'Tartsunk Össze!'

TARTSUNK ÖSSZE!

Az ARKME rövid története

Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesülete

Association of Roman Catholic Hungarians in Great Britain

London, 2024

IMPRESSZUM

Szöveg és szerkesztés: Harrach Gábor

Fotók: Horváth Ádám, Kelemen Lehel, ARKME fotóarchívuma

Grafika és nyomdai előkészítés: Pámer Gyöngyi

Lektor: Korpos Attila

Felelős kiadó: Hastings Mária, az ARKME elnöke

ELÉRHETŐSÉGEK

62 Little Ealing Lane, London, W5 4EA +44 7858 399572 info@szentistvanhaz.info facebook.com/szentistvanhaz.london www.szentistvanhaz.org

Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesülete (ARKME) Association of Roman Catholic Hungarians in Great Britain

London, 2024

ELŐSZÓ

Akülönféle felmérések mintegy kétszázezresre becsülik az angliai magyarok számát, Londont pedig – némi túlzással – már több évtizede a második legnagyobb magyar városként emlegeti az anyaországi sajtó. A nyugatlondoni Ealingben található, háromszintes Szent István Ház – az Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesületének (ARKME) székháza – a maga 950 négyzetméterével, könyvtárával, kápolnájával és közel háromszáz négyzetméteres nagytermével ma az egyik legnagyobb magyar közösségi tér Angliában, az ott megszervezett koncertek, előadások, bálok, filmvetítések és nem utolsósorban hitéleti események pedig meghatározó eseményei a londoni magyarok mindennapos életének. A Szent István Ház ad egyúttal otthont a Miasszonyunk Főlelkészségnek, ahonnan az angliai katolikus magyarok lelki életét irányítják.

Habár az EU-csatlakozás után kivándorló magyar tömegek vallásossága, felekezeti kötődéseinek az erőssége össze sem hasonlítható az 1956-os emigrációéval, amely egy tradicionálisan keresztény társadalom lenyomatát őrizte meg idegenben is, több évtizedes jelenlétének köszönhetően a 21. században is a katolikus magyarok központja maradt az angliai diaszpóra egyik fő centruma. A Szent István Ház rendezvényeit a legkülönbözőbb társadalmi csoportok látogatják: Magyarországról és az elszakított részekről származók éppúgy vannak köztük, mint ’56-osok és fiatalok, értelmiségiek és munkások, családosok és párkapcsolatokat keresők, katolikusok és protestánsok, vallásosak és felekezeten kívüliek. Így az ARKME – a szűken vett egyesületi tevékenységen túl – olyan nemzedékok, társadalmi csoportok és régiók képviselőit kapcsolja össze, akiknek a találkozása ilyen koncentrált módon Magyarországon elképzelhetetlen lenne.

Az ARKME története tehát egyszerre foglalja magába egy összetartó londoni katolikus közösség és a nagy-britanniai magyar diaszpóra évtizedeit., nemcsak a Szent István Ház és elődje, a Notting Hill-i Mindszenty Otthon központi szerepe miatt, hanem az ott szolgált katolikus atyák révén is, akik lelki és közösségi vezetőkként évtizedek óta az angliai magyarság meghatározó – s nem egy esetben a brit katolikus társadalomban is megbecsültségnek örvendő – személyiségei közé tartoznak.

A címadó jelmondat – „Tartsunk össze!” – azokból az időkből származik, amikor az emigráció tagjai még az ideiglenesség és a hazatérés reményében élték mindennapjaikat, s a Mindszenty Otthon első évéről szóló titkári beszámoló így zárult: „Hazamegyünk-e mihamar és az egyesület bezárja kapuit, vagy itt halunk el bujdosásban és az egyesület kápolnájából kísérnek ki a temetőbe? Reméljük az előbbit, de készüljünk a rosszra is.”1 Akkor senki sem tudta, hogy még három és fél évtized – egy generációnyi idő – kell ahhoz, hogy Magyarország újra szabad országgá váljék. Azóta az angliai magyar diaszpóra a sokszorosára nőtt, miközben ma már mindenki a saját döntése szerint látogathat vagy költözhet haza. Ennek ellenére a felszólító módba tett egykori biztatás, bár más hangsúlyokkal, most is őrzi az érvényét.

Az alábbi összegzés primer források – személyes beszélgetések, hivatalos dokumentumok, cikkek, beszédek és privát feljegyzések –, valamint szakirodalmi munkák alapján készült. Az utóbbiak közül elsősorban Borovi József katolikus papnak és egyetemi tanárnak az angliai magyarok lelkigondozásáról írt könyvét érdemes kiemelni, amely nem annyira a közösségi élet, mint inkább a papi szolgálat oldaláról mutatja be a szigetországi katolikus diaszpóra életét, 2003-ban, vagyis öt évvel a Szent István Ház megnyitása előtt zárva a kronológiát.

Jelen kiadvány négy fejezetből áll. Az első az angliai katolikus magyarságot mutatja be dióhéjban, átfogó információkat és egyfajta ráhangolást adva az ARKME történetének ismertetése előtt. A második fejezet az egyesület hőskorszakát mutatja be, beleértve a Mindszenty Otthon (későbbi nevén Mindszenty Ház) megvételének körülményeit és működésének mindennapjait. A harmadik fejezet átfogó képet ad a jelenlegi egyesületi központ, a Szent István Ház hitéleti és közösségi tevékenységéről. Végül az angliai magyar diaszpóra sorskérdéseiről olvashatunk néhány felvetést.

1 Dr. Koháry József (1956): A Mindszenty Otthon megalakulásának története. Az ARKME 1956. január 29-i titkári beszámolójának kivonata. ARKME-archívum.

1945-től közel

húsz pap szolgálta az angliai magyarságot.

DIÓHÉJBAN AZ ANGLIAI KATOLIKUS

MAGYARSÁGRÓL

„Úgy gondolom, hogy sosem lehetünk eléggé hálásak azért a nagy szolgálatért, amelyet a nyugati magyar emigráció jobbik fele végzett évtizedeken át. A nyugati magyarság szolgálata történelmünk természetes része. Minderről beszélnünk kell, többet, mint eddig, rendszeresen.”

(Kodolányi Gyula író)

Magyarországról eddig hat nagy kivándorlási hullám indult meg Angliába: az 1849-es, az első világháborút követő, az 1945-ös (a Horthy-korszak vezetői, illetve a koncentrációs táborok túlélői részéről), az 1947-es (a kommunizmus elől menekülő politikusok részéről), az 1956-os mintegy húszezer fővel, s végül a 2004-es EU-csatlakozás utáni, amely létszámában a legnagyobb volt az eddigiek közül. Míg korábban a politikai üldöztetés, az utóbbi két évtizedben elsősorban az anyagi igények, a karriercélok és a tanulási tervek motiválták az áttelepülést.

Bár a különböző hullámokban érkezettek vallásossága eltérő volt, a magyar közösségi élet megszervezésben folyamatosan főszerepet játszott, s játszik ma is a katolikus egyház. A 20. század során az anyaországból áttelepültek érdekképviseletét nem egyszer a helyi magyar papok vállalták magukra. Ennek megfelelően honfitársaink általában felekezeti keretek között, főleg a katolikus egyház révén tartották egymással a kapcsolatot. E szabályszerűség alól ugyan kivételt képeznek a 2004 óta kivándorolt magyarok, azonban jelentős részben ők is felkeresték a már létező vallási közösségeket, köztük olyanok is, akik előtte soha nem ápoltak ilyen kötődéseket.

A második világháború végétől napjainkig közel húsz katolikus pap szolgálta az angliai magyarságot. A 2023-ban 98 évesen elhunyt Horváth Anna (Anci néni), aki a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján kapcsolódott be az egyesület vezetésébe, az évtizedek során több összegző jellegű feljegyzést is készített az ARKME számára; ezek közül az egyik az angliai katolikusok magyarokat szolgáló papok nevét tartalmazza a szolgálati éveikkel együtt. Az alábbi táblázat ennek a dokumentumnak az alapján készült.

A táblázat forrásául szolgáló kéziratban – a fentebb felsorolt 18 atya mellett – még mások neve is olvasható, így Dr. Szentirmay Sándoré, aki 1957-ben, egy év nagybritanniai tartózkodás után Amerikába távozott, Horváth Ferencé, aki valójában a britek papjaként tevékenykedett, Vass György jezsuitáé, aki 1954 és 1974 között szintén angol szolgálatban volt, ám helyi magyarokkal is foglalkozott, míg Nemesszeghy Ervin jezsuita atya tanulni jött a szigetországba, de közben Ispánki Bélának is segített. A jezsuita papok – az említettek mellett Vadkerti Béla nevét kell még megemlítenünk – az ötvenes években komoly szerepet töltöttek be a magyarok életében, köszönhetően feletteseiknek, akik lehetővé tették számukra, hogy szabadidejükben a honfitársainkkal is foglalkozzanak. A felsorolt atyák közül Tüttő György, Kovács Lajos és Horváth Ferenc Innsbruckban tanult, 1951-ben szentelték fel őket, s két év múlva a nottinghami püspök hívására jöttek Angliába, ahol az egyházmegye papjaiként álltak szolgálatba. Kovács Lajos 1994-ben hazament, és a Balaton mellett kapott plébániát.

Érdekes adalékokkal szolgál az angliai magyar hitéletre vonatkozóan Tüttő György2 összeállítása, amely jelenleg az ARKME dokumentumarchívumában található. Ebből kiderül, hogy Borsy Engelbert és Ürge Antal ’56-os menekülttáborokban tevékenykedett, továbbá megtudhatjuk azt is, hogy az angliai magyar papok

2 Tüttő György (2001): Római katolikus lelkipásztorkodás Angliában. ARKME-archívum.

eleinte nehéz körülmények között végezték küldetésüket, s teljes mértékben a hívek támogatására szorultak, mivel a helyi egyházmegyék – a németországiaktól eltérően – nem támogatták az emigrációs közösségek lelkipásztori ellátását. Az atyák kezdetben vendéglőkben, szállókban miséztek a kis csoportokban összegyűlt híveknek, majd néhány évig a Victoria állomás közelében lévő Palace Street-i templom, annak lebontása után pedig a Notting Hill melletti Sion zárda biztosított teret az anyanyelvű liturgiáknak. Csak az utóbbi bezárását követően, 1959-től letta magyar misék helyszíne az akkor már öt éve megvásárolt Mindszenty Otthon.

A londoni magyar atyák közül ki kell emelni Henkey-Hőnig Károlyt, aki a Boldogasszony Népe című egyházi havilap elindításával kapcsolatot teremtett az országban szétszórtan élő magyar hívek között, Molnár Antalt, aki az ARKME, illetve a Mindszenty Otthon megalapításában játszott szerepével írta be magát a diaszpóra történetébe, valamint Ispánki Bélát, aki Mindszenty egykori titkáraként már eleve tekintélynek örvendett a helyi magyarok körében, közel három évtizedes papi szolgálata alatt pedig a londoni emigráció kulcsfigurája lett.

1. táblázat: Magyar katolikus lelkészek Angliában, 1948–2020

Forrás: Horváth Anna kézirata. ARKME-archívum.

Név Szolgálati idő Megjegyzés

Dr. Várhelyi István 1948 –

Borsi Engelbert OFM 1949–1951 Brazíliába ment tovább.

Dr. Henkey-Hőnig Károly 1950–1953 Kanadába ment tovább.

Dr. Serei Károly SJ 1953 –

Molnár Antal 1953–1957 Az USA-ba ment tovább.

Varga László SJ

1957 –

Vadkerty Béla SJ 1957 –

Dr. Ispánki Béla 1957–1985 Haláláig szolgált.

Kovács Lajos

Mgr. Tüttő György

1957–1959 Dr. Ispánki Béla kisegítőjeként.

1959–1965 Dr. Ispánki Béla kisegítőjeként. 1985–2005 –

Virágh József 2005–2011 –

Csicsó János 2011– –

Dr. Kerényi György

1957–1966 –Lakatos Dénes 1986–2001 Kanadába ment tovább.

Dr. Ürge Antal

Németh János

Dr. Kerényi György

Fülöp Menyhért

1956–1957 Kéthavi szolgálat után hirtelen meghalt.

1957–1960 Svájcba ment tovább, majd hazatért.

1960–1966 Svájcba ment tovább.

2003–2016 Rochdale-ben szolgált.

Ispánki nimbuszát személyes életútja is növelte: Rómában teológiai, majd filozófiai doktorátust szerzett, Mindszenty mellett annak elődjét, Serédi Jusztiniánt is szolgálta, 1948-ban pedig a hercegprímással együtt ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre, míg végül 1956-ban mindkettőjüket kiszabadították a forradalmárok.

Főlelkészként szintén viszonylag hosszan, két évtizeden keresztül – az Ispánki Béla mellett eltöltött időt beszámítva pedig közel fél évszázadon át – szolgálta a közösséget Tüttő György, aki tudós papként a brit katolikus egyházban is nagy tiszteletnek örvendett, ami egyúttal a londoni magyarságnak is emelte a presztízsét. 1995-ben ő volt az, aki Ispánki halálának tizedik évfordulóján Esztergomba szállíttatta az egykori főlelkész holttestét, amelyet a Bazilika kriptájában helyeztek örök nyugalomra. 2011-től a Csángóföldön született, majd plébánosként Baranya megyében szolgált Csicsó János vezeti a Miasszonyunk Főlelkészséget.

