SZIK 30 – Jubileumi kiadvány

A SZIK sokunknak sokat jelent. De mit is? --> Közösség, motiváció, cél, meghallgatás, kapcsolatok, vezetői skill. Otthon, család, megérkezés, menedék. Közösség, barátok, befogadás, támogatás, loyola. Hajnalig tartó beszélgetés kolihétvégén. Életre szóló kapcsolat.

Barátság, őszinteség, otthon, megértés, odafordulás, párbeszéd, eszmecsere, felelősség, hivatás, sziget, fedélzet, család, otthon, barátság, remény, jövő, társaság, fejlődés, vízió, munka, hit, érték. Asszertív kommunikáció, növekedés, újdonság, vízió.

Otthon, lehetőségek, ötletek, kreativitás, innováció, elfogadás, nyitottság. Otthon, zsongás, egy életre szól nyitottság, őszinteség, befogadás, motiváció. Biztonsági háló, menedék, szabadság, második család. Inspiráció, feltöltődés. Közös főzések, nevetések. Hajnalig tartó beszélgetések. Törődés.

Szeretetközösség, horgony az életben, otthon. Tettvágy. Megtartó háttér, visszacsatolás, közös fejlődés. Egy olyan hely, ahol mindig meghallgat valaki. A köz-só a rántottámban. Egy hely, ahol rájöttem, hogy ihazából felnőni csak úgy fogok, ha én is teszek érte.

Az Isten-kapcsolatomat formáló, építő emberek. Otthon, barátság, biztonság, eszmecsere, fejlődés, értelem, perspektíva. Belvárosi fészek, sziget, ölelés, horizont. Otthon, közösség, támasz, fejlődés, lehetőségek, megtartó erő, motiváló, perspektívák tágítása, tanulás, biztonság. Közösség, élmény, feltöltődés. Szeretetközösség, fejlődés, érés, szakmaiság, Krisztus, megtartó, életre szóló barátság, konyha, parázs, kihívás, élmény. Otthon, szeretet, fejlődés, proaktivitás, interdiszciplinaritás, muslica, konyhataka. Fészek, méhkas, ajándék, hála, kihívás, proaktivitás, közösség, fejlődés, elfogadás, értékközösség, minta. Mély beszélgetések bárhol és bármikor, őszinteség, kihívások, határok feszegetése. Közös szívás, egymás kísérése, segítése. Támogató közösség, családiasság, együtt cselekvés. Egymás céljainak továbbgondolása, megvalósítása, segítése. Cselekedve tanulás. Tevés a társadalomért. Szerteágazóság, örökmozgás. Önigazgatás, közös utazás. Lehetőségek, célok, háttér, motiváció, tanulás, tapasztalás.

SZIK 30 - Jubileumi kiadvány Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium 1991–2021 Főszerkesztő: Hertelendy Barnabás Szerkesztők: Agócs Enikő, Bak Veronika, Bolf Márton, Fiam Regina, Gilányi Gibárt, Hargitai Lili, Herbert András, Janka György, Kirilenko Katerina, Pudleiner Kristóf, Salánki Péter, Vadas Ágoston, Wangler Bettina Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium 1085 Budapest, Horánszky utca 18.

Telefon: +36 (1) 282 98 48 Fax: +36 (1) 348 00 04 Dr. Sárvári Balázs rektor rektor@szentignac.hu www.szentignac.hu facebook.com/szentignac instagram.com/szentignac youtube.com/sziktube Felvételi a szakkollégiumba: Minden év februárjában Információ: felveteli@szentignac.hu www.szentignac.hu/felveteli

TARTALOM Köszöntő

2

EGYHÁZ A mai keresztény-konzervatív, fiatal értelmiségi feladata, küldetése Együttműködésünk a jezsuita művekkel Spiritualitás a hétköznapjainkban Jezsuita a köbön Lelkészeink voltak

5 8 10 11 13

KÖZÖSSÉG Alumni közösség interjú Milyenek a SZIK-esek?

Milyenek MÉG a SZIK-esek?

15 20 27 KARRIER “Annyi a SZIK, amennyit beletöltesz” Hova jutottunk?

SZIK külföldön FELELŐSÉG Tegyetek jót, mert tudtok!

Társadalmi felelősségvállalás “Járjatok a három „p” útján” Társadalmi felelősségvállalás interjú Ulrich atyával Rektoraink üzenete

KULTÚRA Évkönyveink világa A színfalak mögött Zenei élet a SZIK-ben Kultúra a Tanulmányi Rendszerben Irodalmi pályázatok gyöngyszemei MűvéSZIK TUDOMÁNY Szakkollégiumunk multidiszciplinaritása Krízishelyzetek és megoldásuk Evangelizáció a költészeten keresztül Interstellar Lehetőség és felelősség, avagy a Mesterséges Intelligencia

69 72 74 87 92 94 97 101

31 34 40 42 44 48 55 57 63 66 67

1

KÖSZÖNTŐ Vízi Elemér SJ, provinciális

Harminc évvel ezelőtt a rendszerváltás új lehetőségeket hozott a társadalom és az egyház életébe, tere nyílt a keresztény értékrendű stratégiai gondolkodásnak és alkotásnak. Voltak, akik bátran valóra váltották álmaikat a közélet formálásában. Ezen a fordulóponton egyáltalán nem lehetett közömbös az elkötelezett, hitéből élő ember számára, hogy miként alakul az ország, a nemzet jövője.

A Forrai Tibor vezette Szent Márton Alapítvány ennek a nyitánynak a lendületében hozta létre 1990-ben a Szent Ignác Szakkollégiumot.

Kispesten, az egykori munkásőr laktanya épületében elinduló 48 fős intézmény csak fokozatosan vált a jezsuita rend apostoli művévé, fenntartását 2000-ben vette át teljesen a Jézus Társasága. 2005ben nevébe bekerült a jezsuita jelző, mely nyomatékosabban kapcsolta az intézményt a rendi küldetéshez. Célja kezdetektől fogva a keresztény értékközpontú és társadalmi felelősséget szem előtt tartó értelmiség nevelése, a szaktudás igényessége, az emberi érettséget tápláló közösségi életvitel és a lelkiség elmélyítése.

Kezdetben jezsuiták is részt vettek a vezetésben; később tevékenységük a lelkészi szolgálatra szorítkozott, ami a mai napig megmaradt. Bár a kollégiumnak időközben is voltak civil vezetői, 2010-től világi rektorok állnak az élén. Az intézményvezető rektori elnevezést P. Kiss Ulrich találta ki, hogy megkülönböztesse a többi hasonló intézménytől, hisz amúgy is eltökélt szándéka volt, hogy a kollégiumot az ország legjobb szakkollégiumává tegye. Két ízben is vezette a kollégiumot, rektorsága alatt tovább erősödött az intézmény jezsuita identitása, ekkor indult el a szimpóziumok szervezése.

2

SZIK 30

A Szent Ignác 2011-ben Kispestről a belvárosi Horánszky utcába költözött. Ez nemcsak lényeges létszámbeli növekedést tett lehetővé, de olyan kitágult minőségi munkát is, amelynek révén az intézmény sokkal erősebben tudott bekapcsolódni mind az egyetemek, mind a provincia életébe.

A SZIK ezáltal meghatározó motorja lett a világi és az egyházi szakkollégiumi modellnek, ezen belül a többi jezsuita szakkollégiumnak: a mintájára jött létre a Maribori Jezsuita Kollégium, valamint a Pozsonyi Magyar Szakkollégium. Alapító tagja a magyar Jezsuita Egyetemi Kollégiumok (JEK) közösségének, mely a rendtartomány öt kollégiumát, illetve szakkollégiumát fogja össze három országban.

A kollégium értékrendjéhez tartozik a társadalmi felelősségvállalás is, ezért a szakkollégisták különböző szociális tevékenységeket végeznek.

2003 óta az intézmény diákjai Gyökerek néven nyári tábort szerveznek határon túli hátrányos helyzetű gyerekek számára. Ez a kezdeménye-

KÖSZÖNTŐ

zés 2011-ben Junior Prima-díjban részesült.

A 2007-es katolikus városmisszió idején a kollégium diákjai valósították meg a Café Loyola-programot a józsefvárosi Krisztus Király plébánia udvarán, 2009-ben pedig a Párbeszéd Háza épületében a jezsuita hét rendezvénysorozat alkalmával. Ez a tapasztalat fontos lendületet adott a Loyola Café elindításához (2001.) a Horánszky utca 20. Alatt.

2011-ben az addig a Muskotály utcában működő posztgraduális ReNaissance Tanulmányi Ház kb. 10 fős közössége is beköltözött a Horánszky utcába, majd pár év után beolvadt a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumba.

A Házat P. Kiss Ulrich alapította 1998-ban, hogy megfelelő hátterű lakóhelyet biztosítson tehetséges, posztgraduális képzésben lévő fiataloknak tanulmányaik végzéséhez, kutatásaik eredményes folytatásához.

A jezsuita rend számára a kezdetektől fogva kiemelkedő helyen szerepelt a fiatalok képzése és kísérése, melynek biztosítására kollégiumokat és egyetemeket hoztak létre, hogy lelkiségükből táplálkozva adják át a tudást és biztosítsák az egész ember, az egyéneken keresztül pedig a világ formálását az evangéliumi értékek alapján. A 2019-ben kihirdetett rendi preferenciák szintén megnevezik a fiatalok kísérését a reményteljes jövő megterem-

tésében. Ezt biztosítja többek között a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium, mely a mögöttünk lévő évek során értékes emberekkel gazdagította a társadalmat és az egyházat. Bízunk benne, hogy az intézmény továbbra is hozzájárul a megtartó közösségi identitás és hálózat építéséhez, hogy a diákok és öregdiákok igényes szaktudásukkal és a lelkiségünkből fakadó szemléletükkel helytállnak az élet és a szolgálatok különböző területein, bátran keresve és megtalálva Istent mindenben.

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik ezt az intézményt megálmodták, létrehozták és tevékenyen formálták az évek során; a jótevőknek, akik támogatásukkal biztosították a minőségi munka feltételeit; és mindenkinek, aki szívügyének tartja, és bármi kevéssel, bármi módon hozzájárul a szakkollégium minőségének megőrzéséhez és fejlesztéséhez.

Kívánom, hogy igaz legyen: Nomen est omen. A név meghatároz és feladatot jelöl meg, nemcsak egy személy, de akár egy intézmény életében is. Loyolai Szent Ignác öröksége formálja és tegye hatékonnyá a szakkollégiumot a mindig előttünk álló nagyobb jó, a magis szellemében – ad multos annos!

Vízi Elemér SJ tartományfőnök

3

egyház

EGYHÁZ

A MAI KERESZTÉNY-KONZERVATÍV, FIATAL ÉRTELMISÉGI FELADATA, KÜLDETÉSE Schumicky Pál A címmel kapcsolatban egy talán sokatok által ismert összehasonlító kép jut eszembe: egy hajléktalan turkál a szemétben az utcán, és két anya a gyermekével nézi őt. Az egyik így tanítja a gyermekét: - Látod édesem! Ezért kell tanulni, nehogy olyan legyél, mint ő!

A másik így tanítja a gyermekét: - Látod kedvesem! Azért kell tanulni, hogy az ilyen embereknek jobb feltételeket tudj biztosítani az élethez.

Keresztény fiatalként könnyű dolgunk van, hiszen isteni példaképünk van, akihez tudunk igazodni. Keresztényként konzervatívok vagyunk az értékek, az abszolút alapok területén, és liberálisok, vagyis újítók az értékekből fakadó cselekedetek és az életben felmerülő problémákra adandó válasz területén. Értelmiséginek lenni számomra annyit jelent, mint széles látókörűnek lenni, és ebből fakadóan meghívást kaptam a vezetésre, valamint a gyengék gyámolítására. Isteni vezetettség által vezetővé kell válnunk.

Mi a jó vezető ismérve? Szabad, igazságos, irgalmas, ebből fakadóan szeretettel van mások iránt.

Keresztény fiatalként szabaddá kell válnom.

Szabadság annyit tesz fiatalként, hogy szabadon igent tudok mondani, szabadon el tudok köteleződni valami mellett. Ennek az útnak 3 állapota van. Az első fázisban sok függésem van: függök a szüleimtől, a tanáraimtól, más által nyújtott anyagi, szellemi és lelki biztonságtól. Ez a gyermeki lét. A második fázisban ezektől a függőségektől szabaddá tudok válni, függetlenedni tudok, így elérem a társadalom által definiált

szabadságot, a szabadság mindentől állapotot.

A harmadik és legmagasabb állapot, amikor ebből a szabadságból fakadóan én szabadon tudom valami mellett elkötelezni magamat és megélem azt, hogy az egy meg egy az három vagy több. Szabadon igent tudok mondani valakinek, hogy vele élem le az életemet. Szabadon igen tudok mondani arra, hogy egy munka mellett elkötelezzem magam. Szabadon igent tudok mondani arra, hogy Isten munkatársa akarok lenni. Szabadon igent tudok mondani arra, hogy Isten vezesse az életemet. Szabadon igent tudok mondani arra, hogy másokat szolgáljak. Keresztény konzervatív fiatalként ebbe a harmadik fázisba kell eljutnom,

5

ez a feladatom, így tudok hozzájárulni ahhoz, hogy a talentumaimmal jól tudjak gazdálkodni.

Keresztény fiatalként keresnem kell azt, hogy milyen hivatást kaptam, és azt hogyan tudom a legjobban kamatoztatni. Isten mindannyiunkba belé oltotta a küldetésünket. Ez a személyes eszményünk, az a vezérfonal, egyéni víziónk, amit életünkkel követni tudunk.

Ahhoz, hogy igazságos tudjak lenni vezetőként, nagyon világos szabályrendszer szükséges, ami mindenki számára világos. Világos értékrendre van szükségem, amivel konzervatív fiatalként rendelkezem. Keresztény vezetőként tudnom kell rendszerben gondolkodni. Itt jön az értelmiség feladata, hogy olyan szinten átlássa a rendszert, hogy úgy tudja vezetni a rábízottakat, ahogy az mindenki számára a legjobb. Ez megmutatkozik az igazságos teherelosztásban, hogy senki ne legyen túlterhelve. Megmutatkozik a feladatok képességek szerinti szétosztásá-

6

SZIK 30

ban. Hiszen hogyan működne jól egy szervezet, egy társaság, ha azt a lovat terhelem jobban, aki jobban húz? Hisz így a jobb lovamat egy idő után elvesztem a túlterhelés miatt.

Igazság nélkül nincs irgalmasság, hisz megbocsátani akkor tudok, ha tisztában vagyok azzal, hogy mit kell megbocsátanom. Akkor tudom az adósságot elengedni, ha tisztában vagyok a létezésével és a nagyságával. Irgalmasságot akkor tudok gyakorolni, ha a másik is tisztában van az adósságával és kéri az elengedését.

Mindezen tulajdonságok ismérveivel és kihívásaival tudunk szeretve cselekvővé válni.

A cselekedeteink határozzák meg, hogy milyen emberek vagyunk valójában, nem a beszédünk.

Kevesen vagyunk, akik komolyan vesszük Széchényi Ferenc intelmét, amit fiának írt: „A pénz nem a tied, csupán nálad van elhelyezve. És nem a te tulajdonod, mert nem azzal lépsz az ítélőszék elé, hanem csupán az elszámolás kötelezettségé-

EGYHÁZ

vel.” Az ő korában is csak egy nemes volt, aki egy éves jövedelmét felajánlotta az ország építésének szolgálatába.

A Szent Ignác Szakkollégium, vagy a vele együttműködésben álló ÉrMe hálózat - ami a keresztény üzletemberek szervezete -, azt a víziót tűzte ki céljául, hogy ezt a szolgáló vezető mentalitást terjessze, tanítsa, átadja.

Az ÉrMe hálózat mottója: „Az üzlet több, mint profit!” Valljuk, hogy az üzleti életben való eredményesség célja nem önmagában a siker, hanem a szűkebb vagy tágabb környezetünkben élő rászorulókkal való szolidaritás anyagi alapjainak és az esélyegyenlőségnek a megteremtése. Ennek támogatása minden évben egy árverés formájában is megvalósul, ahol egy vagy több jótékonysági célt támogatunk. 2019ben több, mint 8 millió forinttal tudtunk egy célt támogatni, aminek hatására egy 90 millió forintos projekt létre tudott jönni, ami sérült gyerekek fejlesztését célozta.

Ennek fényében kezdtek el ezek a keresztény üzletemberek a fiatalokkal foglalkozni, hogy ezt a szemléletet a fiataloknak is tovább adják. Ezeknek az egyik gyümölcse a A FEL!konf volt, amelynek célja a fiatal felnőttek társadalmi felelősségvállalási lehetőségeinek népszerűsítése, a társadalmi felelősségvállalást elősegítő programok bemutatása, a résztvevők aktivizálása és a különböző x-y-z generációk közötti párbeszéd megnyitása.

Engem személyesen mindig az előttem látottak példája ragadott meg. A szüleimet láttam első kézből, hogy hogyan gondoskodnak a körülöttük lévő elesettekről. Ez felelősségre nevelt. Felelősségre, hogy mindig gondoskodjak magamról és legyek jól, hiszen ha rendben vagyok, akkor tudok másokról is gondoskodni.

Felelősségre tanított az anyagi javak tekinteté-

ben, hogy legyen kevesebb is elég, nem kell 10 cipő, 3 óra, vagy éppen Ferrari, addig biztos nem, amíg a szomszédomban éheznek. Gazdagnak akkor mondhatom magamat, amikor a környezetemben nincsenek éhezők, vagy nem fázik télen senki körülöttem.

Amit tanultam az ÉrMés vállalkozóktól, ill. Édesapámtól, hogy nincs annál nagyobb érték, ha embereknek munkát tudok adni, ami emberhez méltó, és amiből emberhez méltóan meg tudnak élni. Nekem a személyes fokmérőm a vállalkozásom, vezetésem sikeréről, hogy hány embernek tudok értékes munkát adni a magyar átlagfizetés felett.

Sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jogokhoz kötelezettségek is járnak.

Keresztény, konzervatív, fiatal értelmiségiként kiváltságos helyzetben vagyunk, és meghívást kaptunk arra, hogy nagyobb hatásunk legyen a világ alakulására. Mindannyiunknak feladata, hogy azokat a talentumokat, amiket kaptunk, mind jobban kamatoztassuk, és ki-ki a saját területén tudása legjavát adja. Szervezeteinkben azon munkálkodunk, hogy ezekhez a törekvésekhez támogató környezetet teremtsünk, hogy az egyes emberek ezt a legnagyobb mértékben meg tudják valósítani.

Ebben a szellemiségben hívunk téged kedves olvasó, hogy merj nagyot álmodni, merd azt megvalósítani, és mindehhez itt társakat is találsz!

7

EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNK A JEZSUITA MŰVEKKEL Videó készítés Pásztor Péter Már az első munkám a jezsuitáknál a SZIK-hez kötődött. Még a számítógép sem volt meg, amin dolgozom, de mentem át a kollégiumba, és véradásról készítettem kisfilmet. Lenyűgözött a vidám lendület és az átgondolt közeg, amibe belecsöppentem. Azóta is mindig örülök, ha veletek dolgozhatok, lehet az a Gyökerek Tábor, ahol videót és fényképeket készítettem, vagy a mostani SZIKsong koncertsorozat. Szeretem, hogy előre átbeszéljük, átgondoljuk mire van szükség, mi az álom, és utána a megvalósításkor mi az, amire van idő, energia és embererő. Jó, hogy amikor a közös munkában valamelyikből híján vagyunk, közösen tudjuk kreativitással pótolni a hiányzó forrást.

Kommunikációs Iroda

Katekumenátus

Szőnyi Szilárd

A katekumen csoportba azután jelentkeztem, hogy felvételt nyertem a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumba.

Mivel még nem vagyok megkeresztelkedve, így hatalmas lehetőség volt lelkiségi oldalról is a kollégium és a Jézus Szíve Jezsuita Templom közelsége számomra, hiszen itt tapasztaltam meg először, milyen érzés en�nyi fiatal és energikus ember között megélni a hitem.

A járványhelyzet ellenére is tudtunk haladni Zoom-on keresztül, így ha minden jól megy, idén Nagyszombaton már fel is fogom tudni venni a szentségeket, amit már nagyon izgatottan várok!

A magyar középiskolákban évek óta kötelezően működik a közösségi szolgálat, melynek jegyében minden érettségire készülő diáknak legalább 50 óra közhasznú munkát kell végeznie. A kezdeményezés történetesen a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumból indult el és vált országos modellé. Valami hasonló a Szent Ignácban is működik: esetünkben a szakkollégisták a magyar jezsuita rendtartomány javára ajánlják fel szolgálataikat, hogy harmadévben 15-20 órában bedolgozzanak a provincia valamelyik egységének, így erősítve a kapcsolatot a SZIK és annak fenntartója között. A diákok az utóbbi években megfordultak már a Kommunikációs Irodán, ahol jellemzően cikkírási, fordítási feladatot kaptak, de szerkesztettek már Wikipédia-szócikket is.

8

SZIK 30

Fiam Regina

Felolvasás, ministrálás Fogarasi Zengő Mióta lelkészünk, Bellovics Gábor a hatos mise állandó celebránsa lett, ezt a misét valamennyire magunkénak is érezzük. Hogy lelkészünkkel ilyen formában is tartsuk a kapcsolatot, és a misére járó közösség életében aktívan jelen legyünk, felolvasásban, és ministráns szolgálatban segédkezünk.

EGYHÁZ

SZIKsong_Arló együttműködés Janka György Talán elsőre nem is gondolná az ember, hogy a SZIKsong koncertsorozatunk is szervesen összefonódott más jezsuita művekkel, munkatársakkal.

A 2019 szeptemberében indult koncertek az első félévben kivétel nélkül a Jézus Szíve Jezsuita Templom altemplomában kerültek megrendezésre, sőt, az októberi alkalom alternatív programlehetőség lett a templom Jezsuita 16-os programsorozatában.

A 2020-as online évadban a Jezsuita Kommunikációs Irodával kezdtünk szoros együttműködésbe: a koncepcióalkotásnál Szőnyi Szilárd volt segítségünkre, az első koncert felvételét Pásztor Péter készítette. A koncert által felkarolt arlói adománygyűjtés teendőiben Jacsó Annamária és Nagy Luca friend- és fundraiserek támogattak, segítettek bennünket.

Arló-SZIKsong Jacsó Annamária 2020-ban számos helyen tűnt fel a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Arló község neve a jezsuita közösségek felületein. A jezsuita rendtartomány együttműködve a Szent Ferenc Kisnővérei közösséggel, valamint a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal a Belügyminisztérium Felzárkózó Települések programjában vállalta Arló pártfogását. Velkey Balázs, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium korábbi igazgatóhelyettese, a helyi Jelenlét-program vezetője.

Bár borsodi lány vagyok, korábban sosem jártam Arlón, és csak hallomásból tudtam bármit is a nagyközség életéről. A Kommunikációs Iroda munkatársaként kollégáim munkájának köszönhetően egyre több információt és történetet tudtam meg a helyiekről. Ezek a történetek indítottak minket arra, hogy a SZIKSong projekt mellett a SZIK-es öregdiákokkal

A szervezésen felül érdemes szót ejteni a célközönségről is – ugyanis azt az összes magyar vonatkozású jezsuita mű – mondhatjuk, a teljes jezsuita nagycsalád – alkotta, akik nyomon követték, megosztották és támogatták a SZIKsongot. A közönség nem korlátozódott csak az anyaországra: a határon túli jezsuita művekből Marosvásárhely, Leuven és Toronto is bekapcsolódott, de nem magyar ajkú, jezsuita kötődésű nézőkről is tudunk Hamburgból, Bonnból és Sankt Blasienből. Így mondhatjuk, hogy a SZIKsong projekt nemcsak a szakkollégium, hanem a magyar jezsuita provincia egészének és a nemzetközi jezsuita véráram részévé válhatott eddigi két éves története során.

Hálásak vagyunk, hiszen a hírérték és koncertjeink többezres nézettségén felül a koncert arlói adománygyűjtésének egymillió forintos végösszege sem valósulhatott volna meg a provinciaszintű összefogás és a támogatók nagylelkűsége nélkül.

Reméljük, sokszor lehetünk még részesei ilyen közösségi élménynek, nagylelkű összefogásnak és tapasztalhatunk még ekkora mértékű „összetartozunk-érzést”.

összefogva cipősdoboz-kampánnyal támogassuk a község 180 óvodás korú kisgyerekét. A dobozokat személyesen juttattuk el karácsony előtt, így lehetőségem volt megismerkedni a helyiekkel és megtapasztalni a vidéki élet kihívásait, a nehézségekben rejlő örömet. Elsőre talán úgy tűnik, hogy az ilyen gesztusok semmilyen jelentőséggel sem bírnak, apró cseppek egy nagy tengerben. Mégis úgy hiszem, hogy ezekkel a tettekkel lehet fényt vinni az arlói emberek életébe, személyes jelenléttel, törődéssel pozitív példát mutatni nekik. Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy Janka György szakkollégista és csapata a SZIKsong projekt keretén belül a községben induló önkéntes program helyszínéül szolgáló, a leendő önkénteseknek szállást nyújtó Jelenlét Ház felújítási költségeihez több mint 1.000.000 Ft-tal járult hozzá. Bízom benne, hogy a járványügyi korlátozások hamarosan lehetővé teszik, hogy a kollégiumi közösség személyesen is eljuthasson Arlóra és megörvendeztesse a helyieket a SZIKsong élményével.

9

SPIRITUALITÁS A HÉTKÖZNAPJAINKBAN Fogarasi Zengő A Spiri Team elsődleges feladata a közösség lelki életének katalizálása a kollégium lelkészével együttműködve. Hogyan? Félévente lelkigyakorlatot szervezünk, minden kedd este egy szakkollégista vezette imára gyűlünk össze saját kápolnánkban, vizsgaidőszakban szorító imaláncot tartunk, nagyböjt idején pedig virrasztást. A félévben két-három alkalommal lelkiségi teaházat szervezünk és szeretetszolgálatot működtetünk.

Ezenkívül a havi rendszerességgel kiküldött Spiri Hírlevélben összegezzük a kollégiumon kívül és belül található lelki programokat, valamint másfél órás páros beszélgetésekre invitáljuk közösségünk tagjait.

Havi rendszerességgel kolimisét és szentségimádással egybekötött gyónási alkalmakat szervezünk. Az adventi időszakban lehetőséget biztosítunk a közös roráték és a vasárnapi adventi gyertyagyújtások után a beszélgetésekre, egy bögre forró tea és pár szelet sütemény kíséretében.

Karácsony előtt pár nappal a Spiri Team szobáról szobára jár, hogy az általuk összeállított pásztorjátékkal egy kis örömet vigyen a koliba, és a vizsgaidőszak nehézségei ellenére segítse az ünnepre való ráhangolódást. Ezeken kívül a közösség igényeinek megfelelően keresi a különböző lehetőségeket lelki programok megszervezésére, ennek köszönhetően minden évben bővül vagy változik a Spiri által működtetett programok tárháza.

10

SZIK 30

EGYHÁZ

JEZSUITA A KÖBÖN

Fiam Regina elsőéves szakkollégista, a Kommunikáció Team tagja beszélgetett Nevelős Gábor SJ-vel a jezsuitaságról, döntéshozatalról és hivatásválasztásról.

Ha valaki, akkor Te bizonyosan jól ismered a jezsuiták képzési rendszerét, hiszen Miskolcon jártál gimnáziumba a jezsuitákhoz, majd pedig a SZIK következett. Mit gondolsz, mi a képzésük „titka”, mivel fogott meg ez a légkör?

Valóban, tízéves korom óta jezsuita intézményekben tanulok, formálódok. Nagyon vonzó volt számomra a jezsuiták közvetlensége, amin keresztül Jézus Krisztust hirdették számunkra.

Szavakkal is, de tettekkel, hozzáállással még inkább hatottak ránk. A „titok” talán a személyesség. Legalábbis én azt éreztem, hogy közösség épül belőlünk, ahol minden egyes személy fontos. A kapcsolat a konkrét szerzetesekkel, egymás között; kapcsolatok, melyeket a szívemben hordozok.

