Page 1

1918 a feje tetejére állította Erdélyt, és azóta is meghatározza életünket. Az elmúlt évszázad az újrakezdés történeteként is leírható. Tematikus kronológiánkban ezt mutatjuk be. 8. oldal

Gólt rúgni csak a pályáról lehet! Az elmúlt évszázad asszimilációs politikája sikeres volt. Mi mégis megmaradtunk. Interjú Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével. 3. oldal

1000 év Erdélyben, 100 év Romániában programsorozatunkkal arra törekszünk, hogy felkutassuk és bemutassuk mindazokat az értékeket, amelyekkel hozzájárultunk Erdély és Románia fejlődéséhez. Mindebből csak egy szelet, egy kis ízelítő az RMDSZ időszakos kiadványa, az újság, melyet most a kezében tart. Néhány hónappal az európai parlamenti választás előtt felkutattuk Erdélyt: polgármestereink olyan uniós pályázatokról mesélnek büszkén, amelyek nélkül aligha fejlődhettek volna településeink. De azt is megmutatjuk, hogy az EU-s csatlakozás, a határok megnyitása milyen lehetőségeket hozott fiataljaink, gazdáink és vállalkozóink számára.

Nyáry Krisztián – exkluzív Ki volt Bölöni Györgyné Márkus Ottília, a mindig nevető, örökmozgó román asszony, akinek 2017-ben Nagykárolyban Adyval közös szobrot emeltek? Nyáry Krisztián író exkluzív szerelmi történetben mesél az asszonyról, akinek hét neve volt.

10. oldal

Román gyermekek magyar óvodában Aron és Ian Dobre óvodások, és román az anyanyelvük. Szüleik mégis magyar nyelvű óvodába íratták be őket. Mi áll a döntés hátterében? Mindez kiderül Tasi Annabella riportjából.

2.

oldal

Közösségépítés uniós forrásokból Az erdélyi kistelepüléseknek az uniós források jelentették a fejlődés lehetőségét. Olyan helyeken értünk el sikereket, ahol román állami költségvetésből évtizedek múltán sem beszélhetnénk erről. Polgármesterek, gazdák és kisvállalkozók mondják el történeteiket.

6.

oldal

www.ezer100.ro

Az elmúlt időszakban közbeszédünk része az elmúlt száz év, amit otthonunkban éltünk át világháborúk, különböző rendszerek és forradalmak közepette, generációkon át.

Arról pedig, hogy mi miért történik ma, és milyen lehet a jövő itthon, Erdélyben és Európában, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke fogalmazza meg gondolatait.


EGYÜTTÉLÉS

2

Magyar óvodába járnak a Dobre gyerekek TASI ANNABELLA Aron és Ian Dobre óvodások, Kolozsváron élnek, magyar óvodában tanulnak. És román az anyanyelvük. Édesanyjuk, Lavinia Olău-Dobre pszichoterapeuta, édesapjuk, Marian Dobre festő, akik a sokakat meglepő döntésben semmi különlegeset nem látnak. A kincses városban nagyszámú magyar kisebbség él, ezért természetes, hogy a gyerekek elsajátítsák a magyar nyelvet – vallják. JÓ LENNE, HA A MULTIKULTURALITÁSÉRT TENNÉNK IS VALAMIT

Szükség esetén Aron testvérétől kér segítséget, hogy magyarul beszélhessen csoporttársaival.

A NAGYOBBIK MA MÁR SIMÁN ELBESZÉLGET MAGYARUL Voltak olyan időszakok, amikor a szülők kételkedtek abban, hogy a fiúk meg fognak tanulni magyarul. „Úgy két év után gondoltam arra, hogy lehet, mégsem jön össze, lehet, nem is kéne már ezt tervezni” – mondta az apa. A Dobre testvérek nemrég készítettek egy rajzot az egyik kislánynak, és Aron segítséget kért a bátyjától, hogy másnap hogyan magyarázza el magyarul a kislánynak, hogy mi szerepel a képen. Ian szép részletesen körbeírta, majd meg is ismételte, hogy biztos legyen benne, a kicsi is megértette. „Ezt a szintet értük el, ami három év után szerintem óriási teljesítmény” – értékelt az apa. Ian egyébként a csoporttársai szüleivel is simán elbeszélget, a nagyszülőknek szinte könnybe lábad a szemük, amikor a kisfiú magyarul beszél, árulta még el az apa. Mindemellett pedig Ian és Aron jelenléte az ovis csoportban felerősítette annak az igényét, hogy a magyar gyerekek még jobban

www.rmdsz.ro

Dobréék számára teljesen természetes, hogy gyerekeik magyar óvodába járnak. Ennek hátterében egyrészt az anya gyermekkori hiányossága áll – Nagyváradon, multikulturális környezetben, sok magyar mellett nőtt fel, magyar dadusa volt, magyarul nézett rajzfilmeket, mégsem sajátította el a nyelvet, pedig mindig vágyott rá. Szavakat ismer, van, amit megért, de nem tud folyékonyan beszélni. „Én abszolút pozitívan diszkriminálom a magyar közösséget. Az én korlátolt váradi élettapasztalatom alapján azt láttam, hogy a magyarok vagányabbak, lazábbak, ők a gyerekeiket mindig színesebben öltöztették, és barátságosabbak voltak az állatokkal” – fejtette ki Lavinia Olău-Dobre. Másrészt az is fontos szempont volt, hogy Kolozsváron nagyszámú magyar kisebbség él. „Egy olyan környezetben élünk, ahol a magyar közösség jelen van. Nem tudjuk, hogy a gyerekek mihez kezdenek majd az életükkel, de ha Kolozsváron maradnak, nagyszerű, hogy tudjanak magyarul. A legjobb barátnőm, a kereszt­ anyjuk, a szomszédaink is magyar ajkúak, gazdagabbak lesznek, ha ismerik a magyar nyelvet. Azt hangoztatjuk magunkról, hogy multikulturális város vagyunk, de nagyon jó lenne, ha ezért a gyakorlatban is tennénk valamit” – magyarázta az anya.

A Dobre család. Román anyanyelvűek, a gyermekek mégis magyar óvodában tanulnak.

megtanuljanak románul, például felmerült, hogy a Dobre házaspár románórákat tartson. Marian Dobre elmesélte: előfordult, hogy ha megszólított egy gyermeket, három másodperc múlva gyorsan elszaladt előle, mert nem tudott románul válaszolni. „De szép lassan ennél már hosszabb beszélgetéseim vannak a gyerekekkel” – fogalmazott.

Marian Dobre egy óvodával kapcsolatos példát hozott fel, amikor a kisebbség–többség viszonyáról beszélgettünk. Több mint két év kitartó munka után az ovis szülők elérték, hogy hos�szabbított programja legyen a Trenulețul veseliei Bóbita csoportjának, ezért ő maga is sokat dolgozott. Az örömhírt ünnepi keretek között jelentette be az intézmény igazgatója – beszédében

Az én korlátolt váradi élettapasztalatom alapján azt láttam, hogy a magyarok vagányabbak, lazábbak, ők a gyerekeiket mindig színesebben öltöztették, és barátságosabbak voltak az állatokkal. HA KISEBBSÉGBEN ÉLSZ, TERMÉSZETES, HOGY A KULTÚRÁD ÁPOLÁSÁRA TÖREKSZEL Lavinia Olău-Dobre példaértékű érzékenységgel viszonyul a kisebbség helyzetéhez. Egyebek mellett elmondta, hogy mindig kellemetlenül érzi magát akkor, amikor egy magyarul beszélő társaság miatta átvált románra. „Ha egy kisebbségben élsz, teljesen természetes, hogy a kultúrád és az anyanyelved megőrzésére, ápolására törekszel. Aggódom, hogy lassan elvész a magyarság. Sok a vegyes házasság, sok szülő román iskolába vagy egyetemre készíti a gyerekeit, mert azt gondolják, hogy így tudnak felzárkózni Kolozsváron a munkapiacra. Bár mindezt megértem, elszomorít” – vázolta fel gondolatait.

megdicsérte a magyar csoportos szülőket összetartásukért, hogy mennyire tiszteli őket azért, hogy addig nem nyugszanak, ameddig el nem érik a céljukat, majd rögtön hozzátette, hogy sajnos a román tagozaton a szülőkkel nem lehet ilyen hatékonyan dolgozni. Ebben a pillanatban mindegyik szülő Ian és Aron édesapjára szegezte a tekintetét, ami többet ért minden szónál. „Ezek miatt a tekintetek miatt hiszem azt, hogy a dolgok elrendeződnek” – hangsúlyozta Marian Dobre. „Nekem úgy tűnik, hogy ebben a korban a gyerekeknek nem fontos, hogy ki milyen nyelven beszél, remekül kijönnek egymással. Én azt látom, hogy mi, felnőttek tes�szük ezt tönkre” – tette hozzá. (Megjelent a Maszolon.)


Az Unió nélkül Románia szegényebb és kiszolgáltatottabb volna

3

Interjú Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével

Azért, mert Marosvásárhelyről van szó? Azért is. A mi céljaink világosak: megtartani az iskoláinkat, megerősíteni azokat, minőségi oktatást nyújtani. Ezen dolgoztunk és ezen fogunk dolgozni. És látjuk ellenfeleink céljait is: korlátozni bennünket, akadályozni céljaink elérését, beszűkíteni intézményeinket. Marosvásárhely 1990 óta frontváros – nem véletlen talán az sem, hogy itt zajlik mindez. 28 év elteltével sem tudjuk, kinek a felelőssége mindaz, ami akkor márciusban történt. De ha már oktatás: gyakran megfeledkezünk sikereinkről, és ez így nincs jól. Az idei iskolakezdéskor is van miért örülnie a magyar közösségnek. A római katolikus iskola újraindítása mellett Kolozsváron megújult a református kollégium, új tankönyvek készültek az RMDSZ támogatásával. Emellett a tanévkezdéskor azzal is kellett foglalkoznunk, hogy visszafordítsuk annak a tanügyminiszternek az ámokfutását, aki oktatóknak, gyermekeknek és szülőknek a méltóságába gázolt.

A magyar elemi osztályos diákok románoktatására utalt ezúttal. Hogy jutottunk idáig, és hányadán állunk ezzel a kérdéssel? Már az elején le kell szögeznünk: az ötlet, hogy román szakos tanárok oktassanak magyar gyermekeket román nyelvből, kizárólag a volt tanügyminiszteré, aki sértettségből vagy hirtelen felindulásból – tulajdonképpen mindegy is ez – egy eszméletlenül buta és meggondolatlan döntést hozott. Szakmai érvek hiányában, a szakma megkerülésével zavart okozott több tízezer diák, tanító és szülő életében, a méltóságukba gázolt. Ez megengedhetetlen, ezért is kértük a lemondását! A mi álláspontunk mindvégig következetes volt, az oktatási tárcavezető eltávolításának szükségessége mellett azt mondtuk a kormánykoalíciónak, nem tárgyalunk velük mindaddig, amíg ezt a bizonytalan állapotot nem oldják fel, nem rendezik. Jó hír viszont, hogy szeptember végén megszületett az a sürgősségi kormányrendelet, amely végül visszaállította az eredeti helyzetet. Ha már román politika: biztosan nincs más út, mint amit az RMDSZ követ, amikor kívülről támogatja a kormánykoalíciót? Sokszor az az érzése az embernek, hogy a Szövetség tartja életben a népszerűtlen kormányt. Mindig több út van. 2017-ben hívtak kormányra, de nemet mondtunk. Lehetnénk teljes ellenzékben is. De nekünk mindig azt kell mérlegelni, hogyan tudunk

csak így lehetett eltörölni. A román tankönyveket a minisztérium rendezi, az oktatási törvénykezést csak parlamenti többséggel lehetett módosítani. A magyaroknak kedvező közigazgatási törvényt pedig csak a PSD-ALDE támogatta. Egyébként bármelyik változat kompromis�szumot jelentett volna. Ez az egyik sajátossága a kisebbségi létnek és a mi politizálásunknak. Ami az ellenzéket illeti: egyrészt kormányt akar buktatni, csak nincs hozzá többsége még velünk sem; másrészt még gesztusok szintjén sem támogatja törekvéseinket. Ahol csak lehet, keresztbe tesz a kisebbségi ügyeknek. Értem én az ellenszenvet a PSD iránt, de azt sem lehet, hogy a PNL

