Bevezető
2. oldal
Hogyan tanított meg egy jobbágy hegedülni egy medvét 3. oldal – litván népmese –
Csillagszemű juhász – magyar népmese – 4. oldal
Van ötleted?
6. oldal
Mesetérkép 7. oldal
Légy tanácsadó! 8. oldal
Mesetár – mese ajánló - 9. oldal
A nyúl meg a sün – Grimm testvérek nyomán - 10. oldal
Alkoss egy kertet
Juttasd el az állatokat a zöldségekhez!
Tanuljunk valami hasznosat!
Mesetár - mese ajánló -
A rókaszemű menyecske – magyar népmese –
Alkosd meg!
Van kedvenc szereplőd ebből a meséből?
Légy furfangos!
Társasra fel!
12. oldal
13. oldal
14. oldal
15. oldal
16. oldal
20. oldal
21. oldal
22. oldal
24. oldal
Te mit gondolsz? 26. oldal
Még több rókás mese
26. oldal
A népmesék kalandokat ígérnek és az élet egészét érintő tudást hordoznak magukban évszázadok óta. Tanulságaik nem csupán erkölcsi és morális kérdéseket feszegetnek, hanem számos dolog eredetére is magyraázattal szolgálnak.
A Pompás Napok csapata az intézményi nevelési és oktatási feladatokhoz kínál módszertani képzéseket és elektronikusan letölthető foglalkozásterveket 2012 óta több tízezer gyermekkel volt alkalmunk megélni Pompás népmese-foglalkozásokat. Ezek kivétel nélkül jó hangulatban teltek, humorral fűszerezetten, és sok játékkal, alkotással tartkítottan Ezt a hangulatot kívánjuk becsempászni a családi nyaralás, az ovis vagy iskolai táborozás, vagy az otthoni pihenés napjaiba is. Nyári mesés fejlesztő füzetünk meséket és hozzájuk kapcsolódó feladatokat tartalmaz. Megjelenik a humor és a leleményesség, a természet körforgása, az önellátás és gondoskodás, és még sok-sok minden.
Egy-egy népmese feldolgozása során a mesében szereplő hősök, segítőik és a felbukkanó szimbólumok különböző megközelítésével örömteli, közös alkotást ígérnek a következő oldalak. Azt reméljük, hogy a család minden tagja talál a maga számára izgalmas részeket a történet feldolgozása során
A szülők számára is biztosított a népmesékben rejlő lehetőségek megismerése, ugyanis a Pompás Napok online oktatási felületén - pompsnapok.sensei.hu - számos rövidebb online tanfolyam áll rendelkezésre, hogy a hagyomáynos népi kultúra ma is érvényes tudását közelebbről megismerhessék és gyermekeik nevelésébe beépíthessék. Ezek gyakorlati oldalról közelítik meg a mesekutatás eredményeit és a néphagyománnyal kapcsolatos tudást
Réges-régen, még a jobbágyság korában egy földesúr a pincéjében egy vad medvét tartott. Ha valaki szófogadatlan volt a földesúrral, azt a pincébe dobták, és ott a medve felfalta. Egyszer egy ravasz jobbágyra megharagudott a földesúr. Megparancsolta, hogy a jobbágyot dobják a pincébe, hogy felfalja a medve. Annak az embernek volt egy hegedűje, egy vésője és egy borotvája. Mindent magával vitt, amikor bedobták a pincébe. Megállt a sarokban és játszani kezdett a hegedűn.
A medve először csak hallgatta, majd megkérte:
- Taníts meg engem is hegedülni!
- Túl vastagok az ujjaid - mondta neki az ember.
- Nem lehetne megvékonyítani? - kérdezte a medve.
- Megvékonyíthatom - felelte a férfi.
Fogta a vésőjét, beleverte az egyik oszlopba, és ráparancsolt a medvére, hogy dugja be a résbe az ujjait. Amikor a medve bedugta, ő kirántotta a vésőt, és a medve nem tudta kihúzni a mancsát. Egy idő múlva elővette a borotvát és a medve hátát egy darabon leborotválta, majd azon a helyen egy bottal verni kezdte. Verte, verte, amíg csak meg nem ígérte a medve, hogy nem fog embereket felfalni, hanem csak málnát és mézet fog enni.
A meséket megtaláljátok a pompasnapok.blog.hu oldal MESETÁR rovatában.