Rengeteg módot kaptunk arra, hogy kipróbáljuk magunkat, vagy hogy fejlődjünk egy adott területen. Sportolni vagy zenélni, lelkigyakorlaton segíteni, városmissziót szervezni… sokféle dologra volt lehetőségünk, amit a jezsuiták támogattak.

nem csorbítja értékét, hogy ezek az imaalkalmak a vizsgaidőszakban „Szorító” néven lendültek fel igazán. A kollégiumban ismerkedtem meg a Gyökerek mozgalommal is, amely határon túli magyar gyerekek táboroztatásának szentelte magát.

A közös szolgálat öröme igazán összetartó baráti csapatot kovácsolt össze. Ez az élmény mindenképpen löketet adott a mások szolgálatára való elköteleződésemhez.

Az egyetemen, a műszaki képzésben a szemlélet, a munkaszerető hozzáállás fogott meg. Tiszteletet kaptam és tanulhattam az oktatóimtól, egymást segítettük hallgatótársaimmal. Hálás vagyok értük is.

A gimnázium után a Budapesti Műszaki Egyetem következett az életedben és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium. Milyen új impulzusok értek a kollégiumban és az egyetemen, amelyek végül hivatásod felé irányítottak?

A kollégiumi közösség nagyon színes, szellemileg és lelkileg is igényes társaság volt. Itt új barátokra leltem, akik segítettek növekedni az Istennel való kapcsolatomban. A rendszeres, szabadon szervezett imák szép kis lelki közösségeket alakítottak ki, megosztásokkal, egymás hordozásával. Ennek

11

Gondolom, hosszas érlelődés után születik meg az emberben a döntés hivatását illetően. Mi volt az a pont a Te esetedben, amikor már egyértelműen tudtad, hogy ezt az utat szánja Neked Isten?

A hivatás gondolata középiskolás korom utolsó évében merült fel bennem és hordoztam azt, kisebb-nagyobb intenzitással kb. nyolc éven keresztül. Egyetemi tanulmányaim alatt egy másik irányba készültem, de a szerzetesség-papság gondolata csak nem hagyott el. Végül a diplomázás utáni évben szántam egy hosszabb időszakot a megfontolásra, döntésre, amely egy kísérő támogatásával le is tisztult. Volt egy imagyakorlat, amikor konkrétan ki tudtam ezt mondani, de ezt számos fontos kis lépés előzte meg. Az említett szolgálati élmények, de a kudarcok is előre vittek. Kiemelkedik még egy nyolc napos lelkigyakorlat, amit a diplomamunkám megkezdése előtt végeztem. Egy közelség, egy vágy növekedéséről szóló időszak ért be végül.

Sokan a mai világban félnek komoly döntéseket hozni, mert azt érzik, hogy ezzel jobb utak előtt csukhatják be az ajtókat.

Szerinted léteznek jobb utak, vagy pedig mi magunk tesszük az utakat jóvá vagy rosszá? Én is nagyon féltem döntést hozni, főleg egy ilyen horderejűt. Elveszítjük ugyanis

12

SZIK 30

a „még mindent lehet” varázsát. Ez igaz akkor is, amikor jó és értékes alternatívák között döntünk, amikor úgy tűnik, szinte mindegy, melyik jót választjuk. Ha hiszünk a Gondviselésben, akkor pedig van olyan út, amire Isten hív, és akkor valóban ez az, ami a legjobb nekünk és a többieknek is.

Hiszem egyúttal, hogy életünk egy dialógus az Úrral, és a mi válaszainkkal együtt kísér Ő tovább bennünket. Tehát szerintem választhatunk gyümölcsözőbb és kevésbé gyümölcsöző utat is – attól függően, hogy a személyes hivatásunkhoz mi visz közelebb. Egy döntés, választás az elején pedig nem minden. Nap mint nap döntést hozunk arról, hogyan is járjuk azt az utat. Azt hiszem ez az, amiben fejlődésre vagyunk meghívva.

Ha üzenhetnél valamit a mai fiataloknak jövőbeli döntéseiket illetően, mi lenne az? Ápold a szeretetkapcsolatot azokkal, akik közel állnak hozzád. A családoddal, barátokkal. Ez az alap, ebből tud kinőni az, ami a szívből jövő szolgálat felé tud indítani.

Egyúttal légy kapcsolatban önmagaddal: mi az, amire rezonál a szíved? Nem csak egy puszta fellángolást keresve, hanem mi az, ami tartós békét ad. Mert mindenben ott van a szerető Isten. Engedd, hogy Ő vezessen téged és tarts ki a jóban.

EGYHÁZ

LELKÉSZEINK VOLTAK

Sajgó Szabolcs SJ

Vértesaljai László SJ

Szőcs E. László SJ

Kiss Ulrich SJ

Babos István SJ

Lukács János SJ

Sebestyén Ottó

Patsch Ferenc SJ

Cabafi Csaba

Bartók Tibor SJ

András Attila SJ

Koronkai Zoltán SJ

Harai Levente SJ

Varga László SJ

Horváth Ferenc SJ

Bellovics Gábor SJ

13

közösség

KÖZÖSSÉG

ALUMNI KÖZÖSSÉG INTERJÚ Az alumni helyzetéről, közösségéről, céljairól kérdezte Hertelendy Barnabás az Alumni Board két elkötelezett tagját, Sipka Bencét és Solymoskövi Lucát.

Mi szerintetek a legjobb alap az Alumni együttartására? Milyen eseményekkel tudjátok megteremteni a közösséget?

Sipka Bence: Úgy gondolom, hogy a legfontosabb alap az alumni közösség összetartásában a jezsuita szellemiség. Lépten-nyomon azzal találkozom az alumnusokkal beszélgetve, hogy a legtöbben az ignácos éveikből tulajdonképpen ezeket a jezsuita szellemiségi, lelkiségi dolgokat viszik tovább, és építik be az életükbe.

Mindannyiunk számára nagyon meghatározó alapélmény, ahogy a jezsuita lelkiség formálja személyiségünket azáltal, hogy markánsan megjelenik a kollégiumi hétköznapokban. Ez marad meg leginkább az öregdiákok között és ez köti össze őket.

A következő elem pedig a közös nosztalgikus emlékek. Minden generációnak vannak bizonyos sűrűsödési pontjai. Ulrich atya vagy Feledy Botond rektorsága alatt megvalósult különböző programsorozatok, események, amik egy-egy generációnak összekötik az emlékeit, igen meghatározóak. Egy kitűnő példa most, hogy a facebook csoportban soha nem látott aktivitást váltott ki Haraszti Rajmund bejegyzése. Rajmi célja az volt, hogy összegyűjtse az elmúlt időszak zenei emlékeit. Rengeteg hozzászólás érkezett a dorombolástól kezdve a mulatóson át a kolihimnuszig.

Szeretnénk, hogy ne csak a múlt kössön össze, hanem a jövő is. Az alumni egy önálló

tevékenységeket, programokat szervező közösséggé formálódik a következő időszakban.

Azt szeretnénk, hogy legyenek új élmények, új tapasztalatok és új együttműködések az Alumni hálózaton belül. Ennek a kialakítása tulajdonképpen most történik. Az egyik ilyen programunk, amit tavaly kezdtünk el, a SZIK Piknik. Arra szolgál, hogy megmozgassuk

15

több generáció öregdiákjait, hogy együtt töltsünk egy napot, kötetlen, laza hangulatban, de legyen lelkiségi és szakmai része is. Szeretnénk azt, hogy mindenki megtalálja a hozzá-, és érdeklődéséhez leginkább illő programokat és utána még együtt sörözhessünk is egy jót.

Szervezünk öregdiák-avatást a frissen kikerülő szakkollégistáknak, hogy azt érezzék, megérkeznek egy új közösségbe, ahol szeretettel várjuk őket.

Azt gondolom, hogy a jövőben az is fontos összetartó kapocs lesz, hogy valamilyen módon visszaadjunk a szakkollégiumnak és támogassuk a Szent Ignác működését. Ilyen szempontból példa számunkra a Rajk László Szakkollégium Alumnija. Jó lenne egy olyan biztos háttérré válni, ami tud segíteni. Cél az, hogy tudjuk mozgósítani az öregdiákokat, és azokat a forrásokat, vagy kapcsolatrendszereket, amik az idők során felhalmozódtak. Van számos részsikerünk ezzel kapcsolatban, jól működő projektek, de rengeteg hosszú távú

célunk is van, amik bízom benne, hogy idővel megvalósulnak majd.

Luca, milyen eseményeket terveztek rövidebb távon, a jövő évben megvalósítani?

Solymoskövi Luca: Reméljük már nem kell sokáig nélkülöznünk a személyes találkozásokat, bár igyekszünk jobban alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, így az online program is megjelenik reményeink szerint, szakmai beszélgetésekkel. Ha változik a kijárási lehetőség, akkor ezt személyesen szeretnénk folytatni. A rétegtalálkozókat sem szeretnénk elhagyni a jövőben, az utolsó pont egy éve volt 2020 januárjában.

Tavaszi nagy kimozdulós program lesz az Ultrabalaton, a csapattagok már lelkesen elkezdték a felkészülést. Az induló SZIK Alumni futócsapat közösen fog 221 km-t teljesíteni váltásban. Az idei év azért különleges, mert az alapítás 30. évfordulóját ünnepeljük. A SZIK által szervezett jubileumi programokra mi is készülünk. Reméljük, a Díszvacsorán is részt fogunk tudni venni már személyesen.

Ahogy Bence is említette, az őszre tervezzük a SZIK Pikniket, de a hagyományos SZIK Alumni avatást is megtartjuk a Te Deumon, lesz közös misén való részvétel Varga Laci atya emlékére, Mikulás napi rorate, lehetőségekhez képest majd kirándulás, nyári program a Gyökerek stábbal.

Bence, mit gondolsz, hogyan lenne lehetséges az Alumni és a jelenlegi kollégiumi Közösség tartós összekapcsolása?

B: Fontos, hogy ti, a SZIK jelenlegi tagjai tudjátok arcokhoz kapcsolni a neveket. Jó lenne elérni, hogy ne csak azokat ismerjétek az Alumniból, akik egy-két éve végeztek, hanem

16

SZIK 30

KÖZÖSSÉG

17

zünk. Ő is tud rólunk, támogat minket, bevon minket az egyes döntésekbe. Ez igaz a jezsuita rendre is. Feléjük is elkötelezettek vagyunk, tehát nagyon fontos számunkra, hogy milyen küldetésük, missziójuk van az adott évre, megpróbálunk ahhoz kapcsolódni.

lássatok egy kicsit messzebbre is, azokat is ismerjétek, akik öt, tíz, vagy húsz éve végeztek. A legfontosabb persze az, hogy a Board-ban lévőket ismerjétek, és tudjátok, hogy ha egy aktuális ügyet szeretnétek elintézni, akkor kivel kell egyeztetni. Ezért tartjuk fontosnak, hogy részt vegyünk különböző szikes programokon, mint például az évnyitó, díszvacsora, vagy a Te Deum, ahol mondunk okos gondolatokat, amiket aztán elfelejtetek, de látjátok, hogy tényleg létezünk. Ez a fontos, hogy érezzétek a jelenlétünket.

Az is egy nagy segítség, hogy van a kollégium részéről egy kapcsolattartó, aki eljön a Board ülésekre, amit havonta egyszer tartunk.

Mindig beszámol az aktuális eseményekről, történésekről, így tudjuk, mi van veletek.

Azt is szeretném kiemelni, hogy Balázs ( jelenlegi rektor) részéről is támogatást élve-

18

SZIK 30

Luca, el tudnád magyarázni az Alumni Board működését?

L: A board tagjai olyan Alumnik, akik elköteleződést vállalnak kisebb vagy nagyobb mértékben az Alumni közösség szervezésében, a bizalmi hálózat kialakításában és fenntartásában. A board-on beszéljük meg év elején, milyen programokat tudunk vállalni az évben, havonta találkozunk - mostanában sajnos csak online - és beszéljük át az aktuális kérdéseket.

A boardnak bármelyik végzett szakkollégista a tagja lehet, néhány év “pihenés” is mindig belefér, a tagságnak nincs mandátuma. Eltérően a DB-től nincsenek alelnökök, itt szabadon vihet mindenki olyan projektet, ami őt érdekli, közösen szoktuk ezeket megbeszélni, és eldönteni, mi fér bele az erőforrásokba. Vannak feladatok bőven, pl. a rétegfelelősök, akik egy-egy rétegnek szerveznek találkozót, vagy ilyen a SZIK Piknik szervezése de ilyen elven szerveződik az Alumni adatbázis IT fejlesztésére alakult projekt is. A board egy találkozási tér, ami összefogja és segíti ezeket a kezdeményezéseket. A boardban Bencével vállaltuk az operatív feladatok ellátást, hogy vezetjük a találkozókat, és időről időre figyelünk az Alumni vízió megvalósítására, forrást keresünk, kapcsolatot tartunk a jezsuita renddel és az európai jezsuita öregdiák szövetséggel. Az idei évben a JEK koordinátor, Sütheő Sári is részt

KÖZÖSSÉG

vett a megbeszéléseken, és a Board állandó tagja egy SZIK kapcsolattartó is.

Hogyan látod az Alumni közösség jövőjét? Mi az, amiben érdemes lehet fejlődni a még erősebb összetartás érdekében?

B: Most fognak beérni a 4-5 éve elindított folyamatoknak az eredményei és gyümölcsei.

Nemsokára lesz egy informatikai fejlesztésünk a renddel közösen, ami az adatbázis és honlap fejlesztése kapcsán nekünk nagyon fontos. Most alakultak ki azok a kapcsolati hálók, amelyek mentén tudunk döntéseket hozni, és prioritásokat kijelölni. A következő évben szerintem nagyon szép eredményeket fogunk elérni. A jövő szempontjából számomra nagyon fontos, hogy be legyünk csatornázva a nemzetközi jezsuita öregdiák hálózatba.

L: Az Alumni közösség jövőjében számomra a közös spirituális alkalmak és közös célok a leginkább meghatározóak. Board vezetőként hajlamosak vagyunk Bencével kívülről is nézni a közösséget, szeretem azért ezt az alakuló hálót belülről is élni, személyesen és közvetlenül alakítani, szerintem ez a kapcsolatok és közösség jövője, hogy jól érezzük benne magunkat. A generációk közötti találkozások terén lehetne még fejlődni, remélem, a szak-

mai beszélgetések segítik majd a közeledést és tapasztalatátadást. A tapasztalatátadást lehet szerintem még jobban keretezni egy Alumni - SZIK mentor programmal, ezen még gondolkodunk, hogyan valósítható meg.

A nemzetközi vonalról kérlek, mondjatok még pár szót! Mik a céljaitok, víziótok ezzel kapcsolatban? Milyen lépéseket tettetek már ezirányba?

B: A nemzetközi kapcsolatoknak két része van.

Van az ECJA, ami egy európai jezsuita öregdiák hálózat, és van a WUJA (World Union of Jesuit Alumni). Ezeknek a képviselőivel már kapcsolatban vagyunk, ismerjük őket. Célunk, hogy minél több programjukra elmenjünk, becsatlakozzunk azokba a kérdésekbe, amelyek világszinten foglalkoztatják a jezsuita öregdiákokat. Ennek egy fontos eseménye lesz a 2022-es WUJA találkozó, ami Barcelonában lesz. Oda szeretnénk kimenni 40-50 öregdiákkal.

L: Ezek az öregdiák szövetségek a világ békésebb részein nem élték meg a jezsuita rend feloszlatását, így az intézményeik sem zártak be.

Sokszor több száz éves hagyománnyal rendelkező iskolák diákjainak az Alumni szövetségei ezek. Ebben a társaságban igen fiatalnak számítunk, és természetesen nagyon lelkesnek is.

19

MILYENEK A SZIK-ESEK? - AVAGY ÉVES KÖZÖSSÉGI PROGRAMJAINK Haraszti Rajmund

NYÁRI TÁBOR Az Ignácos nyári táborok a legszebb kolis emlékeim közé tartoznak. Nem csak azért, mert itt kedveltem meg egyáltalán a műfajt (korábban sosem szerettem a táborokat, és hál’ Istennek a szüleim sosem „kényszerítettek” nyári táborozásra), de általában itt indult el minden olyan

20

SZIK 30

személyes vagy teamen belüli kapcsolat, amely meghatározta az egész tanévet. Lássuk, melyek az Ignácos nyári tábor legfontosabb összetevői! Érkezés az első nap délutánján. Jó két hónapja nem láttuk egymást, már kipihentük az elmúlt tanévet, tele vagyunk nyári élményekkel, és végre az Erasmus-ösztöndíjasok is visszatérnek a közösségbe. Ölelkezve örülünk egymásnak, alig várjuk, hogy mesélhessünk és hogy hallhassunk egymásról. Este batyus vacsora és parasztactivity vagy egy nagy séta a közeli tónál, erdőben, kilátóhoz.

Közgyűlés az elsősök érkezése előtt. Évtervezés? Az új DB első nyilvános bemutatkozása?

Szükséges rossz? A vélemények persze megoszlanak, de a nyári táborban sem akarjuk/tudjuk elfelejteni, hogy az önkormányzatiság alapvető értékünk. Az elsősök érkezése. Ismerős arcok. Láttam a felvételin. Nem ő ült mellettem az egyik ebédnél? Szia, talán emlékszel rám, én figyeltelek meg az AC-n. Komolyan? Én azt hittem, az a másik srác figyelt engem! Ti főztétek az ebédet aznap, ugye? Jó, hogy megérkeztetek!

Most már ti is Ignácosok vagytok (bár még nem tudjátok, hogy lesz hivatalos elsősavatás is…).

Teambeosztás kihirdetése. Az évkezdés előtt égünk a tettvágytól, egész nyáron, sőt már tavaly második félévben azon járt az eszünk, miket fogunk megvalósítani majd az új teamünkben, avagy folytatni és tökéletesíteni abban, ahol tavaly is dolgoztunk. Teamvezetők leszünk – a legjobb és leghasznosabb élmény az Ignácban (a szerk.). Bár az utóbbi években már a nyár során megtudtuk, kikkel leszünk egy teamben (avagy

KÖZÖSSÉG

melyik teamnek leszünk a vezetői), az elsősök számára ez még meglepetés.

Szoba- és szobatárshirdetés. Vajon fiúvagy lányszoba lesz idén a 106? A blokk biztos marad továbbra is a lányoké. Már tavaly megbeszéltük, hogy együtt akarunk lakni, miért nem őt kaptam? De jó, maradhatok a 401ben! Szomszédok leszünk, juhééééj!

Kirándulás, számháború, méta, strand – minden is. Na, most végre elmeséled, hogyan stoppoltatok haza, amíg felérünk a kilátóba? Légyszi, csináljon valaki rólunk egy képet az új szobatársammal! Bekened a hátamat? És ha harmadszorra sem találom el a labdát, akkor kiesek, vagy az első állomásig elmehetek? De most akkor lehet csorogni vagy nem? Döntsük már el, kinek a szabályai szerint játszunk! 4256 kint vagy! Ellopták a zászlónkat!!!

Elsősavatás. „Gyújts éjszakámba fényt…”

Fáklyák fényében frissen felvett (fele)barátainkat felavatjuk. Köszönt titeket az Ignác-

ban: egy senior, a DB-elnök és egy öregdiák.

(A szerk. örökre sajnálni fogja, hogy a saját elsősavatásáról lemaradt, mert az egyetemi beiratkozás miatt korábban el kellett mennie a táborból. Mindenkit óva int továbbá attól, hogy a tábor bármelyik részéről is távol maradjon! Sem gólyatábor, sem más tábor nem ér ennyit!) Most az is kiderül, melyik elsősnek ki lesz a felsőbb éves mentora.

Borkóstoló és ereszd el a hajam. Az utolsó estére már nagyon szakkollégisták lettünk: volt közgyűlés, megtartottuk az első teamgyűlést, bemutatkoztak a félévre tervezett kurzusok, részt vettünk legalább egy vitán vagy public lecture-ön vagy kulturális programon. De ahogy a Prédikátor (3,1-4) mondja: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. (…)

Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.” Nos, az utolsó este igazán megvan az ideje a nevetésnek és 21

“Talán az advent vasárnapi estéken lehetett a leginkább érezni, hogy hazajövünk a SZIK-be. Kilenc óra fele már a vidékiek is megjöttek, és a Jezsu8-as miséről is visszaért mindenki. Miközben előkerültek a táskákból az otthonról hozott megpakolt ételdobozok, a konyha sötétbe borult, és Istenre figyeltünk. Csak az adventi koszorú fénye világította meg az arcokat. Ilyenkor szinte mindenki ott volt a konyhában. És az ilyen estéken sosem a másnap kezdődő hétre koncentráltunk. Csak az örök, de mégis közeledő Jelenlétre.”

Horváth Márton

a táncnak, s nem ritka, hogy ezt az in vino veritas gondolat jegyében vezetjük fel. Az ország bármely pontján is tartjuk a tábort, egy közeli borospince mindig akad, ahol az ezeréves kultúrát folyadék formájában szippanthatjuk magunkba.

22

SZIK 30

Hazamegyünk. Haza? Pakolás után hazamentek vagy a koliba jöttök? Csak beugrok otthonra, de aztán jövök fel a koliba. Haza.

GYERTYAGYÚJTÁS Habár az adventi időszak sajnos a legtöbbünknek egybeesik a félév végi számonkérések időszakával az egyetemen, a közös gyertyagyújtások mindig színt visznek a nehéz hétköznapokba. Néhányan vasárnap este térnek vissza otthonról a SZIK-be, mások pedig a Jézus Szíve Jezsuita Templomban tartott mise után egyenesen a konyhába mennek, hogy közösen ünnepeljünk vasárnaponként, együtt gyújtsuk meg a közös kolis adventi koszorúnkon a gyertyákat. Kollégiumi lelkészünk természetesen rendszeres résztvevő a gyertyagyújtásokon, mindig egy-egy megragadó gondolattal, imával vagy zenével járul hozzá elmélyülésünkhöz. A Spiri Team áldozatos munkájának köszönhetően pedig az ima után rendszeresen egy kisebb agapéval folytatódik az este a konyhában: forró csoki, tea és sütemény vár minket előkészítve. Vacsorázás

KÖZÖSSÉG

közben, kicsit kiszakadva a tanulásból lehetőségünk adódik egymással önfeledten beszélgetni, nevetni, és persze megkérdezni, ki hogy áll a vizsgákkal... Gyertyagyújtás helyett, illetve mellett előfordult már kollégiumi keresztelő is 2018 adventjének első vasárnapján.

MIKULÁS December közeledtével minden kollégista ugyanarra gondol. A vizsgaidőszakra? Dehogy (hacsak nem arra, hogy szeretne már mindenki túl lenni rajta…)! Az adventre? Langyos… Arra, hogy minden reggel lehet menni rorátéra? Hát, ilyen is van… De egyik sem talált! Amint a SZIK-Mikulás közzéteszi a Facebook-csoportban az első posztot érkezéséről, elkezdődik a nagy készülődés. A Közösségi Team megszervezi a karácsonyi húzást, és még arról is gondoskodik, hogy a kívánságlistába mindenki beleírhassa, mire vágyik (és mire nem). Aztán indulhat is az angyalkázás. Jó, de hova rejtsem az apró kis ajándékokat, amíg el nem jön a Mikulás? A fakkjába? Jaj, az olyan snassz! Konyhai szekrény? Hm, eggyel jobb, bár a szobatársa azt hiheti, az övé. A hűtőbe a dobozába? Ez már jó, de akár maradhatsz is a hagyományosnál: a cipője biztos kint van a folyosón (természetesen csak az arra kijelölt polcon, a tűzvédelmi szabályoknak megfelelően tárolva – ha nem, akkor meg sem érdemli, amit adni akarsz neki). A hagyományoknak megfelelően minden évben egy elsős fiú a Mikulás, így hamar elkezdődik a találgatás (sőt, újabban fogadást is lehet kötni!), vajon ki ölti magára idén a Mikulásról Mikulásra szálló piros ruhát. Persze volt már meglepődés, amikor nem elsős fiúnak jutott a megtisztelő feladat, no meg olyan is, amikor a krampuszok voltak

“Ami a legjobb a kolis mikulásozás hagyományában, az a rejtély, a találgatás, ami körüllengi. „Ki idén a Mikulás? Biztos megint egy elsős.” Meg hogy le kell forgatnod egy házifilmet suttyomban egy olyan koliban, ahol nincs olyan óra, amikor mindenki alszik. Apropó, nézzétek újra a videókat!”

Borsányi Gyöngyi, ex-Mikulás

fiúk, a Mikulás pedig lány. Akárhogy is, ők sem tétlenkedhetnek: a hagyomány szerint el kell készíteniük egy videót, amely bemutatja, idén hogyan érkezett a Mikulás a krampuszokkal együtt a SZIK-be. Mi ebben a kihívás? Az, hogy senki nem láthatja meg őket, ezért a forgatás éjszaka zajlik. Ha megvan a Mikulás-videó, és az adventi napok során már egy-egy apró ajándékkal is sikerült meglepni egymást (akár a postai fakkoknál, akár a cipőbe rejtve), minden készen áll a Mikulás érkezésére, aki rendszerint hozzánk is december 6-án (vagy az ahhoz legközelebb eső csütörtökön) látogat el. A kollégisták már megvették ajándékukat annak, akit húztak, és a Mikulás-verset is megírták... A Mikulás érkezése előtt azonban még színpadra lépnek a zenélni, énekelni, szavalni tudó és akaró kollégisták, egyéniben, duóban, kórusban. Aztán a Párbeszéd Terme elsötétül, s a képzeletbeli dobpergést követően levetített videóból kiderül, kit rejt idén a piros sapka. Tapsvihar közepette az est főszereplője is megérkezik a PT-be, (rendszerint bájos) kísérőinek koszorújában, s ajkairól felcsendülnek a kollégisták által írt szonettek, haikuk, disz-

23

“Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.

Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.” - talán ezzel az evangéliumi szakasszal jellemezhető leginkább a vizsgaidőszak izzasztó, könyvtárban görnyedős napjai végén az érzés, mellyel kijöttünk a „szorítóról”. Ez a kis szó nagyon sokat jelent...

A szorító ima közösségünkben hagyománnyá nemesedett. A vizsgaidőszakokban, esténként a kápolnában mindig közösen kértük a Szűzanyát, hogy járjon közben értünk és a Mindenség Királyát, hogy jöjjön velünk és segítsen a megmérettetéseinkben. Hogy ezek az imák meghallgattattak, arra több bizonyíték is van a Neptunomban.”

Angeli Eszter

tichonok és szabadversek, melyekből – főszabály szerint az utolsó sorban a rímes furcsa játéknak köszönhetően – kiderül, kié lesz az ajándék. A nagy találgatás pedig csak ez után veszi kezdetét: vajon ki húzott engem? Az est persze itt még nem ér véget: az ötödik emeleti teraszon elfogyasztott forralt bor zárja a programot, no meg a zenés táncos mulatság Szent Miklós tiszteletére.

VIZSGAIDŐSZAK A vizsgaidőszak talán a legtöbb volt és jelenlegi egyetemistában szinte csak negatív assszociációkat ébreszt; azonban a SZIK falain belül igyekszünk ezt az embert próbáló időszakot is egymást segítve átvészelni. Évek óta hagyomány, hogy a szorgalmi időszak utolsó hetében kikerül a konyha falára, illetve idén a virtuális térbe is az úgynevezett vizsgaidőszaki kívánságtábla. Ez tulajdonképpen egy naptár, ahol minden kollégista vezetheti a vizsgáit, emellett pedig lehetősége van a kívánság rubrikában tudatni a többiekkel, hogy mire lenne szüksége a vizsga sikeres teljesítéséhez. Így lehetséges az, hogy a vizsga reggelén egy tábla csoki vár minket a fakkunknál, vagy egy csésze teával, kávéval kedveskednek nekünk a könyvtárban elfoglalt törzshelyünkön. Az is bizonyára sokunkkal megesett már, hogy a könyvtárban tanulva hirtelen valaki egy ártalatlan kérdéssel megtöri a síri csendet, és pár perc múlva hangos kacagás vagy zene dob-

24

SZIK 30

ja fel a több órás szigorú tanulóidőt. Az ilyen szünetek szinte kötelező elemei a közösségi térben való tanulásnak.

A személyes odafigyelés és a közösségi tanulás mellett pedig nagyon fontos a lelki feltöltődés is: régi hagyományunk a szorító imalánc, amelyet általában a Spiri Team koordinál - azonban rajtuk kívül természetesen mások számára is adódik lehetőség imát vezetni.