Négy területnek kell elsőbbséget adni: a minőségi oktatásnak, az infrastruktúra fejlesztésének, az egészségügy és a szociális ellátások rendbetételének, valamint a mezőgazdaság és a vidék gyarapításának. a legtöbbet tenni egy bonyolult politikai helyzetben. Mi egy kompromisszumos utat, egy laza együttműködést választottunk, mert ezt látjuk – minden kudarc ellenére – eredményesebbnek. A vásárhelyi iskolát kormányzati eszközökkel lehetett csak újraalakítani, és a románoktatást érintő rossz döntést is

egyik nap közösségünket sértegeti, a magyar ügyet támadja, másik nap meg azt mondja, hogy szavazzunk velük. Az ellenzéknek jelenleg nincs érdemi ajánlata az ország számára, a románok számára sem. Mert az nem ajánlat, hogy add ide a kormányt, majd én vezetek, anélkül, hogy megmondanám, merre akarok

menni. Mi ennek az országnak a jövőképe? – erre nem ad senki választ a NATO- és az uniós csatlakozás óta. És az RMDSZ-nek mi a jövőképe? Bizonyos értelemben egyszerű helyzetben vagyunk, hiszen céljaink és értékeink helyzetünkből fakadóan sem változtak: a magyar identitás őrzése és erősítése. Ehhez kiterjedt oktatási és kulturális intézményrendszer szükséges az alapvető kisebbségi jogok garantálása mellett – és egy minden értelemben versenyképes közösség. Az a jó hírem van a román többség számára, hogy ebben a kérdésben a kisebbségi és a többségi érdek tökéletesen megegyezik. Semmi olyat nem akarunk, ami ne lenne az ország érdeke is. Vagyis középtávon négy területnek kell elsőbbséget adni: a minőségi oktatásnak, az infrastruktúra fejlesztésének, az egészségügy és a szociális ellátások rendbetételének, valamint a mezőgazdaság és a vidék gyarapításának. Mert vannak területek, ahol az állam akkor jár el helyesen, ha nem gördít akadályokat, sőt, egyszerűbbé teszi a dolgok intézését – és vannak olyanok, ahol közvetlen beavatkozás szükséges, mint a felsoroltak esetében. Végül van egy olyan terület is, amire nekünk csekély a ráhatásunk, de egy erős ország szempontjából nem megkerülhető, és ez a külpolitika – ahol a mai Románia jelentősen alulteljesít. Folytatás a következő oldalon

www.ezer100.ro

Néhány héttel ezelőtt újraindult a tanítás a marosvásárhelyi római katolikus iskolában. Akkor most győztünk? Igen, de nem dőlhetünk hátra. Olyan ez a történet, mint amilyet Erdélyben megszokhattunk az elmúlt évtizedekben. Elérünk valamit szívós munkával, aztán megpróbálják ellehetetleníteni, de ellenállunk. Most ott tartunk, hogy ismét elindulhat az iskola, de tudjuk, hogy egy hosszabb folyamat lesz, amire minden konszolidálódik. Az akkreditáció néhány évig is eltarthat, és lesznek még, akik megpróbálnak keresztbe tenni, gáncsoskodni. De más szempontból is nagyon erdélyi ez a történet. Látszólag csak egy iskoláról szól, de közösségi ügy lett belőle, így a siker is többek közös sikere. Kitartottak a szülők, kitartottak a tanárok, és az egyház is erőteljesen védte a maga igazát. Segített a magyar kormány is – itt jegyzem meg, nemzeti ügyekben úgy látom, az elmúlt években konszenzus alakult ki a felelős magyarországi politikusok között. Az RMDSZ pedig nemcsak szervezte ezt az összefogást, de mi egyeztettünk a román politikával, és mi vittük végig a közigazgatáson. Ezt a munkát nem tudta volna senki más helyettünk elvégezni.

NAGYINTERJÚ

Minden asszimilációs szándék ellenére erős közösség maradtunk, saját intézményekkel – vallja Kelemen Hunor, aki ezt tartja az erdélyi magyar közösség legnagyobb teljesítményének az elmúlt évszázadban. Bár kétségkívül szükség van az Európai Unió reformjára, az RMDSZ elnöke szerint az uniós tagság nélkül az infrastruktúra és a mezőgazdaság fejlődése vagy éppen a szabad munkavállalás lehetősége is elképzelhetetlen volna.


NAGYINTERJÚ

4

Folytatás az előző oldalról Ha már közös kisebbségi és többségi érdekről van szó, mit tart az erdélyi magyarság legnagyobb teljesítményének az elmúlt 100 évben? Egyértelműen azt, hogy minden asszimilációs szándék ellenére is erős közösség maradtunk, saját intézményekkel. 100 éve Románia soknemzetiségű ország volt, erős kisebbségekkel és erős asszimilációs törekvésekkel. Az asszimilációs politika sikeres volt. A többiek lényegében eltűntek, beolvadtak – csak mi maradtunk nagy létszámban, magyarok. Jövőre kongresszust tart az RMDSZ. Hogyan vonna mérleget? Hibáinkkal, tévedéseinkkel együtt az RMDSZ politikai és közösségszervező erőként is bizonyított az elmúlt három évtizedben. A legnehezebb időszakban is megőriztük a magyar közösség támogatását, amit komoly teljesítménynek tartok. Szervesen és szívósan építkeztünk: iskolahálózatot és kulturális intézményeket hoztunk létre és bővítettünk. Büszke vagyok arra, hogy érdemben hozzá tudtunk járulni ahhoz, hogy az erdélyi magyarság megőrizze önállóságát, erejét. Átalakulnak falvaink és városaink, a kommunista iparosítás óta soha nem volt ekkora változás, és hinni szeretném, hogy ez tartós lesz, és a közösség megerősödését szolgálja. Értek persze kudarcok is, van, amiben tévedtünk. 1989-ben azt hittük, gyorsan lesz autonómia, de be kellett látnunk, hogy nem a mi akaratunk az egyetlen, ami dönt. Messze vagyunk még tőle, de nem adjuk fel.

www.rmdsz.ro

Mit gondol, mit tett hozzá az Ön elnöksége ezekhez az eredményekhez? Hogyan értékeli saját teljesítményét? Az én történetem az RMDSZ-ben nem az elnökséggel kezdődik, hanem közel másfél évtizeddel korábban. Fokozatosan, feladatról feladatra nőttem bele a politikába, így számomra nem jelent cezúrát az elnöki periódus. És remélem, az RMDSZ számára sem: a Szövetség nagy ereje a folytonosság a szervezetben és a munkában. Egymásra épülnek a teljesítmények, a programok. Nem is nagyon történhet

Fodor Sándor író, műfordító

2016-ban új alapokra helyeztük a székelyföldi jégkorongot. Újra van utánpótlása legkedveltebb csapatsportunknak!

másként, ha értékeink és célkitűzéseink sem változnak. Lehet a hangsúlyokat markánsan máshová tenni, de a feladatok ugyanazok maradnak. Én a folytonosságban hiszek, és a legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy az elmúlt nyolc évben is meg tudtuk őrizni, hellyel-közzel bővíteni jogainkat, intézményeinket egy cseppet sem kedvező időszakban. Jövő tavasszal az Európai Parlamentbe választunk képviselőket. Mostanában sok bírálat éri az EU-t. Ön szerint megérte csatlakozni? Nem kérdés. Az országnak és nekünk, erdélyi magyaroknak is. Az

lehetősége elképzelhetetlen volna az uniós tagság nélkül. És az is igaz, hogy számos területen jobbítani kell az EU működését. Ha valaki azt gondolja, hogy a brüsszeli bürokráciát tovább kell erősíteni, az téved. Az Unió eltávolodott az emberektől, akik egyre kevésbé értik a rendszer működését, és hidegen hagyja őket, ami lehetőségként érkezhet Brüsszelből. Ezért valóban szükség van egy reformra, nem felületesre, hanem olyanra, amely ebből a valós problémából indul ki. De ha kifejezetten az őshonos kisebbségek szemszögéből közelítjük meg a kérdést: ha egységesen lehet kezelni a fogyasztóvédelmet,

Az európai parlamenti választáson azért kell minél nagyobb számban elmenni szavazni, hogy érvényre tudjuk juttatni akaratunkat, felmutatni: a Kárpát-medencében egy olyan erős magyar közösség él, amellyel számolni kell. Unión kívül Románia még szegényebb, gazdasági és biztonsági szempontból még kiszolgáltatottabb ország volna. Szokták mondani, hogy a jót könnyű megszokni. Ma már hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az infrastruktúra vagy a mezőgazdaság fejlődése vagy éppen a szabad munkavállalás

1927-ben a Hargita megyei Csíksomlyón született. Az ötvenes évek elejétől jelentek meg novellái. Első köteteiben többnyire a székely falusi világ írójaként mutatkozott be, és a bensőséges átéléssel megörökített táj, a Móricz Zsigmond-i novella hatását éreztető emberábrázolás voltak írásainak fő jellemzői. Tucatnyi gyermek- és ifjúsági regénye, elbeszéléskötete jelent meg, de mindezek között időtálló alkotása a Csipike, amely a határon túl is ismertté tette nevét. A szerző bevallása szerint a sikerhez nagyban hozzájárultak Rusz Lívia rajzai is. A Csipike egyes darabjait D. R. Popescu fordította román nyelvre, ezen kívül orosz, litván és német nyelven is megjelentek.

meg azt, hogyan kell karácsony előtt a malacot a kolbászba tölteni, akkor a sokszínűséget hirdető Európai Unióban a jogrend részévé kell tenni az őshonos kisebbségek védelmét is. Tény, hogy a Minority SafePack (MSPI) európai kisebbségvédelmi

Kovács Ildikó bábszínházi rendező

kezdeményezés sikere feltette az európai térképre az RMDSZ-t. De miért nem adták még le az aláírásokat? Az MSPI megmutatta az erőnket, ami fontos. Egyébként az egész folyamat csúszik az eredeti tervekhez képest, hiszen ha belegondol, még 2013-ban kezdeményeztük. Ezért úgy döntöttünk, hogy csak a választás után nyújtjuk be az új bizottságnak. A választások előtt kicsi az esélye annak, hogy érdemben foglalkozzanak velünk, hiszen mindenki a kampányra készül. Ön általában véve bizakodó uniós ügyekben. Ez kiterjed a magyar választók aktivitására is? Nem tart attól, hogy a sok bírálat hatására az erdélyi magyarok kisebb számban mennek el szavazni? Én a választásban egy lehetőséget látok arra, hogy változtassunk azon, ami nem tetszik nekünk. Ám változtatni csak akkor lehet, ha jelen vagy, azaz szavazol. Nem lehet úgy harcolni, ha nem vagy ott. Legyen szó kisebbségi jogokról vagy támogatási politikáról. A lelátóról lehet kommentálni a csatár teljesítményét, de gólt rúgni csak akkor lehet, ha a pályán vagy. Azért kell tehát minél nagyobb számban elmenni szavazni, hogy érvényre tudjuk juttatni akaratunkat, felmutatni: a Kárpát-medencében egy olyan erős magyar közösség él, amellyel számolni kell – ez minden választásra, így a mostanira is igaz.

Sepsiszentgyörgyön született 1927ben. Harag György a bábozás nagyasszonyának tartotta. 1949-ben szegődött a kolozsvári bábszínházhoz. Mivel akkoriban nem volt bábszínészképzés, fiatal kollégáival egymást segítve, autodidakta módon fejlesztették magukat. Vállalta a rendezést, és bár nem volt hozzá semmilyen képzettsége, a fantázia, a szakma iránti alázat és a gyakorlat jó rendezővé tette. Keze alatt a kecskeméti Ciróka Bábszínház jelentős alkotóhellyé vált, az onnan indult kezdeményezés országos bábfesztivállá nőtte ki magát. Egész életében azért küzdött, hogy a bábozást, a bábjátékot a színházéval azonos mércével mérjék.


5

Bodor Pál költő, publicista, műfordító, szerkesztő

Sógor Csaba Winkler Gyula európai parlamenti képviselők Másik teendőnk az érdekvédelemmel kapcsolatos. Minél több külföldi partnerünknek el kell mondanunk az erdélyi magyarságot ért sérelmeket. El kell mondanunk a valóságot a példaértékűnek beállított romániai kisebbségi helyzetről. Nem vagyunk egyedül! Vannak partnereink, akik jártak Erdélyben, ismerik és szeretik közösségünket, akik beszélnek rólunk és kiállnak értünk külföldön is. Ezt a munkát folytatnunk kell, nem szabad visszafordulnunk, hiszen számunkra ez létkérdés!

