiszen minden érdekelte, a bőség zavarától nehezen tudott dönteni, mit is kezdjen a „nagybetűs” élettel.

A teljes ösztöndíj, ellátás és kollégium a Testnevelési Főiskola tanári szakára csábította, ahol hihetetlen energiával tanult, emellett tanárként dolgozott, sőt egyéb munkákat is elvállalt: kollégiumi felügyelő volt, hiszen önfenntartóként valahogy meg kellett állnia a saját lábán.

Tipikus esete a „mélyről jön, de magasra rugaszkodik” típusú örök küzdőnek, aki először a genfi Rousseau Intézet, majd a TF amerikai társintézménye, a springfieldi (Birthplace of Basketball) egyetem ösztöndíját kapta meg, ez utóbbi helyen szerezte meg tudását a magas színvonalú testnevelés- és sporttudomány területén végzett munkáihoz. Neki köszönhetjük az első magyar kosárlabda-szabálykönyv megjelenését is.

Ezután újabb és újabb szemeszterek következtek életében, amelyeket rendre más országban töltött, és szép sorjában mindenhol „zsebre tett” egy-egy kitüntetést, diplomát stb. Nem elégedett meg a sporttudományok terén elért sikereivel sem, 1943-ban pszichológiából doktorált a budapesti Pázmány Péter Egyetemen.

Mindez nem azt jelenti, hogy Franci bácsi örökösen egy „tudományos szemüveg” mögül szemlélte volna a vi20

VI. évf. 2-3. szám

lágot, ennél ő sokkal összetettebb személyiség volt. Hol csokornyakkendőben, stílusosan értekezett valamilyen aktuális témáról, hol pedig „Homo ludensként” (játszó ember), minden komolyságát levetkezve ajánlott fogadásokat szkanderben, palacsintaevésben vagy büntetődobásban. Springfieldben bekerült az egyetemi csapatba, s a lehető legmagasabb szinten űzte s később tanította is a kosárlabdát.

Ezek után érte el (a számunkra legfontosabb) állomásokat életében.

1947-től a Magyar Testnevelési Főiskola igazgatójaként dolgozott, emellett továbbra is tartott kosárlabdaórákat, később a Ferencváros kosárlabdacsapatának lett az edzője. Nemzetközi jelentőségét tanúsítja, hogy a FIBA technikai bizottságának tagja lett, edzésmódszereivel, tudományos kutatásaival bekapcsolta a magyar kosárlabdát a nemzetközi vérkeringésbe.

Franci bácsi tudta, hogy a versenysport nem létezhet tudományos háttér nélkül, s mindent meg is tett azért a MKOSZ vezéreként, hogy a magyarok az összes európai bajnokságra kijussanak! Világszerte becsülték, szerették, népszerűségének főleg a magyar kosárlabda látta hasznát.

Nyelvtudása sem elhanyagolható; öt nyelven beszélt hivatalosan (1952-ben ötnyelvű, később hétnyelvű sportszótárt készített), de ha szükség volt rá, bárkivel megértette magát. Hiszen varázslatos egyénisége, jó humora, művelt természete mindenkit magával ragadott. Ám 1980-ban először rosszul lett a moszkvai olimpián, s bár ezután is még keményen dolgozott, korán itt hagyott minket. Emlékszórványokat azonban hagyott bőven az utókornak; mint a halála után megrendezett Dr. Hepp Ferenc Emléktorna, ahova valószínűleg csak az ő neve miatt látogattak el világhírű csapatok, valamint még 1980-ban, halála évében a ko-

sárlabda szolgálatába állította fiát, ifj.

Hepp Ferencet, aki immáron 25 éve a magyar női kosárlabda-válogatott orvosa. 1982-ben a TF Hepp Ferenc Emlékérmet kapott, Békésen (szülőfalujában) pedig általános iskolát neveztek el róla.

Ténykedése alatt Magyarország dicső hagyományokkal rendelkező kosárlabda-nagyhatalom lett, ami kellő okot adott a múlt heti, november 3-ai emléknapra a Testnevelési Egyetem és a Sportmax Hegyvidék Csarnok szervezésében.

Az Emléknapon történtekről: E jeles nap délelőtti programjai a TF-en zajlottak: elsőként sportszakmai szimpóziumot tartottak neves előadók jelenlétében, mint például Patrick Baumann, a FIBA főtitkára, majd a Kar Szoborparkjában Hepp Ferenc szobrának ünnepélyes megkoszorúzására került sor. Végül a Főépület Dísztermének névadó ünnepélyére került sor, ahol Dr. Tihanyi József dékán úr mondott beszédet.

Mindezek után a népsereg a TF-től nem messze fekvő Sportmax Hegyvidék Csarnokban gyülekezett. Kétség-

2009. NOVEMBER–DECEMBER telenül ez a csarnok adott helyet a nap fénypontjának, hiszen 17:00-tól a Magyarország-Crvena Zvezda barátságos kosárlabda-mérkőzést tekinthettük meg.

A program egy látványos zenéstáncos-kosaras show-val kezdődött, amit a Kiss Lenke Kosárlabda Suli növendékei mutattak be. A diákok egy kis karneváli légkört csempésztek a csarnokba azzal, hogy a nézőket is bevonták a táncba. A hangulat így jó lett, ugyanakkor ünnepélyes és emelkedett is, mert benne volt a levegőben, hogy ez nem csak egy meccs lesz, és nem is csak egy megemlékezés. Rádöbbenhettünk arra, hogy ugyan mi TFesek már megszoktuk e sport jelenlétét az életünkben, de tulajdonképpen csak neki köszönhetjük, hogy ma magunkénak tudhatjuk a kosárlabdát itt, Magyarországon. Nélküle nem lenne magyar kosárlabda! És ez csak egyetlen erény, amit Dr. Hepp Ferenc birtokolt, volt miből szemezgeti a rengeteg előadónak. A kosársuli bemutatója után Dobor Dezső, az emléknap sajtófőnöke méltatta Dr. Hepp Ferenc életpályáját, majd Dr. Berényi János, a MKOSZ elnöke tartott rövid beszédet. Kevéssel a mérkőzés kezdete előtt Borislav Stanković, a FIBA-főtitkár emeritus mondott köszöntőt, aki személyesen is ismerte Dr.

Hepp Ferencet. Jó barátok voltak, olyannyira, hogy Dr. Hepp Ferenc csak az ő kedvéért tanult meg szerbül, hogy társaloghassanak. Amikor Borislav Stanković megkapta a meghívást, azonnal igent mondott, hogy méltón ünnepelhesse régi jó barátja századik születésnapját.

Az ünnepi köszöntők után következett a mérkőzés. A magyar csapat bevonulását hatalmas ovációval kísérte a közönség, de a Crvena Zvezda csapata sem maradt szurkoló nélkül: a meccs előtt egy nagy csoport szerb szurkoló sétált a lelátóra, lelkesen énekelve csapatuk indulóját.

Az első kosarat a szerbek szerezték, rövidesen egy magyar kosár egyenlített, és ez így ment sokáig; izgalmasnak ígérkezett a küzdelem.

Mindkét csapat szépen játszott, itt nem az eredmény, hanem maga a kosárlabdázás volt a lényeg; ők ezzel tisztelegtek Dr. Hepp Ferenc előtt.

A szünetekben a kosárlabda kiválóságait köszöntötte Bartha Ferenc, a MKOSZ tiszteletbeli elnöke.

Az első negyed után az 1980-as évi magyar női válogatottat láthattuk „újra a pályán”, majd a harmadik negyed után az 1999-es magyar férfi Európabajnoki válogatott lépett pályára.

A félidőben került sor Hepp Ferenc posztumusz elismerésére, melyen ott

volt Ifj. Hepp Ferenc valamint a legifjabb Hepp is, egy tündéri kislány. Ezt követően a Dr. Hepp Ferenc utáni MKOSZ elnökök munkáját köszönték meg, akik szintén rengeteget tettek a magyar kosárlabda fejlődéséért, és hogy minél több emberhez eljusson ez a sport.

A mérkőzés végén ugyan a szerbek jobbnak bizonyultak, de a magyarok is szépen küzdöttek, egy remek meccsnek lehettünk szemtanúi. A játék végeztével fiatal szurkolók és rajongók rohamozták meg a játékosokat autogramokért, közben a nézőközönség többi tagja lassan szivárgott kifelé, a meccs részleteit elemezve. A játékosok, vezetők és kísérők még egy fogadáson is részt vehettek. Úgy vélem, sikerült a lehető legjobb módon megünnepelnünk Dr. Hepp Ferenc születésnapját, megemlékezvén hatalmas munkásságáról, és forradalmi életművéről, mint sportoló, sportvezető, tudós és ember. Köszönjük ezt a csodálatos napot a szervezőknek, kiváltképp Dr. Kozsla Tibor tanár úrnak, a TF Stratégiai és Nemzetközi Igazgatójának, és legfőképpen köszönjük Dr. Hepp Ferencnek!

Hevér Evelin, Papp Andrea

Kétszáznegyven évünk emléke EGYETEM

Az egyetem megalapítását Mária Terézia – átfogó, birodalmi szintű egészségügyi reformjának részeként – 1769. november 7-én kelt rendelkezésétől számoljuk.

■ Mária Terézia 1780. március 25-én

adta ki az egyetem "Magna Chartájának" is nevezett Diploma Inauguralét, melyben általános rendelkezések mellett rögzítette az egyetem jogállását és fenntartásának alapjait.

S hogy mit jelentenek ma az üvegszekrényben szépen elrendezett relikviák? Egy restaurált jogar, vagy egy felújított épületen függő okiratrészlet?

Díszes talár, vagy porral lepett könyvek? Kincsek, értékek hada, amelyekre büszkék lehetünk?

Nem mást, mint gyökereket, múltat.

Kötődést az egyetemhez, a tradíciókhoz, amelyek 240 éve ivódnak belénk, egyetemi polgárok vérébe nap, mint nap.

Az anyaegyetem (University of Trnava / Nagyszombat) professzorainak megtisztelő látogatása, régi épületeink felújítása hidat képez a múló idő dimenziói között.

Vajon mi éltet egy szervezetet ennyi időn át? A célok, az elhivatottság, a világos vízió? A tudás, a fejlődni vágyás,

az innovatív gondolkodás, ami itt pezseg a klasszikus, ódon és a modern high-tech épületei falai között egyaránt?

Ez az, ami lehetővé teszi, hogy nagy tervekkel, bizakodva tekintsünk előre és egyúttal azt is, hogy olykor megállva szemléljük a múltat. Mi magunk nyitjuk meg a lehetőséget az egyetem számára, hogy tanulhasson általunk, tapasztaljon és táplálkozzon mindabból, amit nyújtunk neki. Hírnevét, presztízsét akaratlanul is mi formáljuk, hiszen a miénk.

Tamás Anikó VI. évf. 2-3. szám

21

SZINAPSZIS

VÁRUNK A KÖNYVTÁRBAN!

KÖNYVTÁR

A Központi Könyvtár két helyszínen várja a hallgatókat: a Palotanegyed központi helyén, az egyetemi campus közvetlen közelében található Mikszáth Kálmán tér 5. szám alatt és az egyetem új Elméleti Orvostudományi Központjának (IX. Tűzoltó utca 37-47.) földszinti könyvtárhelyiségében.

■

A nyitvatartási idő, a szolgáltatások, valamint a hallgatói terek kialakítása a lehető legnagyobb mértékben a hallgatók elvárásaihoz igazodnak, a legmodernebb könyvtári irányzatokat követő komplex tanulási környezetet biztosítanak. A nyitva tartással és a Könyvtárral kapcsolatos aktuális hírek a www.lib.sote.hu oldalon olvashatók.

A Mikszáth Kálmán téri épület 1300 m2-en, három emeleten, több mint 230 férőhellyel áll a látogatók rendelkezésére helyben olvasás, tanulás és online kutatás céljából. A Semmelweis Egyetem hallgatói a hét minden napján, éjjel-nappal használhatják a könyvtárat, ahol számos kényelmi funkció teszi otthonosabbá, komfortosabbá és élvezetesebbé az ott tartózkodást, a gyakran éjszakába nyúló tanulást, kutatást, felkészülést. Az ásványvíz automatáknak köszönhetően ingyenesen lehet hideg és forró vízhez jutni, a nyitott belső udvarban elhelyezett kerti bútorokon jó idő esetén, friss levegőn lehet tanulni vagy akár ebédszünetet tartani, feltöltődni.

A termeket összekötő előterekben szabadon lehet egymással konzultálni, közösen dolgozni, és az evés-ivás is megengedett. Mindezt segíti, hogy a könyvtár egész területén Wi-Fi hálózat működik, így saját hordozható számítógép használatával, az épület bármely pontján elérhetőek, a könyvtár által biztosított online források. Aki nem akar laptopot hozni magával, az online irodalomkutatáshoz rendelkezésére áll a két számítógépes laborban illetve az egyéb olvasói terekben elhelyezett több mint kilencven PC. Az első emeleti számítógép labor szolgál a három kredit pontot érő, Könyvtár Informatikai kurzusok oktatásának helyszínéül. A tárgyat az ÁOK, a FOK és a GYTK karok hallgatói vehetik fel.

A földszinten kialakított „hangos olva22

VI. évf. 2-3. szám

só” lehetővé teszi a közös felkészülést, a kötetlenebb csoportmunkát. A földszinti és az első emeleti hagyományos olvasóterem szabadpolcain elhelyezett kurrens állomány jó része kölcsönözhető. Szintén szabadpolcos rendszerben férhetők hozzá, a könyvtár által papír kiadásban előfizetett folyóiratok legfrissebb évfolyamainak példányai.

Az Elméleti Orvostudományi Központ könyvtárát kifejezetten az Egyetem polgárai látogathatják, továb-

bá az itteni szabadpolcokon hozzáférhetők mindazok a kötelező tankönyvek, amelyekre a hallgatóknak a tanulmányaik során szükségük lehet. Rendkívül kényelmes, hogy az új oktatási épület előadótermeinek közvetlen szomszédságában helyezkedik el, így akár az előadások szüneteiben is érdemes betérni tankönyvkölcsönzés, fénymásolás, oktatási anyagok online letöltése vagy nyugodt, zavartalan tanulás céljából. A kétszintes, hetven férőhelyes helyiség hétköznap reggel kilenc és este nyolc óra között tart nyitva, a vizsgaidőszak alatt és az azt megelőző hetekben hétvégenként szintén reggel kilenc és este nyolc óra között várja a vizsgákra készülő hallgatókat. A könyvtárban nyolc számítógép áll rendelkezésre, továbbá az épület teljes területén Wi-Fi működik. Az oktatási központ modern

tervezésének köszönhetően a könyvtárhelyiséghez egy fedett, fűtött téli kert tartozik, gondosan ápolt növényzettel, ami inspiráló környezetet jelenthet a tanuláshoz, felkészüléshez.

SZABÁLYOK A Központi Könyvtár látogatásának és használatának feltétele bizonyos alapvető szabályok betartása, amelyek a könyvtári állomány védelmét és az összes látogató nyugalmát szolgálják. Fontos követelmény, hogy a könyvtárba való belépéskor (a Mikszáth téri és a Tűzoltó utcai épületben egyaránt) igazolni kell a személyazonosságot illetve a Semmelweis Egyetemmel fennálló jogviszonyt. A könyvtár, valamint az oda érkező látogatók vagyonának megóvása érdekében, kérjük, a könyvtárosokkal és a szolgálatot teljesítő biztonsági személyzettel való együttműködést. A könyvtárban térfigyelő kamerák működnek, ennek ellenére kérjük a hallgatókat, hogy fokozottan ügyeljenek értéktárgyaikra.

Ezeket az előterekben elhelyezett zárható szekrényekben lehet tárolni, vagy rá lehet bízni a biztonsági őrre a földszinti portán. Az olvasótermekben és a számítógépek közelében tilos az ételés italfogyasztás, erre a hangos olvasó, illetve a termek közötti előterek szolgálnak. Végül, de nem utolsósorban, hisszük, hogy a könyvtár használata és az ott eltöltött idő akkor válik minden látogató számára hasznossá és élvezetessé, ha tekintettel vagyunk egymásra, és ugyanolyan tisztelettel viselkedünk másokkal, ahogy tőlük is elvárnánk.

Batiz Judit Szolgáltatásvezető

2009. NOVEMBER–DECEMBER

Száznyolcvan éves könyvtár

KÖNYVTÁR

És az ötszáz éves könyvek

1828-ban Schordann Zsigmond professzor saját könyveit adományozta az Egyetemnek, megalapítva ezzel a tanári könyvtárat, melyet a Központi Könyvtár elődjének tekintünk. A későbbiekben számos professzor követte példáját. Nagylelkű adományaik között nemcsak korabeli szakkönyvek szerepeltek, hanem a megelőzői korok értékes könyvei is.

■ A XX. század első felében idő-

sebb Nékám Lajos bőrgyógyász professzor, olyan ritka köteteket szerzett meg, mint például Girolamo Fracastoro: De sive morbus gallicus című munkája 1530-ból, mely nem más, mint egy tanköltemény, azaz egy versbe szedett leírás a szifiliszről az akkori diákok számára.

Bár nem a legrégebbi, de a legértékesebb darabja a mai gyűjteménynek a címlapon látható munka: Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica libri septem című anatómiai könyve 1543-ból, melyből világszerte is csak néhány példány létezik. Lenyűgöző szépségű Johann Hieronymus Kniphof: Botanica in originale pharmaczeutica című 1733-as, gyógynövényeket ismertető albuma. Kiemelkedő jelentőségű magyar könyvünk többek közt Rácz Sámuelnek A physiológiának rövid sommája című 1789-es könyve, mely az első magyar nyelvű élettani könyv, vagy Balassa János: A képzőműtétek című 1867-es akadémiai előadásának anyaga. S mindez csupán néhány kiragadott példa a számtalan muzeális érték közül.

Kilencezer folyóméternyi nyomtatott és háromezer elektronikus dokumentum.

Ha állományunk nagyságát kötetszámmal fejeznénk ki, a szám nem sokat mondana. Könnyebb elképzelni azt, hogy közel kilencezer folyóméter polcra van szükség nyomtatott dokumentumaink tárolásához. Természetesen ennek csak kis hányada fér el a Mikszáth téri és a Tűzoltó utcai szabadpolcos olvasótermekben.

Az olvasótermekben a folyóiratok utolsó néhány évi anyagát, valamint azokat a könyveket helyeztük el, melyek a hallgatók és a tanárok számára a leg-

fontosabbak lehetnek. Egy-egy témára vonatkozó összes könyvről, diszszertációról, jegyzetről, az intézeti közleményekről, valamennyi folyóiratunkról csak a katalógus segítségével szerezhetünk tudomást.

Online katalógusunkban a Könyvtár honlapján (www.lib.sote.hu), a „folyóirat katalógus” menüpont alatt, illetve könyvekre vonatkozóan a „nyilvános katalógus” menüpontban lehet keresni.

A folyóirat katalógusban valamenynyi jelenleg is járó és korábban járt, nyomtatott vagy elektronikus folyóirat megtalálható cím alapján. A nyilvános katalógusban a könyvek, disszertációk, jegyzetek szerzők, címek, sorozatcímek és tárgyszavak alapján kereshetők. A keresésben bármikor készséggel segítenek a könyvtárosok.

E-dokumentumok Hallgatók részére!

Online forrásaink száma jelenleg több tucat szakirodalmi adatbázis és adattár, hatvankét online könyv és több mint háromezer online folyóirat, melyek az Egyetem IP-tartományából elérhetők 24 órán át. Online folyóiratok esetén az elérhető teljes tartalomhoz el lehet jutni a folyóirat katalógusból a folyóirat címére kattintva, majd a kívánt füzetet, cikket kiválasztva. A háromezernél több lektronikus folyóirat nagyobb része angol nyelvű, de természetesen németül is kínálunk folyóiratokat, sőt ma már néhány magyar szaklapot is kiadnak elektronikus formában, például az Orvosi Hetilapot vagy a Fogorvosi Szemlét. Egy-egy idegen nyelvű cikk vagy hozzászólás elolvasása a szaknyelv tanulásában, gyakorlásában is segítség.

Az adatbázisok, adattárak és az online könyvek az „adatbázisok, adattá-

rak” menüpontból érhetők el. Hatvankét e-könyvünk, számos orvosi szakterületet felölel. Közülük több átfogó kézikönyv jellegű, s így a hallgatók számára is praktikus. Az „adatbázisok, adattárak” menüpontban a „Proquest e-books” kollekciót kiválasztva a Proquest hat fogászati könyvéhez lehet hozzáférni, míg az „Ovid e-books” az Ovid ötvenhat, az orvostudomány legkülönfélébb területeit magába foglaló e-könyv kollekcióját rejti. Mindkét gyűjtemény angol nyelvű.

Lapozz és klikkelj!

Mi alapján dönti el a könyvtár, hogy milyen nyomtatott vagy elektronikus forrást szerez be? Alapvető követelmény, hogy a kötelező tankönyvek a hallgatók rendelkezésére álljanak.

Kapcsolatban állunk a professzorokkal, akik saját szakterületükről javasolnak beszerzendő szakirodalmat vagy információforrást, illetve véleményezik a felkínált új lehetőségeket.

Nélkülözhetetlen információ számunkra, hogy melyik dokumentumot vagy online forrást hányszor használják. Tehát maguk a könyvtárhasználók is minden kézbevétellel, kölcsönzéssel vagy klikkeléssel befolyásolhatják a kínálatot.

Mind a javaslatok és értékelések, mind a használati adatok jelentősége a jövőben tovább fog nőni az online könyvek és folyóiratok esetében, hiszen a kiadók, szolgáltatók versengése egyre erősödik, az elektronikus kiadású szakirodalom összehasonlíthatatlanul nagyobb ütemben bővül, mint a beszerzésre fordítható összeg.

Szöllősy Gabriella Osztályvezető

VI. évf. 2-3. szám

23

SZINAPSZIS Szerkesztőségi gondolatok Szerkesztőségünk kiemelten fontosnak tartja, hogy tájékoztassa a Hallgatóságot a Rezidens rendelet körüli helyzet alakulásával kapcsolatban. A fejleményeket folyamatosan közölni fogjuk, s támogatásunkról biztosítjuk a Magyar Rezidens Szövetséget és a Hallgatói Önkormányzatot.

„Röhej az egész…” „Annyi sebből vérzik, hogy már rég sokkot kapott…”

REZIDENS

„A tájékoztatón sörétes puskával lőtték szét a rendeletet…”

Ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásokat lehetett hallani a tájékoztató fórum után, melynek témája a rezidens rendelet volt. Orvosi nyelven megfogalmazva a helyzetet: az eredeti verzió halva született, majd némi „reszuszcitáció” után gépekkel tartják mesterségesen életben.

■ Vegyünk

egy nagyon alapvető célkitűzést: minden diplomát szerző fiatal orvosnak legyen lehetősége bekapcsolódni finanszírozott képzésbe. Ez igazán nem nagy kérés annak tükrében, hogy hat év tanulás után, szakvizsga nélkül egyetlen fiatal orvos sem végezhet önálló orvosi tevékenységet. Jelen rendelet erre azonban semmilyen garanciát nem kínál, sőt, gyakorlatilag elérhetetlenné teszi ezt a célt, és még a saját kezét is „megköti”, nehogy véletlenül később korrigálni lehessen ezt az elképesztő hibát.

A hiba már csak azért is elképesztő, mert a hat év képzés alatt …. millió forintot költ az állam egy orvos képzésére, ami abban a pillanatban elveszik, mihelyst nem hagyják, hogy az illető rálépjen a szakvizsgához vezető útra.

Erre persze lehet azt mondani, hogy költségtérítéses képzésen belül lehet első szakvizsgát szerezni. Azonban gondoljunk csak bele: a kezdő rezidensek fizetése nettó kilencvenszázezer forint körül mozog, amit a költségtérítés miatt fizetni kell az nagyjából hatvanötezer forint. Vagyis az illető kb. harminc-harmincötezer forintot kapna havonta kézhez, és ugyanez az illető még mindig a szüleitől függ egzisztenciálisan, már huszonöt éves és esélye sincs se függetlenedni, se családot alapítani, de talán még megélni sem. Harmincegy éves lesz mire kezében van a szakvizsga és önálló orvosi tevékenységet végezhet. Ezt a helyzetet jómagam is 24

VI. évf. 2-3. szám

csak úgy tudom aposztrofálni: röhej.

A másik pont, ahol a rendelet akutan vérzik: ugyan honnan lehet tudni, hogy a kórházak mennyi helyre fognak pályázni, mi alapján lesz valami hiányszakma és hol? A válasz egyszerű: nem lehet tudni, ugyanis senkinek nincsenek a birtokában olyan statisztikák, monitoring anyagok, melyek alapján ezt korrekten meg lehetne becsülni.

Ez már önmagában is baj, de ami hihetetlen az az, hogy a rendelet ugyancsak megköti a saját kezét, nehogy később korrigálni lehessen. tíz százalékban limitálja a központi gyakornokok számát (első két évben ötven százalék), mely magára a háziorvos utánpótlásra is kevés, nemhogy a regionális hiányszakmák betöltésére… És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mi történik, ha a kórházak nem pályáznak elég helyre!

A hiányszakmák tekintetében lehetőség van a rezidensek plusz ötven százalékos bérezésére, melynek célja a jelentkezők hiányszakma felé terelése. A szándék nemes, de említsünk meg azért valamit: ezek a fiatal orvosok többet fognak keresni, mint azon kollégáik, akik évek óta dolgoznak már a kórházban. Ez vajon nem vezet bérfeszültséghez? Vajon nem kellene kezelni ezt a helyzetet?