Ezt a mesét még a nagyapámtól hallottam.
Az pedig, amiről szól, így történt hajdanában:
Őszre járt az idő. Vasárnap reggel volt, virágzott a pohánka, a nap fenn ragyogott a tiszta égen, a tarlón fürgén surrant tova a langyos szellő, a magasban énekeltek a pacsirták, a méhek vígan döngicséltek a virágok körül, az emberek a templomba ballagtak; boldog volt minden teremtett lélek, elégedett volt a sündisznó is.
Kint állt a kapujában, karját összefonta, kikukkantott a reggeli fuvalomba, és egy nótácskát brummogott maga elé.
Dünnyögte, zümmögte jól is, rosszul is, hol hegyesen, hol meg reszelősen, egyszóval olyasformán, ahogyan egy ilyen szép őszi vasárnap reggelen egy sündisznó nótázgat. Hát ahogy félhangon dudorászik, egyszerre csak gondol egyet, s úgy megörül neki, hogy rá is füttyent. Mit támogassa ő itt tétlenül a kapufélfát, amíg odabent az asszony a családot mosdatja meg öltözteti? Inkább jár egyet a ház körül, megnézi, hogy áll a répa. Mert a lakása körül bőven termett a répa, és tudni való, hogy a sündisznó igen kedveli ezt az ételt; így hát nem csoda, hogy a mi barátunk is erősen a szívén viselte a termés sorsát. Úgy is tett, ahogy elgondolta: becsukta szépen a kiskaput, és nekivágott a mezőnek. Nem jutott messzire, csak a mező szélén a kökénybokorig, s ott éppen le akart térni a répatábla felé, amikor szembetalálkozott a nyúllal.
Az is hasonló járatban volt: a káposztaföldjét akarta megszemlélni. Mikor a sün észrevette a nyulat, szerencsés jó reggelt kívánt neki. Hanem a nyúl a maga módján szerfölött előkelő úr volt, amellett dölyfös is, kényes is; eszébe sem jutott, hogy fogadja a sün köszönését, hanem csak úgy foghegyről, kevély gúnnyal odavetette neki:
- Hát te mit lótsz-futsz már ilyen korán reggel a réten?
- Sétálok - felelte tisztességgel a sün.
- Sétálsz? - kacagott a nyúl.
- Ha nem csalódom, jobbra is használhatnád a lábadat, mint sétifikálásra!
Ez a pökhendiség mérhetetlenül bosszantotta a sünt. Mindent békén el tudott viselni, csak azt az egyet nem, ha a lábát emlegették. Hát nem épp elég baj neki, hogy görbe lábúnak született, még csúfolják is érte!
- Te talán azt hiszed, hogy többre mégy a lábaddal, mint én? - vágott vissza kelletlenül.
- Azt hát! - felelte hetykén a nyúl.
- Tudod, mit? Tegyünk próbát! - ajánlotta a sün. - Fogadjunk, hogy elhagylak, ha versenyt futunk!
- Tiszta nevetség! Ezzel a karikalábaddal? - kevélykedett a nyúl. - De ha olyan nagy kedved van rá, nem bánom, legyen meg. Mi a tét?
- Egy arany meg egy üveg pálinka - mondta a sün gazda.
A nyúl fölényesen kidüllesztette a mellét, még a bajusza is remegett a nagy önteltségtől, mikor kezet nyújtott a sünnek:
- Itt a kezem, nem disznóláb! Állom a fogadást. Rajta, kezdjük!
- No, annyira azért nem sürgős felelte a sün.
- Én még ma nem ettem egy falatot sem, éhes vagyok, előbb hazamegyek, és jól megreggelizem. Ki hallott olyat, korgó gyomorral versenyt futni? Hanem ha neked is úgy tetszik, fél óra múlva itt találkozunk.
Azzal elváltak, mert a nyúl nem emelt kifogást a dolog ellen. A sün, ahogy szép kényelmesen hazafelé cammogott, így tűnődött magában:
"Ez a nyúl nagyon megbízik abban a pipaszárlábában, de én bizony kifogok rajta! Akármilyen előkelő úr a koma, mégiscsak ostoba fickó; megtanítjuk tisztességre!"
Beballagott a házába, odaszólt a feleségének:
- Cihelődj, asszony, jössz velem a mezőre.
- Minek? - kérdezte az asszony.