Ilyenkor általában a másnap vizsgázókért imádkozunk, de azt hiszem, mindenki más számára is rendkívül feltöltő ereje tud lenni ennek a 10 perces elcsendesedésnek a kápolnában. Az együttlétből persze az otthon tanulók sem maradnak ki: a Spiri Team minden este a részben erre kialakított Facebook-csoportunkban élőben közvetíti az imát.

FARSANG A tavaszi félév elindítását mindig felejthetetlenné teszi kollégiumi farsangunk, röviden a Kolsang hagyománya. A Közösségi Team évről évre kitalál egy tematikát az estnek, de ettől a tematikától függetlenül ilyenkor mindenki előveheti a legkreatívabb, legmerészebb énjét, és bármilyen jelmezbe öltözve elkápráztathatja a többieket. Az utóbbi években a Kolsangokon nemcsak egymást kell törekednünk lenyűgözni, hanem egy néhány tagból álló zsűrit is felkér a Közösségi Team, hogy díjazza a legötletesebb jelmezeket, előadásokat. A beöltözés mellett ugyanis sokan kész produkciókkal

KÖZÖSSÉG

is meglepik az egybegyűlteket; a különböző zenés-táncos fellépéseket szintén a felkért zsűritagok értékelik. Szinte mindenféle formációt láthattunk már: szobatársak, évfolyamok, diákbizottságok, teamek, blokklakók és magas fiúk is összefogtak már, hogy együtt lépjenek színpadra. A lenyűgöző produkciókat különböző kategóriákban értékeli a zsűri, az oklevelek átadása után pedig következik az elmaradhatatlan csoportkép, amely tökéletesen szemlélteti az est sokszínűségét. A Közösségi Team jóvoltából pedig a Kolsang végén mindig fergeteges bulit is szoktunk csapni!

TAVASZI KOLIHÉTVÉGE A szikesek számára a minőségi együttlétre és a kapcsolatok elmélyítésére számos lehetőség biztosított az év során. A vizsgaidőszak közösen megélt kihívásai és a félévkezdés fárasztó elintéznivalói után már-már szükséges programként indulunk a tavaszi kollégiumi hétvége helyszínére. Ez bárhol lehet; a kivételes közösség mindenhol ugyanúgy adott lesz.

Jelentős különbség is ezért az őszi szakmai hétvégéhez képest, hogy ilyenkor tényleg a közösség építésére, erősítésére helyezi a hangsúlyt a Közösségi Team. És itt már maga az odautazás is lényegében egy programponttá

“A Farsang a SZIK egyik talán leginkluzívabb, legnyitottabb közösségi programja nemre, vallási vagy éppen galaktikus hovatartozásra való tekintet nélkül. Ezen az eseményen békességben bulizik együtt Neo és Smith ügynök, Batman és Joker, vagy éppen Hófehérke és a farkas.

A szakmai zsűri felügyelete mellett évről évre megrendezett alkalmon a kollégiumi vörös szőnyegen megfordultak már az előzőeken felül többek között a gulyáskommunizmus kispesti munkásosztály-keménymagja, a görög istenek az Olümposzról, afrikai bennszülöttek, de tiszteletét tette már a szörnyirtók csapata is. A számos kategóriát érintő nemes versengést mindig egy jó hangulatú, hajnalig tartó parti zárja, mely még a vesztesekkel is feledteti a bút, amennyiben emlékeznének még rá másnap…”

Szegedi Domonkos

válik, ahogy az első este során megtartott vetélkedők és társasjáték partik is elkerülhetetlen részét képezik minden hétvégének.

25

A szombatok azután a Közteam jóvoltából még több érdekes programot kínálnak. Sokszor kell csapatokban különböző akadályversenyeken megmérettetnünk magunkat, gyakran kirándulunk, hogy megcsodáljuk az adott helyszín szépségeit. Ha pedig már kellő módon elfáradtunk, akkor jöhet egy-egy spiris beszélgetés vagy egy szakmai vitakör, előadás.

Ezek a programok nemcsak az együttműködést, közös gondolkodást, illetve az elfogadást erősítik, hanem folyamatosan fejlesztik a közösséget, összetartóbbá alakítva azt. Az esti bulizás pedig garantáltan segít új barátságokat kötni, ami elkerülhetetlenül elégtelen men�nyiségű alvást von maga után. Persze a hétvége alatt a közös étkezések is végig lehetőséget biztosítanak, hogy a legújabb élményeket rögtön át tudjuk beszélni, és mindig van, aki lelkesen besegít az előkészítésben, illetve az elmosogatásban.

Bár legszívesebben tovább maradnánk, vasárnap mégis már leginkább az elpakoláson és a takarításon van a fókusz. Mégsem ér-

26

SZIK 30

nek véget a közös kalandok. A belső körben megtartott misék, illetve cetlizések képesek még jobban elmélyíteni a hétvége élményeit.

A mindig változatos és különleges programok után pedig fájó érzés búcsút inteni, annak ellenére, hogy nem válunk el egymástól, hanem tovább folytatjuk a közös életünket a kollégium falain belül. Egy biztos: minden ilyen alkalom teljesen egyedi, teljesen különleges, ezért érdemes mindegyiken jelen lenni.

“A komor vizsgaidőszak, és aztán a programokkal teli félévkezdés után igazán szükséges és kihagyhatatlan élmény a tavaszi kolihétvége.

Lehetőségünk van kicsit teljesen csak egymásra koncentrálni, ami számomra mindig rengeteget jelentett. Mindig emlékezni fogok a szórakoztató közteames programokra, a hangulatos éjszakai beszélgetésekre, de még a közös takarításokra is.”

Recskó Márk

KÖZÖSSÉG

MILYENEK MÉG A SZIK-ESEK? – AVAGY KRONOLÓGIÁBA NEM ILLESZTHETŐ KÖZÖSSÉGI PROGRAMOK A korábbiakban bemutatott, évente ismétlődő közösségi programokon túl ezernyi rugalmas vagy éppen egyedi kezdeményezés színesíti életünket a szakkollégium falain belül. Számtalan meglepetés vár ránk napról napra, legyen szó születésnapi köszöntésről, lelkes szurkolótáborral rendelkező focicsapatunk meccseiről, szobatársak cseréjéről – természetesen csak egy nap erejéig! – esetleg nemesebb cselekedetekről, mint a véradás vagy a kollégiumi folyosók kifestése. A felsorolás helyett engedjék meg, hogy bemutassak néhány programot, egy-egy röpke pillanatkép erejéig.

Születésnapi köszöntések A karácsony és a húsvét mellett személyes évünk egyik legfontosabb eseménye rendszerint tökéletesen sikerül minden egyes lakó számára.

A SZIK-ben azt valljuk, hogy a sikeres születés-

napi köszöntés receptje egyharmad meglepődés, egyharmad meghittség és egyharmad nevetés – jól összegyúrva minél több kollégista által.

Minden köszöntés más és más; van azonban pár ismétlődő jellegzetesség: az összetevők részletezése. Születésnaposunkat a legtöbb esetben pár nappal később ünnepeljük, amikor a lehető legtöbb szakkollégista ér rá – általában egy kurzust, teamgyűlést vagy közös imádságot követően. Pontos statisztikával nem rendelkezve is bátran kijelenthetem, hogy az esetek túlnyomó részében a meglepetés kiválóan sikerül, amiről az ünnepelt tágra nyílt szemei tanúskodnak.

A második összetevőért a közösség felel: gitár kíséretében énekeljük el az Ároni áldást a köszöntöttnek. „Áldjon meg téged az Úr…” – hangzik az egész épületben.

Végül, de korántsem utolsósorban az ünnepelt egy „ciki sztorit” oszt meg velünk – az évek során

27

jobbnál jobb történeteket hallunk egymásról, erősítve az összetartást és jót nevetve egymás baklövésein.

SZIKLA-meccsek, avagy GÓÓÓL! Szakkollégiumunk a szellemi teljesítmény mellett nem veti meg a sportolást sem; 2014 tavaszán alakult meg a SZIKLA nevet viselő focicsapatunk. Az alapító tagok közé tartozik Szebellédi Áron, Kampits Bence és Hódsági Kristóf. A csapattagok elhivatottsága figyelemre méltó – rekorderünk, Szebellédi Mátyás például 94 mérkőzésen vett részt, s az öregdiákok az immár másodligás SZIKértelem focicsapatban folytatják a közös játékot. Érdemes megemlíteni azt is, hogy az idei, 2020-as tanévtől kezdve egy állandó, teljes jogú lánytaggal is bővült a csapat Sólyomvári Kata személyében.

Szakkollégisták lévén lelkesedésünk nem csupán a népes szurkolótáboron keresztül mutatkozik meg. Akarva-akaratlanul papírra kívánjuk vetni élményeinket az utókor – és a meccsen részt venni nem tudók - számára.

Következzen egy idézet Kovács Bence szak-

28

SZIK 30

kollégistánk egyik tudósításából: „A csapat – talán a sérültekért is harcolva – szezonbeli legjobb játékát vette elő, és esélyt sem adott az ellenfélnek. A villamoson még viccelődtek: „négygólos vezetésnél sem állunk vissza, kell a gólkülönbség”, azonban egyikőjük sem gondolhatta komolyan, hogy a bajnokaspiránst állva hagyják a mérkőzés kezdetén.

Barta pazar védőmunkát mutatott be, mindamellett az ellenfél játékosait pazar cselekkel megverve tört rendszeresen előre, melynek az eredménye 2 gól és 7 gólpassz lett. Gajdócsi élete mérkőzését játszotta – lábai mindenhova odaértek, mindemellett 3 szépségdíjas góllal járult hozzá a magabiztos győzelemhez. Topa fáradhatatlanul űzte és hajszolta hibákba az ellenfelet, góllal és gólpasszal vette ki részét a sikerből. Pudleiner szokás szerint végigrobotolta a mérkőzést, elöl-hátul kimagasló teljesítményt nyújtva, mindezt 5 góllal és egy gólpasszal egészítette ki.”

Csapatunk a Műegyetem Villanyfényes Bajnokságában játszik, szemeszterenként 11 alkalommal; minden érdeklődőt és újdonsült szurkolót szeretettel várunk!

KÖZÖSSÉG

Közreggeli és Vacsoracsata – minden, mi szem szájnak ingere…

A felnőtté válás és az otthonról való elköltözés első hónapjai embert próbáló nehézségeket rejtenek mindenki számára – az élet nagy kérdései mellett egy átlagos szakkollégista éjfél körül olyasmin is elgondolkozik, hogy mennyi ideig kell még főznie a tasakos rizst, és azon is, hogy mivel tudja feldobni ezen késői vacsoráját. Az első néhány hónap után legtöbben már az otthoniaknak is elbüszkélkedhetnek konyhai tudásukkal – többek között a Közreggeli intézményének köszönhetően. A programban résztvevők vállalják azt, hogy a szorgalmi időszakban egy hétig párban reggelit készítsenek a többieknek – a félév végén pedig mindenki szavazhat kedvenc séfjeiről. Nincs még egy hely, ahol ennyi változatos fogás várna: a bruschettától a tiramisun át a grízes kockáig és a pizzás csigáig számos finomság kerülhet egy ébredező SZIK-es elé. Azok számára, akik nem kívánnak hosszú távra elköteleződni, évente néhány alkalommal lehetőséget kínálunk egy Vacsoracsata keretében összemérni a kulináris ismereteket – akár három fogásos menüvel is készülve.

A három tagú, gourmet ételeket kedvelő zsűri mellett a versenyzők jóízűen osztják meg egymással fogásaikat, így a verseny rendszerint igencsak jó hangulatban telik, egy óriási közös vacsora keretein belül.

Véradás – együtt egy nemes cél érdekében A Közösségi Team 2018 óta rendszeresen szervez véradást kollégiumunkban. Ezen estéken megnyílnak a kapuk minden érdeklődő számára, akiket étel-ital mellett

koncerttel is várunk. A program ezt követően rendszerint hosszú beszélgetésekkel és társasjátékokkal folytatódik akár hajnalig is – így a segítő szándék mellett a jókedv is garantált.

Festés a lá Szent Ignác Közösségünk összetartását mi sem mutatja meg jobban annál, hogy az együtt eltöltött időt nem csak szakmai tudásunk fejlesztésére és szórakozásra, hanem belső tereink szépítésére is fordítjuk. A rendszeres tisztasági festés mellett sokszor nagyobb fába is vágtuk az ecsetet – így születhetett meg lépcsőházunkat és több közösségi terünket díszítő növényi motívumú díszítés, amelyet gondos tervezés és számos előkészület előzött meg – a végeredmény pedig magáért beszél!

29

kultúra

KULTÚRA

ÉVKÖNYVEINK VILÁGA

Ágoston Zsófia – Fábián Ármin – Mossóczy Katinka Zsófia Első Ignácos évem második félévében, még – mondhatni – moderáltan tapasztalatlan szakkollégistaként kaptam meg azt a megtisztelő feladatot, hogy a Kommunikáció Team új vezetőjeként felügyelhessem az évkönyvvel kapcsolatos munkálatokat. Sokan mondták, hogy nagy fába vágom a fejszémet, és nem állítanám, hogy nem volt hajtépős-idegeskedős korszak az összeállítása során, de utólag vis�szatekintve azt kell hogy mondjam: megérte.

Megérte, mert megtanultam, hogy a türelem mindennél többet ér egy hosszantartó munkafolyamat során, ahogyan azt is, hogy ha megálmodok valamit, akkor sosem szabad leragadni egy B-tervnél. Sőt, Zs-ig meg sem szabad állni!

A tömérdek nehézség persze teljesen feledésbe merül, mikor az ember a kezében tarthatja azt az alkotást, amelyiket egy maroknyi emberrel közösen hozott létre. Egészen euforikus érzés kézzelfogható eredményét is látni hónapok kemény munkájának. Látni azt, hogy mivé lett a sok-sok pici részlet és ötlet, melyet mind mi írtunk, lektoráltunk, fotóztunk, költöttünk, rajzoltunk, terveztünk. És azt hiszem, egy Ignácos évkönyvben ez is az igazi kulcs­ szó: MI. Ágoston Zsófia Az évkönyv különlegessége szerintem az, hogy egészséges versengést és stresszt okoz a készítők számára. Szerkesztőként ugyanis ki akarna egy olyan könyvet kiadni, amely másolata a korábbi évek produktumainak? Éppen

31

emiatt érződik az a felelősség, hogy valami újat, valami jobbat kell teremteni, mindezt úgy, hogy egy egész csapat hangja és víziója érződjön egyetlen munkában. A szerkesztési munkálatoknak tehát két egymástól teljesen eltérő fokozata van: az egyik a könyv egészével foglalkozik, hiszen meg kell teremteni a megfelelő struktúrát, kialakítani egy egységes dizájnképet, meghatározni az anyag hangulatát; a másik pedig a sok apró munkát hordozza magában. Szerintem az utóbbi még nagyobb kihívás, hiszen néhány elírás, helyesírási hiba vagy egyetlen kihagyott szó is nagy hatással lehet egy évkönyv sikerére és minőségére. Ez a fajta stressz kovácsolja össze azonban a szerkesztőket, akik felelősséget vállalnak nemcsak a saját, hanem társaik munkájáért is. Pont úgy, ahogy azt az életben is kell!

Fábián Ármin A Kommunikáció Team minden évben nagy feladatra vállalkozik, amikor elkészíti az aktuális évkönyvet. Fontos szempont, hogy ne csak egy végeláthatatlan dokumentációról legyen szó, hanem átadja az adott év hangulatát, visszaköszönjenek a cikkeken keresztül azok

32

SZIK 30

a személyek, akik a közösséget alkotják, és ezzel valami újat mutathassunk azoknak is, akik nem az első SZIKes évkönyvüket kapják majd kézhez. A keretek meghatározása így az elején döcögős, de éppen ez a kedvenc részem: a legváratlanabb pillanatban villanhat be egy kósza gondolat, majd még egy és még egy, és a teamgyűlésen pár jól irányzott kérdéssel ki is rajzolódik „Az” ötlet. (Jó tanács: megéri ilyenkor csapot-papot hagyni, és lejegyezni a hirtelen jött ötletkezdeményeket; ki tudja, melyik bizonyul végül telitalálatnak.) Ha ihletet kap a csapat, a megvalósítás alatt már viszi őket a lelkesedés. Örök dilemma, hogy vajon milyen mértékben vonjuk be a szakkollégistákat az évkönyv megírásába, hiszen minél közvetlenebb ez a hozzájárulás, annál inkább magukénak érezhetik a produktumot. És ez az igazi bravúr: innovatívnak kell lenned, rendelkezned kell operatív készségekkel és egy jó adag lelkesedéssel is, amivel a többieket buzdíthatod az interjúkban való részvételre, vagy egy-egy emlékezetes kolis történés lejegyzésére; hiszen a személyességtől lesz élő az adott történet.

Mossóczy Katinka Zsófia

KULTÚRA

Horváth Árpád SJ „Hogy Jézus örömhíre sok emberhez eljuthasson.”

Lukács János SJ „Hogy a rászorulók is részt vehessenek lelkigyakorlaton.”

Sajgó Szabolcs SJ „Hogy ingyenes kulturális programjaink folytatódhassanak.”

Bellovics Gábor SJ „Hogy szakollégistáink ösztöndíjat kaphassanak.”

Koronkai Zoltán SJ „Hogy az iskolából kimaradt fiatalok bizonyítványt szerezhessenek.”

Kiss Ferenc SJ „Hogy tovább segíthessük a mélyszegénységben élő, köztük roma családokat.”

Csókay Károly SJ

1%

A JEZSUITA KÜLDETÉSRE Nagylelkű barátaink jóvoltából immár 700 rendelkezésnek köszönhetően közel 5 000 000 Ft-ot fordíthatunk közösségeink, intézményeink sokrétű tevékenységeire. Köszönjük, ha Ön is hozzájárul a jezsuita kezdeményezések megvalósításához.

Kérjük, rendelkezzen adója 1%-áról a Jézus Társasága Alapítvány javára legkésőbb

május 20-ig!

Adószám: 18064333-2-42

„Hogy a betegek vigaszra leljenek.”

Forrai Tamás SJ „Hogy az üldözést szenvedők otthonra találhassanak.”

33

A SZÍNFALAK MÖGÖTT - egy művészcsalád élete Hargitai Lili, a Kommunikáció Team tagja beszélgetett Zámbó Biankával a művészetről, amely – más-más megközelítésből ugyan-, de fontos szerepet játszik a család életében.

ZM&G (Zámbó Műterem és Galéria): kik és milyen stílusban szoktak nálatok kiállítani?

A ZM&G pontosan az, ami a nevébe van kódolva: műterem és galéria, és egyben az otthonunk is. A szüleim 5 évvel ezelőtt gondoltak egyet, és Budapest mellől leköltöztek Csopakra, hogy létrehozzák e kulturális teret. A ház felében családi életünk zajlik (beleértve az alkotó tevékenységet is), a másik felében pedig kortárs képzőművészek képei függenek a falon. Tavasztól őszig, azaz a Balaton aktív időszakában havi rendszerességgel váltják egymást a kiállítások. A kiállító művészeket apukám, Zámbó Attila választja ki. Az ide látogatók többek között találkozhattak már nálunk Hegyeshalmi László, Somogyi Győző, Révész Ákos, Kádár János Miklós, Fritz Béla, Maczky László, Bódi Liza alkotásaival.

Ha jól tudom, a szüleid is képzőművészettel foglalkoznak. Tudnál erről mesélni kicsit?

Igen, ők is képzőművészek, innen jött a műteremlakás és galéria ötlete. Apukám (Zámbó Attila) festőművész, anyukám (Zámbóné Horváth Krisztina) pedig keramikus és kézműves oktató. Érdekesség, hogy most mindketten valami újat kóstolgatnak. Apukám átlépett a síkfelületek világából a kiterjedt térbe, először a kisemmizett anyagból, a szemétté vált

34

SZIK 30

plasztik palackokból formált szobrokat, most pedig a környékbeli környezetből ihletődve kőszobrok faragásába kezdett. Anyukám pedig nyugvó pályára helyezte a korong forgását, az agyag formázását, és az utóbbi időben inkább grafikákkal foglalkozik.

Suzuki színésztréning és viewpoints - miért vettél részt rajta és mire jó ez?

Felszabadít, tudatosít, átformál, segít a pillanat erőteljes megélésében és az aktív létezésben. Gimnázium óta fontos szerepe van a színháznak az életemben, egyfelől az előadásokban átélhető felismerések miatt, másfelől pedig a „színházcsinálás”, a színházi gondolkodásmód okán. Nyáron részt vettem a Traktor Works színházi tréningen, ahol a Kozma Gábor Viktor által vezetett Suzuki színésztréning-módszer és Viewpoints-technika workshopot választottam, amely két technikát sűrített egybe.

A Suzuki-módszernél a kodifikált testhasználaton keresztül gyakorolható intenzív színészi jelenlét, a készenlét és az expresszivitás állt a fókuszban. A Viewpoints-technikánál pedig a felszabadult improvizáció kulcsát próbáltuk megtalálni mozgásgyakorlatokon keresztül.

A tréningen tapasztaltak nemcsak a drámatanári munkámban segítenek, hanem a mindennapi jelenlétemhez is jó vezérfonalat adtak.

KULTÚRA

A karrieredben, terveidben milyen szerepet játszik a képzőművészet?

Jelentős szerepet játszik a képzőművészet, de inkább azt érezném érvényesnek, ha egészében a művészetet helyeznénk az életem trónusára. A színház-irodalom-képzőművészet hármasa, valamint a bennük és köztük burjánzó ritmus átszövi a mindennapjaimat.

Jelenleg a Budapest Schoolban dolgozom drámapedagógusként és magyartanárként, mellette a Pázmányon végzem az Irodalomtudományi Doktori Iskolát, ahol a líra peremvidékén jelenlévő verstípusokban vizsgálom a kép és szó viszonyokat.

A SZIK épületének valamely eleméről tudsz egy kis jellemzést adni művészi szem­ szögből?

A konyha, mint közösségi megéléssel és esztétikával teli tér! Nem tudom, hogy alakult a kollégium épülete, mióta végeztem, de az ottani időszakom alatt a konyha volt az egyik

kedvenc terem. A nehézségekkel vagy épp örömökkel megtelt lelki bögrék kiöntésének helyszíne. Már a felnövés küszöbén toporgó főzni tanulók konyhai kísérleteiből is születtek egyedi műremekek, de a Közreggeli szinte mindig biztos pont volt, - látványa az ízlelőbimbók megörvendeztetésén túl esztétikai élvezettel is szolgált. Aki napjában többször is megfordult a konyhában, tapasztalhatta az ételköltemények születésének, transzformációjának, valamint elmúlásának mozzanatait is. A hajnali alkotófolyamattól eljuthattunk egészen a kiürült vagy épp állott maradékoktól muslincásodó tálcák látványáig. Nemegyszer a gyönyör és az undor esztétikai élményei csapdosták egymást. Ez az, amivel mi töltöttük meg, az épp jelenlévő kollégisták. Az örök keretet pedig Lackfi Margit falfestményei adták.

Mesés világot idéztek a falon lapuló különös alakok, megunhatatlan volt, a kávém mögül lesve mindig felfedeztem valami új részletet, valami új kapcsolathálót az elemek között.

35

SZIKsong Fiam Regina, a Kommunikáció Team tagja beszélgetett Janka György végzős szakkollégistával, a SZIKsong megálmodójával az ötlet megszületéséről és megvalósulásának részleteiről.

Mi is pontosan a SZIKsong-projekt, és mikor alakult, milyen indíttatásból?

A SZIKsong a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium koncertsorozata, amit 2019 őszén hoztunk létre azzal a céllal, hogy a kollégium szakmai és tudományos eredményei mellett a művészi, kulturális oldalát is megmutathassuk. Hiszen ha ebben az 50-60 fős közösségben sok muzikális, zenei tehetség is van, miért ne mutassuk meg ezt a világnak? Ez nekik is egy jó lehetőség és fórum arra, hogy megmutassák magukat, kipróbálják, milyen színpadon állni.

36

SZIK 30

Mi adott inspirációt ehhez Neked?

A SZIKsong-ot a „Sofar Sounds” ihlette, ami egy lakáskoncert-sorozat. Itt az előadók szűk közönségnek adnak exkluzív koncerteket, amelynek pontos helyszínéről a közönség csak aznap kap tájékoztatást. Ez a bensőséges hangulatú, akusztikus koncertsorozat volt az, ami az én fantáziámat is megfogta, ezt szerettem volna a mi kollégiumunk arculatára formálni. Kezdő löketet az adott, hogy a rendszeres, hétről hétre megrendezésre kerülő szakmai és tudományos programjaink mellett egy szintén

KULTÚRA

rendszeres, de kulturális, művészeti eseményt rendezzünk a SZIK falain belül, ezzel is kidomborítva a sokszínűségünket.

Mi volt a cél a koncertekkel, ki volt a célközönség?

A saját generációnknak szerettünk volna élményt ajándékozni: közösségi együttlétet minőségi zenékkel – ez volt a fő motivációnk. A kollégiumunk támogatói köre, akiknek nagylelkű adományait évről évre a Díszvacsora keretein belül háláljuk meg, főként egy idősebb generáció. Szerettük volna tehát a saját generációnkat megszólítani, és ha nem is anyagi, de kapcsolati szinten bővíteni a támogatóink körét korosztályunkon belül. Ez a járványhelyzet előtt gond nélkül valósulhatott meg, hétköznap esténként, általában a hónap utolsó szerdáján voltak a koncertek.

Ebben az idősávban már nincsenek egyetemi órák, egyébként is jellemzőek az esti órákban a baráti együttlétek, így azt gondoltuk, hogy

ennek a koncertnek jó közösségépítő ereje is lehet. Ezt már a számok is igazolják, hiszen 4 megtartott koncertünk mindegyikén közel 100 fő jelent meg, melyek után kötetlen beszélgetésre is volt lehetőség, megismerhettünk új embereket a kollégium falain kívül is. Külön ki szeretném emelni, hogy voltak öregdiák fellépőink is, ami segítette az egykori és jelenlegi Ignácosok kapcsolatteremtését.

A járványhelyzet, ha jól gondolom, a projekt ívében egy kis törést okozott. Hogyan sikerült ebből a törésből újabb lendületre kapnotok?

Márciusban elég hirtelen jött a járványhelyzet és vele együtt a szociális távolságtartás jelensége is. Az egyetemi távolléti oktatás miatt szinte mindenki hazautazott a kollégiumból, így mi sem tudtuk egyik napról a másikra járvány-kompatibilis formába önteni a koncertsorozatot. A projekt így a szigorú karantén alatt nem folytatódott. Ez a szünet azonban – amely

37

2020 őszéig tartott – arra volt jó, hogy eltervezhessük az őszi megvalósítást. Világos volt, hogy nyakunkon a második hullám, így a jelenléti koncertben már nem is gondolkodtunk. Ekkor született meg az a döntés, hogy a projekt online folytatódjon tovább. Ha a 21. század technikai vívmányai segítségével érvényes félévet tudunk abszolválni az egyetemen, miért ne sikerülhetne ez is? Arra is rájöttünk, hogy az online tér – bár a személyes találkozás lehetőségét nem pótolhatja – segítségével még több emberhez tudunk eljutni, mint egy szerda esti koncerttel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az így online módon megtartott koncertjeinket 3-5 ezer ember látta, ami a Vígszínház 1000 fős nézőteréhez viszonyítva jó pár teltházas előadást jelentene.

Szerinted mi kellett ahhoz, hogy olyan sok embert elérjetek az online térben?

Amiben én személy szerint biztos voltam, hogy ezt vagy professzionálisan érdemes csinálni, vagy sehogy. Az emberek az otthoni idejüket, amit egy járványhelyzetben, például egy húzós „home office” után eltölteni terveznek, nem fogják telefonnal felvett, pixeles, hangtechnikailag is szerény felvételekre fordítani.

