A népmesék kalandokat ígérnek és az élet egészét érintő tudást hordoznak magukban évszázadok óta. Tanulságaik nem csupán erkölcsi és morális kérdéseket feszegetnek, hanem ezen felül mintákkal szolgálnak a mindennapi életünkhöz.
A Pompás Napok csapata az intézményi nevelési és oktatási feladatokhoz kínál módszertani képzéseket és elektronikusan letölthető foglalkozásterveket. 2012 óta több tízezer gyermekkel volt alkalmunk már megélni népmese-foglalkozásokat, amelyeken a gyerekek fókuszáltan és együttműködően vettek részt. A népmeséken keresztül számos ismerettel gazdagíthatjuk a gyerekek tudását a világról. Emellett minden intelligencia területet mozgósítva motiválhatjuk őket, hogy társas kapcsolataikban fejlődhessenek, képességeikben megerősödjenek és újabb területeit fedezzék fel az őket körülvevő világnak.
A szülők számára is biztosított a népmesékben rejlő lehetőségek megismerése, hisz a Pompás Napok online oktatási felületén - pompasnapok.sensei.hu - számos kis képzés áll rendelkezésre, hogy a hagyomáynos népi kultúra ma is érvényes tudását közelebbről megismerhessék és gyermekeik nevelésébe beépíthessék.
A gyerekek otthoni időtöltéséhez és családi vakáció napjaihoz ajánljuk mostani kiadványunkat. Egy-egy népmese feldolgozása során a mesében szereplő hősök, segítőik és a felbukkanó szimbólumok különböző megközelítésével örömteli, közös alkotást ígérnek a következő oldalak. Bizonyos oldalak a gyerekek számára önálló alkotást és játékot is ígérnek, hisz fontos az egyéni elmélyülés élménye is.
Azt reméljük, hogy a család minden tagja talál a maga számára izgalmas részeket a történet feldolgozása során: színezők a legkisebbeknek, társasjáték a nagyobbacskáknak, kreatív feladatok akár a felnőtteknek is
Használni is könnyű lesz ezt a füzetet. Szükségetek lesz rajzeszközökre, ollóra, ragasztóra és gyufásdobozokra és 1 db dobókockára. Nyomtass ki 1 teljes példányt, és annyit a 7. és 10. oldalból ahányan használni fogjátok!
A piktogramok is segítenek a füzet használatában:
Olvasd el a mesét és olvasd fel vagy mond el a többieknek!
Játszatok közösen!
Alkotásra fel!
Van ötleted?
A családi időtöltéshez és az otthoni mesés élményekhez ajáljuk a sorozat többi részét:
Családi mesés kalandok nyárra
Mesés nyári fejlesztés ovisoknak.
Volt egy öreg király, annak három fia. Az öreg már olyan öreg volt, hogy nem volt képes kimenni az udvarból, és templomot építtetett az udvarába, hogy ő ott, a saját udvarában menjen az Isten házába. Mikor a templomtorony elkészült, egy reggel egy madár szólalt meg a torony tetejében. Mikor az öreg király meghallotta a madár szólását, annyira megifjodott, mint egy húszéves legény. Rögtön szólt a fiainak, hogy fogják meg a madarat. Fel is ment a legidősebbik. Mikor rátette volna a kezét, a madár elrepült. Utánanézett. A messzi távolban látott egy erdőt, úgy látta, mintha az az erdő szélén szállt volna le egy fára. Lement a toronyból, és azt mondta az apjának:
- Édesapám, láttam, hova repült, megyek utána.
- Segítsen az Isten, fiam, minél gyorsabban hozzad a házunkhoz - mondta az öreg király, mire a királyúrfi elment.
Jól betarisznyált magának, lóháton, fegyverrel, kopóval. Késő estére érkezett az erdő szélére. Tüzet rakott magának, s kezdett vacsorázni. Vacsorája közben elszaladt előtte egy róka.
Azt mondta a királyúrfi:
- Eredj, kutyám, fogd meg azt a rókát, ne futkározzon itt körülöttem.
A róka azt kiáltotta:
- Légy kőbálvány kutyástul együtt!
A királyúrfi rögtön kőbálvány lett kutyástul, lovastul együtt.
Második reggel a középső királyúrfi ment el a torony tetejébe a madárért, és ő is csak azt látta, amit a bátyja.
Mikor lejött a toronyból, azt mondta:
- Édesapám, láttam, hova repült, megyek utána.
