Issuu on Google+

2016 A szülőföld visszaszerzéséért

Romániai Magyar Demokrata Szövetség


Hétköznapi hőseink: múltunk őrzői, biztos jövőnk megalapozói Az önzetlen közszolgálat az egyéni érdek felértékelődésének korában első látásra talán nem tűnhet hálás feladatnak, megtérülő befektetésnek. Az önmegvalósítás századában – amikor sokan úgy vélik, hogy a sikert csakis az egyéni törekvések beérése hozhatja el – sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az elzárkózás, a közöny nem célravezető, egyike azoknak a veszélyeknek, amelyek egy közösség megszűnéséhez vezethetnek. Egy kisebbségi közösség fennmaradásának feltétele azoknak a személyeknek a létéhez köthető, akik az általuk kiválasztott területen tudásukat a közvetlen környezetükben élők, a helyi közösségek szolgálatába állítják. Akik hétköznapi hősökként arra a feladatra vállalkoznak, hogy kultúránk őrei, értékeink ápolói legyenek. Az elkobzott anyagi javak visszaszerzésétől szellemi örökségünk gazdagításán át önzetlenül harcolnak a magyar ügyért, a magyarok tiszteletének kivívásáért. Olyan példaképek, akik összekapcsolják a múltat a jövővel. Akik tudják, hogy 2017-ben közösségünk legnagyobb ellensége a közöny, a széthúzás, s akik arra figyelmeztetnek, hogy csakis a gyarapodás lehet járható út számunkra, de a jövő nemzedék, a fiatal generáció számára is.


Létük nélkülözhetetlen, hiszen követendő példák, hősök hiányában mindaz, amit 27 év alatt kivívott a romániai magyar közösség, visszafordítható, egy tollvonással áthúzható. Elengedhetetlen tehát, hogy köszönettel illessük őket, hogy időről időre kimondjuk és feljegyezzük nevüket. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség immár tizenötödjére osztja ki Ezüstfenyő-díjait. Fejet hajt, a követendő példák kiemelésével pedig arra ösztönzi a magyar embereket, hogy kultúrájuk éltetésében, magyarságuk megtartásában maguk is vállaljanak szerepet akkor, amikor az elvándorlás különösen nagy kockázatot jelent, amikor a többségi társadalom gyakran ellenünkben határozza meg a törekvéseit. Ha mi, magyar emberek nem tudjuk felmutatni, hogy 2017-ben még mindig él egy olyan erős közösség ebben az országban, amely hosszú távon itthon tervez jövőt magának, más nem fogja megtenni helyettünk.

a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke

Ezüstfenyő-díj


Balázs Antal A nyugalmazott néptanító és székely faragómester pályáját nem lehetett nem követni, mert mind a ketten a nyolcvanegyedik életévünket tapodjuk, s ennek tetemes részét Háromszéken éltük, mi több: mindketten unitáriusok vagyunk, s a megtartó zsoltárokat-énekeket együtt énekeljük. A Nyikó-menti Csehétfalva szülötteként a székelykeresztúri tanítóképző tanárai készítették életpályájára, s tanítói oklevelével a zsebében Berde Mózsa negyvennyolcas kormánybiztos falujában – Szentivánlaborfalván − kezdte meg pedagógusi pályafutását. Tudott a Balázs Antal pionírházhoz kinevezett oktatóként is embert faragó erővel foglalkozni tanítványaival. Tudott szeretett néptanítója lenni a mikóújfalusi gyerekeknek is, aki Fejér Ákos tornatanár barátjával szervezte és együtt kerékpározott azokkal a fiatalokkal, akik a diktatúra idejében bejárták egész Európát, s akiknek megadatott, hogy emlékkopját vihessenek Mikes Kelemen rodostói emlékhelyére. Nyugdíjaséveiben a népi fafaragás mestere lett, de nem akármilyen. Túl azon, hogy fejfák százait faragta meg Erdélyben és Székelyföldön, sőt a határainkon túl is, jeles személyiségek emlékkopjáit régi, hagyományos jelképek felhasználásával alkotta meg. Felsorolni lehetetlen, ugyanis Balázs Ferenc, Orbán Balázs, Bartók Béla, Sütő András emlékkopjái mellett a város valóságos emlékfasorral tette emlékezetessé Sepsiszentgyörgyön a tizenhárom aradi vértanú emlékét, a bözödújfalusi emlékhelyet, a Gábor Áron eresztevényi síremléke körüli emlékkopja-erdőt. Balázs Antalt kopjafadoktorként emlegetik Háromszéken. Volt tanítványai tisztelik, s ő az – idézzük –, aki „eszes-kopját” farag! Balázs Antalt Kisgyörgy Zoltán újságíró méltatta. A szülőföld visszaszerzéséért


Balázs Dénes Egész életében lelkesen vett részt Bethlen város kulturális és közösségi életében. Mindig önzetlenül dolgozott, részt vállalt az RMDSZ bethleni és árpástói szervezetének alapításában 1990 januárjában, később az RMDSZ Bethleni Szervezetének elnöke is volt. Tanfelügyelőként a magyar diákok és pedagógusok érdekeit szolgálta. A Bethleni Református Egyházközség parókiájának közmunkával való építésekor a tanár úr végig jelen volt, kétkezi munkával, rengeteg odaadással segítette az építkezést. 1956-ban született a Beszterce-Naszód megyei Árpástón. Tanulmányait szülőfalujában és Kolozsváron végezte, majd a marosvásárhelyi Pedagógiai Főintézet testnevelés szakán szerzett diplomát. Tanári pályájának kezdetén, a Szatmár megyei Berekszón ismerte meg leendő feleségét, Szőcs Évát, majd Beszterce-Naszód megyében, Bethlenben és környékén folytatták mindketten a tanári pályát. 1991−1994 között sikeresen bővítette tanulmányait a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Testnevelés Karán, 1997-től pedig igazgatóhelyettesi tisztséget töltött be. 2001 szeptemberétől máig a nemzeti kisebbségekért felel a Beszterce-Naszód Megyei Tanfelügyelőségen. Pedagógusi munkája mellett az árpástói, majd a bethleni tánccsoportot is igazgatta, nyolc éven át töltött be tanácsosi tisztséget a bethleni önkormányzatban, 2000−2008 között pedig a Bethleni Református Egyházközség presbitere volt. Ezüstfenyő-díj