Az új rendelet ugyan nem köti a rezidenst egyetlen munkáltatóhoz kilenc évre, hisz megengedi a munkáltató váltást az országon belül, persze feltételekhez kötve. Ez jól hangzik, de gondoljunk csak bele: ha valaki költözni szeretne, mert mondjuk, megházaso-

dik, vajon tényleg találni fog megfelelő munkáltatót, akihez „átmehet”, aki korábban nem pályázott rezidensi helyre és akinek hacsak nem szorítja a szükség, mindez nem áll érdekében?

Nagyon foglalkoztatja az egyetemistákat, hogyan is fog zajlani a felvételi eljárás? Ez igencsak fontos kérdés számunkra, mert életünk útját fogja meghatározni. A rendelet erről is szól: külön jogszabály rögzíti a rendszerbevételi eljárást. A baj csak az, hogy ez a jogszabály eme cikk írásakor még mindig nem létezik, pedig lássuk be: az idő igencsak előrehaladt már.

Annyi azért kiderül, hogy a leendő munkáltatónak bent kell ülnie a „felvételi bizottságban”, majd az első öt helyen végzett jelölt közül szabadon választhat. Akik orvosira járnak, azok pontosan tudják ez mit jelent: devalválódik a tanulmányi teljesítmény és a kutatói munka is, ugyanakkor előtérbe kerül, hogy ki milyen viszonyt ápol a leendő munkáltatóval, aki nem csak a bizottságban ül, és így ráhatása van a pontozásra és a sorrendre, hanem utána még választhat is az első öt közül.

Más tekintetben, Nyugat- Európában sem ismeretlen a választás bizonyos pozíciók esetén a legjobb jelöltek közül, de még ilyenkor is csak a legjobb három jelölt közül lehet választani!

Ami pedig ezután következik az még inkább kiszolgáltatott helyzetet teremt: a be nem töltött helyeket a munkáltatóval történő megállapodás alap-

2009. NOVEMBER–DECEMBER ján tölthetik be a jelöltek. Itt már semmi más nem számít, mint hogy ki milyen viszonyban van a munkáltatóval.

Megemlítésre kerül még egy bizonyos előszerződés, melyben a leendő munkáltató vállalja a képzés utáni alkalmazását a jelöltnek, ezért a jelölt előnyt élvez a központi gyakornoki rendszerben a felvételi eljárás során. A cél itt helyes, de arról nem szól a fáma, mi minden kerülhet még bele, abba a bi-

zonyos szerződésbe…A szakképzés összesen három évre szakítható meg. Ez alól a gyermekáldás sem jelent kivételt. Így a nők választhatnak: gyermek vagy PhD… Ha belegondolunk, ez nem igazán kedvez az amúgy sem megnyugtató magyarországi demográfiai viszonyoknak. Persze erre is van megoldás, ahogy a tájékoztató fórumon hallottam: ikerterhesség!

Számba véve az említett problémák minőségét és mennyiségét, nem

meglepő, hogy a szakma, a leendő és jelenlegi fiatal orvosok sem támogatják. Hiszen ahogy hallhattuk a fórumon: „röhej az egész”

Peskó Gergely ÁOK VI.

Fejlemények

REZIDENS

Néhány mondat a kommunikációs főcsapásunkról: a megmozdulással a fő célunk a figyelemfelkeltés volt. Egyrészt a leendő és a fiatal orvosok nyomasztó életkilátásaira, jelenére. Másrészt a közvélemény hosszú távú szimpátiájának a megnyerése. Ahogy a visszajelzésekből látszik, a figyelmet és a szimpátiát megkaptuk, és hisszük, hogy ezt meg is tudjuk tartani.

■ A következő lépés, hogy

ebben a többszörös szimpátia-hátszélben szétkapjuk a röghöz kötés rendeletét és a nyomasztó életkilátásainkat!

Lehet, hogy a rendelet az első kommunikációs hullámban kevesebb hangsúlyt kapott, mert fontosabb volt a pozitív üzenet, és a szélesebb célmeghatározás, de tudnotok kell, hogy a Rezidens Szövetség és HÖK közös kooperációjában folynak a háttértárgyalások, a küzdelem a rendelettel szemben. Letettük a miniszter asztalára a felmerült jogi aggályokat. Mire ezeket a sorokat olvassátok, már fejleményekre is számíthattok. Célunk, hogy a rendelet jogsértéseit rövid időn belül felszámoljuk.

Fontosnak tartjuk, hogy ne csak a plusz szankciók eltörléséért küzdjünk (hogy aztán visszakapjuk a kevésbé, de szintén rosszat), hanem a többért is, amitől jó lesz majd fiatal orvosként dolgozni, élni.

Hihetetlen sokat jelent az a támogatás, segítség, amit a négy egyetem

het, hogy a valódi eredménye csak a későbbiekben lesz látható.

Kérlek, őrizzétek meg azt az élményt, amit a Bazilikánál kaptatok.

Mi, a frontvonalon dolgozók is ezt tesszük, ennek szellemében cselekszünk. Köszönjük, hogy részesei lehettünk a CSODA megszületésének!

Dr. Papp Magor

hallgatósága nyújt. Külön felemelő, hogy hatalmas számú Semmelweises orvostanhallgató és fogorvostan-hallgató jelenti ennek a közösségnek a fő motorját. Fantasztikusak voltatok a megmozduláson is! A társadalom legkülönbözőbb szegmenseiből özönlenek a támogató üzenetek, a szeretet, ami a ti elszántságotoknak köszönhető. Ez fontos mandátumot ad a további munkánkhoz, bár le-

VI. évf. 2-3. szám

25

SZINAPSZIS

Csak az előadó?

OKTATÁS

„Mindent megadunk, de magasra tesszük a mércét!”

A szokásos nyárvégi „tanulmányi adminisztrációs sétáim” egyike a Belső Klinikai Tömbön vitt keresztül, s meglepve láttam, hogy – gazdasági válság ide vagy oda, de – ismét építkeznek az I. Kórbonctani Intézet környékén.

Nemrég készült el az új boncterem, a szövettani gyakorló, csak nem oda is egy magánlift készül? Megkerestem hát azt, akinek a kezében a szálak összefutnak: Matolcsy András professzor urat, akit a felújított előadóteremről és sokkal inkább a patológiaoktatást érintő reformjairól kérdeztem.

■

Szinapszis: Közel három esztendeje választották az Intézet élére. Mik voltak akkor a tervei a kórbonctan oktatásával kapcsolatban? Mennyit sikerült megvalósítani ez idáig?

Matolcsy András: Mindenekelőtt az volt a célom, hogy az itt eltöltött két szemeszter során a hallgatóink egy olyan megalapozott tudásra tegyenek szert, amelyre klinikumot lehet építeni, s amelyhez a későbbiekben szívesen visszanyúlnak. A másik cél az volt, hogy „nemzetközi tudást” közvetítsünk számukra. A kórbonctani ismeretek oktatásában az elmúlt évek, évtizedek kutatási eredményei – akárcsak a medicina más területein, itt is – jelentős szemléletváltást hoztak magukkal. Az elsősorban morfológiai szemléletű hagyományos magyar patológiaoktatásnak is éppen ezen új ismeretetek fényében kell átformálódnia. A mi legfőbb feladatunk tehát, hogy egy korszerű és a világon bárhol kompatibilis, egyezményes tudással vértezzük föl a hallgatóinkat. Többek között ezt a célt szolgálja a nemrég megjelent új tankönyv is.

SZ: Ez idáig is nagy fejtörést okozott, hogy melyik „igazságot” válasszuk, mely tankönyvet tanuljuk. Ezek szerint egy újabb patológia tankönyv született, mely csak a választási lehetőségek számát növeli?

MA: Nem egészen és nem csupán egy új könyvről van szó. Amolyan régi-új tankönyv ez, hiszen a mintegy négy évtizedes múltra visszatekintő – s azóta nyolc kiadást megélt – angol nyelvű Robbins' Basic Pathology-jának magyarra átdolgozott változatáról van szó. Ez a könyv gyakorlatilag, valamennyi nevesebb külföldi Patológia Intézetben már évek óta a hivatalos tankönyvnek számít. Az idei tanévtől kezdve pedig mind a négy magyar egyetemen a kórbonctanoktatás kánonjává vált. A patológia alapjaihoz ha26

VI. évf. 2-3. szám

sonló egyezményes, modern és terjedelmét is tekintve hallgatóbarát tankönyv szükségessége nem tegnap fogalmazódott meg, azonban csak alig két éve tudtunk hozzáfogni a terv megvalósításához. A közös munka eredménye azonban, ma már magáért beszél, s remélem hogy a könyv segítségével könnyebb, illetve „körbejárhatóbb” lesz az elsajátítandó ismeretanyag.

SZ: Új könyv. Új előadó. Alig egy esztendeje felújított és átalakított boncterem valamint szövettani gyakorló.

Mindeközben a honlap is megújult. Határ a csillagos ég? Kell-e, lesz-e folytatás?

MA: Az elmúlt időszakban a teljes oktatási infrastruktúránk átszerveződött, és sok újító-fejlesztő javaslat eredményes megvalósítását tudhatjuk magunk mögött. Mindazonáltal még számos teendőnk van. A véghezvitt céljaink természetesen büszkeséggel töltenek el mindannyiunkat, ugyanakkor sokkal lényegesebb, hogy mindez elsősorban nem értünk, hanem a hallgatóinkért, az oktatás színvonalának emeléséért és annak hatékonyabbá tételéért történt.

Az előadóterem tulajdonképpen egy szentély, a „tudás szentélye”, ahol az előadó az ismereteinek, a tapasztalatának, a személyiségének és lelkesedésének egy átadható részével ajándékozza meg a hallgatóságot. Az előadó sem tarthat meg felkészületlenül egy előadást, s nem léphet be e „szentélybe” ápolatlanul. Továbbá felelős azért is, hogy ez a „szentély” már megjelenésével, küllemével vonzza a hallgatókat, s hogy méltó legyen a fogadásukra. Egy rendezett, szép előadóterem a hallgatók iránti tisztelet kifejezője is, ezért is tartottuk fontosnak a felújítást.

A boncterem felújítását régóta tervezte az Intézet, mert már igen rossz

állapotban volt. A szövettani gyakorló átépítését viszont az interaktív, számítógépes rendszer bevezetése követelte meg. Ez utóbbira különösképp büszkék vagyunk, hiszen a világon gyakorlatilag elsőként a tanszékünkön vezették be a digitális metszetken történő szövettanoktatást. Egy-egy nálunk rendezett konferencia alkalmával a külföldi kollégák valósággal a csodájára járnak a szövettan teremnek.

SZ: Minden félévben sort kerítenek egy ún. tanár-diák konferenciára. Ez nem sok intézetben szokás, ám ha mégis tartanak hasonlót, legtöbbször csak "alibiből". Tavaly magam is ott voltam a második megbeszélésen, s akkor a résztvevő diáktársakkal nem egy kezdeményezésünket sikerült végül érvényre juttatni. Vannak azonban

Prof. Dr. Matolcsy András

1958-ban, Kaposváron született.

Három gyermek édesapja. Általános Orvosi diplomáját 1983-ban a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerezte. 2000 óta az MTA doktora. Érdeklődési területe a Hematopatológia, molekuláris patológia és genetika, valamint szívügyének tekinti a patológia oktatását.

2009. NOVEMBER–DECEMBER olyan dilemmák, amelyek újra és újra hogy a képzés minőségének esetleges egyes előadók valamint gyakorlatvefelmerülnek az ilyen konzultációk al- rovására a még szakvizsgával nem zetők között is mutatkoznak néhol jekalmával. rendelkező rezidenseinket, kutatóinkat lentős eltérések. Ezeken erőnkhöz Ilyen például az előadási mérten, és egymást segítdiák kiadásának problémája, ve igyekszünk változtatni. vagy a túl nagy csoportok Ezen szándék, amolyan kérdése. pozitív visszacsatolása a MA: A „diás” előadásoktavalyi felméréshez képest nak több hátulütője van, megmutatkozó szignifikáns amelyek miatt nem tartom javulás. őket előnyösnek. Az egyik SZ: Ezek szerint lassan egyszerűen az, hogy sötét kezdenek kibontakozni az van. Ha pedig sötét van, a oktatási szemléletváltás szemek lecsukódnak, a fieredményei. Az előadásokgyelem lankad, a hallgatóról már ejtettünk néhány ság és az előadó közti kapszót, ugyanakkor érdekelcsolat megszakad. A másik ne, hogy a gyakorlatok áttalán még fontosabb: ezen szervezése milyen megfondiák nem egyszer a tantolások alapján történt. könyvből kimásolt képekből, MA: A morfológia oktatása illetve táblázatokból állnak, s a hagyományos nemzeti így semmivel sem mondanak többet. A kórbonctannak mindig is hangsúlyos harmadik inkább a személyes vélemé- is bevonjuk az oktatásba. Ez az okta- részét jelentette, így nem is volt célunk nyem: az ilyesfajta prezentációk sok- tók terhein is jelentősen könnyítene annak mellőzése. Mi több szerettük szor a nem eléggé felkészült előadók ugyan, mégsem tűnik elfogadható volna azt minél használhatóbb, minél mankói, akik általában csak felolvas- kompromisszumnak. Ebben az is meg- inkább klinikumközpontú formában tásák, és imitt-amott kiegészítgetik a diá- erősít bennünket, hogy az év végén a lalni azt a hallgatóság felé. Ennek ikat. Persze ma már a mi előadóink hallgatók által kitöltött kérdőíveink megfelelően a gyakorlati oktatást „hátöbbsége is „diás” előadásokat tart alapján, a gyakorlatvezetők megítélé- rom lábra állítottuk”: specimen-, bonc(ezen pedig nem tudok változtattermi és szövettani gyakorlatokat ni), mégis fontosnak tartom a szerveztünk. A specimen gyakorEgyetemi oktató kollégáimtól rendszerint halszemélyes részvételt, hiszen egy latok célja olyan alapvető morfolólom, hogy „ezek a hallgatók már nem azok a jó előadás alkalmával a hallgató gia elváltozások bemutatása, hallgatók”, meg hogy mennyire „felhígult az álsokkal többet kap a tananyagnál. amellyel a hallgatók a klinikumban lomány”. A szigorlati-vizsgáztatási tapasztalaAz előadások látogatását hivatott (pl. radiológia, sebészet) is jó taim alapján én mégis az ellenkezőjét mondmotiválni amolyan „szükséges eséllyel találkozhatnak. A boncterhatom: a jelenlegi hallgatóink legalább olyan jó rosszként”, hogy nem tesszük mi órák az analitikus-szintetikus képességűek, mint a régiek, és sokszor jobban közzé a diákat. képességek fejlesztésére hivatotmotiválhatók. Továbbá az egyetem is a hallSZ: Ezek ésszerű érvek, ugyangatóktól egyetem. Kutatni lehet máshol is. A tak (kórképek lebontása elemi foakkor sokak számára egy áthidalyamatokra, illetve ezen elemi fopatológiai diagnosztikát máshol is végezhetik. ló megoldás lehetne például rövid Az egyetemistákat oktatni azonban csak az lyamatok alapján komplex kórkéelőadási vázlatok kidolgozása, pek felépítése). A szövettan oktaegyetemen lehet. közreadása. Azonban mi a helytását pedig – „gyermekbetegségezet a nagy létszámú csoportokiből” kilábalva – a mind hatékokal? se külön-külön és általában véve is nyabban működő digitális metszeteMA: Az összevont csoportok kialakítá- igen pozitív. ken történő oktatás reformálta meg. sakor több tényezőt is tekintetbe kelSZ: Ha már a hallgatói kérdőíveknél SZ:Végezetül hogyan értékelné az ellett vennünk. Egyrészt az utóbbi évek- tartunk, talán élhetek a sport-hasonlat- telt csaknem három esztendő oktatás ben mind nagyobb létszámú évfolya- tal: „milyen szezont zártak tavaly”? Mi- területén elért eredményeit? mok jöttek létre azzal, hogy több hall- kor kerülnek fel a honlapra az össze- MA: Szerénység nélkül mondhatom, gatót vesznek föl. Ez a tendencia ér- sített eredmények? hogy az oktatási tartalom és infrastvényesül a fogorvosi valamint a külföl- MA: Az eredményeink nagyon jók, ruktúra emelésével ma ott tartunk, ahol di karokon is. Másrészt viszont az ok- „egyéniben” csakúgy, mint „összetett- kell. Nem hiszem, hogy itt kell megálltatói létszám adott, s bár minden év- ben”. A kérdőíveink kiértékelését egy nunk, de azt tudom, hogy ebben az ben újabb és újabb rezidensek sze- évtizedek óta orvosi egyetemi statisz- irányban kell továbbhaladnunk. reznek nálunk szakvizsgát, nem tu- tikák elemzésével foglalkozó, tapaszdunk elegendő képzett tanárt biztosí- talt társaság végzi. Ők is kiválónak tani a gyakorlatokhoz. A lehetőség ter- tartják a visszajelzéseket. TermészeMikó Márton mészetesen tálcán kínálja magát, tesen vannak gyenge pontjaink, és az

VI. évf. 2-3. szám

27

SZINAPSZIS

Istenhit és Orvostudomány

OKTATÁS

Örömmel teszek eleget a felkérésnek a hallgatói újság részéről, hogy pár gondolatot írjak az Istenhit és Orvostudomány választható tantárgyról. A tantárgy gondolata évekkel ezelőtt már felvetődött bennem, mert éreztem élesen a saját munkámban, hogy mekkora jelentősége van az Istenhitnek az Orvostudományban. Azt még az ateisták is elismerik, hogy a hitben élő ember jobban gyógyul, erre már tudományos alapossággal történő statisztikai igazoló vizsgálatok is készültek, melyek fényesen igazolták a feltevést.

■

Azt azonban, hogy a hitben élő ember jobban gyógyít, nagyon nehéz lenne elfogadni. Ráadásul egyfajta kirekesztést is jelenthetne, a nem hívő és munkájukat becsületesen végző, szakmailag igen jó kollegáknak. Viszont azt a feltevést miszerint a hitben élő orvos könnyebben gyógyít, több ideje marad a családjára, kevesebb stressz, félelem terheli, könnyebben jönnek kreatív gyógyítási gondolatok, nos, ezt éreztem magamon, amikor összehasonlítottam önmagam gyógyító teljesítményét a negyvenkét éves korom előttihez (most ötvennégy éves leszek). De erre is még lehet mondani, hogy egy fenét, egyszerűen tapasztaltabb lettél. Negyvenkét éves koromban fordultam vissza gyermekkorom nevelt, egyetemes Istenhitéhez.

Ez az Istenhit minden gyermekben benne van, de a gyermek, ha felnő, és ha nem ápolják benne a szülők, akkor tovaszáll. Egy ötéves kislány azt mondta a három éves öcsikéjének: „Mesélj nekem a mennyországról, mert már kezdem elfelejteni, hogy milyen”. Bizony, ilyen hamar már kezdjük elfelejteni a gyermekkori Istenhitünket.

Amikor számomra éppen az agykutatás eredményei (idegsebész vagyok) bizonyították, hogy az előbb leírt gondolatok nem elméletek, nemcsak személyes megtapasztalást tükröznek, hanem tudományosan is igazolt tényt, akkor határoztam el, hogy megpróbáDr. Csókay András

28

VI. évf. 2-3. szám

lok elindítani egy ilyen tárgyat, hogy segítsek a hallgatókon.

Kicsit kifejteném az előbbi felismerést. Freund Tamás agykutató professzor egyik előadását hallgatva jött a bizonyság arról, amit éreztem belül már lassan tizenkét éve. A lényeget foglalom össze. Hogyan is működik a kreativitás, hogyan jön az ötlet, ami annyira szükséges a gyógyításban, vagy hogyan történik az emlékezés egy esetre, hogy tanuljunk belőle.

Olyan nagyszámú kérgi sejtünk van, és olyan nagyszámú kapcsolattal rendelkezik mindegyik, hogy a kialakítható hálózatok száma lényegesen több annál, mint amennyi információ van a földi életben. Gyakorlatilag végtelen a kialakítható információt rögzítő hálózatok száma az agykérgünkben. Hát akkor miért nem vagyunk végtelen okosak? Azért, mert a baj az előhívással van! A kéreg alatti körök kevesebb számú hálózatot tudnak alkotni, mivel a számuk nem sokmilliárdnyival jellemezhető, hanem a százezernyivel. Az agykutatásban elfogadott tény, hogy itt rögzül az érzelmi világunk, motivációink, egyszóval belső világunk. Az is feltárt tény, hogy az emlékezés, előhívás úgy történik, hogy a belső világunk körei megjelölik (oszcillálják vagy modulálják) az infor-

Dr. Csókay András egyetemi adjunktus. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1980-ban építészmérnöki diplomát, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán 1989-ben orvosi diplomát szerzett. A súlyos traumás agyduzzadás kezelésére az úgynevezett éralagút-technika módszert és további koponya-térnyerési technikák új műtéti megoldásait fejlesztette ki.

mációkat illetve az annak megfelelő kéregben kialakult hálózatot, és így raktározódik, ez alapján tudjuk előhívni. Valahogy úgy mondta Freund professzor, hogy olyan ez, mint a postán a pecsételés, ahol minden csekket, borítékot lepecsételnek, és bedobják a megfelelő dobozba. Az agyunk is így működik. Ha van az információn érzelmi, belső világ pecsét, akkor lehet előhívni. Ha nincs, akkor ott marad.

Ezt magunkon is megtapasztalhatjuk.

Azokra az eseményekre, amelyek nagy érzelmi vihart váltanak ki bennünk, jól emlékszünk. Mi az a kreatív gondolat?! Egy probléma esetén emlékezem hasonló helyzetekre, más megvilágításba hozom, és arra születik meg az új előre vivő megoldás. Kellenek a pecsétek, vagyis kell a gazdag belső világ!

De mi teszi gazdaggá a belső világunkat? A válasz ismert! Vallás és a kultúra! Mi Európában, Magyarországon egy keresztény kultúrában nőttünk fel, ez rögzült bennünk, ezt kaptuk őseinktől. Ez a vallás és ez a kultúra kiállta az idők próbáját. Bizonyított már eleget. Ha élünk vele, kreatívak leszünk, ha nem élünk vele, szépen elbutulunk. Lesz milliárdnyi befogadott információnk, de nem lesznek rajta belső világunk pecsétjei, mert ellaposodott lesz érzelmi életünk. Így nem

2009. NOVEMBER–DECEMBER lesz emlékezés, nincs kreatív ötlet. tettség által kreatív ötletek születnek. dagítása, hogy emlékezzem azokra az Ezért indítottam el ezt a tantárgyat. Le- Ilyen meditációk által jöttem rá egy esetekre melyek megérintettek. Akár gyen több kreativitás az orvosok- teljesen új megtámasztási módszer- az én hibámból történt. Ne felejtsem el ban. Templomba sajnos kevesen jár- re, ami a mikrosebészeti pontossá- soha, de tudjak megbocsátani másoknak. Ide talán többen eljönnek, hiszen got lényegesen megnövelte. Ez kü- nak és magamnak is, ahogy Krisztus a tudományról és benne az orvostudo- lönösen fontos az agysebészetben és tanította. „Szeresd felebarátodat, mint mányról van szó. Mindezt személyes a gerincvelő sebészetében. Sokszor ti- önmagad”. Megtérésem előtt semmi példával is igazolnám, mert a megta- zed milliméteren múlik a beteg sorsa. kreatív ötletem nem volt. Sikertelen orpasztalás a legfontosabb. Nagy kér- Kezdő koromban megérintett a sok vos voltam. A hívő ember a halottakdés, hogy az orvosnak mennyire kell szenvedés, amit az idegsebészeti mű- hoz is másképp áll. Egy mikro idegseegyütt szenvednie a betegével, meny- tétek szövődményei okoztak, döbben- bésznek elengedhetetlen a gyakorlás, nyire kell „meghalni” együtt vele. Az ten figyeltem a nagyhírű kollegákat, de nem az élőkön! Ehhez viszont álegyütt szenvedés megviseli a gyógyí- hogy sokszor milyen könnyen lépnek landó bonctani munka kell. Az elmúlt tót, stresszt okoz. Sokan félünk ettől és túl a hibáikon. Aztán amikor én is el- hat évben legalább nyolcszáz kadaver megpróbálunk úgy védekezni, hogy el- kezdtem csinálni én sem tudtam fel- műtétet végeztem, de egy alakalomutasítjuk. Elutasítjuk a hibánkat külö- dolgozni én is hárítottam, egészen ad- mal sem találkoztam sebész, vagy épnösen akkor, ha azok szövődményt dig, míg 1998-ban visszataláltam gyer- pen mikrosebész kollegával, aki gyavagy halált okoztak. Elutasítjuk a szen- mekkorom igaz Krisztushitéhez. On- korolt volna. Nem a lustaság az oka! A vedést, mert megvisel, így azonban nan fel tudtam vállalni a szenvedést, ma embere, aki a halál civilizációjában tárgyként kezdjük kezelni a beteget. A de át is tudtam adni a keresztre feszí- él - amit a fogyasztási őrület diktál - rethibáink elutasítása a fejlődésünket tett Jézusnak. teg a haláltól és a halottaktól, még ha akadályozza, mert nem tanulunk belőA megtérés meghozta az ered- orvos is, különösen a boncoltaktól. Ha lük, hiszen nem hibázhattunk. Így válik ményt, megszülettek a tudományos elfogadjuk az Evangéliumi tanítást, az ember egyre rosszabb orvossá. felfedezések, melyeket publikáltam, mindez megfordul és képesek leszünk Van, aki beleéli magát a beteg hely- díjakat nyertem és betegek sokkal a sokszor valóban nem gusztusos zetébe és valóban átérzi a szenvedést, jobban gyógyultak. Mindezt tudom, bonctermi gyakorlatokra. Sebészi ötezek nagyon jó orvossá válnak, mivel nem magamnak köszönhetem, hanem letek sokasága tárul fel a gyakorlaa megélt szenvedés egyre jobb és a Jóistennek. Ő adta a fejembe az öt- tok alatt és nem az élők kárára. Hát jobb gyógyításra ösztönöz. így segíti az Istenhit a gyóEgy óriási veszély fenyegeti gyítást, a tudományt a saját az ilyen gyógyítót. A stresszt megtapasztalásom szerint.

