Kollokviális gondolatok a sztrájkról

Folyamatosan felmerül, miként lehetne javítani a hazai ügyvédség anyagi helyzetét. Visszatérő ötletelések (vágyálmok) vannak arról, hogy legyen minimáldíj, mint a taxisoknál, bővüljön az ügyvédkényszeres jogügyletek köre, legyen létszámstop, de biztos más is szóba került már.

SZERZŐ: DR. CSIRE BALÁZS ÜGYVÉD

A CIKKBEN MEGFOGALMAZOTTAK NEM TEKINTHETŐEK SEM A SZERKESZTŐSÉG, SEM A BÜK ÁLLÁSPONTJÁNAK.

Mivel az ügyvéd alapvetően a piacról él mint vállalkozó, magam nem gondolom, hogy piactorzító adminisztratív eszközökkel kellene megoldani a bevételnövelést, és azt is tudomásul kell venni, hogy milyen piacon dolgozunk: egy nemzetközi ügyfélkörrel, idegen nyelven is dolgozó ügyvéd(i iroda) Budapesten vagy Győrben biztosan más díjakat tud érvényesíteni, mint egy nyírségi vagy nógrádi kolléga, ahogy én is vágyakozva nézem egy angol ügyvéd óradíját. Tudomásul kell venni, hogy sokan vagyunk, árverseny van, és azt, hogy mi az elérhető legmagasabb díj, a piac szabja meg.

Két terület van, ahol viszont nem kizárólag az ügyvéd szabja meg a munkadíjat, ergo kamarai fellépés szükséges. A másik a peres munkadíjak kérdése, amit most nem érintek, én inkább az egyikre szeretnék fókuszálni: a kirendelési díjakra (és az attól csak részben elválasztható pártfogó ügyvédi díjakra). Itt ugyanis az ügyvédség azon tagjai, akik részt vesznek kirendelésekben, nem csupán garanciális szerepet játszanak (legalábbis pro forma), hanem az állam által önmagával szemben megfogalmazott kötelezettség (védő biztosítása) magánvállalkozói teljesítését végzik el, állami pénzen. Itt azonban nem az ügyvéd mond árat, hanem a „megbízó”, az ügyvéd meg eldönti, szolgáltat-e ennyiért, vagy nem. Az ráadásul csavar egyet a problémán, hogy az állami kötelezettséget (védő kirendelése) hajlamosak néhányan akként (félre)értelmezni, hogy ez a védő oldalán is kikerülhetetlen kötelezettséget teremt, ha tetszik, ha nem, mert a kamara majd jól besoroz mindenkit a kirendelésbe, ha nincs elég önkéntes. Vannak tudtommal kamarák, ahol ez a helyzet, de mégis inkább az van, hogy a kirendelések fiatal ügyvédeknek szükségesek, „befutott” ügyvédeknek ez meg vagy részben kiegészítő jövedelem, vagy edzőmeccs, vagy mégse futott be annyira, hogy ne legyen rászorulva, sőt, valahol talán ez egyfajta morális kötelezettség is – de végül is másodlagos, hogy valaki miért majszolja a kirendeltek keserű kenyerét. Az ugyanis, hogy a kirendelési díj nemcsak kevés, de méltatlan is (pláne ahogy egyes bírók-hatóságok még meg is vágják), a felkészülési díj jelen formájában teljes tévedés, közmegegyezés tárgya. Nem is az kérdés, hogy lehet-e ezen változtatni (mert kell, már csak az infláció okán is), hanem hogy miként.

Van az a lehetőség, hogy a kamarai vezetés tárgyal az illetékes minisztériumokkal (IM, PM, BM, Miniszterelnökség), és meggyőzi a döntéshozókat, hogy a kirendelési díjat növelni kell, a felkészülési díjat átalakítani, és honorálni kellene az írásbeli munkát is. Bizonyára történt ilyen (gondolom, engem valamiért nem visznek el, ha Varga Judittal vagy Répássy Róberttel kell egyeztetni), az eredmény ismert: zéró. Nemhiába mondom régóta, hogy (alázatos) kérelmezői pozícióból nem lehet érdekvédeni.

