90,5% *

A valaha gyártott összes műanyagszemét 90,5%-át nem hasznosították soha újra.

Ez a kiadvány egy diplomaprojekt része, amely a műanyagokról szól.

EGY SZEMÉLYES KAMPÁNY, EGYSZEMÉLYES KAMPÁNY.

Önvizsgálat, rádöbbenés, felhívás, megdöbbentés, meggyőzés.

Külföldön töltött egyetemi félévem során, kiszabadulva a megszokott mindennapokból, több időm volt körülnézni, felfedezni, fotózni, gyűjteni.

Rájöttem, hogy rengeteg szemét között élek, aminek jelentős része műanyag. Elkezdett foglalkoztatni, mi van a műanyag „mögött”, miből áll, kik gyártják és miért, mire használjuk, és mindennek milyen következményei vannak.

MŰVÉSZETI PROJEKTJEIMBE BEVONVA, KEZDETBEN ÉN IS CSAK EGY KÖNNYEN HASZNÁLHATÓ, JÓL INSTALLÁLHATÓ, OLCSÓN BESZEREZHETŐ ESZKÖZKÉNT TEKINTETTEM A MŰANYAGRA.

Hazaérkezésemkor észrevettem, hogy a téma már itthon is elkezdett beszivárogni a hétköznapi nyilvánosság tereibe, egyre több kezdeményezés, petíció, alternatíva jelent meg a műanyagszemét csökkentése érdekében. Mindezzel párhuzamosan igyekeztem változtatni életmódomon, – a régóta megszokott szelektív hulladékgyűjtésen túl – elkezdtem elhagyni és helyettesíteni a műanyag zacskókat, PET-palackokat, a szívószálakat, poharakat, és a kávéspohár-tetőket.

Ezeket az apró változtatásokat egy kis odafigyeléssel elértem, és úgy gondolom, ez csak a legelső, legkönnyebb lépés volt. Közel sem értem el még nagy eredményeket (mint például a lány, aki egy év alatt csupán egy befőttes üvegnyi szemetet termelt) mégis egészen felszabadító érzés, ha belegondolok, hogy a korábbi szokásaimhoz képest még ilyen kis változtatással is kevesebb műanyagszemét kerül a természetbe általam, mint korábban.

Amellett, hogy csökkenteni próbáltam a „műanyaglábnyomom”, a mégis megvásárolt, felhasznált műanyagot nem dobtam a szemétbe, hanem kíváncsiságból összegyűjtöttem és megtartottam.

Megfigyeltem, miből mennyit használok, melyek azok a műanyagba csomagolt élelmiszerek, amelyekről nehezen mondok le és melyek azok, amelyeket már teljesen elhagytam.

Elgondolkoztam a helyettesíthetőségükről, abszurditásukról (például egy műanyag zacskóba csomagolt műanyagpohár).

Annak ellenére, hogy folyamatosan próbáltam változtatni a szokásaimon, néhány hónap alatt rengeteg szemetet halmoztam fel.

Azon túl, hogy ez nagyon ledöbbentett és megerősített a téma fontosságában, egyfajta „különös kötődés” is kialakult bennem a műanyagok iránt. Feltérképeztem a műanyagok különböző fajtáit, felfigyeltem a kialakításukra, formájukra, tervezésük és gyártásuk nagyszerűségére.

Felfedeztem bennük a szépséget, könnyedséget, miközben egyre inkább foglalkoztatott és nyomasztott a gondolat, hogy rövid időn belül milyen nagymértékű műanyaghulladék keletkezik és ez milyen problémákhoz vezet.

Ez a fajta kettősség ihlette a diplomamunkámat.

A műanyagok gyűjtése után, csoportokba rendeztem, szelektáltam, kompozíciókat hoztam létre, fotókat készítettem, és „megvilágítva” a témát, videót vetítettem rájuk. Foglalkoztatott, miként tudnám felhasználni, bemutatni ezeket a szemétnek szánt többnyire egyszer használható hétköznapi anyagokat,

HOGY KIEMELVE, KIHASZNÁLVA KÜLÖNLEGES ESZTÉTIKÁJUKAT, FELHÍVJAM A FIGYELMET AZ ÁLTALUK HORDOZOTT PROBLÉMÁKRA.

