Hétfa - Balaton kiadvány

ORBÁN DOROTTYA | SAFFER ZSUZSANNA

MAGYAR TENGER PORTRÉK ÉS INTERJÚK A BALATON EZER ARCÁRÓL

HÉTFA KUTATÓINTÉZET ÉS ELEMZÔ KÖZPONT – A HASZNÁLHATÓ TUDÁSÉRT A HÉTFA Kutatóintézet és Elemző Központ közpolitikai elemzéssel, gazdaság- és társadalomkutatással, valamint terület- és városfejlesztéssel foglalkozó intézmény.

Nagy tapasztalatot szereztünk kormányzati és önkormányzati stratégiák készítésében, fejlesztések támogatásában, kormányzati döntések elemzésében, értékelésében, hazai és nemzetközi kutatások szervezésében. Tevékenységünk fő témakörei: Kárpát-medence, vállalkozás, város, vidék, közigazgatás, fejlesztéspolitika, szociálpolitika, gazdaságpolitika, hatásvizsgálat, nemzetközi projektmenedzsment. A 2009-ben alakított HÉTFA ma 25 belsős munkatárssal és 15 állandó szakértővel végzi tevékenységét.

A HÉTFA mottója: a használható tudásért. Munkánkat úgy végezzük, hogy a közügyekről gondolkodók számára problémaorientáltan és közérthetően tegyük elérhetővé az adott kérdésben feltárható valamennyi ismeretet. Elkötelezettek vagyunk, hogy tudásunkkal támogassuk a közügyek és a gazdaság döntéshozóit és döntés-előkészítőit mind országos, mind pedig helyi ügyekben.

ÖSSZKÉP MAGAZIN – AZ INSPIRÁLÓ TUDÁSÉRT Az Összkép a HÉTFA Kutatóintézet magazinja. Közös kalandra hívjuk olvasóinkat: Magyarország felfedezésére. Egyszerű kérdéseket tesz fel a minket körülvevő világról: Mi mozgatja az embereket, akik formálják? Milyen volt ugyanez pár évtizede, milyen lesz a jövőben? Miért úgy működik, ahogy megszoktuk? Mi az, ami adott, és mi az, ami változik, változhat? Írásaink hétről hétre saját valóságunkat mutatják be – úgy, ahogyan még nem láttuk. Olyan összefüggéseket tárunk fel, amelyek új megvilágításba helyezik, hogyan is működik Magyarország. Azt vizsgáljuk, milyen vágyak és erők visznek előre, milyen nehézségek akasztják meg a továbblépést.

Kutatókat kérdezünk meg, újságokat és adattáblákat böngészünk át, hogy összerakjuk az Összképet.

Nálunk kevés a Leleplező, a Megdöbbentő, a Nagyon Nagy Baj, a Kirobbanó Siker. Az Összkép számára nem attól izgalmas a világ, hogy kiabálunk vele. Hanem attól, hogy megértjük, hogyan működik.

Az Összkép azoknak szól, akik úgy gondolják: Magyarország szerethető, megérhető. Érdemes itt építkezni, alkotni – ha néha nehéz is egy kicsit.

Tartson velünk, olvasson minket! – www.osszkep.hu

Tartalom ELŐSZÓ.................................................................................................................................................... 4 BEVEZETÉS.............................................................................................................................................. 6 MINDENKINEK VAN BALATONJA........................................................................................................... 9 SOK MINDEN HIÁNYZIK, DE JÓ IRÁNYBAN HALADUNK............................................................. 13 Interjú Laposa Bencével, a Balatoni Kör elnökével EGÉSZ ÉVBEN BALATON...................................................................................................................... 17 „NEKEM A BALATONI NYÁR EGYENLŐ A MUNKÁVAL”........................................................................ 23 Portré Varga Jánosról, a balatonfüredi Borcsa étterem tulajdonosáról NEKEM A PIAC SZERELEM................................................................................................................... 25 A Hévízi Termelői Piacról mesél alapítója, Benkő Lajos „SOK GYEREK ITT TANUL MEG BICIKLIZNI”........................................................................................ 27 A STRANDOLÁS DÍSZLETTERVEZŐI..................................................................................................... 29 Pillanatkép a keszthelyi Városi strand mindennapjairól EGY PANZIÓVEZETŐ UTAZÁSAI ........................................................................................................... 33 Portré a keszthelyi Móritz Panzió és Vendégházról ÉLŐ HAGYOMÁNY KESZTHELYEN........................................................................................................ 35 A Festeticsek öröksége EGY GOMBÓCNYI SZUSSZANÁS GYENESDIÁSON............................................................................... 39 Hogyan lett a világ közepe egy biciklis pihenőhely?

A HAL MÉG MINDIG KURIÓZUM........................................................................................................... 43 Életkép a gyenesdiási hal- és termelői piacról KÖZÖSSÉGBEN MEGLELT ERŐ............................................................................................................ 45 Gyenesdiás múltja, jelene és jövője A BALATON TITKA................................................................................................................................. 51 Interjú Oláh Miklóssal, aki tizenöt éve vezeti a Balaton társadalmának és gazdaságának kutatását

A BALATON SAJÁT HANGJA.................................................................................................... 57

OSSZKEP.HU

3

Előszó Csite András A HÉTFA Kutatóintézet és Elemzô Központ ügyvezetô igazgatója Ezt a szerethető kis kiadványt fiatal emberek készítették. Egy új nemzedék képviselői, akik saját történetet és saját Balatonképet igyekeznek maguknak alkotni. A cikkválogatás elsősorban a nyári Balaton működésébe enged bepillantást, s ott is elsősorban az idegenforgalom, a vendéglátás és a kapcsolódó szolgáltatások területén dolgozó emberek munkáját, tevékenységét és gondolkodását mutatja be.

Mai sorsokhoz kerülünk közelebb a kötet lapjait olvasva, s a sorok közt néha elidőzve eszünkbe jutnak Bertha Bulcsu fél évszázaddal ezelőtti, Balatonról készített képei. A természettel összeforrt életet élő balatoniak nyomát ma már csupán a megkopott múzeumok és tájházak őrzik, s ami akkor születő volt, a szocialista modernitás, az mára gyerekkori emlék – berozsdásodott, megferdült és megkopott maradvány. A ma kihívása mintha a hagyományok újraértelmezése és a modernizáció maradványainak utóhasznosítása lenne.

A mai Balaton a magyar profaneitás tere. Egy-két kitüremkedéstől eltekintve alig van itt helye a magasabb rendűségnek, a szentségnek. Ám jobban megvizsgálva, akadnak azért pillanatok, amikor a szent látogatást tesz a Balatonnál, s sejtjük, hogy egy-egy csodás panorámájú dombtető évezredek generációit hívhatta eskütételre.

A profán terek újraszabásában egyre többen kívánnak közreműködni, látványosan nő a Balaton iránti üzleti érdeklődés. A másutt felgyűlt vagyonok új lehetőségeket keresnek a gyarapodásra. Nyers erő érzékelhető ebben az új lehetőségkeresésben, ám mintha szerveződne a törvényesség és a jövő generációk érdekeit is figyelembe venni kívánó polgári ellenszegülés.

4

Egy megyényi térség bonyolult természeti, gazdasági és társadalmi képződmény, melynek működését helyenként alig-alig értjük. Nem tudjuk, hogy az elsősorban német nyelvterületre történő ingázás és kivándorlás folyamatát miként lehetne megállítani, s a balatoni szakember hiányt enyhíteni. Azzal is keveset foglalkozunk, hogy a Balaton állandó népessége milyen társadalmi és lelki helyzetben van, mennyire képzeli el jövőjét és főleg gyermekeinek jövőjét a Balatonnál. Keveset, nagyon keveset tudunk az ide költöző, most már egyre gyakrabban orosz ajkú családokról: kik ők, mit akarnak, miként akarnak, tudnak bekapcsolódni a Balaton jövőjének alakításába.

A magyar emberek által lakott Kárpát-medencei térségek közül a legerősebb összetartozástudattal és ebből fakadó mozgósítóerővel a Székelyföld mellett (után?) a Balaton bír. Önkormányzási jogosítványokkal már kevésbé, s mintha megfogyott volna a közösségi kormányzás kialakítására irányuló, húsz éve még eléggé erős lendület.

Az önmagunk cselekvőképességébe és a közösségi önépítkezésbe vetett hit elhalványulása a döntési központokból nézve gyengeségként látszik, így nincs mit azon csodálkoznunk, hogy a centralizáció igyekezete a Balaton turizmusát és fejlesztéseit is elérte. A most születőben levő Balaton „tartományban” vannak éljenző bárdok is, mások meg − magukban morogva − reménykednek, hogy az osztás során nekik is jut majd lehetőség...

Pedig a Balaton nagyon sokunké. Talán oly sokan is akarunk beleszólni alakításába, hogy ennyi szempont, javaslat, tett és szándék befogadására képes kormányzási keret nem is alakítható ki. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a jó balatoni élet kereteit keresnünk sosem hiábavaló.

A HÉTFA szakmai munkája és az ÖSSZKÉP cikkei reményeink szerint ehhez a közös keresőmunkához adnak szellemi töltetet a velünk együtt gondolkodó és együttgondolkodó olvasónak.

OSSZKEP.HU

5

Bevezetés Orbán Dorottya Budapesten születtem, májusi babaként. Három hetes voltam, amikor édesanyám Balatonfüredre utazott velem, és onnantól kezdve a nyarak nagy részét a Balatonnál töltöttem. Családdal, unokatestvérekkel, barátokkal, nyaralókban, táborokban. Az én balatoni történetem is ugyanazokkal a gyerekkori élményekkel kezdődik, mint sokaknak. A tóban tanultam meg úszni, ott szerettem meg a vihart és a fügét. Undorodtam a lábamra tekeredett hínártól. Kislányként azt hittem, hogy éjjel a víz átváltozik csillogós fekete masszává, amiben vízi tündérek laknak. Egy ideig a nádasban akartam élni, mert vadregényesnek gondoltam. A Balatonnál kóstoltam először bort.

Felnőve tudatosult bennem először, hogy a Balatont meglátva valami megmagyarázhatatlan nyugalom és derű költözik belém. A Tihanyiöböl látványa az apátsággal, a sima vagy éppen haragos víztükör, a fehér vitorlásmaszatok békét csempésznek a mindennapoktól olykor háborgó lelkembe. Persze a fővárosból vidékre utazók élménye általában ez, de nekem a Balaton a világnak az a bizonyos mindenhol jó, de legjobb metszéspontja. A Balaton számomra örök szerelem.

6

Saffer Zsuzsanna Nekem a Balaton az otthont jelenti – a biztonságot és a nyugalmat.

Keszthelyen születtem, s a tó közelsége hosszú évekig olyan természetes volt, mint a levegővétel. Gyerekként mindig csodálkoztam azokon, akik akkora hűhót csaptak a balatoni nyaralások körül: nem értettem, mi olyan különleges benne – hát nincs ilyen mindenhol? Aztán lassacskán rájöttem, hogy micsoda kiváltság a tó bármikor elérhető közelségében élni.

Az ember gyakran csak akkor értékel valamit, ha már eltávolodik tőle.

Amikor egyetemistaként Budapestre kerültem, meglepve tapasztaltam, hogy fájó pontként kezdett égetni a Balaton hiánya – annak ellenére, hogy sosem voltam különösebben vízimádó típus. A víz illatát kerestem megszállottan. Megnyugvást, rövid időre, csak a Duna és a Feneketlen-tó partján találtam. Azóta mindig különleges öröm és élmény a Balaton partján sétálni – az otthonlét örömével, a családommal töltött értékes pillanatokkal fonódik össze. A mai napig akkor érzem először a hazatérés jóleső megkönnyebbülését, amikor az M7-es autópályáról lekanyarodva, először pillantom meg a tavat elnyújtózva, végtelennek tűnő teljességében. A Balaton az egyik biztos pont, ahová mindig visszatérhetek.

OSSZKEP.HU

7

8

Mindenkinek van Balatonja Szerző: Orbán Dorottya, Saffer Zsuzsanna A „magyar tenger”, „Pelso”, „Balcsi”, azaz Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton. Balatoni nyár, egy szál bikini, nekem ez a riviéra. A Balaton magyar identitásunk része, sok különböző képzetet és emléket testesít meg. Megihletett írókat, művészeket és zenészeket.

Kicsit mindannyiunké, mégis mindenkinek mást jelent. Mindenkinek van Balatonja.

AZ EZERARCÚ A Balatonnak ezer arca van. Van, akinek a nagyszülőkkel töltött gyerekkori nyarakat jelenti, vattacukorral és strandoló német családokkal a háttérben. Van, akinek a szezonális diákmunkát, az aprócska lángosos bódéban. Van, akinek a biciklizést és az útszéli dinnyézést. Másoknak pedig a gumimatraccal vízen lebegést és a fesztiválokat. Vannak az északi partiak és a déli partiak. Az egyik oldalon a tájra büszkék, a másikon a kilátásra. Vannak, akik a tó körül élnek és télen még jobban szeretik a tavat, mint nyáron. Vannak, akiknek a megélhetést jelenti a balatoni turizmus, a régióban készült bor, az egyre kifinomultabbá váló gasztronómia. A nyaralók évről évre visszatérnek, a vendéglátók mindig várják őket. De közben változik, hogy kik és miért jönnek, s hogy mivel fogadják őket.

OSSZKEP.HU

9

AZ ÖRÖK Tábláján kopott felirattal hirdető hamburgeres strandbüfé, import hekk, tengerkékre retusált tó a képeslapokon és Zimmer Frei. Zavarba ejtően ismerős életkép, szinte komfortos hangulat. A Balatont a rendszerváltás körül és az azt követő években ugyanaz az átmenetiség jellemezte, mint az egész társadalmat. Az úttörőtábor, a SZOT-üdülő már a múlté, de nem tudtuk, mi következik. A kádári Balaton után a 90-es évek kicsit káosz uralta Balatonja is bájos volt. Az Adriára vágyó, de azt megfizetni nem tudó nyaralók ki nem mondott vágyait szelíden tűrő tó szerényen viselte, hogy magyar tengernek becézzék és elhitessék magukkal, hogy tényleg csak a só hiányzik a vízből. Szerettük ezt a Balatont, ez is a miénk volt.

Az elmúlt évtizedben olyan változások kezdődtek a tó körül, melyeknek köszönhetően a magyarok „tenger-pótlékából” igazi magyar tenger vált. Immár nem egy csillogó tengerparti üdülőhely poros utánzataként kezelik, hanem egy rendkívüli adottságokkal és még kiaknázatlan lehetőségekkel rendelkező vidékként, melyet már önmagáért szeretünk. Egyre gyakrabban lehet helyi, minőségi alapanyagokat felhasználó strandbüféket találni, a balatoni zöld pedig akár külön árnyalat lehetne a jáde mellett. A tihanyi panoráma, a Badacsony, a Káli-medence valószínűtlenül romantikus ligetei tükrözik mindazt a derűt és nyugalmat, melyet az itt élők gyakran emlegetnek. A magyar vendégek újra felfedezték a tavat, és már nemcsak a kánikulában hűsölési lehetőséget nyújtó vízpart a vonzó, hanem a környék megan�nyi természeti és kulturális értéke. A globális felmelegedésnek hála pedig már a kabócákért sem kell Horvátországig utazniuk a nyaralóknak.

Bármi is történt, kitartottunk a Balaton mellett. Az autóskempingben, a vízparti szobakiadókban, a minden igényt kiszolgáló wellness hotelekben. Nem volt többre pénzünk? Megszoktuk? Sikkes? Vagy tényleg szeretjük? Talán mind igaz. A Balaton töretlenül a kedvencünk.

A MIÉNK Nehéz egységes keretbe rendezni mindazt, amit a tó magába sűrít – újabb arcát megrajzolni óriási kihívás. Az Összkép Magyar tenger sorozata a mi Balatonunkat mutatja meg. Átfogó helyzetkép helyett pillanatfelvételeket készítünk. Portrékat, rövid történeteket, hangulatképeket villantunk fel – sok kis lenyomatot, melyek egymás mellé rakva adnak ki egy egészet.

A Balatonról írni csak a Balatonnál lehet, ezért a fővárosi nyüzsgésből kiszabadulva egy kis időre mi is balatoniak lettünk. A Balaton északi partját jártuk be és beszélgettünk: borászokkal, panziósokkal, vendéglátósokkal, múzeumigazgatókkal, illetve strandvezetővel és termelői piac gazdájával egyaránt.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen az ő Balatonjuk: a mindennapokról kérdeztünk, a legnagyobb kihívásokról és a legédesebb sikerekről. Arról, ami úgy jó, ahogy van és arról is, amin változtatni kellene.

Gyakran nehezebb arról beszélni, ami megújításra szorul, hiszen mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amelyek magától értetődő módon belesimulnak mindennapjaink megszokott szövetébe: nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk azokat a megszokottól eltérő nézőpontból megközelíteni.

Kicsit a Balatonnal is így vagyunk.

10

Pedig a Balaton állandó mozgásban van. Folyamatosan keresi önmagát, keresi a helyét a magyar kultúrában, gazdaságban, a magyar turizmus térképén. Mi éppen erre a Balatonra vagyunk kíváncsiak. Merész vállalásokat, bátor kezdeményezéseket mutatunk be – inspiráló történeteket és főhőseiket. Olyan vállalkozókról írunk, akik nem félnek kérdezni és új nézőpontból közelíteni. Akik úgy veszik át a változások ritmusát, hogy közben kitartanak a saját Balatonjuk mellett, tovább gazdagítva sokszínűségét.