Profi kép- és hangminőséget szerettünk volna megteremteni. A technikai nehézségeket is a lehető legkisebbre szerettük volna redukálni, így lemondtunk a teljesen „élő” koncertekről, hogy az élvezhetőség se képileg, se hangilag ne legyen kitéve egy közvetítőrendszer vagy internetkapcsolat meglepetéseinek. Így előre felvett, megvágott koncertfelvételeket mutattunk be Facebook oldalunkon a premier funkció segítségével, hogy mégis legyen egy kis közösségi együttlét érzete a nézőinknek:

38

SZIK 30

együtt izguljunk, egyszerre nézzük. A felvételek elkészítésében rengeteg segítséget kaptunk Pásztor Pétertől, a Jezsuita Kommunikációs Iroda munkatársától, aki az októberi koncert felvételében segített nekünk. A második koncertben Latorcai Levente, jezsuita öregdiák volt segítségünkre. Decemberi évadzáró koncertünket a Jézus Társasága Alapítvány nagylelkű támogatásának köszönhetően hivatásos stábbal, a MartinKult Event Grouppal készítettük. Így tehát rendelkezésre álltak a szépen összevágott minőségi koncertek, a nagyszámú eléréshez azonban kellett még egy következetes, alaposan kidolgozott marketing és sok-sok megosztás. Koncert előtt, alatt, után. Szerencsére a nagy követőbázisú jezsuita oldalak segítségére e téren mindig számíthattunk, amiért nagyon hálás vagyok, mert önerőből erre nem lettünk volna képesek.

Ismeretes, hogy a SZIKsongnak az utóbbi félévben lett egy jótékonysági oldala is. Hogyan jött ez az ötlet?

Mivel várható volt, hogy akár több ezer embert fogunk elérni online, úgy láttuk, hogy ez egy remek lehetőség arra, hogy rögtön egy jótékonysági kezdeményezésbe is belevágjunk.

A jezsuiták Borsod megyében, Arlón indult romamisszióját szerettük volna hosszú távú segítségnyújtással támogatni. A misszió nehéz sorsú embereken – felnőtteken és gyerekeken egyaránt – kíván segíteni egy önkéntes programmal, amelynek bázisa a Jelenléti Ház lesz. Ennek a Jelenléti Háznak a felújítási költségeihez szerettünk volna 500 000 Ft-tal hozzájárulni. A jezsuiták Fundraiser csapatával, Jancsó Ancsával és Nagy Lucával, indítottuk el az Adjuk össze oldalon a SZIKsong – Arlóért

KULTÚRA

kampányt, ezen keresztül lehetett küldeni az adományokat. A kitűzött célt nemcsak elérni, hanem jócskán felülmúlni is sikerült, hiszen 1.075.000 Ft adomány gyűlt össze Arlónak, ami a tervezett 215%-át jelenti.

Hogyan látod a SZIKsong jövőjét, valamint milyen érzéssel tölt el az elmúlt több mint egy év a projektet illetően?

A rövid távú célunk az online félév sikeres zárása és az arlói célösszeg megszerzése volt, hosszú távon pedig örülnénk, ha offline is tudna folytatódni a koncertsorozat a nyár felé közeledve. Természetesen kiszolgáltatottak vagyunk a járványügyi helyzetnek, illetve a saját erőinknek, feladatainknak, kapacitásainknak is – én például már a hosszú iskolai gyakorlatomat kezdem a jubileumi félévünkben. Mindenesetre örülök, hogy az

online térben is kipróbáltuk magunkat, így akár már ott, egy jól bevált és működőképes forgatókönyvvel is tudunk tervezni. Én személy szerint rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, és hálás vagyok ezért az egész projektért. Nagyon örültem, hogy a Jézus Szívében még az offline időkben a hangulatos altemplomban ennyi emberhez el tudott jutni a zenénk, és jól együtt tudtunk működni a jezsuitákkal. A projekttagokért is nagyon hálás vagyok, az ő bizalmukért, segítségükért, és hogy hittek ebben az egészben. Ami pedig igazi kis útravaló számomra, hogy többedmagammal tapasztalhattam meg, milyen, amikor egy kósza gondolatból megvalósul valami. Álmainkat és elképzeléseinket felülmúlóan. Őszintén kívánom mindenkinek, hogy ezt az élményt legalább egyszer az életben megtapasztalhassa!

39

ZENEI ÉLET A SZIK-BEN Haraszti Rajmund

Haraszti Rajmund aktív részese és formálója volt a kollégium zenei életének. Az alábbiakban az ő sorait olvashatjuk.

Interdiszciplinaritás. Egy szó, ami harminc éve változatlanul jellemzi a Szent Ignácot. S nem csupán azért, mert – definíció következik – sokféle egyetemen és különféle szakon tanulunk, s a tudományterületek határán keressük a kihívásokat és új megoldási lehetőségeket.

A Szent Ignác interdiszciplinaritása a szakkollégiumi tevékenységben is kifejezésre jut, nevezetesen olyan önszerveződő projektekben, amelyek talán közvetlenül nem is kapcsolódnak egyikünk szakterületéhez sem. Ilyen terület többek között a zene.

Az elmúlt harminc évben el-elvétve akadt csak olyan szakkollégista, aki zeneművészeti tanulmányokat folytatott, a zenei élet azonban mindig is aktív volt a kollégiumban.

Gondolhatunk egyrészt mindenféle spontán önszerveződésre: gitáros-fuvolás szentmiseszolgálattól és négyszólamú minikórustól kezdve „Pistuék népdalán” keresztül a „Mestereknek Mesteréig”. No meg „amikor Kata írt valamit, akkor azt ugye elő kellett adni”.

(Az idézett részek a cikk írója számára a történelem részét képezik, az idézettek számára azonban a kollégium ‘90-es és 2000-es éveinek zenei élete visszhangzik ezekben a foszlányokban.) Különösen az utóbbi 10 évben azonban az önszerveződésből hivatalos keretek lettek (a tanulmányi rendszerben helyet kaptak zenei tevékenységeink is), s több, na-

40

SZIK 30

gyobb lélegzetvételű zenei projekt valósult meg, amelyeknek köszönhetően a kollégisták zenei tehetsége már nem csak a Szent Ignác falain belül élők számára jelentheti az esti feltöltődést vagy lazítást. Mi több: zenei jellegű projektjeink egy része jótékony célokkal kapcsolódik össze.

Amikor 2014-ben Ignácos lettem (frissen kikerülve a Bartók Konziból), már évek óta működött egyházzenei kórus a kollégiumban. A világi kórusirodalom azonban mindig is közelebb állt a szívemhez, és szerencsére így volt ezzel még rajtam kívül jó néhány szakkollégista, akiknek a biztatására elkezdtem szervezni a kórust. Kezdetben csak alkalmi jelleggel gyűltünk össze: a 2015-ös Te Deumon mutatkoztunk be, majd a következő tanévben felléptünk például a díszvacsorán, a Mikulás-bulin és az öregdiák-találkozón is. A 2018/19-es tanévben már heti rendszerességgel próbáltunk, s a projekt ös�szefonódott a Gyökerek Tábor jótékonysági hangversenyének szervezésével, ahol természetesen színpadra (templomlépcsőre) is álltunk. Ugyanebben az évben felléptünk a kollégium támogatói estjén is.

2015-ben tettem azt a meggondolatlan kijelentést, hogy milyen jó lenne jótékonysági koncertet szervezni a Gyökerek Tábor javára! Ebben az időszakban volt egy aktív Gyö-

KULTÚRA

kerek-mag a kollégiumban, amelynek én is kezdtem tagjává válni, és akikkel a 2015/16-os tanév tavaszi félévében első alkalommal rendeztük meg a hangversenyt a Mária utcai Jézus Szíve Jezsuita Templomban. A fellépőket zenész barátaim köréből hívtam meg, a szervezés operatív részéért pedig a csapat többi tagja felelt. A koncertből azóta hagyomány vált, és ha a koronavírus nem szól közbe, 2020-ban ötödik alkalommal gyűjtöttünk volna a tábor javára.

A szervezés kapcsán minden évben nagy segítségünkre vannak a jezsuita művek is: a templomot szívesen rendelkezésünkre bocsátják, sőt a koncert hírét segítenek eljuttatni a Magyar Televízió kulturális műsorain keresztül gyakorlatilag az egész országba. Évről évre egyre többen jönnek el a koncertre, ami nem csak az egyre növekvő befolyó támogatás miatt örvendetes, de a zenészek és a szervezők lelkének is jólesik, hogy kíváncsiak ránk az emberek, s hogy a hangverseny által a Gyökerek Tábor híre is egyre szélesebb rétegekhez jut el.

SZIKSONG A FACEBOOKON:

EGY FELVÉTEL A KOLLÉGIUMI KÓRUSRÓL:

TOPÁL DÁNIEL SPOTIFY OLDALA:

41

KULTÚRA A TANULMÁNYI RENDSZERBEN Tóth-Kuthy Márton, Duray Csilla

Színház kurzus “A Közösség több tagja nagyon szereti a színházat. Kézenfekvő volt tehát, hogy ezt a szeretetet becsatornázzuk közösségi szinten.

Hiszen ha már úgyis járunk színházba, akkor miért ne menjünk együtt, és miért ne kérjünk fel egy szakavatott színházast, hogy segítsen igazán látni és érteni? A Látni tanulunk kurzus tehát egy igazi SZIK- jelenség: egy hobbit emelünk magasabb szintre, hogy abból együtt, közösen épüljünk.”

Tóth-Kuthy Márton

European Art History Európai történelmünkből számos építészeti és egyéb művészeti alkotás maradt ránk, melyek szépségében és részleteiben mind a mai napig gyönyörködhetünk. Kötelező angol nyelvű kurzusunk keretein belül Gabriel Fidler, a Durhami Egyetem doktorandusza mutatta be nekünk a kontinens középkorból eredő épületeit a normandiai váraktól kezdve a kék mennyezetéről és bámulatos ablakairól felismerhető párizsi Sainte-Chapelle kápolnáig, vagy az ócsai Árpád-kori református templomtól a gloucesteri katedrális, Harry Potter filmekben is szereplő, legyezőboltozatos kerengőjéig. Gabriel izgalmas történetekben gazdag órái során megismerkedhettünk a korszak legfőbb újításaival és legszebb épületeivel, lépten-nyomon ellenállva a kísértésnek, hogy azonnal útra induljunk élőben is megnézni valamelyiket.

Duray Csilla

42

SZIK 30

KULTÚRA

43

IRODALMI PÁLYÁZATOK GYÖNGYSZEMEI A legtöbb ember addig akarja csiszolni a tanulmányi rendszert, amíg egy csendes éjjel a tetőn rájön: a változás, amit keresett, csak önmaga lehet.

(Coelho de Loyola- A Tűz harcosának kézikönyve) (Hódsági Kristóf) „A kevés alvás a kápolnában is kevés.”

(Szebellédi Mátyás) „Három nagy igazság van a Földön: Az első és legfontosabb, hogy ne csak éld Az életed, hanem hogy Éld az Életet. A másik pedig, hogy túl kevés a matematikus a koliban.”

(Bárdos Dávid) „Sose azt nézd, hogy kinek a neve van rajta, csak azt, hogy éhezel. Mert semmi sem lehet fontosabb az életednél. Törődj hát magaddal!”

(Igari András) „Egy nap egy SZIK-es diák kereste fel a Mestert.

-Mester, mi a Szakmaiság, és mi a Lelkiség az Ignácban?

A Mester átnyújtott neki egy koszos tányért, és ennyit mondott: -Mosogasd el.

Amikor a diák visszatért a mosogatásból, a Mester megkérdezte: -Mit gondolsz, miért akartam, hogy elmosogasd a tányért?

-Mert nagyon koszos volt, és nem mutatna jól egy konyhában.

A Mester csak lesütötte a szemét, és elbocsátotta a diákot.

Ezt látva a tanítványok odagyűltek a Mesterhez, és megkérdezték, miért küldte el a diákot válasz nélkül, pedig még szépen el is mosogatta a tányért. A Mester így válaszolt: -Ennek az ifjúnak még sok tányért kell elmosogatnia ahhoz, hogy megvilágosodjon: a Szakmaiságban pallérozott elme és a Lelkiségben gyújtott láng ragyogását szem nem képes felfogni; a ragyogás csak a tiszta tányérok tükrében látható.”

Deutero-Anthony DeMello: A Csend szaga c. gyűjteményéből (Horváth Márton)

44

SZIK 30

KULTÚRA

Chuck Norris egyszer egy hétig nem olvasott szikmailt. És túlélte!

(Középkori SZIK-es legenda nyomán) (Hatala Imre) Madár-magasban Pincemély beszélgetés.

Itt találkozunk.

(Szegedi Domonkos) Vérrel-verítékkel váltunk világot.

Változatos valóságok vándorai vagyunk, vehemens vitákkal, virulens véleményekkel vértezve. Valaha vak vezetett világtalant, vad vidék volt világunk. Várva várt világossága, vis vitalisa vállalkozásunk váratlan volumenű végeredménye.

Vodka és vörösbor, vad veretések és vigasságok varázsolják vontatott vegetálásunkat verhetetlen vitalitássá. Voltunk, s vagyunk választottak, virtuális vezetőségi vérengzések vitézei.

Világi vendégségünk vajmi véges, viszont valljuk: világosságot vetünk, várva végtelenbe vesző versenyfutásunk végcéljának valósággá válását.

Vallásunk veleje: a Vesék Vizsgálója, Vétkeink Váltsága, a Védtelenek Vigasza, a Válaszok Válasza vigyázza valamennyiünk vargabetűs vándorútját.

(Horváth Márton) Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Olyan ez, mint a nagy regényekben, Rektor uram, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak Közgyűlésekkel és el nem fogadott beszámolókkal, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek. Hogy lehetne a SZIK újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a Közgyűlés. Még a Közgyűlésnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra az SZMSZ módosításokra emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, Rektor uram, én igenis értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran kérvényt írhattak volna, de nem tették. Részt vettek, mert volt mibe kapaszkodniuk. (...) Akad még jó ebben a kollégiumban, Rektor uram, amiért érdemes küzdeni.

(Recskó Márk)

45

Fent és lent között Vibráló dimenzió.

Madár e tető.

(Pudleiner Kristóf)

Tetőn tolongó városi táj. Nem fér el őszi falevél.

(Sipka Bence)

megint sírnom kell füstölve engedlek el csillag, ég: ölelj!

(Prajczer Petra)

Makk János:

Nagyböjt Mint sötétben a rém Úgy oson, úgy kúszik a félelem elém, Megragad, átitat, fülembe suttog hogy Sötétben bújó gaz bűnöző rém vagyok S bújok én, oh igen, elrejtem arcomat, Évente ilyentájt végre imádkozok, Mint sötétben a rém. Sötétben a rém A nagyböjt idején.

Elvesző Krisztusok Szükségben, ilyenkor rátok gondolok.

Amikor lékben halásztok a sarki tengeren És a templomokban bújtok tizenkét évesen S kakas rikolt néha-néha az otthonos szemétdombon Péter sehol, bánat sehol, tömeg hallgat. Én a rózsafűzért mondom.

Mint sötétben a rém Félem az éjszakát, így mormolok elém A város szürke arctalan Csak a bűz-mocsokban mászó többtucatnyi hontalan Egyenarca, nézd, megannyi Krisztus-arca Torzul giccsmosolyba hajló grimaszra

46

SZIK 30

Péter sehol, bánat sehol, kéz kezet mos: Ez nem Pilátusok harca!

S mint sötétben a rém Úgy kúszik, úgy oson kétezer év elém Hol a megváltástalanság reszket És a város utcaképén sorakoznak a keresztek Péter sehol, bánat sehol, tömeg hallgat Mint sötétben a rém, mint sötétben a rém...

A nagyböjt idején.

KULTÚRA

47

MŰVÉSZIK BAK VERONIKA

Kollégiumunk rendszeresen hív meg olyan ismert, elkötelezett embereket, akik előadásukkal, beszélgetésükkel, kurzusvezetéssel kapcsolódnak be a fiatalok életébe.

A közélet, a politika, a tudományos és a művészeti élet számtalan képviselője közül – akik megfordultak nálunk – ötöt mutatok be nagyon röviden. Olyan személyiségeket, akik művészetükkel vagy a művészethez kapcsolódó tudományos tevékenységükkel hirdetik Isten-hitüket, keresztény elkötelezettségüket.

Professzor dr. Dávid Katalin (született 1923.)

Széchenyi-díjas művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. A SZIK-ben nagy sikerű, eredményes művészeti kurzust vezetett.

Számtalan díja és elismerése közül kiemelésre méltó, hogy 80. születésnapján II. János Pál pápa saját kezűleg aláírt oklevéllel köszöntötte, és audienciáján fogadta őt.

Több száz tanulmánya, könyvei jelentek meg magyar, német és angol nyelven. Írásaiban a művészettudomány és a kereszténység összekapcsolódik. (Néhány cím: Egy keresztény értelmiség Európára néz (2014), A kereszt teológiai és ikonográfiai értelmezése az első évezredben (2011), A szép teológiája (2006) stb.)

Emlékirataiból tudjuk, hogy a tízgyermekes családban természetes volt a római katolikus hit, az, hogy mindenki Isten teremtménye, és ez kizárja bármely személy hátrányos megkülönböztetését.

A professzor asszony integráló személyisége mindig képes volt a legkülönbözőbb meg�-

48

SZIK 30

győződésű és hitű embereket nemes célokért mozgósítani. A krisztusi tanokhoz, az egyházhoz való sziklaszilárd hűség jellemezte őt egész életében, és jellemzi ma is.

A szimbólumok szerepéről, hatásáról folytatott beszélgetésben (Kondor Katalin újságíró kérdésére) így válaszolt: ”Ha egy ékköves kis keresztet viselünk nyakunkban, sokan azt mondják, jaj, de édes kis ékszerünk van. Pedig a kereszt életfa. Ha ezt valaki nem tudja, nem juthat el hozzá a vigasztaló üzenet, mely az élet végtelenségére utal.”

Eperjes Károly (született 1954.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

KULTÚRA

A színművész sokak számára példakép: mindig mindenütt megvallja, hirdeti katolikus elkötelezettségét, a hit szerepét az életében, munkásságában. Színházi és filmszerepet is aszerint vállal, hogy a darab az igazságkeresés fényében készül-e. Erről így vall: „Az igazi művészet az szakrális. Az igazságra irányul, tehát szórakoztatva tanít, ha olykor fájdalommal is, de egyetemesen tanít. Ha ilyen a mű, akkor én azon belül pozitív és negatív szerepet is eljátszom. Egyébként nincs értelme.” (2016. ujember.hu: Hitvallás nem csak rivaldafényben) Példaértékű a vallásgyakorlása is. Ennek tudatában mondja el nyilatkozataiban, hogy a napot imával kezdi, hogy a szentmise életének elhagyhatatlan része, a napi áldozásból merít erőt.

Határozott állásfoglalása, meggyőződése, hogy csak hittel lehet a színpadon (filmen) jól játszani: „Létre lehet hozni hit nélkül egy Júliát, egy Rómeót, egy Hamletet, de igazából nem lehet eljátszani.” (2016. ujember.hu: Hitvallás nem csak rivaldafényben) Vallomása szerint életszerepeit is (keresztény, apa, színész, hazafi) a művészetén keresztül igyekszik működtetni: az örök üdvösség felé haladva.

vékenységére, alkotómunkájára utalva Szemadám György megnyitó beszédében a következőket mondta: „Eszünkbe jut az egyszeri diák, aki, miután felszólították, feleljen Jankovicsból – elvégre a tantervek összeállítói is haladnak a korral -, jóhiszeműen kérdezte: melyik Jankovicsból parancsolják? Bizonyára mások is akadnak széles e hazában, akik szerint több Jankovics Marcell nevű csillag is világlik kultúránk egén.” (Elhangzott 2019. dec. 6-án a Képpraxisok2 kiállítás megnyitóján.)

Jankovics Marcell (született 1941.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, grafikus, kultúrtörténész, író. Rendkívül sokirányú te-

49

Aujeszky Nóra komment Jankovics Marcellról Jankovics Marcell látogatását nagyon megtisztelőnek éltem meg; a látogatása egy művészeti-public lecture sorozatnak volt a része, amit nagyon szerettünk volna megszervezni - ennek keretében kiemelten megtisztelő volt Jankovics Marcellel is beszélgetni. Az esti alkalom során, idős korára rácáfolva legenergikusabbként közülünk, mintegy mellékesen megjegyezte, hogy reggel 5-kor kezdődött a napja, vidéken forgatott, mielőtt nálunk tett volna látogatást, művészetről és többről volt szó… mindenki vitt magával valamilyen üzenetet a beszélgetésből, amit a bölcs művészember átadott nekünk az inspiráló és humoros beszélgetés során.

A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd két év segédmunka után a Pannónia Filmvállalatnál volt fázisrajzoló.

A „kapott talentumokat” jól hasznosítva rajzfilmes karrierje magasra ívelt: Sisyphus című munkáját 1974-ben Oscar-díjra jelölték. A Magyar népmesék sorozat, a Fehérlófia, a János vitéz, Ének a csodaszarvasról, Az ember tragédiája animációs filmjei világszerte elismertek.

A Fehérlófia a „Minden idők legjobb rajzfilmje” díjat kapta Los Angelesben 1984-ben.

Valamennyi alkotása szuggesztív, egyedi, feledhetetlen, és közvetíti hitét: „a világot bizony egy nagy szervező erő hozta létre és tartja fenn a mai napig.” (Kovács Zsolt: Hívő vagyok anyám méhétől fogva című interjúkötet, 2018) Jankovics Marcell a mesék, mondák, mítoszok kiváló ismerője, lényegük megfejtője; minden filmjével katartikus élményhez juttatja a nézőt. Alkotásai meggyőznek minket arról, amit szavakban így fogalmazott meg az említett kötetben: „Én oda jutottam, hogy amit mi az ősi korok sokistenhitű vallásának gondolunk, az lényegileg egyistenhitű, mert eleink megérezték, majd fölismerték, hogy a világot egy rend, egy törvényszerűség, egy rendszer kormányozza”.

50

SZIK 30

Simon András (született 1958.) grafikusművész, költő. Számtalan hazai és külföldi kiállításon ismerhette meg a közönség az alkotó jellegzetes egyvonalas grafikáit. Ezeken és más képein művészetének középpontjában az ember és Isten kapcsolata áll. Mély meggyőző erővel közvetíti gondolatait, érzelmeit a lelki életről, a hitről, a kereszténységről.

Vallomása szerint az önkifejezéshez szükséges tehetséget, a sikert imameghallgatásnak köszönheti: „Úgy éreztem, rajtam valóban már csak az Isten segíthet. Egy mélységesen mélyen átélt imádságban leborultam hát elé, és arra kértem, hogy könyörüljön rajtam” (simongaleria.hu).

Kiállításokon és kötetekben megjelent grafikái és versei (írásai) bizonyítják, hogy Isten meghallgatta a kérését, ő pedig teljesíti akkori ígéretét: „ha megajándékoz a kért talentummal, akkor azzal én nem a magam, hanem az Ő dicsőségét fogom szolgálni.” (simongaleria.hu).

Bíró László püspök a Rejtjelek című Simon András – kötet (1987) ajánlásában így ír: „vertikálisan és horizontálisan nyitott grafikái, ragyogóan tömör gondolatai magukkal ra-

KULTÚRA

gadnak, belénk oltják az igényt: éljünk teljes életet, merjük a főparancs szellemében szétajándékozni önmagunkat.”

Jelenits István (piarista szerzetes, tanár) pedig így összegzi a Simon-grafikák jellemzőit, szerepét: „Simon András minden képében van valami az evangéliumi példabeszédek egyszerűségéből és egyetemességéből. […] Ezek a képek mindenféle oktató fontoskodás nélkül, ihletetten, jókedvűen és alázatosan vállalják a művészet legősibb és legszebb feladatát: láttukra jobbak leszünk.”

A művész versei, prózai írásai ugyanazzal a hittel és meggyőző erővel hatnak, mint a grafikái (Szeretetközelben, 1996). „Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak.

Egyszerűen csak szeress. És fontos leszel.”

(Simon András) Egyik beszélgetésében – arra a kérdésre, hogy mit szeretne leginkább átadni a jövő nemzedékének – így válaszolt: „Az élet szeretetét. Az én életszeretetem a hitemből, a megajándékozottság-érzésemből és az élő Isten megtapasztalásából fakad.” (vasarnap.hu, Gyöngy-Pethő Krisztina, 2019).

Simon András alkotásai (grafika és szöveg) életvezetési „tanácsok”, amelyek által jobbak leszünk. Ahogyan Jelenits István írta a fenti idézetek egyikében. „Istentől kérni: a bátor hit jele, jutalma sok valóra vált álom.

Istent imádni: a hálás szív jele, jutalma boldogság: mennyei áron.”

51

Szemadám György: Császármadár Nagyapám emlékére

Szemadám György (született 1947.) Munkácsy-díjas festőművész, művészeti író, filmrendező.

Festményei különös létértelmezések, a múlt, a történelem is a személyesség által van jelen.

Az egykor ornitológusnak készülő művész mindent tud a madarakról. A festmények madaraiban a szépséget, a szabadságot csodálhatjuk; Isten jelenlétét a teremtett világban.

Az evangéliumi példabeszédben Jézus a madarakat említi bizonyságul az isteni gondviselésre: „Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – men�nyei Atyátok táplálja őket.” (Mt 6,26) Szemadám György képei ezt a derűt, a Gondviselőre való ráhagyatkozást sugallják. Ő maga így fejti meg a képein megjelenő sok madár titkát: „A szárnyas lények elsősorban az Éghez, az isteni szférához tartoznak, ezért többnyire az égi LÉLEK szimbólumai.

52

SZIK 30

(…) mindenhol a testtől különvált LELKET jelképezi a madármotívum.” (Műcsarnok, 2016.

XII. 7. – 2017. I. 8).

Bonczidai Éva szavai szerint a festőművész madárházban lakó és kalitkából kiröppent madarai „nem egyszerű állatábrázolások – felismerjük bennük magunkat, felismerjük bennük egymást. Önarcképek? Létértelmezések? Imádságok? A kegyelem arcai.” (Előretolt Helyőrség, 2020).

Az írásom záró szavai: köszönet és hála.

Köszönet azért, hogy Dávid Katalin profes�szor asszony és a művészek: Eperjes Károly, Jankovics Marcell, Simon András, Szemadám György művészek személyes jelenlétükkel megtisztelték a szakkollégiumot, hála: a szavaik és művészetük által kapott kegyelmekért.

Kamrada Dolores beszámoló Az 1990-2000 közötti periódus a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium életében a „hőskor” volt, a kezdeti évek. Már ebben az időszakban

KULTÚRA

is működtek nagy szakkollégiumok (Eötvös, Rajk, Bibó, stb.), sőt évente közös fórumokat, konferencia beszélgetéseket is tartottunk, melyeken például részt vett Chikán Attila közgazdász professzor, a Rajk László Szakkollégium alapítója (és az első Orbán-kormány gazdasági minisztere). Ezek rendkívül érdekes fórumok voltak, ahol közéleti, társadalmi kérdéseket vitattunk meg.

A kollégium épülete az idő tájt nem a belvárosban volt, hanem Kispesten, a mai Jezsuita Roma Szakkollégium helyén. Viszonylag távolabbi fekvése ellenére ez az épület rendkívül alkalmas volt a közösségi élet megtapasztalására, tágas terekkel - ahol nagyobb előadásokat is lehetett tartani - könyvtárral, és szemináriumok tartására is alkalmas helyiségekkel.

A nagy előadások közül az egyik különösen emlékezetes Dávid Kataliné volt (Széchenyi-díjas, a Magyar Művészeti Akadémia tagja), ugyanis rendkívül megragadóan, nagy átéléssel tudott előadni a művészettörténetről. Ez is egyike volt azon előadásoknak, amelyeket másutt is meghirdettünk, és jóval többen jöttek el, mint a kollégiumi tagság. Szintén sokan hallgatták meg Eperjes Károly színművész (közismert becenevén „Szamóca”) előadását, aki művészi munkája mellett elsősorban megtéréséről beszélt. Ez számomra azért volt különösen érdekes, mert pár évvel korábban Esztergomban is hallottam beszélni, és akkor még valóban egészen más elveket vallott.

Más művészek is ellátogattak a kollégiumba és tartottak szemináriumokat, így például Szemadám György festőművész, művészeti író és filmrendező, Jankovics Marcell szerzőtársa, illetve Simon András grafikus, akinek jellegzetes, többnyire egyetlen vonallal készült

grafikáival a mai napig nagyon sokfelé találkozhatunk különféle vallási kiadványokon, plakátokon. A grafikusművész képes volt átadni szemináriumain azt a lelkületet, amellyel grafikáit készíti, és amely annyira megragadóvá, kifejezővé és emlékezetessé teszi műveit.