Az is betarisznyált magának, lóra ült, kutyát, fegyvert vitt magával. Mikor az erdőbe ért, jó este volt. Õ is vacsorázni kezdett:
Vacsora közben ott szaladt a róka:
- Eredj, kutyám, fogd meg azt a rókát, ne csihogjon itt.
A róka azt kiáltotta:
- Légy kőbálvány te is kutyástul, lovastul együtt.
Harmadik reggel szintén szólott a madár. Felment a legkisebbik királyúrfi. Mikor a tenyerét tette volna rá, a madár elrepült. Ő is csak azt látta, amit a bátyái, hogy a madár odament az erdőbe. Lejött a toronyból, tarisznyát tétetett, lovat nyergeltetett, kutyát, fegyvert, s útnak indult. Mikor odaért, öreg este lett. ő is tüzet rakott, és vacsorált.
Vacsorája közben ott szaladt el a róka ugatva, ő pedig azt felelt:
- Édes kis rókám, ne ugass, gyere ide hozzám vacsorára.
- Szívesen odamennék - azt mondta a róka -, de félek a kutyádtól.
Elővett egy spárgát, s azonnal odakötötte a kutyát a bokorhoz.
Hogy a vacsorát elvégezték, azt mondta a róka:
- Királyúrfi, azt hiszed, hogy a madár itt van ezen a fán?
- Persze, hogy azt hiszem. Láttam, hogy ide repült. Látszott, a fán valami csüng, azt hittem, hogy az éppen a madárfészek.
- Jaj, kérlek szépen - mondta a róka -, az a madár még innen messze van, hanem ne búsulj, mert elhozzuk. Az a madár a Veres király országában van, ami a hetedik országszél. Annak a királynak a kertjében egy körtefa van. A körtefa odvas, a madár benne van abban az odúban,
odafészkelt, oda költ.
Na, megindultak, útra kerekedtek. A róka szép fiatalemberré változott, lovat vásárolt magának, és megindultak ketten. Nagyon sok idő múlva megérkeztek abba a városba, amelyikben a Veres király palotája volt. Na, betértek egy vendéglőbe. A lovat bennhagyják az istállóban, és mennek, hogy szétnézzenek a városban.
Mikor megközelítik a kertet, megmutatta a rókából lett legény:
- Ni, királyúrfi, ez az a körtefa. Nagyon vigyázz, mert a madarat megfoghatod könnyen, de mikor lejössz a körtefáról, a körte egész erőszakkal bújik a szádba, s ha meg találod harapni, olyat csendül a fa, hogy az egész királyi őrség azonnal talpon lesz.
Éppen mászott le, már a legalsó ágon volt, de muszáj volt, hogy leheletet vegyen. Egy körte csak a szájába csapódott, és bizony beleharapott. Az őrség azonnal talpon volt, a királyúrfit bizony elfogták. Szerencsére a róka kívül maradt a kerítésen.
Azt mondta a Veres király a királyúrfinak:
- Ni, látom, hogy királyúrfi vagy. Most fel kellene, hogy akasztassalak, mert eljöttél a kertembe lopni, de megkegyelmezek neked egy feltétel mellett.
Azt kérdezte a királyúrfi, hogy:
- Mi legyen az a feltétel?
Azt mondja a Veres király:
- A Veres-tengernek a partján van egy gyönyörű palota. Abban van egy királykisasszony, ha el tudod lopni, elhozod nekem, szabadon bocsátalak.
- Egy életem, egy halálom, megpróbálom.
Kiment, a rókából lett legény mindjárt hozzá csatlakozott.
Azt mondta a rókából lett legény:
- Ugye - azt mondta -, megmondtam. Most szintén nagyot vállaltál el, de most már nem bízom rád, magam vállalom el. Teérted megteszem, mert igaz voltál hozzám, nem, mint a bátyáid.
Mentek, mendegéltek. Elértek egyszer a Veres-tengernek az innenső partjára, de a palota meg a kisasszony a túlsó parton volt. Törik erősen a fejüket, hogy mehetnének keresztül.
Leszakaszt a róka egy lapulevelet, azonnal egy csónakot csinált belőle, s egy letört faágból pedig evezőt. Beleültek mind a ketten, áteveztek a tengeren. Mikor a túlsó partra értek, megrúgja a rókából lett legény a csónakot, a csónakból lett egy pár aranycipő, s lássatok csodát, a rókából lett legény most egy öreg suszterré változott, de az olyan öreg volt, hogy a szakálla olyan volt, mint a kender, fehér. Elkezd a rókából lett suszter sétálni az aranycipővel a szép palota előtt.