Minden interjúból, amit készítettünk, a Balaton szeretete, a törődő gondoskodás érződik ki. Mint a szülői szeretet, amit nem vakít el az elfogultság – a gyermek erényei és pozitív tulajdonságai mellett tisztában van azokkal a hibákkal is, amelyek gátolják, hogy kihozhassa magából a lehető legtöbbet. A Balaton lehetőség, mellyel tudni kell – vagy ha rögtön nem megy, meg kell tanulni – úgy élni, hogy arra mindannyian büszkék lehessünk.

OSSZKEP.HU

11

12

Fotó: Feelusion Photo – Molnár Bence

Sok minden hiányzik, de jó irányban haladunk – Interjú Laposa Bencével, a Balatoni Kör elnökével Szerző: Orbán Dorottya A Balaton önmagában létünk alapja. A szezon fogalma káros. A menetrend ne arról szóljon, hogy mi mikor indul, hanem arról, hogyan lehet egyik helyről a másikra eljutni. Kóla helyett háziszörpöt. A magyar tenger jövője egy badacsonyi borász teraszáról nézve.

Mi jut először eszébe a Balatonról?

A Balatonról nekem a Balaton jut eszembe. Nem a bor, nem a vitorlás, hanem maga a balatoni identitás. Nekem is pár évbe telt, mire ezt tudatosítottam magamban. A borászatban is eleinte próbáltunk valamilyen irányból közelíteni a Balatonhoz, de aztán rájöttünk, hogy nem kell, mert a Balaton önmagában az egész létünk alapját jelenti.

A Balatoni Kör is tulajdonképpen e gondolat köré szerveződött. Elsősorban nem borászok, nem éttermesek, nem vitorlázók, hanem balatoniak vagyunk – ez a lényeg. A Balaton attól csodálatos, hogy itt bármit csinálsz, annak egy mély identitás a háttere.

Hogyan fogalmazná meg a Balatoni Kör célját?

Olyan vállalkozókat fog össze, akik már hosszú évek, évtizedek óta itt dolgoznak a tó körül. Nagyobbrészt itt is élnek és a vállalkozásuk is egész évben üzemel. Helyi alapanyagokkal dolgozunk, helyi szolgáltatásokat hozunk létre, és az itt megtermett pénzt szeretnénk itt elkölteni. A célunk egy olyan körforgás beindítása, mely a világ sok táján már alapvetésnek számít. Elég belegondolni abba, hogy ha egy balatoni büfé egy nagykereskedelemtől vagy multitól vásárolja az alapanyagot, az más hatással van a régióra, mintha két faluval arrébb venné a sajtot és a sonkát. A kettő között ég és föld a különbség, és pont ez az a többlet, mely képes előrevinni a régiót, mely képes munkát és tisztességes fizetést adni az embereknek, akik aztán fogyasztóként be tudnak kapcsolódni a láncba.

Az a cél, hogy igényes dolgokat hozzunk létre, igényes környezetben. Meg tudjuk fizetni a helyi munkaerőt, normális élettér alakuljon ki. Azt hiszem, hogy a Balaton most sem áll rosszul, de még rengeteg fejlesztenivaló van. Sok a lehetőség, de ez egyben terhet is jelent, mert messze nem tartunk még ott, amit a környezetünk indokolna.

OSSZKEP.HU

13

Mi hiányzik még?

Sok minden hiányzik, de ami a legfontosabb, hogy szerintem jó irányban haladunk. Az elmúlt évben születtek izgalmas kezdeményezések, de ahhoz, hogy idáig eljussunk, először mentálisan kellett változtatni.

Nagyon összetett feladat meghatározni azt, hogy mi is kell még. Először is a szezon fogalma szerintem káros. Nyilván én is látom a saját vállalkozásunkon keresztül a számokat, hogy mikor van több vendég. Ezzel együtt azt hiszem, hogy el kell felejteni a szezont, meg kell szüntetni ezt a szót, ha tovább akarunk lépni. A Balaton fürdőturizmusának reklámozását feleslegesnek tartom, olyan, mintha a tengerbe vizet vinnénk. Ha nyár és 40 °C van, akkor az emberek reklám nélkül is elmennek strandolni, tehát erre akár egyetlen forintot is elkölteni értelmetlen.

Ugyanakkor vannak más, igényes és tartalmas lehetőségek. Ezek új célközönséget érhetnek el és nagyobb időtávot foglalhatnak magukba. A vitorlázás például már létező jelenség, de ezt az átlagember számára is elérhetővé kellene tenni. Ne csak az vitorlázzon, akinek vitorlása van, hanem az is, aki csak szeretné kipróbálni. Hogy mást is említsek, ma már szinte beszélhetünk egy termelőipiac-hálózatról. Ahogyan a multik óriásplakátokon hirdetik, hogy tizenkét helyen van üzletük a Balaton körül, hasonlóan, úgy azt is hirdetni kellene, hogy mennyi helyen van termelői piac a tó körül.

A közlekedésben meg kellene teremteni a hajó, a busz és a vonat teljes összehangolását. A menetrend ne arról szóljon, hogy mi mikor indul, hanem arról, hogyan lehet egyik helyről a másikra eljutni. Ki lehetne alakítani egy balatoni taxihálózatot a települési taxik helyett, és egységes tarifarendszerrel egy régiós rendszert létrehozni. A Balaton körül pont olyan távolságok vannak különböző borászatok, éttermek között, melyekhez már autóba kell ülni. Jelenleg saját kocsi nélkül nehezen megoldható az oda- és a hazajutás, vagy azért mert egyáltalán nincs szolgáltató, vagy azért, mert a meglévők irreális árakon dolgoznak.

14

Apróbb dolgokkal is sokat lehetne tenni. Azt szeretnénk elérni, hogy a balatoni hajók oldalán ne 60 négyzetméteres ketchupreklám legyen, hanem hogy a helyi értékekre hívják fel a figyelmet. Az irány tehát jó, de nagyon sok a tennivaló még.

Miben lenne más ez a Balaton?

Mára világos lett, hogy a „hekk és hurka”-irány nem tartható. Ez nem azt jelenti, hogy ezt el kell tüntetni, de az fontos, hogy aki idelátogat, az ne az argentin vagy ukrán hekkel azonosítsa a Balatont. Ehelyett igényes termékeket kell kínálni.

Ugyanakkor fontos az is, hogy a Balatonra ne elitista megközelítésből tekintsünk. A könnyed, laza üdülőhely jelleget még véletlenül sem akarjuk elvenni, csak legyen benne egy kis finesz, egy kis tartalom, egy kis helyhez való kötődés. Nagyon jó, hogy nyugágyakban vagy a füvön ülve fröccsöznek a parton az emberek, papucsban és rövidnadrágban. Nem az a cél, hogy luxuséttermekkel tegyük tele a Balatont, hanem szeretnénk, hogy a több évtizedes megrekedésben lévő büfékultúrában mozgás induljon be, ezért tűztük ki célul a strand gasztronómiai átalakítását. Egyre több olyan hely van, ahol már megindultak a változások. Azt gondolom, hogy az a fajta megújulás, mely Budapesten, a gasztronómiában söpört végig az elmúlt években, már itt is megjelent.

Kiknek szólnak ezek az újítások?

Mindenkinek. Meggyőződésem, hogy ami itt vendéglátás terén folyt az elmúlt évtizedekben, az egész egyszerűen vállalhatatlan. Együtt járt a vendégek becsapásával, a régió gazdasági kizsákmányolásával, és semmilyen eleme sem balatoni. Ezeknek alternatívát kell találni és meg kell győzni a fogyasztót, hogy ne hurkát és kólát egyen és igyon a strandon, hanem valami helyi terméket, háziszörppel, amit megkaphat ugyanannyi pénzért. Nekünk az a feladatunk, hogy ezeket a lehetőségeket megtaláljuk és felkínáljuk, megmutassuk, hogy máshogy is lehet.

A badacsonyi Laposa Birtok lassan húsz éve működik, mintegy 20 hektárnyi területen. A balatoni borvidékre jellemzően csak fehérborokat készítenek. Laposa Bence kötődése kettős: édesanyja badacsonyi születésű, a borkészítés szeretetét pedig édesapjától örökölte. Habár Bence Budapesten született, 2005 óta ő vezeti a birtokot, és már elképzelhetetlennek tartja, hogy máshol éljen.

OSSZKEP.HU

15

16

Egész évben Balaton Szerző: Orbán Dorottya, Saffer Zsuzsanna

AZ ÖSSZKÉP MAGAZIN BALATONFÜREDEN JÁRT, HOGY KIDERÍTSE, LEHET-E EGÉSZ ÉVBEN BALATON. A Balatonnal kapcsolatban az elmúlt évtizedekben megszokottá vált szezonban gondolkodni. A tanév vége után a táborokba vagy nagyszülőkhöz utazó gyerekseregek nyitották a nyár első turnusát, majd az augusztus 20-i ünnepet követő héten már a vonaton ülve bámultuk az elsuhanó tavat. Nemcsak a nyártól búcsúztunk, hanem a Balatontól is, mintha a tó ősztől nem üzemelne, mintha eltűnne a térképről tíz hónapra.

ÖRDÖGI KÖR „Nyáron nagyon meleg van…” – szól a dal, és ha meleg van, a vízparti üdülőhelyek gyakorlatilag maguktól működnek. A vendéglátósok túlnyomó része ezért arra rendezkedett be, hogy az időjárástól függően július elejétől augusztus végéig, hatvan−nyolcvan napban szolgálja ki a nyaralókat, majd lehúzza a rolót. Ha pedig így tesz, akkor a vendégnek valóban nincs oka tovább maradni, visszatérni.

Ha vendég nincs, a vendéglátósnak nem éri meg kinyitni. Nem érdemes azon gondolkodni, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb, mindenesetre a szezon olyan üzleti mintákat és fogyasztói szokásokat szilárdított meg, melyek ezeket a folyamatokat erősítették tovább. A keresleti oldalon fel sem merült, hogy milyen lehetőségeket tud nyújtani egy őszi vagy téli Balaton, a kínálati oldalon meg talán a kudarctól való félelem miatt nem mertek letérni a járt útról.

A SZEZONT EL KELL FELEJTENI Az „egész évben Balaton”-koncepció sokáig elvetemült és teljes mértékben szokatlan, majdhogynem eretnek gondolatnak számított. Távoli, talán majd egyszer megvalósuló képként lebegett a balatoni horizonton. Pedig a szezon fogalma az elmúlt években érezhetően megfakult, hiszen egyre rövidebb időszak alatt kell megtermelni a téli betevőt, és egyre nagyobb a kontraszt a pörgős nyári hónapok és az év többi része között.

Kezdeti óvatos tapogatózásként a szezon meghosszabbításával próbálkoztak és próbálkoznak sokan ma is – elő- és utószezonban kínált kedvezményekkel és különféle rendezvényekkel üzenik a turistáknak, hogy a Balatonra nem csak a nyári melegben érdemes ellátogatni. A gyökeres, a gondolkodásmódra is ható változás azonban sokáig váratott magára. Persze számos szállodát és éttermet találunk, melyek hosszú évek óta az egész éves nyitvatartás jegyében működnek, például a OSSZKEP.HU

17

balatonfüredi Borcsa étterem, de a szezon és a szezonban való gondolkodás makacsul tartja magát.

Talán hiányzott az a bátorság és lendület, ami ahhoz kell, hogy másként közelítsünk meg valamit, amit évtizedek óta adottságként kezelünk.

A Balatoni Kör és a velük együtt dolgozó-gondolkodó vállalkozók jelenthetik azt a kritikus tömeget, ami képes elég hangosan kimondani, hogy de igen, lehetséges az egész évben Balaton! Részben azért, hogy a balatoni turizmus és vendéglátás egyre több vállalkozásnak nyújtson biztos megélhetést, részben pedig azért, mert a Balaton ennél többet érdemel. Adottságai a Genfi- vagy a Garda-tóhoz teszik, tehetik hasonlatossá. Ehhez pedig az első lépést a szezon fogalmának újragondolása vagy akár eltörlése jelenti. „A szezon fogalma szerintem káros” – vallja Laposa Bence, a Balatoni Kör elnöke. „Meg kell szüntetni ezt a szót, ha tovább akarunk lépni.” Köteles Zsolt, a balatonfüredi Horváth-Ház Étterem és Borkereskedés vezetője provokatív, nehezen értelmezhető kifejezésnek tarja a szezont: „Én a kezdetektôl tizenkét hónapra alkalmazok mindenkit. Egész évben szeretnénk mûködni, egész évben adunk fizetést, tehát egész évben szükségünk van bevételre. A szezonban való gondolkodás viszont azt jelenti, hogy mindenki egyszerre akar mindent. Mintha egy nagy szekrényt akarnánk egy kisebb ajtón átvinni” – teszi hozzá.

Dobai András, a balatonfüredi Kredenc Borbisztró tulajdonosa és a Balatoni Kör tagja szerint a példamutatás lenne a lényeg. „Megmutatni, hogy négy évszakban is lehet üzemeltetni balatoni vendéglátást. Megmutatni, hogy nem kell feltétlenül a meglévô sztenderdekben gondolkodni. Ezek arra jók, hogy a nyári nagy turistadömpinget kiszolgálják, de arra teljesen alkalmatlanok, hogy a további három évszakban elegendôt nyújtsanak az idelátogatóknak.”

SZEMBEN AZ ÁRRAL Tagadhatatlan, hogy az iskolai vakáció, illetve a nyári meleg egyértelműen kijelöli azt az időszakot, amikor a legtöbben látogatnak a magyar tengerhez. A balatoni fürdőturizmus létjogosultságát semmi sem vonhatja kétségbe, de új kezdeményezések szükségesek ahhoz, hogy a Balatont egész évben élvezhessük.

Azok az úttörőnek számító vállalkozások, melyek vállalják az egész éves működést, Dobai szerint gyakran a saját egzisztenciájukat is kockáztatják, ugyanakkor szükség van rájuk, hogy a változások elinduljanak. A bátor és kezdeményező vendéglátósoknak is nyilvánvaló, hogy télen nem lehet ugyanolyan forgalmat bonyolítani, mint nyáron. Előfordul, hogy a nyári bevételhez kell nyúlni és az is gyakori, hogy több lábon állva lehet csak kihúzni.

Mégis, mindannyian azt vallják, valamennyire megéri nyitva tartani egész évben. „Leginkább azért jó a téli nyitvatartás, mert a jelenlegi munkaerôhiányban képesek vagyunk átteleltetni a dolgozókat. Ennek köszönhetôen nem úgy kezdôdik a március, hogy szakembereket kell vadásznunk” – mondja Szöllősi Tamás, a balatonfüredi Vitorlás Étterem tulajdonosa. Hasonlóan vélekedik Köteles Zsolt: „Az a helyzet, hogy a téli nyitvatartáshoz szükség van külsô finanszírozásra – más vállalkozásokból is kell néha átcsoportosítanunk. De közben nyolc–tíz embernek biztosítunk éves szinten munkát.”

18

A szezon elfelejtése részben megoldást nyújthat a most jellemző szakképzett munkaerő hiányára, hiszen így állandó megélhetést biztosít az ott dolgozóknak, még akkor is, ha a nyári hónapokban több alkalmazottra van szükség. „Persze a nyitvatartás mögött van egy adag lokálpatriotizmus is. Ha azt akarjuk, hogy itt legyen valami a nyári szezonon kívül is, akkor meg kell adnunk a lehetôséget erre” – teszi hozzá Szöllősi Tamás.

Az egész éves működés azt is jelenti, hogy alkalmazkodni kell a meglévő körülményekhez és az üzleti modellt is ehhez kell igazítani. Nem feltétlenül kell nagy gépezetként működő, óriási kiszolgálásban gondolkodni, ha nincs hozzá felszereltség és elég ember. A megkérdezett vendéglátósok egyetértettek abban, hogy a lényeg a hozzáadott érték – az, hogy amit nyújtani tudnak, azt színvonalasan tegyék. „A koncepciót mindig a lehetôségekhez kell igazítani. A téli vendéglátásnak is megvan a maga szépsége.

Jobban oda tudunk figyelni a vendégekre, és ezt ôk is érzik. Nagy a kontraszt: kint téli vacak idô, bent viszont kedves, meleg és családias a légkör” – meséli Dobai.

A változáshoz fejlesztések szükségesek, a fejlesztésekhez pedig egy ezt biztosító intézményi környezet. A jó példával szolgáló, alulról induló kezdeményezések elengedhetetlenek, de nem biztos, hogy elegek ahhoz, hogy áttörést hozzanak. „Olyan támogatásra lenne szükség, mely ösztönzi a vállalkozókat az egész éves nyitvatartásra” – mondja Szöllősi. Ez hosszú távon mindenkinek jó lenne, hiszen a kiszámíthatóbb, állandó forgalommal máshogy lehetne tervezni. A berögzült szokások, a biztos és könnyű nyereség azonban még nagy akadályokat jelent. „Sajnos még jellemzô a régi bevált módszer, a turisták kizsákmányolása. Vannak olyanok, akik a nyári hónapokra kinyitnak, majd szeptemberben összecsomagolnak, és egy nejlonnal lefóliázzák az üzletet. Egyszerûen kiaknázzák a város jó hírét, lefölözve a hasznot, és nincs hozzáadott értékük” – teszi hozzá.

SZÁLLODAI MINIUNIVERZUM ÉS AMI KÖRÜLÖTTE VAN Az egész éves nyitvatartás kapcsán a balatoni szállodák sajátos helyzetben vannak. A vendéglátóhelyekhez és panziósokhoz képest eddig is kevésbé függtek a szezontól, mivel könnyebben tudnak házon belül is olyan szolgáltatásokat kínálni, ami vonzóvá teszi őket mind a négy évszakban. Ezért a többieket némileg megelőzve tudnak az egész éves nyitvatartás úttörői lenni.