A kurzusok mellett filmklub is működött a kollégiumban, ahol sok művészfilmet volt alkalma megnézni az érdeklődőknek. Egyre pedig bizton számíthattunk: a központi nagy társalkodó tévéjén videóról heti rendszeres-

53

TUDOMÁNY

TUDOMÁNY

SZAKKOLLÉGIUMUNK MULTIDISZCIPLINARITÁSA A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium egyik legnagyobb előnyének tartom, hogy bár szakkollégiumi követelmények, képzés és minőség van, ezek nem egyetlen szakterületre fókuszálnak, hanem a sokféle egyetemről érkező hallgató, illetve a sokféle bekapcsolódó oktató megteremti ezt a bizonyos multidiszciplináris légkört.

A katolicizmuson túl ez a másik kiemelkedő, konkrét és nagyon erős márkajegye, megkülönböztető értéke a kollégiumnak.

Tapasztalatom szerint kétféle értelmiségi van, az egyik egy szakterületen mélyül el, fókuszál valamire és abban nagyon jó - ilyenek jellegzetesen az egyetemi karriert választó kollégák, a kutatók és persze mások is. De vannak olyan szakemberek is, akiknek a tudása, a tapasztalata és a betöltött munkaköre által megkívánt kompetenciái is inkább horizontális jellegűek. Gyakorlatilag a legtöbb vezető, menedzser ilyen.

Igen sokféle tudásra van szüksége ahhoz, hogy jó vezető legyen, bár ezekben nem kell olyan elmélyült tudást szerezzen, mint

egy kutató. A saját életpályámon azt élem meg, hogy erre a horizontális, többféle, sok helyről táplálkozó tudásra van szükségem, mint vezetőnek, és hogy ezt kell tovább szélesítsem újabb meg újabb területekkel. Úgy érzem, hogy ehhez a SZIK-es mentalitás, ez a bizonyos multidiszciplinaritás nagyon jó alapokat adott. Egyébként a munkán kívül a családban is érzem jelentőségét az interdiszciplinaritásnak. Mivel én alapvetően humán területről jövök, a férjem (akit a koleszban ismertem meg) viszont természettudományosról, a kétféle terület kétféle szemléletmódja a családon belül is erősen jelen van, a házasságunknak az egyik erőssége is tulajdonképpen, többek között a problémamegoldásokban, vagy amikor nagyobb döntéseket kell meghoznunk.

Szerencsésnek érzem a gyerekeinket, mert látják a többféle gondolkodást, megtanulták ezeket beazonosítani és tudják figyelni, hogy hozzájuk melyik áll közelebb.

Molnár-Bánffy Kata

55

A koleszban fantasztikusan jó volt megélni azt, hogy sokféle érdeklődésű, gondolkodású, nagyon különböző egyetemen/szakon tanuló emberrel élek együtt. Akkoriban különösen a színességnek örültem, főleg a teaházakon, konyhai beszélgetésekkor, szimpóziumok szervezésénél. Most már látom, hogy mekkora hatással volt a későbbi életemre az, hogy megtanultam különböző perspektívákból nézni egy-egy élethelyzetet, megoldandó problémát. Mindig érdemes különböző szakembereket meghívni egy probléma megoldásához. Ez számomra a multidiszciplinaritás lényege.

Kigyóssy Örs

A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban eltöltött évek alatt műszaki tanulmányokat folytattam, de mellette levelező tagozaton teológiát is végeztem. A kolis kurzuson egyházszociológiával foglalkoztunk Kamarás István vezetésével. Széles érdeklődésemet nagyon jól támogatta a Kollégium közege és szellemisége. De ami sorsomat döntően befolyásolta, talán nem a tudomány, hanem a lelkiség és a közösség volt, mivel szerzetesi hivatásom ébredését ennek az időszaknak köszönhetem. A Szent Ignác-i lelkiség dinamikája, gondolkodásmódja, amit Sajgó Szabolcs segítségével mélyíthettem el, alapvetően meghatároz azóta is. Ezért lettem szerzetesnő, Sacré Coeur nővér.

Tornya Erika RSCJ

A szakkollégium igazi gazdagsága a folyamatos létrejövés erejéből fakadt számomra.

Ignácos éveim meghatározó élménye volt az az állandóan alakuló emberi és szakmai sokszínűség, amely mindig fogékonnyá tett az új, a szokatlan iránt. Az Ignác annak a szellemi nyitottságnak az otthona, amellyel munkámat minden nap végezni igyekszem.

Varga Benedek

56

SZIK 30

TUDOMÁNY

KRÍZISHELYZETEK ÉS MEGOLDÁSUK - interjú Kigyóssy Örssel Hargitai Lili, a Kommunikáció Team tagja, végzős szakkollégista beszélgetett Kigyóssy Örs alumnusszal a szakkollégiumi életről, a pesti élet kezdeti nehézségeiről és a krízisekről általánosságban. Örs, mutatkozz be, kérlek, röviden és beszélj kicsit arról, hogy mi köt Téged a Szent Ignáchoz!

Kigyóssy Örs vagyok, 20 éve élek párkapcsolatban, egy korábbi Szent Ignác-os lány a feleségem 17 éve, öt gyermeket nevelünk. Hat évig voltam SZIK-es szakkollégista, egészen pontosan 1996-tól 2002-ig, és nagyon szerettem ezt az időszakot az életemben. Korábban Szegeden éltem a családommal, Budapesttel kapcsolatban pedig mindig negatív érzéseim voltak, ezért óriási váltás volt számomra, amikor a fővárosba kerültem építésznek tanulni. A kispesti Szent Ignác Szakkollégium volt ebben az időszakban az egyetlen hely, ahol otthonosan és biztonságban éreztem magam Budapesten. Később elkezdtem bontogatni a szárnyaimat, igyekeztem az építész-ingatlanfejlesztő készségeimet a kollégiumban is kamatoztatni; például részt vállaltam a kispesti kollégium homlokzatának felújításában, újrabútorozásában, számítógépes rendszerének kiépítésében, a konyha felújításában. Már akkoriban is szerveztünk szimpóziumokat, több éven keresztül voltam diákbizottsági tag, és nagyon sok barátot is szereztem a Szent Ignácban, akikkel azóta 20-30-an évente többször összejárunk, közülük többen a gyermekeink keresztszülei lettek. Az egyetem után építész-

ként, majd ingatlanfejlesztőként dolgoztam, de nagyjából két és fél éve otthagytam a főállásomat. Továbbra is dolgozom ingatlanfejlesztőként, de több időt fordítok a hivatásomra: a feleségemmel együtt tanulunk és vállalunk család- és párterápiát, emellett mentálhigiénét tanulok. Ezen kívül több közösségben vagyunk aktívak és vállalunk különböző szolgálatokat, két éve programvezetőként lendítem elő a párkapcsolat-gazdagító műhelyek tartásával foglalkozó KétIgen Alapítvány ügyeit.

57

Neked szakemberként mi ugrik be először arról a szóról, hogy krízis? Milyen helyzetekkel szoktál leggyakrabban találkozni?

A saját életemben jelentős krízis volt az otthonról való kiszakadás, vagyis amikor Szegedről felkerültem Budapestre. Szeged egy biztonságos fészek volt számomra, sok barátom és a családom fűzött a városhoz, így amikor Budapestre kerültem, egy mélyrepülés kezdődött az életemben. Nem tudtam jól megküzdeni azzal, hogy minden új lett a környezetemben: elszakadtam a szüleimtől, barátoktól, egyetemista lettem. Ezzel a krízissel csak évekkel később tudtam megküzdeni, mert a válság időszakában nem is figyeltem fel a problémára, valójában nem is tudtam, hogy akkor egy fél éves depresszív epizódom volt. Ez általánosságban is elmondható a krízisekről: amikor egy nehéz életszakaszban vagyunk, sokszor nem is vesszük észre, teljesen természetes hétköznapoknak tűnnek a napjaink. Másik esetben ennek az ellenkezője is előfordulhat, vagyis hogy teljesen reménytelennek érezzük magunkat. Ilyenkor különösen fontos, hogy legyen egy lelkivezetőnk, vagy bárki, akivel tudunk a problémáinkról beszélni. Sokszor érezzük azt, hogy a saját belső lelki világunk nincs rendben, furcsák vagyunk, de amint

58

SZIK 30

kimondjuk valaki előtt a gondolatainkat, gondjainkat, már kevésbé érezzük magunkat különcnek. Az érzéseinkkel is hasonló a helyzet, sokszor csak kavarognak bennünk. A bennünk kavargó érzésekkel való szembenézésre van egy nagyon egyszerű gyakorlat, amit évek óta alkalmazok, nemcsak nehézségek idején, hanem mentális egészségmegőrzés céljából.

A feladat lényege, hogy magunk elé veszünk egy fehér lapot, és négy részre osztjuk: jobb oldalra gyűjtjük a velünk megtörtént eseményeket, bal oldalon pedig érzéseket társítunk az eseményekhez. Felülre írjuk a pozitív érzés és esemény párokat, alulra pedig negatívakat.

Nagyjából öt perc alatt már számtalan érzést és eseményt tudunk összegyűjteni, ami egy nagyon izgalmas felismerés lehet. Ha a papírunkon legalább egyszer szerepel a hála érzése, akkor az már nagy százalékban képes semlegesíteni a rossz érzéseket. A személyes életemben is sokat segített ez a gyakorlat, amikor egy nagyon súlyos krízissel kellett megküzdenem: 10 éven keresztül dolgoztam vezető beosztásban, látszólag semmi probléma nem volt, amikor teljesen váratlanul, egyik napról a másikra megkértek, hogy távozzak.

Megalázottnak éreztem magam, és nem tudtam, hogyan lépjek tovább. Ekkor fordultam

TUDOMÁNY

a korábban említett technikához, vagyis elkezdtem egy papírra írni, hogy miért vagyok hálás ebben a szituációban. Persze egy ilyen komoly krízisre nem születhet ilyen rövid idő alatt megoldás, de az örvénylő érzéseket sikerült akkor és ott a helyére rakni, a félelemmel teli zuhanás élményt megállítani.

Több személyes példát, krízist is említettél a saját életből, amelyek viszonylag gyakori, másokkal is előforduló élethelyzetek. Szerinted fel lehet bárhogyan előre készülni ezekre?

Ennél a kérdésnél fontosnak tartom, hogy megkülönböztessük a krízisek típusait. Egyrészt vannak életszakaszhatárok, ilyenkor mindig nagyobb, elkerülhetetlen változás áll be az életünkben. A kulcsszó a rugalmasság: a változó körülményekre rugalmasan kell tudnunk reagálni. Az otthonról való kiszakadás például egy ilyen krízis volt számomra, amivel akkor nem tudtam megfelelően megküzdeni. Nagyobb tudatossággal talán fel lehetett volna rá készülni, például időben elkezdeni a szülőktől való leszakadást. Édesanyám végig nagyon szeretett, sokat gondoskodott és vigyázott rám, ezért az önállósodásom még nehezebben ment. Egy másik példa normatív, azaz bejósolható krízisre a szüleink elvesztése. Ilyenkor azt érezzük, a gyerekkorunk végleg lezárul, egy üresség keletkezik bennünk.

Szakértők szerint a gyászra nem is igazán lehet előre felkészülni, vagy rövidíteni a folyamatát. A gyász szakaszaival minden életkorban nehéz megküzdeni, de fontos, hogy a gyász minden lépcsőjét végigjárva jussunk túl rajta, mert másképp akár évekkel később is megjelenhet súlyos elakadásként. Ez nemcsak a gyászra és normatív krízisekre igaz, hanem

a másik típusra, az úgynevezett paranormatív, azaz előre nem látható krízisekre is. Ezekre sajnos semmilyen módon nem lehet felkészülni, mert nem lehet őket előre látni. Ilyen lehet például egy autóbaleset, egy szerettünk váratlan megbetegedése vagy egy gyermek magzati korban való elvesztése. Tulajdonképpen a helyzet, amiben most élünk, a COVID-19 járvány is egy paranormatív krízis, mert az életmódunk váratlanul a feje tetejére állt, aggódásnak, félelemnek vagyunk folyamatosan kitéve. Ha a megküzdésről beszélünk, akkor fontosnak tartom megemlíteni a kötődéselméletet, mivel családterapeutaként sokat foglalkozom pár- vagy családi kapcsolatokkal.

A pszichoterápiás kutatások eredményei arra világítanak rá, hogy a párkapcsolatban való kötődésünk párhuzamba állítható azzal, ahogyan csecsemőkorunkban az édesanyánkhoz kötődtünk. A tudomány jelenlegi állása szerint három dolog hat arra, hogyan kötődünk a párkapcsolatainkban: elsősorban a csecsemőkori kötődésünk édesanyánkhoz vagy más közeli személyhez, másrészt a kisgyermekkori kötődésünk, harmadrészt pedig a szüleinktől látott párkapcsolati minták. Ez a három terület hat tehát arra, hogyan reagálunk sodró érzések között. Csecsemőkorunkban jobb esetben azt tapasztaltuk, hogy ha felsírtunk, akkor jött édesanyánk, megvigasztalt, és megoldotta a problémáinkat. Tehát azt láttuk, hogy az igényeink helyénvalóak, a gondjainkra születik megoldás, ami biztonságérzetet nyújtott. Kisgyermekkorban kicsit komplexebb a kép, több nehézség érhet, ilyenkor az a fontos, hogy meg kell tanulnunk felismerni a saját érzéseinket is. Ebben a korban alapvetően formál minket, hogy milyen választ kapunk a hozzánk közel állóktól. A szüleink párkapcsolati

59

mintája is hat a felnőttkori kötősédünkre. Ez azt jelenti, hogy megtapasztaljuk, a szüleink például hogyan küzdöttek meg együtt nehézségekkel, hogyan kezelték a konfliktusaikat, hogyan fejezték ki egymás iránt vonzalmukat.

A kötődési elméletet azért fontos megemlíteni a krízisek kapcsán, mert az derült ki számos kutatásból, hogy krízishelyzetekben az alapvető kötődési mintázatunk szerint kezdünk el reagálni. Egy biztonságosan kötődő ember, aki megtapasztalta a biztonságos kötődést csecsemő és kisgyermek korban, és jó mintát is látott a szüleitől, az könnyebben tud krízisben másokhoz fordulni, segítséget kérni. Úgy gondolom, hogy a krízisekben leginkább egymásra van szükségünk.

Ezek szerint egyedül nem nagyon ismerhetjük fel, ha krízisben vagyunk?

Szerintem nem igazán. Kapcsolati lénynek vagyunk, kapcsolódásra születtünk, egyfolytában keressük a kapcsolatot másokkal, és mások tükrében érthetjük meg magunkat igazán.

Ha úgy érezzük, nincs kihez fordulnunk, akkor az is egy alapvető krízishelyzet. Erről eszembe jut egy búvárkodással kapcsolatos élményem.

Amikor az ember le szeretné tenni a szükséges emelt szintű vizsgát, kellő mennyiségű gyakorlás után a tapasztalt búvárok egy csapata viszi le a vizsgázót 30-35 méteres mélysége. Itt egy körben elhelyezkedünk, és rendkívül egyszerű, logikai és matematikai feladványokat kap a vizsgázó, például hogy emelje fel az adott ujját, vagy adjon össze két számot. Vizsga közben azt éreztem, hogy ezek nevetségesen egyszerű feladatok, ezért nagy magabiztossággal érkeztem a felszínre, ahol szembesítettek vele, hogy a mélységben mennyi mindenre válaszoltam

60

SZIK 30

helytelenül az úgynevezett mélységi mámor miatt. Ez egy módosult tudatállapot, amiben azt hisszük, hogy helyesen cselekszünk, de valójában ez csak illúzió. Ezért a mélységben csak párban merülünk, és rengetegszer le kell ellenőrizni minden egyes lépésünket mielőtt cselekszünk. A krízisek is hasonlóan hatnak ránk, nem mérjük jól fel a helyzeteket, külső segítségre szorulunk vagy legalábbis sokkal elővigyázatosabban kellene élnünk. Különösen akkor fontos többször előre végiggondolni a döntéseinket, ha kilátástalannak érezzük az életünket.

Zárásként eszedbe jut még bármilyen mentális egészségmegőrzési gyakorlat, amit szívesen megosztanál?

Szerintem a legfontosabb, hogy az embernek legyen egy lelkivezetője. Ehhez képest elhanyagolhatóak a különböző technikák, gyakorlatok. Ha az ember azt érzi, hogy nincs szüksége lelkivezetőre, akkor is keressen valakit. Ha pedig valamiért most nincs lehetősége találni ilyen embert, akkor törekedni kell arra, hogy legyenek olyan baráti kapcsolataink, ahol kölcsönösen megengedhető a megnyílás, a sebezhető oldalunk megmutatása. A megnyílás nem másokkal kell, hogy kezdődjön. Merjük felvállalni a furcsa gondolatainkat, kétségeinket, félelmeinket, akár a titkainkat! Ha erre pozitív reakció érkezik, akkor az egy gyümölcsöző kapcsolat lehet. Azt javaslom, hogy merjünk kezdeményezni, előlegezzük meg másoknak a bizalmat! Nem mindig találunk persze elsőre megfelelő barátokat, partnereket erre, ilyenkor vigyázzunk magunkra, de legyünk kezdeményezők, és előlegezzük meg a bizalmat. Megéri!

TUDOMÁNY

Elnökök a SZIK-es krízisekről: Amikor 2020 márciusában Magyarországon is gyors ütemben kezdett terjedni a koronavírus, az egyetemi kollégiumokat gyakorlatilag egyik napról a másikra bezárták. Ebben a helyzetben nekünk is hamar kellett meghozni döntések sorozatát, s a legfontosabb kérdés az volt: mi is küldjünk haza mindenkit kötelező jelleggel, vagy megfelelő indokkal (pl. ha valaki idős vagy beteg családtaggal él együtt) lehessen bent maradni a kollégiumban? Végül az utóbbi mellett döntöttünk, és azt hiszem, ez egy kulcskérdés volt a krízis kezelésében. Amellett, hogy az országos normákat kellett követnünk, ebben a helyzetben sem kellett feladnunk önkormányzatiságunkat (amiért a jezsuitáknak és a vezetőségnek is hálával tartozunk), s ezt a közösség nagyra értékelte.

A tanév hátralévő részében ugyanakkor szükség volt a „hatalom központosítására”: a három hónapos karantén alatt a Diákbizottság és a teamvezetők feladata nem csak a kollégisták ötleteinek felkarolása volt, de a kezdeményező szerepet is erősebben kellett betölteniük. Egy olyan félév állt előttünk, amely teljes egészében a kísérletezésről szólt, és merem állítani, hogy az új ötleteknek köszönhetően a „szétszóratás” ideje alatt sem szűntünk meg szakkollégiumként működni.

Haraszti Rajmund, a 2019/2020-as tanév Diákbizottságának elnöke

Új tartományfőnök, új rektor, új tanulmányi vezető, fiatal koli és fiatal DB. Tűzoltás, majd SZIK Reform, minden kollégista részvételével. Mélységek és magasságok, hatalmas egyéni és közösségi fejlődések.

Teher alatt nő az Ignác.

Szebellédi Mátyás, a 2017/2018-as tanév Diákbizottságának elnöke

61

Mennyire politizálhat egy jezsuita szakkollégium?

2017-ben ez az intellektuális, hipotetikus kérdésfelvetés igazán aktuális témává vált a DB üléseken.

A CEU-ügy kapcsán nem egy szakkollégistánk és öregdiákunk érintett volt. Tanulságos volt számunkra, hogy mennyire eltérő módon közelítettük meg különböző szinteken és szerepekből a kérdést. Azt gondolom utólag, hogy nagy hasznát vettük a döntés meghozatalában, hogy mindannyian hoztuk magunkkal a jezsuita megkülönböztetés alaptapasztalatát és azt a finom érzékenységet, amivel a jezsuiták a leghétköznapibb témákat is körüljárják.

Sipka Bence, a 2016/2017-es tanév Diákbizottságának elnöke

Az első, Horánszky utcában eltöltött év magától értetődően rengeteg, az épület lakhatóságával és biztonságával kapcsolatos teendőről (bebútorozás, fűtésproblémák, betörések/lopások), vezetésváltásról, valamint a SZIK szakkollégiumi platformra való helyezéséről szólt. A nagyobb épületnek köszönhetően több elsőéves szakkollégistánk is lett, így a szeniori feladatok is kibővültek.

A SZIK szakmai programja informálisabban, kevésbé centralizáltan kezdett el szerveződni, ami az utánam következő DB-k és Botond (szakkollégimunk rektora 2012 és 2017 között - a szerk.) vezetése által stabilizálódott. Mindemellett én a tágabb szakkollégiumi közösség felé is nyitottam; Interkollra kezdtem járni, ahol hamarosan a Kommunikációs Bizottság (KB) első SZIK-es tagja lettem.

Rengeteg külsős eseményre jártunk vidéken és Budapesten egyaránt, Interkollos nyári táborokon vettünk részt, összefogtuk a vallásos szakkollégiumokat, először szerveztünk Interkollt, valamint elsőre sikerült a SZIK-et akkreditálni is. Óriási sikerek voltak ezek egy vallásos szakkollégium számára, akkor 2011-ben, 10 éve. A költözés a Jezsuita Rend szomszédságába üdítően hatott a lelkiségünkre is; a misék a Jézus Szíve Jezsuita Templomban, a lelkészi konzultációk, a Párbeszéd Háza programjai és a provinciális is elérhetővé váltak. Idilli volt a jezsuitákkal „együtt élni”, mintha csak egy „Grimmauld téri Főnix Rendházban” laktunk volna „varázsló atyákkal” körülvéve. Sokunk, többek között én is, ott értettük meg, mit jelent a „jezsuitaság” és a keresztény értelmiségi lét.

A budapesti programok konkurenciája a közösségünket sokoldalúbbá, rendszerezettebbé és önállóbbá tette; ami a szakkollégiumunk önkormányzatiságának határozottan jót tett, és minket is „felnőttebbé” és felelősségteljesebbé nevelt. Rengeteg lehetőség adódott tehát a fejlődésre, alakulásra, anélkül, hogy krízisbe kerültünk volna. Számomra is rendkívül tempós év volt a 2011-es év. A SZIK-ben fél év után kollégistából az első női DB elnökké váltam, egy kispesti közösségbe épphogy beleszokva egy nagyobb belvárosi közösség tagja és formálója lettem egy vezetésváltás közepette, miközben az Interkollos mozgalomban tevékenykedtem. Ez utóbbinak köszönhetően a SZIK-et kívülről kezdtem látni, és ez a kívülről látás most, külföldön élő magyarként is jellemez engem.

Szász Emese, a 2011-es Diákbizottság elnöke

62

SZIK 30

TUDOMÁNY

EVANGELIZÁCIÓ A KÖLTÉSZETEN KERESZTÜL - interjú Lackfi Jánossal Agócs Enikő, a Kommunikáció Team tagja beszélgetett Lackfi Jánossal, a József Attila-díjas költővel, íróval, műfordítóval és tanárral a hit és az irodalom kapcsolatáról.

Kollégiumunk egyik alappillére a lelkiség, írásaid nagy hatással vannak ránk. Mik voltak az életedben azok a főbb hatások, amik a hitedet alakították?

Nem neveltek vallásosnak. Mégis mindig volt Isten-hitem, amit olvasmányaimból, jobbára kalandregényekből merítettem. Persze néven nevezhető tudás, Ige-ismeret ehhez nem kapcsolódott. Igazi megtartóm apai nagyanyám volt, aki titkos lelki atomreaktorként dübörögve folyamatosan imádkozott a megtérésünkért. Egyszerű, vidékről feljött asszony volt, mégis, Isten malmai így őrölnek, ötünket hozott (húzott) közel a hithez kitartó imáival.

Nagy tanítóm feleségem, Juli volt, tudatos megtérésem a jegyesoktatásunkhoz kötődik.

Harminc éves házasok leszünk, hat gyermekünk és négy unokánk van, nagyon gazdag életutat jártunk be együtt eddig. És négy évvel ezelőtti, karizmatikus megtérésemhez is ő segített hozzá. Aztán jött Jézus egy vállról indítós rakétával, jól mellbe lőtt, azóta lángolok.

Egészen más hőfokon élem az életemet Istennel. Persze nem lettem valami Superman még ettől, botlom, küszködöm, de életem gyújtópontja ez a szenvedély.

Célod az evangelizáció, vagy csak önazonos akarsz maradni, amikor keresztény tematikájú írásokat alkotsz?

Szerelmesen élünk Istennel, és próbálom őt minél jobban megismerni. Örülök, ha szól hozzám, és ez sok gondolatomat leköti. S mi-

63

vel az írás a szakmám, igyekszem megosztani másokkal is ezeket a bensőséges tapasztalatokat. Az engem is meglepett, hogy úgy tűnik, például az úgynevezett #jóéjtpuszi-szövegeknek, amiket naponta írok a Facebook-oldalamra, nagy sikere és megszólító ereje van.

Rengeteg felekezetből „rácuppantak”, sőt, sok nem vallásos ember is olvassa ezeket a jegyzeteket. Egyik-másik akár többszázezer embert ér el, a legtöbb pedig 30-50.000 ember táplálékául szolgál. Nagyon meglepő és örvendetes számok ezek nekem. Nem úgy tűnik, mintha a téma marginális lenne. Szóval, ha evangelizáció, akkor inkább közvetetten az. Időnként meghívnak persze feleségemmel együtt vagy egyedül tanúságot tenni, köz-

64

SZIK 30

benjárni, ez már jobban hasonlít a klasszikus evangelizációhoz.

Vannak-e, és ha igen, mik azok a minták, amikből te is merítesz ötleteket a vallásos témájú tartalmaidhoz?

Harminc éve gyakorló katolikus vagyok, mégis csak egy éve szántam el magam, hogy elolvasom a teljes Bibliát. Szinte hallom a dörzsölt templomjárók hangját. „Mi, a teljeset, öcsi, megzakkantál? Azt meg minek?

Olvassák a papok, ráérnek, nem? Há hisz a Zószöveccség, az nem is úgy Biblia, nem?

Lényeg, hogy Jézus szeret, oszt annyi!” Ezzel szemben hatalmas élmény oldalról oldalra haladni, napról napra eltelni az Úr édessé-

TUDOMÁNY

gével, ízlelgetni szavait, és látni, ahogy feltárulnak tervének valódi távlatai. Hogy is tudtam volna megérteni egy ízig-vérig zsidó vallásos tradícióban gyökerező ember szívét és személyét olyan felszínes, hézagos kép alapján? És az igazán mélyen odaadó, irgalmas Isten hozzánk való közeledésének brutális dimenzióit? Nagyon nagy rafting-túra, mindenkinek ajánlom! És persze a Könyvek Könyve mellett rendszeres fogyasztója vagyok erős tanításoknak, Varga Laci atyától, Böjte Csabától, Barsi Balázstól, Hodász Andrástól, Pál Feritől, Johannes Hartltól, Reinhard Bonnkétól, Joyce Meyertől...

Mi a határ számodra a hitről vagy vallásról szóló írásaidban a téma teológiai mélységét tekintve?

A teológia általában inkább inspirál, mintsem behatárolna. De persze valami nagy szaktudós nem vagyok, rám fér minden ilyen irányú kupálódás…

Hogyan gondolkodsz a szent dolgok profanizálásáról a költészetben? Közelebb hozza a profán világhoz a vallást?

Egyszer egy belső imában magától Szűz Máriától kaptam nagyon értékes tanítást. Lehet, hogy akinek nem volt még ilyen élménye, bolondnak tart majd, de vállalom. Valóban maga a Szent Szűz mondta nekem a feltámadás kapcsán, hogy: „értsd meg, az egész világ a tiéd”. Ebben az értelemben nincs szent és profán, hiszen, ha nem használjuk erőszakosan, birtoklón a világot, hanem színeváltozott valóságában szemléljük, akkor tényleg minden a miénk. Olvastam egy interjút egy pornósztárból lett szabadkeresztény lelkésznővel, és ennek kapcsán jöttem rá, hogy ő

igazából nem pusztán szakított a pornóiparral, hanem visszatért istengyermeki életébe, mely addig is létezett, míg a legmegalázóbb dologból élt, míg saját intimitását bocsátotta áruba. A tékozló fiú helye MINDIG fenn van tartva. A valóság igazi arca nem a tékozlás, hanem helyünk az atyai házban. És akkor mindent szabad, ami javunkra válik. Ami a mai hasonlatokat illeti, sokaknak sokkal érthetőbbé, élhetőbbé válnak a vallási tartalmak, ha azt mondom, Jézus a Tábor hegyén megnyerte az összes Mister Universe címet.

Vagy hogy a Jordán Vize Spa és Relax prémium élménye új emberré tesz. Vagy hogy Isten elmenti életünket a mennyei adatfelhőbe.