1930-ban született Budapesten. Hatéves korától Romániában élt, egészen 1983-ig. A publicisztikában egyéni műfajt teremtett lírai röplapoknak nevezett glosszáival, amelyekben időszerű politikai kérdésekhez szólt hozzá. 1970-től a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője lett. Itt sikeresen alakította ki a nemzetiségi adások színterét, mind a magyar, mind a német adásokat. Minden hét első napján magyar műsorokat, tévéjátékokat közvetítettek, irodalmi műveket népszerűsítve, vagy éppen diákokat szerepeltetve. A sajtóban és a közéletben sokat tett a romániai magyarokért, számtalan leleplező cikket írt a Ceauşescu-diktatúráról.

1945-ben született Kolozsváron. Az erdélyi irodalomtudomány és -történet kiemelkedő kutatója volt. Egyetemi tanárként diákjaiért a diktatúra éveiben mindvégig kiállt, tiltakozva – egész a tanügyminisztériumig menően – megkülönböztető és erőszakos kihelyezésük ellen. Az egyetemen tartott óráit egy interjúban szigeteknek nevezte, ahol az irodalom oktatásán keresztül eljuthatott a vágyott szabadsághoz.

Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanár, publicista

Az Európai Unió gazdasági hozadéka nyilvánvaló: településeink uniós forrásokból gyarapodnak, fejlődnek. A támogatásoknak köszönhető a mezőgazdaság fejlődése, pénzhez jutottak a kisvállalkozók. Ezek az eredmények mind az erdélyi magyar családok jólétét szolgálják. De a támogatások nem maguktól jönnek! Sok brüsszeli erő a Kohéziós Politika és a Közös Agrárpolitika költségvetésének csökkentéséért harcol, miközben nekünk épp ezek a legfontosabbak, mert innen finanszírozzák közberuházásaink nagy többségét. Mi azt várjuk el az Uniótól, hogy tovább-

Domokos Géza szerkesztő, író, műfordító és politikus

ra is támogassa a kisközösségek modernizációját, ott fejlesszen, ahol erre a legnagyobb szükség van, a szegényebb régiókban. A 2019-es európai parlamenti választáson nemcsak Európa jövőjéről, hanem saját jövőnkről is döntünk. Most dől el, hogy milyen mértékben támogatja az Unió az erdélyi gazdákat, vállalkozókat, településeket. Rajtunk múlik, hogy ennek az átalakulásnak nyertesei vagy vesztesei leszünk. Jövő májusban azért kell összefognunk, hogy Európa olyanná váljon, amilyennek megálmodtuk: a nemzetek, nemzeti közösségek és régiók Európája, ahol kisebbség és többség otthon érzi magát, esélyt és támogatást kap a gyarapodásra.

1928-ban született Brassóban. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalapítása és a szervezet országos hálózatának felépítése nagyrészt az ő érdeme. A Szövetség első elnöke volt 1993-as visszavonulásáig. Töretlenül kitartott politikai hitvallása mellett az egyik legnehezebb időszakban: szövetségi elnökként és parlamenti képviselőként mindent megtett a magyarellenesség megfékezéséért, és nem hagyta, hogy a magyar közösséget letérítsék a jogérvényesítés útjáról.

1910-ben született Csíkszeredában. Nevéhez fűződik a napjainkban is legnépszerűbb csíkszeredai sportág, a jégkorong megalapítása a Hargita megyei városban. A legendák szerint 1928-ban a csíkszeredai hokit egy, a Vigadóban vetített filmhíradó indította el, amelyben egy jégkorongmeccset mutattak be, és erre mondta Vákár Lajos: „Ilyet mi is tudunk csinálni!” Hamarosan sikerült Bécsből felszerelést rendelni, és Balogh János, valamint Dóczy András segítségével elindultak az edzések. A csapat egyik legjobb játékosaként 1929. január 6-án pályán volt a csíki hoki első hivatalos mérkőzésén, amelyet Szinaján rendeztek a bukaresti Tennis Club Român ellen. A csíkszeredai klub 1933-tól kezdve indult a Román Bajnokságon.

Vákár Lajos jégkorongozó, edző és sportvezető

www.rmdsz.ro

Ma, az uniós csatlakozás után 11 évvel az Európai Unió sokkal hangsúlyosabban foglalkozik a nemzeti kisebbségek kérdésével, mint 2007 előtt. Elvittük Erdélyt Európába: a nyugat-európai közvélemény más szemmel tekint ránk, erdélyi magyarokra, kisebbségi közösségre. Egyre több olyan törvényt fogadunk el az Európai Parlamentben, amely a védelmünket szolgálja. Ez hosszú folyamat, a helyzetünk közel sem rendezett. De azon dolgozunk nap mint nap, hogy létrejöjjön egy egységes, európai keretszabályozás, ami a kisebbségeket védi.

JÖVŐ EURÓPÁBAN

Üzenet Európából


KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS UNIÓS FORRÁSOKBÓL

6

15 éve, az uniós csatlakozás előtt Kémer utcáinak a 90 százaléka csak traktorral és szekérrel volt járható. Mostanra a település négy irányból is megközelíthető. Sikerült 25 km mezei utat is kiépítenünk, amely a gazdák nagy örömére szolgált. Most már nemcsak a falu belső utcáit sikerült korszerűsíteni, hanem a mezőre is modernizált úton járhatnak a gazdák.

Az uniós csatlakozás előtt a település eléggé lerobbant állapotban volt. A közintézmények felújításra vártak, az úthálózat teljesen régimódi volt, sem ivóvizünk, sem szennyvízhálózatunk nem volt. Olyan dolgokat tudtunk finanszírozni uniós forrásokból, amelyek helyi költségvetésből nem sikerülhettek volna. Az állami támogatás a hétköznapi kiadásokat tudja csak fedezni. Befejezett pályázataink között említeném útjaink leaszfaltozását, restauráltuk és felújítottuk a Komáromy-kúriát. Horváth Béla Szalacs község polgármestere

Szabó Levente György Kémer község polgármestere

Marosszentgyörgyön a legjobb emberek élnek: románok, magyarok, romák egyetértésben és keresztény felebaráti szeretetben. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy mi példát tudunk mutatni arról, hogy lehet békében és jól együtt élni. Az uniós csatlakozást megelőző időszakban poros, köves, sáros utak voltak a községben. 2008-ban kezdődött el az utak korszerűsítése uniós támogatásokból. Ezt a gyerekek is pozitívan élték meg, ugyanis kerékpározni és rollerezni kezdtek az utakon, amit azelőtt nem nagyon tudtak megtenni. Az elmúlt 3 évi költségvetésünknek 20 százaléka volt helyi és kormánypénz, 80 százaléka pedig európai uniós pénz. Sófalvi Sándor Szabolcs Marosszentgyörgy község polgármestere

Uniós támogatás nélkül itt most is földúton járnánk...

A minőségi munkagépek meg­ könnyítik mindennapjainkat. Az uniós pénzek megteremtik a kistelepüléseknek a lehetőséget a fejlődésre.

Oroszhegyre az elmúlt tíz évben sokan hazatelepedtek, itthon építkeznek, tesznek a közösségért és egyre több a nagycsalád a településen. Közösségünk is összeforrottabb ma, mint 15 évvel ezelőtt. Az uniós csatlakozás óta elért eredményeket, beruházásokat a saját erőnkből soha nem tudtuk volna megcsinálni. Pusztán román állami segítséggel talán tízszer ennyi időbe telt volna, hogy ugyanezeket megvalósítsuk. Oroszhegyen uniós pénzből 17 km utat aszfaltozunk le, utakat köveztünk le, iskolákat, sportpályákat építettünk, és épületeket, közintézményeket újítottunk fel. Egy uniós pályázat segítségével felújítottuk az Egészségházunkat, ahová a korszerűsítés után rögtön beköltözött hat egészségügyi szolgáltatás. Bálint Elemér, Oroszhegy község polgármestere

www.rmdsz.ro

Jövőt építünk gyermekeinknek.

Az uniós csatlakozás óta Csíkszépvíz az egyik legjobban rendbetett település a környéken. Az első uniós pályázatot Hargita megyéből mi hívtuk le, abból épült a víz- és csatornahálózat. Azóta pályázatok segítségével gázhálózatot, üvegszálas telefonrendszert, utakat, parkolókat, tereket, építettünk és újítottunk fel. Ferencz Tibor Csíkszépvíz község polgármestere

Csökkentenünk kell a bürokráciát! Lehessen egyszerűbben támogatáshoz jutni! A sikeres pályázatok mögött több ezer oldalnyi papírmunka van. Ezresével tornyosulnak a dossziék a polgármesteri hivatalokban. Az önkormányzatok számára mindez elképesztő mennyiségű munkát jelent.


Nem örvendtünk, amikor a karácsonyi disznó levágását az Unió szabályozni kezdte. Kinek hiányzik, hogy megmondják, merre görbüljön az uborka? Ezek kevésbé fontosak, viszont ne feledkezzünk meg arról, hogy a gazdaságok jelentős része eltűnt volna támogatások nélkül. Az Unió segítségével sokan nem csupán megmaradni, de fejlődni is tudtak. Az Unió segítsége nélkül nagyon sokan nem maradhattak volna itthon.

Bíró Mónika sóváradi gazda

A családommal 200 hektáron gazdálkodunk, 150 szarvasmarhánk van. Testvéremmel közösen csináljuk, mindketten ebben az ágazatban diplomáztunk. Az európai uniós csatlakozás után két évvel már kaptunk támogatást, ami felgyorsította a gazdaság fejlődését. Tíz éve tizenhét szarvasmarhánk volt: ma százötven van. Cziriák Sándor 28 éves gyergyócsomafalvi gazda

A korházban évente 36 ezer sürgősségi esetet, közel 20 ezer bent fekvő-, járóbeteg- rendelőinkben pedig közel 100 ezer pácienst látnak el. A sürgősségi korház az uniós támogatások előtt szegényes eszköztárral rendelkezett. Az uniós pályázatnak köszönhetően ki tudtuk alakítani a különböző osztályokat, és minőségi eszközökkel tudtuk felszerelni. Ma sokkal biztonságosabb a kórházunkban a szülés, tudjuk biztosítani a problémás kisgyerekek kezelését, és bízom benne, hogy ez segíti a jövőben a gyermekvállalási kedvet. András Róbert, a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház igazgatója

7 KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS UNIÓS FORRÁSOKBÓL

Európai Unió – a fejlődés eszköze

Nem szerettem volna állami munkahelyre menni, és adódott ez a lehetőség: olyan uniós pályázatok, amelyek fiatal gazdáknak szólnak, és amelyeknek a keretén belül pályáztam. 9 fejős tehénnel, 30 hektár földdel, 1 traktorral meg egy utánfutóval kezdtem el. Írtam farmfejlesztésre egy pályázatot, ebből vásároltam egy új kaszagépet, 3 törzskönyvezett fejőstehenet, 1 traktort meg 1 gereblyegépet.

Az uniós támogatásoknak köszönhetően Háromszék lakói minőségibb orvosi ellátásban részesülnek.

Az itthonmaradás eszköze Egy induló vállalkozás számára nagyon nagy terhet jelent a különböző eszközök beszerzése. Szintén nagy nehézség az alkalmazottak fizetésének előteremtése. Az Unió segítségével több ezer erdélyi vállalkozás indulhatott el. Enélkül ezeknek a vállalkozóknak a jelentős része ma külföldön dolgozna. Az Unió támogatásával nemcsak maguk és családjuk, hanem alkalmazottaik számára is megélhetést biztosítanak.

Szabó Zsuzsa Enikő széki lakos, a kolozsvári műszaki egyetem hallgatója, fiatal vállalkozó

Borászaink a Szilágyságban új munkahelyeket teremtettek a pályázatoknak köszönhetően.