Ennek kettős hatása lehet a szálloda körül működő vállalkozásokra nézve, legyen szó étteremről, kávézóról vagy ruhaboltról. Sok hotel törekszik arra, hogy önmagában is teljes mikrovilágként működjön – féltékenyen őrzik a vendégeket, s igyekeznek minden szolgáltatást házon belül is elérhetővé tenni.

Az egész évben vonzó szolgáltatásokkal rendelkező hotelek azonban sokat lendíthetnek is a környező vállalkozások helyzetén, egész évben vendéget biztosítva számukra. Így történt a balatonfüredi

OSSZKEP.HU

19

Silverine Lake Resort Hotel esetében is. „Az »egész évben Balaton« kezdetektôl fogva célunk volt, de tíz évvel ezelôtt, amikor megnyitottunk, nagyon furcsán néztek ránk” – meséli Rádóczy Andrea, a hotel tulajdonosa. A szállodakomplexumhoz apartmanok és üzlethelyiségek is tartoznak, melyekre eleinte nehéz volt vevőket találni. Az üzlethelyiségeknél minimum tíz hónapos nyitvatartási időt kötöttek ki, amit nagyon nehezen fogadtak el. Ma már senki sem zár be, a kávézók, éttermek és üzletek egész évben nyitva vannak. „Összességében az itteni mikrokörnyezet nagyon alkalmazkodott hozzánk.” Rádóczy Andrea elárulta, hogy a január 3. és február 15. közötti időszak még mindig problémás. Még több környező vállalkozásnak át kell állnia gondolatban arra, hogy újév után sem kell bezárni, mert akkor is van érdeklődés. „Én hiszek benne, hogy egy-két éven belül már senki nem fog bezárni Füreden januárban, mert ôk is érezni fogják, hogy ki kell nyitni, és így tovább tudjuk egymást erôsíteni.”

Balatonfüred ebből a szempontból úttörő, szerencsés helyzetben van. A Balaton nyugati csücskénél, Gyenesdiáson és Keszthely környékén még hosszú út vezet az egész éves nyitvatartáshoz. A diási Wellness Hotel Katalin egész évben nagy kihasználtsággal működik, de a környező vendéglátóhelyek és szolgáltatók egyelőre nem tudják vagy nem akarják követni a példáját. „Az átlagos fôszezonhoz képest nálunk egy hónappal korábban kezdôdik és egy hónappal tovább is tart a nyári csúcsidôszak” – mondja Galló Zsolt, a hotel marketingvezetője. „Nyáron sokan a Balaton miatt jönnek hozzánk, de a helyi és a környezô strandokon késôbb indul be az élet, júniusban még nem találni nyitva tartó büfét.”

A szálloda ősztől tavaszig főleg a hétvégén fogad sok vendéget, akik elsősorban a szálláshely és a házon belüli szolgáltatások miatt jönnek. Ebben az időszakban a Balaton vagy Gyenesdiás nem jelent vonzerőt: „Ha kilépünk a szállodából, gyakorlatilag nincs mit csinálni.” Zsolt szerint jó lenne, ha még több magas színvonalú szállás-, illetve vendéglátóhely működne Gyenesdiáson és környékén, melyek egész éves nyitvatartásra rendezkednének be. A négy évszakos Balaton térképén Gyenesdiás és környéke még nem szerepel. Ezen kellene változtatni.

20

A KEVESEBB TÖBB Az egymást erősítő összefogás mellett a különféle rendezvények jelentenek komoly húzóerőt. Az „egész évben Balaton”-elképzelés megvalósulásához az is nagyban hozzájárulna, ha a programok időben jobban eloszlanának. Ezek egyelőre a nyári időszakra koncentrálódnak, pedig a köztes hónapokban nagyobb hozzáadott értékük lenne. Balatonfüreden például egész nyáron egymást érik a különböző kulturális, sport- és gasztronómiai fesztiválok. „Én annak a híve vagyok, hogy a kevesebb több, de azt jól kell megszervezni” – mondja Dobai András. Úgy véli, a hagyományos nyári rendezvényeken kívül – mint a Kék Szalag hétvége, a Reformkori hétvége és az Anna-bál – júliusban és augusztusban nem érdemes mást szervezni, inkább májusra és szeptemberre kellene fókuszálni a programokat. „A nyáron megspórolt pénzeket erre lehetne fordítani. Miért kell például nyáron a hatvan fokban sportnapot szervezni? Lezárják az egész várost, csak teher mindenkinek.”

Köteles Zsolt szerint nyáron Balatonfüredre hozni egy rendezvényt nem érdem, hanem óriási felelősség. Egyetért azzal, hogy ezeket a programokat inkább a nyár előtti és utáni hónapokban kellene elosztani. „Idén már novemberig látok különféle rendezvényeket, ami nagyon jó. Ezt az utat kellene még jobban kitaposni.”

OSSZKEP.HU

21

WELLNESS HOTEL KATALIN A gyenesdiási Hotel Katalin családi vállalkozás, ami 1989-ben indult szobakiadással, a szomszédos Vonyarcvashelyen. A kb. harmincöt fő fogadására alkalmas családi házat idővel kinőtték, s a 2000-es évek elején Gyenesdiáson építkeztek, kezdetben panzió és apartmanházak épültek, majd az Új Széchenyi Terv révén 2007-ben wellness szállodává alakultak át. Folyamatos fejlődés és megújulás jellemzi az elmúlt huszonhét évet – a család nyitotta meg például a kistérség első kerékpárkölcsönzőjét. Míg a 2000-es évek közepéig szinte kizárólag német vendégeik voltak, mára főként a magyar kisgyerekes családok jelentik a törzsközönséget, köszönhetően a hotel család- és gyermekbarát profiljának. Azt vallják, hogy az együtt töltött idő öröme a legfontosabb, ennek megfelelően náluk nincs gyerekmegőrző – azokat várják, akik tényleg a gyermekükkel szeretnék tölteni a nyaralást.

HOTEL SILVERINE LAKE RESORT A balatonfüredi wellness hotel családi vállalkozásként működik, közel tíz éve. A négycsillagos szállodakomplexum a Balaton partján, a füredi yachtkikötő szomszédságában áll, az egykori hajógyári szerelőcsarnokok és hangárépületek helyén. Az ötletes építészeti megoldásoknak köszönhetően az épületek nem zárják el a tavat a turisták és a helybéliek elől sem – a mediterrán belső korzó immár a füredi nevezetességek sorába tartozik. Törzsközönségét főként magyar vendégek alkotják.

KREDENC BORBISZTRÓ A balatonfüredi Kredenc Borbisztró családi vállalkozás, a tulajdonos házaspár régi álma volt egy ilyen vállalkozás elindítása. 2010-ben Budapestről a Balaton partjára költöztek és megnyitották a bisztrót. Azóta egész évben nyitva tartanak, a borokon és harapnivalókon kívül koncertekkel várják a vendégeket. Dobai András a Balatoni Kör tagja.

VITORLÁS ÉTTEREM A balatonfüredi Vitorlás Étterem eredetileg a XIX. században épült és hajóépítő-műhelyként működött, a balatoni vitorlázás bölcsője. Jelenlegi tulajdonosai 2011-ben vásárolták meg, majd több szakaszban újították fel, megtartva a hely eredeti báját. 2012 márciusa óta az év 363 napján nyitva vannak.

HORVÁTH-HÁZ ÉTTEREM ÉS BORGALÉRIA Az étterem abban a 220 éves épületben található, mely 1825-ben az első Anna-bálnak adott otthont. A tulajdonos 2004-ben vásárolta meg a pincét, majd a reformkori városközpont fejlesztésével párhuzamosan felújításokba kezdett. Az étterem 2013-ban nyitott meg, 2014 óta pedig egész évben várják a betérőket.

22

„Nekem a balatoni nyár egyenlő a munkával” – portré Varga Jánosról, a balatonfüredi Borcsa étterem tulajdonosáról Szerző: Orbán Dorottya Hétköznap kora délután, Balatonfüred. Rekkenő a hőség, csak a vízparton frissebb kicsit a levegő, a nyaralók többsége a strandon pihen. A Tagore sétányon ilyenkor még csak néhányan lézengenek.

Aki erre jár, rögtön meglátja az Esterházy Strand bejárata mellett, sárga betűkkel hirdetett Borcsát, a város egyik legnagyobb és legismertebb éttermét.

Nem mintha sok hirdetésre lenne szüksége, hiszen a vendéglátóhely az elmúlt három évtizedben a sétány – és Füred – szerves részévé vált. A tulajdonos, Varga János szemtanúja volt mindannak, ami Balatonfüreden történt az utóbbi harminc-negyven évben.

ALKALMAZKODNI KELL A TRENDEKHEZ 1969 óta él a városban, és mint mondja, nem is igazán tudja, milyen az a balatoni nyár, mert vendéglátósként neki egyet jelent a munkával. Az étterem 1984 júniusában nyílt meg, öt, napernyős asztallal. „Eredetileg hatot rendeltem, de nem fért be végül, kicsit elszámoltuk magunkat.” Minden évben egy kicsit bővítették a helyet, az ezredfordulóra már kétszáz asztaluk volt. Hozzáteszi, hogy azok voltak a legszebb évek. A rendszerváltást követő évtizedben drasztikus változás ment végbe a turisták összetételében. Korábban a nyaralók akár 70%-át a külföldiek jelentették, ez az arány azonban a 2000-es évekre megfordult, mostanra pedig már csak ötödét teszik ki az összes vendégnek. A magyarok vis�szahódították a Balatont. „Más is változott.” – mondja. „Érezhetôen késôbbre tolódott az ebéd és a vacsora ideje is, mintha mi is délebbre kerültünk volna. Most a legnagyobb kihívás a szakképzett munkaerô hiánya.”

OSSZKEP.HU

23

SZEZONON TÚL A Borcsa elhelyezkedéséből fakadóan egészen sajátos étterem. Terasza nyílik a sétányra az egyik oldalon, és a strandra a másik oldalon. Vizes fürdőruhában futkározó gyerekek és a Tagoréról betérő vendégek gyakran egyszerre jelennek meg. A rendezvények, esküvők sem ritkák, talán ez a szokatlan összhang adja a hely báját. Ősszel és télen persze nagyon más a hangulat. A hétköznapok csendesek, ezt az időszakot valahogy ki kell húzni, főleg az alkalmazottak szempontjából. „Meg kell tartani a felszolgálókat, a szakácsokat, hogy tavasszal ne a kereséssel kelljen kezdeni. Közben a munka jóval kevesebb és a bevétel sem ugyanaz.” Ilyekor a nyári forrásokhoz nyúlnak. Azt is elmeséli, hogy az ezredforduló környékén egy-egy álláshirdetésre akár harminc-negyven ember is jelentkezett, mostanában szinte kutatni kell a munkaerőt. A téli hónapok is mások, régebben a korcsolyázók miatt szinte nyári tömeg volt a strandokon, az elmúlt években azonban már nem fagy be a Balaton. De azért nagy panaszra nincs ok. Az októberi hétvégéken például nagyon sokan vannak, ez Balatonfüred kiemelt helyzetének és az utóbbi időszakban történő városfejlesztésnek is köszönhető.

FOLYAMATOS NYOMÁS Az ebéden már túl vagyunk, a vacsorához még korán van. Az étterem most egészen nyugodt, de pár asztalnál most is ülnek, a strand felől mindig betér egy-egy éhesebb társaság egy pizzára. A felszolgálók nem pihennek, szállítók érkeznek. Amikor a szabályozásokról és ellenőrzésekről kérdezzük, sóhajt. „Ha betartjuk a szabályokat, akkor nincs baj. De a szezonális viszonyok mellett ez nem egyszerû.

Nincs olyan nap, hogy ne gondolnánk arra, hogy éppen ki jön, honnan, és milyen hibát talál.” Nem kell nagy dolgokra gondolni: egy elcserélt műszak is gondot okozhat az ellenőrzésen, vagy az, hogy men�nyi hely van az öltözőben, miközben télen feleannyian sem dolgoznak, mint nyáron.

Miközben beszél, szemével pásztázza az éttermet, figyel, mindenhol jelen van. Látszik, hogy a Borcsa az ő gyermeke, egyszerre maga előtt látja a kezdeteket az öt asztallal és a jelenlegi hatalmas teret, a több tucat embert foglalkoztató gépezetet. „Nekem ez a balatoni nyár, nekem ez a Balaton.”

24

Nekem a piac szerelem – a Hévízi Termelői Piacról mesél alapítója, Benkő Lajos Szerző: Saffer Zsuzsanna A Hévízi Termelői Piac 2010-ben, egy zimankós januári napon nyitotta meg kapuit, amikor a szél vízszintesen vitte a havat. Hat árussal kezdték, egy hónapon belül százan lettek. Most már alkalmanként száznál több árus és több ezer ember jön össze a nagyparkoló mögött.

A piacot Benkő Lajos indította és vezeti a mai napig. „Régi kereskedô vagyok, a feleségemmel sok éven át piacoztunk. A kiépített kapcsolatrendszer jelentette a hévízi piac alapját is.” A termelői piac elindítása előtt tizenhat éven át üzemeltetett „hagyományos” piacot Hévízen, ezt azonban bezárta az akkori önkormányzat, és több évet kellett várni az újrakezdésre.

JÓL KIBESZÉLIK A VILÁG DOLGAIT Három piacnap van: kedd, csütörtök és szombat. A megszokottal ellentétben, délután. „A csütörtök délutáni piac a mi újításunk, Magyarországon sehol nem volt még ezelôtt ilyen” – meséli Benkő Lajos. „A Hévízre látogatók közül sokan járnak kezelésekre, fôként délelôtt, és szombaton is. Az itt dolgozók sem tudnak délelôtt jönni. Az ô kedvükért vezettük be a délutáni piacot, ami egyébként a leglátogatottabb piacnap lett.”

A hévíziek eleinte tartózkodóak voltak, de a szombati piac idővel a helybéliek kedvelt találkahelye lett. „Sokszor észrevettem, hogy megállnak egy-egy stand elôtt, s már régen nem vásárolnak, hanem beszélgetnek. Nemcsak nôk, hanem férfiak is, akiket a feleségük leküldött valamiért, és vásárlás közben jól kibeszélik a világ dolgait. A szobakiadással, vendéglátással foglalkozók nagy örömmel fogadták a piacot. Ez a piac messze nem csak a kereskedelemrôl szól. Ez egy program, egy találkozóhely, közösségi tér.”

OSSZKEP.HU

25

A termelői piac sikerében meghatározó szerepet játszik a hévízi turizmus. Főként az odalátogatók tartják el a piacot, a turistáknak, különösen a külföldieknek, jobban el lehet adni a kézműves termékeket is. „Kevés magyar turista engedheti meg magának, hogy kézmûves terméket vásároljon. Nyilvánvaló, hogy a kézzel faragott kismozdonynak egész más ára lesz, mint a fröccsöntött, Kínában készült mûanyagnak.”

SZÁMÍT A MELLÉKES A piacon az élelmiszerek és a kézműves tárgyak mellett régiségeket árulnak. „Ez nem olyan, mint a nagykanizsai vasárnapi piac, ahol használt biciklit lehet árulni – ez egy irányított bolhapiac. Nem Seuso kincsekre kell gondolni, hanem olyan régi tárgyakra és eszközökre, amelyek nosztalgikus hangulatot árasztanak.” Ma 900 árus van, közülük alkalmanként – rotálódva – 100-120 jön el. Döntően környékbeliek, de vannak, akik messzebbről jönnek, például az Őrségből vagy Kaposvárról.

Közülük sokaknak ez a piac adja az egyetlen megélhetési forrást. „Többen mesélték, hogy a 2008-as válságot követôen az égig szöktek a törlesztôrészleteik, a kiegészítô kézmûves tevékenység mentette meg ôket.”

ITT CSAK EGYSZER LEHET HIBÁZNI A hévízi piac ma már jól megy, az indulás azonban nem sikerült volna önkormányzati támogatás nélkül. Az árusok jelképes összeget, 100 Ft-ot fizetnek az áruhely négyzetméteréért. Összehasonlításként, a tihanyi termelői piacon 1000 Ft-ba kerül egy négyzetméter. „Ez csak egy jelképes összeg – én nem ebbôl akarok meggazdagodni. Nekem a piac szerelem.” – mondja Benkő Lajos.

A piac működését szigorú szabályok határozzák meg, nem árulhat akárki, akármit és akárhogyan. „Nem engedhetem meg, hogy ételmérgezés induljon ki a piacról, engem megölnének a szobakiadók. Hévízt mindenki ismeri Európában. A mi érdekünk, hogy betartsunk minden elôírást – jobban is, mint ahogy azt a hatóság kéri. Például volt olyan, hogy valaki egyszer, majd kétszer mûanyag kesztyû nélkül árulta a sajtot. Végül elbúcsúztunk tôle. Itt csak egyszer lehet hibázni.”

A legfontosabb szabály, hogy saját terméket áruljon mindenki – éppen az a lényeg, hogy a fogyasztó közvetlenül a termelőtől vásárolhasson. Nem engednek be viszonteladókat és kereskedőket. „Több mint harminc évnyi vásározási gyakorlat van a hátam mögött. Engem nehéz megvezetni, de ha mégis bizonytalankodom, a népmûvészeket kérem, segítsenek eldönteni, valódi-e a termék. Ha még így sem vagyok biztos a dolgomban, megkérem az illetô árust, hogy tartson rövid bemutatót. Ott úgyis minden kiderül.”