Most dolgozol éppen valamin? Tervben van a #jóéjtpuszik kiadása?

Négy könyvem jelent meg a közelmúltban.

A Teremtés című meséskönyv segít végigszörfölni a bibliai világ-alkotás eszelős kalandján: milyen már sisakos kazuárt, pandahangyát, nyílméregbékát meg ilyeneket gyúrni élő biomasszából! A Hej, Sionról fúj a szél CD-kötet legismertebb népdalaink dallamára teszi énekelhetővé a bibliai zsoltárokat, a zeneszerző Molnár György barátom, gyönyörűen énekel Johanna lányom. A Hogyan írjunk verset? költői fitnesz-kézikönyv, húsz év Kreatív Írás-oktatói tapasztalatai alapján. Az Igaz mese a karácsonyról a kicsikhez viszi közel az ünnep üzenetét. A sokak által sürgetett Jóéjtpuszi-kötet márciusra várható, idestova több mint hatszáz írásból válogatok ki körülbelül kétszázat.

65

INTERSTELLAR - Deme Barnabás, csillagász írása

Évszázadokon keresztül mit sem tudtak a csillagászok arról, hogy a Naprendszer szabad szemmel is látható bolygói között megannyi „kis testvér” is vándorol. A helyzet a 19. század első napján változott meg; azóta a kisbolygók kutatása az asztronómia külön ágává fejlődött.

1801. január 1-jén hajnalban a szicíliai Giuseppe Piazzi (aki civilben egyébként szerzetespap volt) különös égitestre lett figyelmes: pontszerűnek tűnt, akár a csillagok, de úgy változtatta pozícióját az égbolton éjszakáról éjszakára,

66

SZIK 30

mint a Nap körül keringő bolygók. Kiderült, hogy a kérdéses objektum egy kb. 1000 km átmérőjű kőzetgömb, ami a Mars és a Jupiter közötti térségben rója a pályáját. A soron következő megfigyelések egyre több és több hasonló égitest felfedezéséhez vezettek, mígnem kiderült, hogy ezek az ún. aszteroidák egy teljes övezetet tesznek ki a két előbb említett bolygó között.

A Naprendszer egyre alaposabb feltérképezése rávilágított arra, hogy létezik egy másik kisbolygókkal teli régió a Neptunusz pályáján túl: ezt Kuiper-övezetnek nevezzük. Távolabb lévén a Naptól, az itt keringő égitestek sok jeget tartalmaznak. Ha alkalmanként közelebb kerülnek a Naphoz, részben felolvadnak, ami igen látványos csóvák kialakulásához vezet: ekkor üstökösnek hívjuk őket. A Naprendszer kisbolygói tehát leginkább kőzetből és jégből épülnek föl. A modern űrszondás megfigyeléseknek hála ma már elég sokat tudunk a felszíni viszonyaikról: sivár, aprózott kőzetekkel borított hasadékos tájat kell elképzelnünk szédítő gravitációs viszonyokkal, aminek egyhangúságát időnként jeges gejzír-szerű kitörések tarkíthatják.

Súlyos tévedés volna azonban „életellenesnek” titulálni ezeket a parányi világokat.

Ma már tényként kezelhetjük, hogy a Földön lévő vízkészlet jelentős része az ősi időkben becsapódó üstökösök jegeiből származik. Sőt, egyesek messzebb mennek: azt állítják, hogy a földi élet is hasonló módon importálódott bolygónkra évmilliárdokkal ezelőtt, mikrobák formájában egy másik csillagrendszerből egy kisbolygó „fedélzetén” hajózva. Ez csak hipotézis; az viszont tény, hogy már több ilyen, másik bolygórendszerből származó kisbolygót láttunk áthaladni naprendszerünkön.

TUDOMÁNY

LEHETŐSÉG ÉS FELELŐSSÉG, AVAGY A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA Kajtor Domonkos Max Tegmark Élet 3.0 című könyvében egy egészen megmozgató fantazmát állít elénk. Annyira valósághű, hogy nem is tudjuk megkülönböztetni az első oldalak után, hogy most a valóságról vagy egy fikcióról olvasunk. Ez az Omega-csoport meséje, amely a megszokott életképünkből, a 21. századi valóságtapasztalatunkból bontakozik ki, lépésről lépésre beleszőve az egyre inkább elgondolkodtató, olykor pedig ijesztő fordulatokat az emberiség történetének szálai közé. „Az omegák tehát végrehajtották a világtörténelem legdrámaibb rendszerváltását. Bolygónkat először igazgatta egyetlen hatalom, amelyet mérhetetlen intelligencia támogatott” – a mesterséges intelligencia (MI). Nehéz megállapítani az omegák nevéből, vajon ők valaminek a kezdete, vagy talán inkább valaminek a vége. Annyi biztos, hogy Tegmark olyan témát pendít meg fikciójában, amely fölött nem hunyhatunk szemet. Az ember és a technológia kéz a kézben járnak már, de vajon ki vezet kit?

Elterjedt fantazmagórikus elképzeléseink egyike az MI-ről, hogy robotok segítségével megszállja a Földet és átveszi az uralmat felettünk. Ezt a képet finomítja Tegmark, aki szerint a mesterséges intelligencia nem maga veszi át a hatalmat, hiszen ő csak az emberi hatalmat támogató intelligencia. Úgy gondolom, hogy ebben a két fikcióban komoly különbségek rejlenek. Ahhoz, hogy lássuk az eltéréseket, röviden jó, ha belepillantunk az MI technikai hátterébe.

Szakterületen belül megkülönböztetünk „gyenge” és „erős” mesterséges intelligenciát.

A gyenge (avagy a célzott) MI-vel rendelkező gépek intelligensen viselkednek és jól körülhatárolható feladatokra képesek. Az MI-nek ez a típusa egyre inkább jelen van a hétköznapi életünkben. Ott hordjuk a zsebünkben, táskánkban, amellett eszünk, alszunk, de nem okoz neki problémát, hogy elkísérjen minket akár a mellékhelyiségbe is. Az erős MI túllép a gyenge MI határain és keretein. Az általa vezérelt gépek már nem csak intelligensen viselkednek, hanem intelligensen is cselekszenek. Önálló „döntéseket” képesek hozni, úgy is mondhatnánk, hogy autonóm létezők.

E kettő típus közül az erős MI technikai szinten nem létezik és a kutatók is óvatosak a profetikus kijelentésekkel, mikor, milyen formában jöhet létre ez a típus, egyáltalán létrejöhet-e. Egyelőre felesleges azon aggódnunk, hogy az önálló MI vezérelt robotok leigázzák az emberiséget. Ámde amire Tegmark finoman felhívja a figyelmet az Omega-csoport meséjében, hogy az (gyenge) MI egy olyan behatárolhatatlan eszközzé válhat a maga keretei között, amelyet az ember könnyedén kihasználhat. Ez az emberiség felelőssége, ezt nem projektálhatjuk rá az MI-re. Az a fő kérdés tehát, hogy jól tudunk-e élni ezzel a felelősséggel, és valóban jóra használjuk-e az MI által kapott új lehetőségeket.

67

karrier

KARRIER

“ANNYI A SZIK, AMENNYIT BELETÖLTESZ” - beszélgetés Herbert Áronnal Ahány SZIK-es, annyi SZIK-es tapasztalat. A következőkben Herbert Áronnal, 2018-ban végzett alumni tagunkkal készített interjúm olvasható, amelyben a kollégiumot és környezetét jól ismerő hangot szólaltattam meg.

Honnan érkeztél a SZIK-be?

Pécsről a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium diákjaként jelentkeztem a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumba.

Miért pont a Szent Ignác Jezsuita Szakollégiumra esett a választásod?

Egy cserkésztársamtól hallottam a SZIK-ről, akivel korábban egy cserkészcsapatban voltam. Akkoriban már jó néhány éve járt ide, és mesélt nekem a céljairól. Beszélgettem továbbá jezsuita atyákkal is a szakkollégiumról, és ezen beszélgetések során az csapódott le bennem, hogy ők azért hozták létre ezt az intézményt, hogy egy keresztény, konzervatív, vezető értelmiségi réteget képezzenek, akiknek az a céljuk, hogy keresztény gondolatok mentén segítsék az ország építő munkáját, akár az ország vagy cégek vezetésében képviselve a keresztény szellemiséget.

szoros barátságot köthetek, és közösen építő munkát végezhetünk. (Végzünk is a mai napig. ) Akikkel hasonló alapokat kaptunk a szüleinktől, de nyilvánvalóan mégis mást gondolunk a világról, és a véleményünket nem félünk egymással ütköztetni.

Fontos volt számomra, hogy minél több emberrel ismerkedjek meg. Ha a kollégiumban

Mit vártál el a SZIK-től?

Nagyon tetszett, hogy a jezsuiták egy ilyen képzőműhelyt hoztak létre, és ennek részese szerettem volna lenni. A másik, ami motivált a SZIK-ben, hogy egy olyan közösség tagja lehetek, akikkel együtt tudunk tanulni, bulizni, és olyan emberekkel találkozzak, akikkel

69

valaki tesz és akar, akkor ezeket a kapcsolatokat meg tudja szerezni. Viszont fontos íratlan szabálya a kollégiumnak: Annyit kapsz a kollégiumtól vissza, amen�nyit beleteszel!

Ha nem figyelsz a kurzuson, nem barátkozol másokkal, akkor nem fogod maximálisan kihasználni a szakkollégium adta lehetőségeket.

Reménykedtem benne, hogy egy olyan képzést kapok, ami felkészít a feladataimra.

Tágítsák az ismereteimet, ne csak az egyetemi anyagot tudjam, mint valami szakbarbár, hanem tanuljak politika elméletet, alapvető gazdaságföldrajzot, jogot, vitakultúrát, filozófiát, ezzel egy szélesebb látásmódot alakítva ki a világról. Ezek az elvárások végül maradéktalanul teljesültek és nemcsak jó barátokat találtam a kollégiumban, hanem itt találkoztam a feleségemmel is.

Mit köszönhetsz a SZIK-nek?

Rengeteg élménnyel gazdagodtam, jó hangulatú italozásoktól kezdve a különböző események szervezéséig. A rengeteg utazás és élmény, amit itt szereztem felejthetetlen. Amit biztos, hogy kiemelnék a tapasztalatok közül, az a magas szintű vitakultúra volt.

Van valami, amin még finomítani kellene szerinted?

A kollégiumi tanulmányi rendszerrel kapcsolatban kicsit vegyesek az érzéseim, mivel na-

70

SZIK 30

gyon függött az energiabefektetéstől és az aktuális ajánlattól, amely részben rektorfüggő is.. Néha zseniális kurzusokra jártam - néha pedig konkrétan szenvedtem. Ezt a problémát mindenképpen orvosolni kellene. Ha nincsenek a folyamatok meghatározva, azok károsak a szakkollégium hosszú távú működésére.

Milyen végzettségekkel hagytad el a szakkollégium falait?

Kertészmérnöki képzésen szereztem meg az alapszakos diplomámat. Majd pedig ezt követően mentem mesterképzésre a Budapesti Corvinus Egyetemre, közgazdaságtanra, amiből Msc-t szereztem. Jelenleg pedig a Pécsi Tudományi Egyetemen geopolitikai Phd képzéssel próbálom bővíteni ismereteimet.

Dolgoztál a kollégiumban töltött idő alatt?

Az első munkahelyem erősen kötődik a SZIKhez. Egy public lecture keretein belül beszélgettünk Lezsák Sándorral, aki azóta is az országgyűlés alelnöke, és nekem nagyon megtetszettek az elhangzott gondolatai.

Megkérdeztem, hogy esetleg dolgozhatnék-e a kabinetben és végül igent mondott.

Fél évig dolgoztam nála, és ez idő alatt sokat tanultam tőle. Ezután átmentem a Földművelésügyi Minisztériumba, ahol az egyik főosztályvezetővel végeztem értékfeltáró kutatást.

Ennek célja Magyarország és környéke értékeit felkutatni. Mi a Garam mentére kon-

KARRIER

centráltunk, amiből egy publikáció és egy előadás született. Miután ezzel a kutatással végeztem, az egyetem mellett átmentem a KÉSZ Zrt.-hez, ahol gyakornokként tartalomfejlesztéssel foglalkoztam; online képzésekhez készítettem tartalmakat és anyagokat. Miután elvégeztem az egyetemet, maradtam a KÉSZ Zrt.-nél, ekkor már IT-projektmenedzserként. Ez nagyon tanulságos volt, mivel a KÉSZ egy magyar multinacionális cég, de ez nem állt hozzám közel. Végül 2020 elején átmentem a Várkapitánysághoz mint tartalomfejlesztési projektmenedzser, ahol a Budai várhoz tartozó fejlesztések tartalommal való megtöltése a feladatom (kiállítások, bemutatók szervezése). Ez azért fontos, mert olyan épületeket hozunk rendbe, amikhez évtizedek óta nem nyúlt senki. Ugyanebben az évben lettem a Református Szeretetszolgálat Nonprofit Kft. ügyvezetője.

olyan ember jelentkezzen, aki proaktívan tenni szeretne. Aki csak azt szeretné, hogy itt kapjon egy képzést, az ne jelentkezzen inkább. Olyan emberek jöjjenek, akikben ég a tettvágy, hogy valamit alkossanak, valamit létrehozzanak, segítsenek. A szakkollégium ehhez eszközöket és technikákat nyújt számukra. Ide nem csak belépsz és kilépsz.

Olyan közösség, ahol egy vita után nem néznek le, felvállalhatod a keresztény szemléletedet. Mindenki, aki szeretne keresztény alapú identitással rendelkező intézményben tanulni a 21. században, szeretne egy erős keresztény közösséget, akikkel tanulhat és bulizhat is, az jelentkezzen a szakkollégiumba.

Segítettek-e a SZIK-ben szerzett tapasztalataid a munkahelyeden és az életedben? Úgy gondolom igen, mert egy olyan helyen érvényesítem a mondanivalómat, ahol folyékonyan és érthetően kell érvelni. Ezek a tapasztalatok rengeteget segítettek a munkahelyi kommunikációm során. Ami még lényeges, hogy mivel a kollégium nemcsak egy szaknak ad otthont, hanem szinte minden értelmiségi szakma képviselteti magát, így könnyebben megérti az ember a más végzettségű társai problémáját.

Kinek való a SZIK? Ez egy nagyon fontos kérdés. A SZIK olyan embereknek való, akik tenni akarnak a hazájukért, vagy szűkebb közösségükért. Ide

71

HOVA JUTOTTUNK? FELMÉRÉS AZ ALUMNI TAGJAIRÓL A SZIK csak pár évet jelent az életünkből, ám hatása az azt követő évekre tagadhatatlan. A következőkben azt szeretnénk bemutatni, hova jutottak kollégistáink.

ELTE CORVINUS PPKE BME CEU SOTE BGF KRE EGYÉB

Az alumnusoknak közel fele az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanult, míg a Budapesti Corvinus Egyetemen végzett öregdiákjaink csaknem 30%-a.

Az Alumni 11 %-a a végzettségének nem megfelelő helyen dolgozik

Az Alumni nagy része (88,9%) a végzettségének megfelelően helyezkedett el

Öregdiákjaink kicsivel több, mint fele (53,5%) a versenyszférában dolgozik magánszféra

öregdiákjaink 45,1 %-a az állami szférában dolgozik

72

SZIK 30

KARRIER

Dél-Dunántúl Észak-Alföld Észak-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl

Külföld

Budapest és Közép-Magyarország Öregdiákjaink többsége Budapesten és környékén dolgozik, de közel 14%-uk külföldön vállalt munkát.

Mi az, amit SZIK-ben tanultál és a munkád során hasznosítani tudod? „Számomra a legnagyobb élmény az elfogadás, támogatás, közös gondolkodás és a hitélet volt.

Emellett az, hogy más tudományterületekkel is megismerkedhettem, mivel nem csak egy szakhoz köthető szakkollégium a SZIK. Ezek mind segítenek a mindennapokban, komplexebben tudom felmérni és megérteni az ügyfelek életét és az oktatás során is hasznomra válik.” „Proaktivitás, kommunikációs- és facilitátori készségek, csapatban dolgozás, kritikus nézőpont, szakmai alaposság, korrektség.” „Szervezőkészség, előadásmód, csapatmunka, időmenedzsment.” „Hogy a környezetemre képességem és kötelességem van pozitívan hatni. Hogy felelősséget vállaljak mindenért, amit mondok és teszek, vagy éppen nem mondok és nem teszek. Tanultam továbbá világnézetet és nagyon sok soft skillt: kommunikációt, vezetői tapasztalatot, vitakultúrát, csapatmunkát.” „Együttműködni különböző emberekkel, sokféle szempontot figyelembe venni; leginkább az emberi kapcsolatokban szerzett tapasztalatok segítenek, valamint a saját határaimnak a megismerése; mindaz, amit a SZIK önismeretileg adni tud.”

73

SZIK KÜLFÖLDÖN Kiss Eszter, Pogrányi Balázs, Mayer Evelin és Pásztor Benedek osztották meg élményeiket és tanácsaikat.

Kiss Eszter: Merhaba! Hoș geldiniz Istanbul´da!

(Szia! Isten hozott Isztambulban!)

Egyetemi éveim legemlékezetesebb féléve minden kétséget kizáróan az Erasmus-ösztöndíjjal Isztambulban töltött szemeszter volt. Ez az öt hónap nemcsak üdítő változatosságot jelentett a mesterszak sokszor kihívásokkal teli félévei között, hanem döntően meghatározta életem további alakulását is.

A 2012/13-as tanév tavaszi szemeszterét töltöttem mesterszakos Erasmus-hallgatóként Törökország legnagyobb városában. A két kontinensen fekvő, nyüzsgő, varázslatos Isztambulba két évvel korábban, egy spontán utazás alkalmával szerettem bele. Már az Erasmus-jelentkezésnél is biztos volt, hogy csak ide és sehova máshova nem szeretnék menni. 2013

74

SZIK 30

januárjának végén érkeztem meg, és az első hét kihívásai (pl. albérletkeresés internet és okostelefon nélkül) után egy öt hónapig tartó fantasztikus élmény vette kezdetét. Az Istanbul Teknik Ünversitesi, vagyis az Isztambuli Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán hallgattam teleplüléstervezést. Az oktatók kiváló angoltudásának és nemzetközi tapasztalatainak köszönhetően rendkívül érdekes szakmai témákba nyerhettem betekintést. Az egyetemen (főleg a központi campuson – én egy kisebb, családiasabb campuson voltam) aktív a diákélet, az erasmusosok is mindenbe bekapcsolódhatnak, és számukra a török hallgatótársak külön programokat (filmestek, bulik, utazások) is szerveznek.

Aki az Erasmus alatt egy, a magyartól eltérő, valóban új kultúrát szeretne megismerni, ennél jobb helyet nem is választhatna. Isztambul

KARRIER

egy, még Törökországon belül is különleges hely; nemzetközi és mégis tipikusan török; átjárja a történelem és mégis modern; hatalmas, élettel teli és lüktető, mégis szeretnivaló és magával ragadó. Isztambulban egyszerűen nem lehet otthon ülni – érdeklődéstől és „vérmérséklettől” függően várják az embert a szebbnél szebb látnivalók, az eldugott utcák és bazárok, az európai oldal zajos bárjai vagy az ázsiai oldal békés, Boszporusz-parti lépcsői. Itt soha sem áll meg az élet és az ember felveszi a város ritmusát. A törököket mégsem szippantja be teljesen a mindennapok mókuskereke: bár a város mindig mozgásban van, lakói így is szakítanak egy-egy nyugodt percet egy çay-ra (teára) és tavlára (backgamonnhoz hasonló játék), vagy egy rövid beszélgetésre akár idegenekkel is. A törökök barátságosak, segítőkészek, életvidámak, lazábbak és nyitottabbak, mint a magyarok. Isztambul azért is különleges, mert valóban Kelet és Nyugat határán fekszik, összemosódik benne az ismerős az ismeretlennel. Sok minden nyugatias, így nem idegen; mégis megtalálható benne a Kelet minden bája az utcai árusok zsivajától a bazárok forgatagán át a szebbnél szebb dzsámikig. Keresztényként először szokatlan lehet a templomok hiánya, a hajnali ezán (a müezzinek imára hívó éneke) vagy az, hogy húsvéthétfőn oktatás van az egyetemen – de pont ezek az élmények tesznek egy isztambuli Erasmus-félévet különlegessé.

Nagyon jó érzés megtapasztalni, hogy az ember egy, a sajátjától eltérő kultúrában is feltalálja magát, egy korábban meg nem tapasztalt környezetben is önálló tud lenni; a muzulmán mindennapok megismerése pedig egy nagyon izgalmas és gazdagító élmény.

Természetesen erasmusos diákként más ritmusban zajlik az élet, mint otthon és ehhez

a ritmushoz Isztambul kitűnő helyszín. Nincs megállás, baráti találkozók, közös meccs­ nézések, szülinapozások, bulik, utazások, a város felfedezése – szinte minden nap történik valami különleges. Rengeteg szép emléket őrzök ebből az időszakból. Az erasmusos félév szépsége az is, hogy nemcsak a fogadó ország kultúráját, hanem a nemzetközi barátokon keresztül más európai országokét is jobban megismerheti az ember. Az én isztambuli baráti társaságom (hat különböző országból) a mai napig, 8 évvel később is tartja a kapcsolatot, közös nyaralásokat is szerveztünk már, több barátunk az esküvőnkön is részt vett. Én ugyanis egy olyan különleges ajándékkal tér-

75

hettem haza a félév végén, amire a kiutazásomkor egyáltalán nem számítottam: egy nem várt szerelemmel, aminek (akinek) köszönhetően még hosszabban írhatok a külföldi tapasztalataimról.

Hogy mi volt a legnagyobb élmény vagy a legszebb emlék ebből az időszakból? Minden! Az Isztambulban töltött öt hónap minden napja rejtegetett valami újat: kihívást, kalandot, szórakozást, felfedezéseket. Rengeteg új élménnyel, értékes tapasztalattal, csodálatos barátokkal és egy mesébe illő szerelemmel lettem gazdagabb. Erasmusos félévemnek minden percét élveztem, és még évekkel később is elevenen élnek bennem az emlékek. Hogy szívesen visszatérnék-e? Mindenképpen, bármikor! Letelepedni viszont nem tudnék ott – a diákéveket elhagyva nagyra értékeli az ember, ha az élet egy kicsit nyugodtabb, csendesebb mederben folyik. Viszont mint ahogy egy régi jó baráthoz látogatóba megy az ember, úgy örültem én is a viszontlátásnak, amikor 2017ben ismét eljutottam Isztambulba, és már alig várom a következő alkalmat. Görüșürüz! (Viszontlátásra!)

Hallo!

Willkommen in Deutschland!

2013 egy külföldi tapasztalatokban igazán gazdag év volt a számomra. Az isztambuli Erasmus félév után alig töltöttem pár hónapot otthon, máris ismét úton voltam. Ezúttal Németország felé vettem az irányt, 2013 novemberétől három hónapig a Karlsruhe-i Műszaki Egyetemen (Karlsruher Institut für Technologie) végeztem egy kutatási gyakorlatot. A gyakorlatot magamnak szerveztem és mivel egy önkéntes gyakorlat volt, se ösztöndíjat, se fizetést nem kaptam érte. A munka során szer-

76

SZIK 30

zett szakmai tapasztalatok és új információk viszont bőven kárpótoltak ezért. Egy, a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás lehetőségeit kutató projektben vettem részt, és mivel akkor még alig tudtam németül, angolul dolgoztam. A gyakorlatvezetőim és konzulenseim barátságos, segítőkész és szakmailag jól felkészült doktoranduszok voltak, egyikükkel a mai napig tartom a kapcsolatot.

Németországot és a német kultúrát valószínűleg már sokan ismerik, és testközelből is megtapasztalták. Számomra nem is az esetleges kulturális különbségek voltak ebben az időszakban a legmeghatározóbb élmények, hiszen az életstílus nagyban hasonlít a magyarhoz. Ekkor amellett, hogy ismét külföldön élhetek és egy új országot fedezhetek fel a mindennapok szemszögéből, ami pár hónappal az Erasmus félév után máris hiányzott, két dolog volt számomra meghatározó: egyrészt a kezdeti nyelvi akadályok leküzdése (németül 2013 őszén kezdtem csak el tanulni, miután visszatértem Isztambulból), másrészt pedig a kimondhatatlan öröm, hogy az Isztam-

KARRIER

bulban megismert német barátommal tölthetek három teljes hónapot.

Az általam megismert németekben befogadó, kedves, támogató, érdeklődő emberekre, többekben azonnal barátokra is találtam.

A barátom kollégiumában laktam én is, a kolis élet a jókedv, az összetartás és a közösen elköltött vacsorák tekintetében nagyban hasonlított a SZIK-es mindennapokhoz. A legnagyobb meglepetést számomra az okozta, hogy itt mindenkinek saját szobája volt. Mivel én az egyetememen nem előadásokat hallgattam, hanem dolgoztam, szigorúbb volt a napiren­ dem, mint a hallgatóké, így a mindennapok is nyugodtabb mederben folytak, mint Isztambulban. Ez az időszak viszont nagyban hozzájárult ahhoz, hogy két évvel később már egy ismerős kulturális és nyelvi környezetbe térhessek vissza, immár hosszútávra.

2015 nyara óta ugyanis Németországban, azon belül is Stuttgart közelében, Ludwigsburgban élek. Az isztambuli szerelemnek köszönhetően a záróvizsga után kiköltöztem a barátomhoz, akivel 2019-ben össze is háza-

sodtunk. 2016 novembere óta egy Stuttgarttal szomszédos város önkormányzatánál dolgozom településmérnökként, és nagyon jól érzem itt magam. Bár természetesen hiányzik a család, a barátok és a szeretett helyek (főleg a szülővárosom, Pécs), mégis örömmel élek itt, és szívesen maradok is hosszútávra.

Hogy miért? Szakmai szempontból, mert egy nagyon motiváló, kollegiális és összetartó közegben dolgozhatok: a kollégáim és főnökeim elismerik a teljesítményemet, és ezt szavakkal és tettekkel is kimutatják; az izgalmas és komplex projekteknek köszönhetően pedig sokat fejlődhetek szakmailag és nyelvileg is. A közéletet illetően, mert a politikai élet kiegyensúlyozott(abb), a mindennapi élet (anyagilag is) kiszámítható, nem járja át a pártpolitika, és a hovatartozás sem szül érezhető ellenségeskedéseket. Magánéleti szempontból pedig azért, mert egy nagyon be- és elfogadó, kedves, szerető közegre találtam, így elmondhatom, hogy most már nem csak a kedvesem miatt érzem idetartozónak magam.

77

Pásztor Benedek: TLDR: Rengeteget formálódik az ember külföldi útjai során. Vannak benned X vágyak, számítasz Y dologra, és amit valójában kapsz, az legtöbbször valami egészen más, és sokkal jobb. Légy nyitott a világra, legyen egészségesen elég önbecsülésed és élj, tapasztalj, használd ki a lehetőségeket!

Lásd meg és élj a lehetőségeiddel!

Végtelen hála van bennem az egyetemi éveim alatti utazásaim miatt. Az egész egy gimiben lévő 2011-es kanadai ösztöndíjjal kezdődött, ami után kinyílt előttem a világ: 1. USA (2013 nyarán konyhás voltam egy nyári táborban) 2. USA (2014 nyarán röplabdát oktattam és „councelor” voltam ugyanabban a táborban) 3. Párizs (2016-2017-es tanév, mesterképzésem első éve) 4. Barcelona (2017-2018-as tanév, mesterképzésem második éve) 5. Rengeteg egyéb európai hely, ahova rövidebb képzések, illetve itt-ott szerzett személyes ismeretségek révén jutottam el.

78

SZIK 30

Mindegyik más-más kaland, nem foglak most untatni vele, de most inkább Párizsról és Barcelonáról szeretnék mesélni. Ez egy bátorító bekezdés volt, konklúzió: lásd meg és élj a lehetőségeiddel!

Konkrétumok 1: Párizs (2016-2017) 2016-ban vettek fel az Európai Unió EIT InnoEnergy Renewable Energy MSc képzésére. Párizsban, az École Polytechnique, Paris-Saclay-n kezdtem tanulni.

Néhány fontosabb dolog: Ez Franciaország egyik elit egyeteme, a ‘grande école’ rendszer része. Ha Franciaországban szeretnél valaha dolgozni, erre az egyetemre nagyon felnéznek ott is, illetve egyéb francia befolyású területeken.