Hiszem, vagy magába fojtja és tönkKülön örömömre szolgál, Hogy a jó erősebb a gonosznál remegy bele, vagy alkoholhogy szakmájukban világhíA szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél hoz, egyéb mértéktelen tesrű orvosokat sikerült megA megbocsátás erősebb a bosszúnál ti élvezetek felé fordul, hogy nyerni tanúságtevő vendéHiszek az örömhormonok felszabagelőadónak.

MegAz ember jóságában mely minden hamisságon, dításával kompenzálja a vallották, Isten nélkül semMinden álnokságon, rosszindulaton és gonoszságon, stressz hormonok hatását. mire nem mentek volna a Minden emberi durvaságon és önzésen túl létezik.

Pénzhajhászásba, hatalomMert hiszem, hogy az ember eredendően jó. tudományban. Vendégünk hajhászásba is menekülhet volt Kellermayer Miklós Jobb annál, mint amit tesz, az ember, vagy egyszerűen igazabb annál, mint amit mond, sejtkutató professzor és másokra ruházza e felgyüPapp Lajos szívsebész profinomabb annál, mint amilyennek látszik. lemlett feszültséget. Vefesszor úr. Öröm volt nézni szekszik, türelmetlen lesz a tágra nyílt szemű kedves otthon a családjával, munfiatal medikus hallgatókat a kahelyén a kollégákkal. Rossz főnök leteket. Ez annyira így volt, hogy az új nagy létszámú vendégelőadásokon. A az ilyen. A betegei imádják, a beosz- mikro idegsebészeti eljárások, melyek kurzus célja semmiképpen sem a tottai utálják. Van egy harmadik út. So- nagy elismerést hoztak külföldön is, meggyőzés, csak az elgondolkodtatás káig tartott, amíg rátaláltam. Együtt sosem a szakirodalom tanulmányozá- arról, hogy Istennel könnyebben megy szenvedek a beteggel, mélyen meg- sa közben születtek, hanem mindig, és még szebb a gyógyító munka! érint a sorsa, a szenvedést felaján- amikor a rózsafüzérrel imádkozom. lom Istennek, Krisztusnak. Az imád- Persze ez nem azt jelenti, hogy nem ságban megnyugszik a lélek, gazda- kell állandóan tanulni. De az ötlethez Dr. Csókay András godik a belső világ, a mély megérin- ennél több kell! A belső világom gaz-

VI. évf. 2-3. szám

29

SZINAPSZIS

A sebészet határterületi kérdései - hallgatói szemmel

OKTATÁS

Biztosan sokan hallottatok már a fenti címen futó, szabadon látogatható kurzusról. Lapunk előző számában bemutattuk a kurzus szervezőit és célkitűzéseiket, most azonban hallgatói szemmel vizsgáljuk ezt a merőben újszerű előadássorozatot. Hogy is néz ki mindez a padsorok mögül?

■ Ahogy a kurzus vezetője Dr. Szi-

jártó Attila az első alkalommal elmondta, olyan előadássorozatot próbált meg összeállítani, mely a curriculumban nem, vagy csak szétszórva szereplő témákat ölel fel, és természetesen szoros összefüggésbe hozható a sebészettel. A terítékre kerülő különböző klinikai problémákra célirányosan, rendezett élettani, kórélettani ismeretek segítségével keresi a választ, ezáltal saját szintetizáló gondolkodás kialakítására is ösztönözve a hallgatóságot.

Az előadások szerkezete sajátos, hármas tagolódást mutat: egy elméleti bevezetővel kezdődnek, majd egy esetismertetés következik, ami a klinikummal kapcsolatos befejező részt vezeti be és mintegy összekapcsolja az elméleti háttérrel. Az egyes részek más-más előadók szájából hangzanak el: a rövidebb esetismertetések lehetőséget teremtenek fiatal nemrég végzett orvosoknak, hogy előadói képességüket élesben kipróbálják, fejlesszék. A klinikai részt a sebészet adott szakterületének egy-egy elismert képviselője mutatja be, így a hallgatóság a szakma a legfrissebb információit nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező klinikus szemüvegén keresztül ismerheti meg. Kevés választható tárgy esetében találkozhatunk ilyen jellegű felépítéssel, ami nem csak a kurzus vezetőjének felkészültségét és szervezőképességét tükrözi, hanem az oktatás iránt mutatott szeretetét és tiszteletét is.

Az egyik előadáson kitöltött értékelő kérdőív tanulsága szerint, a hallgatók úgy vélik, ez a kurzus merőben túlmutat az egyetemi oktatás keretein. Elégedettnek bizonyultak az előadók felkészültségével és az elő30

VI. évf. 2-3. szám

adások felépítésével is, bár az esetismertetésekre nagyobb hangsúlyt fek-

tetnének. A kérdőívet kitöltő hallgatók nyolcvanhat százaléka manuális szakmát szeretne választani, ami még inkább felértékeli válaszaikat, hiszen gyakorlatilag célközönség szólalt meg azok voltak jelen és ítélték jónak az előadásokat, akik remélhetőleg a későbbiekben hasznosítani is szeretnék az itt megszerzett „többlet” tudást.

Mindez azt mutatja, hogy a kurzusnak sikerült elérni kitűzött célját.

Egy graduális képzésben résztvevő hallgató véleménye az egyik előadásról: „Vagy egy tucat szabadon választható kurzushoz volt már szerencsém, és nem tagadom, a legtöbbet csak a kredit pontokért látogattam. Biztosra veszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül az évfolyamban, a rendszer viszont ilyen, alkalmazkodni kell, ha az ember tisztességes átlagot és ösztöndíjat szeretne. „A sebészet határterületi kérdései” kurzus nem csak a sebészetről szól, hanem a műtéti beavatkozásokról és azok mellett megjelenő sürgősségi ellátást igénylő kórképekről és azok ellátásáról is. Főleg azokat érdekelheti,

akik nem elégszenek meg a péntek reggeli tantermi sebészet előadásokkal, és manuális szakmát óhajtanak választani a diploma után. Olyan kérdésekre keres választ, melyek gyakran jelentenek problémát egy sebész munkája során, és megoldásuk fokozott figyelmet igényel.

Az előadásokat vezető Dr. Szijártó Attila fiatalos lendülettel és remekbeszabott diasorral vezeti végig a kurzust, melyen rendszeresen tiszteletét teszi egy-egy tapasztaltabb kollega is, tovább emelve a spec-kol amúgy sem alacsony színvonalát.

Kritikaként csupán a "Q and A" (question and answer) rész hiányát tudnám felvetni.

Az egyre interaktívabbá váló oktatásnak fontos oszlopa ugyanis a közös gondolkodás, problémafelvetés és megoldás. És mi a helyzet a posztgradulális képzéssel? „Nagy örömömre szolgált, hogy végre találtam egy olyan PhDkurzust, mely igazán közel áll a kutatási területemhez. A mindenki számára hasznos ismeretekkel szolgáló alapkurzusokon túlmenően, klinikai témával foglalkozó hallgatóknak sokszor igen nehéz a választás. Szerintem az előadások mind tartalom, mind előadásmód, mind látvány tekintetében messzemenően megállják a helyüket a posztgraduális képzésben is.”

A pozitív visszajelzések folytatásra ösztönzik a szervezőket, akik a következő félévre hasonlóan színvonalas előadásokkal készülnek, de addig is szeretettel várnak minden érdeklődőt a még hátralévő kurzusokon!

Dr. Stangl Rita Túróczi Zsolt

SZINAPSZIS

Séta Firenzében KALANDOZÁSOK ÖT VILÁGRÉSZBEN

Egy várost öt képben bemutatni lehetetlenség, ám talán mégis alkalmas arra, hogy visszaadja valamelyest annak hangulatát. Új, hónapról hónapra visszatérő sorozatunkban öt világrész, megannyi bámulatos vidék kerül terítékre. Nyitó epizódunk a reneszánsz művészet fellegvára, Firenze. A képek a szerző felvételei.

-san-

A Brunelleschi tervezte kupola a házak fölé magasodva igencsak rányomja bélyegét a város látképére.

Restaurátor dolgozik a Santa Croce apszisának freskóján. Ebben a ferences templomban található többek között Michelangelo és Galileo Galilei sírhelye.

32

VI. évf. 2-3. szám

Ivókút a városfal mentén.

2009. NOVEMBER–DECEMBER

Street art: fiatalok Leonardo da Vinci Sziklás Madonnáját rajzolják krétával az úttestre.

A kivilágított Ponte Vecchio. Az Arno felett átívelő legrégebbi híd ma is aranyművesek boltjainak ad helyet.

VI. évf. 2-3. szám

33

2009. NOVEMBER–DECEMBER

K.O.

OKTATÁS

avagy Leendő Kutató Orvosok és Szimpatizánsaik Társasága Kik vagyunk? A K.O. egy informális, önszerveződő diákszervezet. 2006-os alapításakor elsődleges célja az volt, hogy könnyebbé tegye azon orvostanhallgatók életét, akik a klinikum helyett a természettudományos alapkutatásban keresik a jövőjüket. Valljuk be egyetemünk célja elsősorban orvosokat és nem kutatókat képezni. És ami azt illeti ez így is van rendjén. De szerintem akad köztetek olyanok, akik szívesen foglalkoznának természettudományos dilemmákkal, komoly fejtörést okozó kísérletekkel.

■ A K.O. abban segít nektek, hogy

megtaláljátok az ide vezető utat. Leginkább lehetőségeket csillantunk fel egy-egy informális, tudományos K.O. este szervezésével. Ezekre az estekre különböző nevesebb kutatókat hívunk meg. Csak néhány név az ismertebbek közül: Dr. Ábrahám István kutatóorvost (Univ. of Otago, Új-Zéland), Prof. Csermely Péter hálózatkutató biokémikust (Semmelweis Egyetem), Prof.

Kéri György rákkutató gyógyszerkutatót (Vichem Chemie), Dr. Madarász Emília neurobiológust (MTA-KOKI), Pál Csaba evolúcióbiológus (MTA-SZBK), Prof. Roska Tamás akadémikus kutatóprofesszort (MTASzTAKI, Pázmány Egyetem), valamint Dr. Uher Ferenc őssejtbiológust (OGYIK), Dr. Kálmán Mihály anatómust (Semmelweis Egyetem), Dr. Kulka Janina patológust (Semmelweis Egyetem), Dr. László Lajos sejtbiológust (ELTE), Vassy Zoltán fizikust (ELTE), Dr. Vértessi Beáta biokémikust (MTA Enzimológia Tanszék), valamint Dr. Voszka István fizikust (Semmelweis Egyetem).

Minden évben törekszünk egyegy fiatal kutatót is meghívni, aki példaként szolgálhat számunkra, és bizonyítja, hogy nem elképzelhetetlenek a tudományos életpályában elért sikerek. Ilyen volt tavaly Korcsmáros Tamás (ELTE biokémia), vagy idei első előadónk Dr. Hangya Balázs (MTAKOKI).

Következő előadónk: Erdei Anna az ELTE Immunológia Tanszékéről várhatóan november végén.

De nem csak ebből áll szervezetünk tevékenysége.

Alapvetően keresünk mindenféle lehetőséget, hogy aki szeretne megszerezni olyan ismereteket, amiket Egye-

temünkön nem tanítanak, de számára hasznosak, megtehesse.

Szervezetünk tevékenyen részt vesz az egyetemünk és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karával közösen folyó Informatikai Modul szervezésében. Itt az orvostanhallgatók elsajátíthatják a felsőbb szintű matematikát, a számítástechnika és a programozás alapjait.

Ma pedig az elméleti kutatások jó részéhez ez elengedhetetlen.

Hasonlóan keressük a gyakorlati tárgyakat is. Elsősorban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem biológia szakával ápolunk jó kapcsolatokat.

Keressük Budapesten és Egyetemünkön a rendezvényeket, amikre felhívhatjuk az érdeklődők figyelmét.

Fontos feladatnak tekintjük a Tudományos Diákköri helyek közvetítését is és az informális tájékoztatás biztosítását, segítségnyújtást. Ez persze nem csak ebben a témában merül ki, tanulmányi problémákkal is nyugodtan fordulhattok hozzánk. Bizonyosan akad valaki, aki szívesen segít néhány dolgot elmagyarázni neked.

Hogyan tudjuk mindezt megtenni? Rendkívül egyszerűen. Van egy levelező listánk, amin keresztül kimennek a tagoknak az információk. Ide bárki írhat, aki jelentkezett, biztosan akad közülünk valaki, aki segíthet.

Szóval Kedves Olvasó!

Ha érdekel a tudomány, és nem sajnálod rá a szabadidődet, hogy elmenj egy-egy tudományos előadásra, továbbá szeretnél egy jó közösség tagja lenni, ne habozz. írj e-mailt az mdeske@gmail.com e-mail címre. Várom témához kapcsolódó kérdéseiteket.

Módos Dezső K.O. Leendő Kutató Orvosok és Szimpatizánsaik Társasága Alelnök

VI. évf. 2-3. szám

35

SZINAPSZIS

Hallgatói vélemények az orvosképzés megoldatlan problémáiról OKTATÁS

Hogyan látják a hallgatók az orvosi egyetem képzését napjainkban? Milyen készségeket tartunk fontosnak az orvosi hivatás gyakorlásához? Miként változik a képzéssel kapcsolatos véleményünk az egyetemi évek során, és milyen változtatásokat szeretnénk az oktatásban?

■ Ezekre a kérdésekre kerestük a vá-

laszt a 2009-es TDK Konferencián díjat kapott kutatásunkban, amelybe a Semmelweis Egyetem háromszázötvenkettő első-, negyed- és hatodéves orvostanhallgatóját vontuk be.

Egyetemünkön hallgatói és oktatói körökben gyakran megjelenik a képzéssel kapcsolatos szubjektív elégedetlenség. Kutatásunk célja az volt, hogy felmérjük az orvostanhallgatók képzésről kialakult véleményét, elvárásait és azok teljesülését. Külön fókuszáltunk a hatodévesekre, hiszen ők állnak a legközelebb az orvossá váláshoz, és tapasztalataik révén objektívebb képet kaphatunk az orvosi egyetem erősségeiről és gyengéiről.

Miként is próbáltuk megfogni ezt a témát? Egy korábbi vizsgálatunk alapján kiválasztottuk az orvosi hivatás gyakorlásához szükséges legfontosabb kilenc készséget és tudáselemet (manuális készségek, elméleti tudás, kommunikáció, orvosszerep hiteles felvétele, önálló, aktív problémamegoldás, gyakorlati készségek, megfelelő megküzdési stratégiák a stresszel, csapatban való dolgozás, hogyan kell kutatni, cikket írni).

Arra voltunk kíváncsiak, hogy a hallgatóknak mennyire fontos, hogy elsajátítsák ezeket az egyetem 6, vagy akár még több éve alatt. A felsőbbéveseket pedig arra is megkértük, hogy értékeljék saját tudásukat ugyanezen elemek tekintetében.

Először is nézzük meg, hogy a fent említett kilenc készség és tudáselem közül mégis mik azok, amiket nélkülözhetetlennek tartunk a hivatás gyakorlásához. Egyértelműen az elméleti tudást, a gyakorlati és a manuális készségeket soroljuk előre.

A hallgatók közül a gyakorlati készségeket a hatodévesek tartották a legfontosabbnak. Ez nem is meglepő, hiszen ezen készségek megszerzése valóban kiemelkedően szükséges a 36

VI. évf. 2-3. szám

mindennapi orvosi munka megfelelő elvégzéséhez. A hatodévesek jóval több időt töltenek a klinikákon, így sokkal gyakrabban találkoznak a gyakorlati készségek jelentőségével. Ezen belül a hangsúly a rutinfeladatok elvégzésén, a betegvizsgálaton és a klinikai gondolkodásmódon van.

Egy másik érdekes tanulság, hogy a felsőbbévesek a kommunikáció jelentőségét is sokkal magasabbra értékelik az elsőévesekhez képest. Ennek hátterében szintén az állhat, hogy míg az elsőévesek még nem találkoznak betegekkel, addig a negyedéveseknek sokkal gyakrabban, a hatodéveseknek pedig minden nap helyt kell állniuk nehéz kommunikációs helyzetekben.

Meg kell találniuk a hangot nemcsak a betegekkel, de a hozzátartozókkal és a kollégákkal is. Ennek ellenére sajnálatos módon éppen az első évre esik a kommunikáció oktatása. Érdemes lenne magasabb évfolyamokon is foglalkozni vele.

Arra a kérdésre, hogy miként értékeljük a saját tudásunkat, a válasz nem túl fényes. A hallgatók a saját tudásukat, készségeiket minden elemben sokkal alacsonyabbra értékelték a hivatáshoz szükségesnek vélt tudásnál és gyakorlatnál. Figyelemreméltó ellentmondás, hogy éppen azon ismeretelemek terén a legnagyobb a különbség az elvárt és a saját tudás szintje között, amelyeket a hallgatók a legfontosabbnak tartanak az orvosi pályán. Ezek az elméleti tudás, a gyakorlati és a manuális készségek.

A megkérdezett hallgatók fele a tudását passzívnak, nehezen elérhetőnek érzi. Úgy gondoljuk, hogy ebben lényeges szerepet játszik az, hogy az egyetemen a különböző betegségek tüneteit tanuljuk meg, a valóságban azonban a beteg panaszait és a státuszát ismerjük. Nem kellő gyakorlattal és tapasztalattal hiába ismerjük a különböző betegségekhez tartozó tüne-

teket, ha nem tudjuk értékelni azok jelentőségét. A gyakori és a ritka kórképek sokszor ugyanolyan hangsúlyt kapnak az oktatásban, ami azért probléma, mert így az óriási mennyiségű tananyagban elvesznek azok az információk, amik valóban értékesek lettek volna.

A hatodév lenne hivatott ezeket a hiányosságokat pótolni, a hallgatók véleménye alapján azonban úgy tűnik, hogy ez nem teljesül maradéktalanul.

A szigorlóknak csak a fele nyilatkozott úgy, hogy rendszeresen bejár a gyakorlatokra, és komolyan is veszi azokat. Elsősorban a feladatok ésszerűségével és a tanulási lehetőségekkel elégedetlenek. Hiányolják a kipihent, lelkes és motivált oktatókat. Pedig ha az osztályos orvosok jobban bevonnák a szigorlókat a napi rutinfeladatok elvégzésébe, akkor annyival is kevesebb teher hárulna rájuk, a hallgatóknak pedig több tanulási lehetőségük lenne.

Az eddigiek alapján nem meglepő, hogy a hallgatók kilencvenegy százaléka növelné a gyakorlati képzés arányát az oktatásban. Azt azonban kevesen gondolnák, hogy a hallgatók több mint fele szeretné, ha a gyakorlati vizsgák nehezebbek lennének, illetve ha az oktatók komolyabban számonkérnék a gyakorlatokon való aktív részvételt. Mindenki érzi és tudja, hogy a betegvizsgálat elsajátítása mennyire fontos, de az orvostanhallgatók, mint az egyetemisták általában, energiatakarékosan működnek: csak akkor tesznek extra erőfeszítéseket, ha a számonkérések szigorúbbak. Ennek fényében már érthető, hogy miért szeretnének nagyobb kihívásokat a gyakorlati vizsgákon.

Nem csak a gyakorlati oktatás terén elégedetlenek a hallgatók. Hetvenkét százalékuk hiányolja, hogy az egyetem felkészítse őket a vizsgákkal és a leendő szakmával járó stressz fel-

2009. NOVEMBER–DECEMBER dolgozására. Ezt az űrt hivatott csökkenteni a Magatartástudományi Intézet kereteiben idén indult stresszkezelő kurzus, amely várakozáson felül teljesített az elmúlt félévben.

Egy több mint harminc évvel ezelőtti tanulmány (Váriné, Szilágyi Ibolya: Az orvosképzés néhány problé-

májáról – ahogyan a pályakezdő orvosaink látják. Szociológia 1976; 1:11838) nagyon hasonló problémákat tárt fel. Ez azért érdekes, mert azt jelenti, hogy a lassan nyugdíjba vonuló orvosok is ezekkel a nehézségekkel küzdöttek hallgatóként. Az orvosképzés tradícióit nehéz megtörni. A folyama-

tosan fejlődő és alakuló képzés ellenére még mindig bizonytalanok a hallgatók a tudásukban, és hiánycikk a gyakorlat.

Dr. Csala Irén

A Torna

OKTATÁS

Avagy a kedvenc választható tárgyam Friss gólyaként mindannyian kíváncsian vártuk az órarendünk alakulását, majd miután megismertük, még kíváncsibban néztük a hétfői és szerdai 15:10- 16:30-ig tartó időintervallumot magába foglaló kis rublikát, ahova ez volt írva: Választható tantárgy.

■ De hogy mit lehet felvenni két kre-

ditért? A TF rengeteg lehetőséget biztosít. Ilyenek például a Sporttehetség, Tehetséggondozás, Autogén- és mentál tréning, Sportszaknyelvek, Vezetéslélektan, Erőfejlesztés, Különböző labdajátékok, Küzdősportok, Atlétika, és persze a Torna.

Ezt a tárgyat hétfő délutánonként tartják a tornacsarnokban. Lányoknak a női tornából van órájuk női szerekkel (talaj, gerenda, felemáskorlát és ló), fiúknak pedig a férfi tornából férfi szerekkel (talaj, gyűrű, korlát, ló és nyújtó). Mind a két terem jól felszerelt bálákkal és szőnyegekkel, trambulinokkal és egyéb eszközökkel, amik segítik a gyakorlást. Sőt, a férfi tornában van egy gumiasztal is, ami remek edzést és egyben kikapcsolódást biztosít mindenkinek.

Első alkalommal kicsit féltünk ettől az órától, attól hogy milyenek lesznek a társaink, és legfőképpen, hogy milyen nehéz lesz a követelmény.

De természetesen egy vidám és öszszetartó kis csapat lett belőlünk: rengeteg lelkes gólya és néhány tapasztalt felsőbb éves, akik „segítenek a bajban” is.

Mindenki más okból vette fel ezt a tantárgyat. Legtöbben az érettségire való felkészülés alkalmával találkoztak először ezzel a sportággal, és mivel elég vonzó volt számukra, úgy döntöttek, hogy folytatják az edzéseket. Mások már régebben is tornáztak és itt

nyílt alkalmuk újrakezdeni. És van olyan is, aki csak hobbiból, kíváncsiságból vette fel ezt a tárgyat, mert eddig is valami hasonló mozgásformát űzött (pl. tánc). Vagy így, vagy úgy, de mindnyájan nagyon szeretjük. Szerencsére nagyon színes a társaság, mindenki másban jó, így tudunk egymásnak segíteni.

A jó légkör és a színvonalas munka leginkább a tanárnőnknek, Machalikné dr. Hlavács Irénnek köszönhető. Az órák alkalmával „kenyérre lehet kenni”, ugyanakkor szigorúan elvárja a pontos munkát, hiszen e nélkül nincs fejlődés.

Ami a követelményeket illeti, nincsenek annyira nehéz és összetett gyakorlatok, viszont amit megtanulunk, azt száz százalékig tudni kell. Ezek elsajátítása elengedhetetlen ahhoz, hogy tovább léphessünk egy magasabb szintre, megismerjük testünk képességeit, valamint ezáltal csökkenthetjük is a balesetek előfordulását. És persze ahhoz is fontos, hogy jó jegyet kapjunk a szemeszter végén.

Az órák felépítése kezdetben általános alapozás volt, bemelegítés után ismerkedtünk a szerekkel, egy-egy mozdulatot, gyakorlatot végeztünk rajtuk. Talajon gyakoroltuk a fejenállást, kézenállást, mérlegállást, mindenféle koordinációs-képességjavító mozgást.

Majd egy idő után megkezdődött a vizsgára való felkészülés. Így a tanárnő több csoportra osztott minket, amelyek élére egy-egy felsőbb éves került, majd a csoportokat egy-egy szerhez

küldte. Folyamatosan cserélgettünk, közben a Tanárnő javított minket, és a felsőbb évesek is sokat segítettek a technika fejlesztésében.

A vizsga alkalmával az összes szeren be kell majd mutatnunk az immáron maximálisan elsajátított gyakorlatokat, illetve a motoros vizsga keretein belül kötélre is kell mászni.

Eleinte nem gondoltuk volna, hogy ilyen nehéz pontosan bemutatni a gyakorlatokat; nagyjából mindenki végre tudja hajtani őket, de ez maximum egy kettő és félre elég. Mint más tárgyakra a tanulással, erre csak rengeteg gyakorlással lehet készülni.

Az eddigi órák során már rengeteg újdonságot tapasztaltunk, tanultunk. A kísérletezés, az hogy vajon meg tudom-e csinálni, vagyok-e elég ügyes, és természetesen a jó jegyre való törekvés megadja a kellő motivációt a gyakorláshoz. Kicsit sem unalmas ez a sportág, nagyfokú koncentrációt igényel, ugyanakkor mind a koordinációs mind a kondicionális képességeket is javítja. Mindemellett igazi élvezet jól végrehajtani egy gyakorlatot, vagy csak egy elemét, például egy kézen átfordulást.