26

„Sok gyerek itt tanul meg biciklizni” – Somlyódy Zsuzsa nénivel beszélgettünk a köveskáli KerékBárban Szerző: Orbán Dorottya

Köveskált ma már nemcsak a Káli-medence egyik gyöngyszemeként, hanem valóságos kulináris paradicsomként tartják számon. Az alig 400 állandó lakost számláló településen ugyanis gomba módra jelentek meg a jobbnál jobb éttermek, fogadók és borászatok. A sikeres gasztrotörténeteken túl azonban van más is. Ezúttal nem egy klasszikus vendéglátóhelyre látogattunk el, hanem a falu egy másik, méltán híres nevezetességét kerestük fel: a KerékBár biciklis pihenőt.

OSSZKEP.HU

27

LEGYEN MINDENKIÉ!

Itt találkoztunk a tulajdonossal, Somlyódy Zsuzsa nénivel. Budapesten dolgozott vegyészmérnökként, ma már nyugdíjas. Főállású nagymama, hamarosan az ötödik unoka is megérkezik a családba. „A Balatonról nekem a gyerekeim gyerekkora jut eszembe. Velük a déli parton nyaralgattunk, mert be lehetett sétálni a vízbe, nagy csapatban, mint a kis libák.” Ahogy a gyerekek nőni kezdtek, Zsuzsa néni és férje szerettek volna egy nagyobb házat, hogy kényelmesen tudjanak nyaralni. Négy éven át keresgéltek, míg ráleltek egy köveskáli házikóra. „Szerettünk volna romantikus házat, nádfedelest, legyen Balaton, meg hegy is, legyen falu vége, meg gyümölcsös is…” – meséli. Eleinte csak nyaralni jártak le, egyre nagyobb baráti társaságokkal. Később megvették a szomszédos telkeket is és a ház mögötti mandulaligetet. A kertből gyakran látta a környéken bicikliző, árokparton pihenő, fáradt turistákat. Így álmodta meg a helyet, ahova a bringások betérhetnek egy szörpre és egy zsíros kenyérre. Zsuzsa néni egyébként sosem tanult meg biciklizni, azt mondja, nincs is hozzá érzéke.

HÁBORÍTATLAN NYUGALOM ÉS AKÁCSZÖRP A pihenő 2010-ben nyitott meg, azóta minden nyáron várja a biciklizőket. Nem a hagyományos értelemben vett vendéglátóipari létesítmény, Zsuzsa néni nagyrészt azt kínálja, ami a birtokon megterem.

A legújabb kedvenc az akácszörp, tavasszal gyűjtik be a virágokat, elkészítik, majd lefagyasztják. Van zsíros, körözöttes és padlizsános kenyér is, levesek és sütemények. „Néha besegít a lányom, de egyébként mindent egyedül csinálok. Nem tudom, meddig bírom, de most még jó ez.” Mai napig ragaszkodik ahhoz, hogy mindent ő készítsen, a vendégekkel ő beszélgessen. A kert a falu végében fekszik, hátul kilátással a Káli-medence dűlőire, az itt pihenők számára gyakorlatilag megáll az idő, ide nem csak beugranak a vendégek. A felnőtteket színes nyugágyak várják a diófa alatt, a gyerekek pedig szabadon futkározhatnak a mandulásban. Aki egyszer erre jár, biztosan visszatér. „Van olyan család, amelyik minden évben jön, eleinte egy fiatal pár, aztán jöttek a gyerekek, egy, kettô, most már három is. Sokan közülük itt tanulnak meg biciklizni.”

GASZTROFALU KÖVESKÁL? Köveskál népszerűségének nem mindenki örül felhőtlenül. „Azt hiszem, kezd túl sok lenni.” A falubelieknek már a parkolás is gondot okoz, nyaranta gyakran minden porta előtt turisták autói állnak.

Előfordul, hogy éjszakánként egy-egy rendezvény miatt nem lehet aludni. Ugyanakkor a sok vendég sokaknak nyújt munkalehetőséget, manapság könnyebb elhelyezkedni. A helyiek igyekeznek összetartani, a látogatók növekvő száma ellenére is megőrizni a közösség együttműködését. Működik a cserekereskedelem, mint régen, mindenki azt adja, amije van. „Engem elfogadnak, kedvelnek, pedig bebíró vagyok, azaz nem ôslakos. Ha szükségem van valamire, segítenek, én is része vagyok a helyi körforgásnak. De kicsalogatni nem tudtam ôket a ligetbe. A helyiek nem járnak ide, hiába próbáltam programokat, koncertet szervezni, nem érzik magukénak.”

Zsuzsa néni a KerékBárral együtt ma már igazi hírességnek számít. Televíziós műsorba is hívták, de ő ragaszkodott ahhoz, hogy a helyszínen forgassanak, így végül nem készült el a műsor. „Nem viszem le a partra a zsíros kenyeremet. A hely szelleme, a környék az, ami különlegessé teszi az egészet, ez csak itt mûködik.”

28

A strandolás díszlettervezői – pillanatkép a keszthelyi Városi strand mindennapjairól Szerző: Saffer Zsuzsanna Mitől lesz igazán jó egy balatoni strand? Hogyan telnek egy strandvezető mindennapjai?

A keszthelyi Városi strandon jártunk.

A keszthelyi „Balaton-part” a pavilonsorral, a mólóval és a szigetfürdővel a helyiek kedvence, akik békésen és nem titkolt büszkeséggel tűrik, hogy nyaranta az idelátogatók is birtokba veszik. Vasárnap délutáni séták, első randik és nyáresti koncertek örök helyszíne. Az önfeledt balatoni fürdőzéseknek pedig a Városi strand biztosít méltó díszletet.

OSSZKEP.HU

29

„Évek óta május elsején nyitunk, ez a hivatalos balatoni szezon kezdete” – mondja Csendes Antal, a keszthelyi strandok vezetéséért felelős Városüzemeltető Nonprofit Kft. ágazatvezetője. Belépőjegyet csak az iskolai szünet kezdetétől kell venni, ekkor indul az igazi nyári csúcsidő. „Korábban nemigen van értelme, szinte kizárólag a helyiek jönnek. A horgászati tilalom is ekkortól érvényes” – teszi hozzá Vincze Andrea, a strand helyettes vezetője.

SZEPTEMBERTŐL MÁJUSIG A HALAKÉ A TEREP Keszthelyen három strand van, mindegyiknek kicsit más a profilja, így a vendégköre is. A Városi strand nyüzsög, itt van a legtöbb szolgáltatás, ide jön a legtöbb turista, ez a fő strand. A nosztalgikus hangulatú Helikon inkább a helyieké. A legújabb, 2008-ban kialakított Libás strand a kisgyerekes családok kedvence és a szomszédos Phoenix vitorláskikötő miatt a vitorlás közösség törzshelye. „A Városi strandon a magyar vendégek vannak döntô többségben. Igaz, idén több külföldi szót lehet hallani, mint tavaly.” Hivatalosan 3300 vendéggel van teltház, amit tavaly néhány alkalommal sikerült elérni. „Becsapós, mert most is úgy tûnik, hogy sokan vannak, de a játszótéren túl alig lézengenek. A Városi strand elölrôl, a Pavilonsor felôl töltôdik fel, hiába van közelebb az ingyenes parkoló a hátsó bejárathoz. Ott malmoznak a pénztárosok, itt hosszabb sorban állás van.”

A Városi strand egyik különlegessége az 1864-ben épült szigetfürdő. Andrea elmondása szerint a helybéli vendégek közt külön csoportot alkotnak azok a családok, akik generációk óta ide járnak fürdeni. „A szigetfürdôre járni, sikk. A sokéves szokásjog szerint mindenkinek megvan a maga padja, s kabinhoz jutni sem egyszerû” – meséli nevetve.

A legtöbb balatoni strand a május 1-től augusztus 31-ig tartó időszakban működik hivatalosan kijelölt fürdőhelyként. Ez egy jogi kategória, ami lényegében azt jelenti, hogy a kérdéses területen adott időszakban nem lehet horgászni. A strand azonban az év többi részében is nyitva van: „télen is be lehet jönni, például nagyokat sétálni, vagy vannak padok, amiken jólesik ücsörögni”, igaz, a szolgáltatásokat, mint a mosdó és a zuhanyzó, csak a fürdőszezonban lehet igénybe venni.

KÉT VÁLLRA OSZTOTT FELELŐSSÉG A keszthelyi strandok üzemeltetésével kapcsolatos kérdésekben megoszlanak a hatáskörök a tulajdonos önkormányzat és a működtető cég között, bár ezeket sokszor nehéz élesen elkülöníteni. „A belépôjegyek és a helyi lakossági bérletek árának kialakítása például egyértelmûen a képviselô-testület hatáskörébe tartozik, a strand területén lévô büfék bérleti díjának meghatározásában azonban szabad kezet kapunk, az piaci alapon megy” – meséli Antal.

Az új szolgáltatások bevezetéséért és az egyéb infrastrukturális fejlesztésekért közösen felelősek, de itt sem könnyű egyértelmű határokat húzni. Többnyire helyzetfüggő: vannak olyan beruházások, amelyek a cég saját forrásaiból valósulnak meg, de a pályázati lehetőségek többségében az önkormányzat mint tulajdonos számára adottak. „Erônkhöz mérten próbálunk minél többet visszaforgatni a strandok fejlesztésére. Ebben az évben 13 milliós beruházással óvodások és mozgássérültek részére

30

mosdóhelyiséget alakítottunk ki. A szigetfürdô renoválásra szoruló tornyát is saját forrásból erôsítettük meg, de ez csak ideiglenes megoldás. A teljes körû felújításhoz az önkormányzat biztosítja a keretet.”

HATÓSÁG ÉS HATTYÚK A szigorú szabályok sok nehézségeket okoznak. A 2008-ban lezajlott szakhatósági bejárás eredményeként született meg az a határozat, ami előírja, hogy mettől meddig tart a fürdőterület, hány darab bója kell és hova, stb. Ezt újítják meg minden évben. Emellett évi négy alkalommal van vízmintavétel, továbbá több spontán vízrendészeti ellenőrzés is várható. „Az ÁNTSZ is ki szokott jönni nyaranta legalább egyszer, hogy ellenôrizzék az ezerféle elôírást, a WC-k mûködésétôl kezdve a vízimentô szolgálatig.

A Városi strandra például három vízimentô van elôírva, akiknek itt kell ücsörögnie akkor is, ha csak tíz vendég van” – részletezi Andrea.

A hattyúk is komoly kihívások elé állítják a strand vezetőit. „Bár elsôre banálisan hangzik, de nagyon megkeserítik az életünket.” A jogszabályok szerint állatot a strandra bevinni tilos, vagyis nemhogy kutya, de még egy aranyhal sem fürödhet a Balatonban. A hattyúkkal azonban nem tudnak mit kezdeni. A fürdőzők két táborra oszlanak: van, aki eteti őket, hiába tilos; mások viszont nem szeretik, ha közel mennek. „Állatvédôktôl is kértünk tanácsot, de sokra nem jutottunk. Küzdünk, szenvedünk velük, állandóan hajtjuk ôket vissza a vízre” – meséli Andrea.

KETTEN HÁROMFELÉ A három strand működtetése komoly kihívás elé állítja a kétfős vezetőséget. „Kettônk feladata, hogy mindhárom strandon rendben menjenek a dolgok. Gyakorlatilag mindketten strandról strandra futkosunk egész nyáron” – mondja Andrea. Antal intézi a hivatalos ügyeket, ő pedig a napi működéshez tartozó feladatokat: kiadja a napi feladatokat a személyzetnek, szerelőt keres, ha elromlik valami. Mindegyik strandnak van gondnoka, aki a helyszíni személyzetet és az operatív tennivalókat összefogja, de a komolyabb kérdésekben kettejük szava dönt. „Eklektikusak a napjaink” – mondja nevetve Andrea. „Sokszor kell gyors döntést hozni, ez igazi kihívás” – teszi hozzá Antal.

Kezdettől fogva együtt dolgoznak, együtt vették át a strandok vezetését. Antal tősgyökeres keszthelyi, gyakorlatilag ezen a strandon nőtt fel. Tíz éve került a céghez, így kívülről-belülről megismerte valamennyi tevékenységi körét. Hat éve bízták meg a strandok irányításával. „Az elôzô strandvezetô lemondásakor kaptam meg a lehetôséget és belevágtam. Kalandos volt, mélyvíz volt.”

Andrea 1983 óta lakik Keszthelyen. A strandvezetés előtt turisztikai referensként dolgozott. „Én azt szeretem a legjobban, amikor reggel nincs itt senki, akkor gyönyörû a strand. Fél kilenckor nyitunk, addigra mindennek kész kell lennie. Akkor az ember végig néz, gyönyörû a pázsit. Engem még mindig feltölt ez az egész.”

OSSZKEP.HU

31

32

Egy panzióvezető utazásai – portré a keszthelyi Móritz Panzió és Vendégházról Szerző: Saffer Zsuzsanna A Móritz család közel ötven éve foglalkozik szobakiadással. Móritz Pál édesanyja vágott bele a vállalkozásba, a 60-as évek közepén. Az agilis és kreatív tanárnő túl tétlennek érezte a szünidő hónapjait. „Anyám gondolt egyet és felment a laktanyába, ahol vett húsz vaságyat. Matracokat varrt és turistaház jelleggel vendégszobákat alakított ki az akkori családi ház alagsorában. Több iskolának írt, hogy hozzák le a gyerekeket táborozni a Balatonra.”

A táborozó gyerekeket idővel a külföldi turisták követték: jöttek az NDK-ból, majd a nyugati országokból is. Mára a német dominancia megszűnt, bár továbbra is sokan érkeznek Németországból, akárcsak a környező országokból, például Ausztriából, Csehországból, Szlovéniából. Móritz Pál azt tapasztalja, hogy a visszajáró vendég is egyre kevesebb. Keszthelyen leginkább az átmenő forgalom a jellemző: sokan megpihennek pár napra, átutazóban az Adria vagy más kelet-európai nagyváros felé.

A hosszabb, akár két-három hetes nyaraláshoz inkább a déli partot választják.

MINDENKI A SAJÁT SZERENCSÉJÉNEK KOVÁCSA Az elmúlt évtizedek során sokat változott, hogy kik, honnan és mennyi időre jönnek. Szélesebbre tárult a világ, ami a szobakiadóktól is megújult eszköztárat követel. A vendégek ma már úgy érkeznek, hogy van szállásuk, de Pál még emlékszik azokra az időkre, amikor komoly harc folyt: „Húsz–harminc évvel ezelôtt a turisták végigmentek az utcán, s ahol volt kiadó szoba, megálltak és megnézték, tetszik-e vagy sem. A szomszédok egymás elôl rabolták a vendégeket, az utcára vagy a városhatárhoz kiállva, Zimmer Frei táblával a kezükben.”

Akkor a szobakiadók is jobban meg tudták figyelni egymást, látványosabb volt, hogy a vendég mi alapján választ. „A konkurenciaharc ma abban nyilvánul meg, hogy ki hogyan készül, milyen eszközökkel vértezi fel magát. Nálunk az elmúlt ötven évben mindig a fejlesztés, az átalakítás volt a legfontosabb téma – mindent megtenni azért, hogy a vendég jól érezze magát, s hogy késôbb szívesen jöjjön vissza és meséljen rólunk másoknak is. Nem csak a hirdetéseken múlik a teltház” – mondja.

Ma már három épület összesen húsz szobája várja a vendégeket. Egész nyáron teltházzal működnek, de az év többi részében is nagy a telítettség. Szinte kizárólag külföldiek jönnek, ami tudatos döntés eredménye. „Az, hogy kik a vendégek, attól függ, hogy milyen vendéget keresünk magunknak” – vallja Móritz Pál.

OSSZKEP.HU

33

„A nyaralók szinte kizárólag az interneten keresnek szállást, vagyis azon múlik az egész, hogy magyar vagy külföldi oldalakon hirdetünk. Mi csak külföldi oldalakon vagyunk fent. Engem nem zavar, ha idegen nyelven kell kommunikálni a vendégekkel. Több nyelven beszélek, és szívesen elbeszélgetek a külföldiekkel, mert érdekel, hogy mi van velük. Kicsit olyan, mintha utaznék” – meséli.

HA SEGÍTÜNK, MI IS JÓL JÁRUNK A vendégek nagyon is igénylik a beszélgetést, szükségük van a pátyolgatásra. Kimondottan sértésnek veszik, ha a házigazda nem személyesen üdvözli őket. „Külföldre menni mindig izgalom. Nekünk, akik külföldiekkel foglalkozunk, ezt mindig észben kell tartanunk.” Pál szerint a vendéglátó a kapocs: kulcsfeladata, hogy bevezesse az idegent a saját kultúrájába. Számára az a legfontosabb visszajelzés, ha ez jól sikerül. „Amikor gimnazista voltam, anyám azt mondta, hogy »itt van egy kelet-német házaspár, menj fel velük a kastélyba, navigáld ôket«, unalmas volt, mert már tízszer láttam a kastélyt, de amikor elmentek, kaptam egy karórát – olyat, amilyet itthon még nem lehetett kapni.” Persze a legnagyobb ajándék az, ha jövőre ismét eljön a vendég. „Nem mindegy, hogy jó érzéssel vagy duzzogva fizetik ki a szállás díját. Azt tanultam, hogy segítsünk és mi is jól járunk.”