Kémer, Kárásztelek, Sarmaság, Sámson és Balla domboldalait gyönyörű szőlősök borították valamikor. Az uniós támogatásoknak köszönhetően ezeket a kerteket újra lehetett telepíteni. Kémeren több mint 36 hektár földet sikerült beültetni szőlővel, Kárászteleken megközelítőleg 40 hektárt, Szilágylompért településen közel 50 hektárt. Magura oldala is újra be van ültetve. Borpincészetet is létrehoztunk, egy újabb uniós pályázatnak köszönhetően pedig a szükséges felszerelést is meg tudtuk vásárolni. A szőlőhöz és a pincészethez panzióra is szükségünk volt. Ezért újra pályáztunk, és egy 80 hektáros puszta terület közepébe panziót építettünk. Több mint 200 vendéget tudunk fogadni. A borászat és a panzió 47 embernek jelent biztos munkahelyet, a szőlő megmunkálásán 70 ember dolgozik. Szaboszlai Attila vállalkozó és tanár

www.rmdsz.ro

Mindig is kedveltem a néphagyományokat, ezért úgy gondoltuk, belevágunk egy olyan vállalkozásba, amelyben hagyományos abroszokat, függönyöket, párnákat varrunk és hímzünk. Ez a vállalkozás egy európai uniós projektnek köszönhetően valósult meg, másképp nem is sikerülhetett volna. A 70 százalékos uniós támogatásból a gépektől a fogyóanyagokig mindent meg tudtunk vásárolni. Minden olyan termék a birtokunkba került – varrógép, hímzőgép, vasalószerkezet, szegőgépek, jó minőségű textiláru, pamutból és lenvászonból készült csipkék –, amelyekkel elindulhatott a vállalkozás.


8

1918. november 3.

1920. június 4.

A Padova közelében levő Giusti-villában az Osztrák–Magyar Monarchia és az Antant képviselői aláírják a fegyverszünetet. Ezzel véget érnek az első világháborús események a Monarchiában.

Magyarország képviselete aláírja a trianoni békeszerződést, amely 1921-es ratifikációjával törvényerőre emelkedik.

1918. december 1.

1922. december 28.

Gyulafehérváron az erdélyi Román Nemzeti Tanács nemzetgyűlést hív össze, amelyen kimondják „a románoknak s az általuk lakott területeknek az egyesülését Romániával.”

Kolozsváron megalakul a Néppárt, és a Nemzeti Párt összeolvadásával a romániai Országos Magyar Párt (OMP). Elnök: Jósika Samu báró.

Impériumváltás korszaka

Négy nemzedék története

Pillanatképek egy évszázadból

1918. november 13–14.

Román–magyar tárgyalások zajlanak Aradon, a magyar kormány részéről Jászi Oszkár vezetésével. A Román Nemzeti Tanács (RNT) bejelenti igényét Kelet-Magyarország 26 vármegyéjére.

1918. december 22.

Az erdélyi magyarság kolozsvári nagygyűlése. Két nappal később, karácsonykor a román hadsereg Neculcea tábornok parancsnoksága alatt bevonul a városba.

1947. december 30.

1945. február 7.

Lemondatják I. Mihályt, és kikiáltják a Román Népköztársaságot. Januárban a harmadik Groza-kormány kinevezésével gyakorlatilag megtörténik a kommunista hatalomátvétel záróakkordja.

Romániában Nemzetiségi Statútumot fogadnak el. A törvény 30 százalékos nemzetiségi arány esetében lehetővé teszi a nyelvhasználatot az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban.

1921. január 23.

Megjelenik a Kós Károly, Zágoni István és Paál Árpád által jegyzett Kiáltó szó című röpirategyüttes.

1956. október 24. és november 1.

1948. december 10–12.

A magyar forradalom kitörésének hatására a Román Munkáspárt Politikai Bizottsága Erdélybe küldi a pártvezetés néhány tagját, hogy „lenyugtassák” a kedélyeket.

Kolozsváron ülésezik a Magyar Népi Szövetség utolsó kongresszusa. A szervezet ezt követően érdemi eredményeket nem tud elérni, vezetői java része már börtönben ül.

A kommunizmus időszaka 1948. június 11.

1957. május

Az államosítás napja, mely az oktatást és a magyar egyházakat is érinti.

1946. november 19.

Parlamenti választást tartanak Romániában, amelyet a kommunisták által vezetett Demokratikus Pártok Blokkja nyer meg. A Magyar Népi Szövetség 29 képviselője kerül az országgyűlésbe.

1952. július 18.

A sajtóban közzéteszik a Sztálin által is láttamozott új román alkotmánytervezet szövegét. Ez előírja a Székelyföld közigazgatásiterületi autonómiáját és a Magyar Autonóm Tartomány létrehozását.

Márton Áron bérmakörútja a Székelyföldön, ahol óriási tömegek fogadják. Június 10-én kénytelen körútját megszakítani, visszavonul gyulafehérvári rezidenciájába, ahol 1967-ig házi őrizetben tartják.


1923. március 29.

Szentesítik a Román Királyság új alkotmányát, amely a nemzeti kisebbségek fogalmát nem ismeri el.

1939. január 17.

1940. augusztus 30. A második bécsi döntés értelmében Magyarországhoz visszakerül az 1920-ban Romániának ítélt területből 43 ezer km2, az ún. ÉszakErdély. Továbbra is Románia része marad Dél-Erdély, mintegy 60 ezer km2.

A magyarság társadalmi képviselői megállapodást írnak alá a Nemzeti Újjászületési Fronttal. Február 11-én megalakul a Magyar Népközösség a NUF magyar tagozataként Kolozsváron, Bánffy Miklós vezetésével.

Két világháború közötti időszak

1940. december 14.

9

Megalakul az Erdélyi Párt.

1944. május 15.

Megkezdődik Észak-Erdélyben a zsidók gettóba telepítése. A gettókban összegyűjtött több mint négyszázezer embert a nyár folyamán németországi koncentrációs táborokba szállítják.

1944. október 16. Létrejön a Magyar Népi Szövetség.

A második világháború időszaka

A kommunista hatalomépítés időszaka

1940. szeptember 5–13.

1944. november 14. – 1945. március 23.

A magyar hadsereg bevonul a Magyarországnak ítélt erdélyi területekre. A katonai akció során több súlyos katonai incidens történik.

1940. augusztus 16–24.

Szovjet katonai közigazgatás Észak-Erdélyben.

1944. augusztus 23. és 24.

Turnu-Severinben eredménytelen román–magyar diplomáciai tárgyalások zajlanak a két ország határairól. Olaszország és Németország döntőbíráskodást vállal a kérdésben, amelyet végül mindkét fél elfogadott.

I. Mihály király a hadsereg és az ellenzék támogatásával letartóztatja Ion Antonescut és kormánya tagjait. Románia hadat üzen Németországnak és átáll a szövetségesek oldalára. A szovjet hadsereg eléri a Kárpátokat.

1989. december 24. 1968. június 28.

1959. április 2.

Többek tiltakozása ellenére összevonják Kolozsváron a Bolyai és Babeș egyetemeket Babeș–Bolyai Tudományegyetem néven.

A bukaresti pártvezetés a magyar értelmiségiek küldöttségével találkozik. A tanácskozás után létrehozzák a Kriterion Könyvkiadót, A Hét kulturális-közéleti hetilapot, és ekkor indul be a román tévé magyar nyelvű műsora is.

1989. december 16–19.

Temesváron tüntetők megakadályozzák Tőkés László református lelkész kilakoltatását. A brutális rendőrségi beavatkozás hírére a városban, majd országszerte hatalmas tiltakozó demonstrációk kezdődnek.

1982 márciusa

1968. február 16.

A Nagy Nemzetgyűlés törvényt hoz az ország közigazgatásiterületi átszervezéséről. Erdélyben tizenhat megyét hoznak létre. A történelmi Székelyföld három megye, Maros, Hargita, Kovászna közt oszlik meg.

Megjelenik az Ellenpontok című romániai magyar szamizdat első száma Nagyváradon. Nyolc számot ér meg, míg a csoportosulást fel nem számolja a Securitate. A közreműködők többsége kivándorol.

Bukarestben és több erdélyi városban magyar érdekvédelmi tömörülések kezdeményei alakulnak.

1989. december 25.

1989. december 21–25. Nicolae Ceaușescut Bukarestben, a diktátor parancsára összehívott tömeggyűlés elűzi hatalmából. A menekülő diktátort és feleségét december 25-én egy katonai rögtönítélő (statáriális) bíróság halálra ítéli. Az ítéletet azonnal végrehajták.

Megalakul a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Ideiglenes Intézőbizottsága. Az ideiglenes vezetőség: Domokos Géza elnök, Tőkés László tiszteletbeli elnök, Verestóy Attila titkár. A Szövetség megfogalmazza első kiáltványát.


NYÁRY KRISZTIÁN

www.rmdsz.ro

IRODALOM

10

Az asszony, akinek hét neve volt dy Endre, Anatole France, Constantin Brâncuși, Hollósy Simon, Auguste Rodin, Márffy Ödön, Henri Bar­ busse, Romain Rolland és Erzsébet román királyné. Aligha lehetne kevésbé összeillő művészi névsort összeállítani a huszadik század elejéről. Pedig van, ami mégis összeköti őket. Pontosabban valaki: Bölöni Györgyné Márkus Ottília. A magyar és román kultúra nyugat-európai nagykövete, az avantgárd, a népi és a klasszikus művészetek értő ismerője, a baloldali újságíró, aki koronás főkkel is szót értett. Ki volt ez a mindig nevető, örökmozgó román asszony, akinek 2017-ben Nagykárolyban Adyval közös szobrot emeltek, s aki irodalmi nevét is a költőtől kapta? Már a neve sem egyszerű kérdés: aki ennyire színes életet élt, azzal előfordul, hogy névből is több jut neki. Ha Márkus Ottíliáról szeretnénk megtudni valamit, hét különböző névre kell rákeresnünk a könyvtárakban. Középhomoródon született 1873-ban Otilia Marchiș – egyes források szerint Marchișiu – néven. Apja, a falu román esperese, Gheorghe Marchiș nem volt gazdag ember, de gyermekei taníttatására sokat áldozott. A lány Nagykárolyban tanult, itt ismerkedett meg 17 éves korában Cornel Cosmutza jómódú postatiszttel, aki hamarosan feleségül vette. Ugyanebben az évben bátyját, Romulus Marchişt Szatmárnémetiben görög katolikus pappá szentelték. A báty a román nemzeti ügy harcos szószólója lett, számos konfliktust vállalt a magyar egyházi és világi hatóságokkal. Otilia élete és világnézete teljesen máshogy alakult. Férjét a császári és királyi posta Szarajevóba helyezte vezérigazgatónak, a román házaspár az annektált Boszniában a megszálló magyarok képviselőinek számított. Az ifjú feleség nem is sokáig maradt, férje pénzén Münchenbe utazott, ahol festőnövendékként beiratkozott Hollósy Simon híres magániskolájába. Csakhamar felismerte azonban, hogy neki nem annyira az ecset, mint inkább a toll az igazi eszköze, és művészeti kritikákat kezdett írni. Cikkeit magyar, román és francia nyelven írta – egyformán színesen és pontosan. Emellett műtárgyakat vásárolt a Magyar Nemzeti Múzeum megbízásából. Nem is akárhol: egy nagyobb összegű örökséget felélve férje oldalán Indiától Ceylonon át Kínáig és Japánig beutazta egész Ázsiát. Útjáról – Kozmutza Kornélné és Kozmutz Kornélia néven – cikksorozatban számolt be a budapesti és erdélyi lapokban. Egy rövid időre még visszatért Szarajevóba,

A

de csak azért, hogy megmondja férjének, túlságosan szereti a függetlenséget, úgyhogy barátságban elváltak egymástól. Az asszony Párizsba költözött, ahol a magyar és román emigráns értelmiség mellett a francia művészkörökkel is hamar kapcsolatba került. Cikkeit innentől Márkus Ottília néven küldte Magyarországra. Román újságokba nem írt, de levelező kapcsolatba került a Carmen Sylva néven verseket és novellákat publikáló Erzsébet román királynővel, akinek a párizsi művészvilág több izgalmas képviselőjére is felhívta a figyelmét. Mint tárlatokat és szalonokat járó újságíró megismerkedett Claude Monet és Paul

dologról. Csókolja kezedet Ady – P. S. Diskreció.” A párizsi társasághoz tartozott Bölöni György újságíró is, aki a költőhöz hasonlóan régi nemesi családból származott, és úgyszintén harcos baloldali demokrata volt. „György volt az a tipusu úrmagyar, / Kit ha a sorsok kultúrába löknek, / Egyenesen és túlzón rokona / A francia Égalité Fülöpnek. / Mikor az ilyen szenten ittasul, / Még a forradalmas zsidónál is jobb. / Nem sok örömös történt e hazában / Akkor sem, de György hitt és izgult bátran” – mutatta be poémájában Ady. Bölöni világjobbító eszméire nemcsak a költő, hanem Márkus Ottília is fogékonynak bizonyult.

