b etek i ntő
•
1 0
A hallássérült gyerekek (is) cukik, menők és viccesek! ID 147395751 © Inara Prusakova | Dreamstime.com
Ha valaki azt gondolná, hogy a hallássérült gyerekek némák vagy unalmasak, akkor azt jobb, ha most elfelejti. A gyerekek irtó cukik, mikor tanulnak beszélni és sokszor vicces gyerekszájak alakulnak ki, miközben pakolgatják egymás után az olykor értelmetlen, vagy nem oda illő szavakat. Nincs ez másképp a hallássérült gyerekeknél sem, talán annyi a különbség, hogy a szülők jobban izgulnak, hogy vajon fog-e változni ez a helyzet, vagy felnőttként is így folytatjuk… Van az a sztereotípia, hogy a hallássérült emberek némák. Mert ha nem hallanak, akkor beszélni sem tudnak. Ez így nem igaz! Van, hogy valaki jobban szeret egyedül, csendben lenni, nem szeret annyira társaságban lenni, de nem azért, mert ne lenne hangunk. De van olyan nagyothalló gyerek, akinek megállás nélkül jár a szája! Az igaz, hogy nekünk nehezebb és több időbe telik megtanulni
szépen beszélni és talán vannak olyan hangok, amit sosem fogunk tökéletesen kimondani. De a beszédünk érthető, sőt mi több, a velünk való társaság teljesen élvezhető! Bizonyítékul jöjjön néhány vicces megszólalásunk, történetünk. A szüleink nem voltak könnyű helyzetben, ugyanis mi rendszeresen össze-vissza beszéltünk, mivel nem jól hallottuk a dolgokat. Szinte minden szóra volt egy saját szavunk. Ha az aranyköpésekkor a szólásaink aran�nyá változtak volna, már milliárdosok lennének. Én az oviban egyfolytában máshogy szavaltam a verseket, mint ahogy kellett (ezzel buktam le, hogy valami nem oké a hallásommal). Így lett anyák napján az én anyukám ájulás királylány, nem úgy, mint a többiek álruhás királylány anyukáik. De Anna húgának is – aki születése óta nem hall jól- úgy rögzültek a szavak,
ahogy hallotta. Így lett a csillag „külla”, a süt „kük”, a fáj „tá”. Az oviban kis műsorral készült a csoport, amiben a Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaim megfagynak című dalocskát adták elő. Előtte be kellett mutatkozni. Anna húga volt a napocska, és egy nagy sárga kartonjelmezben kellett mondania, hogy Én vagyok a Nap, de helyette ő azt mondta, hogy: „Én vagyom a kük a Nap!” Mivel az óvónénik sehogy sem tudták átszokatni a helyesre, kiadták a szüleinek, hogy tanulják meg a műsorra. A szülők vért izzadtak, mire kimondta helyesen. Eljött a nagy nap és Anna húga lelkesen mondta, hogy „Én vagyom a kük a Nap!” Az ovis rögzülések nagyon erősek. Zsolt azzal dicsekedett el, hogy az anyukája rokedlit (nokedlit) tud főzni. Kingának téliszonya volt, a tériszony helyett. Tamás pedig a fülbevalót mondta fűbevalónak. Annának garbó volt a gardrób és radiátor a gladiátor.
