6 minute read
Együtt vagyunk erősek
6 GYEREK ÉDESAPJA, 4 UNOKA NAGYPAPÁJA, 56 KÖNYV, 38 MŰFORDÍTÁSKÖTET SZERZŐJE, GÉRECZ ATTILA-DÍJ, A BELGA KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM MŰFORDÍTÓI DÍJA (PRIX DE TRADUCTION LITTÉRAIRE DE LA COMMUNAUTÉ FRANÇAISE DE BELGIQUE), JÓZSEF ATTILA-DÍJ, ÉV GYERMEKKÖNYVE DÍJ, PRIMA PRIMISSIMA DÍJ ÉS SZÁMOS ELISMERÉS TULAJDONOSA TELE VAN REMÉNNYEL ÉS SZERETETTEL, NEM MELLESLEG SOK-SOK RÍMMEL. LACKFI JÁNOSSAL, AZ EGYIK LEGNÉPSZERŰBB KORTÁRS KÖLTŐNKKEL TÖBBEK KÖZÖTT AZ ÉLETÚTJÁRÓL, IRODALOMRÓL ÉS A KÖLTÉSZET NAPJÁRÓL BESZÉLGETTÜNK. Kérdezett: Kajtár Dóra
Milyen gyerek volt Lackfi János?
Túlontúl eleven. Másfelől túlontúl ábrándos. Foszforos csavart durrogtattam, nagy lovascsatákat vívtunk, cselgáncsedzésekre jártam, órán folyton poénokat szórtam (tanáraim mérsékelt örömére). Amúgy minden szebb lányba szerelmes voltam, folyton olvastam a pad alatt, madarásztam, barkácsoltam, képregényt rajzoltam, énekkarra jártam. Szavaltam az ünnepségeken és mindig belesültem.
Mi az első emléke a versekkel, prózákkal kapcsolatban? Melyik mű volt az, amelyik óriási hatással volt Önre?
Verne, Walter Scott, Hugo és Cooper öszszes kalandregénye. Lovagok, várostromok, skót népfölkelők, marcona kalózok, szakadt hajótöröttek, ádáz összeesküvők, gonosz intrikusok, gyönyörű úrnők, hallgatag indiánok, véreskezű inkvizítorok. Leginkább a könyvek világában éltem.
A szülei költők. Önnél mikor jött szóba az írás?
Mikor suliban kötelező volt verset írni. Az őszről. „Itt az ősz, mi a szösz, majd belenősz...” Á, nem ezt írtam. Amúgy otthon azt láttam, természetes, normális emberi dolog írni, ha eszembe jut valami. Tesóimnak elalvás előtt folytatásos indiánregényt szőttem képzeletből. De aztán operaénekes akartam lenni, csak tizenhét éves koromban jött vissza újra az írás.
Hogy ne tévesszék össze édesapjával, felvette a Lackfi nevet. Miért épp Lackfi szeretett volna lenni?
Romantikus lélek voltam, és ez arisztokratásan hangzott. Nagyon komoly gyereknek hittem magam. Azt hittem, társaságbeli élénk humoromat az irodalomban el kell rejtenem. Aztán rájöttem, a kettő együtt is működik. Írok szomorút, írok vidámat...
Április 11-én ünnepeljük a költészetet. Önnek mit jelent a költészet napja?
Nyilván József Attilát, aki a leguniverzálisabb figuránk, hatalmas távlatokkal, népiséggel és filozofikussággal, muzsikával és szociális érzékenységgel, kölykösséggel és gégemetszett jajongással. Ő a mérce mindenképp.
https://www.lackfi-janos.hu/egy-mondat
Persze nem muszáj tragikusan élni, de jó, ha „a mindenséggel mérjük magunkat”. Voltaképp ennyi az irodalom. Ez a méredzkedés.
Van kedvenc verse? Más szerzőtől, illetve akár saját verse, ami különösen a szívéhez nőtt?
Magamtól? Annak a híve vagyok inkább, hogy mindenki, aki szereti a dolgaimat, maga válasszon kedvencet. Na jó, az Egy mondat az irodalomról zuhatagára például büszke vagyok. Másoktól nagyon nehéz választani, rengeteg a kedvenc, de legyen mondjuk Kosztolányitól a „Most harminckét éves vagyok”.