Ady az Otika becenevet átalakítva Itókának keresztelte át a mindig jókedvű asszonyt. Gaugin festőkkel, Antoine Bour­ delle szobrásszal, Auguste Rodinnel és családjával pedig szoros baráti viszonyba került. Az idős mester, akit akkoriban a világ legnagyobb szobrászaként ünnepeltek, titkári feladatokkal is megbízta az örökmozgó fiatalasszonyt. E megbízatás a román és egyetemes művészettörténet szempontjából is jelentősnek bizonyult: Márkus Ottília bemutatta Rodinnek a Bukarestből érkezett Constantin Brâncuşi-t. A fiatal szobrász számára a román királynétól is ajánlólevelet szerzett, és elérte, hogy Rodin felvegye segédjének a műtermébe, ami egy csapásra elindította a karrierjét. A legszorosabb kapcsolata azonban mégsem a román, és nem is a francia művészvilághoz kötötte Márkus Ottíliát. Megismerkedett erdélyi földijével, Ady Endrével, s az ismeretségből igazi mély barátág alakult. A költő beavatta Lédával való viharos szerelme részleteibe, és nagyon gyakran fordult hozzá bizalmas kérdésekkel, rengeteg levelet is váltottak – akár Párizson belül is. Ady az Otika becenevet átalakítva Itókának keresztelte át a mindig jókedvű asszonyt. „Kedves Itóka, nagyon szeretnélek már látni, de te ismered az én napi életemet. Ha teheted – írta a költő egy sürgönyében – ma 1/2 11-kor légy a Monceau-kocsmában. (…) Szeretnék beszélni ezer

Kilenc évvel volt idősebb a férfinál, ráadásul elvált, de ez nem jelen­ tett akadályt: néhány találkozás után egymásba szerettek. Amikor Bölöninek olykor Magyarországra kellett utaznia, vágyakozó leveleket küldött kedvesének: „ha együtt lehetnénk, együtt öleléssel enyhíthetnők egymás bánkódásait, és egymást kitartásra és munkára bíztatva kivernőnk egymásból minden elcsüggedést. Egy a mi betegségünk és egy lesz a gyógyítása is: ha ismét láthatjuk egymást, meggyógyulunk lélekkel és testtel mind a ketten. (…) Az érted való nagy vágy zakatol és

dolgozik bennem. Ez erősebb és izzóbb, kitartóbb minden más erőnél: ez el fog engem lendíteni hozzád, és megadja, hogy egymáséi lehetünk.” Itóka fennmaradt válaszleveleiben a boldog szerelem őszinte eufóriája ragadja meg az olvasót: „Feketecukrom, arany Gyurikám, (…) nagyon szép vagyok, és bőrömbe se férek az örömtől: már útban vagyok feléd! (...) Látod, milyen Vigyorka lettem! Kövér és piros vagyok, ha meglátsz, tudom, kacagni fogsz te is – csak vigyázz ám, mert nagyon bolondos vágyakkal jövök hozzád, és rossz leszek nagyon, nagyon. Édes, arany Gyurikám! Nem bírok már magammal!” Házasságot egy jó darabig mégsem kötöttek. Ennek talán az lehet az egyik oka, hogy egy időre újabb udvarló is színre lépett. Itóka 1909-ben interjút készített a 65 éves Anatole France íróval. A világ egyik legnépszerűbb írójának számító férfi akkor már két házasságon volt túl, és a nők iránti vonzalma idősebb korára sem mérséklődött. Azonnal udvarolni kezdett a tűzrőlpattant újságírónak. A munkakapcsolatból csakhamar barátság lett, bár könnyen lehet, hogy ennél kicsivel többről volt szó. Az író titkárként alkalmazta Márkus Ottíliát, és azonnal hos�szabb olaszországi útra indult vele. Az asszony néhány évvel később meg is írta utazásuk történetét, de a személyes szálakról illemtudóan hallgatott. Akárhogy is történt, Itóka visszatért Párizsba, és újra Bölöni oldalán vigasztalta a


hallgatásai során elárulták, valójában Bölöni György érdekli őket. Ha az asszony hazahívja a férjét, akkor szabadon engedik, ha nem, akkor elítélik kémkedésért, közölték. Nem tette. Semmilyen bizonyítékot vagy terhelő adatot nem találtak ellene, mégis hetekig tartották fogva köztörvényes bűnözőkkel együtt egy fűtetlen, poloskás cellában, hátha megtörik. Nem fürödhetett, bőrbetegségeket és tetvet szedett össze, számos módon megalázták, de nem vallott mást. A francia és az osztrák követség is megpróbált közbenjárni az érdekében, és neves magyar értelmisé-

élelmet vittek a gyűjtőfogházba, szép lassan közel kerültek egymáshoz. „Ha Ödön nem volna úgy mellettem, ahogy mellettem van , teljesen egyedül volnék képtelen körülmények között – írta Csinszka Bölöni Györgynek Bécsbe. – Ödön egy drága, jó fiú. Építeni lehet rá. Maga a becsület. Nekem ezekbe a nehéz, szomorú időkbe egyetlen megnyugtató tiszta és biztos lehetőség.” Amikor Itókát hat hét múlva elengedték, Csinszka és Márffy már egy pár voltak. Bár vádat továbbra sem emeltek ellene, útlevelét elvették, így az országot nem hagyhatta el. Végül egy barátnője segítségével kalandos körülmények között szö-

A Bölöni házaspár Párizsban aktív szereplője lett a magyar e­migrációnak, a férj eközben a magyar nyelvű Párizsi Hírlapba írt, és szerkesztette a Le Monde magyar könyvei című sorozatot. Franciaországban írta meg legismertebb és legfontosabb munkáját, Az igazi Ady című személyes hangú, mégis forrásértékű életrajzot, Itóka pedig cikkeket és könyveket írt Brâncuşi-tól Anatole France-ig több, általa személyesen is ismert művészről. Csak az újabb háború után, 1945-ben térhettek vissza Budapestre. Bölöni egyike lett annak a nyolc közéleti személyiségnek, akiket nem pártok jelölésével, hanem szellemi tekintélyük miatt választottak be a nemzetgyűlés-

kött át az osztrák határon. Bécsben már férje várta, aki időközben a magyar emigráció napilapjának, a Bécsi Magyar Újságnak lett újságírója, majd a felelős szerkesztője. Itóka pedig megírta budapesti hányattatásainak történetét. A kötet a Szenvedések könyve címet viselte, talán hogy tükörpárja legyen Tormay Cécile vörösterrorról szóló munkájának, a Bujdosó könyvnek. A szerző ez egyszer nem írói álnevén, Kémeri Sándorként publikálta írását, hanem asszonynevén, Bölöni Györgynéként, ezzel sugallva, hogy megaláztatásait férje ne-

be. Később Magyarország hágai nagykövetévé nevezték ki, felesége is vele tartott. Ady „úrmagyar” barátja a kommunista rendszer egyik lojális értelmiségi támogatója lett, akinek szavára Nyugaton is sokan odafigyeltek. 1957-ben ezért is nevezték ki éppen őt az Élet és Irodalom első főszerkesztőjének, majd a Nemzetközi PEN Club egyetértésével őt választották a magyar PEN Club elnökének. Tisztségeit 1959ben bekövetkezett haláláig viselte. Ekkor már felesége nem volt mellette: Itóka 1951-ben egy hévizi nyaralás alatt agyvérzésben meghalt. Adyval töltött éveikre emlékező könyve, az Ady Párizsban csak halála után évtizedekkel jelent meg az erdélyi Kriterion Kiadó gondozásában. Az egyik legszórakoztatóbb stílusban megírt memoár, amit a költőről írtak. Amikor 2017-ben közös szobrot emeltek neki és Adynak Nagykárolyban, tisztelőik magyar zászlókkal ünnepeltek. Egy túlbuzgó megyei hivatalnok panaszt tett a román zászlók elmaradása miatt, mondván, az egyik szoboralak román nemzetiségű volt. Itóka, aki magától értetődően volt egyszerre magyar és román, nem értette volna, mi a baj, és jót nevetett volna a hatóságokon.

Itóka magától értetődően volt egyszerre magyar és román. giek is szót emeltek a kiszabadításáért. Akaratán kívül így „szerzett” új férjet Itóka Csinszkának: mivel Márffy Ödön festőnek jó kapcsolatai voltak egykori munkahelyén, a budapesti városházán, Csinszka őt kérte meg, hogy segítsen elérni Itóka kiengedését. Amíg a hivataloknál kilincseltek, vagy éppen ruhát és

vében szenvedte el. A házaspár 1923-ban visszaköltözött Párizsba, ahol a könyv franciául is megjelent. Henri Barbusse írt hozzá előszót, Romain Rolland pedig levélben üdvözölte. Hamarosan megjelent a német, az angol és a román változat is, egy csapásra világszerte ismertté téve a szerzőt.

11 IRODALOM

im erre még félénkebbek lettek, és szégyenkezve léptem ki egykori kedves otthonom küszöbén, mentem lehajtott fejjel barátaim szívességét igénybe venni. Most már minden kétséget kizáróan tudtam: nincs otthonom.” A lakók, akik maguk is hosszú menekülésen, megalázó tortúrákon voltak túl, könnyen elhitték a házmester megjegyzését, hogy a volt tulajdonos bizonyára ki akarja tetetni őket a lakásból. Valamelyikük névtelen feljelentést tett, hogy egy román asszony túlságosan sokat kíváncsiskodott az otthonukban. Itókát a rendőrség letartóztatta és fogságba vetette. Hivatalosan azzal vádolták, hogy a románok kémjeként érkezett Budapestre, de ki-

www.ezer100.ro

Léda-szerelembe mindinkább belefáradó Adyt. A költő gyakran náluk gyógyította a múzsájával átélt héjanász sebeit, s ilyenkor irigykedve nézte barátai kétely nélküli, őszintén szenvedélyes szerelmét. Bölöniék kapcsolata másként folytatódott, ahogy Adyé és Lédáé. A költő már túl volt az Elbocsátó szép üzeneten is, amikor a román pap lánya és a magyar nemesi család fia 1913ban Budapesten összeházasodott. Esküvői tanúik Ady Endre és Ady Lajos voltak. Az asszony innentől kezdve egyértelműen Magyarországhoz kötötte az életét, noha kapcsolatai nem szakadtak meg a román művészvilággal sem. Mivel úgy érezte, nőként nehezebben érvényesül, Itóka nem akart sem új asszonynevén, sem lánykori nevén publikálni: Kémeri Sándor szerzői néven jelentette meg cikkeit. A világháború után, 1918 december 1-jén Romulus Marchiş a gyulafehérvári nemzetgyűlés egyik küldötteként maga is megszavazta a Románia és Erdély egyesülését kimondó határozatot. Mialatt fivére odahaza az új román államot ünnepelte, Itóka és férje Budapesten telepedtek le – szándékaik szerint véglegesen. A viharos történelem ezúttal is közbeszólt. Bölöni elvállalta a Károlyi-kormány svájci követségének sajtóattaséi megbízatását, ezért a házaspár a Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült. Először Itóka javaslatára szülőföldjükre, az akkor már román impérium alá tartozó Erdélybe mentek, de itt Bölönit nem nézték jó szemmel a hatóságok. Mivel egyik hazájukban sem lehetett maradásuk, továbbutaztak Bécsbe. Itóka nem állt körözés alatt, ezért 1920-ban – román állampolgárként – hazatért Budapestre, hogy személyes tárgyaikat magához vegye. Egykori barátja, Ady özvegyénél, Csinszkánál szállt meg. Tudta, hogy hátrahagyott otthonukat a hatóságok rekvirálták, és erdélyi menekülteket költöztettek bele, de azt remélte, könyveik, irataik, bútoraik és más kedves tárgyaik megmaradtak. A háromszobás budai lakáson két nagyobb család osztozott. Itókát a házmester kísérte az új lakók gyanakvó tekintete előtt. „A falon legkedvesebb perzsaszőnyegem nagy, vastag kampósszegekkel átszakítva lógott porterhesen... – emlékezett később. – Egy mocsáron, rothadó krumplihéjak közt, vagyis a fürdőszobán át, benyitottunk a hálószobába. Itt volt bútoraim egy része egymás hegyén-hátán. Az eső bevert, föl sem törölték a nyomát, megrozsdásodott tőle a zsírosbödön. (…) Panasz és zúgolódás nélkül győztem le e megmásíthatatlanul reám szakadt bajt. Nem illettem egy szemrehányó szóval sem a belakoltatottakat, inkább szánalmat éreztem irántuk, amiért ilyen nem embernek való szennyben, mindent tönkre rongáló rondaságban képesek élni... Világosan láttam, minden szavamat bizalmatlanul fogadják. (…) Halk szava-


EU = SZABADSÁG

12 Az elmúlt tizenegy évben felnőtt egy generáció, akinek nem mond semmit a sorban állás, nem tudja, nem ismeri az éjszakai sort a határon, és lassan a roaming-díjról is megfeledkezik. Ez a generáció Erasmus-ösztöndíjjal élt már Európa más részén vendégdiákként, ha utazni szeretne, akkor olcsón és egyszerűen megteheti. Ez a generáció Európa bármely pontjáról ugyanúgy internetezik és telefonál, mintha itthon lenne. Ennek a generációnak építjük Erdélyt. Azért, hogy megérje itthon maradni, és azért, hogy megérje ide visszatérni.