Projektem nem titkolt szándéka, hogy az engem már jó ideje gyötrő bűntudatot másokban is felébressze, valamint átgondolásra, lemondásra bíztasson. Úgy gondolom, ez a fajta bűntudat az első lépés lehet egy élhetőbb világ felé. A nyomasztó érzés, amely bennem motoszkál, mikor a bolt polcai előtt állva mérlegelek, segít abban, hogy felelősséget ébresszen és lemondásra tanítson.

Mert ha nemet mondok a kedvenc pudingomra, éget a vágy, de a következő pillanatban kellemes érzés fog el, hogy lemondtam egy teljesen felesleges árucikkről, egy könnyen helyettesíthető apróságról, a nagy egész javára.

Megéri egy pár perces élvezet hatalmas áron?

Ez a hétköznapi szokásainkká vált, műanyagba csomagolt apró élvezetek óriási dilemmája.

A nagyvállalatok, és országok vezetőinek, döntéshozóinak óriási felelőssége van a műanyagszennyezésben és az ehhez hasonló kérdésekben.

Mindaddig, amíg az anyagi haszon érdekében naponta legyártják a több tonna műanyagot, értelmetlen gondolatnak tűnik az egyetlen pudingról való lemondás. Mégsem maradt más, mint az, hogy elhiszem: cselekedeteim, szokásaim befolyásolják az engem körülvevő világot és apró változtatásokkal egy nagy közös célhoz is hozzájárulhatok.

Ami ennél is utópisztikusabb: végső soron azt remélem, hogy a műanyaggyártás rövid időn belül radikális változásokon megy keresztül. Így projektem egyes darabjai több ezer éves emlékül szolgálnak majd az utókornak, amely okul az emberiség eddigi hibáiból.

KÖNNYŰ, SOKRÉTŰEN FELHASZNÁLHATÓ, OLCSÓN ELŐÁLLÍTHATÓ, STRAPABÍRÓ.

A műanyagot kőolajszármazékokból, adalékokkal, mesterségesen állítják elő. Ahogy neve is mutatja, előállítása szintetikus úton történik, polimerizációval.

A tömeggyártásnak kedvező jellemzői, hogy könnyen, olcsón előállítható, sokoldalúan felhasználható, jól tervezhető, kialakítható és strapabíró.

Legelterjedtebb műanyagtípusok a hosszú szénláncvázú polietilén (PE), polipropilén (PP), polivinilklorid (PVC), polietilén-tereftalát (PET) és a polisztirol (PS).

Különböző fajtáit más és más területen alkalmazzák, jelen van életünk minden területén.

Felfedezésüket követően az előállított mennyiség folyamatosan nőtt, egyre több alkalmazásban váltották ki a konvencionális anyagokat (pl. fa, fém)

Előállításuk mértéke ma is növekszik, évente 300 millió tonnányit termelnek belőlük.

legtöbbjüket csak egyszer használjuk fel.

(Európában a legnagyobb felvevő piac a csomagolóipar, az összes termék 40%-át itt használják fel)

AMINT KIBONTOTTUK A TERMÉKET, A CSOMAGOLÁS FUNKCIÓJÁT VESZTI, EGYSZERŰEN KIDOBJUK, HOGY NE ZÖKKENJÜNK KI A TÁRSADALMUNKRA EGYRE JELLEMZŐBB ROHANÓ ÉLETFORMÁBÓL.

Ez az attitűd a piacnak kedvező, a gyártás emiatt zavartalanul folytatódik. A fogyasztói és piaci szokásoknak köszönhetően évről évre egyre több műanyaghulladékot termelünk.

2015-ig 6,3 milliárd tonna műanyaghulladék keletkezett, amelynek – kerekítve – 9 százalékát hasznosították újra, 12 százalékát égették el, és 79 százalékát helyezték el szemétlerakókban vagy hever valahol a természetben.

Kiderült tehát, hogy

a műanyagszemét 90,5%-át nem hasznosították soha újra.

