“12 évig Bonchidát építettem. Most építsük együtt közösségünket.” Hegedüs Csilla
8. oldal
Mezőségi és Aranyosmenti
“Nekünk fontos, hogy legyen képviselőnk a parlamentben.” Kallós Zoltán
6. oldal
“Az RMDSZ-nek egyetlen szövetségese van: az erdélyi magyarság.” Kelemen Hunor
4. oldal
Hírmondó
Önökkel, Önökért, a Mezőség és Aranyosmente magyarságával, magyarságáért! Voltak olyan idők történelmünk viharos időszakai alatt, amikor egy darab kenyérért fokossal, karddal kellett megküzdenünk. Voltak olyan idők, amikor szeretteinket a csatatéren kellett megvédeni, a halál torkából is vissza kellett térnünk azért, hogy házat és hazát építhessünk. Voltak olyan idők, amikor mindazt, amit vérünkkel építettünk, elvették tőlünk: házunkat, jószágunkat, hitünket. Apáink és nagyapáink a Don kanyarban, Doberdónál, Sztálingrád alatt vagy Szibériában nem sírtak, hogy mily nehéz a sorsuk, hanem emelt fővel vállalták a rájuk szabott terheket.
Az erdélyi magyarság mindig megküzdött az eredményeiért. Eljöttek azok az idők is, amikor azt hittük, hogy fellélegezhetünk, viszont édesgető szavak által mindazt, amiért megdolgoztunk, ismét elvették tőlünk: a munkánk gyümölcsét, amelyen más jószága hízott, őseinktől örökölt földünket, vallásunkat, anyanyelvünket. A majdnem fél évszázadnyi kommunizmus sem tudta kiölni belőlünk az élniakarást, a foggalkörömmel ragaszkodást ősi jussunkhoz.
Most reményünket próbálják elvenni. Reményünket abban, hogy magunknak, és gyermekeinknek olyan jövőt tudunk építeni, amelyre őseink is büszkék lennének, így nem kell a világ előtt lesütött szemmel állnunk.
küzdött az eredményeiért. Senki másra nem számíthatott, csak saját magára. Ma sincs ez másképp. Olyan ember áll ma önök előtt, és kéri a bizalmukat, támogatásukat, aki a romokból iskolát épített.
mindazt, amit az elmúlt évezredben teremtettünk, kiharcoltunk, vagy ismét kiállunk ősi jussunk mellett, és megmutatjuk a világnak, és saját magunknak, hogy képesek vagyunk nemzetként, közösségként, itthon, biztonságos, kiszámítható, nyugodt jövőt építeni. Ne a panaszkodásban, hanem az építésben legyünk harcostársak.
Azt akarjuk, hogy nélkülünk senki se dönthessen a sorsunk felől!
Ugyan az elmúlt 23 évben sokat építettünk, ki kisebb, ki nagyobb lendülettel, ez nem elég. Gyermekeink jövője nincs biztosítva, bármikor, bármit elvehetnek tőlünk, jogainkat sárba tiporhatják, anyanyelvünket bemocskolhatják, iskoláinkat, templomainkat lerombolhatják. Tehetik ezt mások rosszindulatból, de tehetjük mi magunk is, közömbösségünkkel, távolmaradásunkkal, a siránkozással, a könnyebb utak keresésével. Az erdélyi magyarság mindig meg-
A Bonchidai Bánffy kastélyról mindenki lemondott már, de kemény, konok munka eredményeként ma ott többszáz magyar fiatal tanul, ott a történelmünket magyarul írják és tanítják, és büszkén vállalhatjuk őseink hagyatékát. Én építeni akarok. Önökkel, önökért, a Mezőség és Aranyosmente magyarságával, magyarságáért. Mindig együtt. Elgondolkodtató idők előtt állunk, választanunk kell: vállaljuk-e azt, hogy megszégyenítve elveszítjük
Mit kell tennünk ezért, itt és most? December 9-én, a választás napján, magyarságunkhoz méltóan, bízva közösségünk erejében és akaratában, elmegyünk szavazni. Mindannyian. Mert tudjuk, hogy jelöltünk építeni akar, velünk együtt, értünk, mindannyiunkért. Mert azt akarjuk, hogy bennünket egy magyar ember képviseljen a parlamentben, mert azt akarjuk, hogy időseink nyugdíja, munkahelyünk, földünk, templomunk, iskolánk megmaradjon. Azt akarjuk, hogy nélkülünk senki se dönthessen a sorsunk felől, mert közösen magyar jövőt akarunk építeni Erdélyben. Most megtehetjük: a szavazatunkkal.