Az előző évekhez képest, idén más cikkeket olvashattok tőlünk. Bár minden évben más témákkal rukkol elő a PROTÉZIS csapata, az idei évben, mi ezt kissé átgondolva, egyetlen egy
téma köré építettük a cikkeinket. Ez a téma nem más, mint a bor. Ki-ki a maga tanulmányi területén belül vagy érdeklődési körének megfelelően mutatja be nektek, hogy mennyi érdekességet rejthet eza hárombetűs rövidkeszó.ElsősorbanaBibliábanmegjelenőborjelentőségéről, illetve jelentéséről olvashattok. Továbbiakban lapszámunkban elviszünk titeket az UNESCO
Világörökségi listáján lévő Hercegkútra, ahol történetesen a Götz család, a Götz Pincészet nevű borászati vállalkozását működteti (erről is kaptok egy kis betekintést), illetve bemutatjuk neked Budapest szőlőskertjét, az egyre közkedvelté váló Etyeket. Mindezek mellett egy többszörösen újratervezett kirándulás során Badacsony környékéről is olvashattok egy beszámolót. Tudományosan is meg szerettük volna közelíteni ezt a témát, így lapszámunkban kitérünk arra is, hogy hogyan készül szőlőből bor, illetve, hogy hogyan hat a bor a szervezetünkre. Végezetül pedig hoztunk nektekegy kedves kis mesét atokaji aszúszületéséről,illetveDP-s tagunkegyik művét olvashatjátok zárásként.
Kellemes kikapcsolódást kíván a PROTÉZIS idei csapata.
Ha a borra és annak fogyasztására gondolunk, valószínűleg esti borozgatások barátokkal, borkóstolások, fröccsözgetések és egyéb tevékenységek, amelyek a hétköznapi életben megszokottak, fognak eszünkbe jutni. De mit ír a Biblia erről az italról?
Az Ószövetségben láthatunk példákat arra, hogy a bor az ünneplések és lakomák szerves része.
„A Seregek Ura minden népnek lakomát szerez e hegyen kövér eledelekből, lakomát erős borból, velős, kövér ételekből, tiszta erős borból. […]; elnyeli a halált örökre. Az Úr, az
én Istenem minden arcról letörli a könnyet, és eltávolítjanépegyalázatát az egész földről, mert maga az Úr szólt.” (Ézsaiás 25:6-8)
Itt például Ézsaiás egy olyan örömünnepre mutat előre, ahol Isten népe a világ minden tájáról együtt fog tökéletes örömben lenni Isten jelenlétében, mert a feltámadt Krisztus örökre legyőzte a halált. Az étel és a bor a legkiválóbb lesz. A bor az ünneplésmellett,lehetanagylelkűségszimbóluma is, hisz Isten bőségesen gondoskodik
rólunk és a legjobbat szánja számunkra.
„Hazahozom a fogságból népemet, Izráelt. Fölépítik az elpusztult
városokat, és azokban fognak lakni.
Szőlőket ültetnek, és inni fogják azok
borát. Kerteket művelnek, és enni fogják azok gyümölcsét.” (Ámosz
9:14)
Ebben az igében a bor az áldások jelképe, munkánk gyümölcse. Mert „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd.” (Zsoltárok 126:5) Még ha nehézségek és fájdalmakis vannakazéletünkben, imádságban Isten elé menve, az ő kegyelme és jósága nem marad el. Emellett a városok, szőlőskertek, kertek jelenthetik Krisztus gyülekezetét is, amelyek virágozni fognak, gyümölcsözőek és áldásosak lesznek azok számára, akik részt vettek felépítésükben, elültetésükben.
Az Újszövetségből hozott igék mind Jézushoz kötődnek, a bor képe mindig valamilyen hozzá kapcsolódó jelentést kap.
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.” (János 15:5)
Bár ebben az igében a bor szó szerint nincs megemlítve, de mindannyian tudjuk, hogy a szőlő és annak megfelelő termesztése szükséges egy jó borhoz. De mitől jó egy szőlő, hogy jó legyen az abból készített bor? Mitől jó egy keresztény, hogy életének gyümölcse jó legyen? Ézsaiás 5-ben olvashatunkarról,hogymilyenazÚrterméketlen
szőlője, milyen az, amikor nem úgy élünk,
hogy az Isten imádatteljes engedelmességénekgyümölcséthozza. Itt azonbanJézusválaszt ad arra, hogy mi szükséges a „sok gyümölcsöt” termő élethez: Krisztussal szoros kapcsolatban maradás, Isten hűséges keresése a rendszeres dicsőítésben, imádkozásban, bibliatanulmányozásban.
Mint azt valószínűleg mindannyian tudjuk, Jézus első csodája a kánai menyegzőn történt, amikor a vizet borrá változtatta. De miért pont ez a látszólag céltalan csoda volt az első? Az Ószövetségben a 10 csapás közül az első az volt, hogy a Nílus vize vérré változott a törvény átka által (2Mózes
7:20). Az evangélium áldása azonban az, hogy a víz borrá változik, ahogy Krisztus kegyelme is vigasztalást nyújt a hívők számára.
A történetben a násznagy azt mondja a vőlegénynek: „Minden ember a jó bort adja fel először, […], te pedig a jó bort mostanáig tartogattad.” (János
2:10) E szavak mögött az az ígéret is rejlik, hogy Isten népe számára a legjobb még mindig csak ezután következik.
Utoljára hagytam a számomra legfontosabb jelentését a bornak a Bibliában, ami Jézus Krisztus értünk kifolyt vére.