A másik lehetőség az, hogy az ügyvédség nem vesz részt a kirendelésben, magyarul sztrájkol. Ezt a lehetőséget a jelenlegi kamarai (felső)vezetés nem tartja opciónak, talán mert akkor mi lesz a privilégiumainkkal, mi lesz a reputációnkkal, mi lesz az ügyfelekkel. Mintha a sztrájk valami ördögtől való dolog lenne (bár megjegyzem, hogy sztrájkoltak már a francia ügyvédek – kamarai jóváhagyással –, a szerb ügyvédek kétszer is, de ezek nem csak a pénzről szóltak. )

Ehhez képest nézzük meg, mi történik a ködös Albionban. 2021. év végi adatok szerint Angliában és Walesben (Skócia és Észak-Írország jogilag külön entitás) mintegy 17 ezer barrister praktizál, ennek kb. negyede, több mint 4100 olyan barrister van akik Legal Aid kirendelést (is) ellátnak, a büntető védői munkára specializáltak száma kb. 2400. Őróluk szól a sztori. Ott 2018-ban merült fel először, hogy le kéne tenni a talárt, mert olyan alacsonyak a kirendelési díjak, és emellett rendszerszintű, évtizedes problémák vannak a munkakörülményekben. Akkor a CBA (Criminal Barristers Association – kb. Bűnügyi Védők Szövetsége) 52–48% arányban leszavazta a sztrájkot, a Ministry of Justice rádobott 15 millió fontot (!) a kirendelti büdzsére, de ez sem nyugtatott meg senkit sem. Angela Rafferty QC, a CBA akkori elnöke ezt mondta: „Az elmúlt évtizedekben okozott károkat hetek, esetleg évek alatt nem fogják helyrehozni. Ez a javaslat a kezdete és nem a vége kampányunknak, hogy javítsuk azt a meghibásodott rendszert, amelyben mindannyian nap mint nap dolgozunk. Továbbra is rendkívüli nehézségekkel nézünk szembe, akárcsak ügyvéd kollégáink. Ez nem fogja megjavítani a szörnyű körülményeket, az egészségtelen és indokolatlanul megterhelő munkamódszereket és az általános leépülést. Ha azonban kezdetnek tekintjük, építhetünk rá.” Joe Egan, a Law Society elnöke pedig ezt tette hozzá: „A Law Society egyértelmű bizonyítékot szolgáltatott a büntetőjogi jogsegélyügyvédek piacának küszöbön álló összeomlására. Ennek ellenére az Igazságügyi Minisztérium egyszerűen nem foglalkozik a gyökeres problémákkal.”

Pont, mint itthon. Same in English. A helyzet azóta sem javult, s bár 2021-re elkészült egy 165 oldalas (!) jelentés (Independent Review of Criminal Legal Aid) a közfinanszírozott jogi segítségnyújtás, incl. kirendelési rendszer reformjáról, azt 2022-ig a helyi IM (MoJ) nem publikálta, és ( frissen kirúgott akkori) miniszter is csak 2024-re ígért valami kisebb változást. Közben az angol védők jelezték, hogy 2010 óta 21 ezer rendőrrel van kevesebb, a CPS (Crown Prosecution Service – ügyészség) a dolgozói 40%-át vesztette el, a bírósági dolgozók közül 20% lépett le (és a bíróságok 40%-a is bezárt), összességében elég sötét képet festett a brit büntető igazságszolgáltatás ezen szeletéről. A mindenféle büntetőeljárási és adminisztratív problémákon túl megállapították, hogy a pandémia alatt a kirendelt védők 83%-a hitelekből és megtakarításaiból élt, és a legfiatalabb pályakezdő barristerek (a két év gyakorlati időnél kevesebbel rendelkezők) 40%-a hagyta el a pályát, 2021 utolsó negyedévében összesen ötször annyi ügy volt, amit védő hiányában nem lehetett megtartani, mint előző évben. Ezzel szemben különféle okokból a kirendelt védőkre szánt pénz egy év alatt 39%-kal csökkent. A kirendeltek 25%-a szögre is akasztot- ta az elmúlt években a talárt, másik 25% ezt tervezi. Nemhiába, hiszen a legfiatalabbak (heti 80 órás munka mellett) is a minimálbér alatt (!), a költségek levonása után kb. 12000 fontot keresnek ÉVENTE, míg a nagy átlag évi 47000 font körül, de ez 20 év alatt kb 28%-os reáljövedelem-csökkenést jelent. Mindezt az eljárási cselekmény jellegétől függően 39–126 fontos óradíjak mellett, azzal, hogy az írásbeli munkát Angliában sem fizetik meg egyáltalán.

Az angol védők legfontosabb igényei azok voltak, hogy a díjakat emeljék meg 25%-kal és fizessenek az írásbeli munkáért is, amire a kormány nemet mondott (illetve az emelésre 15%-os ajánlatot tett), egyéb homályos jövőbeni lebegtetések mellett. A CBA ezért megszavaztatta tagjait, hogyan tovább. A barristerek közül 2274, tehát kb 95% (!) szavazott a sztrájkról, 80%-uk a teljes sztrájk mellett foglalt állást, 11% részleges sztrájkot akart, 9% nem akart sztrájkolni. A számok magukért beszélnek. Ennek megfelelően a brit kirendelt védők 2022. 09. 05-től határozatlan ideig nem mennek a bírósági tárgyalásokra. Fontos, hogy a már elvállalt ügyeket nem lehet „dobni”, de új ügyet nem vállalnak, és a kitűzött tárgyalásokra sem mennek el. A CBA egyébként részletes iránymutatást adott ki a sztrájkban részt vevőknek, ügyfeleknek és bíróságoknak szóló levélsablonokkal, helpline-t létesített ahol QC-k (öreg, nagyon tapasztalt és mélységesen tisztelt barristerek) adnak tanácsot a barristernek, ha azt akár a bíró, akár más fegyelmivel vagy bírsággal fenyegeti, és hetente Zoom-on konferenciát tartanak, hogyan tovább.

Csak tanulni lehet tőlük, kitalálni tulajdonképpen alig valamit kell a helyi viszonyokra igazítva.

Mert a kérdés az, miért ne sztrájkoljunk mi is? Megfelelő a díjazás? Nem. Jók a munkakörülmények? Nem. Van benne perspektíva? Nem. Szóba áll velünk az IM, PM, bárki? Nem. Megbecsült dolog kirendelt védőnek lenni? Nem. Van méltósága a kirendeltnek? Nem. Akkor miért ne? Mi ellenérv lehet?

Néha elhangzik, elnöki beszédekben, hogy vigyázzunk, el ne vegyék a privilégiumainkat. Szerintem ez pont a kirendelt védőknél értelmezhetetlen félelem. Nem tudnak mit elvenni, mert nincs semmi ilyesmink. Mi tudna tenni a kormányzat sztrájk esetén? Kötelez mindenkit, hogy menjen oda védeni? Reputábilis „and Partners”, nemzetközi irodák merger & acquisition specialist international partnerei fognak beülni szombat este 10-kor a XXXVIII. RK-ra, hogy fk. Gipsz Jakabot meg-gyanúsítsák csoportos garázdasággal? Angliában sem merült fel, hogy Charles herceg válóperes ügyvédje üljön be a Westminster Magistrates Courtra, ha egy magyar unokázós csalót kell kiadni Magyarországra. Mert el sem menne. Nincs obligóban, és nem is ért hozzá. Az általános kötelezés kivitelezhetetlen, szakmailag is. Vagy felállítják a Nemzeti Védői Kart? Kikből? Talál az IM Budapesten 500, Szabolcsban 50 ügyvédet (a mostani kirendelteket), akik csak kirendelést fognak vállalni, 24/7 jelleggel, kimentést nem tűrően? Vasban, Nógrádban hányat találnak? S mi lesz a költségekkel, ha Tiszavasváriból kell Fehérgyarmatra, Tiszakécskéről Bajára menni tárgyalni? Mi lesz a 20-30 vádlottas ügyekkel, pláne, ha ütköznek? És mi lesz a fizetés, mert az ügyészinél kevesebb nem tud lenni... S van ennek az országnak pénze egy ügyészséggel párhuzamos, hasonló méretű (vagy nagyobb létszámú) hivatalra, annak összes adminisztrációjával? Ha jól tudom, elgondolkodtak rajta, és már elvetették az ötletet. Nyilván nem véletlenül. Vagy az a félelem, hogy ha renitenskedik az ügyvédség, majd megregulázzák, és kap miniszteri biztost? Méltó-e ez a gyávaság ahhoz a karhoz, ami fennen hirdeti magáról, hogy értékeket véd majd másfél évszázada, még vészterhes időkben is? Félt-e a Független Jogász Fórumban tevékenykedő vagy az Ellenzéki Kerekasztalnál ülő ügyvéd, hogy retorzió éri? És, érte? Nem. S ha ez a gyáva hozzáállás prolongálódik, akkor… Akkor a kamara nem önnön létét kérdőjelezi-e meg, mert tán nem az a függetlenség célja és értelme, hogy eldönthessük, ki legyen az elnök, ki a titkár, ki a fegyelmi megbízott, hanem inkább az, hogy (az elnökön keresztül is) beleszólhassunk a bennünket és ügyfeleinket érintő jogszabály-előkészítésbe, végrehajtásba, jogalkalmazói munkába. Mert a függetlenség nem elvont öncél kell hogy legyen, hanem valami konkrét célhoz kell kötődnie. A függetlenségünk féltése (jelen állapotokhoz képest is) tehát önbecsapás, és nem lehet a sztrájk ellenérve. Sérül az ügyfélérdek? És tán nem elébbvaló a saját érdekem kissé, mint az ügyfélé, és tudok-e megkötött kézzel ügyfélérdeket megfelelően szolgálni, vagy csak akkor tudom azt tenni, ha megfelelő állapotban van a praxisom, anyagilag is? Vagy sérül a kar méltósága? Ugyan, hová? De minden ellenérv után is, tegyük fel a kérdést: ha a francia, szerb, angol ügyvédek a sztrájkot jogos és megfelelő eszköznek találták, vajon tévednek-e? Mi vajon okosabbak vagy csak gyávábbak vagyunk ezen kollégáknál, ha a sztrájkról van szó?

