Reformátusok Lapja - 2019. május 19.

LXIII. ÉVFOLYAM,

20. SZÁM,

2019. MÁJUS 19.

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETILAPJA

LAPJA

REFORMÁTUSOK

ÁRA: 320 FT

| TARTALOM |

ELEINK FOHÁSZAI

Öntsd a szívükbe az igaz Isteni és Atyafiúi szeretetnek, egyességnek, békességnek és Istenfélelemnek Lelkét, hogy a te szent parancsolatod szerint élhessenek nagy egyességben, békességben, szeretetben, és egyenlő akaratból vigyázhassanak és forgolódhassanak azokban, melyek szent nevednek tisztességére, nemzetünknek megmaradására szolgálnak.  MELOTAI NYILAS ISTVÁN (1571–1623)

A Magyarországi Református Egyház hetilapja Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1113 Budapest XI., Tas vezér u. 13.

Honlap: www.reflap.hu.

E-mail: szerk@reflap.hu, kiado@reflap.hu.

Telefon: 1-217-6809 (szerkesztőség), 1-217-6259 (kiadó). Fax: 1-217-8386.

A lap megrendelhető és előfizethető a Kiadóhivatalban.

Bankszámlaszám: OTP Bank Nyrt. 11706016–20478269.

Nemzetközi számlaszám: 117630621 490088600000000.

IBAN nyomtatott forma: HU27 1176 3062 1490 0886 0000 0000. OTP Bank SWIFT azonosítója (BIC): OTPVHUHB. Felelős szerkesztő és kiadó (felszerk@reflap.hu): T. Németh László (nemeth.laszlo@reflap.hu).

Szerkesztőség (szerk@reflap.hu): Bagdán Zsuzsanna (bagdan.zsuzsi@reflap.hu), Hegedűs Bence (hegedus.bence@reflap.hu), Hegedűs Márk (hegedus.mark@reflap.hu), Jezsoviczki Noémi (jezsoviczki.noemi@reflap.hu), Kiss Sándor (kiss.sandor@reflap.hu), Kocsis Julianna (szerk@reflap.hu) Kun András Nándor (szerk@reflap.hu) Petrőczi Éva (petroczi.eva@reflap.hu).

Tervezőszerkesztő: Rezessy Szabolcs.

Az egységnapi összeállítás szerkesztésében részt vettek a reformatus.hu és a Kommunikációs Szolgálat munkatársai: Farkas Zsuzsanna, Feke György és Fekete Zsuzsa.

Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája.

Felelős vezető: Köves Béla igazgató.

A beküldött kéziratokat szerkesztve közöljük, és nem áll módunkban megőrizni vagy visszaküldeni őket.

A lap megvásárolható a Kiadóhivatalban, a gyülekezetekben és az újságárusoknál.

Terjeszti a Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, a Magyar Posta Zrt. ÜLK, a Magyar Lapterjesztő Zrt. INDEX 25 734, ISSN 1419-8568, HU-ISSN 0482-086 x Címlapfotó: Szarvas László

13

8 INTERJÚ

8. „Az a természetes, hogy odafigyelünk egymásra” | Bogárdi Szabó Istvánnal és Fekete Károllyal beszélgettünk

REFORMÁTUS SZEMMEL

9. Hadd tartsunk veletek… | Fazekas László vezércikke

AKTUÁLIS

13. Egységünk (déli)gyümölcsei | Egyházunk szíriai szerepvállalásának gyökereiről

GONDOLATOK

16. #TenYearChallenge Csillagpont módra | Farkas Zsuzsanna írása 50. Debrecen | Köntös László rovata

Portré

62. Öt kérdés – öt válasz | Voglné Szathmári Ilona rákosligeti gondnokot kérdeztük

17

TÍZÉVES A REFORMÁTUS EGYSÉG

REFORMÁTUS EGYSÉG

18. „A gyerekek megérzik, ha a nevelőjük lemondott róluk” | A nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonban jártunk 23. A templomépítés elrendelt ideje | Látogatóban a diósdi gyülekezetnél 27. Segítséget kér a diaszpóra | Betekintünk az USA-beli Ligonier Bethlen Közösségének hétköznapjaiba 36. „Istennek szentelném az életemet” | Interjú Kepéné Bihari Mária újságíró, néprajzkutatóval 38. Megmaradásból jeles | Szenn Péter horvátországi püspökkel beszélgettünk 40. Egység és megtartóerő a szórványban | Találkozás Magyarfodorháza presbitereivel 43. A református értékadó | Meglátogattuk az Európa Rádió szerkesztőségét 2019. május 19.

Reformátusok Lapja

3

| AZ IGE MELLETT |

V. 19.

VASÁRNAP

A magyar református egység napja

V. 20.

HÉTFŐ

V. 21.

KEDD

V. 22.

SZERDA

4

STEINBACH JÓZSEF

(40) „Odament hozzá egy leprás…” (Mk 1,40–45) Itt áll előttünk egy ember, akiről csak annyit olvasunk, hogy leprás. Sűrített, tragikus életrajz ez. Mindan�nyiunk életéről, nyomorúságáról adható ilyen néhány szavas sűrítmény: lehet cifra vagy tényleges nyomorúság, lényegében mindegy (40). Ez a történet egy szabadulás sűrített leírása is. Ez a leprás ugyanis kegyelmi állapotban van, mert tudatában van a saját, totálisan reménytelen helyzetének, de tud Jézus páratlan hatalmáról is. Ezért önmagát megadva és kiszolgáltatva Jézus akaratára és szabadító hatalmára bízza magát (40). Jézus haragja szabadító kegyelem nekünk. Az eredeti szöveg szerint Jézus haragra gerjedt, nem pedig megszánta a leprást. Ez Márk jellemző fordulata. Jézus az emberi életet megnyomorító, leprásító gonosz hatalma ellen gerjed haragra, miközben megérinti az érinthetetlent, meggyógyítja a gyógyíthatatlant (41–42).

5Móz 5,1–21  23. zsoltár

(2) „…hirdette nekik az igét.” (Mk 2,1–12) Jézus hirdeti az Igét. Minden tevékenysége igehirdetés. Jézus mindig előjön, ha őt igazán hívják, és hirdeti az Igét, ahogy itt is tette. A gyógyítás jel, áldott járulék, az igehirdetés egyik fajtája (2). Ennek bizonysága a mai igeszakasz. Jézus meggyógyítja a hozzá leeresztett bénát szavával, Igéjével, hiszen megbocsátja annak bűneit. Mert az igazi gyógyulás a bűnök bocsánata, az örök élet, az üdvösség (3–5). Ma ugyanúgy tiltakozunk ez ellen, mint akkor tették. Hallottam már szolgatársaktól, meg okos keresztyén értelmiségiektől is a megjegyzést: „hagyjuk már a keresztyén sablonokat”, az emberről és valós megoldásokról beszéljünk, arról, amit a ma embere be tud fogadni, és amitől a gondolkodó ember sem riad meg (6–9). A történet egyértelmű: a béna gyógyulása a bűnök bocsánata, a talpra állása csak ideiglenes ráadás, mert ebben a világban ez a gyógyult ember előbb-utóbb újra, véglegesen leesik majd a lábáról, mint mi mindannyian (10–11). Aki csak látható csoda miatt dicsőíti az Istent, noha marad a saját okos, önmegváltó, emberséges és emberi gondolatainál, az legfeljebb ámul, de nem hisz (12).

5Móz 5,22–33  44. zsoltár (17) „…nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam…” (Mk 2,13–17) Máté, a megvetett vámszedő elhívása, valamint a bűnösökkel és vámszedőkkel vállalt asztalközösség Jézus eljövetelének lényegére mutat rá. Márknál a legtisztább, legtágabb meghatározását olvashatjuk Jézus jövetele céljának, amit Máté és Lukács már szűkít, feltételekhez szab. Márknál Jézus nem ismer igazakat, csak bűnösöket. Ott Jézus nem megtérésre hív, mint Lukácsnál, hanem önmagához, és a megnyert kegyelem következménye a megtérés. A kegyességet is megkísérti például, hogy a kegyes ember a saját vallásos teljesítményében látja az Istennel való kapcsolatának alapját. Ennek nyomán nem ismeri fel, hogy a legkegyesebbek is bűnösökként állhatnak meg az Isten előtt. A kegyes ember önigazsága alapján elkülönül másoktól.

Ennél már csak az veszélyesebb, amikor valaki Isten határtalan kegyelmére hivatkozva mindenkit felment, és a „szeressük egymást, gyerekek” humanista „blablájával” a drága kegyelmet olcsó kegyelemmé alázza.

5Móz 6  123. zsoltár (19) „Vajon böjtölhet-e a násznép…” (Mk 2,18–22) Akik hittel és hűséggel követik az Urat, azok bizony sok mindenről lemondanak ebben a világban. Ez a böjt hálaáldozat: nem kényszer, nem érdem, hanem kegyelmi állapot. Ez nem könnyű. Nem vagyunk vakok: látjuk, hogy a jóléti félteke habzsolja az életet a maximális vitalitásra és életélvezetre berendezkedett világban. A délnémet társadalmat ismerem, és már szinte felháborítónak tartom az a jólétet, amely ott van, pökhendi és végtelenül önző, puhány generációt nevelve ki, akik semmiféle áldozatra és szenvedésre nem hajlandók. Persze nem kell Németországig menni hasonló példákért. Bizony a böjt ideje van most, hogy a mi Urunk, a vőlegény a mennyben van, azaz elvétetett tőlünk a közvetlen jelenléte, noha Igéje és Lelke által velünk van (20). Ez a böjt azonban nem érdem, hanem Krisztus követésének szabadsága, jele, amely felelősen szolgál, mert amíg egyetlen ember is nyomorog a földtekén, felelőtlen és lelketlen minden bulizó és kurjongató duhaj. Isten azonban nem a böjt, hanem az öröm, a bőség, az élet Istene. Amikor ismét vis�szajön a vőlegény, vége lesz mindenféle böjtnek (19).

5Móz 7  115. zsoltár

Reformátusok Lapja 2019. május 19.

| AZ IGE MELLETT |

(27) „A szombat lett az emberért…” (Mk 2,23–28) Kell a törvény, mert a bűnnel teli világban csak az tarthat rendet, egyébként belesüllyednénk a gonosz káoszba. Ugyanakkor az ember legnagyobb nyomorúsága, hogy a törvényt csak gyarló módon tudjuk alkalmazni. Ahogyan a korai zsidóságban a törvényértelmezés próbált minden rezdülést szabályozni, úgy ma sem az adott munka elvégzése jelent nehézséget, hanem az azzal járó papírmunka rengetege. Kis túlzással: valójában nem is a tényleges munka elvégzése a lényeg, hanem annak lepapírozása (23). Az élet, a munka egyre inkább nem öröm, hanem szabály- és kötelességteljesítés, amely nem tud megpihenni (23). Jézus nemcsak egy igére hivatkozik, hanem a teljes Írás szemlélete alapján kijelenti: Isten az embert nem azért teremtette, hogy megtartsa a szombatot és a törvényt, mert a törvény van az emberért, nem az ember a törvényért. Isten életre teremtett minket, és Jézus az élet teljességét ajándékozza vissza nekünk (Jn 10,10). Kell a törvény, de az élet több mint törvény, mint rend, mint jog, mint szabályok közötti rabszolgai gürcölés (27–28).

5Móz 8  49. zsoltár (1) „…egy sorvadt kezű ember.” (Mk 3,1–6) Sok a sorvadt ember, a kiszáradt élet: „imaházon” belül és kívül egyaránt (1). Van baj elég! Ennek ellenére azzal vagyunk elfoglalva, hogy lessük, rajtakapjuk és vádolhassuk egymást még a nyugalom napján is (2). Jézus ebbe szól bele, amikor középre állítja a száradt kezű embert (3). Az ő állapota nem volt halálos, várhatott volna még egy napot. Jézus azonban szándékosan rá akar mutatni a lényegre: számára az ember áll a középpontban. (4). Istenért buzogva nem lehetünk közömbösek a mellettünk szenvedő ember iránt. Az embertelenségre Jézus elszomorodva, szinte haraggal válaszol: isteni hatalmával meggyógyítja, megsegíti a szenvedőt (5). Végiggondolva a fentieket, számos kérdés vetődhet fel bennünk. Hogyan segíthetünk ma több mint nyolcmilliárd emberen a jóléti társadalmak dúskálásában ugyanúgy, mint a végtelen nyomorban egyaránt? A közvetlen környezetünkben élőkön tudunk-e segíteni? Van-e olyan segítség, amely e világon túlra mutat? Jézus Krisztus mindezekre a válasz. Van-e hitünk őbenne?

5Móz 9  205. dicséret

(8) „…nagy dolgokat tett.” (Mk 3,7–12) Jézus Krisztus nagy dolgokat tesz (8). Nem pihenni mentek a tengerre a tanítványokkal (7). Jézus nem is azért vonult félre hirtelen, mert menekült volna a farizeusok gyilkos szándéka elől, akik az életére akartak törni a sorozatos szombatnapi gyógyításai miatt (Mk 3,6). Márk teológiájában a Galileai-tenger a rendkívüli kijelentések helye, eszkatologikus hely, ahol Istentől való nagy dolgok történnek. Ezért vezette ide Isten az ő Fiát. Eljött az Istentől való nagy dolgok ideje, és közeledett a legnagyobb dologé. A Genezáret tavának partja tehát szent hely volt, az Isten cselekvésének színtere (7–8). A tartományok felsorolása azt igazolja, hogy sokan jöttek mindenünnen Jézus Krisztushoz, hogy lássák az Úr nagy dolgait, és részesülhessenek azokból. A számba vett területeken nemcsak zsidók, hanem pogányok, vagyis nem zsidók is éltek. Az Úr nagy dolgainak sok tanúja lett mindenféle nép gyermekei közül (7–8). Márk evangéliuma végig azt hangsúlyozza, hogy Jézus Krisztus nemcsak hatalommal szólt és nemcsak hatalommal cselekedett (9–11), hanem isteni hatalmával megváltotta az embert. Vagyis Jézus Krisztus nemcsak nagy dolgokat tett, hanem a legnagyobb dolgot cselekedte velünk: megváltotta az övéi életét. „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet...” (1Jn 5,11–12) A legnagyobb dolog az örök élet, az üdvösség ajándéka, amelyet Isten Jézus Krisztusban adott nekünk, és amelyet nem vehetnek el tőlünk soha. Az életünkben minden egyéb nagy dolog ebből az egyetlen, valóságos, legnagyobb dologból, mint áldott és örök forrásból merítve tapasztalható meg.

5Móz 10  94. zsoltár

V. 23.

CSÜTÖRTÖK

V. 24.

PÉNTEK

V. 25.

SZOMBAT

2019. május 19.

Reformátusok Lapja

5

| INTERJÚ |

zenekar felléphet a Csillagponton. Más nyereményeket is szeretnénk kiosztani, ennek lesz a helye a Déri téri ifjúsági színpad. Mindemellett azt szeretnénk, hogy a közönség is rá tudjon hangolódni a zenére, csatlakozni tudjon az Istent magasztaló közösséghez. A dalszövegeket ki fogjuk vetíteni, így együtt is tudunk énekelni.

Fiatalok az egységnapon HEGEDŰS MÁRK

6

Dicsőítő zenével és gondolatébresztőkkel várják a fiatalokat Debrecenbe, a Magyar Református Egység Napjára május 18-án. Nekik vajon mit jelent az egység? Erről is kérdeztük Kovács Gergő egyetemi lelkészt, a Déri téri színpad programkoordinátorát.

Mivel készülnek még?

A tehetségkutatóval párhuzamosan gondolatébresztő programokat is tartunk. Azt szeretnénk bemutatni, mit jelent ma keresztyén fiatalnak lenni. A témánk az ízlés lesz: milyen filmet néznek, milyen zenét hallgatnak, kit, mit szeretnek a médiában. Beszélni fogunk a kapcsolatokról, a párválasztásról, a barátokról és a testképről is. Szó lesz arról, men�nyire hiszünk annak a tükörnek, amelyet a média mutat a fiataloknak. És persze leginkább arról lesz szó, hogy a Biblia szerint mi vagy ki szabadít fel bennünket mindezek alól.

A délutáni istentiszteleten is ott lesznek a fiatalok?

Mindenképpen. Hívjuk őket, már csak azért is, mert a Nagytemplom előtt a főszínpadon zenélnek majd a Csillagpont Band tagjai, akik bemutatják a Csillagpontra írt két dalukat. Ezt követi majd az egységnap csúcspontja, legfontosabb alkalma, a közös úrvacsorás istentisztelet, amelyen ott a helyük a fiataloknak. Így leszünk igazán egységben: mindenféle korosztály, sokféle ember a Kárpát-medencéből.

A fiatalokat várják a Déri térre. Ki számít fiatalnak?

Minden generációnak szeretnénk megadni a lehetőséget a kikapcsolódásra, az ünneplésre, de a Déri térre elsősorban a gimnazistákat, az általános iskolásokat, illetve az egyetemistákat és a fiatal felnőtteket várjuk. Rájuk fókuszáltunk a programokkal, mégsem húzunk éles határt, mert szeretettel látjuk az idősebbeket is. Hálával és büszkén mutatjuk meg, milyen fiatalok vannak jelen a református egyházban, az Üstökös tehetségkutató versenyen pedig abba engedünk betekintést, milyen zenével dicsérik ők az Urat. A Csillagpont tehetségkutatója azért is fontos számunkra, mert a református ifjúsági találkozót is Debrecenben tartjuk meg júliusban.

A fiatalok – tekintettel a korukra – mit értenek, mit tartanak fontosnak a tízéves magyar református egységből?

A szétszakítottságról és az egységről is nagyon személyes tapasztalatuk van. Ezt megéltem márciusban is a Kárpát-medencei egyetemi gyülekezetek tavaszi találkozóján. Hasonlóképpen képzelem el az egységnapot: természetes módon tudnak együtt ünnepelni a fiatalok, pedig más-más élethelyzetből jönnek. A találkozások személyes szintre tudják hozni, mit jelent a határ két oldalán élni. Óriási hatása van ilyenkor az evangéliumnak, amely felszabadít: tudunk a másikra testvérként nézni a Krisztusban.  FOTÓ: BARCZA JÁNOS

Hogyan lehet dicsőítéssel versenyezni?

Sokaknak furcsa volt, hogy a dicsőítő csapatok versenyeznek, de mindezzel a minőséget szeretnénk javítani.

A cél, hogy egyre jobb zenék szülessenek. A dicsőítésnél mindig fontos a lelkesedés, ám egy ilyen versennyel a fejlődést is lehet segíteni. A fődíj az lesz, hogy a győztes

HOL ÉS MIKOR?

Reformátusok Lapja 2019. május 19.

A Déri tér Debrecen főterétől háromszáz méterre található, gyalogosan néhány percre a Nagytemplomtól. A programok 10.40-től 14.30-ig tartanak a Magyar Református Egység napján, vagyis május 18-án szombaton.

| REFORMÁTUS SZEMMEL |

FAZEKAS LÁSZLÓ

Hadd tartsunk veletek…

A szerző a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke

Az egység utáni vágy nagyon régóta megindítja az emberi szíveket. Főleg akkor, ha ez az egység valamikor adott, természetes és magától értetődő volt. Az emberi erővel és indulattal létrehozott egység viszont törékeny, harmatgyönge, mivel annak az alapja általában valamilyen emberi elképzelés, erőlködés, kigondolt és jól átgondolt ideológia, amellyel ideig-óráig irányítani lehet embereket, közösségeket.

Jézus főpapi imádságának egyik központi gondolata és egyben ránk nézve parancsa is annak az egységnek a hit általi megélése a földi körülmények között is, amely közte és a mennyei Atya között van: „…hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek…” (Jn 17,21) Erre az egységre törekedtek őseink akkor, amikor 1881-ben Debrecenben létrehozták a teljes

„Ott akarunk lenni a másik örömében és bánatában, erőlködésében és harcaiban, ünneplésében és hétköznapjaiban. Ott akarunk lenni segítségünkkel, jelenlétünkkel, kézfogásunkkal, a megterített úrasztala javaival, a keresztség vizének kiöntésével, a hálaadásra feltartott kezek állhatatosságával.” szervezeti egységű Magyar Református Egyházat. Ennek az egységnek az első világháború és annak tragikus következményei vetettek véget, amely következtében – az 1938-as visszacsatolástól eltekintve – református egyházunk szétdarabolva ugyan, de hitbeli egységét soha meg nem tagadva élte életét és végezte szolgálatát az anyaországban, az elcsatolt területeken, valamint az európai és tengerentúli diaszpórákban.

Tudtunk egymásról, templomaink harangjai egyformán hívogattak Isten dicsőítésére, hálaadásra, egyformán hangzottak a zsoltárok Kárpátalja, Erdély, a Felvidék, Vajdaság vagy Magyarország református népe ajkán… Csak éppen éreztük, hogy ez nem elég. Ennél több kell. Még közelebb akarunk lenni egymáshoz. Ott akarunk lenni a másik örömében és bánatában, erőlködésében és harcaiban, ünneplésében és hétköznapjaiban. Ott akarunk lenni segítségünkkel, jelenlétünkkel, kézfogásunkkal, a megterített úrasztala javaival, a keresztség vizének kiöntésével, a hálaadásra feltar-

tott kezek állhatatosságával. De mindenki tudta, hogy ez másként nem megy, csak a jézusi elfogadó szeretet által, amely – a szétszakítottság egyedül megélt útja ellenére is – feltételezi a másik iránti odaadó szeretet melegségét és áldásait. Ez csak Krisztusban lehetséges, mert Krisztus a jövő, és egyedüli lehetőségünk együtt követni őt!

Hosszabb próbálkozás és előkészítés után 2009. május 22-én alakult meg a „Krisztus a jövő, együtt követjük őt!” jelmondattal a Magyar Református Egyház. Krisztus együttkövetésének számtalan alkalmát lehetne felsorolni, kezdve az alakuló zsinattól a megemlékezéseken, ünnepi rendezvényeken és istentiszteleteken, a diaszpórában végzett segítő szolgálatokon, a Kárpát-medencei református iskolaügy támogatásán keresztül a szorosabb jogharmonizációs és liturgiális egységig. Megannyi alkalom és lehetőség, amiért hálát adhatunk és örömmel mondhatjuk el Péter vallomását: Te tudod, Urunk, hogy mi szeretünk téged. Szeretünk, mert mindezt megengedted. Szeretünk, mert rajtad kívül nincs senki, aki olyan csodákat tud tenni, hogy a gyökereinket megerősíted, egymásba kapaszkodóvá teszed a közös múlt, a drága magyar nyelvünk, a gazdag kultúránk és hagyományaink által is. Szeretünk, mert örvendezésre hívogatsz mindenkor.

Most is hálaadással tekintünk vissza az elmúlt tíz esztendőre. Mennyi csodálatos és emlékezetes találkozás köszön vissza az esztendők folyamán! Mennyi egymásra találásból fakadó öröm, egymásért közösen mondott imádság, mennyi örömteli kézszorítás, együtt énekelt ének, hallgatott ige van a tarsolyunkban! Az anyaország, Erdély, a Partium, Kárpátalja, a Felvidék, Horvátország, Vajdaság, a nyugat-európai diaszpóra, a tengerentúli magyar reformátusok – őrizzük drága kincsként a mi egységünket! Legyen a mi egységünk és ennek ünneplése a 21. század széthúzó és mindent bomlasztani akaró indulatának az ellenpéldája! Fogalmazódjon meg mások ajkán is az óhaj: „Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten.” (Zak 3,23) 

2019. május 19.

Reformátusok Lapja

7

| INTERJÚ |

„Az a természetes, hogy odafigyelünk egymásra”

8

Reformátusok Lapja 2019. május 19.

| INTERJÚ |

BAGDÁN ZSUZSANNA

Az embereket izgatja, mi hallatszik ki a zárt ajtók mögül. Van, hogy heves vita, van, hogy tiltott énekszó. Hogyan változott meg az elmúlt tíz évben a zsinati vitakultúra? Hogyan látja két magyarországi egyházi vezető a magyar reformátusok egységét? Miért fontos, hogy találkozzunk egymással? Többek között erről beszélgettünk Bogárdi Szabó István dunamelléki püspökkel, a Zsinat lelkészi elnökével és Fekete Károly tiszántúli püspökkel, a május 18-i Magyar Református Egység Napja házigazdájával.

Nem gyakori, hogy egyszerre ad interjút a dunamelléki és a tiszántúli püspök. Mennyire szoktak bele az asztalközösségbe, az egyeztetésekbe az elmúlt tíz évben?

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Ez az első kérdés?

Kezdjük a nehezével, nem?

FEKETE KÁROLY: Én csak négy éve vagyok tagja a Generális Konvent elnökségének. A tíz évvel ezelőtti alkalmon a Liturgiai Bizottság elnökeként az úrvacsorás istentisztelet megkomponálásában, megszervezésében vettem részt.

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Én pedig tíz évvel ezelőtt a Fekete professzor úr által megszervezett liturgia szerint szolgáltam az istentiszteleten.

Emlékszik arra, mi volt a feladata?

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Az úrvacsorai ágendát vezettem, és régi hagyomány szerint, amely most sajnos eléggé kimúlt a legtöbb helyen egyházunkban, az úrvacsorát megelőző rövid exhortációt, azaz egy rövid tanítást is mondtam az úrvacsora lényegéről. Önök nemcsak egyházi vezetők, hanem debreceni öregdiákok is. Mit jelent önöknek Debrecen, a debreceniség?

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Egy dunántúli faluból kerültem a Kollégiumba: Debrecen nekem a város. Amennyiben igaz az, hogy az ember kamaszkorában formálódik ki, akkor tulajdonképpen az ottani élményeimnek köszönhetem azt, amilyen vagyok. Amikor – nem túl gyakran – valamilyen vitám van a debreceniekkel, és a szememre vetik, milyen heves vagyok, mennyire ragaszkodom az álláspontomhoz és milyen nehezen kötök kompromisszumot, akkor mindig azt válaszolom, hogy mindennek Debrecen az oka, mert a refiben lettem ilyenné. Maradandó élmény az internátus, a Kollégium nagyon különös, nehezen megragadható, de mindenütt jelen lévő spiritualitása és az iskolai közösség is: életre szóló barátságok köttettek, és ott ismertem meg a feleségemet is, aki az osztálytársam volt. A szemléletmódomat, egyáltalán a lelkipásztorságomat, keresztyénségemet és azt, hogy ez markánsan református keresztyénség, Debrecen kalapálta ki bennem úgy, ahogy ki tudta.

FEKETE KÁROLY: Debrecen nekem is a nagybetűs város. Tornyospálcán és Kabán nevelkedtem, onnan kerültem a refibe, két évvel fiatalabbként, mint Szabó püspök úr. Később, teológiai tanulmányaim idején az intézmény történetével, a különböző professzoregyéniségek múltjával, gyökereivel is foglalkoztam.

Ujjhegyre lehetne szedni, mennyi mindent kapott Debrecen attól a nagyobb régiótól, amelyet Kárpát-medencének hívunk. Jó példa erre Makkai Sándor, akinek az életével a doktori disszertációmban is foglalkoztam. Ő fiatal tanárként Sárospatakon volt egy évig, aztán Ravasz László visszahívta Kolozsvárra, ahonnan 1936-ban expatriált Debrecenbe – azt mondhatnám, mindan�nyiunké volt.

A „kálvinista Róma” múltbeli jelentősége senki előtt nem kérdés, de mi az oka annak, hogy most is ez a város a református egyház nagy ünnepi pillanatainak a helyszíne?

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Debrecen gyűjtőhely léte, a sokféle hagyomány, amely az evangélium megértett és megélt igazsága köré rendeződött, roppant erő tud lenni. Ezért is döntöttünk úgy tizenkét éve, hogy ott tartjuk az újraegyesítő zsinati ülést.

Mégiscsak az a hely az – és itt a helyen most a locust értjük a szó igazi értelmében –, ahova mindig is be tudott sűrűsödni minden, ami a magyar reformátusságot jelentette. Nem azért mentünk tíz éve sem Debrecenbe, hogy vigyünk már oda valamit, hanem azért, mert ott igazán tudunk egymással találkozni. Azok a felek, akik, bárhol van is zsinat, mindig vitatkoznak egymással – nagyon helyes, vitatkozni kell, úgy mennek előre az ügyek –, Debrecenben tudnak együtt ünnepelni, mert az másik dimenziója az életünknek.

FEKETE KÁROLY: Kevéssé ismerik Gulyás Pál költőt, aki azt írja: „Debrecen, ó-kikötő, tájakat összekötő”. Ő ezt nyilván általános értelemben vonatkoztatta a városra, de számunkra is van igazsága. Az 1567-es alkotmányozó zsinatnak nevezett ülés olyan közzsinat volt, amelyre sok tájról gyűltek össze a reformátusok.

1881-ben, amikor újra lehetőség nyílt a kiegyezés utáni konszolidációs időszakban arra, hogy az öt egyházkerület, tehát Erdély és a magyarországiak végre, hosszú előkészületek után zsinatot tartsanak, akkor ismét Debrecenben találkoztak. Olyan hagyománya van ennek, amelyre eleink ráéreztek, mi pedig rá tudunk kapcsolódni – talán így a korábbi áldásokból is részesedhetünk, és újakat is megélhetünk.

Mennyire lehetett megtanulni a Kárpát-medenceiséget a kommunizmus éveiben a korszak sajátos tilalmai, elhallgatásai és kiskapui között a Kollégiumban?

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Debrecenben a kommunizmus sűrűjében – a ‘70-es évek volt az úgynevezett pangó kommunizmus – a Kollégium akarva-akaratlanul megőrzött valamit a szó jó értelmében vett rebellisségből, fel-felsarjadtak itt-ott 2019. május 19.