Szólnunk kell még a Londonon kívül élő katolikus magyarokról is. A hatvanas évek végén – amikor az ’56-os emigráció, s ezen belül a katolikusok létszáma a halálozások, az asszimiláció, valamint a tengerentúli továbbvándorlások következtében már apadásnak indult – az Egyesült Királyságban élő mintegy 12 ezer római katolikus magyar fele a fővárosban élt, míg a másik ötven százalék Croydonban, Birminghamben, Wolverhamptonban, Bradfordban, Manchesterben, Bristolban, Nottinghamban és Leicesterben szóródott szét [Borovi, 2003]. Lelkipásztori gondozásuk intenzitása változó volt, mivel Ispánki Bélának egy idő után egyedül kellett ellátnia a szolgálatot az egész szigetországban. Észak-Anglia magyarsága végül 1986-ban kapott saját magyar katolikus papot az erdélyi származású Lakatos Dénes személyében, olyan nagyvárosokkal, mint Manchester, Birmingham, Nottingham. Őt, miután 2001-ben Amerikába távozott, Fülöp Menyhért követte [Borovi, 2003]. Azok a magyar katolikusok, akiknek nem állt módjukban személyesen valamelyik közösséghez csatlakozni, annak idején a BBC hallgatóiként kerülhettek kapcsolatba a szigetországban működő magyar egyházzal, ugyanis Ispánki Béla főlelkész rendszeres vendége volt a magyar adáson belüli vallási műsornak, akárcsak Varga Sándor református lelkész és a rabbi végzettségű Révész János [Sárközi, 2007].

Magyar nyelvű misét jelenleg két londoni helyszínen – a Szent István Házban és Croydonban –, a fővároson kívül pedig Lutonban látogathatnak angliai honfitársaink. A Főlelkészségen anyanyelvű keresztelést, esketést és gyóntatást is kérhetnek a hívek, erre az alábbiakban még bővebben kitérünk. A következő fejezetben az ARKME történetének hőskorszakával, vagyis a megalakulástól a Szent István Ház létrehozásáig terjedő időszakkal ismerkedhet meg az Olvasó.

A Szent István Ház megnyitásának tízéves jubileumi ünnepsége

A MINDSZENTY OTTHON ÉVTIZEDEI

„Illesse tisztelet azokat, akik országszerte és a fővárosban, Londonban oázist teremtettek, otthont, ahol a fiatalok pezsgő kedve kibuggyanhatott, az idősebbek egymással találkozhattak, terveket szőhettek, magyar közösségi alapokat rakhattak.”

(Pátkai Róbert evangélikus püspök, a MAOSZ alapítója)

AZ ARKME LÉTREHOZÁSA ÉS A SZÉKHÁZVÁSÁRLÁS

Aszigetországba 1948 elejétől kezdtek érkezni nagyobb létszámban a kommunista rendszer elől menekülő magyarok – számuk 1949 őszéig elérte a négyezer főt –, akiknek új életét a katolikus, a református és az evangélikus egyház szervezte meg az illetékes brit egyházi intézmények tudtával [Borbándi, 1989, első kötet].

A második világháború után az angliai magyarok első, nem hivatalos papja az 1948ban menekültként érkezett, először fizikai munkásként elhelyezkedő Várhelyi István volt, akit egy éven belül a formálisan is erre a feladatra kinevezett Borsy Engelbert követett. A lendületesen dolgozó ferences atya már két hónappal az érkezése után létrehozta – felettese, a westminsteri érsek jóváhagyásával – az Angliai Római Katolikus Magyarok Szent István Király Egyesületét (ami a névhasonlóság ellenére nem azonos az ARKME-vel), csatlakozásra szólítva fel a híveket, továbbá elindította a fentebb már említett Boldogasszony Népe című értesítőt, lelkiségi és tájékoztatási fórumot teremtve az egyesület, illetve a hívek számára.

Az angliai katolikus magyarság elsőszámú célja egy saját székház megvásárlása volt, amelynek érdekében éveken át gyűjtötte a pénzadományokat a közösség, hiszen mint szó volt róla, a magyar misék helyszíne folyamatosan változott. Az alábbi történet egy írógéppel írt szöveganyagból való, amelynek anonim szerzője a ház megvételének 25. évfordulóján emlékezett vissza az előzményekre.

„Egy alkalommal – 1949-ben – a richmondi szentmise után a NÉVTELEN MAGYAR [nagybetűs kiemelés az eredetiben – H.G.] levette kalapját. Így szólt társaihoz: »Adjatok pár fillért egy katolikus magyar ház felállítására. Nem méltó hozzánk, hogy oltárunk és papunk nomádként vándoroljon mindig.« A gyűjtőre többen gyanús szemmel néztek. Nem csoda. Ausztriában, Németországban sokan gyűjtöttek már, vízumok szerzésére, kivándorlásra és egyébre. Mind a pénz, mind a gyűjtő nemsokára eltűnt. Most azonban a tüzes »csatapap«, Borsy Engelbert ferences atya és két termetes csendőr biztosították a magyar becsületet. A kétség eloszlott. Hullottak a kalapba a bronz pennysek, réz hárompennysek és ezüst hatpennysek. Minden vasárnap.”32

Borsi Engelbert papsága idején 144 font gyűlt össze, utódja, Henkey-Hőnig Károly szolgálatának végén már 200 fontra emelkedett az összeg, s mire Molnár Antal atya napirendre tűzte a házvásárlást, összesen 440 font volt a kasszában. Közben a jogi körülmények is kedvezően alakultak: az angol püspöki kar 1952-ben, Henkey-Hönig Károly idején önálló nemzetiségi lelkészségnek ismerte el az angliai magyar katolikus közösséget – elsőként a szigetországban működő összes hasonló etnikai gyülekezet közül –, Chaplaincy for Hungarian Speaking Catholics néven. Ezt követően a még Borsy Engelbert által létrehozott egyesület kimondta a saját feloszlását [Borovi, 2003]. Vagyis az Angliai Római Katolikus Magyarok Szent István Király Egyesülete nem az ARKME, hanem a későbbi Miasszonyunk Főlelkészség szervezeti elődjének tekinthető.

3 Ünneplünk! (1979). Ismeretlen szerző írása. ARKME-archívum.

Néhány fontos fizetésükből az özvegy nagylelkű filléreit adták.

Az ARKME létrehozására végül 1953-ban került sor Molnár Antal atya és néhány híve kezdeményezésére. Az egyesületalapítás szorosan összekapcsolódott a saját közösségi ház 1949 óta esedékes ügyével. Ez a kettősség az ARKME létrehozásáról szóló körlevélben is megfogalmazódott: „Lelkipásztorunk, főtisztelendő Molnár Antal atya és a köréje csoportosult hívek, átérezve az angliai területen élő katolikus magyarság szorosabb egymáshoz fűzésének szükségességét, a hitélet fejlesztése, az egymás iránt érzett keresztényi szeretet erősítése, valamint egymás megsegítésének hatásossá tétele céljából életre hívták az Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesületét (ARKME). Egyesületi életünk kifejlesztésének és fenntartásának első feltétele egy egyesületi otthon, a »Katolikus Magyar Ház« létesítése. Ez egyébként régi vágya az Egyház tagjainak, hiszen évek óta adakoznak is rá.” [Borovi, 2003: 89.]

Az egyesület angol mintára épült fel. 12 tagú választmány vezette, világi elnöke Szilasy László csendőrezredes, egyházi elnöke Molnár Antal atya, titkára Koháry József orvos, pénztárosa (a brit egyesületi hierarchiának megfelelő fordítás szerint: vagyongondnoka) pedig Kovács Ferenc csendőr-főtörzsőrmester lett, aki végül a székházkérdés rendezését is kezébe vette. „Kovács Ferenc kitartó szorgalommal nézte az eladó házakat, míg 1953 végén egy klubhelységgel rendelkező ház eladó lett az Arundel Gardens-ben, 2000 fontért” – olvashatjuk egy visszaemlékezésben.3 1954 szeptemberében, amikor már testközelbe került a székházvásárlás lehetősége, az ARKME vezetői körlevélben buzdították erősebb adakozásra a híveket. „Eddig éveken át történt gyűjtés egy, még ismeretlen épületre, egy ház megszerzésének tervére – írták. – Az adakozás ehhez képest annyira erőtlen volt, hogy az előző években már nem is szorgalmaztuk azt. Most azonban tényt állítunk a katolikus testvérek elé és az előbbiekben bemutattuk a házat, amelyet az Egyesületünk céljaira megszereztünk. Most mindenki, aki velünk tart, ismerheti, hogy mire áldoz. Kérjük a híveket, hogy a ház árának kifizetésében támogassák az egyesületünket.”4

A körlevél valóban dinamizálta az adománygyűjtést. Adjuk át ismét a szót a már említett ismeretlen krónikásnak: „Mrs. Milnes Teréz, Nyikon Pál és neje, valamint Szabó Kálmán és neje 25-25 fontot ajándékoztak. Kovács Ferenc és Molnár Anna 200-200 font kamatmentes kölcsönt ajánlottak fel. Megalakult a Központi Bizottság. Felszólítására hihetetlen lelkesedéssel adakozott a nehéz munkát végző magyarság.

Pár fontos fizetésükből valóban az özvegy nagylelkű filléreit adták. Végre 1954 kora őszén megvásárolták a Kontinentális Zsidók Klubépületét, az Arundel Gardens 5 szám alatt. A házra felkerült Mindszenty bíboros neve. November 20-án Bernard Griffin bíboros-érsek megbízásából felavatta a házat Mgr. Rivers Arthur kanonok, a magyarok nagy barátja.”5

A megnyitón a helyszín zsúfolásig megtelt ünneplő magyarokkal, a szervezők még zongoristát, táncost és operaénekest is verbuváltak – saját körből – az eseményre. Rivers kanonok avatóbeszédében kétségtelenül mély azonosulásról tett tanúbizonyságot. „El tudom képzelni érzéseiteket – mondta –, mit jelent nektek ez az otthon. Egy kis hely az idegenben, mely a mártír kardinális nevét viseli homlokán, s hogy mily boldogok is lehettek ebben a pillanatban, s mennyi fogadkozás lehet szívetekben, miként fogtok dolgozni azon, hogy a ház méltó is legyen ahhoz, kinek a nevét viseli.”6

A visszaemlékezés szerzője külön méltatja azok szerepét, akik „vezetői vagy egyszerű tagsággal, főzéssel, takarítással és egyébbel segítették a nagy ügyet”, ugyanakkor az elismerő szavak mellett azokról sem feledkezik meg, akik kifejezetten ellenségesen viselkedtek a kezdeményezéssel szemben, „kígyót-békát kiabáltak” rájuk, cikkeztek ellenük, „gyanúsítottak, rágalmaztak”, vagy épp az avatóünnepséget követően kerültek elő, miközben „sohasem áldoztak semmit a közös célra, de szerették volna maguknak kisajátítani az adósságmentes, jól felszerelt otthont”.

4 Horváth Anna kézirata. ARKME-archívum.

5 Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesülete Körlevél az angliai római katolikus magyar Testvérekhez. London, 1954. szeptember. ARKME-archívum.

6 Ünneplünk! (1979). Ismeretlen szerző írása. ARKME-archívum.

7 T. E. (1954): A londoni magyar ház (Mindszenty Otthon) megnyitása. ARKME-archívum. (Figyelembe véve, hogy a Mindszenty Otthon adományozói közül csak egyetlen személy viseli ezt a monogramot, a szerzőt valószínűleg Takács Emilnek hívják.)

Mindent összevetve – akadékoskodások és gáncsoskodások ide vagy oda –, az adománygyűjtéssel egybekötött házvásárlás az angliai magyar emigráció csúcsteljesítményének tekinthető, hiszen előtte egyetlen nyugati magyar közösség sem tudott önerejéből saját székházat szerezni, ráadásul egy olyan metropoliszban, ahol az ingatlanárak globális mércével is kiugrónak számítanak. A székházvétel az önszerveződés kiemelkedő példája volt, amely a teljes egyesületi tagságot mozgósította. Rájuk is érvényesek Pátkai Róbert evangélikus püspök szavai:

„A Hazát kerestük! És kicsit pótolni igyekeztünk azzal, amit teremtettünk, azért, amit süllyedni láttunk. A haza nem szűnt meg hazának lenni számunkra, csak azért, mert idegen uralom taposott át rajtunk, hiszen szüleink, testvéreink, barátaink maradtak otthon, de annyira ködbeveszőnek látszott, annyira reménytelennek, hogy horgonyt kellett vetnünk. Valahogy úgy, ahogy a próféták tanácsolták zsidó sorstársaiknak Babilonban a fogságban: építsetek házat, rendezkedjetek be, éljétek hiteteket, tartsátok szokásaitokat. Ma így mondanánk: kultúrátokat, népiségeteket.” [Pátkai, 2008a: 38.]

