Page 1

KÖVETKEZŐ KONCERTJEINK: NOVEMBER 19. KEDD 20:00 Mátyás-templom Barokk felfedezések 2.

Fotó: Petr Dyrc

Vezényel: Somos Csaba és Erik Bosgraaf Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Erik Bosgraaf (furulya) Varga Fruzsina (fuvola), Ducza Nóra (ének)

Az argentin születésű José Cura a világ egyik legismertebb tenor énekművésze. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy eredeti diplomája szerint karmester, s emellett zeneszerző, operarendező és díszlettervező is. José Cura tehát igen sokoldalú művész, egyformán magas színvonalon képes minden területen maradandót alkotni. Karmesteri pályafutása 1999-ben kezdődött, s a mai napig tart. Cura az elmúlt 20 évben olyan nagyszerű együttesekkel dolgozott együtt, mint a Londoni Szimfonikus Zenekar, a Bécsi Filharmonikusok, a Varsói Szimfonikus Zenekar, és a Magyar Nemzeti Filharmonikusok. Karmesteri repertoárjában operaelőadások és zenekari művek egyaránt szerepelnek, s az elmúlt 20 év bebizonyította, hogy közönségét nemcsak énekesként, hanem a zenekari árokból, vagy a karmesteri pódiumról vezényelve is képes elvarázsolni. 2015 és 2018 között José Cura a Prágai Filharmonikusok rezidens művészeként tevékenykedett, s nevéhez kivételes sikerű előadások fűződtek. A Prágai Filharmonikusok és José Cura együttműködése keretében mutatták be saját darabjait: 2016-ban a Magnificat és az Ecce Homo oratóriumokat, majd ezeket követte 2017 márciusában a Modus bemutatója. José Cura a 2019/2020-as koncertévadtól kezdve a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek első állandó vendégművésze.

NOVEMBER 26. KEDD 19.30 Zeneakadémia Dohnányi bérlet 1. Vezényel: Su-Han Yang Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Camilla Hoitenga (fuvola) DECEMBER 10. KEDD 19:30 Zeneakadémia Schumann-ciklus 1. Vezényel: Vásáry Tamás Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Oláh Vilmos (hegedű) DECEMBER 12. CSÜTÖRTÖK 18:00 Szent Margit Gimnázium Díszterme Adventi hangverseny Vezényel: Körber Katalin, Jakub Klecker és Dinyés Soma Magyar Rádió Gyermekkórusa, Brnói Filharmónia Kantilena Gyermekkórusa DECEMBER 15. VASÁRNAP 16:00 Zeneakadémia Nagyterem Jubileumi hangverseny a Magyar Rádió Gyermekkórusa alapításának 65. évfordulóján Vezényel: Körber Katalin, Jakub Klecker, Dinyés Soma és Michal Jančik Magyar Rádió Gyermekkórusa Brnói Filharmónia Kantilena Gyermek- és Ifjúsági Kórusa

ROMANTIKUS PORTRÉK BÉRLET 1. 2019. NOVEMBER 13. SZERDA 19.30 MÜPA – BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM


ROMANTIKUS PORTRÉK, NAGY MŰVÉSZ-EGYÉNISÉGEK 1. MŰSOR Giuseppe Verdi: Requiem I. Requiem és Kyrie II. Dies irae 1. Dies irae 2. Tuba mirum 3. Liber scriptus 4. Quid sum miser 5. Rex tremendae 6. Recordare 7. Ingemisco 8. Confutatis 9. Lacrimosa III. Offertorium IV. Sanctus és Benedictus V. Agnus dei VI. Lux aeterna VII. Libera me Vezényel: José Cura Közreműködik: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Sümegi Eszter, Gál Erika, Fekete Attila, Palerdi András (ének) Requiem Verdi legjelentősebb zenész kortársai között voltak, akik rajongással beszéltek a Gyászmiséről, Brahms egyenesen lángésznek nevezte a Requiem szerzőjét. Mások – például Hans von Bülow vagy Richard Wagner – megkérdőjelezték a darab értékeit vagy csak sokat sejtetően hallgattak felőle. Julian Budden zenetörténész szerint a Requiemben mutatkozik meg Verdi zsenialitása a legkoncentráltabban. „Ebbe a műbe öntötte bele teljes zenei eszköztárát, amelyet az addig írt huszonhat opera komponálása során kifejlesztett, s amelyet teljes egészében kiaknázhatott anélkül, hogy figyelembe kellett volna vennie a színpadi cselekménnyel óhatatlanul együtt járó sajátos követelményeket.”