Reformátusok Lapja

9

| INTERJÚ |

„Debrecen gyűjtőhely léte, a sokféle hagyomány, amely az evangélium megértett és megélt igazsága köré rendeződött, roppant erő tud lenni. Ezért is döntöttünk úgy tizenkét éve, hogy ott tartjuk az újraegyesítő zsinati ülést.”

búvópatak-hagyományok. Emlékszem, március 15-ét a kommunista párt átneveztette forradalmi ifjúsági napokra. A többi debreceni gimnazista felvonuláson vett részt, a refit pedig bezárták. Mi március 15-én nem mehettünk ki a városba, mert megtörtént, hogy néhányan megjelentek a vasútállomásnál lévő Petőfi-szobornál, nemzetiszín szalagot tűztek és elénekelték a Himnuszt – talán még a Székely himnuszt is, amelyet még a Kollégium falai között sem nagyon volt szabad –, és ez botrány volt, mert akkoriban a köztereken az Internacionálét szokták énekelgetni.

FEKETE KÁROLY: Nekem még ma is borsódzni kezd a hátam, amikor felidézem, hogyan harsogott szerte az épületben Járdányi Pál Föltámadott a tenger című kórusműve, amikor a március 15-i ünnepség után elkezdtük énekelni a Kántussal a fő lépcsőházban, szemben a Petőfi-szoborral. A falakon belül a nemzeti érzést megtanulhattuk, ráérezhettünk. Az a parancs, amely becsukatta a Kollégium sok-sok ablakát, hogy ne hallatszódjon ki olyan, ami kint botránkozást szülhetett volna, ezért óvó szeretetből fakadt. Nem azért, mert szégyellték ezeket az énekeket és értékeket, hanem azért, mert az akkori társadalmi berendezkedés megtaposta volna ezeket, mint a disznók a gyöngyöket.

Ezzel is bennünket akartak védeni.

Megragadó ez a kép, ahogyan harsog az ének a zárt ablakok mögött. Biztosan nem zártak tökéletesen. Mindig izgalmas kérdés, hogy egy-egy zárt közösségből mi hallatszik ki, és az 10 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

hogyan hat a kinti világra. Mi történik vajon a mi ünnepünkkel?

Vajon ki fog-e hallatszani a városfalak közül?

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Hadd fordítsam meg a képet. Természetesen diákként is tudtuk, hogy nem azért vagyunk bezárva, mert az elvetemült tanárok ránk zárták az ajtót, hanem azért, hogy biztonságban legyünk. Az érdekes kérdés, hogy kihallatszott-e az ének – majd megírják egyszer a történészek, hogy mi szűrődött ki. A diák csak annyit érzékel, hogy be van zárva, nem lehet kimenni, legfeljebb kiszökni. Ma nem ez a kérdés, hanem az, hogy be lehet-e jönni. A kommunizmus nem azért záratta be az ajtókat, hogy mi ne mehessünk ki, hanem azért, hogy más ne jöhessen be. Most bejöhetne más is: ez a mi nagy és csodálatos szabadságunk.

Mennyire alkalmas egy-egy ilyen nagy ünnep újra ajtót nyitni egymás felé?

FEKETE KÁROLY: Nekem az a jó tapasztalatom, hogy ez az egységtörekvés nem valamiféle ötévenkénti nagy esemény. Rendszeresen találkozunk, figyelünk egymásra – sokan talán el sem hinnék, mennyi-mennyi különböző horderejű ügy és téma mentén kapcsolódunk össze az egyházi vezetők szintjétől egészen a leghétköznapibb emberi kapcsolatokig. Ez a világ legtermészetesebb dolga. Azt tapasztalom, hogy mi, magyarországiak elkezdtük tudatosítani magunkban, hogy tetteink és szavaink

| INTERJÚ |

„Csodálatos látni, hogy amikor nekünk van nyomorúságunk, testvéreink abból a kevésből, féltettből is adnak nekünk, amelyből ők a jövőt szeretnék építeni, vagy egyáltalán fönntartani magukat, sokszor erejükön felül kiállva értünk.” hatással vannak a határon túli testvéreink életére, ezért mindig igyekszünk bevonni őket a döntéseinkbe. Csodálatos látni, hogy amikor nekünk van nyomorúságunk, testvéreink abból a kevésből, féltettből is adnak nekünk, amelyből ők a jövőt szeretnék építeni, vagy egyáltalán fönntartani magukat, sokszor erejükön felül kiállva értünk. Hogyan ne viszonoznánk ezt?

Püspök úr az imént nagyon jelentőségteljesen bólintott.

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Csak a legutóbbi esetre hadd gondoljak: a Ráday kollégiumi tűzeset után felhívtak a püspöktársak, érdeklődtek, segítséget ajánlottak fel – az erdélyiek nem is kérdeztek semmit, csak a számlaszámot kérték, amikor a saját egyházkerületünkben még éppen csak nekikészülődtünk, hogy elkezdődhessen a kárvallott diákok támogatása és az újraépítés. Általában mi, anyaországbeliek érezzük inkább a lehetőséget és a parancsot is arra, hogy a nehezebb helyzetben levőket segítsük, biztosítsuk nekik mindazt, amire szükségük van, ezért is volt megrendítő, hogy ennyien siettek a segítségünkre. Egyre természetesebb a magyar reformátusok összetartása, amelyben most már megjelennek a diaszpórabeli közösségek is. Korábban mondogatták némelyek, hogy túl sok vita harsog ki a zsinatról, a kerületek el vannak különülve, féltékenyen őrzik a saját belső rendjüket, tradíciójukat – ennek vannak persze történelmi okai, amint azt Fekete püspök úr említette: kétszáz évig nem lehetett közzsinatot tartani, nem volt lehetséges egymással találkozni az akkori hatalmi viszonyok miatt. Nyilván ezek okán is a zsinaton egy dunántúli másképp hallja ugyanazt a szót, mint egy tiszántúli vagy dunamelléki. Amióta a kilenc egyházkerület összejár, érdekes helyzet alakult ki: a határon túli kerületek képviselői szinte a jelenlétükkel kényszerítenek bennünket arra, hogy tessék már odahaza egymással szót érteni. Nincs semmiféle civakodás, dulakodás, ellenségeskedés – vita van, a szó jó értelmében. Más úgy menni egy-egy tanácskozásra, hogy az ember rohamsisakot húz, golyóálló mellényt vesz és betáraz, meg úgy, hogy teljes szabadsággal megy a testvérek közé, egyházkormányzó társakkal megbeszélni nehéz és súlyos ügyeket. Ez a jó hangulat fontos gyümölcse a közös munkánknak.

Hosszú út vezetett idáig.

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Hálával tartozunk azoknak a régi egyházkormányzóknak, akik Trianon után, az 1920-as évek elején Balatonkenesén informális találkozót tartottak, és megegyeztek, hogy csak annyit változtatnak a református egyház rájuk maradt törvényein, amennyit a fennálló hatalom tőlük kikövetel.

Ezért nem volt igazán nehéz nyolcvan esztendő után összehangolni a törvényeinket. A rendszerváltás után is voltak erőteljes kísérletek – Magyar Református Tanácskozó Zsinat, Magyar Református Világszövetség – arra, hogy újra integrálják a reformátusságot. Ezek ugyan nem voltak járható utak, de éppen az előttünk haladó fél nemzedék küzdelme, szomorú vagy keserű tapasztalata mutatta meg nekünk azt, merrefelé kell menni. Ők kipróbáltak néhány dolgot, amelyek nem működtek – nekünk már azokat nem kellett kipróbálni.

FEKETE KÁROLY: Én is fontosnak tartom, hogy olyan környezete, kontextusa volt ennek a döntésnek, amelyet szinte a gyülekezetek is elvártak tőlünk. Nagyszerű dolog, hogy az Úristen ezt így készítette elő. Nem volt az ide vezető út fájdalommentes, de érdekes, 2019. május 19.

Reformátusok Lapja 11

| INTERJÚ |

hogy nem valamiféle eufória váltotta ki ezt, hanem az a keserű tapasztalat, amely a szégyenteljes 2004. december 5-i népszavazás után született bennünk. A népszavazás előtt ötszáz határon túli szolgatársunk jött át hozzánk Igét hirdetni és biztatni bennünket, hogy álljunk melléjük. Nagyon nehéz volt a kudarcos végeredmény után a szemükbe nézni. Igenis hitvallást kellett tennünk arról, hogy mi egymásnak testvérei vagyunk. Úgy van, ahogyan az ige mondja: amit ti rosszul gondoltatok, azt az Úr jóra fordította. Óriási kegyelem, hogy a bukás nem taszított minket valamiféle lefelé sodró spirálba, és nem az történt, hogy végképp elbátortalanodva bezárkóztunk önmagunkba, hanem megerősödtünk abban, hogy ki kell nyilvánítanunk az egységünket. A tíz év alatt bebizonyosodott, hogy döntésünk nagyon idő- és szükségszerű volt. 2009. május 22-én kimondtuk, hogy Krisztus a jövő, együtt követjük őt – és ezt kell cselekednünk azóta is, folyamatosan.

Ez a mondat nagyon provokatív, hiszen Krisztus útja is a keresztre, a közösségvállalás miatti önfeláldozáshoz vezetett.

Elhangzott, mennyire megváltoztatta a Magyarországi Református Egyház vezetésének működését a Kárpát-medencei testvéregyházak jelenléte. Vajon hogyan hat a nagyobb közösségünkre az üldözött keresztyénekről való tudásunk – különösen, hogy mostanában ezt a világi sajtó is tematizálja, tényként fogadja el?

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Bonyolult és szerteágazó helyzetet vet fel a kérdés. Csak egy-egy részére tudok most felelni. Az első az, hogy az újraegységesülés – mert nem most lettünk egyek, csak olyan nehézkesnek, bonyolultnak hangzik ez a fogalom – sok református testvéregyház körében meglepetést váltott ki, hiszen azt látjuk a világ más országaiban, például Hollandiában, Skóciában, az Egyesült Államokban vagy Dél-Koreában, hogy a reformátusok folyamatosan megosztottak. Mintha ez lenne a természetes református hajlandóság: ha nem értünk egyet, különmegyünk, és ülünk a magunkéban.

Hogyan lehetséges ez – mármint az, hogy a „református hajlandóság” ellenében próbál cselekedni és élni a magyar reformátusság?

BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Valószínűleg azért – és ez az előző kérdés második felét érinti –, mert van egy sajátos történelmi tapasztalatunk itt, a Kárpát-medencében: ha akarjuk, ha nem, a kommunista rendszer egyházüldözésének tapasztalata mélyen belénk égett. Tudjuk, hogy drága ajándék az egyház szabad működése, az evangélium hirdetésének a szabadsága, hogy már nem kell bibliákat átcsempésznünk a határon, hanem annyit viszünk át, amennyit csak akarunk. Mindez arra is kötelez minket, hogy leüljünk testvérként egy asztalhoz. A keresztyének üldözéséről mi, magyarországiak már régóta beszélünk ökumenikus fórumokon, emlékszem például a Reformátusok Világszövetsége találkozóira, ahol a többiek csak legyintettek erre, mert úgy gondolták, lokális problémákról van szó, mindenféle rendszer12 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

szerűség nélkül. Ma már, ha akarják, ha nem, oda kell figyelni erre. Ám az, hogy a világi médiumok is írnak róla, nem biztos, hogy jót jelent nekünk. Ez legfeljebb csak egy szenzáció, a napi rossz hír.

Ettől nem lesz számukra szimpatikusabb a keresztyénség, nem mutatnak iránta több megértést. Mi, akik egykor üldöztetést, hátratételt, meghátráltatást szenvedtünk, mindenhol hangoztatjuk a keresztyénüldözés rettenetes tényét, és hívjuk is a többieket, hogy jöjjenek segíteni. Amikor a közelmúltban Szíriában voltunk, megrendülve tapasztaltuk, hogy nem azért örülnek nekünk, mert mi olyan borzasztó sok támogatást vittünk oda, hanem azért, mert egyáltalán odamentünk. Lehet nagyon sok pénzt küldeni és nagyon hangzatos nyilatkozatokat tenni, de ők arra vágynak, hogy elmenjünk hozzájuk, odaüljünk az asztalukhoz, velük vacsorázzunk, átöleljük őket, imádkozzunk velük együtt, szeressük ott őket, ahol ők vannak. Gyerekként mi is tapasztaltuk, milyen sokat jelentett, amikor egy-egy német, holland vagy svájci testvérünk belépett a kommunista világba, és átölelt, szeretett minket – mi most ezt visszük tovább, és biztatjuk a többieket, hogy ha már ide nem jönnek, mert nem kell, akkor látogassák meg azokat, akik most szenvednek üldöztetést.

FEKETE KÁROLY: Rövid idő ez a tíz év, de azóta nagyon sokat változott a világ. A magyar reformátusok újraegyesülése nem valamiféle dacos erődemonstráció volt, keresztyénségünk megmutatása ennek az elvetemült világnak, hanem belülről éreztük azt, amit János evangéliumában is olvasunk, és amit érdekes módon mindig az ökumenikus imaheteken idézünk, pedig belső igényünk kellene, hogy legyen: egyek legyetek. Nem szoktuk komolyan venni, hogy szomszédos közösségek is tudnak egymás ellen acsarkodni, akárcsak egyházmegyék vagy egyházkerületek. Ezt felismerve kell felgerjesztenünk magunkban annak az igényét, hogy a Krisztus-test tagjaiként természetesnek ves�szük az egymásra odafigyelést. Sok évtizedet pazaroltunk el. Az egység hiteles felmutatása, amikor nem valami ellen szövetkezünk, hanem a Krisztusért tudunk együtt lenni, szembenézve a félelmekkel és az ellenérzésekkel is. Azt hiszem, az elmúlt évtizedben bebizonyosodott, hogy nem mások ellenében fogtunk össze, senkit nem szeretnénk eltiporni, áttéríteni, elérni, hogy Istent csak magyarul lehessen dicsérni, hanem azt mondjuk: hadd dicsérjük magyarul is a mi Urunkat, és hadd ápoljuk úgy a saját örökségünket, hogy az végre újra egészséges legyen. Vannak örökségelemeink, amelyek betegek, azokat meg kell gyógyítani, de ez csak együtt lehetséges – mi erre szövetkeztünk. Hogy a világhelyzet hogyan alakul majd, nem tudjuk, de ezt a belső motivációt magunkban egyen-egyenként meg kell őriznünk, mert amíg ez megvan, addig ez az egység jó lesz, és az Istennek is fog tetszeni. Ha nem Krisztust követjük, hanem valamely érdeknek vagy külső nyomásnak engedünk, akkor munkánk csak erőlködés lesz, nem lesz rajta Isten áldása. Azt nem lehet elfelejteni, hogy volt idő, amikor be kellett zárkóznunk, de tanulnunk kell abból, hogy megkaptuk, amire vágyakoztunk. Óriási kincs ez, amelyre vigyáznunk kell.  FOTÓ: SEBESTYÉN LÁSZLÓ

| AKTUÁLIS | ▲ ▲

▲ ▲ ▲

▲

Gyülekezeti vasárnapi iskolák, ösztöndíjprogram rászoruló diákoknak, újjáépítési munkálatok – csak néhány feladat, amelyben a magyar reformátusok támogatják a háború sújtotta Közel-Keleten élő testvéreiket. Gondolták volna, hogy szíriai szerepvállalásunk is a Magyar Református Egyház tíz évvel ezelőtti létrejöttében gyökerezik?

Egységünk (déli)gyümölcsei A magyar reformátusok egysége már nem egyszer bizonyult megtartó erőnek 2009. május 22-i ünnepélyes megerősítése óta. A Kárpát-medencei Református Oktatási Alap évről évre hozFEKE GYÖRGY zájárul a határon túli magyar nyelvű és keresztyén szemléletű oktatás fennmaradásához, a Kárpátaljai Református Nyugdíjas Lelkészsegélyezési Alap is szép példája egymás segítésének, de gondolhatunk a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium hosszú évek óta tartó kálváriájára, vagy éppen a nagyon is aktuális szlovákiai „himnusztörvényre” – a Kárpát-medencei református A gyerekekben látják a jövőt egyházi vezetők közös fellépése a közel-keleti reformátusok az ilyen ügyekben sem marad el. A debreceni Nagytemplomban tartott alkotmányozó zsinaton megerősített közösség azonban a 2013 novembere óta húzódó ukrán válság kapcsán vizsgázott igazán. Keleti szomszédunk fegyveres és gazdasági krízise veszélybe sodorta a kárpátaljai magyar református közösség létét, egységünk legszebben a bajba jutott testvéreink melletti sokféle és évek óta nem lankadó kiállásban, támogatásban mutatkozott meg.

Az összefogásban rejlő erőt nemcsak egymás megsegítésére használtuk az elmúlt tíz évben, közös szerepvállalásunknak már a Kárpát-medencétől délebbre is teremtek gyümölcsei: a szíriai és libanoni református egyházakat is együtt támogatjuk. Már a nagytemplomi ünnepségen megfogalmazott nyilatkozat is hitet

Orvosi rendelőt működtetnek az aleppói reformátusok

Az Immánuel-templom tetejét már helyrehozták

2019. május 19.

Reformátusok Lapja 13

| AKTUÁLIS |

Az egységünkben rejlő erőt nem csak egymás megsegítésére használtuk az elmúlt tíz évben, közös szerepvállalásunknak már a Kárpát-medencétől délebbre is teremtek gyümölcsei.

Hamarosan még egy szinttel bővül az egyházi iskola

tett amellett, hogy a magyar református közösség egyesülése az egész egyház egységét és hiteles tanúságtételét szolgálja.

2009 óta valóság a közös magyar református képviselet a nemzetközi egyházi szervezetekben, szakembereink pedig azon dolgoznak, hogy az egymás között megélt szolidaritást vállaljuk másokkal is. Ódor Balázs, a Magyarországi Református Egyház külügyi irodavezetője szerint a magyar református egység fontos hozadéka volt, hogy felismerAz iskolabuszokat még tük önmagunk gazdagságát – lepótolni kell gyen az emberi erőforrás vagy anyagi segítség –, amelyből képesek vagyunk adni másoknak.

Szíriában 2011 óta a feje tetejére állt a világ: a mai napig tartó háború miatt százezrek haltak meg, milliók menekültek el otthonaikból – elsősorban a szomszédos Libanonba –, városnegyedek semmisültek meg, megszűntek az olyan természetesnek tartott dolgok, mint a folyamatos áramellátás, a biztonságos közlekedés vagy a méltányos fizetés. Akik ott maradtak – köztük több ezer arab ajkú és örmény református testvérünk –, előbb a túlélésért imádkoztak, majd a front távolodásával belekezdtek az újjáépítés nagy munkájába. De még ennél is többet tesznek: pótolják a sok helyütt hozzáférhetetlen állami szolgáltatásokat – a helyiek számára ingyenes orvosi rendelőt, könyvtárat, a menekülteknek ideiglenes iskolákat működtetnek, krisztusi lelkülettel gyógyítják a túlélők lelki sebeit. Mint mondják, emberfeletti szolgálataikhoz az ad nekik erőt, hogy a szörnyűségek ellenére napról napra megtapasztalják Isten gondoskodó szeretetét – néha épp a magyar reformátusok megerősítő látogatásain, testvéri ölelésén vagy anyagi támogatásán keresztül.

A magyar reformátusság „postása”, a Magyar Református Szeretetszolgálat eddig több mint négy és fél millió forintot gyűjtött a szíriai református gyülekezetek vasárnapi iskolái számára.

Hetente egyszer önkéntesek foglalkoznak a zömében a háborúban született és felcseperedő gyermekekkel, nemcsak lelki táplálékot, hanem biztonságos és boldog közeget nyújtva nekik.

A sok felajánlásból kiemelkedik a délvidéki Torontálvásárhelyi Református Egyházközség ötezer eurós adománya, akiket testvérközösségük, az Erlangeni Hugenotta Gyülekezet inspirált az 14 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

A munka sok, a munkás kevés – országszerte zajlik az újjáépítés

üldözött keresztyének megsegítésére. A Kárpát-medencei református egyházi vezetők pedig a Szíriában magániskolának számító egyházi oktatási intézmények ösztöndíjprogramját támogatják évente egymillió-nyolcszázezer forinttal, hogy az anyagilag rászoruló diákok is hozzájuthassanak a minőségi oktatáshoz.

Szeretjük a magyar református egységet úgy megjeleníteni, mint egy dús lombkoronájú, erős gyökérzetű fát – ez a szimbóluma az idei egységnapnak is. Mindaz a gazdag szolgálat és erőn felüli tanúságtétel, amelyet márciusi közel-keleti utazásunk során láttunk, azok a fejlesztések és humanitárius programok, amelyek Szíriában amerikai, skót, német, svájci és magyar támogatásból megvalósulnak, és amelyekről lapunk hasábjain már részletesen beszámoltunk, azt üzenik nekünk, hogy egységünk fája évről évre gazdagabb termést hoz. Adjunk hálát a mennyei kertésznek! 

| CSENDES PERCEK |

KARSAY ESZTER

Tiszteletet adni bárkinek is, úgy tűnik, ma egyre nehezebb. Talán sokan már nem is tudják, hogy mi az. Ingerültek és türelmetlenek vagyunk, nem értjük egymást, hogy mit ért, mit nem ért a másik. Amikor beszélünk, elvárjuk, hogy találják ki a gondolatainkat. Az ötödik parancsolat Isten népét a szülők tiszteletére tanítja. Tévedés azt hinni, hogy ez csak a gyermekeknek szól, és ezért őrájuk hárítani a felelősséget. Az igét a felnőtt nemzedék, az apák és anyák kapták egykor. A szülőknek a nagyszülőkkel szembeni magatartására vonatkozik, mert ők mutatnak példát a gyermekeiknek. A férfi, amikor megházasodott, elhagyta apját és anyját, hogy a feleségéhez ragaszkodjon. (A nő automatikusan a férfi családjához költözött.) De az elhagyás nem jelentette a szülők és más idős családtagok iránti tiszteletlenséget.

A témában több rossz magatartást ismerünk: otthagyni, elhagyni örökre és nem tisztelni a szülőt, vagy örökös gyermekségben kötődni hozzá, és soha önállóvá nem válva engedelmeskedni neki, vagy manapság elterjedt szokásként a háznál maradni, és kihasználni a kényelmet, hogy gondoskodnak a régóta nagykorú, de önállótlan fiatalról. Ezekből a kínos helyzetekből adódnak szenvedések és családi viszályok. Ha a szülőkkel egy életen át tisztázatlan a viszony, akkor az egész élethez való viszonyulás torzul. Nem jó vakon engedelmeskedni a szülő diktatúrájának, de nem jó a gyermek zsarnoksága sem, amikor visszaél a szülők, nagyszülők érzelmeivel, zsarolja őket, vagy hátat fordít, ha nem kapja meg azt, amit akar.

A tisztelet gyermekkorban engedelmességet, felnőttkorban a nevelők iránti megértést, később pedig gondoskodást jelent az idős szülők iránt. Tiszteletben tartani, figyelni rájuk, keresni bennük a jót, segíteni életüket, de nem kiszolgálni mindenben. Tudunk arra is példát, amikor a szülő nem tiszteletreméltó, hanem jellemtelen, szélhámos, alakoskodó, hazug, becstelen vagy erőszakos. Hogyan viszonyuljon hozzá a másként élő gyermeke? Albert Schweitzer az élet tiszteletét hirdette. Ennek első lépése a szülők tisztelete. A szülők teszik meg az első lépést, az ő életükből fakadt a miénk, gondoskodásuk nélkül önmagunkban elpusztultunk volna. „Legyetek a tiszteletadásban egymást megelőzők” – mondja az apostol (Róm 12,10). Tiszteljük a másik embert. Főnököt, beosztottat, ügyfelet, házastársat, gyermeket, tanárt. Lehet rá okot találni, csak keresni kell.

Máshol azt írja: „különbnek tartsátok egymást magatoknál.” (Fil 2,3) Ha ez kölcsönös, akkor lesz tiszteletreméltó az életünk. 

IMÁDKOZZUNK!

HAJNALI SZÉL Friss szél ébreszti a hajnalt.

Friss szélben ébredezek.

Istenem, ebben a szélsuhogásban hallom, hallgatom a lélegzeted.

Súg, suttog, üzen a Lélek, Lelked ébresztő fuvallata.

Istenem, élettel telik meg a lelkem, ahogyan fény robban az égre, és oszlik a sötét éjszaka. Ámen.  HAJDÚ ZOLTÁN LEVENTE

A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ

A negyedik parancsolat – kicsit másképp A Tízparancsolat a bibliai gondolkodás középpontjában áll, éppen ezért különös, hogy az Ószövetségben kétszer megírt igék egy ponton eltérnek egymástól. Mózes második könyvében a negyedik, a nyugalom napjának megszentelését előíró parancsot a szöveg a teremtéssel indokolja – „Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent” (2Móz 20,11) – , az ötödik könyvben viszont az indoklás egészen más: „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened, az Úr. Ezért (…) tartsd meg a nyugalom napját.” (5Móz 5,15) Az 5Móz a munkatilalom közösségi oldalát emeli ki, a pihenés joga ugyanis mindenkit megillet. Izráelt Isten szabaddá tette, és a szabad ember nem hajthatja fejét senki igájába, de nem lehet rabja a munkának sem! A munka területén gyakran tetten érhető volt és maradt az embertelenség (lásd Jer 34,8–22), de a törvény nemzedékről nemzedékre emlékeztet minket felebarátaink iránti kötelességünkre.

Az is igaz azonban, hogy a negyedik parancsolat kétféle indoklása sok fejtörést okozott az Írás szeretőinek és magyarázóinak. Már az ókorban is igyekeztek feloldani a kétségtelen feszültséget, mert a régiek is érezték: nem mindegy, miért kell megőrizni a nyugalom napjának szentségét. Talán a lényeget az a másoló értette meg a legjobban, akinek a munkája az egyik holt-tengeri szövegben maradt ránk Qumránból, a négyes számú barlangból. Ő, amikor az e heti szakaszunkhoz ért Mózes ötödik könyvében, és lemásolta az általunk ismert részt, azzal a lendülettel folytatta az írást, és beillesztette a 2Móz indoklását is. Számára a teremtési rend és a mindenkit megillető nyugalom összetartozott. Jó lenne, ha a mi gondolkodásunkban sem válna el egymástól a kettő.  HODOSSY-TAKÁCS ELŐD 2019. május 19.

Reformátusok Lapja 15

| GONDOLATOK |

FARKAS ZSUZSANNA

#TenYearChallenge Csillagpont módra

Az idei év a közösségi médián átfutó, „Milyen is voltál tíz évvel ezelőtt?” kihívással kezdődött. A Ten year challenge névre keresztelt akcióban sokan tettek ki önmagukról, eseményekről vagy helyszínekről egy tízéves és egy mai képet. A változás a legtöbb esetben szembetűnő, de sokkal fontosabb tanulsága is volt a fotóknak: belegondolhattunk, mennyi minden történt a két pillanatkép között.

Van egy kedves bája annak, hogy pont a Magyar Református Egyház újraegyesülésének tizedik évfordulóján találkozhattunk ezzel a játékkal – de valójában ezzel a jeles pillanattal tíz évvel

„...megtanultam, hogy a bátorság valahol a félelem és a túlzott magabiztosság között van – ott, ahol a hit is képes még mélyebbé válni, és továbbsegíteni az úton.” ezelőtt nem sokat törődtem. Hallottam a debreceni eseményekről, és büszke voltam az egységre, de akkor leginkább az érettségivel voltam elfoglalva, és azzal, hogyan tovább.

Azonban azon a nyáron, 2009-ben voltam először Csillagponton, amelyre akkor Fadd-Domboriba utazhattunk. Nem sokat tudtam arról, milyen egy fesztivál, a való életről meg még kevesebbet, de a mai napig emlékszem, mennyire meleg volt, hogyan küzdöttünk a rengeteg szúnyoggal, és milyen nyugodt volt a Duna-holtág. Legerősebben mégis az maradt meg bennem, hogy féltem az egyetemi ponthatárok csütörtök esti kihirdetésétől és attól, mi történik majd, ha nem úgy lesz, ahogyan terveztem. Ez a gondolat minden programra elkísért, ezért is érintett mélyen az akkori téma, amely éppen a bátorság volt – pontosabban az, honnan is vesszük a bátorságot. Így ismertem meg szépen lassan annak mélységét, szélességét és magasságát.

Máshogyan szóltak az előadások, mint a vasárnapi igehirdetések vagy áhítatok, amelyeket korábban hallottam. Felismertem, mennyi bibliai alak és példa van előttem, akiknek a bátorságából érdemes erőt meríteni. Erre pedig nagy szükségem volt, amikor végül kiderült, hogy nem az első helyen 16 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

megjelölt felsőoktatási intézménybe vettek fel. Ma már humorosnak tűnik, és szívesen szólnék az akkori önmagamnak, hogy ennél csak nagyobb próbatételekkel kell majd szembenéznünk, de azon az estén annyira elveszettnek éreztem magam, mint soha azelőtt. Ültünk a barátaimmal a nádas szélén, ők próbáltak felvidítani, én pedig azt kívántam, bár egyedül hagynának – de nem tették. Annyira sírtam, hogy a csillagokat is alig láttam, és csak távolról hallottam, hogy hozzám beszélnek. Aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy nagy nevetés közepette bedobtak a vízbe.

De nem csak én repültem, ugrottak velem ők is, hogy aztán már a nevetéstől csorduljanak ki a könnyeink. Kicsit tényleg könnyebb lett minden.

A vízből néztük tovább a csillagokat, és az előző esti koncert élményétől hajtva megfogadtuk, hogy egyszer majd látni fogjuk fent az égen a Dél Keresztjét is. Bár ezt még nem húztam ki a bakancslistámról, azóta sikerült annyi minden más, amiről nem is álmodtam volna, hogy jó cél ez a következő tíz évre is.

Nem egyetlen este alatt múlt el a csalódottságom, de visszanézve már látom: pontosan úgy történt minden, ahogyan annak lennie kellett. Megtanultam, hogy azért, mert én igazán akarok valamit, még nem az lesz nekem a legjobb. És megtanultam, hogy a bátorság valahol a félelem és a túlzott magabiztosság között van – ott, ahol a hit is képes még mélyebbé válni, és továbbsegíteni az úton.

