ELSŐ FEJEZET
PÁVA Kinyitottam a fazettás üvegajtót, amely fölött a Tiffany Üvegműves és Díszítő Vállalat míves bronzcégére ékeskedett. Új cégér, új név. Remek! Én is újnak éreztem magam. A négyemeletes épület földszinti bemutatótermében ólomüveg ablakok függtek a magas mennyezetről, és nagy mozaiktáblák támaszkodtak a falaknak. Bár sietős volt a dolgom, nem tudtam megállni, hogy ne vessek egy futó pillantást a különös formájú vázákra, íróasztalra való bronztárgyakra, ingaórákra, szecessziós gyertyatartókra. Az olajlámpák viszont nem nyerték meg a tetszésemet. A fúvott üvegből készült lámpaernyők alatt kuporgó, tömzsi, hagymaszerű lámpatestek túl földhözragadtak voltak, minden eleganciát nélkülöztek. Mr. Tiffany ennél jóval kecsesebb tárgyakat is tud alkotni. A márványlépcső alsó végében egy új, fiatal elárusító próbált az utamba állni. Pillantásom azt sugallta: „Maga még meg sem született, amikor én már itt voltam”, aztán úgy löktem félre a karját, mintha forgókereszt volna Coney Islanden. Az első emeleten belestem a nagy irodába. Mr. Tiffany, gomblyukában gardéniával, az íróasztalánál ült, egy sor cserepes orchidea mögött. Méghozzá februárban! Hja, a gazdagok szeszélyei. Régebben üvegmosó kefére emlékeztető, rövidre nyírt bajusza volt, a mostani inkább erőteljes kosszarvra emlékeztetett. A falakon saját festményei függtek: a Mecset Kairó óvárosában 12