Mindezek fényében mondhatom, hogy a hétfői nap fénypontja a Torna.

Kihívás minden óra, de ez visz minket előre. Csak ajánlani tudom ezt a sportágat sokoldalúsága miatt. Minden szempontból hasznos és élvezetes is!

Papp Andrea

VI. évf. 2-3. szám

37

SZINAPSZIS

Gyógyszerészhallgatók nyári gyakorlata OKTATÁS

A gyógyszerészi diploma megszerzésének feltételei alapján, minden hallgatónak kötelező szakmai gyakorlaton kell részt vennie. Ezt általában mindenki tudja. Az viszont már izgalmasabb kérdés, hogy ki hol tölti azt a négynégy hetet negyedik és hatodik félév után.

■ Ilyenkor széles paletta tárul a kí-

váncsi hallgatók elé: a barátságos kis patika, a klinikai tv-sorozatokban fel-feltűnő intézeti gyógyszertár, az illatos galenusi labor, az izgalmas kutató- vagy egyetemi eljárást végző intézet, és a kisebb-nagyobb gyógyszergyárak. Én tizenöt másodéves évfolyamtársammal együtt egy gyógyszergyárba (Richter) mentem, mert a záróvizsga előtti szakmai gyakorlat kilencszázhatvan órájában (kilencedik-tízedik félév) ide már nem lehet ellátogatni.

Miután rövid eligazítás és orvosi vizsgálat után belépőkártyáinkat megkaptuk, különböző szervezeti egységekhez kerültünk. Kisebb-nagyobb gépek, összeszokott team-ek, érdekes szabályok fogadtak. Egy-egy nagyobb gyár majdnem külön várost alkot, saját víz- és alapanyag ellátással, élelmezéssel, költségvetéssel, informatikai rendszerrel, „hivatalokkal”, védelemmel. Kicsit még a nyelvezet is egyedi, például ami az Egisben kimérés, a Richterben bemérés. Ez a szigorú gyártási (sarzs) lapok egységessége miatt alakult ki, de a dolgozók szokásai is (a kötelező szabályok mellett) hatással vannak az

egyediségre. Szervezőkészség, technológiai szakértelem, gépészeti hozzáértés, rendkívüli precizitás szükséges a gyártásban résztvevő gyógyszerészek sikeréhez. Egy gyárban azonban a gyártást elő kell készíteni és a legyártott készítményeket el is kell tudni adni. Itt is szükség van kollégákra, hiszen a legjobb gyógyszerszakértő a gyógyszerész. A gyártás előkészítésének egyik legizgalmasabb része a hatóanyag és a kész gyógyszerkészítmény kifejlesztése. A rendkívül korszerű és drága módszerekkel, gépekkel, műszerekkel (pl.: HPLC, NMR) és a jó ötletekkel ügyesen bánó szakemberekkel ismerkedhettünk meg. Számomra külön érdekességet jelentett az állatkísérletek bemutatása, néhányunk majdnem egész végig ott dolgozhatott. Ha megvan a hatóanyag, akkor először a Pilot-üzemben megfelelő gyógyszerformává alakítják (tabletta, kapszula, injekció, kenőcs stb.), kis sarzsméretben sorozatgyártásra optimalizálják a gyártástechnológiát, majd ezt követően vezetik be nagyüzemi gyártásba méretnöveléssel. Az egész folyamat mögött persze komoly dokumentációs munka áll. Minden munkafolyamatot rögzíteni és igazolni

GYERMEKEKÉRT!

kell, hogy az előírások betartásával a megfelelő minőségű gyógyszer kerüljön előállításra. A teljesség igénye nélkül: szabadalmaztatások, kvalifikálások, validálások, törzskönyvezések. Mi az egész folyamatot, csak mint megfigyelő kísértük végig, néha kicsit dokumentáltunk, és sokat kérdeztünk.

A dolgozók, vezetők kedvesek voltak, és leendő kollégaként kezeltek minket. Bennünket is megcsapott a felelősség szele, és átéreztük a tanulmányaink fontosságát, szépségét is. A konzultációk, kötetlen beszélgetések során személyesebb képet is kaphattunk az ott dolgozókról. Mivel többen töltöttük egy helyen a gyakorlatot, ezért élményeinket ebédszünetek alatt (finom üzemi konyha) egymás közt is meg tudtuk beszélni, majd ebéd után néha meghívtuk egymást „saját” szervezeti egységünkbe is.

A többiek véleményét ismerve, senki sem bánta meg, hogy a négy hetet gyárban tölthette. Tapasztalatszerzés szempontjából érdemes megismerni a gyógyszerészi hivatás egyéb szakterületeit is, ezért legközelebb egy másik területről fogunk beszámolni.

Kocsmárszky József

RÖVIDHÍR

A korábbi évekhez hasonlóan az Instruktor Öntevékeny Csoport által évtizedek óta nagy sikerrel szervezett Semmelweis Egyetemi Gólyabálon idén is volt Jótékonysági Tombola játék, melyre a vendégek jelképes összegért vásárolhattak szelvényeket.

■

A válság ellenére a szervezőknek sok értékes ajándékot sikerült a támogatóktól szerezniük, többek között kisorsoltak egy all-inclusive Wellnes-hétvégét, szlovéniai rafting-túrát, dvd-lejátszót, színházjegyeket, könyvutalványokat és még számos nyereményt.

Aki esetleg idén nem vett részt a sorsoláson vagy lemaradt volna a díjakról ne búsoljon, hanem inkább vésse az emlékezetébe, hogy jövőre még 38

VI. évf. 2-3. szám

több szelvényt vásároljon! Annál is inkább mivel mint minden évben úgy idén is, a befolyt összeget az Instruktor Öntevékeny Csoport - az I.számú Gyermekgyógyászati Klinika Trautsch András Olivér Alapítványának ajánlotta fel.

Az alapítványt 1988-ban hozta létre egy gyermeke megmentéséért hálás szülő.

Az alapítvány célja: a leukémiás és daganatos beteg gyermekek jobb

ellátását szolgáló épületek átalakítása, közvetlen ápolását célzó tárgyi eszközök beszerzése, ellátásában résztvevő személyzet védelmét szolgáló tárgyi eszközök megvásárlása, hosszantartó kórházi ápolását megkönnyítő, a gyermekek lelki helyzetét javító eszközök vásárlása, és a betegek sajátos ápolási körülményeikből adódóan szükséges egyedi bútorok és kiegészítő berendezések megvásárlása.

Tóth József

2009. NOVEMBER–DECEMBER

A magyar tudomány ünnepe TUDOMÁNY

A Magyar Tudomány Ünnepének történelmi háttere Gróf Széchenyi István nevéhez köthető. A „legnagyobb magyarként” is emlegetett Széchenyi, 1825. november 3-án az Országgyűlés ülésén felajánlotta birtokainak éves jövedelmét, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását tette lehetővé. Az Országgyűlés 2003-ban hozott törvénye alapján november 3-a a Magyar Tudomány Ünnepe lett.

■

Országszerte az ünnep alkalmából megrendezett novemberi esemény-kavalkádok sokaságából szemezgethetünk és választhatjuk ki a számunkra leginkább tetszőt, ha ellátogatunk a www.mta.hu oldalra. Kiváló és hasznos időtöltést jelenthet, ha a programok által bepillantunk más tudományterületek, művészeti ágak világába.

De miért is fontos ennek propagálása? Miért elsődleges célkitűzés megnyitni a tudomány kapuit a magyar fiatalok előtt?

Pálinkás József (MTA elnöke) szavait idézve:„A tudomány ünnepével kö-

zelebb hozzuk a fiatalokhoz a tudományos pályát, bemutatjuk, hogy az itt végzett munka, szolgálat jelent örömöt, elismerést és remélhetőleg egyre inkább jelent majd vonzó és biztos megélhetést.”

A huszonegyedik században a tudomány fejlődése a mindennapi életünk egyre inkább meghatározó tényezőjévé válik. Különösképp fontos ez nekünk a Semmelweis Egyetem polgárainak, akik a tudomány egyik szeletét kiválasztva, elkötelezzük magunkat megismerésére és a megszerzett tudás alkalmazására, továbbadására.

A tudomány sokrétűségének feltárása,

a művészet sokszínűségének hangulata és ezek összefonódása olyan alapvető értékek, amelyek nélkül talán szűkebb környezetünkben maradva, egyetemi életünk, de valójában nemzetünk sem létezhet, mivel nemes egyszerűséggel kijelenthetjük, hogy a magyarság vonzódása a tudományhoz, a kultúrához, a művészetekhez az, ami meg kell határozza gondolkodásmódját.

Egyetemünkön akár a tudományos, akár a kulturális megjelenés megannyi formájával találkozhatunk, csak rajtunk áll, hogy aktív részeseivé válunk-e.

Kovács Bernadett

Az ösztönök szerepe szülés közben TUDOMÁNY

Az ösztön összetett, tanult elemeket is tartalmazó genetikailag és biológiailag meghatározott viselkedésminta.

A várandósság kilenc hónapja alatt az anya az, aki a legjobban ismeri átalakult szervezetét, testét, születendő gyermekét. Már ekkor is ösztönösen viselkedik a kismama.

■ Minden ott kezdődik, hogy meg-

érzi, hogy gyermeket vár, ha tünetek nem is jelentkeznek. A várandósság alatt olyan ételeket kíván, amire neki és magzatának szüksége van, olyan pozícióban alszik, ami nekik kényelmes.

Mindezek ellenére, ha bekerülnek a szülőszobára, sajnos gyakran elfelejtenek az ösztöneikre hallgatni, s irányítást várnak a kórházi személyzettől.

Pedig a leendő anyukák tudják a legjobban, hogy melyik az a megfelelő vajúdási helyzet, ami neki a legkényelmesebb. Itt arra gondolok, hogy nem csak feküdni, s elviselni lehet a méhösszehúzódásokat (Amit tévesen fájásnak nevezünk, hiszen nem kell fájnia.) Nagyon sokféle lehetőség van, amit ösztönösen megéreznek a nők, hogy mire lenne szükségük, hogy megkönnyítsék a szülőcsatornában haladó magzat és a saját helyzetüket.

Lehet, hogy valakinek egy kád meleg víz óriási segítség, de van, akinek egy labda az, ami segít ellazítani a medenceizmokat, de lehet akár egy kis séta, vagy csak, hogy négykézláb „állhasson”. S ezeken kívül számos más lehetőség is akad. De ezt mindenki saját maga érzi.Utána megkezdődik a szülés, kezdődnek a tolófájások. A nő érzi a legjobban, mikor kell nyomnia, mikor van méhösszehúzódás, s hogy mindez milyen pozícióban megy neki a legjobban, sok esetben ez nem a hanyatt fekvő helyzet.

A magzat megszületése után ösztönösen édesanyját keresi. Számára ilyenkor az anyukája a legfontosabb, s ez az ösztönös viselkedés elősegíti az anya-gyermek közötti korai kötődés kialakulását. Ha az újszülöttet az anya hasára fektetik, megfigyelték, hogy szinte észre nem vehető mozdulatokkal felfelé kúszik, s az anya mellét

keresi, s mikor megtalálta elkezd szopni.

Sajnos a várandósság alatt a kismamák nagyon sok információt kapnak családtagoktól, barátoktól, szomszédtól, ismerősöktől, amik befolyásolják ösztönös viselkedésüket. Gyakran hagyják vigasztalás nélkül sírni gyermeküket, annak ellenére, hogy ösztöneik azt súgják, hogy magukhoz öleljék. De hiszen ennek meg kell történnie. Felvenni, s mellre helyezni. Összefoglalásként szeretném hangsúlyozni, hogy kismamaként hallgassunk saját magunkra, gyermekünkre, hiszen csak ketten tudjuk mi a legjobb nekünk. Nem szabad, hogy a különféle tanácsok elbizonytalanítsanak. Nagyon fontos, hogy természetesen mindezt csak egészséges várandósság és komplikációmentes szülés közben tehetjük meg!

Fekete Éva VI. évf. 2-3. szám

39

SZINAPSZIS

Akiknek a kosárlabda több, mint játék

HALLGATÓI ÉLET

Elszántság, lelkesedés, öröm, barátság, közös élmények, optimizmus – ezek azok a szavak, melyekkel jellemezhetném a Semmelweis Egyetemen működő kosárlabda csapatot.

■ Este fél hatkor felpattanok régi jó

ismerősünkbe a tömegközlekedés hármas metrójára. Leszállás előtt a szerelvény hangszórója gépies megszokottsággal közli: Pöttyös utca. Itt szállok le és indulok is a Zágrábi úti Semmelweis Egyetem Sporttelepére.

Ott edzenek ugyanis minden hétfőn és szerdán tizennyolc órától fél nyolcig töretlen lelkesedéssel a mi Egyetemünk kosarasai. Megérkezek, belépek a bejárati ajtón, a jól ismert kosaras cipők csikorgása máris megüti a fülemet, hallom a labdák pattogását, a kiabálást: „Itt vagyok, ide paszszold!” Lányok és fiúk vegyesen harcolnak a labdáért az edzésen. Egy zárás itt, egy jó passz ott, majd két pont. A pályához közelebb menvén magam is együtt élek a játékkal, minden mozzanatát követem. Jó a meccs, jó az edzés.

A pálya mellett a csapatok edzőjével, Varga Mátyással beszélgetek pár percet. Varga Mátyás testnevelő és kosárlabda szakedző, korábban a magyar férfi kosárlabda-válogatott edzőjeként dolgozott. Ezen felül megfordult minden korosztályban, így foglalkozhatott a gyerekektől, egészen a felnőtt kosárlabdázókig terjedően mindenkivel, illetve dolgozott NB I-es csapatnál is. Ebből következik, hogy megvan minden képessége arra, hogy a lehető legtöbbet és a legjobbat hozza ki a mi lányainkból és fiainkból egyaránt.

Immáron hat éve óraadóként is dolgozik a Semmelweis Egyetemen és öt éve a kosárlabdacsapatok edzőjeként is számítanak rá a játékosok.

Varga Mátyás elmondja, hogy az edzéseken az alapelv, hogy a játékosok főleg a játék és a szórakozás miatt jönnek el, kikapcsolódásként az egyetem mellé. Az edzések elején, a bemelegítést követően időt fordítanak a kosárlabda alaptechnikák elsajátítására is, de a hangsúly a játékon 40

VI. évf. 2-3. szám

van. A fiú csapattagok között egyetemünk magyar és külföldi hallgatói egyaránt szerepelnek, míg a lányoknál csak magyar hallgatók találhatóak. A külföldiek nagy részét német diákok teszik ki, akik magyar társaikhoz hasonlóan szintén nagyon lelkesek és köny-

nyen beilleszkedtek a közösségbe.

A Medikus Kupán szereplő játékosok között mind külföldiek, mind magyarok megtalálhatóak. A csapatok összetétele általában évről évre változik, ugyanakkor van egy állandó magja a társaságnak, hiszen folyamatos cserélődések zajlottak az elballagott hallgatók és az újoncok vándorlása miatt. A lányoknál a tavalyi csapathoz képest viszont egy emberrel bővült a keret, ami jó előrejelzője lehet a tavalyi siker megismétlésének.

A lány kosarasok évről évre az első és második helyeket szerzik meg, viszont a srácok hullámzóbb teljesítményt mutatnak, tavaly a lány csapatunk első helyezést, míg a fiú csapatunk negyedik helyezést ért el a kupán.

A csapatok edzője szerint idén erősségünk lehet, hogy a játékosok tapasztaltabbak, összeszokottabbak, egy kiélezett utolsó negyedben, az utolsó másodpercekben jobban játszhatnak és magabiztosabban hozhatják így a győzelmet. A tavalyi csapatnál véleménye szerint még hiányzott a végjátékban szükséges rutin, ami idén már kedvezőbb lehet. Ezen felül idén

erősödött a keret, a csapathoz érkezett két-három olyan rutinos játékos, akik javíthatnak a fiúk játékán.

Az edzés végén megköszönöm a segítséget Varga Mátyásnak, majd indulok is, hogy elcsípjek pár játékost, hogy beszélgethessek velük. A csapattagok arra a kérdésre, hogy miként készülnek a Medikus Kupára az edzéseken kívül elmondják, hogy rendszeresen szerepelnek az Amatőr Kosárlabdázók Egyesülete által szervezett Universitas ligában.

Itt összemérhetik az erejüket más egyetemi csapatokkal.

Ezek a mérkőzések jórészt önszerveződésűek, a tagok saját lelkesedésén múlik, hogy részt vesznek ebben a ligában és odaérnek minden mérkőzésre, fejben és lélekben készülnek a meccseikre.

A csapat egy nagy baráti társaság, ahol mindenki a másikért van. Jól érzik magukat együtt és ez nem is működhetne másképp. Szeretnek együtt kosarazni és ezért szervezik meg a saját mérkőzéseiket, amely jó alkalom arra, hogy találkozzanak.

A Medikus Kupán a legesélyesebb csapatnak a Debrecen csapatát említik, akik évek óta az előkelő első pozíciót szerzik meg, de abban a csapatban sok a volt NB I-es és volt korosztályos válogatott játékos. Ezzel szemben a SE oldalán ott a barátság és az önzetlenség. Ha kell akkor reggelit főznek, sütnek egymásnak és lelket öntenek a csapattársaikba, barátaikba. A csapaton belül nagyon jó a hangulat, sokat találkoznak, és régóta ismerik egymást.

A játékosok a hazai pályától azt várják, hogy nagyobb lelkesedéssel mennek el egyetemünk hallgatói a mérkőzéseikre és nagy hévvel szurkolnak majd nekik. Sajnos az elmúlt években nem volt jellemző az Egyetem diákjaira, hogy a Medikus Kupát figyelemmel követték volna, ezért félnek attól, hogy idén is így lesz, ráadásul

2009. NOVEMBER–DECEMBER Budapesten a mi szervezésünk alatt sem lesz nagy az érdeklődés.

Mindezektől függetlenül és a sok egyéni elfoglaltság ellenére a társaság magja már egy éve együtt játszik, emiatt tartják, hogy a többi egyetem csapata közül a legösszetartóbbnak és legjobb hangulatúnak a mi csapatunkat.

Egy régi tag elmondása szerint általánosságban véve a többi budapesti egyetemhez képest jónak számít a kosárlabda helyzete nálunk, hiszen van terem edzéseket tartani, a játékosok kapnak eszközöket és labdákat, bár az

sajnálatos, hogy az Universitas ligában nem tudnak hazai pályán játszani, mert nem elérhető a csarnok. Ezért minden meccsükön idegenben szerepelnek.

Az interjúk és beszélgetések végezetével a fiúk és lányok az öltöző felé vették az irányt, én pedig befejeztem a kérdezősködést.

Zárszóként szeretném leírni Varga Mátyás véleményét a csapatról. A játékosok nagyon lelkesen, lelkiismeretesen szervezik maguknak a mérkőzéseket az Universitas ligában is. Vannak, akik lelkükön viselik a csapat sor-

sát a sok tanulás mellett is. Ez mindenképpen elismerésre méltó és örömteli, hogy nem csak magyar hallgatók, hanem a külföldiek is lelkesen végzik a munkát.

Tiszteljük meg mindannyian azzal öket, hogy elmegyünk a Medikus Kupára és szurkolunk nekik, bíztatjuk őket, és mögöttük állunk jóban, rosszban, győzelemben, vereségben.

Várok mindenkit tavasszal itt, a Budapesten megrendezendő Medikus Kupára!

Gyertek el minél többen!

Mátyás Csaba

MEDIKUS KUPA 2010

HALLGATÓI ÉLET

Riportsorozat a Semmelweis Egyetem Medikus Kupa csapatival. Első riportunkban szeretnénk közelebb hozni foci csapatunkat a szurkolókhoz, akiknek a következő szemeszterben három év után ismét itthon drukkolhatunk a Medikus Kupán.

■ Jó tíz perccel az edzés kezdete

előtt érkezem a sportpályára, ahol még testnevelés óra folyik. Kissé zavartan nézem az előttem elvonuló temérdek hallgatót. Majd egyikük, egy melegítőruhás, szimpatikus fiatalember, a szertár felé veszi az irányt, viszszafelé pedig temérdek focilabdával és bójával érkezik. Szolidan követem a kinti pályára, ahol a csapatához fordul, s kiadja az első feladatot.

Majd amikor végzett, felém fordul, végigmér a virágos sapkámtól egészen a babacipőmig, s mosolyogva kérdi, focizni jöttem-e. Ő Demeter Bence, a focicsapat edzője. Bence Egyetemünk negyedéves hallgatója, a Testnevelési és Sporttudományi Karon tanul, mint labdarúgó szakedző és testnevelő tanár. Évekig maga is aktívan focizott, ám a tanulás miatt feladta a profi sportot, így ma már „csupán” a budapesti bajnokság I. osztályában játszó TF csapatában rúgja a bőrt.

Kérdésemre elmeséli, hogyan került a csapathoz. A Medikus Kupán sorozatban rosszul szereplő focicsapat mellé három éve új edzőt kerestek. Egyik oktatója őt is ajánlotta, majd egy személyes egyeztetés után elnyerte az edzői posztot. Ittléte három éve alatt a csapat eredményei egyértelmű javulásnak indultak. A kezdeti „bérlet” IV. helyhez képest, tavaly Pécsett már legyőzték a bajnok Debrecent. „Körbeverés volt, a végén három csapat állt három-három ponttal. Csak

gólarányban maradtunk alul.”- meséli a csapat mestere.

A csapat heti kétszer, kedden és csütörtökön este hattól edz. Vannak, akik már három éve rendszeresen járnak, és többen másik csapatban is fociznak. A keddi alkalommal általában többen szoktak eljönni, átlagosan húsz fő körül ingadozik a létszám. A Medikus Kupára azonban sajnos csak tíz főt nevezhet a csapat. Bence a válogatás elvéről is mesélt. „Aki itt van minden edzésen, az bekerül, hiszen ez nem egy profi csapat. A kupa előtti hajrában mindig megnő a csapat létszáma. Ám nem érezném korrektnek, ha valaki bár ügyes, de csak pár edzésre jön le, mégis bekerülne a kupacsapatba, így valaki olyannak véve el a helyét, aki egész évben rendszeresen járt” - mondja.

A célkitűzés az idei kupára: legalább a harmadik hely. Persze, ez nem egy profi csapat, itt nem vérre megy a játék, hangsúlyozza Bence. A csapat keddi és csütörtöki edzéseikre pedig minden focizni vágyó hallgatót szeretettel várnak. „A hangulat garantált!” - ismételgeti az edző és csapata sokatmondó mosollyal. Bence szabadkozik a részletekbe menni, ugyebár mégiscsak ő az edző, és hiába ápol baráti viszonyt játékosaival, tekintélyét meg kell őriznie. A fiúk azért mesélnek, így a következő percek sztorizgatásba csapnak át. „Tavalyelőtt Szegeden az esti meg-

beszélés után siettünk le a buliba, hogy még időben ágyba kerüljünk.

Holló Dave barátommal többször is felkiabáltunk a Pistinek, hogy „Gyere már, mert ebből semmi nem lesz!”. Futott a csapat után le a lépcsőn, és kollektíven átsétáltunk a körülbelül másfél kilométerre lévő SZOTE Klubba.

Sztorizgattunk útközben, így senki nem figyelte, hogy Pisti papucsban slattyog keresztül a kétszer két sávon, esőben, márciusban. Leértünk a helyre. Demeter Benyó, az edző, mondja, Héló, a Karácsony Pisti pacskerban van!” Hát azóta a Pisti megkapta a Papucs nevet”- tudom meg például Zolitól. A tett azóta hagyomány lett, Pisti tavaly Pécsett most már direkt, kabalából indult papucsban neki az estének. Meg is verték a címvédő csapatot...

Bence végezetül elmeséli - ami beszélgetésünk alatt végig látszott is rajta -, hogy nagyon jó döntésnek tartja, hogy elvállalta az edzőséget; élvezi, amit csinál. „Ilyen közösségben jó dolgozni, ahol ennyi értelmes arc van”.

Aznap este jókedvvel távoztam a Zágrábi útról. Érdekes volt belepillantani egy igazi csapat életébe. Patetikusan hangzik, de igaz: jó érzés tudni, hogy valahol a világon tényleg él még a sport igazi szellemisége. Mert ezeknek a srácoknak a foci, a sport, a barátság, és legfőképp a részvétel a fontos.

Gresits Orsolya VI. évf. 2-3. szám

41

SZINAPSZIS

36 ÓRA HALLGATÓI ÉLET

Ismét maradandót alkotott az Instruktor Öntevékeny Csoport!

■

08:00. Kulcsfelvétel az IÖCS irodánál. Órák kezdődnek a NET-ben. Az irodában egyre terjeszkedő rendetlenség; az üres, kongó aula hátsó részében egy nagy fekete valami. A Tanácsterem félhomályában különböző, furcsa alakú sötét, néma kupacok. Kint szürkés felhők mögül figyel a Nap. Október 22-ét írunk.

Vannak ezek a bizonyos „és egyszer minden elindul” pillanatok – ez most olyasféle; az a lassan, szinte észrevétlenül kezdődő. Páran már pakolnak a vetítőteremben, takarítócsomagok és fél szobányi élelmiszer között lavíroznak fel-alá. Innen indul majd az ételek és egyéb tárgyi eszközök kiosztása.

Az aula ürességébe eleinte kissé tanácstalannak tűnő emberek szivárognak be, bár páran elmosolyodnak a plafonról lógó, tekintélyes méretű diszkógömb láttán.

Halkan beszélgetnek a reggeli csöndben minden nesz túlzottan is hangosnak hat, visszaverődik a hatalmas terem falairól, szerte fut az épületben.