A Mindszenty Ház adományozói:

Ádám Zoltán • Alländer József • Anghy Csaba • Bakács Bessenyei György • Balogh Erzsébet • Bánáti József és neje • Bárány K. István • Baranyai Lipót dr. • Baranyiné B. • Baranyi Katalin • Batiesné Anna • Benedek Margit • Berendi Franciska • Besskizzané Márta • Beutlerné Anna • Biro Árpádné • Bisztránné • Bitlik Julianna • Bogyor József • Boldus György • Bozsóki Anna • Böjthy János • British–Hungarian Fellowship • Buczkó Mihály • Burtonné • Caulné Cecil • Csatai Aladár • Csáthy Imre • Cserey Zsuzsa • Cserenyey Géza dr. • Csibrányiné • Csizmadia József • Csomai Ferenc • Csuka György • Délceg Ignác és neje • Demeter Katalin • Diószeghy Sándor • Dorogsághy Dénes • Dorosits Mária • Döme Mihály • Eggert Károly • Egyedné Irén • Elmer Zsigmond • Endrődi Ágoston • Erdei Jenő • Erdély Jolán • Ernyei Erzsébet • Fábry Magda • Fazekas Rozália • Flóris György • Forró Endre • Frenchné • Fürjes Lajos • Gács Nándor • Gányi Ida • Géczyné Rozália • Gith János • Giret József • Golabiewskiné • Gonda Ferenc • Gorka Pál István • Gowerné M. • Görög Antal • Gössy Ágnes • Grez Nándor • Györkös Ferenc • Halmai Sándor • Herceg Lajos • Hetessy Pál • Hiesz Miklós • Horváth Istvánné • Horváth Julianna • Hunyákné Margit • Jägerné • Jakab Anna • Jemottné • Jenety kisasszony • Josené Amália • Kakassy Eszter • Kallós Edéné • Katona János • Kemény J. dr. • Kemeter Ferenc • Kiss József • Kiss József (USA) • Kiss Mária • Kiss Menyhért • Klepacsné Rozália • Kohári József dr. • Koleszár Mihály • Koller György • Komáromi G. • Koronkay József • Kostyák Lujza • Kovács Etelka • Kovács Ferenc • Kovács Ferenc (Nottingham) • Kovács Imre • Kovács József • Kovács Mihály • Kovács Pál • Kozák János • Kozma Árpád • Kozó Károly • Köllö Teréz • Krausz Veronika • Kremmel Ferenc • Láncai Zoltán • Leeb Gyula • Lengyel Flóra • Lietovinkasné Gizella • Lörincz úr • Lörinczyné Mária • Lukács János • Lukács Mária • Luspai Kálmán • McGee E. Mrs. • Magyar Mária • Major Gabriella • Makovits Teréz • Máté Teréz • Mehn Rezső • Meilinger Lajos • Menczer Béla • Mercs János • Mérő József • Milnesné Teréz • Móger Károly • Móger Károlyné • Molnár Anna • rev. Molnár Antal • Montano Miklós • Mosztrai Tündi • Müllerné Etel • Nagy József • Nagy kisasszony (Venezuela) • Nagy Lajos • Németh József • Németh Julia • Neruda Frigyes • Novobáczky Kálmán dr. • Nyikon Pál és neje • Odescalchi Károly herceg • Ódor Matild • Oláh Gyula • Oláh Jenő • Orosz Béla • Pagsuta József • Pál Lajosné • Palmer Rudolf • Patkós Károly • Pazuha Anna • Penczyné Mária • Pettes József • Pincés Géza • Pinke Rozália • Power M. kisasszony • Rapcsák Lajos és neje • Richardné • Ricsin István • Roszpapané Albina • Rózsavölgyiné J. • Röszling Lajos • Salamon L. • Saltcastle N. • Sándor János. Schaffer Pál • Schenk Rudolf • Schlieslerné Helen • Schopp N. • Simasonné Mary • Sörényi István • Sövérjessy Gyula • Stanó Ferenc • Stillesné Rozália • Stöhr Mária • Suffolkné Éva • Szabó Attila • Szabó Erzsébet • Szabóné Ilona • Szabó Istvánné • Szabó Kálmán és neje • Szabó László • Szabó Mihály • Szabó Miklós • Szakály Imre • Szánthó Erzsébet • Szappanos Józsefné dr. • Seleczkyné Erzsébet • Szendrey Erzsébet • Szentmihályi Endre • Szentpályiné Teréz • Szilassy László • Szivós Ferenc • Slavonits József • Szórádné Mária • Szurmay Tibor • Szücs Vince • Takács Emil • Takács Sári • Tasnádyné M. • Tauber E. kisasszony • Teleki Gabriella gr. • Thiringer Tamás • Toma József • Torbágyi József dr. • TorzayBiber Andrásné dr. • Tóth Ferenc • Tóth Gyula • Tóth Tibor • Török Mihály • Tucka V. Szilárd • rev. Tüttő György • Ullein-Reviczky Antal • Utczás Márta • Váczy Margit • Vadon Rudolf • Vajainé Rózsi • Valentinné R. • Varga kisasszony • Varságyi Márta • Vecsey Géza • Weiss Armand dr. • Zámbory János • Závorszkyné • Zsiga Gabriella

Az új székház adományozóinak listáját a ház falán függesztették ki, ahol egészen a 2006-os ingatlaneladásig megtekinthető volt. A Szent István Házban jelenleg nincs kitéve ilyen lista, az ARKME dokumentumarchívumában azonban elérhető a névsor.

Gyakorlatilag őket tekinthetjük a Mindszenty Otthon alapítóinak, összesen 230 személyt, valamint a British–Hungarian Fellowship társaságot. Az adományozók között Londontól távol élő – nottinghami, egyesült államokbeli és venezuelai –támogatókat is találunk, valamint olyanokat, akik nevük alapján született britek, vagy brit családba házasodtak. A legismertebb adományozó Ullein-Reviczky Antal, a két világháború közötti időszak ismert diplomatája és sajtópolitikusa volt, de neves arisztokratacsaládok képviselői is szerepelnek a listán, például egy Odescalchi herceg és egy Teleki grófnő, továbbá olyan értelmiségi szaktekintélyek, mint Gorka Pál vagy Szurmay Tibor.

Az ARKME krónikásai egyöntetűen Kovács Ferenc főtörzsőrmester nevét emelik ki, aki – mint fentebb szó volt róla – központi szerepet játszott a Mindszenty Otthon létrehozásában. Horváth Anna egyik feljegyzéséből kiderül, hogy az egykori királyi csendőr az osztrák menekülttáborban töltött évek után, 1948-ban érkezett Angliába, majd az akkori törvények által előírt három éves fizikai munkát követően Londonba költözött, s bekapcsolódott a magyar közösségi életbe. A Magyar Királyi Csendőrök Bajtársi Körének hírlevele, a Bajtársi Levél 35. száma rövid nekrológban adott hírt az őrmester 1974-es haláláról, hangsúlyozva, hogy „az angliai magyar újságok és szervezetek vezetői sorban megemlékeztek kiváló érdemeiről”.7 Temetésén több mint száz Angliában élő magyar csendőr vett részt.

A székháznak otthont adó Notting Hill városrész ma már egy viszonylag elegáns negyednek számít, akkor azonban még egy teljesen átlagos nyugat-londoni kerület volt. A háromszintes épület összesen száznyolcvan négyzetmétert tett ki, átalakítása a vásárlást követően éveket vett igénybe. A mai viszonyok között furcsának tűnhet, hogy a székházat egy élő emberről nevezték el, a korabeli gyakorlatban azonban a tiszteletadásnak ez a formája még egyáltalán nem számított különösnek.

Mindszenty József látogatása Londonban

Forrás: Mindszenty Alapítvány

7 Bajtársi Levél, 35. 1974–1975.

Mindszenty a nyugati magyarság körében elképesztő tekintélyt élvezett, ami részben a hercegprímás személyes szerepvállalására, részben közjogi okokra vezethető vissza. Az utóbbi jelentőségét jól érzékelteti, hogy az egykori csendőrök említett hírlevele a Mindszenty József halálára írt nekrológban „Első Zászlós Urunk”-ként, „az emigrációs szellemi honvédelem vezéreként” említi őt, aki „a Moszkvának be nem hódolt magyarság előtt törvényeink szellemében a király és nádor hiányában [kiemelés tőlem – H.G.] a M. Kir. Fegyveres Erők főparancsnoka”.8 Mindszenty tehát a magyar royalisták szemszögéből az ország első emberének szerepét töltötte be.

Borbándi Gyula az 1971-től hivatalosan is emigrációban (Rómában, majd Bécsben) élő Mindszenty tevékenységét és kultuszát így összegezte:

„A Pazmanaeumban rendezkedett be, ahonnan személyes érintkezések, utazások és levelezés formájában végezte a külföldi magyar katolikusok lelki irányítását. Hatása és befolyása azonban nem korlátozódott a katolikus egyház tagjaira. A magyar emigráció túlnyomó többsége hallgatott a szavára és őszintén tisztelte. A hit és az egyház szabadságáért folytatott küzdelme, igazságtalan és jogtalan meghurcolása, sok éves rabsága, majd másfél évtizedig tartó önkéntes száműzöttsége a budapesti amerikai követségen, valamint makacs kitartása elvei mellett oly tekintélyt és megbecsülést adott neki, amellyel sem előtte, sem utána magyar emigráns az elmúlt negyven esztendőben nem dicsekedhetett.” [Borbándi, 1989, második kötet]

Mindszenty József tehát nemcsak az angliai, hanem a teljes nyugati magyarság körében kivételes megbecsültségnek örvendett. Néhány konkrét példa: Argentína legfontosabb magyar kulturális intézménye a Mindszenty Akadémia nevet vette fel, Leuven-ben és Innsbruckban szintén a hercegprímásról nevezték el a helyi magyar diákkollégiumokat, a bíboros halálának tizedik évfordulóján megjelentetett kiadvány pedig közel húsz megemlékezés programját ismerteti Bécstől Párizson át New Yorkig [Füzér, 1987], de ezek csak a nagyobb rendezvények voltak, a lista nyilván nem teljes.

A londoni katolikus központ elnevezése tehát egyszerre tükrözte a Mindszenty iránti általános tiszteletet és a magyar emigráció antikommunista szellemiségét. Bő fél évszázaddal később az ARKME az új székházat már egy teljes mértékben konszenzuális történelmi személyről, Szent Istvánról nevezte el. Ugyanakkor annak nagyterme, amely jelenleg a legtöbb lelkiségi és kulturális programnak a helyszíne, ma is a hercegprímás nevét viseli, hangsúlyozva a folytonosságot az ARKME múltja és jelene között.

Uo.

ÉLET A MINDSZENTY OTTHONBAN

De hogyan is működött valójában a Mindszenty Otthon, majd későbbi nevén Mindszenty Ház? Az ingatlanvásárlást követően az első feladat a brit törvényi követelmények gyakorlatba ültetése volt. „Az angol hatóságok előtt az egyesület elismertetését Unger Imre ügyvéd tanácsai alapján végeztem el –tájékoztatta a tagságot bő egy évvel a házavató után Koháry József egyesületi titkár. – Megkaptuk az italmérési engedélyt, amely miatt mint »club« jelentettük be magunkat, és amely miatt tagnyilvánítást és vendégkönyv-rendszert kellett elfogadnunk. Az igazi egyesületi elismerés avval történt meg, hogy a Friendly Society státust megkaptuk, ami lényeges adókedvezményekre jogosít.”9

A székház kettős funkciót töltött be: egyszerre biztosította az anyanyelvű hitélet és a magyar közösségi élet állandó helyszínét. Az 1956-os szabadságharc leverését követően, amikor immár magyarok tízezrei választották új hazájuknak NagyBritanniát, az ARKME közösségkovácsoló szerepe tovább erősödött, s a Mindszenty Otthon is mind fontosabb szerepet játszott az emigráció életében, mindenekelőtt a hitélet területén. Borovi József szerint az angliai magyar katolikus élet a hatvanas évek első felében, Ispánki Béla és Tüttő György atyák irányítása alatt élte az aranykorát. A Mindszenty Otthon ekkor átlagosan háromnaponta adott otthont valamilyen hitéleti, kulturális vagy ismeretterjesztő programnak.

Pejacsevich Mária grófnő, az angliai magyarság egyik legaktívabb személyisége – a brit Katolikus Női Liga magyar gondozónője, s egyúttal Ispánki Béla titkárnője – 1969-ben körlevélben jelentette be visszavonulását, számot adva egyúttal az angliai magyar katolikusok intézményi helyzetéről [Borovi, 2003]. A forrásértékű levélből kiderül, hogy a Mindszenty Otthon hetente négyszer jutányos áron biztosított étkezést a magyaroknak, vasárnap esténként bingót szervezett a lelkészség javára, ismeretterjesztő előadásokat tartott, illetve havonta táncestélyt szervezett, magyar cigányzenekarral. Ezenkívül működési helyet biztosított több más szervezetnek is, így az orsolyita nővérek vezette hétvégi Magyar Iskolának, a Deák Ferencről elnevezett 57. számú cserkészcsapatnak, a Szent Erzsébet Női Ligának, a Pax Romanának, a magyarok és angolok számára lelkigyakorlatokat szervező ifjúsági csoportnak, valamint a Rózsafüzér Társulatnak.

Részben hitéleti, részben közösségi célokat szolgált az Életünk című egyesületi lap elindítása (nem összekeverendő az ugyanilyen címet viselő, a magyar diaszpórával európai kitekintésben foglalkozó jelenlegi folyóirattal), amelyet a Boldogasszony Népe mellékleteként terjesztettek.