Az alatt az öt nap alatt kinyílt előttem a világ, és valósággá vált az egység, akkor is, ha ezt még nem tudtam. Ezért tízéves kihívás ide vagy oda, az idei Csillagpontra készülve már nem is olyan nehéz feladat megfogalmazni, mi vesz körbe a hétköznapjaimban: barátok – akiknek a nagy részét éppen az elmúlt Csillagpontoknak köszönhetem. Az eltelt évek megtanítottak rá, hogy nagyon szeressem őket, mert bár kapcsolatunkat nem pecsételi meg fogadalom, szépen, lassan mégis családdá formálódunk. Hálás vagyok értük, mert amikor valamiért nem látom a fényeket az éjszakai égen, emlékeztetnek rá, milyen a mennyei szeretet. Hálás vagyok, mert nélkülük nem lennék az, aki ma vagyok – ahogyan a Csillagpont nélkül sem. 

ÖSSZEÁLLÍTÁS

a Magyar Református Egység Napjára

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

KOCSIS JULIANNA

A kárpátaljai NAGYDOBRONYI IRGALMAS SAMARITÁNUS REFORMÁTUS GYERMEKOTTHONBAN a gyerekeket a református értékrend szerint nevelik, és tizennyol­ cadik életévük betöltése után is maradhatnak, amíg képesek a saját lábukra állni. Az intézmény fenntartásához nagy szükség van támogatókra, ezért nekik gyűjtenek május 18-án Debrecenben, a református egység napján.

„A gyerekek megérzik, ha a nevelőjük lemondott róluk” Rendezett, takaros udvar, füves, árnyékos játszótér veszi körbe a település peremén elhelyezkedő Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthont. Hatvankilenc lányról gondoskodnak itt, akik nem szeretik, ha árvaháznak nevezik az otthonukat. Ottjártunkkor magunk is meggyőződhettünk arról, hogy a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) égisze alatt működő intézmény nagyban különbözik állami fenntartású társaitól.

SEGÉLY HELYETT PÉLDAMUTATÁS Amikor a Szovjetunió széthullott, a holland reformátusok Ukrajna-szerte segíteni akartak, adományokat küldtek. Így tett a Stichting Hulp Oost-Europa nevű szervezet is, amely a református gyülekezetek, állami árvaházak és pszichiátriai intézetek támogatását tűzte ki célul. Az állami intézményekbe kamionszámra érkező humanitárius segély nyomán semmilyen változást nem tapasztaltak, ezért úgy döntöttek, nevelőotthont hoznak létre Ukrajnában, amely példaként szolgálhat az egész or18 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

Jelenleg hatvankilenc lány tartozik az otthonhoz, mindannyian a megye területén születtek. Hatvanhatan laknak bent, hárman ugyanis pszichiátriai ellátásra szorulnak, ezért róluk máshol gondoskodnak, de az otthon vállal értük felelősséget. Hivatalosan két és tizenkét éves kor közötti gyermekeket fogadhatnak be – ettől csak olyan esetekben tekinthetnek el, amikor szeretnék együtt tar„Az is időbe tani a testvéreket.

telik, amíg elhiszik, hogy Isten szereti őket. Ez a legnehezebb.” szágban arra, hogy lehet ezt a feladatot másként is végezni – emlékezik vissza a kezdetekre ifjabb Katkó László igazgató. Az elgondolást hamarosan tettek követték: 1994-re az épület nagyrészt elkészült, a következő év végén ünnepélyesen át is adták. Az első lányok 1996 elején vették birtokukba az otthont. – Nekik több segítségre van szükségük a boldoguláshoz, mint a fiúknak, koedukált intézményt pedig nem indíthattunk – magyarázza a vezető, miért csak lányok nevelkednek náluk.

GYÓGYÍTÓ MENEDÉK

A holland elképzelésnek megfelelően kezdetben egészségügyi otthonként működtek, de ez igen rövid ideig tartott, hiszen a kórházakból, intézetekből összegyűjtött sérült gyermekek legtöbbje a gondoskodás nyomán „meggyógyult”. A debilnek titulált kicsik azért nem tudtak beszélni, mert senki nem tanította őket, és ugyanez volt igaz a járni képtelenekre: amint megkapták a lehetőséget, a figyelmet, elindultak.

Csupán elhanyagoltak voltak, nem betegek. – Voltak, vannak valóban gyógyításra szoruló gyermekeink. Azonban

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

nagyon jó kapcsolatot ápolunk a munkácsi gyermekkórházzal, és így megfelelő ellátáshoz juttatjuk őket. Az orvosi vizsgálatokon gyakran kiderül, hogy a gyerekek valóban sérültek – lelkileg, testileg azonban korrigálható panaszaik vannak – mondja Katona Viktória, a gyermekotthon lelkész-igazgatója.

Akire csak rálátásuk van, azon nemzetiségtől függetlenül igyekeznek segíteni. – Az állami intézményekhez képest

előnyünk, hogy menedékház lehetünk.

Ez azt jelenti, hogy a lányoknak nem kell hosszadalmas jogi procedúrán átesniük ahhoz, hogy hozzánk kerüljenek. Ha tehát ki kell emelni a gyermeket a családból, és a szülő ebbe beleegyezik, vagy saját maga kéri a felvételt, mert nem tud gondoskodni róla, akkor gyakorlatilag azonnal jöhet hozzánk. Persze a legtöbb esetben a gyámügyi „Az orvosi vizshivatal intézkedik egy-egy gálatokon gyakran lelkiismeretes tanár, lelkész kiderül, hogy a gyerekek bejelentésére alapozva – valóban sérültek – lelteszi hozzá ifjabb Katkó kileg, testileg azonban korrigálható panaszaik László. Az is előfordul, hogy mit jelent a kétkezi vannak. ” az orvosok figyelnek fel egymunka. – Ugyanakkor az egy olyan kis betegre, aki furcsa intézmény nem önfennmódon rendszeresen a kórházban tartó, mint ahogy az elterjedt köt ki különböző sérülésekkel. Az orvosok rólunk – mutat rá az igazgató. Ezért nagy közül többen tagjai a Keresztény Orvoszükség van az adományokra annak ellesok Kárpátaljai Egyesületének, amellyel nére is, hogy 2017 óta az intézmény hivaaz otthon jó kapcsolatot ápol, így együtt talos alapítója, a KRE még erőteljesebben tudnak segíteni a kicsiken. az otthon mellé állt, aminek köszönhetően 2018-ban támogatást kaptak a NemHATÁROKON ÁTÍVELŐ zetpolitikai Kutatóintézettől.

KAPCSOLATOK – A külhoni magyar gyerekek évéhez kapcsolódóan szeretnénk elérni, hogy Mivel a gyermekotthon nem kap állami nemzeti jelentőségű intézménnyé minőtámogatást, nagy küzdelem a fenntartásítsenek bennünket – osztja meg Katona sa. Ezt próbálta megoldani a korábbi igazViktória. Az állandó támogatás nagyban gató, idősebb Katkó László, aki gazdasámegkönnyítené a nem csak pénzgondokgot épített ki, hogy saját maguk termeljék kal terhes hétköznapokat. A kivitelezésmeg a szükséges zöldséget, húst, tejterben számítanak az egyházi pártfogásra. méket, és a gyerekek megtapasztalják, – A Magyarországról érkező anyagiak elsődleges befogadója a Tiszántúli Református Egyházkerület, a másodlagos a KRE, és így jut el hozzánk a befolyó összeg. Ez a határokon és egyházkerületeken átívelő kapcsolat rengeteget segít nekünk – teszi hozzá a lelkész.

2017 más tekintetben is fontos lett számukra, a reformáció ötszázadik emlékévében ugyanis kiemelt médiafigyelmet kaptak. A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza „500 év, 500 kilométer a gyermekekért” elnevezéssel jótékonysági futást szervezett azzal a céllal, hogy bemutassa a nagyvilágnak a gyermekotthont és azt, hogy a segítségnyújtásnak sokféle módja van. A kórház csapata a program 2019. május 19.

Reformátusok Lapja 19

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

alatt adományokat gyűjtött, és a célba érkezés után szűrővizsgálatokat kínált a gyerekeknek. A főszervező Gui Angéla, a kórház karitatív futónagykövete azóta is nyomon kíséri a lányok életét. – Nem letudni akarta a gyűjtést, hanem szeretne folyamatosan segíteni – jegyzi meg Katona Viktória. Sperka Tamás (Spero) ultrafutóval közösen szabadidős sportszobát alakítottak ki bordásfallal, szo-

bakerékpárokkal, fitneszlabdákkal, hogy a lányokat egészségtudatosságra, mozgásra neveljék. Másik alkalommal negyven régi matracot sikerült lecserélni, egy gyerekszobát pedig felújítani.

EGYSÉGNAPI TÁMOGATÁS De nem csupán a Bethesda és aktivistái segítenek. 2018-ban a XI. Tiszántúli Református Jótékonysági Bál bevételét is az otthonnak ajánlották fel, így vehettek egy speciálisan kialakított, kerekesszékkel is használható mikrobuszt, amelyre nagy szükségük volt már. Az idei Magyar Református Egység Napjához kap20 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

csolódóan pedig a Magyar Református Szeretetszolgálat hirdetett nagyszabású adománygyűjtő akciót: május 18-ig az 1358-as számú adományvonalukon keresztül hívásonként 250 forinttal támogatható az otthon, hogy lecserélhessék az elavult fűtési rendszert, amely április végére tönkrement. A debreceni esemény perselypénzével is ehhez a programhoz járulhatnak hozzá a résztvevők.

dolgoznak, hogy a lányok és az ellátásukat segítő negyvenegy fős személyzet minden szükségeset megkapjon. – Sokat kell javítanunk a kommunikációnkon: ha nem kérünk, akkor honnan is tudhatná bárki, hogy segítségre van szükségünk?

– véli ifjabb Katkó László.

IDŐRE VAN SZÜKSÉGÜK

Az otthonban nem csak a testi szükségletekre gondolnak. Az igazgató szerint a lányokat vezetni kell, hogy a helyes úton járjanak, hogy lássák a veszélyeket, érezzék a határaikat. – Mivel sokan közülük nagyon mély nyomorból jönnek, sok szenvedést éltek át, azt tapasztaljuk, hogy könnyebben beszippantja őket egy-egy rossz társaság, élethelyzet, és ettől próbáljuk megóvni őket – magyarázza a lányok lelki vezetésével foglalkozó Katona Viktória, és hozzáteszi: sok pozitív visszajelzést hallanak neveltjeikről a pedagógusoktól, ami erőt ad a hétköznapokban. – Nem tartjuk őket vissza a kudarcoktól, meg kell tanulniuk, hogy ezek az élet velejárói. Nem várjuk, hogy az iskolában jobb osztályzatot kapjanak azért, mert nehezebb életkörülmények közül indultak. A megértés és a szeretet nem ezt jelenti – hangsúlyozza a lelkész. Sokat beszélgetnek a lányokkal, hiszen az időKAZÁNRA GYŰJTENEK sebbeknek leginkább így A Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református tudnak igei útmutatást adni, Gyermekotthonnak szánt felajánlásokat a míg a kicsiket többnyire a Magyar Református Szeretetszolgálat gyűjti és foglalkozásokon keresztül továbbítja. Számlaszám (forint alapú átutalás esetén): CIB 10702019-85008898-52400009. ismertetik meg az evangéKözleményként kéri feltüntetni: Nagydobrony liummal. Elsősorban időre, kazán. IBAN: HU88-1070-2019-8500-8898türelemre van szükségük, 5240-0009. SWIFT KÓD: CIBHHUHB hiszen otthon csak rosszat láttak, hallottak. – Az is időbe telik, amíg elhiszik, hogy Isten szereti – Igyekszünk láthatóvá tenni az adaőket. Ez a legnehezebb – mondja ifjabb kozók számára, hová megy a felajánlásuk Katkó László. – Egész életükben alig kap– hangsúlyozza Katona Viktória. Hozzátak szeretetet, és nekünk is oda kell fiteszi: ha olyan adományt kapnak, amelygyelnünk arra, kik lesznek munkatársaink re épp nincs szükségük, vagy nem tudják a feléjük való szolgálatban, mert a gyerehasznosítani, akkor azt továbbadják más kek megérzik, ha a nevelőjük lemondott rászoruló intézményeknek, és erről tájéróluk. Ezt egyszerűen nem lehet csak koztatják az adakozókat. munkának tekinteni – összegzi Katona Pályáznak is, sokat köszönhetnek a Viktória.  FOTÓ: MAKÓ ANDRÁS Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek. Azon

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

A minőség a fontos JAKUS ÁGNES

A háború elől menekült vissza szeretett gyermekkori gyülekezetébe, ahol ismét otthonra lelt – és lehetőségre, hogy másokért tegyen. Elvándorlásról, összetartozásról és a délvidéki magyar reformátusság küldetéséről beszélgettünk LATINOVITS GIZELLÁVAL, a Nagybecskereki Református Egyházközség tagjával.

Mióta jár a nagybecskereki gyülekezetbe?

Még gyerekként kezdtem ide járni a szüleimmel együtt. Nagycsaládból származom, hatan voltunk testvérek. Itt jártam hittanórára, konfirmáltam is, ám egy idő után elmaradtunk. A férjemmel nyugalmazott tanárok vagyunk. Egy időben nem volt szabad még a templomkapura sem nézni, nemhogy ide járni. De hiányzott, és amikor 1991–92-ben kitört a délszláv háború, többet nem foglalkoztam azzal, hogy lehet-e vagy sem, hanem eljöttem. Nagyon szűkös idők voltak, és a nyomorúság ide vonzott. Kerestem a békességem, a nyugalmam, és itt Jézusra találtam.

Pontosan mit talált a gyülekezetben?

Közösséget és testvéri szeretetet. Valamint olyan otthont, ahol a lelkem valóban megnyugodott. Itt az Úr Igéje hangzik, ez erősít, táplál. Azóta megértettem, hogy Jézus nemcsak azért jött

utánam, hogy tagja legyek ennek a gyülekezetnek, hanem azért, hogy szolgáljak is neki.

Milyen szolgálatot végez?

A férjemmel együtt hetente imaórákat vezetünk, néhány lelkes gyülekezeti taggal pedig imaközösséget tartunk, és az evangéliumi iratmissziót végezzük. Azelőtt evangélizációs hétvégét rendeztünk egyszer egy évben. Fiatalok jöttek Magyarországról, voltak áhítatok, és egy időben elvittük őket kirándulni a Tarcal-hegyi maratonra.

Ezek szerint értenek a fiatalok nyelvén.

A férjem gépészmérnök, korábban középiskolai szaktanár volt, én vegyész vagyok és szakközépiskolában tanítottam. A nyugdíj előtt az utolsó két évben végre megengedték, hogy a középiskolákban is legyenek magyar osztályok. Különben az állami nyelven kellett előadnunk egész életünkben.

Persze ekkor már hiányoztak a magyar ajkú tanárok, ezért meg is hosszabbí2019. május 19.

Reformátusok Lapja 21

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

tották az aktív éveimet, még két évig taníthattam magyarul – amíg a törvény engedte. Ön is úgy tapasztalja, hogy kopik a magyar nyelvtudás a Délvidéken?

A magyar nyelvtudás azelőtt valóban nem volt kifejezetten erős a környéken, de amióta elér bennünket a Duna Televízió és a Kossuth Rádió, és ezeket hallgatjuk, nagyon sokat javult a helyzet. Ez hatalmas eredmény, és köszönet érte, hogy idáig is elhat a sugárzás. Az, hogy állandóan kapcsolatunk van az anyaországgal, fölmelegíti a lelkünket. Így már tudjuk, mi történik ott.

Sokan át is költöznek Magyarországra. A családjában men�„Az, hogy nyire tapasztalja az elvánállandóan kapcsolatunk van dorlást? az anyaországgal, Mindkét gyermekem Mafölmelegíti a lelkünket. gyarországon él, itt nem Így már tudjuk, mi kaptak munkát, mivel a matörténik ott.” gyar kisebbséghez tartoznak.

Mindkettőjüknek van egyetemi végzettsége, mégis hiába keresték a lehetőséget.

A gyülekezeti életre mennyire nyomja rá a bélyegét, hogy ismét el kell szakadniuk egymástól, ahogy azt a nagyszüleiknek is át kellett élnie Trianon után?

Nehezen tudja a gyülekezet elviselni, hiszen mindannyian idősek vagyunk, sőt, a nálam többnyire idősebbek is. A tagok hetven százalékának a gyerekei külföldön vannak: vagy Magyarországon, vagy továbbmentek Ausztriába, Németországba. A Facebookon tartjuk a kapcsolatot, és várjuk a húsvétot, a karácsonyt, az állami ünnepeket, hogy jöjjenek a gyerekeink. Egymásnak így mondjuk, hogy jönnek, jönnek. De mit tudunk tenni? Elfogadjuk, mert látjuk, hogy itt nincs megélhetési lehetőség.

Mégis miben bizonyult megtartó erőnek a református egyház a szórványban élő magyar társadalmon belül az elmúlt évtizedekben?

22 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

Abban, hogy a magyar nyelv megmaradt, nagyon nagy szerepe van az egyháznak.

Módoson, szórványgyülekezetünk imaházában – amelyet az Ágoston Sándor Alapítvány segítségével vásároltunk – időnként istentiszteleteket tartunk, hetente kétszer pedig a gyerekeket várják anyanyelvápoló foglalkozásokra szakképzett pedagógusok. Az imaterem olyan, mint egy kis óvoda, tele van rajzokkal. Próbálják érdekessé, vonzóvá tenni a kicsik számára a magyar nyelv tanulását.

Hogyan lenne biztosítva a Délvidéken a magyar református gyülekezetek jövője?

Reményt ad, amikor hallunk megalakuló gyülekezetekről bárhol a Kárpát-medencében, olyan településeken, ahol valószínűleg nem mindenki református.

A városban jól lehet halászni az embereket. Ha olyan lelkésze van a gyülekezetnek, aki belefog a munkába, akkor még itt is megnövekedhetne a gyülekezetünk létszáma. Jóllehet, nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség.  FOTÓ: BÖLCSFÖLDI ANDRÁS

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

nem is sejtik, hogy a termükben vasárnaponként egy gyülekezet fohászkodik Istenhez. Az istentiszteletre nagyjából harmincan jöttek el a cudar idő ellenére.

Vannak közöttük nyugdíjasok és középkorúak ugyanúgy, mint fiatal, családos felnőttek. Az ifjúságot a Pogrányi lelkészházaspár két kisgyermeke képviseli.

Pogrányi Károly Ezsdrás könyvéből választott igét a prédikációjához, amelyben párhuzamot von az épülő jeruzsálemi és a diósdi templom között. Elhangzik, hogy az alapkőletétel várhatóan júniusban lesz, az építkezést pedig júliusban szeretnék elkezdeni. Azt is a prédikációból tudjuk meg, hogy 2016-ban, a csömöri templom alapkőletételén azt súgta oda az ott jelen lévő diósdi lelkipásztornak Bogárdi Szabó István püspök: „Hamarosan nektek is lesz.”

ALAKULÓ GYÜLEKEZET

A templomépítés elrendelt ideje Néhány év, két lelkész kitartó munkája és Isten kegyelme kellett ahhoz, hogy aktív, élő hitű református gyülekezet formálódjon a Pest megyei Diósdon. A POGRÁNYI HÁZASPÁR áldozatos munkájának a csúcspontja lehetne a küszöbön álló templomépítés, de ők nem így látják.

HEGEDŰS BENCE

Szakadó esőben érkezünk meg a Diósdi Missziói Egyházközség ideiglenes lelkészi hivatala elé. Vasárnap van, hamarosan kezdődik az istentisztelet a szemközti általános iskola egyik osztálytermében.

A hivatal melletti telken, ahol korábban egy családi házból átalakított gyülekezeti teremben gyűltek össze a diósdi reformátusok, most egy markoló áll a törmelékhalom tetején. Az egykori közösségi házból csak néhány fal maradt, hamaro-

san azokat is elbontják. Az egyházközség 260 millió forint kormányzati támogatásból épít lelki hajlékot, amelynek nyáron teszik majd le az alapkövét.

„HAMAROSAN NEKTEK IS LESZ” Sorra érkeznek az autók, a hívek áldás, békességgel köszöntik egymást, és egymás után viszik át az istentisztelet kellékeit – az énekeskönyveket, a perselyt, az úrasztali terítőt – az iskolába, ahol pillanatok alatt imateremmé változtatják a 7. b-sek osztályát. A diákok talán

Pogrányi Károly és felesége, Pogrányi Mária 2011. január elsejétől szolgálnak Diósdon. Eredetileg az érdligeti anyaegyházközség megüresedett állására jelentkezett a Szigetszentmiklóson szolgáló lelkész, de a házaspár felvetette, hogy szívesen kezdene gyülekezetplántálásba a tízezer lakosú Diósdon. – Már a teológián is olyan impulzusok értek minket, és olyan emberek váltak példaképeinkké, akik aktívak voltak ebben a munkában – mondja Pogrányi Mária, és bevallja: nagyon nehéz volt az első néhány év. Nemcsak azért, mert pályakezdőként híján voltak a gyakorlati tapasztalatnak, hanem azért is, mert akkor várták második gyermeküket, új lakóhelyhez, új gyerekhez, új közösséghez, új városhoz kellett hirtelen alkalmazkodniuk, és meg kellett találniuk azokat a külső erőforrásokat, amelyek segítségével elindulhatott a gyülekezetépítés.

A fiatal lelkészházaspár tevékenyen vetette bele magát a misszióba, bár ma már nem pont így csinálnák. – Talán nem kellett volna hirtelen olyan sok új programot behozni, fokozatosabban kellett volna felépíteni az alkalmakat – véli a lelkésznő. Az első két-három évben 2019. május 19.

Reformátusok Lapja 23

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

AZ ÉPÍTKEZÉS ÉDES TERHÉVEL Kristó Aranka még csak öt hónapja látja el a gyülekezet gondnoki tisztségét, de úgy érzi, mintha legalább egy éve szolgálna ebben a pozícióban. Szatmárnémetiből költöztek Magyarországra 1989-ben, Diósdon közel húsz éve él. Ha épp nem a templomépítés teendői kötik le, akkor könyvel, kezeli a pénzügyeket, és ő intézi az egyházközség levelezését is. Nagyon örül, hogy gondnokként apró fogaskerék lehet az építkezés hatalmas gépezetében.

arra koncentráltak, hogy kifelé végezzék a missziót, és minél többen jöjjenek. Egymást érték a különböző események, kulturális rendezvényeken vettek részt, miközben folyamatosan látogatták a gyülekezeti tagokat. Aztán, ahogy Pogrányi Mária fogalmaz, „beindult a misszió”. A hittanosok száma egyik évről a másikra nulláról százra nőtt, ma már körülbelül százhúszan járnak az órákra. – Tetszett az embereknek, vonzónak találták, hogy egy fiatal házaspár tanítja hittanra a gyerekeket. Többen is úgy kerültek a közösségbe, hogy elkezdték hittanra járatni a gyermeküket – mondják a lelkipásztorok.

GYÜLEKEZETI SZOLGÁLÓK Bakó László és felesége, Bakóné Juhász Veronika, akit mindenki csak Roninak hív, szintén így csöppentek bele a gyülekezetbe. Először csak gyermekeiket íratták be hittanórára, majd szép lassan megváltozott a család élete. Bakó László áttért a katolikus hitről reformátusra, majd az egyházközség egyik 24 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

sokat vállaló presbitere lett, felesége pedig felnőttként keresztelkedett még és konfirmált a diósdi közösségben, majd az egyike lett annak a három as�szonynak, akik vasárnaponként a felnőttalkalommal párhuzamosan gyermek-istentiszteletet tartanak. – Már a keresztségem előtt elkezdtem ebben segíteni, és utána úgy éreztem, elvállalhatom, hogy a gyerekekkel foglalkozzak. Erős elhívásom volt erre – mondja a fiatalasszony, aki szakmáját tekintve informatikai elemző. – Nagyon sokat adnak a gyerekek. Bár nehéz lefordítani a nyelvükre Isten üzenetét, amikor megértik, akkor sokkal mélyebben fel tudják fogni azt, mint egy felnőtt, aki látszólag megérti, de nem biztos, hogy fel is fogja az Igét – véli Bakóné Juhász Veronika.

Hasonlóan történt Sági Judittal és családjával is, akik Budafokról érkeztek Diósdra mintegy tizenhét évvel ezelőtt. – Amikor a gyerekek bekerültek az iskolába, akkor találkoztunk a Pogrányi házaspárral és figyeltünk fel munkásságukra. Korábban a budafoki közösségbe jártunk, még innen Diósdról is, de aztán szép lassan a formálódó gyülekezet részeivé váltunk.

Nagyon jó megélni, hogy pici, apró emberként ebben a pici, apró közösségben mennyire megtalálhatom magam mind a prédikációban, mind a napi feladatokban – fogalmaz Sági Judit, aki több feladata mellett a virágokért is felel. Ő hozta most is azt a szép íriszcsokrot, amely a tanári asztalból rögtönzött úrasztalát díszítette a hetedikesek osztálytermében.

Mint mondja, nagyon örül a templomépítésnek. Szerinte különlegessé teszi a gyülekezetüket, hogy tudták dicsőíteni a Teremtőt a művelődési házban, később a családi házból lett gyülekezeti teremben, most pedig az általános iskolában is. – De amikor majd felhangzik az ének a templomunkban, az biztos csodálatos lesz, nagyon várom – fűzi hozzá.

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

ISTEN, ELVEK, TÉGLÁK A Diósdi Missziói Egyházközség egyházjogi értelemben csupán 2015. január elsejétől létezik. Egy évvel később a Dunamelléki Református Egyházkerület úgy döntött, jelentős összeget ad arra, hogy a formálódó közösség templomot építhessen. – Sosem hittem a téglákban, és nem is terveztem, hogy valaha templomot fogok építeni, ami egybevágott az elveimmel is. De időközben rá kellett jönnöm, hogy Isten nem az elvekben van, hanem újra meg újra felülírja azokat.

Szolgálatunk elején azt mondtuk, hogy nem téglákba, hanem emberbe fektetünk, mert abból fogunk épülni – mondja Pogrányi Károly. Felesége akkor gyesen volt, a gyülekezet pedig képes volt arra, hogy adományaiból három éven keresztül biztosítsa egy segédlelkész fizetésének felét. – Lehet, hogy ez a döntés gazdaságilag nem a legjobb volt, de Fodor István hároméves ifjúsági segédlelkészi szolgálata alatt stabil bázist épített ki – magyarázza a lelkipásztor.

Pogrányi Mária szerint sokan úgy gondolják, hogy a lelkészi karrier csúcsa maga a templomépítés. – De ez inkább olyan, hogy benne vagyunk Isten kairoszában.

Kiváltság, hogy pont ezen a helyen, pont ebben az időben épül, és mi itt lehetünk, részesei vagyunk. Megértettem, hogy ennek a gyülekezetnek templomot kell építenie, de hogy nekem, azt nekem is el kellett fogadnom – fogalmaz a férje.

Mindketten úgy gondolják, hogy Isten előre láthatta a szívükben a nagy feladat miatti aggodalmat, ezért intézte úgy, hogy a templomépítés tényének elfogadása előtt a gyülekezetbe hozta Bogyó Csabát, aki most projektmenedzserként szinte az összes gondot levette a lelkészházaspár válláról. – Amikor Csaba megérkezett, az is ajándék volt – vallja Pogrányi Károly.

munkahelyét bízta meg az egyházközség, így az építkezés bekerült a munkarendjébe. Mint mondja, sokáig tartott, amíg az egyházkerület rábólintott a végleges tervekre. – Úgy akartuk, hogy első körben felépüljön a templom és a parókia is, de a kivitelezőktől kért első becslések alapján már azon is nagyon kell dolgoznunk, hogy a templom beférjen a büdzsébe – magyarázza a projektmenedzser. Kiderült az is, hogy a haranglábra sem fogja futni az építkezésre szánt összegből, ezért a gyülekezet adománygyűjtésbe kezdett, hogy az is mihamarabb felépülhessen.

A tervrajzokon modern, mind esztétikailag, mind funkcióiban gazdag épület mutatkozik meg előttünk. – A koncepció az volt, hogy ne csak templom, hanem közösségi ház is legyen, nagy külső és belső előtérrel. A kültér a fiatalok felé is nyitottá teszi a templomot, hiszen szemben van az iskola. Le tudnak ülni a betontereken, lesz hol beszélgetniük, a kismamák és az idősek is megpihenhetnek – magyarázza a lelkésznő. Az utca felé nyitott előtérből lépünk majd be a templom előterébe, ahol a gyülekezeti tagok istentisztelet után még beszélgethetnek egy-egy kávé vagy

sütemény mellett. Lesz baba-mama szoba, ahonnan be lehet majd látni a szakrális térbe, lesz egy kisebb és egy nagyobb terem a különböző alkalmaknak, és a vizes helyiségek mellett kis konyhát is kialakítanak. A templom fog otthont adni a lelkészi hivatalnak is, amely most a szomszéd telken álló bérleményben működik. Orgonát nem terveztek, de apró karzatot építenek majd. A tervek szerint az épület mögött lesz játszótér a gyerekeknek, a felnőtteknek pedig imasétára, elmélyülésre is alkalmas kertet alakítanak ki.

Bogyó Csaba szerint az építkezés legalább tizenkét hónapig fog tartani, legalábbis a kivitelezők, akiket előzetesen megkerestek, mindannyian úgy vélték, egy év biztosan kell, mire végeznek a munkálatokkal. Bakó László hiszi, hogy az épületnek csak közvetítő szerepe van, mert „Isten bennünk és a közösségben él”. Reméli, hogy a Diósdon élő passzív reformátusok, akik nem járnak a helyi gyülekezetbe, a templom láttán ráeszmélnek, hogy van református közösség a városban, és szép lassan csatlakoznak hozzájuk.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD

Pogrányi Károly: „Sosem hittem a téglákban, és nem is terveztem, hogy valaha templomot fogok építeni, ami egybevágott az elveimmel is. De időközben rá kellett jönnöm, hogy Isten nem az elvekben van, hanem újra meg újra felülírja azokat.”