„Majd vette a poharat, hálát adott, átadta nekik, és ezt mondta: ’Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mondom pedig nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a
szőlőtőkének terméséből mindama napig,amikorújatiszom veletekazén Atyám országában.” (Máté 25:27-29)
Az úrvacsorán is ezen igerész alapján emlékezünk meg Krisztus áldozatáról és a vele való közösségről. Ezek a szavak a tanítványokkal töltött utolsó vacsorán hangoznak el, amikor Jézus elmondja nekik, mi fog vele történni. Azt mondja, a bor a pohárban saját vére, „új szövetség az én véremben” (Lukács 22:20). Mennyi csodás ígéretet tartalmaz ez az ige?
Jézus új szövetséget kötött velünk és „elavulttá tette az elsőt” (Zsidók 8:13), ami szerint mindig egy állati áldozatot kellet bemutatni a bűnökért, „mert a vér szerezengesztelést alélekszámára”(3Mózes 17:11). Jézus Krisztus, a tökéletes áldozat vére azonban véglegesen elmosta mindannyiunk bűneit, és Isten törvényeit bensőnkbe helyezte, szívünkbe írta (Jeremiás 31:33). Az az ígéret is megjelenik, amit már az első példában láthattunk, miszerint egyszer majd közösen fogunk Krisztussal ünnepelni és új bortinniIstenországában.
írta: Töltl Hédi
A Tokaji borvidéken található festői szépségű sváb településen, Hercegkúton nagy népszerűségnek örvendenek a dűlőtúrákkal és pincelátogatással egybekötött borkóstolók. Götz Ildikóval, a Götz Pincészet tulajdonosával tölthettem egy fél napot, akivel ellátogattunk a történelmi Szegfű dűlőbe és a Gombos-hegyi pincesoron található családi pincészetükbe, így közelebbről megismerkedhettem a finom, minőségi boraikkal, Hercegkút történetével és a Világörökség részét képező pincelakásokkal.
falu lakosainak nagy része sváb felmenőkkel rendelkezik, akik ma is őrzik és ápolják a hagyományaikat.
Hercegkút, vagy eredeti nevén
Trautsondorf a Tokaji borvidéken, Sárospataktól három kilométerre található. Nevét
Trautson hercegről kapta, aki a Fekete-erdő
vidékéről sváb telepeseket telepített ide az
1750-es években, akik később elsajátították a vincellér mesterséget. A 660 főt számláló
Hercegkúton két híres pincesor található: a Gombos-hegyi pincesor és a Kőporosi pincesor, amelyek a világon egyedülállóak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy Hercegkút pincesorai a világörökségi objektumok közé tartoznak. A riolit-tufába vájt borospincéket egykorpincelakásokként használták a sváb telepesek, amelyeket napjainkban a turisták és a sajtó munkatársai is Gyűrűk Ura-beli hobbit-házakként szoktak emlegetni, bár a helyiek nem nagyon preferálják ezt az elnevezést.
A Gombos-hegyi Pincesoron található a Götz Pincészet is, amelynek a tulajdonosával, Götz Ildikóval töltöttem egy fél napot, akinek a felmenői szintén szőlőműveléssel és borkészítéssel foglalkoztak, azonban a szülei, Götz István és Götz Istvánné,
Ildikó voltak azok, akik megalapították a családi borászatot 2000-ben.
korábban asátoraljaújhelyi Szent Egyed Pálos Főkolostor birtokában állt, és a 15. században a szerzetesek telepítették be szőlővel a területet. Ezen a nagy múlttal rendelkező szőlőterületen jártunk, ahol jelenleg a Götz család gazdálkodik, és Ildikó elmesélte, hogy az édesapja telepítette újra a területet. Korábban nagyon elhanyagolt, erdős-bozótos terület volt, azonban jelenleg
Jelenleg tizennyolc hektár szőlővel rendelkeznek, és a szőlőből nagyon kellemes ízű, magas minőségű tokaji borokat készítenek. A család minden tagja részt vesz a borászat működésében, hiszen Ildikónak a bátyja, Götz István is borászként folytatja a családi hagyományokat.
Utunk először a történelmi Szegfű dűlőbe vezetett, amelynek első írásos említése
1567-ben történt, amikor Perényi Gábor országbíró törvényes örökös nélkül hunyt el, és összeírták a javait. A dűlő a sárospataki váruradalom kiemelt területe volt. A történelem teljes mértékben áthatja a Szegfű dűlőt, ugyanis a terület a sárospataki uradalom
részeként Lorántffy Zsuzsannáé is volt, aki a sárospataki Református Kollégiumnak és a sárospataki református prédikátorságának is több parcellát adományozott a Szegfű dűlőn. Halála után a Szegfű dűlő a Rákócziak tulajdona lett. Kiderült, hogy a dűlő
méltó módon a múltjához szőlőtőkéknek ad otthont, és a dűlő tetejéről csodálatos panoráma tárul elénk, ahol még egy kilátó is megtalálható. A dűlő további különlegessége, hogy egy régi pince maradványait is megtalálták a területén, amelyet valószínűleg az egykor élő szerzetesek építettek és vájtak a hegy oldalába.
EztkövetőenaGombos-hegyipincesoron található érlelő pincébe vezetett az utunk, ahol azon felül, hogy csodálatos nedűket kóstolhattam a száraz és félédes boroktól az esszenciáig, amely még a nemzeti imádságunkban, a Himnuszban is nektárként szerepel, megtekinthettem egy mumifikálódott szőlőfürtöt is. A száz méter hoszszúságú, nemespenésszel borított pincében minden évszakban 9 °C-os a hőmérséklet, és kisebb-nagyobb társaságoknak van lehetősége bort kóstolni kellemes környezetben,
apincekóstolótermétpedigInczeMózesvilághírű festőművész alkotása díszíti.
