30 éves a Gárdos-Mosonyi-Tomori ügyvédi iroda

Harmincéves múlt a rendszerváltás – új idők jöttek el nemcsak a politikai, de a gazdasági térben is. Ekkor alakultak meg az első ügyvédi irodák. Három évtized alatt rengeteg minden megváltozik, de van olyan társulás, amely kiállta az idők próbáját. Ilyen a Gárdos-MosonyiTomori ügyvédi iroda is, amely idén ünnepelte harmincéves fennállásának évfordulóját. Erről kérdeztük dr. Tomori Erikát, az egyik alapítót, az iroda jelenlegi vezető partnerét.

– Milyen volt az élet ’92 előtt, amikor belevágtak a saját iroda alapításába?

– A kétszintű bankrendszer még „a történelem előtt”, 1987-ben jött létre. Azzal egy időben alakultak meg a kereskedelmi bankok is, amelyekbe a vezető jogtanácsosok a Nemzeti Bankból érkeztek. Viszont az induló bankokat fel kellett tölteni jogászokkal is, és mivel az új rendszerről senki sem tudott semmit, fiatalokat vettek fel az üres pozíciókra. Annak idején az ügyvédi pálya korlátozott volt, csak kevesek tudtak ezen a pályán elhelyezkedni, és az ügyvédek alapvetően magánszemélyeket szolgáltak ki. Mi ekkor banki jogtanácsosok voltunk, viszont annál a banknál, a Magyar Hitelbanknál, ahol az a Demján Sándor volt a vezérigazgató, akiről köztudott, hogy sosem indult el olyan úton, ahol előtte már jártak. Az ő ötlete volt, hogy a jogtanácsosok is vállalkozzanak: az akkori szabályok szerint egyesülés formájában dolgozhattunk, amely egyesülésnek ugyan az alkalmazottai voltunk, de ebben a formában több jogi személynek is nyújthattunk jogi szolgáltatásokat. Ezzel már félúton voltunk az ügyvédkedés felé. Amikor pedig felszabadult az ügyvédi pálya, akkor ügyvédekké váltunk.

– Milyen lehetőségeik voltak a kezdetekkor?

– Az ügyvédek a rendszerváltás előtt a magánvállalkozói szférába tartoztak. A magánvállalkozók pedig egyrészt nem akarták magukat megmutatni, másrészt hihetetlenül spórolósan dolgoztak, számítógép helyett írógéppel dolgoztak, nem költöttek a technikára. A kilencvenes évek elején ez a piac is kinyílt, és amikor a nyugati ügyvédi irodák is lehetőséget láttak a kelet-európai – és így a magyarországi – terjeszkedésben, megalapították a saját egységeiket. Voltak, akik egyenesen „megvásároltak” már létező irodákat – mi is sok megkeresést kaptunk, hogy legyünk egy nagy nemzetközi ügyvédi iroda hazai tagja vagy képviselete. Ők hozták be azt a kultúrát, amely szerint egy ügyvédi iroda működhet valódi komolyabb cégként is.

Miért nem álltak kötélnek?

– Tudja, az ember szereti, ha megkérik, de jólesik nemet mondani. Sok olyan feltétel volt, ami korlátozást jelentett volna. Itthon annak idején még nagyon idegen volt az óradíjas rendszer, és riasztó elvárásokat támasztottak a teljesítményt illetően is, holott eközben az ügyvédek nem munkaviszonyban dolgoztak. Mi azt gondoltuk, hogy meg tudunk állni a saját lábunkon, és lesz elég feladatunk. Sokan a megbízások miatt választották a nemzetközi hálózatokat, hiszen az ügyvédi irodák legnagyobb értéke nem az ügyvéd vagy a jelölt, hanem az ügyfelek. A privatizáció idején rengeteg külföldi jött az országba, őket könnyedén ki tudták szolgálni a nemzetközi irodák a magyar irodáikon keresztül, de számunkra is akadt ilyen feladat is.

– Hogy alakult ki a személyes kohézió önök között?