Rákiált a kisasszony, látva az aranycipőket:
- Te szegény suszter - azt mondta -, hozd föl azokat az aranycipőket, hadd vegyem meg.
- Bocsánatot kérek, én nagyon öreg vagyok, nem tudok oda fölmenni. Méltóztassék lesétálni a kisasszony, s próbáljuk fel itt.
Azonnal leszaladt a királykisasszony, felpróbálja a cipőket. Hát uramfia, úgy illik a lábára, mintha onnan nőtt volna ki!
Mikor próbálgatta a királykisasszony a lábán, az öreg suszter csak elkiáltotta magát:
- Hipp-hopp, kis cipőim, ott legyünk mind a hárman, ahol én akarom.
Azonnal a tengernek a túlsó partján teremtek.
Mikor a túlsó parton vannak, azt kérdezte a királykisasszonytól:
- Mi azért jöttünk, hogy elvigyük a királykisasszonyt a Veres királynak. Ismeri-e? Elkeseredik a királykisasszony:
- Hogyne ismerném! De én ahhoz nem megyek, inkább meghalok.
Kérdezte a róka, mert már visszaváltozott rókává a suszter:
- Felséges kisasszony, aki itt van velünk, szintén királyfi, hát ezt sem szeretné férjéül?
- Dehogynem, egész boldognak éreztem magam, azt hittem, neki szöktettél meg.
- Egyet se búsuljon, királykisasszony, ennek lesz a felesége. Én leszek a felesége a Veres
királynak.
Megindultak szépen hazafelé, de mikor megérkeztek a Veres király városába, betértek abba a vendéglőbe, ahová menetközben a lovakat kötötték. Átbucskázott a róka a fején, lett belőle egy kisasszony, éppen olyan, mint a másik, hogy akárki rájuk nézett, nem tudta őket megkülönböztetni egymástól.
Azt mondta aztán a királyúrfi az igazi kisasszonynak:
- Édes lelkem, légy türelmes. Most beviszem ezt a kisasszonyt a Veres királynak, aztán a többi az ő dolga.
Mikor meglátta a Veres király a kisasszonyt, huj, de nagyon megörült. Azonnal hozzáfogtak a lakodalom előkészítéséhez. Marasztalták az ifjú királyt is, aki a menyasszonyt vitte, de az nem maradt, mert nagyon sietett hazafelé.
Mikor asztalnál ültek, azt mondta egy úr a többi közül:
- Ez a felséges királyné kifogástalan, de egy kis hiba mégis van benne.
Azt kérdezték az urak:
- Ugyan, kérem, hát mi lehet? Ha még ebbe is hibát lehet találni, akkor kibe nem?
Csak azt mondta a nagy úri ember, hogy:
- Ebben, uraim, semmi egyéb hiba nincs, csak az, hogy rókaszemű.
Ki ne szégyellné magát, mikor egy menyasszonyt annyira lekisebbítenek, szemibe odavágják, hogy rókaszemű? Szépen lehúzta magát az asztal alá a menyasszony, átvetette magát a fején, lett belőle egy nagy lompos farkú róka, kiszaladt a szobából, s menekült, amerre csak látott.
Mire a vendégek magukhoz tértek, futottak erre is, arra is, hogy elfogják, de már csak a hűlt nyoma volt.
Visszament a róka a vendéglőbe.
- Na - azt mondta a királyúrfinak -, pakoljatok, s induljunk! Összeszedték magukat, s mentek szépen hazafelé hárman.
Mikor az erdő szélén mentek el, ahol neki a királyúrfi vacsorát adott; azt mondta a róka a királyúrfinak:
- Látod azokat a kőbálványokat?
- Hogyne látnám.
- Tudd meg, hogy azok a te bátyáid, a te két bátyád lovastul együtt.
- S hogy kerültek azok oda?
Azt mondta a róka:
- Bizony, barátom, azok reám uszították a kutyáikat, és én varázsoltam őket kőbálvánnyá.
Szeretnéd, ha élnének?
- Hogyne szeretném, hiszen mindenki köteles a testvérét szeretni.
- Jól van - válaszolta a róka -, én feltámasztom, de te majd meg fogod bánni.
- Soha nem bánom meg.
Erre a szóra a róka odament a két kőbálványhoz; megcsapdosta őket vesszőjével, s azt
mondta:
- Keljetek fel, és éljetek!