Szabad Európa

Olaszországban, Parmában voltam Erasmussal az Arrigo Boito Zeneakadémián. Azért jelentkeztem, mert fejlődni akartam szakmailag, látni akartam, más országban hogyan tanítják a zenét, hárfát, milyen a felfogásuk, a hozzáállásuk a zenéhez. Messze túlszárnyalta az elvárásaimat, fantasztikusan éreztem magam. Tanultam, de ugyanakkor rengeteg barátot szereztem a Föld különböző pontjairól!

Habozás nélkül visszamennék. Egy igazán nagy önismereti kaland, utazás. Mivel teljesen egyedül voltam, ezért meg kellett tanulnom magamban bízni. Nyitottabb leszel mások felé, hisz mindenki körülötted más-más országból származik. Rengeteget tanultam más kultúrákról, szokásokról. A legszebb és legjobb nap az Erasmus alatt a szülinapom volt most júliusban, amikor is az ottani barátaim megleptek egy jeggyel a milánói Harry Potter-kiállításra. Mindent megterveztek, és az egész napot meg az éjszaka nagy részét is Milánóban töltöttük. Fantasztikus élmény volt a kiállítás, de főleg az, hogy ezek az emberek, akik pár hónapja ismernek csak, mennyire jó barátaim lettek. Azóta is naponta beszélünk, tartjuk a kapcsolatot. Az egyik legszebb napja volt az Erasmusomnak.

Közgázon végeztem az alapképzést, menedzsment szakon. Bécsben erasmusoztam 2016-ban.

Jelenleg mesterizek szintén ugyanazon a szakon, és szeptemberben újra Erasmussal fogok tanulni Budapesten. Nagyon várom már. Mindig is érdeklődtem a külföldi tanulás iránt, mindenképpen szerettem volna kihasználni ezt a lehetőséget. Imádok utazni, meg szerettem volna ismerni minél több különböző kultúrát. Emellett a bécsi szakmai oktatás is nagyon vonzónak tűnt. Amit kaptam, jóval túlszárnyalta az elvárásaimat: életre szóló barátaim lettek, olyan helyeken jártam, mint még soha, és rengeteget fejlődtem szakmailag!

Emese

22 éves közgazdász

Orsi

www.rmdsz.ro

negyedéves hallgató a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián

Csehországban, Prágában, a Czech University of Life Sciences-on erasmusoztam. Úgy éreztem, szükségem van erre ahhoz, hogy önállósodjak, kilépjek a komfortzónámból, külföldi embereket ismerjek meg, új kultúrákba nyerjek betekintést, más tanügyi rendszert tapasztaljak meg, s egyszerűen csak azért, mert világot szerettem volna látni. Ezeket pedig mind meg is kaptam.

Norbert

21 éves egyetemista, önkéntes

Számomra az Erasmus-ösztöndíj azért fontos, mert amellett, hogy folyton jóleső kulturális sokk alatt vagy, s érdekesebbnél érdekesebb, illetve értékesebbnél értékesebb embert ismersz meg s barátságokra lelsz, igazából magadat is megismered. Nyitottabb leszel, bátrabb minden téren, boldogabb, rugalmasabb, s egyben összekovácsolódik benned egy európai identitás. Bármikor megismételném. Ott alakult ki bennem egy folytonos fejlődésre vágyás, egy tudatosság a közösségépítés iránt. A legizgalmasabb élményem egy téli este volt, amikor kimentünk egy parkba, s kiültünk pár csillagszóróval egy jeges, fagyos dombra. Néhány fa közül kibújt a prágai vár, gyönyörűen megvilágítva. Utána pedig versenyeztünk, ki csúszik le hamarabb a jeges dombon. Először lábon kezdtük, utána meg hason, háton, ki ahogy érte. Vicces volt.

Barcelonában tanultam az Universitad Autonoma de Barcelona egyetemen. A lehetőség, hogy ingyen tanuljak egy másik országban, kihagyhatatlannak tűnt számomra. Még licisként hallottam erről a lehetőségről, és egyből úgy is álltam hozzá az első félévhez az egyetemen, hogy biztosan meg is kaphassam ezt az ösztöndíjat. Hihetetlenül jó török barátokra tettem szert, akikkel még mai napig is tartjuk a kapcsolatot, valamint egy orosz és egy litván barátnőm is lett, és ez így tökéletes volt!

Timi

Az Erasmuson az ember jobban megismeri önmagát, a környező világot, ki kell lépnie a komfortzónájából. Rengeteg értékes élménnyel gazdagodhatsz, ha nyitott vagy minden lehetőséget elfogadni. Megtanulsz toleránsabbnak lenni, érzékenyebbnek a külvilág felé. Én sokat változtam az Erasmus-ösztöndíjam által, és semmivel sem cserélném el. A legizgalmasabb élményem az volt, amikor a szobatársnőmmel, Evrimmel egy este nézegettük a repülőjegyeket, igazából Madridba vagy Portugáliába mentünk volna, de egyszer csak megjelent egy két nap múlva induló járat Izlandra. Akkor, abban a percben megvettük a jegyet, és két nap után elutaztunk Izlandra egy hosszú hétvégére. A leggyönyörűbb hely, ahol voltam valaha, és még jobb volt ez a kirándulás, mivel annyira spontán és váratlan volt. A 25 fokos Barcelonából a -1 fokos Rejkyavikban találtuk magunkat.

22 éves menedzsment szakos, panziómenedzser


AMBRUS ATTILA

a létezne időutazás, s húsz évvel fiatalabb önmagunk elérkezne 2018-ba, nem csupán borzongatóan idegennek és elidegenítőnek érezné világunkat, hanem korábban teljességgel elképzelhetetlennek is. Elképesztőnek találná, hogy Románia kisebbségi elnöke arra az alkotmánybírósági döntésre várna, amelyet maga provokált ki, s amely a kisebbségi jogok kiszélesítését gátolná. Elkeserítené az a vad ellenállás, amelyet a hatalom és az ellenzék politikusai egyaránt tanúsítottak egy magyar tannyelvű felekezeti iskola működtetése ellen. Dühössé válna, hogy noha előtte megszokottá vált, manapság úgy hoz rendeletet a Szociáldemokrata Párt oktatási minisztere, hogy bár számunkra fontos kér-

H

A politika a csoportérdekek megjelenítésének eszköze. Nekünk, erdélyi magyaroknak vannak csoportérdekeink, nem valaki ellen, hanem a jövőnk mellett. A csoportot a kooperációkészség tartja össze, miként a társadalom kohéziós ereje is az együttműködés függvénye. Az együttműködés lehetőségét a többséggel a kisebbségnek akkor is fenn kell tartania, ha rövidebb vagy hosszabb időre a többség a konfrontációban, a dominancia kiteljesítésében látja hatalmának legkönnyebb megőrzési lehetőségét. Az érdekvédelmi szövetségünk feladata az együttműködés tereinek a fenntartása, akkor is, ha azokat a többség – hatalom és ellenzék egyaránt – szűkíteni kívánja, akkor is, ha – tudva vagy tudatlanul – a romániai magyar-

Az érdekvédelmi szövetségünk feladata az együttműködés tereinek a fenntartása, akkor is, ha azokat a többség – hatalom és ellenzék egyaránt – szűkíteni kívánja. dést érint, előzetesen nem is konzultál az RMDSZ és a pedagógusi szakma képviselőivel, utólag pedig minden észérv meghallgatásától is mereven elzárkózik. Hihetetlennek találná, hogy a társadalom egy része felmentené a korrupt politikusokat, hogy kisöpörve láthassa a törvénybírókat, ügyészeket; a másik része pedig szemet huny a titkosszolgálatok titkos paktumainak törvénytelensége fölött, csak hogy börtönben lásson mindenkit, aki politizálásra (eredetileg a közjó megvalósítására) adta fejét. Elképedve hallaná az egykor szövetséges ellenzéki pártok magyarellenes kirohanásait. Talán rezignáltan mondaná: Mi nem ilyen lovat akartunk! De vajon húsz évvel korábbi önmagunk lemondó lenne-e? Fotelfilozófussá, facebook-politikussá, nemzethalál-kiáltó madárrá, vészjósló prófétává, önmaga tehetetlenségétől sírva fakadó nyavalygóvá válna-e? Végleg eltántorítaná-e a céltól, hogy zsákutcába jutottunk, leroskadna-e az utca végén egy kőre, vagy hinné, hogy érdemes az újratervezésssel próbálkozni, akkor is, ha már és még jó néhányszor járhatatlan útra tévedünk, esetleg oda terel az idők szelleme? Meghallaná-e korábbi énünk a közösségi média Szküllája és Kharübdisze közt navigálva annak bódító és elboldogtalanító szirén-énekét?

ság körében is egyre többen a konfliktusok szítását tartják üdvözítőnek, s világnézetük szerint – kelet-európai mintára – agitálnak a „vörös pestist” terjesztő baloldaliak vagy a jobboldali nacionalistákkal való együttműködés ellen. Akik ezt kívánják, azok olyan időket hozhatnak vissza, amelyektől ők maguk irtóznak a leginkább. Olyan ország létrejöttét támogatják, ahol a nemzeti kizárólagosság dominál, ahol a csoportok egymásra ható teremtőereje a pusztítás energiájává alakul át, ahol az egyént személyiségből tárggyá alacsonyítják. A politika bizony politika – mondta Mika Waltari finn író –, és döntéseit a célszerűség diktálja, nem a formális igazság. A poszt­ igazság korszakának az alkonyán nem is lenne célszerű a formális igazságra kényesen ügyelve, erkölcsi elefántcsonttoronyba vonulniuk politikusainknak. Bármennyire nehéz, bármennyire megterhelő is, folytatniuk kell az együttműködést mindazokkal, akik maguk is hajlanak a kooperációra. A társadalom ellentmondásainak felismerése, kezelése, valamikénti megoldása csak így lesz elérhető. S ha elérhető lesz, akkor húsz évvel korábbi önmagunk is megnyugodhatna: az időutazás a jelenből a múltba végképp lehetetlenné vált.

Antalffy Endre orientalista, nyelvész, irodalomtörténész, műfordító, író, költő

Ratosnyán született 1877-ben, erdélyi tanulmányait követően tudását a kairói Azhar-mecset muszlim főiskolájában, majd Jeruzsálemben és Konstantinápolyban kamatoztatta. Neki köszönhetjük az Ezeregyéjszaka eredeti szöveg alapján készült magyar fordítását és a teljes Korán magyar nyelvre való átültetését.

1887-ben született Brassóban. Gyermekkorának jó részét Parajdon töltötte, az ott szerzett élmények végigkísérték költészetét. Nem egy kritikusa a legnagyobb erdélyi költőnek tartja, elsősorban a szülőföldön született és tökéletesen szerkesztett versei okán. Német, orosz és román nyelvből készült fordításai a legművészibbek, de fordított angol, francia és latin költőktől is.

Bánffy Miklós próza- és drámaíró, jogász, politikus, rendező, grafikus

színésznő

költő, pedagógus, műfordító, a transzilvanista szellemiség első képviselője

1873-ban született Kolozsváron. Családja az erdélyi arisztokrácia leggazdagabbjának számított, birtokközpontjuk Bonchidán volt. Fontos szerepet játszott a két világháború közötti erdélyi szellemi és irodalmi életben, egyik kezdeményezője volt az 1926-os marosvécsi Helikon írótalálkozónak. Korának kiemelkedő politikusa volt, aki közben színházi rendezőként, grafikusként, díszlet- és jelmeztervezőként is jeleskedett. 1918-ban gr. Bethlen Istvánnal és Jancsó Benedekkel megalapította a budapesti Székely Nemzeti Tanácsot.