A gyászmise megzenésítésének gondolata 1868ban, Rossini halálakor merült fel Verdiben. Bizonyára emlékezett arra, hogy egykoron Donizetti is misekompozícióval adózott Bellini emléke előtt, elhatározta tehát, hogy a korszak legjelesebb olasz szerzőit felkéri egy-egy tétel megírására. A terv azonban kudarcba fulladt, úgy tűnt, hogy csak Verdi érezte át igazán, hogy mennyivel tartozik az olasz zeneművészet Rossininek. Ő maga a Libera me tételt vállalta el, s mintha csak sejtette volna, hogy majdan az egész Gyászmise megkomponálása az ő feladata lesz, már ebben a szakaszban rátalált azokra a zenei gondolatokra, melyekből majd egész tételek sarjadnak ki. Alig vitatható, hogy Verdi kompozíciója Beethoven Missa Solemnis-ével és a kései Haydnmisékkel együtt a 19. századi egyházzene csúcspontja. A teljes Requiem-kompozíció befejezését egy másik jeles olasz személyiség távozása is siettette: 1873-ban meghalt Alessandro Manzoni, az olasz függetlenségi küzdelmek meghatározó alakja. A politikus-író nézeteivel Verdi már az 1840es évektől kezdődően rokonszenvezett, a Rekviem ajánlása végül az ő emlékének szól. A darabot igen sokáig „Manzoni-Requiemként” is emlegették. „Semmiféle köszönetet nem érdemlek azért az ajánlatomért, hogy Manzonink halálának évfordulójára gyászmisét írjak – írta Verdi. Lelki szükség indított rá, hogy legjobb erőimmel adjak tiszteletet ennek a nagy embernek, akiben éppúgy becsültem az írót, mint az embert, mint a hazafiasság mintaképét. Ha munkámban már előrehaladtam, nem fogok késlekedni, hogy Önökkel közöljem: milyen eszközök szükségesek ahhoz, hogy az előadás méltó legyen hazánkhoz és ahhoz a férfiúhoz, kinek elvesztését mindnyájan siratjuk”. A Requiem premierjére 1874-ben, a milánói San Marco székesegyházban került sor, a koncerten Verdi vezényelt. A siker leírhatatlan volt, újabb és újabb előadásokat kellett tartani a legkülönbözőbb városokban, a darab népszerűsége ma is töretlen, vetekszik a szerző legismertebb operáinak sikerével. Két évvel a zeneszerző halála után, 1903-ban a Pesti Napló kritikusa így számolt be a darab budapesti előadásáról: „Végre egy olyan előadás az Operaházban, amely nemcsak a külső sikert szolgálja, hanem tiszta művészi igények

kielégítésére is hivatott. Annyi repertoár-munka után jól esett hallanunk Verdi Requiemjének előadását, nemcsak magáért a műért, hanem az irányért is, amelyet az Operaház munkálkodásában jelez. Régóta múlt, hogy az Operaházban más egyébbel is törődtek, mint az obligát műsorral és a néhány újdonsággal. Különleges zenei élvezeteket nem nyújtott az Operaház, bárha zenei életünk még mindig rajta alapozódik. A nyolcvanas években Erkel Sándor, utóbb Mahler bizony alig mulasztottak el esztendőt ilyen tisztán művészi célokat szolgáló előadások nélkül. A kilencvenes évek eleje óta azonban teljesen elejtették ezt a szokást, és csak most elevenítették fel újra Máder igazgatása alatt. Így került a sok, többé-kevésbé elcsépelt opera helyett Verdi Rekviemje a nagyhét műsorára. Magát a művet ismeri a főváros közönsége, de valójában nem ismerhette meg igaz mivoltában. Nem egyházi mű ez a szó igazi és nemes értelmében, nem mélységes belső áhítatot árasztó, hanem a gyászmise szövegének nagyszabású külső hatásokkal való illusztrálása. Verdi Rekviemje egészen sajátos alkotás: a fenséges, tiszta megnyugvást, az Istenhez való emelkedés hangulatát, a lírikus, áhítattal teljes és gyászos szövegrészeket nagyobbára hideg, jó muzsikával fejezi ki, és igazi erőre csak ott kap, ahol drámai lehet, ahol a szöveg mélységes belső vívódásban, a végítélettől való rettegésben mutatja az embert. A Dies Irae, a Rex Tremandae, a Lacrimosa Dies illa és a Libera me Domine e tekintetben a rekviem leghatásosabb részei.” (Pesti Napló, 1903. április 8.)

65 ÉVES A

MAGYAR RÁDIÓ MŰVÉSZETI EGYÜTTESEI Szimfonikusok/Énekkar/Gyermekkórus ELÉRHETŐSÉGEK honlap: radiomusic.hu facebook.com/MagyarRadioMuveszetiEgyuttesei instagram.com/magyarradiomuveszetiegyuttesei

Profile for radiomusic6

Magyar Rádió Művészeti Együttesei, 2019. november 13. MÜPA, Verdi: Requiem  

Magyar Rádió Művészeti Együttesei, 2019. november 13. MÜPA, Verdi: Requiem Vezényel: José Cura Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenek...

Magyar Rádió Művészeti Együttesei, 2019. november 13. MÜPA, Verdi: Requiem  

Magyar Rádió Művészeti Együttesei, 2019. november 13. MÜPA, Verdi: Requiem Vezényel: José Cura Közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenek...