Versek hallássérültek tollából

Az itt közölt verseket az eredeti írásmód szerint tesszük közzé.

CZ. VARJÚ MÁRIA: BENCZUR UTCA 21.

(1959. február)

Ki attól félsz, hogy életed sajkája

Sivár magányosság zátonyára téved,

Szemed esdeklőn, tétovázva réved

A bizonytalan, kétes jövendőbe…

Nézzed: a kapu nyitva áll!

Szívünk ajtaja is szélesre tárul,

Kik itt vagyunk, minket reménység éltet,

Hogy nem céltalan, szomorú az élet,

Ami még ránk vár…

Itt mosoly és öröm vár minket!

Új célokat, új munkaterveket

Mutatunk meg mi ifjúnak, öregnek,

Akikkel az élet keményebben bánt el,

Támogatjuk őket - igaz szeretettel.

Ki úgy érzed, hogy életed hajója

A Csend tengerén zátonyra téved,

Ne csüggedj, Sortárs!

Jöjj és találd meg A reménységet!...

KINTER JENŐ: SORSTÁRSAIM

Kazincbarcika 2015.

A sors nem egyformán méri a szépet, a jót,

Mint tengeren sem segíti az ott úszó hajót.

Vannak kik jól látnak, hallanak, beszélnek,

Nem azonos a sorsa az emberiségnek.

Sorstársim, nekünk ezt adta a sors,

Hogy hangosan beszélünk, vagy más a gond.

Csak jelelni tudunk, mert igy értjük egymást,

ki ezt nem tudja, csak nézi, mint csodát.

Nekünk sorsunk ezt egy életre adta,

Feladatul, lehetőségnek, nem panasznak.

Sokan vannak, kik látni sem látnak,

Vagy egy lépést tenni, marad mindig vágynak.

Senki nem tudja a holnap mit hoz reá,

Felhős napot, vagy köszönti napsugár.

A szomorú arcot mikor éri a fény,

Vagy boldog évtizedek után jön-e szenvedés?

Siket és nagyothalló sorstársam ne feledd,

Segítsük egymást kézenfogva veled.

A SINOSZ mindig segít, fogja Ő is kezed,

A hűségedért Ő is hűséggel szeret!

BACSA DÁVID: HÉVEN

FUT A HÉVEM, FUT AZ ÉLET,

FUT VELEM A REMÉNYEM.

ELFUTOTT HUSZONHAT ÉVEM.

MERRE TÉRTEM, MERRE TÉREK?

A MÚLT MÖGÖTTEM, FÉRFI LETTEM;

SZABAD LETT A HELY MELLETTEM.

MIT MONDOK A JÖVENDŐNEK?

FUT A HÉVEM, FUT A SZÍVEM...

ELFUTOTT MÁR ANNYI LÉLEK.

JÓBARÁT ÉS ELLENSÉGEK,

KÜZDELMEK, SZENVEDÉLYEK,

FUT, FUT VELEM A HÉVEM.

IGYEKSZEM, ÉN IGYEKSZEM...

JÓNAK LENNI AZ ÉLETBEN.

GYERMEKINEK, ŐSZINTÉNEK,

HOGY NYUGODTAN CÉLBAÉRJEK.

HAZA... HAZAVISZ A HÉVEM,

HOL VÁR ÁLDÁS, HOL VÁR BÉKE.

ELNÉZEK A MESSZESÉGBE...

FUT AZ ÉLET, FUT A HÉVEM.

KOVÁCS ÁGNES: ÉLET

Magányos perceimben magam vagyok Négy fal vesz körül engem.

Fullasztóan hat rám, minden ugyanaz Az idő tova tűnik megállíthatatlanul.

Fáj a tudat, hogy semmit nem látok Oly üres, idegen minden.

Csend az üres, csend bénítóan hat Dermesztő e számomra minden.

Magányosan tengetem napjaim Lelkem darabokban, fájdalmasan.

Sors nevezzük bárhogyan Megkínzott, üressé tett és magányossá.

Oly nehéz talpra állni, oly nehéz Nincs mellettem senki már, sosem volt.

Miért? Mit tettem? Ennyire rossz lennék? Hol az igazság? Feltétel nélküli szeretet?

Miért van az, hogy egyedül kell lennem? Miért fáj nekem ennyire a magány?

Lelkem, szívem nagyon nehéz Nem tudom már tartani egyiket sem.

Telik az idő, kifutok belőle Semmim sem marad már nekem.

Ági további versei a Versek - Hallássérült Lány Tollából Facebook oldalán https://www.facebook.com/versekhallasserultlanytollabol/