Páran eltűnnek a porta melletti kis folyosón, minden lépéssel nagy köteg kulcs csörren. Nyílik az A37, az alsó raktár. Eközben félrehúzzák a ruhatár függönyeit; ide kerülnek egy időre a pakolók holmijai. Az aulába egyre többen érkeznek. Néhányan meg sem állnak itt, egyből a lépcső felé indulnak – a Zöld előadó előtti, furcsa formájú faszerkezet megér egy pillantást, még mielőtt nekikezdenének a mai napnak. Bár eredetileg oda tervezték, négy éve nem állt azon a helyen.

A lépcsővel átellenben még sötét van; ketten épp most léptek be a Tanácsterembe, majd azon keresztül még beljebb, a még hihetetlenül távolinak tűnő este egyik fő helyszínére. Belül szürkés félhomályban székek százai állnak precíz, csöndes rendben. Hirtelen hangos kattanással fényárba borul a Díszterem. A két, immár félig vak érkező csak áll egy pillanatig, alig bírnak be42

VI. évf. 2-3. szám

telni a látvánnyal.

Kint elkiáltja magát valaki: „Sziasztok, jó reggelt! Kezdjünk neki!”

11:00. A furcsa, zúgó hang sokadszorra hangzik fel újra.

Egy különös, sárga színű szerkezetből jön; alul kerekek és rögzítő karok nyúlnak ki belőle, egyik oldalán egy lépcsőszerű valami vezet fel a kis állványra, ami most (ma már vagy huszadszorra) elindul felfelé. Rajta két, elszánt tekintetű lány szorongat egy hatalmas tekercs vörös posztót. A cél az aula teteje – a szerkezet pedig az igencsak előkelő, félelmetes és nagyszabású „zsiráf” névre hallgat.

Minden tisztelet a lányoké – sokan nem vállalják a megmérettetést, mi-

szerint egy nagyjából combnyi vastagságú fém teleszkóp tetején, olyan hétnyolc méter magasan, egy - enyhén lengő – kis kosárkában (sőt, abból kihajolva) akasztgassanak fel díszeket a plafon vagy harminc pontjára.

A procedúrát ketten figyelik aggódva alulról – mindenki más pedig rohan.

Az aula zsong, mint egy hangyaboly. A hátsó részében az említett fekete valami már sokkal jobban hasonlít egy színpadra, mint reggel; rajta és körülötte technikusok tucatja dolgozik.

Két oldalán jó embernyi magas hangfal-lánc lóg a traverzről (egyik előnye az ilyen pakolásoknak, hogy az ember végre kiderítheti, mi is a neve ezeknek a hatalmas fém „hogyishívjákoknak”, amiken a hangládák mellett több szá-

zezer forintos fénytechnika is terpeszkedik), a háttérben pedig épp a fekete vászon lepel zúdul le.

Kívülről hatalmas káosznak tűnik a NET, de jobban megnézve kiderül, hogy mindenki elszántan igyekszik valamerre. Az „elszánt” kifejezés általában azoknál nyomatékosabb, akik mellesleg egy kétajtós hűtőt visznek ötösével-hatosával. Lépcsőn.

Felfelé. Ők a rangerek, az építés lelke, akik nélkül nem hogy ma estére, de egy hét múlvára sem lenne kész a helyszín. A pakoláson kívül azonban akad itt feladat lányoknak is elég: a színpaletta minden tájáról vett színekből készül dekor a különböző pultoknak, amik korábban még csak „furcsa, sötét kupacok” voltak. A Galéria falára épp fehér hangjegykészlet fut fel az öt vonalra, a Tanácsterem egyik sarkában aranyszínű lufik szaporodnak, a régi NET könyvtár előtti területet pedig piros pöttyök árasztják el széltébenhosszában.

A korábbi ürességnek nyoma sincs.

Mindenhol munkálkodik valaki, általá-

2009. NOVEMBER–DECEMBER ban két dolgon egyszerre (és közben telefonál). A Galéria felé vezető lépcső tetején hatalmas mennyiségű szendvicskrém születik éppen, miközben a kész salátákat próbálják bepaszírozni a hűtőkbe.

Tizenegy óra van, ami egyben a tanítási szünet kezdetét is jelzi, és immár hivatalosan is birtokba veszik a lepényt, vagyis azt a részt, ahol a nagy előadók és a szemináriumi termek is vannak. A biológia gyakorlók elé megérkeznek a kisszínpad elemei, míg a mikrobiológia előtt jókora, fém félkör alakú pult tűnik fel, nyomában hűtökkel, sörcsapokkal, szén-dioxid palackkal, sörpadokkal, könyöklőkkel... Kezdődhet a pultépítés.

A NET mögötti raktárakból és a pincéből folyamatosan áramlik be a mindenféle kellék – nem egy még a gólyatábori díszeket tartalmazza, nem kis derültséget keltve a pakolók közt. Hála azonban a raktárfőnöknek, mindenről pontosan tudni, hogy honnan jött, hova és hány kerül (és hogy mi az... – ezt sem árt néha).

Az aula előtt folyamatosan teherautók váltják egymást, épp az egyik újonnan érkezett kocsi söfőrje lép a portához – azonban még mielőtt odaérne, egyszerre ketten kapják el: A Gólyabálra hozott székeket?

Nagyszerű, már alig vártuk! Erre tessék... – a férfi pedig alig győzi tartani a lépést az előtte futókkal. A következő percben hirtelen tíz ranger tűnik fel a semmiből, és pár perc múlva már ereszkedik le a sorompó az üresen távozó teherautó mögött, a leendő Borozó főnöke pedig azon töri a fejét, hogy hogyan is fogja a nyakába szakadt kilencven széket elrendezni a pultja körül. Simán.

A most érkezett székekről mit sem sejtenek eközben a Diákcentrum rendezői. A hely épp elég meghasonlott állapotban van: a tanárok számára

előkészített kis állófogadás asztalait most hangszertokok és kották borítják, félkör alakban állványok és székek egymás hegyén hátán – ám senki sem zenél már: a Medikus Zenekar tagjai ugyanis épp zöldséget mosnak, pucolnak, sajtot vágnak, szendvicset keszítenek - ez is művészet. Le a kalappal előttük, ezt igazán nem várta volna senki!

A rohanó emberek között később feltűnnek tágra nyílt szemekkel bóklászó gólyák is – nem kell megijedni, ők azok közé tartoznak, akik már most is bejöhetnek: nemsokára indulnak a keringő és palotás, no meg a gólyatáncok főpróbái. Közeleg a délután.

lő ruháikat – kialakul a Bál igazi, végleges arca.

Páran még megállnak egy utolsó pillanatra körülnézni, biccentenek egyet, mindenkin végigfut az a halvány kis mosoly a szájuk szegletében, az az „igen, megcsináltuk” – aztán már mindenki csak a saját feladatára figyel. Indulhatunk!

15:00. Néma csend az aulában. Ez aztán tényleg szokatlan egy bálépítésen, két órával a nyitás előtt! A pakolás azonban kifejezetten jól áll, a legtöbb pult a helyén; a lepényben és a díszteremben-galérián csak pár ember végzi halkan az utolsó simításokat. Ám haza sem ment senki: a NET előtt épp koszorúzás folyik. Az Egyetem október 23-át ünnepli; a bál teljes építő csapata ott van ekkor.

Az ünnep végeztével aztán egy utolsó nekifutásként mindenki nekiesik még a maradék munkának: az italok a hűtőkbe kerülnek, mindenhol van már áram; a sörcsapokra szisszenve kattannak a szén-dioxid palackok; a Galéria asztalain gyorsan elrendezgetik még egyszer a terítőket. Elfoglalja helyét a fotós stand, kipróbálják a dísztermi projektort, elrendezik a szendvicseket, felragasztják az utolsó díszeket a pultokhoz. A NET előtt kialakítják a dohányzó részeket, üzemkészre állítják a hőkandellábereket. Felkerülnek a „dohányozni tilos” feliratok, a szemeteszsákok szinten minden lépésnél, helyükre húzzák a takaró paravánokat. A nagyszínpadon hatalmas hangerővel próbál az első fellépő, az Irie Maffia. Megkezdődik az átöltözés, egyre többen tűnnek fel estélyiben, öltönyben; az egyes gebinek (pultok, kiszolgáló egységek) felveszik egyedi imidzsükhöz il-

17:00. Kint sötétedni kezd, a gyülekező embercsoport lassan már felveszi a méltó „tömeg” megnevezést. A Kapu, a beengedő gárda hősiesen állja a nyomást – „mindjárt, már csak pár perc!”. A hallgatók mellett megjelennek a fülhallgatós biztonsági őrök is, ők hivatottak az úgymond „komplikáltabb eseteket” rendezni a Bálon.

A szervezőkön végigfut egy utolsó információs lánc – „Ruhatárak készen?

Tanácsterem rendben? Kapuban van pecsét? Díszterem kész? Várunk akkor még valamire? Rendben, akkor nyitunk!!”

Kint elsőre észre sem veszik, amint kilép a kapufőnök, és elkiáltja magát, hogy lehet bejönni. Aztán ahogy az elsők befordulnak, végigmorajlik a tömegen – „lehet menni!” – és megindulnak a szebbnél szebb báli ruhák, öltönyök, kendők, sminkek, kesztyűk, nagykabátok, nyakkendők, frizurák tulajdonosai, a Bál igazi vendégei, akiknek mindez szól: a Gólyák. Vagy már nem is azok? Valahogy minden más, mint anno a Gödörben, vagy az első órákon. Itt már nem riadt tekintetek és kissé bizonytalan, kíváncsi arcok vonulnak be. Mit nekünk demo? Már volt kettő is – legyintenek. Már nem rejtély az anatómia gyakorlat, vagy hogy mi is lesz elsősegélynyújtáson. Ők már egyetemi polgárok, kérem szépen, és az a boldogság lengi körül őket, amit az ember csak egyszer érez: amikor VI. évf. 2-3. szám

43

SZINAPSZIS belép a saját Gólyabáljára. Itt talán még beugranak az emlékek az érettségi körüli izgalmakról, a felvételi értesítőről, majd a tomboló nyárról és az első gólyatábori éjszakákról – és valahol ott leng ezek között a gondolat, hogy „igen, megcsináltam!”. És nincs ez másként az instruktoroknál sem, akik most a Gólyákkal vegyülve érkeznek, mosolyogva említik a táborban vagy betűkiránduláson történteket, vagy éppen elemzik, hogy kinek milyen gyakorlatvezető jutott és az miért is jó... és boldogok, mert talán kicsit nekik is részük volt abban, hogy így indult gólyáik számára az év, hogy most úgy állnak itt, ahogy. Kis csapatként, friss barátokként.

A Díszterem gyönyörű. A vetítő felőli oldalon hatalmas, embernél nagyobb türkizezüst betűk harsogják bele a világba: „Gólyabál 2009” A mennyezetről kék-fehér lufisorok lógnak, a karzaton hoszszú türkiz fali posztó, a szemben lévő függönyökön ezüstös minták tucatjai lógnak. Az egész egy lilás-kékesezüstös elegancia. Fél hat körül már érkeznek a tanárok is; minden egyes új vendég a szervezők büszkesége, az egyik legnagyobb dícséret, hogy az egyetemi vezetés megjelenésével is elismeri ezt a több hónapos munkát.

Miközben az első gólya-vendégáradat komótos lassúsággal hömpölyög a terem felé, a gebineknél csöndes várakozásban állnak az instruktorok. A Díszterem túlsó bejáratánál pedig színpompás ruhákban egy újabb társaság gyülekezik: ők adják a nyitó táncot, a palotást. Köztük néha fel-feltűnik a protokollfőnök, a Díszterem felelőse, aki aggódva, de büszkén ellenőrzi újra és újra, hogy minden rendben van-e, közben a táncszervezővel együtt lelkesíti a kicsit megilletődött gólyacsapatot – „Szépek lesztek! Csak ügyesen! Nem lesz gond! ... és indulás!”

18:00. Mikor végre minden tanár és gólya helyet foglalt, minden a helyére

44

VI. évf. 2-3. szám

került és mindenki készen áll, egy csapásra mozgásba lendül a Díszterem – és elindul a bál. Megkezdődik a nyitó tánc; majd a Bált Szél Ágoston Rektorhelyettes Úr nyitja meg a szervezők nagy örömére.

Az ünnepélyes koccintás után betűtáncok és fellépők színes kavalkádja következik; szinte minden betű készült idén – ez is egy fokmérője

mind a tábornak, mind a gólyáknak maguknak. A műsorokat hatalmas taps követi. A kari és betűtáncok közepette feltűnik egy-egy zongoradarab, kamarazene, szóló néptánc is.

Végül elérkezik a zárótánc ideje is...

ám ekkor a konferálók egészen mást vezetnek fel: „Végül fogadjátok szeretettel ezt a kis meglepetést tőlünk!” – és a Díszterem sötétbe borul. A traverz leereszkedik, a hangfalak feldübörögnek – szinte egyszerre a sok száz gólya-torokkal: egyesek már sejtették, vagy hallottak is róla, mások most csak most szembesülnek vele; de az ideit mindenki most látja először: most következik a dísztermi program egyik fénypontja, a Gólyafilm. Egy kis, ösz-

szeválogatott szelet a Gólyatáborból, ahonnan mindez elindult. Szinte alig lehet hallani az első mondatokat a hallgatóság zúgásától. Amikor pedig elindulnak a Gödör képsorai, végleg megállíthatatlan az éljenzés – amelyik betű tűnik fel épp a képernyőn, az üvölt a legjobban a teremben. Eltelt egy tábor, talán sokan alig vették észre, hogy mi mindent adott, most viszont kicsit visszatér mindenki a jól ismert tatai házakba, vagy a Csillagba a tábor közepén. Ha gólya volt, gólyaként, ha insturktor, instruktorként – mindenkinek mást jelentett, és mégis valami jót, valami egyszerit és megismételhetetlent.

22:00. A NET szinte lüktet. A nagyszínpadon ekkor kezd hatalmas éljenzés közepette az Irie Maffia; dübörgő basszus hullámzik végig a termen, amelynek sötétjét a színpad vibráló fényei szabdalják szét. Az színpaddal átellenben oldalt vörösbe burkolózva áll az Aula Söröző, szemben a neon Sörbárral. Ezzel egy időben indulnak latin dallamok a Díszteremben – a Gólyák már rég szétszóródtak a Bál területén, egyesek birtokba véve a gebinek hadát, míg mások maradva a teremben a klasszikus keringőre táncoltak eddig partnerükkel vagy akár tanáraikkal. Nyitva áll már itt a Koktélbár, és hatalmas élet van már az egy órája még hallgató Tanácsteremben is: a Mediterrán gebinnél zsúfolásig állnak, csakúgy mint a Borozónál vagy az aranyszín Sörbárnál hátrébb.

A tömegben néha magas cilinderek kuszálnak: ők a No Smoking gebin tagjai, akik a dohányfüst-mentes bált biztosítják, méghozzá hatalmas sikerrel! A terem felett, a Galérián a bál egyik legelegánsabb helyszíne, a Galéria Jazz Klub működik – új pultja szemkápráztató színekben, szinte összhangra játszik a Mitrio Jazz Band ütemére. Itt félhomály lengi be a területet, a pult és a plafonon erre az alkalomra kapcsolt színes lámpák szinte ide láncolják az egyszer erre tévedt

2009. NOVEMBER–DECEMBER vendégeket. No persze csak ha nem elég éhesek ahhoz, hogy átsétáljanak a szomszédban nagy népszerűségnek örvendő Salátabár standjához. A vetítőterem már koránt sem akkora káosz, mint reggel volt: itt a Teaház gondoskodására bízhatjuk magunkat – no meg a kényelmes bőrfotelekre.

Innen kilépve a hídra pedig szemünk elé tárul a Bál. Ha ketten most megállnának itt, mondjuk egyikük fekete, másikuk fehér ruhában, és végignéznének az aulán, amint több mint ezer ember tombol a reggae dallamára, akkor éreznék igazán, hogy ez több, mint egy sima buli valahol a hétköznapokban. Ahogy felpörög a zene, ahogy áramlik a közönség, mindenki énekel.

Tovább lépve az egyetlen csöndes kis szigete a Bálnak a tanári állófogadás, idén először jelent meg a programok között, és sikerét mutatta, hogy még órákkal a dísztermi program végeztével is voltak vendégei. A lepény pedig néha az aulát megszégyenítő intenzitással forrott: a Western Pult, mely a Zöld előadó előtti fa „valamiből” alakult ki, hősiesen tartotta magát az italra vágyók ostromgyűrűjében; míg egyik oldalról a piros pöttyös Pékség enyhítette a bálozók éhségét, másik oldalt hátulról, a két előadó közötti térről pedig dj Belo zenéje csalogatta néha még magukat a dolgozókat is.

Leghátul új helyszín nyílt, hiszen a Bál idén nagyobb volt, mint négy éve bármikor – ide került a mindenki által csak „Extra pult”-ként emlegetett gebin, és a kisszínpad, olyan stílusokkal, mellyel máshol nem találkozhatott a látogató a bálon: épp világzene bűvölte a közönséget, amit nem sokkal később vad rock’n’roll, utána pedig electro-funky vált majd fel.

Van egy érzés, ami szerint a Bál nem is sok kis helyszín összessége, hanem valami furcsa egység, amiben az ember fel-alá sodródik; folyton újabb és újabb ismerősökkel találkozva (akik rosszabb esetben mindig megkínálják

valami „ez annyira jó, hogy innod kell belőle” jellegű itallal), más és más zenék bűvöletében. Talán az ismerősök teszik ezt nem mindennapivá, talán a zene, talán az elegáns ruhák, talán a lányok, talán a fiúk.

Az idő úgy múlik, mint ahogy az idő múlik egy bálon. Elrepül.

05:00. Fény. Nem az a színes, vibráló fajta – ez az a fény, amikor felkapcsolják valahol a villanyt. Furcsa, főleg nyolc óra tömény bulikavalkád után...

ám a Bál a végéhez ért. A rádiókban elhangzik a mondat: „Köszönjük, köszönjük mindenkinek! Ennyi volt, zárunk!” És a termekben sorra kapcsolódnak föl a lámpák. A biztonsági őrök mély együttérzéssel (...) kísérik ki a vendégek igazán kitartó egyéneit, míg az instruktorok átkapcsolnak valami igazán más pörgésbe. A Bál ismét megváltozik: újra megjelennek a pakolók; a rendezvény alatt folyamatosan pörgő Cirkáló gebin, akik a tisztaságért feleltek most még magasabb fokozatba kapcsol.

Hogy bírják? Lehet ezt bírni? Lehet. A jól végzett munka, a jól sikerült esemény az, ami hajtja ilyenkor az instruktorokat. A lányok a nemrég hallott ritmusra csutakolják le a hűtőket és pultokat; néhol már kupacokban áll az elvitelre váró szék, asztal, terítő, maradék ital. Akár egy félbehajtott lap, most jön a délelőtt fordítottja: újra érkeznek a teherautók, álmos tekintetű sofőrök várják, hogy visszakerüljenek a pultok, székek, sörcsapok és még ezernyi más apróság. Kint ködös szür-

keség látszik, a szitáló eső úgy látszik a Bálok mindenkori hozzávalója: kevesen emlékeznek olyan bálra, amin nem esett éjjel.

A kongás szinte fülsiketítő: a színpadok némán várják a bontást, és a hangtechnika már sehol. Újra csak a pakolás állandó mormolása mindenhonnan. Fáradt, be boldog pakolóké.

Október 23-át írunk.

10:00. Tátongó aula. A Díszteremben rendezett széksorok – díszek nélkül. A lepénynél már semmilyen pult nem támasztja a két oszlopot a Zöld előadó előtt.

Kint a raktáraknál még válogatnak páran; lassan minden a helyére kerül. Mindenki fáradt pillantásokkal köszön a másiknak; vannak, akik több mint két napja nem aludtak. Nem gond, majd alszanak a hétvégén. A távolodó teherautók egy évig nem jönnek újra.

Páran a különböző iratokat rendezgetik. A Cirkáló gebin rögtönzött találkát tart az aula szélénél – a fáradtság néha kitörő kacagásba fullad (és fordítva) – mesélik egymásnak a sztorikat („Áá, az semmi! Bezzeg én mit takarítottam!...”)

A Tanácsteremben egy újabb, sötét, csöndes kupac épül – lesz még mit pakolni hétfőn is.

16:00. Kulcsleadás az IÖCS irodánál. Kongó csend a NET-ben. Egy teherautó áll még előtte, az utolsó pultot szerelik szét. Már csak ők maradtak, mindenki hazament. Az iroda egy dzsungel, szinte lépni nem lehet a visszamaradt kellékektől. Kint szürkés felhők mögül figyel a Nap. Ketten még kiülünk a NET oldalán lévő párkányra. Jó volt ez a Bál.

F.G.

VI. évf. 2-3. szám

45

SZINAPSZIS

Egy felejthetetlen gólyabál VILÁGJÁRÓ

Egy ETK-s Gólya szemével Idén október 22-én került sor a már-már hagyománynak tekinthető Gólyabálra. A bálra, amit tábor óta hallgattunk a felsőbb évesektől. Mindenki arról próbált meggyőzni minket, hogy ki ne hagyjuk, időben vegyük meg a jegyet, egyszóval ebben az időszakban minden egy dologról szólt: a Bálról.

■ A gólyák többsége pedig lelkesen

készülni kezdett, hogy a nagy napra minden a lehető legtökéletesebb legyen. Mindenhol arról beszélgettek ki milyen ruhába megy, milyen kiegészítőkkel dobja fel, és hogy milyen konttyal és sminkkel teszi tökéletessé az összhatást.

Egy diáksereg hangolódott a bálra.

Nem csak az első évesek készültek, de mögöttük az instruktorok is felsorakoztak. Szórólapokat osztottak, e-maileket küldtek, bíztattak mindenkit, hogy jöjjön el és szórakozzon. Órákon át ültek aVas utca aulájában és a NET-ben és árulták a jegyeket, mialatt egy rossz szavuk sem volt, mindig mosolyogtak. Egyik nap megkérdeztem az egyik instruktoromat, nem unalmas-e ott ülni és várni. A válasz: „viccelsz,ez a legjobb szórakozás!” Majd segítségükkel kezdetét vették a betűtánc próbák, vagyis az egész iskola lázasan készülődött a bálra. Én keringőztem, ami nem volt betűtánc, mégis fantasztikus élménynek ígérkezett. Emlékszem az első próbán még azt sem tudtam hol van a NET, iszonyatosan szorongtam, mégis kellemes izgatottság vett rajtam erőt. A keringőzés amúgy is sok lány álma.

Hiszen ki ne álmodozna arról, hogy egy jóképű fiúval az oldalán, hófehér ruhában táncolhasson? Heteken át gyakoroltunk, mialatt a közös tánc új barátságokat hozott létre, egy új közösség alakult és egyre jobban megismertük egymást. Szinte hiányoznak a végig próbált esték, amikor mi gólyák csak csetlettünk-botlottunk, és nem lankadt a lelkesedésünk, amikor sokadik próbálkozásra sem sikerült egyegy lépés. Visszagondolva bizony elég sokszor „táncoltunk” az oktatónk idegein, de mindent egybevetve megérte a hetek fáradozásai. Nem csak a tánc 46

VI. évf. 2-3. szám

miatt, hanem azok miatt az emberek miatt is, akiket a barátomnak tudhatok, és akikkel nem is találkoztam volna, ha nem kezdek el táncolni.

A bál napján már délben a NET-ben

kellett lennünk, hogy még párszor végig próbáljunk mindent, és a hiányosságok a helyükre kerüljenek. Amikor beléptem a NET aulájába a szavam is elállt. Instruktorok szaladtak, szerveztek, rendeztek, díszítettek és mindent megtettek, hogy nekünk, gólyáknak-megint- felejthetetlen élményt nyújtsanak. Időt és energiát nem sajnálva dolgoztak egész este. Az első gondolatom akkor és ott: „hát igen ők már megint kitettek magukért.”

A dísztermi előadás csak nekünk, gólyáknak és a tanároknak szólt így ide csak mi ülhettünk be illetve az értünk dolgozó néhány instruktor. Öt órakor engedtek be minket és ezzel kezdetét vette a bál. A nyitótánc palotás volt, majd Szél Ágoston rektor helyettes úr elmondta köszöntő beszédét.

Egész este betűtáncok és egyéni produkciók váltották egymást. Tapsvihar tört ki, ha egy-egy betű befejezte a táncát, hihetetlen csend telepedett a teremre, amikor valaki zongorázott. Nem is lett volna igazi a bál, ha az instruktorok nem kedveskednek gólyáiknak egy külön tánccal. Méghozzá egy nagyon jó tánccal.

Meglepetésképpen a IÖCS készített nekünk egy kisfilmet, ami a tatai gólyatábor eseményeit idézte fel. Hihetetlenül jó volt visszaemlékezni a táborra. A teremben mindenki tapsolt, sikoltozott és együtt örült egy-két ismerős képnek. A kisfilmben azt is láthattuk, hogy az instruktorok mennyit fáradoztak, mire mindent előkészítettek a táborra. Ilyenkor elgondolkodom, vajon meg tudjuk-e valaha is hálálni ezt a sok gondoskodást. A film végig nézésekor, még ha csak pár percre is de újra átélhettük a táborban töltött hat napot.

Végül sorra került a keringő, amit már nagyon vártam, és ami a kezdeti nehézségek ellenére nagyon jól sikerült. Aznap este mindenki büszke volt: az instruktorok és tanárok a gólyákra, a gólyák pedig rájuk.

Kezdetét vette az igazi nagy „party”, ahová már felsőbb éves és külsős is bejöhetett.