INDONÉZ KERESKEDŐBŐL PANZIÓVEZETŐ Pál nem tartja magát sem panziósnak, sem vendéglátósnak. A középiskola után építésznek és pedagógusnak is tanult, végül külkereskedelmi végzettséget szerzett. „Amikor egyetemista voltam, a nyaranta megkeresett havi bevétel két-háromszorosa volt az átlagos keresetnek. Nem is volt kérdés, hogy elhelyezkedjen-e az ember, vagy ezzel foglalkozzon” – meséli. A sors mégis úgy hozta, hogy 20 éven át távol volt a panziótól. „Családi okok miatt hagytam el a szülôvárosomat és rövid idôre az országot is – új utakat kerestem és találtam is.” Pál az indonéz tárgykultúra szakértője lett, az országból érkező dísztárgyak kereskedelmével foglalkozott. „Szinte minden évben voltam kint, de hosszabb ideig éltem is Indonéziában.”

Hét évvel ezelőtt egy családi tragédia hozta haza. Nővére halála után ő vette át a panzió irányítását. „Nem a szabad választásom, hanem a család iránti elkötelezettség alakította így. Annyi energia, annyi pénz és annyi ötlet áramlott az egész családtól ebbe a vállalkozásba, hogy nem hagyhattam veszni.” Feleségével és lányával kezdetben a nyári szezonra, majd végleg Keszthelyre költöztek. „Legszívesebben most is külkereskedelemmel foglalkoznék (igaz, az indonéz kereskedelem másodállásként megmaradt), de most jó ez így.”

34

Élő hagyomány Keszthelyen – a Festeticsek öröksége Szerző: Saffer Zsuzsanna A Festetics családnak köszönhetően Keszthely erős polgári és kulturális hagyományokkal rendelkezik. A Helikon Kastélymúzeum és a Georgikon Majortörténeti Kiállítóhely (Majormúzeum) őrzik és éltetik ezt az örökséget, ami nemcsak a város múltját határozta meg, hanem a továbblépés irányát is jelöli.

Keszthely történetének egyik legfontosabb momentuma a Festetics család megjelenése a XVIII. század elején. Felsorolni is nehéz, hogy mi mindent köszönhet nekik a város. Megépítették a kastélyt, ami ma a város legfőbb nevezetessége és egyben szimbóluma. Festetics György gróf megalapította az ország és Európa Fotó: helikonkastely.hu

első önálló agrár-felsőoktatási tanintézetét, ami Keszthely egyetemi városi rangját alapozta meg. Elindította a balatoni hajóépítést, műhelyében készült el a Főnix, az első teherszállító vitorlás.

Ebben a korban indult útjára a Helikoni ünnepségek, amivel a kor legkiválóbb íróit és költőit vonzották a városba – a hagyományt napjainkban a középiskolás diákok éltetik tovább. György unokája, Tasziló meghonosította a térségben az európai lovaskultúrát.

A Festeticsek örökségének köszönhetően Keszthely különleges helyet foglal el a Balaton-parti települések közt. A főúri életmód, a család kultúrapártoló tevékenysége és a Georgikon létrehozása művészeket, mezőgazdasági szakembereket, tanárokat és mesterembereket vonzott a városba, akik megteremtették a polgárosodás alapjait. Keszthelyen egy művelt, a kultúra iránt nyitott polgári réteg alakult ki.

Ez az örökség ma is sűrűn szövi át Keszthely mindennapjait. Múzeumok, koncertek, kiállítások, színelőadások és művészeti képzések őrzik és éltetik tovább a Festetics-hagyományokat. A hajdanvolt főúri család szellemisége legerősebben a Helikon Kastélymúzeumban és a Georgikon tangazdasági majorjában működő múzeumokban érezhető. Aki Keszthelyen jár, szinte biztosan megfordul a Festetics kastélyban.

A Majormúzeum kultikus hely mindazoknak, akik valamilyen módon kötődnek a mezőgazdasághoz.

OSSZKEP.HU

35

A FESTETICSEK LÁBNYOMÁBAN: HELIKON KASTÉLYMÚZEUM A Helikon Kastélymúzeum a Festetics család életét és tevékenységét mutatja be. A kiállítási anyagot folyamatosan bővítik, a kastély mellett már négy további kiállítótér látogatható. „A negyven éve múzeumként mûködô kastélyban a Festetics család mindennapjairól, a fôúri életformáról adunk képet. A Hintómúzeum a XVIII-XIX. századi fôúri lovas életformát idézi meg” – meséli Varga Zoltán, a Hintómúzeum vezetője és szakmai kurátora. A parkban újjáépítették a Pálmaházat, a Vadászati Múzeum pedig az út túloldalán, az egykori laktanya területén kapott helyet. Idén nyílt meg a postakocsi állomásként működő Amazon Ház Látogatóközpont, ami a főúri utazásokat eleveníti fel.

A kiállítások rendszeres frissítése azért is . Fotó: helikonkastely.hu

fontos, mert sok a visszajáró vendég. „Sokan ötödik, hatodik alkalommal járnak itt, ezért idôrôl idôre kell valami újat is mutatni” – meséli a múzeumvezető. „Fôként aukciókon és mecénások révén jutunk új kiállítási tárgyakhoz” – árulja el Varga Zoltán.

„Arra törekszünk, hogy minél több eredeti Festetics-tárgy kerülhessen vissza a helyére. Az Iparmûvészeti Múzeumba például sok bútort vittek a kastélyból a II. világháború utáni zavaros idôkben, melyek közül egyre többet kaphatunk meg újra. Ugyanúgy, mi is folyamatosan adjuk vissza azokat a tárgyakat, melyek ide kerültek, noha eredetileg nem ide tartoztak.” Sok kiállítási tárgy van magántulajdonban, melyek tartós letétben vannak itt, amiért tulajdonosuk semmilyen anyagi kompenzációt nem kap. „Nekik sokkal nagyobb öröm, ha évente több ezer ember látja a tárgyakat, mintha a lakásban néhányan nézegetnék.”

A Festeticseket az egyik legjelentősebb magyar nemesi családként tartják számon. Örökségük nemcsak Keszthelynek adott sokat, hanem a magyar kultúra egészére nézve is meghatározó. Közös kincs, amire minden évben látogatók ezrei kíváncsiak – nemcsak az ország, hanem Európa minden szegletéből. Tavaly közel 250 ezren jártak a kastélyban, s a forgalom idén is biztatóan alakul, június végén már 60 ezer körül volt a vendégek száma.

A keszthelyiek számára a kastély a hétköznapok része, a versailles-i mintára készült parkon átsétálni átlagos esemény – arra rövidebb az út az SZTK felé. A látogatóba jövő rokonokat és barátokat persze nagy büszkeséggel kalauzolják, akár ötödik alkalommal is, hiszen a kastélyt megnézni kötelező program. Sokszor persze bosszankodnak a turisták áradata miatt, akiktől nyaranta alig lehet közlekedni a városban.

Varga Zoltán szerint a múzeum egyértelműen a turistáké. „A helyieket nehéz megmozgatni. A kiállítást megértem, az ember megnézi egyszer, esetleg kétszer, háromszor, de annyi elég. Viszont számos egyéb rendezvény is van a kastélyban, ami a helyieknek is szól.” Rendszeresen szerveznek komolyzenei koncerteket és 36

nyaranta szabadtéri színházi előadásokat is. „Igaz, hogy nem tömegrendezvényeket szervezünk, inkább a vállaltan magaskultúra felé nyitunk, például az operaestekkel, melyek szûkebb közönségnek szólnak, megvan az állandó mag, akik érdeklôdnek és értékelik ezeket a programokat. A színházba többen jönnek, bár a keszthelyiek közül minden évben szinte ugyanazok.” A keszthelyiek leginkább a gyerek- és családi programokra nyitottak, így a játszóházak, kézműves foglalkozások és lovasbemutatók iránt mindig nagy az érdeklődés.

A Georgikon Majort 1797-ben alapította gróf Festetics György, s egészen 1848-as fennállásáig önálló tangazdaságként működött. Ezután is a korszerű gazdálkodás színtere maradt, immár a Festetics-uradalom részeként.

Fotó: elmenygazdasag.hu

MAJORBÉLI KIÁLLÍTÁSOK ÉS ÉLMÉNYGAZDASÁG

A hajdani gazdasági épületekben ma agrártörténeti kiállítások láthatók, a fallal körbezárt kertben az Élménygazdaság kapott helyet, amit azért alakítottak ki, hogy megelevenítsék a hajdani majorbéli életet. „A látogatók a baromfiudvarban régi háziállat fajtákat, a bemutatókertben szántóföldi és konyhakerti növényeket láthatnak. Sétálhatnak a gyümölcsösben, pihenhetnek a szôlôskertben. Az eligazításban interaktív játékok segítenek, jó szórakozást biztosítanak a hagyományos fajátékok és a játszópajta” – meséli dr. Szabóné Lázár Ibolya, a múzeum igazgatónője.

Itt fel lehet ülni a traktorra, ki lehet próbálni a régi szőlőprést. Meg lehet tanulni, hogy milyen eszközökkel készültek a hordók és hogyan művelték a földeket. A múzeum filozófiájának kulcsa az élményszerűség. „Élmény- és oktatómúzeumként gondolok magunkra, a természet ismeretét és szeretetét szeretnék átadni az idelátogatóknak. A természetközeliségre nevelést és a múzeumba járást is gyerekkorban kell elkezdeni.” A kiállítások és az élménygazdaság abban segít, hogy a gyerekek megismerjék a mindennapi táplálkozás alapját jelentő gazdasági növényeket és a háziállatokat.

AHOL RONGYSZŐNYEGET TERÍTENEK A FŰBE Aki egyszer eljön, általában időről időre visszatér, a kastélyhoz hasonlóan itt is sok a visszajáró vendég. „Erôs törzsközönségünk van, helyiek is és látogatók egyaránt, akik szeretik a hagyományokat, családi programokat, vagy valamilyen kötôdésük van a mezôgazdasághoz.”

OSSZKEP.HU

37

A kiállításokat műemléki környezet veszi körül, de sokkal

Fotó: elmenygazdasag.hu

fesztelenebb a hangulat. A kastély

pompája

tekintélyt

parancsoló, itt viszont nem kell papucsot húzni és csendben maradni. A Majormúzeum ezt a laza és barátságos hangulatot

hangsúlyozza

minden rezdülésében.

„Itt úgy hallgatunk zenét, hogy rongyszônyeget terítünk le a fûbe.” Sok programot szerveznek: húsvét másnapján tartják a majorbéli pikniket, Szent György napján a tavaszünnepet, a legnagyobb nyári rendezvény a Majorbéli géptalálkozó, emellett van őszbúcsúztató, télen pedig disznóvágás. Az élménygazdaságot is úgy alakították ki, hogy minél hívogatóbb legyen a vendégek számára. „Azt szeretnénk, hogy ez egy kedves hely legyen, egy kedves múzeum, ahova a fiatalok hátizsákkal érkeznek, ahol leheveredhetnek a fûbe, és ahol emiatt senki nem szól rájuk. A majori környezet hangulatos, itt jól érzik magukat az emberek.”

ERRE ÉRDEMES ÉPÍTENI A Festetics-örökség ma is elevenen él Keszthelyen. A család által a felvilágosodás és reformkor idején meghonosított kulturális és polgári hagyományok nemcsak a város múltjában játszottak komoly szerepet, hanem a jelenben is fontos útjelzőként működnek, kijelölve a fejlődés irányait. A Majormúzeum igazgatónője szerint a kulturális sokszínűség és ezek az élő hagyományok teszik különlegessé a várost, erre érdemes jobban építeni. „A Balaton fôvárosa szlogennél fontosabb, hogy Keszthely a múzeumok, a kultúra városa akarjon lenni – legyen egy kis Weimar. Ehhez adott a kultúra és a polgári múlt.

Ez az, ami vonzó Keszthelyen.”

38

Egy gombócnyi szusszanás Gyenesdiáson – Hogyan lett a világ közepe egy biciklis pihenőhely?

Szerző: Saffer Zsuzsanna Azért nyitották a fagyizót, hogy az áttekerő biciklisek megálljanak Gyenesdiáson. A Somogyi család egy bő évtized alatt valódi úti céllá tette a pihenőhelyet. Két generációnyi eltökéltség, egy adag lokálpatriotizmus, csipetnyi tudomány és kalandvágy a Bringa Tanya fagylaltospultjában.

Az árnyékban biciklis csapat hűsöl, a fagyispult előtt gyereksereg várja nyüzsögve a fagyiját. Éppen most hozzák ki az újabb tálca csokoládét, és a citromból is alig van már. Zajlik az élet a gyenesdiási Bringa Tanya Somogyi Fagylaltműhelynél.

Tizenegy évvel ezelőtt, a Balatoni Bringakörút építésének idején kereste meg a Somogyi családot Gyenesdiás akkori polgármestere. Szalóky Jenő azt vetette fel, hogy érdemes lenne egy kerékpáros pihenőt és fagyizót nyitni a Keszthely és Badacsony között tekerő bicikliseknek. „Az édességre mindig van kereslet és akkoriban egyre többen választották hobbinak a biciklizést, úgyhogy belevágtunk.”

Az üzletet Somogyi Józsefné Andrea vezeti, a fagylaltot lánya, Somogyi Reni főzi, aki egyébként a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen doktoranda. „A témavezetôm a lelkemre kötötte, hogy év végéig két publikációnak el kell készülnie – majd belehúzok, ha véget ér a fagyiszezon”- mondja mosolyogva.

BRINGA TANYA JÖVET-MENET A 2005-ös nyitás óta felpezsdült a kerékpáros élet. Szervezett csoportok, baráti társaságok, gyerekes családok, fiatal vagy középkorú párok – vegyes a paletta. Mindenki szívesen biciklizik, különösen ilyen csodálatos balatoni díszlet előtt. A fagyizót a sportolók is számon tartják, regisztrált pihenőhely az Ultra Balaton futóversenyen és a Tour de Balatonon is.

OSSZKEP.HU

39

„A nyitást a húsvéthoz és a március 15-éhez igazítjuk.” Olyankor már általában elég jó az idő ahhoz, hogy biciklire lehessen ülni. A szezon szeptember végén, október elején ér véget, az elmúlt években nagyon jó volt a vénasszonyok nyara. „Megfigyeltem, hogy a nyugdíjasok ôsszel jönnek, a nagy melegben nem akarnak utazni. Ôk szívesen elkávéznak, elfagyiznak a teraszon” – meséli Andrea.

Kezdetben kerékpárszerviz és -kölcsönző is működött a szomszédban, de erre már nem nagyon van igény. A bringások többségében saját biciklivel, felkészülten jönnek, s akinek helyben jön meg a kedve, a szállodában vagy a panzióban bérel kerékpárt.

A fagyizó nemcsak a bicikliseknek esik útba, a diási strandról és a szomszédos hal- és termelői piacról jövet-menet is a Bringa Tanya mellett vezet az út, valamint a közelben egy kemping és egy ifjúsági szálló is működik. A helyet nemcsak a táborozó gyerekek, a bringások és a nyaralók látogatják, Gyenesről és a környékről is sokan jönnek – neve lett a fagylaltműhelynek. Mostanában pedig egyre többen utaznak messzebbről is, hogy megkóstolják az ott készült fagyit.

„ANYA, ELINDULUNK!” Az elmúlt másfél év sok újdonságot hozott a fagyizó életébe. Somogyiék 2015 tavaszán – a Bringa Tanya megnyitása óta először – beneveztek egy fagylaltkészítő versenyre, a Balaton Fagyijára. A helyi turisztikai egyesület kérte őket, hogy induljanak. „Korábban is kaptunk hasonló felkéréseket, de tizenegy év alatt sosem merült fel komolyan a dolog. Ehhez kellett a fiatalos lendület. Reni egyik nap azzal jött haza, hogy »Anya, elindulunk!«, és elindultunk” – meséli mosolyogva Andrea.

Tavaly nem értek el helyezést, de idén különdíjat nyertek. „Sokat gondolkodtunk, hogy mivel nevezzünk. Olyan fagyit szerettünk volna készíteni, ami jól szimbolizálja a fagyizót, a helyi specialitásokat és kicsit magába sûríti a hely szellemét. Régen Gyenesdiás neve Gyenesdiós volt, innen jött az ötlet, hogy a dió legyen az egyik alapanyag. Már csak az volt a kérdés, hogy mit tegyünk hozzá. Végiggondoltuk, hogy milyen jellemzô ízek vannak helyben. Végül az Otello szôlô mellett döntöttünk. Lekvárt fôztünk belôle és sós diógrillázzsal szórtuk meg” – avat be a részletekbe Reni.

Az első siker után úgy döntöttek, hogy beneveznek a hazai fagylaltkészítők egyik legnagyobb megmérettetésére, az Év fagylaltja versenyre is. Két fagyival neveztek: a vilmoskörtés borhab aranyérmet, a kardamomos meggy pedig ezüstérmet nyert. „Elsôbálozóként mentünk a versenyre. Úgy voltunk vele, hogy nézzük meg, hányadán állunk. Mindkét helyezés nagy öröm volt, nem is gondoltuk volna.”

40

A klasszikus alapízekből, mint a csoki, a vanília vagy a citrom, mindig van a pultban. A kínálat többi része azonban mindig változik, folyamatosan új ízekkel kísérleteznek. „Ihletet adhat egy finom ital vagy egy jól sikerült sütemény: nagy kedvencem például a svéd mandulatorta – arra gondoltam, hogy meg kéne csinálni fagyiban is. Most is kint van a pultban.” A törzsvásárlók kérésére is készülnek fagyik, volt például, aki sárkánygyümölcsös vagy éppen gyömbéres fagyit szeretett volna. „Most éppen a levendulával próbálkozunk, szintén egy vendég kérésére. Fehér csokival fogom megbolondítani” – teszi hozzá Reni.