Barcsy Lajos Több mint huszonöt éve lelkes tagja a nagybányai magyar közösségnek, 1996 óta a nagybányai Teleki Blanka Nyugdíjas Klub vezetője. A kezdetektől aktív tagja az RMDSZ-nek, mindig odaadással vett részt a szervezet tevékenységeiben. 1933-ban született, iskoláit Nagybányán végezte, majd 1965-ben bányamérnöki diplomát szerzett a petrozsényi egyetemen. Az általa vezetett nyugdíjas klub és egyesület célkitűzései közé sorolható Nagybánya, Máramaros megye, nemzetünk történetének és kultúránk nagyjainak megismerése, hagyományaink ápolása, a névadó, Teleki Blanka emlékének megőrzése, népszerűsítése, emlékhelyeink látogatása. Az egyesület tíz éven át (2001–2010) volt szervezője a Petőfi Sándor – Szépkorúak Nemzetközi Vers- és Prózamondó Találkozónak, emellett fennállása tizenötödik évfordulójára emlékfüzet formájában adták ki addigi tevékenységük összefoglalóját. 2006-ban, Teleki Blanka születésének 200. évfordulóján a koltói Petőfi Sándor Múzeumban emlékszobát létesítettek a grófnő tiszteletére, halálának 150. évfordulóján pedig Hírlap címmel emléklapot adtak ki, amelynek eddig öt évfolyama látott napvilágot. 2016-ban emlékstafétát szerveztek a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziummal közösen Kővárhoszszúfalutól egészen Székesfehérvárig. Az egyesület élén több kiállítást is rendeztek, hazai és magyarországi galériákban egyaránt nagy sikerrel. A szülőföld visszaszerzéséért


Biró Albin Szülei tanítók voltak, Csíkszentmihály községben, Ajnádon páratlan kulturális központot hoztak létre, ahol színjátszókört, néptánccsoportot működtettek, de a zeneoktatásra is nagy hangsúlyt fektettek. Biró Albin ilyen közegben nevelkedett. A csíkszeredai Márton Áron Líceum reál tagozatának elvégzése után Bukarestben járt egyetemre, ahol székelyföldi évfolyamtársaival felvirágoztatták a Petőfi-házat, rendszeresen táncházakat, gitáresteket szerveztek. Az egyetem elvégzése után hazaköltözött Csíkszeredába, ahol megkezdte a mai napig tartó RMDSZ-es pályafutását. A Szövetség 1989 decemberében megalakult csíki szervezetének alapító tagja, 1994-ig vezetőbizottsági tagjaként tevékenykedett. Ezt követően két évig vezette a csíkszeredai szervezetet, majd 2001-ig volt a Csíki Területi RMDSZ-elnöke. Ez idő alatt, 1996–2000 között Csíkszereda alpolgármestere is volt. 1990 óta a Keresztény Segítség Alapítvány, 1999 óta a Regionális Képzési Központ elnöke. Szívügye a sport, ezért 1999-ben részt vett a Csíki Sportegylet létrehozásában, 2006-ig a vezetőtanács tagja is volt. 2001 óta a Biztosítási Felügyelet vezetőtanácsi tagjaként tevékenykedik. Kiemelkedően dolgozik a csíki közösség vagyonának, a Csíki Magánjavaknak a visszaszerzése ügyében: közel 8000 egyéni kérést gyűjtött össze, az elmúlt időszakban pedig részletes tájékoztató sorozatot írt a térségi napilapok számára az említett témában, továbbá a párhuzamosan folyó több mint 15 perben képviseli a szervezetet. Ezüstfenyő-díj


Csibi László Tölgyesen született, házas, egy gyermek édesapja. 1978-ban végezte Marosvásárhelyen az építészeti technikumot. 1990 óta tagja az RMDSZ-nek, 1994 óta a tölgyesi RMDSZ elnöke. Azon kiemelkedő személyiségek közé tartozik, akik vállalták a közösségért való munkát. Három mandátumon keresztül volt alpolgármester, ezalatt számos intézkedés indult a tölgyesi magyar közösség érdekében. Több beruházás fűződik az ő nevéhez, mint az ANL-s lakások, a sportcsarnok, a szenynyvízhálózat munkálatai, a hágótői kisvízrendszer kiépítése, emellett számos pályázat kivitelezésében vállalt szerepet. A tölgyesi magyarság megmaradásáért kifejtett munkája által örökre beírta magát a Hargita megyében szórványnak számító település történetébe.

A szülőföld visszaszerzéséért


Fábián Emese A Kolozs megyei Egeresen született 1975. szeptember 7-én. 1998-ban végzett a kolozsvári Műszaki Egyetemen. 2001. június 1-től erősíti az RMDSZ gazdasági osztályának csapatát közgazdászként. A mindennapokban humánerőforrás-felelősként dolgozik, az RMDSZ alkalmazásaiért, személyzeti kérdéseiért felel. Talán kevesen tudják róla, hiszen természetéből adódóan nem szokott ezzel hencegni, de mindig újabb és újabb feladatok elé állítja magát, tudásszomja és szakmai érdeklődése arra készteti, hogy továbbképzésekre járjon, fejlessze önmagát. Szakmai lapok rendszeres olvasója, szeret „képben lenni”, szereti tudni, mi változik a világban. Megbízható, egyenes, jó kolléga és barát, akinél jó kezekben vannak a bizalmas információk is. Zárkózott, csendes ember, akire igazán számíthatnak közvetlen munkatársai. Környezete figyelmét makulátlan pedantériájával és szervezettségével is felhívta magára. Szabadidejét szereti aktívan tölteni, rendszeresen jár tornára, minden olyan programban szívesen részt vesz, amely a szabad levegőn történik: szeretteivel sokat kirándul, kisebb túrákra vállalkozik. Megrögzött kutyabarát, családja pedig mindennél fontosabb számára.

Ezüstfenyő-díj


Fornvald András 1945-ben született Máramarosszigeten. 1968-ban diplomázik Brassóban, az erdőmérnöki karon. 1989-ben alapító tagja az RMDSZ máramarosszigeti szervezetének. 1998-ig a máramarosszigeti erdőkitermelő vállalatnál dolgozik, erdőkitermelési tervezőmérnökként. Ez időszak alatt, folytatva tanulmányait, megszerzi az igazságügyi minisztérium erdészeti jogi szakértői címét. 1998-tól magánvállalkozóként, topográfus szakmérnökként és jogi szakértőként több ezer hektár erdőt, valamint földterületet szerzett vissza több száz magyar családnak egész Máramaros területén, illetve Szatmár megyében. Kiemelkedő munkájával és szorgalmával kiérdemelte a magyar közösség elismerését.

A szülőföld visszaszerzéséért


Gábor Árpád János 1957. május elsején született Búzásbocsárdon. Tanulmányait szülőfalujában, Piskin, majd Kolozsváron végezte. Házas, két gyermeke és két unokája van. Az RMDSZ búzásbocsárdi szervezetének elnöke, a község alpolgármestere, a református egyház presbitere. 31 évig, 1975−2006 között a Román Vasútnál dolgozott. 2006-ban oroszlánrészt vállalt a Búzásbocsárdot Alsókarácsonyfalváról leválasztó referendum megszervezésében. Ezt követően lett Búzásbocsárd önálló község, ő pedig az új község kinevezett, majd háromszor is megválasztott alpolgármestere. Alpolgármesterként mindent elkövetett a magyar közösség gondjainak megoldásáért. Mandátuma alatt utakat, hidakat javítottak a községben, iskolát, óvodát újítottak fel és láttak el új felszereléssel, tornatermet, parkot, játszóteret létesítettek a gyermekek számára. Mindezek Gábor Árpád János kitartó, odaadó munkájával és beavatkozásával valósultak meg. Kitűzött célja továbbra is az, hogy hozzájáruljon Búzásbocsárd és a község magyarságának jólétéhez. Ezért fáradságot nem ismerve dolgozik jelenleg is.