– Gárdos István volt a bank vezető jogtanácsosa. Ő volt a bankban is a jogi osztály központi szereplője, nemzeti bankos múlttal, nagy tudással és szakmai gyakorlattal. A fiatalok, akiket felvett, boldogan próbálták követni. Elvárta a legmagasabb szintű szakmai munkát, viszont nem akart „főnök” lenni, partnerként tekintett a beosztott jogászokra is. Amikor megalakult az ügyvédi iroda, természetesen ő lett a vezetője. Ezért is kezdődik az irodánk neve „Gárdos”-sal –természetesen ő volt az a vezető, de mindig úgy állt hozzá, hogy ő az első az egyenlők között. Négy ügyvéddel és néhány jelölttel jöttünk el a banki környezetből és alapítottuk meg 1992-ben – akkori nevén – a Gárdos, Benke, Mosonyi, Tomori Ügyvédi Irodát. Az alapító partnerek közül Mosonyi Richard jelenleg is stabil partner, mind az ügyfelek, mind a munkatársak bármikor számíthatnak rá. Benke Gábor a ’90-es években úgy döntött, inkább más vizekre evez. Közben egy másik kiváló kollégánk, Füredi Katalin társsá vált, így lett az Iroda neve „Gárdos Füredi Mosonyi Tomori”. Füredi Katalintól néhány éve elváltunk, Gárdos István meghalt. Ugyanakkor István fia partnerként velünk dolgozik, ma már az ő nevét is viseli az iroda.

– Merész dolog beállni egy legendás apa nyomán valahova.

– Úgy gondolom, ez nagyon szép történet. Volt egy időszak, amikor együtt dolgoztak. István megkerülhetetlen hozzájárulása volt az iroda fejlődéséhez az, hogy ehhez a társuláshoz a fiának kedvet tudott csinálni. Péter rendkívül felkészült jogász, kiváló kolléga, méltó utód.

– Hogyan tudnak megfelelni azoknak az elvárásoknak, amiket a piacon a versenytársaikkal, különösen a nemzetközi irodákkal szemben támasztanak?

– Nálunk komoly műhelymunka folyik annak érdekében, hogy a szakmai színvonal a lehető legmagasabb legyen. Az iroda munkatársai közül sokan tanítunk is. Gárdos Péter az ELTE adjunktusa, én húsz éven át a Corvinuson nappali képzésen oktattam, továbbképzésben pedig több jogi egyetemen, az ELTE-n és a Pázmányon, de sok más helyen is. A két Gárdos részt vett az új Ptk. megalkotásában. Publikálunk, a tudományos életben is részt veszünk, ezért úgy hiszem, a szakmai színvonalunk kiváló. Azon dolgozunk, hogy a szolgáltatásainkat angol nyelven is nyújtsuk, hiszen a külföldiek sem feltétlenül szeretnének egy nemzetközi irodához fordulni. Egy magyar ügyfélnek mindenképpen jó, ha magyar irodától kap tanácsot, hiszen azonos kulturális szinten vagyunk, miközben egy külföldi ügyfél egy nagy nemzetközi iroda megbízása esetén okkal érezheti, hogy leginkább a névért fizet. Persze, ez nagyon komoly verseny és sok ügy van, amely során leginkább a név számít. – Jó nevük van.

– Azon a piacon, a pénzügyi jogi területen, ahol dolgozunk, mindenképpen. Nem vagyunk generalisták, nem állítjuk, hogy mindenhez értünk, nem foglalkozunk pl. büntetőjoggal vagy családjoggal. Alapvetően a pénzügyi piacokon szeretnénk dolgozni, de ott mindenkinek: az ügyfeleknek, a szolgáltatóknak, azaz a pénzügyi és befektetési intézményeknek, a felügyeletnek vagy a tőzsdének. Ezekből a szektorális kapcsolatokból aztán persze kinőnek olyan felada- tok, amelyek elvisznek minket más jogterületek irányába is, akár a versenyjog, vagy az adójog felé. Ennek megfelelően szélesítjük is a szolgáltatási palettát.

