„1988-ban, a születésnapomra kaptam ajéndékba Alejo Carpentier regényét, a Concierto Barroco-t (magyarul: Barokk zene). Gyorsan elolvastam, s annyira érdekesnek találtam, hogy telefirkáltam a kötetet saját megjegyzéseimmel. Akkortájt, 26 évesen, elképzelésem sem volt arról, hogy hogyan kell operát komponálni… A könyvecske 29 évig porosodott a polcomon, amikor 2017-ben, könyvtáram átrendezése közben egyszercsak elém hullott. Újraolvastam, s eldöntöttem, hogy vígoperát készítek a regényből. Montezuma és a rőthajú pap lett a címe – vígopera, de azért nem annyira – írtam alcímnek, próbálván arra utalni, hogy a történetnek vannak komoly vonatkozásai is. A szövegkönyvet egyetlen délután papírra vetettem, majd 2017 nyarán a zenét is megkomponáltam hozzá. A zenekari változat 2019 nyarán készült el.” (José Cura) “In 1988 a friend of mine presented me with a book for my 26th birthday: Alejo Carpentier’s Concierto Barroco. Inside, my friend’s handwritten dedication served as a way to plant the seed of the idea of making an opera out of this fantastic novel. So I read, and notated every page – but I had no operatic experience at all back then and so I didn't know where to begin when it came to writing an opera. The book “slept” in my library for 29 years, until we decided to reorganise it in 2017 and, in the process, Concierto Barroco fell out of its shelf, but this time my friend’s prophecy was here to stay. I reread the novel, and was impressed by how perfectly it could fit into a comic opera, “comic” not only in the sense of it being intentionally laughter-inducing, but also in the way the story is structured, in a madcap fashion – with some interesting morals to be found along the way. An opera buffa, ma non troppo, as I subtitled it. I wrote the first draft of the libretto in one afternoon (or was it in 30 years?) and put music to it in the summer of 2017, finally orchestrating it in 2019.” (José Cura)
KÖVETKEZŐ KONCERTJEINK: FEBRUÁR 4. KEDD 20:00 Mátyás-templom • Barokk felfedezések 3. • Vezényel: Dinyés Soma Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa Dmitry Sinkovsky (ének, hegedű), Szerdahelyi Pál (ének)
FEBRUÁR 10. HÉTFŐ 19:30* Zeneakadémia • Schumann-ciklus 3. • Vezényel: Vásáry Tamás Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Fülei Balázs (zongora)
FEBRUÁR 14. PÉNTEK 19:30 Zeneakadémia • Dohnányi bérlet 3. • Vezényel: Carlo Montanaro Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Varga Gábor (basszetklarinét), Celeng Mária, Balga Gabriella, Megyesi Zoltán, Bakonyi Marcell (ének) * A hangverseny előtt 18.30-tól 19.00-ig Vásáry Tamás az elhangzó művekről és Robert Schumannról mesél.
* MAGYAR RÁDIÓ MŰVÉSZETI EGYÜTTESEI Szimfonikusok / Énekkar / Gyermekkórus Elérhetőségek: honlap: radiomusic.hu facebook.com/MagyarRadioMuveszetiEgyuttesei instagram.com/magyarradiomuveszetiegyuttesei
DOHNÁNYI 2. 2020. JANUÁR 29. SZERDA 19.30 ZENEAKADÉMIA NAGYTEREM
JOSÉ CURA: Montezuma e il Prete Rosso – opera buffa, ma non troppo Montezuma és a rőthajú pap – vígopera (de azért nem annyira) – ősbemutató Zene: José Cura – Elhangzó idézetek Antonio Vivaldi, Domenico Scarlatti, Georg Friedrich Händel, Claudio Monteverdi, Igor Stravinsky, Giuseppe Verdi kompozícióiból Szövegkönyv: José Cura – Alejo Carpentier „Barokk zene” című kisregénye alapján Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Orgona, csembaló continuo: Dinyés Soma Narrátor: Bősze Ádám Vezényel: José Cura SZEREPOSZTÁS A SZÍNRE LÉPÉS SORRENDJÉBEN CAST IN ORDER OF APPEARANCE