Aki teheti, mindenképpen látogasson el a Tokaji borvidéken található Hercegkútra, ésérdemestudni,hogy III.Károly1737-ben kiadott királyi rendelete által a Tokaji borvidék a világ első zárt borvidéke lett, 2002ben pedig felkerült az UNESCO Világörökségi listájára Tokaj-hegyaljai Történelmi
Borvidék Kultúrtáj címen.
írta: Nagy Judit
forrás: Nagy Kornél PhD összeállítása –
Szegfű/Szekfű (Sárospatak – Hercegkút)
A képeket a Götz Pincészet biztosította.
Etyek, Budapest szőlőskertje – ezzel a jelzővel illetik azt a települést, ahol a gyerekkoromat tölthettem, és ahová ma is hazatérek. Írásom így nem csupán egy egyszerű programajánló lesz, hanem egy személyes vallomás is.
Etyek egy körülbelül 4500 fős nagyközség Fejér megye észak-keleti részében.
Az 1700-as évektől jelentős számú sváb családot telepítettek be a faluba, akik főleg szőlészettel foglalkoztak. A 19. század végére Etyek szőlője biztosította az alapot
Törley József híres pezsgőjéhez, ami a Monarchia egyik legközkedveltebb pezsgőjévé
vált. A második világháború után elkezdődött a svábok kitelepítése, ami az egyik legtragikusabb esemény a falu történelmében,
hiszen elvesztette lakosságának felét, családok estek szét. A rendszerváltozás után elkezdődött Etyek felívelése, 1997-ben Magyarország legfiatalabb borvidékeként jegyezték be az Etyek-Budai borvidéket hivatalosan is. Az elmúlt években Etyek hírneve az ország minden pontjára elért és közkedvelt úticéllávált atelepülés.Jól mutatjákezt a legfrissebb statisztikák is, hiszen a község lakossága évről-évre nő. „Szerelem első látásra” – ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel írják le az ide látogatók első benyomásaikat.
Az Etyekre érkezőknek szívből ajánlom egy nagy séta megtételét, amelyben a település fő látványosságait – nagyjából
megtekinthetik. A Magyar-kút rögtön a központban fogad bennünket, amely Etyek
címerében is megjelenik. A kút vize hivatalosan nem iható, de mai napig sokan hordják innen és állítják: „jó az íze, semmi baja nincsen”.RögtönmellettemagasodikaKálvária-domb, melyre felmászva megtekinthetjük a stációkat ábrázoló emlékműveket. A művészetkedvelőknek érdemes felkeresni az Etyeki Műhely épületét, melyben kulturált körülmények között, színvonalas kiállításokat szoktaktartani(magaaminiszterelnök is felkereste).
Természetesen az ide látogatók elsősorban a borospincék és a gasztronómia miatt jönnek. A Körpince és a Kecskegödör hagyományos pincesorok, amelyeknél sétálva az ember átérezheti Etyek történelmét is. A legfőbb látványosság a híres Gasztrosétány az Öreghegy két oldalán. Itt rendezik meg immáron havonta a híres Etyeki Pikniket. Ilyenkor rengetegen érkeznek Budapestről és az ország különböző pontjairól, hogy megkóstolják ahelyi finomságokat. Itt rögtön érdemes megemlíteni, hogy Etyeken rengeteg finomságot készítenek: van etyeki kávé, etyeki sajt, etyeki szörp, etyeki cider, etyeki sonka, etyeki sör, és még számos érdekességgel lehetne folytatni a sort. Szívből ajánlom Árpás Lászlónak, az etyeki sonkamesternek az éttermét, bátran állítom, hogy az ország leghíresebb és legfinomabb sonkáját készíti. Egy másik remek ember, aki Etyek nevét megismertette az egész országgal az Rókusfalvv Pál, aki jelenleg a nemzeti bormarketingért felelős kormánybiztos
Az ő étterme, borászata és birtoka az egyik
leghíresebb Etyeken, kiváló helyszín baráti összejövetelekre, esküvőkre, kisebb-nagyobb partikra.
Etyekről a borokon kívül sokaknak még a filmstúdió jut az eszükbe. A Korda Filmparkban betekintést nyerhetünk a filmkészítés és a forgatás rejtélyeibe, ráadásul megtekinthetjük a new york-i utcadíszletet is. Olyan amerikai hírességek dolgoztak itt, mint Harrison Ford, Matt Damon, Jamie Foxx, stb.
És néhány szót a borokról: Etyeken a talaj minősége elsősorban a korai szüretelésű szőlőfajtáknak kedvez. Jellemző a chardonnay, sauvignon blanc, királyleányka, muskotály, de található itt olaszrizling, zweigelt és híres a pinot noir. Személyes kedvencem az Etyeki Kúria és Rókusfalvy Pál borai, a pinot noirt mindenképpen ajánlani tudom, de érdemes a hagyományos, többségében száraz fehérborokat is megkóstolni, illetve adni egy esélyt az etyeki pezsgőnek. A pezsgőkészítés az utóbbi években indult el,mivel a borvidéket a magyar champagne-nak tartják.
A sportosabb egyéneknek ajánlom a nemrég átadott Budapest-Balaton kerékpárutat (BUBA), mely Etyeken halad keresztül, és amelynek Etyek kiemelt állomása.
Biciklibérlésre helyben is lehetőség van, közkedvelt mostanában az e-bike használata. A környék túrázásra is alkalmas.
