Első fejezet
Én, Hasszán Hadzsi, hat gyerek közül másodikként nagyapám étterme felett születtem a Napean Sea Roadon, akkor még NyugatBombayban, két évtizeddel azelőtt, hogy azt a hatalmas várost visszakeresztelték volna Mumbaira. Gyanítom, hogy sorsom már a kezdetekkor meg volt írva, mert az életből legelőször a macshlí ka salan, a fűszeres halcurry illatát éreztem meg, ami a padlódeszkákon át szivárgott fel az étteremből a szüleim szobájában álló kiságyamhoz. A mai napig emlékszem az érzésre, ahogy 2-3 éves gyerekarcomat nekiszorítom az ágy hűvös rácsának, hogy minél jobban ki tudjam dugni az orromat, és megtaláljam a levegőben azt a kardamom-, halfej- és pálmaolaj-aroma egyveleget, ami már zsenge korom ellenére valahogy azt sejtette velem, hogy az ágyon kívüli szabad világban valami mérhetetlen gazdagság várja, hogy felfedezzem és megízleljem. De hadd kezdjem az elején. Nagyapám 1934-ben jött Bombayba Gujaratból: egy fiatalember egy gőzmozdony tetején megérkezik a nagyvárosba. Manapság számos feltörekvő család van Indiában, akik egyszer csak, csodák csodája, felfedezik, hogy nekik micsoda nemes elődeik vannak – híres rokonok, akik a kezdet kezdetén Mahatma Gandhival dolgoztak együtt Dél-Afrikában –, de én nem dicsekedhetem ilyen előkelő származással. Mi szegény muszlimok voltunk, jó esetben önellátó parasztgazdák a poros Bhavnagarban, mígnem a harmincas években a gyapotföldeket pusztító penész miatt nagyapámnak nem maradt más választása, mint hogy az 9
szazlepes_001-304.indd 9
10/18/11 2:59 PM