Ezüstfenyő-díj


Gáspár-Barra Réka Mindvégig fáradhatatlan lendülettel és hittel tevékenykedett és tevékenykedik ma is a magyar szórványközösségben. Nevét nemcsak Déván, hanem Hunyad megye kisebb és nagyobb településein is ismerik. 1990-ben megszervezi a Traian Líceum első magyar diáktanácsát, alapítója a dévai MADISZ-nak, a MAKOSZ országos, szórványért felelős vezetőségi tagja, a dévai IKE alapító tagja 1990-ben. 1994-től a Hunyad vármegye közéleti lap felelős szerkesztője, és további három szórványmegye számára szerkeszt újságot. 2001-ben indul a Nyugati Jelen napilap dévai kiadványa, szerkesztő-felelősként írja, terjeszti, több száz magyar családhoz juttatva el az írott magyar szót. Újságírói munkája mellett aktív közösségszervező és kulturális tevékenységet vállal. 2003-tól aktívan részt vesz a dévai önálló magyar iskola létrehozásában. 2006-ban férjével, Gáspár Jánossal és Varga Csaba gitárművésszel megalapítják a Dél-Erdélyért Kulturális Társaságot, ezen belül pedig a Renaissance együttest. Diákkora óta érdekli a helytörténet, kutatómunkája eredményeként több kötete jelent meg. Saját bevallása szerint élete legnagyobb ajándékának három gyermekét tartja, akiknek nevelésében férjével együtt a hitet és az önzetlen szeretetet tartják a legfontosabbnak.

A szülőföld visszaszerzéséért


Gáspár Attila-Adalbert Alapító tagja az RMDSZ-nek, a Szilágy Társaságnak, az EMKE-nek, újraalakulásától a Romániai Magyar Dalosszövetségnek, a Romániai Magyar Zenetársaságnak. Jelenleg az RMDSZ Szilágy Megyei Szervezetének kulturális alelnöke. Szilágyperecsenben született 1949-ben. Tanulmányait szülőfalujában kezdte el, tizenhárom évesen a kolozsvári zeneiskolában, majd ugyanott a zeneakadémián folytatta. 1972-ben szerezte meg zenetanári, kórusvezetői diplomáját, azóta Zilahon zenét, gitárt tanít, illetve kórust és fúvószenekart vezet. 1989 után kezdett el írni, prózái, tanulmányai, versei a Szilágyságban, Keresztény Életben és a Művelődésben jelennek meg, emellett a zilahi Silvania és a Limes című folyóiratok belső munkatársa, illetve a Calgaryban megjelent Encyklopaedia Hungarica (IV. kötet) munkatársa. A Romániai Magyar Dalosszövetség kitüntetettjeként Seprődi János-díjas karnagy lett 2004-ben, majd a szilágysomlyói Báthory István Alapítvány Szilágysági Magyarok-díjjal tüntették ki 2006-ban. 2013-ban Petri Mór-díjat adományozott neki az EME Zilah és Vidéke Fiókszervezete, az EMKE pedig Nagy István-díjjal méltatta 2010-ben.

Ezüstfenyő-díj


Hajdú Géza Biharszentjánoson született, színészi pályafutásának negyvenhét éve Nagyváradhoz kötődik. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, majd Nagyváradon tanult. A színészet iránti vonzalom számára már otthon, Biharszentjánoson elkezdődött, intenzív műkedvelőként lett ismert a településen. 1966ban sikeresen felvételizett a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe, végzése óta a nagyváradi Szigligeti Színház színtársulatának a tagja, az 1989. decemberi események után pedig vezetője, 1997- ig. Eddigi színészi pályája irigylésre méltó számokban rajzolódik ki: 47 éve tagja a társulatnak, közel 5000 alkalommal lépett színpadra, több mint 200 bemutatója, ennél is több szerepe volt, egy-egy előadásban gyakran két-három szerepet is játszott. Néhány éve nyugdíjba vonult, de a színpadot nem hagyta el, továbbra is aktív tagja a társulatnak. Népszerű színész, aki kiváló szerepeivel és alakításaival életkortól függetlenül bevonzza a nézőket a színházba. Közösségi ember, aki fáradhatatlanul szervezi, alakítja a társulat és a nagyváradi magyar közösség kulturális életét, gyakran ügyködik azon, hogy kollégái, munkatársai az őket megillető elismertségben részesüljenek. Pályafutása alatt több szakmai és életműdíjban, elismerésben részesült.

A szülőföld visszaszerzéséért


II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Gimnázium A százéves múltra visszatekintő marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium újraindítása közösségi igény volt. Az RMDSZ a kezdetektől fogva támogatta a kezdeményezést, és a helyi tanácsban azért dolgozott, hogy újraalakuljon az iskola. A 2014 végétől működő líceumban jelenleg több mint 400 diák tanul és közel 50 pedagógus dolgozik. A Főgimnázium iskolája 1903–1905 között épült fel, majd 1908-ban egy kollégiummal is bővült. A kommunista államhatalom 1948-ban államosította, ennek visszavonására csak 1998-ban került sor. Az épületegyüttes 2004-es visszaszolgáltatásakor az újrainduló katolikus oktatásnak a Bolyai Farkas Elméleti Líceum adott otthont, majd az újraalakult Római Katolikus Teológiai Líceum a 2015–2016-os tanévben hazaköltözve működhetett tovább. Elfogadhatatlan, ahogyan a gimnáziummal és igazgatójával, dr. Tamási Zsolttal bánnak, ahogyan az intézményben tanuló diákok és tanárok jövőjét, megélhetését veszélyeztetik. A magyar emberek Erdély-szerte bizonyságot tettek együttérzésükről, amikor 2016 novemberének közepén több ezren kiálltak az iskola mellett. Tamási Zsolt mellett mindvégig kitartunk. Nem hagyjuk az iskolát!