Etyek Budapesttől 30 km-re fekszik, autóval 25-30 perc alatt megközelíthető.
Tömegközlekedéssel Kelenföldről, az Etele
térről induló kényelmes, kulturált autóbuszokkal juthatunk ki háromnegyed óra alatt. A Profesz közelsége miatt remélem, hogy a jövőben akár kirándulásokat, hétvégi programokat is szervezhetünk Etyekre.
Ahogy elhangzik a Borosban, a Belga híres számában: „Etyek, várjál megyek”.
NÉHÁNY BARÁTOM VÉLEMÉNYE ETYEKRŐL:
„Az egykori debreceni, refis baráti társaságunknak Etyek volt a mi Bakonyunk.”
„Ha falura vágysz, irány Etyek!”
„Alföldi gyerekként pár évvel ezelőtt sosem hallottam Etyekről. Azonban aki Budapest
közelében finom borokat akar inni, egy jót akar túrázni, vagy csak ki akar kapcsolódni a szeretteivel/barátaival, annak bátran tudom ajánlani a kis falut.”
írta: Dobos Bálint
Azegyik evangélizációs estenakedves vendég lelkész azt mondta, hogy néha anynyira tetszeni akarunk, hogy csinálunk olyan dolgokat, amiket amúgy nem is szeretünk. Például elmegyünk túrázni.
Én nem is értem, mi a jó abban, hogy kimész az erdőbe, mész egész nap, esetleg szomjan halsz, mert 35 Co van és két liter víz három órára sem elég. Este pedig nem tudsz aludni, mert minden kis zajra azt képzeled, hogy veszett vaddisznó, vagy még annál is rosszabb: egy ember mászkál a sátratok körül. Na jó csak vicceltem, én szeretek túrázni. (Bár az előbbi állítások mindegyike személyes tapasztalatom.)
Nos, eme cikk most álljon itt a nyári kalandom és a Badacsonyi borvidék tiszteletére.
magunkat és olyan fontos tényezőket, mint a nyári melegrekordok, a tíz kilós táska vagy a kevés ivóvíz, nem vettünk számításba.
A kicsiny túránk nagyon komoly tervezéseknek az eredménye volt. Ezalatt azt értem, hogy eldöntöttük,honnan induljunk, és kinéztünk egy vonatot, amivel odautaztunk. Meg volt a fejünkben egy terv, hogy merre menjünk, ami félig-meddig megvalósult csak meg. Finoman szólva túlvállaltuk
A választásunk a Badacsonyi borvidékre esett, és bár nem ez volt a terv, de nagyjából bejártuk az egészet. Sokszor mentünk keresztül szőlősökön és haladtunk el pincék mellett. Számomra egészen meglepő volt, hogy ezek közül ma már mennyi elhagyatott. De aggodalomra semmi ok, a Badacsonyi borvidék még ma is virágzik, ahol már a honfoglalás óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel. Igaz, ma ez Magyarország legkisebb borvidéke. A szőlőültetvények a tanúhegyek – Badacsony, Csobánc, Szent György-hegy, Ábrahámhegy, Örsihegy és Szigliget – lejtőin helyezkednek el. ArégiótészakrólaBakony,délrőlaBalaton természetes határai védik. E kettős védelmi vonal aterületkontinentális éghajlatát szubmediterrán jellegűvé teszi, az országban itt található az egyik legkiegyenlítettebb időjárás. A bazalthatás vita nélkül alapvető alkotóeleme az itteni borminőségnek és borstílusnak. A bazaltból felszabadult kalcium, kálium, magnézium és a megannyi mikroelemadjaabadacsonyiborokkülönlegesízvilágát.
A túránkat a Badacsony megmászásával indítottuk, a célunk a Fekete-hegy volt. Amit nem sikerült elérni. Huszonnégy kili lett volna, ami önmagában nem egy hosszú táv, de az előbb leírt körülmények mégis azzá tették, főleg, hogy jócskán elmúlt dél, amikor leszálltunk a vonatról. Helyette a Csobáncon éjszakáztunk, de azért elégedettek voltunk a napi teljesítményünkkel. A táj végig csodaszép volt, szőlősökön haladtunk át (én közben buzgón csekkoltam a termést), és Káptalantótin még egy kutat is találtunk. Nekem aznap a kedvencem a Csobánc megmászása volt, gyönyörű ösvény vezet fel, bár egy kicsit meredek, ha az ember sátrat is visz a hátán (még jó, hogy nem én vittem). A „hegy”-re felérve pedig végtelenül eltöltött az elégedettségérzet (még úgyis, hogy nem én vittem a sátrat). Ekkor egy kicsit latba kellett vetnem az érdekérvényesítő képességeimet, hogy meggyőzzem a többieket arról, hogy nincs alkalmas hely függőágynak, (meg ugyebár a függőágyba sokkal védtelenebbek vagyunk az arra tévedő lényekkel szemben…) Elfogyasztottuk költői konzerves vacsoránkat és lefekvés előtt még megcsodáltuk a minden irányba lévő villámlásokat, meg a Sümegi
vár fényeit, aminek enyhén olyan hatása volt, mintha lebegne (hazudtam, nem enyhén, olyan volt).