A korabeli dokumentumok szerint az ARKME vezetősége legfontosabb feladatként a magyar iskola indítását jelölte meg. Akkor ez mintegy kéttucatnyi iskolaköteles korú, a kamaszkort még el nem ért gyermek szombat délutáni anyanyelvű oktatását jelentette, játékos körülmények között. A program bő fél évvel a Mindszenty Otthon megnyitása után indult.10 (Napjainkban ezt a feladatot Anglia-szerte önálló hétvégi magyar iskolák látják el, így az ARKME tevékenységi portfóliójában már nincs benne az anyanyelvű oktatás.)

A megszokott rendezvényeken túli, egyedi programok sorában kétségtelenül Mindszenty József 1973-as látogatása volt a legjelentősebb esemény. Kevésbé szimbolikus erejű, ám az anyaországgal való kapcsolattartás szempontjából szintén lényeges program volt még – immár közvetlenül a kommunizmus közép-európai összeomlását követően – a külföldön élő magyarok püspökének, Miklósházy Attilának az 1990-es és 1993-as látogatása a székházban.

Működtetésének első évtizedeiben a Mindszenty Otthon minden magyar előtt nyitva állt, ahol bárki a kedvére fogyaszthatott. Mint Koháry József titkár a fentebb idézett beszámolójában elmondta, a szeszmérés hatósági engedélyezése jelentősen növelte a ház látogatottságát és az egyesület bevételeit. E befogadó hozzáállás azonban később nem kívánatos következményeket eredményezett. Az 1972. júniusi ARKME-közgyűlés jegyzőkönyvében már a következő tagsági javaslatot olvashatjuk: „Tekintettel (…) az italmérés, illetőleg főképpen a nem-

9 Dr. Koháry József (1956): A Mindszenty Otthon megalakulásának története. Az ARKME 1956. január 29-i titkári beszámolójának kivonata. ARKME-archívum. 10 Uo.

A Mindszenty Otthon minden magyar előtt nyitva állt.

Egy-egy önkéntes csapat tagjai évtizedeken át is együtt dolgoztak.

tagok italfogyasztása révén előállott fegyelem-lazulására, a konyha és az italmérés szüneteljen a Mindszenty Otthonban, kivéve a külön meghirdetett és szigorúan a tagság részére tartott rendezvényeket.”11 Ugyanezen a közgyűlésen még olyan – általános válsághangulatról tanúskodó – felkérést is intéztek a tagokhoz, hogy „írják meg röviden építő jellegű javaslataikat, ötleteiket. A kérdés: Mi legyen a Mindszenty otthonnal? Fenntartsuk-e továbbra is? Az alapszabályok keretein belül mily konkrét rendeltetéssel, programmal? Hogyan biztosítsuk a jövőben a fenntartás anyagi alapjait?” A jegyzőkönyvből kiderül, hogy a tervekkel ellentétben nem sikerült az ARKME létszámát több ezresre növelni, ezért elmaradtak a bevételek, s így a költségek háromnegyedét már a kezdetektől az italmérés fedezte – ami önmagában még nem lett volna probléma, csakhogy a rendfenntartó önkéntesek szerepét vállaló csendőrök időközben kiöregedtek, így „a fegyelem kérdése égetővé vált”.

Horvát Mária egykori elnökségi tag visszaemlékezése szerint egyes törzsvendégek méltatlan viselkedésükkel, részeges és kötekedő magatartásukkal, állandó hangoskodásukkal nemcsak az egyesületi tagoknak, hanem a környéken élőknek is megkeserítették az életét.12 Ezt megelégelve végül Ispánki Béla tiltakozásképpen lemondott az ARKME egyházi elnöki tisztségéről, s bezárta a házat – a magyar miséket azonban továbbra is megtartotta. A történtek pontos dátumáról nincsen feljegyzés, Horvát Mária a hetvenes évek végére datálta az eseményeket. Borovi József a könyvében egy papírcetlit említ, amin egy ismeretlen személy a Mindszenty Otthont bezártnak, a magyar iskolát, a cserkészcsapatot és az ifjúsági csoportot pedig megszűntnek nevezi. A szerző Ispánki Bélát sejti a sorok mögött, a nyolcvanas évek elejére tippelve annak keltezését. A cetli azonban minden valószínűség szerint a Horvát Mária által említett zárva tartás idején született, amiről egyébként Borovi nem tesz említést a művében.

A ház végül hat hónapig volt zárva, aztán a közösség egyik tagja, Némethy Erzsébet újra megnyitotta, majd a székház életét és az ARKME-t is újjászervezte, s a vasárnapi misék látogatói közül 12 választmányi tagot toborzott. (Férje, Némethy Zsolt festő, aki restaurátorként saját vállalkozást vitt Londonban, már 1955-ben részt vett az ARKME vezetésében, s annak továbbra is tagja maradt.) A Mindszenty Otthon innentől csak hétvégenként volt nyitva, havonta egy-két alkalommal vacsorával egybekötött összejöveteleket szerveztek, a problémákért felelős társaság tagjai pedig többet nem tértek vissza.

A választmány tagjai negyedévenként tartottak ülést, ahol átbeszélték a következő ciklus teendőit. Többségük a munkásosztályt képviselte, gyári dolgozó, szabó, szakács és varrónő is volt köztük. Az egyesület a heti és havi összejövetelek mellett a jeles időszakokban nagyobb közönséget megmozgató, tánccal összekötött rendezvényeket szervezett, így például ősszel disznótoros vacsorát, december elején karácsonyi vásárt, az év elején pedig farsangi bált. A bálokon ezúttal is feltűntek az említett magyar cigányzenészek, s egy idős harmonikást is foglalkoztattak. A rendezvények előkészítése három-négy napon át zajlott, hiszen például a disznótoros vacsorák előtt a helyszínen készítették el a hurkát és a kolbászt. Mivel a munka dandárja a vezetőségre hárult, a választmányi tagok egyúttal az önkéntesek szerepét is ellátták.

Az ARKME gazdasági hátterét jelentős részben ezek a rendezvények biztosították. A miséket követő ebédárusítás szintén bevételt jelentett az egyesület számára. Az ételek és teák elkészítését, az árusítást és a mosogatási-takarítási munkákat minden misenapon háromtagú női csoport végezte. Összesen négy ilyen csoport működött, mindig ugyanazokkal a tagokkal, és szentmisénként, vagyis havi gyakorisággal váltották egymást. Egy-egy csapat tagjai akár évtizedeken át is együtt dolgoztak.

11 Az ARKME közgyűlése (1972). Kivonat. ARKME-archívum. 12 A Mindszenty Otthon átmeneti bezárására, majd az ARKME újraszervezésére vonatkozó információk – az egyéb feltüntetett források kivételével – Horvát Mária személyes közlésén alapulnak. A Szabadkáról származó asszony a hetvenes-nyolcvanas években vett részt aktívan az ARKME életében.

Az igény egy új, alkalmasabb székházra mind erőteljesebb volt.

NA SZÉKHÁZELADÁS

émethy Erzsébeték egy idő után átadták a stafétabotot a közösség más tagjainak, de nagyobb léptékű cserékre csak a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján került sor. Ekkor kapcsolódott be az egyesület vezetésébe a már említett Horváth Anna, aki korábban a Hammersmith-i könyvtár magyar részlegét vezette, Orosz Mária gépészmérnök, valamint Hastings Mária, aki jelen sorok írásakor (2024 októberében) az ARKME elnöke. A Némethy Erzsébet által annak idején felkért választmányi tagok közül hosszabb távon csak Adler Edit maradt a vezetőség tagja; ő 1956-ban érkezett Angliába, majd a BBC magyar szerkesztőségében dolgozott, s később szintén betöltötte az egyesület elnöki posztját. Az új vezetés tehát már a katolikus magyar közösség értelmiségi szegmensét képviselte. Korábban ők is a magyar misék rendszeres látogatói voltak, de csak nyugdíjba vonulásuk után aktivizálódtak az ARKME-n belül.

Horváth Anna írásos visszaemlékezése szerint a Mindszenty Otthon legnépszerűbb rendezvényei a zenés-táncos esték voltak, de a rendszeresen megrendezett irodalmi estek, különféle előadások is telt házas közönséget vonzottak.13 A kétezres években azonban már egyre kevesebb rendezvényt szerveztek a székházban, míg azok végül teljesen elmaradtak. Erre utólag több magyarázat is született. Horváth Anna szerint a magyar állam által London belvárosában (Covent Garden) létrehozott Hungarian Cultural Centre kínálatával az ekkor már Mindszenty Házra átkeresztelt közösségi centrum nem tudta felvenni a versenyt, míg Kovács Etelka akkori vezetőségi tag az egyik megbeszélésen az emberi tényezőt emelte ki, konkrétan azt, hogy a szervezés nehézségei (takarítás, teremrendezés) mindig ugyanarra a néhány személyre hárulnak.14 Liscsey Ferenc későbbi vezetőségi tag szerint viszont a fő probléma a helyhiány volt: a nagyobb rendezvényekre az egyesület már kénytelen volt lengyel vagy ukrán szervezetektől bérelni a termet, s így mind erőteljesebb volt az igény egy új, a közösségi programok szempontjából alkalmasabb székházra.15

A magyarázatok tehát különbözőek, azonban mindegyik rámutat a nyugati magyar diaszpórát ebben az időben terhelő általános kihívásokra: a rendszerváltás után a magyar állam külhoni aktivizálódása könnyen vezethetett párhuzamosságokhoz az anyaországi hátterű és a helyi közösségi intézmények között; a kétezres években a magyar közösségen belül már az elöregedés és a kifáradás jelei mutatkoztak; több közép-európai diaszpóra lényegesen nagyobb létszámot képviselt, s így – magasabb adományozói potenciálja miatt – jobb infrastrukturális háttérrel rendelkezett, mint a magyarok.

A rendezvények elmaradása miatt az egyesületnek a kétezres években már csak egyetlen bevételi forrása maradt: az egyik emeleti rész lakásként történő kiadása. Ez később kisebb-nagyobb személyes problémákat eredményezett egy kellemetlenül viselkedő brit bérlőnek köszönhetően, aki aztán a ház eladását is sokáig hátráltatta a potenciális vevőktől kért borsos „lelépési pénz” igényével. Összességében azonban még így is gyarapodás jellemezte az ARKME vagyonát: míg a hetvenes években 280 font volt az egyesület bankszámláján, addig a Mindszenty Ház eladását megelőzően ez az összeg már elérte a 71 ezer fontot,16 igaz, a magas különbözetben minden bizonnyal az infláció is jelentős szerepet játszott.

A Mindszenty Ház eladására és egy új, lényegesen nagyobb székház megvételére a szűkszavúan megfogalmazott vezetőségi vélemény szerint két okból volt szükség: a százéves épület rengeteg javításra szorult, és adottságaiban már nem felelt meg az igényeknek. A székházcsere szükségessége a szóbeszéd szintjén már évek óta téma volt az egyesületben, de hivatalosan csak a 2006-os közgyűlésen került terítékre, akkor még döntés nélkül. Az ARKME végül – egy váratlanul befutott ajánlatot követően – a Mindszenty Ház eladása mellett döntött, amelynek árából egy négyszer akkora iskolaépületet tudott venni a nyugat-londoni Ealingben, úgy, hogy a bevételből még annak teljes belső átalakítását is finanszírozni tudta. A székházcserére 2007 február 27-én került sor.

13 Horváth Anna kézirata. ARKME-archívum.

14 Uo.

15 Liscsey Ferenc személyes közlése.

16 Horváth Anna kézirata. ARKME-archívum.

A kedvező tranzakcióban jelentős szerepet játszott az a tény, hogy a londoni belváros folyamatos terjeszkedése időközben elérte Notting Hill-t, jelentősen növelve az ottani ingatlanok értékét. Ugyanakkor a székházcsere sikerességéhez a személyes kapcsolatok is nagyban hozzájárultak: Adler Editnek – aki akkor már az ARKME elnöke volt – az eladásra felkínált iskolában tanultak az unokái, így az egyesület időben értesülhetett a fenntartó szándékairól. Az adásvételt megkönnyítette, hogy a szóban forgó intézmény katolikus iskola volt, s a helyi önkormányzat és a westminsteri érsekség kötelezővé tette az új tulajdonos számára a keresztény értékeken alapuló kulturális tevékenység gyakorlását. Az ARKME részéről az ügylet lebonyolítását Adler Edit elnök, Kovács Etelka titkár, valamint a két vagyongondnok, Bánáthy Imre és Orosz Mária intézte, továbbá fontos szerepet játszott Tüttő György akkori főlelkész, aki az érsekséggel folytatott tárgyalásokat vezette.