Ezüstfenyő-díj


Ilkei Árpád Unitárius lelkész, aki az 1990-es évek elejétől aktívan részt vesz Udvarhelyszék életében, és fáradhatatlan munkájával segíti annak fejlődését. Több évtizeden keresztül Homoródújfalu lelki vezetője a közössége iránti elkötelezettségével, tenni akarásával bizonyította, hogy a közösségért él – a közjó megteremtéséért folyamatos áldozatokat hoz, példát mutatva ezáltal nem csak Homoródújfalunak, hanem egész Udvarhelyszéknek. Oklánd község RMDSZ-elnökeként elkötelezetten tevékenykedett a Szövetség programjának megvalósításáért, a különböző választásokon a sikeres szereplésért és Oklánd község jó hírének öregbítéséért. Ilkei Árpádot 2016 szeptemberében a vargyasi unitárius gyülekezet egyhangúlag lelkészévé választotta. Munkásságára mindannyian büszkék vagyunk, ezért a Szövetség udvarhelyszéki területi szervezetének elnöksége elismerése jeléül Ilkei Árpádot javasolja az RMDSZ 2016-os Ezüstfenyő-díjával való kitüntetésre.

A szülőföld visszaszerzéséért


Keresztes Kálmán 1992 óta tagja az RMDSZ Szeben Megyei Szervezete vezetőségének, emellett a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) országos választmányának tagja, a szervezet Szeben megyei kirendeltségének elnöke. Irodalmi tevékenységéért az RMPSZ Apáczai-díjának tulajdonosa 2014-től. Nagyszebenben született 1952-ben. Az elemi iskolát, gimnáziumot és a magyar tagozatos líceumot szülővárosában végezte el, majd tanulmányait a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem matematika szakán folytatta. Tanított Makfalván, Etéden, Nagyszebenben román és magyar nyelven egyaránt, majd az 1990-es fordulat után igazgatóhelyettes lett a nagyszebeni Octavian Goga Főgimnáziumban. 2005-től a Szeben Megyei Tanfelügyelőségen tevékenykedik, 2012-től pedig, miniszteri rendelet alapján, oktatási szakértő. 2009ben Gheorghe Lazăr II. érdemfokozatban részesült. A Nagyszeben és vidéke helyi újság szerkesztője a megjelenésétől, 1995-től kezdve, 2014-től pedig főszerkesztője és terjesztője. Több mint 120 cikk szerzője román és magyar nyelvű lapokban egyaránt. Fő kutatási témája a Bolyaiak öröksége Szeben megyében, könyvet is írt a jeles matematikusokról Genii ale matematicii la Sibiu: Bolyai János şi Bolyai Farkas címen. Az írott sajtóban való tevékenykedés mellett rádió- és tévériportokkal is foglalkozott, kiemelt figyelmet szentelve a szórványiskoláknak, a magyar nyelvű oktatásnak, a Bolyaiak örökségének, valamint városának, Nagyszebennek. Ezüstfenyő-díj


Kilyén Ilka A színművésznő a Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán diplomázott 1977ben. Pályakezdése Temesvárhoz köti, ahol remek szerepek eljátszására adódott lehetősége. 1981-től tagja lett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház társulatának, melynek kötelékében, jeles rendezők irányításával a színműirodalom nagyszerű alakjait jelenítette meg. Színpadi szerepei mellett megtalálta magában azokat a tartalék energiákat, melyek segítségével egyéni előadóestjeit megvalósította. Ezek az erős irodalmi fogantatású műsorok egytől egyig jól meghatározott, erkölcsileg, eszmeileg, emberileg jelentős témakört járnak körül, legyen az a csángósors, a cigányság élete, a forradalmak jelentősége vagy az anyaság. Hivatásos művészi karrierje mellett életének fontos vonulata a társadalmi közszereplés, a közösségszervezési munka. Megemlékezések, irodalmi estek, szavalóversenyek, egyházi rendezvények állandó önzetlen résztvevője, lelkesítője, éltetője. Kilyén Ilka művészi tevékenységét díjak, kitüntetések honorálják. Az EMKE 1998-ban Kemény János Díjjal tüntette ki, 2006-ban Bartók Béla Emlékdíjat kapott, 2008-ban az Erdős Irma Emlékgyűrű birtokosa lett. 2010-ben Magyar Örökség Díjjal és a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével, valamint Pro Cultura Hungarica emlékplakettel ismerték el munkásságát. Sokrétű, szerteágazó tevékenysége, magas fokú professzionalizmusa és igényessége példaértékű, csodálatra méltó. A szülőföld visszaszerzéséért


Kovács Imre 2008-ban kezdte az önkormányzati munkát, amikor az RMDSZ jelöltjeként beválasztották az Arad megyei Németpereg község tanácsába. Négy évvel később, 2012-ben megválasztott polgármestere a 45 százalékban magyarok lakta közösségnek, amelynek két falujában hét különféle nemzetiség él együtt. Ebben a sokféleségben kellett megtalálnia és megtartania az egyensúlyt. Ez láthatólag sikerült neki, hiszen a 2016-os helyhatósági választáson elsöprő többséggel újra megkapta a község lakóinak bizalmát. Jelenleg az Arad megyei RMDSZ Önkormányzati Konferenciájának elnöki tisztségét tölti be, és tagja a Partiumi Önkormányzati Tanácsnak.

Ezüstfenyő-díj


Máté András Levente A Kolozs megyei magyar közösség építésében meghatározó szerepet játszott az elmúlt 17 évben. 1998tól tagja az RMDSZ-nek. 2000-ben kezdte politikai pályafutását kolozsvári városi tanácsosként, ez volt számára az a mozzanat, amely után visszafordíthatatlanul szívügyévé vált a Kolozs megyei magyarság sorsa, érdekképviselete. 2001 és 2003 között az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnökeként és a Kolozs megyei szervezet alelnökeként munkálkodott. A Kolozs megyei magyarságot 2004-től 2016-ig képviselte Bukarestben, parlamenti képviselőként. Elnöki tisztsége alatt is a magyar közösségek megerősítéséért és összetartásáért dolgozott. Szabadidejében is szakított rá időt, hogy Kolozs megye településeire látogatva a helybéliekkel találkozzon, problémáikra megoldást találjon. Bár képviselői mandátuma lejárt, bevallása szerint mindig is aktív tagja lesz az RMDSZ-nek, és továbbra is azon fog dolgozni, hogy jobb legyen Kolozs megyében a magyar közösség élete. 1974. január 26-án született Kolozs megyében, Tordán. Tanulmányait a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban végezte, majd 1996-ban szerzett jogi diplomát a kolozsvári Dimitrie Cantemir Egyetem jogi karán. Jelenleg ügyvédként dolgozik, házas, két gyermek édesapja.