Másnap útnak indultunk a fekete-hegyi
Eötvös Károly kilátóhoz, ha már tegnap nem jött össze. Hadd nyugtassak meg minden kedves olvasót, ma sem jutottunk el oda. (Az állandó újratervezés a két napból háromnak soha meg nem szűnő része volt.) Helyette tájfutósan átdzsaltunk az erdőn forrást keresni, ami csak egy vaditató volt a dzsindzsa közepén, megnéztük a Kőtengert Szentbékkállán, extázisba estünk a faluban megtalált kútnál. Aztán fagyiztunk MindszentkállánaKő-fagyizóban(nagyonklassz hely, még boros fagyi is van), itt egy kedves biciklis tábort vezető bácsi figyelmeztetett minket, hogy megesz majd minket a medve. Utána pedig sietősre vettük a dolgot, hogy Nemesgulácson elérjük a vonatot, mert kicsiny csapatunk egyik tagjának mennie kellett. A vonatot sikeresen elértük és már csak ketten, de olyan melankóliába estünk társunk elvesztésétől (és a fáradtságtól), hogy még egy órát eltöltöttünk a szocializmusból
ránk maradt piros vasútmegállói padon és közben barátkoztunk a Szent György-hegy
látványával. Ugyanis az állt a szándékunkban, hogy ma ott alszunk. Ez most sikerült.
Ismét nagyon jó érzés volt felérkezni a hegyre, és gyönyörködni egyet a tájban. Kicsivel alkonyat előtt még érkezett, egy kedves, de mókás alak szomszédnak. A srác kemping biciklivel jött a Szent Györgyhegyre. Azt mondta, hogy a kemping bicikli pont az a kerékméret, hogy nem kell érte fizetni avonaton. Egyébként kicsit beégettem magam előtte, mert azzal kezdtem az ismeretségünket, hogy megkérdeztem ő is itt fog-e ma este sátrazni. Elmosolyodott és kedvesen közölte, hogy neki elég lesz a polifonja, meg a hálózsák. (Hát honnan tudhattam volna, hogy ilyen nagymenővel van dolgom?)
kutyával, aki nem bánt, de nem ért magyarul, csak angolul. Szigliget felé pedig újból összefutottunk a biciklis tábort vezető bácsival, aki rendkívül boldog volt, hogy nem evettmegminketamedve.(Bárazelsőgondolata ez volt, ahogy meglátta, hogy eggyel kevesebben vagyunk.) A szigligeti kávé után, a badacsonytördemici megálló előtti utolsó lehetőségnél beültünk egy fröccsre is. Félve bebattyogtunk a portára, ahol az úriember készségesen is hozta nekünk Szigliget 2021-es győztes borát. (Azt hiszem csak ez az egy bora volt, mert nem ajánlott fel nekünk egyéb választási lehetőségeket.)
Viszont az az egy rendben volt, egy palackkal hazavittem belőle emlékbe.
Avonaton hazafelépedig valamiért belelkesülve megtanultam a fröcsstáblázatot, amit azóta már elfelejtettem.
Ha van kedvetek keressetek érveket, hogy miért is jó túrázni, esetleg látogassatok el ti is a Badacsony környékére, és csekkoljátok le helyben a borokat!
Harmadnap megvirradva, hajnali hétkor megébredtünk, reggeliztünk és szedtük az egyébként nehéz sátorfánkat, hogy ihassunkegyjegeskávétSzigligeten,megkeressünk egy pincét és igyunk egy fröccsöt (ezek ugyanis köztudottan jót tesznek, ha nagy melegben, óránként amúgy is jelentős mennyiségű folyadékot kiizzadva fogyasztjuk őket). Utunk a szent györgy-hegyi pincék között vezetett. Ha esetleg ti is erre járnátok, találkozhattok egy hatalmas, ugató, csak úgy szabadon randalírozó bernipásztor
írta: Nagy Zsófia
Valljuk be őszintén, a legtöbbünknek elegendő tapasztalata van már alkoholos italokkal, azonban elgondolkodtunk-e már azon egy pohár bor vagy egy korsó sör fogyasztásamellett, hogyhogyanis leszapéldául a szőlőből bor, milyen folyamatok vezetnek idáig?
Az alkohol fogyasztása és készítése egyidős az emberiséggel, így volt időnk szinte a végletekig tökéletesíteni az egyes szeszfajták készítésének folyamatát. A bor készítéséhez a természetben előforduló egyik általános anyagcserefolyamatot, a fermentációt használjuk.
A fermentáció fogalmával mindenki találkozott már, legkésőbb a középiskolai biológia órák folyamán, de engedjétek meg, hogy kicsit most felfrissítsem tudásotokat és néhány új információval vagy érdekességgel kiegészítsem azt. A fermentációt nem egyszerű definiálni, ugyanis nagyon sok folyamatot neveznek fermentációnak, amelyek ugyan összekapcsolódnak, de nem teljesen fednek át. Beszélhetünk fermentációról vagy magyar nevén erjedésről anyagcsere-folyamatok szempontjából. Az anyagcsere az élő szervezetben végbemenő felépítő és lebontó folyamatok összessége. A fermentációra egy összefoglaló neve azoknak az anyagcsere-folyamatoknak, amik során egy szervezet szerves anyagot
(pl.: szőlőcukor) alakít át anaerob, azaz oxigénhiányos körülmények között (Az oxigén jelenlétében végbemenő „párja” a biológiai oxidáció). Fontos azt megjegyezni, hogy a fermentáció az anyagcsere-folyamatok közül alebontófolyamatokhoztartozik.Többféle fermentáció-típus létezik, amelyek abban különböznek egymástól, hogy milyen mikroorganizmusok (baktériumok, gombák) végzik a munka oroszlánrészét és végül milyen végterméket kapunk. Jelen esetben számunkra az etil-alkoholos fermentáció lesz fontos, melynek a végterméke, ahogy a neve is mutatja, az etil-alkohol (vagy ahogy mindannyian használjuk a mindennapokban: alkohol) lesz. De miből kapunk a fermentáció során alkoholt?