Horváth Annának visszaemlékezéséből kiderül, hogy a székházcseréről – mivel „egy meggondolatlan lépés miatt minden rosszul sikerülhetett volna” – végül az ARKME legszűkebb köre hozott végleges döntést, majd bonyolította le annak komplikált folyamatát. Az a tény, hogy a Mindszenty Ház eladását nem szavaztatták meg a közgyűléssel, a soron következő, 2007. februári vezetőségi ülésen élénk vitát szült, ahol a kritika képviselői az eljárás antidemokratikus voltát hangsúlyozták, míg Orosz Mária felszólalásában az alapszabályra hivatkozott, miszerint ilyen esetekben a vagyongondnokoknál van a döntés joga. Néhányan – tekintettel az óriási londoni távolságokra – a helyszínválasztást is kifogásolták. A vezetőség végül nagy többséggel elfogadta a székházcsere tényét.17 Azonban a tagság körében voltak olyanok, akiknek sem a házeladás ténye, sem a külső kerületnek számító Ealingbe történő kiköltözés nem tetszett; többen közülük soha nem mentek el a Szent István Házba.18

A szóban forgó ülésen arról is döntés született, hogy az új székházat – születésének 800. évfordulója alkalmából – Árpádházi Szent Erzsébetről nevezik el, vagyis annak neve St. Elizabeth of Hungary House lesz. Az utolsó magyar misét 2007. február 18án tartották a Mindszenty Házban. Még abban a hónapban megtörtént a költözés. Az ARKME április 5-i közgyűlése végül kétfős szavazattöbbséggel a Szent István Ház elnevezés mellett döntött.

17 Az ülésen Orosz Mária és Tüttő György elnökölt. További résztvevők: Bánáthy Imre és Marianna, Dobay István, Hollósy Zsuzsa, Horváth Anna, Höke Anna, Kovács Etelka, Morris Judit, Szitási Bea, Závody Albin. 18 Horvát Mária személyes közlése.

Mise a Mindszenty Házban

ÚJ FEJEZET: A SZENT ISTVÁN HÁZ

„Ez az otthon nem bevásárlóközpont, ahol hébe-hóba feltöltjük »készleteinket«, hanem Isten Londonba zarándokló magyar népének családi otthona, amelyben mindenkinek vállalni kell a rá eső feladatot a családi közösség szolgálatában.”

(Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok püspöke)

A KÖZÖSSÉGI CENTRUM

Az adásvétel után az ingatlan átalakítását Bánáthy Imre vagyongondnok, majd Liscsey Ferenc építész irányította. A 950 négyzetméteres, háromszintes épület teljesen új szerkezetet kapott: az osztálytermek egybenyitásával a földszinten egy 270 négyzetméteres – ünnepi misék, bálok vagy éppen filmvetítések megtartására is alkalmas – közösségi teret, az első emeleten pedig könyvtárt, kápolnát, paplakot és gondnoki lakást alakítottak ki, míg az első és a második emeleten különböző komfortfokozatú vendégszobákat hoztak létre. A munkálatokat magyar kivitelezőkkel végeztették, a felújítási folyamat három és fél évig tartott.

A Szent István Ház ünnepélyes felszentelésére 2008. április 27-én került sor, ekkorra már a nagyterem, a kápolna és a könyvtárrészleg is elkészült. Az ünnepségen Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergombudapesti segédpüspök mondta az avatóbeszédet, amelynek egyik találó gondolata fentebb mottó formájában olvasható.

A Szent István Ház ünnepélyes megnyitója

A rendezvények struktúrája alapvetően a Mindszenty Otthonban/Házban kialakított hagyományokon alapul, amit a székház menedzsmentje az új ötleteknek és igényeknek megfelelően további programkínálattal bővített. S míg Notting Hillben még kizárólag önkéntesek végezték a rendezvények szervezését és lebonyolítását, a Szent István Házban ma már háromtagú személyzet gondoskodik a vendéglátással, programszervezéssel és napi ügyvitellel kapcsolatos feladatok gördülékeny ellátásáról. A nagyobb rendezvényeken persze itt is jelen vannak az önkéntesek, az utóbbi években pedig a magyar állam által finanszírozott ösztöndíjas segítők is bekapcsolódtak a munkába.

A legnagyobb létszámban a jeles napokhoz, illetve időszakokhoz kapcsolódó események mozgatják meg a helyi magyar közösséget. Az ARKME évente hat nagy rendezvényt szervez: szeptemberben a szüreti bált, novemberben a disznótoros lakomát, decemberben a gyerekeknek szóló – Mikulás-járással egybekötött –karácsonyi vásárt és a szilveszteri „batyus bált”, tavasszal pedig a farsangi, illetve pünkösdi bált (az előbbi időpontja néha februárra esik). Egy-egy ilyen alkalomra mintegy százötven vendég érkezik, akiket háromfogásos, magyaros vacsorával, hazai borokkal és élő tánczenével várnak a szervezők. Ezekre az eseményekre – a kiemelt érdeklődésre való tekintettel – csak előjegyzéssel lehet bejutni (az egyesületi tagok árkedvezményt kapnak), s a jegyek általában már hetekkel-hónapokkal korábban elkelnek.

Az évente megszervezett jelentősebb rendezvények mellett a Szent István Ház kisebb léptékű programokat is kínál a londoni és környékbeli magyaroknak. Valójában ezek a hetente vagy havonta megrendezett csoportos összejövetelek teszik ki a Ház programjainak döntő hányadát. Közel tízéves múltra tekint vissza a filmklub, ami a kivetítőnek és a megfelelő hangtechnikának köszönhetően gyakorlatilag komplett moziélményt kínál a látogatóknak. Az értékszempontok szerint kiválasztott alkotások között magyar és külföldi játékfilmek, vallási témájú munkák vagy dokumentumfilmek egyaránt megtalálhatók. A vetítések magyar szinkronnal vagy felirattal zajlanak. Az ARKME időnként különleges filmnapokat is szervez, amikor hosszabb lélegzetű alkotásokat mutatnak be. A filmklubok elmaradhatatlan velejárója a vetítés utáni kötetlen beszélgetés, késő estébe nyúló disputákkal.

Viszonylag új kezdeményezés a társasjáték klub, ahol alkalmanként más-más játékkal tehetik próbára tudásukat, ügyességüket a résztvevők. A hétvégenként megrendezett esemény célja a szórakoztatás és a közösségépítés. Emellett léteznek alkalmi programok is, mint például az asztalitenisz bajnokság, amelyeket nem a rendszeresség szándékával, hanem eseti jelleggel szervez meg az egyesület. Több éven át a Szent István Házban tartotta próbáit, és megszűnéséig hivatalosan is a Ház táncegyüttese volt a Szeredás Néptánccsoport, amelynek élőzenés kurzusain és táncházain még angol párok is rendszeresen részt vettek. Jelenleg a Hunique Táncegyüttes tart rendszeres néptáncbemutatót, illetve táncházat az ARKME báljain. A Szent István Ház más magyar szervezetekkel is együttműködik, amelyek

jutányos áron vagy akár térítésmentesen használhatják a különféle termeket és a rendelkezésre álló infrastruktúrát. Egy időben rendszeresen itt szervezték találkozóikat a londoni magyar cserkészek.19 A MAOSZ – angliai magyar ernyőszervezetként –szintén többször tartott nemzeti ünnepségeket, illetve közgyűléseket a földszinti Mindszenty Teremben. A közelmúltban megalakult Könyvmoly Klub tagjai havonta gyűlnek össze a könyvtárban, s többen közülük önkéntesként is segítettek a különböző események és projektek, például az átfogó könyvtárrendezés (ld. az erről szóló alfejezetet) lebonyolításában. Itt említhetjük még az Egyesült Királyság egyik vezető kézilabdacsapatát, a magyar alapítású London Angels-t, amely ugyancsak a Szent István Házban tartotta a közönségtalálkozóját, míg keddenként egy angol bridzstársaság gyűlik össze a nagyteremben.

A neves magyarországi művészek koncertjei, előadóestjei szintén komoly tömeget vonzanak a Szent István Házba. Ezeket többnyire külsős cégek szervezik, mint például a magyar sztárok angliai koncerteinek menedzselésével foglalkozó Stage in London. Csak hogy néhány nevet említsünk az utóbbi években fellépett művészek közül: Bereczki Zoltán, Varga Miklós, Mácsai Pál, Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter, Varga Miklós, Benkő László, Müller Péter Sziámi, Szalóki Ági, Laár András vagy a kolozsvári Operettissimo, de például az RTL Klub könnyűzenei tehetségkutatójának is itt forgatták az angliai részét. A Szent István Ház megnyitásának tizedik évfordulóján Andrejszki Judit és Sebestyén Márta adott nagysikerű dupla koncertet, de már az ARKME saját rendezésében, anyaországi pályázati forrásból. A Szent István Házban zajló értékőrző misszió másik fontos pillérét a tudományos és szakmai ismeretterjesztő fórumok jelentik. Meglepő módon sokszor olyan speciális témák is népes hallgatóságot vonzanak, mint például a Rákóczi-emlékhelyekről szóló kiállítás. A legemlékezetesebb ismertterjesztő programok általában azok, amelyek valamilyen módon személyesen is érintik a résztvevőket. Ilyen volt például a Veritas Történetkutató Intézet által Londonba hozott 2018-as Gulágkiállítás, amelyet az elhurcoltak Angliában élő leszármazottjai is felkerestek, vagy a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) vezetőinek, Kántor Zoltánnak és Gazsó Dánielnek az előadása, amely a nyugati diaszpórákban élő magyarok helyzetét mutatta be részletesen.

19 A nyugati magyar cserkészet alapjait még a második világháború után rakták le az akkori emigránsok, ám a mozgalom az évtizedek során kiöregedett és megszűnt. A kétezres években – miután újra növekedni kezdtek a nyugati magyar diaszpóraközösségek létszáma – egyre több európai országban kapott új erőre a mozgalom. 2012-ben a helyi magyarok Londonban is újra megszervezték a cserkészetet.

A nagyobb éves események között említhetjük a nemzeti, illetve egyházi ünnepek alkalmából szervezett programokat. A Szent István Ház több alkalommal is otthont adott már a március 15-i és október 23-i ünnepségeknek, amelyeket többnyire a MAOSZ rendez, bár a szervezésből és a lebonyolításból időnként az ARKME is kiveszi a részét. Az eddigi szokás szerint egyébként az ARKME az Angliai Magyar Református Egyházzal felváltva biztosítja a MAOSZ számára a nemzeti ünnepek helyszínét. Ezek a rendezvények a helyi közösségi vezetők, a meghatározó angliai magyar személyiségek és a Londonba akkreditált anyaországi diplomaták nem hivatalos találkozójának szerepét is betöltik, s a vendégek között általában a nagykövetet vagy annak képviselőjét, továbbá a londoni Magyar Kulturális Intézet vezetőjét is ott találjuk.

Jelentős szálláskapacitása miatt a Szent István Ház többnapos konferenciák megrendezésére, illetve máshol megrendezett események vendégeinek az elszállásolására is alkalmas. Az Anglia-szerte működtetett magyar iskolák például ez utóbbinak köszönhetően tudtak több szakmai konferenciát is megrendezni Londonban. Így az ARKME sokszor az általa közvetlenül nem érintett eseményeken keresztül is részese az angliai magyar közéletnek.

Az egész évben zajló programok csak augusztusban szünetelnek, ennél hosszabb kihagyásokra csupán a koronavírus-járvány időszakban került sor. Az alábbi táblázatban az elmúlt bő tíz évben, 2014–2024 között megrendezett programok listája látható.

2. táblázat: A Szent István Ház 2014 és 2024 közötti programjai

Forrás: Korpos Attila ARKME-titkár összeállítása (2024. szeptember)

2014

Hitéleti programok

Magyar nyelvű szentmisék

A házasság és a család misztériuma – lelkinap

Dr Jakubinyi György gyulafehérvári érsek előadása

Msgr. Dr Kovács Gergely előadása Márton Áron püspökről

„Túlvilági fény” – lelkigyakorlat

Taizé-i imaest

Jeles napok és időszakok rendezvényei

Farsangi jelmezbál

Március 15-i megemlékezés

Húsvéti locsolóbál

Pünkösdi bál

Szent István király ünnepe

Szüreti bál

Október 23-i megemlékezés

Disznótoros bál

Karácsonyi vásár

Betlehemezés

Silveszteri batyus bál

Kulturális programok

Irodalmi estek (Muzslai Ildikó és Antal Ottó moderálásával)

Kalocsa Népművészeti Nap

Hamvas Béla-est

Orgonahangverseny Kaposi Gergellyel

Königsblue-Dasol Lee (zongora) és Gazdag Tímea (ének) hangversenye

Mentés Másként Trió népzenei műsora

Egy nap a csángókkal – előadások, néptánc, adománygyűjtés

Konvália Quartet komolyzenei koncertje

Impresszionisták nyomában – Muzslai Ildikó tárlatvezetése

Márai Sándorra emlékezünk

Adventi koncert

Ismeretterjesztő rendezvények

Hírünk Angliában – Czigány Magda művészettörténész előadása

Közösségi események

Filmklubok

Társasjáték klub

Amatőr asztalitenisz bajnokság

Táncházak

Foci VB szurkolói klub

Karaoke est

Retro buli

Hitéleti programok

Magyar nyelvű szentmisék

Kép- és hangmeditációs keresztút

A Passió (filmvetítés)