AZ ÉPÜLŐ TEMPLOM Bogyó Csaba és családja Százhalombattán él, 2016 januárjában csatlakoztak a diósdi gyülekezethez. A férfi akkor váltott munkahelyet, a templomépítés projektmenedzseri feladatával pedig az ő új 2019. május 19.

Reformátusok Lapja 25

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

Így látjuk magunkat

CZANIK ANDRÁS, FARKAS ZSUZSANNA, FEKE GYÖRGY ÉS FEKETE ZSUZSA ÖSSZEÁLLÍTÁSA

A magyar reformátusok számára mindig is természetes volt az egység és a közösség megélése, ez a kötelék 2009 óta csak még szorosabb lett – állítják egybehangzóan a Generális Konvent elnökségének tagjai. A Kárpát-medencei református egyházkerületek püspökeit és főgondnokait arról kérdeztük, hogyan látják az egységet ma, tíz évvel annak megerősítése után.

STEINBACH JÓZSEF | a Dunántúli Re­ formátus Egyházkerület püspöke Hálás vagyok, hogy létrejöhetett közösségünk, nagy szükség volt rá, hogy a szétdarabolt, de hitbeli, istentiszteleti, lelki és nemzeti közösségben lévő egyháztestek egymásra találjanak.

Nagy élmény, hogy ezt nemcsak a Generális Konvent szintjén, hanem testvérgyülekezeti kapcsolatokban is megtapasztalhatjuk. Fontos kapcsolódási pont, hogy tudunk egymásról, erősíthetjük, bátoríthatjuk a másikat, de a legfontosabb, hogy ez olyan dolog, amelyet nemcsak létrehoztunk, hanem működik és gyarapodik is. Olyasmi jött létre, ami áldássá lehet, és Isten dicsőségére munkálkodhatunk vele.

FEKETE VINCE | a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka Református egység: a református ugyanolyan fontos, mint az egység.

Bejártam már az egész Kárpát-medencét, és a gondnokokon, lelkészeken keresztül megtapasztalhattam, ha ezerkétszáz kilométert utazom is Komáromból, még mindig beszélhetek az anyanyelvemen. Sok nehézség terheli ma a családokat, közösségeket, de mi, magyar reformátusok bármikor fordulhatunk egymáshoz. Ma már tudom, hogy olyan erős kötelék van közöttünk, amely megtart és összekapcsol, így bárhová megyek, mindenhol úgy fogadnak, mintha hazaérkeznék: minden református magyarral testvérek vagyunk.

FAZEKAS LÁSZLÓ | a Szlovákiai Refor­ mátus Keresztyén Egyház püspöke Mi mindig is egy néphez és egy egyházhoz tartoztunk. Isten kimérte a népek határait a Kárpát-medencében, egységünk ezért is természetes. Az otthon az a hely, ahol megélhetem a hitemet, a magyarságomat, az anyanyelvemet a politikai helyzet változásaitól függetlenül. Itthon vagyok a Felvidéken, Magyarországon, vagy bárhol, ahol azokkal a testvéreimmel találkozom, akikkel közös hitalapokat vallunk. Közösek a gondjaink és az örömeink. Az egységünk azáltal válik még erősebbé, hogy figyelünk a másikra, és segítünk, ha kell.

VERES SÁNDOR | a Dunamelléki Refor­ mátus Egyházkerület főgondnoka A virtuális világ önmagában kevés, mert szükséges a személyes találkozás. Látni és érinteni kell egymást, ezt nem lehet pótolni egy íméllel vagy szmájlival. A református egység azt jelenti, hogy nem vagyok egyedül. Ha képtelen vagyok önerőből fölemelni valamit, akkor a testvéreim segítenek.

Közös nyelven fejezzük ki, hogy van reménységünk. Református önazonosságunk része, hogy minden cselekedetünkben benne van a talentumunk, a tehetségünk, a szeretetünk. Bár alkotásaink mulandók, mégis az Örökkévalót dicsőítik.

ÁBRÁM TIBOR | a Tiszántúli Reformá­ tus Egyházkerület főgondnoka Erdélyben születtem, édesapám református lelkész volt, Partium több területén éltem, Kolozsváron jártam egyetemre és 1986 óta Miskolcon élek: nekem mindig a zsigereimben volt az egység. Az elmúlt tíz évből számomra az a legfontosabb, hogy újratanulhattuk ezt az egységet, újra természetesek a közös tanácskozások, együtt örülünk, de ott vagyunk egymás mellett a nehézségek idején is. Ma már elmondható, hogy a magyar református egység természetes közösség.

26 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

FEKETE KÁROLY | a Tiszántúli Reformá­ tus Egyházkerület püspöke Számos családi gyökérrel ágyazódunk be a Kárpát-medencébe, sokfelől jött őseink serege, ezért magam is sok helyen érzem magam otthon. Az otthoniakra gondolva pedig az ember teljes szívéből azt várja, hogy minél többször találkozzon velük. Az a lehetőség, hogy a határok felett találkozhatunk, meggazdagítja az életemet, és ha én gazdagodom, akkor többet tudok visszaadni is. Azért várunk mindenkit szeretettel a debreceni ünnepre, hogy onnan is így, meggazdagodva mehessünk tovább.

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

Segítséget kér a diaszpóra HEGEDŰS MÁRK

Árvaházból alakult idősek otthonává a BETHLEN KÖZÖSSÉG elnevezésű, magyar református fenntartású intézmény az Egyesült Államokban található Ligonierben.

A csaknem száz éve alapított otthonban ma is megszólal magyarul Isten Igéje, sőt, az amerikai lakóknak magyar nyelvet tanít egy ösztöndíjas lelkész.

Egy bányarobbanás hívta életre a Bethlen Otthont a Pittsburghtől nyolcvan kilométerre fekvő Ligonierben. Pennsylvania államban ekkor már sok magyar élt, a kivándorlási hullám 1896-ban kezdődött – ezt követte a két világháború, majd az 1956-os forradalom idején újra és újra felerősödő emigráció. 1907. december 19-én egy bányarobbanásban kétszázharminckilenc bányász halt meg – közöttük sokan magyarok. Százharminchat magyar özvegy és kétszázhetvenhárom árva gyermek maradt utánuk. A bányászcsaládokat pár héten belül kilakoltatták vállalati otthonukból, helyet adva az új munkavállalóknak. Az özvegyek és az árvák Pittsburgh környéki gyülekezetekben kerestek menedéket – mondja Nitsch G. Gábor református lelkész, a Bethlen Közösség lelkigondozói-igazgatója. Ebben az időben az Amerikai Magyar Református Egyesület képviselte a diaszpóra magyar reformátusságát, ők úgy határoztak, megvásárolják Ligonierben a hegy tetején

lévő szállodát és a hozzá tartozó kétszáz hektáros területet, ahol aztán az özvegyek és árvák menedékre találhattak.

Hivatalosan végül 1921-ben indult az árvaház Bethlen Otthon néven.

TÖRŐDNI A GONDOZÓKKAL Az otthon dolgozói közül sokan nyugdíjasként vállalták a szolgálatot, így következett be a fordulat, hogy idővel nekik lett szükségük gondoskodásra. – Így lett a Bethlen Otthonból idősek otthona – avat be a lelkész. Végül kibővítették, és ma már Bethlen Közösség néven nyugdíjasfaluként működik a szolgálat. Kétszáz lakójuk és háromszáz munkatársuk van.

Minden vasárnap van istentisztelet, Nitsch G. Gábor hétközben bibliaórákat tart, és lelkigondozói szolgálatot is végez.

Ligonierben kevés magyar él, így magyarul már csak havonta egyszer, a többi alkalommal angolul tartanak istentiszteletet az intézmény kápolnájában. Nitsch G. Gábor munkáját Kertész Adrienn lelkész, a Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasa segíti, istentiszteleteket tart, magyar nyelvet tanít, és feladata a magyar nemzeti ünnepek, hagyományőrző programok megszervezése.

IMÁDSÁG A DIASZPÓRÁÉRT A magyarországi ösztöndíjas jelenléte segít megélni a magyar református egységet – mondja Nitsch G. Gábor. Mind az Amerikai Magyar Református Egyház, mind a Krisztus Egyesült Egyháza magyar reformátusokat tömörítő Kálvin Egyház-

Március 15-i megemlékezés Ligonierben

kerülete csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz, hiszen „a tengerentúli diaszpóra ugyanúgy része a magyar református közösségnek, mint az óhaza gyülekezetei”. A lelkész felidézi: egykor az amerikai gyülekezetek támogatták a küszködő Kárpát-medencei közösségeket, azonban fordult a helyzet. – Eljött az ideje, hogy a lelki egység jegyében a kicsi, széthulló, „elangolosodó” magyar gyülekezeteinket az anyaország felkarolja. Szükségünk van a hazai gyülekezetek imádságára, támogatására – hangsúlyozza.

2021-ben ünneplik majd a misszió fennállásának századik évfordulóját. Ennek kapcsán a lelkész kiemeli: – Hittel és reménységgel nézünk a jövőbe, talán még egy újabb évszázadon át tudjuk szolgálni a magyar közösségünket és a Ligonier völgyének lakóit.  NYOLCVAN FÖLÖTT IS SZOLGÁL Az otthon egyik lakója Alexander Jalso, ahogyan Magyarországon, a budapesti teológián az 1950es évek közepén ismerték: Jalsó Sándor. A nyolcvanas éveiben járó Sándor bácsi azt mondja, 1956 decemberében az élet vihara sodorta Ausztriába, majd 1957 nyarán Amerikába. Számos gyülekezetben szolgált, a mai napig besegít a duquesne-i magyar gyülekezetben. 2012-ben költözött a Bethlenbe, szereti a helyet, de fájlalja, hogy fogynak a magyarok.

Legjobban a felesége hiányzik neki, aki ötvennégy év házasság után, 2014-ben hunyt el.

2019. május 19.

Reformátusok Lapja 27

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

„Itt vagyunk és szolgálunk” HEGEDŰS BENCE

Közel száz egybegyűlt előtt, május második szombatján avatták fel Pápa főutcájában a Pannonia Reformata Múzeum előtt álló sztélét, amely arra hívja fel a helyiek és a turisták figyelmét, hogy nemzeti emlékhely előtt járnak. Az eseményen beszédet mondott Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke és a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgató-helyettese, Kárpáti Katalin is.

HÁLAADÁS, KÖSZÖNET Steinbach József püspök az avatási meghívón található igével kezdte köszöntőjét: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr.” (5Móz 8,2a) Kiemelte, hogy az emlékezés hálaadás, így most hálát kell adnunk Istennek a közel ötszáz éve alapított Pápai Református Kollégiumért és a türelmi rendelet ideje alatt épült Ótemplomért.

– Isten népe, a hívő emberek mindig há28 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

Az emlékhelyek napján avatták fel Pápán azt a sztélét, amely büszkén hirdeti az arra járóknak a PÁPAI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM és a PÁPAI ÓTEMPLOM nemzeti emlékhellyé válását.

Az avató időpontjának jelentősége, hogy pontosan egy éve nyitotta meg kapuit a felújított Ótemplomban és a hozzá kapcsolódó Óparókián a Pannonia Reformata Múzeum.

laadással tekintenek a múltba. Ilyenkor sosem a próbatételeket és a sérelmeket emlegetjük, hanem a kegyelembe kapaszkodva meglátjuk ebben az ötszáz esztendőben az Isten vezetését, megtartó kegyelmét – emelte ki a püspök, és hozzátette: – Hálát kell adni a múltért, hálával kell megélni a jelent, és hálát kell adni az elkészített jövőért Istennek.

– Hálát adunk azért, hogy itt, Pápán a református Kollégium épületei szinte teljességgel megújulhattak. Köszönjük Istennek, hogy kegyelmes volt hozzánk.

A megújult épületek arra köteleznek bennünket, hogy hűséggel tegyük a dolgunkat, nem panaszkodva, hanem örömmel. Megköszönjük Magyarország kormányának az anyagi segítséget, minden dolgos kéznek a munkát és az odaadó szolgálatot – mondta igei köszöntőjében Steinbach József.

NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS A püspöki köszöntő után Kárpáti Katalin, a NÖRI főigazgató-helyettese mondott

beszédet, amelyben a nemzeti összetartozás fontosságára helyezte a hangsúlyt. – Az egy nemzethez tartozás szavakban nehezen kifejezhető élményének átéléséhez, a közösségi emlékezéshez szükség van olyan helyekre, amelyek az adott közösség múltértelmezésében példázatos jelentőségűek – fogalmazott Kárpáti Katalin. Köszöntőjéből kiderült, hogy Magyarországon ötvenkét nemzeti emlékhely található, amelyek közül számos közvetlenül is kapcsolódik a reformátusokhoz. Példaként többek között a budapesti Kálvin téri református templomot, a Ráday Gyűjteményt, a mezőtúri és a csurgói református Kollégiumot és nagykönyvtárt említette, valamint nem utolsósorban a Pápai Református Kollégiumot és Ótemplomot.

A főigazgató-helyettes bemutatta a Pannonia Reformata Múzeum bejárata előtt felállított sztélét is, amely Zsigmond Attila formatervező művész tervei alapján készült. Hasonló oszlop áll mindegyik nemzeti emlékhely előtt, közös elemük

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

nepség után. Kiemelte, hogy olyan intézményrendszer jött létre Pápán, amelyre méltán büszkék az egyházkerületben.

– Mi úgy szoktuk mondani, hogy – jó értelemben – a Dunántúl kirakata – árulta el a püspök, aki szerint nagyon fontos és Istennek kedves szándék, hogy a nemzeti és hitbeli értékeinket méltóképpen megőrizzük. Steinbach József úgy véli, gyakorlati haszna is van annak, hogy nemzeti emlékhely lett a Pápai Református Kollégium és Ótemplom, amely szerinte az egyik legszebb református templom az országban. – Olyan listán vagyunk fent, amely alapján a kirándulók elsőként ezeket a helyszíneket keresik fel. Örömmel tölt el bennünket, ha minél többen ellátogatnak Pápára, mert megmutathatjuk magunkat, hogy vagyunk, itt vagyunk és szolgálunk – tette hozzá a püspök.

mondta a múzeumvezető, és hozzátette: – Végtelen öröm és hála van a szívünkben a múzeum elmúlt egy évéért. Isten áldása van rajta, és ezt nap mint nap érezzük.

Halászné Kapcsándi Szilvia tapasztalata szerint új intézményt elindítani, egy korábban kevésbé ismert múzeumot üzemeltetni nem könnyű feladat, „viszont akkora lelkesedés vesz körül bennünket, és annyira jó látni a hozzánk érkezők örömét, hogy ez mindig új erőt ad”. A múze-

A JÓ ALKALOM

a helyet röviden bemutató leírás mellett a bronzból készült kisplasztika is, amely a magyar királyi jogaron található kettős csomó térben elfordított változata. A jelkép Kárpáti Katalin meglátása szerint a történelmi összetartozást és az emlékhelyek közösségéhez tartozás egységét is szimbolizálja. A főigazgató-helyettes megtisztelőnek tartotta, hogy a magyarországi reformáció 1531 óta működő szellemi központját történelmi emlékhelyként megjelölő sztélének avatásán a NÖRI képviselőjeként részt vehetett.

BÜSZKE REFORMÁTUSOK – Olyan világban élünk, amelyben nagyon fontos, hogy a történelmi, a nemzeti és egyben hitbeli értékeinket megbecsüljük. Ennek egyik formája az, hogy ilyen külső, látható emlékhelyrendszert hozzunk létre. A sztélék a látogatókat erre emlékeztetik, felhívják rá a figyelmet, és a rövid leírásban a lényeget is elmondják az emlékhellyel kapcsolatban – mondta el Steinbach József püspök az avatóün-

A sztélé felavatásán jelen volt Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményének igazgatója, kerületi főjegyző is, aki kérdésünkre elmondta, hogy a NÖRI kereste meg néhány évvel ezelőtt a Pápai Református Kollégiumot az emlékhellyé választás kapcsán. – Akkor az Ótemplom még nem volt felújítva, és vártuk az alkalmas pillanatot, hogy mikor lehetne a sztélé felavatásának valamilyen ünnepi keretet adni. Úgy gondoltuk, a Pannonia Reformata Múzeum megnyitásának egyéves évfordulója kiváló alkalom lenne az emlékoszlop felavatására – avatott be az igazgató. Szerinte számos, a reformátussághoz köthető helyszín lenne még a Dunántúlon, amely felkerülhetne a történelmi emlékhelyek listájára.

ÉLŐ TEMPLOM-MÚZEUM A múzeum vezetője, Halászné Kapcsándi Szilvia szerint csodálatos, hogy a Pápai Református Kollégium és az Ótemplom helyet kapott az ország ötvenkét nemzeti emlékhelye között. – Ezzel valójában a Pannonia Reformata Múzeum az egész dunántúli református örökségnek elismert és méltó reprezentatív helye lett –

umvezető elárulta, hogy Kárpáti Katalin a múzeum bejárása után azt mondta, az egész épületegyüttes és a kiállítás nemzetközi színvonalú. – Látogatóink általában hagyományos egyháztörténeti múzeumra számítanak, majd megdöbbennek a puritán egyszerűség és a magas színvonalú kiállítás találkozásán. Egy lelkész egyszer úgy fogalmazott, hogy az Úristen itt a falakon belül megszólítja a látogatót – idézte fel Halászné Kapcsándi Szilvia.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. május 19.

Reformátusok Lapja 29

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

Igazodási pont a változó világban DOBOS ZITA

Az elmúlt öt évben kétszázötven határon túli és anyaországi gyülekezetben szolgáltak a Debreceni Református Hittudományi Egyetem lelkész szakos hallgatói. Vajon milyen iránymutatást követve kezdik meg hivatásuk gyakorlását? Az egyetem rektora, KUSTÁR ZOLTÁN válaszolt a kérdésünkre.

Mi a szerepe az intézménynek a Kárpát-medencei református oktatásban?

Egyetemünk lelkészek, hitoktatók, vallástanárok, kántorok és tanítók képzését végzi, de jelentős szerepet vállalunk a pedagógusok továbbképzésében és a felnőttképzésben is. Számos lelkész és hitoktató szakos diákunk kárpátaljai, hiszen az ottani református egyháznak nincsen saját felsőoktatási intézménye.

Sokan érkeznek a Partiumból is: az uniós tagságunk óta ez a vidék, amely Trianon előtt a Tiszántúli Egyházkerület része volt, ismét saját központjának is tekinti Debrecent. Segédlelkészeink gyakran nyugat-európai vagy tengerentúli magyar szórványgyülekezetekben szolgálnak, de a lelkészek továbbképzése terén a horvátországi reformátussággal is szoros a kapcsolatunk. Oktatóinkat rendszeresen a határon túli magyar felsőoktatási intézmények rendelkezésére bocsátjuk, segítve ezzel egy-egy szak engedélyeztetését és az oktatást.

Említette, hogy a lelkész- és a tanítóképzés az egyetem két fő területe. A leendő lelkészeknek és tanítóknak milyen értékek alapján szükséges tájékozódniuk?

Szószék és katedra – két csodálatos hivatás, amelyet összeköt a mások iránti szolgálat nemes küldetése, a ránk bízott 30 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

kincsek átadásának vágya, a jobbítás szándéka, a hit, hogy jutalmunk a mások boldogulásában rejlik, és a nemzetünk sorsa iránt érzett közös felelősség. Éppen ezért azokat a diákokat várjuk hallgatóink közé, akik mindezekben ráismertek a saját értékeikre, és akik a társaink szeretnének lenni ebben a közös küldetésben.

Tízéves a református egység. Egy évtized elteltével miképpen összegezhetők az elért eredmények? Tudna említeni olyan változást, amely megjelenik a mindennapokban is?

A határon túli református felsőoktatási intézmények és egyetemünk között példás az együttműködés. Oktatóink rendszeresen tartanak vendégelőadásokat egymás intézményeiben, és hallgatóink is szívesen töltenek egy-egy félévet Kolozsvárott vagy Révkomáromban, mint ahogyan az ottani hallgatók, vagy ép-

pen a beregszászi főiskola növendékei is rendszeresen ellátogatnak hozzánk. Az Erasmus+ és a Makovecz-ösztöndíjprogram erre jó lehetőséget nyújt. Gyakran szervezünk közösen konferenciákat, vagy hívjuk meg egymás oktatóit előadóként saját rendezvényeinkre, és az is természetes, hogy a doktori eljárásokban is elsősorban egymásra számítunk szakértőként. A határon túlról érkező hallgatók rendszeresen meghívják kiszállásra az évfolyamukat saját gyülekezetükbe, ahol az évfolyamvezető tanár igehirdetéssel, a hallgatók közössége versekkel, énekekkel és bizonyságtétellel szolgál. Ilyenkor a magyarországiak jobban megismerhetik a partiumi vagy a kárpátaljai gyülekezetek életét, helyzetét, és ezek az élmények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy később hallgatóink – immár lelkészként – nyitottan álljanak hozzá a testvérgyülekezeti kapcsolathoz.

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

2009-ben a reformátusok kinyilvánították együvé tartozásukat, egyértelmű kiengesztelő választ adva ezzel a 2004. december 5-ei népszavazásra. Milyen szellemi, lelki támogatást adhat e nagy jelentőségű folyamat során egy gazdag történelmi múltú intézmény?

A Debreceni Református Kollégium a kezdetektől fogva nemcsak a Tiszántúlnak, hanem „egész Magyarországnak és Erdélynek világító lámpása” volt. Az országos iskolahálózat középpontjaként egyetemünk jogelőd intézménye látta el tanítókkal és lelkészekkel a magyar reformátusság jelentős részét – a mai országhatárokon innen és túl. Az 1848– 49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő helyszíneként a debreceni Nagytemplommal együtt Nemzeti Emlékhely vagyunk: az, hogy éppen nálunk született meg az 1849-es magyar nemzeti függetlenségi nyilatkozat, mélyen beivódott a hagyományainkba, és ma is a magyar nemzet iránti felelős szerepvállalásra kötelez bennünket. Intézményünk számos diákja vált a magyar irodalom, tudomány és művészet meghatározó alakjává, és adta tovább a maga eszközeivel mindazt, amit Istenről, a hazáról és a felelős szabadságról Debrecenben megtanult. Hadd emeljem ki közülük most csak Kölcsey Ferencet, Arany Jánost, Csokonai Vitéz Mihályt és Szabó Lőrincet.

Mindez ott él bennünk mint biztos alap, nemes és szép hagyomány. De mindez mit sem ér, ha erre az alapra nem épül ma is élő felelősségvállalás és tudatos törekvés arra, hogy továbbra is világító lámpás legyünk egyházunk és népünk javára – a határokon innen és túl, ahol csak magyar református él.

Miképpen ragadható meg az a szellemi örökség, amely a jelenben is vonzza a leendő lelkészeket a Kárpát-medence minden területéről?

Aki belép a csodálatosan megújult épületünkbe, azt szinte azonnal magával ragadja és lenyűgözi a gazdag történelmi múlt. Aki a díszlépcsőházban meglátja Petőfi hatalmas szobrát, vagy a Nyilas 2019. május 19.

Reformátusok Lapja 31

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

Misi iskolájának hangulatát ma is őrző ódon falépcsőn felmegy az Oratóriumba, ahol 1848 relikviái emlékeztetnek az itt zajlott dicső eseményekre, bizonyosan megérzi és meg is érti mindazt, amit a múlt adhat nekünk. Ugyanakkor modern felsőoktatási intézmény vagyunk: a legújabb oktatástechnikai eszközökkel ellátott tantermekkel, jól felszerelt könyvtárakkal, hangulatos diákpihenőkkel, továbbá olcsó, de szállodai minőségű kollégiumokkal várjuk a leendő hallgatókat. Hagyomány és minőség kapcsolódik egybe nálunk. Orando et laborando – hangzik intézményünk jelszava, azaz „imádkozva és dolgozva”. Ma is e szerint igyekszünk élni, és a hallgatóink előtt is ebben szeretnénk jó példával szolgálni.

Isten iránti elkötelezettséggel, imádságban kérve az erőt, a hitet és a bölcsességet ahhoz, hogy küldetésünket betöltve dolgozzunk egyházunk jövőjén, népünk boldogulásán. Azt hiszem, ebben áll egyetemünk legfőbb szellemi értéke. 

„Egyházaink tíz évvel ezelőtt megvalósult egysége számomra annak a bizonyítéka, hogy Krisztus szeretete a legfájóbb történelmi sebeket is orvosolhatja. Ugyanakkor az egység a tevékeny szeretet és a testvéri közösség lehetőségeinek kifogyhatatlan tárháza is egyben – egymás javára és Isten dicsőségére.” (Kustár Zoltán)

„Számomra anyaországiként a református egységünk nyugalmat és bizalmat ad, hiszen leendő lelkészként tudom, hogy testvérekkel találkozhatok, akik szívesen fogadnak, bármerre járjak is a Kárpát-medencében.

Ez a várakozás megelőlegezett szeretetet is fakaszt bennem, hogy úgy forduljak a másikhoz, hogy meglássam benne Krisztust. Egységesen mindenki a testvérem.”

(Kicska László Miklós, Debrecen)

32 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

„A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház tagjaként az egység napjával kapcsolatban a megnevezésünkben szereplő »keresztyén« szóra hívom fel a figyelmet. A történelmünk, kegyességi irányzatunk által meghatározott megannyi különbség akkor oldódik fel, ha egységünk a nemzeti érdek, a közös hagyományok és egyéb külsőségek felett Krisztusban, az ő testében válik valósággá. Mert a név – az, hogy keresztyén, azaz Krisztushoz tartozó – mindenkit kötelez.” (Kis Kendi Dávid, Bodrogszentes, Felvidék)

„Három kifejezés: közösség, biztonság, kapcsolódási pont.

Közösség, hiszen nem vagyunk egyedül, összeköt minket ugyanaz a hit és ugyanaz a meggyőződés, hiszen sokan, sok helyről képviseljük ugyanazt. Biztonság, mert bárhol vagyok, akár az anyaországban, akár a Partiumban, tudom, hogy tartozom valahová. Egy nagy család része vagyok, ahol bár nem ismerek minden tagot, mégis tudom, hogy számíthatok rájuk. Kapcsolódási pont, ugyanis közös hitünk egyszerre kapcsol minket össze Istennel és az emberekkel. A református egység lényege tehát számomra abban áll, hogy sokan, sokfélék, sok helyről, de ugyanabból a forrásból táplálkoznak, ugyanabba az irányba haladnak, és ugyanazt a célt szolgálják.”

(Kiss Ingrid Csenge, Tóti, Partium)

„Az egységnap egy álom megvalósulását jelenti. Bár hosszú évtizedek óta államhatárok választanak el egymástól bennünket, mégis megvalljuk: egy hithez és egy nemzethez tartozunk. Krisztust követve ebben az összetartozásban egymás terhét hordozva átéljük, hogy igazi közösség vagyunk, amely megtart és a nehézségekben erőt ad, együtt haladva az úton, és bizonyságot téve az evangéliumról.” (Varga András, Nagymuzsaly, Kárpátalja)

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

A csillag alatt FARKAS ZSUZSANNA

– A Krisztusban megélt életet szeretnénk megmutatni intézményünkön keresztül a városban, a régióban és szerte a Felvidéken – foglalja össze a Csillagház célját MOLNÁR SÁNDOR, a rimaszombati gyülekezet lelkipásztora és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zsinati főtanácsosa.

A felvidéki reformátusok másfél évvel ezelőtt átadott konferencia-központja egyszerre szálláshely, otthon és találkozási pont – megnéztük, milyenek a hétköznapok a rimaszombati épületben.

A Gömöri Református Egyházmegyében, a Rima völgyében fekszik Rimaszombat.

A város már a reformáció kezdeti éveiben befogadta a protestantizmust, és Kálvin János tanait követve csakhamar teljesen református településsé vált. Alig száz évvel később lelkészeit a vésztörvényszék elé idézték, majd a gyászévtizedben felszámolta gyülekezeteit a hatalom, de az ott élő protestánsok kitartottak: újjáépítették a közösségeket és megőrizték hagyományaikat. A trianoni döntés és az azt követő évtizedek miatt mára kisebb lett ugyan a reformátusság, de nem csupán a dicső múltra tekintenek, hanem a jövőbe is. Ennek jegyében nyitották meg a reformáció emlékévében Csillagház elnevezésű központjukat, amelyről az azóta eltelt időben bebizonyosodott, hogy egyszerre lehet otthona a felvidéki magyar és szlovák református közösségeknek is.

– A közeli Tornaljáról származom, a férjemmel éltünk Pozsonyban is négy évig, de azt éreztük, elveszünk ketten a nagyvárosban. Haza kell jönnünk, mi ide tartozunk, és ezt csak erősíti a gyülekezet – osztja meg Máté Elza intézmény-

vezető, aki a kezdetektől fogva a Tompa Mihály Református Gimnáziummal és az épülő református óvodával szemben álló Csillagházban dolgozik. – Folyamatosan változik, fejlődik a környék – mutat rá a télikertre emlékeztető folyosón egy régi panorámafotóra, amely Rimaszombat egykori látképét idézi. Mint mondja, múlt és jelen találkozása tetten érhető az intézmény fejlődésében is: a telken álló egykori Samarjai-házat a tulajdonosok az egyházra szerették volna hagyni, az épület azonban az akkori politikai helyzet miatt végül állami tulajdonba került.

A rimaszombati gyülekezet mégsem adta fel: tizennégy évvel ezelőtt visszavásárolták az ingatlant, ahol először a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Tudományos Gyűjteménye lelt otthonra, majd megkezdődtek a bővítési munkálatok.