Ami nekem a legjobban tetszett az egész este folyamán az, hogy itt mindenki egyenlő volt. Nem voltak gyógytornászok vagy fogorvosok, sem orvosok vagy szülésznők, itt mindenki Semmelweises volt.Igazán büszke vagyok, hogy ide járhatok. Mert nem csak remek tanáraink vannak, nem csak kitartó felsőbb éveseink, hanem mint kiderült összetartó elsősök is. Ezt pedig instruktorainknak köszönhetjük!

Az a nap nem a versengésről szólt.

Senki nem akarta a másikat túlszárnyalni szépségben, tudásban vagy tehetségben. Az egész értünk gólyákért volt, akik együtt bulizhattak azokkal az emberekkel, akik évekig a második családjukat jelentik majd. Aznap este mindenki szép volt, mert az az este tökéletes volt.

Ossik Anett

2009. NOVEMBER–DECEMBER

A Gólyák bálja a TF- en

TF HÍREK

Ezen is túl vagyunk… - írom mindezt heves sajnálkozással, október 26-a után, de hát a gólyabál sem tarthat örökké...

■ Főleg akkora pörgéssel és olyan di-

namikus bemutatókkal, mint ahogy az lezajlott.

A helyszín magáért beszélt, gyönyörű részén a városnak, impozáns táncterülettel, különleges vacsorahelyszínnel. Az elvetemültebbek akár még csobbanhattak is volna egyet a Gellért fürdő medencéjében, tudomásom szerint erre senki nem vetemedett.

Na, de kezdjük az elejéről, mert üres gyomorral nem lehet rendesen írni sem, s „enni azért csak kell”, úgyhogy hadd írjak pár szót a lakomáról, ami a vacsorás jeggyel rendelkezőket várta.

Először is az emeletre való feljutás egyes tűsarkú cipőkben nem volt a legkellemesebb élmény, de a terüljterülj asztalka mindenért kárpótolt minket, azaz pörkölt, hortobágyi palacsinta, töltött káposzta, süti hegyek, különféle sajtok, pogácsák, bor, víz, pálinka - na jó az utóbbi nem -, tehát panaszra nem lehetett okunk.

Bár a túl későn érkezőknek már nem volt oly széles a kínálat, de persze azért éhen senki nem maradt.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy körünkben tisztelhettük Kucsera Gábor, kajak világbajnokot, Kovács István olimpiai bajnok bokszolót, Kovács Ágnes olimpiai bajnok úszónőt, a TF sajtóreferensét, valamint a MOB egyes tagjait.

Így a hangulat kellően emelkedett volt a műsorok elkezdéséhez. A kezdő produkció magáért beszélt, így szavakba önteni nem nagyon lehet, aki

látta, tudja mire képes egy magyar fitnesz világbajnok, azaz Németh Dorottya, a TF hallgatója. Láthattunk még többek között amerikai sztepp, tanár-diák, illetve showtáncot, kötélugró showt, a Face Team, a mostanság igen népszerű kosárlabdacsapat bemutatóját, nem utolsó sorban a másodéves hallgatók keringőjét, a teljesség igénye nélkül.

I Inkább arról számolnék be, hogy hol, mikor volt a legnagyobb a taps, az örömujjongás, melyik bemutató volt a legsikeresebb. De akárhogy is gondolkozom, a hangulat mintha folyamatosan a tetőfokon lett volna, egyáltalán nem lankadt a közönség figyelme, jól érezték magukat tanárok, diákok, ki előadás, ki buzdítás közben. Volt, aki

az erkélyről figyelt, más közvetlenül az előadótér előtt izgult együtt a fellépőkkel.

Majd következett a bálkirálynő, bálkirály választás. Mit is mondjak, három gyönyörű lány fejére került a korona, ráadásul volt, akit csak spontán rángattak fel a színpadra, de hát, akinek a fejére csillogó ékszer való, az bizony nem tud megfutamodni.

A tombolasorsolással volt egy kis gond, legalábbis ami a hangosítást illeti; igencsak közel kellet húzódni a színpadhoz ahhoz, hogy halljuk, ha nyertünk.

Aki fülét hegyezte, annak kedvezett a szerencse, akár horvátországi nyaralás boldog tulajdonosává válhatott.

Az igazi táncos részhez pedig Dj Revolution adta a ritmust, s a TF parkett ördöge meg sem álltak hajnalig… Úgy gondolom, egy igazán színvonalas gólyabálnak lehettünk gólyái, illetve résztvevői, ezúton is köszönjük a szervezést minden illetékesnek, és reméljük, a jövőben is hasonló folytatást tudunk biztosítani.

Hevér Evelin

VI. évf. 2-3. szám

47

SZINAPSZIS

Új IÖCS-év, új elnök INTERJÚ

Az Instruktor Öntevékeny Csoport megtartotta hagyományos Tisztújító Gyűlését. Az újonnan megválasztott elnököt, Freisinger Ádámot kérdeztük terveiről, céljairól és elképzeléseiről.

■ Kollárovics Nóra: Két éve vagy

vezetőségi tag az Instruktor Öntevékeny Csoportban. Mik azok az értékek, amiket az IÖCS képvisel, és merre fejlődött a csoport ez alatt a két év alatt?

Freisinger Ádám: Az IÖCS legfontosabb feladatának azt tartom, hogy a gólyákat minden szempontból integráljuk egy nagyobb egészbe, amit egyetemi életnek hívunk. Egyetemistának lenni egyaránt jelent lehetőségeket és kihívásokat, nem könnyű megfelelni a hirtelen nőtt elvárásoknak, pláne ismeretlen terepen. Erre emlékezve elsődleges hajtóerőnk, hogy azt a rengeteg segítséget és törődést, amit annak idején mi kaptunk instruktorainktól, viszonozzuk. Emellett a szervezet értéket is közvetít, hiszen a mai, anyagias világban az érdek nélkül való lelkesedés, a csapatszellem és a közös munka erejének hangsúlyát hirdeti. Ezeket az elveket megtartva fejlődik az IÖCS, profibb a képzés, gördülékenyebb a szervezés, és sok új lehetőség is kiaknázatlan.

KN: Húsz éve létezik a csoport. Honnan indult, és mit képvisel jelenleg az Egyetemen?

FÁ: Az indulással kapcsolatban én is csak nemrég ástam bele magam a részletekbe, és nagyon izgalmas történetek maradtak fenn. Bár az alapvető cél ugyanaz maradt, a szervezet ahogy a világ is - rengeteget változott, alakult azóta. Egyre inkább értékközvetítő szerepe van, ez teszi különlegessé bármi mással szemben. Értéknek tartjuk, hogy segítő kezet kapnak az elsőévesek, hogy igényes programokat szervezünk a felsőbb éveseknek. Fontos szempont, hogy a pénz nem játszik meghatározó szerepet az IÖCS életében. Minden instruktor ingyen dolgozik. A profikat nyilván nem tudjuk megverni rendezvényszervezésben, de azt hiszem a fentiekből látszik, hogy nem is ez a cél. Mindemellett egyre több egyetemi rendezvény 48

VI. évf. 2-3. szám

szervezésekor is segítségre lelnek bennünk, örömmel vesszük ki a részünk az ilyen jellegű feladatokból is.

Ha valaki ma bármilyen okból az egyetem közelébe kerül, mindenképp hall az instruktorokról. Jót is, rosszat is. Bízom benne, hogy az elmúlt évek munkájának eredményeként talán már nem mindenki kizárólag a féktelen bulikra asszociál, ha meghallja azt a szót, hogy instruktor, hanem megjelenik egy kicsi részlet abból a képből is, amit nekünk jelent az, hogy tagjai lehetünk ennek a csoportnak. Itt van például az IÖCS embléma. Kicsit esetlenül néz ki, egy idegen számára talán nem túl szemet gyönyörködtető látvány, de ha egy instruktor ránéz, nagyot dobban a szíve. Ezért nem is tervezzük lecserélni.

KN: Mit nyújt ez a szervezet a tagok számára?

FÁ: Minden embernek jól esik a tudat, hogy tartozik valahová. Pláne, ha egy olyan közösség tagja, amelynek a szemléletével azonosulni tud. Ehhez az IÖCS kiváló terepet nyújt bárkinek.

Kicsit olyan az instruktorkodás, mintha az egyetemi tanulmányok mellett az életre is felkészítene. Emberekkel dolgozol, csapatban gondolkodsz, érvelsz, kiállsz a véleményed mellett.

Nem csupán mint „hallgató” vagy jelen. Önállósulsz, megvalósítasz kisebb-nagyobb ötleteket. És persze együtt sírsz vagy nevetsz a többiekkel, ha úgy alakul.

KN: Hogyan lehet valaki a csoport tagja?

FÁ:Hagyományosan minden tavasszal indul képzés. Nincsenek szigorú szabályaink a csoportba lépéssel kapcsolatban. Mindenkinek, aki képviselni tudja értékeinket, igyekszünk biztosítani azt a lehetőséget, hogy kipróbálhassa magát instruktorként. A bent maradás sem teljesíthetetlen feladat, évente minimálisan mindössze kétszer kell dolgozni valamelyik rendezvényen.

KN: A négy egészségügyi kart fogja össze a szervezet. Mik ennek a struktúrának az előnyei?

FÁ: Minden rendezvényünkön együtt dolgozik az összes instruktor, sokszor nem is tudjuk, ki melyik karra jár. Mindannyian egyetértünk abban, hogy egyikünk sem jobb vagy rosszabb a másiknál, minden kar egyaránt fontos és ebből a szempontból is csapatban gondolkodunk, amely szemlélet a jövőben, egészségügyi dolgozóként is meghatározó lesz számunkra. Rengeteg történet van arról, hogyan találkozik össze a kórházban egykori instruktorként későbbi orvos és gyógytornász, vagy mentős és főnővér. Könynyebben dolgoznak együtt, alkotnak csapatot a kórházban is. Ismerjük és elismerjük egymás értékeit, a közös munka szépségét. Arról nem is beszélve, hogy mennyi kedves barátság szövődik így olyan emberek között, akik másutt talán soha nem találkoztak volna.

KN: Erre az évre a tagság Téged választott az IÖCS élére. Személyesen mi motivált a feladat vállalásakor illetve mik a terveid Elnökként a jövőre nézve?

FÁ: Egy ekkora – több, mint ezer fős taglétszámú csoportot nem kis feladat irányítani. Az elmúlt két évben vezetőségi tagként sokat dolgoztam már az IÖCS-ért, de erre a feladatra úgy érzem csak mostanra értem meg igazán.

Személyesen nyilván motivált az a roppant jó érzés, hogy ennyien bizalmat szavaztak nekem, emellett szeretem a kihívásokat, mindig magasabbra és magasabbra tenni a lécet. Ezáltal lehetőségem van fejlődni, ami pedig alapvető, hiszen ahogy Csíkszentmihályi Mihály írja Flow című könyvében: "Azok, akik úgy akarnak a többi ember életén javítani, hogy a saját életüket sem tanulták meg uralni, többnyire csak rosszabbá tesznek mindent." Különben nem hiszem, hogy sok újat kel-

2009. NOVEMBER–DECEMBER lene teremtenünk, a feladat inkább a meglévő dolgok tisztázása és megőrzése.

KN: A csoportban szerzett ilyen jellegű tapasztalataidat hogyan tudod hasznosítani később?

FÁ: Már most hasznosítható majd minden eleme ennek a feladatkörnek, rengeteg tapasztalat, logika, kommunikáció és emberismeret, hogy csak néhányat soroljak. Nem tudok olyan területet mondani az életben, ahol ezeket ne

IÖCS VEZETŐSÉG

lehetne haszonnal forgatni.

KN: Mennyi időt fordítasz a csoport vezetői teendőinek ellátására? Mennyi szabadidőd marad, és mivel töltöd azt?

FR: Egyik kérdésre sem tudok válaszolni, mert nem érzem az instruktorkodást munkának. Noha rengeteg energiát fektetek a teendők ellátásába, ez mindig sokszorosan megtérül. Az számomra a szórakozás is, ami a dolgom. Egyszer majd ilyen munkát sze-

retnék magamnak, ahol nem érzem tehernek, amivel foglalkozom, mégis értéke és súlya van. Kedves ismeretségek, barátságok, értelmes célok, együtt töltött minőségi idő. Mi kellhet még egy gyönyörű évhez?

KN: Köszönjük szépen, sok sikert az elkövetkező évhez!

Kollárovics Nóra

2009/2010

• Freisinger Ádám Elnök mobil: +36 30 830 5762 e-mail:freisinger.adam@iocs.hu • Répási Eszter Alelnök mobil: +36 30 642 3456 e-mail: repasi.eszter@iocs.hu • Gaál Szabolcs Képzésfelelős mobil: +36 30 300 3832 e-mail: gaal.szabolcs • Tóth Zsuzsanna Képzésfelelős mobil: +36 30 521 4908 e-mail: toth.zsuzsanna@iocs.hu • Fügedi Gergely Táborfelelős mobil: +36 30 650 8137 e-mail: fugedi.gergely@iocs.hu • Ajtai Zsuzsanna Táborfelelős mobil: +36 30 345 1249 e-mail: ajtai.zsuzsanna@iocs.hu • Kasza Ádám Bálfelelős mobil: +36 30 629 1225 e-mail: kasza.adam@iocs.hu • Pataky Borbála Bálfelelős mobil: +36 30 675 2384 e-mail: pataky.borbala@iocs.hu

IÖCS Felügyelőbizottság

2009/2010

• Szécsényi-Nagy Balázs Felügyelő Bizottság Elnöke mobil: +36 30 257 3674 e-mail:szecsenyi@dc.sote.hu

• Herczeg György Felügyelő Bizottsági Tag mobil: +36 30 325 3488 e-mail: herczeg.gyorgy@iocs.hu • Szabó Bence Tamás Felügyelő Bizottsági Tag mobil: +36 30 205 9825 e-mail: szabo.bence@iocs.hu

VI. évf. 2-3. szám

49

SZINAPSZIS

A pozitív pszichológia forradalma

PSZICHOLÓGIA

Használjuk ki erősségeinket!

Megtisztelő lehetőséget kaptam a szerkesztőktől. Ezeken a hasábokon megoszthatok Veletek olyan bölcsességeket, „jó dolgokat”, amelyek reményeim szerint a hallgatói létet eredményesebbé és örömtelibbé teszik. Én még kevés ilyet tudok – folyamatosan derítem fel őket. Könyvek, módszerek, gondolatok, zenék, helyek – minden, ami boldogít. A válogatás szubjektív. Ezek nekem tetszenek, sokat kaptam tőlük. A megközelítés részben szakmai: szeretném közvetíteni a pszichológia, a kommunikáció és a menedzsment ide vonatkozó eredményeit. Emellett törekszem rá, hogy legalább ennyire legyen emberi is, hiszen az Egyetem elvégzésével olyan hivatásokra kaptok megbízást, melyek mindegyike a teljes személyiséggel dolgozik. Tartsatok velem!

■ Hallgatóként

és ifjú orvosként többször éreztem úgy, hogy elveszek a betegségek erdejében. Buzgón kutatjuk a tüneteket, az eltéréseket, a rendellenességeket, majd a páciensekkel karöltve nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy kijavítsuk őket. Azt is szoktuk mondani erre, hogy gyógyítunk. Legalább ennyire érdekelt viszont az is, mi történik akkor, amikor minden rendben van. Hogyan érhető el, hogyan őrizhető meg és főképpen mit jelent az egészség? Szerettem volna az egészségről is annyit tudni, mint a betegségekről.

Hasonlóképpen gondolkodhatott a pszichológus Martin Seligman is, aki pályája elején a tanult tehetetlenség fogalmának megalkotásával vált világhírűvé. Feltűnt neki, hogy a klinikai pszichológia elsősorban a szenvedésre, a betegségeket okozó deficitekre és a gyógymódokra koncentrál. Amikor 1998-ban az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke lett, új megközelítést hirdetett: a pozitív érzelmek, az erősségek és erények, a pozitív intézmények kutatására helyezte a hangsúlyt.

Lendületet kapott az új tudományos mozgalom, a pozitív pszichológia.

Számomra az egyik leginspirálóbb gondolat a személyes erősségek alkalmazásával kapcsolatos. Különböző emberek vagyunk, másban és másban vagyunk tehát igazán jók. Christopher Peterson és munkatársai olyan általános erények után kutattak, amelyeket a legtöbb hagyomány, vallás és kultúra egyaránt értéknek tart. Ez alapján a hat általános erény: • Bölcsesség és tudás • Bátorság • Szeretet és emberség • Igazságosság • Mértékletesség • Spiritualitás és transzcendencia 50

VI. évf. 2-3. szám

Ezeket az erényeket különböző utakon valósíthatjuk meg: ezek a személyes erősségek. Az erősségekre jellemző, hogy tulajdonság jellegűek, önmagukban is értéket jelentenek és fejleszthetők. Ilyen erősség például a kíváncsiság, a kedvesség, a játékosság, a hitelesség, a megfontoltság, a kritikus gondolkodás vagy a hit. A teljes listán 24 erősség szerepel. A pozitív pszichológia feltételezése, hogy boldogságunkat és hatékonyságunkat szolgálja, ha személyes erősségeinket tovább tudjuk fejleszteni, és maximálisan ki tudjuk használni mind a munkában, mind a magánéletben. Foglalkozzunk hát az erősségekkel is, ahelyett, hogy elsősorban gyengeségeink kiküszöbölésén munkálkodnánk!

Ajánlott gyakorlat: Erősségek listája. Írd össze azokat a dolgokat, amelyekben úgy gondolod, hogy jó vagy, amelyek az erősségeid. Ezek lehetnek testi, lelki, személyiségbeli adottságok, tanult készségek, ismeretek, tapasztalatok, bármi. Gyűjts össze minél többet belőlük. Megkérdezhetsz hozzád közel álló embereket is. Azt is írd a listához, amit ők mondanak Rólad. Gondold végig, hogyan tudod használni erősségeidet a mindennapokban. „Mi a szerepe a pozitív érzelmeknek az életünkben?”, „Mitől érezzük magunkat boldogabbnak?”, „Hogyan tehet minket boldogabbá vagy boldogtalanabbá a múlt?”, „Milyen gondolkodási sémák jellemzőek az optimistákra és a pesszimistákra? Hogyan tudjuk növelni az optimizmusunkat?”, „Melyek a legjellemzőbb erősségek és erények? Hogyan tudjuk a mindennapokban kihasználni őket?” „Mik a kellemes, a jó és az értelmes élet jellemzői?”

I

lyen és ehhez hasonló kérdésekre találhatunk választ a könyvben, amely a pozitív pszichológia eredményeinek legteljesebb magyar nyelven megjelent összefoglalója.

Online teszt az erősségeid felderítésére: www.authentichappiness.org VIA Survey of Character Strengths.

A teszt segítségével megtudhatod, hogy a huszonnégy erősség mennyire jellemző Rád. A kitöltés huszonöt-harminc percet vesz igénybe, online regisztráció és középszintű angol nyelvtudás szükséges. A program sorba rendezi az erősségeidet, az elsőtől az utolsóig, válaszaidat ezrek adataival összehasonlítva. Örömmel fogadom, ha megosztod velem a témával kapcsolatos kérdéseidet, tapasztalataidat.

Cserháti Zoltán (Magatartásudományi Intézet) csirzol@yahoo.com

Seligman, Martin E. P.: Autentikus életöröm A teljes élet titka Kiadó: Laurus Kiadó Kiadás éve: 2008.

381 oldal Fogy. ár: 2958 Ft.

2009. NOVEMBER–DECEMBER

Buen Camino – dióhéjban!

VALLÁS

Hogyan lehet összefoglalni öt hét eseményeit és gondolatait két-háromszáz szóban? Egyáltalán mennyi az? Tegnap este elővettem a naplómat, hogy újraolvassam, hátha felelevenednek bennem az emlékek, és arra jutottam, hogy az öt legfontosabb gondolatot írom le: ragaszkodás, kegyelem, bizalom, hála és szolgálat.

■ Kegyelem. Harmincöt kilométerrel

kezdtük első napunkat a Pireneusokban, ráadásul az előtte való éjszakát buszon töltöttük. A lényeg, hogy egy hegyre nem csak fel kell menni, hanem le is kell jönni róla, és itt kezdődtek nálam a problémák. Nagyon nehéz volt még a táskánk. Tele voltunk krémekkel, italporokkal meg szendvicsekkel, úgyhogy elég megerőltető volt az ízületeinknek. Későn, este hat körül érkeztünk a szállásunkra, és akkor már nagyon fájt a térdem.

Gondoltam, másnapra elmúlik, de csak rosszabb lett, így nyolc kilométer után azt mondtam a barátnőmnek, hogy nem tudok tovább menni. Ezt bevallani volt az első lecke. Másnap folytattuk, a térdem napról-napra jobban lett, de még egy hétig minden lépés fájt.

Hogy miért ez a történet került a kegyelem címszóhoz? Egy ilyen helyzetben megérti az ember, hogy nem magától értetődő dolog az, hogy végig tud csinálni egy ilyen utat. Az ember nagyon könnyen eltiporható lenne, ha nem vigyázna ránk valaki odafenn!

Bizalom. A fájdalom elmúlása után egyre jobb fizikai állapotban, jókedvben és nyugalomban meneteltünk Dórival. Innentől kezdve már semmi nem állíthatott meg minket a célunkig.

Olyan bizalommal voltam Isten felé, mint még soha életemben azelőtt. De ami érdekes, hogy nem csak azt tudtam, hogy nekem nem lesz semmi bajom, hanem abban is teljesen biztos voltam, hogy Dórinak sem eshet semmi baja, mert ő a társam. Isten őt is védi, mert hozzám tartozik!

Hála. Számomra a katarzist nem az jelentette, amikor megérkeztünk Compostellába, hanem amikor elértük a Calzadilla de la Cueza nevű világvárost. Az utolsó tizenhét kilométert a semmi közepén tettük meg az izzó búzatáblák között. (Dóri szavait idézve: Eszti, én már azon sem lepődnék meg, ha megfehéredett koponyák lennének az út szélén.) Eddigre azért már kiala-

kult némi időérzékünk, és úgy gondoltuk, hogy már lassan meg kéne érkeznünk, de az úton, búzatáblán és dombon kívül semmit nem láttunk. Minden apróbb emelkedő után arra vártunk, hogy majd meglátjuk a várost, de nem… Csak egy nagy dombot láttunk

magasodni. Azt gondoltuk, az nem lehet, hogy a dombon túl lesz a város, mert az már túl nagy távolság lenne. És ekkor megpillantottunk egy templomtornyot… Aztán egy izzó háztetőt… Aztán sok háztetőt. És elkezdtünk futólépésben kapaszkodni fel az emelkedőre, s megláttuk a völgyben elhelyezkedő pici várost, valamint a szállást néhány zarándokkal. Annyira boldogok voltunk, hogy elkezdtünk ugrálni és ordibálni a többieknek. És ekkor megéreztem, és megértettem valamit. Elöntött a hála, hogy sikerült a harminchét kilométer, majd azért, mert nem magamra voltam büszke, hanem Istennek voltam hálás, hogy eljuttatott minket a városba. Hálás voltam azért, mert hálás tudtam lenni.

Szolgálat. Annak ellenére, hogy úgy indultam neki az útnak, nem görcsölök majd azon, hogy hogyan tudnám Istent folyamatosan szolgálni és dicsőíteni, már az első napi jégesőben azon gondolkoztam, hogyan tudnék a jégesőben Isten dicsőségére ázni. Aztán pár nappal később rájöttem, hogy tényleg nem kell erőlködnöm, hanem csak át kellene gondolnom, hogy milyen ajándékokat kaptam az Úrtól, és azt kamatoztatni. Egyik ajándékom,

hogy tudok törődni az emberekkel – gyógytornász leszek –, úgyhogy attól kezdve azon voltam, hogy segítsek azoknak a zarándokoknak, akiknek kell, és ha a szemembe néznek, ne engem lássanak, hanem a Jézustól jövő szeretetet!

Ragaszkodás. Talán ez a legszebb része az egésznek! Az utolsó hétre lett némi megbántódás közöttünk Dórival. Én nem mondtam ki, hogy mi a bajom, csak nyeltem a könynyeimet, és egyikőnk sem lépett. Viszont az idő szorított, ugyanis egyre közeledtünk a célhoz, és azt nem akartam, hogy így érkezzünk be. Az meg egyenesen lehetetlen, hogy ne együtt érkezzünk meg, Sokat imádkoztam… És utolsó nap, tíz kilométerre a céltól Dóri megszólalt: Eszti várj, beszéljük meg… Megbeszéltük, és borzasztó hálás voltam. Mindenképp Dórival együtt akartam átlépni a Compostella táblát, ugyanis ő volt a társam. Ha nem beszéljük meg a dolgot előtte, akkor is mellette akartam volna gyalogolni, amikor beérünk, mert vele indultam, és nem akartam mással befejezni. Ragaszkodtam hozzá! Ehhez már csak plusz csoda, hogy előtte beszéltünk is! Ennek az élménynek köszönhetően megértettem, hogy Isten mennyire ragaszkodik az övéihez.

Ezek a gondolatok inkább utunk komolyabb részéhez tartoznak… Amúgy rengeteget nevettünk, főztünk (például isostaros kulacsban csípős csirkelevest tésztával), és beszélgettünk egész úton. Minden este más tömegszálláson aludtunk. Vagy nem aludtunk, hanem hallgattuk, hogy hányan horkolnak körülöttünk, és próbáltuk megkülönböztetni őket… Hát, dióhéjban ennyi. Azt hiszem, túlléptem a háromszáz szót…

Szimeonov Eszter

VI. évf. 2-3. szám

51

SZINAPSZIS

A Szakrális Művészetek Hetéről KULTÚRA

Civil kezdeményezésünk szándéka a Budapesti Városmisszió szép célkitűzésének részeként született.