Az eredmény szakmai elismerést hozott, azóta Nagytarcsáról, Biatorbágyról és Szegedről is érkeztek cukrászok, hogy megkóstolhassák a fagyikat. „A lányom és a magam nevében is mondhatom, hogy igaziból azt csináljuk, amit szeretünk. Az emberek közvetlenek, ismernek minket, jó így tölteni a napokat. Nagy öröm, amikor azt látom, hogy van, aki itt nyaral egy hétig, és minden este itt fagyizik. Vagy visszaállnak a sorba és kérnek még két gombócot egy kehely után. Nem mondjuk, hogy nem fáradunk el, de nagyon élvezzük.”

OSSZKEP.HU

41

42

A hal még mindig kuriózum - Életkép a gyenesdiási hal- és termelői piacról Szerző: Saffer Zsuzsanna Sült keszeg, pontyfilé és halchips – rövid ízelítő a gyenesdiási Hóbár Halbár kínálatából. A csütörtök délelőtti napsütésben csak néhányan lézengenek a helyi termelői piacon, ahol a halsütöde is áll. „Általában tizenegy körül indul meg a forgalom, akkor kezdôdik az ebédidô” – árulja el Hóbár Péter, a halbár vezetője.

A gyenesi piacot a helyi önkormányzat hozta létre öt évvel ezelőtt – a hévízi piaccal ellentétben itt nem magánkezdeményezés adta meg a kezdő lökést. A diási Játékstrand parkolójának szánt hatalmas területből hasították le a piacteret, amit a kezdetektől rendezvénytérnek szántak. A piac az I. Balatoni Hal- és Termelői Piac nevet viseli, a halas tematikával próbálták egyedivé és a turisták számára vonzóvá tenni. A piacteret számos halsütő bódé szegélyezi, ahol – egyebek mellett – keszeget, süllőt, pontyot és harcsát is kaphatunk, s természetesen a hekk sem hiányozhat az étlapról.

A halas tematikának nagy felfutása volt a piac megnyitását követő első három évben, majd komoly törést jelentett, hogy betiltották a Balatonon a halászatot. A piac legnagyobb halsütödéje a Halászati Zrt. tulajdonában volt, akik a továbbiakban nem vállalták a bódé működtetését, így az önkormányzati tulajdonba került. Ekkor keresték fel Hóbár Pétert, hogy megbízzák a büfé vezetésével. „Nem vagyok szakmabeli, de régóta és sokat foglalkozom hallal, nagy horgász vagyok és a gyenesi Horgásztanyán is sokat fôzünk a barátokkal, különféle rendezvényeken.”

A piac nevében továbbra is szerepel a balatoni jelző, pedig a dekoratív papírtálcákon mesterséges tavakban tenyésztett vagy külföldről, például Romániából vagy Kazahsztánból importált halakat szolgálnak fel, s nem csak a hekk halra kell gondolni. 2013-ban a Balatonon, 2016. január 1-től már az egész országban tilos a halászat. „Elég szomorú, hogy itt ülünk a Balaton partján és nem balatoni halat eszünk.” Hiába horgásznak sokan a Balatonon, akárcsak itt a gyenesi Horgásztanyán is, tőlük nem vehetnek halat, mert nem számlaképesek.

A sütödékben nem titkolják, hogy nem a Balatonból fogták ki a halakat, ennek ellenére sokan látogatják a piacot és keresik a balatoni halat. „A hal még mindig kuriózum. Otthon kevés halat esznek az emberek és nem is tudnak róla sokat. A vendégek gyakran megkérdezik, hogy mit ajánlok nekik, elég érdeklôdôek, szívesen elbeszélgetnek az étlapon szereplô halakról.”

OSSZKEP.HU

43

Az idei a Hóbár Halbár második nyara. „Megéri. Sokat kell itt lenni, a szabadságot nyáron el kell felejteni, de megtérül.” Hóbár Péter minden nap itt van és süti a halat, áprilistól vannak nyitva, eleinte csak hétvégeken, júniustól pedig minden nap, amíg jó az idő, a főszezon itt is július közepétől augusztus végéig tart. „A strandon nagyobb a forgalom, de a szezon kicsivel hosszabb a piacon. A fôszezonban minden este megtelünk, s szeptember-októberben is jó a forgalom a hétvégéken.” A piac mellett van a kerékpárút pihenője, onnan is sokan betérnek.

A termelői piac és a halsütödék önmagukban így sem vonzanak elég embert, a legtöbb vendég a rendezvények miatt jön. A hetedik évét taposó, hagyományosan július eleji Gyenesdiási Keszegfesztivál nemcsak a helyieknek vagy az itt nyaralóknak érdekes, a környező településekről is sokan látogatnak ki. A rendezvények szervezéséhez pályázni szeretnének a bódék bérlői, ennek érdekében egyesület alapítását tervezik.

44

Közösségben meglelt erő – Gyenesdiás múltja, jelene és jövője Szerző: Saffer Zsuzsanna Nyaralni pár napra megyünk a Balatonra, a helyiek egész életüket ott töltik. Hogyan működik egy Balaton-parti település? Cikkünk a magyar tengernek a – Budapesthez képest – legmesszebb lévő csücskében, a Keszthely mellett fekvő Gyenesdiásnak a múltját, jelenét és jövőjét idézi meg, Gál Lajos, jelenlegi polgármester és elődje, Szalóky Jenő segítségével.

Gyenesdiás történetét folyamatos megújulás jellemezte az elmúlt 150 évben. „Hegyközségi, állattenyésztô és szôlôtermelô múlttal indultunk. Gyenes és Diás önálló hegyközségek voltak, melyek 1840-ben egyesültek és váltak önálló településsé. A századforduló környékén a balatoni turizmus élénkülésével párhuzamosan a diásiak is a szolgáltatások és a vendéglátás felé fordultak” – meséli Gál Lajos, Gyenesdiás polgármestere. Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően a nagyközség az elsőszámú német találkozóhely volt a 80-as években, a rendszerváltást követően pedig – némi hezitálás után – megerősödve talált rá saját hangjára. Itt minden egyedi egy picit: a termelői piac halas; a fagyi gyenesdiós; a strand, az mesestrand.

OKOSAN HASZNÁLT HELYZETELŐNY A 80-as évektől kezdve egyértelműen kialakult a balatoni feladatmegosztás: a külföldi vendégek a 84-es úton vagy Keszthely-Gyenesdiás-Hévíz felé, vagy a füredi központú északi part felé vették az irányt. Ezzel párhuzamosan Siófok és a déli part a magyar vendégek nyaralóhelyévé vált, ez a térség szívta fel a keleti országrészből és a Budapestről érkezőket.

Gyenesdiás sokat köszönhet sajátos földrajzi helyzetének: Budapesthez képest a legtávolabbi, ugyanakkor az osztrák határhoz képest a tó legközelebb lévő csücskében található, így a külföldi, döntően német és osztrák turisták számára könnyen megközelíthető. A 80-as évek közepére a település az elsőszámú német találkozóhellyé vált, az NDK-ban és az NSZK-ban élő családok, barátok rendszeresen nyaraltak itt együtt. Ezenkívül a hévízi gyógyfürdő is sokat lendített a térség forgalmán.

A rendszerváltást követően már nem volt szükség a találkozóhelyre, ugyanakkor a német vendégek dominanciája változatlan maradt az északi parton és a tó nyugati csücskében egyaránt. Ennek köszönhetően a térség nagyon hamar rájött arra, hogy hosszú távon a minőségi turizmus jelenti a forgalom kulcsát. A külföldi vendégek a nyugaton megszokott színvonalat várták el – más sztenderdek alakultak ki, mint a belföldi tömegturizmusra berendezkedett déli parton.

OSSZKEP.HU

45

Szalóky Jenő 1990-től 2006-ig volt Gyenesdiás polgármestere. A rendszerváltást követő években rengeteg volt a tennivaló – meséli. A minőségi turizmus irányába való elmozdulás azonban az elsők között szerepelt. „1991-ben alakítottuk ki a diási strandot. A Balatoni Intézô Bizottság 6 millió forinttal támogatta a beruházást, amit vizesblokkok és bejárati pavilon építésére szerettünk volna fordítani. Amikor meglátták, hogy mit építettünk, alig akarták kifizetni a beígért összeget, mondván, hogy luxusberuházásokat nem támogatnak. Ôk a tömegturizmusban gondolkoztak és nem fogták fel, hogy ez a jó irány, mi viszont már akkor pontosan tudtuk, ha nem állunk át olyan minôségre és kínálatra, ami felér egy nyugateurópai vendéglátóhellyel, akkor elveszünk. A minôségi turizmus pedig a WC-nél kezdôdik.”

A diási strandkép kialakítása az előrelátó és tudatos tervezésről árulkodik. „Folyamatban,

Fotó: gyenesdias.hu

hosszú távban kell gondolkodni, legyen szó egy strandról, egy településrôl, vagy akár egy régióról, ki kell sakkozni, hogyan alakulnak majd a dolgok húsz–huszonöt év múlva. S persze sosem szabad elvetni a múltbéli tapasztalatokat. Ha nem így gondolkodunk, bármi, amit létrehozunk, hamar megreformálásra fog szorulni.”

Az idő igazolta az egykori polgármester szavait, hiszen a diási strand évek óta a Balaton legjobb strandjai közé tartozik. „Nagyon büszke vagyok – fôleg, ha belegondolok, hogy a strand összes fáját saját kézzel ültettük a képviselôkkel. A facsemetéket pedig nem a kertészetben vettük, mert nem volt rá pénze a településnek, hanem átmentünk a szomszédos területre, onnan ástuk ki gyökerestül.”

HA BIZALOM VAN, HEGYEKET LEHET MEGMOZGATNI A strand mellett Gyenesdiás nagy büszkesége a vitorláskikötő, ami civil közösségi összefogás eredményeként valósult meg – sok más kezdeményezés mellett. „Minél erôsebb a civil szféra, annál erôsebb a település is” – vallja egybehangzóan az egykori és a jelenlegi polgármester. Gyenesdiáson jelenleg harminc civil szervezet működik, turisztikai, sport, természetjáró és kulturális közösségek. „Abban, hogy a település mint német találkozóhely irrelevánssá válása után újra meg tudta találni a helyét a balatoni vendéglátás térképén, óriási szerepe volt – és van ma is – a helyi civil egyesületeknek” – hangsúlyozza Gál Lajos. Erre kiemelkedő példa a Gyenesdiási Turisztikai Egyesület, melyet 2003 májusában az fotó: gyenesdiás.hu

önkormányzat és a helyi vállalkozók közösen alapítottak. Ez volt az első olyan turisztikai szervezet a régióban, ahol a felelősség és a döntéshozatal a helyi turizmus tényleges szereplőinek kezébe került.

Szalóky Jenő akkori polgármesterként nyugodt szívvel bízta az egyesület szakértőire a gyenesi turizmus szervezését. Olyannyira, hogy ha bárki hozzá fordult valamilyen új ötlettel, ő mindig átirányította az egyesülethez. „Kulcskérdés, hogy egy vezetô hogyan viszonyul a civilekhez, meg tud-e bízni bennük. Ha én polgármesterként meg akarom mondani az egyesületeknek, hogy mi a dolguk, pont a civilség lényegét ölöm meg” – hangsúlyozza.

46

A civil társulásoknak és mozgalmaknak óriási hagyománya van a Balatonnál. A balatoni turizmust kezdetektől fogva civil egyesületek szervezték, egészen a XIX. század közepétől. A fürdőkultúrának nagy lökést adott az 1891-es filoxéravész, ezt követően a legtöbb présházat vendégés fürdőházzá alakították, strandokat és kikötőket hoztak létre – állami szerepvállalás nélkül.

Végül az 1904-ben létrejött Balatoni Szövetség – mintegy ernyőszervezetként – valamennyi, addig létezett, Balatonnal kapcsolatos civil társulást összefogott. Az 1926-ban megalakult Magyar Királyi Balaton Intéző Bizottság volt az első állami szervezet, mely szerepet vállalt a balatoni turizmus szervezésében.

Gyenesdiás hamar bekapcsolódott a balatoni turisztikai élet szervezésébe. 1906 júniusában alapították meg a Gyenesdiási Fürdő Egyesületet azzal a céllal, hogy „[…] a község lakosságának jó módját elômozdítsa, s általában, hogy nemzeti kincsünk, a Balaton partjának felvirágoztatásához hozzájáruljon” – olvashatjuk a Gyenesdiás történetét feldolgozó monográfia első részében.

A civil szféra a helyi közösségek erős szövetére épül. A Balatoni Bringakörút építése jól példázza, hogy mekkora erőt adhat egy településnek, ha a közössége bizalomra épül. Gyenesen, ahol a kerékpárutat megépítették, mindenhol magánterületek voltak. „Több mint 300 magánszemélyt kellett meggyôzni arról, hogy adja át nekünk ingyen a területérôl azt a három–öt–tíz méternyi területet, mert a közösségnek szüksége van rá” – emlékezik vissza Szalóky Jenő. „S megértették, aláírták. Azt mondtam nekik, ha az állam mégis ad támogatást, akkor ki fogjuk fizetni. Más helyeken nem volt meg ez a bizalom, ami nálunk, hanem kisajátítási pénzt kellett fizetni. Az állam nem tehette meg, hogy ha más balatoni településnek fizetett, nekünk nem fizet, így végül tudtunk fizetni a tulajdonosoknak.”

SOKSZÍNŰ BÜSZKESÉG A civilek és az önkormányzat összefogására épülő működési modell sikeresnek bizonyult. A 2000-es évek közepére Gyenesdiás ismertté és elismertté vált a balatoni vendéglátás térképén. A kisgyerekes családok egyik kedvenc balatoni települése lett – a családbarát jelleg mindig a település fontos törekvéseinek egyike volt. A diási Játékstrand évek óta a legjobb balatoni strandok közé tartozik. Öt évvel ezelőtt jött létre a termelői és halpiac is, amit nemcsak piactérnek, hanem közösségi és rendezvénytérnek álmodtak meg. A településen erős vállalkozói bázis alakult ki, számos vállalkozás tudott komoly fejlődési utat bejárni. A Wellness Hotel Katalin például családi házas szobakiadásból nőtte ki magát wellness szállodává, a Bringa Tanya saját készítésű fagylaltja pedig valódi úti céllá tette a biciklis pihenőt.

OSSZKEP.HU

47

A 2000-es évektől kezdve a Balatonnál mindenhol jelentősen növekszik a magyar vendé-

Fotó: gyenesdiás.hu

gek száma, ezzel párhuzamosan egyre kevesebb külföldi érkezik. Gyenesdiáson azonban továbbra is számottevő a külföldi turistaforgalom, sikerült megtartania a német és osztrák vendégeket – jobban, mint a környező balatoni településeknek.

A már említett Katalin Hotelbe például 2006-ban érkeztek először magyar vendégek, addig kizárólag külföldiek nyaraltak ott. A hazai vendégek közül is egyre többen nyaralnak Gyenesdiáson, annak ellenére, hogy a Balaton legnyugatibb csücskéig kell utazniuk – a vendégváró környezet, a minőségi szolgáltatások és a sokszínű programpaletta bőven kárpótolja őket.

Diáson is felismerték, hogy a főszezon megnyújtása helyett négy évszakban érdemes gondolkodni a Balatonnál. Gál Lajos maradéktalanul egyetért a Turisztikai Egyesület törekvéseivel: „Tematikusan kellene kialakítani az egész éves balatoni turizmust. A nyár teljes mértékben a fürdôzésrôl szól, ôsszel a gasztronómia vagy a sport lehet a meghatározó. […] A balatoni életérzés egész évben követhetô. A tó minden évszakban más arcát mutatja, akárcsak a víztükör. Igaz, a hagyományos »téli arckép« kissé veszített régi ragyogásából, hiszen a Balaton évek óta nem fagyott be. Erre a sokszínûségre kell büszkének lenni.”

HAGYJ TERET MAGAD MELLETT A szocializmusban, különösen a 60-as és 70-es években Gyenesdiás lemaradt a települések közti, fejlesztési forrásokért folyó versenyben. 1973 és 1990 között a vonyarcvashegyi központú nagyközségi Közös Tanács tagja volt Balatongyörökkel együtt, szerep nélküli társközségként. A fejlesztések leginkább a központba összpontosultak – Vonyarcvashegyen már nincs beépítetlen terület. Gyenesdiáson viszont néhány évig építési tilalom is érvényben volt, ennek következtében sok üres telek maradt a lakókörnyezet perifériáján, Keszthely szomszédságában közel 100 hektár.

Ez a terület a jövőben kulcsfontosságú lehet Gyenesdiás számára, több szempontból is. A község lakossága a rendszerváltás óta megduplázódott, ma már 4 ezer felett van, és folyamatosan gyarapodik, fontos tehát a következő generációkra is gondolni, nemcsak az élettér, hanem a megélhetés kapcsán is. Ebből a szempontból különösen nagy érték az az 1,7 hektárnyi terület, ahol a Balaton-törvény szálloda építését is engedélyezi. „Ez lehet Gyenes kitörési pontja” – mondja Gál Lajos. „Az elmúlt évtizedekben nem azok a folyamatok zajlottak, amelyek egy ekkora beruházást indokoltak volna, nem volt idôszerû” – mondja Szalóky Jenő, aki úgy véli, hogy most már viszont lassan megérik az idő erre a lépésre. Emellett hangsúlyozza, hogy olyan hazai vállalkozóra lenne szükség, aki a helyi értékeket és identitást tiszteletben tartva, azt megőrizve akar új vállalkozásba fogni: „Aki nemcsak a maga érdekét nézi, hanem azt is, hogy mi a jó a közösségnek” – teszi hozzá.