Úgy olvastam, Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor a kedvencei. Mivel tudták Önt megfogni?
Kosztolányi a kisember iránti részvétével, játékos komolykodásával, léha elkötelezettségével, szívfájdító riszálásával. Weöres azzal, hogy ő minden. Mindent IS tud, bárki bőrébe belebújik, most lökött kiskölök, most szanszkrit dalnok, most népi adatközlő, most régi pajzán költőnő, most Mallarmé, most Balassi, most antik briganti, most szürrealista, most álkeleti álbölcs, most minimalista... Hangváltozatainak se szeri, se száma. Mindegyiket anyanyelvi szinten beszéli, mégis mindig önmaga marad.
Van küldetése? Milyen üzeneteket szeretne eljuttatni és kiknek?
Az élet zsivány sokfélesége, szikrázó áhítata foglalkoztat. Minden lény azt prüsszögi, üvölti, vonítja, dúdolja, susogja, kelepeli, morogja, kacagja, bömböli, cirregi, hogy hálás a létezésért, melyet a Teremtőtől kapott.
Hogyan születik egy verse? Spontán vagy egy témán gondolkozva, az asztalhoz leülve agyal a rímeken?
Hol így, hol úgy. Mindig van füzetke a zsebemben, abba jegyzetelek. Úton, tömeg-
közlekedés közben, bárhol. Jó, most karan- Szeretem megfogni a munka boldogabbik tén van, nem közlekedem, de amúgy. Fü- végét. A hétfő a kedvenc napom, jegyzeteim is zetmániás vagyok, bárhol jártam, rögtön mennek a Klasszik rádión ezzel a címmel: Köfüzetet vettem. Van Dubaiból, Moszkvából, szönöm, Istenem, hogy hétfő van. Most például Amerikából, Olaszországból, Ausztráliából, kerti budit ácsolok fából, lelkesen. És mióta mindenünnen. És sokat ülök a számítógé- irodalomban megengedhetem magamnak, hogy pem előtt, a legtöbb minden abban zizeg. csak azzal foglalkozzam, amit szeretek, igazáÍrásaiban mennyire jelenik meg az ból nincs kényszermunka. Csak jobb vagy még esélyegyenlőség kérdése? Vannak ver- jobb nap. (Persze bármit csinál az ember, kell sei fogyatékkal élő személyekről? Ne- hozzá erőfeszítés, fájdalom, de ez más tészta.) talán van olyan verse, amelyikben 56 könyve jelent meg. Évente 150-200
szerepel hallássérült karakter? író-olvasó találkozón, felolvasáson
Ha jól emlékszem, hallássérültekről nemigen vesz részt. Sosem fárad el? írtam, de a Levágott fül De, időnként túlpörcímű regényem egyik főszereplője például Ha hibátlanokban és gök, túlhajtom magam. Ronda egy főnököm egy vak lány, aki kikéri hibásokban gondolkodunk, vagyok saját magammagának a tutujgatást, a saját sírunkat ássuk, önző nak. Nincs még egy olyan akar lenni, mint és pusztulásra ítélt világot pofa, aki ennyit merne bárki más. Ő vagány, hozunk létre. Nem kirakat az kipréselni belőlem. nagyszájú csajszi, és emberiség, hanem puzzle, és Amúgy az imádság, nem csóri kedvezmé- ha kiszűrjük a szabálytalan a barkácsolás, a sport nyezett. Az esélyegyen- darabkákat, akkor nem nagyon jól regenelőség rengeteg helyen csodalények maradnak, rál. S persze az olvaelőjön a szövegeimben. hanem egy hámló, rémisztő sás, felhőnézés is. Egyszerűen úgy gondo- összkép. Együtt vagyunk A rengeteg fellom, ha hibátlanokban erősek és emberiek. kérés és a munkáés hibásokban gondol- ja mellett hogyan kodunk, a saját sírunkat ássuk, önző és pusz- van ideje a családjára? Otthon is rímektulásra ítélt világot hozunk létre. Nem kirakat kel szórakoztatja a gyerekeit, unokáit? az emberiség, hanem puzzle, és ha kiszűrjük Négy és fél éves Julcsi lányom még remek köa szabálytalan darabkákat, akkor nem csoda- zönség, őt nem untatják az „apaviccek”, múltlények maradnak, hanem egy hámló, rémisztő kor fél órát röhögcsélt, mikor „citrongynak” összkép. Együtt vagyunk erősek és emberiek. neveztem a citromot. Négy nagyobb tesója már Ez a koronavírus idején különösen fontos lehet. nem lakik itthon, saját életük, s majdnem minVers- és prózaírás mellett műveket denkinek családja is van. Ők felnövekedve elégfordít és tanít is. Mindent ugyanolyan gé unták a poénszórásomat. Ágnes lányom, aki lelkesedéssel csinál? még itthon van, a kamaszok egészséges lelkületével elengedi a dumámat a füle mögött. Tanul-
gatom azért a visszafogottságot. A közönségnek tartogatom inkább a vicces oldalamat, őket még nem fárasztottam le. Legalábbis remélem.