– Startupokkal is foglalkoznak.

– A startupok alapvetően a pénzügyi piacokról próbálnak forrásokat gyűjteni. Tőkealapokkal is foglalkozunk, ami szintén elég „szexi” témának számít manapság. – Melyek voltak a legerősebb csomópontok az elmúlt harminc évben?

– A partneri változások mindig befolyásolják az iroda kohézióját. Bár a munkavégzésen nem volt észrevehető, István halála mindannyiunkat megrázott. A mi irodánk valódi társulás, nem rezsiközösség. Együtt dolgozunk, ezért ha huszonhat ember közül valaki távozik, az mindenkire hatással van. De az új partnerek felvétele is meghatározó – idén januárban három új partnert is felvettünk.

Hogyan lesz valakiből partner?

– Az új partner általában már hosszabb ideje velünk van, és szeretünk vele dolgozni, mert megérti, hogy ez a hivatás alapkövetelményként támasztja a magas szakmai színvonalú, kitartó munkát. Van, aki jelöltként kezdte nálunk, és mára már hosszú ideje a partnerünk, mint Nagy András és Szabó Dániel, akik a kezdeti nehézségeket is velünk együtt küzdötték le. A másik lehetőség, amikor egy olyan, tapasztalt jogásszal találkozunk a piacon, akiről azt gondoljuk, beleillene a csapatba, jó társunk lenne. Az idén partnerré vált Bakonyi Veronikát és Berkes Beatrixot már szakvizsgázott és tőkepiaci és bankszakjogászként vettük fel, és a közös munka alapozta meg a partneri kapcsolatot. Nagy piaci gyakorlattal rendelkező jogászként vált társunkká Kovács Zsolt, aki az Allianz Biztosító vezető jogtanácsosa volt. István győzte meg, hogy a pénzügyi piacokon való jelenlétünkhöz elengedhetetlen a biztosítási terület – Zsolt partnerré vált és ő lett a biztosítási „ágazatunk”. Persze azóta van már több biztosítási szakjogászunk, és az ügyfelek között is találunk biztosítókat. Idén pedig Tihanyi Zita is partner lett nálunk – ő a Raiffeisen Bank vezető jogtanácsosa volt, és amikor szabaddá vált, megkörnyékeztük a bankkal kialakított korábbi kiváló munkakapcsolatunk alapján. Ő új szemléletet, új kultúrát hozott az irodába, hiszen vezető jogtanácsosi szemmel látja, hogyan kezelnek egy vállalaton belül egy, a miénkhez hasonló közösséget. A partnerré váláshoz az adott szakterület kiváló ismerete mellett természetesen az is kell, hogy a partnerhez tartozzanak ügyfelek, akikkel képes jó kapcsolatot ápolni. Emellett elengedhetetlen, hogy a munkatársakat is irányítani tudja, hiszen egy partner dolga nem feltétlenül az, hogy ő maga végezze el az adott feladatot, képesnek kell lennie koordinálni a csapatát.

– Harminc év rengeteg idő. Hogyan tudták fenntartani a személyes kapcsolatokat cégen belül? Sokan kitartottak egymás mellett…

– Azonos értékek mentén dolgozunk. Amikor megalapítottuk az irodát, egy óriási ajándékot kaptunk Demján Sándortól: egy amerikai ügyvéd egy hetét, aki kezdő ügyvédi irodák indulásához adott tanácsokat. Egy héten keresztül konzultált velünk, és megosztotta azokat az alapelveket, amelyek alapján Amerikában sikeresen, közösségként működik egy ügyvédi iroda. Komolyan vesszük az önfejlesztést, nem csupán követjük a jogszabályokat, hanem megpróbáljuk a legmagasabb szinten művelni a hivatásunkat. A pillanatnyi teljesítmény egy másik kérdés, hiszen mindenkinek lehetnek rosszabb napjai, vagy épp nem annyi ügyfele, amennyit szeretne. Ez nem a kollégán múlik. De a hosszabb távú prioritások között a szakmai alázatnak és az iroda működtetésének az elsők között kell szerepelnie. Ha mindenki ugyanezzel az indíttatással áll hozzá, az ebből fakadó lojalitás össze tudja tartani a csapatot. Ehhez persze azonos hozzáállású kiváló nem jogász munkatársak támogatása is szükséges – hálásak vagyunk, hogy az iroda aszszisztenciája biztosítja a jogászok számára az elmélyült, érdemi munka lehetőségét, az ügyfelek biztonságos – sőt kedves – kiszolgálását.