Azonnal talpra állt mind a kettő, és rendes emberalakot vettek fel. Aztán elindultak hazafelé. Még egy jó darabig ment velük a róka is.
Egyszer aztán azt mondta:
- No, drága királyúrfi, többet nem megyek veletek. Elbúcsúztak egymástul, a róka megköszönte a királyúrfi szívességét, mennyi jót tett vele, s elment másfelé. Mentek aztán négyen hazafelé.
A két bátyjába mindjárt beleállt a gyűlölet: „Hát illik az, hogy a legkisebbik házasodjon meg legelőbb? Õk, ha lelépnek a földről, se kapnak olyan gyönyörűt" - gondolták a hálátlan testvérek. Elhatározták, hogy megölik az öccsüket. A legnagyobbik királyúrfi hátramaradt, a fiatal pedig észre sem vette, csak felé suhintott a kardjával, s leütötte a fejét.
Haj, de a róka tudta, hogy így lesz. Szaladt a róka, és látta, hogy a barátja feje messze van hengeredve a testtől. Nincsen szegénynek forrasztófüve, tudta pedig, hogy az használ. Szaladt erre, szaladt arra, látta egyszer, hogy jön egy kígyó nagy csomó forrasztófűvel a szájában:
- Hej, te kígyó, adjál egy kis forrasztófüvet.
- Dehogy adok - válaszolta a kígyó -, hét esztendeig kerestem, ott majd te is fogsz kapni. Megtapodta a róka a kígyónak a farkát, az pedig visszafordult nagy büszkén, hogy megmarja a rókát. Kifújta a forrasztófüvet a szájából, a róka felkapta, odaszaladt vele a királyúrfihoz. Szépen bedörzsölte a levágott nyakat mind a két oldalról, visszaillesztette. Hétszerte különbül állt, mint annak előtte! Most aztán a királyúrfi rögtön megébredt:
- Jaj - azt mondta -, mennyire elaludtam!
- Te elaludtál örökre - azt mondta a róka -, ha én nem volnék, te aludnál, míg a világ s még két nap. Ugye, megmondtam, hogy a bátyáid megölnek, s elveszik a feleségedet. Látod, úgy is történt. Ezentúl vigyázz magadra, többet nem megyek veled, áldjon meg az Isten! Elbúcsúztak egymástól, a királyúrfi útnak eredt. Gondolta a róka magában: „Mennyi jót tettem ezzel az emberrel, vajon meg tudná hálálni?"
Fogta magát a róka, kerülőúton a királyúrfi elébe került, lefeküdt, tette magát, hogy meg van dögölve. Mikor odaérkezett a királyúrfi, látta, hogy egy róka az úton megdögölve fekszik.
Egészen megesett a szíve:
- Vajon nem az én rókám? Forgatta, nézegette, de hát kérem szépen, a róka mind egyforma, nem ismerte meg. Már azt gondolja magában, ha az, ha más, legalább rokona, a földszínen nem hagyja, mert vétkeznék. A királyúrfi a kardjával gödröt ásott, beletette a zsebkendőjét.
Mikor akkora volt már a gödör, hogy a róka könnyen belefért, ráfektette a rókát, felül szintén betakarta a másik zsebkendőjével, puha muhart rakott rá.
Már kezdte volna beföldelni, a róka csak kiszökött a lyukból:
- Na, kedves királyúrfi, látom, hogy te is igaz voltál hozzám. Most már tényleg hagylak, többet egymást nem látjuk. Vigyázz magadra, áldjon meg az Isten! Azzal a róka eltűnt, akárcsak egy szellem.
Hazaérkezett a királyúrfi az édesapjához, a kicsi madár még mindig a kebelében volt. Föltette az óra tetejébe. Elkezdett a madár gyönyörűen énekelni.
Felugrott az öreg király, teljesen megfiatalodva:
- Kedves fiam - azt mondta -, melyik hozta ezt a madarat?
- Ezt, édesapám én hoztam - azt mondta a kisebbik.
Elmondta, hogy hogy járt a bátyáival. Azt kérdezte az öreg király a kicsi királyúrfitól:
- Hát mit kívánsz a két bátyádnak?
- Megérdemelnék, hogy megölessem őket, de nem teszem. Felséges atyám, adjon nekik pénzt, amennyire szükségük van, adjon paripát, száműzze őket, boldoguljanak, ahogy tudnak. Itt nem akarom látni őket soha!