A szülőföld visszaszerzéséért


Meleg Vilmos Több mint negyven év óta közvetíti az erdélyi költők gondolatait mindenütt, ahol felkérést kap: Nagyváradon és vidéken egyaránt, könyvbemutatóktól kiállításokig, tudományos találkozóktól költői estekig, színpadtól templomig a határ mindkét oldalán. Fellépett már osztálytermekben, dísztermekben, öregotthontól diáktáborig, a budapesti Tudományos Akadémiától a Parlament kupolaterméig, mindenütt, ahol szükség volt a szép magyar szóra, a tiszta nemzeti érzésre, az összetartásra, a buzdításra az Istenbe való kapaszkodás, a szülőföldön maradás, az összetartozás terén. Szilágysági születésűként lett nagyváradivá, de mindvégig kötődött gyökereihez, életét a magyarság és a szülőföld szolgálatára szerződte. A marosvásárhelyi színművészeti egyetem elvégzése után, 1980-ban hazatért, a nagyváradi színház színésze és rendezője lett, valamint 12 évig a magyar társulat igazgatója volt. Közéleti szereplőnek számít diákkora óta, mindig tudatosan vállalta magyar identitását, barátaival együtt. Ezen baráti körnek tagjaként az RMDSZ Bihar Megyei Szervezete kilenc alapítójának egyike. Sok szerepet játszott, de nem játszotta el a hitelét. Olyan ember, akire mindig számítani lehetett, ha szükség volt a tehetségére és kiállására.

Ezüstfenyő-díj


Dr. Molnár Csaba Közbirtokossági tevékenységével aktív építője a közösségi életnek. 2013-ban kulturális egyesületet alapított, vezetőjeként hagyományaink ápolásával, tudományos előadások szervezésével, civil és egyházi ünnepeink méltó megünneplésével nemzeti öntudatunk erősítése érdekében folytatja tevékenységét. Mindig is támogatta a fiatal tehetségeket, részt vett a kulturális események szervezésében. 1951-ben született Csíkszentmártonban. Csíkszeredában érettségizett, majd Kolozsváron diplomázott a Mezőgazdasági Egyetem állatorvosi karán. 1975-től állatorvos és farmvezető Gyergyóremetén, 1988-tól a Hargita megyei Fajtanemesítő és Szaporodásbiológiai Hivatal munkatársa. 1992-től az országos szarvasmarha-tenyésztési program gyakorlati kivitelezője. Magáncégének fő tevékenysége a magas genetikájú apaállatok külföldről való beszerzése, szaporítóanyag előállítása, forgalmazása, ezzel is biztosítva az országos állomány minőségi, genetikai feljavítását, nagy hangsúlyt fektetve a székelyföldi állomány feljavítására. Külföldi szakmai kapcsolatok segítségével tanulmányi körutakat, tapasztalatcseréket szervez szakembereknek és állattenyésztőknek. A Virtuózok tehetségkutató székelyföldi állomásainak egyik fő támogatója, szervezője. Két gyerek édesapja, akik ma világhírű előadóművészek, a kultúra nagykövetei.

A szülőföld visszaszerzéséért


Nits János Jelenleg nyugdíjas, egykori városi tanácsos, az urbanisztikai bizottság elnöke. A Kolozs megyei Szamosújvárról került − kis nagybányai és kolozsvári tanulási kitérőt követően, saját választása alapján − Szatmárnémetibe. Ám attól a pillanattól elhivatottan küzdött a megyeközpont városi tanácsában azért, hogy az urbanisztikai témakörökben ne legyenek gondok. Ahogy elmondta, sokszor álmatlanul forgolódott, mert tudta, hogy számítanak a véleményére, és ez komoly súlyként nehezedett a vállára. Az RMDSZ-ben 1990 óta állt helyt elhivatottan, s annak ellenére, hogy most már nyugdíjas, még mindig aktív, ha úgy követeli meg a helyzet. Tanácsaira pedig mindig lehet számítani, hiszen ő éppen az a fajta ember, aki szívvel-lélekkel tudja képviselni az általa választott irányt. Ha kell, akkor egyenként hívja fel ismerőseit a cél elérése érdekében, de ha kell, fiatalokat meghazudtoló buzgalommal jár ajtóról ajtóra annak ellenére, hogy csaknem 75 éve nyomja terhe a vállait.

Ezüstfenyő-díj


Pauer Andrea Az RMDSZ országos szervezetének főkönyvelője, 2007 januárjától dolgozik a Szövetségben. Munkáját precízen végzi, kollégáival való kapcsolatát a nyitottság, a derű jellemzi. Egy kislány édesanyjaként, szerető feleségként naponta bizonyítja rátermettségét: megszervezi a hétköznapokat, mindig azon jár a feje, hogy egy helyzetből hogyan lehetne többet és többet kihozni. Nem ismer korlátokat a gyermeknevelésben sem, közösen járnak úszni és szaladni a kis Petrával, nyughatatlanul dolgozik azon, hogy lánya megtapasztalja a sport és az utazás adta meghatározó élményeket. Korát meghazudtoló kinézetét is a folyamatos pörgésének köszönheti, nincs olyan közösségi futóverseny Kolozs megyében, ahol ne fordult volna meg eddig. Bármikor kész a megmérettetésre. Pauer Andrea 1980. augusztus 15-én született a kincses városban, 2002 júniusában végzett a kolozsvári Iulian Pop gazdasági főiskolán, végzettsége szerint adminisztratív asszisztens.

A szülőföld visszaszerzéséért


Petki Pál Az RMDSZ Brassó megyei szervezete Petki Pált, az Áprily Lajos Főgimnázium volt igazgatóját jelöli erre az országos díjra, nagyra értékelve a közösségünkért végzett munkásságát, a magyar oktatásban vállalt aktív szerepét, a civil és politikai életben való részvételét. Petki Pál a Kovászna megyei Gidófalván született 1956 szeptemberében. A rendszerváltás után a brassói magyar oktatás egyik kulcsfigurája, az Áprily Lajos Főgimnázium igazgatója az elmúlt 15 évben, 2016-ig. Filozófia-, logika- és érveléstan tanár. Nagy szerepe volt abban, hogy az RMDSZ-szel közösen sikerült a brassói középiskolából önálló magyar főgimnáziumot létrehozni. Mind az iskola területi önállósodása, mind a főgimnáziumi státusz megszerzése fontos mozzanat az iskola történetében. Igazgatóként mindvégig kitartással és kemény munkával állt a főgimnázium ügye mellé, és partnerként tudott együttműködni a Szövetséggel. Szigorú igazgatót és tanárt, egyben született pedagógust, jó szakembert ismerhettünk meg személyében. A magyar főgimnázium vezetőjeként rendszeresen szólalt fel eseményeken, így jó szónoki képességeit, műveltségét és intelligenciáját is többször megmutatta. Szellemi erőt sugároz, kiegyensúlyozott, egyenes ember. Munkájában tisztességességéről és következetességéről tett tanúságot.