Lánglelkű barátnőm, Dragonits Márta ötletére kezdtük el 2007 tavaszán szervezni a Szakrális Művészetek Hetét, melyet eleinte – belsőépítészek lévén - csupán kisebb iparművészeti kiállítások rendezésével képzeltünk el.

■ A nagy budapesti múzeumokat

megszólítva, bíztató meglepetésként ért az a készség, hogy mindannyian szívesen elővennék, és tárlatvezetésekkel is bemutatnák eddig raktárban őrzött szakrális kincseiket. Ennek örömére hamar felkutattuk a többi művészeti ágban rejlő lehetőségeket is, és a szakralitásnak ebből az időtlen és gazdag művészi tárházából válogatva alakítottuk ki az első szeptemberi Szakrális Művészetek Hetének eseménysorozatát, melyben végül harmichárom színvonalas budapesti program szerepelt.

A múzeumok kamara-kiállításain kívül különböző zenei műfajok koncertjei, kerekasztal beszélgetések, színházi előadások, kortárs képző- és iparművészeti kiállítások kerültek programunkba, a Képző- és Iparművészeti Egyetem diákjai és a Műegyetem építész hallgatói számára pályázatot írtunk ki, melynek száznál több alkotását díjaztuk és kiállítottuk, de kétnapos szakrális építészeti konferenciát is rendeztünk.

A nagy érdeklődésen fellelkesülve következő évben - Kolek Ildikóval már hármasban -, létrehoztuk az Ars Sacra Alapítványt, és 2008 szeptemberére több vidéki várost, települést is bevonva 64 eseményt tudtunk műsorfüzetünkben meghirdetni.

Legutóbb, 2009 szeptemberében már tíz napra kerekedett a Hét, melybe Budapesten kívül, huszonegy vidéki helyszín mellett, országhatárokon kilépve a Kárpát-medence egyes településeit is bekapcsolhattuk. Az idei százhúsz program magját saját kezdeményezésként rendeztük, a többit felhívással és támogatással sikerült lelkes közösségek, szervezők segítő szándékára bízva beemelnünk a programba.

2010-re már most szövögetjük új terveinket, támaszkodva és számítva időközben kialakult kis baráti közösségünk önkéntes segítségére, és a megszólítottak odaadó közreműködésére.

52

VI. évf. 2-3. szám

Az anyagi feltételeket pályázatok útján, illetve támogatók segítségével teremtjük elő, és saját szervező munkánk értékével is gazdagítjuk.

A koncerteket, színházi előadásokat kezdettől fogva lehetőleg profán helyszíneken rendezzük, - múzeumban, iskolában, egyetemen, kultúrházban, caféban…-, mivel a szent és a profán közti átjárhatóságot jó lehetőségnek, összekötő erőnek érezzük.

Már bevált módon a társművészetek egymást inspiráló, erősítő hatásával is élünk, gyakran istenes versbetétekkel színesítjük a zenei produkciókat, a kiállítások anyagát, vagy éppen szakrális zenei részlettel gazdagítjuk a színházi előadást.

A kortárs művészek és a fiatal előadóművészek bevonásával, a mai szakralitásnak nem csupán megismertetésén, de inspirálásán, a ma emberéhez szóló új szakrális nyelv kialakításán is fáradozunk. Idén már tehetséges roma művészek szakrális témájú kiállítását, koncertjeit is sikerült támogatnunk, megrendeznünk.

Szeretnénk hidat építeni a különböző vallások között is. E célkitűzésünk első nagy lépését idén zenei párbeszéddel indítottuk, melybe sikerült bevonnunk a négy nagy történelmi egyház jeles zenei képviselőit, akiknek lelkes közreműködésével szép, közös zenei áhítatot tarthattunk a Bazilikában.

Az ingyenes belépés, melyet minden eseményhez biztosítunk, nem szegényes ajándékot takar, igazi értéket adunk, így például gyakran fellépnek műsorainkban Kossuth-díjas zenei előadóművészek, neves színészek társaságában. Ajándékozó gesztusunk legfőbb célja, hogy mindenki számára – hittől, felekezettől függetlenül - hozzáférhetővé, elérhetővé váljon a szakrális kultúrában fellelhető Remény.

Mai szekularizálódó világunkban egyre inkább tapasztaljuk, hogy nagy az éhség az olyan minőségi művészi produkcióra, melynek hiteles lelki üzenete van. A hitből fogant művészeti alkotások a Láthatatlanra utalnak, mely örök, a természetfölöttit teszik érzékelhetővé. Befogadó ember számára olyan fény áradhat belőlük, mely a lélekbe világít, megtisztít, nemegyszer katartikus hatást vált ki. Az ilyen művészi élmény energiával tölt fel, érezhetően átragyog rajta a jobb, szebb élet lehetősége.

A sok segítő szándék mellett számunkra gyakori ajándék az olyan viszszajelzés is, melyből érezhetjük, hogy sokakat megérintenek ezek az események, és talán azt is elmondhatjuk, hogy - velünk együtt - aki ebben részt vesz, tegye azt szervezőként, segítőként, fellépőként, látogatóként, közönségként, kicsit jobbá válik…

Hálásak vagyunk Tulassay Tivadarnak, a Semmelweis Egyetem rektorának, és Mészáros Györgynek, az EOK igazgatójának nagyvonalú segítségükért, melynek két jelentős eseményt is köszönhetünk: az országos főépítész, Fegyverneki Sándor templom fotóinak három hetes kiállítási lehetőséget biztosítottak, illetve a Szakrális Jazzfeszt neves zenészeket felvonultató, három órás programjának impozáns helyszínt adtak az EOK aulájában! Köszönjük mindkettőjüknek!

Toroczkay Ilona Ars Sacra Alapítvány kuratóriumi tag

2009. NOVEMBER–DECEMBER

WorldPress Photo 2009

KULTÚRA

A végtelen jelen képei

Mi sem jobb annál, amikor az ember fia egy békés vasárnap délután úgy dönt, hogy keresztül a hirtelen jött borús időn és a szürke városon, a Millenáris felé veszi az irányt, hogy aztán elmélázhasson az idei év legjobbnak ítélt dokumentarista fotóin.

■ Hogy miről is szól a WorldPress?

Nehéz megfogalmazni… Nem egy szokványos fotókiállítás, annyi bizonyos. És az is, hogy miután megnéztem a képeket, a kopogó padló, félhomály és az édeskés színházi levegő érzése helyett, ami bennem a művészettel valahogy mindig eggyé fonódott, és jelent meg furcsa szinesztéziában, (akár ha csak festményeket néztem a Louvre-ban, vagy hallgattam misét a kölni Dómban), nos, ez most elmaradt. A valóság, sőt, a valóságnál is valami mélyebb valóság tükröződött a képeken – az elmúlt egy év eseményei, megragadott pillanatok, amik valahogy mégis emberi sorsokról mesélnek. Talán véletlenek – legjobb fotók a sok ezer közül, amiket a legjobb fotósok készítettek a sok ezer közül.

Az ötvenkettedik World Press Photo pályázat minden eddigi rekordot megdöntött: százhuszonnégy ország ötezer-ötszátnyolc fotósa mérette meg magát több mint kilencvenhatezer pályaművével. A fotózás legnagyobbjai csaknem fél évszázada, évről évre megkísérelik a lehetetlent: kiválasztani egyet kategóriánként, azt az egy képet, ami a világról a legtöbbet mondja el. Pillanatot, ami magáért beszél, de persze mit sem ér anélkül, hogy a hátteret, a világ aktuális történéseit ne ismernénk (értenénk?). Nem lehet egyszerű arra vállalkozni, hogy az ember egyetlen képbe sűrítse mindazt, amit évek, kilomé-

terek, küzdelmek, sikerek, fájdalmak tettek azzá, ami…

Hétköznapok, politika, sport, művészet, természeti változások, tudo-

mányos eredmények, emberek, akik a hírekben szerepelnek – a WorldPress kategóriái. Mindez egymás mellett a Millenáris paravánjain, ahol minden lépés egy újabb világ felé vezet, amit részben a képek mellett elhelyezett feliratok, részben a saját fantáziánk tesz a képek láttán szinte kézzel foghatóvá. És, hogy mik voltak az év fotóin?

Az önfeledt öröm - a pekingi olimpia pillanatai, Usein Bolt, aki épp megdönti a kétszáz méteres síkfutás rekordját, a nyomor – egy hajléktalan rongyba bugyolálva Sao Pauloban egy elegáns szórakozóhely előtt, a természet rejtőzködő csodái – a hópárduc, ahogy épp előbújik rejtekéből. Láthatjuk Obama elnököt, vállán szundikáló feleségével, piros melegítős, fotózó nyugdíjasokat az auschwitzi barakkok sápadt egyhangúságában, íjakkal harcoló maszáj törzseket…

Volt azonban még valami a Millenárisban a világ fotósainak képei mellett, ami talán közelebb állt hozzám, a maga magyarságával, néha kicsit keserűen önmagán mulatásával: a CIVIL EXPO. Az index.hu és az indafoto.hu oldalaira feltöltött fotókkal néhány napig bárki riporter lehetett – még csak az eszköz sem volt megkötés, lehetett az kamera, mobiltelefon, fényképezőgép, bármi, ami digitális formában érkezik, a lényeg egy volt: hogy valamilyen hír vagy vizuális értéke legyen. Ezen beküldött képek közül választottak aztán a szervezők, és helyezték ki a Pódium Galérián, naponta bővítve az anyagot, az „elmúlt nap képe” nagyobb, a többi kisebb méretben kapott helyet az egyre bővülő falon. És bár az amsterdami zsűri kiválasztotta számunkra a világ legjobbjait, én valahogy mégis a CIVIL EXPO fotóinak láttán éreztem igazán mosolyogva a magam valóságát – a körülöttem érző – élő – lüktető kis hazánkat.

Prosszer Mária

VI. évf. 2-3. szám

53

SZINAPSZIS

Budapest lehet az otthonom HONFOGLALÓ

„Gyermekkorunkban mindannyian olyan bátrak szeretnénk lenni, mint Boka, olyan elszántak, mint Nemecsek, és vágyunk egy helyre, ahol ugyanúgy otthon érezhetjük magunkat, mint a Pál utcai fiúk a grundon.”

■

Aztán eljön az idő, amikor elkezdődnek egyetemi éveink, nagyon sokunknak egy másik városban, de sajnos ezt az új várost, Budapestet kevesen érezzük az otthonunknak. Sokan csak a tömeget és a koszt látják benne, pedig Budapest szép és tele van a szabadidő eltöltésére kínálkozó lehetőségekkel, legyen az mozi, színház, kiállítás vagy egy kellemes séta.

Kezdetben én sem igazán tudtam, hogy merre induljak el. Persze régebben jártam már itt, megnéztem a legnagyobb nevezetességeket, tudtam, hogy van olyan, hogy Budai Vár, Lánchíd, Parlament, de nem mindig volt kedvem sokat utazgatni és legtöbbször nem is ilyen típusú kikapcsolódásra vágytam. Lassan felfedeztem, hogy az Egyetem környéke is tartogat érdekes, szép helyeket.

Kedvenceim közé tartozik az Orczy-kert, ami az árnyas fáival, a tóval, a nagy füves területtel igazán hangulatos. Nem is gondoltam volna, hogy valójában milyen hányatott sorsa volt ennek a helynek. 1749-ben kezdték meg a kertépítési munkálatokat és Budapest legszebb angol tájképi parkját hozták létre, ami hamar közkedvelt kirándulóhellyé vált. Itt volt akkoriban az

ország legnagyobb üvegháza is. Azonban később elveszítette funkcióját: a katonatisztképzés helyszíne lett, majd cirkusznak adott otthont, utána a katonai akadémia épített ki rajta lovas pályát, ami mind a park pusztulásához vezetett. Szerencsére a II. Világhábo54

VI. évf. 2-3. szám

rú után a helyzete rendeződött, a Ludovika épületébe beköltözött az ELTE Természettudományi Kara, majd a jelenlegi Természettudományi Múzeum. A parkot pedig 1995-ben részben helyreállították. Ennek köszönhetően napjainkra újra kedveltté vált és nem véletlenül. Engem mindig feltölt és kikapcsol, ha egyik óráról a másikra igyekezve a metrózás helyett keresztülsétálok a parkon, de tanulni is nagyon szeretek itt. Csönd van és friss levegő, csak kiülök egy padra a tó mellé könyvvel a kezemben és már a kedvem is jobb. Nyáron pedig többször előfordult, hogy a barátaimmal leterítettünk egy pokrócot a fűbe és így beszéltük meg az aktuális teendőinket. Végül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy szabadtéri sportolásra is alkalmas, mivel rendelkezésre állnak teniszpályák, futópálya és kosárlabdapálya is.

Az Orczy-kerttől szinte egy lépésre van a híres és nagy múltra visszatekintő Füvészkert. Először a gyógyszerészi növénytan gyakorlat kereti között jártam itt, közösen sétáltunk végig és néztük meg a számunkra fontos növényeket. Az óra közben rájöttem, hogy a Füvészkert nem csak egy egyszerű park, hanem egy valóságos oázis. Olyan, mintha nem is egy világváros közepén lenne, hanem valahol egészen máshol. A sokszoros költözködés után 1847-ben került mostani helyére, az egykori Festetics birtokra, azonban az I. Világháború előtt elvesztette területének kétharmadát, majd a kiegyezés után, ahogy a város körülnőtte, az újabb és újabb klinikaépületek tovább zsugorították. Szerencsére a Pollack Mihály által tervezett vadászkastély, a pálmaház és az országban egyedülálló Victoria-ház mindezeket túlélte. Ennek köszönhető, hogy minden évben megnézhetjük a Victoria Cruziana, a legnagyobb, huszonöt-negyven centiméteres virággal rendelkező tündérrózsafaj virágzását

is, ami állítólag gyönyörű. Sajnos én még eddig nem láttam, de jövőre biztosan meg fogom nézni.

Szerintem a Füvészkert mindenképpen megér egy látogatást, már csak azért is, hogy megnézzük, hogy a sokunk által elképzelt, regénybeli helyszín ma valójában hogyan is néz ki.

Nekem ugyanis a Füvészkertről az első dolog, ami eszembe jut,az A Pál utcai fiúk, a grunddal az einstanddal, Nemecsek, Boka és a Pásztor fiúk alakjával.

A tavalyi augusztus 20-i tűzijáték után döbbentem rá, amikor hazafelé véletlenül a Práter utcába tévedtem, hogy a regény még ma is köztünk él,

Józsefváros őrzi az emlékét. Ugyanis a Corvin mozitól nagyjából két perc sétára, a Práter utcai iskola beugrójában található egy szoborcsoport, amit a regény századik évfordulója alkalmából készített Szanyi Péter szobrászművész. Az einstand jelenetét ábrázolja,

2009. NOVEMBER–DECEMBER mégpedig olyan élethűen, hogy teljesen úgy éreztem magam, mintha köztük lennék. A mozdulatok, a gesztusok, a hanyagul földre dobott, bőrövvel átkötött könyvek, az össze-vissza egymás mellett lévő golyók, a szereplők ruhái mind-mind nagyon hitelesek és szépen kidolgozottak.

A jelenet mögött pedig az iskola falán az einstand részlete olvasható, ami együtt szerintem igazán szép emléket állít a regénynek. Számomra ez egy maradandó emlék és egy nagyon kedves hely, mert amikor először megláttam, sötétben, reflektorokkal megvilágítva, tényleg gyönyörű volt és ez az első „nevezetesség”, amit felfedeztem.

Persze a regény másik fontos helyszíne sem merült feledésbe, 2007 óta a grund is életre kelt, mégpedig nem is akárhol, a környék legrégebbi épülete és Táncsics Mihály egykori lakóháza között a Tömő utcában. Az építéséhez a környék lebontott házaiból és a történelmi városfalból használtak fel téglákat és egyéb anyagokat, ezzel téve

korhűvé és stílusossá. Véleményem szerint leginkább a kulturális játszótér elnevezés illik rá, hiszen a játékok

mellett a grund falain megtalálhatók a mű 1966-os kiadásának fotómásolatai, amik egyedülállóvá és különlegessé teszik a helyet. Természetesen számunkra egy játszótér nem biztos,

hogy olyan nagy fontosságú, de jó tudni, hogy mennyi minden vesz minket körül.

Ezután egy kis ugrással a térben, a Wenckheim-palotához, vagy közismertebb nevén a Szabó Ervin Könyvtárhoz kalauzolnék mindenkit. Biztosan sokan elmentünk már mellette, néhányan pedig már jártunk is benne anyaggyűjtés vagy tanulás céljából.

Azonban az értékes könyvállomány mellett magáról az épületről sem szabad megfeledkeznünk, hiszen az egykori táncterem, fogadóterem, ezüst- és aranyszalon helységeiben böngészhetünk órákon keresztül, ami különleges élményt nyújt.

A neobarokk épületet a palotanegyedben eredetileg Wenckheim Frigyes gróf építtette családja számára, az akkoriban híres és a főúri családok által kedvelt Mening Artúr építésszel.

Azonban viszonylag rövid idő után, a gróf halálát követően a család a fővárosnak adományozta a palotát, ami 1931-ben, mint Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár nyitotta meg kapuit. Egészen 1998-ig változatlan körülmények között működött, majd egy három éves

rekonstrukció során kibővült és viszszanyerte eredeti pompáját. Az átalakítás során létrehoztak egy hangulatos, üvegtetővel fedett átriumos belső udvart, a polcok és szekrények számát pedig csökkentették, így újra láthatóvá vált többek között a bálterem tükörfala is. Úgy gondolom, hogy érdemes egy kis időt szakítani rá, mert tényleg gyönyörű épület.

Végül pedig a hangulatos, igazi belvárosi Prága Kávéházat szeretném bemutatni a könyvtár közelében. Nagyjából egy hónapja jártam itt két barátommal, amikor egyikük sikeres demójára szerettünk volna koccintani és beszélgetni egy kicsit.

Nagyon örülök, hogy elvittek ide, mert előtte kevés olyan helyet ismertem, ahol ennyire kulturált körülmények között ihatok meg egy csésze teát. A gazdag italválaszték, a rengeteg tea és kávé mellett finom borokat és különleges söröket kínál kedvünkre. A kiszolgálás pedig mondhatom, európai szintű, de ami még ennél is fontosabb, hogy a pincérek kedvesek, mosolygósak, ami csak emeli a hely kellemes hangulatát. Mindenkinek ajánlom egy baráti beszélgetéshez vagy csak egy kis ücsörgéshez a közelgő hideg időben.

Számomra Budapest a második otthonom, szeretek itt élni. Remélem, hogy sokan érezzük ezt, hiszen sokkal kellemesebben telnek a napjaink, ha a sajátunknak is érezzük a várost, ha nem vagyunk idegenek, de mindez csak rajtunk múlik.

Balogh Réka

VI. évf. 2-3. szám

55

SZINAPSZIS

Wohlfühlstadt Wien VILÁGJÁRÓ

A régitől az újig, a barokktól a szecesszión és Hundertwasseren át a modern építészetig, a konzervatívtól az extravagánsig, Mozarttól a modern zenéig, a Sachertől a Diorig itt minden egyetlen izgalmas egységet alkot – ez a város a világ egyik legsokoldalúbb központja: Bécs.

■ Abban a hihetetlenül szerencsés

helyzetben vagyok, hogy amikor cikkírásra adtam a fejem, az első problémám bizony az volt, melyik utamról is szeretnék mesélni – merthogy több lehetőségem is adódott. Végül aztán Bécs mellett maradtam, mert bár Bonn az ERASMUS-szal és Brazília a MOE-val szintén hatalmas élmény volt – azonban életem eddigi egyik legszebb hónapját mégis Bécsben töltöttem.

Bécs, ahogy sokan jellemzik, a „feel good city”, a város, ahol jól érezheted magad. Kicsit olyan, mint Budapest, ezért valahogy otthon éreztem magam, de valójában mégis teljesen más. Gyönyörű, élményekkel teli, lüktető, a kulturális élete nyüzsög, pezseg és magával ragad… Az egy hónap alatt, amíg ott voltam, szinte minden egyes napra jutott valamilyen program, és nem azért, mert előre elhatároztam, hogy márpedig én megnézem az öszszes múzeumot, útikönyv szerint - egyszerűen a város kínálta magát, a prog-

ramjait, sodortak magukkal az események.

Bécsinek lenni pedig életforma. Ebben a városban igenis fontos a stílus, a külsőség és a luxus – fellelhető az öltözködésben, az építkezésben, a zenében, de még egy csésze kávéban is.

Mi sem jelzi ezt jobban, mint miközben az ember végigsétál a belvárosban az Operától a Kohlmarktig – ahol a 56

VI. évf. 2-3. szám

szebbnél szebb épületeknél időzik el, hol pedig egy-egy drága divatház puccos boltja előtt torpan meg a döbbenettől, hogy mi is tud ennyibe kerülni egy ráadásul még csak ízlésesnek sem nevezhető ingen a Loius Vuittonban. Arról a reális lehetőségről már nem is beszélve, hogy egyszer gunkra, a gondolatainkra, vélemécsak egy plakát kerül az útjába, ami nyünkre. Maga a gyakorlat is rendkívül épp egy öt perc múlva kezdődő ingye- pozitív élmény volt, én az Allgemeines nes koncertet hirdet a Peterskirche- Krankenhausba, egy onkohematolóben. És Bécs a bécsieké is – nem csak giai osztályra kerültem. Az általunk turistáktól nyüzsögnek az utcák egész csak „egészséggyár” névvel jellemzett nap, hanem bizony laza eleganciával maguk a bécsiek is kint kortyolA Lions Clubok Nemzetközi Szövetsége ma a világ gatják a melange-ot a legnagyobb civil szervezete. A több mint negyvenkávéházak teraszain. hatezer klub közel 1,2 millió tagja a világ 193 orAzt hiszem elérkezett az szágát fedi le, a klubtagok idejüket, képességeiket ideje, hogy szót ejtsek és anyagi forrásaikat áldozzák arra, hogy adomáazokról a nagyszerű emnyokat gyűjtsenek jótékony célokra. Ehringer proberekről, akik lehetővé fesszor volt az, aki megálmodta, és megszervezte, tették nekem ezt az utahogy évről-évre június és szeptember között hazást: valamennyien az vonta húsz-harminc orvostanhallgató Csehorausztriai Lions Clubok szágból, Szlovákiából, Romániából, Horvátortagjai. Mivel már voltak szágból, Szlovéniából és Magyarországról a Lions korábbról tapasztalataim Clubok (egyesületek, magánszemélyek, mint fela különböző ösztöndíjakajánlók) teljes anyagi támogatása mellett Ausztria kal kapcsolatban, ezért klinikáin gyakorlatot végezhessen. is fogadtam különösen nagy meghatottsággal azt a kedves- AKH egy hatalmas, rendkívül jól szerséget és törődést, amit ezektől az em- vezett kórház. Engem tulajdonképpen berektől anyagi segítségükön túl a hó- már akkor meggyőzött, amikor meglátnap egésze alatt kaptam. Már az első tam a Starbucksot. Az, hogy posta, nap megismerhettem őket egy kávé és Spar, étterem és virágbolt is van benegy hamisítatlan bécsi Sacher-torta ne, már csak hab volt a tortán, csakmellett, de a későbbiekben is elvittek úgy, mint az a furcsa élmény, hogy a minket a legkülönfélébb helyekre, kit feliratokat követve elsőre, eltévedés, elegáns vacsorára, kit grillpartira, en- kérdezősködés nélkül találtam oda, gem pedig egy igen különleges galéria ahová mennem kellett. Az egyéb tárgyi megnyitójára, ahol a Pszichiátriai Kli- különbségek elemzésére most nem nikán kezelt betegek képeit tekinthet- térnék ki, nem célom senkit elszomorítem meg. Ami mégis a legjobb érzés- tani, mindenesetre azért van még hosel töltött el, hogy a bécsi elit, kíváncsi vá fejlődnünk. Egy biztos: nálunk voltak ránk, a nevünkre, az orszá- senki sem fog meghízni a kórházi

2009. NOVEMBER–DECEMBER koszttól, és gumikesztyű sem lesz minden kórteremben még egy darabig…

Eleinte kicsit aggódtam, hogy mennyire lesz depresszív az onkohematológia, de rengeteg pozitív megerősítést és érzést kaptam a betegektől, az orvosok és a többi medikus is rendkívül nyitottan fogadott.

(Németországban azért sajnos saját tapasztalataim szerint nem volt ennyire általános örülni a kedves kelet-európai medikusnak.)

Mind a húsz szeptemberi ösztöndíjas egy kollégiumban kapott helyet, öt perc sétára az AKH-tól, és közel a központhoz. A szokásos nyugat-európai kollégiumi színvonalat kaptam egyágyas szobával, sőt, annál jóval többet, mert rendkívül otthonos, a diákok által szépítgetett ötvenfős kollégium volt, két szintenként közös konyhával. Hatalmas szerencsém volt a többiekkel, rendkívül jó tár-

saság gyűlt össze, akikkel minden nap találtunk valami izgalmas programot – hol múzeumba jártunk, hol operába, ki-

Kunsthistorisches Museum előtt. Mert Bécsben ilyet is lehet. De nem csak gulyásfőző-szórakozó-shoppingolósétálgató társakat találtam, hanem barátokat is…

Korábban Bécs egy volt számomra Európa nagyvárosai közül, Ausztria fővárosa, Christkindlmarkt, Schönbrunn meg a többi szép múzeum, látványosság, Mozart… De ma már jóval több. Egy egész hónapig, egy hatodéves gyakorlat idejére bécsi voltam, és bizony emlékekkel, tapasztalatokkal, érzésekkel, illatokkal, élményekkel, kapcsolatokkal egy életre a részemmé vált.