A két királyúrfit kiűzték az országból, a kisebbik elvette feleségül a királykisasszonyt, még ma is élnek, ha meg nem haltak.
A mese nyomtatásban megjelent:
Majtényi Zoltán szerkesztésében, a Tündér mesék-Hajnalcsillag című kötetben - Unikornis Kiadó - Budapest – 1999.
Alkosd meg a mese szereplőit a pacákból!
A lapot kedved szerint forgathatod is. Akár saját pacákat is készíthetsz vízfestékkel Engedd szabadon fantáziád!
Van kedvenc szereplőd ebből a meséből?
A róla készült pacát vágd ki és ragaszd fel egy gyufásskatulyára!
Ez lehet a társasjátéknál a Te figurád
Nekünk az egyik kedvencünk a rókakisasszony.
Csodás a róka ebben a mesében mert alakváltó képessége mindig igazodik az aktuális feladathoz. Gyakran az alkalmazkodóképességünkön múlik, hogy egy-egy feladatot el tudunk-e látni.
Néha jó lenne, ha mi is átbucskázhatnánk a fejünkön!
Így készült a mi skatulyánk…
Légy furfangos!
Találj ki kérdéseket a mesével kapcsolatban! Törekedhetsz arra, hogy apró részletekre kérdezel rá. Ha kisebb gyerekek is vannak a társaságban legyenek egyszerű, általuk is könnyen megválaszolható kérdések, hisz a cél a közös, vidám együttlét!
Társasra fel!
Biztosan ismeritek a „ki nevet a végén” típusú játékokat. Ezen a táblán miden jó válasszal előrébb léphetsz.
Válasz egy általad készített meseszereplőt a pacás feladatból. Dobókocka segítségével fog kiderülni hányat léphetsz előre a helyes válaszod után. Ha nem tudod a választ, akkor maradj azon a mezőn, ahol álltál.
Te mit gondolsz?
Kezdeményezhetsz beszélgetést a meséről. Ez egy lehetőség, hogy meghallgasd és megismerd a gyerekek gondolatait a történetről. Ne feledd, ez egy szabad, kreatív feladat, így minden válasz érvényes és helyes! Sose korrigáld direkt módon a gyerekek válaszait. Ezúttal csak figyelj és próbáld meg beleélni magad a válaszadó helyzetébe, legyen az gyermek vagy felnőtt A szabad asszociáció csak támogató és elfogadó közegben valósulhat meg, hisz nem logikán alapszik, hanem képzetek társításán, amelyek számos egyéni és egyedi jegyet hordoznak magukban. Egy jól megválasztott népmese szinte minden intelligencia területet érint, így a legkülönbözőbb módon kapcsolódhatunk az adott történethez. Ezen felül, ha különböző korú gyerekek és felnőttek beszélgetnek a tapasztalati síkok mentén is tiszteletben kell tartanunk egymás meglátásait. Az idősebb testvérek figyelmét érdemes erre külön felhívni. A gyermekek és a felnőttek képzetei között is hatalmasak a különbségek, hisz a felnőttek tapasztalatai és tudásuk a világról sokrétűbbek, árnyaltabbak. Ezt mindig szem előtt kell tartani.
Felvezetőnek ajánljuk:
Ebben a mesében a róka segíti a legkisebb királyfit, hogy sikerrel járjon és minden nehézséget le tudjon győzni.
• Mit gondolsz a rókáról?
További kérdések lehetnek:
• Milyennek látod a legkisebb királyfit?
• Melyik mesei helyszín tetszett neked a legjobban és miért?
Ez a beszélgetés megtörténhet a paca alkotás közben is.
Még több rókás mese
A rókához ellentmondásos képzetek társulnak különböző kultúrkörben. Népmeséink megőriztek számunkra egy igazi ravaszdit, aki néha túlzásba esik és saját körmönfontsága áldozata lesz. Állatmeséinkben számos példa adódik erre. A varázsmeséinkben viszont gyakran segítő társa a hősnek. Az ifjút kísérve fontos életvédő szerepet tölt be, amely utal totemikus jellemzőire is. A túlélésről kapott leckék fiatalon igen kemények, ám a célokhoz elvezetnek. A róka az európai erdők-mezők jólismert alakja. Természetes környezetében az év nagyrészét egyedül tölti, de kicsinyeit védi, társas kapcsolatai nagy jelentőséggel bírnak. Az egyén és közösség közötti kapcsolat egyensúlyáról is fontos tanításokat hordoznak a róla szóló történetek