AZ ÖSSZETARTOZÁS SZOLGÁLATÁBA – A gyerekeim éppen annyi idősek, hogy tíz éve könnyű lett volna beosztani a feladatokat, tíz év múlva pedig ismét az lesz, de most nehezebb. Ezen viszont átsegít, hogy református központban dolgozom – fogalmaz Máté Elza. A reformátusság 2019. május 19.

Reformátusok Lapja 33

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

például a város kilencven év feletti cserszerinte meglátszik a mindennapokban készei is ellátogattak. Pósa Judit legis – és nem csupán abban, hogy sok venszebb emléke egy könyvbemutatóhoz dégük lelkész. – A hitünk megjelenik a kötődik, amelyen gyerekek is szép számviselkedésünkben is, és ez kihat mindenmal jelen voltak. – Pósa Lajosról hosszú kire. Például amikor valamilyen felújítási ideig nagyon keveset beszéltünk, öt éve, munkálatot végeznek a szakemberek, a halálának centenáriumakor indult egy figyelnek arra, hogyan beszélnek. Lehet, sorozat, ezt szeretnénk mozgásban tarhogy ez csak apróság, mégis sokat jelent tani. Ahogyan ő szólt a gyermekekhez, – véli az intézményvezető. a következő generációkhoz, úgy szeretMáté Elza azt is elmondja, hogy a Csilnénk mi is. Azt kell megmutatnunk, hogy lagház közösségépítő helyszín a régió és nem elég előadni róla, őt olvasni kell – jeegész felvidék reformátusságának, meglenti ki az egyesület elnöke. nyitása változtatott a városban élők mindennapjain. Az intézmény hiányAZ EMBEREK VISSZATÉRNEK pótlónak bizonyult: korábban nem volt lehetőség nagyobb konferenA Csillagház huszonnégy szobájában ciák vagy találkozók megszervenegyvenkilenc főt tudnak elszállásolni, emellett egy tanácsterem és egy előadóterem várja a zésére, így mára helyi és regionális szervezetek és gyülekezetek programjait. Az vállalkozások, egyesületek és civil eddigi tapasztalatok alapján hetente két-három szervezetek is örömmel keresik fel rendezvényt is tartanak az épületben, illetve őket. – A főiskola elvégzése után a pozsonyi Szent Erzsébet Egészségügyi és fél évet Ausztráliában töltöttem, Szociális Munka Főiskola is ide helyezte ki egyik szociálismunkás-képzését, amelyen kéthetente Sydneyben pedig találkoztam a nyolcvan hallgató vesz részt. Máté Elza azt magyar református közösséggel mondja, egyre több a visszajáró szervezet és is. Ott értettem meg, mennyire vendég, illetve folyamatosan megkeresik őket mélyen összetartozunk egymással újabb foglalásokkal is. mi, reformátusok, ezért fontos ezt munkálnunk – emlékszik vissza.

MINDEN GENERÁCIÓNAK – Számunkra ez olyan közösségi tér, ahol hosszú távra tervezünk – hangsúlyozza Pósa Judit, a Pósa Lajos Társaság elnöke is. Az egyesület Pósa Lajos egykori református költő emlékét ápolja, amiben nagy segítség nekik, hogy a rimaszombati gyülekezeten keresztül megismerték a Csillagházat. – Már az építkezés közben is éreztük, hogy itt jó helyünk lesz. Be is váltotta a hozzá fűzött reményeinket, az akadálymentesítésnek hála minden korosztályt megszólíthatunk, már a jövő évi programjaink is megvannak – teszi hozzá Pósa Judit, miközben elhelyezi következő eseményük plakátját a hirdetőtáblán.

A társaság már korábban, a gyűjtemény épületében is szervezett kiállításokat, de a bővítés után több lehetőségük lett. Mára valóban több generációt megmozgatnak rendezvényeikkel, az egyik, cserkészethez kapcsolódó programra 34 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

A FIÓKBÓL KIKERÜLVE

A kulturális programok mellett a Csillagház a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház otthonává is vált, lelkészértekezleteket, esperes-gondnoki találkozókat és a zsinatot is oda szervezik – korábban ezeknek az üléseknek nem volt állandó helyszínük, a zsinatot például csak a gimnázium dísztermében tudták megtartani. – Ez méltatlan volt az egyházi döntéshozatalhoz, de nem volt hasonló ingatlan, ahol lett volna elég hely nagyobb szabású találkozóknak, és nem az ország nyugati vagy keleti végében van. Rimaszombat viszont minden irányból legfeljebb három óra alatt megközelíthető – magyarázza Molnár Sándor zsinati főtanácsos.

A rimaszombati gyülekezet lelkipásztora azt is elmondja, hogy évekig tervezték az egykori óvodaépület felújítását és bővítését, de a szlovák pályázati rendszerben nem sikerült pályázatot nyerni,

így a tervek a fiókba kerültek. Egészen 2014-ig ott is maradtak, amíg végül a magyar kormány segítségével elkezdődhetett a megvalósításuk. A megnyitást követő első évben az intézmény száztizenhét programnak adott otthont, és négyezer-háromszázötvenkét vendéget fogadott. – Szeretnénk biztosítani a megfelelő hátteret, hogy a minket választóknak tényleg csak a programot kelljen hozniuk – fogalmaz a zsinati tanácsos.

IRÁNYT MUTAT A komplexum neve egyszerre hívogatja csillagtúrára a kirándulni vágyókat, de irányt is mutat: „a csillag alatt megtalálhatjuk az Urat, mi pedig azon munkálkodunk, hogy ez így legyen itt is.” Molnár Sándor azt vallja, a csillag nem véletlenül református szimbólum, valóban utat mutat a hívőknek és a nem hívőknek egyaránt. – Ez az irány egyértelmű, az életnek csak akkor van értelme, ha az Úrral éljük. Mi ezt a Krisztusban megélt életet szeretnénk megmutatni a városban, a régióban és szerte a Felvidéken – hangsúlyozza. Emiatt szerették volna, ha minden olyan rendezvényt, amelyen Isten Igéje szól, ingyen szervezhetnének meg a Csillagházban – bár ez az adóhivatal szabályozása miatt nem valósítható meg, így is igyekeznek kedvezményekkel segíteni ezeket a programokat.

A gyülekezet büszke a közösségükhöz tartozó intézményre, az átadásra készülve a kétkezi munkából is kivették a részüket, folyamatosan segítették a munkálatokat. – A sajátjuknak érzik, a mai napig jönnek segíteni, ha szükséges – magyarázza Molnár Sándor. – A Csillagház ugyan kiesik a gyülekezeti életből, de tudatosan azon vagyunk, hogy egyházközségünk ezt a köz javára ajánlja fel, ahogy a gimnáziumot, az épülő óvodát és a majdani általános iskolát is. A végső cél mindegyik intézmény esetében ugyanaz: javainkat Isten dicsőségére és az embertársaink üdvösségére használni – teszi hozzá.  FOTÓ: SZARVAS LÁSZLÓ

| REFORMÁTUS EGYSÉG | PÁSZTOR DÁNIEL | a Tiszáninneni Re­ formátus Egyházkerület püspökhelyet­ tese A reformátusok egysége túlmutat azon, amit a felszínen gondolunk róla.

Hiszem, hogy nem csupán valamiféle emberi egységről van szó, hanem a lelkek közösségéről és annak megéléséről, hogy nem lehetett szétszakítani bennünket. Az a lelki közösség, amely a hétköznapi találkozások felett áll, összekötött minket eddig, és összetart majd ezután is. Vigyázzunk rá!

ZÁN FÁBIÁN SÁNDOR | a Kárpátaljai Re­ formátus Egyház püspöke A múltunk bár különbözik, ugyanaz a jövőképünk: Isten országa felé haladunk. A közösség, amely létrejött az alkotmányozó zsinat döntése alapján, nemcsak életet védő és gyengébbeket segítő, hanem jövőt biztosító közösség is. Ez a titka annak, hogy mindnyájan vágyakozunk arra, hogy ebben a megélt egységben éljük meg a mindennapjainkat, amelyet a Kárpát-medencei református egyházkerületek létrehoztak. Úgy gondolom, leginkább az jellemző az egyházkerületek elnökségére és a zsinati tagokra, hogy Istentől elkért jövőt látnak maguk előtt, amelyért felelősséggel akarnak cselekedni nap mint nap.

CSŰRY ISTVÁN | a Királyhágómelléki Re­ formátus Egyházkerület püspöke Az egység megeleveníti bennem, hogy Krisztus miért küldött a földre erre a falatnyi időre. Nagyváradiként, Magyarország mértani középpontjához közel olyan történelmi pillanatokat élünk át folyamatosan, amelyek megmutatják a szélsőséges helyzeteket, a kisebbségi lét nehézségeit. Az egység tudata segít abban, hogy nem roppanunk ös�sze a mélységben, és nem szédülünk a magasságban. A mélységből szabadulást, a magasságban megtartást kapunk az Istentől. Az egység nem jelképes dolog, hanem valódi lelki tartalom.

NAGY BÉLA | a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka Számomra református egységünkben nagyon fontos, hogy valóban együtt lehetünk, és közösen építhetjük Isten országát. Az a vágyam, hogy továbbra is egyet gondoljunk, és tegyünk meg mindent a megmaradásunkért. Határon túlról, Kárpátaljáról nézve nagy erő ez a megtartó közösség, azt szeretnénk képviselni most és a következő évtizedekben is, hogy valóban Krisztus a jövő, együtt követjük őt!

KATÓ BÉLA | az Erdélyi Református Egy­ házkerület püspöke Amikor az egységre gondolok, mindig az Úr Jézus felhívása jut eszembe: „mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21). Mind tudjuk, hogy ebben a világban a diabolos is folyamatosan munkálkodik, és mindent szétdobáló tevékenysége olyan válaszfalakat épít fel, amelyek lerombolásához isteni erőre van szükségünk.

A Magyar Református Egyház tíz évvel ezelőtti egymásra találása is ennek az isteni erőnek a következtében jöhetett létre. A hegek még sokáig látszanak, de belül már a közös ereken egységesen átfolyik az életerő, amely továbbra is megtart minket.

KEL JÓZSEF | a Horvátországi Reformá­ tus Keresztyén Kálvini Egyház főgondnoka Sokat jelent számomra az egység, hiszen mi itt, Horvátországban túléltük a délszláv háborút, és megmaradtunk, ez pedig ennek a kapcsolatnak is köszönhető. Hiába volt nehéz túlélnünk, már akkor, harminc éve is a Magyarországi Református Egyház segített menekültjeinknek és a hazatérőknek, majd ez az egység bővült tovább. Ez adta meg számunka az újjáépítés lehetőségét, a jövőbe vetett hitet és a közösség valóságát is. A világ reformátusaival együtt mi is azon vagyunk, hogy ezt az egységet munkáljuk.

DÉZSI ZOLTÁN | az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka A Kárpát-medencei református egyház egységének megteremtése ékes bizonyítéka annak, hogy ahol a hit megtartó ereje őrzőkre talál, a történelem igazságtalan megtorlása ellenére is újra összeforrnak a gyökerek, és a mindenható Isten áldásában részesülnek.

Az újjászületett egység kálvinista hitünk legyőzhetetlen bástyája és építkezésünk szilárd alapja, amely mindnyájunkat kitartó munkára szólít. A tízéves évforduló nemcsak a beteljesült vállalás ünnepe, hanem a szétszakított magyar nemzet hit által erősített, jövőt álmodó és építő erejének beteljesülése. Kívánom, hogy ünneplésünk testvériségre biztató üzenetté váljon minden velünk közösséget vállaló keresztyén ember számára.

2019. május 19.

Reformátusok Lapja 35

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

„Istennek szentelném az életemet” Szlovéniában állami forrásból működő magyar nyelvű rádió és a közszolgálati televízió naponta sugárzott magyar nyelvű műsora segíti a hatezer fős kisebbség anyanyelvmegőrzését. Nyugati szomszédunkhoz az 1920-as trianoni döntés után került egy maréknyi magyar, köztük – a kisebbség kisebbségeként – a muravidéki reformátusok. KEPÉNÉ BIHAR MÁRIA is közéjük tartozik, bár ő az anyaországból költözött ki, még katolikusként. Vele beszélgettünk beilleszkedésről, reformátusságról és arról, hogyan lett belőle újságíró Lendván.

HEGEDŰS MÁRK

A szlovéniai Lendván találkozunk. Itt született?

Magyarországon születtem, Kecskemét mellett. Jász identitású családban nőttem fel, ahol nagyon fontos volt a becsület és a kapcsolat Istennel. Néprajzot és történelmet szerettem volna tanulni, így kerültem a szegedi egyetemre, ott ismertem meg a férjemet. Vele jöttem ide, a Muravidékre.

Milyen hatással volt a költözés az életére?

A férjem elkötelezetten szereti a Muravidéket, megismerkedésünk elején leszögezte, hogy a kapcsolatunknak akkor van jövője, ha ideköltözöm. Egy évig éltünk Kecskeméten, megvárta, hogy jobb belátásra térjek. Biztos muzeológusi állásom volt, szeretem az Alföldet, de ő nagyon szeretett volna hazajönni. Mostanra már viccelődve azt szoktam mondani, hogy az első két év olyan nehéz volt, hogy ha tudtam volna autót vezetni, vagy lett volna tömegközlekedés a két ország között, valószínűleg megszöktem volna. Mivel mindkettő hiányzott, itt maradtam. Fé36 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

nyesnek induló karrier után idekerülni egy évig munkanélkülinek, a semmibe… Egy darabig úgy tűnt, nem is lesz szükség a munkámra, nem beszéltem a nyelvet, a közeg sem volt túlságosan befogadó. Majd megszületett a nagyobbik fiunk, Buda, aki most tizenhárom éves. A játszótéren a beszélgetések révén kicsit jobban megnyílnak az ajtók az anyukák előtt. Erőt adott, hogy láttam, a férjem jól van, hazatalált: a lendvai várban kezdett muzeológusként dolgozni. Bevont, amibe csak tudott, kutattam, jártam vele terepre, levéltáraztam, segítettem. Amikor egyéves volt a fiam, megtörtént a csoda: a lendvai tévé igazgatója meghívott

dolgozni. Száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem, minden ajtó megnyílt azáltal, hogy újságíró lettem. Mindenhová elmehettem, jó munkatársaim lettek, felkaroltak, sikerült a beilleszkedés.

Hogyan került a szentlászlói református gyülekezetbe? Újságíróként és néprajzkutatóként csodálkozva figyeltem: hatvan év árvaság után hogyan tudtak megmaradni a hitükben, magyarságukban az itteni reformátusok. Elsősorban televíziós újságíró vagyok, a Szlovén RTV Magyar Műsorok Stúdiója Lendvai Tévéstúdiójának dolgozom, történelmi, néprajzi és vallási műso-

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

rokat készítek. Emellett van két műsorom a Muravidéki Magyar Rádióban: egyik a Tulipános láda, másik a Spiritusz vallási, hitéleti műsor. Tizenhárom éve élek a Muravidéken, utóbbi műsorom tizenegy éve megy, „Vezessen út lélektől lélekig” a mottója. Mindenféle vallási témának helyet ad, amely a lélek épülését szolgálja.

Magyarul beszélgetünk például környékbeli lelkészekkel, papokkal, akik a gyülekezeteiket, egyházközségeiket mutatják be, a problémáikról beszélnek. Hosszú ideje követtük férjemmel az itteni protestánsok sorsát: hatvan évet töltöttek lelkészek nélkül, külső lelkigondozással. Elvarázsolt, ahogyan Bódis Tamásék ezt a közösséget felkarolták. Újra élni kezdett minden, egyre több alkalmukra mentem tudósítani, hamarosan a családommal együtt.

Amikor megszületett Magor, a második fiunk, a férjemmel gondolkodtunk, hogy reformátusnak kereszteltetjük itt, a gyülekezetben. Hozzásegített a döntéshez, hogy a lendvai pap csak törte a magyart, és ez megnehezítette a kapcsolatomat Istennel. Fontosnak éreztük, hogy kisebbségi létben anyanyelven kapjunk lelkigondozást. Végül 2015-ben konfirmáltunk, ugyanakkor, amikor a második fiunkat keresztelték a gyülekezetben. Idén márciusban megszületett a harmadik gyermekünk is, Kepe Hunor Damján.

Mi fogta meg a református vallásban?

A kecskeméti reformátusság még gyerekkoromban. Sokszor megfordult a fejemben, hogy nem éppen a legjobb, hogy katolikusnak születtem. Úgy éreztem, ha nem volna az egyháznak olyan furcsa viszonyulása a nőkhöz, én Istennek szentelném az életemet. A gimnáziumok között volt kapcsolat, gyakran átjártunk a református templomba. Álmélkodva néztem a református lelkésznőket, és sokszor megfordult a fejemben: ha református lennék, ezt a hivatást választanám.

Katolikus voltam, arra gondoltam, ha Istennek szentelném az életem, csak apáca lehetnék. Pedig sosem szerettem volna lemondani arról, hogy családban éljem az életemet. Aki már vallást váltott, tudja,

hogy nem a másik egyházhoz csatlakozni a nehéz, hanem az előzőt elhagyni. Abban az időszakban még nem sikerült a református vallásra áttérnem. Nehéz beszélni a lélekben lejátszódó eseményekről. Ez nem csak észérvek sora. Éreztem a hívást.

Tudatos, határozott embernek látszik.

Férjével elégedettek a döntéseikkel?

Maradéktalanul elégedettek vagyunk.

Nem nagy létszámú a szentlászlói gyülekezet: két lelkészünk van, egyéni, különleges bánásmódot kap mindenki. Örülnek

SZLOVÉNÜL BESZÉLNI

sát. Az 1956-os enyhülési folyamat utáni titói Jugoszláviából indult, hogy lehet a magyarságnak saját újságja, illetve kétnyelvű tévéműsorai. A két szerkesztőség lendvai székhellyel működik. A szlovén állami televízió mindennap félórás nemzetiségi adást sugároz szlovén felirattal, míg a Muravidéki Magyar Rádió huszonnégy órában hallgatható, egészen a Balatonig. Népzenéket, nótákat játszunk, a szlovéniai magyarságról, valamint zalai és Vas megyei témákról beszélünk.

Hogyan látja, megvalósult valami abból a gyerekkori álomból, amelyet a kecskeméti református templomban dédelgetett? Ha nem lett is lelkész, de hitről, istenkeresésről beszélhet, beszélgethet.

Igen, megtaláltam a hivatásomat, a néprajzkutatói-történészi munka ajándék. Kicsit szomorkodtam először, hogy újságíróként le kell mondanom a tudományosságról, de már megszerettem, nagy felelősség ez, és sok öröm is jár vele. Értékeket közvetíthetek, emberekhez szólok és emberek szólhatnak általam.

A magyar riporter egyik legnagyobb nehézsége a szlovén nyelv elsajátítása. – Ez nem olyan helyzet, mintha például Londonba kerültem volna, hiszen itt nagyjából mindenki beszél magyarul, vagy ha nem, akkor németül vagy angolul is lehet kommunikálni. Annyira tudok szlovénül, hogy ne adjanak el – mondja Kepéné Bihar Mária, aki folyamatosan tanfolyamokra jár, képezi magát, mert munkája miatt érzi az elvárást, hogy egyre magasabb szinten beszéljen szlovénül.

nekünk, számon tartanak, megkérdezik, ha nem látnak egy ideig, hogy mi történt.

Nem csak hitéleti ügyekben fordulhatunk hozzájuk, családias, emberközeli a lelkigondozás. Ebben a kis meghitt templomban egy istentisztelet hatalmas erővel tölti el az embert, istenközeli élményt ad.

Visszatérve a Szlovén RTV magyar műsoraira és a Muravidéki Magyar Rádióra: talán sokan nem tudják, hogy Szlovéniában van magyar nyelvű adás.

Szlovéniában fejlett a magyar média és a sajtó, ez szolgálja az anyanyelv ápolá-

Biztosan van jogosítványa, és van tömegközlekedés is Szlovénia és Magyarország között. Már nem akar megszökni, mint tizenhárom éve szeretett volna? Én most már itt vagyok itthon. Szép számmal vannak, akik ide jöttek férjhez vagy ide nősültek. Néhányan azt mondják, hogy abban a világban, amely iránt ők nosztalgiát éreznek, már sok idő eltelt. Vagyis, ami után vágyódunk, ahhoz már nincs visszakapcsolódási lehetőség, az a világ már nem létezik. Itt kell – mint ahogyan a Szózatban áll – az embernek élni-halni.

Azt tapasztaltam, és hálás vagyok érte, hogy akit érdekel a néprajz, a történelem, a vallástörténet, itt otthonra talál. Hiszem, hogy nem véletlen az, hogy éppen ide kellett jönnöm: megvalósult a gyerekkori álmom, hogy mégiscsak protestáns és református legyek.  FOTÓ: KAPÁS CSILLA 2019. május 19.

Reformátusok Lapja 37

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

FARKAS ZSUZSANNA / FEKE GYÖRGY

Megmaradásból jeles

A horvátországi reformátusok többsége a Baranya-háromszögben és Kelet-Szla­ vónia falvaiban él. Múltjukhoz szorosan hozzátartozik, hogy ezen a vidéken hirdették először Isten Igéjét a nyugati egyetemekről hazajött reformátoraink – köztük Sztárai Mihály és Szegedi Kis István is. 1576-ban a hercegszőlősi zsiIsten megpróbált, de kegyelméből meg is tartott bennünket – a délnaton elfogadott kánonok Baranyában szláv háború ütötte sebek a mai napig gyógyulnak, de közel harminc és a Dunántúlon is biztosították az egyév távlatából már tudnak hálával emlékezni a horvátországi magyar házi élet és oktatás fennmaradását a reformátusok. SZENN PÉTERREL, a Horvátországi Református Ketörök hódoltság ideje alatt. Gyülekezeresztyén Kálvini Egyház püspökével erről is beszélgettünk. teik 1920-ig a Dunamelléki Református Egyházkerülethez tartoztak, és csak tíz évvel a trianoni békediktátum után alakulhatott meg törvényes keretek között is a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház. A szocializmus éveiben gyengült, a délszláv háború alatt pedig tovább darabolódott a délvidéki reformátusság. Végül a mai Horvátország területén élő gyülekezetek 1993-ban szerveződtek jogilag önálló egyház„A magyarországi testté, de az alig harminc éve véget reformátusok mindent ért harcok nyomait a mai napig megtettek azért, hogy az hordozzák. otthonaikat elhagyni kényA horvát honvédő háború – szerülő magyar közösségek ahogyan Szenn Péter fogalmaz ne szóródjanak szét, hanem – erősen próbára tette, megbomha rendeződik a helyzet, hazatérhessenek.” lasztotta és megtépázta a délvidéotthonaikat, például Magyarországra is megpróki magyar református közösséget is. menekülni. bálták felA gazdasági és nemzetiségi ellentétek Szenn Péter kamaszként élte meg a gyújtani, de a miatt felbomló Jugoszlávia tagállamai délszláv háború valóságát, mégis boldog helyiek Csáti Szabó a rendszerváltáskor egymás után kigyermekkorra emlékszik vissza. – AmiLajos volt püspök vezetésével eloltotáltották ki függetlenségüket, ez pedig kor visszagondolok, szép emlékek jönták a tüzet. – A magyarok többsége az hosszabb-rövidebb harcokhoz vezetett nek elő, de eszembe jut, hogy iskoláönálló Horvátország mellett tette le a Szlovénia, Horvátország, Bosznia és a ba menni is külön kaland volt, sosem voksot, sokan harcoltak is érte – tudlegnagyobb tagállam, Szerbia között. lehetett tudni, járnak-e a buszok és juk meg Szenn Pétertől. Mint mondja, hogyan jutunk oda. Nehéz helyzeteka magyarok és a horvátok történelme MÉGIS HÁLÁSAN ben azonban az ember azt is érzékeli, szorosan összetartozik, az évek során mennyit dolgoztak a szülei, hogy előösszeforrt, emellett a szerbek kezdtek A horvátok szuverenitását a területüteremtsék a mindennapi kenyeret, ez el magyar falvakra és otthonokra tákön élő szerb kisebbség sem nézte jó pedig hálára kötelez – idézi fel. A püsmadni, „megbontották a békét és azt szemmel, 1991-ben a jugoszláv hadsepök ugyanezzel a hálával vallja, hogy hirdették, hogy etnikailag tiszta terüreg és szerb szabadcsapatok támadáskettős érzésekkel tekint a harminc évletet akarnak – ez pedig elrettentő és ba lendültek: magyar és horvát falvakat vel ezelőtti eseményekre: utólag látja, szörnyűséges cél”. Ahol nem állt ellen a égettek fel, évekig tartó, véres háború mennyire nehéz volt, de a „gyermekkor lakosság, a magyarokat ott is zaklatták, kezdődött, amely a reformátusokat se boldogsága mégis beragyogja ezeket nagy volt a szegénység és a nincstelenkímélte. A bellyei templom 1992-ben az élményeket”. ség, sokan kényszerültek elhagyni az teljesen kiégett – a laskói templomot 38 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

EGYÜTT A MENEKÜLÉSBEN IS – Bárhová kerültek is a híveink, mindig megtalálták a helyi református közösségekbe csatlakozás lehetőségét. A Magyarországi Református Egyház szeretetszolgálatnak tekintette, hogy fogadja őket – hangsúlyozza Szenn Péter. Nagykanizsa, Csurgó, Kaposvár, Pécs, Pécsvárad, a Baranyai Református Egyházmegye gyülekezetei – csak néhány közösség, amelyek fizikailag vagy lelkileg befogadták a menekülteket. – A magyarországi reformátusok mindent megtettek azért, hogy az otthonaikat elhagyni kényszerülő magyar közösségek ne szóródjanak szét, hanem hazatérhessenek, ha rendeződik a helyzet – mond köszönetet a püspök.

A helyzet rendeződése pedig egyet jelentett a református közösségek 1995 utáni újjáépítésével is, amelyhez a

nehéz évek után is volt erő. – Ott volt a hívekben az élni akarás, és Isten mindig úgy intézi, hogy annyi teher nyomja az ember vállát, amennyihez elegendő az ereje is. Érdekes volt megtapasztalni, mennyire örülnek az emberek a békének és a szabadságnak. Ezzel az őszinte örömmel indultak neki a kemény munkának és a szolgálatnak is – fogalmaz.

Ugyanakkor a háború utáni években az egyházpolitikai viszonyok miatt a horvátországi magyar református teológusok nem tanulhattak Magyarországon, csak Eszéken, az összevont protestáns teológián, és ez csak hosszú évek múltán változott. – Jelenleg van néhány nyugdíjhoz közeli lelkészünk, a többiek pedig középkorúak, ezért rövid időn belül mindenféleképpen szükség lesz utánpótlásra – hangsúlyozza Szenn Péter.

HÁLAADÁSSAL EMLÉKEZTEK Az emberek – ha nem is mindenki – vis�szatértek az elmúlt évtizedekben, a templomok és a lerombolt házak újjáépültek, de a sebek még fájnak, a rossz emlékekkel a mai napig együtt élnek. Akik itt maradtak, azok kiállásból, akik elmenekültek, majd hazatértek, azok megmaradásból vizsgáztak jelesre a püspök szerint. – Közel harminc év távlatából már kellő józansággal, békességgel tudunk visszatekinteni, nem ítélkezünk, hanem Isten áldásait helyezzük előtérbe – mondja Szenn Péter. A hálaadás a mindennapokban is központi kérdés a háromezer-kétszáz főt számláló Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyházban, ezért például április 27-én hálaadó istentiszteletet is tartottak a kórógyi református templomban.

– Ahogy Hájek János lelkészi főjegy­ zőnk megfogalmazta, Isten az ő kegyelméből megtartott minket, és a legjobbat hozta ki ebből a nyomorúságból is – mondja Szenn Péter, aki szerint ez a szabadítás arra szólítja fel a horvátországi magyar reformátusokat, hogy őrállókként továbbra is megmaradjanak szülőföldjükön, és kibontakoztassák Istentől kapott értékeiket. – Ez arra kötelez minket, hogy tanítsuk meg gyermekeinket Krisztus követésére magyar nyelven – jelenti ki az egyházi vezető.

A püspök szerint a Horvátországban élő reformátusok legfőbb feladata folytatni azt a szolgálatot, amelyet az elődök a nehéz időkben is becsülettel és teljes odaszánással végeztek.

– Az örömhírt kell hirdetnünk, és el kell mondanunk az evangéliumot az embereknek. Meg kell erősítenünk közösségeinket a református öntudatukban, hogy azok a tagjaink, akik jelenleg nem vesznek részt aktívan az egyházi életben, eljöjjenek a templomba. Őket meg kell hívnunk a közösségbe és az egyházi életbe, hirdetve nekik a tiszta evangéliumot. Egyedül így őrizhetjük meg református magyar identitásunkat – hangsúlyozza Szenn Péter.  FOTÓ: VARGOSZ GÁBOR

2019. május 19.

Reformátusok Lapja 39

| REFORMÁTUS EGYSÉG | Dorogi Mária, Bartha Rózsika, Pop Ella, Bíró Gizella és Tussai Gizella

Egység és megtartóerő a szórványban Elöregedő közösségek, hívek, akik már idős koruk miatt nem tudnak elmenni a templomig, üresen maradt parókiák, omladozó templomok, keresztelés és esketés nélküli szolgálat, többnyelvű igehirdetés, az utolsó református eltemetése – lehangoló kép alakulhat ki abban, aki a szórványban végzett szolgálatnak csak a felszínét látja. Az egyre fogyatkozó református magyar közösségek sorsa valóban kétségbeejtően reménytelennek tűnhet, hiszen az elvándorlás, urbanizáció, asszimiláció és elöregedés mellett a közömbösség, érdektelenség is nagyban rányomja a bélyegét ezekre a gyülekezetekre. Sokszor tehetetlenül kell végignézni egy-egy közösség felszámolódását. Ebben a reménytelennek tűnő küzdelemben mégis vannak, akik kitartóan, teljes odaadással és áldozatkészen szolgálnak, legyen szó lelkipásztorokról, presbiterekről, nőszövetségi tagokról, vagy akár arról az egy-két megmaradt reformátusról, akik kiürült templomukra vigyáznak.