állításra, koncertre, borozni Grinzingbe, kortalanként kalandozni a Práterba, koalát nézni az állatkertbe, sétálni Mozart és a többi nagy nyomain, túrázni, vagy csak egyszerűen frizbizni a

Prosszer Mária

Furcsa műfajok nyomában: mi is az a limerick?

PÁLYÁZAT

A Szinapszis szerkesztősége, ahogy az előző számban is, ismét pályázatot hirdet az újság olvasói részére, hogy kellőképp kibontakoztathassák kreativitásukat. Célunk, hogy minden alkalommal egy-egy új, elsőre talán szokatlannak tűnő műfaj kerüljön terítékre. Sorozatunk újabb darabjaként jöjjön a limerick.

■ A limerick ötsoros, jambikus lejté-

sű abszurd vers, melynek harmadik és negyedik sora rövidebb, valamint rímképlete aabba. Általában első sora a „Volt egyszer…” tipikus felütéssel mutatja be a mű hősét, kinek tréfás, csattanóra épülő története jelenik meg a versben. A műfaj névadója az ír városka, Limerick, s igen nagy népszerűségnek örvendett a viktoriánus Angliában.

Várady Szabolcs meghatározása szerint a limericknek három fajtája van: 1. a nők jelenlétében is elmondható li-

merick, 2. az olyan limerick, amelyet nő nem hallhat, de papi személy még igen, és végül 3. a limerick. Más definíció szerint akkor jó a limerick, ha jól megrímelik.

Hasonlóan korábbi pályázatunkhoz, megint várjuk olvasóink műveit: ezúttal limerickeket. Konkrét témát nem szándékozunk megadni, mindenesetre felhívjuk az alkotók figyelmét a vizsgaszituáció megjelenítésének lehetőségére. Beküldési határidő: 2010. február 1., a leveleket pedig e-mailben a szerk.szinapszis@gmail.com címre

várjuk. A legjobbak között ismét szerény díjakat osztunk szét, valamint közöljük azokat a lap hasábjain.

A Szerk.

Segítségként közlünk egyet példaként: Volt egy úr, lakhelye Párizs, rászóltak: „Fogyjon le máris.”

Onnantól nem evett feltéthez köretet, „Pá, krumpli – mondta - és pá, rizs!”

(Varró Dániel)

VI. évf. 2-3. szám

57

SZINAPSZIS

Kultúra és fenntarthatóság

PÁLYÁZAT

Esszépályázat

A Pécsi Tudományegyetem a Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 egyetemi programjainak keretében esszépályázatot ír ki a magyar egyetemeken alapképzésben, mesterképzésben vagy PhD-képzésben tanuló nappali és levelező tagozatos hallgatók számára.

■ A 2010-es prog-

meghatározó tényeTÉMÁK,KATEGÓRIÁK,FELTÉTELEK ramok egyik kiezőjévé vált. melkedő, nemzetA pályázat két választható témája: Pécs ezzel a közi színvonalú 1. A fenntarthatóság Európája konferenciával emlérendezvénye a 2. Európa – Kelet és Nyugat egységében kezik meg a GörögMandulavirágzási A pályázatot a Pécsi Tudományegyetem két kategóriában írja ki: országból huszonöt Tudományos Na1. Alap- és mesterképzésben tanuló nappali és levelező tagozatos hallévvel ezelőtt elindípok, a Pécsi Tudogatók tott Európa Kulturális mányegyetem ha2. Doktori képzésben tanuló nappali és levelező tagozatos hallgatók Városa, majd későbgyományos, ám a Pályázati feltételek: biekben Európa KulKulturális Főváros A pályaművek terjedelme legfeljebb 20 000 karakter (szóközökkel) lehet. turális Főváros progévében megújuló A pályaműveket e-mailben kérjük benyújtani. ramról. interdiszciplináris Kérjük, a mellékelt külön adatlapon megadni a pályázó nevét, pontos cí- Díjak: nemzetközi konfemét, életkorát, e-mail elérhetőségét, telefonszámát, oktatási intézményéA pályázat főrenciája. 2010-ben nek nevét, valamint a szakot és évfolyamot, melyen tanul. díja: kategóriánként a Tudományos NaCsak érvényes hallgatói jogviszonnyal érvényes a pályázati jelentkezés, 50.000 forint pénzjupok két kiemelt téegyéb esetekben kizárjuk a pályázókat. talom az első helyemája: Európa Kelet Pályaművet vissza nem küldünk. zetteknek. és Nyugat egyséA legjobb pályaműveket honlapunkon és/vagy a konferencia-kiadványban A pályázat kiemelt dígében és a Fennmegjelentetjük. ja: a legszínvonalatarthatóság EuróA pályázatokat rangos zsűri fogja elbírálni. sabb pályázat szerpája. zője előadást tarthat A Pécs2010 EuBeadási határidő 2010. január 4. a konferencián a rópa Kulturális FőEredményhirdetés: 2010. január 31. nemzetközi tudomávárosa program nyos és kulturális élet üzenetei között legnagyobbjaival. A nagy hangsúlyt helyez a város „kapu“ cia. díjazott a Mandulavirágzási Tudomászerepére. A Balkánt és Nyugat-EuróA Pécsi Tudományegyetem már a nyos Napok teljes időtartama alatt a pát összekötő, mind a két világra nyi- tervezéstől, a pályázat beadásától konferencia vendége lesz. tott város programjának koncepciójá- kezdve komoly szerepet vállalt és válban jól elhelyezhető Európa egymás- lal ma is a program megvalósításában.

Cselik Bence tól eltérő, de mégis szorosan össze- Kiváló tudósaink, jeles oktatóink, a műEmail: cselik.bence@pte.hu tartozó keleti és nyugati kulturális örök- vészeti élet elismert alakjai révén ségét, szellemiségét elemző konferen- egyetemünk a kulturális innováció Drabble pályázat Kedves Olvasó!

Előző számunkban pályázatot hiredettünk, a drabble műfajában. Nagy örömünkre szolgál, hogy nyolc pályamű is érkezett szerkesztőségünkbe.

Az alkotásokat természetesen a későbbi oldalakon közöljük, melyekhez jó szórakozást kívánunk!

Hosszas gondolkodás után végül nem állítottunk fel sorrendet a művek közt, úgy döntöttünk, hogy minden kedves pályázónkat könyvjutalomban részesítjük.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a lelkesedést, és a színvonalas pályázatokat, bátor olvasóinknak pedig szívből gratulálunk!

Szerkesztőség 58

VI. évf. 2-3. szám

2009. NOVEMBER–DECEMBER

Alessandro Baricco: Vértelenül KULTÚRA

„Két öreg látványából lehetetlenség kitalálni, hogy abban a pillanatban mindenre képesek. Pedig így van. Mert az asszony, nem más, mint egy kísértet, a férfi élete pedig hosszú-hosszú ideje véget ért már. Ha tudnák ezek az emberek, akkor most félnének.”

■

Ez volt az első könyv, amit Bariccótól olvastam. Az ember kezébe veszi ezt a nyolcvanhét oldalas novellát, és nem remél tőle sok mindent, maximum kellemes szórakozást egy buszút alatt, a történet azonban észrevétlenül beszippant minket: nem enged, pedig elsőre semmi megkapó nincs benne.

A borító fehér, rajta egy idézet a könyvből: „… nincs erősebb annál az ösztönnél, mely arra késztet, térjünk vissza oda, ahol tönkretettek bennünket, és éveken át újraéljük azt a pillanatot. És csakis azt gondolhatjuk, hogy aki egyszer megmentett bennünket, az képes rá újra meg újra. Egy hosszan tartó pokolban, mely azonos azzal, ahonnan jövünk. De egyszer csak kegyes lesz hozzánk az a pokol. És vértelen.”

Semmitmondó idézet, ami persze sejteti magáról, hogy a történet fő mondanivalója lesz. Na de ki értené ebből az egészet?

A történet Nina életét meséli el. Végigkövethetjük, ahogy gyermekkorában egy padló alatti rejtekhelyen bujkálva végighallgatja, ahogy apját és öccsét megölik. Három férfi ront rájuk saját otthonukban. Az édesapát az elején még sajnáljuk, aztán kiderül, hogy ő sem ártatlan. Egyik percről a másikra veszítjük el azt az ítéletet, hogy ki a Alessandro Baricco (1958- )

jó, és ki a rossz, kit is kell sajnálni, és ki a történet igazi negatív hőse. Minden pillanatnyi, minden változik, mert Baricco az ujja köré csavar minket.

Csak egy dolog állandó, a sajnálat és a különös szimpátia Nina és Tito felé.

A novella második része gyakorlatilag Nina és Tito találkozása, amikor felelevenítik az akkor már megöregedett nő életét. Nem beszélt, soha senki sem hallotta hangját azóta a nap óta, de azon a délutánon, amikor elmegy Titóhoz, újra megszólal. Sokszor hangzik el, hogy úgy beszél életéről Nina, donna Sol, vagy nevezzük akárhogy az egykori kislányt, mintha nem is a sajátjáról beszélne. Élete rejtélyekkel teli volt, ő maga se tudja az események miértjét, nem látja a szövevényes összeesküvéseket, amik beszőtték életét. Tito segít neki, megmutat egy másik fonalat, ami kezdi lassan eggyé kovácsolni a nő életének történetét, miközben szenved attól, hogy újra fel kell elevenítenie mindazt.

Kiderül, hogy a három merénylő közül kettő már különös halált halt, és sejthetjük, hogy most Tito következik. Az egykori kislány, aki magzatpózba gubózva rejtőzött a fapadló alatt, most elérte élete tragédiájának utolsó élő hősét.

Egyszerű, kijelentő mondatok, fur-

A torinói származású író rendkívüli népszerűségnek örvend Olaszországban, és a világ számos országában, tekintve, hogy volt műve, amit huszonhét nyelvre fordítottak le (Selyem). Eredetileg zongoraművészetet és filozófiát tanult, majd első állását egy olasz nemzeti lapnál kapta, mint operakritikus. 1993-ban társalapítója volt a torinói Holden kreatív íróiskolának. Az iskola a híres regény egyik szereplője után kapta nevét (J. D. Salinger: Zabhegyező, Holden Caulfield). Legelső megjelent írása a Haragvárak című novellája volt, azonban világhírét Selyem című munkájának köszönheti. Ezután hazánkban több írása is megjelent, mint például a Novecento, amit az Örkény Színházban színpadra is állítottak Az óceánjáró zongorista címmel.

csán kezelt párbeszédek, néhány elszórt hasonlat, amik ugyan megkapóak, de csak pár sor erejéig, mert azonnal visszaugrunk a történethez, ahelyett, hogy ezekre figyelnénk. Egy család, akit saját otthonában támadnak meg. Három férfi, aki rájuk ront, személyes indulatokkal motiválva, mert hiába ért ugyan véget a háború, saját sérelmeik még nem kerültek megtorlásra. Egy kislány, akit az édesapja gondosan elbújtat. Egy fiatal férfi, akit épphogy kiszakítottak gyermeki életéből, s máris egy megtorló akcióba keveredik. Mert nem szól másról a könyv, csak egy ördögi körről. Személyes sérelmek miatt elkövetett, cseppet sem kicsinyes bosszúkról, amik emberi életek kioltásával járnak, és csak újabb személyes sérelmeket szülnek. Egy olyan háború áldozatairól – akik bármelyik fél oldalán harcoltak is – elhitetik magukkal, hogy képesek voltak azonosulni az eszmével, de nem mernek beszélni róla, mert félnek. Félnek attól, hogy ok nélkül harcoltak, hogy bábok voltak.

Tönkretett életek, megszakadt sorsok.

Elvesztek egy pillanatban, ott ragadtak, és nem képesek szabadulni. Nem képesek bízni a világban, új életbe kezdeni. „Hol vagyok én?, töprengett a férfi. Itt? Vagy ott és akkor? Léteztem egy másodpercre is e pillanaton kívül?”

Nina és Tito azonban azon a délutánon mégis megtörik a kört. Egymás mellett találnak menedéket, és azzal, hogy kibeszélik magukból mindazt, amit eddig senkivel sem, amit éveken át gyűjtögettek, megszüntetik az ezeréves átkot, és feloldozzák saját magukat. S amikor már nincs mit mondaniuk egymásnak, megnyugszanak, és nem félnek többé. Révbe értek, mindennek vége. Hogy a kiadó szavaival búcsúzzak: Íme az ember. Ecce homo.

Barbi VI. évf. 2-3. szám

59

SZINAPSZIS

Drabble PÁLYÁZAT

Nagy örömünkre, az előző számban meghiredetett drabble-pályázatra, rengeteg kiváló iromány érkezett. A szerkesztőség tagjai felállítottak egy sorrendet, de szeretnénk, ha ettől függetlenül kedves olvasóink is el tudnák olvasni az összes beérkezett művet! Jó szórakozást hozzájuk!

Milyen mély vízben evezünk ma?

Fantasztikus tudományos találmányok látnak napvilágot mostanság. Felgyorsult a világ, minden tevékenységünket felváltja, megkönnyíti a technika. Lassan már megmozdulnunk sem kell, csak fogjuk a távirányítót, vagy szólítjuk a robotot, hogy fogja meg. Nem árt vigyázni ezzel a nagy kényelemmel. Feltalálták már azokat a pici chipeket, amiket be lehet ültetni minden emberbe személyazonosítóként. Nem csak a bűnözés megakadályozása miatt, hanem, hogy befolyásolni tudják még a gondolatainkat is a chipeken keresztül az agyunknak küldött elektromos jelekkel. Nem lesz beteg ember, mert még korai embrió állapotban kiszűrik az öszszes genetikai betegséget, hajlamot. Kérdem én: mi marad akkor nekünk, gondolkodni, tenni és fejlődni vágyó EMBEREKNEK? Lehner Tamara ÁOK III. Te vagy a kapitány Életünk szövevényes folyamán haladva, sok mindennel találkozunk, még több dolgot átélünk, és rengeteg befolyásoló tényező határozza meg, hogy mikor melyik irányba haladunk tovább célunk felé.

Az élet, akár egy hatalmas csónak, mindenki birtokol egyet, még te is. Te döntöd el, mikor, kivel, mennyi ideig osztod meg csónakod, hogy egy csónakban evezzetek. Valamint azt is, hogy merre haladjon a csónak. De megeshet, hogy nehéz helyzetbe kerülsz, hiszen az időjárás szeszélyeit nem lehet irányítani, így bármikor összecsaphatnak a hullámok feletted. Az már csak tőled függ, hogyan mászol ki a hullámvölgyből, és milyen végkövetkeztetést vonsz le az események sorozatából.

Hisz nálad a kormány!

Hallgató Mónika GyTK II.

60

VI. évf. 2-3. szám

Éhes vagyok és fázom.

Minden falat étellel, minden korty ivóvízzel takarékoskodnunk kell, hiszen ki tudja, meddig hánykolódunk még a tomboló viharban. Amíg csak szem ellát, köd, viharfelhők, pára, félhomály, és víz, víz, víz mindenütt. Hajónkat hatalmas hullámok dobálják játékszerként, a fedélzetet vadul ostromolja az eső, a szél fülsiketítően tépázza a korhadt deszkákat.

Minden áldott nap imádkozom, hogy el ne sülylyedjünk.

Istenem, hogyan tehettél ilyet velem, s családommal? Honnan tudhattam volna, hogy az állatok ürüléke ily bűzt áraszt, s hogy még a csirkét sem vághatom le, ha megéhezem? Könyörülj rajtam, hiszen idestova negyven napja tengődöm milliónyi állat között ezen a bárkán!

xx

Apám szerette a tengert Apám szerette a tengert. Csak ült kinn a parton, és órákig figyelte a hol nyugodt, hol feltámadott vizet, a hullámok megkergült táncát. Arról álmodott, hogy majd egyszer, egy lenyűgöző pillanatban, mely keveseknek adatik, megküzdenek: ő és a tenger. Kievez a nyílt síkra, tisztességben, a dörgő, dühös víz tajtékot vet rá, jeges öklével arcába csap, de ő állja a harcot. Verejtéktől csatakos, megkérgesedett tenyerével úgy markolná azt az evezőt, mint annak előtte sohasem.

Ahogy egyre csak ült a parton, szemében ott égett a tűz, a remény, hogy értelmet nyerhet élete. Apám szerette a tengert. Azt hiszem, valaminek a hiányára emlékeztette őt.

SK.

2009. NOVEMBER–DECEMBER Vihar van… Öt Az első vihar váratlanul ért. Megdöbbentem, mégis erős kézzel kormányzom hajómat, próbáltam ellenállni a hullámoknak, talán sikerült is.

Azt hittem, megnyertem a csatát.

Négy Az ezt következő érzelmi orkánok már nem döbbentettek meg annyira. Az érzések hullámain hánykódva néha felmerült bennem; vajon mást is ennyire megvisel ez a helyzet, vagy ők biztosan haladnak az egetrengető hullámok között is.

Három Egyre nehezebben viselem a mindig más irányból fújó szelet. Kezd meglazulni a hajógerinc.

Kettő Kezeim elfáradtak, nem bírom már tartani a lapátot. Talán nem is akarom már. Lehet, ideje lenne beletörődni, hogy vihar van és sokkal erősebb, mint én.

Egy

rr

Az élet csónak Szeretett volna egy saját folyót, láttuk rajta. Ahogy a poros betonúton hazafelé poroszkált az utolsó szőrszálacska is hűvös vízért könyörgött. Aztán elkezdett esni az eső és soha nem állt el. Lett egy tava, egy tengere, egy óceánja. De a víz nem mozdult, a felpüffedt állatok egyhelyben meresztették lábuk az ég felé. Két macska fért csak el mellette, de később rájött, hogy mindkettő kandúr. Unalmában kiszámolta a pí pontos értékét, majd kitalált egy Istent. Azt is láttuk, mikor könnyeivel hívogatta a galambokat, néha olajfaágat hoztak neki, néha almát. Sosem lett saját folyója, sosem haladt, csak megfeneklett az Araráton. Úgy hívták Noé.

Puskás Kata ÁOK II.

Élet, csónak Billenek, mereven lefelé révedek. Elfolyik a világ: kéken, nedvesen. Benne megannyi hal: undok ponty, búskomor busa, harcias harcsa, szelíd keszeg… de tőlem mind idegen.

Billenek, hirtelen felfelé kémlelek. Távoli a világ: kékes-szürke, rideg. Nincs benne se vidámság, se élet. Üres tér csupán, melyben szédülök.

Billenek, a horizontra tekintek. Határtalan a világ: véget nem érő messzeség, de nincsen benne se kezdet, se vég. Nem tudom, honnan jövök, és azt sem merre tartok én.

Billenek, egyszer csak magamba tekintek: unott látvány, szomorú, beteg. Rozsdás gerinc, korhadó lélek: ebben a formában már alig-alig élek.

Határozott döntés érlelődik bennem, de nincs mit tennem: billegek…

dp

-Szeretsz?

-Szeretlek.

-Mennyire?

-Nagyon.

-De igazán, mennyire nagyon?

-Nagyon - nagyon.

-Annyira, mint Micimackó a mézet?

-Jobban.

-És... Jobban, mint kiskacsák a kacsamamát?

-Annál is jobban.

-És még?...

-Úgy szeretlek, ahogy még soha senkit ezelőtt, feltöltöd a lelkemet, mint elemet az elemtöltő, vonzódom hozzád, mint egyik mágnes a másikhoz, beragyogod az életemet, mint hold fénye az éjszakát, kapaszkodom beléd, mint haldokló az élet utolsó perceibe, s ha nem lehetsz itt, akkor is vágyom rád reménykedve, mint egy kis papírcsónak, aki titokban hadihajó szeretne lenni.

-Mennyire kicsi papírcsónak?

-Egészen kicsike.

-Akkor mi egészen kicsike hajóhad vagyunk együtt?

-Úgy bizony. Igazi papírcsónakcsalád.

xx

VI. évf. 2-3. szám

61

SZINAPSZIS

Nagyon nem haraso!

FILM

A film, amire annyira vártunk, aminek annyira jó plakátokat csináltak, és aminek annyira csalogató volt a trailere, megérkezett. Eljött hozzánk, pusztulást hozva a világra, lerombolva és vízzel elborítva mindent, és mégis… a látványon kívül semmi nem ragadja meg igazán a nézőt. Ezért kézenfekvő a cím, amit az egyik orosz származású szereplő hangoztat a film közepén; nagyon nem haraso, azaz nagyon nem jó!

■ A film, amire annyira vártunk, ami-

nek annyira jó plakátokat csináltak, és aminek annyira csalogató volt a trailere, megérkezett. Eljött hozzánk, pusztulást hozva a világra, lerombolva és vízzel elborítva mindent, és mégis… a látványon kívül semmi nem ragadja meg igazán a nézőt.

Már megint szegény maják… Nyilván. Eredeti ötlet is lehetne, ha nem most lenne az ötvenedik film, amiben felhánytorgatják naptárukat, ami azt jósolja 2012. december 21-én beköszönt a világvége. Mégis Roland Emmerich, a film rendezője, fittyet hányva erre, története alapjának veszi a misztikus jóslatot, ami nem egyszer váltott már ki tömeghisztériát a való életben is. Jó húzás is lehetett volna, megadhatta volna azt a különös torokszorító hangulatot, ami igazán hiányzott a filmből, de nem tette. A „kasszasiker” elérésének érdekében egy másik, eddig ismeretlen elemet vet be a rendező, egy igazi, ízig-vérig gonosz és titkos összeesküvés-elmélet Amerikában. Ki hitte volna…

Minden hangulatfokozó elem be van vetve. Egy család, aki ugyan már közel sem éli az amerikaiak fehérkerítéses álmát, mégis szimpátiát váltanak ki az ember szívében. Ott van még nekünk John Cusack, aki az addigra már mással boldog családját siratja, valamint a könyvét, amit csak ötszázan vettek meg. A film közepe felé tőle vártam a megváltást, remélve, hogy majd elkápráztat a színészi játék, a párbeszéd, a mimika, aztán rájöttem, remekül asszimilálódott a film minőségéhez. Ha a színészi játékról beszélünk, mindenképpen említést érdemel Woody Harrelson, aki a legbolondabb figura a filmben, és akitől megkapjuk azt, amit Cusack elmulaszt megcsillogatni nekünk.

A látvány tényleg első osztályú.

Egy szava nem lehet rá az embernek,

62

VI. évf. 2-3. szám

talán csak az autós-menekülős jelenetet lehetett volna egy kicsit szebben kidolgozni, de nevezzük ezt az én szőrszálhasogatásomnak. Yellowstone park, Hawaii, Olaszország, legyünk bárhol, minden elpusztul, de mindezt olyan gyönyörűen teszi, hogy az ember tátott szájjal és csillogó szemmel nézi, elfeledve azt, hogy éppen eljött a világvége. Az egyetlen, talán túl gicscses jelenete mégis ide kapcsolódik.

Békésen üldögélve nézi az ember, ahogy imádkozó emberek százezrei halnak meg, amikor Olaszországba érkezünk utunkon. A Szt. Péter téren

rengeteg hívő morzsolgatja a rózsafüzért, több generáció fohászkodik kézen fogva odakint, míg a bíborosok is ezt teszik a Sixtus-kápolna „biztos takarásában”. Aztán a kamera a menynyezet felé fordul, és én személy szerint magamban kértem, talán Emmerich-et, talán valaki mást, hogy ne, csak ne ott repedjen … Be se tudtam fejezni a gondolatot, egy másodperccel később, Michelangelo jobb sorsot érdemelt freskója, éppen Ádám terem-

tésénél, és természetesen éppen Ádám és az Úr ujjainak találkozásánál fut keresztül egy tökéletesen szemfüles repedés.

Talán itt idéződött fel bennem az, hogy melyik is volt Emmerich utolsó katasztrófafilmje. A Holnapután…És igen, az a jelenet kúszott a szemem elé, amikor a szélben büszkén lebegő amerikai zászló, mozgás közben fagy meg, és nem mozdul többé. Ez a hangulat jellemző erre a filmre is. Annyira meg akarja nyerni a néző együttérzését, a szánalmát, úgy ki akarja harcolni azt az érzést, hogy miután kilép az ember a vetítőteremből, örüljön annak, hogy nem omlik a talpa alatt össze a talaj, hogy átesik annak a bizonyos lónak, annak a bizonyos másik oldalára.

Mert szép dolog, hogy az amerikai elnök nem hagyja el a Fehér Házat, és hogy az emberek, ha lassan is, de rájönnek, hogy együtt kell működni, a végén a gonosz is, ha be nem is belátja, de átgondolja tetteinek mélységét, de kérem szépen, mindezt egy filmbe kell belezsúfolni?! Százötvennyolc perc tömény szirup, a tökéletes happy end biztos ígéretével, mert ugyan hullanak az emberek, és tudjuk, hogy a világvége elkerülhetetlen, mégis biztosak vagyunk abban, hogy Jackson Curtis (J. Cusack) visszanyeri családját.

Véget ér a film a jövő ígéretével lezárva, elindul a stáblista és valahogy még sincs az a mosolygós, libabőrös érzés. Nincs misztikum, kevés a mondanivaló, és ami mégis van, az akörül kering, hogy mennyire jól nézett ki, amikor Tibetet elöntötte a víz. Mert bizony ez a film bekerül az „egyszer jó” kategóriájú filmek közé, rögtön a Holnapután és az I..e. 10000 után.

Barbi

VI. évf. 2-3. szám

63

Hazรกt az orvosnak, orvost a hazรกnak!