Ez a számadat lett 2018-ban az év statisztikája, amelyet a brit Királyi Statisztikai Társaság minden évben egy beszédes számnak, vagy százalékaránynak ítél meg. A győztes százalékarány a Science folyóiratban megjelent „A valaha gyártott összes műanyag előállítása, felhasználása és sorsa” nevű tanulmányból származik.

Nagyjából hatvan éve folyik a műanyag tömeges gyártása.

A fogyasztói társadalom őrületes mennyiségi igényének megfelelően, a műanyagok csomagolóiparban való alkalmazása hihetetlen mértékű eldobandó csomagolóanyagot jelent.

Az egyre növekvő problémát a társadalom évtizedekkel ezelőtt felismerte, és arra is rájött, hogy a hulladék újrahasznosításával pénzt és erőforrást takaríthatunk meg. Legfrissebb adatok szerint Magyarországon évente 1,3 - 1,4 milliárd PET-palack kerül forgalomba, uralva ezzel a kidobott hulladékok arányának nagy részét. Ez körül-belül 45 ezer tonna palackot jelent évente. Az Európai Unióban egy év alatt összesen 26 millió tonna műanyaghulladék keletkezik. Ezek újrafeldolgozási aránya mindössze 30 százalék, a többi a szeméttelepeken végzi.

A műanyaghulladék javarésze tehát soha nem kerül be az állami újrahasznosítási rendszerbe.

A bekerülő mennyiséget pedig kizárólag értékcsökkenő újrahasznosítással lehet feldolgozni, ami azt jelenti,

hogy az újonnan létrejött termék gyengébb minőségű lesz, mint az eredeti. Az újrahasznosítás ráadásul a gyártáshoz hasonlóan rendkívül energiaigényes folyamat és káros melléktermékek létrejöttét idézi elő.

A hatalmas mennyiségű előállítás és a mértéktelen szennyezés problémáját felismerve 2019-ben az Európai Unió társjogalkotó intézményei megállapodtak a műanyaghulladék mennyiségének visszaszorítását célzó szigorúbb szabályokról.

A megszavazott tilalom olyan eldobható műanyagtermékek és csomagolástípusok használatára vonatkozik, amelyek megtalálhatók az európai partokat szennyező, tíz leggyakrabban előforduló hulladék között, és amelyek könnyen helyettesíthetők más termékekkel.

2025-re a műanyag palackok összetételének 25 százaléka, 2030-ra pedig 30 százaléka újrahasznosított anyag kell, hogy legyen. Emellett csökkenteni kell majd a műanyag élelmiszertárolók és poharak használatát, ahogy előírhatják például azt is, hogy egyszer használatos műanyag termékeket ne lehessen ingyenesen kínálni. Egyre több kezdeményezés, petíció igyekszik visszaszorítani a műanyagtermelést. A Greenpeace Magyarország által 2018 decemberében végzett közvélemény-kutatásából kiderült, hogy a budapestiek háromnegyede támogatná a betétdíjas rendszer bevezetését és választaná a visszaváltható palackot az egyszer használatos helyett.

Rengeteg hasonló jellegű, -a hétköznapjainkat is érintőintézkedésre lenne szűkség a közeljövőben, hogy a műanyagok terjedése a piacon és ezáltal a környezetünkben is visszaszoruljon.

HA NEM VÁLTOZTATUNK A FOGYASZTÁSI SZOKÁSAINKON, ÉS NEM TESZÜNK A KÖRFORGÁSOS GAZDASÁG MEGVALÓSÍTÁSA JEGYÉBEN AZ ÚJRAHASZNOSÍTÁSI ARÁNY JELENTŐS EMELÉSÉÉRT, 2050-RE A KIDOBOTT MŰANYAG MENNYISÉGE ELÉRHETI A 12 MILLIÁRD TONNÁT.

A műanyagszemét nagy része a természetbe kerül. A legtöbb fajta rendkívül lassan, vagy egyáltalán nem bomlik le.

A bomló plasztikból szennyező kémiai anyagok szivárognak a talajba, a talajvízbe és a tengerbe, égésük során pedig veszélyes anyagok szabadulnak fel.