BEREKMÉRI GABRIELLA

A Kolozsvártól nem messze elterülő Magyarfodorházán munka közben, a lelkipásztor nélkül maradt parókián találunk négy presbitert, akik szinte minden idejüket az egyháznak szentelik, életben tartva elöregedő gyülekezetük lelkesedését. A kis közösség megtanult önszerveződőnek lenni, fiatal lelkipásztoruk, Gáspár Károly Bodonkútról látogat ki istentiszteletet, gyülekezeti alkalmakat tartani, elvégezni a teendőket. Határozottan kijelenti: a lelkes 40 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

asszonyok nélkül be lehetne zárni ott mindent. – Gondoskodnak, odafigyelnek egymásra, látogatják a gyülekezeti tagokat, időseket, vendégszeretetüknek varázsa van, amit nagyvárosban nem mindig tapasztal az ember. Nyitottak, alkalmazkodnak a lehetőségekhez, hiszen anyagiak szempontjából nem hasonlítható a gyülekezet egy városi közösséghez. Gazdálkodunk a kevéssel, amink van, és lassan, de haladunk. Az asszonyok az utóbbi időben talán többet voltak a parókián, mint otthon – vázolja a helyzetet Gáspár Károly.

KIS KÖZÖSSÉG, NAGY SZÍV Pop Ella gondnok, Dorogi Mária, Bíró Gizella és Bartha Rózsika presbiterek épp a külföldről kapott adományokat, ruhákat, élelmiszercsomagokat rendezgetik a parókián a falubeliek számára, az ebből befolyó szimbolikus összeget pedig az egyházközség javára fordítják. Lelkesen dolgoznak, hiszen az újuló templomuk sziluettje fogadja őket mindennap a település központjában. Elmondják, már az új ablakok látványa is felvillanyozza őket, reményt ad nekik a szépülő hajlék. Először a tetőt javították meg, a padlózatot teljesen kicserélték, de a kerítés is javításra vár. A templom külseje friss, fehér köntöst kap, bent pedig rendbe teszik a bútorzatot.

– Csak abban bízom, hogy a jó Isten ad nekem erőt, egészséget, hogy be tudjuk fejezni. Jó nekünk itt dolgozni. Már gondolkodunk, hogy milyen terítőket rendeljünk. Szépíteni akarjuk a templomunkat – mondja el Pop Ella. – Az a legfontosabb, hogy összetartók vagyunk, lelkesen dolgozunk, a presbiterekkel mindent megbeszélünk – egészíti ki Dorogi Mária.

A szomszédos Kisesküllőn havonta, Fodorházán hetente van istentisztelet. A gyülekezetnek hiányzik, hogy nem lakik

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

lelkipásztor a faluban, de hálásak, hogy sikerült így is megoldani. – Odaadóan, szeretettel szolgál a lelkipásztorunk, vonzza az embereket a templomba – mondják, és hozzáteszik: amit tudnak, igyekszenek maguk, helyben megoldani.

Az üresen maradt parókiát is rendbe tették pályázatokból és adományokból, a melléképületben kis konyhát alakítottak ki. A fodorháziak szükség esetén szívesen adományoznak – magyarázzák az asszonyok, akik közmunkák, különböző események alkalmával örömmel főznek a segítőknek, ezzel is biztatva a helyieket, hogy csatlakozzanak a közösséghez.

– Már nem is tudnánk otthon maradni, amikor istentisztelet van. Nem tudom elképzelni, hogy aki nem tartozik valamilyen egyházhoz, hogyan tud élni. Az otthoni imádság nem elég, más, amikor a tiszteletessel együtt mondjuk – fejti ki a gondok, aki elmondja: szeretettel fogadnak mindenkit, aki megfordul közösségükben. A nyolcvanlelkes gyülekezetben sokan nyolcvan-kilencven év fölöttiek, nagy fájdalom nekik, hogy egy életen át jártak templomba, de most már nem engedi meg az egészségük. A presbiterek őket is látogatják, ünnepeken elkísérik a lelkipásztort, munkájukkal, a tevékenységekkel reményt adnak nekik is.

A KÖZÖS IMA MINDIG ERŐSEBB További lelkesedésre a közelgő debreceni találkozó, a magyar református egység tízéves fennállásának megünneplése ad okot. Fodorházán is összegyűlt egy kis csapat, hajnalban indulnak az eseményre a kolozsváriakkal közösen. Dorogi Mária a tíz évvel ezelőtti találkozón is részt vett, szeretettel gondol vissza az eseményre.

– Emlékszem a különböző országokból érkezett tömegre, az ismerős arcokra, arra, milyen gyönyörűen visszhangzottak az énekek. Tíz év alatt sok mindent elfelejtettem, de az akkori úrvacsoraosztás megmaradt bennem – árulja el a presbiter. – Amikor sokan összegyűlünk, mint idén húsvétkor Fodorházán, az nagyon boldoggá tesz, az embernek nő a szíve.

Mint például a tavalyi gyülekezeti napun-

kon, amikor lélegzetvisszafojtva néztük, ahogyan megtelik a templom – fűzi hozzá Pop Ella, aki először vesz részt idén az egységnapi ünnepen. – Sok ember imádságának mindig foganatja van, megérzi az ember, hogy tartozik valahová. Hittel megyünk oda, és az együttlét meg is erősít benne – véli a gondokasszony.

Gáspár Károly lelkipásztor is lelkesen hirdette gyülekezeteiben a debreceni részvételi lehetőséget. Szórványlelkészként tudja, jó nagyobb közösségben

SZORGOS KEZEK TARTJÁK ÉLETBEN A REMÉNYT – Rengetegen gyűltünk össze a gyülekezeti napokon, töltött káposztát főztünk, kalácsot sütöttünk, helyben elkészítettünk mindent. Fárasztó volt, este imádkoztam, hogy Istenem, adj erőt nekem, és éreztem a lépteimben, a járásomban, hogy megadta, megsegített, valahányszor közmunkára, eseményekre készültünk – idézi fel Pop Ella. Annak ellenére, hogy kicsi, elöregedő a gyülekezet, a

IGAZI TÚLÉLŐK Bibza Gábor, a Kolozsvári Református Egyházmegye esperese is a szórványközösségek megőrzése mellett áll. – Látszólag a pusztulásnak és enyészetnek kiszolgáltatott gyülekezetekről van szó, mégis évszázadok óta küzdenek az apró közösségek. Élni akarnak és élni tudnak a szórványhelyzetben is. Húsz évvel ezelőtt, amikor kezdő lelkipásztorként először jártam végig a Szamoshát és a Mezőség gyülekezeteit, az első benyomásom az volt, hogy mindennek vége ezen a vidéken. Ennek ellenére ezek a falvak ma is ugyanúgy élnek, mint két évtizede, minden demográfiai mutató ellenére. A létszámban is minimális a csökkenés. Az itt felnövő és hitében, nyelvében megmaradó egyháztag mindig hűséges marad egyházához és a nemzethez.

Igazi túlélők ezek az emberek – mondja az esperes, aki úgy véli, a Kárpát-medencei magyar református egység lelki erő a szórványban élők számára. A találkozás, a nagyobb közösséghez tartozás tudata megerősíti őket hitükben, mindennapos küzdelmükben. Bibza Gábor hozzáteszi: – Ezeknek a közösségeknek úgy segíthetnénk, ha a templomok és közösségi házak, parókiák rendben lennének, és itt összegyűlhetnének az emberek. Az anyanyelven elhangzó Ige sokszor nemcsak hitbeli, hanem nyelvi megtartó eszköz is. Az elmúlt években voltak elmozdulások ebben az irányban. Emellett munkahelyekre lenne szükség, támogatási programokra, hogy az embereknek ne kelljen elvándorolniuk vagy a nagyváros zajában feloldódniuk.

lenni azoknak, akik talán csak vasárnap hallanak magyar szót, református zsoltárt. Az egységet, összetartozást igyekszik éreztetni híveivel a helyi kezdeményezések által is. Nyaranta gyülekezeti napokat tartanak, ellátogatnak egymás falvaiba, megtelnek a kis templomok.

Tavaly az eseménysor végére például már spontán kórus is összeállt a különböző gyülekezetek tagjaiból. – Ettől is feltöltődnek, érzik az elismerést, hogy vannak, számítanak, tehetnek, és ez aranyat ér. Magunk alól húzzuk ki a széket, ha lemondunk róluk. Emellett nemcsak a fogyatkozó létszámot kell látni, hanem a hagyatékot is. Rengeteg adminisztrációval, papírmunkával jár az épületek fenntartása, újítása, de kötelesség is, hogy megtartsuk azokat közösségeink számára – jelenti ki a lelkipásztor.

fodorháziak ötletekkel, kezdeményező szellemmel, reménnyel tekintenek a jövőbe. Templomuk felújítása nagy csoda a közösség életében, a szorgos hívek pedig mindig találnak valami tennivalót.

Munkájukat néha a kolozsvári gyülekezetek segítik adományokkal, és holland reformátusok is ígértek további segítséget. A gyülekezeti házként használt, megürült parókián néhány vendégszobát alakítanának ki, így az táborok, események szervezésére is alkalmas lenne.

A tágas udvar, a falu csendje ideális az elszakadásra a mindennapok rohanásától, a város zajától. Az asszonyok azonban nem magukért teszik mindezt. Igyekeznek bevonni a fiatalokat is a munkába, és minden adományt, segítséget szívesen fogadnak, hiszen a legkisebb is számít.  FOTÓ: A SZERZŐ FELVÉTELE

2019. május 19.

Reformátusok Lapja 41

| REFORMÁTUS EGYSÉG | BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN | a Duna­ melléki Református Egyházkerület püs­ pöke, a Zsinat lelkészi elnöke Trianon óta sokat fáradozunk azon, hogy segítsük egymást a szükségben, közösen hordozunk terheket és megfogalmazunk célokat. 2009-ben belső szabadságunkból adódóan kodifikáltuk az egységünket. Az egyházi alkotmány nemcsak paragrafus, hanem az egységünk olyan dimenziója, amelyben az együtt imádkozók közös szabályok mentén gondolkodnak. Kényszeregységnek nevezem, hogy a történelem máshoz sodort minket. A Krisztusban való egység azonban mindig szabad és önkéntes. A mi szabadságunk az, hogy egyek lehetünk.

HUSZÁR PÁL | a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka, a Zsinat vilá­ gi elnöke A református egység számomra a sebek gyógyítását jelenti. Egy időben szétszabdaltak bennünket, de az Úr kegyelméből sikerült átlépnünk ezeket a határokat, és újra egyek lehetünk. Egységünk sokat jelent, nem kell áthaladnunk egy határon sem, hogy végre érezzük: ebben az egységben rejlik erőnk, így van súlya a szavunknak. Jó látni, hogy a Kárpát-medencében ma is folyamatosan épülnek templomok és alakulnak gyülekezetek, amíg nyugaton nem ez a jellemző. Azt kérem a Mindenhatótól, hogy legyen erőnk kitartani és gyarapodni ebben az egységben.

BARA LAJOS ISTVÁN | a Királyhágó­ melléki Református Egyházkerület fő­ gondnoka Nekem minden találkozás lehetőség megélni a határokon átívelő egységünket és közösségünket. Otthon nekünk ez azt jelenti, hogy akkor is épülhetnek református, magyar anyanyelvű bölcsődék, óvodák és iskolák, ha mesterséges határok választanak is el bennünket. Jó megélni ezt az összetartozást, remélem, ennek erejét megtapasztalják fiataljaink, és nem akarnak majd külföldre menni, hanem itthon maradnak, a Kárpát-medencében.

HALÁSZ BÉLA | a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke Számunkra a magyar reformátusok egysége a megmaradás kérdése. Lelki értelemben Trianon után is megvolt az egységünk, de ma fontos, hogy látható módon is megjelenjen. Nekünk, vajdasági reformátusoknak nagy szükségünk van arra a lelki, szellemi, anyagi támogatásra, amelyet a nagyobb egyháztestektől kaptunk. Néhány lelkészünk hatalmas területen, sok kis közösségben szolgál, nemegyszer kapunk segítséget. Ez a mind szorosabb testvéri kapcsolat egyre inkább érezhető gyülekezeti tagjaink számára is.

SZENN PÉTER | a Horvátországi Refor­ mátus Keresztyén Kálvini Egyház püspöke Tíz éve, az egység kimondásakor meghatódottan álltam Debrecenben, kezemben egy molinóval. Május 18-án mi, horvátországi reformátusok is teljes jogú tagként ünnepelhetünk együtt testvéreinkkel. Jó megtapasztalni, milyen hatalmas a református egyház, de ez nem tömeget, hanem megtartó, lelki közösséget jelent. Sok bátor, harcos, bizonyságtevő reformátust ismerek.

Isten azonban nem azért adta az erőt, hogy mások fölött legyünk, hanem azért, hogy alázattal, odaszánással, szorgalommal az ő dicsőségét hirdessük.

SZÉKELY KÁROLY | a Szerbiai Reformá­ tus Keresztyén Egyház főgondnoka 2009. május 22-én egyesült újra a Magyar Református Egyház a Kárpát-medencében, nekünk, délvidéki reformátusoknak pedig ez történelmi esemény volt. Felemelő érzés, hogy mindnyájan a Magyar Református Egyházhoz tartozunk. Mivel kis egyházkerület vagyunk, önállóan nincs erőnk minden problémánk kezelésére. Igaz, hogy a lelki egység mindig megvolt közöttünk, de az egyesülés létrejöttével már nem vagyunk magunkra hagyva, rendszeresen találkozunk egymással, és valóban együtt valósítjuk meg az Istentől ránk bízott feladatokat.

ADORJÁN GUSZTÁV | a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka A magyar református egyház megalakulásának négyszázötvenkettedik évében a Kárpát-medence és a világ magyar reformátusainak egysége talán fontosabb és aktuálisabb, mint valaha, hiszen körülöttünk Európában és a világban is szét­ esőben van a kereszténység és a keresztyénség. Nekünk, magyar reformátusoknak, bárhol éljünk is, az a feladatunk – mint már annyiszor a történelemben –, hogy legyünk a Krisztusban való megmaradásnak és megújulásnak „példamutató kovásza”. A közös hit, szeretet, munka és imádság Jézus Krisztusban összekovácsol és megtart. „Orando et laborando!” – ez a szent feladat.

42 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

A református értékadó HEGEDŰS BENCE

Sike Gábor

Több mint félmillió ember él a Kelet-Magyarországon fogható Európa Rádió vételkörzetében. A református értékrendet képviselő médium arculatváltásra készül és az online térben terjeszkedik.

Miskolcon, az EURÓPA RÁDIÓ szerkesztőségében jártunk.

Már tizennégy éve, hogy saját rádiója van a református egyháznak. A közösségi, jelenleg öt magyarországi frekvenciával rendelkező Európa Rádiót közösen tartja fent a Tiszáninneni és a Tiszántúli Református Egyházkerület. A rádió bár miskolci központtal működik, saját körzeti stúdiót tart fent Debrecenben, Nyíregyházán, Sátoraljaújhelyen is, amelyek naponta négy órában helyben szerkesztett, helyi anyagokat sugároznak. Az adás fogható Mezőkövesden is, ahol ugyanaz szól, mint a A református rádióban a tartalommiskolci frekvencián. előállításért huszonhat Az Európa Rádió közponmunkatárs felel. ti szerkesztősége Miskolc belvárosában, a városházával szemközt, az avasi református otthonaikban, a munkahelyütemplom alatt kapott helyet egy kön. Csomós József tiszáninneni domboldalba épített, háromszintes csapüspök akkor azt a képet használta, hogy ládi házban. Az udvarából látható az ava„küldtek az egyháznak egy szerelmeslesi templom évszázados harangtornya, és velet: itt vagyunk, keressetek meg minket” jól hallható a harangjáték is.

– idézi fel Kovács Zoltán programigazgató.

Még ugyanabban az évben eladósorba MEGALAKULÁS került a rádió. Csomós József megbeszélte az akkori tiszántúli püspökkel, Bölcskei Az adó elődje egy miskolci vételkörzetű, Gusztávval, milyen jó lehetőség lehet egy helyi rádió volt, amelyben a református rádió, és belevágtak. – Olyan csatornát egyház 2004-től kezdve műsoridőt vásászerettek volna, ahol azt mondhatjuk, rolt, hogy elérhesse azokat a „rejtőzködő” ami nekünk fontos, nem azt, amit máreformátusokat is, akik egyházunkhoz sok kérdeznek – utal arra a kiszolgáltatartozónak vallották magukat a 2001-es tott helyzetre a programigazgató, amikor népszámláláskor. – Visszajöttek az adamég csak akkor kapott megszólalási letok, hogy rengeteg református van, akikhetőséget a médiában a református egyről nem tud az egyház, de annak vallják ház, ha valamire reagálnia kellett, vagy magukat. A rádió erre felelet: ha ők nem megmagyaráznia a nagyobb nyilvánosjönnek hozzánk, akkor keressük meg őket. ságot kapott történéseket.

Menjünk oda, ahol vannak: az autóban, az

A két egyházkerület 2004 őszén vásárolta meg az Európa Rádiót, a református értékrend szerinti műsorszerkesztés és új műsorstruktúra a következő évben indult. A reformátusok megtartották a csatorna bejáratott nevét, nem keresztelték át Kálvin Rádióra, sem Csillag Rádióra. Sike Gábor főszerkesztő szerint azért, mert nem csak reformátusoknak szóló médiumról van szó, és nem akarták elriasztani a névváltoztatással azokat, akik a közszolgálati tartalmak miatt hallgatták az adást.

MISSZIÓ, HÍREK, MŰSOROK – Küldetésünk tartani a kapcsolatot azokkal, akik már az egyházon belül vannak, ugyanakkor van kifelé mutató mis�sziós célunk is: azokat is megszólítani, akik talán soha nem is voltak az egyház 2019. május 19.

Reformátusok Lapja 43

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

a hallgatóknak a száma, akik naponta közelében – magyarázza Kojsza Péter legalább egyszer az Európa Rádióra főszerkesztő-helyettes, aki a 2005-ös hangolják készülékeiket. Az adást leindulás óta az Európa Rádió munkatárhet hallgatni az interneten keresztül is, sa. Szerinte leginkább missziói adóként de a különböző formátumok és a nem lehetne definiálni az Európát. Tőle tudjuk egységes online megoldások miatt az meg azt is, hogy még ma is léteznek azok ő arányukat sem lehet pontosan fela műsorok, amelyeket akkor sugárzott a mérni, bár ez hamarosan megváltozik. rádió, amikor még csak műsoridőt vásáLeginkább középkorú, értelmiségi hallrolt benne az egyház. gatókat tudhat maga mögött a rádió, – Mi többek között attól vagyunk rede kiemelten magas az idős korosztály formátus rádió, hogy elhangzanak náaránya is. Misik Attila PR-vezető szerint lunk az egyházon belüli hírek is – mondja célközönségük lenne a fiatal korosztály Sike Gábor, majd hozzáteszi: ha nincs is is, de őket nehéz megszólítani. minden műsorukban egyházi tartalom, akkor is egy bizonyos szellemiséget, érISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉSEK tékrendet szeretnének képviselni. A rádióban a kimondottan hitéleti műsorok – Az istentiszteletek közvetítése kiemelt aránya huszonöt-harminc százalék köhelyen szerepel nálunk: ez nemcsak nezötti, a fennmaradó hányadot a közszolkünk, hanem a hallgatottsági grafikogálati tartalmak teszik ki. nokat nézve a hallgatóknak is fontos – Mindennap reggel hét és kilenc óra osztja meg Kovács Zoltán, között a regionális szerkesztősévasárnap 11 órakor gek által készített műsorokat ugyanis látványoAz Európa Rádiót sugározzák a különböző Debrecenben és régiójában helyi frekvenciákon, így az FM 94.4 MHz-en, Miskolcon Debrecenben, Sátoralja­ és régiójában az FM 90.4 MHz-en, Mezőkövesden és régiójában az FM újhelyen és Nyíregyhá102.1 MHz-en, Nyíregyházán és zán is a helyi témáké a régiójában az FM 100.5 MHz-en, főszerep, akárcsak dé­ Sátoraljaújhelyen és régiójában lu­ tán három és öt óra pedig a kerek FM 100.0 között. Ezt megköveteli a MHz-en lehet fogni.

Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) is, mint ahogy az sem mindegy, milyen a szöveges tartalom és a zene aránya, hasonlóképpen abban is korlátozva vannak, milyen zenéket játszhatnak. – Van olyan szabály, amely szerint bizonyos százalékban öt éven belül keletkezett, úgynevezett új magyar dalokat kell játszani. Ez eléggé megnehezíti a zenei szerkesztő dolgát, mert alig találni olyan, rádióminőségben is vállalható magyar, keresztyén zenekart, akiknek a számait játszhatnánk – hoz példát a programigazgató. Hozzáteszi: ha nem veszik elég komolyan ezt az előírást, akkor az NMHH bünteti meg őket, ha pedig tartják magukat hozzá, akkor pedig a hallgatók.

A szerkesztőség saját bevallása szerint tizenöt-húszezer között van azoknak 44 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

san megugrik az Európa Rádió hallgatottsága. Kojsza Péter úgy véli, az istentisztelet-közvetítés hálás műfaj, mert a vételkörzeteikben lévő gyülekezetekben sok az idős ember, akik már nem tudnak elmenni a templomba, így viszont lehetőséget nyújtsanak nekik, hogy mégis ott legyenek az istentiszteleteken.

Kovács Zoltán még emlékszik, hogy néhány évvel ezelőtt még egy héttel a közvetítés előtt ki kellett menniük a helyszínre felmérni, hol van vezetékes internet, majd kihúzni ötven-nyolcvan méter kábelt. Ma már ötször akkora sebességen, akár egy mobiltelefon segítségével is meg tudják oldani, hogy megérkezzen a külső helyszínekről a miskolci stúdióba Isten Igéje.

HATÁRON INNEN ÉS TÚL – A legbüszkébbek talán a határon túli együttműködésünkre vagyunk – vallja be Kovács Zoltán. Elmondása szerint az

Kojsza Péter

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

Európa Rádió több erdélyi, királyhágóKovács Zoltán melléki, kárpátaljai és felvidéki társával együtt hozta létre a Kárpát-Medencei Református Rádiótanácsot (KRR), amely ezt a példaértékű együttműködést koordinálja. 2009-ben, a Kárpát-medencei magyar református egyházak alkotmányjogi egységének kimondása után rögtön elkezdődött az együttműködés két anyaországi és négy határon túli egyházkerület részvételével.

A királyhágómelléki Harangszó Rádió nem rendelkezik saját frekvenciával, de műsoridőt kap egy szatmárnémeti központú, a térségben jelentős lefedettséget elérő kereskedelmi rádióban, a kolozsvári Agnus Rádió pedig napi nyolc órában sugározhat keresztyén tartalmakat.

A KRR tagja a felvidéki Sola RáA május 18-i dió is, amely hanganyagokat Magyar Református készít az együttműködő Egység Napjáról négyórás partnerei számára, illetve élő közvetítéssel jelentkezik a kárpátaljai Pulzus FM, majd a rádió, amely alatt nemcsak egyházi tisztviselőket amely online adóként szólítanak majd meg, hanem indult Sion néven, majd mikrofonvégre kapják a egyházközségi fenntartádebreceni helyszínen lévő, sú kereskedelmi csatornahatáron túli stúdiók ként folytatta a működését. munkatársait is.

Az együttműködés része, amely nemcsak a logó hogy a határon túli szerkesztőségek lecserlésével jár, hanem új műsorait leadja az Európa Rádió, illetve honlapot is kapnak az adók. – Jelenlegi a Magyarországon készült tartalmakat honlapunk technikai elavultsága miatt átvehetik a KRR tagjai. Kojsza Péter is rá voltunk kényszerítve a váltásra – kiemeli a Határtalan, illetve a Látogató magyarázza Misik Attila. Mint mondja, című műsorokat is, amelyeket a Kárminden rádiónak készül új honlap. – Átpát-medencei református rádiómunjárhatóság lesz a honlapok között, hogy katársak közösen szerkesztenek. Sike megkönnyítsük az egymás közötti inforGábor elárulja, hogy az esti zenesávot mációtovábbítást – mondja a PR-vezető, minden estben a beregszászi munkaaki szerint a jövő az online hallgatottság társak szerkesztik, de ott van például felé tereli a rádiókat. – Ki kell mondanunk, a Tükör című kárpátaljai szerkesztésű hogy online médiumként terjeszkedni léportréműsor is, amely szintén ékes pélnyegesen egyszerűbb – teszi hozzá. dája a református egységnek.

Az új honlappal megszűnnek végre azok a technikai akadályok, amelyek ARCULATVÁLTÁS eddig az Európa Rádió internetes hallgatását nehezítették, mostantól minAz Európa Rádió fennállása óta talán a den platformon, számítógépen és molegnagyobb átalakulásra készül, amebiltelefonon egyaránt gombnyomásra lyet pont a Magyar Református Egység elindul az élő adás. Fejlesztik az archíNapjára, május 18-ra időzítenek. Ezen vumot is, így a nem jogvédett tartalmaa napon mutatkozik be a nagyközönség kat akár egy hónappal visszamenőleg is előtt is a csatorna új, egységes arculata,

meg lehet majd hallgatni. – Azt szeretnénk, hogy ne csak a földi vételkörzetben élőknek, hanem tényleg bárkinek a világon, aki református értékrendet keres, napi kapcsolódást tegyünk lehetővé a reformátussághoz – foglalja ös�sze az új honlap mögött álló törekvést Kovács Zoltán.

TERVEK A rádió tervei között szerepel a visszatérés a Csongrád megyei vételkörzetbe, illetve Szatmárban is lenne igény a rádióra, ahol a felmérések szerint szintén sok református él. A vezetőség szerint nincs időkorlátja a távlati célok elérésének, mert sok tényező együttállása szükséges ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak. A földi sugárzás kiterjesztése nemcsak a fenntartó egyházkerületek döntésén múlik, hanem kérdés az is, mikor írnak ki pályázatot egy-egy frekvenciára.  FOTÓ: KALOCSAI RICHÁRD 2019. május 19.

Reformátusok Lapja 45

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

Szükség van a megtérésre – Csak újjászületés révén juthatunk be abba az új, testvéri közösségbe, amely Jézus Krisztusban jött létre. A testi gondolkodás következménye az ellenségeskedés Istennel, az ő gyermekei azonban összhangban élnek mennyei Atyjukkal – vallja PÉTERFI MIKLÓSNÉ KATÓCZ TERÉZ. A szatmárnémeti-szigetlankai gyülekezet aktív tagja jelenleg újságkihordóként dolgozik, de értékes üzeneteket is közvetít és ad tovább életével.

RÁCZ ERVIN

Honnan indult az élete?

Szatmár megyében, Szamosdarán születtem, ennek május 21-én lesz hatvan éve. Regéczy Pál volt a lelkipásztorom, akit nagyon szerettünk, jó pap volt, rendszeresen látogatta az embereket.

Sokakkal találkozom ma is, akikről elmondható, hogy az ő vetései. A falunkban édesanyám volt a kántor, a húgomból pedig lelkipásztor lett. Nekem nem volt jó hangom, de nagyon szerettem énekelni.

Nálunk az volt a szokás az istentiszteleteken, hogy végigénekeltük az énekeket, a 90. zsoltárnak például mindegyik vers�szakát tudom a mai napig. Amikor lekvárt főztünk, vagy hántáskor kinn az udvaron tevékenykedtünk, mindig énekeltünk, volt, hogy több szólamban, amikor eljött a tiszteletes is. Sok jó hangú ember volt Szamosdarán, ők is be-betársultak. Én is úgy tanítottam a gyermekeimet, hogy mentünk, szedtük a málét, és mire a soron végigértünk, megtanultuk az éneket.

Egyszer megszámoltuk a férjemmel: mintegy hatszázötven éneket tudok.

Hogyan talált rá Krisztusra?

A középiskolát Szatmárnémetiben végeztem. Akkor is rendszeresen jártam templomba, aztán amikor gyógyszerésznek készültem, és felvételiztem Marosvásárhelyre, olyan családhoz kerültem, akiknél először hallottam arról, hogy meg kell térnie az embernek a bűneiből.

Otthon mi eléggé jó reformátusnak tudtuk magunkat, és nem gondoltunk arra, 46 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

hogy megtérésre is szükségünk van.

Marosvásárhelyen elvittek engem Csiha Kálmán gyülekezetébe. Először azért imádkoztam, hogy ne térjek meg, mert akkor azt hittem, ez egyet jelent azzal, hogy áttérek egy neoprotestáns felekezetbe. Végül megértettem, hogy nem erről van szó, hanem hogy a saját felekezetünkben megmaradva szükséges újjászületnünk. Nem valaki által tértem meg, hanem imáim és bibliaolvasásaim során jöttem erre rá.

Hányszor olvasta végig a Szentírást?

Az első betűtől az utolsóig nem olvastam ki, de például a Zsoltárok könyvét tudom szinte kívülről. Amikor beteg voltam, sokszor olvastam a Jób könyvét, az Eszter könyvét és Mózes könyveit is szeretem, talán a Jelenések könyvét és a kispróféták könyveit kevésbé ismerem.

Az egyetemi tervei nem sikerültek. Mi történt azután? Édesapám rögtön munkába küldött, nyolc évet dolgoztam a szatmárnémeti Ipsuic gyárban. 1986-ban mentem férjhez, Miklóst a Bonus Pastor Alapítvány vezető lelkipásztorának esküvőjén ismertem meg. Harminchárom éve vagyunk házasok, négy leányt neveltünk fel. Isten áldásai ők nekem, szófogadó gyermekek, igyekeztem istenfélelemre nevelni őket.

Egyikük éppen a napokban megy férjhez, és az esküvőjén azt fogom mondani neki a tánc helyett: fontos, hogy ott legyen a menyegzőn Jézus, akitől azt kérem, hogy az ő életük vizét változtassa borrá.