1932-ben született Pécsen. Filozófiájának, gondolatvilágának fontos alappillére volt a romániai magyarság kisebbségtudata, úgy gondolta, hogy az erdélyi magyarság – sajátos helyzete által – predesztinálva van „létfeltételeinek színvonalas és eredeti vizsgálatára”. A magyar filozófiai esszé legjobb hagyományait továbbvivő stílusa és erkölcsi kérlelhetetlensége az 1944 utáni romániai magyar filozófiai irodalom jelentős alakjává tette.

Bara Margit

Áprily Lajos

Bretter György filozófus, író

Kolozsváron született 1928-ban. Az ötvenes–hatvanas évek egyik legnagyobb magyar filmcsillaga. Édesapja magyar– román vegyes házasságból származott, édesanyja gyergyóremetei székely volt. 1945–1954 között a Kolozsvári Magyar Színház színésze volt. 1955-ben első férjével Magyarországra települt, ezt követően, bő egy évtized alatt huszonhat filmben játszott. 2002-ben Kossuth-díjat kapott, 2011-ben elnyerte a Magyar Filmszemle életműdíját, 2012-ben pedig Budapest díszpolgára lett.

www.ezer100.ro

Húsz évvel korábbi önmagunk ma

VÉLEMÉNY

13


14

Mindent vissza…

VÉLEMÉNY

BARTHA RÉKA olyamatosan kínozzuk egymást a centenáriummal, és ez mostanáig semmi konstruktívat nem eredményezett. Persze, az 1918-as pillanatról – amikor ez az egész elkezdődött – léteznek a román– magyar párbeszédre tett félénk próbálkozások, azonban a következtetés mindig ugyanaz: „mi” próbálunk úgy tenni, mintha nem fájna annyira a „súlyos veszteség”, és túl akarunk lépni ezen, miközben „ők” megpróbálják észre nem venni azt, hogy mi csupán próbálkozunk úgy tenni, mintha nem fájna épp annyira. Azonban még a kiindulópontunk is örök: a történelem. Hozzá fordulunk, amikor – lám-lám – arról „kellene” beszélnünk, ami elválaszt minket. Róla beszélünk félénken, tekintetünket egy olyan homályba merítve, amely nem hasonlít semmire, ami hétköznapjainkban körülvesz, együttélésünk napi gyakorlatára. Bocsánatos prózaisággal olyannak látom az egészet, mintha két jóbarát úgy próbálna kibékülni egymással, hogy szüntelenül felemlegetik, hogyan csaklizta el emez a másik orra alól a szeretett nőt, élete párját, aki a későbbiekben a felesége is lett. Ahogy az említett két barátnak sikerül békét kötnie, úgy érhetik el ezt a mi közösségeink

F

is, miközben folyamatosan az 1918-as sorsdöntő pillanatra összpontosítanak. Számtalan sikertelen próbálkozás után egyetérthetnénk abban: bármennyire eleven a történelmi seb, ezzel már nem igazán tudunk azonosulni. És ez a tény érvényes a negyvenhez közeledő erdélyi magyarok nemzedékére, amelyhez magam is tartozom, és amelynek az a bizonyos időszak a dédanya fiatalkorát jelképezi. És körülbelül ennyit. Az ő tapasztalata, miszerint hol az egyik, hol meg egy másik országban élt, az övé, nem az enyém. Mi köze ennek ahhoz, hogy mi osztanivalóm kerül ma nekem Oanával, Marinával vagy Luciannal? Hát, épp az, hogy semmi. Persze, azt leszámítva, hogy dédanyám nagyanyámra, ő pedig anyámra, aki viszont rám örökítette át azt, miszerint jó lenne búsongani, jó lenne emlékezni időnként arra, hogy akaratunkon kívül váltunk kisebbségiekké, nem mi választottuk magunknak ezt a kedvezőtlen sorsot stb. Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy talán méltatlan vagyok ehhez a közösségi emlékezethez, mert akkor, amikor éppen Oanával, Marinával vagy Luciannal sörözöm, nem jut eszembe szünös-szüntelen átszűrni a közösségi emlékezet filterén min-

2018-ban 90 éves korában hunyt el egyik legnagyobb költőnk. Ha utolsó éveit nem is itthon töltötte, Erdélyben volt igazán otthon. Keveseknek adatott meg az, ami Kányádi Sándornak: hosszú és alkotó élet, elvitathatatlan tisztelet és szeretet. Ott lakott régi és új versekben, mesékben, élt a köztudatban, az otthoni könyvespolcon és olvasószékben, a magyar iskolákban,

SZÉN VEGYJELE

TÖREKVŐ, BUZGÓ

... MARS!; EREDJ INNEN

DÉDELGETNI KEZD!

A MESE VÉGE!

STRADA (RÖV.)

ÁLL ALATTI ZSÍRPÁRNA

ÁRAMOT ADÓ TELEP

dent, amit közölni szeretnék velük ahhoz, hogy önmagammal egyenlő, nemzetemhez hű legyek, hogy semmilyen módon és formában el ne áruljam a származásom. Ez egyszerűen nem tűnik egy élhető valóságnak… Ezért is jutottam arra a nagyon személyes következtetésre, amely akár javaslatként is szolgálhat a következő száz évünkre (ami, persze, egy ambiciózus távlat), és amit a jelek szerint ugyancsak együtt töltünk majd el, magyarok és románok: mindent vissza, és… kezdjük elölről az egészet. Lehet, hogy módfelett naivnak tűnik, de próbáljuk minél hatékonyabban elfelejteni együttélésünk történeti vonatkozásait, amelyek mind mostanáig csupán felesleges sérelmeket és nehezen emészthető szemrehányásokat hoztak, csupán arra voltak alkalmasak, hogy a vitapartnerre borítsuk a söröskorsókkal tele asztalt. De mi volt ennek a haszna? Mivel nem alszunk történelemkönyvvel a párnánk alatt, talán meg kellene próbálnunk valami hasonlót a nappali létezésünkre is alkalmazni. Nem hinném, hogy ez olyan nehéz… Ódivatú az idealizmusom? Könnyen meglehet. Azonban az igazi élet a komfortzónánkon kívül kezdődik. És én azt mondom, hogy megér egy próbálkozást.

KÉK FESTŐANYAG

KONZERVET BONT

FEJSZE TOMPA FEJE

SZINTÉN

SPANYOL AUTÓK JELZÉSE

... FIRTH; ANGOL SZÍNÉSZ

ATTILA A TEREMLÉTESÍT, LÉTREHOZ HUN VEZÉR BEN KETTŐ FELESÉGE IS VAN!

AZ ORRÁHOZ

CSÚCSOS

SPANYOL BRAVÓ

24 ÓRA TESZI KI

AZ IDÉZET 3. RÉSZE

FÜGGETLEN

LÁTOMÁS, RÉMKÉP

ALATTOMOSAN

INDÍTÉK

BOHR

ÓRIÁSKÍGYÓ

AZONOS BETŰK

TONNA

SZÓBA HOZ

NEMES ITÓKA

PAPÍRRA KERÜL

AMELY DOLGOT

A GAZDASÁG ÁGA

RELATÍV (RÖV.)

NANTES FOLYÓJA

KENŐANYAG ÜGYELŐ!

RITKA NŐI NÉV

SEGÉLYKÉRŐ JEL

HEKTOLITER (RÖV.)

ILLATOS VIRÁG LAPOSRA NYOMOTT

GYULLADÁSOS

AZ IDÉZET 2. RÉSZE

BABFŐZELÉK

MENETES, CSÉVÉS

RÉTRŐL VALÓ

BURKOLTAN UTALÓ CSAPADÉKBAN GAZDAG KÖTSZER FALUVÉG!

KELET

KERÉKGYÁRTÓ

FONALAT ERŐSÍT

KERÜLET (RÖV.)

AZ IDÉZET 4. RÉSZE

EGY EMBER SEM

ROSSZ (ANG.) ... MARADONA

ÁZSIAI NÉP

ÜDÍTŐ VAN ILYEN

HOMOKOS PART

RÓMAI 1

NINCS TOVÁBB

SZOKÁS SZERINT

TÖRÖTT KÜRT!

JÉG NÉMETÜL

VÍZTARTÓ EDÉNY

KOBOLD

KEMÉNYRE DÖNGÖLT

ÚGY VAN

TRÉFÁS ÖTLET

NYUGTA

OROSZ TEHERAUTÓ

KÓRHÁZI OSZTÁLY

FENYŐTERMÉS

FÖLDET LAZÍT

AFRIKAI ÁLLAM

HASZNOS DARAB!

MAI RÉSZEK!

MENETELŐ!

EGYMÁS UTÁN HÉT VÉGE!

S

HÁZISZÁRNYAS

EZE!

ÁBRA RÉSZE!

MÉNESGAZDA

ÍZELTLÁBÚ

LITER

A

GONDOZATLAN

KÉT MÁZSA!

PATKÓBÉL!

SZOKÁSBAN VAN

URBÁNUS ÉN, ..., Ő

DETERMINÁNS (RÖV.)

MÉLY CSEND

KÉM

SZÍNPAD RÉSZE

FRANCIA TERÜLETMÉRTÉK

FOGADOTT, MOSTOHA

ERŐD PEMZLI NÉMET LOVAGREND

VAN PÁRJA

EPOSZKEZDET!

ének, Kányádi Sándor)

TOVÁBBÍT

NEM TÁVOZIK

KÉRDŐSZÓCSKA

(első szakasz, Felemás őszi

KETTŐ TIED!

KÍVÁN, VÁGYÓDIK

GORDONKÁS

építsd föl újra s újra nappalok háborúja

MŰANYAG EDÉNY

... GROS; NAGYBAN

építsd föl minden éjszaka amit lerombol benned a

SILBAKOL

ELŐÁLLÍT

www.rmdsz.ro

1929-ben született Nagygalambfalván. Bár neve hallatán sokszor könnyed és szerethető gyermekversei jutnak eszünkbe, azt sem téveszthetjük szem elől, hogy az 1978-ban megjelenő Szürkület című verseskötetében már egyre nyíltabban tette szóvá közössége fenyegetettségének, a nemzetiségellenes gyűlöletkeltésnek a megnyilvánulásait. A nacionalista gyűlöletkeltéssel más módon is szembeszállt: 1977-ben jelent meg az erdélyi szász népköltészetet magyarul bemutató Egy kis madárka ül vala kétnyelvű kötete, valamint az erdélyi jiddis népköltészetet tolmácsoló, szintén kétnyelvű kötete, amely Romániában már nem, csak Budapesten kapott kiadási engedélyt.

A

DEHOGY!

LEVEGŐT A TÜDEJÉBŐL KIFÚJ

költő és műfordító

a kicsik fejében és az idősekében, akik kívülről tudták őt falvainkban és városainkban. Miatta lettünk szerelmesek a versbe, kezdtünk el olvasni és szavalni. Most rá emlékezünk: keresztrejtvényünk megfejtése Felemás őszi ének című verse első szakaszának román változata. A fordítást Bandi Andrásnak köszönhetjük.

AZ IDÉZET 1. RÉSZE EGYENES NÉGYZETBEN

Kányádi Sándor

O

ISKOLA (RÖV.)

GÖDRÖT ELKÉSZÍTŐ

URÁN VJ.

RÓMAI 50 RUMCSEPP!