Lelkinap a házasságról

Jeles napok és időszakok rendezvényei

Farsangi jelmezbál

Március 15-i megemlékezés

Pünkösdi bál

Szent István király ünnepe

Szüreti bál

Október 23-i megemlékezés

Disznótoros bál

Karácsonyi vásár és Mikulás-járás

Cserkészek betlehemes játéka

Szilveszteri batyus bál

Kulturális programok

Osonó Színházműhely előadásai

Szonettek – Mezősi Katalin irodalmi estje

Kuzma Levente orgonaművész hangversenye

Berecz András mesélő önálló estje

Laár András önálló előadása

„Arcok harca” – Magyarosi Zsuzsanna festőművész portrékiállítása

Mentés Másként Trió koncertje és táncháza

Schütz Eszter (hegedű) és Anna Cassú (zongora) koncertje

Vezetett múzeumlátogatás a brit Nemzeti Galériában

„Ahogyan a víz tükrözi az arcot” – Osonó Színházműhely előadása

Egypercesek – irodalmi est Örkény művei alapján

Bel Canto kamarakórus (Gyergyócsomafalva) koncertje

Ismeretterjesztő rendezvények

Dr. Bordás Sándor pszichológus előadása

Vida Ágnes babapszichológus előadása

Veszélyzónák, egzotikus tájak más szemmel – Király Attila operatőr előadása

’56 előzményei brit szemmel – Glavanovics Andrea előadása

Élő történelem – beszélgetés angliai ’56-os magyarokkal

Közösségi események

Társasjáték klubok

Filmklubok

Székely Ektivity – Társasjáték klub

Gyermektáncházak

Beugró – Társasjáték klub

Gyímesi tánckurzus és táncház

Amatőr asztalitenisz bajnokság

Retro buli

Néptánckurzus Fazakas Jánossal (Erdély)

Hitéleti programok

Magyar nyelvű szentmisék

A Teremtő imádása – fotókiállítás

Lelkinap és beszélgetés Szent Ferenc Kisnővéreivel

Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi érsek látogatása

A menny küldetése – egy este Sziénai Szent Katalinnal

Lelkinap a házasságról és irgalmasságról

Jeles napok és időszakok rendezvényei

Farsangi jelmezbál

Pilvaxtól Világosig – március 15-i megemlékezés

Húsvéti locsolóbál

Pünkösdi bál

Szent István király ünnepe

Szüreti bál

Megemlékezés az ’56-os forradalom 60. évfordulójáról

Disznótoros bál

Szilveszteri batyus bál

Kulturális programok

Cantus Hungaricus – fotókiállítás

Irodalmi est Ady Endre műveiről

Fodor Csaba, Kaposi Juli (furulya) és Tamás Attila (csemballó) hangversenye

Ringató – családi éneklés Gáll Viktóriával

Angyalok citeráján – Krajcsó Bence citerakoncertje

Budapest Ragtime Band zenekar koncertje

Shakespeare: hitek, tévhitek – Dr. Pikli Natália (ELTE) előadása

Kovács Nóri adventi koncertje

Ismeretterjesztő rendezvények

Egy nap a csángókkal

Terek, sorsok, emberek – filmvetítés a 30-as, 40-es évekről

Elpattant láncok – Szalóczy Pál ’56-os előadása

Beszélgetés Szabadhegy Péter londoni nagykövettel

Közösségi események

Néptáncoktatás

Kodály alapú zenei csoport gyerekeknek

Kommunikációs- és drámaműhely

Gyermektáncházak

Egész napos néptánckurzus

Cserkészek zászlóavatása és ünnepélyes fogadalomtétele

Foci EB szurkolói klub

Hitéleti programok

Magyar nyelvű szentmisék

Bibliai vetélkedő

Nagyböjti lelkinap

Nemzetek Miséje a westminsteri székesegyházban

Lelkinap a házasságról

Búcsú Tüttő György atyától

Jeles napok és időszakok rendezvényei

Farsangi jelmezbál

Március 15-i megemlékezés

Húsvéti locsolóbál

Pünkösdi bál

Szent István király ünnepe

Szüreti bál

Október 23-i megemlékezés

Disznótoros bál

Betlehemes játék

Szilveszteri batyus bál

Kulturális programok

„Mégis szép” – Udvaros Dorottya önálló estje

A hangok urai – Csengeri Attila, Egyházi Géza előadása

Így olvassunk mi – Mezősi Katalin irodalmi estje Karinthyról

Pre Final Recital – komolyzenei koncert

Kommunikációs és drámaműhelyek

Bereczki Zoltán önálló zenés estje

Állati zenés ABC – Bíró Eszter gyerekkoncertje

Botos Veronika (brácsa) és Dallos Erika (zongora) kamarakoncertje

Ismeretterjesztő rendezvények

Az erőszakmentes kommunikáció lényege – Rambala Éva előadása

A düh átalakítása az élet szolgálatába – Rambala Éva előadáas

Becsületbedli ügy – Kiss Barbara előadása az önbecsülésről és önelfogadásról

Közösségi események

Társasjáték Klub a Magyar Kultúra Napján

Egész napos néptánckurzus

Vajdasági nap

Filmklubok

Gyermektáncházak

Intenzív néptánckurzus

Magyar nyelvű szentmisék

Hitéleti programok

Bibliai vetélkedő Márk evangéliumáról

Lelkinap fiatalok és családosok számára

Adventi lelkinap Sajgó Szabolcs jezsuita atyával

Jeles napok és időszakok rendezvényei

Farsangi jelmezbál

Március 15-i megemlékezés

Pünkösdi bál

Szent István király ünnepe

Szüreti bál

Október 23-i megemlékezés

Disznótoros bál

Karácsonyi vásár és Mikulás-járás

Szilveszteri batyus bál

Kulturális programok

Sebestyén Márta és Andrejszki Judit koncertje

Vers- és prózamondó verseny

Kepes András előadása

Felhangolva – Hrutka Róbert és Nagy Dániel Viktor zenés estje

RTL Klub X faktor műsorának castingja

Viseletgyűjtemény és grafika kiállítás megnyitója

Kamrák – Bata Éva és Furák Péter zenés estje

Milyenek a magyarok? Lackfi János estje

Kitalált világ – Für Anikó színművész önálló zenés estje

Budapest Ragtime Band élő koncertje

Jótékonysági csángó délután Vaszi Leventével

Varga Miklós koncertje

Szalóki Ági Trió családi koncertje

„Azt meséld el, Pista!” – Mácsai Pál előadása

Lieto Énekegyüttes koncertje

Stand Up Comedy a székely észjárásról

Ismeretterjesztő rendezvények

Egy hátizsákkal a föld körül – „Female Yeti” (Zsuzsanna) világutazó előadása

Hogyan utazzuk be a világot napi 3533 forintból? – Zita és Árpi világutazók

Rendhagyó történelemóra Dr. Máthé Lajossal

Magyarok a Szovjetunió táboraiban – Szalkai Zoltán filmrendező előadása

A hazaköltözés veszélyei – Antal Ottó előadása

Közösségi események

Pünkösdi alkotónap és Csillagszemű Táncház

A Székely Labdarúgó Válogatott látogatása

Filmklub

Gyermektáncház

Egy hónap alatt angolul (nyelvkurzus)

Könyvmoly klub

Hitéleti programok

Magyar nyelvű szentmisék

Ökumenikus istentisztelet és agapé

Nagyböjti lelkinap

Csíksomlyói pápalátogatás élő közvetítése

Lelkinap a családról és gyermekáldásról

Jeles napok és időszakok rendezvényei

Farsangi jelmezbál

Március 15-i megemlékezés

Pünkösdi bál

Szent István király ünnepe

Szüreti bál

Október 23-i megemlékezés

Disznótoros bál

Szilveszteri batyus bál

Berecz András estje

Budapest Gold Stars koncertje

Kulturális programok

Müller Péter Sziámi & Friends koncertje

Operettissimo előadása

Vers- és prózamondó verseny

Improvizációs est Rudolf Péterékkel

Mácsai Pál és Huzella Péter Villon-estje

Solti György Vonószenekar koncertje

Pesti lányok – filmbemutató és közönségtalálkozó

Huzella Péter: ’Ékezet apámnak’ – zenés ’56-os műsor

Roy és Ádám Trió akusztikus koncertje

Ady Est: Csinszka – Mészáros Ibolya színművész előadása

Sebestyén Márta és Andrejszki Judit adventi/karácsonyi koncertje

Ismeretterjesztő rendezvények

Az NPKI előadásai a magyar diaszpóráról

Rákóczi-emlékek Európában (kiállítás)

Hogyan nevelj pozitívan? – Vida Ágnes családpszichológus előadása

Nyugdíj, táppénz, biztosítások és sok más – Kerékgyártóné Kasza Tímea előadása

Közösségi események

Könyvmoly klub

Filmklub

Gyermektáncház

Egy hónap alatt angolul (nyelvkurzus)

Nemeztanfolyam

Társasjáték klub

Kriston Andrea tornája

IV. Erdélyi Néptáncműhely

Széki tánckurzus és bál Pali Marcival és zenekarával

2020

Hitéleti programok

Magyar nyelvű szentmisék

Keresztút a virtuális térben

Ismeretterjesztő rendezvények

Gyógyítás esszenciális olajokkal – Tilli Adrienne terapeuta előadása

Magyarnak lenni, magyarnak maradni – előadások

Közösségi események

Filmklub

Könyvmoly Klub

Gyermektáncház

2021

Hitéleti programok

Magyar nyelvű szentmisék

Jeles napok és időszakok rendezvényei

Disznótoros bál

Karácsonyi vásár és Mikulás-járás

Közösségi események

Könyvmoly Klub

Magyar nyelvű szentmisék

Nagyböjti lelkinap

Adventi lelkinap

2022

Hitéleti programok

Jeles napok és időszakok rendezvényei

Farsangi jelmezbál

Március 15-i megemlékezés

Pünkösdi bál

Szent István király ünnepe

Szüreti bál

Október 23-i megemlékezés

Disznótoros bál

Karácsonyi vásár és Mikulás-járás

Szilveszteri batyus bál

Kulturális programok

Kepes András előadása

VálóTársas – Pokorny Lia és Schmied Zoltán párkapcsolati humorestje

GEMMA Énekegyüttes koncertje

CANTABILE kórus koncertje

Mészáros Ibolya: Sanzon est

Love Letters: Nagy-Kálóczy Eszter és Rudolf Péter színművészek előadása

Bandó 75 – Nagy Bandó András önálló estje

Laár András önálló estje

Ismeretterjesztő rendezvények

Tvrtko – Túl minden határon (előadás)

Konyha és étkező tervezés – workshop

Közösségi események

Filmklub

Könyvmoly Klub

2023

Hitéleti programok

Magyar nyelvű szentmisék

Nagyböjti lelkinap

Zarándoklat Skóciába

Adventi lelkinap

Jeles napok és időszakok rendezvényei

Farsangi jelmezbál

Március 15-i megemlékezés

Pünkösdi bál

Szent István király ünnepe

Szüreti bál

Október 23-i megemlékezés

Disznótoros bál

Karácsonyvárás

Szilveszteri batyus bál

Kulturális programok

Cseh Tamás 80 – Vecsei H Miklós, Szabó Balázs és Ratkóczi Huba előadása

Magdalina Vutova és Barbara Toth hegedűkoncertje

Az Ezüst-tó kincse – Dolák-Saly Róbert önálló estje

Segítség, megnősültem! – Pindroch Csaba színművész önálló estje

Duo Vivante! – jótékonysági komolyzenei hangverseny

Mesélek nőkről és férfiakról – Kepes András előadása

Karácsonyi kincsek – Sillo Elizabet (ének) és Gál Csaba (zongora) műsora

Ismeretterjesztő rendezvények

Szakralitás és tudomány – Dr. Csókay András és Dr. Alotti Nasri előadása

MunkaTársas – Pokorny Lia, Botos Éva és Elek Ferenc előadása

Közösségi események

Könyvmoly Klub

Filmklub

2024

Hitéleti programok

Magyar nyelvű szentmisék

Nagyböjti lelkinap Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspökkel

Jeles napok és időszakok rendezvényei

Farsangi jelmezbál

Március 15-i megemlékezés

Pünkösdi bál

Szent István király ünnepe

Az ARKME 70. évi jubileumi ünnepsége

Közös, ’56-os megemlékezés a MAOSZ-szal (Király Attila filmbemutatójával)

Szüreti bál

Kulturális programok

Szalon koncert (komolyzene)

Maszkabál gyerekkoncert Gryllus Vilmossal „Nem vagyok, csak mások látnak” – színházi kísérlet József Attilával

Hadik – filmbemutató gróf Hadik András jelenlétében

Shakespeare-mesék Szent Iván éjjelén – beszélgetés Nádasdy Ádámmal

Ismeretterjesztő rendezvények

Apa, anya, család, vallás – az Apa Akadémia interaktív előadása

Szomato Dráma Nap Sándorfi Tamás vezetésével

MEVE-tárlat: a Kossuth-emigráció emlékei Európában és Amerikában

A környezetvédelem másik oldala – Antal Ottó előadása

Közösségi események

Könyvmoly Klub

Filmklub

A járvány alatt a karitatív szempontok újra fontosak lettek.