Nagy katonai múlttal rendelkezik, Napóleon alapította, és a francia diákok most is katonai státuszt kapnak tanulmányaik során. Érdekesség, hogy több katonai parádé is van a kampuszon ebből a katonai kötődésből kifolyólag, de volt olyan vizsgám, ahol katonák őrizték a rendet.

Az én évfolyamom volt az egyik első külföldi évfolyam a hagyományosan kizárólag francia egyetemen.

KARRIER

Az École Polytechnique rengeteg szempontból igyekszik nyitni mostanság külföldi diákok felé, több, főleg mérnöki és közgazdasági érdeklődésűeknek szánt programmal. Érdemes ránézni a honlapjukra, szoktak lenni pályázatok.

Kemény egyetem, és borzasztóan jó közösségi élet van (4 évvel később is rendszeresen összejárok az ottani közösségemmel), rengeteg hagyománnyal, sporttal, bállal, föld alatti folyosókkal, fejed felett elzúgó repülőkkel.

Anno Párizs belvárosában volt az egyetem, azonban egy nagyobb projekt keretében kiszervezték Palaiseau-ba, ami Párizs belvárosától körülbelül 40 perc RER-rel (~HÉV). Összességében: egyértelműen megéri ide jelentkezni. További részletekért nyugodtan kereshetsz, ha ide vágyódsz!

Néhány fontosabb dolog az ottani évemről: Párizzsal ellentétben itt nem kollégiumban laktam. Ennek meg is van az oka: a spanyolországi kollégiumok hagyományosan nagyon drágák! Ebből kifolyólag az évfolyamtársaimmal együtt Barcelona különböző pontjain laktunk, ami teljesen más közösségteremtő élmény volt, mint Párizsban, ahol egy légtérben voltunk szinte folyamatosan. Éppen 2017-ben voltak a leghangosabbak a függetlenségi törekvések Barcelonában. Erről írtam is anno egy összefoglalót a Mandineren, Ilyen a katalán konfliktus közelről címmel.

Az UPC teljesen más volt, mint a Polytechnique: noha nagy múltra tekint vissza ez az

Konkrétumok 2: Barcelona (2017-2018) Az EU-s mesterképzésem második állomása Barcelonába vezetett, az Universidad Politécnica de Catalunya-ba (UPC). A katalán főváros méltán vált a kedvencemmé. Fantasztikus ez a település: az építészete, a kultúrája, a sokszínűsége, a fiatalsága, és nem utolsósorban: a klímája.

79

egyetem is, alapvetően sokkal szabadabb, szabadelvűbb volt.

A mediterrán katalán kultúrába belekóstolni egészen különleges élmény. Politikai oldalát talán egészen jól leírtam a fenti cikkben, stílusbeli, kulturális oldalát pedig leírhatatlanul izgalmasnak találtam.

Többek között a ’castells’-ek hagyományára (embertornyok), a farsang ünneplésére, a La Mercé ünnepkörére, a különböző városrészek ünnepi felvonulásaira (például Sarría vagy Grácia) gondolok.

Személyes kedvencem Szent György napjának ünneplése: ezen a napon hagyományosan a lányok könyvet adnak a fiúknak, a fiúk pedig egy szál rózsával viszonozzák ezt. Ez persze az utóbbi években flexibilis, mindenki adhat mindenkinek könyvet-rózsát. Élő hagyományok ezek: április 24-én tényleg rengeteg piros rózsával, könyvvel szaladgáló embert látsz az utcán.

80

SZIK 30

Barcelona a világ egyik legjobb helye szerintem; itt tanulni az UPC-n pedig kiváltság.

Ha kedvet kaptál, és jobban érdekel, kereshetsz nyugodtan!

Elérhetőségem: pasztorb@gmail.com

Pogrányi Balázs: Első külföldi tartózkodásomat az Erasmus-program keretein belül kezdtem meg Belgiumban, 2016. tavaszi félévében. Habár a vallóniai Louvain la Neuve-ben tanultam (a Leuveni Egyetem francia tagozata önálló egyetemként ide költözött az 1968-as szakadás után), a flamand Leuvenben laktam, a Collegium Hungaricum hallgatójaként.

Ez a fajta kétlaki életmód nagyban meghatározta a belgiumi tapasztalataimat, ugyanis minden nap a vallon-flamand régiók határán keresztül ingáztam, ami eleinte valóban szürreális volt. Ez az élmény akár sokként is hat-

KARRIER

hatott volna, ha már korábban nem tájékozódtam volna a Leuveni Egyetem nyelvi alapon történő szétszakadásának történetéről. Az én mindennapi életemre is a nyelv gyakorolta a legnagyobb hatást, mivelhogy sem flamandul (hollandul), sem franciául nem beszéltem.

Míg az angol kommunikáció a legkisebb közértben sem okozott gondot Leuvenben, addig Louvain la Neuve-ben (azaz ”Új Leuvenben”) az alapvető kommunikációs szintet sokszor még a - papíron angolul oktató - tanárok sem ugrották meg. Ez a probléma azzal egészült ki, hogy a kampuszon az utca és épületneveket jelző táblákat sok helyütt nagyvonalúan elfelejtették kihelyezni, amiből különösen a tartózkodásom első pár hetében fakadtak problémák. Az ország két régiója közötti kontraszt ugyanakkor korántsem csak nyelvi jellegű volt. Valóban, a frankofón közösség mind politikai irányultságában, mind pedig a kultúra tekintetében erősen a francia anyaországhoz húzott, a vallon-francia határ mindkét oldalán meglévő rosszmájú viccek ellenére. Ott tartózkodásom során, a vonatossztrájk hullámának Franciaországból Vallóniába történő átcsapása is jó emlékeztető volt erre. Egy biztos: a vallon fiatalok szabadszelleműsége a flamand nemzettársaikkal szemben feltűnő volt, ami számomra rendkívül megkönnyítette a kampuszon való kapcsolatépítést. Leuven, a maga gótikus eleganciájával és felső középosztálybeli polgárságával ennek ellenére jóval kellemesebb lakhelynek bizonyult.

Az egyetemi élet nem okozott nagy meglepetéseket, hacsak az adminisztráció majdnem teljes hiánya által okozott eufóriát nem sorolom ide. A legnagyobb különbséget a kis létszámú előadások és a csapatmunka központi jellege jelentette a Magyarországon tapasztal-

takhoz képest. A húszfokú osztályozási rendszer és a 4-5 óra hosszú írásbeli vizsgák azért tartogattak a szemeszter végére meglepetéseket. A félév közben a BME-hez képest reálisabb kreditértékeknek köszönhetően bőven maradt szabadidőm, amit az egyetem Molekuláris Kémia, Anyagtudomány és Katalízis Kutatóintézetének egy csoportjában végzett kutatással igyekeztem eltölteni. Ami a labormunkát illeti, elsőként a jobb körülmények és a szigorúbb munkavédelmi előírások tűntek fel nekem.

Számomra rendkívül meglepő volt a szokottnál merevebb munkarend, aminek hatására 9 óránál jellemzően senki sem dolgozott többet.

A többségben vallonokból álló csoportban az egyetlen jellegzetesen helyi szokás a pénteki ebéd során elmaradhatatlanul elfogyasztott belga sültkrumpli volt.

Vegyészmérnöki alapképzésem a Budapesti Műszaki Egyetemen történő befejezése után, 2017 szeptemberétől 12 hónapot töltöttem Londonban. Itt az Imperial College gyógyszer-

81

kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos kutatói mesterképzését végeztem el (MRes in Drug Discovery and Development).

Nagy meglepetésemre a londoni életbe való beilleszkedés teljesen zökkenőmentes volt, ami a baloldali közlekedésben való részvételemről már kevésbé mondható el. Ennek fő oka kétségkívül a nemzetközi légkör volt, ami az egész várost áthatotta. Habár az egyetemen a menetrend igencsak intenzív volt, maradt idő a kultúrára is, amire az ingyenes múzeumok és a megfizethető diák belépőjegyek biztosítottak remek lehetőséget. A Természettudo-

82

SZIK 30

mányi Múzeum gyűjteményének böngészése, vagy a Nemzeti Galéria festményeiben való gyönyörködés több esős szombat délutánomat is felvidította. Erre persze szükség is volt, tekintve, hogy a kollégiumi épületfejlesztés áldozatául esett az angol konzervativizmusnak, így a hidegebb időjárás beköszöntét bizony a szobámban is nagyon jól lehetett érzékelni. Mindezen mindennapi kihívások ellenére sikerült eseményekkel és eredményekkel teli egy évet eltöltenem Londonban, amiben az Imperial College-ot jellemző remek szakmai közegnek és intellektuális pezsgésnek is nagy szerepe volt. A mesterképzésben részt vevő gárda és a kutatócsoportom is abszolút kevert nemzetiségű volt, olyannyira, hogy az angolok mindkettőben jelentős kisebbségbe szorultak.

Ezen sokszínűség ellenére a professzionalizmus és a jó értelemben vett versenyszellem kapocsként működött közöttünk. Visszagondolva, ez a kompetitív habitus az egész intézményt áthatotta, elég csak az egyetemi bokszklub ringjében kapott barátságos ökölpróbák kevésbé barátságos pofonjaira gondolnom.

De ez is hozzájárult ahhoz, hogy az Imperialt a szó eredeti értelmében vett alma materemnek tekintsem.

Londonból az észak-angliai Yorkba igazoltam, ahol doktori képzésemet kezdtem meg 2018 őszén. Itt azóta is biokatalízissel kapcsolatos kutatómunkával foglalkozom.

A középkori hangulatot árasztó város nagy változás volt a folyton rohanó Londonhoz képest. A 200.000 főt számláló lakosság és az egyetemi városi lét ellenére Yorkot a vidéki báj és nyugalom jellemzi, amihez 5 év nagyvárosi lét után bizony nehéz volt hozzászokni. Hos�szú labornapok alkalmával például nem egyszer maradtam éhen az éjjel-nappali boltok hi-

KARRIER

ánya miatt. Amint azzal hamar szembesültem, a vidéki nyugalom az egyetemet is áthatotta, ahol ez bőven okozott kihívásokat. A naponta kétszeri teaidő itt például valóságos intézmény, ami az ebédidővel együtt jelentősen korlátozza a technikusi gárda munkával töltött óráinak a számát. Az első pár ilyen teázás során hallott északi nyelvjárások ugyanakkor az angol nyelvtudásomat állították komoly próba elé. Amint később felfedeztem, ennek az az oka, hogy az Imperial College nemzetköziségével összehasonlítva a Yorki Egyetem szinte az észak-angliai hallgatók gyűjtőhelyeként hat. Ennek folyományaképpen nemcsak a kémia, hanem a jellegzetes angol „small-talk” területén is jócskán akad(t) tanulnivalóm. Ettől, és a szobahőmérséklet egyezményesnél 10 fokkal alacsonyabb értékétől eltekintve az itt

eltöltött két év igencsak gyorsan elszaladt, köszönhetően az akadémiai teendőkkel telezsúfolt napoknak.

Bár a világjárványnak köszönhetően az én doktori képzésem is akadozott az előző év folyamán, már várom, hogy annak befejeztével lassan visszamozduljak Közép-Európa felé.

Interjú Mayer Evelinnel: Hol, mikor, mennyi időt, milyen státuszban éltél külföldön?

Az első és egyben legnagyobb külföldi élményem a 2015/2016-os tanév, mely során Madridban töltöttem egy teljes évet Erasmus-ösztöndíjjal. Ezt követően 2017-ben három hónapot töltöttem Barcelonában, Erasmus+ ösztöndíjjal, Magyarország Barcelonai Főkonzulátusán voltam gyakornok. Szintén 2017-

83

ben a Szabad Európa programmal töltöttem egy hónapot Brüsszelben, az Európai Parlamentben gyakornokoskodtam. Az egyetem befejezése után, 2018-ban Barcelonában kezdtem el dolgozni, a Hewlett Packard Enterprise pénzügyi lízingszerződésekkel foglalkozó részlegén voltam jogi asszisztens. 2020 októberében ismét külföldre költöztem, jelenleg is Genfben élek, Magyarország Állandó ENSZ és WTO Képviseletén dolgozom, kereskedelempolitikai szakdiplomataként.

Hogyan jellemeznéd az ottani életstílust?

Ha pár szóval kellene jellemeznem Spanyolország magával ragadó, laza, kedves, bohó és befogadó. Svájc komoly, zárkózott, dolgos, pontos és letisztult.

Milyen a diákélet, a munka- és életkörülmények?

Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, hogy az Erasmus ösztöndíját Spanyolországban töltse.

84

SZIK 30

Joghallgatóként főként az Európai Unió jogába, valamint nemzetközi köz-és magánjogba lehet külföldi egyetemeken belekóstolni, amely számomra megadta a jogi érdeklődést, a diplomamunkám nemzetközi magánjogból készült, jelenleg diplomataként leginkább a nemzetközi joghoz kapcsolódik a munkám.

Amit érdemes figyelembe venni az Erasmus úti cél kiválasztása során, hogy elsajátíthatjuk a célország nyelvét, amely mindenképp hasznos tudást jelent egy életre. Madrid hatalmas város, rengeteg ösztöndíjas diákkal, pezsgő élettel, továbbá Spanyolország mértani közepén helyezkedik el, így könnyedén be lehet barangolni az országot. Madrid évek óta verhetetlen az ösztöndíjas diákok számára tartott szavazás során, mint a legnépszerűbb Erasmus úti cél. Jelenleg Genfben élek, azonban speciális a helyzetem, mivel magyarokkal dolgozom együtt a képviseleten, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezetébe vagy a Kereskedelmi Világszervezetbe megyek ülésre, akkor pedig a világ minden tájáról érkezett diplomatákkal találkozom, így az általános svájci munkakörülményekről nem tudok személyes tapasztalatot megosztani, továbbá a koronavírus okozta világjárvány sajnos minden életkörülményt felülír.

- Hogyan ünnepelnek, mi jelenti számukra a pihenést, szórakozást? (Főképp a jellegzetességekre gondolok, a miénktől eltérőre.)

Ami a legmeglepőbb élmény volt számomra a spanyolországi évek alatt, hogy a Mária-ünnepeket egyfajta buliként fogják fel szó szerint, diszkózene szól, a fiatalok buliznak és mindeközben számos körmenet zajlik a Mária-szoborral Madrid szerte. Továbbá meglepett, hogy nagyon sokat sportolnak a leg-

KARRIER

fiatalabbaktól a legidősebbekig, tele vannak a parkok nyugdíjasokkal, akik futnak, a szabadtéri edzőpályákon erősítenek, és az erre kialakított pályákon pedáloznak.

- Melyek a legszebb emlékeid, a legnagyobb élményed?

Az Erasmus-ösztöndíjam alatt lehetőségem nyílt találkozni VI. Fülöp spanyol királlyal és az Erasmus ösztöndíj alapító, Sofía Corradival. Az V. Károly Európa-díjat 2016-ban az „Erasmus Anyjaként” is ismert olasz profes�szorasszonynak ítélték meg, és az átadó keretében minden uniós tagállamból hívtak meg diákokat az eseményre az alapító tiszteletére.

A külföldi egyetememről, a madridi CEU San Pabloról magyar diákot kerestek, és az egyetem választása rám esett, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok. Az összes diákkal együtt szervezetten elvittek minket a Kelet-Spanyolországban található Yuste monostorba, és volt lehetőségem egy pár szót váltani személyesen is a spanyol királlyal, aki megjegyezte, hogy milyen magas vagyok.

- Mi az, amit szívesen elfelejtenél?

Nincs ilyen, mindenből tanultam a kinn töltött évek alatt.

- Szeretnél-e ott élni, visszatérni? Ha „igen, miért, ha „nem”, miért?

Madridba bármikor szívesen visszatérnék, a város és az életstílus miatt, de munka szempontjából jelenleg a legjobb helyen vagyok, és magánéleti megfontolásokból sem lehetséges a közeljövőben, azonban meglehetősen gyakran látogatok vissza Spanyolországba, a szívem egy darabja örökre ott maradt, De Madrid al cielo, azaz Madridtól egy lépés a mennyország.

85

Felelősség

FELELŐSSÉG

TEGYETEK JÓT, MERT TUDTOK! - a Gyökerek Táborról Prókai Edinától Prókai Edina, Szent Ignác-os öregdiákunk, a Gyökerek Tábor egyik alapító tagja osztotta meg tapasztalatait, élményeit és a tábor megalakulásának körülményeit.

2003-ban még Kispesten, a jelenlegi Jezsuita Roma Szakkollégium épületében egy 3-4 fős csapat azon kezdett gondolkodni, hogyan is lehetne életet lehelni az alapító okirat azon megfogalmazásába, miszerint a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium diákja többek között “másokért élő ember“. A kollégiumból már kiköltözött, de a szakmai és közösségi tevékenységet továbbra is érdeklődésével és támogatásával követő Tóth András ötlete volt, hogy az a bizonyos szókapcsolat gyerektábor szervezésében öltsön testet.

Mivel az érdeklődők csapatában volt határon túli kollégista is, valamint közvetett tapasztalataink voltak Böjte Csaba ferences dévai missziójáról is, elhatároztuk, hogy határon túli rászoruló magyar gyerekek számára szervezünk tábort. Lázas pályázatírások után így érkezett meg nyáron a “Legyetek jók, ha tudtok!” nevet viselő táborba 26 kárpátaljai magyar gyerek két egyetemista kísérővel. Ma 17 év tábor tapasztalatával a hátunk mögött, egy 20-30 fős szervezői stábbal és komoly infrastruktúrával szinte hihetetlennek tűnik, hogy kb. 6-8 alig huszonéves egy hétre szállást, étkezést és programokat biztosított 26 gyereknek, akiknek a szülei látatlanban is bíztak bennük.

Az első tábor annyira jól sikerült, hogy nem volt kérdés: folytatni szeretnénk, sőt, gyökereket is egyesíteni: közös táborba hívni a ma Székelyföldön, illetőleg a bukovinai székelyek leszármazottaiként az Al-Duna-menti falvakban élő gyerekeket. Így egészült ki a kárpátaljai magyarság az erdélyi és délvidéki székelyekkel, majd később felvidéki és csángó magyarokkal is. Az új elképzelés hozta az új nevet: Gyökerek Táborként működünk 2004 óta, és a koncepciót, mely szerint

87

a Kárpát-medence több régiójából hívunk gyerekeket, minden alkalommal, azóta is megtartottuk.

Az évek folyamán számos kapcsolatot alakítottunk ki határon túli plébániákkal, iskolákkal, ahol megkérjük a kapcsolattartót, hogy olyan gyerekeket válasszon ki, akik lehetőleg még nem jártak Magyarországon, arra nincs is nagyon lehetőségük - vagy egyéb (közösségi, nyelvi) szempontból rászorulók. Kapcsolattartóink előzetesen pár mondatban bemutatják a gyerekeket, családi körülményeiket, így már a táborba érkezésük előtt “ismerkedünk” velük.

A tábornak több célja van: a magyar kulturális kincs bemutatása, szórványból érke-

88

SZIK 30

zett gyerekek esetében a nyelv használata, gyakorlása. A közösség cselekvő és megtartó erejének a megélése, az egymásra figyelés, a közösségi értékek elmélyítése. A táborokban 33-35 gyerekre 20-25 stábtag jut. Ez az elsőre meghökkentő arány teszi lehetővé, hogy igazán személyes figyelmet tudjunk szentelni a gyerekeknek. Nem utolsó sorban a jezsuita lelkiséget is szeretnénk megismertetni velük.

Ennek egyik gyakorlata a közös esti visszatekintés és ima. És természetesen a rengeteg játék, kirándulás, vidámkodás adja a tábor alapját.

Van, aki egy vagy néhány alkalommal vett részt a táborban, többen objektív okok miatt nem tudnak jönni, de lélekben ott vannak; so-

FELELŐSSÉG

kunknak viszont a nyarunk egyik fix programja. Volt, aki úgy méltatta a tábort, hogy ez az éves lelkigyakorlata.

Számomra kezdetektől fogva az egyik legfantasztikusabb érzés, hogy egy közös, jó célért együtt tudok munkálkodni olyanokkal, akiket szeretek (akikkel év közben is találkozunk és programokat szervezünk). Mindenki beszáll a maga erősségével és lelkesedésével, és így kiegészítve egymást, egy különleges egészet alkotunk a gyerekek és magunk javára. Ezek a 11-15 éves kis felnőttpalánták pedig lenyűgöznek azzal, ahogy a tábor folyamán a rájuk zúduló sok újdonságot, élményt és az új társakat fokozatosan közel engedik magukhoz, nyílnak meg a számukra többnyire ismeretlen új tapasztalatokra, és válnak egyre felszabadultabb önmagukká. Hajszálpontosan rezonálnak ránk, értik, hogy értük vagyunk ezekben a napokban, és hálás együttműködéssel válaszolnak erre.

Több határon túli kapcsolattartóval évek óta együtt dolgozunk, nagyon inspiráló látni az elköteleződésüket a gyerekek érdekében. Ők a meghosszabbított kezeink, nagyon hálásak vagyunk nekik.

A szervezői csapat az évek teltével folyamatosan bővült, alapvetően a SZIK bázisán, néha külsős barátokkal. Bár a stáb lelkesedése töretlen, hiszen 25-30-an is összegyűlünk egy-egy táborra, nagyon fontosnak tartjuk, hogy túlzsúfolt életük ellenére a mindenkori SZIK-esek közül is minél többen bevonódjanak a szervezésbe és a közösségbe, ahol a pályázatírástól kezdve a tábori élelmezési ellátás megszervezésén át a gyerekek esti fektetéséig és lecsitításáig vérmérséklet szerint mindenben kipróbálhatják magukat.

Számomra nagy élmény, hogy bár 2004-ig laktam a kollégiumban, a táborok és az évközi összejövetelek révén azóta is tudok kapcsolódni a SZIK-hez személyes ismeretségek révén.

Minthogy a tábor a rászoruló gyerekek számára teljesen ingyenes, kezdve az utazási okmányok elkészíttetésével, egyik legfontosabb évközi feladatunk a forrásteremtés. Pályázatokat írunk, termék-, adomány- és támogatáskérő leveleket küldünk cégeknek és a SZIK öregdiákjainak is, akiknek ezúton is szeretnénk

89

megköszönni, hogy évek óta stabilan számíthatunk a támogatásukra.

Folyamatos pályázati háttérünket a Jézus Társasága Alapítvány biztosítja, akik így csapatunk szerves részét képezik. Köszönjük szépen az ő együttműködésüket is.

Az eddigi 17 táborban kb. 550-570 gyerek vett részt, kb. 30 határon túli településről.

2010-ben a Gyökerek tábor Junior Prima-díjat nyert a Magyar köznevelés és oktatás kategóriában.

Ahogy a tábor logóján lévő fa gyökerei, úgy a táborhoz kapcsolódó események és kapcsolatok is egyre szerteágazóbbak.

Egy-egy tábor létrejöttét hagyományosan hálavacsorával szoktuk megköszönni támogatóinknak az ősz folyamán. Évente egyszer igyekszünk eljutni a Kárpát-medence egy határon túli régiójába, ahol meglátogatjuk a táborozó gyerekeket. Nagyon

90

SZIK 30

örülnek, hogy számon tartjuk őket, mi pedig az odaadó vendégszeretetükért vagyunk hálásak. A látogatások betekintést nyújtanak a közegükbe, ami által jobban érzékeljük, hogy kiket is látunk vendégül évről-évre.

Az utóbbi években indult el a tábor javára szervezett tavaszi jótékonysági hangversenyünk, amelyen szintén a tábor szélesebb támogatói körét szeretnénk egy koccintással egybekötött kötetlen estére vendégül látni, megismerni és a tábort népszerűsíteni.

Végül az egyik legnépszerűbb és legkedvesebb kezdeményezésünk a karácsonyi cipősdoboz gyűjtés, amelyet 2020-ban a jezsuitákkal közösen határon innen és túlra hirdettünk.

Több száz olyan határon túli gyermek kapott ajándékot, akiknek talán ez volt az egyedüli karácsonyi ajándéka.

Summa helyett hadd álljon itt néhány gyerekszáj:

FELELŐSSÉG

- Tomi, neked van már feleséged?

- Nincs.

- Hány éves vagy?

- Huszonhárom.

- Hát, pedig akkor már nagyon kéne!

- Azért ilyen sokan szemüvegesek a stábban, mert ilyen okosító intézménybe járnak!

Számháború közben: - Matyi, ez egy keresztény tábor, ugy e?

- Igen.

- Akkor miért mondta azt Dávid, hogy lopjuk el a má

sik csapat zászlóját?

elve: A Balatonba való bemenetelkor a vizet hidegnek érzék e. a vízb k etődi belev - Én belemegyek, mert magyar vagyok! i!

- Te is magyar vagy, te is gyorsan bele tudsz menn - Na, ennyire azért nem!

Láthatatlan kiállításon a vakvezetőnek: - Kend ezt lássa?

Esti imán: - Hálát adok azért, hogy van bátorságunk megosztani egymás titkait.

- Ebédre Nutellás kenyééér? Utána túrórudiii? Most meg fagyizás jön?

Ezek az utolsó napokra felhizlalnak minket, aztán megesznek!!

A táborzáró esti ima előtt a folyosón a Párbeszéd Terme felé: - Megyek a beszélgetés termébe! A dumálás termébe! Vagy mittom’én milyen terembe...

Dani a Nyugatinál készül lelépni a mozgólépcsőről. Kimérten, lassan, nagy lépéssel: - Kis lépés egy gyermeknek, nagy lépés az emberiségnek!

91

TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS Pozsár-Szentmiklósy Zoltán

Mi a szakkollégiumok társadalmi felelőssége?

Amikor egy szakkollégista nem szakkollégista ismerősétől megkapja a kérdést, hogy „mi is az a szakkollégium?”, a legérthetőbben talán akkor tudja megfogalmazni válaszát, ha azt hangsúlyozza, hogy a szakkollégisták – más kollégistákhoz hasonlóan – egy helyen, egy kollégiumban laknak, de emellett itt tanulmányokat is folytatnak, az egyetemi kínálattól eltérő kurzusokon vesznek részt. A felületesen érdeklődő ismerős számára ez már önmagában elég ahhoz, hogy csodabogárnak tartsa a szakkollégistát – az érdeklődőbbek ilyenkor megkérdezik azt is, hogy miért érdemes azokon a kurzusokon részt venni. Valószínűleg csak az ismétlődő találkozások alkalmával – a szakkollégista szoros időbeosztását, fáradtságát, vagy éppen lelkesedését észlelve, felvéve a korábbi beszélgetések fonalát – kerülnek elő a közösségiség és szakmaiság fogalmai, mint a szakkollégiumi működés alappillérei. Ha a beszélgetőtárs továbbra is kitartóan érdeklődik, szakkollégista ismerőse már evidenciaként utal ezekre a pillérekre, sőt, arról is evidenciaként beszél, hogy a szakkollégium lényege nemcsak ebben a két pillérben ragadható meg, hasonlóan fontos a szakkollégiumok életében a társadalmi felelősségvállalás. Ha beszélgetőtárs érdeklődése nem lankad, akkor egyrészt könnyen lehet, hogy a legközelebbi felvételin maga is jelentkezni

92

SZIK 30

fog, másrészt a szakkollégista azzal szembesülhet, hogy a társadalmi felelősségvállalás lényege talán nem is annyira egyszerűen ragadható meg. Ki lehet persze indulni abból a negatív állításból, hogy ez semmiképpen nem jelent pártpolitizálást, de ennél talán konkrétabbak azok a válaszok, amelyek példákat hoznak az adott szakkollégium programjai közül olyanokra, amelyek ehhez a fogalomhoz kapcsolódnak. Kérdés, hogy a példák pontosan szemléltetik-e a beszélgetőtársak számára az egyes programok és a társadalmi felelősségvállalás kapcsolatát, megragadják-e az utóbbi fogalom – szakkollégiumi pillér – lényegét.

Mi tehát ennek a pillérnek a lényege, és miért nélkülözhetetlen a szakkollégiumként történő működéshez? Érdemes talán „mítoszrombolással” kezdeni: a társadalmi felelősségvállalás pillére nem a szakkollégiumok és a szakkollégisták vállára helyezi az adott kor összes társadalmi problémája megoldásának súlyát – a társadalom átalakításhoz természetesen egy szakkollégiumnak és a szakkollégiumok hálózatának sincsen demokratikus felhatalmazása és eszköze. A társadalmi jelenségek megértése, a problémák pontosabb megfogalmazása, megoldási lehetőségek végiggondolása a saját maguk által „befogható” környezetben azonban minden „írástudó” feladata.