Sokat imádkozik sokakért. Mikor kezdte el ezt a szolgálatot?

Egyik lelki vezetőmnek, Szilágyi Sándornak mondtam egyszer, hogy sokszor nincs dolgom a közösségben. Ő akkor mondta, hogy az is szolgálat, ha valakiért imádkozom. Olyan ember voltam, aki sok mindent észrevett, és sokszor indulattal kritizált másokat.

Sándor bácsi azt mondta, hogy Isten nem azért mutatja meg nekem ezeket a hibákat, hogy kritizáljam, hanem azért, hogy imádkozzam az eltűnésükért. Ekkor kezdtem el azokért imádkozni, akikben megláttam a hibát. Amikor egyik gyermekemet vártam, veszélyeztetett terhes voltam. Az egyik doktornő különösen sokat segített rajtam, megkérdeztem tőle, hogy mivel hálálhatnám meg. Ő azt mondta, hogy cserébe imádkozzak a Pro Vita Hominis Társaságért, akik magzat- és életvédő tevékenységet folytatnak, és ugyanakkor imádkozzak azokért a gyermekekért, akiket nem akarnak a szüleik. 1993 óta rendszeresen imádkozom értük.

Tapasztalja az imádság erejét?

Tizenöt évvel ezelőtt egy evangélikus konferencián említették, hogy egy lány meghalt kábítószer-túladagolásban. Attól kezdve kérem mindig Istent, hogy a fiatalok között ne terjedjen a kábítószer.

Vasárnap esténként pedig azért imádkozom rendszeresen, hogy bukjanak le a drogdílerek. Hiszem, hogy az imádságainknak van hatása, mindig örömmel olvasom a „nagy fogásokról” szóló híradásokat. Ugyanakkor minden pénteken estétől másnap reggelig virrasztva imádkozom a lelkészemért, a fiatalokért, a családomért és sok mindenkiért. Amikor valami miatt nem tudunk aludni, vagy ha várni kell valamire, valakire, használjuk ki az időt arra, hogy imádkozunk. Amikor látogatóként vagy éppen betegként kórházban vagyok, mindig erre buzdítom a türelmetlen betegtársaimat is. 

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

Így látnak minket

FARKAS ZSUZSANNA, FEKE GYÖRGY ÉS FEKETE ZSUZSA ÖSSZEÁLLÍTÁSA

A magyar reformátusok számára mindig is természetes volt az egység és a közösség megélése, ez a kötelék 2009 óta csak még szorosabb lett. Külföldi és magyarországi, katolikus és evangélikus egyházi vezetőket kérdeztük arról, milyennek is látják a magyar reformátusokat.

KOCSIS FÜLÖP | görögkatolikus érsek-metropolita Gyermekkoromtól fogva harcosoknak, harcias lelkületűeknek láttam a reformátusokat. Nem tudom pontosan, miért ez fogalmazódott meg bennem, de később is megmaradt: tisztelettel figyeltem, hogy ez a harciasság egyfajta Krisztusért való katonaság. Azóta közelebbről is megismertem lelkészeket, püspököket, és amikor kisebb helyeken szolgáltam, akkor is mindig nagyszerű együttműködésben, közösen imádkozva, közösségben dolgozhattunk. Most azt látom, hogy a református egyház megújulási útja közeledést is jelent más keresztény felekezetek, főleg felénk, katolikusok felé, és ez reménységgel tölt el – ez közelivé és láthatóvá tesz egy még mélyebb egységet. Hálás vagyok az olyan megnyilvánulásokért, amelyek felülírják az emberi logikát. Remélem, magam is megláthatom ennek az Isten Szentlelkéből származó egységnek a beláthatóbb közelségbe kerülését és valós megnyilvánulását.

NAJLA KASSAB | libanoni lelkésznő, a Református Egyházak Világközösségének (REV) elnöke A Magyar Református Egyház élő példája a feltámadás erejének, és ahogy Jézus mondja, „a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” (Mt 16,18). Megosztottsággal és fájdalommal terhes története ellenére a magyar református közösség erőt merített a helyes tanításra és misszióra, határokat átlépve haladva az egység felé.

Példáját adja a bátor egyháznak, amelyik kész együtt menni azokkal, akik keresik a megbékélést Krisztus egy testeként. Partnerkapcsolatunk arra tanította meg a libanoni és szíriai reformátusokat, hogy magyar testvéreink komolyan veszik küldetésüket és közös törekvésünket, hogy megújult egyházként legyünk jelen a meghasonlott világban. A fiatal vezetők bevonása és odaszánása ennek nagyszerű jele. A REV-et megerősíti ez – a tíz évvel ezelőtt – az egység felé tett lépés, mert széttöredezett világunkban sürgető szükség van a megbékélésre.

FABINY TAMÁS | evangélikus elnökpüspök A reformátusokról rögtön eszembe jut gazdag zsoltárkincsük, amelyet megőriztek és ma is használnak. Emellett jellemző rájuk a jó értelemben vett konzervativizmus. Mélyen áthatja őket a nemzeti gondolat és elkötelezettség, ennek kialakulásában nagy szerepe volt a trianoni traumának, hiszen a békediktátum szervezetileg is jócskán sújtotta az egyházat. A református egyházra mint tanító egyházra tekintek, hiszen iskolarendszerük felépítése a reformáció idejére nyúlik vissza. A középiskolai kollégiumi hálózatuk, valamint a budapesti, pápai, debreceni, sárospataki és határontúli felsőoktatási intézményeik az oktatásügy meghatározó szereplőjévé teszi őket. Egyetemi képzésükben nemcsak a hitoktatás és a lelkészképzés kap teret, hanem világi szakok is, így akik egy református egyetemről kerülnek ki, olyan azonosságtudatot kapnak, amelyet továbbadhatnak az életben. Bármilyen hivatásban találják is meg a boldogulásukat, mindig meghatározó lesz az életükben, hogy református egyetem diákjai voltak.

SZÉKELY JÁNOS | szombathelyi ró­ mai katolikus püspök A magyar reformátusok nagyon nagy kincse az óriási bibliaismeret és bibliaszeretet. Ezt személyesen is megtapasztaltam, amikor még a rendszerváltozás előtt sikerült vinnünk egy erdélyi családnak egy Bibliát, és az édesapának egyszerűen elkezdtek folyni a könnyei, nem is tudott mondani semmit. De ugyanígy felejthetetlen emlékem a Zánkán töltött családi nyaralásokról, amikor egy ottani idős lelkész beszélt: bár a gyülekezet kicsi volt, bennem megmaradt, men�nyire elvarázsolt, ahogy Ábrahám történetét magyarázta.

Olyan volt, mintha visszarepültem volna a bibliai időkbe.

Ezek mellett a reformátusok nagy kincse a nemzethez, az anyanyelvhez és a kultúrához való ragaszkodás. Jól szervezettnek látom ezt az egyházat, és olyannak, amelyben van szabadsága a saját gondolatoknak, szimpatikus, hogy egy-egy ember kibontakoztathatja személyes meglátásait az egyházi életben és a tervezésben.

2019. május 19.

Reformátusok Lapja 47

2019. 05. 18. – DEBRECEN, KOSSUTH TÉR

A Magyar Református Egység Napja

| REFORMÁTUS EGYSÉG |

Május 18-án ünnepeljük a Magyar Református Egység Napját Debrecenben abból az alkalomból, hogy tíz éve egyesült újra a Magyar Református Egyház a Kárpát-medencében. E napon találkozásra hívjuk a Kárpát-medencei, a nyugat-európai és a tengerentúlon élő magyar reformátusokat. A nap középpontjában a Debrecen főterén 15 órakor kezdődő úrvacsorás istentisztelet áll.

PROGRAM Nagyszínpad – Főtér 9.30–10.00 Gyülekező – zenei felvezetés (Magyarbikali Gyermekzenekar) 10.00–10.40 Ünnepélyes megnyitó 10.40 – Párhuzamos programok több helyszínen Nagyszínpad – Főtér 10.40–14.30 Kárpát-medencei körkép – zene, tánc, bizonyságtétel, missziók, iskoladráma, diakónia (MRSZ, MRE KIMM Drogterápiás Otthon, Országos Református Cigánymisszió, Ábrahám Consort, Bokréta Néptáncegyüttes, BorzsaVári, CSP Band) 14.30–15.00 Bevonulás az istentiszteletre – flashmob 15.00–17.00 Istentisztelet úrvacsorai közösséggel – az egységnapi adakozás összegével a kárpátaljai Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthon szolgálatát támogatják 17.30–22.00 Tánc, zene, BORUM, táncház (Tímár Sára és zenekara, Budapest Saxophone Quartet, Debreceni Népi Együttes, Bürkös zenekar) Kisszínpad – Déri tér 10.40–14.30 Üstökös: csillagpontos zenekarok döntője, Őrálló dicsőítő zenekar, Reménység együttes, Kátai Zoltán, Thabor együttes, Credo) Áhítatok, beszélgetések három témában: ízlésformálás, kapcsolatformálás, lélekformálás Népzenei színpad – Kollégium első udvar 10.40–14.30 Néptánccsoportok, népzenei csoportok fellépése Kórustalálkozó – Kistemplom 10.40–14.30 Kárpát-medencei kórustalálkozó Lehetőségek piaca – Főtér 10.00–22.00 Kiállítások, bemutatók, kóstolók öt szekcióban; missziók, szolgálatok; Jézust keresem! – Milyenek a reformátusok?; egyházi turizmus; református ízek, BORUM, könyvek, kiadványok Baltazár Dezső téri színpad 10.40–14.30 Zenélni jöttünk Emlékkert 10.00–17.00 Diakóniai bemutató, kézműves foglalkozás gyerekeknek Játszóház – Péterfia utcai udvar 10.00–17.00 Gyerekmegőrzés, játszóház, ugrálóvár Oratórium – Kollégium 10.40–13.30 Nőszövetségi és presbiteri szövetségi találkozó Kálvin Terem – Kollégium 10.40–13.30 A Kollégiumi Baráti Kör találkozója Kölcsey Terem – Kollégium 10.40–14.00 Bábszínház Zsibongó – Kollégium 10.40–14.30 Pódiumbeszélgetések – 10.40 Média és hit – 11.30 Teremtés – 12.20 Házasság, vegyes házasság – 13.10 Közélet, politika, egyház Kápolna – Kollégium 10.40–14.30 Kárpát-medencei imalánc, amelybe bekapcsolódhatnak az egyháztestek imapercei közötti öt percekben mindazok, akik együtt szeretnének imádkozni a Magyar Református Egység Napján a Kárpát-medencei reformátusság megmaradásáért, lelki életéért, gyülekezeteiért és az aznapi istentisztelet áldásaiért Levéltári Udvar 10.40–14.30 Az MRSZ mentőkutyás bemutatója Az egység napján a Nagytemplom 9-től 13 óráig látogatható.

További információk, hasznos tudnivalók a ttre.hu honlapon, illetve az esemény Facebook-oldalán olvashatók.

48 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

| EMLÉKEZÉS |

Krisztusra mutató élet Az amerikai magyar református gyülekezetek egy részét összefogó és a Krisztus Egyesült Egyházához tartozó Kálvin Egyházkerület most csatlakozik a Magyar Református Egyházhoz. Az egyház korábbi püspöke, a nyírségi származású Bütösi János személye – aki hazatérve a ‘90-es években a Magyar Református Világszövetség első elnökeként és a debreceni teológia professzoraként is szolgált – különleges kapcsolódási pont egyházaink között. Születésének századik évfordulójáról a Magyar Református Egyház Zsinatának pénteki ülése ezért külön is megemlékezik.

NÉVJEGY Bütösi János (1919–2010) a debreceni Tisza István Tudományegyetem Református Hittudományi Karán szerzett lelkészi oklevelet 1943-ban. Segédlelkészként Munkácson szolgált, majd a Bethánia CE Szövetség utazó lelkészeként tevékenykedett.

Tanulmányi ösztöndíjjal Amerikába ment: a princetoni teológiai szemináriumon tanult, majd a pittsburgi egyetemen doktori fokozatot szerzett. 1949-ben a magyar hatóságok megakadályozták hazatérését. 1950−1955 között Hammond, majd 1959-ig McKeesport, 1960-tól 1976-ig South Norwalk, aztán 1989-ig Bridgeport gyülekezeteinek lelkésze volt. 1975−1979 között és 1981−1985 között a Krisztus Egyesült Egyházához tartozó Kálvin Egyházkerület püspökeként szolgált. 1991-ben a Magyar Református Világszövetség elnökévé választották, 1996-tól a szervezet tiszteletbeli elnöke volt. Alapítója volt a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Missziológiai Szekciójának és a budapesti Protestáns Missziói Tanulmányi Intézetnek. 1990-ben a Debreceni Református Teológiai Akadémia vendégtanára, 1991 és 1998 között az általa megszervezett Missziói és Felekezettudományi Tanszék professzora volt. 1990-ben a teológia díszdoktorává avatták, munkásságát a Debreceni Református Kollégium 1998ban Szenci Molnár Albert-díjjal ismerte el. 2010-ben, életének kilencvenegyedik évében az amerikai Sheltonban hunyt el, ahol lányával, vejével és unokáival élt.

FOTÓ: BÜTÖSI JÁNOS – ÁLDJAD ÉN LELKEM AZ URAT! TEOLÓGIAI ÖNÉLETRAJZ. DEBRECEN, 2015.

– Találkozásunk teológiai tanulmányaim időszakára nyúlik vissza, amikor Bütösi János missziológiát tanított a Debreceni Református Teológiai Akadémián – emlékezik vissza a korábbi püspökre Krasznai Csaba, a Kálvin Egyházkerület jelenlegi lelkészi vezetője. – A baráti, Krisztusban testvéri és mentori kapcsolatunk akkor kezdődött János bácsival, amikor jelentkeztem a missziói szemináriumába, amelyet nagy érdeklődéssel vártam, ő pedig lelkesen vezetett és tanított – teszi hozzá az egykori tanítvány.

– Friss és új lelkületet hozott a teológia életébe az ősi református falak közé, ami pozitívan hatott sok diáktársamra és a teológián tanító professzorokra is – idézi fel személyes élményeit a püspök. Bütösi János igehirdetéseiben gyakorlatiasan fogalmazott, ami segített abban, hogy még inkább megértsék, mit jelent a gyakorlatba ültetni az Ige alapján elhangzottakat.

Nagyra becsülte a református tanításokat – különösen Kálvin Institutió­ját –, és az ő nevéhez fűződtek a missziói napok, a gyülekezetekbe szervezett látogatások is. – Az ő tanítása nyomán és az ő hatására erősödött meg bennem a missziológia és a gyülekezeti evangélizáció iránti még mélyebb és elkötelezettebb érdeklődés – emeli ki Krasznai Csaba.

Sokat elárul Bütösi János vezetői személyiségéről, hogy több alkalommal is püspöknek választották. A misszió iránti buzgósága nemcsak némelyek, hanem az egész egyház életére nagy hatással volt. – Erősen és elkötelezetten szorgalmazta a reformátusság, illetve az egyház és a különböző felekezetekhez tartozó keresztyének egységét. Nemcsak beszélt róla, hanem tett is azért, hogy ez megvalósuljon – értékeli elődje törekvéseit a püspök, aki úgy véli, példaértékű volt elkötelezettsége az egész világon élő magyar református gyülekezetek és a református egyház iránt, és azt soha semmilyen módon fel nem adta volna. – Bütösi János misszióban élt. Büszkén hirdette magáról, hogy ő református magyar keresztyén. Élete, munkája, szolgálata mindenben Krisztusra, az ő megváltójára és szabadítójára mutatott – fogalmazza meg összegzésül.  CZANIK ANDRÁS 2019. május 19.

Reformátusok Lapja 49

| GONDOLATOK |

KÖNTÖS LÁSZLÓ

Debrecen Minden közösségnek megvan a maga kultikus helye, ikonikus épülete. Ezek a helyek és épületek arra hivatottak, hogy a nyilvános térben látható, érzékelhető módon is szimbolizálják az adott közösséget. A kultúra: látható közösségi szimbólumok rendszere. Létezik kulturális táj, amely pontosan kifejezi, hogy az ott élők miféle emberek.

Gondolkodásban, lelkületben, habitusban. Ez akkor válik igazán nyilvánvalóvá, ha az ember egy totálisan idegen kultúrába csöppenve összehasonlít. Mások az épületek, más a szimbólumrendszer, más a kulturális táj. S az ember ilyenkor tanulja meg igazán, hogy szellemi-lelki otthona voltaképpen nem olyan magától értetődő adottság.

Debrecen a magyar református identitás szimbolikus helye. Ha úgy tetszik, a magyar református zarándokhely, amely az oda látogató reformátusnak az tudja adni, amit amúgy minden kultikus hely és ikonikus épület: azonosulást azzal, aki vagyok. Mert hiszen mi más is a célja a magyar reformátusság mostani nagy találkozójának Debrecenben? Átélni újra és ismét, hogy kik vagyunk.

Ezért én mindig csodálkozom azokon, akik manapság arról vitatkoznak, hogy Európa tekinthe­ tő-e még kulturálisan keresztyénnek. Miféle kér­ dés ez? Ugyan, mi másnak tekinthető, ha nem keresztyénnek? Csak körül kell nézni, látni a szimbólumokat, az épületeket, a tereket, a helyeket.

Igenis létezik a genius loci, a hely szelleme, még ha nem olyan könnyű is szabatosan megfogalmazni.

Persze, előfordulhat olyasmi, hogy az ember azt a kulturális teret, amelyben él, magától értetődőnek, természetesnek tartja, és nem tekinti azt identitása részének. Ennek egyik oka vélhetően a szélsőséges individualizmus, amely azt feltételezi, hogy az egyén öntudata, énképe, identitása, integritása, kultúrája olyasmi, ami megáll önmagában. Nincs kiterjedése, nincs közösségi dimenziója. Holott a valóság az, hogy nem létezik hermetikusan elzárt egyén, és az a kulturális táj, illetve szimbólumrendszer, amelyben otthon érzi magát, az identitásának a része, ha tud róla, ha nem. Ezért váltott ki olyan sokkszerű hatást a Notre-Dame leégése. Szóval Európa, és így a mi hazánk is, kulturálisan keresz50 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

tyén, még akkor is, ha ezt sokan tagadják, avagy nem is tudatosul bennük.

Ha ma kétkedve megkérdezik tőlem, mi az, hogy keresztyén, és látom, hogy nincs értelme hosszas fejtegetésekbe bonyolódni, akkor csak annyit válaszolok: tessék körülnézni. És tessék elképzelni a kulturális tájat templomok nélkül.

Vegye ki a tájból az ikonikus templomokat, és nézzük meg, mi marad. Semmi.

S ha azt kérdezik tőlem, mi az, hogy református, és nem akarok ma sokak számára nehezen követhető teológiai fejtegetésekbe kezdeni, akkor is azt mondom, hogy tessék körülnézni. Elmenni református helyekre, beülni református templomokba, kicsit csöndben maradni, rácsodálkozni, beszívni a levegőt, és engedni, hogy az a bizonyos genius loci kiáradjon.

S ha azt kérdezik tőlem, nekem melyik az a hely, mondjuk így, a református hely, amely leginkább összesűríti, megtestesíti, szimbolizálja mindazt, amit reformátusnak hívok, akkor sok hely jutna az eszembe, mégis azt mondanám: Debrecen. Lehetne itt aztán történelmi magyarázatokkal szolgálni, és elmondani, miért is alakult ez így, de a számomra a lényeg nem ez. A lényeg: az azonosulás a hellyel. Debrecen a magyar református identitás szimbolikus helye. Ha úgy tetszik, a magyar református zarándokhely, amely az oda látogató reformátusnak az tudja adni, amit amúgy minden kultikus hely és ikonikus épület: azonosulást azzal, aki vagyok. Mert hiszen mi más is a célja a magyar reformátusság mostani nagy találkozójának Debrecenben? Átélni újra és ismét, hogy kik vagyunk. Református zarándoklat református helyen.

Azt meg ugye mondani sem kell, hogy a hagyományszakadás, a felejtés és a közösségi identitásvesztés mai korában református önmagunk ilyen ünnepi újraélése és megélése: támasz, fogódzó, megerősítés, újrafogalmazott öntudat.

Hálaadás azért, akik Isten kegyelméből lehetünk: magyar reformátusok.

Ezt tudja adni Debrecen, a református hely. 

| GONDOLATOK |

JEZSOVICZKI NOÉMI

Egységben az asztal körül Amikor ehhez az írásomhoz kerestem témát, a fejemben forgatva a közelgő napok legfontosabb egyházi eseményét, a Magyar Református Egység Napját, megjelent előttem a kép, ahogy ezrek vesznek úrvacsorát a debreceni Nagytemplom melletti Kossuth téren. Ki fekete öltönyben, ki pólóban és farmernadrágban, ki dúsan hímzett népviseletben – sorjázik a sokszínű tömeg, hogy a szent jegyeket magához vegye. Együtt, egységben, a magyar anyaföld adta kenyérrel, a közös szőlőtőke borával, Krisztus testével és vérével.

ILLUSZTRÁCIÓ: CSÓK ISTVÁN: ÚRVACSORA

Bár tíz évvel ezelőtt nem vettem részt az eseményen, amikor kimondták a Kárpát-medencei magyar reformátusság újraegyesülését, a fényképek és a filmes híradások kis ablakain át nézve is sokkal többnek tűnt ez a nap egy nagy református „fesztiválnál”. Látszott, hogy ehhez az ünnephez mindenki hozzátett valamit. Szervezéssel, szolgálattal, önkéntes munkával, azzal, hogy pirkadat előtt sokadmagával buszra ült, hosszú órákat utazott, őrizgette azt az otthonról hozott, maréknyi földet, amelyet Debrecenben a református egyházat megjelenítő életfa gyökereihez szórt. De azoknak a szíve-lelke is benne volt, akik a háttérmunkát végezték, hogy minden a maga helyén, ékesen és szép rendben történjen, hogy legyenek programok kicsiknek és nagyoknak, hogy legyen hol megpihenni, mit enni

és inni a melegtől elfáradt ünneplőknek. Egységben dolgoztak ők mind – az egységért.

De a legnagyobbat az Úr tette hozzá ahhoz a naphoz azzal, hogy adott olyan embereket, akik megfogalmazták a vágyat, amely hosszú évtizedek óta élt a Kárpát-medence reformátusaiban, hol csendben kaparászva a szívek ajtaját, hol dörömbölve és igazságért kiáltozva: hadd legyünk hivatalosan is testvérek, átlépve minden elválasztottságon, minden történelem szabta határon. De adott Isten napsütést is a szabadtéri programok fölé, mondanivalót az igehirdetők szájába, búzát és szőlőt, amelyből az úrvacsora jegyei odakerülhettek Debrecen alkalmi úrasztalaira.

A fent említett, úrvacsorázó képről egy másik úrasztala jutott eszembe, Csók István Úrvacsora című festményének központi alakja, amely más szemszögből nézve fontos háttere az ünneplőbe öltözött, áhítatosan körbejáró úrvacsorázó lányoknak. Nem vagyok túlságosan járatos a művészettörténetben, a műelemzés sem az erősségem, megteszik ezt helyettem az erre hivatott emberek, én egyszerű református emberként csodálkozom rá a képre minden alkalommal, amikor meglátom.

Ez alkalommal azonban nemcsak gyönyörködtem a szép viseletekben és a leányarcokban, hanem segítségül hívtam a világhálót, hogy a művész életéről, az alkotás megszületésének körülményeiről többet megtudjak. Így találtam rá arra az interjúra, amely Csók István fogadott unokájával készült néhány évvel ezelőtt, és amelyben a hölgy felidézi, amikor a festő nagyapa egy alkalommal így köszönt el tőle: „Búcsúzóul átfogta a vállamat, és így szólt: »Én bejártam a világot. Gyönyörű Párizs, München és Olaszország, de a te hazádnál, a Kárpát-medencénél szebb nincs! Ne feledd el a gyerekeidet magyar szóra tanítani, s figyelj rá, hogy minden este magyarul imádkozzanak!« Mindig Kárpát-hazáról és a magyar nemzetről beszélt, sohasem Magyarországról.”

Megértettem, mi hatja át ezt a festményt, miért látszik ez többnek, mint egy egyszerű falusi istentisztelet megörökített jelenete. Csók István az ös�szes református templomot, minden lelkipásztort, minden úrvacsorázót a Kárpát-medencében ráfestett erre a képre. Egységben, közösségben vagyunk az Úr Jézus Krisztus által. Az egység napjának tizedik évfordulóján Debrecenben ismét átélhetjük mindezt.  2019. május 19.

Reformátusok Lapja 51

| GYÜLEKEZETEINK |

Fizessen elő megújult hetilapunkra!

MAI ÉLETHELYZETEK

A diófa

Egyházi üdülőnkben töltött egy hétvégét az egyik gyülekezet. Szolgálattevőnek hívtak engem erre a két napra. Azokra az igékre már nem emlékszem, amelyek ott elhangzottak, de arra igen, hogy a második napon megkeresett a gyülekezet egyik presbitere. Elmondta, nagyon szorongatja a szívét az, hogy haragban vannak a szomszédjával. De nem tudja, hogyan is rendezze az elmérgesedett kapcsolatukat.

Kiderült, hogy a harag oka a szomszéd diófája. Jó néhány éve ültette a kerítésük közelében. – Már akkor mondtam neki: ebből baj lesz, a diófa gyorsan nő, közel van a kerítéshez, át fog nőni. Így is történt. Minden évben annyi levél hullik a kertünkbe, hogy nem győzöm összegyűjteni. Alaposan összevesztünk ezen. Mit tanácsol, mit tehetnék a kibékülés érdekében? – kérdezte tőlem a presbiter.

Láttam rajta, hogy nagyon szeretne békességet. Összeszedtem minden ötletemet, hogy valamilyen tanácsot adhassak neki. Az első gondolatom ez volt: – Ahol diófalevél van, ott dió is hullik… – Erre én is gondoltam – válaszolta –, csak az a baj, hogy kicsi és férges diók teremnek.

– A következő megoldási javaslatom van – folytattam.

– Kezdje azzal, hogy kéri Isten segítségét, és átmegy alkalmas időben a szomszédhoz. Elmondja neki, hogy nem jó ez a békétlenség a diófa miatt, szeretne kibékülni vele.

Ajánlja fel, hogy vágja le az átlógó ágakat, hogy ne kelljen évről évre a sok levéllel bajlódni. Vagy ha jobbnak látja, akkor járuljon hozzá, hogy maga levágja az ágakat. Ha egyik sem megy, akkor kínálja fel, hogy bármikor átjöhet, gyűjtse össze a lehullott leveleket. Ha egyik ötlet sem jön be, akkor marad egy negyedik változat: szedje össze a leveleket, ahogyan eddig, de közben dúdoljon egy lelki éneket – a békesség kedvéért – mondtam neki.

Láttam a presbiteren, hogy nem elég meggyőző ötleteket mondtam, de ennél jobbat nem tudtam. De azt is láttam, hogy mindenképpen szeretné a békességet. Mindnyájan hazautaztunk. A dióérés után felhívtam telefonon, mert kíváncsi voltam a fejleményekre. Vajon melyik megoldási javaslat jött be? Meglepődtem az eredményen. – Képzelje – újságolta örömmel –, ebben az évben nagyon szép nagy és egészséges diók teremtek. Összeszedtem a hozzánk hullottakat.

Diósbejgliket készítettem belőlük, amelyeket eladok.

Annyira örültünk a nem várt fejleménynek, hogy el is felejtettem megkérdezni, a kibékülés megtörtént-e. Két dolgot azonban újból megértettem: Isten a szívünk készségét kéri, és a többit ő rendezi. A másik, hogy Isten lehetőségei sokszor ott kezdődnek, ahol a mi ötleteink befejeződtek. 

További információ: REFORMÁTUSOK LAPJA KIADÓHIVATALA 06-1-217-6809

1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

kiado@reflap.hu



MEGRENDELŐLAP Megrendelem a Reformátusok Lapja című hetilapot ………… példányban egy évre.

A megrendelőlapot kérjük a következő címre eljuttatni: Reformátusok Lapja Kiadóhivatala, 1113 Budapest, Tas vezér u. 13.

Tel./fax: 06-1-217-6259, 06-1-217-8386 Elektronikus megrendelés: kiado@reflap.hu

Név: .........................................................................................

VÉGH TAMÁS

Cím: ......................................................................................... ..................................................................................................



52 Reformátusok Lapja 2019. január 6.

Aláírás: ...................................................................................

| SZEMLE |

1.

Bocskai és Kölcsey földjén PETRŐCZI ÉVA

A reformáció országhatár-területté vált bihari bölcsőjébe kalauzoljuk el olvasóinkat a hazáért és a hitért fegyverrel és költészettel harcoló, nagy elődök nyomában járva.

Bocskai és Kölcsey földjén utazva Álmosd, Kismarja és Nagykereki nevezetességeit mutatjuk be egységnapi írásunkban.

Biharországi barangolásunkat Álmosdon, pontosabban Álmosd-Diószeg határában kezdjük meg. Győrfi Lajos szobrászművész alkotása 1996 óta várja ott mindazokat, akiknek sokat jelent 1604. október 15. – e napon arattak Bocskai és hajdúi elsöprő győzelmet Barbiano di Belgioso, a Kassáról érkezett császári kapitány csapatai felett, a Bocskai-szabadságharc szép nyitányaként. Ez nem csupán a magyarok diadala volt a Habsburg-hatalom erőivel szemben, hanem egyszersmind a magyar reformáció történetének egyik jeles napja is. A hadiszerencse is a magyarokat segítette, mert Belgioso haderőit szétzilálta tartalék puskaporuk váratlan felrobbanása.

