h itél et
•
3 8
Kedves Testvérek!
Beköszöntött a szeptember, s Ady Endre szavaival élve a városunkba, falunkba „beszökött az ősz”. Becsengettek az iskolába a gyermekeinknek, nekünk pedig időre kell megérkezni a munkahelyünkre. Lemondunk a nyári hosszú alvásról, a programjaink szabadabb szervezéséről. Van, aki a változás előtt áll. S a változástól félünk… Miért félünk. Mert nem tudjuk, hogy mi vár ránk. De meg kell tanulnunk bízni. Bízni abban, hogy Isten velünk van minden szükségünkben. Vigyáz ránk. Ahogy bíznom kell a boltosban, hogy nem ad el romlott ételt nekem. Bíznom kell a buszsofőrben, hogy nem vezeti
árokba a buszt. Bíznom kell az óvónőben, akinek a gondjára bízom a gyermekemet. Bizalom nélkül nem lehet élni. Vagyis meg lehet próbálni, de csak a magunk lelki és ebből kifolyólag a testi egészségének ártok vele. A keresztény bizalom ugyanakkor több. Mert a nehézségben is erőt ad. Jézus megígéri, hogy velünk van mindennap a világ végéig (Vö.: Mt28,19). Ez megadja számunkra a remény kegyelmét, hogy az Isten ezzel a kihívással akar nevelni minket. Például: Elengedni a gyermekemet, s így megtanuljam, hogy ő ajándék, nem
pedig a tulajdonom. Megtanulni az alázatot, ha nehéz természetű munkaadóm van. Megtanuljam, hogy Jézus a szenvedésemben is velem van, és azt fel tudjam ajánlani a családtagjaimért. Megtanuljam, hogy nem mindenkinek az a boldogság ami nekem is. Kedves Testvérek! A változás valaminek a vége, de valaminek a kezdete is. Tanultunk, tanulunk. Közben pedig éltet minket a remény, hogy az Isten a történelem ura, és bízunk abban, hogy Isten a nehézségeinket is a mi javunkra engedi meg. Szeretettel: Dávid atya