Az összeállításból képet kaphatunk a Szent István Ház programkínálatának spektrumáról. Ami a közönség összetételét illeti, a filmklubokat általában fiatal felnőttek, a táncházakat gyermekes családok, az irodalmi-színházi esteket városi értelmiségiek, a történelmi témájú előadásokat középkorú és idősebb bölcsészek, a hagyományos zenei rendezvényeket pedig, mint például egy operett-előadás, többségében Erdélyből elszármazottak látogatják. Mindez jól mutatja a londoni magyar diaszpóra sokszínűségét és kulturális piacképességét. Az ismert sztárok fellépésein ugyanakkor teljesen vegyes a hallgatóság, ám ahogy Varga Miklós fogalmazott a Szentistvanhaz.org számára adott interjúban, „hiába voltak különbözőek a korosztályok, a reakciókat tekintve ez egy homogén közönség volt, a dalok ugyanazokat az érzelmeket váltották ki belőlük”.

A virágzó közösségi életnek a koronavírus-járványhoz kapcsolódó lezárások vetettek véget egy időre. Az ARKME vezetősége 2020. március 20-án minden közösségi, kulturális és vallási programot felfüggesztett, beleértve a szerdai és vasárnapi miséket, a nagyböjti lelkinapot, a cserkészfoglalkozásokat és az angol baráti társaság keddi bridzsklubját is. A rendkívüli helyzet lehetőséget adott a Szent István Ház állagjavítására: újrafestették és hangszigetelték a vendégszobákat, olvasólámpákat és faliszőnyegeket helyeztek fel, műszaki javításokat végeztek, s a 3-4000 kötetes könyvtár katalogizálására is sor került. Mivel a kényszerbezárás a nagyböjti időszakban történt, a miséket és keresztúti ájtatosságokat előre fölvették, s feltették az ARKME YouTube-csatornájára. A hívek – akik emailben kapták meg a linkeket – így tetszés szerinti időpontban, egyénileg vagy családilag vehettek részt a liturgián.

Ugyanakkor a járványintézkedések következtében az utóbbi évtizedekben háttérbe szorult karitatív szempontok újra fontosak lettek. Eredetileg ugyanis az egyesület egyik kiemelt célja a bajba került, segítségre szoruló magyarok támogatása volt. Első lépésben tehát összeírták a rendszeres segítséget, például bevásárlást igénylő idős tagok névsorát. Nem sokkal később egy közeli nagyáruház az ARKMEnek is felajánlott egy jelentősebb élelmiszeradományt, így a segítségnyújtásból az arra rászoruló egyesületi tagok mellett a református közösség, a közeli kórház és a szomszédos katolikus iskola is részesült. A segélyakció keretében tehát még környékbeli brit lakosok megsegítésére is sor került.

A FŐLELKÉSZSÉG TEVÉKENYSÉGEI

Mint már szó volt róla, a Szent István Házon kívül jelenleg Croydonban és Lutonban vehetnek részt magyar nyelvű misén az angliai magyarok. Croydonban erre minden hónap utolsó vasárnapján kerül sor, alkalmanként 20-30 fővel (az eredetileg a fővárosi agglomerációba tartozó város már 1965 óta Nagy-London része), míg Lutonban negyedévente egy alkalommal van szentmise, 30-50 résztvevővel. A hitélet centruma egyértelműen a Szent István Ház, ahol a nagyteremben havonta kétszer – minden hónap első és a harmadik vasárnapján – tartanak misét, az előbbit hagyományos magyar egyházi énekekkel, az utóbbit pedig kortárs gitáros dalokkal kísérve. Szerda délelőttönként a kápolnában is celebrál a főlelkész, ezen általában az egyesület idősebb tagjai vesznek részt. A Szent István Házban mára kialakult egy körülbelül százfős katolikus közösség, amely rendszeresen részt vesz a vasárnapi szertartásokon és az azt követő programokon.

A székházban zajló hitélet jellegét jól érzékelteti Csicsó János főlelkésznek a 10 éves a Szent István Ház című kiadványba írt szívhez szóló köszöntője:

„Isten kegyelemének, nagy megtiszteltetésnek és ugyanakkor nagy felelősségnek tekintem az angliai papi-lelkipásztori küldetésemet, amely egyben szolgálat is. Jézus Krisztus Egyházát és népét igyekszem szolgálni, Szűz Mária gyermekeit. Gondolok itt minden magyar testvéremre, akár hívő, akár kevésbé hívő.

Minden magyar testvér, aki belép a Szent István Házba – megkeresztelkedni, magyar közösségben lenni, egy jót beszélgetni –, itt megtalálhatja a lelki nyugalmát. A Szent István Ház egy olyan hely, ahol magyar testvéreink újjászületnek a szentgyónás szentsége által, vasárnapról vasárnapra Jézus asztalánál, az oltár körül táplálkozunk az örömhírből és az Ő eucharisztikus misztériumából.

Kedves Magyar Vándor, aki betérsz a Szent István Házba: Isten hozott, tedd le a terhedet, pihend ki magad, és megújult erővel folytasd az utadat, amíg majd egyszer hazatalálsz.”

Böjte Csaba előadása

A Főlelkészség a miséken túl egyéb szentség-kiszolgáltatásokat is végez, beleértve a keresztelést, gyóntatást, elsőáldozást, bérmálkozást, esketést vagy éppen a betegek kenetének feladását. A Szent István Házban évente mintegy 15-20 keresztelőt tartanak, növekvő számban. Bár a szertartás nyelve magyar, a víz alá tartott kicsik számos esetben vegyes házasságokból származnak, s ilyenkor arra is van példa, hogy távoli országokból vagy földrészekről érkeznek az eseményre a rokonok. Hasonló a helyzet az esküvőkkel is: a Főlelkészség által szervezett felkészítéseken már olasz, lengyel és argentin jegyesek is részt vettek. A különféle szentség-kiszolgáltatásokban részt vevők tehát sokszor a közösségen kívülről érkeznek, ez azonban teljesen természetes, hiszen a londoni főlelkész – amint Csicsó János atya többször is hangsúlyozta – nem plébániát vezet, hanem missziót.

A szentségek kiszolgáltatása mellett a Miasszonyunk Főlelkészség egyéb lelkiségi programokat is szervez, például zarándoklatokat, ifjúsági és felnőtt hitoktatást, adventi, nagyböjti lelkigyakorlatokat, utóbbiakat általában vendégpapok bevonásával. 2017 májusában a Szent István Ház adott otthont a magyar diaszpóráért felelős nyugat-európai papok konferenciájának, de megfordult már itt vendégként Erdő Péter esztergomi bíboros, Jakubinyi György korábbi gyulafehérvári érsek és több más püspök is. A Főlelkészség emellett olyan, nemzetközi jelentőségű kezdeményezésekből is aktívan kivette a részét, mint például a magyar szármású Skóciai Szent Margit tiszteletére szervezett – középkori eredetű – éves zarándoklat újraszervezése, vagy Becket Szent Tamás esztergomi csontereklyéjének ünnepélyes angliai bemutatása, de a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, valamint Ferenc pápa 2023-as budapesti látogatásán is részt vettek zarándokként a londoni magyar katolikusok.

A Miasszonyunk Főlelkészség szívélyes és baráti viszonyt ápol az angliai magyar protestáns egyházakkal. Salánki István, az Angliai Református Egyház vezető lelkésze, valamint – a közelmúltban történt elhunytáig – Pátkai Róbert nyugalmazott evangélikus püspök rendszeres vendég volt a Szent István Ház

nagyobb rendezvényein. De nemcsak a többi magyar felekezettel, hanem más londoni katolikus közösségekkel is kiváló a kapcsolat; Csicsó János például a közeli Gunnersbury plébániáján szokott misét celebrálni a többségében ír, kisebb részben lengyel hívekből álló közösségnek.

A különféle etnikumokhoz tartozó katolikusok minden év szeptemberében találkozót adnak egymásnak a westminsteri katedrálisban. Az International Mass, vagyis a nemzetközi mise – amelyet, mivel a különféle nációk látványos seregszemléjéről van szó, helyi magyar fordításban inkább Nemzetek Miséjének neveznek – az angol katolikus egyház sajátos válasza a londoni multikulturális valóságra. Az egyetemesség jegyében szervezett, civilizációkon és kultúrákon átívelő nagy rendezvények, világtalálkozók szervezése persze eddig sem volt idegen a katolikus egyháztól, de az, hogy egyetlen nagyvároson belül hívják össze az ott élő legkülönbözőbb nemzeteket, egyedülálló sajátosság. A többnyire a westminsteri érsek celebrálta misén magyarul is felolvassák a könyörgéseket, a szertartás végén pedig az egyes nemzetek képviselői népviseletben, saját zászlóikkal vonulnak végig a székesegyház főhajóján. A magyar küldöttséget általában a Szent István Ház néptáncosai és a cserkészek képviselik.

Bár az ARKME és a Miasszonyunk Főlelkészség formálisan két külön szervezet, viszonyukat – a közös székház, valamint a vezetőségi és közösségi átfedések miatt – a kölcsönös egymásrautaltság jellemzi, sőt e közelség néha szükségessé teszi a hatáskörök tisztázását. Amire mindkét fél már a kezdetektől fogva különösen ügyel, az az autonóm kommunikáció. Annak idején a lelkészség számára a Boldogasszony Népe, az egyesületnek pedig az Életünk jelentette a saját fórumot, ugyanakkor a két lapot közösen terjesztették. Bár idővel mindkét újság megszűnt, az önálló kommunikáció hagyománya az internetkorszakban sem változott. A Szent István Ház hivatalos oldalán (szentistvanhaz.org) jelenleg úgy az ARMKE, mint Miasszonyunk Főlelkészség tájékoztató anyagai megtalálhatók, ugyanakkor az egyesület (vagyis ez esetben maga a Szent István Ház) saját Facebook-oldalán keresztül is kapcsolatot tart a közönséggel, míg a Főlelkészség Értesítő néven negyedéves hírlevelet szerkeszt és terjeszt.

Csicsó János főlelkész

MAGYAR KÖNYVTÁR LONDONBAN

Angliában több helyszínen is találhatunk magyar nyelvű könyvtárat, de ezek nehezen érhetők el az átlagos magyar számára, vagy azért, mert eleve a nagyközönségtől elzárt helyen találhatók – mint például a londoni nagykövetség könyvtára –, vagy mert vidéki magyar közösségek működtetik őket a fővárostól távol, jellemzően szűk kínálattal. A Szent István Ház bibliotékája kötetszám és fizikai megközelíthetőség tekintetében is kivételt jelent.

Az ARKME már a Mindszenty Házban is rendelkezett saját állománnyal, aminek folyamatos bővítéséről – hagyatéki ajándék formájában – az elhunyt angliai magyarok leszármazottjai gondoskodtak. A Szent István Házban a megfelelő helyiség is rendelkezésre állt. Ugyanakkor a beköltözés után a könyvek nagy része gyenge minőségű polcokra, kisebb hányada pedig papírdobozokba került. A bibliotéka teljes átalakítására végül 2019-ben került sor, a Kőrösi Csoma Sándor Program londoni ösztöndíjasának, valamint néhány lelkes önkéntesnek a közreműködésével. Utóbbiak derékhadát a Könyvmoly Klub tagjai adták.

A könyvtárfejlesztés az alábbi munkálatokat foglalta magába:

– új polcok és eszközök beszerzése;

– a lerongyolódott állapotú vagy penészes példányok leselejtezése;

– a dupla vagy tripla példányban meglévő kiadványok kiszelektálása;

– a kiszelektált példányok célzott eladományozása;

– az így megtisztított állomány teljes tematikai kategorizálása;

– az új tematikai felosztásnak megfelelő polcszekciók kialakítása;

– szükség esetén új könyvek beszerzése;

– a gyermekkönyvek mellett egy külön játéksarok kialakítása;

– az ARKME ereklyéinek kiállítására alkalmas terület létrehozása.

A könyvtár átalakításának végeredményeként a Szent István Ház 3-4 ezer kötetes gyűjteménye egyike lett a legjelentősebb és legstrukturáltabb bibliotékáknak az egész nyugati magyar diaszpórában.

Kutatóintézet

A munkálatok egyik fő célja az volt, hogy – a hely szellemiségéhez méltó módon –minél nagyobb darabszámban, külön szekcióban legyenek elérhetőek a látogatók részére azok a kiadványok, amelyek a nyugati magyarokról szólnak, valamint azok, amelyek a magyarságot és az anyaországot angol nyelven mutatják be – utóbbi esetben bevallottan azzal a céllal, hogy olvasási lehetőséget adjon a másod- és harmadgenerációs helyi magyarok, valamint a téma iránt érdeklődő angol olvasók számára. Szerencsére a Mindszenty Házból áthozott állomány már eleve jelentős számban tartalmazott ilyen kiadványokat. Az új könyvek beszerzése elsősorban ezek további bővítését szolgálta. Fontos cél volt továbbá a kifejezetten alacsony darabszámot képviselő kategóriák (úti leírások, sport, stb.) minél nagyobb mértékű gyarapítása, ellensúlyozandó a szépirodalmi és történelmi témájú kiadványok túlsúlyát.

A tematikus könyvek beszerzését adományszervezés útján oldották meg a könyvtárfejlesztők. Az első adománycsomag a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetőinek említett látogatása során érkezett a Szent István Házba: a vendégek mintegy negyven – főleg az elszakított magyarokról, illetve a diaszpóráról szóló – szakkönyvet, monográfiát, valamint folyóiratot adtak át, magyar és angol nyelvűeket egyaránt. Ahogy az NPKI sajtóközleménye fogalmazott, „az átadott könyvek tematikája összhangban áll a Szent István Ház könyvtárfejlesztő törekvéseivel, miszerint növelni kell az elszakított területeken, illetve diaszpórában élő nemzetrészekről szóló kiadványok, valamint az anyaországgal és a magyarokkal kapcsolatos angol nyelvű kötetek számát”. Ugyancsak tematikus célokat szolgált – méghozzá az említett egyéb kategóriák vonatkozásában – a Southend-i magyar közösség nagy mennyiségű adománya.