Nem untatnék senkit ennek az igen komplex biokémiai folyamatnak a részleteivel, de lényegében annyi történik, hogy különböző élesztőfajok, amik a szőlő felületen élnek, elkezdik „megenni” a szőlőben érés során felhalmozódó cukrot. Miközben ők
energiát nyernek, ebből a cukorból szén-dioxidot és alkoholt állítanak elő. Aki látott
már mustot, tudhatja, hogy az erősen habzik, nos ez a felszabaduló szén-dioxid miatt van.
Magáról a borkészítés folyamatairól
nem rövidke cikkeket, hanem könyveket és lexikonokat lehetne írni, és még akkor is
lenne az ország bármelyik szőlősgazdájának még egy megjegyzése, hogy hogyan lehetne még jobb bort csinálni. De a folyamat lényegea következő: Aleszedett szőlőt öszszezúzzák és préselik. Majd az így kapott cukros levet hordókba,
vagy ipari méretekben tartályokba teszik. Ekkor következik a már korábban leírt erjesztés. A kapott alkoholos italt érlelik, tisztítják és palackozzák, hogy mi is örömmel fogyasszuk azt.
Egészségünkre!
Írta: Piróth Krisztina Réka
Az alkohol készítése és fogyasztása egyidős az emberiséggel. A történelem során rengeteg anyagból készítettünk rendkívül sokféle alkoholt. Elég csak belegondolni, hogy hányféle sör, bor és tömény ital kapható a boltok polcain, amelyeknek saját
kultúrája, saját közege van. Példaként megemlíthetjük whiskyt, ahol soha nem szabad összekeverni egy skót Single Malt-ot egy amerikai Bourbon-nel.
Mindazonáltal soha nem szabad elfelejteni azt, hogy az alkohol semmilyen formában nem minősül tápanyagnak! Más szóval a szervezetünk fenntartásához nincs szükségünk rá. (Még ha egy nehéz nap után azt is érezzük.) Érdemes tisztában lenni ennek azanyagnakazélettani hatásaival,hogy alegközelebbi kocsmatúrasorán mérlegelni
tudjuk, hogy kell-e a holnapi ZH előtt az a kilépő feles vagy sem.
A hétköznapokban fogyasztott alkohol az etil-alkohol, egy egyszerű, szerves vegyület.Aszervezetbekerülveezazanyag a szájüregből, a gyomorból és a
bélrendszerből szívódik fel és kerül a véráramba. A szervezetbe került alkoholt a máj bontja le és acetaldehid keletkezik belőle.
Ez szintén nem egy hasznos anyag, tulajdonképpen sejtméregnek tekinthető. Az elfogyasztott alkoholnak mindössze 5 perc kell, hogy az agyba eljusson a véráramon keresztül. Ott több agyi receptorcsoportra is hat, amik elsőkörben euforikus állapothoz vezetnek. Majd ezt követően más területekre is átterjed a hatása, ilyenek például kommunikációs és mozgás központ. Magas véralkoholszint esetén eszméletvesztés, alacsony testhőmérséklet, légzési és keringési zavarok léphetnek fel. A nagymennyiségű alkoholfogyasztás utóhatása a „másnaposságnak” hívott tünetegyüttes. Ez jellemzően fejfájással és dehidratáltsággal jár együtt. Érdemestudni,hogyeztnem közvetlenül az alkohol okozza, hanem a már korábban emlegetett, bomlás után végtermékként megmaradt acetaldehid.
Persze nem akarom démonizálni az alkoholt, de mindenképpen érdemes tudni a
határokat. Ez persze egyénenként és fogyasztott alkoholonként is változik, viszont vannak számok, amiket érdemes tudni. A napi maximálisan fogyasztható alkoholmennyiséget megadó táblázatok igen sokfélék lehetnek, de az egyik legáltalánosabb, amelyben az un. standard egységet használják. Egy 10 gramm alkoholt tartalmazó ital számít egy standard egységnek. Ebből naponta egy felnőtt férfi kettőt, egy felnőtt nő egyet fogyaszthat az ajánlások szerint. Viszonyításként, egy korsó sör két standard egység alkoholt tartalmaz, tehát hölgyeim, mi ezzel túl is lépjük az ajánlott limitet
Persze az alkoholnak is lehetnek pozitív hatásai. Például közismert, hogy a vörösbor segíti a vérképzést, míg a sör pedig a vesekő megelőzését. De a modern orvostudománynak ennél valószínűleg hatékonyabb és kevésbé káros, valamint kevésbé addiktív eszközei is vannak, így mindenképpen javasolt azoknak a használata.
Az alkoholfogyasztásban és életben is fontos az Aurea mediocritas, azaz az arany középút. Így hát próbáljunk meg ennek megfelelően fogyasztani a következő buliban!
Írta: Piróth Krisztina Réka
A felkelő nap első sugarai narancsosra festették a Zemplén hegyeit és az azt ellepő szőlőfürtöket. Miló tátott szájjal bámulta a számára ismeretlen tájat. Az ő szeme a folyókkal keresztezett, sík rónákhoz szokott szolgálata első évében. Azt se tudta, hogyan keveredett el a családjától, és került az északi területre. Mindössze két dolgot tudott biztosan: azt, hogy ez nem az ő otthona, és azt, hogy mindenáron haza akar jutni, még az első fagy előtt.