Előállításuk és újrafeldolgozásuk során is rengeteg szemét, mérgező gáz termelődik. Két speciális következmény is kapcsolatban áll a gyorsan növekvő műanyaggyártással: az emberi egészségre gyakorolt hatás, mint például a rák és az idegrendszeri problémák megnövekedett kockázata; valamint

A NÖVEKVŐ MENNYISÉGŰ HULLADÉK TERJEDÉSE A TERMÉSZETBEN.

Különösen szembetűnő a tengeri környezetben létrejövő műanyagszennyezés.

Minden percben egy teherautónyi műanyag szemét kerül az óceánokba.

A tengerpartokon leggyakrabban előforduló műanyaghulladékok a palackok, a cigarettacsikkek és a fültisztító pálcikák.

Az óceánokban landolt műanyagszemét nagy része az áramlatok hatására egy pontban tömörül össze, és úszó szemétszigeteket képez.

TÖBB ÓRIÁSI SZEMÉTSZIGET KERING AZ ÓCEÁNOKON. Az egyik legnagyobb ilyen „úszó sziget” mérete a legoptimistább becslések szerint is - Magyarország területének több mint hétszerese!

A hulladékszigeteket alkotó szemét 80%-a szárazföldről származik és 20%-a hajókról. Összetétele alapján található benne üveg, alumínium doboz, orvosi hulladék, de legnagyobb részben, azaz 90%-ban műanyag, aminek egy része vizes flakon, kupak, műanyag pohár és halászháló, illetve a műanyaggyártás melléktermékeként keletkezett úgynevezett műanyag pellet.

A műanyagokból folyamatosan mérgező anyagok áznak ki, legtöbbjük nem is bomlik le, csak széttöredezik, mikroműanyagnak nevezett apró darabkákra.

Ezeket a kis műanyag darabokat az állatok egy része tápláléknak nézi, és elfogyasztásuk a legtöbb esetben pusztuláshoz vezet.

Azt gondolhatnánk, hogy az óceánszennyezés távol van tőlünk, Európa közepén, ám az európai szemét nagy része is az óceánokban végzi.

Mikroműanyag-részecskékkel pedig hazai folyóink, a Duna és a Tisza is szennyezve vannak.

A műanyagrészecskék belekerülve a körforgásba, alapvető élelmiszerekben, az ivóvízben is előfordulnak. Ez a palackozott, és a csapvízre egyaránt vonatkozik. Ennek egészségügyi hatásairól még keveset tudni, de látva az élővilágban okozott problémákat, kijelenthetjük, hogy

nem csak környezetünk, hanem saját egészségünk is veszélyben van.

Egy 2019-es tanulmány szerint átlagosan 5 gramm műanyagot nyel le egy ember hetente, ami nagyjából egy bankkártyányi műanyaggal ér fel. Egy emberélet alatt ez körülbelül 20 kilogramm mikroműanyagot jelent, ami nagyjából két nagyméretű kukának megfelelő mennyiség.

UTASÍTSD VISSZA! ÉRD BE KEVESEBBEL! HASZNÁLD ÚJRA! SZELEKTÁLJ! KOMPOSZTÁLJ!

Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben felmerül a kérdés, hogy van-e értelme még bármit tennünk. Főleg, ha azt látjuk, hogy a szennyezésért leginkább felelős cégek, vállalatok, döntéshozók nem tesznek drasztikus lépéseket a műanyag csökkentése érdekében.

Ha az előző oldalakon olvasható információk, számadatok hatására az elkeseredettség, megdöbbenés, netán bűntudat érzései bukkantak fel benned és úgy érzed, valamit változtatnál, akkor remélem, az alábbiakban felsorolt néhány gondolat hasznos lesz.

Az adatokat vizsgálva láthattuk, hogy ilyen nagymértékű termelés és szennyezés, valamint rendkívül kismértékű és nem túl hatékony újrahasznosítás mellett a szelektív hulladékgyűjtés önámítás. Ezzel nem azt tanácsolom, hogy hagyjunk fel vele, sőt, legyünk sokkal körültekintőbbek, mikor szelektáljuk a szemetet.