Dominic Raab (a nemrég kirúgott) igazságügyér találta mondani (lévén politikus), hogy a „szükségtelen és felelőtlen sztrájk” „késéseket fog okozni az áldozatok és a szélesebb nyilvánosság számára”. Biztos itthon is lenne ilyen, sőt a politikusok és a lakájmédia természetesen felülne az „ügyvédezés” vonatára, mint tette ezt a börtönkártalanítások esetén is – ami kitűnő példája, hogyan NE kezelje a kamara ezeket a helyzeteket. De végül is nem az a kérdés, mit mondanak rólunk, hanem hogy mi hogy érezzük magunkat munka közben. És mivel most nem túl jól, ellenben nem is várhatjuk a kormánytól, hogy magától javítana rajta, nincs más ötletem: Streik Auf. Talán majd Glück is lesz hozzá.

Update

A cikk írása még szeptemberben kezdődött, de azóta új események történtek. Október 10-én a sztrájkot a brit ügyvédek (57%-os szavazati arány mellett) felfüggesztették. A minisztérium 15%-os díjemelési javaslatát a barristerek elfogadták (ez összesen 54 millió fontjába kerül az adófizetőknek) azzal, hogy az emelt díj a már folyó (tárgyalásra váró) ügyekre is vonatkozik, csak a (korábban nem díjazott) tárgyalási felkészülésre 3 millió fontot különítetek el. Emellett a barristerek figyelmeztettek, hogy a brit büntető igazságszolgáltatás a „szakadék szélén” van változatlanul (pl. 8500 fogvatartott várt tárgyalásra), a díjemelés csak egy részét oldja meg a problémáknak, és hogy amennyiben a munkakörülmények nem javulnak, folytathatják a sztrájkot. Érdekes, hogy a sztrájk alatt nem egy fogvatartottat szabadítottak fel amiatt, hogy a bírák szerint a sztrájk miatt nem lehet bizonytalan ideig fenntartani / hosszabbítani a kényszerintézkedést. Ügyészi fellebbezésekre a High Court bár nem „tapsolta vissza” a szabadlábra helyezett elkövetőket, megállapította, hogy a szabadítás a sztrájk miatt nem helyes jogértelmezés. A bírák nem foglaltak állást a védőkkel szemben, pedig volt erre utaló ügyészi szándék... De a legfontosabb konklúzió: az ügyvédi nyomásgyakorlás működött. A sztrájk (legalábbis részben) elérte célját. Még egy érv a sztrájk mellett.