De fogalma sem volt, merre induljon. Elveszetten kóválygott a terebélyes szőlőlevelek között, egy aprócska sárga pacaként a hatalmas, zöld tengerben. A tövekről megannyi idegen rovar és bogár pislogott rá ronda tekintettel. Mindenki érezte rajta, hogy nem tartozik a zempléni közösségbe.
Panka, a póklány is kiszúrta az eltévedt méhecskét, ő viszont szomszédaival ellentétben nem akarta elűzni az idegent. Ugyanolyan ízeltlábúnak látta őt, mint önmagát vagy a környéken élőket.
Ne segítsek? Elég átláthatatlan a szőlő, van, hogy én is eltévedek benne – érdeklődött mosolyogva.
Milókapkodtaafejét,néhánymásodpercigaztsemlátta,honnanjöttavékonyhang.Amint megtalálta a négy egymás mellett ülő szempárt, megijedt. Az ő tájukon csak mérges pókpapákkal találkozott.
De muszáj volt erőt vennie magán, tudta, hogy magától nem fog kijutni a sűrűből.
– Jó lenne – motyogta bátortalanul. – A sok hegytől meg növénytől beláthatatlan ez a hely. Nem vagyok én ehhez szokva, nagyon ijesztő.
Én itt születtem, de meg tudom érteni – lengett közelebb egy fonálon a póklány. – Amikor az emberek szüretelni jönnek, olyankor mindannyian elbújunk. Nem lehet nyugton maradni mellettük, ráadásul olyan korán jönnek, hogy mindig felébresztenek – biggyesztette le a száját.
– Szüret? Az meg micsoda? – pislogott értetlenül Miló. Sosem hallotta még ezt a szót.
Komolyan méhecske vagy és nem tudod? – nevetett fel hökkenten Panka. – Tudod mit?
Mielőtt kikísérlek innen, körbevezetlek és mesélek egy kicsit. Gyere, igyekezzünk, a munkások hamarosan itt lesznek – hadonászott izgatottan két első lábával.
A méhecske egy pillanatra még elgondolkodott, de végül megbízott a póklányban, így követte. Csodálattal figyelte, ahogy a már szépen megszőtt, vékony fonalúton egyensúlyozott.
A meredek hegy mentén haladtak felfelé, ami Milót igencsak megviselte. Nem volt hozzászokva, hogy sokáig egyenesen felfelé repüljön. Amint Panka kijelentette, hogy felértek, a méhecske rögest leszállt egy magas szőlőkaró tetejére. Nem is nézett maga mögé, ahol az azóta feljebb kúszott nap rásütött a hegy tetején csücsülő viskóra.
– Tudod, sosem találkoztam ezelőtt síkságival. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem vagytok hozzászokva a magassághoz. – Nem akart gonosz lenni, de legbelül nagyon jól szórakozott ezen. – Viszont, ha kifújtad magad, akkor mindenképp nézz le. Ezt a látványt kár lenne kihagynod.
Egy nagy levegőt követően Miló felemelte a tekintetét. Furcsán érezte magát, egyszerre félt a magastól és gyönyörködött az előtte elterülő képen. Ezelőtt sosem látott még ehhez hasonlót sem.
– Nálunk alig látni egy-egy szőlőtövet, mindenütt csak szántók vannak. Egyáltalán mit kezdenek ennyi gyümölccsel?
Többnyire bort készítenek belőle. Az itteni vidék ettől különleges. Odabent is azt csinálják – bökött Panka a mögöttük lévő épületre. – Akarod látni?
Miló szeme felcsillant a kíváncsiságtól.
– Persze.
Akkor gyere. De előre szólok, nem lesz sok időnk bámészkodni, mert nagyon hideg van odabent – szólt a figyelmeztetés, de a méhecske már meg sem hallotta, izgatottan csapkodta szárnyát a téglákkal kirakott odú felé.
Odabent kétoldalról sorakoztak az üvegpalackok, piramisokat alkotva. A falakon téglák és elöregedett deszkák húzódtak végig, de ez sem tartott meg annyi hőt, hogy az kellemes legyen Miló és Panka számára. Amint beléptek a méhecske szárnya azonnal súlyosabb lett, míg a póklány is nehézkesebben készítette a fonalútját. A pára sem volt segítségükre, Panka szőttesei többször is elszakadtak, így inkább a fal mentén, a téglák közötti réseken vonult végig
– Itt tárolják az elkészült borokat, ezeket viszik majd el a nagy kamionok – magyarázta a pók, miközben átmászott az üvegpalackok tetejére.
Sosemtudnékmeginniennyitegyszerre–ámuldozottaméhecske.Őisrászálltazüvegre, és úgy bámulta a benne lévő folyadékot. – Pedig biztos finom, olyan a színe, mintha méz lenne
mosolygott.
Igazából hasonlóankészül, ezt is elzárvaérlelik – meséltealány,miközbenlassantovább indult.
Átmásztak egy kőből kirakott boltív alatt, ahol még hidegebb, párásabb és sötétebb lett a levegő.
Itt történik minden – suttogta Panka, valamiért a sötétben nem mert hangosan megszólalni. – Pontosabban az alattunk lévő hordókban – vizslatott lefelé mind a nyolc szemével. –
Legalább másfél évig állnak a hordóban a szőlőszemek, mire aszúvá érnek és bepalackozzák őket. Persze, előtte is van vele teendő bőven.
– Ezt is legyezni kell, hogy besűrűsödjön? – Nem, ennek nem kell sűrűnek lennie – kuncogott Panka a fejét csóválva. – Tudod, még amikor érik a szőlő, az itteni időjárásnak és környezetnek köszönhetően meg tud rajta telepedni egy gomba, amitől a szőlőszemek megtöppednek. Ezeket a szottyadt gyümölcsöket belerakják egy kádba, így kierjed egy édes folyadék, és ezeket a maradék szőlővel együtt teszik a hordóba.