A LEGKÖRÜLTEKINTŐBBEK AZONBAN A VÁSÁRLÁSKOR KELL, HOGY LEGYÜNK. Hiszen attól kezdve, hogy megveszünk valamit, már hulladékot termelünk. Kivéve, ha bizonyos szempontokat szem előtt tartunk a vásárlás során.

Szerencsére egyre elterjedtebb a zero waste, azaz nulla hulladék mozgalom, amelynek lényege, hogy a hulladéktermelést nullára csökkentsük háztartásunkban.

Az erre való törekvés tűnik számomra az egyetlen járható útnak egy élhetőbb világ felé. Többféleképpen hallhatunk az úgynevezett hulladékcsökkentési szabályokról.

Az ehhez kapcsolódó öt „R” betűs szó angolul a Refuse, Reduce, Reuse, Recylcle, Rot.

REFUSE

– VISSZAUTASÍTOM, NEM KÉREM

Átgondolom, hogy tényleg szükségem van-e az adott termékre, tudom és szeretném-e használni a későbbiekben is valamire, vagy van lehetőségem helyettesíteni egy már meglévő dologgal.

REDUCE

- CSÖKKENTEM, BEÉREM KEVESEBBEL

Ne vegyünk többet valamiből, csak azért mert akciós.

Annyit vásároljunk, amennyire valóban szükségünk van.

REUSE

- ÚJRAHASZNÁLOM

Ha mégis keletkezik hulladék, azt próbáljuk meg hasznosítani, kitolni az élettartamát. A különböző eszközöket szereljük, javítsuk vagy az eredeti funkciójától eltérő módon használjuk tovább.

RECYCLE

- SZELEKTÍVEN GYÜJTÖM

Sajnos a szelektív hulladékgyűjtés nem megoldás, de nagyon fontos. Ha keletkezik hulladék, amelyet már sehogyan sem tudunk újra használni, akkor azt a megfelelő gyűjtőhelyen gyűjtsük. A műanyagok újrahasznosítási hatékonysága nagyon alacsony, más rövid élettartamú termék keletkezik belőlük az újrahasznosítás során. Ehelyett az üveg például nagyon jól feldolgozható és újrahasználható.

ROT - KOMPOSZTÁLOK A háztartási hulladékok nagy része visszaforgatható a természetbe, ne dobjuk más dolgokkal együtt a kukába, hiszen a hulladéklerakókban csak bepenészesedik, míg a komposztálás során értékes tápanyag keletkezik belőle. A hiedelemmel ellentétben nem igaz, hogy segíti a műanyagok lebontását, ha a komposzttal együtt dobjuk ki.

Ha ezeket a szabályokat legalább részben betartjuk, vagy törekszünk a betartásukra, biztosan kevesebb műanyagszemetet fogunk termelni.

Ne felejtsük el, hogy vásárlásainkkal szavazatot adunk le az adott termékre.

Ha nem lesz kereslet egy árucikkre, a piacnak előbb utóbb alkalmazkodnia kell. Egyre több cég, vállalat figyel erre a növekvő vásárlói igényre és kínál külöböző alternatívákat műanyagok helyett.

Ellen kell állnunk a megtévesztő akcióknak, amelyek több fogyasztásra ösztönöznek.

Vigyázzunk, ne dőljünk be „papírra festett” műanyagnak, az állítólagosan lebomló bio plasztiknak és a kívül karton, belül műanyag csomagolóanyagoknak.

A papírcsomagolás jóval könnyebben újahasznosítható, de sajnos nem jelent megoldást.

TUDNUNK KELL, HOGY HA VALAMIT MEGVESZÜNK ÉS CSAK RÖVID IDEIG HASZNÁLUNK, AZ NEM FENNTARTHATÓ.

Legjobb, ha a műanyag csomagolóanyagokat úgy kerüljük ki, hogy igyekszünk csomagolás nélküli termékeket választani. Egyre elterjedtebbek a csomagolásmentes boltok, ahol kimérve mindenből annyit vehetünk, amennyire éppen szükségünk van. Ez a fajta vásárlás igényel némi előregondolkodást, előkészületet, hiszen magunkkal kell vinni saját tárolóedényünket, zsákunkat.