MAGYARI TIVADAR

A

Tulogdy János földrajztudós

a kaszárnya ablaka előtt éppen elmentek. Egy vasárnap reggel a fütyülős szolgálatos tiszt volt. Ez azt jelentette, hogy éjjel, nappal ott unatkozott a közelünkben. Kiszemelt engem, szemüvegességi alapon, egy egész napos értelmiségi munkára. Közölte velem, hogy szüksége lenne a segítségemre, meg kéne számolni valami használt töltényhüvelyeket, de – s itt hátratolta a tarkójára a tányérsapkáját, megvakarta izzadt haját – pulámjá, nagyon-nagyon sokat kell megszámolni. Ez parancs volt, de a rá jellemző udvarias módon közölve kérésnek számított. Az éles munícióval is, de a kilőtt töltényhüvelyekkel is szigorúan el kellett számolni a feljebbvalóknak, hiszen ezek veszélyes eszközök voltak, nem hiányozhattak a leltárból. A fiatal őrmester felelt ezért. Egy kicsit pulámjáztunk, hogy ez kell most, pont vasárnap: ő szolgálatos, ahelyett, hogy otthon ülne a fiatal feleségével, én meg számolok estig. Teltek az órák, a nap lassan leereszkedett a kombinát sárga füstjébe, onnan be a Marosba. Addigra ötvenezer kilőtt töltény hüvelyét számoltam meg, tízes, százas, ezres csapatokba állítva őket sorba az asztalra, mint valami kis ólomkato-

1891-ben született Tordán. 1945-től tanított a Bolyai Tudományegyetem földrajz tanszékén, a Matematika–Természettudományi Kar megbízott dékánja volt. Földrajz mellett klimatológiát, hidrológiát oktatott, de a földrajzi felfedezések történetét is tanította. Emellett folyamatosan kutatott, írt, publikált. Több mint 200 tanulmány, illetve cikk, kiadvány köthető a nevéhez, ezek között szaktudományos és ismeretterjesztő munkákat egyaránt találhatunk. Igyekezett a földrajzot mindenkihez közel hozni, elérhetővé, érthetővé tenni. Nemcsak kutatta, tanulmányozta a környezetét, hanem korai kísérletei is voltak a környezetvédelem tárgykörében.

1893-ban született Kolozsváron. A kubista-konstruktivista szobrászat legjelentősebb magyar képviselője volt. Szobrainak reprodukcióit és rajzait a Temesvári Hírlap, a Periszkóp, az Erdélyi Helikon, a Pásztortűz, a Banatul, az Analele Banatului és a Havi Szemle közölte. Homlokzati domborműveket tervezett Ady Endre temesvári lakóházára, valamint az egykori Temesvári Munkásotthon épületére is.

Gallasz Nándor szobrász, grafikus

Kiadja az Iskola Alapítvány 400486 Kolozsvár Şoimului utca 24/A Tel./Fax: +40-264-44 99 18 e-mail: office@iskolaalapitvany.ro www.rmdsz.ro, www.ezer100.ro

nákat, illetve ahogy mi is fel szoktunk sorakozni esti számláláskor. Majd feljegyezve a számot, beseperve őket a ládába, és újrakezdtem a sorakozót újabb hüvelyekkel. Néha bejött a füttyös, hogy megnézze, mennyit haladtam, hogy szolidaritásból valamennyit pulámjázzon, mert nyilvánvalóan restellte, hogy vasárnap egy szemüveges egyetemista és magyar fiút ilyen hülye munkával tart, míg a többi egyetemista, szintén estig, az udvart seperi, ás vagy kapál, de a lányokat részletezi egyre valószínűtlenebb mesékben. Én hangtalanul, talán némi ajakmozgással számol-

Zoltán Aladár zeneszerző, zenei szakíró, zenepedagógus és karmester

tam. Ő támasztotta az ajtófélfát, vasárnapiasan és románlegényesen hátratolta fején a tányérsapkáját, fütyölt, és nézte, nézte. – Te, Maghiari – szólította meg a cérnakáplárt, vagyis engem, persze románul –, várj csak, pulámjá! Te amikor így magadban számolod ezeket, hogy számolsz: románul vagy magyarul? – Plutonyér elvtárs, jelentem, én magyarul számolok. – Na, figyelj! Ne aggódj, nincs nekem ezzel semmi bajom. Számold magyarul: csak jó legyen! (Megjelent a Transindexen.)

A Hargita megyei Homoródszentmártonon született 1929-ben. Az erdélyi kórusszervezés egyik nagy alakja volt. Mind apai, mind anyai ágon unitárius lelkészcsaládból származik. Szerzői álneve Homoródi Zoltán. 1954-től a Zeneszerzők Szövetségének tagja volt. Zeneszerzőként ma is jelentősek népdalfeldolgozásai, valamint az életművének nagy részét kitevő kórusművei.

A Kolozs megyei Torockószentgyörgyön született 1928-ban. Három évtizedes kutatói munkássága mellett főszerkesztő-helyettese volt a Contribuţii Botanice című szaklapnak, szerkesztette a Flora Romaniae Exsiccata időszakos kiadványt. Számtalan új példányt gyűjtött a Botanikus Kert herbáriuma és magkatalógusa számára, előbbit több ezer új lappal gazdagította. Elsősorban román nyelven publikált, de jelentek meg cikkei németül és magyarul is. A Flora R. P. R. munkatársi gárdájának legfiatalabb tagja volt, három növényfajt és hét új, addig nem ismert növénytársulást írt le. Kutatásai végig kimutatható kapcsolatban voltak a szülőfölddel.

Szerkesztette: az RMDSZ Kommunikációs Irodája Fotó: Kocsis-Boldizsár János, Gönczy Tamás, Horváth Tamás, Lepedus-Sisko Péter Illusztrációk: Csillag István Keresztrejtvény: Buna Botond Grafikai tervezés: rubikom.ro

Gergely János botanikus

www.ezer100.ro

nnál a katonai egységnél, ahol a nyolcvanas évek második felében „szolgáltam”, volt egy huszonéves, mindig vidám altiszt, valami őrmester. Kedves, rendes volt a sorkatonákkal. Vidám volt, vicces, állandóan fütyült. Fluieratulnak hívták a bakák. Mi magunk között – az a kevés magyar fiú – a Fütyülősnek neveztük. Akkor még nem ismertük azt a magyarországi eredetű szót, hogy „fütyi”, de lehet, hogy ha ismertük volna, sem nevezzük vele, mert tényleg rendes volt velünk. A magyarokkal is, tőle lehetett egymás között hangosan magyarul beszélni, nem zavarta. Vasárnap általában szabad­ idős tevékenységet engedtek számunkra, ez azt jelentette, hogy szabadon lehetett zoknit mosni, nadrágot vasalni, ásni, kapálni, takarítani, gondozni a fegyverzetet, seperni az udvart napestig. Vagy parancsra üvöltözni a helyi focicsapatnak, ha éppen otthon játszott, pulámjázni a bíróknak, ha szerintünk tévedtek. Ez Vásárhelyen volt, a csapatot úgy hívták, hogy A.S.A. Ritkán lehetett fogadni látogatókat, néha kimenni a városba, vagy csak unatkozni és azzal kínozni egymást, hogy részleteztük, hogy mi mindent lehetne csinálni azokkal a lányokkal, akik

15 MAGHIARI, A KÖZLEGÉNY

Megengedték, hogy magyarul számoljak magamban


16

Add ide a kezed! NAGY HENRIETTA, A RÓMAI KATOLIKUS ISKOLA VOLT DIÁKJÁNAK LEVELE

www.rmdsz.ro

SIKERTÖRTÉNET

A marosvásárhelyi római katolikus iskola diákjai a tanévnyitó ünnepségen, 2018. szeptember 10.

2016 novembere volt. Elkezdett terjedni a hír, hogy valami zűr van az iskola körül. Nem tudtuk, mi az, volt már ilyen, gondoltuk, biztosan megoldja majd az igazgató úr. Csakhogy aztán az igazgató urat egy napon nem engedték be az iskolába. Abba az iskolába, amelyet tiszta szívvel és szakmai tudással mindaddig vezetett. Nem értettük az okát, nem értettük, hogy mi folyik körülöttünk. Maradt a találgatás, a bizonytalanság és a félelem. Utólag már tisztább a kép: a tanárok próbálták így oszlatni a feszültséget. Volt, aki nem beszélt róla, elterelte a témát, amikor kérdeztük, és volt olyan is, aki próbált megnyugtatni. Azt mondták, minden rendben lesz, csak valami félreértésről van szó. Mi csak tanuljunk, ez a mi dolgunk – ismételgették. Olyan volt, mint amikor egy zuhanó repülőn azt mondják az utasoknak, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát. Most már tudom, hogy féltek ők is, ugyanúgy, mint mi. Bizonytalanságban voltak, ahogyan mi is. Csak nem mutatták. Mindenki másképp kezeli a tehetetlenséget. Én tanultam, tudtam, hogy ez a legjobb, amit tehetek. Tudtam, hogy azok, akik az iskolánkat be akarták zárni, nem vehetik el a kedvemet attól, hogy tanuljak. Ha ez is sikerül nekik, akkor megadtuk magunkat. Akkor ők nyertek, és mi veszítettünk.

Az elmúlt másfél-két éven úrrá lett a félelem, a bizonytalanság, a tehetetlenség. Az a fájó

tolikus Teológiai Líceum. Nem tudom leírni a boldogságot, amit éreztem.

Nem hagytak minket magunkra, nem engedték el a kezünket. Mi pedig nem adtuk fel. Nem adták fel a tanárok, a szülők, nem adta fel Marosvásárhely. Nem adta fel Erdély, az egyház, és nem adta fel az RMDSZ sem.

érzés, hogy túl kicsik és túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy változtatni tudjunk. Féltünk, hogy magunkra maradunk. Másfél év telt el így. Mondogattuk egymásnak, hogy nem szabad feladnunk, nem szabad elveszítenünk a reményt. Gyakran úgy mondogattuk ezt, hogy nem tudtuk, bízunk-e már igazán abban, hogy valaha az iskola újraindul. Vagyis nem mindig mondtunk igazat. Idén ősszel bebizonyosodott: nem vagyunk sem kicsik, sem kevesen. És főleg nem vagyunk egyedül. Nem hagytak minket magunkra, nem engedték el a kezünket. Lejárt az érettségi. Utána tudtam meg, hogy újraindul a II. Rákóczi Ferenc Római Ka-

Ebben a tanévben már nem iskolásként folytatom tanulmányaimat. De egy kicsit mégis úgy éreztem, hogy számomra is elkezdődött az új tanév a gimnáziumban. Nem engedték el a kezünket. Mi pedig nem adtuk fel. Nem adták fel a tanárok, a szülők, nem adta fel Marosvásárhely. Nem adta fel Erdély, az egyház, és nem adta fel az RMDSZ sem. A jó Isten kegyelméből újraindult iskola köszönhető a szülők, tanárok, egyház, politikum kitartó erejének. A világban szükség van egy biztos helyre, ahova bármikor visszatérhetsz, és tárt karokkal visszavárnak. Számomra ez az iskola ezt jelenti. A helyet, ahova mindig visszatérhetek. Az iskola diákjainak üzenném, hogy legyenek büszkék arra, hogy ennek az intézménynek a tagjai lehetnek. Büszkén viseljék az iskola egyenruháját, nagy árat fizettünk érte az elmúlt két évben. Legyenek büszkék arra, hogy kitartottak, hogy kitartottunk. Hálásak vagyunk szüleinknek, hogy mindvégig kitartottak. Azt kívánom, hogy ez a lelkesedésük továbbra is megmaradjon, hogy ha bármilyen nehézség adódik, ugyanilyen erővel és hittel győzzék le az akadályokat. Tamási Zsolt igazgató úrnak és a tanári közösségnek kívánok kitartást, erőt és eredményekben gazdag tanévet. Azt mondják a felnőttek, hogy az iskolában tölti az ember legszebb éveit. Nekünk ezek az évek kicsit másképp voltak szépek. Sokat tanultunk belőlük. Megtanultuk, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy van akire számítanunk. Megtanultuk, hogy soha nem adhatjuk fel. És azt, hogy így sokkal erősebbek vagyunk, mint valaha is elképzeltük volna.

Az elvégzett házi feladat ÚJRAINDULT AZ OKTATÁS A MAROSVÁSÁRHELYI RÓMAI KATOLIKUS ISKOLÁBAN • A marosvásárhelyi római katolikus iskola ügye sikertörténet, amely az összefogásról szól. A pedagógusok, a gyermekek, a szülők és a politikum közösen érték el, hogy újrainduljon az oktatás. Ez volt az idei házi feladat. • Hosszú volt az út a tanévkezdésig, de a kétéves bizonytalanság és a számtalan ellehetetlenítési kísérlet után, 2018 szeptemberétől a római katolikus iskolában újraindult a tanítás. • Annak, hogy nem gyűrtek le bennünket, egyszerű, és reméljük, hogy mára már mindenki számára világos üzenete van. A mi közösségünk egyetlen iskoláról sem mond le!

Profile for RMDSZ Website

Párbeszéd  

1000 év Erdélyben, 100 év Romániában programsorozatunkkal arra törekszünk, hogy felkutassuk és bemutassuk mindazokat az értékeket, amelyekke...

Párbeszéd  

1000 év Erdélyben, 100 év Romániában programsorozatunkkal arra törekszünk, hogy felkutassuk és bemutassuk mindazokat az értékeket, amelyekke...

Profile for rmdsz
Advertisement