Második fejezet
OSZTÁLYTERROR
Sztálin második szovjetunióbeli forradalmára, a kollektivizálásra és a nyomában fellépő éhínségre árnyékot borított Hitler németországi hatalomátvétele. Sok európai, akit elkeserített Németország nácivá válása, reményteljesen nézett Moszkva felé, szövetségest keresve. Gareth Jones azon kevesekhez tartozott, akik 1933 elején, amikor mind Hitler, mind Sztálin hatalma konszolidálásával volt elfoglalva, mindkét rendszert megfigyelték. 1933. február 25-én Hitlerrel repült Berlinből Frankfurtba: ő volt az első újságíró, aki együtt repült az új német kancellárral. „Ha ez a gép lezuhanna – írta –, az egész európai történelem megváltozna.” Jones olvasta a Mein Kampfot, és felfogta Hitler céljait: a németországi teljhatalmat, Kelet-Európa gyarmatosítását és a zsidók kiiktatását. Hitler mint kancellár elégedetten figyelte, amint a Reichstag feloszlik, és kellős közepén volt annak a választási kampánynak, amely azt célozta, hogy ő maga szélesebb felhatalmazást kapjon, pártja pedig erősebb képviselethez jusson a német parlamentben. Jones először Berlinben, majd egy frankfurti tömeggyűlésen láthatta, hogyan fogadják a németek az új kancellárt, és ráérzett a „pőre, primitív imádatra”.1 Amikor Jones Moszkvába indult, saját megfogalmazása szerint „egy olyan országból, ahol a diktatúra éppen létrejött, a munkásosztály diktatúrájába” utazott. Ő megértette a két rendszer közti jelentős különbséget. Hitler felemelkedése annyit jelentett, hogy Németországban új rendszer kezdődik; Sztálin ekkor erősítette meg teljhatalmát az egypártrendszeren nyugvó állam fölött, egy tömeges és összehangolt erőszak alkalmazására képes, nagy hatalmú rendőri apparátus segítségével. Kollektivizálási politikája polgárok tízezreinek agyonlövésével, százezrek deportálásával járt, és milliókat sodort az éhhalál peremére – Jones pedig látta és jelentette mindezt. Később, a harmincas évek második felében Sztálin újabb százezrek kivégzését rendelte el, az osztályhelyzeten és a nem-
veres_ovezet 001-000.indd 85
10/2/12 12:06 PM