A harmadik nagy adományozó a londoni magyar nagykövetség volt; a 250 kötetes donációt Szalay-Bobrovniczky Kristóf nagykövet adta át az ARKME két vezetőségi tagjának, Korpos Attilának és Suhajda Editnek. Ennek köszönhetően olyan nyugati magyar szerzők műveivel bővült az állomány, mint Cs. Szabó László, Határ Győző vagy Kovács Imre, miközben a Szent István Házba betérő britek immár anyanyelvükön olvashatnak olyan klasszikusokat, mint Az ember tragédiája, a Rokonok vagy Az arany ember.

„A követségi könyvtár átalakításakor összesen közel kétezer kötetet ajánlottunk fel a különféle angliai magyar szervezeteknek és intézményeknek. Köztük volt a Szent István Ház is, amely mintegy 250 kötetre tartott igényt. Mi a magunk részéről örömmel adtuk át nekik ezeket a példányokat, mert láttuk, hogy kifejezetten

A Nemzetpolitikai

könyvadományának átadása

egy-egy adott témakör mentén szeretnék bővíteni a kínálatukat. Nagykövetként fontosnak tartom, hogy az angliai magyarok történetére, közéletére vagy éppen irodalmára kíváncsi honfitársaink találjanak egy nyugodt helyet ebben a tízmilliós városban, ahol kifejezetten erről a témáról tájékozódhatnak, s ugyanezt kívánom a magyar kultúra és történelem iránt érdeklődő briteknek is.” (Szalay-Bobrovniczky Kristóf londoni magyar nagykövet üzenete az ARKME számára)

A követség nem sokkal később a Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai című, 26 kötetes monográfiasorozat reprint, díszkötéses kiadását ajándékozta a Szent István Ház számára, amelynek kiegészítéseként egy angol nyelvű összefoglaló kötetet is átadtak. Az adományt ezúttal Csicsó János főlelkész vette át a nagykövettől.

Az ARKME vezetősége nem jutott egyezségre a bibliotéka névadóját illetően, így az erről szóló döntést elnapolták. A fejlesztési folyamat azonban 2018 májusában lezárult, így végül – Sárközi Mátyás és Neményi Ninon írók részvételével – egy színvonalas irodalmi est kíséretében adták át az olvasóközönségnek a megújult könyvtárat. A koronavírus-járvány alatti kényszerszünet során végül a rendezési munkálatok utolsó nagy fázisára, a könyvállomány katalogizálására is sor került. A katalogizálást Ökrös Marika házvezető végezte el. A könyvtár legnagyobb szekcióját továbbra is a szépirodalmi és a történelmi könyvek képviselik, azonban a többi tematikai célkitűzést is sikerült maradéktalanul megvalósítani. Ennek megfelelően jelenleg ez az egyetlen olyan bibliotéka, ahol elkülönítve, önálló polcokon találhatók meg a nyugati magyarokkal kapcsolatos kiadványok, illetve a Magyarországról és magyarokról szóló angol nyelvű kötetek.

UTÓSZÓ HELYETT

„Ha Angliában telepedsz le, és nem sikerül utánozni az angolokat, nevetségessé válsz, ha igen, akkor még inkább nevetség tárgya leszel.”

(Mikes György)

A2004-es EU-bővítés után meginduló tömeges angliai bevándorlás alapjaiban változtatta meg a magyar diaszpóra szociológiai, demográfiai, sőt állampolgárság szerinti összetételét, ami az egyesületi életre is kihatott. Újonnan érkezett honfitársaink számára gyakorlati és érzelmi szempontból is fontos kapaszkodót jelentettek az elődök által létrehozott szervezetek, ami nem csak a különböző diaszpóranemzedékek találkozására és együttműködésére adott lehetőséget, hanem az utánpótlás egyre égetőbb problémáját is gyorsan megoldotta, amint azt például a hamvaiból feltámadt nyugati magyar cserkészet esete is mutatja. Erről az általános jelenségről Pátkai Róbert 2008-ban így írt: „Lezárult az a korszak, amelyet az első, forradalom utáni generáció fémjelzett, az a generáció, amely lassan egyrészt kénytelen, másrészt kész átadni a stafétabotot.” [Pátkai, 2008b: 16-17.]

Ebben az időben egyre nagyobb számban jelentek meg a Szent István Ház rendezvényein, majd kapcsolódtak be a közösségbe is a 2004 utáni hullámmal érkezett keresztény fiatalok, így az ARKME vezetőségébe való bekerülésük csak idő kérdése volt. Mindeközben a régiek is sokan az irányító testület tagjai maradtak – itt Adler Edit, Bánáthy Mariann, Gyarmati László, Hastings Mária, Horváth Anna, Kovács Etelka, Liscsey Ferenc, Orosz Mária, Závody Albin nevét kell megemlítenünk.

A 2011-ben érkezett Csicsó János atya már egy vegyes korösszetételű, létszámában jelentősen kibővült vezetőségnek lett a tagja. Az ARKME elnöki székében Adler Editet Szabó Tamás, Hastings Mária, Suhajda Edit, majd ismét Hastings Mária követte; közülük Szabó és Suhajda már az új nemzedéket képviselte. Volt olyan elnökségi ciklus – és ez jól érzékelteti az angliai magyar katolikusok összetételében végbement változást –, amikor az öt legfontosabb tisztviselő (egyházi és világi elnök, titkár, két vagyongondnok) mindegyike elszakított területről, konkrétan Erdélyből, Felvidékről és Délvidékről származott, míg a régi emigráció képviselői jellemzően az anyaországból érkeztek Angliába.

A magyar diaszpóratörténet – bárhová is nézünk a világban – valójában az összefogások és szétesések, nagyszerű teljesítmények és fájó kudarcok hullámzó folyamataként is leírható. A konfliktusokok között mindig ott találjuk (a személyes szempontokon túl) a politikai nézetek, az áttelepülési időszak és a társadalmi hovatartozás szerinti különbségeket. Bár története során az ARKME sem volt mentes a belső ellentétektől, a jelek szerint a londoni magyar katolikus közösséget jelenleg nem osztják meg ilyen törésvonalak. Ennek két fő oka lehet: egyrészt a vallás eleve biztosít egy értékrendi alapot, másrészt a rendszerváltás utáni Magyarországon szocializálódott generációk már jól ismerik a nyílt közéleti állásfoglalások kockázatait. Ugyanakkor a Szent István Ház tárgyi atmoszféráját – a történelmünk nagyjairól készített műalkotásoktól az ezeréves Magyarország térképein át a nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó könyvekig – jól érzékelhetően meghatározza a magyarsághoz, illetve az anyaországhoz fűződő pozitív, egészségesen erős érzelmi viszonyulás. Emellett 1956 tisztelete is markáns része az ARKME értékrendjének. Az elszakított területekről érkezettek növekvő jelenléte pedig nem megosztotta, hanem csak színesítette a közösséget.

A másik fontos sorskérdés az identitásra, az integrációra és az asszimilációra vonatkozik. Angliában az egyes vidéki magyar egyesületek – a vegyes házasságokra való tekintettel – már évtizedekkel ezelőtt magyar–angol, magyar–olasz, magyar–spanyol estek szervezésébe fogtak [Tóth et. al., 1980]. Az ARKME esetében azonban – vélhetően a magyarok tömeges jelenléte, valamint a másodgenerációs leszármazottak jelentős részének kielégítő magyarnyelv-tudása

Az EU-bővítés után egyre több fiatal kapcsolódott be a közösségbe.

A leszármazottak is ápolják az anyaországi kapcsolatokat.

miatt – nem jellemző a multikulturális külsőségek tudatos érvényesítése. A bálokon persze mindig feltűnik egy-két vegyes etnikumú pár, ilyenkor azonban az angol fél elfogadja saját átmeneti kisebbségi státusát, s inkább a gasztronómia, a zene és a tánc kínálta kikapcsolódásra koncentrál.

Az, hogy az anyanyelvi nevelés terén milyen sokféle szülői minta létezik, leginkább a vasárnapi misék utáni beszélgetések, teázások közben látható-hallgató. A székházba járó ’56-osok gyermekei már a szigetországban születtek, s egész életüket brit környezetben élték. Ennek ellenére a nagy részük kiválóan, sokszor akcentus nélkül beszél magyarul, amire nem egyszer még a harmadik generációnál is láthatunk példát, holott ezek az unokák többnyire már csak felerészben, adott esetben negyedrészben magyarok. Természetesen ellenpéldák is bőven akadnak, sőt olyan irracionális jelenségre is létezik precedens, hogy a magyar szülő angolul beszélget a magyarul szintén kiválóan tudó gyermekével. Gyakori még az is, hogy az Angliában vegyes családba született személy már nem beszél magyarul, viszont több szálon is kötődik a magyar kultúrához (például a néptánccsoport tagja), sőt anyaországi rokoni kapcsolatait is ápolja.

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy az idősebb ARKME-vezetők gyermekei közül még a magyarul jól beszélők sem mutatnak fogékonyságot arra, hogy átvegyék a szüleik örökségét, akkor sem, ha egyébként rendszeresen látogatják a különféle hitéleti és kulturális rendezvényeket. Valószínű, hogy a többségi társadalom teljes jogú, beleszületett tagjaiként a magyar közösség már nem tölt be számukra olyan nélkülözhetetlen, anyaország-pótló szerepet, mint amilyet a hazájukat kényszerűen elhagyók életében, de lehet hallani olyan véleményt is, hogy zavarónak találják az újabban érkezetteknek a brit mentalitástól eltérő gondolkodásmódját. Mindenesetre ennek a sajátos érdektelenségnek a következtében az egyik legrégibb angliai magyar szervezet irányítása nem az egymást követő generációk, hanem az egymást követő diaszpóracsoportok vonalán öröklődik tovább.

A még aktív ’56-os nemzedék végleges visszavonulásával – nem csak az ARKME esetében, hanem máshol is – a korábbi patinás emigráns szervezetek irányítását teljes mértékben átveszik a fiatalok és a középkorúak, s tapasztalati tény, hogy a szabadságharcos emigráció értékkonzervatív attitűdjének és politizáló hajlamának helyébe a gyakorlatias szempontok dominanciája, a deklarált ideológiamentesség lép. A MAOSZ-nál – amely a közéletben aktív emigráció hagyományait követve, a kilencvenes években még sorozatban foglalt állást a nemzeti sorskérdések ügyében – ez a fordulat már megtörtént. A különféle elvi szempontokat felülíró pragmatizmus térnyerése az ARKME esetében is megfigyelhető. Ennek egyik csalhatatlan jele, hogy – az alapszabály korábbi előírásaival szemben – az egyesületi tagságnak ma már sem a katolikus egyháztagság, sem általában a keresztény felekezeti kötődés nem előfeltétele.

Dacára azonban minden olyan változásnak, amely napjainkban egyszerre jellemzi a londoni magyar katolikus közösséget és az angliai magyar diaszpóra egészét, a Szent István Ház léte ugyanolyan meghatározó az utóbbi számára, mint amennyire a Mindszenty Otthoné volt a régi emigráció fénykorában. Az eddig leírtakat összegezve elmondhatjuk, hogy a katolikus hit, mint közös értékalap jóvoltából az ARKME közösségét jelenleg nem a centrifugális erők érvényesülése, hanem az együttélés és együttműködés kultúrája jellemzi. Az pedig, hogy a világban zajló gyors változások hogyan befolyásolják majd az angliai katolikus magyarság jövőjét, épp olyan talány, mint ezeknek a változásoknak a kimenetele.

London – Budapest, 2024. nyár

FELHASZNÁLT IRODALOM

Borbándi Gyula (1989): A magyar emigráció életrajza – 1945–1985. Első és második kötet. Budapest: Európa Könyvkiadó

Borovi József (2003): A magyar katolikusok lelkigondozása Nagy-Britanniában. Budapest: Szent István Társulat

Füzér Julián (1987): Szentnek kiáltjuk! Yongstown (Ohio): Katolikus Magyarok Vasárnapja

Pátkai Róbert (2008a): Magyarok Angliában – 1956 előtt és után. In: Jotischky László – Sárközi Mátyás (szerk.): Októberi Tükör, 2008. London: MAOSZ, 38–51.

Pátkai Róbert (2008b): Magyarok Angliai Országos Szövetsége: tevékenységi körkép. In: Jotischky László – Sárközi Mátyás (szerk.): Októberi Tükör, 2008. MAOSZ, London, 2008. 16–17.

Sárközi Mátyás (2007): BBC magyar adás: élt 66 évet. In: Jotischky László – Sárközi Mátyás (szerk.): Októberi Tükör, 2007. London: MAOSZ, 31–36.

Tóth Imréné – Romhányi László – Németh Józsefné (1980): Az angliai magyarság kulturális életéről. In: Imre Samu (szerk.): Nyelvünk és kultúránk a nagyvilágban. NPI. 10–14.