Az előregondolkodás, és a bevásárlólista készítése egyébként kedvezően hat az impulzusvásárlásaink visszaszorítására is.

Már vásárláskor, sőt, vásárlás előtt is gondoljunk arra, hogy mi lesz a sorsa a szemétnek, amit majd a kukába dobunk.

Érdemes mindig úgy útnak indulni, hogy bedobunk a táskánkba egy tárolóedényt, vagy szatyrot. A legjobb, ha piacon, helyi termelőtől vásárlunk.

A különböző csomagolóanyagok elhagyása sokszor egészségesebb életmódot is jelent, segít az értelmetlen nassolásokról való lemondásban. A tudatos vásárlással nem utolsó sorban pedig még pénzt is spórolhatunk.

Nem lehet hirtelen, egyik napról a másikra átállni és nem is érdemes azonnal mindent lecserélni, ami műanyag.

Lassan, apró lépésekben haladva, tájékozódással, kis változtatással, odafigyeléssel, eljuthatunk odáig, hogy már tényleg nem is termelünk semmilyen szemetet.

Sok kicsi lépéssel nagy eredményeket érhetünk el, és barátainkra, családunkra is hatással lehetünk. Beszéljünk velük, mondjuk el nekik, mit tudunk a műanyagszennyezésről, tájékoztassuk egymást. Hiszen ha senki nem vásárolja meg az adott terméket, akkor a piacnak előbb vagy utóbb igazodnia kell.

Ha kételkedni kezdünk saját döntéseink fontosságában, számoljunk utána: Azzal, hogy kulacsra váltottam, havonta átlagosan 15 PET palackkal kevesebbet használok, ami éves szinten minimum 180 db PET palackot jelent.

Gondoljunk bele, mekkora ez az arány egy egész család, vagy munkaközösség esetében.

Ahogy már a kiadvány elején említettem, utópiának, illúziónak tűnhet ez a sok apróság.

Azonban fel kell ismernünk, hogy minden döntésünkkel, szokásunkkal hatással vagyunk a környezetünkre és a kínálatra.

Kérdezzünk rá, keressük a kimérve árult, üvegben kínált termékeket.

Mondjunk le az értelmetlenül becsomagolt, sokszor ráadásul egészségtelen termékekről.

Készítsünk magunknak háztartási tisztítószert, kozmetikumot.

Tartsuk mindig szem előtt, hogy ha senki nem választja az adott terméket, a piac alkalmazkodni kénytelen. Ezért is nagyon fontos, hogy terjesszük ismereteinket, beszéljünk barátainknak, rokonainknak a műanyagszennyezésről, osszuk meg egymással tapasztalatainkat.

Ne vegyünk egymásnak felesleges ajándékokat, ösztönözzük egymást a lemondásra, a helyettesítésre.

TÁJÉKOZÓDJ! TÁJÉKOZTASS!

Említettem, hogy a bűntudat felébresztése segítségünkre lehet, de vigyáznunk kell arra, hogy pozitívan befolyásoljon minket és a tenniakarás felé tereljen. Ne engedjük, hogy úrrá legyen rajtunk a folyamatos szorongás és önhibáztatás.

Ez egy globális probléma, nem kezelhetjük magunkat egyedüli felelősként.

Nem egy maroknyi emberre van szükség, akik teljesen hulladékmentesen élnek, hanem több millióra, akik törekednek a hulladék csökkentésére.

Annie Marie Bonneau nyomán

90,5% Szöveg forrásai/ további infó: qubit, index, 24.hu, greenpeace, greenfo, piacesprofit.hu/klimablog, humusz.hu, zöldpolc.hu, jollity blog, gardenista, kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu, fenntarthatoepites.hu, mikromuanyag.hu, kszgysz.hu, 444.hu, hvg.hu, tudatosvasarlo.hu, innoteka.hu, europarl.europa.eu, ng.hu, laboratorium.hu/mikromuanyag, forbes, csomagolasmentes.hu, breakfreefromplastic.org,

Betűtípus: Neue Machina, Pangram Pangram & Baugasm 2019-2020 Papp Zsófia