- Fogadtam a nyúllal egy aranyba meg egy üveg pálinkába. Versenyt futunk. Sünné összecsapta a kezét megrökönyödésében.
- Uram teremtőm, megháborodtál? Hát hogy futhatnál te versenyt a nyúllal.
- Csiba te! - mordult rá az ura. - Ez az én dolgom. Ne ártsd magad a férfiak ügyébe. Egy-kettő, szedelőzködj, és menjünk!
Mit tehetett mást az asszony? Akár tetszett neki, akár nem, baktatott zsörtölődve az ura után. Ahogy így cammognak, sün gazda hátraszól, azt mondja: Jól figyelj rá, mit beszélek. Látod ott azt a hosszú szántást?
- Látom hát! - Azon lesz a verseny. A nyúl szalad majd az egyik barázdában, én meg a másikban. Onnét fentről kezdjük. Neked nincs egyéb dolgod, mint hogy beállsz ide a barázda végébe, és amikor a nyúl amonnét túlról ideér, szembekiabálod vele, hogy: "Én már itt vagyok!"
Az asszony bólintott, és máris a szántóhoz értek. A sün megmutatta az asszonynak a helyét, ő maga meg szép nyugodtan felsétált a tábla túlsó végére. A nyúl már türelmetlenül várta.
- Kezdhetjük? Mindegyik elfoglalta a maga barázdáját.
- Kezdhetjük.
A nyúl hármat számolt. - Egy! Kettő! Há-rom!
És nekiiramodott, akár a szél. A sün éppen csak úgy tessék-lássék vele szaladt egy-két lépést, aztán lekuporodott a barázdájában, és meg sem moccant többet. A nyúl vad vágtában közeledett a szántóföld túlsó végéhez. Hanem a szomszéd barázdában egyszeriben fölágaskodik sünné asszony, és harsányan odakiabálja neki:
- Én már itt vagyok!
Nyúl úr elképedt, szinte gyökeret vert a lába. Egy pillanatra sem hitte, hogy nem sün gazdát látja maga előtt; tudvalevő ugyanis, hogy sünéknél az asszony szakasztott olyan, mint a férfi. "Ez nem tiszta dolog" - gondolta a hosszú lábú koma, és nagyot rikkantott:
- Még egyszer! Vissza!
Azzal megint nekiiramodott, hátracsapta a fülét, nyargalt, mint a szél; sünné meg ottmaradt nyugton a helyén. Futott a nyúl, porzott a föld a nyomában; egykettőre fölért a szántás felső végére. Hát uramfia, nem ott várja már a sün, még csak nem is szuszog a loholástól! A nyúl magánkívül volt mérgében.
- Még egyszer! - kiáltotta. - Vissza!
- Felőlem ahányszor csak akarod - dünnyögte a sün kényelmesen.
A nyúl még hetvenháromszor nyargalt ide-oda, de a sün állta a versenyt. Mert valahányszor a nyúl a cél közelébe ért, akár fönt, akár lent, vagy a sün, vagy a felesége odaszólt neki, hogy:
- Én már itt vagyok!
Hetvennegyedszer nyúl koma már nem bírta végig, a szántóföld közepén összerogyott. A sün pedig fogta a nyereséget, az aranyat meg az üveg pálinkát, kiszólította a feleségét a barázdából, békességgel hazakocogtak, ittak egy-egy kupicával a jóféle kisüstiből - s attól fogva mind a mai napig egyetlen nyúlfi sem mert többé élcelődni a sünnemzetség kurta karikalábán.
A mese nyomtatásban megjelent:
Jakob Grimm - Wilhelm Grimm Grimm legszebb meséi - Móra Könyvkiadó Budapest - 1965
Alkoss egy kertet!! Rajzolj és színezz!
A sün és a nyúl is sok növényt gondoztak. Te is tervezz egy kiskertet magadnak.
Pohánkát, ma sokan hajdina néven ismerik. Van, aki tatárkának, tatárbúza, kruppának vagy haricskának nevezi
Ez egy fűféle, bár sokszor gabonafélék közé sorolják, mert lisztes magját a búzához hasonlóan fogyasztják. Rendkívüli, mivel igen jó vitaminforrás. A B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Kiemelkedően magas élelmirosttartalma miatt jót tesz az emésztésnek.
Készítsetek hajdina levest!