Akik ilyen sokáig dolgoznak egymás mellett, elengedhetetlenül baráti viszonyba is kerülnek.

– Ez az általános vélekedés, de érdekes módon mi nem járunk gyakran össze. Szerintem ez így egészséges. Nagyon szeretem a kollégáimat, Mosonyi Richarddal egy hónap különbséggel kezdtünk a bankban, tehát már több mint harminc éve dolgozunk együtt, ebből húsz évig ültünk egyazon szobában. De az estéket mindenki szereti külön tölteni, kell egy kis pihenés…

A fiatalok manapság szeretnek jönni-menni, több cégnél is kipróbálják magukat, hogy szépen hízzon a LinkedIn-profil. Hogyan tudják magukhoz kötni az új tehetségeket?

– Szeretnénk a nemzetközi irodák versenytársai lenni, de hozzájuk képest mindenekelőtt emberibb léptékű karrierlehetőséget biztosítani. Egy ilyen kapitalista vállalkozásnál furcsán hangzik, de semmiképp sem szeretnénk a munkatársainkat kizsákmányolni. Nagyon fontos, hogy a kollégáinknak legyen magánélete, és bár a béreink valószínűleg versenyképesek, azon dolgozunk, hogy szélesebb palettát biztosítsunk a szakmai kifutásban. A nemzetközi irodáknál nagyon könnyen túlszakosodnak a munkatársak. Nálunk nincs annyi egyféle ügy, ezért különböző területeken is be tudják vetni a tudásukat. Emellett – és ez most nem a reklám helye –szerintem nagyon jó munkahely vagyunk, tisztelettel és szeretettel fordulunk egymáshoz. Nincsenek „megríkatva” a jelöltek. – Mi az, ami a szakmában az elmúlt harminc év során érezhetően átalakult?

– A jogszabályok minősége. A manapság megszokott, puskaropogás-szerű jogalkotás alapvető értékeket veszélyeztet. Kevés nagyobb érték van a jogbiztonságnál, és azt gondolom, sajnos, Magyarországon jelen pillanatban nincs jogbiztonság. Nem lehet tudni, milyen jogszabályok vannak hatályban – nincs ember, aki követni tudná a változásokat, a jogász is legfeljebb a saját szakterületére tud koncentrálni. A jogászok szeretik bírálni a jogszabályokat, ezért nem hiszem, hogy ha húsz évvel ezelőtt beszélgetünk, pozitívabban álltam volna hozzá, de az biztos, hogy most visszasírom azokat az időket.

– Hogyan készülnek a közeljövő kihívásaira? Mire számítanak?

– Ahogy mondani szokták, sosem volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna: tudjuk, hogy vannak nehéz évek. 2008-at is túléltük és akkor is azt tapasztaltuk, hogy bár a jogi munkára mindig van kereslet, amikor nagy a baj, akkor ez a kereslet érezhetően megnő. Most az a kérdés, hogy ez a kereslet fizetőképes-e, ez az, amit még nem látunk. A Covidra reagáltunk azzal, hogy igyekszünk rugalmasabb munkafeltételeket biztosítani. Ez a fiatalok, a munkatársak és az ügyfelek igényeivel is szinkronban van: a távmunka, a home office az irodánknál is bevált. Rengeteg esetben nem is személyes jelenléttel, hanem online fórumokon, internetes megoldáson keresztül intézzük a megbeszéléseinket. A kapcsolattartás módjától függetlenül bízunk abban, hogy olyan tudást kínálunk, amivel ezekben a nehéz időkben is segíteni tudjuk az ügyfeleinket.