A szakkollégisták azért vannak más írástudókhoz képest különleges helyzetben, mert

FELELŐSSÉG

néhány évig abban a kiváltságban lehet részük, hogy szakmai tudásuk elmélyítése és közösségi kötődéseik megélése mellett egymással vitatkozva, egymás által inspirálva, az „írástudóvá válás” legdinamikusabb időszakában közösen gondolkodhatnak ezekről a kérdésekről, közösen fogalmazhatják meg a számukra fontos társadalmi célokat, és közösen tehetnek azok megvalósulásáért. Nem hinném, hogy a célok és akciók között lenne rangsor: az önkéntes szemétszedés ugyanolyan fontos lehet, mint a rászoruló kisiskolások korrepetálása, a szeretetvendégség, egy komplex tehetséggondozási program, vagy éppen egy közéleti akció, kiállásként az adott közösség által vallott értékek védelmében.

Bibó István „A szabadságszerető ember politikai tízparancsolatában” hangsúlyozza, hogy „a szabadságszertő ember ... minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel”.

Amint a fenti példák is mutatják, ez a közérdek sokféle lehet – szabadságszerető emberként ezeket nem kell feltétlenül vég nélkül kutatnunk és erőn felül részt vállalnunk azok megoldásában, de írástudóként, közösségben élő szakkollégistaként felelősségünk a felismerés és – az adott közösség erőforrásaihoz mért – közös kiállás. Bibó István egy másik írásában (Elit és szociális érzék) az írástudók magatartásmintáira is kézzelfogható példákat hoz: „... él és alkot, törvényeket hoz, társadalmi szabályokat őriz, közéletet él, hadat visel, békét köt, társadalmi munkát és társadalmi lehetőségeket oszt el, országot szervez, utat, csatornát, házat, várost épít, gépet konstruál, expedíciót szervez, embereket gyógyít, és mocsarakat csapol le, erdőt írt, növényt nemesít, állatfajokat keresztez, új kézműveseljárásokat talál ki, könyvet ír, műveket alkot, utazik, szórakozik, könyvtárakat és

képtárakat gyűjt, hivatalokat vezet, ítél, békít és büntet, prédikál, gyóntat és vigasztal, tanít és nevel, gondolkodik, kutat és kísérletezik: mindaz, amit csinál, szociális munka, mindazt, amit csinál, társas érzékkel, vagyis a társas élet feltételei s a közösség érdekei iránti érzékkel csinálja”. Talán éppen a közösség érdekei iránti érzék közösségi megélése a lényege a szakkollégiumok társadalmi felelősségvállalás pillérének.

Az önkormányzatisággal rendelkező szakkollégiumként történő működés, az aktív részvétel annak tevékenységében már önmagában a másik ember személyét és álláspontját tiszteletben tartó, vitatkozó demokrácia megélését, alakítását, a „felismert közérdek ügyében történő kezdeményező fellépést” jelenti. Ha ezt az aktív demokrácia-tapasztalatot a szakkollégisták későbbi szakmai és személyes közösségeikbe is magukkal viszik, és azok életét ennek megfelelően alakítják, azokra hatást gyakorolnak, a szakkollégiumok már betöltenek egy lényeges társadalmi funkciót, hozzájárulnak a társadalmi viszonyok pozitív irányba történő alakításához.

93

“JÁRJATOK

A HÁROM „P” ÚTJÁN” Szőke Péter a Szent Egyed közösségről A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium harminc éves. Azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy írjak egy lapot az erre az alkalomra készülő emlékkötetbe a keresztény hivatásról a Sant’Egidio közösség tapasztalatának fényében.

A téma kimeríthetetlen, ám a tenger lénye-

94

SZIK 30

gét sem csak a mélység és a víztömeg, hanem a hullámok fodrain megcsillanó napfény is legalább olyan jól kifejezi.

Hadd kezdjem tehát egy történettel a tízes évek elejéről. Akkoriban kezdtek napvilágot látni azok a törvények és rendeletek, amelyek az „életvitelszerű közterületi tartózkodást” büntethetővé vagy legalábbis bírságolhatóvá tették. A Sant’Egidio közösség már évek óta Budapesten is látogatott hajléktalanokat, heti rendszerességgel. Ennivalót, télen meleg holmit és mindig meleg, baráti szót, mosolyt vittünk nekik. Egy alkalommal fiataljainkkal a Lőrinc pap téren osztottunk ételt, jó néhány utcán élő és más szegény barátunknak. Váratlanul megjelent a karhatalom is: polgárőrök, közterület-felügyelők majd tucatnyi főből álló csapata. Valószínűleg a Lőrinc pap téri vendéglősök feljelentése állhatott a háttérben.

Engem és még néhányunkat is feljelentettek.

Ekkor jött a fordulat. A jezsuiták megengedték, hogy templomuk gyönyörű kertjében tartsuk a vacsorákat, csodás környezetben, villanyfényes nyári estéken, néhány hónapon át. A polgárőrök buzgó vezetője megpróbálta elérni, hogy a kertben se tarthassunk vacsorákat a hajléktalanoknak, de mivel ez nem közterület volt, nem tehetett semmit. Néhány alkalom után leszálltak rólunk: talán rájöttek, hogy nem érdemes a jezsuitákkal szembe fordulni, akik annak idején nem ijedtek meg

FELELŐSSÉG

Paraguayban a spanyol királytól és konkvisztádoraitól sem, amikor az indiánokat kellett megvédeni.

Ez a kis epizód talán rávilágít arra, hogy a keresztény hivatás így is megragadható: ne törődjünk bele az igazságtalanságba. És nem elsősorban abba, ami bennünket, hanem leginkább abba, ami a gyengébbeket, a szegényeket éri. Városaink tele vannak olyan emberekkel, akiket a társadalom mintha kiselejtezett volna. Durva kifejezés? Nem inkább az a durva, hogy a világban mintegy 150 millió hajléktalan ember él, akiknek még fedél sem jut? Vagy az a 260 milliónál is több gyermek, akik nem járhatnak iskolába, mert nincs iskola vagy egyenesen terroristák célkeresztjében áll mindenféle oktatás, mint Nyugat-Afrika egyes országaiban vagy Afganisztánban? És a nyolcvanmillió menekült, akiknek sátornál több nem jut kiaszott sivatagokban, a széljárta Leszbosz vagy a balkáni hegyek téli sártengereiben? Vagy az idősek, akiknek magányát a COVID-19 még elviselhetetlenebbé tette, mert nem családban, nem az otthonukban, hanem krónikus osztályokon vagy más intéze-

tekben élnek és várják a halált, és nincs, aki megölelje, megsimogassa őket? Ferenc pápa egyenesen a kiselejtezés kultúrájáról beszél, és sürgeti, hogy ismerjük fel újra: mind testvérek vagyunk, fratelli tutti…

Ferenc pápa a Sant’Egidio közösséget egy alkalommal így buzdította: járjatok a három „p” útján. Az első a preghiera, az imádság.

A második a poveri, azaz a szegények. A harmadik pedig a pace, avagy a béke.

E sorokat egy olyan karácsony napjaiban, röviddel vízkereszt előtt írom, amelyet a koronavírus járvány árnyékában ünnepeltünk.

Le kellett mondanunk Budapesten, Rómában, és még megannyi városban az ünneplésnek a közösségünket oly jellemző módjáról, amikor szegény barátainkat karácsony napján ünnepre terített asztalhoz ültetjük (több alkalommal a jezsuiták adták a budapesti helyszínt a Párbeszéd Háza csodás dísztermében).

Az asztalt az idén meg kellett nagyobbítanunk, és ki kellett vinnünk az utcákra, terekre a meleg étellel és az ajándékokkal együtt. Az intézetekben élő idős barátainkat meglátogatni nemigen tudtuk, de adtunk nekik karácsonyi

95

szerenádot, jelentkeztünk náluk Skype-on, telefonon, Facebookon, ahogy tudtunk. A fizikai távolságtartás és az arcunkat eltakaró maszkok ellenére kerestük az egységet. A fizikai bezárkózás nem zárhatja be a szívünket az evangélium és a szegények előtt. Sőt, most ismertük föl igazán, hogy a karácsony nem más, mint mozgás, úton levés. Ezen az úton Jézus, az Atya kimondott és testté lett szava előttünk jár: leszállott a mennyből, Szűz Mária méhében megtestesült, közöttünk lakott, menekült és hajléktalan is volt, végül pedig halálraítélt és kivégzett, megalázott és megsebzett ember.

Nem fordult vissza, hanem végigment az úton a keresztfáig, a feltámadásig és a mennybemenetelig. Minket is arra hív, hogy lépjünk ki megszokásaink, akár hagyományaink, saját bizonyosságaink kényelmes világából a szegények felé, hogy újra beillesszük őket a keresztény, de mindenképp az emberi testvériségbe.

Ez a karácsony első lépése.

De az utazás itt még nem ér véget. El kell jutnia a föld végső határáig, ahol látszólag távoli népek, a térképről is alig ismert országok lángokban állnak. A távoli baj azonban hamar közelivé válhat, ahogyan a vírus megmutat-

96

SZIK 30

ta. Ellenszere, az igazi vakcina, a szolidaritás, amelynek kezdete az érdeklődés és az imádság.

Gyümölcsei pedig olyan békeközvetítések lehetnek, amelyekre a Sant’Egidio is vállalkozott előbb Mozambikban, majd a Közép-Afrikai Köztársaságban, Dél-Szudánban, Maliban. De gyümölcsei azok az európai – köztük magyar – és afrikai fiatalok is, akik önkéntesként segítik a menekülteket Leszboszon vagy Mozambik legészakibb, Capo Delgado tartományában, de akár a közép-amerikai Tapachula városában, Mexikó és Honduras határán. Íme, a karácsony második lépése; de van egy harmadik is.

A pásztorok is útra keltek, hogy megtalálják a betlehemi jászolt. Hol találjuk ma a Gyermek Jézust? A mai jászlak ott vannak az idősek betegágyai mellett, a hajléktalanok rongyai között, a menekültek széllel vagy forrósággal bélelt sátraiban. Betlehem jelentése: „a kenyér városa”. A kenyér pedig akkor esik jól, ha nem egyedül esszük, hanem megosztjuk másokkal, az ínséget szenvedőkkel, akikből egyre több van a járvány miatt. Nyissuk meg szívünket az evangélium előtt, akkor Betlehem a szívünkbe költözik, és a világ is megnyílik majd a szeretet előtt.

FELELŐSSÉG

TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS interjú Ulrich atyával Kiss Ulrich SJ jezsuita szerzetessel beszélget Fiam Regina, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium alapításáról, az ehhez kapcsolódó társadalmi felelősségvállalásról, a Gyökerek táborról melynek alapítása az ő nevéhez köthető.

Milyen utat járt be a tábor, milyen szerepe volt Önnek ebben, és pontosan kiknek is szervezték ezeket a táborokat?

Egy öregdiák találkozón vetette fel az ötletet László Zoltán volt kollégista, aki végül meg is szervezte az elsőt. Nagyon pozitív meglepetés volt, hogy mennyi energia volt bennük, hiszen nem maradtak meg az ötlet szintjén, hanem meg is szervezték, sőt, megteremtették rá a pénzt stb... Az ő érdemük volt az is, hogy gondosan kiválasztották a legmegfelelőbb gyerekeket a táborba. Konkrétan határon túli gyerekeket táboroztattak nyaranta a Szent Ignác Kollégiumban. A kezdeményezés még a kollégium költözése előtt elkezdődött, amikor még kint voltunk Kispesten. A Tábor alapgondolata az volt, hogy nehézsorsú határon túli gyerekeknek, akik addig legfeljebb csak a TV-ből ismerték Magyarországot, megmutassuk a fővárost, a Balatont, Esztergomot, egyszóval anyaországi magyar nevezetességeket, ezzel is erősítve bennük a nemzeti identitást. Számukra ez valóban hatalmas kalandot jelentett. Sokuknak például a mozgólépcső is az újdonság erejével hatott. A Tábor sikerét akkor értettük meg, amikor láttuk, hogy csillogott a szemük esténként a beszámolóknál, és átélték valamint ki is mondták, hogy milyen jó magyarnak lenni.

Ezt a Tábort az „ignácosok”nem csak kitalálták. Eleinte ők voltak a kísérők is a gyerekek mellett, és ugyanannyi kísérő volt, mint gyerek. Ez nagyon jó arány volt, ilyenre kevés táborban van precedens! Helyszínnek adott volt a kollégium kispesti épülete, ami nyáron többnyire üres volt, így akár 50-60 diákot is tudtunk táboroztatni. A hely kihasználtsága optimális

97

volt, a könyvtárban és a kápolnában is aludtak gyerekek kiterített matracokon. Önnek mi volt a leginkább maradandó élmény?

Egyrészről a csillogó gyerekszemek, akiknek Magyarország rengeteg újat mutatott.

Másrészről a kollégisták logisztikai munkája, hiszen nem könnyű feladat kiskamaszokra vigyázni, játékokat kitalálni nekik, és a figyelmüket lekötni, valamint megteremteni és fenntartani a jó hangulatot.

A Gyökerek Tábor is az öregdiákokhoz kapcsolódik, így tudna pár szót mondani az alumni közösségről? Arról, hogy mivel tették többé az országot, valamint az „Ignác” milyen értékközvetítő szerepet játszott ebben?

Ez attól is függ, hogy milyen szakmában helyezkedtek el később. Amikor megalapult a kollégium 90-ben, akkor az alapítók diákok voltak, akik találtak egy szervezetet, a Forrai család alapítványát, akik biztosították a jogi hátteret a kollégiumnak. Az alapító diákok közt sok volt a teológus, a filozófus, de később

98

SZIK 30

a közgazdászok és jogászok lettek többségben. Így azt tudom mondani, hogy ha van egy erős egyéniség a tagok között, akkor az ő barátai is jelentkeznek a kollégiumba, és így 3-4 évente változik a SZIK profilja is. A felvételinél azonban eleve ügyeltünk arra, hogy minél sokszínűbb legyen a kollégium, és egy szakirány se domináljon. Az alumni találkozókra főleg jogászok és közgazdászok jönnek el, így leginkább róluk tudok mesélni. Amúgy a rendszerváltáskor létrejött egy egyesület, ami a volt jezsuita gimnázium, a pécsi Piusz öregdiákjait fogta össze. Az akkori provinciális atya, maga is piuszos öregdiák, egyszer leküldött a pünkösdi alumni találkozóra, Pécsre, ahol összebarátkoztam az akkori vezetőséggel. Végül is megbeszéltük, hogy ideje annak, hogy átadják a vezetést a fiataloknak.

Az első 10 évben kihívást jelentett annak meghatározása, hogy mi is a kollégium. '95ben, mikor odakerültem, még nem volt ez a folyamat lezárva. Egyesek szerint legyünk inkább egy katolikus kollégium, mások szerint pedig főleg szakkollégiumnak kellene lennünk. Ők főleg a Rajkot és a Bibót vették példaképül. Mondtam nekik, hogy pár éven belül leszünk mi is olyan jók, mint ezek a szakkollégiumok, amellett, hogy a lelkiségre is fokozottan odafigyelünk. A titka az egésznek az, hogy a legjobb embereket vettük fel, hiszen az emberek teszik a kollégiumot. Amúgy a Bibósok nyitottak voltak felénk, hiszen meghívtak minket a Lakitelek melletti találkozókra.

Az első Szimpóziumunk megszervezésekor meghívtuk mind a négy parlamenti párt képviselőit, és az öt legnagyobb magyar TV állomás is beszámolt róla, valamint valamennyi jelentős napilap és rádió is. Egyszóval éreztük, hogy felnőttünk a többiekhez és elköteleztük

FELELŐSSÉG

magunkat a Szakkollégiumi Charta mellett.

Tulajdonképpen a Szimpóziummal és egyéb rendezvényekkel mögöttes tartalmat adtunk a felvételinél és a Chartában elvárt „közéleti érzékenység”-nek, ami addigra kicsit elcsépelt frázisnak számított. Később, több nem vallásos szakkollégium is megalapulásukkal kapcsolatos kérdéseikkel hozzánk jöttek. Sőt, bár lehet, hogy ezt kevesen tudják, de Európában utánunk, a mi mintánkra még öt ilyen intézmény létesült.

Mit üzenne az Ignác mai közösségének?

Azt, hogy őrizzétek meg a jó értelemben vett „liberális” gondolkozást. Mit is jelent ez? Mi mindig meghívtuk az összes párt képviselőit, a vita sokszínűsége végett. Mi nem zárkóztunk be egy ideológiai burokba. A legutóbbi szimpózium programját látva nekem úgy tűnt, hogy van a szervezőknél egyfajta félelem a kormánypárti vendégekkel szemben. Pedig nem kell félni, hanem meg kell őrizni intellektuális szabadságunkat. Az értelmiségieknek az a feladata, kötelessége és szabadsága, hogy az értelmet képviseljék, és ne valami irányzatot. Ehhez minekünk hozzájön a Szent Ignác-i lelkigyakorlatban a döntésnek a mechaniz-

musa, az eredeti semlegesség (Indifferentia), az a módszer, hogy a döntés előtt nem határozom meg eleve, hogy mit akarok elérni, hanem objektíven vizsgálom a körülményeket.

A nyitottságot kell fenntartani, és a hálózattal, ami rendelkezésetekre áll, kellene megfelelően élnetek. Ott van nektek az alumni-hálózat: a Leuveni kollégium, a Szegedi Jezsuita Kollégium, a Jezsuita Roma Szakkollégium és még sorolhatnám. Egyszóval jobban meg kell élnetek azt a privilégiumot, hogy jezsuita szakkollégium vagytok. Mindig a legjobbnak kell lennünk, de nem arroganciából, hanem azért, mert csak így tudunk a legtöbbet adni a társadalom számára.

A kollégium hogyan járult hozzá ahhoz, hogy másokért élő embereket neveljen ki?

Igazából úgy válogattuk össze az elsős évfolyamokat, olyanokat vettünk fel, akikben láttuk az affinitást az ilyen jellegű társadalmi felelősségvállalásra. A felvételin nem azt kell nézni, hogy cserkész-e, vagy regnumos a jelölt, hanem azt, hogy mennyire nyitott a világra. Jó értelemben vett, és eredeti értelemben vett nyitottság és a párbeszédre való képesség a legfontosabb kvalitása egy Szent Ignác-os

99

jelöltnek. A Szent Ignác-i lelkigyakorlat a döntések képességét kínálja, amit később mind a szakmai vagy magánéletben használhatunk.

Olyan döntéseket kell hoznunk, amire 20-30 év távlatából is büszkék tudunk lenni, vagy legalábbis látjuk, hogy hol, mit tanultunk belőle.

Ez csak gyakorlással érhető el.

Az utolsó kérdésem, egy olyan világgal kapcsolatos, ami erősen a külsőségekre alapoz. Önnek, mint a L’Oréal egykori marketing igazgatójának mi a véleménye erről?

Az előbb említettem azt az előttetek álló döntést, hogy a tanulmányok után hová menjetek.

Ennek több útja is lehet, például választani kell aközött, hogy missziós orvos legyél Ugandában, vagy itthon egy főorvos. Szerintem a siker titka abban rejlik, hogy valami olyan dolgot csinálj, amivel a társadalomnak vis�sza tudsz adni valamit, ami a képességeidből adódik, és ugye ennek ezer féle formája lehet.

A L’Oréal titka az volt, hogy egy bizonyos értékrend mellett el volt kötelezve. Volt egy kül100

SZIK 30

detése, aminek a PR-on túl valóban volt üzenete. A vállalatban volt egy nyitottság, és azt gondolom, ha állást keresel, ne csak azt nézd, hogy mennyit fogsz majd ott keresni, hanem hogy mennyire tudnál ott hitelesen jó vezető lenni, kibontakozni. Mennyire fogadják el, hogy bizony neked családod is van, társadalmi életed, hobbid stb. Mivel a tanulás nem fejeződik be azzal, hogy az egyetemen átveszed a diplomád, mindenképpen olyan helyre menj el dolgozni, ahol látod a fejlődés lehetőségét, mind magadnak, mind az adott vállalatnak.

Az önmegvalósítás szó nekem meglehetősen egoistának hangzik, ezért azt mondom, hogy az önképzés az igazán fontos, és az erre való nyitottság képessége. Továbbá a helyes önismeret, hogy ne szédüljünk el az esetleges sikereinktől. És higgyétek el, hogy nagyon fontos az, hogy legyen egy tutorotok, akivel rendszeresen tudtok beszélgetni, és önzetlenül segít nektek, valamint megosztja tapasztalatait az élet különböző területeiről. Erre az „Ignác” igazán jó bázisul szolgálhat.

FELELŐSSÉG

REKTORAINK ÜZENETE 1

2

Edöcsény András A tudást ugyan szinte bárki megszerezheti, akinek megvannak a kellő adottságai, lehetőségei és szorgalma - azonban a tudás megfelelő erkölcsi alapok nélkül - főleg ha ez még hatalommal is párosul – (köz)veszélyes is lehet… Ezért ma is úgy gondolom, a Kollégiumunk egyik elsődleges célja a mindenkori diákjainkat hozzásegíteni a Berzsenyi által megfogalmazott igazság megéléséhez: „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs” - és a jezsuita jelmondat: „Ad maiorem Dei gloriam” napi szintű megvalósításához. Ha ezen alapok stabilan megvannak, jöhet az, ami miatt a SZIK non plus ultra az egyetemi kollégiumok sorában: a szakmai kiválóság melletti holisztikus látásmód kialakítása a teremtett világ - és benne az Isten-képmás ember szemlélésében, megértésében és kreatív együttműködésen alapuló szolgálatában. Ezek elérésében és mindennapi gyakorlati megélésében segítsék és támogassák egymást a Kollégium mindenkori vezetői és diákjai - saját épülésükre és nemzetünk, hazánk szolgálatára. “

Sárvári Balázs “A SZIK jövője ma elsősorban attól függ, hogy miként tudunk reagálni a felsőoktatás átalakítására és a szakkollégiumi mozgalom változásaira. Az elmúlt évtizedekben az egyetemekre jellemző volt a tömegképzés, azaz gyakran nem adtak teret a kiscsoportos, kreatív munkának – ez piaci rést tartott fönn, ahol a szakkollégiumok kiválóan teljesítettek. Egyértelműen látszik a szándék, hogy a 20-as évektől a magyar egyetemek ezen a téren is felzárkózzanak a nyugati gyakorlatokhoz mind oktatás módszertani, mind oktatásszervezési szinten. A SZIK-et, és általában a szakkollégiumi mozgalmat is lépéskényszerbe hozza ez a fejlődés. Az új helyzetben versenyelőnyünk is más forrásokból fakadhat majd: elsősorban a jezsuita renddel való együttműködésből, valamint külkapcsolatainkból, melyeken belül a jezsuita egyetemi kollégiumokkal és a cégekkel való kapcsolatainkat kell megtanulnunk még jobban kiaknázni.”

101

3

4

102

Tomka Emil “A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium elmúlt évtizedei szilárd alapot teremtettek a diákközösség küldetésének újrafogalmazásához.

A keresztény értékeket és korlátokat tagadó, hódításra törekvő, liberális világrend új, megerősített küldetést igényel: - A magas színvonalú szakmai munka nem nélkülözheti a keresztény értékrend szerinti elemzést és értékelést.

- A társadalmi problémákra való érzékenységnek példaadásban, tanúságtételben kell megnyilvánulnia.

- A széleskörű autonómia, kiterjedt önkormányzat összetartozást, egymás iránti felelősséget; azaz közösségben megvalósított küldetést jelent.

- A kollégiumi vidám közösségi életnek (beszélgetéseknek, vitáknak, szórakozásnak stb.) össze kell kovácsolnia a hallgatókat egy erős keresztény értelmiségi csoporttá, mely a diplomák megszerzése után is képes tanúságtevő példaadásra. Ahogy Loyolai Szent Ignác is mondta: [Nevessetek és erősek lesztek.] ”

Kiss Ulrich SJ “Amikor a SZIK rektora voltam, állhatatosan kértem a szakkollégistákat - és akkoriban sikerrel - hogy az iWiW oldalaikon (ez még a FB előtt volt!), és mindennemű pályázataikban tüntessék fel, hogy a SZIK közösségének tagjai. Ha nem vagytok büszkék tagságotokra, leértékelitek saját jó munkátokat, saját jó társadalmi szerepléseteket is - érveltem. Mostanában, miközben a közösségi oldalak inflációját tapasztaljuk, a SZIK-esekről, akik pedig mindenütt aktívak, és merem állítani, sikeresek, szinte soha nem derül ki, hogy négyvalahány évet ott töltöttek, s nem puszta bulizással, hanem értékes kulturális és szociális misszióban. A beruházást, amit a társadalomba és a társadalomért tettetek, miért értékelitek le, kamatait miért szórjátok két kézzel a közönyös világba? A 30 év jogot, sőt egyfajta kötelességet is jelent, hogy büszkén kiálljunk önmagunk mellett. És persze arra is, hogy a jövőben is legyen mire büszkék lennetek. A magis szelleme megmutatja, mikor és mit kell tennetek. Kövessétek útmutatását!”

SZIK 30

FELELŐSSÉG

5

6

Smuk Péter “A szakkollégium mint sajátos magyar intézmény, mindig valamilyen hiányt pótolt a felsőoktatásból. Ha a hiányzó jelenségeket jól felismerjük, érvényesen tudjuk újrafogalmazni a szakkollégium küldetését. Egy generációval, 30 évvel a rendszerváltás után vajon mi hiányzik a hazai felsőoktatásból és értelmiségből? Kiterjedt „tehetséggondozást”, „elitképzést”, kutatástámogatást és nemzetközi mobilitást ígérő programok veszik körül hallgatók és oktatók közösségeit; hasonlóképp külföldi vendégprofesszorok, megújuló épületek, online adatbázisok, digitális munkaállomások és más megoldások 21. századi munkakörülményekkel kényeztetnek.

Mi hiányzik mégis? Úgy gondolom, az autonóm gondolkodás, az álhírt nem továbbító kritikai attitűd, a közösségeink - ideértve nemzetet, egyházat, családot, de a rászoruló társadalmi csoportokat és az ellenségképekkel megbélyegzett egyéneket is - iránti szolidaritás belső igényének ápolása. A kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd. Az egyén okosodását, lelki egészségét és a közösség iránti felelősség felvállalását egyaránt tápláló karriertámogatás. Lehet, hogy mindig ezen dolgoztunk - de az új évezredben az alapigazságok kimondására is szükség van, mert bizony sokan nem ezen dolgoznak.

Boldog születésnapot, és szép sikeret egy újabb generációnyi időszakra!”

Vértasaljai László SJ A SZIK Szak-Szava “Megkérdeztem Szent Ignácot. Ő pedig visszakérdezett: Szerinted én most ebben a házban mire szakosodnék? – jól megnyomva a szak szót. Kérdése valójában bölcs orientáció volt. Napokig hordoztam a kérdést, míg a Lélek szak-szerűen, vagyis profes�szionálisan kibökte: Legyenek hitvalló (professzus) és bölcs (prudens) emberek!

Akik az Úr Jézus nevétmegvallják az emberek között és akik bárhol, bármilyen körülmények közt odaállnak a mondott szó mögé. A többi hozzáadatik: körülöttük épülni kezd Isten Országa! Ember kell! Hitvalló, hiteles bölcs ember! Akinek okos szavánál előbbvaló a megélt Szó…”

103

7

104

Ifj. Zlinszky János „Ich dien” - „szolgálok” így szól a walesi hercegek jelmondata. „Kötelességet keresek” mondta a tudós miniszterelnök, Teleki Pál. „Be prepared!” - „légy felkészült!” figyelmezteti cserkészeit az alapító Baden Powell tábornok. „A kitartás nyer koronát, nem a kezdeményezés” - mondja Sienai Szt. Katalin, pápák és politikusok tanácsadója. Jézus nyilvános működésének minden évére tíz év csendes hétköznapi munka jutott. Mire készültök a Szent Ignácban? Hogy rabul ejtsen a jól végzett szolgálat öröme, egymás és az ország javáért!”

SZIK 30

AMDG

Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium 1085 Budapest, Horánszky utca 18.

Telefon: +36 (1) 282 98 48 Fax: +36 (1) 348 00 04