48

A szabad területek tartalékolása azonban ugyanolyan fontos, mint azok okos felhasználása. A nyugalmazott polgármester elmesélte, hogy néha a törvénykezésen keresztül blokkoltak bizonyos területeket a jövő nemzedék számára: olyan funkciót kötöttek ki, amiről tudták, hogy nem tud megvalósulni. „Az utánunk jövô generációnak is hagyni kell lehetôséget.”

AHOL ÉLNI ÉS NYARALNI IS JÓ A változékony évtizedek során a gyenesiek mindig megtalálták a továbblépés módját. A civil közösségekre építve, átgondolt tervezéssel fedezték fel a település erejét, ami messziről is jól látható ponttá tette Gyenesdiást a Balaton térképén.

Az üdülőfalu azonban fejlődés közben sem szűnt meg otthonnak lenni, megőrizte nyugodt kertvárosi jellegét, pedig lakossága folyamatosan növekszik: a rendszerváltás óta a lakosok száma megduplázódott, ma már négyezer felett van. 1990-ben a szocializmus idején tervezett társasházak ötletét végleg elvetették, helyette megnövelték a beépíthető telkek nagyságát. „Úgy voltunk vele, hogy az költözzön Gyenesdiásra, aki meg tudja venni a telket és megengedheti magának, hogy építsen rá egy házat” – emlékezik vissza az akkori polgármester.

Gyenesdiáson megvalósult a Balatonnál egyébként ritka egyensúly: egy hely, ahol élni és nyaralni is jó. Aki ide jön pihenni, megtapasztalhatja, hogy milyen egy élő-lélegző településen vendégeskedni, ahol egész évben zajlik az élet. S ahol a helyiek nem megtűrt vagy épp agyonajnározott idegenként kezelik, hanem örömmel engednek számára bepillantást a helyi mindennapokba.

OSSZKEP.HU

49

50

A Balaton titka – interjú Oláh Miklóssal, aki tizenöt éve vezeti a Balaton társadalmának és gazdaságának kutatását Szerző: Saffer Zsuzsanna

Milyen az Ön Balatonja?

Nekem dolgom van a Balatonnal, ezért nem tudom egyértelműen azt felelni, hogy mosolygós. Tolna megyéből származom, az ország különböző részein végeztem az iskoláimat, de már több mint húsz éve a Balatonnál élek. Nem véletlen, hogy itt telepedtem le, ez az ország és – talán elfogultság nélkül mondhatom – a világ egyik kivételezett helye.

A Balaton térsége sok szempontból különleges helyzetben van: a sokrétű helyi társadalom, a gazdag kultúrtörténeti háttér, s nem utolsósorban az a tény, hogy a turizmus miatt a nyári főszezonban 400-500 ezer emberrel is megnőhet az itt lévők száma, ami egyébként sem kevés. Az egész évben itt élők nagyjából 274 ezren vannak, az üdülőtulajdonosok pedig – családjaikkal együtt – mintegy negyedmilliós népességet tesznek ki, és akkor még nem beszéltünk a külföldi ingatlantulajdonosokról. Mindez nagyon izgalmassá teszi a régió vizsgálatát egy társadalomkutató számára.

Miben rejlik a Balaton egyedisége?

A kiforrott balatoni identitás és a mélyen gyökerező civil hagyományok jelentik a Balaton igazi erejét. A civil szervezetek története egészen a XIX. századig nyúlik vissza: jelentős reformkori előzmények után, 1882-ben jött létre a Balaton Egylet, s innentől folyamatosan jelen volt a civil aktivitás a térségben, és az adatok szerint nem csak a parton. A legszebb az egészben, hogy ezek a szervezetek nemcsak helyi polgárokat tömörítettek, hanem budapesti, megyeszékhelybeli köztisztviselők fogtak össze helyi politikusokkal, vezetőkkel, iparosokkal. 1904-ben a helyi fürdőegyesületek már regionális szövetségbe tömörültek, és szintén ebben az évben alakult – dr. Óvári Ferenc kezdeményezésére – a Balatoni Szövetség, mely szervezetnek elévülhetetlen érdemei vannak a régió turisztikai infrastruktúrájának megteremtésében és a vendégfogadás kultúrájának kialakításában.

OSSZKEP.HU

51

Ezek a hagyományok is nagy szerepet játszanak abban, hogy a balatoni identitás rendkívül erős. A témát vizsgáló kutatásainkból egyértelműen látszik, hogy nemcsak az állandó lakosok, hanem az üdülőtulajdonosok is balatoni embernek vallják magukat. Okkal állítható, hogy a Kárpát-medencében – Székelyföld mellett – a Balaton a legjelentősebb identitáshordozó térség.

Az embereket összekovácsolja az a tudat, hogy olyan térségben élnek, ami nagyon jól meglenne magában, ha a saját sorsáról dönthetne. A Balatonnál az önkormányzatoknak szövetsége van, a Balatoni Szövetség. Itt van a Balaton Fejlesztési Tanács. Van balatoni nyilvánosság, balatoni újságok és rádióadók. Nem is beszélve a civil aktivitásról, ami versenyképes térséget hozhatna létre.

Ugyanakkor közigazgatásilag erősen megosztott, így aztán gyenge a Balaton. Három megyéhez és három régióhoz tartozik, ráadásul mindegyiknek a perifériájához, nem rendelkezik a helyi összefogás kihasználásához és a speciális feladatok megoldásához szükséges autonómiával. A Balaton 1985-től kezdve alulfinanszírozott, a területfejlesztés látóköréből kiesett. Volt néhány sikeres, pontszerű fejlesztés, voltak beruházások, de nem volt elég forrás, döntési kompetencia és szakmai figyelem, ami érdemben segített volna a térségen, még az uniós pénzek révén sem. Vannak jelei annak, hogy talán most változik ez a helyzet.

Milyen fejlesztésekre van leginkább szükség a Balatonnál?

Mindenekelőtt sokkal vonzóbbá kellene tenni a Balatont. Ezalatt azt értem, hogy több olyan helyi hagyományokra épülő program, látványosság kellene, melyektől a tó a nyári fürdőszezonban és azon kívül is érdekessé, megkülönböztethetővé válik a konkurens turisztikai desztinációktól. Jó lehetőség például a lovasturizmus. Európában a legtöbb helyen kerítéssel határolt területekkel találkozhatnak a lovasok, a Balatonnál viszont túralovaglásra alkalmas terepek vannak. Persze szükség lenne megfelelő infrastruktúrára és olyan szakemberekre, akik a lovakhoz és a turisták-

Fotó: fortepan

hoz egyaránt jól értenek.

52

Fontos lenne a közlekedés fejlesztése is. A Balaton megközelíthetősége nehézkes, ami pedig a belső közlekedési viszonyokat illeti, mégiscsak egy tó, ami akadályt képez a parton és a háttértelepüléseken elhelyezkedő látnivalók között. Még mindig nincs meg a balatoni körvasút, kb. 2,5 km-es szakaszt kellene megépíteni. Szakértők felkérésével a közelmúltban készítettünk egy Balatoni Közlekedésfejlesztési Koncepciót, amiben szorgalmazzuk az intenzívebb hajóközlekedést, illetve a légi, a vízi és a vasúti menetrendek, tarifák és jegyvásárlás összehangolását. Ha ez sikerülne, akkor megszűnhetne a Balaton körüli autóforgalom nagy része, ezzel kímélnénk a környezetet, nem lenne szükség annyi parkolóra, ráadásul az ember egy fröccsöt sem tud meginni, ha mindenhová autóval kell menni.

A harmadik nagy feladat a marketing felpörgetése. A Balaton arculata elavult. Az épített környezet már sok helyen megújult, de még gyakran látni a 60-as, 70-es években felhúzott betonépületeket, a tipikus szocreál feliratokat. Régiek is, csúnyák is, de a működtetőknek sosem volt elég pénzük a felújításra. Egy új, egységes és izgalmas arculat kellene.

A nagy feladatok mellett rengeteg olyan terület van, ahol apró változtatásokkal lehetne komoly eredményeket elérni, ilyen például a balatoni halászat. Három éve nevetségessé tettük a Balatont a rendelettel, ami betiltotta a tavon a halászatot. A dolog odáig rendben van, hogy hétszer-nyolcszor akkora bevételt eredményez, ha a halász helyett a horgászturista emeli ki a halat, viszont azóta sem az éttermekben, sem a parti büfékben nem ehetünk balatoni halat. Halkivételi joga csak a horgászoknak van, közülük sokan arra szakosodtak, hogy a megfogott halat eladják, persze illegálisan. Éttermek is vesznek át tőlük, ha tudnak valahonnan számlát szerezni, de akkor sem írhatják ki az étlapra, hogy balatoni halat árulnak. Orrgazda a halász, az étterem és az is, aki megeszi.

A jogszabályon lehet változtatni – nincs kőbe vésve. Ha mégis, össze kell törni és faragni egy másik követ. A horgász számára lehetővé kellene tenni, hogy az őstermelői igazolvány kiváltásával eladhassa a normál napi fogást. Ehhez annyi kell, hogy a halat is fel kell venni az őstermelőként eladható termékek listájára. S emellett van még vagy harminc ilyen apróság, amikkel szintén kellene foglalkozni. Rengeteg energia és lehetőség szabadulna fel, ha nem gúzsba kötve kellene táncolni.

A jövőben is a belföldi turizmusra kell építeni a Balatonnál?

A balatoni turisztikai forgalom összetétele 1990 után megváltozott. Ennek sok oka volt, a legfontosabb talán az, hogy sokáig itt volt a Brandenburgi kapu: a tónál találkoztak azok a német családok és barátok, akiket a vasfüggöny elválasztott egymástól. Pár éve éppen Füreden volt egy kiállítás erről az időszakról, egy Trabant és egy Mercedes volt szalaggal összekötve a Vaszary-villa kertjében, ez a kép csalogatta a látogatókat az izgalmas kiállításra.

OSSZKEP.HU

53

Lehetőségből nincs hiány. Különleges látnivaló lehetne az egykori balatonfűzfői lőszergyár mélyén rejtőző csarnokrendszer. Trianon után leszerelték a mosonmagyaróvári lőszergyárat és Balatonfűzfőre telepítették. Az áramellátást a föld alá rejtették, hogy megvédjék egy esetleges bombázástól. Három hatalmas, több ezer négyzetméteres boltíves terem van, ami ma teljesen üresen áll, kifogástalan statikai állapotban. Pár évvel ezelőtt képzőművészeti kiállítást tartottak lent, melyre a nyolcnapos nyitvatartás alatt több mint 8 ezer látogató volt kíváncsi.

Oláh Miklós szerint ezek a csarnokok kihasználatlan kincsek. Az egyik teremben egész évben működő korcsolyapálya kaphatna helyet, középen képzőművészeti alkotóműhely és kiállítótér, a harmadikban pedig koncerttermet lehetne berendezni, mert csodálatos az akusztika.

A nyugati útlevél megjelenésével kinyílt a világ: azok a magyar polgárok, akiknek volt ideje és pénze, körülnéztek a világban. Én is így tettem: az első utam Bécsbe vezetett, ahol vettem egy diktafont interjúzáshoz és a nem sokkal korábban született lányunknak egy babakocsit. Jó darabig ezek a belföldi vendégek hiányoztak a balatoni térségből. A 90-es évek közepén nehezebb idők jártak, lecsengett az utazási láz. A magyar turisták ismét a belföldi nyaralások felé fordultak, ezt engedhették meg maguknak. Ár-érték arányban a Balaton jól teljesített, így szép lassan ismét felfedezték a tavat.

A külföldi turisták azonban ezzel párhuzamosan elmaradoztak. A 90-es évek közepén itthon gyakorlatilag nem volt turisztikai fejlesztés, mert nem volt rá pénz. Nemzetközi összehasonlításban a Balaton nem tudta magát tartani, a külföldiek egyre kevésbé választottak minket. A 2002-es szezon volt az utolsó, amikor éppen kiegyenlített volt a magyar és külföldi vendégek aránya a Balatonnál, majd átfordult és azóta a magyarok vannak túlsúlyban.

Hozzá kell tenni azt is, hogy az idegenforgalmi statisztikákban sok külföldi nyaraló azért nem szerepel, mert saját üdülője volt, és van ma is. 2003-ban publikáltunk egy tanulmányt, melyben kilencezer külföldi ingatlanvásárlás okmányait elemeztük, és kérdőíves vizsgálatot is végeztünk.

Az derült ki, hogy nagyjából ugyanannyian vásároltak befektetési szándékkal, mint akik pihenésre vagy kiadásra szánták a nyaralókat.

Az első külföldi vásárlási hullám a 90-es évek elején zajlott (ehhez a vevőnek még vállalkozást kellett alapítania Magyarországon), s a régió egészét érintette. Sokan közülük húsz–harminc éve itt nyaraltak, ismerték a térséget és ott vásároltak, ahol szimpatikus volt. Jellemzően németekről és osztrákokról van szó, de összesen 34 országból regisztráltunk tulajdonosokat – volt például egy finn-kínai kettős állampolgárságú illető is, és egy hontalan is. Nemcsak ingatlanokat vásároltak fel, hanem amit csak lehetett, telkeket, utakat, sőt dűlőket is. Mindezzel persze komoly építkezési hullámot indítottak el, a kőműveseknek és az ácsoknak akkoriban nem volt okuk panaszra. Becsléseink szerint a vételár százmilliárd forint körüli volt, és hasonló összegű felújítási, építkezési kiadásokat generált.

54

Később már célzottabban zajlottak a vásárlások. Felismerték, hogy mekkora lehetőség van a balatoni turizmusban, különösen a nyugati medencékben, ahol a gyógyfürdők miatt egész évben van forgalom. A 90-es évek közepén–végén volt egy második nagy hullám: Keszthely, Hévíz és Zalakaros környékére mentek át sokan, mely részen ennek következtében akár az ötödik szomszédos faluban is megemelkedtek az ingatlanárak, hatalmas volt a kereslet.

A külföldi ingatlantulajdonosok nagy része a nyári szezonon túl is sok időt tölt itt. Közülük van, aki például távmunkában dolgozik, de többségében nyugdíjasokról beszélünk. Ez azért jelent feladatokat, mert a Balatonnál amúgy is elég magas az átlagéletkor, elöregedik a lakosság. A körülményből erényt kovácsolandó, speciális infrastruktúra- és vonzerőfejlesztésekkel járhatunk e státuszcsoport kedvében, amit az ide látogató időskorú turisták is méltányolhatnak.

Kik a Balaton versenytársai?

Fontos versenytársak az európai nagy tavak, például a Garda-tó vagy a Genfi-tó, emellett az európai nagyvárosok is. A vallási turizmus is egészen nagy méreteket öltött az elmúlt években, itt is van elszívó hatás. Egyre érdekesebb a bolgár tengerpart és Erdély is.

S természetesen állandó versenytárs az Adria és Ausztria. Érdekes, hogy a 60-as, 70-es években, amikor a Balatonnál már javában zajlott az élet, Ausztriában még sehol sem volt a síturizmus.

A 70-es évek vége felé vezették be az iskolákban a síoktatást, egy kormányprogram keretében, onnan nőtte ki magát az egész.

Az ausztriai síparadicsomok és a Balaton sokáig egyfajta szimbiózisban éltek. Számos szakács, felszolgáló, szobalány csinálta például azt, hogy amikor a nyári szezon véget ért a tónál, pihent egy hónapot és kiment Ausztriába, ahol végigdolgozta a telet. Majd egy kis pihenő után ismét visszatért. Ez nagyjából két–három éve szakadt meg, addigra az osztrákok már nemcsak a téli szezonra, hanem egész évre tudtak mit kínálni a vendégeknek. A munkaerő kint maradt, nálunk pedig komoly munkaerőhiány van.

A balatoni versenyképesség oka sokáig az olcsóság volt, amit egyébként a vállalkozók a foglalkoztatottak munkabéréből spóroltak meg, emiatt tudták elszívni mások a munkaerőt. Aki azt akarja, hogy versenyképes legyen, kénytelen lesz megemelni a fizetéseket. Idén például egy szakács vagy felszolgáló közel kétszer annyit kereshet a Balatonnál, mint két vagy három évvel ezelőtt.

Milyen a Balaton vállalkozói ökoszisztémája?

2000-től meredeken csökken a turisztikai vállalkozások száma a Balaton körül. Az elején úgy gondoltuk, hogy nem gond, úgyis sok volt az ideiglenes vállalkozó, aki gyorsan akart meggazdagodni OSSZKEP.HU

55

a főszezon alatt, általában nem túl tisztességesen. Egy idő után azonban aggasztóan kevés vállalkozás maradt talpon, különösen a helyiek közül.

Akik itt élnek a Balatonnál, többnyire olyan egzisztenciát akarnak maguknak teremteni, ami egész évben képes megélhetést biztosítani. Azonban ez elég nehéz, amíg csak a nyári főszezonban gondolkodunk. Szerencsésebb helyzet, ha valaki több lábon áll, így biztosítva a téli és a nyári időszakban a megélhetést.

Ennek alapja lehet a tavaszi, az őszi, vagy akár a téli balatoni szezon megteremtése.

Fotó: fortepan

Azt tapasztalom, hogy az tud érvényesülni és sikeres lenni, aki nem rablógazdálkodó szemlélettel közelít a térséghez, hanem tartós működésre akar berendezkedni, s a főszezonon túl is gondolkodik.

Ma már sok jó példát láthatunk a turisztika minden területén, különösen a gasztronómiában.

Meggyőződésem, hogy azért nincs Michelin-csillagos étterem a Balatonnál, mert ez a minősítő rendszer Kelet-Európában csak fővárosokban vizsgál éttermeket.