– Nagyon kíváncsi lennék az ízére – simogatta lábával a fahordó tetejét Miló lassacskán. A mozgása igencsak darabos volt a hidegtől, már a szárnyát sem tudta mozgatni.
– Ideje lenne mennünk, nehogy bajod legyen – simította meg az egyik lábacskájával a méh fiú csíkozott hátát Panka.
Miló nem mondott semmit, csupán beleegyezően bólintott, így apró lépésekkel megindultak kifelé.
Köszönöm, hogy megmutattad nekem mindezt – mosolygott a méhecske, miután kijutottak és kissé átmelegedett az időközben teljesen felkelt nap sugarai alatt. – Viszont, most már szeretnék hazaindulni. Hosszú út áll előttem.
Panka megértően bólintott egyet. Ő már nem élt együtt a családjával, de emlékezett rá, régen mennyire ragaszkodott ő is a rokonaihoz.
A folyó mentén kell elindulnod, dél felé – magyarázta. – De ugye, a telet követően majd meglátogatsz? Tavasszal is gyönyörű a környék, és tudnék neked még mit mutatni.
Visszajövök, ígérem. Elhozom a családot is, ezt nekik is látniuk kell! – Milónak már a gondolattól is fülig érő vigyor ült az arcára. – Kellemes telet, Panka! – búcsúzott egy öleléssel. – Neked is, Miló. Tavasszal várlak – integetett, de a heves fiú ezt már nem látta, hiszen már meg is indult hazafelé. Minél hamarabb látni akarta a családját, és beszámolni a látottakról, na meg persze az újonnan szerzett barátjáról.
Írta: Szendrey Zsuzsanna Sára
amikor lefékezek a vízmosta mezei úton egy foszló patkánytetemben spontán utópia van egy pillanatig az anyag omló csendjében metamorfózisában a legyek férgek táplálkozásában vagy a patkány melletti kavicsokra olvadó puha fényekben a rajtuk pihegő piros pillangók a fekete deszkás cipőm és a fehér hosszúszárú zoknim ++*playboicarti!_^ kompozíciójában a liánokkal sűrűn átszőtt templomkert falaiban a hasított vulkáni kövek tektonikus illeszkedési rendszerében a kötőanyag nélküli kozmoszban egy látszólag nulla entrópiájú szövetben és a roggyant, szikkadt fákban a kert bejáratánál a korhadó kapu elé halmozott üledékkel összefont szemétben a rozsdaszínű műanyag palackokban amikből éveken át öntözték a sírok virágait a magas vastartalmú ásványvizekkel és rendeltetésüket befejezvén most az örökkévalóság felé néznek a fehérre meszelt templom rusztikus felületeiben ahogy sápadtan feszülnek fel a délután lágyuló sugárnyalábjaira az ólomüveges ablakokban megfordulva az útszélen növő kamillákban pipacsokban pillangóvirágokban a zsongó méhrajban a nehézkes dongókban akik ha valamelyik csészelevél mikroárnyékában meg is állapodnak egy pillanatra mindig továbblendülnek akárhányszor megpróbálok fotót készíteni róluk egy hattengelyes villanymozdony mint elöregedett nagyvad kuporog a két hevült sínszálon a negyven év a rozsdamarta bőrön
és a mélyen elhelyezett szemellenzős fényszórók antropozófiája a vas terjedését szagolva
úszom be néhány métert a gabona torzsák között ropog alattam az öreg aszály figyelem a vasúti felsővezeték vörösréz huzalát a vasbeton oszlopok és a zúzottkő ágyazat merevségét
és egy lovas szekér egyenletes dinamizmusát ahogy elzötykölődik a mozdony mellett majd zsugorodni kezd térbeliségét fokozatosan elveszti formái összeolvadnak belesimulnak
az út homogén szürkéjébe amit alig tör meg néhány szikkadt lócitrom folt az aszfalt szikár szalagja mentén két részre feslik a táj a szántók ritmikus lélegzése megszakad egy pillanatra majd tovább emelkedik és süllyed a dombhátak ívein a hullámzás megtörik a tetőkön őrködő templomerődök meszesedő emlékén de új utat keres és tovább terjed fodrozódik körbeölel falvakat tapinthatóból képszerűvé lesz térből sík és a zsindelyes tetejű porták hegyes gúlái mint fenyők nyújtóznak a vörösödő fényekben hogy rostjaik közé fagyjon a némaság amíg továbbnézem a vidék duzzadását a koszorút fonó bércekig
észreveszem hogy már csak egy csonk van a kezemben és sietve továbbindulok
Írta: Mánya Kristóf
A címlapon látható kép:
https://unsplash.com/photos/3etN9PY6iNw
Pincelátogatások a Tokaji borvidéken – Fedezd fel Hercegkutat!
A felvételeket a Götz Pincészet biztosította.
„Etyek, várjál megyek”
https://zsambekinfo.hu/latnivalok/magyar-kut-etyek/
https://infoneked.hu/teged-var-tavaszi-etyeki-piknik/
https://bor.hu/borutazas/etyek-budai-borvidek
Túrázás kezdőknek, haladóknak és túrázni nem szeretőknek
A felvételeket Nagy Zsófia készítette
Mennyi az annyi? – Az alkohol élettani hatásai
https://semmelweis.hu/egeszsegfejlesztes/elvitelre/alkoholfogyasztas/
