atombomba tordelt
294
4/3/13
2:59 PM
Page 294
M É LY S É G E S É S M E G K E R Ü L H E T E T L E N I G A Z S Á G
– meséli Frisch –, és elmondtam neki, hogy úgy érzem magam, mint aki a farkánál fogva ragadott meg egy elefántot.” Nagynéni és unokaöcs a hétvégén telefonon megbeszélte, hogy nem egy, hanem mindjárt két cikket is írnak a Nature-nek; a reakció magyarázatát közösen, Frisch pedig egyedül elemzi a kísérlet jelentését. Mindkét dolgozat – Az uránatommag feldarabolása neutronokkal: egy újfajta magreakció (Disintegration of uranium by neutrons: a new type of nuclear reaction) és A nehéz atommagok neutronbombázás hatására bekövetkezô osztódásának fizikai bizonyítékai (Physical evidence for the division of heavy nuclei under neutron bombardment) – használta az új, fisszió kifejezést. Frisch január 16-án, hétfôn estére elkészült a két cikkel, és másnap reggel légipostán adta fel Londonba. Minthogy Bohrral már megbeszélte az elméleti kérdéseket, a kísérlet pedig igazolta a Hahn–Strassmann-féle fölfedezést, nem azt tekintette a legfontosabbnak, hogy vele is tudassa a fejleményeket. Bohr a svéd–amerikai óceánjárón, a Drottningholmon fia, Erik és a belga elméleti fizikus, Léon Rosenfeld társaságában utazott Amerikába. „Amikor felszálltunk a hajóra – meséli Rosenfeld –, Bohr elmondta, hogy épp akkor kapott Frischtôl egy följegyzést, amelyben az ô és Lise Meitner következtetéseit írta le; »próbáljuk meg megérteni ôket…«” Ez bizony nem afféle tétlen kis utazást ígért; Bohr luxuskabinjában annak rendje és módja szerint egy fekete iskolai táblát is felállítottak. Az Atlanti-óceán északi része ebben az évszakban meglehetôsen viharos, aminek következtében Bohr egész úton „elég nyomorultul érezte magát, és végig a tengeribetegség határán volt”, de a munkát szinte egy percre sem hagyta abba. Elsôként arra a kérdésre keresett választ, hogy ha az atommag a neutronokkal való bombázás hatására többékevésbé véletlenszerûen kezd oszcillálni, miért hajlamos két, és nem három vagy több részre szakadni. Nagyon elégedett volt, amikor megállapította, hogy instabilitásuk következtében a legnehezebb atommagok sem igényelnek több energiát a hasadáshoz, mint amennyire ahhoz van szükségük, hogy egyetlen részecskét kibocsássanak. Egyszerûen a valószínûség kérdésérôl volt szó, és két töredékrész keletkezése sokkal valószínûbb, mint soké. Fermiék január 2-án érkeztek meg New Yorkba. Laura nagyon idegennek érezte az új környezetet, Enrico pedig jellemzô kaján ünnepélyességével jelentette ki: „Megalapítottuk a Fermi család amerikai ágát.” Átmenetileg a Columbia Egyetemmel szemben lévô King’s Crown Szállodában vettek ki lakosztályt, ott, ahol Szilárd is lakott. Fermiéket a magas, bársonyos hangú virginiai George Pegram, a Columbia fizika tanszékének vezetôje és a továbbképzôsök dékánja fogadta, amikor leszálltak a Franconiáról; most Bohrékat Fermiék várták a kikötôben. A huszonkilenc éves John Archibald Wheeler