Hozzávalók:
120 g hajdina
2 db sárgarépa
1 szál petrezselyem
2 db burgonya
15 dkg póréhagyma
(vöröshagyma is jó)
4 gerezd fokhagyma
1 kis db karalábé
2 ek olívaolaj
só, bors, lestyán és kakukkfű ízlés szerint
2 l víz
Elkészítés:
A zöldségeket megpucoljuk, megmossuk. A répát, petrezselyemgyökeret, pórétfelkarikázzuk, a krumplit és karalábét felkockázzuk, a fokhagymát négydarabra vágjuk.
Megmossuk a hajdinát is.
Előveszünk két edényt, teszünk bele 1-1 evőkanál olajat. Az egyiken pár percig pirítjuk a hajdinát, a másikon pedig a zöldségeket.
A zöldségeket felöntjük vízzel, megsózzuk és 20 percig közepes fokozaton főzzük.
Ekkor hozzáadjuk a hajdinát, befűszerezzük és készre főzzük körülbelül 20-30 percig.
A lapot kedved szerint forgathatod is. Akár saját pacákat is készíthetsz vízfestékkel. Engedd szabadon fantáziád!
Van kedvenc szereplőd ebből a meséből?
A róla készült pacát vágd ki és ragaszd fel egy gyufásskatulyára!
Ez lehet a társasjátéknál a Te figurád.
Nekünk az egyik kedvencünk a rókakisasszony.
Csodás a róka ebben a mesében mert alakváltó képessége mindig igazodik az aktuális feladathoz. Gyakran az alkalmazkodóképességünkön múlik, hogy egy-egy feladatot el tudunk-e látni.
Néha jó lenne, ha mi is átbucskázhatnánk a fejünkön!
Így készült a mi skatulyánk…
Te mit gondolsz?
Kezdeményezzetek beszélgetést a meséről! Ez egy lehetőség, hogy meghallgassátok és megismerjétek egymás gondolatait a történetről. Ne feledjétek, ez egy szabad, kreatív feladat, így minden válasz érvényes és helyes! Figyeljetek egymásra, és próbáljátok beleélni magatokat egymás gondolataiba!
A szabad asszociáció csak támogató és elfogadó közegben valósulhat meg, hisz nem logikán alapszik, hanem képzetek társításán, amelyek számos egyéni és egyedi jegyet hordoznak magukban. Egy jól megválasztott népmese szinte minden intelligencia területet érint, így a legkülönbözőbb módon kapcsolódhatunk az adott történethez. Ezen felül, ha különböző korú gyerekek és felnőttek beszélgetnek, a tapasztalati síkok mentén is tiszteletben kell tartanunk egymás meglátásait. Az idősebb testvérek figyelmét érdemes erre külön felhívni. A gyermekek és a felnőttek képzetei között is hatalmasak a különbségek, hisz a felnőttek tapasztalatai és tudásuk a világról sokrétűbbek, árnyaltabbak. Ezt mindig szem előtt kell tartani.
Felvezetőnek ajánljuk:
Ebben a mesében a róka segíti a legkisebb királyfit, hogy sikerrel járjon és minden nehézséget le tudjon győzni.
• Mit gondolsz a rókáról?
További kérdések lehetnek:
• Milyennek látod a legkisebb királyfit?
• Melyik mesei helyszín tetszett neked a legjobban és miért?
Ez a beszélgetés megtörténhet a pacás alkotás közben is.
Még több rókás mese
A rókához ellentmondásos képzetek társulnak különböző kultúrkörben. Népmeséink megőriztek számunkra egy igazi ravaszdit, aki néha túlzásba esik és saját körmönfontsága áldozata lesz. Állatmeséinkben számos példa adódik erre. A varázsmeséinkben viszont gyakran segítő társa a hősnek. Az ifjút kísérve fontos életvédő szerepet tölt be, amely utal totemikus jellemzőire is. A túlélésről kapott leckék fiatalon igen kemények, ám a célokhoz elvezetnek. A róka az európai erdők-mezők jólismert alakja. Természetes környezetében az év nagyrészét egyedül tölti, de kicsinyeit védi, társas kapcsolatai nagy jelentőséggel bírnak. Az egyén és közösség közötti kapcsolat egyensúlyáról is fontos tanításokat hordoznak a róla szóló történetek
A meséket megtaláljátok a pompasnapok.blog.hu oldal MESETÁR rovatában.