A monumentális, szinte kövekben regélő emlékmű megtekintése után betérünk a csöppet sem „beszélő nevű”, hiszen élettel, megújulással, eseményekkel, szépségekkel teli és négy múzeummal is joggal büszkélkedő Álmosdra. Első utunk a gyönyörűen felújított református templomba, illetve Buzás Árpád lelkipásztorhoz és Diószegi Béláné gondnokhoz vezet. A falu már 1332-től egyházas község volt, a hívek a tizenhatodik század derekától lettek a református eklézsia hívei. A templomba lépőknek azonnal feltűnnek a képen is megörökített szószékkorona díszítőelemek nélkül is lendületes, megtisztító erejű vonalai.

A helybeli reformátusok sokat áldoztak, szenvedtek templomuk mai szépségéért. Az álmosdi torony fundamentumát 1824. május 19-én tették le, de az építmény csak 1830–1834 között állhatott teljes szépségében, mert 1834. október 15-én reggel a nagy földindulás jelentős károkat okozott a templomban.

Az ősi falak 1787. május 3-án tanúi lehetettek Kölcsey Ferenc szülei, Kölcsey Péter és Bölönyi Ágnes házasságkötésének. A költő ugyan nem ezen a településen született, de kisgyermekként, 54 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

3.

2.

4.

5.

1.

Az álmosdi Kölcsey-kúria

2.

Az álmosdi református templom tornya

3.

Győrfi Lajos kompozíciója az 1604-es álmosdi csata emlékére

4.

Kölcsey Ferenc mellszobra az álmosdi ház kertjében, Marton László alkotása

5.

Az álmosdi református templom

6.

A nagykereki Bocskai-várkastély

7.

Bocskai István. Ábrányi Lajos színes kőnyomata (1898) a hencidai parókia gyülekezeti terméből

| SZEMLE |

1812–1815 között itt élt. Számára ez nem volt boldog időszak, hiszen itt élte meg édesapja halálát és fél szeme világának elvesztését. Utóbbi oka a helyi legenda szerint nem maga a fekete himlő, hanem az a szikra, amely akkor csapódott bele a gyermek szemébe, amikor kivették a melegre fűtött kemencéből, ahová dajkája jó szándékú tanácsára ültették be gyógyulni, sebeit leszárítgatni.

Apja halála után Kölcsey a Debreceni Református Kollégium tanulója, később pesti joggyakornok lett, majd rövid ideig a család szerény kúriájában élt. Nem lehet megilletődés nélkül megállni

6.

7.

abban az aprócska szobában, ahol méltó módon megemlékeznek az Országos Széchényi Könyvtárban látható eredeti kézirat Álmosdon is közkinccsé tett hasonmásával az 1823. január 22-én Szatmárcsekén megszületett nemzeti imádságunkról, a mi sokat szenvedett, jelenleg sem mindenütt büntetlenül énekelhető, biblikus hangsúlyokkal, prófétai erővel teli Himnuszunkról. Az emlékház kiállítását Lakner Lajos, a Déri Múzeum irodalomtörténésze rendezte, és a tárlatvezetésben Nagy Gergő régészhallgató, a település egyik „lelke” és szellemi motorja jeleskedik. A kertben pedig Marton László Munkácsy-díjas szobrászművész 1975-ben alkotott Kölcsey Ferenc-mellszobra várja az érdeklődőket.

Bocskai István nyomában járva természetesen nem hagyható ki e nevezetes, az országnak fejedelmet, a kálvinizmusnak az ő személyében biztos bástyát adó család egyik nevezetes bihari fészke, Kismarja sem. A faluban egy 1911-ből származó Bocskai-mellszobrot és az 1804–1805-ben befejezett, sorrendben már harmadik református templomot kapjuk lencsevégre, amelynek felújítása és orgonájának alapos „gyógyítása” éppen most zajlik. A templombelsőt ábrázoló képen azért látható a fehér-arany festésű, késő barokk szószékkorona és

mózesszék. Vida Máté lelkipásztortól megtudjuk, hogy a templomtorony helyreállítása ez év őszére várható, innen, a magasból, a Bocskai-harang fészkéből kicsinyek és nagyok egy üvegfal biztonságából nézhetnek majd szét a bihari tájon, és tárlókban láthatják majd az eklézsia történetének nevezetes fordulóit.

Ugyan a renoválás miatt a Bocskai-kriptába nem juthatunk le, de idézzünk néhány mondatot a fejedelem 1595-ös, első végrendeletéből: „Feleségömnek és az én atyámfiainak, az kikre az én jovaim maradnak, átok alatt hagyom nekik, hogy azt a kis szent­ egyházacskát igen szépen megcsináltassák, megpadimentomoztassák, és mikoron az én testemet az koporsóban beteszik, annak az rakott sírnek (sírnak), kit én szüleimnek és magamnak temetségére csináltattam, minek előtte az ajtaját berakják, földdel megtöltsék.” Végül – mint erdélyi fejedelmet – nem ide temették el, hanem a gyulafehérvári székesegyházba.

Kismarjáról az Árpád-kori alapítású biharországi településre, Nagykerekibe vezet az utunk.

Bocskai felesége, Hagymásy Margit révén kapta meg a várat, amelyet 1592-től, váradi kapitánysága kezdetétől szilárd erődítménnyé tett. A vár egyik legsiralmasabb pusztulása a régiót végigpusztító és -sarcoló Szejdi pasa nevéhez, Nagyvárad vesztének szomorú 1660-as évéhez kötődik. A tizennyolcadik században Csanády Sámuel hajdúkerületi főkapitány rendbe hozatta a kastélyrészt, de a vár állapota iránt közömbös volt. A romos lakóépület helyén 1752–1784 között barokk kastély épült, délkeleti sarkán egy toronyszobával. Az ő egyik utódja, Csanády Sándor negyvennyolcas megyebiztos, nemzetőrkapitány alakítatta ki a gyönyörű klasszicista kocsifeljárót, a délnyugati porticust, és az épület romantikus neobarokk elemei is az ő ízlését tükrözik.

Az Országos Műemléki Felügyelőség 1959–1962 között helyreállíttatta az eklektikusságában is ritka szépségű és harmóniájú épületet, amelyben jelenleg könyvtár és állandó kiállítás kap otthont. Bármilyen jelentős történelmi-építészeti emlék azonban ez a kastély, a kastélypark és a park végében látható egykori erőd építményei, az 1962-től napjainkig eltelt idő nagyon megrongálta ezt a páratlan épületegyüttest, a berettyóújfalui járásnak ezt a kincsét. Reméljük, hogy Kerekibe is hamarosan elér a megújulás Bihar oly sok településén átsöprő szele. Megérdemlik az ott élők és az odalátogatók, hogy a régió történelméhez, Bocskai István és Kölcsey életművéhez méltó körülmények vegyék körül, illetve fogadják őket.  2019. május 19.

Reformátusok Lapja 55

| PORTRÉ |

Változatlan kötődés – Sosem szerencsésnek tar­ tottam magamat, sokkal in­kább áldottnak – vallja Mészáros Pál.

A szekszárdi borászt, aki másodFARKAS ZSUZSANNA szor is megnyerte a Magyarországi Református Egyház Bora címet vörösbor kategóriában, arról kérdeztük, milyen mély is a kapcsolata a szőlővel és a borral.

– A BORUM kiemelkedő találkozó, nemcsak megtisztelő az ott elért győzelem, hanem építő is: az elmúlt évben több református gyülekezetből is ellátogattak hozzánk, és rendeltek is bort közösségeiknek – számol be Mészáros Pál a Kárpát-medencei református szőlészek és borászok találkozóján szerzett tapasztalatairól. Ez alkalommal a 2016-os évjáratú Ohmerops Cuvée-vel győzött. Az ital a nevét a gyurgyalag és a természet iránti tiszteletből kapta, mert ennek a madárnak hála, kevesebb rovar pusztítja a szőlőt. A borász azt vallja, minden borverseny más, van egyfajta szubjektivitás a döntésekben, de az egyetlen kérdés mindig az, finom-e az adott bor. – Ez a vörösbor nem fanyar és savas, nincs benne cukor sem, de a tannin édessége mégis azt az érzetet adja, mintha lenne – mondja az Ohmeropsról.

Mészáros Pál mögött négy évtizedes tapasztalat áll, tizenhat éves korában kóstolta először a környéken élő, országos versenyeken is aranyérmet szerző Koltai Lajos borát. – A mai napig a számban érzem az ízét. Amikor hasonló ízű bort sikerül készítenünk, általában az is aranyérmes lesz – mondja a borász.

Ilyen élményekből és a felmenők borászat iránti odaadásából származik mai napig sem lankadó borszeretete. – Nagyapám és édesapám is készítettek bort, de azt még nem éreztem a magaménak. A szőlőben nőttem fel: bár a munka kemény volt, mégis el akartam végezni – emlékezik vissza Mészáros Pál, és hozzáteszi: – Végül belenőttem a borászatba, és teljesen a részemmé vált. Azt hiszem, Isten terelt engem ebbe az irányba.

MEGHÁLÁLJA AZ ODAFIGYELÉST – Az az igazán jó bor, amely hosszú ideig jó ízt hagy a szájban, erre használjuk azt a beszédes kifejezésünket, hogy „hosszúnyeletű” – magyarázza a borász. Különleges kapcsolatot ápol a szőlővel, mint mondja, a nehezebb időszakokban mindig új erőre kapott a dűlőkön. Felidézi egyik emlékét arról, hogy a lánya születésével egy időben telepített saját szőlőt, ezért akkoriban hasonló lelkesedéssel beszélt a meghatározó eseményekről: – Azzal ugrattak, hogy többet gondolok a szőlőre, de ez természetesen nem így volt. Az azonban igaz, hogy az új szőlő telepítése hasonló, 56 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

mint a gyermek nevelése: ha elhanyagolják, sose lesz belőle jó szőlő, fiatalon nagyon kell pátyolgatni.

Mészáros Pál a rendszerváltozás óta kizárólag a borkészítésből él. Akkoriban mert venni tíz hektár szőlőt, amikor mások még csak két-három hektárral próbálkoztak. – Nagy erőpróba volt önállósodni, de akkor nem éreztem annak, valahogy ment minden a maga útján. Ennek ellenére sosem szerencsésnek tartottam magamat, sokkal inkább áldottnak – hangsúlyozza.

– Jó hatással vagyunk egymásra a szőlővel, számomra mindig öröm kint lenni a gyümölcsök között, azok pedig meghálálják az odafigyelést.

KAPCSOLATRA SZÜKSÉG VAN – Ezt nem lehet megunni. Ha egyszer beleszeret az ember, az már nem változik többé – vallja a BORUM győztese. Azt is hozzáteszi, nem válik mindenkinek ennyire meghatározó élménnyé a borászat, és nem is kell mindenkinek értenie a borokhoz, de jó kezdet a kóstolás és a bor melletti beszélgetés.

– A feleségem és a szülei inkább a sört kedvelték, ahogyan a lányom férjének családja is. De aztán egyre jobban megismerték és megszerették a bort – teszi hozzá.

Ehhez képest a fia már belenőtt a borászatba, az iskola alatt is dolgozott a szőlőben, aztán ő maga is elkezdett borokat készíteni. – Szeret újítani, de ez természetes, magam is így vagyok. Ha valami nem sikerül, úgyis észreveszi – mondja a borász, aki szerint egy újfajta bor mindig válasz a piac igényeire, ezért érdemes kísérletezni. Mészáros Pál ehhez nagy segítségnek tartja a technológia fejlődését. Ő még dolgozott azokban az időkben, amikor lovas kocsin útra kelve, kézzel szüreteltek, és gyertyafénynél fejtették a bort. – Láttuk, ahogy

| PORTRÉ |

a csapra vert hordóból fasajtárba folyik a vörösbor, és ahogyan töltötték az üres hordón lévő tődiklőbe. Abba belekortyolni csodálatos érzés volt – emlékezik vissza. – Ma már ezt különböző kapcsolókkal oldják meg, de javult is a bor minősége, egy mai bor jobb, mint egy száz évvel ezelőtti – mondja.

Ennek köszönhetően megnőtt a kereslet a jó borok iránt, ugyanakkor nagyon kell figyelni a szőlőre, mert a környezeti változások, például a növekvő UV-sugárzás, nem kímélik a gyümölcsöket sem. – Szekszárd környékén szerencsésen alakult a klímaváltozás, a száraz meleg és a talaj jó vízgazdálkodása két-három cukorfokkal is édesebbé tette a szőlőt. Ezt is áldásnak tekintem – hangsúlyozza. Mészáros Pál jelenleg százhúsz hektáron termeszt szőlőt, ami sok munkával, ugyanakkor előnyökkel is jár: nem sújt minden területet egyszerre a fagy. – Hiába fejlődött a technológia és van segítségem, akkor is ki kell mennem időről időre a szőlőbe. Az a különleges érzés, amikor meglátom, hogy kezdenek hajtani a tőkék, soha sem változik – fogalmaz.

AZ ÖSSZETARTOZÁS ÜNNEPE Hasonló, változatlan érzés a borász számára, hogy születése óta a helyi református közösség tagja. – Az őseim is reformátusok voltak, az itteni gyülekezetben pedig mindenki tudja azt is, milyen a szőlővel foglalkozni, szinte mindenkinek van néhány sora – mondja Mészáros Pál. Szekszárdon és környékén természetesen mindig vörösborral folyik az úrvacsora, el sem tudják képzelni máshogy. Mindig a gyülekezeti tagok ajánlják fel az úrvacsorai bort, mert „más mélysége van így a közösségi élménynek”.

A borász jól ismeri ezt az érzést, ezért nem is volt számára kérdés, hogy a Magyar Református Egység napjára is felajánlja az úrvacsorához szükséges bort. – Büszke vagyok rá, hogy a világ minden tájáról csatlakoznak reformátusok az ünnepséghez. Valójában ez természetes is, mindig így kellene lennünk, egy közösségben. A világon minden keresztyénnel összetartozunk, fontos dolog, hogy mi, reformátusok ennyire figyelünk egymásra – vélekedik.

Az egységnap és a közösség középpontjában is az istentisztelet és az úrvacsora áll majd, amely valóban erősíti az összetartozást. – Az úrvacsora egyszerre közösségi és személyes élmény is. Ünnep, amikor az ember felkészül, kimegy az úrasztalához és magához veszi a kenyeret, majd a bort. Ezt nem is lehet szavakkal kifejezni, meg kell élni. Ha ezt bármennyire is segíthetem a borral, már van értelme a munkánknak – vallja Mészáros Pál.  FOTÓ: NÉMEDI-VARGA DÁVID

KÖZÖSSÉG A BORÁSZOKNAK A BORUM 2013-ban indult útjára, eddig mindegyik találkozót más-más történelmi borvidéken rendezték meg. A programra ellátogató borászok idén is szakmai előadások segítségével ismerkedhettek meg a legújabb borászati trendekkel, lehetőségekkel és egymással. Néhány éve a Magyarországi Református Egyház borversenyének is otthont ad a rendezvény.

Imádságoskönyv – pedagógusoknak Abban, hogy a következő generációk továbbvigyék a sok értéket, amelyeket szeretnénk átadni, kulcsfontosságú szerepük van a tanáraiknak. Tanév vége felé közeledve gyakran megkérdezik a pedagógusokat, mit szeretnének kapni az osztálytól. Segítve az ajándékötleteket, a közelgő – idén június 2-ára eső – pedagógusnap alkalmából új imádságoskönyvet jelentet meg a Magyar Református Presbiteri Szövetség. A kötet nemcsak a mindenkori tanév rendjéhez, hanem az egész év programjaihoz illeszti az imádságokat, követi az ünnepeket, és segít elcsendesedni a hétköznapokban is. Az imádságokat valamennyi egyházmegye bevonásával készítették el.

A gyülekezetek hívják meg június első vasárnapján istentiszteletükre a hozzájuk tartozó pedagógusokat – óvónőket, tanárokat, egyetemi oktatókat, nyugdíjas pedagógusokat –, és ha tehetik, ajándékozzák meg őket a könyvvel – ezt javasolja a presbiteri szövetség elnöke. Viczián Miklós lapunknak elmondta: ha van rá mód, a gyülekezetek a körzetükhöz tartozó valamennyi iskola pedagógusát meghívhatják, és akik elfogadják a meghívást, azokat meglephetik az egész évre szóló lelki támogatást nyújtó könyvvel. Az is járható út lehet, ha a lelkész és a gondnok ellátogat egy-egy iskolába. A kezdeményezést harmadik alkalommal hirdeti meg a presbiteri szövetség. Viczián Miklós azt mondja: az imádságoskönyvet a lelkészek nemcsak pedagógusnapra, hanem például család- vagy beteglátogatásnál is átadhatják. A könyveket a presbiteri szövetségtől lehet megrendelni a presbiteri.szovetseg@reformatus.hu címen jelképes, 200 forintos darabonkénti áron.  HM, FOTÓ: ASSZONYI ESZTER

2019. május 19.

Reformátusok Lapja 57

| MOZAIK |

ANYANYELVI KAPUŐR

Kezel és ellenőriz Gyakorta előfordul, hogy a kellemetlennek vagy illetlennek minősülő jelenségeket – az alapjelentésükhöz képest – enyhítően nevezzük meg. Ilyenkor a sértő szavak, kifejezések helyett tapintatosabbat használunk – udvariasságból, szemérmességből, kíméletből (például a kövér helyett az „erős testalkatú” jelzős szerkezetet írjuk, mondjuk). Egyebek között az erkölcsi vétségeket, hibákat megnevezve élünk az eufemizmus eszközével. Ügyes, okos – mondjuk a ravasz helyett. Füllent; nemtetszésének adott hangot – szépítünk, miközben tudjuk: az egyik illető hazudik, a másik éktelen haragra gerjedt. Ezek mellébeszélésnek, az igazság elkendőzésének hatnak. Részben tehát ez is (nyelvi) etikai vétség: aki szépít, nem elég őszinte!

A kezel eredeti jelentésében (’működtet, orvosi értelemben ellát’) kifogástalan. De a hivatali és a sajtónyelvben az igének ilyen értelme is kialakult: ’ügyet folyamatosan intéz, ellenőrzés alatt tart’. „Az önkormányzat folyamatosan kezeli a problémát”; az illetékes „kezeli a panaszokat”; „tud róla a főnök is, és kezelni fogják a problémát” – olvassuk gyakran a médiában, halljuk a közbeszédben.

Az idézett mondatrészletek efféle értelműek: foglalkoznak a problémával, de (véglegesen) megoldani (esetleg) nem tudják. A pontos igazságtartalomtól függően tanácsos ezzel az árnyaltabb, ezért esetleg hosszabb megfogalmazással élni, azaz őszintén beszélni.

Az újabb sajtónyelvben gyakori az ellen­ őriz igének efféle használata: „A város nagy részét ugyan már a felkelők ellenőrzik, de a harcok során több százan sérültek meg”.

A terjengősebb változatot is alkalmazza a média: „A területet heteken át fegyveres felkelők tartották ellenőrzésük alatt”. Ne gátoljuk, hanem segítsük a mindennapi olvasót, tévénézőt a megértésben! Szókimondó formában tehát: a város a felkelők kezén van; a területet a felkelők tartják megszállva. Az őszinteség mellett a média tájékoztatási kötelezettsége okán is érdemes pontosan fogalmazni.  ARANY LAJOS 58 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

 KÉSZÍTETTE: NAGY ANDRÁS

A fősorokban a Zsoltárok könyvéből idézünk.

Vízszintes: 1. Az idézet első része (E, L, T, E). 13. Országos Rendezőiroda, röviden. 14. Esetleg. 15. Osztrák költő (Rainer Maria). 16. Xenon vegyjele. 17.

Személyes. 18. Költői mutatószó. 19. Kis vízfolyás. 20. A valóságnak megfelelő.

22. TeleSport. 23. Holland város az ország déli részén. 25. Húros hangszer. 27.

Közlekedési eszköz. 28. Rivall páratlan betűi. 30. Belül sajog! 31. Líbia gépkocsijele. 32. Dunántúli tájegység. 34. Errefele! 36. Benzin és alkohol keveréke. 39. … megvénülünk (Jókai). 40. Új gazdaságpolitika volt a Szovjetunióban, röviden.

42. Nobel-díjas angol író és költő (Rudyard). 44. Világháló. 45. Őrlemény. 47.

Tisztességtelen. 49. Buzás Huba. 51. Sajtváros lakója. 53. Byron leánya. 54. Női becenév. 56. Sydney egyik fele! 57. Gácsér. 59. Hajnali csapadék. 61. Lengyel iparváros. 63. Jelenleg. 64. Verdi egyik operája. 65. Korrövidítés. 67. Talajforgató eszköz. 68. Teljes körű próba. 70. Iljusin felségjele. 71. Félszilárd halmazállapotú kolloid anyag. 73. Forróságot enyhít. 74. Klasszikus én.

Függőleges: 1. Kutyafajta rövid neve. 2. Nyúlfajta. 3. Római 6. 4. Szlovén hírügynökség betűjele (STA). 5. A Duna jobb oldali mellékfolyója. 6. Földbe rejt. 7.

Akadály. 8. Oda-vissza: falatozna. 9. Budapest városrésze a XI. kerületben. 10. Írásművet megjelentet. 11. Régi hosszmérték. 12. Kénkeverék! 17. A lengyel országgyűlés. 18. Latin művészet. 21. Az abszolút nyomás egysége. 23. … Faso, afrikai ország. 24. Orosz rőf. 25. Az idézet második része (S, V, E, V, N). 26.

Londoni varjú! 27. A népkötészet és a szépirodalom egyik lírai műfaja. 29. Vadászkutya. 31. Francia matematikus, csillagász és fizikus (Pierre-Simon de). 33.

Regnum Marianum, röviden. 35. Kész, angolul. 37. Görög eredetű női név, jelentése: hercegnő. 38. Óntányértöredék! 41. Madridi képtár. 43. Hunyadi László jegyese (Mária). 46. Amerícium vegyjele. 48. Halottat búcsúztat. 50. Uralkodás.

52. Észak-amerikai indián népcsoport. 55. Amely tárgy. 58. Ukulele része! 59.

Fát repeszt. 60. Verona folyója. 62. Mókusféle. 63. Kitalált történet. 66. Diák Sportkör, röviden. 68. Éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja. 69. Zalaegerszegi sportklub betűjele. 72. Bosszúságot kifejező indulatszó. 73. Hélium vegyjele. 74. A zenei alaphangsor 3. és 5. hangja.

Múlt heti rejtvényünk megfejtése: Térj ki az ostoba útjából, mert nem szerzel ajkáról tudást.

| GYERMEKEKNEK |

Jézus járt iskolába?

Nem bizony, de még könyvük, sőt padjuk sem volt! A földön ültek a rabbi körül, hallgatták, amit mond, és próbálták megjegyezni a szavait.

Milyen tantárgyaik voltak? Volt tesimeg énekórájuk is?

A legfontosabb dolguk Mózes törvényeinek és az imádságoknak a megtanulása volt. Kórusban ismételgették a bibliai szövegeket mindaddig, amíg nem tudták a részleteket fejből.

A próféták könyveit és a Példabeszédek meg a Prédikátor könyvét is megismerték. Énekórájuk nem volt, de a zsoltárokat valószínűleg énekelve sajátították el. Ezenkívül írni és számolni is megtanultak.

 MIKLYA LUZSÁNYI MÓNIKA / MIKLYA ZSOLT  DAMÓ ISTVÁN RAJZA

Ők is füzetbe írtak ceruzával meg tollal, mint mi?

Akkoriban még nem ismerték a papírt, így nem voltak füzetek, ceruza vagy toll, hanem porba vagy a Az első és a legfontosabb homokba vázolták fel a dolguk Mózes törvényeinek betűket. De nem is az írás volt a legnehezebb, haés az imádságoknak nem az olvasás. A héber Azt már tudom, hogy Izráelben a nyelv ugyanis csak másfiúkat az édesapjuk kezdte el taní- a megtanulása volt. salhangzókat használ, tani írni-olvasni. A zsidó gyerekek tehát olvasás közben ki kell találni, milyen magánnem is jártak iskolába? hangzó lehet a szavakban.

A babiloni fogság idejéig valószínűleg nem. A jeruzsálemi templom lerombolása után épültek meg az első Nincsenek magánhangzók? Úgy nem is lehet olzsinagógák, és a fogság idején vált igazán fontossá, vasni! hogy minden zsidó férfi ismerje a Tórát, azaz Mózes De lehet, csak nem túl egyszerű. Próbáld csak ki! Vaelső öt könyvét és a törvényeket. Ekkor kezdték el a jon ki tudod olvasni, mit írtam ide? gyerekeket a zsinagógában tanítani, majd iskolákat V.z.ss h.s.g.s.n, .s t.n.ts .ng.m! (A megoldást megtais építettek a zsinagóga mellé. Jézus gyermekkorálálod a 25. zsoltár ötödik versében.) ban már kötelező volt a fiúknak iskolába járni.

Ki tanította a gyerekeket? Volt tanító nénijük vagy tanító bácsijuk?

Tanító nénijük nem lehetett, hiszen a nők nem tanulhattak, így írni-olvasni sem tudtak, de diplomás tanító bácsijuk sem volt. A gyerekeket a rabbi vagy egy írástudó tanította. A rabbik voltak a kor tanítómesterei, de ma inkább tanár úrnak neveznénk őket, nem tanító bácsinak. Úgy nézett ki az iskolájuk, mint a miénk? Padokban ültek és könyvekből olvastak, volt tabletjük is?

Ők is kaptak piros meg fekete pontokat vagy jegyeket?

Nem volt osztályzás, sőt, a tanítónak nem volt szabad különbséget tenni jó és rossz tanuló között. A diákoknak azonban az volt a feladatuk, hogy rákérdezzenek, ha valamit nem értenek. És a rabbinak válaszolni kellett, türelmesen elmagyarázni, akárhányszor kérdezték is. Az egyik nevezetes rabbi, Hillél épp a türelméről volt híres. Ő is a Biblia aranyszabályát tanította, mint Jézus: „Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd másnak.”  2019. május 19.

Reformátusok Lapja 59

| EGYHÁZI ÉLET |

ÁLLÁS

A Tatai Református Gimnázium matematika–fizika szakos középiskolai tanárt keres.

Információ és jelentkezés: Illés Dániel igazgató, igazgato@refi-tata.hu.

TEMETŐI KÖZLEMÉNY

A Kabai Református Egyházközség értesíti a hozzátartozókat, hogy a lezárt Keleti Temetőt felszámolja. A földi maradványok nem kerülnek elmozdításra. A még fellelhető síremlékek elszállításáról, illetve a maradványok exhumálásáról 2019.11.30-ig gondoskodhatnak.

APRÓHIRDETÉSEK Kedves Olvasóink! Hirdetéseinket az Önök szíves tájékoztatása érdekében tesszük közzé, ám azok tartalmát Kiadóhivatalunknak nem áll módjában ellenőrizni.

Egyéb | Szálláshely Zamárdiban! Hittantáborok, gyülekezeti csoportok részére az egyházi épületben 17 férőhely, valamint az udvaron sátorhelyek 20 főig. Érdeklődni lehet az apostolanna838@gmail.com címen vagy a +36-30-69-15-615-ös telefonszámon.

Szolgáltatás | Quasi-Modo Kft. Padfűtés (svájci fűtőfóliával), harangvillamosítás, toronyóra-felújítás, -kiépítés, programórák, hangosítás, dallamjáték, énekszámkijelző.

Honlap: www.quasi-modo.hu, e-mail: kapcsolat@quasi-modo.hu, tel.: 06-30-9408223 (Sárdi György).

60 Reformátusok Lapja

2019. május 19.

A család fontosságát hangsúlyozták Egyetértenek a kormány családtámogatási rendszerével a történelmi egyházak – erősítették meg a katolikus, a református és az evangélikus egyház püspökei május 8-án Budapesten, a református zsinati székházban tartott találkozójukon.

Az egyeztetés résztvevői fontosnak tartják a gyermekvállalási kedv ösztönzését, a családok anyagi biztonságának megerősítését és a családi élet megbecsülésére irányuló igyekezetet. A társadalom alapegysége a család, a keresztyén meggyőződés szerint az emberi élet teljességét családban lehet megélni – hangsúlyozták.

Erdő Péter bíboros beszámolt a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezéséről, és meghívta a testvéregyházak képviselőit a szeptemberi rendezvényre. Az eucharisztikus évhez kapcsolódva a református egyház konferenciát szervez az úrvacsora teológiai kérdéseiről, míg az evangélikusok 2020-ra meghirdetik az úrvacsora évét – utóbbit Fabiny Tamás püspök jelentette be.

A történelmi egyházak képviselői hangsúlyozták a cigánypasztoráció fontosságát a magyar társadalomban. Megállapították, hogy az egyházi fenntartásban működő roma szakkollégiumok eredményesen működnek, az azokból kikerülő diákok keresettek a munkaerőpiacon.

Bogárdi Szabó István, a Zsinat lelkészi elnöke meghívta a jelen lévő egyházak képviselőit a május 17-i debreceni zsinatra, amelyen nemcsak a Kárpát-medence, hanem a világ magyar reformátusságának vezetői is részt vesznek. Örömmel vesszük, hogy a római katolikus és az evangélikus egyházak vezetői elfogadták a meghívást, és a május 18-i Magyar Református Egység Napján is együtt ünnepelnek a reformátusokkal – fogalmazott.

Az ülésen jelen voltak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Állandó Tanácsának képviselői: Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, Veres András püspök, az MKPK elnöke, Ternyák Csaba érsek, Udvardy György püspök, Tóth Tamás, az MKPK titkára. A Magyarországi Református Egyházat (MRE) Bogárdi Szabó István püspök, az MRE Zsinatának lelkészi elnöke, Fekete Károly püspök, Steinbach József püspök, Pásztor Dániel lelkészi főjegyző és Gér András zsinati tanácsos képviselte a tanácskozáson. A Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében Fabiny Tamás elnök-püspök, Kondor Péter püspök, Szemerei János püspök és Krámer György országos irodaigazgató volt jelen az egyeztetésen.  MAGYAROSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ KOMMUNIKÁCIÓS SZOLGÁLAT