A legfelső emelet – Hogy alakult ez pénzügyileg?
Allen ismét Benre pillantott röviden. – Mint mondtam, ez drága. Amikor belekezdtünk, ki is nevettek minket. De mi hittünk abban, hogy a vevőink hajlandók lesznek megfizetni az árát. De mi nevettünk utoljára, mert így is történt. – Ekkor már teljesen Ben felé fordult. – Tudta, hogy a harmadik évünkben bekerültünk a város évkönyvébe, mint a leg... – „A legígéretesebb új vállalkozás a városban?” Allen nevetett egy rövidet és meghajolt. – Elvégezte a házi feladatát. Ben elmosolyodott. – Nem vicceltem tegnap, amikor azt mondtam, hogy maguké az egyik legkiválóbb sikertörténet a városban. Ez ügyes húzás volt Ben részéről. Mindketten tudták, hogy amikor előző nap ezt a kijelentést tette az Allen & Augustine tárgyalótermében, a következő szava az volt, hogy „de”... Allen biccentett, és visszafordult a kilátás felé. – Látok itt még valami mást is. – A várost? – találgatta Ben. Allen megint nevetett egy kicsit. – Hát, azt nem is tudnám nem észrevenni, akárhol is állnék. De nem, én a hegyekre gondoltam. Az erdők emlékeztetnek arra, hogy mit csinálunk. A hegyek meg arra, hogy miért csináljuk. Hogy milyen hihetetlen magasságokat tudunk elérni. A kiválóságra. – A kilátás önmagában is csodálatos innen – tette hozzá. – De számomra attól lesz igazán fontos, hogy táplálja a kilátást idebent – bökött rá az egyik ujjával a homlokára. – És ami itt bent van, az teszi lehetővé mindazt, ami kint történik. Egy ideig nem mondott semmit, csak bámulta a nyugati ormokat. Aztán vett egy nagy levegőt, sóhajtott, és Ben felé fordult. 25