Oláh Miklós a Balatoni Társadalomtudományi Kutatócsoport vezetője. A 2001 júliusában alakult szervezet a Balatoni Fejlesztési Tanács mellett működik, döntés-előkészítő műhelyként. Elemző és kutató munkájukon kívül fejlesztési programokat készítenek elő és követnek nyomon. Céljuk, hogy minél teljesebb képet adjanak a balatoni régióról. Komoly hiánypótló szerepet töltenek be, ugyanis azelőtt szinte csak a KSH negyedévente közölt idegenforgalmi adataira lehetett támaszkodni.

A hatfős csapatot szakmai sokszínűség jellemzi, van köztük szociológus, geográfus, közgazdász, ökológus és történész is. A kutatócsoport készítette például a Szőlészek, borászok a Balaton borvidéken című agrárszociológiai tanulmányt is.

A kutatócsoport nemcsak tanulmányokkal és elemzésekkel segíti a Balaton fejlődését, hanem számos olyan ötletet, javaslatot is kidolgoztak, melyeket egyszerűen meg lehet valósítani, mégis sokat adnának a térségnek.

Vagy vegyük a Balatoni Kört, amely sikeres balatoni turisztikai vállalkozók összefogása. Eredetileg Badacsonyi Körként kezdték, de szerencsére felismerték, hogy ezt a projektet érdemes regionális léptékben képviselni. Ma már komoly eredményeket tudnak felmutatni – ezek közül van, ami kézzelfogható, például a Balaton Bor, s van, ami kevésbé látványos, mint az, hogy egyre többen gondolkodnak négy évszakban a tó körül. Kevés ilyen szervezet képes arra, hogy létrehozzon egy ilyen menedzsmentet, ami tartósan képes képviselni az érdekeiket. Jó ez a „segíts magadon”-felfogás!

56

A Balaton saját hangja Szerző: Orbán Dorottya, Saffer Zsuzsanna A Balaton elmúlt évtizedeire valaki nosztalgiával gondol vissza, valaki elutasítással. A német turistáknak felszolgált hekk sokaknak valóban a balatoni nyarat idézi, de vannak, akik úgy gondolják, hogy a balatoni turizmusnak egyedibbnek, igazán balatoninak kellene lennie. Számos érték és lehetőség rendelkezésre áll a régióban. Hogyan lehet ebből saját hangja a Balatonnak?

Mitől válik balatonivá valami? A választ néha magától értetődőnek gondoljuk: a hal attól balatoni, hogy a tóból fogják ki vagy ott őshonos. A bor pedig attól, hogy a Balatonnál készül. De mi történik akkor, ha egy balatoni strandon olyan ételt szolgálok fel, ami a világ bármelyik pontján, hasonló formában és ízzel kapható? A balatoni vendéglátás is elsősorban attól balatoni, hogy a tó partján történik? Vagy másként is megragadható a balatoni jelző? Egyre többen gondolják úgy, hogy a Balaton ennél többet érdemel és többet is tud, legyen szó egy különleges, máshol nem kapható alapanyagról, vagy egy olyan élményről, ami csak a tó partján tapasztalható meg.

MINDENBEN A SAJÁT IDENTITÁSUNK Bezerics Dániel, a Bezerics Borászat vendéglátóhelyeinek vezetője szerint meg kellene fordítani a balatoni vendéglátás logikáját. Hosszú évtizedekig az itt lévő vendégkört akartuk kiszolgálni. A 80-as évektől a 2000-es évek elejéig tartó német turistadömping idején németekké váltunk, majd az orosz vendégek áradatában az ő képükre formálódtunk. „Az ideérkezô tömeg sosem tudatos tervezés vagy marketingstratégia eredménye volt – azért jöttek, mert közel voltunk, mert olcsók voltunk. Ki volt jelölve az út, emiatt sosem tudtunk igazán fejlôdni” – mondja.

Hasonlóan vélekedik a csopaki Márga Bisztró házigazdája, Deli János is. „Azt gondolom, hogy az utóbbi tíz–tizenöt évben a szolgáltatók miatt nem fejlôdött a térség. Van egy komoly zárkózottság az itt élôkben, nehezen fogadják be az újat. Ferdén néznek arra, aki mást csinál, mint ami az elmúlt húsz évben megszokott volt. Nehéz kiszabadulni a fürdôbörtönbôl.” Új dolgokba kell fognunk, ha annyit akarunk kihozni a Balatonból, mint amennyit az olaszoknak sikerült a Garda-tóból. „Minôségorientált szemléletre kell áttérni, melynek lényege, hogy legyünk megbízhatóak, egyediek és különlegesek – mindenben a saját identitásunk bújjon meg” – vallja Bezerics Csaba, a Bezerics Borászat vezetője. „Most csak futunk magunk után, de ennél sokkal értékesebb a Balaton. Meg kell találnunk a saját hangot, magas színvonalú szolgáltatásokat kell létrehoznunk, és erre a kínálatra kell vendégkört építenünk” – teszi hozzá fia.

OSSZKEP.HU

57

NE KÍNÁLJUK MINDENHOL UGYANAZT! Külföldön sokak fejében a Balaton egyenlő egyetlen kis tóparti településsel, amit a magyarok sokszor emlegetnek. Feltéve, ha van egyáltalán tudomásuk a Balatonról. Hogyan kell eljutni a Balatonhoz?

Mit kell vinni? Mit lehet ott csinálni? Hangzik a sok kérdés azoktól, akik Magyarországon járva úgy döntenek, ellátogatnak a tóhoz. A válasz pedig mindig ez: attól függ, pontosan hova. A probléma természetesen nem az, hogy külföldön nem ismerik a Balaton helyrajzát és nagyságát – hiszen mi sem feltétlenül vagyunk tisztában a Garda-tó viszonyaival –, de azt jól példázzák ezek a kérdések, hogy a balatoni turizmusra még nem jellemző a változatosság, a sokszínűség hangsúlyozása. Holott a tó és a környék adottságai eltérőek a déli és északi parton, a keleti és a nyugati medencében, a városokban és a kis településeken.

Beszélgetéseink során kiderült, hogy a balatoni vállalkozók ezt a sokrétűséget tartják a régió egyik erősségének, ami egy összeFotó: kaliartinn.hu

hangolt, akár nemzetközi marketingstratégia alapját is képezhetné.

„Nem kell mindenkinek ugyanazt csinálni, hiszen annyira sokszínû a mi Balatonunk. A fejlesztéseknél is ezt kellene szem elôtt tartani” – mondja Rádóczy Andrea, a füredi Silverine Lake Resort Hotel tulajdonosa.

Köteles Zsolt, a Horváth-Ház Étterem és Borgaléria vezetője az osztrák síparadicsomok kommunikációját tartja jó példának. „Vannak helyek, melyek a gazdagabb rétegeket célozzák, vannak, akik a családosokat, máshol pedig a kevesebb pénzbôl bulizni vágyó fiatalokat. Szerintem ugyanilyen tudatosan és összehangoltan kellene a régiót reklámozni.”

A balatoni régió fejlődéséhez sok lehetőség adott. Egyrészt – ahogy arról a sorozat korábbi cikkeiben is szó volt – több mint egy gigászi strand, ahol csak a nyári melegben van mit csinálni. Másrészt a környék természeti és kulturális sokszínűsége megengedi, hogy egyes részeken a balatoni vidék különböző arcait hangsúlyozzák, ahelyett hogy mindenhol ugyanazt kínálnák.

HOT DOG HELYETT VÍZI KUTYA A sokszínűség többféleképpen megjelenhet. A gasztronómiában a helyi alapanyagok felhasználása lehet az egyediség egyik záloga. A köveskáli Káli Art Inn vendégház például szinte minden alapanyagot a környékről szerez be. A helyi termelők jó híre leginkább szájról szájra terjed, ha valaki finom sajtokat készít egy közeli településen, arról úgyis hamar tudomást szereznek az emberek.

A Balatoni Kör tavaly elindított Beach Food Balaton programja is a környékbeli alapanyagokból ké58

szülő, a helyi hagyományokra alapozó strandételeket népszerűsíti, az a célja, hogy a világon bárhol kapható gyorsételek helyett valami igazán balatonit fogyasszanak a vendégek. A keszthelyi Paletta Bisztróban vagy a badacsonyi Kishableányban például a hamburger helyett bazaltburgert, a hot dog helyett vízi kutyát kínálnak. A Cézár salátát Római salátává keresztelték át, a hozzávalókat környékbeli gazdáktól szerzik be. „A lényeg, hogy ahhoz nyúljunk, ami hiteles, és amihez megvan a muníciónk. Jó hagyományaink vannak, nem kell attól félni, hogy a saját gondolatiságunkat fogalmazzuk meg ezekben az ételekben” – hangsúlyozza Bezerics Dániel.

Nem arról van szó, hogy a lángos-hekk hagyományt felejtsük el. A cél az, hogy a megszokott, bevált strandételeket minőségi hozzávalókból és kreativitással kínálják, hogy a csúcsgasztronómia és a mindenhol kapható kommersz mellett legyen harmadik lehetőség. „Legyen benne egy kis finesz, egy kis tartalom, egy kis helyhez való kötôdés” – mondta Laposa Bence a vele készített interjúban.

LEHETŐSÉGEKBŐL NINCS HIÁNY Nem csak a gasztronómia tud ilyen módon balatonivá válni. A tó keleti medencéje például kiválóan alkalmas a különböző vízi sportokra, ott lehetne erre építeni. A városok profilja is kétségkívül eltérő: másért megyünk Balatonfüredre, másért Keszthelyre és másért Siófokra. Ez így van rendjén. Éppen ezért nem baj, ha különböző helyek különböző vendégköröket céloznak meg. Fontos felismerni az eltérő igényeket és lehetőségeket, és nem feltétlenül mindenkinek ugyanazt kínálni. Vannak, akik hajlandóak akár egy őszi vasárnap elutazni a tóhoz egy jó ebéd és egy délutáni séta vagy vitorlázás miatt. Deli János szerint vendégeinek fele szinte be sem teszi a lábát a Balatonba és csak szeptembertől júniusig jár a tóhoz. Mások maradnak a megszokottnál, ragaszkodnak a standhoz és a lángoshoz. Az újítások mellett nem szabad a Balaton ismerősebb arcát elfelejteni, vagy a régiót egy elit hellyé tenni. A Balaton kínálta rengeteg lehetőség tudatos kihasználása a lényeg, akkor pedig mindenki megtalálja a neki tetszőt. „Itt rengeteg érték van, csak nem használjuk eléggé. Angliában fele ennyi adottság van, mégis hol tartanak? Van egy elhagyott falusi viskó, ahol Hemingway kétszer ivott és egy sikeres sztorit építenek köré” – teszi hozzá Deli János.

LASSAN, DE BIZTOSAN A régió identitásának megtalálása, sokszínűségének kihangsúlyozása nem megy egyik napról a másikra. A gasztronómiát tekinthetjük a „saját hangra találás” zászlóshajójának. Európában, például a OSSZKEP.HU

59

sokat emlegetett osztrákoknál is hasonló folyamatoknak lehettünk szemtanúi, bár itthon a változás némileg eltérő utat választott magának. „Érdekes, hogy nálunk fentrôl indul a változás. Például egy séf, aki csúcskategóriás étteremben dolgozott hosszú ideig, ott tanulta meg a szakmát, késôbb nyit egy hamburgerezôt, ugyanolyan szellemben, ugyanolyan minôséggel” – vélekedik Dobai András, a balatonfüredi Kredenc Borbisztró vezetője. Európában pont fordítva van: ott a jó vendéglőkből lesznek a kiemelkedő minőségű helyek. Az európai modell szerencsésebb, hiszen a prémium kategóriában sokkal kevesebben vehetnek részt.

Lassan, de biztosan haladunk – a mi modellünk is működik, csak több idő és kitartás kell hozzá. A lehetőségek adottak, ambíciónak és kreativitásnak sem vagyunk híján. Közös gondolkodás, összehangolt fejlesztések mentén kell megtalálni a Balaton megannyi saját hangját.

BEZERICS BORÁSZAT A Bezerics család generációk óta foglalkozik borászattal. „Az ember a szôlôt nem örökli, hanem elôlegbe kapja az utódaitól. Ezen a vidéken mindenkinek volt szôlôje, s nem adta el” – meséli Bezerics Csaba, aki a borászatért felel. Fia, Bezerics Dani pedig a marketinget és a vendéglátást irányítja: a keszthelyi Libás Strand melletti és a balatonboglári Paletta Bisztró, a keszthelyi Télikert, valamint részben a badacsonyi Kishableány – néhány hely a Bezerics-vállalkozások közül. Lánya, Dóri most fejezte be a mesterképzését Dániában, a szakmai gyakorlat után ő is a családi vállalkozásban fog dolgozni.

MÁRGA BISZTRÓ 2015 elején nyitotta meg Deli János a csopaki Márga Bisztrót a Szita-hegyen, a Szent Donát Pincészet mellett. „A márga az egyik alaptalaj Csopakon, a névért csupán le kellett hajolni, minden itt van alattunk” – meséli a tulaj. Regionális bisztró konyhát működtetnek, igyekeznek mindent a közelből beszerezni.

KÁLI ART INN A köveskáli Káli Art Inn szálloda eredetileg művésztelepként működött, erről tanúskodik a rengeteg olajfestmény a falakon. Az eredeti, XVII–XVIII. századi épületeket és bútorokat megtartva alakították át szállodává és vendégházakká, illetve az egyhektáros parkot is tovább szépítették. Éttermükben a Káli-medencéből származó termékekből készítenek mindent.

60

OSSZKEP.HU

61

Természet és közösség: Az Összkép első sorozatában a

ÖSSZKÉP elindulunk

AZ ÖSSZKÉP MAGAZIN EDDIGI SOROZATAI természet és az ember kapcsolatát, kölcsönhatásait vizsgáló kutatókat és az ő eredményeiket mutatjuk be. A sorozat egyik népszerű írása a Székely Akció c. kétrészes cikk.

MAGYAR

Ezredvégi nemzedék: Ezredfordulós nemzedék, Y ge-

PORTRÉK ÉS RIPORTOK A BALATON KÖRÜL

neráció – sokféleképpen nevezik a XX. sz. végén született, közel másfélmillió magyart, akik mostanában értek fiatal felnőtté. Ebben a sorozatban az ő ambícióikról, jövőképükről, motivációikról és álmaikról írunk.

ORBÁN DOROTTYA | SAFFER ZSUZSANNA

TENGER

ÖSSZKÉP elindulunk

25 éve: Magyarország immár több mint negyed évszázada szabad ország. Mit hozott a rendszerváltás óta eltelt 25 év?

Jobban élünk? Jobban keresünk? Mi történt a szomszédban? Ezekre keressük a válaszokat sorozatunkban.

Továbblépők: A magyar gazdaság fejlődésének egyik záloga a vállalkozások továbblépése. Hogyan törhet utat magának a teljesítmény, a kreativitás, a jobbra törekvés? Sorozatunkban a vállalkozói élet felelősségéről, dilemmáiról írunk, a továbblépés korlátait és sikereit elemezzük.

Mesterkurzus: Kiemelkedő, iskolateremtő társadalomtudományos kutatók munkásságát mutatjuk be egy-egy interjú keretében, az ő szemszögükből tekintve át a magyar társadalom jellemzőit, folyamatait.

HÉTFA kutatások: A sorozatban a HÉTFA elemzői mutatják be kutatóintézetünk munkáját.

Nemzeti kód: Nemzeti identitásunk megannyi dimenziója egy sorozatban. Magyarságunk az elmúlt ezer év tükrében, a népmesei hagyományban, vagy éppen üzletembereink szemével láttatva.

Magyar vidék: A magyar vidék helyzetét bemutató sorozatunk. Cikkeinkben nemcsak a vidéket érő kihívásokról és nehézségekről, hanem a sikerekről is írunk.

Műhely: A HÉTFA Kutatóintézetben Műhelyek alkalmával olyan társadalomtudósokat és kutatókat hívunk meg, akik a területükön kiemelkedőt alkottak. Előadásaikat cikkek formájában közöljük.

Újraolvasás: Milyen könyveket olvastak a nyolcvanas években a közgazdászok és a gazdasági kérdések iránt érdeklődő társadalomtudósok? Sorozatunkban ezek közül idézünk fel néhányat.

Magyar Tenger: Nyári sorozatunk a balatoni identitás kérdéseit járja körül. Mit jelent a Balaton az ott élőknek, a vállalkozóknak, a vendéglátósoknak? Mitől balatoni a balatoni? Hogyan találja meg a tó a saját hangját? Portrék és interjúk a Balaton ezer arcáról.

Iskola: A magyar iskolarendszerről, pedagógusokról, szülők és gyerekek elvárásairól szóló sorozatunk.

Zöld Város: Városaink életének egyik fontos kérdésévé vált a település és a környezet kapcsolata.

Mitől zöld egy város és milyen fejlesztési lehetőségek vannak? Hazai és nemzetközi példákon keresztül mutatjuk be ezeket.

Főtér: A magyar városok főterei a települések történelméről, lakosságáról, gazdaságáról mesélnek.

Sorozatunkban ezek közül mutatunk be néhányat.

62

Kiadó: HÉTFA Kutatóintézet 1051 Budapest, Október 6. u. 19.

Szerző:

Orbán Dorottya és Saffer Zsuzsanna Felelős kiadó: Szepesi Balázs Grafikai tervezés: Parádi Kriszta Nyelvi lektor: Probáld Karina

Köszönjük a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány a kiadvány megjelenéséhez nyújtott támogatását.