Weöres

ézet a nevemet viseli,

i ki,

, őrültek, komédiások, ő terveiket.

bb rossz,

egpróbáltatás és csapás érheti, , míg hatalom

Nagy felhő-hintánk csupa láng, alattunk sürög a világ, gurul a labda, sül a fánk, mosolyog hetven unokánk.

`Kiábrándulás` Én szegény bolond, mit vesződöm itt veled?

Arcod porcelán, kezed-lábad fa-cövek, bábú vagy te, semmi más...

`Udvariasság` Jó vagy és finom...

Mondd, a kedved mit kiván?

Eljátsszam neked, hogy kering a pille-pár? hó-szirommal hintselek?

A kő és az ember Rejtőzködnöm nem lehet.

Rejtőzködnöm nem lehet.

Elmentem a kősziklához, hogy elrejtsem képemet.

Szólt a szikla: soha el nem rejtelek! Ó, szólt a szikla: soha el nem rejtelek!

Rejtőzködnöm nem lehet.

Szólt a szikla: megindulok, eltiporlak, tágulj tőlem, megindulok, eltiporlak, tágulj tőlem, szólt a szikla.

Rejtőzködnöm nem lehet.

Elmentem a kősziklához, ráhullattam könnyemet.

Szólt a szikla: én is égek, szenvedek! Ó, szólt a szikla: én is égek, szenvedek!

Rejtőzködnöm nem lehet.

Szólt a szikla: én is mennybe mennék, mint te, én is égek. Én is mennybe mennék, mint te, én is égek, szólt a szikla.

Rejtőzködnöm nem lehet.

`Könnyek` Már a hold se süt, minden ajtó csukva rég.

Mit tettél velem? hol legyek most reggelig? jaj de megver az anyám!

Szép a való! szebb, mint minden mese, kár, hogy mindünknek hűtlen kedvese.

Azért van mind a tétlenség s a tett, hogy tompultabban várd a végzeted.

Kinn ülök most a híg téli napon, mint aranya körében Harpagon, s ha mennem kell majd: tenger vagyonom bucsuzóul még összeszámolom: fű, fa, füst.

Szeretnénk kinyilvánítani, hogy Weöres Sándort tiszteljük és nagyra becsüljük, jelen tiltakozásunk nem az Ő emlékállítása ellen szól. Éppen ezért javasoljuk, hogy a pécsi kötődésű jeles költőnknek méltó módon és helyszínen hozzá illő, kvalitásos szobrot állítson a város: szakmai egyeztetést követően, jeligés pályázat útján, szakértő zsűri által kiválasztva a megvalósítandó alkotást.

Burián Norbert: Mi marad a köztéri szobraink után?

?

TESTAMENTUM Ha valaha síremléket, szobrot, mindegyikre véssék rá e sorokat:

emléktáblát

kapok, vagy bármely inté

„Az emberiség akkor fog boldogulni,

– ha rááll az egyetlen józan, ráállható alapra: ha szükségleteit elégíti és nem szenvedélyeit, bosszúvágyait, rögeszméit.

– ha módot lel arra, hogy ne legyen kénytelen eltűrni, hogy gonosztevők, mániákusok vezessék, fel bírja ismerni őket, és nem szolgálja többé az ő

– ha érzi és tudja, hogy erőszakot és elnyomást tétlenül szétnyűni kiseb mint tettel legyűrni.

– ha úgy tevékenykedik, hogy nem árt vele se másnak, se magának.

Ha ezt nem az egész emberiség, hanem csak egyetlen nép tudja: bármily me mindig megerősödve és megsokszorozódva fog felemelkedni. Nem pusztul el, és fölény délibábjai helyett a józan mértékhez igazodik.

Mértékét eltanulják a szomszéd népek is, majd azoknak szomszédai.”