Prologo / Prológ Francisquillo – Alagi János Az Uraság – Matias Tosi A Szerető – Károlyi Katalin Hangok a háttérből Egy nő – Sallay Gabriella Egy férfi – Tóth Péter Kvintett 1. Ducza Nóra 2. Nagy Bernadett 3. Bakos Kornélia 4. Csapó József 5. Hámori Szabolcs Il Carnevale / A karnevál Vivaldi – Varga Donát Händel – Blazsó Domonkos Scarlatti – Gál József Filomeno – Megyesi Zoltán Vendéglős – Rezsnyák Róbert
Stornello Donna 1 – Bakos Kornélia Donna 2 – Ducza Nóra Donna 3 – Süveges Katalin Donna 4 – Nagy Bernadett Uomo 1 – Csapó József Uomo 2 – Pivarcsi Gábor Uomo 3 – Hámori Szabolcs L’Ospedale / Az árvaház Apáca – László Borbála Az Árvák zenekara Bianca Maria – Varga Fruzsina (fuvola) Claudia – Kozár Melinda (oboa) Cattarina – Yoshie Toyonaga (klarinét) Lucietta – Béres Dóra (trombita) Pierina – Fazekas Ildikó (hegedű) Bettina – Madák Katalin (brácsa) Margherita – Keresztes Rita (gordonka) Giuseppina – Kocsis Gerda (bőgő) Il Cimitero / A temető Gondolás/Szerzetes – Rezsnyák Róbert La Prova / A próba Motezuma – Matias Tosi Teutile – Ducza Nóra Ramiro – Bakos Kornélia Fernando – Nagy Bernadett Mitrena – Károlyi Katalin Színpadi rendező – Könyves Pál Kálmán Egy néző – Tóth Péter
A valóságban tragikus sorsú, Vivaldi operájában viszont boldogságra találó azték király, Montezuma históriáját 1733. november 14-én mutatták be a velencei Sant’Angelo Színházban. Girolamo Giusti spanyol történeti munkára támaszkodó librettójában a címszereplő neve ekkor már Montezumára változott, s hogy miről is szólhatott a darab, azt mindig is lehetett tudni, mivel a mű szövegkönyve fennmaradt. A ze-
néje viszont elveszett, ráadásul sokáig úgy tűnt, hogy mindörökre. Egy példánya a berlini Sing-Akademie felbecsülhetetlen értékű kottaállományával együtt a II. világháborút követően a Szovjetunióba került, majd fél évszázaddal később – a birodalom széthullása után – visszaszolgáltatták Németországnak. Vivaldi művét a zenetudós Steffen Voss azonosította be (2002), néhány évvel később pedig az opera zenéje egy rotterdami koncerten már hallható is volt. A kubai író, Alejo Carpentier (1904–1980) 1974ben megjelent kisregényének alaphelyzetét maga az opera léte inspirálta: miként jelenhet meg Velence karneváli forgatagában Montezuma figurája, s mindez hogyan kapcsolódik a barokk zene szelleméhez? Az elbeszélést így jellemezte Bán Zoltán András: „Az alig száz oldalas kis remekmű teljes mértékben a Carpentier által bevezetett fogalom, a „csodálatos valóság” (Lo real maravilloso) jegyében áll. A cselekmény elején egy mexikói úriember, valamikor a 18. század elején, elindul Európába. Velencében, a karnevál kezdetén, vízkeresztkor egy kis kávéházban összeakad három muzsikussal, Vivaldival, Händellel és Domenico Scarlattival, akik, miután alaposan felöntenek a garatra, Vivaldi „munkahelyén”, az Ospedale della Pieta nevű árvaházban adnak improvizált koncertet a leányok zenekarának kíséretében.” A spanyol gyarmatokról érkező utazó a jeles zenészkompániának elmeséli az azték király szomorú históriáját, melyben Vivaldi azonnal felismeri következő operájának cselekményét. Ám az elkészült és éppen lázasan próbált mű alig érintkezik a valósággal. Az egyik oldalerkélyről Händel és Scarlatti figyeli, miként dolgozik, instruál Vivaldi, aki csakhamar élénk vitába keveredik mexikói vendégével. El Amo kifogásolja, hogy a darab semmibe veszi a történelmi tényeket, Vivaldi pedig a költői illúzió igazsága mellett tör lándzsát…