Ezüstfenyő-díj


Pop Piroska Szívvel-lélekkel és odaadó szorgalommal végzi munkáját – így jellemzik kollégái Pop Piroskát, akit az RMDSZ-ben mindenki Pirkóként ismer és szeret. 16 éve oszlopos munkatársa az Ügyvezető Elnökség Gazdasági Igazgatóságának, pénztárosként látja el a mindennapi feladatokat. Biztos pontként tekint rá mindenki, nemcsak azért, mert munkaköri feladatai között az igen hálás fizetésosztás is szerepel, hanem azért is, mert a mindig rá jellemző nyitottság okán sokan segítségért fordulhatnak hozzá, legyen szó konyhai praktikákról, lakberendezési, pénzügyi kérdésekről vagy eljegyzési gyűrű megőrzéséről. Helyzetfelismerő és -megoldó képessége, élettapasztalata, őszinte odafigyelése miatt Pirkó egy kicsit mindenki anyukája is az irodában, amellett, hogy otthon két felnőtt korú lánya van, akikkel ha együtt sétál az utc��n, sokszor testvéreknek nézik őket. 1963. december 19-én született, ízig-vérig kolozsvári. Fiatalos lendülete, trendisége, korát meghazudtoló szellemisége folyamatos téma kollégái körében, akik szájából gyakran hangzik el a „bárcsak én is így néznék ki a te korodban” felkiáltás. Következetessége, türelme és megbízhatósága kulcsfontosságú a Szövetség gördülékeny működésében, ügyvitelében. Köszönjük, Pirkó!

A szülőföld visszaszerzéséért


Sipos Ilona 1967-ben született Temesváron. Középiskolai tanulmányait magyar nyelven végezte, majd Aradon szerzett óvópedagógusi és tanítói oklevelet. A magyar közösségi életbe és az RMDSZ Temes megyében végzett munkájába 17 évvel ezelőtt kapcsolódott be. Munkájával több mint 4000 bánsági magyar honosításához járult hozzá. 2010-től az RMDSZ Temes Megyei Szervezetének irodavezetője. Az elmúlt 17 esztendőben az odaadás, az önzetlenség és pontosság jellemezte munkáját. Kezdeményezőkészségével rengeteg gondot elhárított, minden feladatot felvállalt és véghezvitt. Az RMDSZ számára végzett munkán túl, Sipos Ilona a civil szféra aktív tagja is. 2001 és 2010 között a Gyárvárosi Szülők Egyesületének tagja, majd elnöke. E minőségében hozzájárult a magyar oktatás fejlődéséhez, számtalan pályázat és program kezdeményezője volt. 2009-től a főleg szociális és humanitárius tevékenységet végző Kohézió Egyesület alapítója és elnökségi tagja. Az Egyesület több mint 100 nehéz sorsú magyar családnak nyújt rendszeres támogatást. Évente 30-35 gyermek részére szervez kézműves és szociális tábort. Az általa kezdeményezett Iskolatáska és Keresztszülő programok sok magyar iskolába járó gyermek sorsán segítenek, a jótékonykodással egykekötött bálok pedig a magyar közösség közkedvelt és várt eseményei.

Ezüstfenyő-díj


Szabó Anna Minden gyergyószentmiklósi Anikó nénije 1940-ben született Gyergyószentmiklóson, iskoláit szülővárosában végezte. Férjezett, egy gyermek édesanyja. Tevékenységében mindig jelentős szerepet játszott a közösségi érdek. Hivatásként élte meg a rábízott feladatot, és felbecsülhetetlen értékű munkát végzett a közösségért. A Lorántffy Zsuzsanna Nőegyletben, amelynek sok évig tagja volt, jó kollégaként ismerték, akinek munkájára, segítségére, támogatására mindig lehet számítani, akárcsak az RMDSZ-ben, amelynek a kezdetek óta oszlopos tagja. Anikó néni a hátrányos helyzetű emberek pártfogója, szívének nagyságát nap mint nap megtapasztalják emberek százai Gyergyószentmiklóson. Anikó néni Szent Miklós püspök példamutató lelkületét igazi gyergyóiként éli meg mindennapi cselekedeteiben.

A szülőföld visszaszerzéséért


Szabó Levente-György Kémer polgármestere 2008 óta, előtte négy évig volt alpolgármester. Fiatalos lendületének köszönhető, hogy a település fejlődik, közel 50 sikeres pályázat biztosította a hátteret ahhoz, hogy a falu arculata megváltozzon, hogy fiataljainknak ne kelljen elvándorolniuk. Újságot szerkeszt, kulturális programok szervezője, együtt dolgozik azokkal, akik parkot, játszóteret építenek, a települést szépítik. 1975-ben született, elemi iskoláit szülőfalujában, Kémeren, középiskolai tanulmányait Szilágysomlyón végezte el, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett szociális munkás képzést, ugyanott mesterizett projektmenedzsmentből. Már egészen fiatalon bekapcsolódott a református ifjúság közösségi munkájába, majd az RMDSZ ifjúsági szervezeteiben tevékenykedett. Hamar felismerte, hogy szülőfalujában szükség van tenni vágyó fiatalokra. Alapító tagja a Kémerért Alapítványnak, valamint aktívan részt vett a kémeri TeleHáz, a Pro Humanitas Társaság, a Bükkmenti Települések Kisrégiós Társulása, az Erdőtulajdonosok Társulása, a Jószágtartók Társulása és egyéb civil kezdeményezés beindításában. Az RMDSZ kémeri kirendeltségének alelnöke. Szabó Levente-György még sok éven át szolgálhatja a közösséget, munkájára ezután is szükség van, tevékenysége nyomán nemcsak az itt lakók, hanem az idelátogatók is jól érzik magukat Kémeren.

Ezüstfenyő-díj


Szakács Imre A Hargita megyei Nagygalambfalváról került tanítóként Szatmár megyébe, Magyargéresre, miután Székelyudvarhelyen befejezte tanulmányait. A katonaságot követően a szintén Székelyföldről származó feleségével már Erdődön alapítottak családot, itt született meg két gyermekük, Imre és Katalin, de még mindig a szülőföldjükre járnak haza lelkileg feltöltődni. Harminchét év tanítói és tizenkét év alpolgármesteri tapasztalattal a háta mögött ma már nyugdíjasként van jelen Erdőd közösségi életében, de ahogy ő mondja, onnan nincsen kiszakadás, mert előbb az RMDSZ megalapításakor politikai, majd később, az Erdődi Petőfi Kör létrehozásakor kulturális szinten is meg kellett felelni a választott közössége elvárásainak. Szerinte alpolgármesternek lenni egy olyan városkában, ahol a magyarok jelentik a kisebbséget, politikai mélyvíznek nevezhető, ám most már csak arra kell figyelnie, hogy a két unokájának átadja az élete során megszerzett tapasztalatokat.

A szülőföld visszaszerzéséért


Székely Levente Csaba Közösségéért végzett tevékenysége 1992-ben kezdődik, immár húsz éve az RMDSZ Galac Megyei Szervezetének elnöke. 2004–2008 között parlamenti képviselő, 2010– 2015 között Vaslui megye prefektusa. Szolgálatként éli meg a hétköznapokat egy olyan vidéken, ahol magyar szót többnyire vegyes házasságok otthonában hallani, ahol a kiöregedő nemzedéknek nincs akivel megosztani élményeit, gondolatait anyanyelvén. Kezdeményezője volt a rendszeres vasárnapi találkozásoknak, ahol – kitartó munkájának köszönhetően – számít azoknak a személyeknek a jelenlétére, akiknek fontos kultúrájuk, hisznek abban, hogy identitásuk csakis úgy tartható meg és örökíthető át, ha azt folyamatosan ápolják. Székely Levente-Csaba élvezi közösségének a bizalmát. Segít a magyar állampolgárság megszerzésében, az útlevélszerzésben mind Galac, mind pedig Konstanca és Brăila megyében. Választások alkalmával minden családot felkeres, keményen kampányol azért, hogy a megyében az RMDSZ-re leadott szavazatokkal hozzájárulhasson a Szövetség országos sikeréhez. 1955. május 21-én született a Maros megyei Toldalagon református lelkipásztor és tanítónő gyermekeként. Tanulmányait a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban kezdi, majd Kolozsváron, az állatorvosi egyetemen szerez oklevelet. Büszke apa és férj. Ezüstfenyő-díj


Tánczos Vilmos Erdélyi magyar néprajzkutató, tudományszervező. Tagja a Kriza János Néprajzi Társaságnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek és a Magyar Néprajzi Társaságnak, köztestületi tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, az MTA−KAB Néprajzi Szakbizottság elnöke. Általános iskolai tanár, majd a csíkszeredai Tanítók Házának igazgatója, a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékén tanársegéd, a Magyar Néprajzi Tanszéken egyetemi adjunktus, a Néprajz és Antropológia Tanszéken egyetemi tanár. Egyik munkájában – A csíksomlyói kegyhely története – és több tanulmányában a csíksomlyói kegyhely búcsújáró hagyományaival foglalkozik, vizsgálja az egyházi liturgiának a népi vallásosságra gyakorolt hatását, valamint a helyi hagyományoknak a liturgikus szertartásokba való beépülését, az egyházi inkulturációt. Kutatási területei: archaikus népi imádságok, a moldvai csángók népi vallásossága – szövegek és rítusok, folklórszimbólumok, a csíksomlyói búcsú vallási néprajza, népi vallásosság. 1959. október 21-én született Csíkszentkirályon. Középiskolai tanulmányait a csíkszeredai Matematika–Fizika Líceumban kezdi, oklevelet a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar–orosz szakán szerez, Moldvai csángó archaikus népi imádságok. Archetipikus szimbolizáció és élettér című doktori disszertációját a BBTE Magyar Nyelv és Kultúra tanszékén védi meg. A szülőföld visszaszerzéséért


A Szövetség Ezüstfenyő-díjazottjai 2002–2015 Ádámosy Margit Klára Adorjáni Dezső Ágoston Hugó Albert Álmos Almási Vince Ambrus Attila Antal Attila Antal István Antal János Asztalos Csaba Asztalos Ferenc Asztalos László Bacsó László Baka Mátyás Balázs Bécsi Attila Balázs Béla Balázsi Dénes Balazsi József Bálint Elemér Imre Bálint Erzsébet Bálint Ferenc Bálint István Bálint Mihály Bálint Olga Balogh József Barabás András Barabás Imre Barcsa Márton Bardocz Csaba Barta Margit Bartunek István Bátori Géza Becze István Beke László

2010 2009 2006 2005 2009 2010 2014 2003 2014 2009 2005 2012 2011 2004 2010 2006 2011 2003 2002 2012 2008 2013 2006 2011 2007 2002 2010 2002 2006 2005 2006 2009 2010 2009 Ezüstfenyő-díj


Bekő Tamás Benedek Káplár György Benedekfi Dávid Benedek Zakariás Benke Pavel Benyovszki Lajos Béres András Béres Ildikó Ibolya Béres István László Biró Rozália Birtalan Ákos Birtalan József Bitay Csaba Bódi György Bodó Dávid Bogdán Zsolt Bogdán Zsolt-Miklós Bognár Levente Boncidai Csaba Bónis István Borbély Károly Borbély László Borboly Csaba Boros János Bors Béla Borsos K. László Borzási Gyula Böjte Csaba Bölöni Dávid Bölöni György Böndi Gyöngyike Brassói Magyar Dalárda Brendus Gyula Bréda Lajos Buchwald Péter Burkhárdt Árpád Búzás Antal Árpád Capusan Edit Réka Czintos József Cziszter Kálmán Csapó Károly Csató Béla A szülőföld visszaszerzéséért

2003 2007 2010 2014 2007 2006 2009 2010 2012 2006 2002 2008 2009 2004 2005 2015 2011 2003 2006 2007 2008 2003 2010 2011 2011 2007 2015 2010 2002 2006 2003 2013 2004 2015 2015 2002 2015 2015 2007 2002 2009 2003


Csávossy György Csehi Árpád Szabolcs Cseke Attila Csepella János Csiha Tamás Csóka Tibor Csűry István Damokos Csaba Dáné Tibor Kálmán Darvas Kozma József Deák Ferenc Deák Levente Debreczeni Sándor Décsei Atilla-Lehel Demeter János Dénes Irénke Dercze Ferenc Dezméri István Dézsi Zoltán Dézsi Attila Dimény Zoltán Dobrai Ferenc Dombi Attila-János Domokos Ferenc Domokos Géza Domut Ioan Draveczky Károly Eckstein-Kovács Péter Egyed Csaba Egyed Péter Elek Barna Eőry László Erdei Dolóczki István Erdő Ernő Erdős Bálint Faluvégi Ferenc-István Fancsali János Fari Palkó Ilona Farkas Sándor Farkas Zoltán Balázs János Farkas Zoltán Béla Fátyol Rudolf

2004 2012 2007 2013 2005 2002 2013 2015 2013 2007 2004 2005 2009 2013 2009 2011 2007 2011 2003 2006 2003 2014 2013 2005 2004 2006 2010 2003 2003 2011 2002 2002 2009 2014 2010 2008 2014 2005 2007 2012 2007 2009 Ezüstfenyő-díj


Fazakas Csaba Fazakas Mihály Fekete Pál Fekete Szabó András Levente Ferencz Alajos Ferencz Tibor Ferkő Jenő Fodor György Fodor István Fodor József Földes Béla Frunda György Fülöp Júlia Gálfalvi Zsolt Gáll Ernő Găman Mihai Garda Dezső Ft. Msgr. Geréd Péter Gergely János Gerstmayer József Gindele Imre Gönczi Irénke Gudor Kund Botond Gyerkó Levente Haász Tibor Hajdó Levente Hajdu Gábor Halász Ferenc Haller Béla Harai Pál Haszmann Pál Péter Hauer Erich Házy Bakó Eszter Hegedüs Csilla Heinrich József Holló László Horváth Anna Horváth Levente Ihász János Illés Ildikó Ilyés Gyula Ilyés-Tóth Sándor A szülőföld visszaszerzéséért

2007 2004 2014 2009 2004 2006 2012 2002 2010 2010 2004 2004 2009 2006 2009 2013 2002 2014 2006 2002 2014 2006 2012 2015 2008 2012 2002 2011 2013 2009 2015 2008 2009 2014 2006 2008 2010 2004 2015 2010 2004 2012


Illyés István Isán Sándor Iszlai Árpád Jakab Elek Jakab Károly Jakobovits Miklós Joó János Józsa Benjamin Józsa Miklós Kaba Gábor Kabai István Kádár Miklós Kalmár Zoltán Kásler Pál Katona Mihály Kelemen Atilla Kelemen Attila-Márton Kelemen Hunor Kerekes Károly Kerekes Sándor Kereskényi Sándor Khell Levente Király András Király Edit Kisgyörgy Zoltán Kis-Juhász Csaba Kiss József Kiss Károly Kiss Sándor Kocsik József Kocsis András Kocsis Béla Kökényesdi Mihály Kolumbán László Komáromi Attila Korodi Attila Koszorús Zoltán Kovács Jenő Kovács Péter Köble Csaba Kötő József Közbirtokossági Hírvivő

2012 2013 2004 2005 2011 2010 2002 2010 2007 2003 2005 2008 2008 2003 2010 2002 2013 2010 2005 2012 2015 2012 2003 2008 2013 2010 2005 2010 2002 2005 2005 2008 2014 2002 2004 2008 2004 2015 2010 2002 2004 2003 Ezüstfenyő-díj


Krecsák Szőllősi Adalbert Kresz Béla Kun Árpád Kun Ilona Kun László Laczkó Albert Elemér Ladányi Kinga Lakatos András Lakatos Péter Lakatos Sándor László István Imre Lázár Mária Lengyel Ferenc Lieb József Lokodi Anna Lokodi Edit Emőke Lőrincz Csilla Lőrincz Zsigmond – post mortem Ludescher István Lukács József Makay Botond Károly Makkai János Marina Ida-Magdolna Márk Endre Markó Attila Marosán Tamás Marossy Zoltán György Márton Árpád Márton Benjamin Márton István Márton László Márton Pál Árpád Máthé István Mészár Julianna Mihálczi János Mikló Ferenc Mikó Lőrinc Mohácsek Ákos Molnár József Molnos Lajos Muresán Ildikó Muzsnay Árpád A szülőföld visszaszerzéséért

2010 2011 2007 2007 2015 2006 2004 2007 2005 2003 2013 2002 2002 2010 2004 2008 2009 2012 2004 2008 2013 2009 2010 2006 2003 2014 2005 2002 2012 2012 2007 2011 2010 2014 2009 2011 2004 2009 2011 2007 2012 2012


Nádudvary György Gusztáv Jenő Nagy Albert Nagy András Nagy Benedek Nagy Gabriella Nagy Márton Nagy Miklós Nagy Péter Nagy Sándor Nagy Zsolt Náznán B. Olga Náznán Jenő Nemes Melinda Novák Ede Oláh Badi Álmos Olosz Gergely Osváth Csaba Pakó Benedek Pál István Pálfi M. Zoltán Pálosy János Păştean Erika Pásztor Gabriella Pásztor Gabriella Pataki Enikő Pénzes Adalbert Pénzes József Pete István Péter Ferenc Péter Pál Pethő Zsigmond Petres Sándor Plesch Katalin Póka András György Pop Imre Pozsár József Puskás Bálint Puskel Péter Rácz Éva Rácz Levente Zoltán Ráduly Róbert Rafain Zoltán

2014 2009 2004 2003 2014 2011 2013 2011 2007 2004 2015 2002 2007 2012 2002 2002 2012 2005 2005 2006 2011 2013 2010 2014 2011 2008 2007 2002 2003 2005 2002 2010 2015 2008 2004 2009 2002 2015 2011 2009 2002 2002 Ezüstfenyő-díj


Rancz Sándor Reménység Háza (Brassó) Riedl Rudolf Rigó Mihály Salamon Irén Sallai János Sándor József Sándor Kálmán Scholtz Béla Schreiber István Ferenc Segesvári Erzsébet Seres Dénes Simon István Simori Sándor Sipos György Sípos István Sófalvi László Somogyi Gyula Soós Zoltán Suba Kálmán Sütő-Udvari Magdolna Ilona Szabó Á. Rudolf Szabó Árpád Szabó István Szabó István-Károly Szabó Kálmán Imre Szabó Károly Szabó M. Attila Szakács Gábor Szakál András Szász Attila Szász Edit-Ilona Ft. Msgr. Szász János Szegedi László Tamás Székedi Ferenc Székely Ernő Székely István Széman Péter-László Szente László Szentes Csaba Szép Gyula Szepessy László A szülőföld visszaszerzéséért

2002 2012 2002 2005 2007 2003 2009 2011 2006 2012 2013 2002 2005 2014 2014 2009 2004 2015 2009 2010 2014 2011 2008 2008 2011 2015 2007 2013 2013 2003 2009 2013 2014 2011 2009 2014 2006 2013 2015 2013 2005 2004


Szilágyi Árpád Attila Szilágyi Béla Szilágyi Géza Szilágyi János Szoboszlai Attila Szőcs Ildikó Szombatfalvi Török Ferenc Sztranyicki Szilárd Takács Ibolya Tamás Ernő Tamás József Tamás Mónika Tamás Sándor Tamás Zsolt Tánczos Barna Téglás Lajos Tempfli József Terkál Ágnes Thoroczkay Sándor Tibori Szabó Zoltán Tófalvi Éva Tokay György Tóth Csaba Kálmán Tóth Ferenc Tóth János Tóth-Páll Miklós Tőke István Török László Tudor Veronka Tusa Levente Vajda Pál Vákár István Varga András Varga Attila Varga Attila Varga Gábor Veress Dávid Verestóy Attila Vetési László Vicsai János Vida Gyula Vida Katalin

2014 2006 2005 2003 2007 2014 2012 2002 2015 2008 2013 2014 2002 2014 2008 2002 2002 2010 2013 2008 2015 2003 2006 2011 2014 2014 2003 2007 2010 2009 2008 2013 2012 2003 2010 2005 2009 2002 2005 2013 2004 2015


Vida Noémi Vincze András Villand Ernő Vitályos Barna Winkler Gyula Zabolai István Zahoránszky Ibolya Zahoránszky Mihály Zatykó István Zelenák József

2009 2015 2012 2012 2004 2008 2005 2005 2008 2013



Ezüstfenyő-díj 2016