A Facebook aktív használója. Versei, #jóéjtpuszi-jai nagy népszerűségnek örvendenek. Mi a titka, hogy minden korosztály szereti? Akadnak azért kritikusai is?
Ha emberi nyelven szólalok meg, és nem beszélek el a fejek felett, akkor a közönséget igenis érdekli az irodalom. Erre bizonyíték a nyolcvanötezer követőm. Persze mindenkinek nem tetszhet minden, akad beszólogatás, trolltámadás, de hát ez a nyilvánossággal jár. Igyekszem ezektől érzelmileg függetlenedni, szeretettel reagálni. Hiszen nincs azzal baj, ha nem mindenkinek tetszik minden. Meg aki örömlánynak áll, ne ríjjon, ha abajgatják. Valahogy így van szalonképesen, nem?
Nehéz a 21. században költőnek lenni? Mik a tapasztalatai, a fiatalok és az idősebbek mennyire érdeklődnek az irodalom, a költészet iránt? Van valami „fegyvere”, amivel az érdeklődésüket felkelti?
Gryllus Dani barátom szerint az előadásmódom egyféle „stand up poetry”. Vagyis az életem eseményeit, vidámabb részleteit is igyekszem megosztani az olvasókkal, hogy érthetőbbé váljon, miért írom le ezt vagy azt. Úgy érzem, működik. Most, a karantén idején élő közvetítésben jelentkezem be a Facebook-oldalamon minden áldott nap délben és este 6-kor. Mintha csak pótolgatnám a lemondott fellépéseket. Neten keresztül is hatnak a dolgok, úgy érzem, sikerül tartani a lelket a csüggedőkben. Na persze rengeteg kolléga fáradozik hasonlón szerencsére.
Számos díjat is magáénak tudhat. Mire a legbüszkébb az életében?
A Prima Primissima hét éve nagyon nagy dolog volt. Kicsit meg is akasztott a lendületemben, két hétig utána azon gondolkodtam, vonuljak-e nyugdíjba negyvenkét évesen, vagy most akkor mi van. Aztán rájöttem, elég, ha örülök a megtiszteltetésnek, és melózok tovább, mint szoktam.
Mik a tervei a jövőre nézve?
Épp most beszéltem a kiadómmal, és úgy tűnik, a nehéz könyvpiaci helyzet ellenére nyár elejére kijön a Száll a kakukk a fészre című kötetem, benne Ady-Kosztolányi vagy Babits-József Attila ketrecharccal, irodalmi bunyóval. Néhány klasszikus versünk keletkezését is rekonstruáltam. Petőfi befordul a konyhába, a széplányhoz, de elég komoly #metoo-botrányba ütközik. Kölcsey Istent kéri, áldaná meg a magyart, az Úr pedig nagy meglepetésre válaszol. József Attila megírja, hogy harmadnapja nem eszik, pénzt kap a versért, és eszik. Vannak a kötetben továbbá bejegyzések a Jézus és tanítványai chatcsoportból, látjuk Balassi, a márciusi ifjak, a francia szimbolisták üzenőfalát, zsivány beszólásokkal, trolltámadásokkal, trenddel, élettel, reklámokkal, ugratásokkal. Életszerűen.
Szeretne üzenni valamit a Képesek vagyunk magazin olvasóinak?
Fel a fejjel és le a koronával...
